Le Cours et les Phases de la Dépression Economique Mondiale

10. szám. —— 961 —— 1931

§ o IRODALMISZEMLE e

Könyvísmertetések.

Chronigue de livres.

Hollós József dr. és Hollós István dr. : A racionalizálás.

Joseph Hollós et Etienne Hollós:

La rationalisation.

Budapest, 1931. 168 1. —- p.

Hollós József dr. és Hollós István dr. műve : racionalizálás kérdésének összes vonatkozásait szak—

avatott tollal és tömör, de áttekinthető formában ismerteti. A munka két részből áll. Az általános rész a legszélesebbkörű alapokra fektetve magyarázza

meg a kérdés mibenlétét, majd rövid történelmi át—

tekintés során módját ejti, hogy a racionalizálás három legismertebb szisztémz'ijz'mak, ——— a Taylor-, a Ford— és a Fayol-rendszereknek -— igen érdekes és bő leírását nyujtsa. Sorraveszi ezekután mindazokat a szerveket és hivatalokat, amelyek a különböző or- szágokban vagy pedig nemzetközi úton a munka- rendszerck egyszerűsítését, egységesítését tűzték ki

feladatul.

A különös rész végighalad a gazdasági élet min- den ágán. Tárgyalja a már megtett, a lehető és a

szükséges lépéseket, amelyek a termelés és az igaz- gatás gyorsabb, egységesebb és célszerűbb végrehaj-

tását lehetségessé teszik, Külön ki kell emelni a

közlekedési fejezetet, mely 60 oldalon keresztül, minden szállítási ágnak a racionalizálással össze—

függő problémáit elemzi, nemcsak üzleti, hanem

technikai vonatkozásban is. Egy-egy fejezet veszi

számba külön a közigazgatás, a banktigy és az iro- daüzem tennivalóit és a racionalizálástól várható

eredményeit. S.—P. A. dr.

Le Cours et les Phases de la Dépression Economíoue Mondiale.

Kiadja a Nemzetek Szövetsége. Genf, 1931. 375 ].

Publíé par la Société des Nations. (imára, 1931, 375 p.

A világgazdasági válságról szóló tanulmányt Ohlin, a stockholmi egyetem tanára szerkesztette.

A munka a Népszövetség gazdasági és pénzügyi bizottságainak 15 állam és négy nemzetközi gaz- dasági szervezet részvételével tartott ankétje út-

ján létrejött eredményeket tartalmazza.

Az első rész a háborút követő és a válságot megelőző idők közgazdasági viszonyaival foglal- kozik. Az 1925. év a fordulópont. Európa terme—

lése körülbelül ekkor érte el a háború előtti szín—

vonalat s a világkereskedelem mennyiségi for- galma ekkor állott először az 1913. évi nívó felett.

1926 és 1929 között a népszaporodás évi arány—

száma 1%, a nyerstermékek termelése évi 2'6%

és a kereskedelmi forgalomé 44943. Ez nagyrészv ben a racionalizálási törel—zvéseknek és a közleke—

dés megjavulásának következménye. Természetes, hogy a fellendülés nem volt egységes, sem pedig általános. A tengerentúli termelés 1928-ban érte el tetőpontját.

Ugyanezen periódus alatt a kereslet is lénye- ges szerkezeti változásokon ment át. Néhol a köz—

terhek megnövekedése elvonta a forgalomból azo—

kat az összegeket, amelyek különben a fogyasz—

tást növelték volna, más országban viszont a gyer—

mektelenség, a nők fokozott elhelyezkedése kereső állásokban és a korosztályok előbbi egyensúlyá—

nak megbomlása kedvezően befolyásolták egyes árucikkek fogyasztását. A korosztályok eltolódá—

sában vezet Európa és ezen belül is Németország

és Nagy-Britannia. E tényezőkön kívül elhatározó

befolyással volt a kereslet alakulására a fogyasz-

tók ízlésének több vonatkozásban való megválto-

zása. így a kenyér-magvak fogyasztása a gyümölcs és tejtermékek javára visszaesett. A pamut és

gyapjú szintén tért vesztenek a selyemmel és műk selyemmel szemben. A világ hústermelése 1927-ben 5, 1928—ban pedig 20%—kal állott az 1913. évi szín—

vonal felett. Ugyanekkor a világ népessége legfel—

jehh 10%—kal szaporodott. Igen érdekes táblázat

mutatja be Nagy-Britannia fejenkinti fogyasztását

a főbb cikkekből,

A következő fejezet a pénzügyek alakulásá—

val [foglalkozik, kiemelve az osztrák, magyar és német pénzügyek szanálász'inak és a részvények z'n'l'olyamz'inak alakulását.

lizntán a világgazdaság struktuális alakulásá- val foglalkozik. Különösen nagy figyelmet szentel a nyers élelmieikkek s az ipari nyersanyagok kér—

(tésének. Igen érdekes összeállítás szemlélteti, hogy

az egyes iparcikkek ára hány százalékát jelenti a felhasznált nyersanyag értékének. Az eltérés itt oly jelentős, hogy például a gabonát lOO—nak véve

a liszt az Egyesült Államokban lll, Kanadában pedig 103. Számokat közöl az agrárolló szemlélte—

tésére. Figyelmet szentel azoknak a jelenségeknek, melyek a gazdasági élet eiklikusságára mutatnak rá. Az erre Vonatkozó újszerű gralikon külön figyelmet érdemel. Igen változatos anyag öleli fel

az utolsó három válságév kereskedelmére vonat—

kozó adatokat. A munka legfontosabb része az

Ötödik fejezet, mely magát a válságot ismerteti és elemzi. Szembetűnő itt az a nagy nyomás, amelyet egyrészt a munkanélküli tömegek. másrészt a túl—

10. szám. -——962— 1931

termelés és a vevőképessúg megcsökkenése kÖVet—

keztében eladatlan árukészletek gyakorolnak a közgazdasági életre. A nemzetközi tőkemozgalom

áttekintése után a tőkekihitelezések kérdésével

foglalkozik. A tőkemozgalom 4 periódusra oszt—

ható fel. Az elsőt a pros eritás jellemzi 1927 és 1928 elején, a hosszú lejáratú hitelekre kedvező

felfogással. A második időszakban, mely 1929 őszéig tartott, a hitelező államok inkább belföldön

és rövid lejáratra helyezték el pénzüket. A harma- dik periódus rövid volt, csak 1930 elejéig tartott és összeesik a jóvátételi kérdések rendezésével. A

viszonyok általános romlása, amely társadalmi és

politikai térre is átterjedt, hozta magával 1931 folyamán a bizalmatlanság légkörét, amely teljes bizonytalanságot teremtett. A történelmi visszapil—

lantás során megállapítható, hogy a legutóbbi vál-

ság a világkereskedelem forgalmának oly nagy, _—

!5—40%-os, —

amelyre eddig példa nem volt. Ugyanígy az áresés is egyedülálló: Nagy—Brítanniában 28, Franz-ia—

országban és az Egyesült Államokban 24%.

Az utolsó fejezet a helyzetnek az 1931. év visszaesését hozta magával,

nyarán történt alakulásával foglalkozik, sorravéve

az összes tényezőket.

munkát ki kell

egyébként szintén igen alaposan szerkesztett, nép- szövetségi kiadványok sorából. Oly tüzetesen vilá—

A tárgyalt emelni a többi,

gít be a bonyolult kérdések útvesztőjébe és oly gazdag nemzetközi anyaggal felszerelve ismerteti a tényeket, hogy nélkülözhetetlen segédeszközt:

lesz mindazoknak, akik a legújabb kor gazdasági eseményeiben akarnak elmélyedni. S.—P. A. dr,

La Críse Agricole.

Kiadja a Nemzetek Szövetsége gazdasági bizottsága.

Genf, 1931. 331. l.

Publié par la Société des Aalions. Comité écmzomigue.

(,:enéve, 1931. 331 17.

Az 1927. év óta egyre nyomasztóbban érez—

hető mezőgazdasági válság ügyében tartott tár—

gyalások eredményeit foglalja össze. A testes kö—

tet hat részben foglalkozik a krízis különböző vo—

natkozásaival. Az első rész a válság általános jel-

legét foglalja össze, a okokat

keresi, a harmadik meglehetős részletesen kitér az egyes áruk piacaira, a negyedik a javítás lehető-

ségeinek nemzetközi

második rész az

módozatait tárgyalja, majd

az ötödik röviden összefoglalja az egyes szempon- tok végeredményét. Végül a mű második fele az

egyes országok mezögazdaságának speciális kér—

déseit tárgyalja.

A háború alatti és közvetlen utána való idök kedvező konjunkti'irája helyenkint már 1928 fo—

lyamán megromlott és 1930—ban egyenesen katasz—

trófálissá vált. A mezőgazdasági árak 1929—ben is

alacsonyak voltak az ipari árindexhez viszonyitva,

de még mindig a háború előtti színvonal felett

állottak. 1930 folyamán oly mélypontra jutottak

el, amilyen a legtöbb exportáló államban fél év—

század óta nem fordult elő. A termelők nemcsak

az árcsökkenéstöl szenvedtek, hanem az árak meg

nem állapodott voltától is, különösen nagy vesz—

teségek állottak be azáltal,, hogy közvetlenül az

aratást követő időben legalacsonyabb árakon is

kénytelenek voltak értékesíteni terményeiket. gál-

lam [Németország, Nagy—Britannia, Kanada, Egye—

sült Államok, Magyarország, Olaszország, Új—Zé-

land, Lengyelország és Svájc) bocsátott rendelke- zésre többé—kevésbbé összehasonlítható alapon szá- mitott árindexeket. Az árak csökkenése magával

vonta az ingatlan értékének esetenként 50%—os csökkenését. A termelési költségek viszont 60—-

lOO%-kal

bérek nem estek olyan arányban, mint a termények

árai. Egyéb l'iátrányok mellett a legtöbb országban

a közterhek túlzottan megnövekedtek a háború előtti viszonyokhoz képest. Ugyancsak a termelési költségek

emelkedtek. A mezőgazdasági munka-

növelésére hat közre a hitelviszonyok

megromlása. Az Egyesült Államokban a mezőgaz- dasági birtok jelzálogterhe 1920—ban 7'8 milliárd, 1928—ban pedig 95 milliárd dollár volt.

Ezek azonban esak a szimptóinái a válságnak.

Okai közül első helyen és összefoglalólag azt lehet megemlíteni, hogy a termelés és fogyasztás egyen- súlya megbomlott. A legfontosabb mezőgazdasági

cikkek fogyasztása nines nagy változásoknak alá—

vetve. A gabonafélék és a kenyérmagvak, legna—

gyobb fogyasztóterületeiken bizonyos állandósá—

got értek el; ezzel szemben a bor fogyasztása csökken, teret adva a kávénak, teának stb. Egyes cikkekben, mint hús, vaj, cukor, nagyobbak az igények. Másutt viszont még lehetőségek nyílnak

a további fejlődés számín-a. igy: ha Németország

annyi tojást fogyasztana, mint más ipari államok, piaca 50%-kal növekedne, s ha a tejfogyasztás fej—

adagja elérné a svájci színvonalat, akkor a német

tejgazdaság önellátóképessége megszűnnek. Hogy

ezzel szemben a mezőgazdasági termékek és ter—

mények elhelyezl'ietősóge megromlott, annak oka abban keresendő, hogy a munkanélküli tömegek t'elvevőképessége a minimumra ment vissza.

Ugyanekkor a másik oldalon egyes cikkekben ha—

tározott túltermelés észlelhető. Mik ennek az okai?

Egyrészt, a teelinikz'ijának megjavnlása,

termelés nagymérvű

pedig a háborút követő gazdasági szervezetlenség. A hadviselő államok el—

másrészt

látására a tengerentúli államok termelésüket oly

nagy mértékben fokozták fel, hogj a konjunktúra elmultával ezt visszafejleszteni már nem lehetett.

Ehhez járul még az orosz termelés újólagos fel—

lépésének lehetősége.

A legtöbb állam már az 1926-es áresés után

vámvédelemmel igyekezett saját mezőgazdaságá—

nak szinvonalát fenntartani. Ez az évtized végéig