ÉLETÜNKRŐL VALÓ

Teljes szövegt

(1)HALANDÓ SORSUNKRÓL, ÉS E* FÖLDÖN TSAK IDEIG T A R T Ó ÉLETÜNKRŐL VALÓ. E M L E K E Z T E T É S ,/ az az, Olly’ komoréi Halotti Tanitáfok, a’ mellyek élő nyelvel el - mondottak NÉHAI. M ÉLTO SÁ G O S. GRÓF. V A JA I. VAI JU D IT H A S Z S Z O N Y , NÉHAI MÉLTOSÁGOS GRÓF TZEGEI. VASS. D Á N IE L U R’. IST E N t-félő Kegyes özvegye meg - hidegedért T etem ei felett, és egyker’smind ez igaz TMtbánzk halála után-is meg-manadó örök emlékezetre Kedves Mélt. Gyer mekeinek költségekkel ki-is nyomtattatnának.. K O L O. S V Á R A T. T,. M D C C L X X íl^ Efctend. a’ Ref. Coll. Betűivel. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely. f. 07336.

(2) Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(3) A’ MAGA KEGYESSÉGÉÉRT MIND E ’ VILÁGON, MIND A ' MÁS VILÁGON, JU T A L M A T V E T T , Á LD O TT EMLÉKEZÉTü N É H A I. M É L T O S Á G O S. V A JA I. VAI JU D IT H A S Z S Z O N Y N A K . NÉHAI MÉLTOSÁGOS és NAGYSÁGOS. TZEGEI. VASS DÁNIE L • U. R’. Árva özvegyének meg-hidegedett Tetem einek Koporsó ban való tétettetésére kéfcittetett. P R É D I K Á T Z I O. M ellyet,. a’ Serkei. meg-£omorodott. Udvar-Házban el. mondott Z ÁDO R H Á Z I. BETES. J O ’S E F .. N Serkei Reform. Eklé’siának T anítója, MDCCLXX, <* Böjt-elő Havának 23-dik Napján. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(4) áksfcásás. ak. P \ 9 *X 9 ~a j .a j ^ a j 2a 3-ía 3 -a j Cz3 2!x 3^ a 3Clt SOv j ^ ’S O L T .. X X V II:. V . 4.. Egy dolgot kértem a z U Rtól, most-is azont k érem ; hogy lakhajjám a z URnak H á zá b a n , életemnek minden id ejéb en , hogy láthaffiim a z URnak ^ ép ség ét t és látogathaj]am a z Q Templomát. JÁ N .. IX ;. A ' iű a z I S T E ^ t t if t e l iy a zt megdialgatja Ö.. 3 1.. és a'nak akaratját tse le k e fii,. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(5) SZENT LETZKE. i Tim.. IV :. 8.. A ' teflnek gyakorlásának kevés hafina vagyon: de az IST E N I tifaelet mindenre hafinos, mellynek ígéret! vagyon e' Világon és a' más Világon.. E L Ö L -JÁ R Ó. BESZÉD .. Z ö tselekedeteikkel, Eokáíaikkal, erkölcseik kel, és babonás Ifteni tifeteletekkel, más egyép Nemzeteket fejül haladó Római Po_________gány köfségnek eleiről reá maradott babonás üokáfa volt a z ; hogy az Ö Ifteneiknek Innepeket feentelvén, azoknak tifetefségére a’ játékos Iffjakat bizonyos játé kokban gyakorolván, a’ gyözedelmefeket a’ meg-ígértetett hafenos jutalommal meg-ajándékozzák. Külömbb-külömbb féle A 2 Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(6) féle játékaik lectenek ámbár a’ Római Pogányoknak; de minden játékaik között lég régibb és nemefebb v o lt, ai Kilökődésnek játéka. Melly-is illy* móddal ment véghez: Hogy a’ kükködö Személlyek, minden ruháikból le-vetkeztettenek, és olajjal teftek m eg-kenettettvén, ’s porral béhintettvén, karjaikkal egy-mást által ölelték, hogy a’nyival inkább erejek nyílván valóbb lenne. E’ játéknak neme pe dig ö nálok kétféle módon kokott végben m enni: Némellyek egyenefen fenn-álva kük.ködtenek, némellyek pe dig a’ földön egymásban kaptsolt kezekkel hevervén, ma gok erejeket mutogatták. Senki pedig közülök győzedel mesnek nem neveztethetett; hanem ha a’ maga kükködö társát háromkor úgy tsaphatta a’ földhöz, hogy azt ö alatta lenni máfok-is láthafsák, melly meg-lévén, a’ győze delmesnek adattatott oktán a’ meg-ígértetett jutalom. Szabad légyen nékem Szomorú K. H. ezen régi Rówwiaknak az ö Ifteneiknek kenteltetett Innepeken véghez menni kokott babonás kokáfokat, e’ mái Kerefctyén Világ ban élő embereknek kokáfaikkal egyben vetni, és ez által az igaz ISTEN t tiktelni kívánó Kerektyéneknek tikteket ’s köteleíségeket egy kevéfsé bővebben világofitani. Lekellett i. A’ /JózzMzaknál vetkeztettni öltözetekből a’ kükködö keményeknek, hogy a’nál ferényebben vihefsék vég hez tik te k e t:. vallyon nem azé ma-is minden Ujj-Teftamentomi Kerektyéneknek az ö tiktek ; hogy e’dig vifelt öltözetekből, t. i. a’ bűnnek köntöséből, mellyet az Apos tol Éfé's, IV : 22. ó embernek nevez, ha az ISTEN t kólgálni akarják, úgy a* mint az ö Szentsége kívánnya, ök-is le-vetkezzenek. Olajjal meg-kenettettni ’s porral bé-hintettetni kellett. 2. a’ régi Rómaiaknál a’ fen-álva és lefekve kükködö kemélyeknek, hogy a’nyival-is inkább ere jek nyílván való lenne: Nem ez-é minden Ujj-Teftamentumi Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(7) túrni ISTEN-fclöknek az ö tifetek; hogy midőn az ISTEni tiktelethez kékiilnek, magokat a* Léleknek drága olajfá val meg-kennyék, hogy midőn ök-is a’ porból fel kelnek, amaz ö baj-vívó társát meg győző 6W lel az Ur JÉ’SüSsal, a’ pornak tetejére alván Jób. XIX: 25. magok le-erektett kezeiknek, és rekketö térdeiknek meg-eröfitéfe ál tal 'Sió. XII: 12. erejeket nyílván valóvá tegyék. Deazis emlékezetre méltó dolog 3. Hogy fenkinek nem adat tatok a' régi 2?ozzzíz/aknak ezen játékában, a’ játék igazgató Meftertöl, a’ meg-igértetett jutalom ; hanem tsak a’nak, a’ ki háromkor úgy tsaphatta-le a’ maga társát, hogy azt máfok -is lathatnák. Vallyon az ISTEN-is, m int az Hívek nek tselekedeteket, minden rékböl jól meg-fcemlélö Bölts Mefter, nem azoknak adja-é a’ meg ígértetek jutalmat, a’ kik a’ magok három ellenségeiket; a’ Sátánt, e’ Világot, és a’ Tejlet, az ISTENi tiktelet’ dolgában háromkor úgy el-tudják űzni az Apoftollal, 2 Kór. XII: 8. hogy ez femmi ártalmat e’nek végben vitelében ne okozzon : Bizo nyára azoknak, mert ezek fel öltöztettek lévén az 1STENnek minden fegyvereiben, meg-álhatnak az ördögnek min den álnoksági e’len Éfé's. VI: 11. az honnan-is mondat nak mindenektől valóban győzedelmeskedni ellenségeiken. Ezek kerint jól tudván a’ Szent Apoftol-is ; kik le gyenek gyözedelmefek , kik pedig nem az ISTENi tik telet avagy Vallás dóigában, az e’lenségnek még valamit engedő embereknek kevés bafcnot, de azt egéklen meg győző Lelki vitézeknek, földi ’s Mennyei jutalmat ígér a' Szent Letzkében így kólván : A ' Teftnek gyakorlásának ke vés bafcna vagyon. Ama’ ’Sidó Törvényben járatos, ISTEN Anya ket;tegy-házát háborgató és puktitó, de az ISTEN’ kegyelmé ből el-hívattatott, KRISTUS kevertségében híven forgolóA 3 dó Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(8) dó, fcent Pál Apóitól, minekutánna az Éfé'sus-bélieknél ha£nofon tanított volna; elébbeni jövendöléfe £ e rin t, midőn é£re venné azoknak Gyülekezetekben, hogy fok hamis far katok támadtanak volna, kik femtnit a’ nyájnak kedvezni nem kívánnának; sőt Ö közülök-is, hogy már támadtanak volna ollyak, kik a’ Tanítványoknak el-áltatáfokra ellenke ző dolgokat £ólnának (: Tsel. XX: 29, 3 0 .:) tellyes igye kezettel azon vagyon; hogy ö közöttök való elébbeni ha£nos fáradozáfa haszontalanná ne lenne: Ezokáért egy Gyer mekségétől fogva az Iratokat tudó, külömbözö Nemzetségéi Szüléktől, t. i. egy hív ’Sidó A££onyi-állattól, és egy Gö rög Férj fiútól Származott (: 'Tsel. XVI: 1. -.) maga feerelmes Hitbéli Fiának és Tanítványának Timotheusnak, kit maga el-jövetele után közöttük hagyott vala; ezen maga Levelét FrigyjánakZxWz’íw nevű Várofsából ajánlja, mellyben-is akarja, hogy a’ ’Sidó Tzérémoniáknak. ’s Törvények nek vége légyen, mivel hogy azok a’ KRISTUSban való bé tellyefedéfek után, tsak hafeontalanok volnának, és hogy más lilén nyájjának legeltetésére választatott Hívek kel e g y ü tt, ö-is a’ Jóságos tselekedeteknek gyakorlására mint egy ugyan példát adjon. Levelének 1. RéSzében maga Szokott kofeöntésén kívül, m ellyet az 1. és 2. ^-ben le-tett, leg-elsöben-is kéri T'rmotheusx, hogy a’ Törvénynek némelly hamis magyarázó Dac torait ■>zabolázza-meg. Ez után a’ maga Apoítoli tifetit, (: mellyért ISTENnek hálákat ád ■.) eröfsen állattya, ho lott is, inti Timotheust-\Si hogy ö-is a* maga Apoítoli tifeti fzerint, vitézkedjék ama’ jó vitézséggel, az Hittel egyben foglalván a’ jó-Lelki-isméretet. Melly kívánságát, hogy az Apaitól ö benne jobban el érje a’ II. Régben inti , hogy légyenek kéréfek, könyörgéfek, imádkozáfok, hálá-adátok, minden emberekért, nevezetefen a’ Királyokért, és min den Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(9) den Méltóságban hellyheztettekért. Holott-is a* %-nek vé gért, a’ Férjfiakat és Akkonyi-állatokat tanittya, mint vifellyék magokat a’ közönséges könyörgéfeknek, és ISTENi tikteletnek alkalmatofságával. Az III. tanittya minémiinek kell lenni a’ Püspököknek, t. i. a’ Lelki Taní tóknak 1 és a’ Dwow/joknak, és mind kettőnek Feleségeik nek. Ezeket pedig miért ima, okát adja, mellynek alkal matofságával a’ Kerektyéni Tudománynak kakakkait fummáfon emlegeti a' 14. 1-t'ol fogva d* 9f-nek végéig. Ez’ IV. Bf-nek pedig elein: Elsőben jövendöli némelly hamis Dacto rok által a’ következendő időkben, az Hittől való el-kakadását az Híveknek, az 6 i'-sig. Utollyára pedig az ö tiktit mi légyen, mind ezek után meg-mondja 7- intvén .• Hogy az alkalmatlan és hijjában való befédeket el-távoztaffc, hanem gyakovollya magát a' Kegye/ségben. Melly Idvefséges intésének okát adja, a’ kent Letzkében : Mert d Teflnek gyakorlásának kevés hafna vagyon, de kegyefségre. Summa. Melly Idvefséges intésében a’ minden teftiségektöl, és hijábanvalóságoktól meg-üreíittetett, ISTEN ke retednek gyakorlására, az a’ra indító okokkal, olly’ hatharófon int mindeneket a’ kent Apoftol ; hogy a’ból mind Timotheus, mind egyéb mind tefti és Lelki boldogságokat keretö em berek, ISTENhez való koros Lelki kötelefségekböl kármazott keretetre. *s Fiúi félelemmel való kólgálatra, hathatófon fel-ferkentethetnének. Három Réfei vágynak d* fen t Letzkének-, I A ' Teflnek gyakorlásának el-távoztatásáról való intés ezekben : zí’ Tefl nek gyakorlásának kevés haf i a vagyon. II. A z /STENi fólgálatra való, ezekben: Aé Kegyefség mindenre hafnos. III. Az a’ra hathatófon indító ok : Mellynek igéreti vagyon ’s a' t. Magyarázat. Illy’ okokra nézve parantsollya az Apos tol a’ teftnek gyakorlásának el-távoztatását: A ' Teflnek gyakorlásának kevés hafna vagyon. gyaHaáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(10) A ' Gyakorlás. K ' Eorgalmatofságnak végben vitt tselekedete lévén, téfci az akaratnak azt a’ bé-tellyefedését, melly fcerint valaki meg-vi’sgálván módját ’s alkalmatossá gát a’ dolognak, a’nak végben vitelét egé£ tehetséggel ’s igyekezettel munkálódja. Ez a’ Gyakorlás pedig az ISTEN Könyvében a’ fcent Iráfokban, külömbözö tekintetek alatt vétettettvén, téfci néhánykor, az elmének, vagy a’ Lélek nek, jó és ISTENnek tettzö dolgok körül való foglalatos ságát, mint ’ózíZ V : 14. az Apóitól, a’ Kerefctyéni Tudo mányt mífoknál hellyefebben értő, értelemmel öregek fe löl mondja : hogy azoknak gyakoroltatott érzékenységek va gyon, a’ jónak és gonofenak meg-válafetására. Néha pedig téfci az ISTEN’ parantsolatit meg-vető, ’s azt femmiben hajtó em bereknek, a’ tefti dolgok körül való foglalatofságokat, mint a’ fösvénységben el-merült emberek felöl azt mondja az Apóitól 2 Pét. II: 14. hogy az ö fcívek nem másban; hanem a’ telhetetlenségben gyakoroltatott. Illy’ térti dolgok körül való foglalatoísága az-is az em bernek, midőn az ISTEN parantsolatinak el-múlatásával, a’ fiabad akarat fcerint való iSTENi tifcteletet, mellyet az ISTEN foha nem parantsolt, ferényen követi, ama’ kérkedő Fari’sétissal , ezt mondván: Böjtölök kétfier egy héten, igazán meg-adom dézmáját minden marhámnak. Luk. XVIII; 12. Ezt a’ fcabad akarat fcerint való ISTENi tifcteletet ne vezi már az Apoftol a’ fcent Letzkében, Tejnek gyakorlá sának. Melly-is e’lenében tétettvén az embernek, a’ Lelki dolgok körül való fcórgalmatofságának, nem téfci itt a’ Pállya-futásban, küfcködésben, és egyéb mefterségekben va ló maga gyakorlását az embereknek, hanem itten akarja e’ fóliásnak formájával érteni az Apoftol, mind azokat a’ kül ső tselekedeteket, mellyeket a' Vallás, avagy ISTENi tisz telet dolgában gyakorol valaki, a’ minémüek : a’ böjtölés, meziHaáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(11) mezítelen lábakkal való járás, maga meg oftorozás; álmat lanság, némelly étkektől való meg-tartózkodás, úgy a’ kokott Könyörgéfeknek értelem nélkül való el-mondafa Mellyek mivel hogy emberi találmányok, nem pedig ISTEN nek parantsolati, ámbár nem kín-mútatásból; hanem kereteiből: és ISTENhez való bugóságból mennyenek-is véghez, mindazonáltal femmit nem érnek, azért-is méltán mondja ezek felöl az IDVEZITÖ : Hijjában tifztelnek engemet, tanítván olly* Tudományokat, mellyek embereknek pa rantsolati. Math. XV : 9. Ez IDVEZITÖnk Idvefséges ká váiból vévén eröfséget a’ kent Apoftol-is, azt mondja ezek felöl Kol. II: 23: hogy ezek jóllehet boltsefségnek lát tat tatnak lenni, a" pabad akarat permi való ISTENI 1ifi é n tért, és az elmének tettetes alázata/s ágáért, és azért hogy tes teknek nem kedveznek, mindazonáltal hafiontalanok, mivel hogy cd teftnek hizlalására valók. A’ kent Letzkében pedig azt mondja e’ felöl; Kevés hafna vagyon. Hafnos az : A’ mi valamelly dolognak elnyeréfe ’s meg-kerzéfe körül munkálkodó keméllynek mint ekköz fegittséggel vagyon. Hogy egyebeket pedig félrete gyek: Az iSTENi tik teletn ek , avagy* Vallásnak dolgában haknos az, a’ mi Idvefséges. Mitsoda légyen pedig Idvefség e s! meg-mondja kent Pál Apóitól Tit. I I I : 8. t. i. hogy igyekezzenek jó-tselekedettel elöl járni azok, d* kik hittenek ISTENnek, az az, t i f tejséges tselekedetekkel, és az embereknek haf.nofokkal. A z holott-is mindjárt a’ 9. t-ben hakontalanoknak nevezi, és hijjában-valóknak a’ bolond kérdéfeket, Nemzetségről való tudakozódáfokat, és a’ Törvényben va ló verfengéfeket, ’s viaskodáfokat, és parantsollya-is, hogy ezeket meg-kell tiltani. A’ teltnek gyakorlását pedig a’ fe n t Letzkében nem egéklen hakontalannak nevezi a' kent Aportól: hanem így B kóll Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(12) fcóll félöle: Kevés kapna vagyon. A z holott Első tekintet tel, ha a’ dolgot meg-gondollyuk, láttattatik az Apóitól valamellytkevés hafenotskát a’telinek gyakorlásának tulajdo nítani, melly ha hatnálhatna-is valamit, mondhatom hogy hafcnál inkább történetből, a’ m iném ü: hogy ezek által gyakoroltatik a’ test az aprólékos fcenvedéfekben, hogy ha az ISTENi bölts gond-vifelésnek úgy fog tetEeni, hogy az Igazságért, és a’ JÉ’SUS KRlSTUSnak nevéért kéntelenek lennének az Hívek halált Eenvedni; azt könnyebben el-vifelhefsék, mivelhogy még a’ végig Eintén nem tuíákodtan ak , a' bűn ellen hartzolván ’Sid. XII : 4. De Má/odik tekintettel, ha magokban gondoljuk ezeket, kevés, az az, firnmi h&£nn wintsm, m ert az ISIÉ N az embertől ezt foha nem kivánta. Tudva vagyon mi nálunk Magyarokrúlis, hogy a’ melly dolgon nem igen kapunk, vagy a’ mellyet nem fokra betsüllünk, így fioktunk felölle Eóllani: Kevefet ér, kevés hafion e’böl. Az Apoftol-is azért nem fok ra betsülvén a’ Te/lnek gyakorlását, nem ok nélkül mon dotta e’ felöl: kévés kapna vagyon. Jól tudván pedig azt a’ Eent Apofitol, hogy még a’ Sínes KereEtyének-is, gyakran magokat a’ telinek gyakor l a t által, máfok előtt mutogathatják; azért az ISTENhez közelébb járni kívánó embernek, ezen kívül egy drága jó ságos tselekedetet comendál dpent Letzkének Máfodik Vfben, midőn e’lenében téEi amannak a’ Kegyefséget, így fiólván: De a' Kegyefség mindenekre bapnos. Azon Eót, a’ mellyet itt az Apoílol Kegyességnek nevezettt a’ Magyar fordító fordította, ISTENni Tipte leinek, melly a’ dologgal femmit nem ellenkezik, m ert ezek úgy együvé vágynak köttetve, hogy egyik a’ máíik nélkül nem lehet, ugyan is gondoljuk jól-meg a’ dolgot, hogy fenki az ISTENt igazán nem Eólgálhattya; hanem-ha Kegyes lejé n d , Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(13) jénd, és fenki Kegyesnek nem neveztethetik; hanem-ha igazán és iSTENnek tetftö-képen Eólgálja az ISTENt. Az honnan a’ Kegyefség femmi nem egyéb : hanem a’ meg-feenteltetett akaratnak olly’ kétsége ’s hajlandósá ga, melly feerint maga kötelefségét ISTEN aránt meg-es mérvén valaki, tellyes igyekezettel azon vagyon, hogy az ISTEN t maga Szentségéhez illendöképen tifetellye, és e’ben magát minden időben gyakorollya. Illy’ kéÉség, Eorgalmatofság pedig vallyon kiben találtathatik az újjá-Eülettetett emberen kívül, én úgy ítélem ; hogy fenkiben fémUgyan-is ö a z , a’ ki mind Belsőképen, mind Külső képen , fel-ruháztatva vagyon Eín-mútatás nélkül való Kegyefséggel. Belsőképen, m ert Elvének belső indúlattyából Veret vén az IS T E N t, igyekezik ö Felségét a’képen tifetelni. Melly belső ISTÉNi tilztelet áll, az ISTENnek tifeta Se retekben , a’ Fiúi félelemben, az ISTEN’ jóságában, a’ KRISTUS’ érdemében vetett tellyes bizodalomban 'sóét. Illy’ Belső Kegye/seggei vala fel-ruháztatva, a’ XXVI. 'Sóltárixxn éneklő Próféta, midőn láttattatik mint-egy ugyan az ISTENt hívni tanú-bizonyságul az 2. 3. t-ben. Mondván : Probálly-meg engemet URam, kísérts-meg engemet, kérdezd-meg az én •vesémet, és az én {élvemet. Mert a' Te írgahnafsél god az én fiemeim előtt vagyon, es jártam aé Te igazságodban. De Külsöképenás, meg-mútattya magát kegyesnek len ni, mert buzgó Könyörgéfekkel, ISTENi ditséretekkel, hálá-adáfokkal» és egyéb jóságos tselekedeteknek gyakorlá sával igyekezik a’ maga ISTENét tifetelni, miképen tselekedtek vala az A poftolok és az AEEonyi-állatok Tsel. I ■ 14. E ’re inti feent Pál az ö Lelki Fiát Timotbeust 1 Tim. II: 1. mondván.- Intlek azért mindeneknek előtte, hogy légye nek kőnyörgéfek, kérefék, imádkozáfok, hálá-adáfok minden em berekért. Ezt tselekedte a’ Próféta Külsőképen a’ XXVI. B 2' ’Sólt. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(14) "Sóit. 6. 7. F-ben. Meg mo/om az én kezeimet ártatlanságban^ és a" Te óltárodat gyakorlom vala: Hogy balIhatós fiával ditséryelek Tégedet, és birdejsem minden Te tsudáidat. Azembe eknek ez belső cs külső ISTENni tikteletben való ma ga gyakorlását, nevezi már az Apóitól a’ Letzkében Ke gyességnek. Melly Kegyefséget hogy ha feélefebb értelemben vé dünk, téfei ez az ujjá-fcülettetett embernek, mind ISTEN, mind Szüléi, mind Felebaráttya aránt gyakorlani izokott kötelefségét. Hogy ISTENhez való kötelefségét tégye, azt e’dig rövideden meg-mútogattam, fcólván a’ Belső és Külső ISTENi tifeteletröl. De hogy Szüléinknek-is tartozunk kegyefséggel, meg-tetfeik a’ból a’ mi vagyon 1 Tim. V 4. az holott a’ Magzatoknak és az Unokáknak pár antsoltátik, hogy gyakorollyák a’ Kegyefséget a’ magok Házokban, jól tévén t. i. az ö Özvegy Annyokkal, és meg-őregedett nagy Annyokkab mellynek utánna ezt téfei az Apóitól: Hogy ez tifitefséges dolog, és ISTEN előtt kedves. Mivel pedig az hármas kötél eröfsebb, és nehezebben £akad-el, azért ISTENen és Szüléinken kivül, Felebarátinkal-is tartozunk jól te n n i, a’ Kegyefségnek munkáit gya korolván azokkal-is, azt tanittya az IDVEZITÖ a’ Máíbdik Táblán lévő parantsolatban, így feólván : Math. XXII: 39. Szerefsed Felebarátodat, mint tennen magadat. Hogy ke reti pedig az ember önnön magát ? Úgy hogy, mind idő Eerint, mind pedig örökké-való, teíli és Lelki jókat kivánfc tennen magadnak, és nem tsak kívánod, hanem munkálkodod-is azt: így tartozol Felebarátodat-is feeretni a’ kegyefségnek regulái fcerint, Avagy nem ezt parantsollyaé az IDVEZITÖ Ján. XIH: 34. Ujj parantsolatot adok néktek, hogy egy.mást fierefsétek, a' mint én-is (Verettelek titeket, ti-is úgy fierefsétek egymást. Példát hagyott e’ben minékünk • Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(15) künk kent Pál Apoftol, a’ ki olly’ kegyes buzgósággal vifeltetett a’ maga Anyafiaihoz, hogy azokért kék vólt/4natbemaví, el-kakadott átokká len n i, rsak hogy a’ KRISTUSnak meg-nyerhetné azokat Rom. IX: 3. Az illy’ kéles értelemben vétetett, ISTENnek, Szü léinknek, és Felebarátunknak keretetit magában foglaló kegyefségét téki már az Apoftol a’ teftnek gyakorlásának e’lenében, így kólván felőle : hogy ez mindeme hafinos. Mindenre bafcnos az-. A’ mi minden dolognak megtselekedésére, vagy nem tselekedésére, meg-kivántatik. Ne gondollyuk mindazonáltal azt; hogy itt az Apoftol leg-kélefebb értelemben vette volna a’ dolgot, úgy hogy a’ ma gok terméketek kerént fém nem jó, fém nem gonok dol goknak végben vitelére-is, a’ Kegyefséget kükséges-képen meg-kivántatni mondotta volna, mert ezek oüyatén dolgok lévén, hogy mind el-múlatni, mind meg-tselekedni lehet valakinek, azért végben vitelekre-is kevefet haknál a’ Ke. gyefség: hanem értsük ezt mindenekre hasznosnak a’nyi bán; a’ mennyiben ez minden jóságos tselekedeteknek, külö Annya és gyökere lévén, azokat igazgatja, ezokáért az helyes gondolatokban, igaz és építésre való bekédek: ben, úgy a’ Jóságos tselekedeteknek gyakorlásában, Fele-barátunk hakninak elébb mozdításában, ez mindenekre va ló haknálatos volta a’ Kegyefségnek rövideden fummáltath a tik , mert ezek tékik az embert tökélletefsé a’ JE’SUS KRlSTUSban Kol. I: 28. azért, az ISTEN-is ezeknek tes teket és Lelkeket meg-tarja ártatlanságban, avagy fedhe tetlenül, a* mi URunk JÉ’SUS KRISTUSnak el-jövételére 1 Tbes. V : 23. Nintsen tehát fundamentum nélkül, hogy az Apoftol kent Pál az ö Lelki Fiának Timotbeusták. minden egyéb jóságos tselekedetek felett a’ Kegyességet Commendállya a’ B 3 ' feent Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(16) fe n t Letzkében. Ugyan-is a’ Kegyefség az egyedül, a’ melly az embert egéfe élet-béli foglalatofságaiban, ’s munkáiban vezeti: az UR’ félelmére, az Hitre, az igaz meg-térésre , és mind magunk, mind máfokért lejendö könyörgésre 'sott. Úgy egyedül nem más, hanem a’ Kegyefség tselekefzi azt: hogy meg-tagadván a’ hitetlenséget, és a’ Világi kívánságo kat , egyéb vétkekkel együtt, éljünk m értékletefen, iga zán, és fcentül e’ jelen való Világban Ttt. II: 12. Ha azért mind a’ jó dolgoknak gyakorlására, mind a’ gonolzoknak el távoztatására, a’ mint ezekből ki-tet£ik, hatnos légyen a’ Kegyefség: bizonyára méltán mondhatta az Apoftol e’ fe löl ; hogy ez mindeme bafitos. Mellyet-is hogy az Apoftol a'nyival inkább el-hitefsen halmosnak lenni, midőn az Híveket e'nek gyakorlására ferkengetné; illy" hathatós indító o’kal é l , d > fe n t Letzkének harmadik Vf-ben: Igéreti vagyon mind ezen, mind a' más Vb lágon való meg-ajándékozásáról. A ’ Görög nyelvben, mivel femmi nyoma nintsen ezeknek a’ fcóknak : való meg aján dékozásáról-. azért én-is nem akarván a’ dolgot bővíteni, így mondom-ki rövidebben : De a' Kegyefség mindenre hafnos , igéreti lévén é* Világon, és d* más Világon. Igéreti vagyon hát a' Kegyefség gyakorlásának: I. e' Vb lágon, avagy ez Életben. Mellyen-is lehet érteni a’ tefti jó kat. Ugyan-is: ISTEN ez életben az Híveknek gondvifélő Attya lévén; hogy ö Felségét a’nyival-is inkább ferényebben, ’s feorgalrnatofabban tifetelhetnék, ád a’ magáéi nak a’ Lelki jók mellé teftieket is, hogy e’képen azoknak meg-koftoláfokkal, fel-emellye őket a’ Mennyei jóknak kí vánására. Ezeket pedig úgy adja ISTEN az Híveknek-is; ha minden napon buzgó Könyörgéfekkel ezeket ISTENtö kérni meg-nem feünnek. Hogy pedig a’ Kegyefség gyal kodására tartozzon ez-is, t. i. a’ tefti jóknak ISTENtöl való Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(17) való kéréfek, azt láttatik iDVEZlTÖnk tanítani, a’ min dennapi Imádságban így kérni parantsolván e z e k e t: Mi J tyánk! addmeg nekünk mindennapi Kenyerünket. Szent Pál Aportol-is így tanit bennünket; hogy könyörögjünk a’ fel ső Méltóságban hellyheztettekért i Tim. II: 2. hogy t. i. adjon az ISTEN mindnyájunknak közönséges békefséget. Hogy pedig ezeknek meg-adattatáfok, a’ Kegyesség nek munkáit feókta követni, meg-tet&ik az 3 Mo*s. XXVI: és 5 /Ifó’í. XXVIII: Réfeiböl. Melly hellyeken fok jókat ígér ISTEN, az ö utaiban járni kívánó Népnek. Éppen ezt énekli a’ Próféta ’Sólt. LV : 23. Vejjed az URra így feólván te terhedet, és ö gondot vifel te róttad, és nem engedi hogy az igaz ember, mind örökké háborgatta[sék. KRISTUS URunk-is meg-ígérte az újj-Teftamentomi Híveknek, hogy keresvén mindeneknek előtte az ISTENnek OrEágát és a’nak igazságát, mindenek meg-adattatnának nékiek Math. V I: 33, az holott azt láttatik IDVEZITÖnk tanítani e’ ízókkal: mindenek meg-adattatnak. Hogy már ma az ISTEN az Ujj-Tertamentomban az ötét ti£télőkét nem tsak té rti; hanem Lelki jókkal-is meg-áldja, e’lenében tévén az UjjTeftamentomi LSTENi tiE teletet, az O-Teftamentomi ISTEN i tifeteletnek. Az O-Teftamentomban azt ígérte vala az ISTEN az Ö tét és Szüléit tiEtelöknek : hogy jó l lé fe n dolgok a' földön, mellyet az UR ád. De már ma, mivel az ISTEN azt kivánnya, hogy Lélekben és Igazságban tifeteltefsék, azért Lelki jókat-is igér az Híveknek. Melly Lel ki jóknak ’sengéjét, már meg-koftollyák az Hívek ez Élet ben, minémüek: az újjá-Eületés, meg-igazitás, meg-£enteltetés ysa't. De mivel ezek az Apoftol feava feerint, tsak réfe feerént vágynak az Hívekben, ez életben; azért a’ ditsöíséges életben mennek tökélletefségre.. Jól Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(18) Jól tudván ezt az Apoftol kent Pál-is, azért ö-is amazokhoz hozzá köti a’ Lelki .jókat igy fiólván a’ /ev# Letekének végén, Igéreti vagyon a' Kegyefségnek a' más Világon-is. Ezek a’ Lelki jók, t. i. a’ más Világnak javai, olly fcorofsan egybe vágynak köttetve amazokkal, a’ Kegyes emberek réfzéröl: hogy a’tól a’ kegyelemnek Törvénye és rendi fcerint el-ne fiakaktathalfanak. Innen vagyon a z , hogy a' kinek ISTEN ez életben jól-tévö Attya volt, ha lála után-is ugyan azon léken, m ert az Ö ajándéki és hívatallya ollyanok; hogy foha azokat meg-nem bánnya Rom. XI: 29. Innen mondja édes IDVEZITÖnk-is J á n IV: 14. Valaki pedig ijándik a'ból a' vízből, mellyel én adok nékie , meg-nem fiomjubozik őrökké, hanem az a' v íz léfen ő benne , örök életre forró víznek kút feje. Kicsoda i£ik pedig a’bóla’ vízből ? az az, az UR JÉ’SUS KRISTUS meg-igazitó, megfcentelö, és Lelki örömmel bé-röltö kegyelméből ! Nem fenki; hanem tsak az, a’ ki a* KRISTUSban él. Ugyan-is, ezeket öröktöl-fogva tudta, és el-válafctotta az Atya, hogy az ö Fiának ábrázattyához légyenek hafonlatofok, hogy ö első fciilött légyen a’ fok Atyafiak között Róm\ Vili : 29. E’ felett tsak egyedül ezek ISTENnek örökösi a’JÉ’SUS KRISTUS által Gál. IV: 7. Kiknek a’ JÉ’SUS KRISTUS Mennyben meg-kéfcitette Mennyei örökségeket Ján. XIV : 3. De minek f.irafityuk magunkat e’nek meg-mútogatásában, hikem teli vagyon e’zel a’ tellyes kent írás; hogy az ISTEN az ötét igazán félöknek, tifitelöknek, és ö benne hívőknek, örök élettel fcokott ez élet után fizetni. Az hon nan, az ISTEN ö Felsége, mint-egy ugyan proteftálvú lát tánk É ’sa. XLV: 19. Soha nem mondottam a' Jákobnak magvának, híjában kerecsenek engemet. Mellv ISTÉN ígéretihez támafekodván maga-is a’ kent Apóitól, ílly’ Hittel láttatta to k lenni, hogy hartzának meg-hartzoláfa, pállyájának mcgfutáfa, Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(19) futáfi, hitinek meg-tartáfa után, kámára le-vagyon téve az Igazságnak hervadhatatlan Koronája 2 Tim. IV: 7. 8. Hogy ha immár az Apoftolnak ezen drága ‘és Idvességes oktató békédéit, egyben fummállyuk ’s foglallyuk, valaki kéméit fel-nyittya; könnyen ékre v ék iazt, hogy ezekböl fok Idvefséges dolgok folynak-ki, t. i. meg-tetkik az innét: Hogy, Tsak egyedül a' Kegyesség az d drága jó ságos t sekkedet, a' melly mint-egy út-mútató kalauz, minden egyéb jóságos-tsekkedetekre. Mellyet kedegetünk a’ból, hogy az A poftol ezt mindenre bafl.nosnak mondja. Azt-is ki-lehet ezekből nyom ozni: Hogy, Tsak egyedül azok, a' kik ezt tin tán 's florgalmatofon gyakorollyák, tapafltallyák az ISTENt jil-tévö Atyának, és minden áldásoknak kimeríthetetlen gazdag kút-fejének lenni, a'' ki-is őket meg-változhatatlan igéreti f a riul, mind Lelki, mind Tefli jókkal meg-fakta áldani. A’melly e’böl foly; hogy az Apóitól e’ felöl azt mondja : Igéreti vagyon, mind ezen, mind a' más Világon. Mind pedig aztis utoljára fíjditani le h e t: Hogy Z? Tefli jókkal, igazán va ló éléfl: és d* Lélkieknek-is el-nyerését, d1 tefliekben magokat gyakorló emberek el-nem érhetik. A' melly meg-tetkik a’bol; m ert az Apoftol a'teflnek gyakorlása felöl azt mondja, hogy e’nek, kevés haflna vagyon. Mellyeket így értvén, Gondollya-meg, és vólta-képen nézze meg-már akárki: Vallyon mivel iirefithette vólnameg inkább az Apoftol kent Pál, a' minden teftiségektöl, és Világi hijában-valóságoktól az emberi elmét? Mivel ferkengethette volna inkább mind Timotheust , mind egyéb tefti és Lelki boldogságokat keretö embereket, az ISTEN keretednek gyakorlására ? És ugyan azoknak el-követésére mivel indíthatta vólna-fel inkább elméjeket? mint az e’dig. meg-magyarázot drága bekédekkel. C Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely. Pra-.

(20) Praxis. Midőn azért Szomorú K. H. az e’dig el-mondottakból világofon által láthattátok azt> hogy minden jó ságos tselekedeteknek követésére , és a’ Világi ’s Mennyei igéreteknek-is el-nyerésére , meg-kivántafsék a’ Kegyefség , m it kívánhatunk, mind magunkra, mind máfokra nézve jobb ’s Idvefségefebb dolgot, m int e z t : Oh vajha mind azok, kik a’ magok Mentségeket öregbíteni kivánnyák, és a’ jóságos-tselekedeteknek gyakorláfa által, ISTENnek tetfeö életet akarnak é ln i, minden tefti ’s Világi hijában-valóságoktól az ISTENi tiMtelet közben meg-ürefitvén elméjeket, a' Kegyefséget, úgy a’ mint az ISTENnek az ö Men tsége, ’s tökélletes tiMtasága kivánnya, egéM igyekezettel, egéM tehetséggel, gyakorlanák, így el mérem mondani, jól lenne az ö dolgok, mind e’ Világon, mind a’ más Világon. De óh fájdalom ! melly fokán vágynak az Uj-Teftamentomi arany időnek eMtendejében, a’ gonoMságnak útára indult, hitetlen, és ISTENtelen még tsak KereMtyéni nevet-is nem érdemlő em berek, kik az ISTENt nem tsak Lélekben és igazságban nem tiMtelik; de a’mi kevefebböl áll, még tsak külsö-képen-is, magokat ö előtte meg-nem alázzák, kiket ritkán látnál a’ közönséges Ment Gyülekezetben az ISTENi tiMteletnek hellyén, kiknek minden beMédek faj talanság lévén, még tsak hallani fém kivánnyák az ISTEN nek élet adó drága beMédét, és a’nak hellyet fém kivan nak adni Mívekben, mivel egyMer úgy belé keveredtek e’ Világi hijában-valóságoknak fertőjében; hogy a’ Mennyei ekre fém akarják elméjeket fel-emelni, kik-is az ^ ’já/hak Mava Merint: A z égre tátották fá jó ka t, és az ö nyelvek el járja a' földet. ’Sólt. LXXIII: Nem íg y , nem, emberek , m ert az Apoftol mondja: hogy, az ISTENnek ítéleti igaz ság f.érint vagyon azok e'leny a kik Hlyen dolgokat tselekefnek. Róm. I I : 2. melly-is azt tselekeMi ; hogy ezeket a’ veM eHaáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(21) vekedelmes pokolnak fenekére le-takittya, a’ holott vagyon sírás, rívás, és fogaknak tsikorgatáfa. Vallyon ezeken kívül mit érdemlenek itten a* test nek gyakorlásának fokát tulajdonító, és máfok elött-is ma gokat kenteknek , kegyefeknek tettető emberek, kik min den kegyefségeket a’ban állattyák lenni, ha magok teftekét fanyargathattyák, álmatlansággal, némelly étkektől va ló meg-tartózkodáfsal, mezítelen lábakkal való járáfsal, ostorozáfsal, ha magok rendes órájokon a’ rend-kerint való Könyörgéfeket él-mondhattyák, ha fenkinek ártalmára nem igyekeznek, ha magok Valláfok m ellett nagy nyomoruságokat-is el-kenvedhetnek ? Oh bizony az Apoftollal együtt mondhatom, hogy kevefet, vagy femmit fém , m ert bizo nyos az, az ApoftoP káváiból: Hogyha valaki Angyalok nak nyelvével kóllana-is, ha jövendőt tudna-is mondani, és minden titkokat ’s böltsefségeket tudjon-is , és egék hiti légyen-is, úgy-annyira, hogy az hegyeket el-vihefse helyé ről. És ha minden marháját a’ kegényeknek tápláltatására költené-is, sőt a’ maga testét a’ tűzre adná-is, de ha ke retet nintsen benne, femmit nem haknii i Kór. X III: i , 2 ’ 3A* mellyekböl méltán mondhatom, hogy még mi közöttünk-is, a’ ditsöfséges Kerektyéni Néven kívül fem mit egyebet nem érdem lenek, azok a’ kínes emberek, kik meg elégedni akarván a’ külső kin-mútatásból kármazotc teftnek gyakorlásával, ha a’ Templomban a* Közönséges ISTENi tikteletben m eg-jelenhetnek, és itten a* Kegyes ségnek munkáit külső képen véghez vihetik, magokat ken teknek tettetvén, a’ kegényeknek alami’snálkodnak, azt el akarják máfokkal hitetni; hogy eleget tettek tikteknek ’s hívatallyoknak, tsalárd pedig az ö kívek, és Far?sémi álnok Lélektöl vezéreltetnek, m ert tsak a’dig tart az ö keC 2 gyesHaáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(22) gyefségek, mig a’ közönséges helyen tifiteket ’s hivatallyokat folytattyák, de mihellyt onnét el-jönek; leg-ottan kéEek e’ Világi gonoE tselekedeteknek el-követésére. Avagy ezek-é követői a’ Kegyefségnek ? Nem , sőt inkább meg-fertéztetöinek méltán mondhatom, m ivelhogy az el m ét és az indulatokat, a’ Mellyeknek ISTEN’ útaira kel lett volna igazgattatni, vezetik a’ Világi gonoE kívánságok nak meg-tselekedésére; ’s végben vitelére. Vajha nem találkoznának ti közöttetek-is Kerefityének, az ISTEN t tsak illy’ fiájjal tiE telö , de Elvekkel az URtól el-idegenedett, vagy pedig távol járó em berek, és kik légyenek illyek, noha én azt nem tu d o m , meg ítélni fém akarom, de tudja az IS T E N , a* ki előtt femmi el rejtete k dolog nintsen, tudják a’ Eent Angyalok, tudja kinek-kinek az ö Lelki-isméreti. No hát óh bűnösök, ne lé gyen nehéz néktek m agatokat, ha tsak egy kevéfsé-is e* Világtól el-Eakafetani. Állyatok Törvény-fiéket a’ ti ma gatok Lelhetek-esméreti vei, vallyon a’ Kegyefségben, és a’ valóságos Eent életben, melly nélkül fenki az URat nem láthattya 'Síd. X II: 14. vettetek-é öregbedést: így el-merem mondani, hogy kik, és mik légyetek, könnyen megesmérhetitek. Könnyű pedig azt meg-esmérni e* következendökböl: f i .) Mert a’ ki Kegyefséggel fel-ruháztatva vagyon, a’ min den-napon, eílve, reggel, és egyéb adandó alkalmatofságokkal-is az ISTENröl meg-emlékezvén, néki az el vett jókért hálákat ád, az el-vejendökért könyörög, és egyéb Eent elmélkedéfekben foglalatoskodván, mint-egy ugyan bé-mégyen a’ Szentek Eentében ISTEN eleiben., (2.) Mikor a’ Eent írást olvafsa, ólvafsa azt maga meg-alázódásávál, mi vel hogy a’ Próféták, az Apoftolok által, el-hiEi azt, hogy magával beEéll az ISTENnel > az honnet következik a z , hogy Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(23) hogy fiorgalmatofon reá figyelmez a’r a , m it parantsol az ISTEN néki, reménységének meg-eröfitésére > ’s kötelefégének végben-vitelére, Sőt (3 .) Mikor ötét e’ Világi fok akadályok el-akarják-is vonni a’ Kegyefségnek gyakorlásá tó l a’kor azoknak, magát egéfi tehetséggel e’lenében té£i. P o. Ha e’ Világi feslett erköltsökben élő embereknek tárfaságokat láttya, magú* íróknak tárfaságokban nem eelégyiti. Ha a’ ve£edelmes ellenseguvu -tselkedéfeit ’s hitegetéfeit maga körül efeméli, e’lene all a'nak, erős lévén az Hitben Pét. V : 9. és ugyan a’kor az ISTENnek meg-eröfitö kegyelmét kéri. De talám azt mondjátok ti Világban m erült Iffjak, Udvariak, Hadi és minden egyéb Méltóságban ’s állapot ban helyheztetett feámtalan Iffjak ’s egyéb emberek: Hogy néktek a’ Kegyefség nem hívataltok, Papot illet a' fe n t élet, így £óllván: Mi a’ra nem vagyunk, hogy kegyes em bereknek tartafsunk, m ert mi e’ Világban belé elegyed tünk. De melly hafeontalan mentség légyen ez a’ ti mentsé g te k , magatok itéllyétek-meg: Avagy jó ember, két ú t vagyon-é, a’ melly vifeen a’ Menny-or£ágra, egyik a’ kegyes emberek £ámára való, a’ máíik e’ Világi emberekére? Azt gondolod-é, hogy az ISTENnek parantsolati nem minden em berekre tartoznak ? Vagy hogy az ISTEN nél £emélly válogatás vagyon ? Vagy hogy az ISTEN maga Törvénye alól fel-£abaditott tégedet? Ne gondolkodjál így, mert a’ m int tartozik a’ Pap £ent életet élni; úgy tartozol te-is, innen mondja már £ent Pál Apoftol: Hogy megjelent az ISTENnek Idvezitö kegyelme minden embereknek, melly tanít mindeneket, hogy éllyenek mértékletesen, Igazán, és fe n t ül T it. II: 11. 12. Könnyü is volna a’ Kegyefséget az embe reknek gyakorlani; ha úgy nem-gondolkodnának e’ felöl, m int valami magános'és komor életről, az honnat-is £oktak C 3 Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(24) Ri ták m ondani, hogy ez nem minden embereknek való. Melly vélekedés tellyefséggel hamis, m ert a’ Kegyefség gyakoroltathatik a’ magános életen kívül, és a’ Világi fbglalatofságok mellett-is, tsak hogy azok tellyefséggel el-ne vonnyák az embert azoknak gyakorlásától, hanem a* mint az 1DVEZ1TÖ mondotta: Keresni kell M é n azlSTENnek Orfiágát, és a'nak Igazságát ’so’ r Matb. VI: 33. . d ^ e r c n magatokat minnyájan , kik EGrrvíib-*-’• még e’dig a’ Kegyefség körül tsak telteiteket gyakorlotta tok, és ha illy’ frükséges a’ kegyefség, ti is e’ körül fogla latoskodjatok, ha az ISTENnek fcövetséges Népe akartok lenni, és ez’ jóságos tselekedetnek gyakorláfa által örök élettel meg-ajándékoztatni, tegyétek félre egy kevéfsé a’ teftieket, és e* Világon való meg-tsuföltárástól, nevetségtől meg-ne ijedjetek, hanem akárki m it mondjon felőletek, tsak ti tifeta Éeretettel a’ Kegyefséget feereísétek, ezt kövefsétek, és ezt mindenek felett meg-fierzeni igyekez zetek . Mellyet hogy a’nál nagyobb kívánsággal tselekedjetek: Gondollyátok-meg melly gyönyörűséges dolog a’ Kegyes ség’ gyakorláfa, ugyan-is tsak ezek járnak ISTENnel, ezek közelgetnek ö h o zzá, ezek látnak az Ö világofságánál világofságot, ezeknek ígértetik a’ fe n t Letzkében! Mennyei és földi jókkal való bövölködés. Az honnan méltán mondhattyuk; hogy tsak egyedül kegyefen élni boldog élet, L el ki élet, és ISTEN előtt kedves élet. Ez kegyes életnek gyakorlásáért voltának ditséretefek, mind az O, mind az Ujj-Teftamentomban élt emberek-is. Mint Énok azért, hogy járt ISTEN előtt fiüntelen 1 Mó's. V: 22. Noé azért, hogy igaz és tökélletes Férfiú vala 1 Mó's. V I : 9. Úgy az UjjTeftamentomban Zakhartás és Er'sébet A ffony, azért, hogy igazán és fegyhetetlenül élnek vala Luk. I. 6. Kornelius-is azért Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(25) azért, hogy jámbor és ISTEN-félő vala egéfe házával, Apoft. Tsel. X: 2. És ugyan ez Kegyefségnek gyakorlásáért nyerték-is el amaz Mennyei halhatatlan életet. Hát titeket a’ teftieket már nem a’nyira gyakorló, hanem az ISTEN t Lélekben és igazságban tifctelni Eeretö, réfe-feerint a’ kegyes élet által iSTENhez közelebb járó kérefetyének ha kérdenélek mint vagytok? Oh bizony vagyon még kevés panafcfca ti e’lenetek a’ Léleknek, m ert néha néha hidegek vagytok ti-is a’ Kegyefség’ dolgaiban. Nem emlitem itt talám azokat, a’ kik magok Eükséges és el kerülhetetlen dolgaikat véghez akarván vinni, gyakran ma gok kegyeíség-béli tifeteket el-múlattyák: hanem inkább azokat, a’ kiket e’ Világi foglalatofságok meg-Eoktak aka dályoztatni a’ könyörgéfek és egyéb fient elmélkedéfek közben, melly akadályok miatt, tiEteknek minden réEböl eleget nem tehetnek. Vallyon el-felejtkezzem-é itten azokról az Jffjakrol, akár Legények, akár Léányok légye nek azok, a’ kik lég gyakrabban Szüléiknek azt fiokták Eem ekre hányni, hogy ö nékiek Eép és tzifra köntösöket nem tsináltatnak, a’ról pedig foha meg-fem em lékeznek, hogy az ö Lelkek a’ Kegyefségben és az ISTENi Eólgálátban nem gyakoroltatván, öltözet nélkül maradott. Hon nan vágynak mind ezek ? Bizony nem a’ kegyelemnek Eük voltáért; hanem hogy nem melegedtek-meg Elveik a’ JÉ’SUSnak drága vérében, nem égnek azok az ISTÉNhez va ló buzgó fieretet miatt. És e’ben vagyon már réfiünk mindnyájunknak meg-kel azt vallanunk. Minek-okáért igyekezzünk a’ Kegyefségben naponként öregbülni, igyekezzünk erőről erőre, nyereségről nyere ségre menni ’óo/A LXXXIV: Kérjük azlSTEN nek újjá-Eülö, és minket a’ Kegyefség munkáiban meg-fientelö ere jét, hogy minket vonnyon-el, az híjában való teítigodolatoktól, Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(26) toktól, meg-kentelvén akaratunkat, indúlatinkat, és mind külső, mind belső érzékenységinket, hogy így a’ miképen az ISTEN Lélek, azonképen mi-is ötét Lélekben kólgál- ' hafsuk. Melly boldogok vagytok hát ti a’ Kegyefségnek útán járó, és a’nak regulái fcerint ISTENhez való kötelefségeitek tiktábban ’s igazábban követő, ISTENnek Fiai és Léányi, tudja maga az ISTEN, tudom én-is, de tudjátok ma gatok-is, hogy a’ ti kedvetekért lettenek, és vágynak, az ISTENnek mind e’ Világon, mind a’ más Világon való, ígéretei: Mivel hogy ti vagytok egyedül azok, a’ kik hal ván az ISTEN parantsolatit, azt hittel ’s engedelmefséggel bé-vékitek, érezvén kegyelmének munkáit Elveitekben, azt az elmének gyönyörűségével ’s buzgó hálá-adáfsal vég hez viízitek, az ISTENt pedig önnön magát, már fő jónak meg-esmérvén, hogy ö véle egyesülhefsetek, ez minde nek felett igyekezetetek. Vagyon hát tinéktek olly’ drága jóságos-tselekedetetek, a’ ki titeket vezérel a’ Lelki jóknak ferényen való el követésére, vagyon olly’; a’ ki titeket vezérel az UR’ fé lelmére, az Hitre, és a’ valóságos kent életre, vagyon olly’; a’ ki magatok meg-tagadáfa után, e’ Világiakat-is meg-tagadhattya a’ KRISTUS JÉ’SUSnak keretedért, vagyon olly’ egy kóval; a’ki biztat ez életnek, és a’ következendőnek ja vaival való élésével. Oh boldog Nemzet, mellyet ennyire keret a’ Mennyei Felség! Oh drága jóságos tselekedet , melly az ISTENnel úgy egyeíit. E’nek gyakorláfa által tiktittatratok-meg ti minden hóit tselekedetektöl, e’nek gyakorláfa által lettetek Men nyei Polgárokká, ez által lettetek ISTENnek örököíivé, és a’ JÉ’SUS- KRISTUSnak örökös tárfaivá. Bátran el-mondhattyátok h á t : Oh bizony tsak ez által magaktaltatik-fel a’ KRISHaáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(27) KRISTUS, mind éltetekben, mind halálatokban. Az hon nan fel kiálthattok kent Fallal Fii. 1: 8. Énnekem mind életemben, mihd halálomban nyereségem d* ERISTUS.. ALK A LM A ZTA TÁ S. Meg-komorodott K.r H. T ehettek mindnyájan bizony ságot róla, hogy a’ melly fient Létükét fel-vettem a’ Ma gyarázatra, foha én oda nem hagytam; hanem alkalmaztat ni kívántam, kívánom moftan-is, e’ komoru alkalmatofsággal rövideden, e’ Lelkére nézve meg-ditsöittetetr, ez élet ben magát a’ Kegyefségben gyakorlott, Méltóságos Úri Akkonyra, Néhai Méltóságos Vajai VAI JUDITH Akkonyra. I. Azt mútogattam-meg, Szomorú K. H. elsőben a’ Sz. Letzkének magyarázattyának alkalmatofságával: Hogy Teftnek gyakorlásának Jemmi haÉna nintsen. Oh' bizony tud ta ezt e’ mi Méltóságos Alkonyunk, mert minden teftiségeknek ’s hijában-valóságoknak a’ Vallás, vagy ISTENi tiktelet dolgában való meg-útálásával, tsak az ISTENi tikteletet, a* melly áll Lélekben és Igazságban, k ö v e tte , ke retre, és mind végig gyakorlottá. II. Hogy a' belső és külső ISTENi tifitelet mindenre bafinos. Oh! melly igen nagy korgalmatoísággal, mákoknak pél dájára, gyakorlottá, 4’ Belső ISTENi Tételétet a’ mi Méltó ságos A lk o n y u n k : Mert ki vének belső indúlattyából keret re az ISTENt, keretre az ISTEN* Házát, és igyekezett az ISTEN t az ö kentségéhez, és ISTENi term ék ed h ez, méltó-képen tiktelni. Külsöképen-is, meg-mútatta magát ke gyesnek lenni, m ert nappali és éjjeli buzgó Könyörgéfekkel, ISTENi ditséretekkel, hálá-adáfokkal, alami’snálkodáfaival, és egy b drága Virtusaival r igyekezik vala a’ maga követséges IS T E N e, és Meg-váltója előtt kedves lenni. Igyekezik vala egy kóval, mind IS T E N , mind édes GyerD mekeh Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(28) mekei, mind Felebaráti aránt, gyakorlani maga Eokott Ke gyefségét. Nem de, nem meg-mútatta-é ezt az ISTEN ’ ditsöjségébez való btizgolkodásában ? Mert hogy említsem ditsekedéfsel: Tsak e’ Serkei ISTEN’ Házát 1718. É rten dőben végeztette vala e l, és ez előtt négy Értendőkkel , újabban e’nek Tornyát romladozáfiból, maga kegyefségéböl, ismét meg-orvaíbltatta. Gyakorlottá édes Úri Gyerinekeinek fel-neveléfekben-is maga kegyefségét: mert azokat a’ maga követésre való jó példájával, az UR* félelmében, a’ Kegyefségben nevelte, kiknek Kegyefségben való neveltetéfek, azt hozta magával; hogy nagy Méltóságra, e’ Ke gyefségben való neveltetéfekért, és a’ kegyefség’ gyakor lásáért, ezek-is emeltettenek vala. Végezetre gyakorlottá e ’ Eokott Kegyefségét, a’ maga Felebarátihoz, mind az IS T E N ’ dolgaihoz, mind a’ Eegény Özvegyekhez, Árvákhoz, mint minden Éükölkődö regényekhez ’s nyomorultakhoz, tudván, ’s el-nem felejtkezvén IDVEZITÖ URunknak ama mondádról: A ’ ki italt ád egynek e’ kitsinyek k'ózúl, tsak egy pohár hidegvizet, nem vefit i-el a’nak jutalmát. Math. X.- 42. és hogy Regények mindenkor léjének ti veletek. Math. XXVI: 11. Melly Kegyefségének gyakorlásából a’ következett: Hogy meg-áldotta az GR IS T E N , e’ Néhai Méltóságos ÁEEonyt az ö Kegyefiségéért ez életben, minden tefti jókkal, Úri té p Gyermekekkel, nagy Tirtefséggel ’s Méltósággal, máfok előtt való kedvefséggel, minden Világi Jókban való bövséggel, meg áldotta hofzEuélettel, életének 8T,-dik É t rendéiben, és 29. Ettendökig tartó özvegységében, nékie hüségefen gondját vifelvén. De ezek m ég kevefek vajá nak, hanem meg-áldotta az ISTEN, e’ mi Méltóságos A tEonyunkat, Nemes hartzának meg-hartzoláfa, Pállyájának meg futáfa, Hitinek meg-tartáfa után, e’ Világból való tsendes Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(29) des ki-múláfsal, m ert tegnapi napon, reggeli kilentz óra kor, tiz napokig tartó terhes nyavalyái után, maga kegyes ségének örökké való jutalmát el-vette, és a’ Mennyei örökké való nyugodalomban Lelkére nézve által költöze. Itt vagyon meg előttünk ki-terittetve, meg-hidegedett, Néhai Mélt. Vajai VAI ÁDAM Úrtól, és Mélt. FEKETE ER’SÉBETH A lkonytól feármazott Úri T efte , fetét Ko porsójában, a’ míg bé-férkezne: Nem felejtkezhetik-el Úri Mélt. Gyermekeiről, kiket mint a’ maga Lelkét úgy kerete. I. Mélt. Gróf Ur ízesei VASS ÁDÁM Uram , Mélt. Nagy Erisei TOLDALAGI KATA Akkonnyal, mint éle ted kedves Párjával e g y ü tt, ha komoruán Írott Levelünk ből, meg tudhatod azt, több Úri Mélt, Véreiddel Erdély’ Orkágában; hogy meg-hólt édes Akkony Anyátok. Oh ! Vallyon nem indúl-é-meg könyv-húllatástok? És vallyon nem de nem ezt kóllyátok: Oda van, ’s meg-hólt, a’ minket édes Anyai keretettel keretö édes jó Akkony Anyánk. De mit bánkódtok, holott e’ volt az ISTENtöl meg-határoztatott idő, mellyben Kegyefségének örökké való jutalmát elvégye. Meg-hidegedett ajakait azért meg-nyitván, már én általam édes Anyai indúlattyát te hozzád Mélt. Gróf Ur , és Mélt. A kkony‘nyújtya, ’s azt kivánnya: A’Felséges min denható kent IS T E N , a’ ki terem tette az első embert Adómat a’ maga kentséges képére, az ö Párjával Éva Ak konnyal egyben; tégyen titeket újj terem tett állatokká, ama máfodik Ádámban a’ KRISTUS JÉ’SUSban, és keres sen mind két ágon lévő Kedves Úri Mélt. Gyermekeitek kel e g y ü tt, minden Lelki ’s térti áldáfokkal. II. Könyv-húllatáfoknak záporával egéklen el-borittato tt édes első külött Léánya, Néhai b. e. Mélt. Confiítarius Vasai VAI ABRAHÁM Ur’ Árva özvegye, Mélt. Gróf " íze sei VASS ANNA A kkony. ki mind életében, mind hala-2 Iában, Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

(30) ában, édes ASSony Anyádhoz kegyes voltál, Úri Sép há rom Fiaiddal: DÁNIEL, JO ’SEF, és MIKLÓS Urfiakkal együtt, azt kivánnya tenéked kedves édes ASSonyod Anyád : Az Özvegyeknek ’s Árváknak ISTENe és A T T Y A , vifellyen maga hüségefen gondot réátok, hathatós vígaStaláfival vígaStallyon, és a’ ti kegyefcégteknek adja-meg jutal m át, mind ezen * mind a’ más Világon, el-törölvén min den könyv-hullatást a’ ti Semeitekröl. III. Mélt. Nagy Erisei Gróf TOLDALAGI LÁSZLÓ U r , Erdély Orfági Felséges Királyi Táblának, első ’s fii Assejfórra, életed kedves Párjával, Mélt. Gróf Tzegei VASS KATA ASSonnyai, ’s édes Gyermekeitekkel együtt, ti-is édes kedves ASSony Anyátoknak halálán bánkódhattok ’s sírhattok. De kérlek hallyátok butsúzó Savait édes ASSony Anyátoknak: A’ Felséges Mindenható ISTEN álgyonmeg titeket, ez életben földi, ez élet után pedig Mennyei áld á fok k a i. IV. Mélt. Báró Magyar Gyerő Monoftori KEMÉNY MIK LÓS U r, Mélt Gróf kedves Házas-Tárfaddal Tzegei VASS KRISTINA ASSonnyal, noSa hajtsátok bánatnak fejeiteket, m ert nem Sóll már tinéktek édes Sókkal, Vajai VAI JU D lTH édes ASSony Anyátok. De m agatokat, Jobbal nem vígaStalhattyátok, mint ha ezt mondjátok.- E’ volt az U r’ akarattya; mi-is meg-nyúgoSunk rajta. Úgy légyen min denben, a’ mint Ö akarja. Tinéktek meg-hidegedett ajakaival ezt kivánnya: Légyen bövséges a’ ti Kegyefségteknek jutalma. Éltefse egy pár Sép Úri tsemetéteket, és minekutánna el végezitek ti-is életeteket, légyen örökké való nyugodalmatok az Egekben. V. Mélt. Gróf Bethleni BETHLEN ELEK Ur, kedves Feleségeddel Mélt, Gróf Tzegei VASS JULlÁNA AS.Sonnyal együtt méltán ketyeghettek, mert meg-holt az, a’ ki titeket édes Anyai indulattal Seréért, már nem lehet töb bé Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, Székelyudvarhely.

&Eacute;LET&Uuml;NKRŐL VAL&Oacute;

ÉLETÜNKRŐL VALÓ