A mexikóvárosi Nemzetközi Népesedési konferencia tanulságai

A MEXIKÓVÁROSI NEMZETKÖZI NÉPESEDÉSI KONFERENCIA TANULSÁGAI

NYlTRAI FERENCNÉ DR.

Az ENSZ szinte megalakulása óta figyelemmel kiséri a világ népesedésének alakulását. Bár már az ötvenes—hatvanas években is voltak e kérdéssel foglalkozó értekezletek, az első kormányszintű és az egész világra kiterjedő népesedési kon- ferenciát 1974-ben hívták össze Bukarestbe.1 Az eltelt évtized jelentős változásokat hozott a világ népesedésének alakulásában, új problémákat vetett fel. s így cél—

szerűvé vált az 1974-ben elfogadott Világ Népesedési Akcióterv áttekintése, aktu—

alizálása. Ebből a megfontolásból hívta össze az ENSZ közgyűlése — az ENSZ Gaz- dasági és Szociális Tanácsának javaslata alapján — 1984. augusztus 6. és 14. kö—

zötti időszakra a ll. Világ Népesedési Konferenciát Mexikóban.2

Ezen a konferencián 146 ország képviseltette magát. Részt vett 36 nemzetközi, valamint kormányközi és 153 nem kormányközi szervezet képviselője is. Túlzás nél- kül mondhatjuk. hogy az egész világ figyelemmel kísérte a Világ Népesedési Kon- ferencia vitáit. az ott elhangzott javaslatokat.

A konferencia plenáris ülésén ismertették az egyes országok kormányainak hivatalos állásfoglalását. Ezek nagy része nemcsak az adott ország népesedési helyzetét mutatta be, hanem sok esetben gazdag statisztikai adatait is. A hivata- los nyilatkozatok tükrözték azt is, hogy a népesedés problémáit a fejlett és a fej—

lődő országokban különböző módon közelítik meg. és az egyes országcsoportokon belül is eléggé eltérő nézetek, valamint gyakorlati megoldások uralkodnak. A Világ Népesedési Konferencia nemcsak e különböző nézetek megvitatásának adott helyt, hanem olyan ajánlásokat is a konferencia elé terjesztett, amelyek a Világ Népe- sedési Akcióterv továbbfejlesztésével foglalkoztak. hatékonyabb megvalósitását kívánták elősegíteni. Ezeket az előzetes szakértői értekezleteken kialakított aján—

lásokat a plenáris üléssel párhuzamosan a Főbizottság vitatta meg. A Főbizottság tevékenységét egyes részkérdésekben munkabizottságok segítették, s az eltérő

nézetek ütköztetése gyakran ezekben a bizottságokban történt meg.

A konferencia anyagából válogatva a fő tanulságokat az előkészítő dokumen- tumok és ajánlások alapján a következők szerint foglalhatjuk össze:

1. A Világ Népesedési Akcióterv alapelvei és céljai.

2. A társadalmi—gazdasági fejlődés és a népesedés kapcsolato.

1 Az 1974. évi bukaresti népesedési világkonferenciárói lásd a Demográfia 1974. évi 3—4. és a Sta- tisztikai Szemle 1974. évi 11—12. számát.

? A mexikói Világ Népesedési Konferenciának a Statisztikai Szemle jelen számában közölt dokumen- tumain túli anyagait lásd a Demográfia 1984. évi 4. számában. A Konferencia főbb anyagainak szövegét teljes terjedelemben közölni fogja a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában a közeljövőben megjelenő

kötet.

1 192 NYlTRAl FERENCNE DR.

. A népesség számának alakulása, népesedéspolitika.

. Termékenység és halandóság; a nők helyzete.

. A népesség területi eloszlása. országon belüli és nemzetközi vándorlás.

. A népesség összetétele.

. Demográfiai kutatás, oktatás, információáramlás.

. A kormányok és a nemzetközi szervezetek szerepe.

unswGONON

1. A Világ Népesedési Akcíóterv alapelvei és céljai

A mexikói konferencián a delegátusok nagy része azt hangsúlyozta. hogy

minden nemzet szuverén joga saját népesedéspolitikájának kialakítása és annak megvalósítása. E téren nincs helye külső beavatkozásnak. Ezt az alapelvet azért kell kiemelni, mert ellentétes vélemények is elhangzottak. Az Egyesült Államok de—

legációja például annak adott hangot. hogy kormánya nem támogat anyagilag olyan akciót. amelyet a legális abortusz elősegítése érdekében fejtenek ki a fej—

lődő világban. Mi más ez, ha nem beavatkozási szándék egyes országok kormányá-

nak belügyeibe?

Sem az egyes országok, sem a világ népesedési politikáját nem lehet elvá- lasztani (: társadalmi—gazdasági és a kulturális fejlődéstől. A kormánynyilatkozatok döntő többsége azt is hangsúlyozta, hogy minden családnak joga, hogy szabadon döntsön arról. hány gyermeket akar, és, hogy ezeket milyen időközönként kivánja világra hozni. Ezek a gondolatok visszatükröződnek a továbbfejlesztett Világ Népe- sedési Akciótervben is. A mexikói konferencia előnyös módosulást jelentett a ko- rábbi. a bukaresti értekezleten kialakult felfogáshoz képest, ahol még több ország, köztük az Egyesült Államok ellenezte a népesedéspolitikának a társadalom és a gazdaság fejlesztésével való összekapcsolását. Bukarestben ezt a gondolatot első—

ként a szocialista országok és egyes fejlődő országok delegációi fejtették ki.

A mexikói konferencián a korábbinál lényegesen nagyobb szerepet kaptak a fejlődő országok. amelyek többségében az elmúlt évtizedben a népességszám igen gyors ütemben gyarapodott. s ez egy sor megoldatlan vagy csak igen nehezen megoldható problémát vetett fel. Ezért a mexikói konferencián elfogadott alapel- vek — az ajánlások bevezető részében (a preambulumban) — felsorolták azokat a tennivalókat, amelyek főként, de nem kizárólag a fejlődő országok gazdasági és társadalmi előrehaladása szempontjából elengedhetetlenek. Ezek a következők:

-— a szegénység csökkentése;

— a munkához való jog és lehetőség biztosítása, elsősorban a gazdasági növekedés ösztönzésével s az igazságosabb elosztást célzó intézkedésekkel;

— a nők helyzetének további javítása;

— a fejlődő országokban a népességszaporodás lehetséges mértékű visszafogása.

Megváltozott a tíz évvel korábbihoz képest a népesség összetétele a világban és további változás várható a következő irányokban. A fejlett országokban nőtt és növekedni fog az öregek száma és aránya. A fejlődő országokban a munkaképes korba lépők száma gyorsabban növekszik. mint a munkalehetőségek köre. A cse—

csemők és az anyák halandósága magas. s ennek mértéke országonként eléggé

eltérő. Számos országban nincs meg az egyensúly a népesedés és az erőforrások,

a környezet és a fejlődés üteme között. Gondot jelent sok országban a belső ván- dorlás magas aránya, különösen a nagyvárosokba áramlás, a fokozódó urbanizá- ció. A nemzetközi vándorlás is gondot okoz mind a küldő mind a fogadó orszá—

gokban. Az ajánlások bevezető része leszögezi, hogy továbbra sem elegendő az élelem a fejlődő világ országainak egy részében, nincs biztositva a tiszta ivóvíz.

a megfelelő egészségügyi ellátás, a kielégítő lakás, és probléma az iskolázatlanok

A NÉPESEDÉSI KONFERENCIA 1193

növekvő száma. A fiatalok számának emelkedése újabb gondot jelent a további népességnövekedés szempontjából. Annak érdekében, hogy e kérdéseket súlyuk- nak megfelelően tudják vizsgálni az egyes országokban, nem nélkülözhető a de—

mográfiai adatok gyűjtése és elemzése. Ehhez meg kell oldani a megfelelő sze-

mélyzet kialakítását, tanítását. Fokozott nemzeti és nemzetközi támogatás szük—

séges ahhoz. hogy a Világ Népesedési Akcióterv megvalósuljon.

E röviden összefoglalt bevezető érinti a népesedés csaknem minden problé- máját, s már a felsoroltakból is látszik, hogy ezeknek jelentős hányada a fejlődő világban okoz különös gondot.

A konferencián —— s már annak előkészületei során is — a szocialista országok delegációi hangsúlyozták. hogy szoros összefüggés van a béke és biztonság, va- lamint a népesedés között, s hogy ezt a dokumentumoknak is megfelelően tükröz- niök kell. E témáról élénk vita alakult ki, egyfelől arról, hogy ilyen gondolat egy- általán bekerüljön—e az ajánlások közé, majd arról, hogy a dokumentumon belül hol és milyen összefüggésben helyezzék el ezt az alapelvet. A kompromisszum — amelyben végül is sikerült megegyezni — az, hogy a bevezető szakasz után és az ajánlások felsorolása előtt szerepel egy külön fejezet: .,Béke, biztonság és népe—

sedés" címmel, amely a következőket mondja ki: ..lsmerve a szoros összefüggést a béke és a fejlődés között, a világ közössége számára nagyon fontos, hogy szo—

kadatlanul törekedjék előmozdítani a nemzetek között a békét. a biztonságot.

a leszerelést és az együttműködést, amelyek nélkülözhetetlenek a népesedéspoli—

tikai célok eléréséhez, valamint a gazdasági és társadalmi fejlődéshez. Az igazi

béke és biztonság megteremtése lehetővé tenné, hogy a forrásokat inkább szoci-

ális és gazdasági, mint katonai programok megvalósítására használják fel, ami nagymértékben elősegítené a Világ Népesedési Akcióterv céljainak elérését."

Ez a gondolat — a szocialista országok javaslatának megfelelően — kifejezi azt, hogy a világ népesedési helyzet javítására úgy lehet eszközöket szerezni, ha a katonai célokra ma felhasznált forrásokból csoportosítanak át. Ezt ugyan ilyen világosan nem mondja ki az elfogadott dokumentum (hiszen éppen erről szólt a fő vita), a szocialista és egyes haladó fejlődő országok közös nyilatkozata azon—

ban már egyértelműbben fogalmaz, amikor a következőket mondja: ,,A fejlődéssel és a népesedéssel. így a fejlődő országokkal is kapcsolatos problémák sikeres megoldásának elengedhetetlen feltétele az atomháború kiküszöbölése, konkrét intézkedések foganatosítása a fegyverkezés beszüntetésére és (: leszerelésre. Ez a gondolat tükröződik az egész világra kiterjedő Világ Népesedési Akcióterv meg- valósítására vonatkozóan az e Konferencián elfogadott ajánlásokban.

Országaink osztják a világ országai túlnyomó többségének abbeli aggodal—

mát, hogy az agresszív erők által űzött fegyverkezési hajsza továbbra is hatalmas anyagi és szellemi forrásokat von el nem termelő célokra, míg Földünk népessé—

gének jelentős hányada éhezik, betegségektől szenved, és a legelemibb oktatás—

tól és orvosi segítségtől megfosztva él."

Ez utóbbi gondolatsor egybehangzik azzal a megállapítással. amelyet a Ma—

gyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke a konferenciához intézett nyi- latkozatában közzétett, s amely állásfoglalást a magyar kormánydelegáció felszó—

lalásában is hangoztatott. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a demográfiai egyen- súly — a társadalmi és a gazdasági fejlődéssel összhangban — csak a béke, a leszerelés, a biztonság és a nemzetek közötti gyümölcsöző együttműködés körül- ményei között biztosítható. A magyar felszólalásban hansúlyoztuk a következőket is: ..Véget kell vetni a katonai konfliktusoknak és a fegyverkezési versenynek, ame- lyek a legnagyobb fenyegetést jelentik az emberiségre és a környezetre nézve. lly

1194 NYITRAI FERENC—NE DR.

módon igen nagy mértékben növelhetők azok az erőforrások, amelyek felhasznál—

hatók lennének a fejlődés elősegítésére az egész világon. Fenntartás nélkül ma—

gunkévá tesszük azt a megállapítást, hogy a kormányoknak és a nemzetközi szer-

vezeteknek elsőbbséget kell adniok a nemzetközi kapcsolatok megjavításónak. a

katonai célokra felhasznált erőforrások átcsoportosí'tásának a társadalmi és gaz-

dasági szférában tervezett programok megvalósítására." ' Figyelemre méltó, hogy hasonló gondolatokat nemcsak a szocialista orszá- gok delegátusai fejtettek ki. hanem számos nyugat-európai küldött is. A konfe—

rencia jegyzőkönyve ezt így foglalta össze: ,.A delegációk elsöprő többsége egyetért abban, hogy a népesedési folyamatoknak a társadalmi és gazdasági folyamatokkal való harmóniája csak a béke és a nemzetek közötti gyümölcsöző együttműködés körülményei között valósítható meg."

2. A társadalmi—gazdasági fejlődés és a népesedés kapcsolata

Az alapelv, amelyet az egyes küldöttek felszólalásaikban kiemeltek. s amely

bekerült az ajánlások közé, azaz, hogy : ,,...a népesedéspolitika a társadalmi—gaz-

dasági fejlesztéspolitikának alkotóeleme és sohasem helyettesítője", az elmúlt évtized tapasztalataiból következik. A gazdasági fejlődés a világban ugyanis ki—

sebb mértékű volt a két világpiaci árrobbanás miatt a hetvenes évtizedben, mint az ezt megelőzőben. A gazdasági növekedés eltérő volt a fejlett és a fej- lődő világ országai között, de ezt különböző mértékű népességnövekedés kisérte.

A fejlett országokban a bruttó nemzeti termék évenként átlagosan 3.1 százalék—

kal nőtt a hetvenes évtizedben. a népesség növekedése pedig évenként már csak átlagosan 0.8 százalékos volt. A fejlődő világ országaiban is lassult a bruttó nemzeti termék növekedése. évenként átlagosan 5,2 százalékos volt. ez azonban 26 százalékos évi átlagos népességnövekedéssel párosult. így az egy főre jutó bruttó nemzeti termék növekedése évenként 2.6 százalékos volt. lsmeretes, hogy a hetvenes évtized második felében a második világgazdasági árrobbanás mé- lyebben rázta meg a fejlett tőkés országokat, s hatása a fejlődő világra is hosz- szabb időlntervallumra terjedt ki, hatása még ma is érződik.

Fejlődött a világ élelmezési helyzete, általában az élelmiszer-termelés gyor-

sabban nőtt. mint a népesség száma, így mód volt arra. hogy az egy főre jutó

élelmiszer—fogyasztást a világ egészében, köztük a fejlődő országokban is növel- jék. Ez azonban országonként és régiónként eltérő körülmények között követke—

zett be. 1978 óta az afrikai kontinens egyes részein romlott az élelmezési helyzet,

és továbbra is jelentős e kontinensen az éhező népesség, köztük az éhező gyermekek száma és aránya.

Ma azzal számolnak, hogy az ezredfordulót követő évekig a fejlődő orszá- gok élelmiszerigénye mintegy kétszeresére növekszik, a termelés azonban ezzel aligha fog tudni lépést tartani. A fejlődő világ továbbra is élelmiszerimportra szorul, s ehhez megfelelő erőforrások szükségesek.

A legutóbbi évtizedben számottevően fejlődött az oktatás. Mind az általá- nos. mind a közép— és a felsőfokú oktatási intézmények és a tanulók száma egyaránt jelentősen növekedett a fejlődő országokban. A nyolcvanas évtized kezdetekor az általános iskolába járó tanulók aránya a megfelelő korú népes—

ség 86 százalékát tette ki, a középfokon iskolázottaké 31 százalék, a felsőfokú intézmények hallgatóinak aránya pedig 7 százalék volt. Az ENSZ fejlesztési stra—

tégiájában azt a célt fogalmazták meg, hogy 2000-re az általános iskolákba já-

rók száma elérje a megfelelő korú népesség 100 százalékát. Ehhez az lenne szük—

A NÉPESEDÉSI KONFERENCIA 1195

séges, hogy 1980 és 2000 között a fejlődő országokban az általános iskolai tanu—

lók létszámát 56 százalékkal emeljék. Ilyen mértékű előrehaladás nem valószínű.

Az írástudatlanság még mindig jelentős a fejlődő országokban. 1970 és 1980

között a felnőtt analfabéták száma 760 millióról 825 millióra növekedett, és

nem mutatkozik jele annak, hogy ez a trend megváltozzon.

Az egészségügy fejlesztése nyilvánvalóan szoros kapcsolatban van az egyes országok népesedésének helyzetével és fejlődésével. A legutóbbi évtizedben el—

fogadott fejlesztési stratégia az ,,Egészséget mindenkinek 2000-ben"jelszó alap- ján elsősorban az alapellátást kívánja fejleszteni a fejlődő országokban. E té- ren azonban még lassú az előrehaladás. 1980-ban a fejlődő országok lakossá- gának több mint fele nem jutott egészséges ivóvízhez, számos súlyos betegség

továbbra is szinte korlátlanul terjed a világ nagy hányadában. Erről a nem

kormányközi szervezetek több anyagot adtak közre a konferencián.

Az eredményes népesedéspolitikának egyik feltétele, hogy a munkához való

jog és lehetőség általánossá váljék. Közismert, hogy a kapitalista országok többségében napjainkban nagy és növekvő a munkanélküliség. Az a korábbi

elképzelés, hogy 2000-re a teljes foglalkoztatottságot az egész világban meg- valósítják, nem tűnik reálisnak. E tekintetben a szocialista országok kiemelke—

dően kedvező eredményt értek el.

A természeti erőforrások között elsősorban a hagyományos energiahordo- zók szerepe a jelentős. Az előzetes számítások szerint ezek 2025-ig fedezik a szükségleteket, még növekvő igények mellett is. E téren is nagy azonbanafej—

lett és a fejlődő országok közötti különbség. Az egy főre jutó energiafogyasz- tás a fejlett országokban lényegesen gyorsabban nőtt, mint a fejlődő régiók- ban. Rendelkezésre állna a megfelelő életszínvonalhoz szükséges termőterület is, ennek kihasználása azonban távol van az optimálistól. A legutóbbi tíz év- ben a világ egyes régióiban folytatódott a siva'tagosodás, és évenként átlago- san 6 millió hektár terület vált művelhetetlenné. Az 1980. évi becslések szerint mintegy 6—700 millió személy táplálásához elegendő területen nem folyik ma megfelelő mezőgazdasági termelés. Számolni kell azzal is, hogy a környezet—

szennyeződés is növekszik, s ez fokozhatja az élet minőségének relatív rosz-

szabbodását a világ minden táján.

Mindezek a változások indokolták azt, hogy a Világ NépesedésiKonferen-

cia az ajánlások között négy olyan konkrét ajánlást fogadjon el, amely a tár—

sadalmi—gazdasági fejlődés és a népesedés összefüggéseit hangsúlyozza. Ezek a javaslatok azt szorgalmazzák, hogy a nemzeti társadalmi—gazdasági fejlesz- tési stratégiák vegyék figyelembe az összefüggéseket a népesedés, az erőfor—

rások, a környezet és a társadalmi—gazdasági fejlődés között. Felszólítjáka kor—

mányokat az éhség felszámolására, az analfabétizmus megszüntetésére,afog—

lalkoztatottság fokozására, a nők helyzetének javítására s az egyenlőtlenség felszámolására a nemzetközi kapcsolatokban. Hangsúlyozzák az ajánlások, hogy minden ország vállaljon részt a fejlődő országok társadalmi—gazdasági fejlesztésében, az önálló gazdasági kezdeményezéseket karolják fel, növeljék

a beruházásokat e térségekben.

3. A népesség számának alakulása, népesedéspolitika

1974 és 1984 között a világ népessége 4 milliárd főről 4.8 milliárd főre nö—

vekedett. A növekedés 90 százaléka a fejlődő országokban következett be. Vol—

tak azonban e téren már kedvező változások is. 1970 és 1975 között a népes-

1 196 NYITRAI FERENCNÉ DR.

ség növekedésének évi átlagos üteme még 2 százalék volt, 1980 és 1985 kö-

zött ez 1.7 százalékra csökkent. (Ebben elsősorban Kína népességszaporulatá- nak az évi átlagos 2.4 százalékról évi 1.2 százalékra való visszaesése játszott szerepet.) Az 1982-ben készített számítások szerint az évi népességszaporulat

a század végére 1.5 százalékra csökkenhet (az ENSZ előrejelzései közül a kö- zepest alapul véve). A legfontosabb demográfiai mutatók alakulását az elmúlt

évtizedre vonatkozóan és az előrejelzettek szerint a következő tábla mutatja.

A legfontosabb demográfiai mutatószámok*

Világ Fejlett országok Fejlődő országok

Mutatószám *

1974 1984 2000 2025 1974 1984 2000 2025 1974 1984 2000 2025

Népességszám (millió) 3994 l47ó3 6127 8177 1085 1166 1276 1397 2909 3597 4851 l5780 Évi átlagos szaporodás

(százalék)". . . . 2.03 1.67 1.52 0.93 0.89 0.64 0.52 0.29 2.46 2.02 1.79 1.06 Nyers születési arány-

szám (ezer lakosra)" 32,7 27.3 24,1 17,6 17,0 15.5 14.1 13.5 38.7 31,2 26.9 18.55 Nyers halálozási arány—

szám (ezer lakosra)" 12.7 10,6 9,1 8.4 9.2 9,6 9.4 11.0 14.0 11.0 9.0 7.6 Teljes termékenységi

arány" . . . . . Születéskor várható át—

logos élettartam" . 55.4 58.9 63,5 70,0 71.11 73.13 75.13 77,2 52,7 56,6 61.8 68.9 Csecsemőhalandóság

(ezer éiveszülöttre)" 93.8 80.8 59,5 32,6 215 16.9 12.8 9.6 106,4 91,5 66.15 49.11 Városi népesség (szá-

4.5 3.6 3.0 2.3 2.2 2.0 2.0 2.1 5.5 4.1 3.2 2.4

zolék)" . . . . . 38,0 41,2 48,2 62,5 68,3 72.0 77.8 85,4 26,8 31.3 40,4 57.7

4 milliónál nagyobb vá- _

rosok száma . . . . 28

41 66 135 13

14 16 21 15

27 50 114

* Az ENSZ 1982—ben készített népesség—előreszámítása alapján.

" Az 1970 és 1975. 1980 és 1985. 1995 és 2000. 2020 és 2025 közötti évekre vonatkozóan számított éves átlagok.

A táblában jelzett régiókon belül is eltérők az arányok. A kinainépszapo-

rulat csökkenése következtében Ázsiában volt a legnagyobb mértékű a növe- kedési ütem visszaesése, ugyanakkor alig volt érzékelhető változás Latin-Ame- rikában (a növekedés a korábbi 2.5 százalékos évi ütemről mindössze 2,3 szá—

zalékra csökkent), Afrikában pedig folytatódott a népesség növekedési ütemé- nek gyorsulása a korábbi 2.7 százalékról a nyolcvanas évek első felére évi 3 százalékra. Országonként vizsgálva a kép még differenciáltabb.

A fejlett országok között is jelentősek a különbségek. Mindössze két olyan ország volt, ahol gyorsult a népszaporulat növekedési üteme 1970—1979 és 1980—1985 között, hat országban nem volt változás, a többi fejlett országban pedig csökkenés következett be. Többek között csökkent a népesség lélek—

száma 1980—1985 átlagában a Német Demokratikus Köztársaságban, Dániá- ban. Svédországban, az Egyesült Királyságban, Ausztriában, Belgiumban,aNé- met Szövetségi Köztársaságban, Luxemburgban. Svájcban és hazánkban. Az ENSZ Világ Népesedési Akcióterve felhívta az országok figyelmétarra. hogy vizs—

gálják népességük alakulását és azt is, hogy ez mennyiben felel meg az ország társadalmi—gazdasági célkitűzéseinek. Az 1983 közepén végrehajtott vizsgálat

szerint a világ országainak csaknem kétharmada kormányszinten foglalt állást a

népesség alakulásával kapcsolatosan. Egyre több olyan ország van a fejlődő vi—

lágban. amely maga is túlzottnak tartja a népesség szaporodásának ütemét. A mexikói konferencia ajánlásai úgy foglaltak állást, hogy az egyes országok né—

pesedéspolitikája tartsa tiszteletben az emberi jogokat, a meggyőződést. a val- lást, a kulturális értékeket, minden egyén és házaspár alapvető jogát arra, hogy

A NEPÉSEDÉSI KONFERENCIA 1197

maga határozza meg családja nagyságát. Az Akcióterv felszólította a kormá-

nyokat. hogy törekedjenek a népesedési trendeket a saját országuk számára kedvező irányba befolyásolni.

A mexikói ajánlások javasolják a kormányoknak, hogy biztosítsanak meg—

felelő forrásokat a népesedéspolitika megvalósításához. és vonják be a döntési folyamatba a közvetlenül érintett népességet. a megvalósításba a helyi közössé- geket és az érdekelt nem kormányzati szerveket. Ezek az ajánlások tökéletesen megfelelnek a hazánkban elfogadott elveknek, kormányunk 1984. szeptember 27-i állásfoglalásának és a tényleges gyakorlatnak is. Ezért is hangsúlyoztuk a konferencián:

,.Kormányunk állásfoglalása szerint az országok népesedési helyzete nagy- fontosságú nemzeti ügy, ezért mind középtávú, mind pedig hosszú távú társa- dalmi—gazdasági terveinkben a kormányzati felelősség tudatában megfelelő in- tézkedéseket tervezünk. A népesedéspolitikát a szocialista társadalom és gazda- ságpolitika szerves részének tekintjük. Népesedéspolitikai intézkedéseinket — a társadalmi és gazdasági feltételek figyelembevételével —- folyamatosan a változó demográfiai helyzethez, illetve a módosuló gazdasági—társadalmi lehetőségek—

hez kívánjuk igazítani. A magyar népesedéspolítika kialakításában atársadalom és a gazdaság szükségleteinek, a nemzet jövőjének figyelembevétele mellettab—

ból indulunk ki, hogy az nem csorbíthatja az egyén jogait, minden család maga döntheti el és kell, hogy döntsön arról, hogy hány gyermeket kíván felnevelni. A magyar népesedéspolitika azt a célt is szolgálja, hogy megerősítse az egyének és a családok jogai és elgondolásai érvényesítésének anyagi—szociális alapjait a kívánt családnagyság elérése érdekében. A magyar kormány népesedéspoliti- kája összhangban van az Egyesült Nemzetek Szervezete által meghírdetett né- pesedéspolitika szellemével . . .

A népesedéspolitikai célok valóra váltása az állam erőfeszítései mellett meg kívánja a társadalom. a lakó— és munkahelyi közösségek, a családok és az egyé—

nek felelős magatartását. cselekvő részvételét. Olyan közszellem kialakulását kí—

vánjuk elérni, amely az állampolgárokat életvitelükben és társadalmi kapcso—

lataikban a népesedési helyzet alakulása szempontjából kedvező és felelős magatartásra ösztönzi. Hangsúlyozni kívánjuk azonban. hogy népesedéspoli—

tikánk az egyének és családok önkéntes elhatározására, magatartására épül, a kormányzat annak csak közvetett befolyásolására kíván szorítkozni. és tudjuk, hogy ennek hatása csak hosszabb távon tud érvényesülni. Az állampolgárok ön- álló családtervezési jogát kormányunk változatlanul alapvető egyéni jognak te—

kinti."

Ez az állásfoglalásunk a konferencia többségének elismerését és egyetérté- sét váltotta ki.

4. Termékenység és halandóság; a nők helyzete

A Világ Népesedési Akcióterv szerint a család a társadalom alapegysége.

Javasolják, hogy a családot a törvény védje, és tegyenek intézkedéseket mind a házastársak. mind a gyermekek jogainak védelmére a házasság megszűnése vagy felbontása esetén. Ez az alapelv tökéletes összhangban van a magyar kor—

mány elveivel és gyakorlatával.

1974 óta a világban csökkent a termékenységi arány,scsökkent az egy nőre

jutó gyermekszám is. Az átlagos gyermekszám ma a fejlett világ országaiban 2.0.

a fejlődő országokban pedig átlagosan 4,1 fő. Afrikában 6.4 az egy nőre jutó át—

1198 wmi/%u FÉRENCNÉ orr.

logos gyermekszám (ugyanannyi mint 10 évvel ezelőtt), Dél-Ázsiában 4.7, Latin-

Amerikában 4.1, Kelet-Ázsiában viszont már csak 2.3. Az ENSZ népesség-előre- számítása szerint a teljes termékenységi arány az ezredfordulóra 3 lesz. a fejlő—

dő országokban az átlagos családnagyság várhatóan 3.2 lesz. a fejlett orszá—

gokban pedig a jelenlegi szinten marad. '

Egyik fontos javaslata a Világ Népesedési Akciátervnek a túl korai házas—

ságok arányának csökkentése s a családtervezés modern módszereinek elter- jesztése. Ez utóbbiak tekintetében jelentős eredményeket értek el a világ nagy részében már az elmúlt évtizedben is. A családtervezési szolgáltatásokhoz jobb feltételek mellett lehet hozzájutni, egyre több országban legalizálták a szüle- tésszabályozási módszerek különböző fajtáit. 1982-ben már csak egyetlen fejlett országban és a fejlődő országok mintegy 3 százalékában volt érvényben olyan jogszabály, amely tiltja a modern védekezési módszerek használatát. 1982 kö—

zepén a világ népességének 39 százaléka élt olyan országban, ahol az abor—

tuszt a nő kérésére végrehajtják, és további 25 százalék olyan országban. ahol

bizonyos feltételek között engedélyezik a művi vetélést.

A családtervezés elterjesztéséhez azonban nemcsak a korszerű fogamzás-

gátlók szükségesek, hanem az oktatás és felvilágosítás, tájékoztatás is. E téren is volt. bár az igényekhez képest szerény előrehaladás. A világ néhány orszá-

gában, főleg Ázsiában a kormányok egy része a családtervezésbe közvetlenebb

módon is beleavatkozik (sterilizáciával, direkt ösztönzéssel például Kínában;

Szingapurban, Dél-Koreában).

A termékenység alakulása mellett a népességszám változását nagymérték- ben befolyásolja a megbetegedések és halálozások gyakorisága. Ezek csökken-

tése minden társadalom fő céljai közé tartozik — ahogy ezt a Világ Népesedési

Akcióterv is deklarálja.-

A Világ Népesedésí Akcióterv eredetileg azt a célt tűzte ki. hogy 1985—rea

világ népességének várható élettartama 62 év legyen. 2000-re pedig 74 évre emel—

kedjék. Az 1985-re korábban elfogadott ajánlást nem sikerült elérni, a várható

élettartam napjainkban a világban átlagosan 59 év. A fejlett országokban a születéskor várható átlagos élettartam 73 év, a fejlődő világ országaiban azon—

ban csak 57 év. Az ENSZ újabb előreszámitásai azt jelzik, hogy a fejlődő orszá- gokban a 62 éves várható élettartamot majd csak az ezredfordulóra érik el. A várható átlagos élettartam (: legalacsonyabb Afrikában (50 év) és az indiai szub-

kontinensen és környező országaiban (54 év).

A—fejlett országok között is vannak -— bár kisebb -— különbségek. A nyolc- vanas évek elején Észak—Amerikában 74 év, Európában 73 év (ezen belül Kelet- Európában 72 év), Óceániában 68 év volt az átlagosan megélt évek száma.

A nyolcvanas évek elején a világ egészében a nyers halálozási arány 10.ó ezrelék, ami az előrebecslések szerint az ezredfordulóra 9,1 ezrelékre csökken.

A halálozási arány legmagasabb Afrikában (kivéve Észak—Afrikát) és Dél-Ázsiában.

Vannak olyan afrikai országok. ahol az ezer főre jutó halálozások száma 20—25 között van.

Az egyes országok mortalitási arányszámában jelentős szerepet játszik a csecsemőhalandóság. A Szaharától délre fekvő afrikai területeken az ezer élve—

születésre jutó egy éven alul meghaltak száma napjainkban is meghaladja a 200—at. Magas és csak lassan csökkenő az arány Dél-Ázsiában (kivéve Sri Lan—

kát).

A halálozás fő okai különbözők a világ egyes régióiban. A fejlett országok- ban általában a legtöbb halálozást a keringési és a légzőrendszer betegségei. a

A NÉPESEDÉSI KONFERENCIA 1199

rosszindulatú daganatok és az erőszakos eredetű halálokok okozzák. A kevésbé fejlett országokban a fertőző betegségekből adódik a legtöbb haláleset, és no—

gyon sok áldozatot követelnek a csecsemőkor betegségei is.

E felismerések alapján a Világ Népesedési Akcióterv azt javasolta, hogy elsősorban a magzati, csecsemő- és korai gyermekkori halandóság csökkenté- sét, az anyai halandóság mérséklését tűzzék ki célul az egyes országok egész—

ségügyi intézményei. Fontos feladat a nemek, a társadalmi—gazdasági foglal—

kozási csoportok, a városi és a vidéki területek, a különböző etnikai csoportok

közötti morbiditási és mortalitási differenciák fokozatos csökkentése, hosszabb

távon megszüntetése. Ennek érdekében alapvető a nem kielégítő és a rosszul—

tápláltság felszámolása, bizonyos fertőző és paralitikus betegségek kiküszöbölé-

se.

Az ajánlások hangsúlyozzák, hogy alapvető jelentőségű az egészségre nem ártalmas ivóvíz biztosítása. Olyan intézkedéseket is célszerű hozni, amelyek ja- vítják a munkaképes korú népesség egészségi állapotát. csökkentik a szociális és a környezeti tényezők hatását, az erőszakos cselekmények okozta morbiditást és mortalitást. Különös figyelmet kell fordítani a hátrányos helyzetű csoportokra, az öregek fokozott gondozására, egészségügyi ellátására. Az ajánlásokban is visszatükröződik az a követelmény, hogy az egészségre káros szokásokat, köztük

a dohányzást. a jelentős alkoholfogyasztást. a kábítószerek élvezetét csökkente-

ni kell, ezek ellen nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt fel kell venni a küz—

delmet. Ezek a feladatok és törekvések szerepelnek a magyar kormány népese- déspolitikai koncepciójában is.

A termékenység—halandóság kérdéscsoportjában a legtöbb vita a születés—

szabályozással kapcsolatban merült fel a mexikói konferencián.A művi abortusz ellen foglalt állást több delegátus, köztük elsősorban az Egyesült Államok és a Vatikán delegációja. Az Egyesült Államok állásfoglalásában a politikai moti- váció (taktikai megfontolások az elnökválasztás miatt) volt az elsődleges. A fej—

lett országok többsége az abortusz legalizálása mellett foglalt állást. Érdemes idézni a svéd delegáció álláspontját a témában: .,A svéd delegáció véleménye szerint a hatékony fogamzásgátlás mentesíti a nőket a nem kívánt terhességek—

től és művi abortuszoktól, és jelentősen javítja az anyák és gyermekeik egész- ségét. A fő cél mindíg a nem kívánt terhességek megelőzése. A nem biztonsá- gos egészségügyi körülmények között végrehajtott illegális abortuszok azonban nagyon súlyos egészségügyi kockázatot jelentenek számos országban. A svéd delegáció nagyon sajnálja, hogy elfogadták azt a módosítást, mely szerint törölni kell az ,illególís' szót az ajánlásból, ami arra utal. hogy ez a konferencia nem

ismerte el ennek az igen fontos problémának a jelentőségét. A svéd delegáció

szeretné megismételni, hogy az illegális abortusz kiküszöbölésére vezető fontos lépés annak biztosítása. hogy a világon minden nő számára megvalósítható le—

gyen a legális és biztonságos abortusz." Nyilvánvaló, hogy a legális abortusz a nők és születendő gyermekeik s így az egész társadalom érdeke. A delegátu—

sok többsége ezt az álláspontot hangsúlyozta.

Az ajánlások az egyes kormányok népesedéspolitikájára vonatkozóan is megfogalmaztak követelményeket. Ezek közül is a következők érdemelnek külö—

nös figyelmet.

.,A kormány által elfogadott illetve támogatott családpolitika vegye figye-

lembe az alábbi intézkedések szükségességét:

a) anyagi és (vagy) egyéb támogatás a szülők részére — beleértve a gyermeküket egyedül nevelő szülőt — a gyermek születése előtti. illetve utáni időszakban, valamint ab—

1200 * NYITRAI FÉRENCNÉ DR.

ban az időszakban, amikor a szülőkre nagyobb felelősség hárul a gyermek gondozásával

és nevelésével kapcsolatban;

b) gyermekvédelmi szolgálatok és a gyermekgondozásra vonatkozó intézkedések meg- erősítése:

c) anyasági és apasági szabadság elegendő ideig, hogy lehetővé tegyék bármelyik szülőnek a gyermek gondozását megfelelő anyagi kárpótlással. anélkül, hogy ez a későbbi életpályát hátrányosan befolyásolná, és biztosítsanak alapvető kommunális lehetőségeket, amelyek lehetővé teszik a dolgozó szülőknek. hogy ellássák gyermekeiket és idős család—

tagjaikat;

d) fiatal házaspárok és szülők -— beleértve az egyedülálló szülőket — támogatása a megfelelő lakás megszerzésében."

Mindezek a feladatok igénylik a nők helyzetének fokozott javítását. Kétség- telen, hogy az elmúlt tiz évben is volt e téren fejlődés, a nőknek a férfiakkal va—

ló tényleges egyenjogúsága azonban a fejlődő országok nagy részében még ke-

vésbé érvényesül, és a fejlett világban is megtalálható a nemek közötti nyílt vagy

burkolt diszkrimináció.

Ma már nemcsak arról van szó, hogy a jogrendszerben biztosítsák a nők

egyenlőségét, hanem elsősorban arról. hogy meg kell teremteni ennek feltételeit

és lehetőségeit. Ehhez a nők iskolázottságának. műveltségi színvonalának emelése

szükséges, 5 ez egyben elősegítheti a gyermekek ésszerű nevelését is. A női

egyenjogúság deklarálása ma már világméretű. a realizálás feltételének megte—

remtése azonban még a fejlett országokban is lassan halad.

A következő időszakban fontos feladat a nők bekapcsolása a társadalmi—

gazdasági fejlesztési folyamat minden szakaszába. E célból a nők törvényes jogai—

nak védelmére célszerű akcióprogramokat kialakitani. Biztosítani kell a nők mun—

kához való jogát és azt, hogy a nők párhuzamosan teljesíthessék családi és nem családi szerepüket, és ehhez az oktatás, a képzés, a foglalkoztatáspwolitika, vala—

mint a túl korai házasodás csökkentése nyújtson segítséget.

Első ízben foglal állást egy nemzetközi dokumentum úgy, hogy a férfiak ak-

tív bevonása a családi kötelezettségek viselésébe (ide értve a családtervezést, a

gyermeknevelést és a házimunkát) elengedhetetlen. Ez is azt célozza, hogy a csa—

ládi kötelezettségeket egyenlően osszák el. és hogy ezt az egyenlő teherviselést elősegítsék az oktatás, a képzés, a kommunikáció és a foglalkoztatáspolitika esz- közeivel is.

5. A népesség területi eloszlása, országon belüli és nemzetközi vándorlás

A népesség területi elhelyezkedésében számottevő változások következtek be az elmúlt időszakban. Az 1974 és 1980 közötti mindössze hat év alatt a városi népesség aránya a világban átlagosan 38 százalékról 41 százalékra emelkedett. s ez az előrejelzések szerint az ezredfordulóra eléri a 48 százalékos szintet. Csök- kent az urbanizáció foka közötti különbség a fejlett és a fejlődő országokban (bár egyes régiókon belül országonként elég nagyok a különbségek). A falusi területek népességszáma lassabban nőtt a városokénál. A fejlődő országokban azonban e téren is volt emelkedés, míg a fejlett országokban a falusi népesség száma és aránya egyaránt csökkent. A falusi területek elnéptelenedése a közeli jövőben

várhatóan gyorsul (ez hazai gond is).

Különösen jelentős városi koncentráció alakult ki a 4 milliónál népesebb vá—

rosok, az úgynevezett megalopoliszok körül. Ezek száma 1974—ben 28 volt, 1984-ben már 41. Ezek közé (sőt ezek között az élenjárók közé) tartozik Mexikóváros. A kon- ferencia székhelye azt illusztrálta, milyen gazdasági. társadalmi, ellátási. közleke—

dési problémákat jelent a túlzott városiasodás, a megalopoliszok puszta léte.

A NÉPEÉEDÉS! KÓNFÉRÉNCIÁ v1' Éöt

A konferencia dokumentumai azt állapították meg, hogy egyes kormányok alíg tettek valamit annak érdekében. hogy a népesség területi eloszlásának ked- vezőtlen tendenciáit megváltoztassák. Ezért szorgalmazza a Világ Népesedési Ak- cióterv azt. hogy alakítsák ki a kormányok a népesség területi megoszlására vo- natkozó saját politikájukat, figyelembe véve az ország társadalmi—gazdasági fej- lesztési céljait a különböző területeken élő népesség érdekeit, az eltérő település—

formák azonos vagy (: kívánatosnak megfelelő fejlesztését.

A Világ Népesedési Akcióterv a nemzetközi vándorlással kapcsolatos problé- mákat is fontos kérdésnek tartja. A legutóbbi évtizedben a különböző nemzetközi vándorlásfajták jelentősen változtak, a tőkés világ gazdasági válsága következté—

ben a külföldi munkások iránti kereslet csökkent, sőt visszavándorlás kezdődött meg. Európában a külföldi munkások létszáma 1974-ben 6.5 millió volt, 1980—ban 62 millióra csökkent. Ezt gazdasági ráhatással. esetenként a bevándorlást korláto- zó íntézkedésekkel érték el. Más a helyzet Nyugat-Ázsia kis népességű olajterme- lő országaiban és Líbiában, ahol növekszik a külföldi vendégmunkások száma.

Nagyobb problémákat okoz az illegális vagy okmányokkal nem rendelkezők vándorlása, amely elég jelentős a világ több országában (például az Egyesült Ál—

lamokban az illegálisan bevándorolt és munkát vállaló munkások számát 2 és 6 millió közé teszik a különböző becslések).

A nemzetközi vándorlással kapcsolatos problémák megoldása jelentős erőfe—

szítéseket igényel nemcsak az egyes befogadó országoktól, hanem a különböző nemzetközi szervezetektől is, ezért a konferencia e kérdéscsoportban is több aján—

lást fogadott el.

6. A népesség összetétele

Különös figyelmet kell fordítani a következő időszakban a népesség változó korösszetételére és ezzel kapcsolatban a családok és háztartások módosuló szer—

kezetére. A fejlődő világban a gyermekek és a fiatalkorúak növekvő aránya okoz problémát. a fejlett országokban (köztük hazánkban is) a népesség öregedése.

1984—ben a világon 570 millió öt éven aluli gyermek élt, ezek 85 százaléka a fejlődő országokban (relatíve a legtöbben Afrikában). Az iskolás korú (6—17 éves) népesség száma 125 milliárd fő volt, a világ népességének 26 százaléka. Az élet harmadik harmadát elérők aránya is eltérő a világ különböző régióiban. A fej—

lődő országokban a 60 éves és idősebb népesség aránya 7, a fejlett országokban 16 százalék, s ez az ezredfordulóig tovább nő.

Az öregek között jóval több a nő, mint a férfi: száz öregkorú nőre 78 férfi jut. A fejlett országokban 2025-ig az öregkorúak számának növekedése évi 1,2—i,8 százalék körül várható. A fejlődő országokban —- megfelelő egyészségügyi intézke- dések hatására -— az öregkorúak arányának növekedése évenként átlagosan 3 százalékos lesz.

A népességösszetétellel kapcsolatban elfogadott ajánlások külön intézkedé- sekre hívják fel a kormányok figyelmét a gyermek-, a fiatal- és az öregkorúak vo—

natkozásában. Tekintettel arra, hogy hazánkban az öregedési folyamat a jellemző, érdemes idézni az ezzel kapcsolatos ajánlást: ..Felszólitjuk a kormányokat, erősit- sék meg újra kötelezettségeiket az öregedésre vonatkozó nemzetközi akcióterv végrehajtásával kapcsolatosan. Ebben a tekintetben tovabbi erőfeszítéseket kell tenni, hogy elemezzék az öregedés kérdését, főképp hatásait az általános fejlő- désre, a szociális szolgáltatásokra, az orvosi ellátásra és egyéb kapcsolódó terü- letekre. Az ilyen adatok alapján felszólítjuk a kormányokat, tegyenek megfelelő

3 Statisztikai Szemle

1202 NYtTRAl FERENCNÉ DR.; '

intézkedéseket az idős emberek jólétének és biztonságának támogatására különös figyelmet fordítva az idős nők helyzetére és szükségleteire. A kormányok és nem—

zetközi szervezetek fokozzák erőfeszítéseiket és tevékenységüket az öregek gondo- zásának javítására a családokon belül. Ezenkívül a kormányok a népesség öregedő részét ne csupán eltartott csoportnak tekintsék, hanem vegyék figyelembe azt is,

hogy az öregek milyen aktívan működnek és még mindig közreműködnek család—

juk és a közösség gazdasági, társadalmi és kulturális életében."

A kormányok figyelmét felhívják az ajánlások arra is. hogy az ország sajátos-

ságainak megfelelően a tervezés során vegyék figyelembe a családok és háztar—

tások összetételében bekövetkezett és várhatóan bekövetkező változásokat. Ilyen

meggondolások vezették a magyar kormányt is a népesedéspolitikai koncepció kor-

szerűsítésében (például a többgenerációs együttéléshez szükséges lakások kiala-

kítása stb.).

7. Demográfiai kutatás, oktatás, ínformációóramlás

Minden ország és az egész világ népesedéspolitikájának kidolgozásához szük- séges, hogy ismerjük a népesség állapotát. helyzetét s az erre vonatkozó adato-

kat. Az ajánlások ,,Az ismeretek bővítése" címén részletesen foglalkoznak a né—

pesedésstatisztikai adatgyűjtések és elemzések követelményeivel. Hangsúlyozzák, hogy a népesedési trendek és a perspektívák megismeréséhez alapvetően szüksé- ségesek az ilyen irányú rendszeres statisztikai adatgyűjtések. elsősorban a nép- számlálások.

Az elmúlt évtizedben e téren — nem kis mértékben az ENSZ hatására —- je—

lentős volt az előrehaladás. 1975 és 1984 között 192 ország és terület tartott nép—

számlálást, a világ népességének 95 százalékát számlálták meg. (Tíz évvel koráb- ban csak 71 százalékot.)

A demográfiai kutatások azonban nem korlátozódhatnak kizárólag a nép- számlálásokra és az ezeket kiegészítő reprezentatív adatgyűjtésekre. Szükségesek olyan vizsgálatok is. amelyek az egész világra vonatkozó összehasonlító adatokat tartalmaznak. Az ilyen típusú vizsgálatok közül kiemelkedő jelentőségű az 1972—

ben megkezdett Világ Termékenységi Vizsgálat (WFS), amely 42 fejlődő és 20 fej-

lett ország adatait elemzi. Ez a vizsgálatsorozat 1984-ben fejeződött be. Újtípusú vizsgálatsorozat indult 1979-ben a Háztartásstatisztikai Vizsgálati Program (NHSCP) alapján. Ennek kapcsán 42 országban kezdték meg a felméréseket. (Mindezekben

a vizsgálatokban részt vesz a magyar Központi Statisztikai Hivatal is.)

A demográfiai adatok elemzése tekintetében gyors előrehaladás mutatkozott az elmúlt évtizedben. Elsősorban a termékenységi folyamatok elemzése bővült, ki-

sebb mértékben a halandósági kutatások. Ahhoz. hogy az ilyen vizsgálatokat szé- les körben jól felkészült szakembergárda végezze. igen fontos a demográfuskép- zés. Erre az ajánlások megfelelő (81—83. sorszámú) pontjai vonatkoznak. A demog- ráfusok képzésében nagy jelentőségük van az egyes országok nemzeti egyetemei- nek. de ezek mellett olyan posztgraduális nemzetközi oktatá központoknak is, ame- lyek keretében több (főleg fejlődő) ország fiataljai tanulhatnak.

A konferencia az ismeretek bővítésének tárgykörében összesen 17 javaslatot

fogadott el. Ezek többek között felszólítják a kormányokat arra. hogy folyamato—

san gyűjtsenek, dolgozzanak fel és publikáljanak demográfiai adatokat. Készít—

senek rendszeresen népesség-előreszámításokat, közöljenek adatokat a kisebbségi csoportokra vonatkozóan, fejlesszék a vándorlási (mind az országon belüli. mind a nemzetközi vándorlásra vonatkozó) statisztikát. Felhívják a kormányokat arra is.

A NÉPESEDÉSI KONF'ERENCIA 1203

hogy vegyenek részt az ENSZ 1990. évi (vagy a körüli) népszámlálási és lakás- számlálási programjában. Emellett bővítsék a reprezentatív felvételek programját, elsősorban a termékenységre, a családtervezésre. az anyák és a gyermekek egész—

ségi állapotára, a halandóságra és a vándorlásokra vonatkozóan. Hangsúlyozzák

az ajánlások azt is. hogy a statisztikai adatgyűjtésekben az egyénekről szóló ada- tok bizalmas jellegét és titkosságát biztosítani kell. Felhívják a kormányok figyel- mét arra. hogy ahol szükséges létesítsenek, vagy ahol már megvan, fejlesszék to—

vább az anyakönyvi rendszert s a népességnyilvántartásokat annak érdekében, hogy a szükséges népmozgalmi adatok megfelelő bizonylati bázison álljanak ren- delkezésre.

A demográfiai kutatásokkal kapcsolatban elsősorban a termékenységgel, a családtervezéssel, a születésszabályozási módszerekkel kapcsolatos kutatások el- sőbbségét hangsúlyozzák, ezek mellett növekvő az operatív kutatások szerepe is.

A kutatások terjedjenek ki a népesedési folyamatoknak a gazdasági—társadalmi fejlődéssel való összekapcsolására, s az ilyen fajta kutatási eredményeket is te- gyék közzé.

Nem kevésbé fontos az a négy javaslat, amely az irányítás, a képzés, a tájé- koztatás és a hírközlés feladatairól szól: ,,Felkérjük a kormányokat, alakítsák ki

képzett személyek megfelelő testületét integrált népesedés— és fejlesztéspolitika, tervek és programok hatékony kidolgozására és megvalósítására minden szinten.

Ebben a tekintetben a kormányoknak és oktató intézményeknek fokozott erőfeszí- téseket kell tenniök nemzeti és nemzetközi szinten, hogy még jobban megkönnyít- sék a demográfiai vizsgálatok integrálását a tantervekbe a politika kidolgozói és végrehajtói számára, akik a fejlesztési programokat tervezik és megvalósítják

Felszólítjuk (: kormányokat és a kormányközi szervezeteket, hogy hatékonyab- ban használják fel a rendelkezésre álló. népesedésre vonatkozó adatokat, és e célból létesítsenek fórumokat, amelyek fontossági sorrendet állapítanak meg a de- mográfia területein a népesedésről szóló adatok és vizsgálatok eredményei alap—

ján, és szükség szerint figyelembe veszik ezek módosítását; ezen kívül fokozni kell a nemzeti és nemzetközi támogatást az információk terjesztésének és cseréjének javítására, országos szinten."

Magyar szempontból ezek az ajánlások megerősítik azt a tevékenységet, ame- lyet eddig is folytattunk, s amelynek szükségességét a Minisztertanács 1984. szep- temberi döntése alátámasztotta. A rendszeresen közzétett és széles körben publi-

kált népszámlálási adatokat hazánkban kiegészítik a két népszámlálás közötti mik-

rocenzus adatai, 5 mindazok a reprezentatív adatgyűjtések, amelyeket az Egységes

Lakossági Adatgyűjtési Rendszer (ELAR) keretében gyűjtünk, dolgozunk fel és te-

szünk közzé. Az 1984. októberi mikrocenzus aktuális információkkal gazdagítja a demográfiai adatok körét főként az idősebb népességre, a szülőképes korban levő nőkre s a gyermekek ellátásával kapcsolatos tevékenységekre vonatkozóan.

8. A kormányok és a nemzetközi szervezetek szerepe

A Világ Népesedési Akcióterv külön fejezetben foglalkozik azzal, hogy a né- pesedéspolitika megvalósításában mi az egyes nemzeti kormányok szerepe, és eh- hez milyen támogatást kell nyújtaniok a nemzetközi szervezeteknek. Az 1974-ben elfogadott alapelvek egy része a gyakorlatban megvalósult. Az elmúlt tíz év ta-

pasztalatai azt mutatták, hogy a népesedéspolitika sikere azon is múlik, hogy az adott ország kormánya milyen mértékben ösztönzi annak végrehajtását. A gyakor-

lat mutatta meg azt is, hogy a nemzetközi szervezetek, köztük nemcsak az ENSZ.

at

1204 ' NYITRAi FERENCNÉ on, _ hanem a nem kormányközi szervezetek is jelentős szerepet vállalhatnak a népe—

sedési kérdések nemzeti és nemzetközi befolyásolásában.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében a legjelentősebb feladatot a kö- vetkező szervezetek látták el:

— a Népesedési Főosztály (Population Division), amely demográfiai elemzéseketrvé—

gez, és a módszertani fejlesztésért felelős; ,

— a Statisztikai Hivatal (Statistical Office), amely az egyes országok demográfiai ada- tait összegyűjti, összegzi, publikálja, és ajánlásokat dolgoz ki a statisztikai módszerek egy-_

ségesítése s az adatok összehasonlithatósága érdekében;

—- a Technikai Együttműködési és Fejlesztési Főosztály (Department of Technical Co—

operation for Development), amely a népesedési programok végrehajtását segíti szakér-

tőkkel és technikai eszközökkel; ,

—— a Népesedési Alap (Fund for Population Activities), amely szervezi és irányítja (:

világszintű és a több országot érintő népesedési programokat, biztosítja azok pénzügyi tá-

mogatását; *

- a regionális ENSZ bizottságok népesedési részlegeiken keresztül irányítják a regio—

nális tevékenységet, végzik a regionális elemző munkát:

-— egyes szakosított szervezetek: főleg a környezetvédelmi (UNEP), a gyermekalap (UNICEF), (: munkaügyi (ILO), az élelmezésügyi (FAO), a nevelés— és oktatásügyi (UNESCO), az egészségügyi szervezet (WHO), a Világbank (World Bank) a saját területükön és vizs—

gálati körükben végeznek közvetlen vagy közvetett demográfiai tevékenységet.

Ezek a szervezetek nemcsak tudományos munkát végeztek, és tapasztalatcsere—

lehetőséget biztosítottak az elmúlt évtizedben, de sok esetben igen jelentős anya- gi és technikai eszközöket is bocsátottak a fejlődő világ rendelkezésére. (A leg—

utóbbi kinai népszámlálást például ilyen segítség nélkül aligha lehetett volna le- bonyolítani.)

A nem kormányközi szervezetek közül a legjelentősebbek

— a Nemzetközi Családtervezési Szövetség (lPPF),

—— a Nemzeti Népességtudományi Unió (IUSSP),

—— a Nemzeti Demográfiai Kutatásokat Koordináló Bizottság (ClCRED).

Újfajta és gyümölcsözőnok ígérkező tevékenység bontakozott ki a parlamenti képviselők körében 1979 óta. A népesedési kérdések megértését és az ezekhez

szükséges jogszabályok kialakítását (és az országok közötti tapasztalatcserét is)

jól segítik a regionális parlamenti csoportok.

A mexikóvárosi konferencia a nemzetközi együttműködés szerepének növelése érdekében kilenc ajánlást hagyott jóvá, amelyek arra hívják fel a figyelmet, hogy bővíteni kell nemzetközi segítséggel és közreműködéssel is a demográfiai terve—

zést, a biológiai. orvos- és társadalomtudományi kutatásokat, az ezekhez szüksé- ges adatgyűjtést és elemzést. Ennek érdekében -— ugyancsak a nemzetközi szerve- zetek közreműködésével —- az országok közötti tapasztalatok cseréjét rendszeressé

kell tenni.

Mindezekben a tevékenységekben növekszik az ENSZ Népesedési Alapjának (UNFPA) vezető szerepe.

Néhány következtetés

A konferencia alapvető céljait elérte: megvizsgálta a tíz évvel korábban ho—

zott ajánlások megvalósításának helyzetét. és megfogalmazta a következő időszak- ra vonatkozó ajánlásokat. Ezek a most megvitatott és elfogadott ajánlások már nemcsak egy évtizedet fognak át, hanem kitekintenek az ezredfordulóig terjedő.

sőt az ezt követő időszakra is.

A NÉPESEDESI KONFERENCIA 1205

Bár az új ajánlások nem hoztak alapvetően eltérő elemeket a Világ Népese-

dési Akciótervbe, de megfelelően kiemelik és jól súlyozzák a mai legfontosabb

tennivalókat.

Egyértelműbben indulnak ki abból az alapelvből, hogy elsődleges a társadal—

mi—gazdasági fejlesztés és az ehhez szükséges béke és nemzetközi együttműködés.

Kétségtelen. hogy elsősorban a fejlődő világ számára fogalmazott meg a mexikóvárosi konferencia irányokat és ajánlásokat. Arányaiban lényegesen keve—

sebb az. ami a fejlett országokra vonatkozik. A világ népesedésének egyensúlya szempontjából azonban jó irányban és helyes mértékben haladt előre ez a kon—

ferencia.

Mint minden mai nagy nemzetközi konferencián, a mexikóvárosi Világ Népe- sedési Konferencián is a politikai kérdések kerültek előtérbe, hiszen nem lehet füg- getleníteni a népesedés helyzetét és az ezzel kapcsolatban szükséges intézkedése—

ket attól. hogy milyen a világ politikai arculata. s milyenek az erőviszonyok. Nagy eredménynek tarthatjuk azt, hogy az esetek többségében a szocialista országok egységes nézetei —— amelyhez számos fejlődő ország is csatlakozott — többségi vé- leményként fogalmazódtak meg. Ezzel meg lehetett akadályozni azt, hogy az Egye- sült Államok nemegyszer szélsőséges javaslatai tért nyerjenek.

A konferencián a szocialista országokat —— s a fejlődő világ többségét — a népesedési kérdések iránt elkötelezett kormányzati tisztségviselők és szakemberek képviselték, akik szót értettek a vitatott kérdésekben. Az Egyesült Államok delegá- cióját a Szabad Európa Rádió igazgatója vezette. és a delegáció tagjai közt is hasonló indíttatású vezetők voltak. Ez a tény önmagában is visszatetszést keltett.

Kétségtelen, hogy továbbra is maradtak eltérő vélemények, és továbbra is érvényesülni fog eltérő gyakorlat az egyes kormányok népesedéspolitikájának ki- alakításában és megvalósításában. Az összkép azonban kedvező. Örömünkre szol—

gálhat, hogy a magyar népesedéspolitika alapelvei, valamint népesedési helyze- tünk megoldására tervezett intézkedéseink tartalma a konferencia során kedvező visszhangra talált. Az az alapelv, amely az emberi jogokat szem előtt tartva és erősítve a szabad és közvetlen befolyástól mentes családtervezést hangsúlyozza.

megfelel a mi népesedéspolitikánknak.

A mexikói konferencia is kiemelte annak a törekvésnek a helyességét — s ez a magyar gyakorlat —, hogy a közép- és hosszú távú társadalmi—gazdasági ter—

vek integráns részévé kell tenni a népesedéspolitikát, mert csak így van remé- nyünk arra. hogy hosszabb távon kedvező irányba tudjuk befolyásolni a népese—

dési tendenciákat.

A mexikói konferencián való részvételünk azt bizonyította, hogy bár kis or- szág vagyunk. a magyar kormány állásfoglalására a világ népei odafigyelnek, és nyugodtan a világ népei elé tárhatjuk mindazokat az elképzeléseket, amelyeket a magyar kormány az elmúlt évtizedben a népesedéspolitikával kapcsolatban meg- fogalmazott, és amilyen gyakorlatot ez irányban folytatott. Ez a tevékenység az

ENSZ alapelveivel összhangban van és a mi szocialista elveinknek is megfelel.

PEBtOME

Aarop ouepka ocrauaennaaetca Ha Bamneümux coőbm—mx n ssiaonax cosaaHHoü l'e- Hepanbi—loü AccaMőneü OOH " cocronameücn 6—14 aBrycra 1984 roAa B Mexcnxocum lI—oű MemAyHapoAHoü Koncpepenum no HapvonaceneHmo. OuepK conepmm' cnenyiomue pas- nenu:1.0cnoanble npnnuunbi n nem anoaoro nnal—ia geücrsnü; 2. CB$l3b memny oőmecv—

senna-akouomnuecnum pa3BHTHeM " HapononaceneHi—iem; 3. naumenweuucneuuocm Hacene—

mm — AeMorpatpn-iecxas nom—nnna; 4. nnOAHBHTOCTb " cmepmoc-rs, nonomenue menumu;

1206 iNYITRAINÉ DR.: A NÉPESEDES! Konreasncm

5. Teppuropuanbnoe pacnpenener-me, aHyTpeHl-mn " memAyHapoAHaa Murpauun; 6. cocraa Hacenenun; 7. AeMorpatpu—recme uccneraaHm, npenonasauue nemorpacpuuecxnx gum—m- mm, HOTOK "Hipopmauu; 8. ponb npasmenbcra n memAyHapom-rux oprannaaunü. ,_

Aarop npuAaer őonbmoe sua-tenue roü Touxe eper-ms, uro paspaőoma u ocymecr- ertelme coőcraennoü .neMorpatpu-iecxoii nonmmm sannercn CYBEPEHHHM npasom numero rocynapcraa. HpuHuMan ao BHHMBHHe aror ocnoanor'i npnnuun, Koncpepenuna npnnsma 'r. H. peKoMennaur—m, cpenu KOTOprX uerupe ykasusaror Ha BSEHMOCBSSb mexmy oőmecr- seuuo-snonomuuecmm paaan'meM " HapvoHaceneHueM.

CornacHo MHeHmo aeropa Koncpepeuuun Aocmrna caoeü ocnoai—loü nem: cdaopMy—

nuposaHHue a anoaom nnaue Aeücrauü Hosme penomennaunu npaawnbno orpamaror npu—

BeAeHHble Benne ocnoanue npunuunu, mm ocymecranennn KOTOple rpeőyro'rcn an n Memnynaponnoe corpygnuuecrso.

SUMMARY

_ The study reports on the events and most important lessons of the an World Population Conference, convened by UN General Assembly. held in Mexico City, 6—13 August 1984.

The lessons of the Conference are discussed under the following headings: 1. basic prin—

ciples and aims of the Plan of Action of World Poplation; 2. connections between so'cio- economic development and population movement; 3. population increase -— population po- licy; 4. fertility and mortality rates. conditions of women; 5. regional distribution, home and international migration of the population; 6. population structure; 7. demographic research, education, information flows; 8. the role of governments and international organizations.

In the author's opinion. theldeclaration point, according to which the formation and realization of population policy is the shaping right of every nation. is of great importance.

Given this knowledge the Conference adopted so-colled recommendations. of which four items stress the connections between socio-economic development and population move-

ment.

In the author's opinion the Conference achieved its main purposes: the new recommen—

dations of the Plan of Action of World Population reflect adeauately the basic principles given above. the realisation of which reauires peace and international co-operation.