É R T E K E Z É S E K
A N Y E L V - É S S Z É P T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L . KIADJA A MAGYAR TUD. AKADÉMIA.
A Z I . O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L
8 Z B R K K 8 Z T 1
SZINNYEI JÓZSEF
OHZTÁLYTITKÁR.
X X . K Ö T E T . 8 . S Z Á M .
JOANNES VERCELLENSIS
ÉS
A MAGYAR MARGIT-LEGENDA
IRTA
HORVÁTH CYRILL
(Fölolvastatott a M. Tud. Akadémia i90fl március 4-iki ülésében.)
Ára 90 fillér.
B Ü D A P E S T.
1908.
I . k . I . Télfy : Solon adótörvényéről. 20 f. — I L Télfy: Adalékok az attikai törvénykönyvhöz. 20 f. — I I I . Tarkányi : A legújabb magyar Szentírásról. 40 f. — IV. Szász K.: A Nibelungének keletkezéséről és gyanítható szerzőjéről. 20 f. — V. Toldy F.: Tudománybeli h á t r a m a r a d á s u n k okai, s ezek tekintetéből Akadémiánk feladása. 20 f. — VI. Vámbéry : A keleti török nyelvről. 20 f. — V I I . Imre S. : Geleji K a t o n a István főleg mint nyelvész. 60 f. — VIII. Bartalus: A m a g y a r egy- házak szertartásos énekei a X V I . és X V I I . században. Hangjegyekkel. 1 K 20 f. — IX. TolcLy : Adalékok a régibb m a g y a r irodalom történetéhez. 1 K 20 f. — X.
Brassai : A magyar bővített m o n d a t . 40 f. — XI. Bartalus I.: A felsőaustriai kolostoroknak Magyarországot illető kéziratai- és nyomtatványairól. 40 f. (1867—1869.) I I . k . I. Matray G : A Konstantinápolyból legújabban érkezett négy Corvm-codex- ről. 20 f. — II. Szász K. : A tragikai felfogásról. 40 f. — I I I . Joannovics : Adalékok a m a g y a r szóalkotás kérdéséhez. 40 f. — IV. Finály: Adalékok a magyar rokon- értelmű szók értelmezéséhez. 40 f. — V. Télfy : Solomos Dénes költeményei és a hétszigeti görög népnyelv. 40 f. — V I . Zichy A. : Q. H o r a t i u s satirái. 40 f. — V I I . Toldy : Ujabb adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez. 80 f. — V I I I . Gr. Kuan G. : A sémi magánhangzókról és megjelölésök módjairól. 40 f. — I X . Szilády: Magyar szófejtegetések. 20 f. — X. Szénássy S. : A latin nyelv és dialek- tusai. 60 f. — X I . Szilády Áron: A defterekről. 40 f. — XII. Szvorényi J. : E m l é k - beszéd Árvay Gergely felett. 20 f. (1869—1872.) — I I I . k . I. Brassai:' C o m m e n t a t o r c o m m e n t a t u s , Tarlózatok Horatius satiráinak magyarázói után. 80 f. — II. Szabó K. : Apáczai Cséri János Barcsai Ákos fejedelemhez benyújtott terve a m a g y a r hazában felállítandó első tudományos egyetem ügyében. 20 f. — I I I . Szabó I.:
Emlékbeszéd Bitnitz Lajos felett. 20 f. — IV. Vadnai : Az első magyar társadalmi regény. 40 f. — V. Finály : E m l é k b e s z é d Engel József felett. 20 f. — VI. Barna F. : A finn költészetről, tekintettel a m a g y a r ősköltészetre. 80 f. — VII. Riedl Sz.:
Emlékbeszéd Schleicher Ágost, kiilsö 1. tag felett. 20 f. — V I I I . Dr. Goldziher I.:
A nemzetiségi kérdés az araboknál. 60 f. — IX. Riedl Sz. : Emlékbeszéd G r i m m J a k a b felett. 20 f. — X. Gr. Kuan G. : Adalékok Krim történetéhez. 40 f. — X I . Riedl Sz. : Vau-e elfogadható alapja az ilc-es igék külön ragozásának. 40 f. (1872—1878.) I V . l t . I. Brassai : Paraleipomena kai diorthoumena. A mit nem mondtak s a mit rosszul m o n d t a k a commentatorok Virgilius Aeneise II-ik könyvéről különös tekin- tettel a m a g y a r r a . 80 f. — I I . Bálinth G : Jelentése Oroszország- és Ázsiában tett utazásáról és nyelvészeti tanulmányairól. 40 f. — I I I . Bartal A. : A classica philo- logiának és az összehasonlító á r j a n y e l v t u d o m á n y n a k mivelése hazánkban. 80 f. — IV. Barna F. : A határozott és határozatlan mondatról. 40 f. — V. Dr. Goldziher
T.: J e l e n t é s a m . t. Akadémia k ö n y v t á r a számára keletről hozott könyvekről, tekin- tettel a n y o m d a i viszonyokra keleten. 40 f. — VI. Hunfalvy P. : Jelentések : i. Az orientalistáknak Londonban tartott nemzetközi gyűléséről. — u . Budenz J. : A németországi philologok és tanférfiak 1874-ben Innsbruckban tartott gyűléséről.
30 f. — V I I . Fogarasi J. : Az u j szókról. 30 f. — VIIT. Toldy F. : Az u j m a g y a r orthologia. 30 f. — IX. Barna F. : Az ikes igékről. 30 f. — X. Szarvas G. : A nyelvújításról. 30 f. (1873—1875.) — V . k . I. Barna F.: Nyelvészkedő hajlamok a magyar népnél. 50 f. — I I . Brassai S. : A neo- és palseologia ügyében. 60 f. — I I I . Barna F. : A hangsúlyról a m a g y a r nyelvben. 60 f. — IV. Ballagi M. : Brassai és a nyelvújítás. 30 f. — V. Szász K.: Emlékbeszéd Kriza János 1. t. felett. 50 f. — VI. Bartalus I. : Művészet és nemzetiség. 40 f. — V I I . Télfy I. : Aescbylos. 1 II 60 f. — V I I I . Barna F.: A m u t a t ó n é v m á s hibás használata. 20 f . — IX. Imre S. : Nyelvtörténelmi tanulságok a nyelvújításra nézve. 1 K 20 f. — X. Arany L. : Bérczy Károly emlékezete. (1875—1876.) — V I . k . 1. Mayr A. : A lágy aspiraták kiejtéséről a zendben. 20 f. — II. Bálint G.: A mandsuk szertartásos könyve, 20 f. — I I I . Dr. Barna I. : A rómaiak satirájáról és satirairóikról, 40 f. — I V . Dr. Goldziher I.: A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval. 1 K. — V. Szász K. : Emlékbeszéd J a k a b István 1. t. fölött. 20 f. — VI. Adalékok a in. t. Akadémia megalapítása történe- téhez. i. Szilágyi I. Ii. Vaszary K. i n . Révész I. 1 II 20 f. — V I I . Bartalus : Emlékbeszéd Mátray Gábor 1. t. felett. 20 f. — VIII. Barna: A mordvaiak tör- ténelmi viszontagságai. 40 f. — IX. Télfy: Eranos. 40 f. — X. Joannovics : Az ik-es igékről. 80 f. (1876.) — V I I . le. I . Barna F.: Egy szavazat a nyelvújítás ügyében.
1 K. — II. Budenz J.: Podhorszky Lajos magyar-sinai nyelvhasonlitása. 20 f. — I I I . Zichy A.: Lessing. 40 f. — IV. Barna F.: Kapcsolat a magyar és szuomi
JOANNES VERCELLENSIS
ÉS
A MAGYAR M A R G I T - L E G E N D A
IRTA
HORVÁTH CYRILL
(Fölolvastatott a M. Tud. Akadémia 1007 márczius 4-iki ülésében.)
B U D A P E S T .
KIADJA A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A . 1908.
Joannes Vercellensis és a magyar Margit-legenda.
I.
Az a körülmény, hogy bizonyos fráter J o a n n e s magister ordinis praedicatorum latin nyelvű legendát írt Sz. Margit életé- ről, jó ideje nem volt ismeretlen. János fráter m u n k á j á n a k német fordítását, melyet Georg Voider készített, az utókorra juttatta a m ü n c h e n i k. könyvtárnak Cod. germ. 7*50. jelzésű, 1 4 5 4 - 1 4 6 8 közt keletkezett kézirata, s ezt a dolgot pár szóval m á r Goedeke megemlítette.*) Tudott a kéziratról Fraknói is, sőt czímét is kö- zölte ;**) átvizsgálására azonban — tudtunkra — nem gondolt senki.
Pedig a nem éppen terjedelmes kézirat nagyon megérdemli a figyelmet, s épp a magyar Margit-legenda keletkezésének kér- désében úgyszólván döntő fontosságú.
János frátert a m u n k a szerzője nemcsak azért érdekes sze- mély, mivel a Margit szerzetének magistere, generálisa volt; ha- nem mert kor tekintetében is egészen közel állt m u n k á j a hőséhez.
Ezt a körülményt maga árulja el dolgozata bevezetésében, meg- említvén, hogy Margit csodálatos szent életét s tetteit nagyobb- részt saját tapasztalata u t á n írta össze: alz wir daz mer gesehen denn gehört haben, tragten wir in gedechtnüsz. H a másból nem, már ebből a megjegyzésből meg lehetne állapítani ki- és mi- voltát s ki lehetne mondani, hogy személyére nézve azonos volt a híres Johannes de Vercellis, decretorum doctor-ral, ki annak idején Párisban a kánonjogot tanította, aztán 1265-ben a szerzet
*) G r u n d r i s s z u r Gesch. d e r deutsch. Dichtung. I, 234.
**) Monurnenta Roruana Episcopatus Vesprimiensis, vol. I. pag.
C1V V.
A K A D . É R T . A N Y E L V - ÉS 8 Z É P T O D . K Ö R É B Ö L . X X . K Ö T . 8 . S Z . 1 *
fejévé lett, szentbeszédeket s egyéb dolgokat irt és 1283 nov.
30-án halt meg Montpellier-ben.
F r . Johannes Yercellensis életéről és müveiről valamivel részletesebben szól a Quétif-Echard-féle gyűjtemény, melynek ide- vágó fontosabb részei a következők: F. Joannes de Vercellis sic a patria civitate in Insubribus, arceque munitissima n u n c u p a t u s , domusque ibidem nostrae ex legibus ordinis ea setate servatis a l u m n u s , seu illic, seu quod conjectu p r o n u m Parisiis in S. Ja- cobi vestem i n d u e r i t : priusquam ordini nomen daret, in aca- demia Parisiensi celebre jam nomen sibi fecerat: in facultate enim decretorum doctor renunciatus, j u s canonicum publice cum laude profitebatur et docebat. Sed de eo audiendi Salanhacus et Bernardas Guidonis in serie magistrorum ordinis . . . Hic fuit electus ad magisterium in cap. gen. Parisiis anno Dni MCCLXIV (vigília pentecostes VII junii) erat a u t e m provinciális Lombar- diee . . . Prsefuit a u t e m in magisterio annis fere XX : et post multos labores decumbens in conuentu Montispessulani diem clausit extremum pridie Kai. decemb. A. D. MCCLXXXIII. se- pultus in ecclesia F r a t r u m ad lsevam altaris majoris juxta pa- rietem in tumulo b o n o r a b i l i : ideoque juxta constitutionem non fuit anno sequenti generale capitulum celebratum . . . His addo F r a n c o r u m regi Ludovico IX in primis acceptum fuisse . . . A summo pontifice vei Gregorio X vei Innocentio V nuncius cum F. Hieronymo Asculano ordinis Minorum m j n i s t r o missus est in Galliam pro pace reges inter Franciie et Hispániáé com- p o n e n d a : quod negotium cum j a m ambo multum promovissent, ad eosdem Joannes XXI scripsit congaudens inceptis . . . At cum eo pontifice mortuo res nondum esset perfecta, u t r u m q u e Nico- laus III ut coepto vacarent tractatui complendo imposuit brevi dato IV. non. dec. pont. an. I Christi 1 2 7 7 . . . Quantum ad patriarchatum Hierosolymitanum segre quidem tulit Nicolaus III, quod humeros oneri supponere recusarit . . . verum emeritum senem in proposito constantem vidgns, non propterea minus acceptum habuit, imo regimen ordinis quod jam deposuerat re- sumere coégit, quo ad mortem usque functus est.» J á n o s nagy tisztelője volt Sz. Tamásnak. A párizsi (1279.) generale capitu- l u m o n elrendelte, hogy a Doctor Angelieus szemelyéről s művei- ről a dominikánusok közül senki tiszteletlenül nyilatkozni n e
360
JOANNES VERCELLENSIS É S A MAGYAR MARGIT-LEGENDA. 5
m e r j e n . Irodalmi művei közül a következők említtetnek: 1. Ser- monum volumen. Quod teste Alva, Sol. Vérit. Kad. 312. col. 20(55., extat Koma? in Barberina MS fol. memb. Pr. Ecce jam venit plenitudo temporis. Sermo 2. est de assumtione B. V: Quae est ista quae progreditur. Est et suo ordine sermo de nativitate ejus- d e m : Quasi Stella matutina, quorum particulas quasdam refert Alva citatus. 2. Epistolae encyclicae ... ad Universum ordinem, melyek közül tizenöt a capit. generálék irataiból ismeretes. Quetif- Echard, Scriptores ordinis prsedicatorum. Lutetiae Parisiorum,
1719. Vol. I. pag. 210—212.
Hogy mikor írhatta J á n o s fráter az ő Margit-legendáját, n e m nehéz megmondani. A csodáknak, melyeket felsorol, évei nagy- részt ismeretesek vagy megállapíthatók. Ez események nagyrésze 1272—3-ra esik; de szó van közöttük László királynak tizen- három éves korában történt hirtelen gyógyulásáról is, mely t e h á t 1275-ben, még pedig Eraknói szerint (Mon. Kom. Episc. Vespr.
I. pag. CXI.) a nyári évadban történt. Világos ebből, hogy a m ű 1275-nél idősebb nem lehet. Viszont megfontolandó, hogy J á n o s fráter, mint a szövegek összehasonlításából kitűnik, egyáltalában nem használta az 1276. julius 23-án megkezdett második vizs- gálat jegyzőkönyvének adatait, és míg az 1271—3-iki nyomo- zást s ennek fő szereplőit többször említi (v. ö. S. Petronilla eseténél: «Vor den er wir dig en vettern den Byschofen dez Bapstez ketzer meister»; Boch fia Benedek eseténél: «Darnach pracht er ez dem probst vnd Caplan zu Ofen vnd zweyen Byschofen vnd einem abht cistercienser orden den ketzermeystern des Baptes»; és az erre következő miraculumban : «Darnach in dem andern jar ( = 1273.) volbrachte sy ir gelübde, vnd oppferte ez got zu dinen in gegenwiirtikait der kertzermeister des Bapstes»), éppenséggel semmit sem tud Bianchi és De la Corre szerepléséről. Mind- ebből joggal következtethető, hogy a János-fele Margit-legendá- n a k ' 1 2 7 5 végén vagy 1276 első felében kellett készülnie.
Hogy e mellett János fráter mikor került Magyarországba, arra nincsen adatunk. Lehet, hogy már megelőzőleg is megfor- dult a magyar földön, mely azidétt a legelőkelőbb rendtarto- mányok közé tartozott; lehet, hogy csakis Margit csodáinak hírére, a kanonizácziós vizsgálat alkalmából jött, hogy mint a szerzet feje maga is szemlélője legyen a dolognak, mely kétségkívül az
361
egész dominikánus világ érdeklődését fölkeltette és oka volt az 1273-iki egyetemes káptalan Pestre lett összehívásának (Ferra- riiis, De rebus Hung. Prov., pag. 553—4.). Történt így vagy a m ú g y : az eredményen lényegében mit sem változtat: J á n o s az utóbbi esetben is láthatott (nemcsak hallhatott) eleget, a mi meg- győzte Margit szentségéről és érdemeinek csodás hatásáról, s megszerezhette mindazt, a mi legendájában elénk tárul.
János legendája, m i n t alább ki fog tűnni, nagyon közeli rokonságban áll a magyar legendával, sőt annak egyenesen for- rásául szolgált. S ha most kinyitjuk a magyar legendát s elol- vassuk benne a 87. lapon azt a helyet, a hol Margitnak a IV. Béla és István berezeg közt folyt villongás alkalmával sündisznó-börből készített kínzóövéről s disciplináló vesszejéről van szó, meglepetve olvassuk a következő szavakat: « E z g y e n y e r e v f e g n e k r u h a y a t . e s ez difciplinanak vezzevyet. Zerzet meftere. fráter yanos. es egyeb fok veen fráterek lattak. Ez zent zvznek halala vtan. Az fororok ezt tytkon az frátereknek meg m u t a t v a n . Mert aznak elevtte myg zent margyt ázzon elt. fenky ez dologrol femmyt nem tudót. Ez három zemeltevl meg valva. az az. zent margyt ázzon [tutta ez keet lörorral. »*)
H a a magyar codexben ránk m a r a d t változatnak János müve forrása volt, ezt a helyet valószínűleg szintén megtaláljuk benne. S íme, a VIII. fejezet végén csakugyan ott vannak a következő sorok: «Dise kleider vnd gerten der disciplin hab ich prüder hans ein meister prediger ordens und andere tagte prüder nach irem abgang gesehen, vormals west n y m a n t von der herti- keit der seligen dinerin gotz. denn allein drey person.»
Hogy pedig János fráter csakugyan Joannes de Vercellis volt, arra Ferrarius is, mások is rávallanak. Ferrarius említi, hogy az illető övet és vesszőt ama j á m b o r életű fráter Joannes Vercellensis, a szerzetnek hatodik generalis magistere nyilvánosan megmutatta a sororoknak és frátereknek, kik 1273-ban Pest mellett a rendi káptalanra egybesereglettek.**)
*) T. i. kik a s ü n d i s z n ó k a t ápolták és az övet készítették.
**) Tarn cingulum, q u a m flagella k u i u s i n o d i , Vir Sanctiss. F r . Joan- nes Vercellensis, Magister Gener. Ord. sextus, Sororibus, F r a t r i b u s q u e , qui ad C a p i t u l u m Generale an. Christi 1273. a p u d P e s t u m convenerant, publice
362
»
JOANNES VEROELLENSIS É S A MAGYAR MARGIT-LEGEN DA. 7
Sajnos, János testvér eredeti latin szövegét nem sikerült előkerítenünk. Ám egyrészét fenntarthatta ama kilencz lectio, melyeket a magyar dominikánusok a j a n u á r 18-iki veternyén olvastak, s Némethi Jakab jezsuita atya szívességéből Ferra- rius nyomtatásban is közrebocsátott,*) — legalább erre vall a lectiók és a német változat jelentékeny részének szó szerint való egyezése.
Semmi kétség, a Eáskai-féle változat compilatora előtt ott feküdt János fráter m u n k á j a . Világosan elárulja ezt a dolgot a magyar legendának második része, hol az első harmincz csodának sorrendje a János-fele variáns sorrendjével egy nyomon halad, mi több, a fejezeteket elkülönítő czímek is együtt járnak és egy- másra utalnak. íme, János és fordítója, Valter testvér a tulajdon- képpen való életrajz után mindenekelőtt négy látomást beszélnek el (Cap. XI.), «dy da geschahen ee sye verscbid. vnd zu der selben zeit, vnd nach ir schydung»; s a m a g y a r b a n szintén ez a négy visio nyitja meg a sort, «kyket az vr menden tehetev iften tevn, zent margyt ázzon erdeme mya. ez zent zvznek elte- ben. halala jdeyen. es halalanak vtanna» (10'J—110. 1.). Aztán következik a németben hat ú j csoda (Cap. XII.), melynek czíme és bevezetése a kővetkező: «Von den zeichen dye got mit ir tet da sy dennoch war ym leben. Seliger vnd heyliger gedecht- nüsz j u n k f r . Margaretha dy swester prediger ordens von der dise legend ist vnsern hern j b u xpi auszerwelte gespons vnd libste dirn. da sye noch war in irem leben, weszt vnd erkant sy nit allein den leyplichen sichten der menschen, sunder auch dy sych sein gewesen an iren seien, den half sy allzeyt getrewlich zu irer gesunthait leybs vnd der seien, ausz den wir etliche sagen wollen.»
A magyarban a megfelelő helyen (114. 1.) szintén ott van a megjegyzés: «Ez bodog emlekezetev zent zvz. zent margyt ostentavit. F e r r a r i u s , De rebus prov. h u n g . pag. 262. V. ö. Castillo, Cent.
p. 1. 3. e. 9. U. o. pag. 559.
*) U. o. pag. 344—350. N a g y r é s z t J á n o s szövegén alapszik, bár vége felé az Oliinpiadesről szóló részlettel bővítve, az a töredék is, melylyel P r a y a m a g y a r variánsot «ex Sanctimonialium coenobii Posoniensis co- dice» kiegészítette. Vita S. E l i s a b e t h e Viduse nec n o n B. M a r g a r i t a Vir- ginis. Pag. 251—253.
363
ázzon. predicator zerzetbeli foror. vr iha criítuínak valaztot jegeíe.
es zerelmes zolgaloya. Meeg elveen az halandó teftben. n e m cbak teftevknek korfagyban, de byzonyal meeg lelkeknek beteg- fegyben es. fokaknak meg gyogyulafnak yo tetelyt atta. kyk kezzvl' fokakat el hagyvan. kevejet meg mondog benne.» A csodák száma pedig három ú j darabnak beszúrása által kilenczre sza- porodik ugyan, egyébként azonban a sorrend újra változatlanul marad.
Most következik végre a németben a XIII. fejezet: Von etlichen zeichen dye got durch sye hat getan nach irm a b g a n g ; és a magyarban (188. 1.) hasonlóképpen: It kezdetnek j m m a r zent margyt azzonnak az oly choda tetely. kyket az vr iften zent margyt azzonnak halala vtan myelkevdeek. Ez zent zvznek erdeme mya ez keppen.
Az első tizenhat csoda sorrendje itt is egybevág, s csupán a 17-iknél zavarodik össze, ha nem is teljesen és végképpen, akár, mivel a német szövegben esett változtatás, akár mivel a magyar változat írója u n t a meg a forrás rendjéhez való ragasz- kodást, noha utóbb az átugrott csodákat háromnak (Eine ersame witve algent; Ein ersamer alter pryster Bothel; Ein erwerger man in dem Bistum vespernien hat ein toliter petranella) kivé- telével mégis elmondotta.
Leghangosabban beszélnek azonban magok a szövegek.
A tanúvallomások ismeretes részeinek a magyar változattal való egybevetéséből bizonyossá lett, hogy a magyar codex szövege a fassiókból csak részben magyarázható,*) s bármily nagy és köz- vetlen is az a hatás, melyet Bertholdus de Bosant jegyzőkönyve**) a Báskai Lea codexében ránk maradt változat megalkotójára gyakorolt, ennek okvetlenül más forrásból is kellett merítenie.
Kérdés t e h á t : mily viszonyban állanak vele János fráter szö- vegei, s különösen mennyiben fedik a magyar variánsnak ama részeit, melyeknek eredetijét az 1276-iki fassiókban megtalálni nem lehetett?
A feleletet a tüzetes összehasonlítás fogja megadni.
*) Magyar Nyelvőr, 1906. 4 0 8 - 4 2 0 . , 457—468. 1.)
**) Mon. Rom. Ep. V e s p r . I. Bpest, 1896. p. 165—384.
402
JOANNES VEROELLENSIS ÉS A MAGYAR MARGIT-LEGEN DA. 9
II.
I. 1—7. 1. Ezen jdevben ez zent/eges germek. zent margit azzon . . . hog kyt ez zent zvz nagy keuanattal tyztel vala : Da*) sy nun bey dreien jure war oder ein wenig hin über, ward sy enpfolhen in daz frauen Closter prediger ordens in der stat vespermiensis. daz sye in iren jungen tagen vnter warft würde der regelirten gewonheit. vnd dez selben jare enpfingt sye an- dechtiglich dez ordens geystlich habit oder kleider. Da sy nu waz bey fünf jarn. da merkt sy daz etlich sweater vnten gekleit warn mit hereins hemde. da pat sy ir geistliche muter dy Rye allweg ir muter nante. daz sy ir auch eins zu wege prechte.
da sy daz hette vor zartbait der jugent moht sy daz nit leyden.
darnach aber da sye elter ward praucht sy grober wiillen rück.
*) A lectiókban: (I.ectio III.) Cvm autem esset a n n o r u m t r i u m , vel p a r u m plus, in Claustrum ac M o n a s t e r i u m Sorornm Ordinis F r a t r u m Priedicatorum, in Ciuitate V e s p r i m i e n s i , ex deuotione p a r e n t u m , ipsis Sor- roribus est c o m m e n d a t a ; vbi ab ipsa sua tenera setate, r e g u l a r i b u s con- suetudinibus Sororum Ordinis Pr®dicatcrrum i m b u e r e t u r . Cum vero illa V i r g o tenera, vitam S o r o r u m , et m o r u n i lionestatem perspicue et dili- g e n t e r c o n s i d e r a s s e t : habi t u m Ordinis P n e d i e a t o r u m deuota m e n t e postu- lauit, atque suscepit. (Lectio IV.) Cvmque a n n o r u m esset citra quinque, comperiens ex i n d u s t r i a aliquas ex Sororibus indutas ciliciis i n c e d e r e ; ex e o r u m affectione j a m eftlictim r o g a u i t Margarita suam religiosam m a t r o - n a m et nobilem, q u a m cunctis diebus vitse su®, Matrem vocabat; vt ei aliquod cilicium tribueret. Qnod illa, quanto eius potuit, pruestitit, et ei- dem cilicium dedit. Oblatum i g i t u r cilicium deuote i n d u i t . Sed pra> n i m i a t e n e r i t u d i n e puellari, sustinere n o n potuit. (l.ect. V.) Post ®tate aliquan- t u l u m proficiens, t u n i c a s duriores, et i n t e r d u m q u a s d a m cincturas cilicinas super nudo paulatim ferre eonsueuit. Ecce mirabile, quod tanti s a n g u i n i s nobilitas, et altitudo, adhuc tarn tenera, si vestes, sen h a b i t u s de p a n n o pretioso supra alias coquas s u a s fuissent, erubescebat j a m illas p o r t a r e . E t si q u a n d o q u e cogebatur, ob r e u e r e n t i a m P a r e n t u m , vel e o r u m a d u e n - t u m , et prsesentiam, squaloribns coquin®, ac pulueribus c o m m u n i u m sco- p a t i o n u m denigrare festinabat. Gaudebat enim j a m ex t u n c de I n s i q u i b u s h u m i l i s p a u p e r t a t i s . (Lect. VI.) Cum autem setatis su® decimum ageret a n n u m , cum m u l t a diligentia P a r e n t u m suorum, et F r a t r u m Ordinis Pr®- d i c a t o r u m , cum bona denique S o r o r u m r e m a n e n t i u m societate, de Claustro Vesprimiensi p o r t a t a est in C l a u s t r u m , quod P a r e n t e s ejus in I n s u l a Da- nubii, ad honorem Dei omnipotentis, sub titulo Dei Genitricis s e m p e r q u e Virginia Mari®, a p r i m o f u n d a m e n t o vsque ad c o n s u m m a t i o n e m e j u s , ®di-
363
vnterweilen gürtet sy sich auf jiloszen leyb mit herein gürteln.*) daz sy also zu gewonheit komme herte vnd scharpfe kleyder zu tragen. Und daz ist ein wunder zu sagen wy wol sy von hohem kiinklichen stamme waz geporn. doch schämt sy sich pesser kleider zu haben vnd zu tragen denn dy andern, vnd wenn sy darzu bezwunget wurd von ersamtkait ir eitern. So eilet sye in dye kuchen dy schuszel vnd hefen zu waschen vnd ander gefesz. vnd zu keren in der kuclie vnd an andern steten in dem kloster. vm daz daz ire kleider entsawbert würden, daz sy nicht besunder zirlicher gesehen würd vor den andern, vnd so man ir ein newes gewant anlegt, selten oder nymmer ver- wandelt sy daz vntz dez ez vor alter zuriszen waz. denn sy frewet sich dez waren adels der demutikait vnd a r m u t dv war liphaberin dez armutz.**) Wye sy in ein ander Closter ward ge-
ficauerunt, et, vt Regiam M a j e s t a t e m decebat, r e g a l i t e r d o t a u e r u n t . (Lect.
VII.) Vbi, cum, facta Professions in m a n i b u s F r a t r i s Vmberti, p r o t u n c Magistri Ordinis Praedicatorum, esset Virgo reclusa, vna cum Sororibus suis, vt m o r i s est, Claustri S o r o r u m ordinis n o s t r i : adeo euidenter et effi- caciter in v i r t u t i b u s coepit proficere, vt non solum Sorores eius socise, vel F r a t r e s m i r a r e n t u r O r d : sed et nobiliores Matronae, et Dominae, P r i n c i p u m conjuges in regno, quae earn inulto afí'ectu d e s i d e r a b a n t videre. Venientes- que ad ejus a s p e c t u m , in eius lionestis et praeclaris m o r i b u s m u l t u m asdi- flcabantur: laudes Deo de tarn t e n e r a Virgine referentes, seque ejus devotis orationibus toto m e n t i s desiderio commendantes, ad p r o p r i a r e m e a b a n t . (Lect. VIII.) D i f f u s a autem erat quaedam g r a t i a ejus faciei, et gratiosa m a t u r i t a s ejus a s p e c t u i ; ita ut vix asperis, vel b l a n d i s verbis m u t a r i , aut dejici, vel extolli videretur notabiliter, sed pancis verbis semper contenta erat, a m a t r i x t a c i t u r n i t a t i s . E t n u n q u a m se in r i s u m resolvit. Virtute etiarn pudicitise, et h u m i l i t a t i s praedita, nullo modo ab aliquibus se laudari patie- b a t u r . Vocabula denique, j a c t a n t i a m , vel v a n i t a t e m s o n a n t i a omnino respue- bat. F e r u e b a t i n s u p e r igne Diuini a m o r i s ; et accensa orabat assidue, quasi sine i n t e r m i ? s i o n e : ita vt ad a l t u m p r a n d i u m Conuentus, Orationes suas semper c o n t i n u a r e t . I m a g i n e s quoque Domini n o s t r i J e s u Christi crucifixi, et q u a n d o q u e loca v u l n e r u m , p r o f u s i s ssepius l a c r y m i s ore deosculabatur.
I m a g i n e s e t i a m e j u s d e m Genitricis s u m m o v e n e r a b a t u r affectu, — —
*) A m a g y a r b a n : kemenb r u h a k a t es n e m y k o r o n ciliciom foltoch- kakat m e z e h t e l e n h u f a n laffan laffan zokot vala vifelny. Vö. Soror Agnes (Mon. R o m . E p . V e s p r i m . I. p a g . 244): ipsa colligebat r o t a n d a t a s que t a j a b a n t u r de vestibus et simul a g g r o p a b a t eas, et de illis cingebat se ad carnem subtus vestes.
**) A m a g y a r b a n beszúrva: Mykoron zent m a r g i t azzont, valaky kyral 402
JOANNES VERCELLENSIS É S A MAGYAR MARGIT-LEGENDA. 1 1
•
fürt mit ersamer geselschaft da sye zehen jar alt waz. vnd von irer gehorsam dye sye tete. Daz ander Capital. Da aber SaDct margaretbt itzund zehen jerig waz. da ward sy von iren eitern mit fleisz der prüder prediger ordens vnd guter gesellschaft der swestern dye ir zu gegeben warn ausz dem kloster vespermensis gefürt in das kloster in der inseln gelegten in der tunaw dy von derselbern zeyten vntz nu gelieiszen ist dye ynsel Sanct Margarethen, wann vormals waz dy ynsel genant dy hasen ynsel.
Daz selb kloster ir eitern zu er dem allmechtigen got in n a m e n der seligsten jungfrawen Marien gotez gepererin von anvang gepawet vnd gestiftet hetten vnd volbracbt. vnd reilich alz sich daz zam begabt hetten. Da selbest da sye n u ir profesz vnd gehorsam gethan bet in dye h a n t prüder H u m b e r t i zu der zeit meisters prediger ordens. vnd besloszen waz nach gewonhait der sweater kloster prediger ordens. nam sy also gröszlich zu vnd sicbtiklich in tugenden vnd heyligem wändel. daz nit allein dy swester dy ir mitgeselln waren, oder dy prüder des ordens.
da auch edel matronen vnd der fürsten bausz frawen in dem reych zu vngern von mangen gegenten dez reiche mit begird kommen ire wandeln zu sehen zu irer peszerung. vnd zu be- uehlen in ir gepet. wann ir antlitz waz begoszen mit sunderen gegnaden vnd genadenreiches tappfern gesiebtes, also daz sy kawm ymmer weder von lierten noch von sanften worten ver- stellet gemerkt moht werden. Von im tugentlichen siten sweigens vnd ßeissikait irs gepets. Das dritt Capitel. An wenig worten genügt dy libhaberin christi. so ez die not vordert. An daz so war sy gar fleiszig irez sweigens. Sye zufiosz auch nymmer in streffliche lachen. Sy led nit in keynerweisz daz man sy lobet, vm dy benanten tugent der schamickait. sunder sy vermayd mit allem fleisz des r u m s eytelkait. Dy selig dinerin xpi waz enzündet mit dem fewer der gütlichen lib. vnd in prünstiger andacht dez gepetz waz sy stetiklich rechtsam an vnterlasz. also daz sy von der ersten stund dez tags an auf hörn irs gepetes
leyanyanac m o n g y a vala . . . h o g en k y r a l leyanya vagyok. S. C'atharina:
I t e m dixit, quod dicta puella q u o d a m die venit flendo ad dictam m a g i s t r a m s u a m , et alias dominas . . . quod delata erat et i n f a m a t a , quod d i c t u m i'uit ei quod erat filia regis. MREV. pag. 166.
3 6 7
•
w a r t e t vnter dez der Conuent zu tysch ging, vnd in dem küszet sy dy fünf stet der wunde dez crucifix vnsers herren ihu chri m i t vergyszung irer zeher vnd desgleichen das pyld der selige j u n g f r a u marie, dy sye vber alle masz libt vnd erte.
II. 7—10. 1. Az eleuen zent kereztfat . . . teftnek nagy fogy at- kozafara. — Ez a részlet első szempillantásra elárulja toldozott- foldozott voltát. A codexben a német szövegnek megfelelően első sorban még mindig Margit imádságairól volna szó, s csak aztán étkezéséről és böjtjeiről, világos tehát, hogy a 7—8. 1. olvasható s o r o k : «Az kevffegnek etkeuel . . . ketelenehtefe mya. de ritkán»
későbbi helyről, a 9. lapon olvasható «Ebednek» kezdetű m o n d a t elől v a n n a k előbbre kényszerítve. Ám a Ferrariusnál közölt lec- tiók szintén ebben az összeforgatott r e n d b e n haladnak,*) míg a n é m e t szöveg, a melynek menete teljességgel logikus, m á r csak egyes m o n d a t o k b a n egyezik magyar atyjafiával. E mondatok a következők: a) Az zenteknek kepeket . . . alazatoft jmagya u a l a : Auch erte sy ander heyligen in iren pyldern. vnd kniend grüszte
*) — — ita, vt n o n solum vigilans, v e r u m etiam dormiens, viui- fica? Crueis Signum, et sua? Genitricis i m a g i n e m , eirea se semper deuo- t i s s i m e conservaret. I m a g i n i b u s denique a l i o r u m Sanctorum, flexis geni- bus l i u m i l i t e r salutatis, sic ConueDtum i n g r e d i e b a t u r , seu Befectorium,*) et ibidem cibis c o m m u n i t a t i s erat p e r o p t i m e contenta. N a m extra Befec- t o r i u m Conuentus, non n i s i ratione m a t r i s sum, vei Sororum s u a r u m Du- cisBarum pcenitentium in Claustro, et vix e t i a m coacta, comedebat; et hoc raro. (Lect. IX.) Noctes quoque plures in o r a t i o n i b u s m a g n a ex p a r t e per- ducebat insomnes, vna, vei d u a b u s Sororibus se eidem deuote sociantibus, licet a l i q u a n t u l u m procul, h u m i l i t e r q u a m l i b e t cum rogatu postulans, ob- sernaro, n e aliqua S o r o r u m s u p e r v e n i e n t i u m o r a t i o n u m s u a r u m i n s t a n - tiam, q u i b u s u i s módis i m p e d i r e t . F r e q u e n t e r etiam inter a m a r o s cordis gemitus, et singultus, vt saepius c o m p e r t u m est, quasi q u o d a m m o d o extra se r a p t a , lacrymosas e r u m p e b a t in voces.**) N u n q u a m enim singularis, vei sola, e x t r a Dormitorium esse volebat, nisi r a t i o n e compassionis, vei quietis s o r o r u m se c o m i t a n t i u m : et extunc, ante lectum suum, suas deuotas com- plebat orationes.
*) A m a g y a r b a n b e s z ú r v a : Azonkepen egyebevt es . . . foha einem h a t t a : vö. quoties t r a n s i b a t p e r aliquem locum, u b i esset Signum crucis, flexis g e n i b u s ponebat se ad terrain, et o r a b a t , et hoc non dimittebat, q u a n t u m c u m q u e iret in m a g n a frequentia ad a l i q u e m locum. S. Elisabeth, MBEV. p a g . 264.
**) Vö. R a n z a n u s n á l : in voces divina qusedam sonantes. Acta SS.
Boll. torn. J a n . II. pag. 907.
368
JOANNES VEROELLENSIS É S A MAGYAR MARGIT-LEGEN DA. 1 3
sy dy mit aller demütikkait (Cap. III.), b) Az kevffegnek e t k e u e l . . . de r i t k á n : Sye war allzeit mit dem Conuent zu tysch. vnd h a t ein genügen an der speisz dez Conuentz. Auszerhalb des Con- uents asz sy nit. newer vm gegenwürtickait ir muter. oder irer swester so dy unterweilen bey ir waren in dem kloster so sy dez betwungen ward, vnd daz tet sy denn gar selten (Cap. IV.).
c) Az eyeknek fokat . . . es foklafa kevzevt: Manig n a c h t ver- ging sy in dem gepet vngeslaffen. mit zweien gesellin irn swe- stern. dye sy mit fleisz pat auf zu merken, daz n y m a n t körn sy zu hyndern an dem gepet. wann sy gemeiniglich anszprach m i t pitter ersewfzen. vnd phrechen ires herzens. d) Soha zent margit . . . tellyefety vala m e g : Oft von mitleyden wegen irer gesellin vnd swester daz dy ir ru möhten haben bleyb sye in dem dormiter, vnd dann volbracht sye ir gepet in irer Cell vor irem pett (C. III.), e) Ebednek vtanna . . . el ne m u l n e e k : Nach dem essen arbeitet sy mit iren henden vnd zu vorderst dy dinst dy zu gehörten der kyrchen vnd dem heyligtum d e r heyligen mit strenger lialtung des sweygens. Kein zeit des tages lisz sy vergebens hin geen (Cap. IV.).*) f) Ez zvznek vala . . . nagy fogyatkozafara: Und sy liilt strenglich dy christenlich vnd regenliche vasten vnd ander Observanzen der regel. vnd dez Ordens Satzung, darum sye oft in fiver abkraft kom ires leibes. (C. IV.)
III. 13: Nagy petiteken kedeg mendenestevl . . . artatlan zent halalat: Am heiligen Carfreytag nam sy keyn speisz. s u n d e r sy enthielt sich den ganzen tag in dem gepet vnd klaget das leyden xpi ires libsten herrn vnd gesponsen. vnd zu n y m a n t sprach sye kein wort, sunder alleyn hyelt si in gesprech m i t xpo. weynend vnd klagend sein pitter leyden vnd sterben (Cap.
IV.). V. ö. sor. Elisabeth és Candida vallomásával, Mon. Born.
Episc. Vespr. I. pag. 213—4. és 260. M. Nyelvőr, XXXV. 411.
IV. 14: Egyeh jdevkhen kedeg . . . az J'ororoktvl alonnya:
Manig nact verging sy in dem gepet vngeslaffen . . . daz sy offt vor müden von den swestern gefunden ward auf der matten slaffend. (Cap. III.)
*) Vö. Ranz. i. h. F e r e b a t perquarn moleste, si quando i p s a m opor- teret a u t ccepta opora, a u t solitas orationes i n t e r r u m p e r e p r o p t e r vei p a - r e n t u m vel cognatorum a d v e n t u m .
363
V. 15: Azonlceppen mynden bodog ázzon eftyn . . . ha eleg erevtelen volt es: All vnser frawen abent vy swach sy ymmer zu zeyte waz. vastet sye mit waszer vnd prot (Cap. IV.J. V. ö.
Nyelvőr, i. h.
VI. 18: Efmeeg ez zent zvz . . . es ev bodog remen/ege- nek: . . . der (t. i. Máriának) sy auch mit besunder andaclit vnd fleisz dinte vnd anheftet mit herzen vnd sei also vast daz sy alz oft sy den namen höret n e n n e n oder selber n a n t vm reuerenz willen der junkfraw ir hawbt allweg neygte. sy nante sy auch nit anders, daz dy gepererin gotez vnd ir hoffnung.
(Cap. IV.)*)
VII. 20 21: Soha ez zent zvz. . . byzonehtaffal meg mon- dottak: Nymer ging sy f u r das pyld unsers herrn Ilm xpi vnd der jungfraw maria im Capitel oder auszwendig wo sy dy gemalt sali, sy bat sye eben auf iren ploszen knyen andecbtiglicli ge- griiszet. darum auch ire kny waren geswollen vnd erhertert.
als des zewgnisz gaben ir geistlich müter. dy daz war heten da sy demnoch lebt, vnd auch nach irem seligen abgang. (C. III.)
VIII. 21: Meg feredny kedeg . . . gyakorta zcnued vala : Paden oder füsz waschen vber dy kny vm grosze lib junkfer- licher zucht waz ir gantz fremd. Achtzehen j a r vergingen sich, daz sie auch in sweren sichtagen ir leip ny padet. (Cap. IV.)
IX. 2 1 — 2 2 : Mert vala az ev teftenek . . . erevkedyk vala magat meg alazny: Solcher tyffer demütikait waz dye selig sweater S. Margaretha, wy sye doch waz eines künges tochter. daz sye von iren iungen tagen, vnd alle dy tag dy sy lebt, den aller demütigsten wandel het mit den menschen, vnd den aller ver- smehsten dinsten vnd arbeiten dez klosters vnd der swester sich vntergab. Und das war ir liöhste frewd daz sie sich da mit be-
*) Vö. Ranz., i. h. pag. 908. Verbi dei praedicatores et avide, et m i r a audiebat attentione. Vacabat p l u r i m u m lectioni operis I o a n n i s Cassiani, quod i n s c r i b i t u r Collationes P a t r u m : Iegebat et assidue Yitas S a n c t o r u m , et ea quae t r a d u n t u r de miraculis B. Marias Virginia. I p s i a u t e m B. Vir- gini m i r a et incredibili veneratione ita se ab i n e u n t e setate devovit, ut quoties s a n c t u m ejus n o m e n vel ipsa proferret, vel ab aliis p r o f e r r i au- diret, caput in p r o f u n d u m reverentissime flecteret. Nec alio i p s a m i n t e r loquendum appellabat n o m i n e , q u a m Beatam spem, vel Spem m u n d i , vel Matrem Dei.
402
JOANNES VERCELLENSIS ÉS A MAGYAR MARGIT-LEGENDA. 1 5
k u m e r n sölt. Sy genügt auch daran nit. Ja sye gesellet sich auch zu den eingefloszen dinerin vnd dirnen dez klosters in der arbeit gleich mit yn vber ir kraft, vnd künkliche art. So vil sie höher waz an gepurt. so vil vnter tenigt sy sich tyffer. Cap. V.
X. 2 7 — 3 2 : Mykoron mynd ezek . . . el meve ev tevle:
Als n u dy parmherzikait gotez dy dinck also mit der seligen S. Margarethen wercht vnd der pös veint dez war nam. neyd er sy vnd suchet seiner alten schalkait pfeyl wvder dy vnschul- digen zu bewegen, wann da nu der künig von vngern ir vater.
vnd der künig von Beheym vnd künig Stephan genhalb der weld in den erden da dye anlangen sich begaben der tartern.
zu worzeichen der vor genanten künig vereinung. einer dem a n d e r n gab schenckten. der ander mitsampt der kiinigin. den wyder vm suchten zu eren. da fürten sy yn dy ynseln S. Mar- grethen. daz er dy alz sein frewndyn anschawen möcht. daz ward ym vergünt. Allzu h a n t ward er geuangen in ir schön, wann sy vber allmasz ein schön frawen pild waz. aber noch vil schöner daz krystenlichen glauben vnd der andacht. Der künig erpot sich selbs vnd sein reych. vnd allez sein vermügen seins reychs irem willen, auf daz sye ym zu der E würd geben, zu der zeit waz sy bey XVIII oder XIX j a m . Da ir vater ym antwurte. daz daz vnmüg wer vnd nit gesein möcbt. wann sy von kinthait versprochen wer dem prediger orden. Da sprach der ander künig wider vm. warum mag daz nit gesein. Ich hab doch dy frawen dy ich vor gehabt hab auch zu der ee genu- men ausz prediger orden. vnd mir ist nichtz daröm wider wertigs widerfarn. zu letzt merckt S. Margarethen vater. vnd dawcht yn.
wy daz den frid zu vestigen. vnd damit der kryg schaden für k u m e n vnd vnterstande möcht werden, vnd sonderlich vm liylf zu haben wyder dy tartern. der zukunft wider vm er in vorcht waz. noch vil groszen verheiszen. daz der Boheymisch künig dem künig von vngern getan het. wenn daz dy junkfraw swester Margareth ir gunst darzu gebe, vnd dispensirt würd.von dem Bapst. wann sy zu der selben zeyt noch nit geweybelt waz. nam sy ir vater in gegenwiirtikait ir muter zu ym. vnd warb an sye solch begern vnd gelübd. vnd erzelt ir solch frücbt vnd nütz dy darausz körnen. Und dyspensirung dez Baptez. Aber S. Mar- gretht vm lieb irs himelisclien gesponsen slug daz allez ab. itz-
371
und zu andern mal. wann da sy dennoch bey siben j a r n waz.
da suchten vater vnd muter sy eynem polonischen fürsten zu versprechen. Aber got vnter kam daz den sy mit heiszen zehern darvm gepeten het. daz er daz vnterköm. vnd ir ir kewscheit da sy y m allein versprochen vnd gelübt het dy behütet, dy sye mit gantzem fleisz begert zu halten ir lebtag. wann von kint- lichen tagen het sy den seligen vnd andechtigen fürsatz got iren herren in kewscheit zu dinen. Da aber der vater nit ab- laszen wolt. da gab sy ym vnd ir m u t e r solch antwurt mit aller ersamkait. bescheydenhait weiszlich. vnd auch ernstlich, vnd sprach zu yn also. Waz müet ir ewch bey mir von der hessigen nach wegen, vestiglich sollt ir wiszen vnd bestendiklich. daz ich mein profesz dy ich geheiliget hab meinem hern Ihu xpo von kintlich meinen tagen alz ir daz wol wiszet. vnd dy lawtrikait meines ordens nit aller vm der weltlichen, j a auch noch vm des lebenz noch dez sterbens willen noch auch in mynderen sachen vber gen will, da ir vater mercket ir bestendickeit. sprach er zu ir. Sey wir nit dein eitern, darvm du vns von gepot gotez schuldig pist gehorsam zu sein. S. Margr. antwortet vnd sprach.
Ja ich beken, daz du künig. mein vater pist. vnd mein herr.
vnd du kiinigin mein muter vnd fraw. vnd daz ich ewch pin schuldig gehorsam zu sein, in den dingen dy wyder got nit sein, aber in den dingen dy wider got sein, so sprich ich dich künig nit meinen vater. noch dich künigin nit mein muter. wann ez stet also geschryben. der nit laszet vater vnd muter. der ist mein nit wirdig. Cap. VII.
XI. 3 4 : Es ez jdevtevl fogua . . . ellene alia es meg vtala:
az előző pontoknak ismétlése.
XII. 34—35 : Kynek okaert hiuata . . . ez jllyen fele dolgok- rtl: Vnd dy selig libhaberin dez junkferlichen magtums rüffet paid den prouincial zu ir. vnd pat geweielt zu werden, auf daz sy fürpaz solchs anlangens vertragen wer. Darzu ward gerüifen der ertzbiscliof von agran. vnd ander zwen Bischöff. vnd ander vil geystlicher vnd werltlicher person. In der gegenwürtikait enpfing dy selig beylig swester Margr. den weyel am dritten pfingstag.*)
*) A n t e altare sancte Elisabeth. S. Eliana, MREV. p. 172. S. Jolent, pag. 176.
!
372JOANNES VERCELLENSIS É S A MAGYAR MARGIT-LEGENDA. 1 7
vnd also ward vberwunden dy sorgueltikeit der poszhait. vnd ward hin f ü r solcher sach an sy nit mer pracht. Cap. VII.
XIII. 3 6 : Mert chak mentevl kyffeb . . . meltobnak tartanya:
Sie begert auch keiner eren dy man ir erpüt. Cap. V.
XIV. 3 6 : Soha ez zent zvz . . . egyebeknek peldayara: Ob dem tysch ward sy nye gemerkt mürmelend weder v m speisz noch trank, oder vm vnsawbers geuesz. alz da tun dy zarten hochfertigen herzen, dy solcher ding mit gedult nit mügen ley- den. sunder sy liez sich genügen, an alle denn daz ir fürgesetzt ward, den andern zu ebenpyld. ja auch daz den andern wyder waz. daz nam sy vnd prawcht daz. Cap. V.
XV. 4 0 : Ezeknek felette ez zent zvz . . . gyakorta vyfeli vala: Ein hemd gewürcket von wollen vnd roszhar geprawchet sie gewönlich. Cap. IV.
XVI. 41 — 4 4 : de maga az evrevk kegelmes vr if ten . . . hozza vala evket: Und vm daz. daz sy sy allzu ser beswert daz gewürm. empfing sy solchen trost von got. wann einen von den vordersten der mynoren prüder, der bey seinem orden. vnd bey dem künig vnd künigin grosz geschätzt waz. als der selbs dem künig vnd der künigin vnd den prüdern seins vnd vnsers pre- diger ordens gegenwertig sagt, daz ym in dem slaf geoffenwart were, daz an den kleidern der seligen junkfraw Margarethe allez gewürm gewandelt wern. alz yn in dem gesicht daucht in weisz edel gestein. nach ebenpild des herein hemdes Sanct T h o m a von Kandelberg, davon dy selig junkfraw Margaretha vil wunder gehört bet.*) In solchem vnd dez geleich stercket sy auch dy andern solchs frölich zu leyden.**) So aber etwa zu ir komen
V. ö. F e r r a r i u s , i. m. pag. '234. E t de S. T h o m a , C a n t u a r i e n s i Archiep. legimus, ubi s a c r u m ejus corpus post m o r t e m Clerici suis vesti- bus exuissent, a s p e r u m r e p e r t u m cilicium n u d i s ejus a r t u b u s a p p r e s s u m , quod, vt erat densissimum, sic a collo ad usque genua e r a t p r o t e n s u m , totque pediculis scatebat, u t qui tot m o r d a c e s bestiolas de suo corpore pavisset, n o v u m sustinuisse m a r t y r i i g e n u s videretur.
**) A m a g y a r b a n b e s z ú r v a : mert ez zent zvz vifelte az c i l i c i o m o t . . . az jdevbeli S o r o r o k : I t e m dixit, quod ipsa sancta M. in etate duodecim a n n o r u m inccpit p o r t a r e cilicium, et illud p o r t a b a t quolibet t e m p o r e . . . I n t e r r o g a t a , per quot a n n o s portavit cilicium, ut dixit, r e s p o n d i t : U s q u e ad m o r t e m s u a m . S. Olimpiades, MKEV. I . pag. 219.
AKAD. KHT. & N Y E L V - ÉS S Z K P T U D . K Ö K É B Ő L . X X . K ö r . 8 . 1 2 . 2
etlich sweater oder prüder sy zu vermanen ausz mitleyden. vnd paten sye etwaz ir selbs zu schonen ym merers verdinens wil- len. daz sy ir selbs nit so swer sey. antwortet sy also, wer sich weisz oder sicherhait h a t längs lebens. der schon sein selbs.
vnd verzihe daz gut werk daz er tun mag. Aber ich weisz nit wy lang im leben pin. oder ob mich nach kurzer zeit hin nymt got mein scliöpfer. Ersamkait vnd wollust zu suchen ym Closter.
vnd eytel vergebene r u das ist sünd vnd scliedlich. wann daz kloster ist ein stat vnd ein wonung. nit der dy da suchen wol- lust zu haben hy in diser zeit, sunder der dy zukünftige seli- keit. vnd ewig gut vnd wollust bey got vnd bey heyligen gotez suchen, vnd also mit den vnd der geleich worten. reytzet sy dy dye zu ir komen waren vm laszen von ir strengickait. daz sy sich auch höher angriffen, in peszerung vnd liilten dy strenge der regel vnd der aufsatzung nach irem ebenpild. Cap. IV.
XVII. 4 4 — 4 5 : vala egy frater . . . meg vtaloya chudalatos keppen: I n denselben zeiten war ein prouincial.*) ez moht der vorgenante sein.**) der begert von herzen daz ym von got ge- offenwart würd. waz vnd in welchen stücchen bestanden vnd gewesen waz der altveter volkumenhait. vnd mit welherley vbung sy k u n t e n wern yn so h o h e r bekantniisz gotez. alz ire geschryfft inne helt. Da ward ym für gehalten vnd gezeigt ym slaff ein zettel geschryben mit güldern puchstaben. vnd ward zu ym ge- sprochen. prüder, ste auf vnd lesz. Da lasz er also, daz ist dye volkumenhait der alten veter. got lib haben, n y m a n t versmelien.
denn sich selbs allein. Und nymant vrteilen. Also da er dise geschryfft gelesen liet verswant das gesicht. Da der prouincial darnach alz er kam zu der seligen junkfraw S. Marg. vnd ir vnd den andern das gezicht gesagt het vm peszerung willen.
Nam sie dye 1er also in ir gedechtnüsz. wye wol sie vormals erzundet waz in der lib gotez. doch tet sy mer fleisz got yn- priinstiglicher zu liben vnd in seiner gütlichen vorcht zu zu- nemeu. vnd sich selbe zu versmelien alz vorher. Cap. VI.
XVIII. 45—46 : Mynden ember auagy soror eilen . . . anya-
*) F r . Marcellus. Vö. F e r r a r i u s , i. m . pag. 108—109.
**) Az előző (V.) fejezetben van róla szó. A m a g y a r szövegnek meg- felelő helye (cod. 58. 1.) v i l á g o s a n mégnevezi: «fráter marcialis».
402
JOANNES VERCELLENSIS É S A MAGYAR MARGIT-LEGENDA. 1 9
nah es ewrizevnek: Sie . . . erpot den andern allen wird vnd reuerenz. Cap. V. Nymant vrteilt sy. den sich selb hylt sy in warer demütikait. Dise tugent erkant sye sein ein muter vnd hiiterin aller ander tugent. in der vbte sy sich stetiklich mit ganzem fleisz. Cap. V.
XIX. 4 6 — 4 8 : Ezeben forgatya vala . . . erdemeknek kev- uetevye: Dy selig junkfraw M. het stetz in iren gedechtnüsz.
vnd redet oft süszlich mit den andern von dem heyligen leben vnd werke irer seligen vordem irs geslechtz alz von Sanct Stephan dem erst gelawbigen künig in vngern. wy der mit seinen predigen vnd heyligem leben bekert het die vngern von dem anpeten der abgöter. Sanct Heinrich sein sun. der dez römi- schen keysers tocliter zu der E het. vnd pede heiliklich lebten, vnd vnuerserte kewschait hilten vntz in ir end. alz sich daz nach dem abgang dez seligen sponsen vnd gemahel in warer kuntschaft gefunden hat. Sanct ladeslaw dez heiligen künges wy der wyder dy lieyden geuochten het. Sein reyches almusen.
daz er mit teylt hat den armen. Sein einsziges peten. vnd ander sein heilig vbung der tugent vnd strenge vntertenigung seins leybs in aller hartikait dez Wachens vnd vastens. vnd ander selig werk, als dez zewgnüsz geben dy groszen wunder werk dy got durch yn noch hewt würcket. Sy betrachtet auch dy lob- lyclien verdintnüsz Sanct Eisbeten ir pasen. der heylickait lob vnd wirdickait ausz schreyt vnd erwirdigt dye ganz heylig kry- stenhait vnd cristelich kyrch. In solchen betrachtungen vnd seligen gesprechen kümert sich dy selig sweater S. Margareth.
mit sewfzenden herzen vnd begerungen. daz sy durch ir vnd der andern heyligen gepet auch möcht in ir heilig fusztapfen treten vnd nachuolgen. vnd wirdig werden durch gotez gab zu kumeu zu den samnungen der heiligen gotez. Cap. VI.
XX. 48—49 : Ez zent/eges zvznek zent margit azzonnak...
meg vety vala agyokat: Sie war auch solchs mitleydens mit den kranken swestern. vnd erpot yn solch demütig dinst. vnd sün- derlich wenn der kranken vil war so vergasz sy gantz irs We- sens vnd künklicher art. vnd erzeigt sich yn nit allein ein muter vnd nererin. ja auch ein allerfleiszigste dinerin mit emszigen
375 2*
besehen.1) Sye wusch yn ir füsz vnd hawbt vnd wenn ez n o t vnd nütz waz so schar sye yn ir har von iren hawbtmit iren eigen henten.2) Sy reynigt yn ir gewant. Sy petet yn ire pett — * Cap. V.
XXI. 56—57 : Azért ezen keppen zolgaluan . . . meglatoga- tagya vala : — * vnd all ander werk vnd dinst der demütikait vnd parmhertzikait erpot sy den sichen. wy wol sye vnter weylen sicher waz denn der sy wartet nach dem ebenpild der heiligen sanct Elizabethen irer pasen. Und wann sye selb nit mocht heymsuchen dy kranken auszerhalb dez klosters. so pat sy einen prüder daz er yn zu staten körn. Cap. V.
XXII. 5 7 — 5 8 : es egy rezebevl kery vala az prouincialij't...
mynden ev napyban : Den armen lewten dy geseszen warn auf dem land, vnd sünderlich den schamigten vnd den heymlichen alz hausz armen lewten. daz almusen daz sy von irn eitern er- warb. gab sy dem prouincial. dez anweisen vnd rat sy vom anuang an ir lebtag volgt. fürpaz sogetauen armen durch yn zu raichen. daz der prouincial mit fleisz vnd mit frewden tet. so er durch wandert dy gegent des reychs.3) Cap. V.
XXIII. 58—59: De maga ezt Jem kel el had-nőnk . . . kev- telejhek lenny hala adaj'ra: Daz ist auch nit zu verschweigen von iren parmherzigen mitleiden mit den armen sichen so sy dy ersach durch daz venster durch daz dy swester daz Sacrament pflagen zu sehen, wy eins daz ander auf dem flosz vmzugten.
so mocht sy sich nit von weinen vnd vergiszen der zeher ent- halten. so sy gefragt ward, waz sach sy het dez weinens. ant- wort sy. Ich mitleid den armen sichen. vnd bin von herzen
9 A m a g y a r b a n beszúrva: Mert az ev zerenek . . . az betegevket:
vö. S. Stephana, MREV. I. p. 209: libenter visitabat infirmas. S. Jolent, pag. 176: erat, que visitabat sorores et servitiales infirmas. Nyelvőr, i. k. 416.
*) A m a g y a r b a n b e s z ú r v a : Chak e g y s z e r . . . nyire el liayokat: S.
Olimpiades, pag. 219 : rasit capita Septem in u n a meridie. Nyelvőr, i. k. 416.
3) Vö. S. Elisabeth, MREV. I . p. 198: de licentia priorisse p a r t e m dabat isti monasterio, et p a r t e m dabat aliis ecclesiis pauperibus, et mo- nasterio sancte Catharine f r a t r u m p r e d i c a t o r u m in Alba, m o n a s t e r i o sancti Antonii, in quo fecisset fieri altare in h o n o r e m sancti Nicolai . . . et ali- quando aliis monasteriis et ecclesiis ad faciendos calices et vestimenta pro officio ecclesie.
402
JOANNES VEROELLENSIS É S A MAGYAR MARGIT-LEGEN DA. 2 1
leydig. daz ich yn nit zu dem gesunt hellfen mag. Ich dank auch got meinem hern, der sich vber mich erbarmet hat. vnd mich gesunt geschaffen hat. vnd vntz her mich gesunt ernert hat. daröm ich mich erkenn gröszlicher verpunden ym zu dinen vnd zu danken. Cap. V.
XXIV. 60 : Annak okaert az illyen fele jozagoknak... regulay kezzevl: Darvm vmb solcher werk der tugent vnd iren heyligen wandel wirt daz vntz auf den heytigen tag gehalten alz für ein regel. also welche von den andern . . . tzit mercket unzüchtiger sache. dy spricht. Daz ist nit von der regel vnser frawn swester margarethen dy sy vns hinter ir gelaszen hat. Cap. V.
XXV. 60—61: Mykoron ez zentfeges zvz zol vala . . . zaba- dulaft veznek vala: Iren vater den vngrischen künig*) vermante sy stetiklich. so sy dez fügliche zeit het. daz daz er dy kyrchen gotez in seinem reych nit lisz verdrücket werden von den tyran- nischen fürsten vnd ritterschaft. daz er arm lewt witven vnd waisen vnd ander arm person schützet vnd schyrmet. In den dingen ward sy erhört, wann vm irs offenwarn heiligen wan- deis willen, ward sy selten weder in klainen noch in groszen sachen wyder rett. sunder ir pyten waz genem. J a auch so sy pat für dy die den tot verschult hetten. Cap. VI.
XXVI. 8 0 — 9 3 : Mynd ezek**) el mulvan. jme . . . ky azon keppen levn: Alz nu dy sacli also gestillet waren, secht da hub sich an new materig irs verdinens. wann ez stund ein kryg auf zwischen dem künig irm vater. vnd künig Stephan irm prüder, alz ein grewlich zwitracht. daz vnanseben gotez vorht vnd der gerechtickait ausz den prelaten vnd grauen vil tausent vnschul-
*) R a n z a n u s n á l : P a r e n t e m s u u m ao f r a t r e s et cognatos . . . I. h.
pag. 909.
**) E szavak a n é m e t szövegben a V I I I . fejezet elején állnak és a VII. fejezetben előadott dolgokra vonatkoznak, jelesül Béla király a m a törekvéseire, hogy Margitot a cseh királynak feleségül akarta adni. A ma- gyar legenda megelőzőleg Margitnak egypár csodáját, önkínzásának egy esetét s alázatosságának egy példáját m o n d j a el; mindazáltal azzal is rá- vall forrására, hogy a «Mynd ezek el mulvan» elé n é h á n y sornyi meg- jegyzést szúr be («Mykoron ez zentfeges zvz . . . es meg vtala m3'nde- neftevl fogva ez zentfeges zvz», 79—80. 1.), a melyben figyelmezteti az olvasót, hogy a következendő dolgok i m m á r a házasító kísérletek meg- h i u s ú l t a után történtek.
363
«
dige menschen erslagen wurden. Vnter solchen sünden vnd schedlichen vbeln warn S. Margr. zeher ir prot tag vnd nacht, wann sye merckt daz solch kryg nit möhten an verderben vil seien ergeen. vnd daz ir eltern dy nu alt warn schedlich darum gemüt wurden, vnd daz künig Stephan gantz mit den seinen vertriben ward. Sye merckt auch daz dy heylig kyrch nit allein in mangen gegenten dez reychs. ja auch in vil andern landen der krysten durch dy freysamckait hört sy gedrückt vnd nyder- geworffen. vnd daz klöster vnd geystlicher lewt hewser vnd wo- nting vnd ander dy got dinten verwüstet wurden, der armen vnd vnschuldigen geschrey auf drang in den himel. vnd nit vnterscheyd vnter frawen vnd m a n n e n gehalten ward in dem drücken vnd verderben, darvm weynt sy vnmesziklich. vm dy sünd der dy da pöszlich teten. vnd peinigt iren leyp mit vasten vnd hereyn hemden. Sy pat auch prüder vnd swester. vnd an- dere geistlich person vnd schickt dy zu piten. daz sy got peten vm friden nyderung der mechtigen vnd schyrm der witven vnd waisen vnd ander vnschuldigen menschen, vnd für dy heyligen krystenhait. dye xpus mit seinem kostpern plut liertiklich derawet het. dy da bekwmert ward von den beyden von den ketzern, von den abgewichen von dem cristenglauben. von den tyrannen vnd wütrichen dy all zu den zeyten herschten. wenn aber yemant zu der seligen swester S. Margrethen sprach, waz bekiimerst vnd peinigstu dich vm solch lewst dy geschehen, so ersewfzet sye von grund irs herzen vnd sprach. Dye muter der heyligen kry- stenhait in iren glidern wirt zu ryszen vnd grewlich gepeinigt, vnd ir sprecht, waz ez mich an gee. hat nit dy muter der kri- stenhait mich mitsampt ewch ander weiz gewaschen in der heyligen tauff. bin ich nit eine ausz iren töchtern. Ja für waz ich pins. Mit solchen vnd der geleich worten vberwant sy ir ansprecher. vnd reytzet sy auch zu mitleyden. Da sy aber sah dy vbel gröszlich zu nemen, nit allein von den tartern. ja auch von den dy krysten namen heten, alzo daz bey hundert jarn solch zwitracht kryg vnd durch achtung von nymant ge-
dacht noch gehört ward. Erdacht sy ein newe weisz gotez dez allmeclitigen zorn zu stillen. Sy legt hin daz herein hemd daz sy trug vnd legt an irn ploszen leyp scharpffe vel dy gemacht warn ausz grewlicher wilder ygels hewt. dye sy bey yn in dem
378
J O A N N E S V E R O E L L E N S I S É S A MAGYAR M A R G I T - L E G E N DA. 2 3
kloster genert hetten.*) vnd trug das kleyd also daz ir dy spitzi- gen pörster gingen in ir plosze hawt. Sye nam auch oft disciplin von iren dinerin mit herten scharpfen gerten vnd geyseln. Dise kleider vnd gerten der disciplin hah ich prüder hans ein meister prediger ordens vnd andere tagte prüder nach irem abgang ge- sehen. Vormals west nymant von der hertikeit der seligen dinerin gotz denn allein drey person, vnd ward also von ir verhalten vnd verporgen. daz daz nymant mocht erfragen noch erfaren.
Cap. VIII. Dyse selige dinerin gotez. versmehet alle dy person öffenlichen dy ir da ryten daz sy sölt treten in die E.**) wy hochwirdig sy ja warn, gewalten vnd macht, wann in den zeiten warn etlich vnter den dy mit ir wandelten, got dinten vnd zu tysch saszen dy ir ryten mit gantzer macht, daz sye sölt kumen in dye werlt vnd kumen in dye ee. daz teten sy mit solcher fürsichtikait in geheym. daz sy nicht gemerkt würden, dy geduldet vnd leyd sy vm fryds willen. Darvm verwunderten sieh alle dy solche ir bestendikait vnd vnbeweglikait sahen. Ez lieten auch etlich solchen fleisz wy sy von dem orden vnd ausz dem kloster möhten pringen. wann sy sich schämten vor ir also gebeschemet sein, darvm sy auch suchten mangerley was duth mit etlichen iren swestern dy leycht iren gunst darzu geben hetten. oder
*) A m a g y a r b a n : h a n e m az zvl dyznonak bevret . . . negy vyne zeleven (86.1.). — Az öv méreteit az író valószínűleg saját l á t o m á s a alap- j á n írta a szövegbe; a többire nézve a vallomásokból idézhetők a követ- kező fogyatékos r é s z l e t e k : S. Alexandria, MREV. I. pag. 242: «Ipsa sancta M a r g a r e t h a quodam tempore dedit m i h i Septem ritios vivos ad custodien- d u m , sed nesciebam, quare hoc facérét, sed postea scivi, quod de pellibus ipsorum faciebat scoriatas ad b a t t e n d u m se, et scoriatas postea vidi».
I n t e r r o g a t a , si alique alie erant presentes, quando videbat predicta, respon- d i t : «Sic, soror Sabina, que battebat earn». — S. Sabina, pag. 204: »et sic p l u r i e s verberavi earn . . . aliqando cum virgulis úbi erant apposite pelles gritii». S. Elisabeth, pag. 199: «per dies tres ante m o r t e m suam dedit m i h i . . . clavem a casa sua, in qua ego priorissa post m o r t e m suam cum aliis sororibus invenimus . . . et u n a m scoriatam de virgis, que erat coo- p e r t a de pelle gritii».
* ' ) A m a g y a r változat, mely e helyütt különösen bőbeszédűvé válik, a «megutálás»-t egészen a h á b o r ú s villongás okozóinak n y a k á b a a k a r j a keríteni, nem fontolva meg, hogy sorai a következő részlethez bevezetésül szolgálván, a csűrés-csavarás első p i l l a n a t r a szemet szúr. E g y é b i r á n t a hely meglevő alakjában is világosan rávall forrására.
363
mit andern geystlichen. sünderlich Sanct Bernartz orden. daz sy da selbst mit den geystlichen swestern ir leben fürte, vnd mit den selben wonte. Am ersten süchten sy mit vil geheisz zu weichen, vnd gelobten ir grosz sclietz herlickait vnd ere dez künges. der prelaten vnd grafen. ja auch mit lawb dez Bapstez.
aber da sy mit allem irem fleisz vnd vermügen sy nit mohten wandeln nach irem willen, da enzugen sy ir alle zeitliche hilfe frewntschaft vnd heymsuchung. vnd ir zu gesicht vnd leydung vergaben sy von gold vnd sylber andern enden reylich ir gaben,
•"nd sy suchten sy mit scheltworten. vnd mit schewchtzlichen gesiebten vnd süchten sy zu leydigen mit worten vnd wercken alz vil sie künden vnd mochten, vnd nit allein sie ja auch den gantzen Conuent droten sie vil vbels an zu thun. Ez wer denn daz sie iren gunst geb in dv e zu kumen. 0 waz vnd vil vnd manig leidigung sy led vm dve verharrung in dem orden. vnd stetikait ir seligen kewschait. an allein den tot sunst teten sy ir an allez daz sye erdencken mohten. Ynd wann sye dise echtung vnd kümernüsz frölichen leid vm lib dez hausz gotez. vnd hut der schonhait irs klosters vnd ordens. es ist gütlich zu glauben, daz sy ir da mit daz verdinen der martirer auch erworben habe.
Cap. IX. Da *sye nu kom zu ires endes zil ward sy gar ab- kreftig. daz sye iren meisterin vnd etlichen ausz den swestern sagt, daz ir dy zeit nahet irs sterbens. daz auch also geschah.*
Cap. X.
XXVII. 9 4 : ky mind, ezenkeppen meg telyek . . . hydey kezde lelny : *wann bei kürzen tagen begreyf sy daz fyber. Cap. X.
XXVIII. 96—97 : Mykoron jutót volna ez zent jeges zvz az ev betegfegenek tyzen harmad napyara . . . az ev orchayat zeme- nek alatta : vnd an den dreyzehenden tag irer kranckait in ge- genwürtickait einer guten menig der prüder vnd der swester dez genadenreichen jars da man zalt von xpi gepurt. M. CC. lxxj. jar in dem XXIX jar irs lebens. an XV. tag dez mondez ffebruary*)
*) Ez a datum, m i n t m á r Knauz észrevette Magyar Sion. 1867. pag.
671. a R a n z a n u s n á l is előforduló «XV. Calendas Februarii» ( = j a n . 18.) hibás fordítása. M a r g i t j a n . 18-án, Prisca n a p j á n halt meg, «sabato post completorium ejrea p r i n c í p i u m dominiee noctis», m i n t Garinus írja (Pader- borni kézirat, cap. 60. Vö. Magy. Sion, 1867. pag. 937).
380
J O A N N E S V E R O E L L E N S I S É S A MAGYAR M A R G I T - L E G E N DA. 2 5
beualhe sy ir sei irem schöpfer. vnd entsliff in dem frid. also gantz on smerzen. als sy nach leyb vnd nach gemiit gantz vnuer- meiligt vnd vnversert sich gehalten het.*) Allzu hant vnd dy heylig magt verschyden waz. daz wunderlich zu sagen ist. vnter irem antlitz daz sy selten, ja auch mit laven waszer begund zu reynigen. erschein solch wunderlich klarhait alz ein zyrd der vrstend.* Cap. X.
XXIX. 100—102: Ennek felevtte meg jzeneek . . . az nagy J'okJ'agu nep: *Sy auch sahen dez nehsten tages nach ir ab-
scliidung dy erwirdigen veter vnd hern, der ertzbischof von agran vnd ein ander bischof. vnd der probst zu ofen. dy sich dez vber alle masz ser verwunderten, dy prüder vnd sweater weinten vnd wy daz waz. daz sy zeherten. y doch wurden ire herzen begoszen mit andechtiger frewd. vnd sprachen wyder einander, ez ist vns nit not zu weynen dez ewigen küniges tochter. sunder vns ist yber sye zu freweü. wann wir öffenlichen sehen, daz sy enpfangen hat daz pfant des ewigen erbteils.**) 0 waz groszer klag waz da. nit allein der priider vnd swestern
*) Vö. a XI. fejezetben: also e r u a n d er . . . daz sy an der s a m s t a g n a c h t v m den ersten slaff abgegangen waz. Továbbá: q u a d a m die Sabathi
circa p r i m u m s o m n u m expiravit. Frater Michael, MREV. I . pag. 290.
m o r t u a fuit post completorium. S. Olimp. u. o. pag. 221. I n t e r r o g a t u s , quot a n n i sunt, quod m o r t u a est dicta virgo Margaretha, r e s p o n d i t : «Non r e c o r d o r ad prsesens, sed habemtu in scriptis et de tempore mortis et de die».
F r . Marcellus, pag. 281.
**) Vö. I t e m d i x i t : I s t a sancta M a r g a r e t h a . . . q u a d a m die Sabathi circa p r i m u m s o m n u m expiravit, et tertia feria sequenti venit d o m i n u s P h i l i p p u s , olim Strigoniensis archieppus et dominus Philippus Vaciensis episcopus cum eo ad istud m o n a s t e r i u m , occasione obitus istius sancte M a r g a r e t h e , et introduxi eos ad locum, ubi erat corpus ipsius, . . . et tunc sorores, que erant circa corpus ipsius, ceperunt ciularc, et dominus archi- eppus dixit eis: «Non debetis dolere super m o r t e m ipsius, sed potius
gaudere, quia habet Signum resurrectionis», sed u l t i m u m verbum de resur- rectione non intellexi. F r . Michael, MREV. I. p. 290. H o g y a m a g y a r
szövegben m u t a t k o z ó eltérések a jegyzőkönyvből valók, világosan m u t a t j a a codex befejező része (Nyelvemléktár, V I I I . k. 86. 1.); bizonyára innen került a velum fölemeléséről szóló megjegyzés is, melyet a m a g y a r t ó l egyébként elég messze j á r ó G a r i n u s szintén e l m o n d : Accessit propius et v e l u m , quod tegebat virginis faciem, elevavit. tantique decoris in eius f a c i e videns pulcritudinem . . . dixit. Pád. H . 1.
363
