Den zu legendären Helden der Geschichte gewordenen Brigaden will die Studie, ein würdiges Denkmal setzen. Sie beschreibt ihre Zahl, Kraft, Bewaffnung und begleitet sie an sämtlichen Fronten des spanischen Bürgerkrieges bis zum Feb
ruar 1939, ihrer Internierung in Frankreich.
GAZSI JÓZSEF
EJTŐERNYŐS PARTIZÁNTEVÉKENYSÉG ÉS ELHÁRÍTÁS MAGYARORSZÁGON 1941-BEN
„Negyvenegy! Csak egy évszám volna?
Azóta már —
történelem."
JEVGENYIJ VINOKUROV1 A közhiedelem azt tartja, de a szakemberek többsége is azon a vélemé
nyen van, hogy 1944. március 19-ig, pontosabban a kritikus 1944-es esz
tendő nyaráig a magyar antifasiszta és partizánmozgalom történetében semmi jelentős dolgot nem mutathatunk fel. Ez a megállapítás már eleve tarthatatlan, hiszen elfeledkezik az ország akkori területéhez tartozó Kár
pátaljáról, Bácskáról és Muraközről, amelyek a szovjetellenes háború kitö
résétől kezdve állandóan az ország forró pontjai voltak. A néptömegek harcát északkeleten a KMP, délen a Jugoszláv Kommunista Párt vezette, s mindkét helyen már korán eljutottak az antifasiszta ellenállás csúcspontját jelentő fegyveres partizántevékenységig.
A kommunisták vezette haladó erők politikai síkon vívott küzdelme már 1941 végén, 1942 elején szép eredményeket mutatott fel. Ezután elkövetke
zett a megtorlás, a hanyatlás fázisa, s a terror oly féktelenné vált, hogy szinte moccanni sem lehetett.
Az antifasiszta ellenállás csak sajátos, az adott viszonyok között is meg
valósítható formában jelentkezhetett. A háború kezdeti szakaszában — csak a fontosabbakat említve — az alábbi jelenségeket figyelhetjük meg.
— Szabotázstevékenység. A termelés csökkentése.
— Az antifasiszta rádióadók hallgatása, híreinek terjesztése.
— Szolidaritás. Politikai üldözöttek, foglyok segítése, bújtatása. A len
gyel menekültek, internáltak támogatása.
— Propagandamunka. Igaz hírek terjesztése a háború okairól, céljairól, a frontok helyzetéről. A katonák, a bevonulók felvilágosítása a fron
ton tanúsítandó magatartásról. A Szovjetunió igazságos harcának meg
ismertetése.
— Törekvés az antifasiszta erők egységfrontjának megteremtésére.
1 Mai orosz líra. Budapest, 1963. 58. o.
— A csüggedők felrázása a hitlerellenes koalíció, az Európa-szerte kibon
takozó ellenállás sikereinek híreivel.
— Sajtómunka. Főleg röplapok kiadása, terjesztése.
— A hangulat befolyásolása. A háborús kudarcok, a közellátási nehéz
ségek, a bombázások kihasználása stb.
— Törekvés szervezett politikai mozgalmak életre hívására, életben tar
tására.
— Hírszerzés a szövetséges hatalmaknak.
— Helyi szervezésű partizán-, diverziós csoportok megteremtése.
— Ejtőernyős partizánok tevékenysége.
Tanulmányomban kizárólag ezen utóbbi területtel kívánok foglalkozni.
A történeti valósággal ellentétes lenne, ha a haladó erőknek a Horthy- rendszer elleni, nem politikai síkon vívott küzdelmét a tömeges népmoz
galom rangjára emelnénk. Szórványos esetekről van szó, csírákról, amelyek csak ritkán és helyenként szökkenhettek szárba. A sporadikus jelenségek összegyűjtése, feltárása mégis kötelesség nemzeti múltunkkal szemben, hiszen olyan emberek tetteiről van szó, akik a háború kezdeti, legreménytelenebb időszakában vállalták a nagy áldozatokkal járó küzdelmet. Olyankor, ami
kor a mindent befedő éjszakában még csak nem is derengett a győzelem fénye. Amikor Európa-szerte még éppen hogy pislákolt az ellenállás tüze.
Csak a hitük volt meg, amely sokszor az erejüknél is hatalmasabbnak bi
zonyult.
Az 1941-es esztendő, a háborúba való belépést követő időszak különösen érdekes számunkra. A tapasztalat is azt mutatja, hogy a fontos történelmi dátumokat követően — mint amilyen pl. 1941. június 27-e volt — mindig sűrűsödnek, rendeződnek és kikristályosodnak bizonyos folyamatok, jelen
ségek. A Vörös Hadsereg illetékes szervei 1941. június 21. után hatékony intézkedéseket tettek, hogy az arcvonal mögöttes területein, a fasiszta és csatlós országokban felderítsék a németek terveit, figyelemmel kísérjék a frontra irányuló szállításokat, adatokat gyűjtsenek a politikai helyzetre, a katonai potenciálra vonatkozólag. Figyelmük kiterjedt minden, a háborúval összefüggő kérdésre.
Ezért már a háború első napjaitól kezdve több illegális csoportot küldtek az ellenség hátába. Ezeknek az is feladatuk volt, hogy harci, romboló és diverziós feladatokat hajtsanak végre. A kapott utasításoknak megfelelően ki kellett volna bontakoztatni a népi partizánháborút is.
Az ország belépése a Szovjetunió elleni rablóháborúba a horthysták ér
tékelése szerint azt is jelentette, hogy a határokon belül megnyílt úgymond egy második arcvonal, ahol a belső, s a kívülről behatoló ellenséggel kel
lett megküzdeniük.2
A magyar történeti irodalomban szinte nyomát sem találjuk annak, hogy 1941-ben az országban kibontakozott, vagy lezajlott volna bárminemű olyan tevékenység, amely a belső területeken folyó fegyveres küzdelemre utalna. Hiába keressük ezek jeleit a korszakkal foglalkozó legfontosabb do
kumentumkötetekben, feldolgozásokban is.
Pedig a Vezérkari Főnökség okmányai, iratai több erre vonatkozó anyagot
2 A partizánok, kommunisták elleni tevékenységért a kitüntetéseket „hadi szalagon"
adták, s az elesetteket hősi halottaknak tekintették.
— 495 —
őriznek. Különösen értékes számunkra a VKF hírközpontjának naplója. Ide pontosan feljegyezték a telefonon, távírón, vagy rádión érkező értesülése
ket. Itt számos olyan bejegyzést is olvashatunk, amelyek ejtőernyős parti
zánok bevetéséről, tevékenységéről adnak hírt. Ezek jó részéről a kutatás semmit sem tud.
A történészek közül egyedül A. I. Puskás említi meg a Magyarország a második világháborúban című könyvében,3 hogy 1941 második felében megjelentek az első kisebb antifasiszta partizáncsoportok is. Név szerint utal a Tallós—Szene—'Marcelháza, Szászrégen, Miskolc, Ungvár, Győr és Vác környéki csoportokra.
Ezen településeknél, vagy ezek körzetében, ejtőernyős bevetések történ
tek. A csoportok sajnos nem tudtak megerősödni, hamarosan be is szün
tették tevékenységüket. „Az a tény, hogy ilyen csoportok alakultak, a kom
munisták tevékenységének fokozódására utal, s . . . azt mutatta, hogy nö
vekedtek a fasizmus ellen harcolni kész erők" — írja Puskás/'
Kutatásaim A. I. Puskás valamennyi adatát megerősítik,5 sőt újabb tények kerültek napvilágra. Tanulmányom elsődlegesen adatközlő, anyagfeltáró jel
legű, ennélfogva a legkisebb részletnek is perdöntő szerepe lehet. Az össze
gező általánosítás — már egy szélesebb időszakot véve figyelembe — későbbi feladat.
Nyilvánvaló számomra, hogy az itt említésre kerülő esetek egy része téves értesülés, vaklárma, vagy a felszított háborús hisztéria következménye le
hetett. Mégis szükségesnek tartom, hogy — e témában, s ez alkalommal elő
ször y— ismertessek minden előforduló adatot.
Ez az igény a vizsgált jelenség természetéből is fakad. Hiszen többnyire csak azokról az esetekről szerezhetünk tudomást, amelyekre az akció siker
telensége folytán fény derült. Nem a jól, hanem a rosszul sikerült vállal
kozások tényei kerültek napvilágra. Ha a leszállás beigazolódott, de a parti
zánoknak mégis nyoma veszett; — ekkor főtt csak igazán az elhárítás feje.
Az eredményesen dolgozó csoportok, személyek után semmi nyom, semmi őket említő dokumentum nem maradt. Tevékenységüket így csupán az itt előforduló „nemleges" eredményű nyomozás őrzi.
A valamilyen formában jelzett, de később meg nem erősített ejtőernyős földreszállások nem jelentik teljes bizonyossággal azt, hogy az a hír kitalá
lás volt. Szó lehet persze erről is.
Figyelemreméltóak ugyanakkor azok a jelentések, amelyek egy földrajzi körzetből, egymáshoz közel fekvő községekből, több észlelőtől, hasonló jel
leggel befutottak, még olyan esetben is, ha a terepet átkutató csendőri, katonai erők a helyszínen semmit nem találtak. Kudarcaikat kisebbítve az esetet rendszerint kitalálásnak minősítették.
Pedig csak arról volt szó, hogy a bevetett partizánok teljesítették fel
adatuk első, s talán legnehezebb részét; sikerrel teremtették meg bázisaikat, rejtőztek el, észrevétlenül beolvadtak a lakosság soraiba.
3 Budapest, 1971. 143. o.
4 UO.
5 A. I. Puskás: Vengrija v gödi vtoroj mirovoj vojnü. Moszkva, 1966. 231. o. A szerző itt említi a P. I. Archívuma a XXII/5/6/15—6—15 lapjelzetű iratát. Ez a jelzet a BM.
1942. év 2. tétel 9607 alapszámú iratot fedi. A P. I. Archívuma ezt 1961-ben visszaadta az Or
szágos Levéltárnak (a továbbiakban — OL). Az irat sajnos az eredeti helyén nem található meg.
Nem lehetetlen ugyanakkor, hogy a későbbi kutatások az ilyen „nemle
gesének ítélt esetek egy részét igazolni fogják. Fontos szerep juthat itt a helytörténészeknek is.
Az eddigi kutatások során is volt rá példa, hogy az egyik területre — mint utólag kiderült — különböző időpontokban történő bevetések adatai any- nyira összekeveredtek, hogy nem lehetett határozottan szétválasztani az egyik, vagy a másik csoportot. Az első levéltári források felbukkanása után majd 10 évvel, egy SS jelentésben talált adat segített végleg tisztázni, hogy az adott területre valójában kétszer repültek be ejtőernyősök.
Az itt ismertetésre kerülő, más adatokkal nem igazolt akciók megemlíté
sét indokolja az az érv is, hogy a VKF hírnapló sorra rögzíti azokat az eseteket is, amelyek a karhatalmi intézkedések során tévesnek bizonyultak.
Ahol a bejelentések pontatlanságára nem térnek vissza, ott még érdekes meglepetések rejtőzhetnek számunkra.
Ilyen, a VKF által tévesnek minősített bejelentések voltak:
— 1941. június 30-án egy Korompos nevű zászlós „nagy csoport orosz ejtőernyős leszállásáról" adott hírt. Az eset Mátraszentimrén történt.6
— Július 6-án a zalaegerszegi állomásparancsnokság közölte: Sárhíd ha
tárában 3 szovjet ejtőernyős szállt le. Kettőt elfogtak közülük.7
— Július 19. A ceglédi állomásparancsnokság bejelentése ejtőernyős le
szállásról.8
— Szeptember 29-én a VI. hadtest küld táviratot. Szeghalom—Vésztő, Mezőtúr—Mezőberény között, a vasút mentén, 1—2 ejtőernyős szállt le.
A csendőrség és az ejtőernyős elhárító szervek „legszorgalmasabb kutatása"
sem hozott eredményt. így a hírt vaklármának minősítették.9
A későbbiekben is figyelmet kelthet az a körülmény, hogy a jelzett, s nem bizonyított, vagy tévesnek minősített ejtőernyős leszállások is zömmel az ország stratégiai fontosságú körzeteiben, katonai objektumok, vagy fon
tos üzemek, utak, hidak, vasutak stb. közelében történtek.
A horthysta katonai vezetés számára mégis a tények voltak a legdöntőb
bek. Helyenként ejtőernyőket, cirillbetűs felszerelési tárgyakat találtak. „Is
meretlen" személyekkel vívott tűzharcról érkeztek jelentések. Agyonlőttek fegyveresen küzdő partizánokat. Az elfogott, vagy holtan feltalált magyar, szlovák, cseh, ukrán, orosz, lengyel, német vagy más nemzetiségű hazafiak, a kicsikart vallomások, a katonai vezetés számára kétségtelenné tették, hogy számolni kell ejtőernyős csoportok megjelenésével, szabotázsakciókkal, s előbb-utóbb a partizánmozgalom kibontakozásával is.
Ejtőernyős leszállások Budapest körzetében
Városaink közül Budapest az egyetlen, amelynek meghatározó jelentősége van az ország sorsára. Ide futnak össze vasutaink", utaink, itt volt található a nehézipar 40,8%-a, a könnyűipar 29,4, az élelmezési ipar 20,8%-a,10 az or-
6 V K F 1941. 260 doboz. H e l y z e t j e l e n t é s e k . 38., 45. fólió.
7 U o . 109., 131. fólió.
8 U o . 259. fólió.
9 Uo. 731. fólió.
10 B u d a p e s t L e x i k o n . B u d a p e s t , 1973. 469. o.
— 497 —
szag iparának kétharmada, a munkásosztály többsége. Gazdasági és kultu
rális centrum, itt székelnek a legfontosabb állami hivatalok és közintézmé
nyek. 1941-ben 1 165 000 lakosa volt. A város szerepét jelzi a ma már szinte aforizmává kristályosult, s történelmileg igazolt szólás is: „Akié Budapest, azé az ország".
A megfelelő szovjet szervek már a háború első napjaitól kezdve intéz
kedéseket tettek, hogy felderítő és diverziós csoportjaikat az ország szívébe és központjába, a gazdasági, politikai és katonai vezetés gócába eljuttathas
sák. A későbbi időből is több olyan akciót ismerünk, amelyeknek ilyen céljs volt, vagy amelynek során a KP-vel kívántak kapcsolatot létesíteni.11
A főváros körüli 30—40 km-es körzetben földre tett személyek a sűrű országúti és vasúti közlekedés révén alig néhány óra alatt eljuthattak a milliós nagyvárosba, ahol az emberek tömegében elvegyülve jelentősen csök
kenthették a lebukás veszélyét.
Már a háborúba való belépést megelőző napon, 1941. június 26-án, a nóg
rádverőcei csendőrőrs a Légierő Parancsnokság útján olyan jelentést küldött a VKF-hez, hogy a „környéken 3 ejtőernyőst láttak leereszkedni". A VKF 2.
osztálya szerint hasonló közlést tett Raff a János szokolyai főjegyző is, aki szerint 26-án, 14 órakor, a községtől északra, 3 km-re történt az állítólagos földreszállás. A jegyző a helybeli Ferenc Jánosné bejelentésére is hivatkozik.
A hír nyomán értesítették a környékbeli csendőrőrsöket és biztonsági okokból riadóztatták a nógrádi lőszerraktár parancsnokságát is. A VKF napló arról már nem árulkodik, hogy a bevezetett kutatás milyen eredmény
nyel zárult.12
Szokolya község Vác közelében fekszik. Egy váci leszállást megerősít az A. I. Puskás könyvében említett BM jelentés is.
A háború első napján, június 27-én, a máriabesenyői posta a Légierő Pa
rancsnokság útján arról adott hírt, hogy a községnél 14 óra 25 perckor egy ejtőernyős ért földet.13
Másnap az I. hadtest távirata is megerősítette ezt a hírt.
Rövidesen befutott az Országos Légvédelmi Központ (OLK) jelentése is. Itt újra szóba került a máriabesenyői és szokolyai leszállás. Az OLK jelentéséből a szovjet repülők élénk tevékenységéről kapunk képet. A cigándi csendőrőrs jelentése alapján hírül adták például, hogy Tiszakarád és Gyöngy tarló tanya között „valószínűleg motorhiba miatt", 3 szovjet repülőgép leszállt. A harci gépek DNy-i irányból jöttek, és Csap felé repültek el.14
Nincs kizárva, hogy ezek Budapestig is kiterjeszthették működési kör
zetüket.
A VI. hadtest még június 30-án is azt közli Szolnokkal, hogy Máriabese
nyő körzetében ejtőernyős leszállást figyeltek meg. Hozzáteszik, hogy a feltevés szerint ez valószínűleg szovjet hírszerző lehet.15
11 P é l d a k é n t m e g e m l í t e m , h o g y a P a t a k i F e r e n c v e z e t t e c s o p o r t 1943 őszén e r ő s bázist é p í t e t t k i B u d a p e s t e n . L á s d : H a d t ö r t é n e l m i K ö z l e m é n y e k (a t o v á b b i a k b a n — HK.) 1969. 2. sz.
340. o. A Š t e f á n i k p a r t i z á n b r i g á d is m e g k í s é r e l t e , h o g y 1944. o k t ó b e r é b e n m e g b í z o t t e m b e r é t e l j u t t a s s a B u d a p e s t r e . L : M a g y a r s z a b a d s á g h a r c o s o k a f a s i z m u s ellen. S z e r k e s z t e t t e : H a r - s á n y i J á n o s . B u d a p e s t , 1969, 606. o. A k a p o t t p a r a n c s o k é r t e l m é b e n N ó g r á d i S á n d o r is ösz- jszeköttetést a k a r t t e r e m t e n i a f ő v á r o s s a l . L. uo. : 507—512., 516. o.
12 V K F . 1941. 260. d o b o z . H e l y z e t j e l e n t é s e k . 1941. i ú n i u s 28. 32. fólió.
13 Uo. 31 fólió.
14 Uo. 29. fólió.
15 Uo. 47. fólió.
A Légierő Parancsnokság vonalán augusztus 3-án olyan jelentés érkezett a VKF hírközpontjába, hogy aznap, 14 óra 30 perckor, a kismartoni állami gyümölcsös területén egy ejtőernyős szállt le. Az esetet gróf Markovicstól Zsivas Pál közölte.16
Erről az eseményről később semmilyen más hírforrásban nem történik említés.
Szeptember 28-án a monori vasútállomásról olyan telefonértesítést adtak a helyi csendőrörsnek, hogy reggel 5,45-kor az állomástól DNy-ra, 2—3 km- re, a tanyák között, 3 ejtőernyős ereszkedett alá. Hat csendőr nyomban ki
ment a helyszínre.
Itt sincs további adat, amely a kutatás eredményét rögzítené.
A Kisalföldön
A vágselyei 101-es vasúti parancsnokság 1941. augusztus 5-én fontos ér
tesülést továbbított a fővárosba. A helyi csendőrségtől, a járási szolgabíró
tól, és az állomásfőnöktől kapott egyértelmű értesülés szerint aznap, a dél
utáni órákban, Galánta és Taksonyfalva, valamint Negyed és Sók17 közsé
gek között „idegen ejtőernyősök leszállását észlelték". Galántánál ugyancsak azidőben ismeretlen nemzetiségű, alacsonyan szálló repülőgépet láttak.18
A széleskörűen bevezetett kutatás semmi kézzelfogható eredményt nem hozott.
Ezért nagy meglepetés volt, amikor 9 nappal később az Érsekújvár köze
lében fekvő, s a jelzett leszállás körzetétől 20—22 kilométerre levő udvardi csendőrörs jelentést tett egy idegen személyekből álló csoport felbukka
násáról.
E szerint augusztus 24-én, az esti órákban, egy Lengyel András nevű 12 éves gyermek jelentette, hogy Udvard községtől nyugatra, Ács-major és Udvard között, „7 fő ejtőernyőst látott a kender között megbújva".19 Ezek idegen nyelven beszéltek, s oldalukon pisztolytáska lógott. A fegyverükből 6—7 lövést adtak le. Amikor a gyereket észrevették, elzavarták a köze- lükbőí.
A helyi csendőrség a jelzett tereprészt átkutatta, sorra razziázta a ta
nyákat, de az idegeneket már nem találták meg.20 Nyomban értesítették a II. hadtestet, s az érsekújvári állomásparancsnokságot. „További intézkedé
sek folyamatban" — őrzi a bejegyzést a VKF hírnaplója. Az eredmény nem ismeretes előttünk. A kerületi légvédelmi központ augusztus 25-én ugyan
csak nemleges nyomozati eredményről ad hírt.21
A Duna jobb partján, Győrtől délre, Nyúl és Écs községek között, 1941.
október 7-én, 16 óra körül — a jelentés szerint — állítólag ejtőernyős le
szállás történt. Az ott gyakorlatozó leventék szerint az erdőnek Tényő köz
ség felőli oldalán „ejtőernyősöket dobtak le".22 Az Országos Légvédelmi
16 U o . 380. fólió
17 P o n t o s a b b a n S ó k i - m a j o r n á l .
18 V K F . 1941. 260. d o b o z . H e l y z e t j e l e n t é s e k . 359. fólió.
19 U o . 510. fólió.
20 UO. 511. fólió.
21 UO.
22 UO. 769. fólió.
— 499 —
Központ ezt nem tudta megerősíteni. Szerintük a jelzett körzetben nem lát
tak repülőgépet, és motorzúgást sem észleltek. A győri állomásparancsnok
ság mindezek ellenére szükségesnek tartotta, hogy az esetet jelentsék a VFK-hez.
A vezérkar hírnaplója még október 18-án is visszatér az ügyre. Rögzíti, hogy a győrszentmártoni csendőrörs kutatásai eredménytelenek maradtak, s az állítólagos leszállás Tényő község határában volt.23
Valószínűnek látszik, hogy a Puskás-féle, már idézett BM jelentés győr—
marcelházai leszállásai az itt említett csoportokra vonatkoznak, hiszen tel
jesen azonos földrajzi övezetben fekszenek.
Felmerülhet az a kérdés, hogy a szovjet hadsereg távolsági repülői 1941 nyarán és őszén el tudták-e érni ezeket a meglehetősen messze fekvő Ny- magyarországi körzeteket. Igen, el tudták érni. Ez még a távolbombázó légi
erő hatósugarán belül feküdt.
Komáromot pl. 1941. augusztus 18-án 9.10-kor megtámadta egy Szlovákia felől jövő szovjet repülő. A gép 10 bombát dobott le, amelyek csupán 2 személyt sebesítettek meg. „Légitámadással ezután is számolni kell" — köz
lik a hírt bejelentő tudósításban.2''1
A Kisalföld körzetét érintő berepüléseket — feltehetően — az alábbi in
dokok magyarázzák:
— Győr és Komárom katonai, ipari létesítményei.
— A stratégiai fontosságú Duna-vonal ellenőrzése.
— Átszivárgás Szlovákiába.
— Ausztrián át behatolás a Harmadik Birodalom belsejébe.
Az utóbbit látszik igazolni az is, hogy az Udvardnál felbukkant 7 fős cso
port „fehér-szürke színű ruhába" volt öltözve. Ez pedig a német hadsereg egyenruhájának színe volt.
A kisalföldi csoportok nyom nélküli „felszívódását" a határok közelségével is magyarázhatjuk.
Észak-Magyarországon
1941. június 30-án több alkalommal észleltek berepüléseket az ország lég
terébe. Az egész ÉK-i körzetet a Tiszafüred—Füzesabony vonalig terjedően riasztották.
Ezt követően a VI. hadtest értesítette Szolnokot, hogy a kapott jelentés szerint „az oroszok egyes embereket ejtőernyővel repülőgépről kidobtak".
A Felső-Tisza könyökben Komoró, Tuzsér, Tiszakarád körzetét adják meg a bevetés helyéül. „Ezek szovjet hírszerzők lehetnek" — közli a VI. had
test.25
A kassai csendőrkerületnek a HM-hez intézett 1941. július 1-i jelentésé
ben is megemlítik, hogy „kisebb csoportokban" szovjet ejtőernyősök le
szállását figyelték meg Nagydobrony vidékén, tehát a fent említett kör
zetben.26
23 Uo. 771. fólió.
24 OL MTI 428 fond, 494. k ö t e t . 1941 VIII. 18., 22. k i a d á s . 25 V K F . 1941. 260. d o b o z . H e l y z e t j e l e n t é s e k . 47. fólió.
26 HL HM 1941. ein. 20. oszt. 99959.
Ez a bevetés tehát azonos lehet a Puskás könyvében említett Ungvár környéki földreszállással, s minden bizonnyal arra a forradalmi és partizán
mozgalomra épült, amely az Ung folyó völgyében jmár a háborút megelő
zően, s a hadbalépést követően kibontakozott.
Az Országos Légvédelmi Központ ugyanaznap, június 30-án, 13.18-kor, a krasznokvajdai csendőrörs jelentése nyomán értesítette a VKF-et, hogy a Miskolc és Kassa között fekvő falunál 4 ejtőernyős szállt le. Kettőt ËK-re.
Buzita felé láttak elszaladni, a másik kettő holléte ismeretlen.27
Az emberek felkutatására intézkedés történt, ennek eredménye azonban nem ismeretes.
1941. szeptember 2-án, ejtőernyősök szálltak le Miskolc körzetében is.28
Ezt az esetet mindmáig nem ismertük. Ennek okát abban látom, hogy az ügyet — pontosabban annak részleteit —, rendkívül bizalmasan kezelték.
ËÏ akarták kerülni, hogy a haditermelés számára oly fontos iparvidéken pánik keletkezzék, s a rémhírek sokasága kapjon szárnyra. Alsó szinten ezért a történtekről csak a legfontosabb adatokat közölték.
Jellemző a dolog körüli titoktartásra, hogy az MTI29 — amely 1941. szep
tember 5-én, a hírek 7. kiadásában, említést tett a „szovjet repülőgépről",
„az észak-keleti határ közelében" ledobott ejtőernyősökről — bizalmas kör
iratot küldött a szerkesztőségnek, kérve, hogy a korábban leadott hírt „ok
vetlen mellőzni szíveskedjenek". Nem kétséges, hogy a letiltásban a VKF/2 kezét kell látnunk.30
Az esetet a HM-nek jelentő távirat „Azonnal! Szigorúan bizalmas!
Tiszt—tisztnek!" minősítést kapott. Még „szakmai" körökben is csak egy évvel később szerezhettek róla tudomást. A „Csendőrségi lapok" 1942.
október elsejei száma közölt először részleteket a nyomozásról. Lényegében ezt az anyagot vette át a Légoltalmi Liga „Riadó" c. lapja is 1943 február
jában.31 A nagyközönség tehát csak másfél évvel később értesülhetett az esemény részleteiről.
A kistokaji vasúti megállónál 1941. szeptember 2-án, hajnali 4 órakor megjelent egy ismeretlen férfi. Bement a forgalmi irodába, pisztolyt fogott a szolgálattevőre és azt kérdezte németül, hogy hol van, melyik országban, milyen város közelében.
A vasutas azt felelte, hogy az illető Magyarországon van, Miskolctól nem messze, a kistokaji vasúti őrháznál. Ezután már az idegen is magyarul be
szélt tovább.
A jövevény erre átadott neki egy összegöngyölt ejtőernyőt, hogy a vasutas tegye el azt emlékbe, de hallgasson a találkozásról, mert ha szól, agyonlövi.
Az ejtőernyős a felvilágosítás nyomán elindult Miskolc felé. Lassan haladt,
27 VKF. 1941. 260. doboz. Helyzetjelentések. 42. fólió.
28 VKF. 1941. 256. doboz. 6140 SZ. 356., 357. fólió.
29 OL, K 428. Sajtó levéltár. MTI kőnyomatosok. 495. kötet. 1941. szeptember 5. 11 óra 40, 7. kiadás.
30 Saly Dezső: Szigorúan bizalmas. Budapest, 1945. 390. o.
Tanulmányom elkészülése után jelent meg Márkus—Szinai—Vásárhelyi: Nem engedélyezem c. forrásgyűjteménye. Budapest, 1975.
Az Esti Kurir c. lap az MTI-re és az időközben elhangzott rádióközleményre hivatkozva cikket akart megjelentetni az esetről. Az ellentmondó intézkedések láttán a cenzúrabizott
ság a VKF/2-höz fordult, ahonnan Kolényi szds. ,,azt az utasítást közölte, hogy a tilalom to
vábbra is fennáll." Lásd. 156. o.
31 Riadó. 1943. február 1.
— 501 —
nehezen mozgott, mert a leszállásnál kisebb zúzódások érték. Később betért egy nagyobb kukoricatáblába.
Téves és „hazabeszélő" az a mód, ahogy a hírt az MTI tálalta. E szerint a földre szállt partizán a „legközelebbi vasúti őrháznál", „nyomban jelentke
zett" és „önként adta meg magát".
Az idegen távozása után a vasutas nyomban telefonált a miskolci sze
mélypályaudvar katonai parancsnokságának, s jelentette a történteket. On
nan motoros hajtánnyal nyomban útnak indítottak egy erős katonai járőrt, amely Kistokajtól 1 km-re az ismeretlen személyt elfogta.
Beszállították a VII. hadtesthez, ahol nyomban megkezdték a kihallgatást.
Az illető beismerte, hogy Andrascsik Stefánnak hívják, 32 éves, nemzetisége szlovák, kisszebeni illetőségű. Felesége Eperjes mellett, Héthárson lakik.
Szülei ugyancsak arra a vidékre valók.
A kassai tüzérezrednél szolgált, szakaszvezetői rendfokozatban. A cseh
szlovák állam felbomlása után, 1939-ben, Krakkóban belépett a Prahala tábornok vezetése alatt megalakult csehszlovák csapattestbe. Ez az egység a lengyel—német háború alkalmával a Szovjetunióba evakuált.
Andrascsik elmondotta, hogy másodiknak lépett ki a gépből, s Miskolctól délre, két km-re, a budapesti vasútvonal mellett ért földet. Előtte egy morva nemzetiségű bajtársa ugrott. Ez — mint kiderült —, a leszállás alkalmával halálra zúzta magát. Holttestét Miskolctól 3 km-re délre, a vasútvonal mel
lett megtalálták. A szikszói határ vizenyős rétjébe volt bevágódva, s a talaj szintjénél is mélyebben feküdt a földben. Minden csontja összetört. Ott volt mellette ki nem nyílt ejtőernyője is. Tetemét később beszállították a vá
rosi hullaházba.
A vallomás lényeges pontja volt még, hogy a gépből összesen 4 főnek kel
lett földre szállnia. Ök azt hitték, hogy a célul kitűzött város közelében vannak.
Az első híreket nyomban jelentették a HM. 6. csoportfőnökéhez, ahonnan géptávírón utasítást kaptak a legszélesebb körű kutatásra. Az akciót a had
test vezérkari főnöke személyesen irányította. Mindenekelőtt a feltételezett leszállás körzetét vizsgálták át.
Görömböly közelében a munkába induló emberek egy újabb ejtőernyőst találtak. Egy eperfára zuhant, amikoris az összegubancolódó zsinórzat meg
fojtotta. Már holtan bukkantak rá.
Martintelep délkeleti szegélyénél, a házaktól alig 200 m-re, gallyakkal betakarva egy szovjet típusú ejtőernyőt találtak. Ettől nem messze, alig 150 m-re, 2 idegen kézigránátra bukkantak. Ugyancsak Miskolctól ÉK-re, 2 km-re, a „Városi tanyánál" ütésbiztos csomagolásban egy ejtőernyőre füg
gesztett adóvevő készülék került elő.
Negyediknek egy cseh nemzetiségű szakaszvezetőnek kellett ugrania, aki állítólag a négy fős csoport parancsnoka volt. „Feltehető, hogy ennek ejtő
ernyője került meg Miskolc délkeleti szegélyénél" — jelentette a VII. hadtest
a VKF 1. osztályának szeptember 3-án 9 órakor. , A hatóságok a még el nem fogott partizán kézrekerítésére széles körű
intézkedéseket tettek. Szeptember 2-án Miskolcon és környékén nagy raz
ziát tartottak. A kutatásba a honvédség alakulatain kívül a rendőrséget, csendőrséget és a leventéket is bevonták. A csendőrség osztály- és szárny-
parancsnokságai telefonértesítést kaptak. Különösen a miskolci és ózdi őr
söket figyelmeztették, hogy „az ejtőernyősök kézre kerítésére a legkisebb részletekre is kiterjedő intézkedéseket tegyék meg." A sajószentpéteri és edelényi körzet átvizsgálására kirendelték a miskolci csendőr tanalosztályt.
Szeptember 3-ra az ózdi és a putnoki járások területére is razziákat ter
veztek.
Értesítették a járási, bányaüzemi és gyári katonai parancsnokokat is, hogy a szabotázscselekmények elhárítására, a belső biztosításra készüljenek fel. A csendőrség az utakon minden járművet leállított, átkutatott, az ide
geneket igazoltatta. Ellenőrizték a vasútvonalakat, a személy- és teherfor
galmat, a felállított polgári őröket, a községek éjjeliőreit.
A polgári hatóságok kidoboltatták, hogy a lakosság mindenkit, aki gya
nús, magyarul nem tud, törve beszéli nyelvünket, vagy ha illető enni kér — adják át a csendőröknek. Elrendelték a hidak, műtárgyak, erdőszegélyek, polgári egyének általi őrizetét. A falvakba vezető utakon igazoltattak, meg
gátolták az illetéktelenek ki- és belépését. Átkutatták a lakatlan épületeket, szalmakazlakat, erdőket, kukoricásokat.
Szeptember 3-án a hatóságok mindenhol kidoboltatták a keresett ejtőer
nyős személyleírását.
A negyedik partizánt szeptember 4-én hajnali három óra után Sajókazá- nál fogta el az ózdi csendőrséghez tartozó Ferenczy Márton alhadnagy.
Innen azonban pergessük vissza az eseményeket.
A martintelepi leszállás után az illető eldugta ejtőernyőjét, a kézigráná
tokat, majd a várossal ellenkező irányban kiment a határba, hogy rejtekhelyet keressen magának. A hajnali órákig a helyőcsabai és a görömbölyi határ
ban bolyongott. Olyan fészek után kutatott, ahol a nappalt nyugodtan vé- gigaludhatná. Mivel ilyet nem talált, behúzódott Görömböly-újtelep egyik szélső házába, s ott elrejtőzött a takarmány és a törek közé. Másodikán egész nap aludt, majd a sötétség beálltakor elrejtette iratai egy részét és útra kelt.
Elment a leszállás helyére is. Ügy tűnik, hogy keresett valamit. Majd a város szélén egy szalmakazalban hagyta Mauser pisztolyát, töltényeit és a tárakat. Láthatóan minden olyan dologtól igyekezett megszabadulni, ame
lyek bizonyíthatták volna, hogy ő az ejtőernyősök egyike. Bizonyára tudta, hogy Magyarországon van, s a leszállásnál valami hiba adódott. Ezért egy olyan történetet is kigondolt, amely elfogadhatóvá teszi személyét.
Helyőcsaba mellékutcáin át Miskolcra ment, átsétált a városon, tájékozó
dott, megállapította az északi irányt. Sikerrel csúszott át az ellenőrzés háló
ján. Virradatkor a szirmabesenyői vasúti megálló közelében a kukoricásban lefeküdt és ott tartózkodott 3-án este 9-ig. Ezután Sajószentpéter irányába haladt, majd az egyik állomáson felszállt egy tehervonatra és 10 km-t vitette magát. Sajókazánál leszállt és az állomás melleti házsor utolsó épületéhez ment.
Ferenczy Márton csendőr alhadnagy azt a parancsot kapta, hogy a Bán
völgyén át induljon Sajókazára. Útközben a kiadott intézkedésekről értesítse az elöljáróságokat, ellenőrizze a csendőr járőröket, s 4 órakor jelentkezzen Sajószentpéteren.
A sajókazai vasúti átjárónál rátért a miskolc—rimaszombati főútra. A vasútállomást kb. 500 m-re elhagyva az egyik helyen egy árnyat vett észre,
— 503 —
amint az egy eperfa mögé surrant. Leugrott a kerékpárról, fegyvert rántott, s felszólította az idegent, hogy jöjjön elő. Az menekülni próbált, egy lakás kapujához futott, de zárva találta. Ezután a kerítésen próbált átmászni, de az magasnak bizonyult, így a csendőr utolérte. Fegyvert szorítva hátához elvette tőrét, majd a sajókazai állomás épületéhez kísérte.
A forgalmi irodában megbilincselték és megmotozták, ötezer koronát, 150 márkát, jegyzeteket és K. K. névre kiállított igazolványt találtak nála. Volt még a zsebében hamis születési anyakönyvi kivonat, lakásbejelentő lap, s a szülei — német nyelvű — anyakönyvi kivonatai. A rendelkezésre álló for
rás, a „Csendőrségi lapok", az elfogott partizán nevét csak kezdőbetűivel jelzi, de ez valószínűleg pontos, hiszen a cikk Andrascsik Stefánról is csak mint A. S.-ről szól. Az illető tagadta, hogy ő lenne az ejtőernyős. Eperjesről jött át — állította —, mert a Hlinka-gárdisták üldözték. Ezt megelőzőleg vi
szont Németországból szökött meg. Ezért is vannak német okmányai. Most éppen úton van hazafelé.
A csendőr a fogollyal felszállt egy Sajószentpéterre menő tehervonatra.
A kihallgatás útközben is tovább folyt. K. K. végül beismerte, hogy egyike a Miskolcnál földre szállt négy partizánnak. Ö a parancsnok. A Vörös Had
sereg századosa, 28 éves, ogyesszai születésű. Tehát nem cseh nemzetiségű, mint ahogy azt korábban feltételezték.
A katonai nyomozó hatóságok ezután már teljes egészében rekonstruálhat
ták a történteket.
A csoport a Szovjetunióban katonai és ejtőernyős kiképzésben részesült.
Speciális feladatok megoldására készítették fel őket.
1941. szeptember 1-én 21 órakor indultak el a nyomtatott cikkben X-el jelzett város mellől, azaz Kijevből, „különleges megbízatással". A gépen hat főnyi személyzet volt, s parancsnoki minőségben elkísérte őket egy politikai megbízott is.
A leszállás körzetéül Eperjes—Raszlavica—Héthárs—Kisszeben—Sáros te
rületét jelölték ki számukra. A földet érés után szét kellett szóródniuk.
Feladatuk volt a szlovák vasutak forgalmának megfigyelése, a frontra me
nő, illetve onnan jövő szerelvények ellenőrzése. Tudvalevő, hogy a magyar szállítások jelentős része is a szlovák vasutak felhasználásával bonyolódott le. Fel kellett deríteniük a harctérre irányított repülőgépek számát is. A Vö
rös Hadsereget az is érdekelte, hogy hol és milyen erejű német csapatok állomásoznak, hol vannak Szlovákiában hadiüzemek, lőszer-, benzin- és egyéb raktárak.
Az esetet hírül adó MTI-jelentés úgy tudja, hogy feladatuk volt még a
„kommunista agitáció, forradalomra való lázítás és a lakosságnak a rongá
lásokra való felbujtása". Magyarán szólva el kellett kezdeniük a népi par
tizánháború kibontakoztatását is. Ezen állítás annál inkább valószínűnek látszik, mert az összes többi csoportok is hasonlóan kombinált feladatokat kaptak.
Az eset, a megbízatás minősítése rendkívül nagy jelentőségű. A horthysta elhárító és hadbírói szervek arra törekedtek, hogy a bevetett partizánokat
„banditáknak", „kémeknek", „orvlövészeknek" stb. tekintsék, s így azokat a gyilkosokra, kémekre vonatkozó, többnyire halálbüntetést kívánó jogszabá
lyok alá vonják. így nem tekintették őket hadviselő félnek, az ellenséges
hadsereg katonáinak — akiket véd a nemzetközi jog —, hanem csupán közönséges bűnözőknek. A nyomozásokat is tudatosan ebbe az irányba te
relték, s nem meglepő, hogy a horthysta források egyedül felderítő szerepü
ket hangoztatják.
A négy hónappal később bevetett Borkanyuk-csoport peranyagában ol
vashatjuk: Borkanyuk Elek „az egyenruhát levetette, tehát magát mint katonát felismerhetetlenné tette, reá nézve a hadifoglyokra vonatkozó nem
zetközi jogszabályok nem alkalmazhatók, s ennél fogva őt polgári egyén
nek kell tekinteni. Ezért ő t . . . bűnösnek kellett kimondani és meg kellett büntetni."
Ismeretes, hogy Borkanyuk Eleket a horthysták 1942. október 2-án a Mar
git körúti fegyházban kivégezték.
A Miskolcnál elfogott partizánok ugyancsak polgári ruhában voltak. 3—3 selyeminget, alsóneműt hoztak magukkal. Jó minőségű öltönyükben egy né
met szabó cégjelzése volt. Szlovák, cseh és német igazolványokkal voltak el
látva. Németországba szóló útlevél, német kenyér- és vajjegy, német márka, 5—5 ezer szlovák korona, térképek stb. voltak náluk. Valószínű, hogy a későbbiekben átmentek volna a Cseh-morva protektorátusba és a náci Né
metországba. Az iratok és térképek ezt a feltevést támasztották alá.
1973-ban Ferenczy csendőr alhadnagy egy kanadai kiadványban újra leírta a partizán elfogását. Szerinte egy németországi repülőgépgyárba kellett volna bejutniuk. A munkások között „bomlasztó tevékenységet" folytat
tak volna, s szabotázsokat akartak elkövetni. Németül mindnyájan jól be
széltek. Volt náluk repülőgépgyári ki- és belépő kártya, fizetési bárca. A pa
pírjaik szerint már egy éve ott dolgoztak, mint szakmunkások. Birtokukban voltak a városi élelmiszer j egyek is, már egy fél évre előre. „El voltak látva tökéletesen hamisított igazolványokkal... Minden olyan igazolvány együtt volt, ami szükséges egy hadiüzembe való bejutáshoz, elképzelhetetlenül tö
kéletesen hamisítva. Amikor a németek megvizsgálták azokat, kijelentették, hogy ennél jobb hamisítványokat még nem láttak" — írja Ferenczy.32
Fegyverzetükhöz 6,35-ös pisztoly, kézigránátok, rohamkés, robbanóanyag és gyutacsok tartoztak.
Beszéltek oroszul, szlovákul, törve magyarul is.
A Kijevből jövő gép a 750 km-es úton viharba került, eltévedt, s az eredeti iránytól 16c-os szöggel délebbre repült. Az útvonal is hosszabbra si
került vagy 70—80 km-rel. Miskolc és a célterület nagyjából azonos hosszú
sági fokon fekszik, csak az utóbbi egy földrajzi fokkal északabbra van.
A vakrepülés során nem tudták pontosan megállapítani helyzetüket, s így történhetett meg, hogy a célul kijelölt Eperjes helyett Miskolc fölé repültek.
Szeptember 2-án 0 óra 46 perckor a kísérő politikai megbízott parancsára 2500 m-ről megkezdték az ugrást. Sűrű felhőtakaróban, esőben, ködben, zuhantak alá. A negyedik partizán elmondta, hogy kb. 1500 m-ről igen sok lámpát pillantott meg maga alatt, s attól félt, hogy a városra esik. Kinyitotta a biztosító ernyőt is, hogy a légáramlat minél tovább vigye. így került köz
vetlenül a Martintelep peremére.
A Miskolcnál bevetett első partizánok történetében még jó néhány fehér
32 Magyar királyi csendőrség, összeállította: Kövendy Károly 52 McCaul St., Toronto, 1973.
g Hadtörténelmi Közlemények — 505 —
folt található. A kutatómunkámban évek óta figyelemmel kísérem ezt a problémát, s keresem, gyűjtöm az adatokat. Egymástól függetlenül eddig hat hiteles korabeli forrás beszél az eseményekről. Azon reményben ismer
tetem a már eddig feltárt adatokat, hogy e munka is serkentője lesz a hely
színen folyó további kutatásoknak, s az esemény után 35 évvel ezek az el
feledett, s még részben névtelen hősök megkapják végtisztességüket, s a történelemtől nekik méltán kijáró elismerést.
Szeptember 28-án a Kassától DNy-ra fekvő tornai állomásfőnök telefo
non értesítette a 108. Vp-t, hogy aznap 15 órakor a környéken 3 főnél több
„orosz ejtőernyős szállott le".33
Az esetet a VKF-nél naplóba rögzítették. A további intézkedés már a helyi parancsnokságok kötelessége volt. Talán ezzel is magyarázható, hogy a leszállásról semmi további hírünk nincs.
A Miskolctól D-re fekvő Ernőd állomásfőnöke október 18-án jelentette a KSzV-hez (Központi Szállításvezetőség), hogy aznap, 16 óra körül, egy nagy magasságban haladó ismeretlen repülőgépből 2 ejtőernyőst láttak le
szállni.
Az esetről semmi további hírünk nincs.34
Kárpátalja
A közbiztonsági és katonai vezetést különösen nyugtalanították a Kárpát
aljáról befutó hírek. Az ország csupán néhány napja lépett be a háborúba, s az egykori szovjet—magyar határ mentén jelentékeny csapatok voltak gyü
lekezőben, felvonulóban. A keletre irányuló stratégiai fontosságú utak, vas
utak is ebben a körzetben futottak.
Különösen megnőtt a jelentősége a Munkács—Sztrij és a Máramarosszi- get—Kolomea vonalnak.
Kárpátalja az ugródeszka szerepét töltötte be a Szovjetunió felé irányuló háborús tervekben. Ebben a körzetben fokozottan kiépítették a légi figyelő, határőr és „K" szolgálatot. Minden fontosabb helyen megerősített csendőr- őrsök állomásoztak. Ide települt a határvadász erők zöme is.35
A Csendőrség Központi Nyomozó Parancsnoksága 1941. június 30-án olyan értesülést kapott, hogy aznap, 14 óra 30 perckor, 12 szovjet ejtőernyős szállt le a Mencsul-havason.36 A csendőrség felügyelője nyomban jelentette ezt a HM 20. — csendőrségi — osztályának. A KSzV útján a VKF is értesült ar
ról, hogy Rahótól É-ra, „egy földműves bemondása szerint" 12 partizán ért földet.37
A hírt kezdetben még „állítólagos" adatként kezelték. Hamarosan a kassai VIII. csendőrkerület is jelentést tett az ügyről a HM-nek.38 Közölték, hogy
33 V K F . 1941. 260. doboz. H e l y z e t j e l e n t é s e k . 720. fólió.
34 UO. 777. fólió.
35 Adalékok a Horthy-hadsereg szervezetének és háborús tevékenységének tanulmányozá
sához, összeállította: Csima János. HM Központi Irattár kiadása. 1961. Mellékletek: A hon
védség csapatainak elhelyezése. 26. sz. vázlat.
36 H M 1941. e i n . 20. oszt. 99861.
37 V K F . 1941. 260. doboz. H e l y z e t j e l e n t é s e k . 52. fólió.
38 HM 1941. ein. 20. oszt. 99959.
Rahó környékén „kisebb csoportokban" ejtőernyősök leszállása történt meg.
Ezek feladata valószínűleg az lehetett, hogy hírt adjanak a magyar csa
patok felvonulásáról, s a lehetőség szerint zavarják, késleltessék azt. A kar
hatalmi erők el is rendelték a vasúti műtárgyak fokozott őrzését.39
Az ellenintézkedések első lépéseként a tiszabogdányi csendőrőrsről Meze
rényi Jenő főhadnagy vezetésével 10 főnyi raj azonnal a helyszínre sietett.
Mozgósították a környékbeli őrsöket is, s megkezdték a terület átfésülését.
„A kutatás még tart" jelentették július 1-én.
A Rahó környéki partizánok leszállását követően széles körű biztonsági intézkedésekre került sor. A kassai csendőrkerület a kassai és nyíregyházi csendőrosztályoktól erőket vont el, s azokat a máramarosszigeti osztály Örseihez vezényelték. Kilátásba helyezték azt is, hogy a magyarlakta terü
leteken megnövelik a csendőrörsök körzeteit, s az így felszabaduló erők
kel, valamint a rendelkezésre álló „szabad" létszámmal fokozzák Kárpát
alja közbiztonságát.40
A csendőrkerület parancsnoka „a beállott helyzetre való tekintettel" —>
valószínűleg az ország hadbalépésére gondol — ideiglenesen Beregszász
ra, a helyszínhez közel, tette át működési székhelyét.
Az üldözés során a partizánokat nem tudták megsemmisíteni. Október 13-án újra hírt adtak magukról. A VIII. hadtest táviratban jelentette a VKF-hez, hogy az utánpótlási szempontból oly nagy jelentőségű körösmezei vasútvonalon partizánakció történt.41 A VIIl/1-es őrszázad 13. sz. hídőrsége által őrzött, a 285—285,3 sz. szelvényen levő vasúti híd ellen október 13-án éjjel, 23 óra 30 perckor, 3 ismeretlen egyén robbantást kísérelt meg. Az őrség a fegyverét használta, mire a támadók visszavonulták.
A csendőrség a történtek után nyomban megkezdte az eset kivizsgálását.
Ennek eredménye nem ismeretes.
Erdélyben
Erdély második világháború alatti történelmének mindeddig legteljesebb összefoglalását Csatári Dániel adja meg „Forgószélben" c. nagyértékű köny
vében.42
Bár széles körű forráskutatást végzett, egyetlen adattal sem találkozott, amely 1941-ben Erdélyben tevékenykedő partizáncsoportokról adott volna hírt. Sőt Csatári kifejezetten arról ír, hogy ilyenekkel a nyomozó szervek sem találkoztak.43 „ . . . A szovjet hadsereg a hadüzenet napján, és az azt követő napokban Észak-Erdély földjére egyetlen gyujtogatással vagy rom
boló feladattal megbízott ejtőernyőst sem dobott le . . . " — említi egy má
sik helyen.44
E megállapításból adódó következtetéseit — tévesen — kapcsolatba hozza
39 V K F . 1941. 260. doboz. H e l y z e t j e l e n t é s e k . 52. fólió.
40 H M 1941. ein. 20. oszt. 99959.
41 V K F . 1941. 260. doboz. 898. í ó l i ó . 42 B u d a p e s t , 1968.
43 U o . 157. O.
44 UO.
6* — 507 —
az 1941. július 4-én a munkásmozgalom ellen kezdődő „nyílt nyomozás"
koncepciójával is.
A katonai iratok tanúsága szerint Észak-Erdély több alkalommal is parti
zánbevetés színtere volt. 1941. július l-ről származik az első adat, amely egy feltételezett ejtőernyős leszállásról ad hírt.45 A Központi Szállításvezető
ség telefonvonalán július 2-án háromnegyed hétkor futott be Budapestre az az értesülés, mely szerint a Székelyföld déli csücskén, Káinok és Sepsi- bodak határában, július 1-én este ismeretlen irányból jövő gépről 3 ejtőer
nyős szállt le. Az esetet a sepsiszentgyörgyi állomásfőnök és a 109-es Vp.46
jelentette.
Az elrendelt karhatalmi intézkedések során honvéd- és csendőr járőröket vezényeltek a körzetbe, de nem sikerült idegenek nyomára bukkanniok.
Feltehetően átvonultak a közeli Románia területére.
A 106-os Vp. a KSzV útján július 2-án este egy Nagykárolyból érkezett jelentést továbbított.47 Ez hírül adta, hogy Szaniszlótól 5—6 km-re „ejtőer
nyősök szálltak le és behúzódtak az erdőbe". A helyszínre kiküldött 6—7 fős járőr ereje elégtelennek bizonyult, ezért visszatértek erősítésért.
Egyidejűleg intézkedés történt, hogy Nagykárolyból katonaság menjen ki az erdő átfésülésére. A kutatás eredményét sajnos nem ismerjük.
1941. július 8-án este a Szászrégen környékén portyázó csendőrök 2 db fehér színű, cirillbetűs felirattal ellátott ejtőernyőre, idegen eredetű kézi
gránátra és egy nagyobb méretű alumínium kulacsra bukkantak. Ezek vol
tak az első tárgyi bizonyítékok arra, hogy a körzetben valami rendkívüli dolog történt.48
Mint később tisztázódott, 8-án hajnalban, 3 óra körül, egy szovjet repülő
gépről 6 főnyi román egyenruhába öltöztetett ejtőernyős partizán ért földet.
A bevezetett kutatás során 10-én Hétbükk és Görgénynádas községek kö
zött, egy gabonaföldön, gabonával letakarva, újabb ejtőernyőre bukkantak.
2 km-re innen, az 517-es magassági ponton, később rábukkantak a partizá
nok elhagyott fészkére. Az eldobált cigarettavégek, az üres gyufásdobozok egyértelműen szovjet eredetre mutattak.
A 27. dandár parancsnoksága a csendőrök és a lakosság bevonásával nyomban hajtóvadászatot kezdett a partizánok elfogására. Lövér község határában már 9-én elfogtak egy ismeretlen személyt, akiről „fenn áll a gyanú, hogy orosz ejtőernyős". Kihallgatni azonban nem tudták, mert az illető „vallani nem akar . . . elmeháborodottat játszik".49
Tizenegyedikén a leszállási hely közelében található Székelyhodos és De- ményháza közötti úton megjelent egy ejtőernyős. A két falu között, az út felé
nél, egy pásztor lakott a családjával. A jövevény hosszabb ideig tartózkodott a juhász kunyhójában, olyannyira, hogy a bacsó még a csendőröket is értesít
hette. A fegyveresek közeledtére az „orosz" a Jobbágytelke és Felsőköhér közötti jírdőbe menekült. A kapott személyleírás alapján a kutatást tovább folytatták. A 27/III. honvéd zászlóalj Marosvásárhelyről kivezényelt szá
zada Nyárádremete határában hamarosan nyomára bukkant, bekerítette, és
45 VKF. 1941. 260. doboz. Helyzetjelentések. 66. fólió.
46 Vasúti parancsnokság.
47 VKF. 1941. 260. doboz. Helyzetjelentések. 68. fólió.
48 Uo. 185. fóliótól.
49 Jelenti a IX. hadtest 1941. július 13-án.
a kifejlődött tűzharc során agyonlőtte. Az idegen géppisztollyal és kézigráná
tokkal volt felszerelve.
Röviddel ezután pár km-re onnan, Szederjes környékén, újabb 3 ejtőer
nyőst láttak felbukkanni. . A hősi halott ejtőernyőst később a marosvásárhelyi zsidó temetőben föl
delték el. Hátizsákjában egy Romániát és Magyarországot ábrázoló térképet és egy jegyzetfüzetet találtak50 Ennek elemzése fontos értesülésekhez jut
tatta a nyomozó hatóságokat.
Megállapították, hogy valószínűleg 6—12 főnyi csoport ért földet a Szász- régentől északra elterülő erdőkben. A leszállásnál szétszóródtak, s csupán 2—3 napi bolyongás után verődtek részben össze. Ekkor jöttek rá, hogy tulajdonképpen hol is tartózkodnak. A feljegyzés szerint a katona dél felé, a román határon át Földvár—Brassó irányába kívánt haladni. A nehéz fel
szerelés miatt csak napi 15 km-t tudott megtenni.
Július 14-én újabb hírek futottak be, hogy a Szederjes környéki erdők
ben 2 csoportban 4 vagy 5 „tányérsapkás, sötét ruhájú" ejtőernyőst láttak.
Ezután valamennyi karhatalmi erőt ebbe a körzetbe összpontosítottak, s megkezdték a terület módszeres átfésülését.
Ax27. dandár egységei a Mikháza körüli erdőben 3 partizánra bukkantak, akiket harc közben megsemmisítettek.51 Az egyik közülük főhadnagyi rend
fokozatot viselt. Magyar részről csupán egy hadnagy szerzett kézigránáttól származó sérülést.
Rövidesen hírek érkeztek újabb két partizán felbukkanásáról is. Ezek egyikét másnap Nagyernye községben — Marosvásárhely közelében — el
fogták. A vallatás során a nyomozó szerveknek teljes részletességgel sike
rült feltárniuk a csoport tevékenységét. Kiderült, hogy az osztag 6 főből állt, s már csupán egy partizán volt szabadlábon — mint jelentették — az Iszló körüli erdőkben.
Július 18-án a kivezényelt karhatalmat bevonták, mondván, hogy egy szál ember elfogását a csendőrségre és a lakosságra bízzák, akit este 20 órakor Nyárádköszvényes határában a csendőrök valóban el is fogtak.
A szászrégeni csoport felszámolása ezzel befejeződött.52
A partizánok két repülővel indultak útnak,53 gyanítha'fcóan a Fekete
tenger mellékéről. Az egyik gépen 8 harcos utazott, német egyenruhába öltözve. A másikon ők jöttek, hatodmagukkal, román uniformisban. A „né
metek" további sorsáról semmit sem tudunk.
Az őket hozó gép eltért a menetiránytól, s a Brassó melletti Földvár he
lyett Szászrégen fölött dobta ki őket. A gyülekezés után egymást fütty
szóval keresték, majd jelszó — jelhang bemondásával azonosították. 2 fő a leszálláskor elszakadt társaitól, s azokkal hosszas bolyongás után sem tud
tak találkozni. A pontatlan dobás következtében felszerelésük egy része a leszálláskor elveszett. •
A partizán harci utasítások azt a tanácsot adták részükre, hogy ha nem fedték fel őket, akkor maradjanak a helyükön, s rejtőzzenek el. Gyanús
50 V F K . 1941. 260. d o b o z . H e l y z e t j e l e n t é s e k . 207. fólió.
51 Uo. 211. fólió.
52 Uo. 266. fólió.
53 12. k ö n n y ű h a d o s z t á l y . S z e k s z á r d 18. d o b o z . 185. sz. 1941. I X . 9. L : itt a V K F . ein. 2/D.
45 861 — 1941. sz. t á j é k o z t a t ó j á t .
— 509 —
jelek esetén azonban hagyják el a körzetet, és máshol keressenek búvó
helyet.
A szászrégeniek helyben maradtak, hogy tájékozódjanak, s megállapítsák tartózkodási pontjukat. Nagy volt a megdöbbenésük, amikor kiderült, hogy a céltól 130 km-re északabbra kerültek. Ezután még rövid ideig bújtak, ke
rülték a találkozást a lakossággal. Szigorú parancsuk volt, hogy csak önvé
delem esetén kezdjenek harcot, ö t napi élelemmel rendelkeztek, s ez lehe
tővé tette az első napok átvészelését.
A csoport összetételét, fegyverzetét, felszerelését, harci feladatait pontosan ismerjük, s így ez — bizonyos mértékben — analógiaként szolgálhat a töb
bi csoportról rendelkezésünkre álló töredékes adatok összeillesztéséhez is.
A hat partizán közül kettő speciális partizán-, diverziós kiképzéssel rendel
kezett. Négyen sorkatonai szolgálatot teljesítettek, s csupán kéthónapos újonc-, valamint kéthetes ejtőernyős kiképzés állt mögöttük. Repülőgépen azonban a vállalkozás napjáig nem ültek. Zömük besszarábiai illetőségű, len
gyelül is beszélő ukrán paraszt volt.54
A VKF/2. osztálya szerint a csoport feladata „Brassó környékén végzendő rombolásokból és a lakosság bizonyos rétegének szabotázs céljaira való be
szervezéséből állott. Érintkezésbe kellett volna lépniük a brassói repülőgép
gyár már beszervezett 12 kommunista munkásával" — állapítja meg a VKF/2. osztálya.55
Tervezték, hogy embereket szerveznek be szabotázsakciókra, s ezeket fegyverrel és robbanóanyaggal látják el. A szükséges utánpótlást a rádión megbeszélt helyre és időben Ogyesszából repülőgépen küldték volna utá
nuk. Feladatuk volt még az is, hogy a lakosság körében pánikot keltsenek.
A halottak egyikénél Brassó környéki térképet találtak, amelyen be vol
tak jelölve Bertelen és St. Promunda vasútállomások, valamint a városi pályaudvar. Célpontként volt feltüntetve a sinajai alagút is. Az ipari objektu
mok közül a repülőgépgyár, a „Schil" gépgyár és a gázgyár szerepelt. A tér
képen rajta voltak a város laktanyái és repülőtere is.56 Brassói feladatra utal az is, hogy valamennyien román igazolványokkal voltak ellátva.
A csoport felszerelése azt látszik megerősíteni, hogy feladatuk elsődlege
sen diverziós cselekmények végrehajtásából állt. Minden harcos el volt látva 15 db 20 dekás trotil töltetű robbanószelencével, gyutacsokkal, gyújtózsinór
ral és az elektromos robbantáshoz szükséges elemekkel.57 A személyi fegy
verzethez 2—4 „kukorica" kézigránát és 1 Mauser pisztoly tartozott,, na
gyobb mennyiségű lőszerrel. A csoport 1 géppisztollyal és 1 amerikai gyárt
mányú rádiókészülékkel is rendelkezett.
A csoport tagjainak feletteseik megtiltották, hogy fogságba kerüljenek.
A végső esetben öngyilkosnak kellett volna lenniük.58
A szászrégeni partizánbevetés a magyar katonai körökben nagy visszhan
got váltott ki.59 Azt a következtetést vonták le belőle, hogy „hasonló ej
tőernyős csoportoknak honvéd egyenruhában való kidobásával számolha-
54 V F K . 1941. 280. d o b o z . H e l y z e t j e l e n t é s e k . 246. fólió.
55 12. k ö n n y ű h a d o s z t á l y . S z e k s z á r d . 18. d o b o z . 185. sz.
56 VFK. 1941. 260. doboz. H e l y z e t j e l e n t é s e k . 246. fólió.
57 Uo. 207. fólió.
58 12. k ö n n y ű h a d o s z t á l y . S z e k s z á r d . 18. d o b o z . 185. sz.
59 Uo.
*
tunk." Declava altábornagy, a vezérkari főnök helyettese, „Szigorúan bizal
mas! Tiszt-tisztnek!" minősítésű okmányban foglalkozott az akció tanulsá
gaival. Az 'esetet mindenhol oktatás tárgyává kellett tenni, ügyelve arra, hogy a „rémhírterjesztésre és vakrémületre alapot ne adjanak".
Jellemző a felsőbb szervek beállítottságára, hogy az akciót élénk zsidó
ellenes kirohanásokra, alaptalan vádaskodásokra használták fel. Mindezt csupán azért, mert a partizánok között zsidó vallásúak is voltak.
A katonai vezetés a szászrégeni bevetéstől kezdve a legkomolyabb for
mában számolt e harci forma megjelenésével, s elhárítására sorozatos in
tézkedéseket tett.
A most tárgyalt csoport úticélja a Brassó közelében fekvő Földvár volt.
Brassó katonai, ipari létesítményei, s az ott átvezető fontos utak, vasutak.
elsőrendű hadifontosságú célt jelentettek. Elérhető közelségben fekszik onnan a Ploesti—Tirgoviste-i iparvidék is.
Talán ezek a megfontolások vezették a szovjet katonai vezetést, amikor 1941. július 19-én — vagy ezt az időpontot megelőzőleg — újabb partizán
csoportot küldött ebbe a körzetbe.
A háború kitörése után egy hónappal — tehát pontosan az itt említett időben — a németek már arról panaszkodtak, hogy a Prahová völgyében, Brassótól nem messze, a sok szabotázsakció miatt a „helyzet elviselhetet
len".60
Az sincs kizárva, hogy a bevetés azon partizánokkal egyidejűleg történt, akiket ugyancsak július 19-én a gyergyói havasokból jelentettek.
Július 19-én a Központi Szállításvezetőség útján az alábbi hír érkezett a VKF-hez: „Biztos megállapítást nyert, hogy ejtőernyősök a sepsiszentgyör
gyi pályaudvar környékét leszálltak".61 A honvéd- és csendőrerők által be
vezetett kutatás semmi eredményt nem hozott. így az a feltételezés alakult ki, hogy közvetlenül a határ mentén érhettek földet — ez a várostól 7 km-re húzódott — s gyorsan átvonultak román területre.62 A magyar oldalon kifejtett tevékenységükre újabb adatokat nem sikerült találnom.
Az ejtőernyős csoportok számára a határmenti terület valóban kedvező lehetőségeket nyújt. A túloldalra átmenve akciókat hajthatnak végre, majd ezután olyan területre vonulhatnak vissza, ahová az üldözők nem követ
hetik őket.
Amikor a VKF a kolozsvári IX. hadtestnél érdeklődött, ott még semmit sem tudtak az esetről.63 A megindított vizsgálat csak augusztus 4-én zárult le, amikor is közölték Budapesttel, hogy vaklármáról lehetett csupán szó, mivel „orosz ejtőernyős vadászokat nem észleltek."
A gyergyói havasokból ugyancsak július 19-én érkezett jelentés az ott feltűnt partizánokról.64 A 33. határvadász zászlóalj parancsnoka értesítette a IX. hadtestet, hogy — nem ellenőrzött hírek szerint — 19-re virradó éj
szaka kb. 10 szovjet ejtőernyős megtámadta a Piatra Rosie-n65 levő román őrházat, majd azokkal tűzharcot folytatva visszavonultak. „Lehetséges, hogy
60 Heinz Kühnrich: P a r t i z á n h á b o r ú E u r ó p á b a n . B u d a p e s t . 1973. 89. o 61 V K F . 1941. 260. doboz. H e l y z e t j e l e n t é s e k . 258. fólió.
62 U o . 274. fólió.
63 UO. 310. fólió.
64 UO. 276. fólió.
65 G y e r g y ó s z e n t m i k l ó s t ó l É - r a .
— 511 —
a határon átszivárogva az erdőkben bujkálnak" — jelentette a 33. határ
vadász zászlóalj.
Az elhárítás első lépéseként mozgósították a portyázó századokat és őr
söket. Értesítették a csendőrséget és a besztercei honvéd állomásparancs
nokságot. Az erdőőröket, pásztorokat is fokozott figyelésre utasították.
A Kelemen és Görgényi havasok vidéke rendkívül gyéren lakott. Nagyilva és Gyimesbükk között 125 km a távolság. E vonaltól keletre, az akkori hatá
rig, csak 6 lakott település található. Az ottani erdős-hegyes vidék kitűnően alkalmas arra, hogy a partizánok hosszabb ideig meghúzódjanak, báziso
kat létesítsenek, s onnan kiindulva hajtsák végre portyáikat.
A VKF hírközpontjába 1941. július 29-én a kolozsvári légvédelmi köz
ponttól és a KSzV-től futottak be értesülések a Kolozsvár környéki állító
lagos ejtőernyős leszállásról.66
Az első hírt egy bizonyos Bur j esz Géza67 főorvos jelentette a csendőrsé
gen, aki gépkocsival Dés felől Kolozsvárra tartott. Apahida község alsó ki
járatától nyugatra volt, amikor „személyesen látta a 2 ejtőernyőst, akik egy nagy gépből szálltak alá."
Észleleteit közölte a legközelebbi csendőrőrssel.
A kolozsvári légvédelmi központ szerint „valószínű, hogy a látott repülő
gép orosz repülőgép lehetett."
A KSzV a késő délutáni órákban továbbította Budapestre azt a táviratot, amelyet egy Sift nevű vasúti szolgálattevő küldött Alsózsuk községből Apahidára. Itt egy katonai őrszem jelentése és egy Kátai nevű százados megbízatása nyomán jelenti, hogy 29-én, 14 és 14 óra 30 perc között, Alsó
zsuk és Válaszút községek határában „ejtőernyősök ereszkedtek alá".
A IX. hadtest nyomban elrendelte a szükséges karhatalmi intézkedése
ket. Értesítették a közelben fekvő szamosfalvi repülőteret, s 2 szakasz kerékpárost vezényeltek a leszállás körzetébe. Mozgósították a környékbeli csendőrőrsöket is, amelyek Domonkos csendőrszázados vezetésével megkezd
ték a terület átfésülését. Másnap újra folytatták a kutatást, de semmi ered
ményt nem tudtak felmutatni.
Ettől a térségtől kissé délebbre, 1941. október 14-én újabb ejtőernyős vál
lalkozás történt. A hírt Nyíregyháza jelentése alapján az Országos Légvé
delmi Központ továbbította a VKF-hez.68
A figyelő szervek ugyanis pontosan rögzítették, hogy október 14-én dél
után egy többmotoros repülőgép haladt a Hargita hegység fölött. Oláhfalva, a későbbi Szentegyházasfalva fölött a gépből két ejtőernyős ért földet. A 8.
sz. légvédelmi kerületi központ a leszállás pontos helyét a 192° 11-es ma
gassági pontnál rögzítette.
Később befutott a mádéfalvai csendőrörs jelentése is, amely a helyi pályaudvarparancsnokságra hivatkozva megerősítette a berepülést és a föld
reszállást.69
A karhatalmi és elhárító szervek nyomban akcióba léptek, megtették a szükséges intézkedéseket, de semmi eredményt nem tudtak felmutatni.
66 V K F . 1941. 260. doboz. H e l y z e t j e l e n t é s e k . 324., 335. fólió.
67 Az egyik forrásban Purjesz néven szerepel. Az eset időpontját VII. 28-ra teszik.
68 V K F . 1941. 260. doboz. H e l y z e t j e l e n t é s e k . 819. fólió.
69 Uo. 820. fólió.
Az ejtőernyős elhárítás megszervezése
A Vörös Hadsereg a harmincas évek derekán világviszonylatban is élen
járt az akkor korszerűnek tekintett haditechnika bevezetésében és alkal
mazásában.
A csapatgyakorlatok során pl. kidolgozták a páncélos és gépesített ma
gasabbegységekkel az ellenség védelmi mélységében folytatott hadművele
tek elméletét. Tudományos elvekre helyezték a fegyvernemek együttműkö
dését. 1936-ban — a világon elsőnek — már egy egész hadosztály tettek légi úton földre.70
A bolsevik párt az egész népet fel kívánta készíteni a munkás-paraszt ál
lam védelmére. A haderőn kívüli kiképzés is össznépi üggyé lett. Százával alakultak a repülőklubok, s tömegesen terjedt el a honvédelemmel oly szoros kapcsolatban álló ejtőernyős sport.
A repülő fegyvernem minden támogatást megkapott fejlődéséhez. A légi
erőben pl. távolbombázó alakulatok is működtek, amelyek az Iljusin ter
vezte DB—3f típusú gépekkel voltak ellátva. Ezek repülőtávolsága 2700 k m volt.71 Ejtőernyősök szállítására is fel tudták használni őket. A távolbombázó kötelékek a háború első időszakában Tallinnból kiindulva sok alkalommal hajtottak végre támadást a majd 1000 km-re fekvő Berlin ellen — említi egy interjúban Zorin tábornok.72
A Vörös Hadsereg repülői tehát képesek voltak arra, hogy mélyen az ellenség hátában tegyenek le csapatrészeket, harci technikát és utánpótlást.
A harcászati rendeltetésű légideszantokat 3—5 főtől 40—50 fős létszámig alkalmazták. Feladataik közé tartozott:
— hidak robbantása,
— lőszer- és fegyverraktárak megsemmisítése,
— az ellenség vezetésének és hadtápjának bomlasztása,
— felderítő tevékenység,
— diverziós akciók végrehajtása.73
A VKF tisztában volt a szovjet hadsereg ezen erős oldalával. A magyar katonai attasék több alkalommal is részt vettek a Vörös Hadsereg maga
sabbegységeinek hadgyakorlatain, s jól voltak informálva a szovjet csapatok erejéről, kiképzéséről.
Már folyt a háború, amikor papírra vetették az alábbi sorokat: „Ezen a téren (t. i. ejtőernyősök harci alkalmazása terén — G. J.) éppen Szovjet
oroszország van az élen, épp ezért kell nekünk is most behatóan foglalkozni a kérdéssel".74
A magyar katonai vezetés mégis csupán pár nappal a Szovjetunió elleni háború megkezdése előtt, június 19-én, tűzte napirendre először az ejtő
ernyős elhárítás problémáit. Mint a VKF osztályelőterjesztése megállapítja, az elhárítás központi adminisztratív vezetése „ma egyik HM osztálynak se tartozik ügykörébe", s ezért szükség van a helyzet rendezésére.75
70 H K 1962. 2. SZ. 7. O.
71 A N a g y H o n v é d ő H á b o r ú t ö r t é n e t e . 1. k . B u d a p e s t , 1964. 422., 426., 430. o.
72 Magyar Hírlap. 1975. I I . 18.
73 H K 1962. 1. SZ. 221. o.
74 Ejtőernyős elhárítás. Segédlet. Kolozsvári IX. honvéd hadtestparancsnokság. Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet RT Kolozsvár, 1941. 4. o.
75 V K F . 1941. ein. 1. oszt. 253. d o b o z . 5522.
— 513 —
