(1)A VALÓSÁGOS KERESZTYÉNI VIRTUSOKNAK

Teljes szövegt

(1)A VALÓSÁGOS KERESZTYÉNI VIRTUSOKNAK. E L E V E N. P é L D á J A, Avagy:. A ’ NéKAi T. ekintetes. N. emzetes. M A L O M V I Z I. KENDEFFI GÁBO R. U ram. Minden Kerefztyéni Virtusokban való maga gyakorlásának. IGAZ TANU-BIZONYsáG TeTELE. K i,. Minekutánna életének minden napjaiban Iftennel járt volna, e’ halandóságból a’ halhatatlanságra £óllíttaték. Idvezítöje Éületésének 1722.-dik, Életének pedig 51. eEtendejében. Pünköfi havának 16. napján. Kinek érdemlett Utolsó TiEtefséget tettek a’ Jéfus Kriílusnak arra hívattatott alázatos Szolgáji, Orlya-Bóldogfalván, ezen 1722. eEtendoben, Juliusndk 12-dik napján... KOLOS VÁ^ATT, Nyomt. T íl e g d i P. S amoel , 17 Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely. 07 >59.

(2) I. s t e n. E. m b e r. e n e k ,. A ’ Néhai Tekintetese Nemzetes; Malómvizi; KENDEFFI GÁBOR Urban , le-rajzoltt P É LD Á JA : mellyet £om orú, de ti£tefséges el-takaríttatásának napján , Orlya-Bóldogfalvi homorú Házánál , élő nyelvvel a’. homorú Hallgatok. előtt le rajzolt, ’s lélek és igafság ierin t reá Eabott N. A D U D V A R I ; P 'É T E R ,, A ’ Száfvárasi Ref Ekléjiának Plebanusnr , és azon Capiruluninak Decanus/tfu 1722. Eft. Julimnak 12-dik napján.. Szent Letzke : iTim. 6 : 1 1 , 1 2. T e, óh Ifiennek embere ! k'óvefsed l az igafság't, a’ kegye/séget, a" hitet, a" fé r etetet, a" békéséges-türést, a’ feiídséget: Á* hit által való nemes bártzot hartzold-meg\; ragaf kódjai az örök élethez, mellyre hivattattál-is. : E L Ö L J. Á R O r B E S Z É D.X. ’ Kerefityén embernek egé£ élete merő azon Arithme--tica , Számlálásnak meítersége Léges-leg első dolga az idve- zülendö embernek a ’ Numeratio, az-az, hogy böltsen tudja a’ maga életének napjait fiámlálni, . mellyre tsak lilén taníthatja meg , a’ mint Mófes az ö utolsó hattyúi énekében, a’ 90-dik «óotfTía^iik ^-ben kön yörög, .Tanít s-meg minket, hogy tudhafsuk meg a' mi napinknakfámát, hogy járhafsunk költs fível.. Nem az a t e életed’ napjainak böltsen való Éámlálásának meítersége, hogy meg tudjad, hány eétendös vagy; könnyű t dolog az : hanem ez , hogy életedben fok napokat feámlálhafs, mellyek valósággal a’ tijéid. Nintsen tenéked ember több napod a’ te életedben; hanem tsak a’ mellyet az M én dicsőségének,’; lelked idvefségének, feleba rátod javának ki-munkálódására költöttél-cl. Nem Éámlálhatod a te éle tednek valóságos napjai közzé azt az időt; a’ ;mellyet aluyásban, ételben, , italba, kártyázásba, kotzkázásbá,vadáfcásbá,ha£ontalá útazásbá.teftednek gyakorlásába,bujálkodásbáj’sa’ t. töltöttél el; nem tied az. Nem tsuda, ha , itt lilén a’ Praceptor / Böltseség kívántatik hát ide.; Vajmi fok em ber' vagyo n » Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(3) vagyon, a’ ki kevés napokat feámláihat maganak. b g y Stmthus nevű 70 efct ember, meg-tzirkálván, életében mennyi eétendöt töltőct-el a’ ma ga Házánál, nem talál többet, hanem tsak hét eétendöt, ’s illyen Epita phium o tir magának: Hic jacet Similius, vetulus feptenr,is. k t fekbik Si mi hús , hét eétendös vén ember. De fok 70. eérendös ember , hét e$ítendöu fém tudna ma £ámlálni,a’ mellyeket életének ugyan valóságos nap jai közzé Éámlálhatna. Máfodik dolga az idvezülendö embernek, az Additio , az-az , hogy egy jóságos-tselekedcthez Éüntelen adjon mást. Az id vétségnek után álJani nem jó,’ egy munkából másba kell lépni, mint Éintén az Angyalok a’ Jákob lajtorjáján, nem állottak , hanem tel ’s alá jártának, vagy mint az órának a’ kereke egy gradusból másba lépik. Igaz Additio az, a’ mit £. Péter javall. aPét. 1: 5, 0,7. A ' ti hitetek mellé ragaratok jóságos-tselekedetet, a' jóságos-tselekedet mellé pedig tudományt, a tudomány mellé pedig mértékletefséget, 0 mértékletefség mellé pedig tűrést,. 0' tűrés mellépedig kegyefséget, 0 kegyepég mellé pedig atyafiakhoz hajlan dó fiivet, az atyafiakhoz hajlandó fiiv mellépedig fieretetet. Igaz Additiót olvasfi, Mát. 5: 3 9 ,4 0 ,4 1 ,4 2 Harmadik dolga az idvezülendö ember nek, a’ Multiplicatio , az-az, hogy az Iftentöl néki adatott kegyelemmel kereskedjék, ’s nyerjen fokát véle, hogy ezt mondhaíla : URam! öt ta lentumot adtál vált énnékem, íme más öt talentumot nyertem azokon. Mát. 2 ; . 20 Negyedik dolga, a’ Subtraílio, az az, hogy magát a’ gono£ban tétettetett világ közzül ki húzza, a' hitetleneknek tanátsokon nejárjon, a' bűnösöknek útjokon ne álljon , a' tsúfolóknak fiékekben ne üljön: Sóit 1: 1. Kérlek , húzzátok-el magatokat az iffentelen embereknek sátorok mellől: 4 M ó f 16. 2 6. Ötödik titeti ’s dolga az idvezülendö embernek, a’ Divifio, meg o£tás Hlyen a z : Adj ráfit hétnek, avagy nyó/tznak-is Préd- 1 1 : 2 . Illyen ez is : A' ki éhezik, enni adni, a ki fiomjuhozik, innya adni; a ’ ki úton járó, bé fogadni; a’ ki mezítelen, meg-rubázni; a' ki beteg, meg-látogatni; a' ki fogoly, ahoc el menni M át 25: 3 5 ,3 6 íg y o£tá-el a Jób étkének falatjlát, gyapját, ’ s a ’ t ? ób. 3 i: 2 6 .’ s köv. ^-ben. A ’ £ent Pál Apóitól, noha mind ezeket a’ letzkében bé-foglaija; mindazonáltal lég világosab ban commendál|a az Additiót, hogy a’ kere£tyén ember egy kegyesség muukájában meg ne álljon : hanem küntelen egyikből, a’ másikba lépjen: Ez fummája a’ letzkének H olott vagyon 1. A ’ kegyes embernek meg£óllúása. 2 Annak ti£ti M A G V A R á Z A T Íg y £óHítja-meg a’ g. Pál Apoftola’ Tim otheust, és őbenne min den idvezülni akaró kere£tyén em bert: Te, óh Illemek embere! ü g y va rt 2 gyón : Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(4) gyem : Ez a’ titulus, leg első értelemmel az Tftrn Volgájira, a’ Prófétákra ’s Papokra illik. így tiruiáltatik Mófes , $Mo/~ 3 5 : 1 Ez az áldás mel lyel mag áldó Mófes az Ijlennek embere az Izrael fijait. íg y titulalratik Il lyés, 2-K.ir 1. E/iféus, aKic 4. egynéhány ízben. Itt is a' Timotheust éóllírja meg úgy az A poftol; mert ezek tsak arra köteleztek magokat, hogy az Iften dolgaira vifeljenek gondot. De másod értelemmel, má sokra is illik ez a’ titulus. D ávid mikor a’ Királyságra válaVratik , hivattatik Iften emberének, még pedig élve Verint való emberének iSatn. 1 3 :1 4 . Sóit. 89: 2 1. Tsel 1 3 :2 2 . Salamon Király Prédikátornak hivattatik, Préd 1: 1 Majd hafonló Vólásnak formájával mondja Lábán-is Eliézernek az Abrahám Volgájának : föjj-bé Ijlennek áldott embere, én te neked házat kéjeitek: íM ó í 24: 3 1. De ne mennjünk ennéi meVVebb, hogy ma a’ Vernek mindnyájan Papok, ’ s úgy is hivattatnak: olvasd-meg, jelen. 1: 6. 5 :1 0 . 20 6. Tettél minket d mi IJiénünknek Papokká , ’ s a’ t. Egy Vóval: Iften emberének hivattatik ma az Uj Teftámentomban min den kereVtyén ember, valaki az Iften Volgálatjára Venreltemagat, és meg vetvén e’ világi gonoV kívánságokat, azokat a’ tiVteket követi , mellysket Iften elejiben rendelt. Mellyek renddel a’ letzkében így következnek. i. Az lgajság. Sok helyeken a’ Vént írásban az igaftágon értetterik az az igafsága a’ bűnös embernek, mellyet a’ Jéfus Kriftus nyert elég- té telével, mellyet hit által téVen magájává a’ bűnös, hogy az által just nyer jen magának az örök életre. Hlyemről vagyon Vó, Mát ó: 3 3. Kerefsétek előtör az Ijlen orfúgát, és annak igasságát. Láfd, Fii. 3: 9. Rám. 9 :3 0 . De mivel ez az igasság a’ kegyefségben ’s hitben bé-foglaltatik, mel« lyekröl mindjárt Vól az A poftol, világos dolog, hogy itt nem ezen érte lemben vétettetik az igasságnak nevezeti-; hanem itt az igasságon értet tetik az embernek az a’ Vorofs kötslefsége, melly Verint az ö felebarátjá nak a mivel tartozik , meg-adja ; a mint láthatni Róm. 13 :7 . Adjátok. meg mindeneknek a' mivel tartoztok; dkinek adóval, adót; a' kinek vámmal, vámot; a' kinek félelemmel, jeleimet; d kinek tiftességgel, tiftességet Láfd, Mát 7: 12. Ide tartozik az a’ Voross kötelefség-is, melly Veiint elle nünk vétő felebarátunknak meg kell engednünk. Mát 6: 12. 2 A ’ Kegyesség. Mitsoda a’ Kcgyelség ? Az az Iftennek kegyelme, avagy az a’ jó el tökéllett Vándék, ’ s akarat az emberben, melly minden ben az Iften ditsóségét kerefi. Az Iftennek minden munkádban vége a' maga ditsösége. li’ vóit Iftennek vegea’ teremtésben, a’ meg váltásban. A zért, a’ kiben kegyesség vagyon, mindenekben az Iftendit.-ösegét nézi, akár egyék, akár igyék, akármit tselekedjék, mindeneket az Ijlen ditsbsógére Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(5) gért tselekeféik. iKór. xo: 3 1. A’ keg>elseg pedig két dologban álL 1 Az igaz liternek igazán való tifiteletiben : m eliyre nézve , meg kell azokat az lilén felöl elmérni, mellyeket, vagy a’ terme£ctbé oltott, vagy a’ fen t írásban ki-jelenrett, hogy azok fierinc rifeteljük az litent a Áll az lllennek követésében A’ keg vétség. hafonlóvá té£f az Iftenhez az embert. A ’ jó fiak követik jo attyoknak term eteteket, nekünk is jó Atyánknak Illenünknek termé£etitkövetnünk kell; mert másképen nem fijak, hanem fatryak lékünk ; mert azt akarja a’ mi Aryánk , hogy fientek légyünk , miképen ö is /Zent- iPét i: 1 6 Ezért mondja az A póitól: Légyetek az IJi ennek követá ji , mint Jzerelmesfiák. 3 A ’ Hit. Mitsoda a’ Hic ? Nem egyéb; hanem a’ meg fcenteltetett akaratnak, abban az liter, követségének beéédebcn való meg-nyugovása , mellyet kötött Mén a’ bűnös emberrel a’ Kriftusban. Ú g y h o g y 3’ Hitnek kiválrképen vaió tzélja a’ Kriítus , annak elégtétele és érdeme, a’ ki azt mondja maga felöl: Én vagyok azigasság, az ú t , és az élet; jen ki nem mehet az Atyához , hanem en általam , ján. 14: 6. A zt téfiiez: Nem mehettek fohová; hanem en általam: nem-is mehettek máfuvá; ha nem én hozzám En vagyok az Atyának keze, mellyel meg foglak tite ket : En vagyok a ti kezetek , mellyel meg fogjátok az Atyát. Nem azt mondja a’ Hit a’ Jéiiis Kriltusnak: Mi közöm nékem veled Názáretb é lijé jü s? Márk. 1:2 4 . hanem inkább e z t : Én az én fiertlmesemé va gyok , ’söisenyim Ének. <5: 3. 4. A ’ Szeretet. T é£i ez a’ nagy kívánságot, és £ent igyekezetei az emberben , melly £eiint másoknak idvefséget kívánja és munkálódja, örül azoknak javokon, £omorkodik azoknak gonofcokon, ’s ezt kívánja minden embernek: Én atyámfia vagy te, /zaporod/álezerekre. iM ó f 24: 60. E z a ’ £ererer ki-hat, mind a’ leiki, mind a’ térti jókra. ?. A ’ Békeséges-türés E zo lly virtus, melly inkább £eret gono£t és bo££út £envedni mástól, mint másnak tenni. A ’ Békeséges-rürö, 1. másnak bofefiúsagot nem té£en, hanem inkábD £enved, ’ s tsendesen el engedi maga mellett menni a’ bo££úságot 2. Nem fizeta’ gonofiért gono££al. Ha azt mondja is néki a’ gonofc Sémei: Eredj , eredj te vér popó ember és if/entelen! tsak azt mondja: Hagyjatok béka néki, haddpidalmazzon; mert az UR mondotta azt néki 2Sam 16. n ’s kóv f 3 Nem gyűlöli azt, a 'k i néki bofcÉusaggal v o lt; mert tudja a z t, hogy a' kere tet minden vétket el-fedez; de a gyiilö/séd Jéerez versengést PeJd. 10: 12. 4 Nem hogy gyűlölné « z t , a Ki neki gonokfeal volt; sót jól té£en véle, ’s. könyörög érette; URam ! ue tulajdonítsdnékte e bűnt. Tsel. 7: 60 ’s A 3 azt mondHaáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(6) azt mondja a’ Kriftussal; Atyám! botsásd- meg nékiek; mert nem tudják mit tselekefének. Luk. 23: 34. Nintsenfcebb, de bizony ritkább virtus fints, az emberekben a’ B^keseges-türésnél. 6 . A ’ Szelídség Ez a’ kleknek az a’ maga meg birása, maga meg. tartóztatása; melly úgy kormányozza az embert, hogy nem könnyen in dúl haragra. Ezt ditséri Mófesben az Mennek lelke, hogy ö felíd volt, fieüdébb minden emberek felett, kik voltak é' földnek fiínén 4M0C 12 : 3. Erre-is int Idvezítönk: Tánúljátok-meg én tőlem, hogy én fe líd és alázatos fiívii vagyok. Mát 1 1 :2 9 . 7. A ’ Hit által való nemes hartz. Vitézség az embernek e’ világon élete. Jób- 7: 1 Gyakorlott, ’s meg-próbáltt katonának kell a’ Kere£tyén embernek leni, úgy hogy a’ Krijfusnak bélyegeit kell az ö teftében hor dozni. Gál. 6 : 17. Lelki tsatázásrahívattatott a Kereétyén ember: Lel kiek az ellenségek : Lelki a’ fegyver, melly a’ hit: Lelki a’ gyözödelem, m ellyekrölígy £611 maga felöl £: Pál A poftol: Én, ama nemes hartzot meghartzoltam, futásomat el végeztem, a' hitet meg tartottam 2Tim . 4: 7,8. 8. A z Örök élethez való ragafkodás. A jCerefetyén em ber, nem világi örökségnek; hané a’ menyorfcági boldogságnak bírására hivattatott, a z é rt, úgy kell arra tzélozni, .hogy a’ mellyek háta megett vannak, felejrse el Nem tabad a’ KereÉtyén embernek Sodomára hatra nézni,hogy só bálvánnyá ne változzék; hanem tsak arra a’ várasra, roellyet meg ma radásul rendelt néki Iften: hogy így meg ragadván az örök életet, örök ké birja azt. Ezekből ki-jönek illyen T u d o m ú n y o k. I. A' kegyes embernek, életében, halálában erős víg a f tatása, ’s meg-. mozaú/hatatlan bizodalma ebben a ll, ha az ö lelke efméreti tanúbizonyságot téfen arról, hogy ö az idvefségnek út át ínségesen követte. A X etzk 'b en Itt fundálta £ Pál Apoftol erős víga£ta)ását,így Eólván : Én ama nemes hartzot meg hartzoltam, futásomat el végeztem, hitemet meg tartottam Le tetetett énnékem azigasságnak koronája. 2 I im 4 7,8 Ezékiás Király, midőn Eiaiás Próféta meg-mondotra volna neki, hogy rendelje el háza népét, mert meg-hal, mindjárt lelke elmérem hívja bizonyságúl, ’s így meri lftenét meg-£ól!ítani: Kér/ekURam, emlékezzél meg arról,hogy énjártam te előt ted igafságban, és tökéletes ftívei- és hogy azt miveltem , a' mi te előttedjó vált. Efa 38:3. A m a'vén.ú’i'weöw keredzik az lllentö), hogy botsáfsa el ötét ez életből békeséggel; de itt fu idálta vígaktalását , hogy ö igaz is JJienfélö ember volt, ki az Izraelnek vígafcalásat várja vala, ’s már még is látták az ö Jzctn i az ö ídvezítöjét. Luk. 2: 2 5 ,’ s köv. De mi Éükségünk vaHaáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(7) günk vagyon több tanukra? A ’ézzük meg a mi bitünknek Fejedelmét ’ síd . vetítőjét d jé fö ft- Sid 12: 2. midőn tudná hogy el-jött az óra,hogy az ö A ttyához menjen , illy bátran kéri amaz utólÉori Papi könyörgésében az Attyától a’ maga meg-ditsöíttetését : Én tégedet megditsöítettelek e' főidőn , el-végeztem a dolgot, mellyet én reám bíztál vált hogy el-végezzem.. Mofian annaknkáért, ditsöits-meg engemet te Atyám te megadnál azzald ditsöséggel,?nelly ditsöségemvilt te nálad minekelötte e.világ lenne. Ján . 1 7 4 ,$ . A ’ melly útonjáró bizonyoson tudja az utat arra a’ helyre; mellyreö tzélóz,, így Éólhat: . Én ezt az utat bizonyoson tudom, a’ jeleket, mellyek az én útamban vannak, itt találom, azért bizonyos vagyok benne, hogy ezen az úton én az én tzélomra mégyek ; Épen illyen a’ Mennyorüágra tzélozó embernek dolga íg y Éólhat az : Én azidvességútának kér esésére adtam magamat sM óf 32:46» és azonn igyekeztem , hogy jár)ak az IJtenparantso/atinak útaiban. Sóit. 1 iy: 35. ha néha sántikáltamis, Sid. 12: 13. ha ottan-ottan el-eflem is, Sóit. 37: 24 mindazonáltal igyekeztem bé-menni d fioross kapun < Luk. 13 :2 4 '. követtem az igafságot, a'.kegyességet, a hitet; a fieret etet, d békefséges tűrést, d fielídségct: M ikor azért az én lelkem eíméreti erről tanúbizonyságot téfien , miért kételkedném én arról, hogy minden bizonnyal, az én hitemnek végét, az én lelkemnek idvességét el nyerem ? zTirn. 2: 13. i Pét. 1: <y. mivel az lilén ezt ígérte meg,- ’s én-is erre hívattattam. *■ A ’ ki azért bóldogúl akar meg halni, éljen £ent é le te t: hogy mikor az ö földi búzának hajléka el bomlik, épülése légyen IJientol, nem kézzel tsináltt házap hanem őrökké való menny ben. 2Kór 5 1 ; Ne légyen hát közöttetek fenki méreg és üröm termő gyökér, és ollyan, k i mikor haílándja az átoknak igéjét / magát mindazonáltal boldognak alítsa d maga fiív ében,’ ezt mondván: Békeség léfien énnékém, ha fiinte az én fiivemnek gondolatjóban já r ándok is.: 5M0I. 2y::n 8 ,iy.v mert ollyan igaz az, mint az lilén él,hogy az ijhnteleneknek boldogságok elmúlikjób. 18 :5 . és mi kor meg-halaz ifientelen,: el-véfi az ö reménsége. Péld. 1 1 : 7./ Itt márkiki a’ .maga lelke eiméretit hívja Éomorú examenre. II. A' kegyes ifi énfélő embernek égéfi élete,’ merő azon lelki hartz. A ’ Létzkében Három karban lehet a’íKerefetyén ember ellenségeit állítani. Első, Az Ö maga tefie, újjáfiületetlen réfie íg y irja-leezt é. Pál: A' tefi, d délek ellen törekedik, d lélek pedig a', tefi ellen ; ezek pedig egymással el lenkeznek, Gál. 5: 1 7 .; Ollyan az á|)á éületettem ber, mintRebeka, a’ kinek méhében volt j fákib és Éfau ,• a’ kik az ö annyok méhében tusakodiakV , egyik a’ ^máiiknak farkát meg-fogta. iM ófi 25. ry. Íg y van az em berben » Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(8) berben az újjá-£ületett, és újjá éületetlen refenek dolga. Gonok ellen ség ez a te ft, mert igen közelről való, ’s igen Éépen feínli bé m agát, a’ £ent írás Savát véSielö, ’ síg y Sói az embernek : Hikem , Jenki a maga tulajdon tejtét nem gyűlölte \ hanem inkább neveli és táplálja azt Efei 5: 29. nofea hát te-is tápláljad a’ te tejtedet az ögon0jé kívánságában Róm: 14 13. G on oé ellenség az mikor meg-gyözi az embert, gonoÉabb akármelly ma rós ebnél; mert az, ha tsak addig is, míg a’ néki vetett kenyeret meg e£i, meg-£ünik az ugatástól; ’ s marásról; de a’ teft, akkor leg-gonoéabb, mi kor hizlalod: másik a z , hogy a’ marós eb , nem-is vét a1 maga gazdájá nak ; de a’ teft annak igyekezik lég inkább ártani Második ellensége a’ KereStyén embernek , a Sátán , a’ ki mint ordító orofc/án J é Ilyelj á r , ke resvén a' kit el nyelhefsen. 1 Pét. 5 :8 . Szemtelen ellenség ez , meg kéri a. Jenieket az IJlentöl, hadd rojl álja meg ókét, mint a' gabonát a rajtában. Luk. 22 3 1. ’s még mikor az Iften újai lften előtt udvarolnak-is, ö.is meg-jelenik , ’s ha az Iften kérdezkedik valamelly kegyes ember felöl tőle, mindjárt azt mondja; Avagy oknélkül féli é az IJtent 'é Botsásd reá a’ te kezedet, ’s verd meg valamije vagyon, meg látod ha fémtől fembe meg nem tagad tégedet Jób i:<> ’sköv Ravaf ellenség ez , gazdagsággal, uraSággal, ditsöséggel kinálja az embert, ’saztm on d ja: Nezhetfee! Haieborúlva imádandóf engemet, mind a mellyeket lá tf tenéked adom Mát 4 9. M ég azt-is Ígéri; OUyanok Ufctek, mint az IJlen iM ó f 3 5. T sak Ilidd el ember, nagy kísértet ez, fokán meg-fogattatnak ebben a’ hálóban E z zel késírté meg a’ Jéfus Kriftust is. Harmadik ellensége a’ Kere£tyén embernek, e’ Világ, avagy a’ Sátánnak efiközei, ’ sÉolgáji; a’ kik, arte, marté, tűzzel, vafsal üldözik őket: úgyhogy tsak egy Pál ellen-ís többen eskiifnek-Öfve negyvennél, hogy nem efnek, nem ifnak addig , míg el-nem veftik. T sel 2 3 :2 1 . ’ s ha valakit meg-ölhetnek, azt gondolják, hogy nagy ijleni tifteletet tselekefnek. Ján. 16; 2 Minden kegyes lélek ha meg gon dolja ezeket az ö hatalmas ellenségeit, nyilván mondhatja : Ha az UR nem vélt volna mi velünk , ha az UR nem volt volna mi mellettünk, minket elevenen el nyeltének volna Sóit. 124: 1, 2, 3. Ili A’ kegyes embernek minden igyekezetinek, forgalmatojságának en nek kell lenni, hogy nyerje-el az örök életet, mellyre hívattatott A Letzkébé, és ^ 19 A z Iften lábunk alá terem tette a fö ld e t , hogy azt tapodjuk , rugjuk, contemnáÍjuk; de fejünk felibe tette az eget, hogy oda nézzünk, s vágyakozzunk Itt ezeket tartsd-meg : 1. A mi egé£ életünk ollyan idő, meily’ben Iftent kell Éolgálnunk, a’ hitet kell követnünk, a’ kegyelséget kell gyakorolnunk; a más életben léken a jutalom. Valaki azért a ke gyességnek Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(9) 'gytsségnék jutalmát,a’ halhatatlanságnak Koronáját el-ákarja nyerni a’nrás életben, ezenn d világon éljen fentiil,igazán, és mértékletesen.Tit 2: 12. Dávoid-is azt mondja: Ditsérem az URat az én életemben, éneklek az én Ige nemnek míg élek. Sóit 146 2 2. Gyakorolnunk kell hát a’ kegyefséget életünknek minden napjaiban Luk. 1 : 7 5 . Ide való Salamonnak intése. Ne kövefse a ts fsived a' bűnöseket; hanem az URat féléket, egéf napon. Péld 23: 17. Idvezíiönk-is így ferkentget : Kere/sétek előfó r (: minden napon, minden dologban:) az IJletmek orfogát, ’s annak igassá•gát. Mát. 6 : 33. Példát ád nékünk a’ követésre £: Pál így ió lv á n : Minden munkámat a' kereftyéni vallásnak gyakorlására adom. T sel 24: Bi zony nintsen-is a’kegyefségnek ollyan ré£e,mellyet minden nap’ns tartoz nánk követni : lllyen a’ buzgó könyörgés. Dániel minden nap hároméor könyörgött.D*» 6 10 Dávid minden nap’ hétfier könyörgött Sóit 119164. Hlyen a’ f : írásnak tanulása's olvasása Erről azt parancsolja az lilén El-ne. távozzék a' törvénynek könyve a' te fá d tó l; hanemgondolkodjálarról éjjelét nappal. |óf i:8 . Nem úgy kell a’ Bibliát tartani, mint a’ Góliát fegyverét, mellyet poÉcóba bé takarva tartottak az .fiyWmegett. íSam 2-1:9. hanem, olvasni k e llazt; mert boldog az, a' ki az Ifién törvényérőlgondolkodik éjjelét nappal. Sóit. 1 :1 . Hlyen kegyefség gyakorlása füntelen Ijfienneljárni íM ó f 17 : 1. lllyen az adakozás, lllyen, £üntelen magunkra vigyázni,lelki ellenséginkkel hartzolni ’ s azokon győzedelmeskedni,’s a’ t. Így kell minden napot el-töltenünk 3. A ’ kegyességben meg kell maradnunk halálunknak órájáig. Merta'ki végig meg-maraa, a'tartatik meg M át 24: 23 Ndted mondják ám ezt Légy hív mindhalálig, ’ s néked adom az életnek koronáját. Jelen 2 10 Munkások vagyunk az Ifién Éölöjében, eítvig kell hát munkálódnunk; m erta’ Fölös gazda azoknak fizet, a’ kik eftvig munkálódnak Mát. 20 Kriítus tanítványi vagyunk; nem csak azt mondják minekünk: Jövetek én hozzám, Mát 11:2 8 . hanem ezt-is: Maradjatok- meg én bennem . Ján 15 4 Hlyen módon adattatik minékünkbövséggel, d mi Urunknak, és meg tartó J é fus Krifiusunknak örök o rf ágába való bé-menetel iPet. 1 : 11 A t K A t M A Z T A T á s . Tsekély tanításomat £abom e’ fiomorú Alkalmatosságra; Kegyes jó U runkra, Néhai 7 ekinretes Nemzetes M alom vizi KEN D EFFI G Á B O R Uramra. A z én egé£ traktám, ennek a’ mi jó Urunknak életének v i lágos le-r ajzolása T sak fontold- meg jó lélekkel velem együtt a’ mellyeket mondok , egy nyomban velem együtt azt mondod., hogy mind ezek úgy illenek a’ mi jó Urunkra, mintha fiemben ö véle befeéllett volna az Apóitól. U gyan is. 1. Méltán iólíthatom ötét így meg: Te óhIfénnek JB embere / Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(10) lesedet Soha bizony ollyankor fuplicatió dban elejibe nem mehetfi, h ogy meg-ne emlékezzék ifteníélö jóFerjednek kegyefségéröl, meg ne emlékez zék maga titulussáról,hogy ö az özvegyeknek örizöje,meg ne emlékezzek árvájidról, mert ö az árváknak A ttya Erre vefied minden gondodat. Hlyen kegyes, és kegyefségben hozzád hafonló atyádfiától váltál* meg, Tekintetes, Nemzetes Malomvizi K E N D E F F IM IH Á L Y Uram, kinek halála előtted annál kefervesebb; mennél édesebb volt tikra atyafi ieretettel együtt való életetek. Ezt a ti jó Atyátokat tééitek ma a’ íirbeefiek édes Fijai, Leányi Ének nyomdokát kövefsétek.úgy hoékabbu ja-meg Kié a’ ti élteteknek napjaié. A z U R , a’ minden irgalmafságnak Illene, minden vígaktalásnakédes Attya , légyen e mi meg-hólt kegyes U runk’ kegyeí'ségének meg-jutaimaztatója: Légyen a’ meg komorodtaknak lelkekben vígaktalója, az özvegyeknek A ttya , az árváknak táplálója Adjon lilén mindnyájunknak boldog ki-múlást, Ámen. C H R I S T I A N A. M O R I E N D I. f o r t i t u d o. .. Oppofíté ad Ethnicam O R A T I O N E , Super exequiis Sperabilis quonda ac G-rofi D D GABRIEL 1S K E N D E F F I , traftata á Sttphano Gy. Szigetienfe , in Coli. AlbanoEnyedienii Theol. & Hillor. Sacrae ProfeiToce.. Bi fumus? Heus ubi fumus ? Fare age fodes , ubi fumus ? Bol0 tU B dogfaha? Boldogfalva? Fallor an ? Quid enim trifte refonanti* bus dbs Campanarum lignis ad Boldogfa/vam, live Helicem vicum ? quid atro huic colori, quid fmgultienti lugentium choro, quid fepulcralibus tropjcis, quid funereo, univerfo illi, quem confpicor apparatui, cum tam auipicatiliiaio, dicam, augulhflimo nomine > Vereor mihi Aud annon Sammtum Beneventum antiquo nomine refamto Maleventum, Italo rum Bononia ob agrr taecundicatein fic vocata Ma/onia, Promontorium bo na ffei nautis ram optatifiimum M alafpti, Infulae Fortunata Infortunata,. hodie vocitari m alint, & quicquid ex nomine fauftum audit, infauftum nomen ingenticu n metamorphofi ailumf-rit. Seq ; tamen eam mihi liber tatem futuere velim,, ut ea omnia eadem iortecomprehendam, fiquidera Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely. dum pio-.

(11) dum propius loco huic attendo, conlideroq; paucos ante mentes Spectabi lem ac Generofum D-num D. G Á B R IE L E M K E N D E F F I, velut Soletn coelo, vico tam Nobiliflimi nominis poft Majorum fuorum'nomina h íre dé prarfediffe;nunc ubi idem ipfe locus piis ejus manib* atq; exuviis jufta perlolvit, debiti fuo hero lu&us partem explet, dum fuum nomen fi non quoad fonum ,at reipfa permutat Quin & nos omnes,tum naturae vincu lum» tum chriftianae neceflitudiuis ratio jure quodam fuo adurget, ut pro. cui remotis tantifper hilarioris fortuna fignis , in luftus hujus partem concedamus, exutisq. fetenae frontis explicationibus rugas inducamus, ac vultu ad mceftitiam compofito , ad quod conciti fum us, parentationis officium perfolvamus. Qyod debitum quandoquidem meis cervicibus hac vice primario inipofitum efie.iple fuggeftus quem occupavi, me admonear, cogitanti de termonis materia, multa V iri virtus animo verfata, demum in eo conqui evit, ut de Fortitudine dicerem, oftenderemq veflra pace, veftra inquam pace Aud. fpe&atifiiini» Nomiif i hominem Chrifiianum fortiter mori, bortior ef i qui fe , quam qui fortijfima vincit Moenia, nec virtus altius ire potefi inquit Nafo; Quo difticho, fapicnter admodum, more luo, Fortitudinem, quae in animii cadit, & explicat, & ab ea, quae in mufculorum atq; oflium foliditate,cor poris adeo totius robore confidit, é regione difting vit. Nec immerito, neq; enim ea hujus quae illius eft ratio N a tu ri haec eft, non ingenii; immantu belluarum pariter atq. hominum. Proinde nulla in robore corporis virtu tis ratio e ft, nifi fortaflis lu&atorum & gladiatorum , aliorumq; palaeftri. tarum judicio, fentetil videlicet heic pro fe ferentium. Faceffat idcirco hinc immanis Briareus, proculexeftocentimanus G y g e s, exulet ánoftra Ora tione vaftus Polyphemus, & cunttagigantear turbae monftra, revellant ra dicitus ingentem iftorum montium molem, imponant Pelio Oftam, bellii inferant caelo, nihil illis movebimur, animum ad illa nequaquam adverte mus. Illa, illa inquam nobis hicobverfabitur Fortitudo, quae in animo refidet, quaeq; miferis mentis tumultibus femotis vel potius negle&is, ef ficit, ut homo fe aliquomodo major apparear,ac quanrumcunq; fuis sffe&ibus huc illuc raptantibus , in adverfis» quod rcclum e ft, five quod re&a ratio ju b e t, facit. > ;f • .> , Haec animi virtus, quam fortitudinem apellat Sapientum ufus, qqó tanto penitius nobis, quae fit innotefcat, juvat campum oculis ingredi, in quo depugnat rd Cp&epd, h.e Metuenda, five res adverlir primanum Fortitudinis funt theatrum, in quo illi cum dolore, metu, triftitia, fimih& $, busq; Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(12) Ibusq; violentis áfléflibus decertandum eft : quo in certamine nimium, quantum pronum eft tim iditate, hoc eft defeflu in aggrediendo & con fidendo peccare, atq; á mafcula fortitudine procul difeedere. Huic pro* nitati vult cautum Poeta fuo illo : Rebus anguftis animojus atq; Fortis appare. Altera palaeftra fed fecundaria & minus frequens pugnae locus funt rst SctpqxÁta,: h. e. ea,qua fiducia gignunt, in quibus Fortitudini cum auda cia, h e. excefluá fiducia, confligendum eft. U t ita Fortitudinis etiam virtu s in mediocritate (: üt Sapientes in communi de virtutibus ajunt: ) eon (irtat, vereq;/om inter duos fcopulos media tenenda via űr, ut five in Audac»ae Scyllam , five in Timiditatis Charybdim impingat, naufragium faciat, Fortitudoq; animi hic á vera virtutis ratione prorius degeneret Jn quá íéntentiam Poéta Lyricorű Latinorü Princeps in hos modos cecinit:. Aequam memento rebus in arduis Servare mentem, non Jccus in bonis, Ab in(olenti temperatam L d titia, moriture Deli. Prorfus ex chriftiano Patre Hieronymo , qui ita fcifcit: Fortis viri eft, net advnrfis fra n g i, nec profié ris fublevari Pronü eft ex his judicare Aud. Ouid fortiter mori fit? videlicet m ori ita , quéadmodű refla ratio praefcribit; (ive latius,ita mori,ut neq; temere in mortem ruas, ubi ratio refla vitandam jubcr, qood ab clvTvxetpix excuíari non pofiit; ncq; mortem v ites, ubi oppetendam refla ratio jubet, quod immoderatus vita? amorfvadet. AfTcflus vero hic, quod notari bene velim, excluduntur at non exringvuntur.neghguntur at non relegantur, adfint,folicitent, disfvadeant, imo & in diverlum agant, nihil refert, mo do non attendantur, verum refla? rationis diflatura lola audiatur, vel et:a, ubi aflfefluum fvada cum rationis diflamine conientit,audiantur fanc & a ffeflus, dun modo non proprer affefluum inftigationem, fed refla: rationis authoritatem mors fullirieatur, fortiter nihilomii u_> n ori oppetetur. Nemo itaq; fortiter moritur, nifi qui de vita & morte refte fentit,hoc eft,nifi qui vitse arbitrium & mortis penes Deüefle, probe eft apud fe perfvafus; nifi qui cum Sociate cortra Stoicos cenfet: nefas e(fe animam nifi jnfjtt (ummi imperatoris Dei de ftatione corporis decedere, & viciflim nefas efie ubi jubetur, recufare;nifi qui morte aperta ad meliorem vitam janua & gradu fibi reputat; nifi qui voluntati Dei jubentis per omnia obtemperare didicit A t ubi in toto terrarum orbe harc Philolophia ? qux hanc fapientum unquam Schola? docuerunt, nifi Propheticx & A p o fio lic s? myftetia hsec fuere cunflis feculis tacita Ethnicorum nryftis. Siquidem plero rumqv Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(13) fw nq; Sápiéntum de morte fententia Sentat erat, ita itatuentis: fíoc m u cum eftquod de vita nonpoffimus queri: Neminem tenet, piacet, vive; non piacet , /icet eb reverti unde venijfi: Introitum ad vitam unum Deus dedit , exitus multos.. Socrates tanto fapieotior, dicam potius felicior, quod cafii in veriratem hic inciderit, paucifiimos fux fententix fe&itores reperit; Ipfe nihilominus cum aileclis magnam hujus veritatis partem ignoravit,, magnam flutluans tenuit. Apud folos igitur etiam hodie Chriftianos hxc db&rina fedem invenit, exfacris eorum cathedris promulgatur, apqd eo* folós, St Magiftros & Difcipulos, & auditores & fe&atores reperias. Ingrediamur agedum Aud. abdita H iftbricx veritatis adyta, & quas G entilitie vetuftatis curiofitas fortiter morientium exempla mtratur, nobisq; admiranda pariter tradidit, percenfeamus, aufim vobis polliceri Aud. illa cun&a nonnili fucata forinfecus verx fortitudinis fpecie oculis radiare, vera, autem fortitudinis ratione omnino caiTa fuifle. Primo loco ponam eos, quos dura neceilitate adaftos necem fibi confc iv ife cum mirande fortitudinis collaudatione Annalesprodunt. Omniű exemplum efto in Seneca,viro non Philofopho duntaxat, fed vere Sopho , atq; út ingenio fic meritis honoribusq; ampliilimo. Miratur vulgus non hominum duntaxat, verum etiam cruditorű, viri fortitudine, quod cum á Nerone juflfus eilet, ut aut nece fibi ipfe confcifceret, aut mortis fpecie aN erone definitam fubiret, maluit ipfe fibi in manibus & pedibus vena* aperire, fic in balneum fefe demittere, cicuta etiam; quo celerius morere tur haufta; Egregiam vero, fcilicet,. moriendi fortitudinem, in morte, quam necellitas libentius alioqui vi&uro impofuit,- quamq; non reftx rationisfvada, quin imo vitandi probri & admirationis ambitio,- metusq; aliene carnificinx prxclegit. Q jan to fapientius ad fortitudinis gloriam contenderat, fi v itx ac necis arbitriü Üeo deferens, carnifici jugulum prebuiílét.. Quali in negotio,-fed contrario exemplo, magnx verecandix eft Latinis Annalibus, (i non eriam noftix orationi M Brutus Cxfaris interfe&br.qui ad fiiplicium duftas jullu Antonii, fertur non iolum gladio cer vicem fubtraxifle, verum.etiam conltanti9 eam prxbereadmonit9 diu cun c t u s fűidé. Sed hos tu timores immoderata retinendi fpiritus dulcedo fubjicis, fanx rationis modum expugnando i qux viram diligere quamdiu abarbitro v itx juberis, mortem non timere ubi juberis,prxeepit. N unc vero fi qux fuit in Seneca fortitudinis láus in oppetendo , ii qux in Bruta timiditati* culpa, patet penitius attendenti , eam omnem cemmuni illa Ethicorum ethnicorum regula menfurari, qux prxfcribit, ur qutnecejfaria' fpetenda Junt',>libenter faciamus C u i ‘ eundum oculorum judicium nihi-* ■ loruinus; Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(14) 'lominus plene fit fatis, ubi quis absq; cunctatione m oritur, etiamfi mori vel maxime difpliceat. T e nunc fecundo evoco Fortitudo moriendi ex pudore , quae tanto mi rabilior oculos omnium in te convertifti, quo rarior quidem, at nobiliora peftora praecipitaile ethnicis obiervata es. Nihil in te peccavero, fi omni um vice, in unica Lucretia Rom án* Matronalis pudicitiae fpeculo re confpicandá expofuero. Neleio admirationisne habeat plus, an glori*, judi cio veteris pariter & recentis mundi , quód illa á Sex Tarquinio Superbi filio per vim ltuprum pati coafta, cum graviflimis verbis in confilio necelfariorü deplorafiét, ferro lé,quod verte teflum attulerat, interemerit. Cer te illam, e x e o , virilis alioqui animi, & maligno fortun* errore muliebre corpus fortitam eflé, populares cenfuerunt, fortiter eam, fi quam, mortu am promilcue conferti Q ux tamen irane an pudore in furorem afla, in feipiam fsv ie rit, non facile definio, utrumq; malim. A recta ratione ni hilominus multum alieml eft, cukunq; probi o, multo etiam autem magis violento atq; aliena culpa a ttra flo , morte violenta iero occurrere. Hoc fane facinus , quantum vulgo ad veram animi magnitudine acceflirte vi detur , tantum cautius attendenti ab illa p rocul receflille. Tertium etiam genus fortitudinis in morte, tabui* veterum nobis of ferunt, ex dolore morientium videlicet C Plautius Numida fertur, morte uxoris audita, doloris impatiens, peflus fuuro gladio percuflifle. Inter ventu deinde domefticorü inceptum exequi prohibitfcolligatusq;, ut pri mum occafio data eft , fciflis fafciis & vulnere difloluto fpiritü exfpirarte. In re paullüm diffimili, fimilis fortitudo M. Plautii Nam cum uxorem Oreftillam illum in Afiam reducentem Tarentum comitatam atq; illic fa to defunflam funeraret, impofita illa in rogum , inter officium ungendi & ofculandi ftrklo ferro incubuit. Portiam veiö M Catonis filiam cunila fecula debita admiratione profequentur, qux viflum & interemtum mari tum Brutum ut primum cognovit, qüia ferrum non dabatur, ardentes ore carbones hauriens, fubtili elemento tenuem fpiritum occlufit, eo fortior marito reputata, quod ille ufitato , hxc novo mortis genere abfumta eft. Rapit in admiratione omnes fortis pietas militis Pompejani , qui cum Sertorianu militem eminus necaűet, jacentéq; fpoliaret, ut fratrem germanü érté cogitavit, multü ac diu Deos ob donum impi* vi& orix infestatus, folenniter rogo impofuiftet, fubjeila face, protinus eodem gladio peftus fuum transverberavit, feq; fuper corpus fratris proftratü communib* flam mis cremandű tradidit Q ux mortes eximi* fortitudinis imagine fpecio■ fx ut ut habeprttur, temerari* nihilominus, & ex affeStuű turbulentia ort * funt; Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(15) C* fwnt; neq; virtutis v ers rationem , nifi quöd fuis meliiis vellent, uilam jjrorfus habent. Nullum in hac fortitudinis, ut vulgó putatur, Térié locum vobis mor tes ex metu, aiíignatü vult O rator, tam c diametro nimirum verae fortitu dini adverfats , tam monftrofs á virtute degenerantes atq; deficientes. Illos ad extremutn potius cum Aud meis mirabor, qui ex mero mortis contemtu eam oppetitile videntur. Ardua imitatu, verum utilis cognitu T i berii Gracbi in morte fortitudo , qui angvibus mare & foemina domi fu * apprehenfis,ab harufpice certior faftus, mare dimilfo uxori ejus, foemina, ipu celerem obitum inflare, falutaré conjugi, fibi exitiofam augurii parté fecutus, mirem necari, foemina dimitti juffir.fuftinuitq, in confpeftu fuo, fe interitu ferpentis occidi. Quam viri fortitudine plane exaequavit, cer te, üt mihi videtur , fuperavic debilior fexus in Ceo Infula Infignis n i mirum fcriptor Valerius Maximus narrat, cum Julida oppidű eum Pompe jo intraret, forte evcnifle, ut fummx illic dignitatis foemina , reddita de leflulo ratione civibus, cur excedere vita deberet, videlicet hilarem -for tuna; vultu hucufq; experta, ne aliquando rriftem intueri cogatur, fafta ad faos ultimariadifpofitione, arreptu m ortifer* potionis poculum , defufis Mercurio delibamentis, invocatoq; ejus numine, ut fe in meliorem fedis infers partem placido itinere deduceret, exhaufit illud, ac fermone fignificans jam rigorem cordi imminere , filiarü manus ad fupretim opprimen dorum oculorum officium advocavit, civesq; pariter & peregrinos novo fpeilaculo obftupefecit. Q ux cun6la portentofs fortitudinis in morte exempla fi penitius at tendantur , fingula á tramite virtutis vel excefferunt, vel defecerunt. In quibus audacia & temeritas primas tenet,dicam & imprudentia, fiquidem an in morte fit aliquis an vero nullus fuperfit fenfus, ignorantes ; vel fi fit, feenen^n male ibi fo r e t, definire non aufi , prsfentis v its mala cognita eum ignotis futurs temere commutaverunt. A t optime Bernardus : Non. fortitudo, fed temeritas eft quilibet aufus, quem non parturivit prudentia Quicquid igitur in iis omnibus fpeciofum e ft, quicquid in admirationem rapit, lloliditas eft. Scilicet habet & ftoliditas ufitatos fuos modos; quos ubi excedit,in ftuporem provocat, animos in fe arrigit, ciet perinde atq; virtus admirationem Id vero potiori etiam jure tnyftis illis gentilitiae philofophis comroverti poteft, quod placida morte fortiter morientiű nullum fere exemplu jaélanc, omnemq; moriendi fortitudine in violentA morte qusrere viden tur. Unde proculdubio ortum duxk pudor virorű militariű, anxie fe torC quentiHaáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(16) quenriű, dum advertunt fe in grabbatis leni morte debitum natur* perfo* luturos Quafi vero in le&ulo non perinde re&ae rationis jufla quis mori* ens obfervare pofiit , atq; iri acie Quae omnia ut luculentius patefeant priusquam adhuc ad epilogura' Oratio perveniat, fortitudinem in moriendo cbriftianam confideremus N ov it chritiianus vitae Deum authorem & D-num ; novit ergo penes Deum efie ejus prorogandae vel decurtandae arbitriü. Didicit cuivis hominum á Numine aflignatü fine aevi & v it* terminű : didicit morté Deu colentibus non efie nocumeto, at augmento, credit ergo fibi quoq; demü illa cefiuri ornamento; Quamobrem amat vitam, quamdiu eam amare ab eo jubetur; amittit eam, quandocunq; ubicunq; quomodocünq; á vitae arbitro mone* tur: neq; metu, neq; dolore, neq; moerore , neq; ullis affe&uü contrariis turbinibus ab hac lententia fe deturbari patitur; 4 tq'; fic fortiter moritur. Ghrifiianoru in morte fortitudine quiim fortitudini ethnicom op pono, patimini beatiflimi manes, tolerate honorabiles exu vi*, fi in vobii prifeü m fyltema repofitis, folis quidem, exemplű qusfiero. 7 ii es Speftabilis ac Generofe quondá D. D G Á B R IE L R E N D E E F l , qui rationem,' quam refVricem aftionum á Deo accepifie intellexeras, ut ea fana, üt refla novo jure clueret, Artium Liberaliii ftudiis eflecifti. Ea magiftra edoftus Deum vitae T u * ' authoremEs profefius, illi T e eam debere agnovifti, neq; tantű, fed ad illius nUtum vivere; ad illius nutum vitam exuere conftituiili; nec antevertifii, neccunftatus e s , fed momento , quo eam á T e Summus rerum Arbiter repopofeit, pie credimus, reddidiftr; neq; metus, ricq; convulfiones corporis, neq; dulcifiimat Conjugis lachrymae, neq; chatiiliinorum Pignorum gemitus, muhominus vitae immoderatus amor T e in hoc propofiro remorati funt. U t haec de T e prsfumamus * aut etiam á fidis T u is paraftatis relata credamus, argumento nobis elt fumma fides, q u i Deo adhaefifti; lingularis pietas, qui eum co lu ifii; exqüifit-a juftitiá, q u i v it* a fi* T e non puduit; ordinari* & extraordinariae devotiones, quibus T e tuaq; omnia illius beneplacito devo vilii. Quibus omnibus id es confecutus , ut cum Demetrio Cynico i m ir* hic inter ethnicos fortitudinis, quoties á Deo compellatus efies, pariter nunc in v it* extremo, atq; in me dio refponderes: En vocatus adfum ! vis liberos furnéréi illos tibifujluli: vis corporis aliquam partem ? fume, propediem totum relinqud; vis Jpiritum? nullam moram fac iá, quominus recipias quoddedifti. Demetrio nihilominus fapientior, quod ille maluifiet' offerre, quim tradere: T u non injuf fus ex te o b tu liíli; fed jufius, ex te tradidifti;. D I X I .. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(17) A z. idvezülttUr,NéhaiTekintetes és Nemzetes K E N D E F F I GÁB O R Uram ö Kegyelme hideg tetemének utolsó meg tiktelésére intézretett. M A G Y A R. O R A T I O .. F. Bányai Bugámért Sámuel, Enyedi Alumnus, Ju ra tu s, és Bibliothecarius által. I azoka,bóldogTften! hogy a’ kjknél hallattathatnék Lakodalmi vigadozás,moft azoknál hallattatik az Özvegytől,és Árváktól firánkozás? mi az oka, boldog Iftenl hogy e’ m e g g yű lt, mindenképen el-iskekültt, máskor vígadozáshoz kokott népnek Pompája, moftan fejét le-hajtotta? víg nótáját, mufikáját,cnáfutt hagyta? mi azoka.óh m i egein ket járó tsillagokfúgározási! hogy a’ kik e’ magára vekélyt váró nyomoro d o n kegény népet vígaktalással értethetnétek, ottan-ottan rettentitek ? és ímé itt-is á mi határunkba, e’ békeség Templomába gyákos kárpitot emel tek ? mit míveltek ? Jaj úgy látjuk kegyes H allgatók! ez az oka; mert ímé ama’ fetét boltba tétettetett, jó Társától ’ s Árvájitól környül-vétettetett, minapiban kelés lábú, moftan pedig kárnya-kegett H attyú madár, azt ki áltja Martialis Poétával: Pange toros, fe te vina, rojas cape,tingere nardo, Jp/'e jubet mortis te memhújfe Deus. A z az: Egyél, igyál, em ber, ’ s vígan mulatozzál! De az Iften mondja: halálhoz tartozzál. Igen helyesen Írják a’ régiek, ama’ rekkerintem ber, rékkerint pedig bika formájú Minotau rus felól, a’ Ktéta kigetbéü Minős Királynak Pafiphae nevű feleségétől küJettetett fija f^ b li ki-is midőn a’ Minós Király parantsolatjábólkámára la kásul igen metterségesen építtetett Labyrinthusba rekektetett volna, ho lo tt emberi húfsa) tápláltatnek; az Athenásbéliek a ’ Minós Királlyal ve tett követség fcerint az ö Androgeus fija meg-öléséért, minden esen d ő n ként hét Férjfi, és ugyan annyi Leány gyermekeket viknek vala annak az irtóztató nagy tsudának tápláltatására; elvén egy alkalmatofsággal a’ fors az Áthénásbéli Királynak tgeusnak Thefeus nevű ifjú legény fájára , ez el-mégyen a Labyrinthusba,és Áriadnesnck a’ Minós Király leányának jó akaratjából (: ki-is igen kereti vala ötét:) meg-taníttatván annak tekervényes helyeire; és ugyan attól adattatott fonalnak egyik végét kivül meg kötvén, midőn fonalát maga után igazgatná,Minoraurushoz mégyen,azt ott meg-ölijés azon fonalnak vezérlőié által a’ Labyrinthusból békeségesé, és egykersmind gyozedelmeíen-iS vikka-mégyen. Ez a’ világ,kegyes HallC % gatók, Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(18) g afó k , kétség kívül az a’ fok tekervériyes utakkal meg-töltetett, meílerséges rejtekekkel elkékítterett Labyrinthus, mellybe ha ki magára való gödvifelés nélkül, és bizonyos ekköz nélkül, mint valami Áriádnefi fonal nél kül bé-jö, ebből annak ki-menni alig, avagy mondjam, tcllyefséggel nem-is lehet. Mert ebben vagyon ama’ lelki Minotaurus , e’ világnak Fejedelme a’ Sátán; a’ ki mindazokat, valakik ebbe életeknek bizonyos fonala nélkül bé jönek, el ragadja, és meg-eki. Mire vefsük tehát e‘ Labyrinthufsal megtöítözött rok világban gyámoltalan fejeinket>' Mitsoda útort tudhafsuk hát el kerülni e’ rút irtóztató fenevadnak a’ halandó embereknek Vérek ben meg ferteztetett fogait ? Minékünk is úgy ítélem, kert kell tennünk Theíéusuak példájával halandó állapotunkról való meg emlékezésre, mint valami Áriádnefi fonalra, mellynek vezérlése által ama lelki Minotauruíl a’ Sátánt lábaink alatt meg rontván, meg-tapodván, magunkat ki kabadítsuk ; és ama’ mennyei Hazába , a’ boldog lelkek tarkaságába bé-mehefsünk, férkezfiefsünk Mclly, hogy elménkbe be férjen, ’ s gyökeret-is ott verheííen, ímé az Izrael erős Férjfiai közziil egy el-elett Férjfiunak, néhai* Tekintetesés Nemzetes K E N D E F F l G Á BO R Uramnak ökegyelmének Halotti tiktefség-tételére intéztetett tsekély bekéllgetéfemmel meg mu tatom : A ' mi halandóságunkról való meg emlékezésünket pükségesnek , éi egyjzersmind iJvefségesnek-is lenni Mellyre hogy figyelmeteken hallgaílátok kegyes Hallgatók, tselekedjétek tiktctekért,és ezU Rban boldogul ki múlt Úri Személyért , keretettel Álmadoznak a’ Régiek amaz égtől és földtől külettetett Jápétüsnak egy Prométhéus nevű fija felöl-, ki-is midőn az embereknek telteket sárból formálta volna, nem tudta fel-találni , miképen kelletnék annak életet-iis adn i; Minerva Akkony meg-fegítiötét, ’ sazt adja tanátsúl: Hágna fel az égbe, és az égi tűznek egy réketskéjéböl hozna le , mellyel el-kezdetí munkáját tökélletefségre vinné M elly tanáts adását Minerva Afckonynak meg fogadá Prométhéus, és az égi t űznek általa ellopatratott réfeetskéjéböl az immár formálta tott emberi teltet élettel-is meg frilfelé. Mellyröl egy Poéta is emlékezik , midőn a’ Jápétus maradékát olly bátor kívü liek mondja, hogy a z , az égbe is fel mért hágni, és az égi tüzet el mérte onnat lo p n i; és e’ kerint a’ böltseség könyvének Authora nem ok nélkül nevezi a’ mi orrunkban lévő lehelleter, füítnek; a’ mi kiveinkböl pedig kájainknak kolgálarja által ki-rohanni kokott békédét, kökdösö éikrának^ Mert ugyan-is : mit lehet egyebet ki hozni az égő sáros fából ? hanem tsak füílót, és kikrákat: miképen gyújthatod, fel egyébkinta’ tüzet? hanem ha fúvátsal M ert Ilten-is midőn elsőben Ádáranak, ama’ mi első Atyánk nak teliét a' földből formálta volna, hogy ezt a’ bennünk-is égő életnek, tüzet Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(19) tüzet ö benne fel gyújtaná , fúvallott az ö orrába élő léleknek lehelletétf. M it mara£chat£ meg egyebet a’ febefen égő tüztöl a’ hamunál? u g y e ’ világi fok nyomorúságokkal mint meg-annyi tűzzel meg eméÉtetett éle tedből, mit adhat£ egyebet hóltod után a’ hideg pornál, hamunál ? mert a’ mint ama’ mindenek felett való teremtő az Ifién mondja : Porbél l é te ttettél,és porrá kell lenned. Hol vágyó ama’ RómaVárosának £intén égig emeltetett vérengezö/V/owarrWjaJüli5 Cseí'ar ? kire hogy fok gyözedelméi utána’ Róma városának Lakofai a’ ditséretnek mindé titúlusit' ruházhat sák, a’ Tem plomok körül az ö tiitefségére álló képeket emeltek •, á’ játéknéző helyben tizenkét arany Sálakból álló £ép Koronát adtak; annakfclette az értendőnként elö-fordúlni fcokott tizenkét hónapok közzül egyiket az ö nevéről nevezték |uliusnak ; oda vagyon , mert ez Ifteni fententziát által nem hághatta: Porból vétettettél,és porrá kell lenned. H ol vagyon ama’ világi pompás ditsöséggel fényeskedp, ételekkel kényéskedö Kleopát ra, Egyiptomnak Királyné A££onya ? ki-is hogy az ö drága ételekkel meg töltetett víg a£talát az ö Antoniufsának pompáfabbnak lenni meg-mutaffa,egy igen hires két£áz ötven ezer aranyakra betsültetett unió gyöngyét, mellynél nagyobbat talám e’ földön-is nem láttatlak, eezetben Sellyéi o£latván, £eme láttára meg-ivá, oda vagyon, mert ez Illeni fententziát által nem hághatá : Poibél vételtettél, és porra keü lenned hanem az ö Antoniufsának halálán való banat jábá áfpis kígyókkal vérét erein ki £ítatá,’ s bene fokát htzkándozó bűnös Kikér magaútára botsátá Ha többeket ide nem hozok is: ha a’ temető helyeket meg-£emléljük; régi hires Elejinknek em lékezetekre emeltetett monumentumoVzi ö£ve-járjuk; fok érdemes vité zeknek hartzoló helyeit meg-tekintjük; mind azoknak porrá változott res teknél egyebet mit találunk ? mit tsudálunk ? Minden a bonnitjö t t , oda fie t v iffa . A' föld d mit adott, vififa ififsa H ogyha tehát elménk tsak ollyan, mint a’ febefen égő, de kevés idejig tartó éltető tűz, tértünk tsak föld, életünk pedig e’ világi nyomorúságoknak bennünk való meg gyúladásával tellyesélet : Hogyha, a’ m intazU Rnak Lelke tanítja, ’ s magunk meggondoláfa is bizonyítja ,/;^porok és hamvak vagyuk; miéit hogy halálunk iránt illy feledékenyek vagyuk? termé£etünk vádlására illy könnyé hajlan dók vagyunk? Senki nem firatja fiületése napját, Nem bánja ’s nem fánja élete óráját; De hogy nyomorúságot lá t , bánatjával bánatot v á lt, ö£ül, vagy betegeskedik, vagy haláltól Sólíttarik , minden tsak pana£olkodik, fiünteknül tsudálkozik, mintha ezek terméfiet ellen valók, amazok pedig annak ajándéki vólnának. De óh melly tsuda az ember ! alig válik egy közzülünk, a’ ki magát tneg-efraérje,haLndó voltát £einléije,és romlandó helyre helyheztetett álG } lapotHaáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(20) lapotját ékre vegye. A ’ Szarvas felöl írjá k : hogyha valami lövéfsel na gyon megíebesittetik,az Öteltébe lőtt nyilat,vagy golyóbist,a’körösfa leve* Ki fűnek ételével ki-rorhaktja, ’s magát meg gyógyítja. A ’ Fetske vakoskodó fijainak kemek világát a’ Khelidonia, vagy Kálczedoniai fetske-kövei korgalmatofsága által tsak meg hozza. A ’ Gyékot ha a’ K ígyó meg-marja, talál füvet ömagának, mellyel febét orvofolja. Egy k ó v a l: minden állat tudja az ö maga baja orvofságát; tsak az ember nem akarja füíthöz hafonló élete, ’s a’ földhöz ragadott telte orvofsága iránt é£re venni önnön magát, Oh emberi Nemnek boldogtalan jorsa, Fejünknek bánatja, életünknek more*/,. Sententziát hozó követeknek gyorsa! Hogy vem éreztetik orrunk alatt borsa? Oh keferiiséggel terheltetett lélek! Miért nints előtted mindenkor a' f élek ? e' világra mint kotzkára úgy hozattál, romló tárházba zárkóztál: a'te f i rom lik, mint por omlik, melly hirtelen ki-zárlatál, nyomorúságra hivattál. T e azért óh bóldogtalá em ber! a’ ki az Illenek Lelke által újjá-£ülettettél,és a’ menyei lailtröba immár bé-is irattattal, nyifd-mege’ világi gyönyörűségek re katsőgató kémeidet, emeld-fél nagy gőgösön hordoztatott fejedet;nézdmeg melly kép vígaságot, halál ellé,'s bűnöd ellen orvofságot plántált Itten, ama’mindenféleleg-gyönyörüségesebb virágokkal ékeskedő drága Kertbe, a ’ kent 1rás Könyveiben: Emlekezzél-meg ( úgy-mond) ember d te utolsó na podról minden te dolgaidban, és ne yétkezzélmindörökké. Oh emberi halandó ságnak emlékezete! minden orvosságok felett valóleg-hathatósborvofs á g ! mellyet vajha e’ világi nyomorúságoknak kélvekes tengerén fé£ket ra kó Hálcyon madárkák az emberek, meg-betsülhetnének! .vajhaelméjekbe ki-törülhetetlenülbé-metkhetnéneklvajhaa’ bünnekkomjúhozásábanvikketegesgyom rú betegesek ki veikre köthetnének! lene bizony orvofságok, mellyel az ö bűnök m iatt, mint meg annyi homály miatt meg- fetétült t lelki éemeknek o£lathatnák nagy vakságát, pótolgathatnák világát. Bizony a’ halhatatlan Iíten-is azért hagyta kémünk előtt a halálnak fok jeleit, hogy elménkből ki-ne efnék halandóságunkról való meg-emlckezésünk Tekints bátor kémeiddel ímez földre,azt jelenti-. Porból vétettettél,ésporrá kell lenned. Tekíntsd-megbár fejed felett, e’ könnyen levegő-eget, azt kiáltja a’ £. Jo b bal: ember, fiél a'te életed. Hogyha a’fellegröl gondolkozol; a’bizony tsak füft, és pára: ollyan kintén te életed, a’ melly egy kevéfsétetkik, és odalekk nem fokára. Ha a’ kék eget meg-nézed,a’ kép napnak, tsillagoknak, fel jötökbé.’sle-raenttekbé, fényeskedö életednek feltetkését.’ s lemenését ékreyéked. Menj-el bátor a’(:Sztrigy:) viz mellé magadnak múlatságára,tekints annak igen febes folyására, ottan meg tanít tégedet életednek nagy hirte len , és gyakorta remén télén valóel-fcaladására! Imé mire tanít minket egyébre ama’ fekete gyákkal bé-boríttatottfetétes b o lt! hanem a’ mit egy Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely. Poéta.

(1)A VAL&Oacute;S&Aacute;GOS KERESZTY&Eacute;NI VIRTUSOKNAK

(1)A VALÓSÁGOS KERESZTYÉNI VIRTUSOKNAK