G K . A N D R Á S S Y M A N Ó . , G R . S Á N D O R H Ó l f t C Z , B . W E N C K H B I M B É L A , B . ORCZY B É L A ÉS- B . P O D M A N 1 C Z K Y F R I G Y E S U R A K K Ö L T S É G É N .
P E S T ,
N Y O M A T O T T E M I C H G U S Z T Á V M A G Y . A K A D . N Y O M D Á S Z N Á L
I.
ŐSKORI M Ű R É G É S Z E T 154 fametszettel.
II.
K Ö Z É P K O R I É P Í T É S Z E T . 250 fametszettel.
KIADTA
AMAGYAK TUDOMÁNYOS AKADÉMIA
A K 0 H A E O L O G I A I B I Z O T T S Á G A .
K Ü L Ö N Ö S T E K I N T E T T E L
M A G Y A R O R S Z Á G R A .
MIMGÉSZETI KALAUZ
1 8 6 6 .
RÉGÉSZETI KALAUZ
KÜLÖNÖS T E K I N T E T T E L
M A G Y A R O R S Z Á G R A .
KIADTA
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA
A R C H A E O L O G I A I B I Z O T T S Á G A .
II. RESZ.
K Ö Z É P K O R I É P Í T É S Z E T .
ÍRTA
Dr. HENSZLMANN IMRE,
M. AKAD. I,T.
(250 fametszettel.)
G R . A N D R Á S S Y MANÓ , G R . S Á N D O R M Ó R I C Z , 1'. W E N C K H E 1 M B É L A , B . ORCZY BÉLA.
É S B . r O D M A N I C Z K Y F R I G Y E S U R A K K Ö L T S É G É N ,
P E S T ,
N Y O M A T O T T E M I C I I G U S Z T Á V M A G Y . A K A D . N Y O M D Á S Z N Á L .
B E V E Z E T É S .
A középkornak négyféle építészetét ismerjük : az
ó-keresztyént, a
byzantit, a románt és a csúcsívest.
E négy építészet h a s z n á l a t b a volt, részint egymás mellett, részint egymás után, n a g y Constantin császár óta egész a reformatióig. Az ó-keresztyén építészet a régi római basilikának módosításából és az új czélokra alkalmazásából fejlődött; ugyanezt, de m á r csekélyebb mérvben, mondhatni a byzantiról is, melynek csiráját leginkább a római fürdőtermekben, thermae, kell k e r e s n ü n k ; mig a román építészet inkább s inkább önállólag fejlődik az ó-keresztyén és a byzantiból, és ezen fejlődésével megint átmenetet képez a tökéletesen sajátságos és egészen új alapelvből és alapidomból fejlődött csúcsíves stylhez.
E négy építészetnek legnevezetesebb nyilatkozványa és p é l d á n y a a tem plom-épület, melyen az egész fejlődést, első kezdetétől teljes elkorcsosodásáig vagy átmenetéig a következő építészetbe, legjobban, legtanulmányosabban, követhetjük ; azért is a következőkben csak is a templomokat fogom tárgyalni n a g y j á b a n és egészben.
A középkori építészet mindnyája a keresztyén vallás jelviességéből, symbo
l i s m u s, indulván ki a templom alap- és fő idomát is a keresztből, mint a megváltás legkitűnőbb jeléből fejleszté, s e tekintetben főképen a kereszt három idomára kell fordítani figyelmünket, mely által a négy építészet temploma első pillanatra külön
bözik egymástól igy :
az ó-keresztyén építészet templomának keresztidoma a legrégibb, a görög tau, vagy latin T b e t ű n e k k e r e s z t i d o m a ;
a byzanti építészet templomának keresztidoma az úgynevezett görög ke
reszt, melynek négy á g a egyenlő hosszal b í r ;
végre a román és a csúcsíves építészet templomának keresztidoma, az úgyne
vezett latin kereszt, melynek függőleges, vagyis a templomban keletről nyu
gatra terjedő á g a hosszabb a fekirányosnál, vagyis az északról délre terjedőnél.
A templom épület hossziránya tehát a kelet-nyugati, ezen i r á n y n a k megha
tározását pedig keletelésnek, Orientation, nevezzük, mely szerint a templom fő része, a szentély, keletre; s ezzel szemközt nyugatfelé fekszik a b e j á r á s . A keresz-
R É G É S Z E T I K A L A U Z . A K Ö Z É P K O R - É P Í T É S Z E T E . 1
3.
Y
U4
tyénség első idejében, sőt még valamivel később is a keletelés elvét szigorúan nem k ö v e t t é k ; mert v a n n a k nevezetes n a g y s á g ú szentélyek, melyek nyugat vagy észak felé feküsznek ; de utóbb ezen i r á n y t szigorúan megtartották, úgy, hogy e szabálynak csak k e v é s kivételével találkozunk a közép-korban.
Az ó-keresztyén T idomú keresztet feloszthatni négy négyegrc, melynek ketteje képezi a keresztfa fekirányos ágát, m á s ketteje megfelel a ke
resztfa alsó á g á n a k , a felső á g pedig egészen hibázik : helyébe beáll a félkörű apsis. Az alsó keresztágat, mint a templomnak főhajóját, körül
veszi a két mellékhajó északi és déli oldalán, nyugati oldalon pedig mind a három hajó elébe van téve az előcsarnok vagy narthex. Ha az ó-ke
resztyén templomnak emelkedését tekintjük, látni fogjuk, miként a négy n é g y e g által képezett fő- és kereszthajó túlemelkedik az apsis, a két
1 mellékhajó és az előcsarnoknak m a g a s s á g á n , és hogy épen ezen nagyobb emelkedésében k a p j a a r a u betű v a g y a legrégibb kereszt idomát.
A byzanti építészet fejlődésének első k o r s z a k á b a n a; négy á g á n a k egyenlő hosszával biró, görög keresztet látunk alkalmazva, úgy, hogy elvileg, egy középponti
kúp körül a n é g y keresztág, a fő kúpot támasztó, négy félkúp alakjában mutatkozik. Ha a négy félkúp mindegyikét a középkúp négyegéhez hasonló négyegbe foglalva k é p z e l j ü k , e kereszt öt egyenlő négyegből leszen szerkeszthető. E g y é b e r á n t a görög ke
resztnek nyugati á g a csak igen r i t k á n végződik félkúppal, ré
szint mert a félkúp alatti szükséges görbe vonalú falba nem igen 2 illett az egyenes vonalú kapuzat, részint, és m é g inkább, mert a s z e r t a r t á s értelmében a templomkereszt elébe előcsarnokot kellett tenni, és ennek alakja az, a régi keresztyén épitészetből átvett, parallelogramm volt.
A byzanti épitészet fejlődésének második k o r s z a k á b a n , a négy oldal fél kúpja helyett, egész kúpot használnak, és a n n a k süvegét, calotte, ablakos dob-hen
geren emelik, az egészet pedig nagyobb négyegbe zárják, melyből keletfelé az apsis szökik ki, és melynek nyugati oldalához az előcsar
nok csatlakozik. A négy oldalkúp v a g y ú g y van elhelyezve mint a 2 sz. n é g y félkúpja, és ekkor mind az öt k ú p n a k hasonló n a g y s á g ú át
mérője v a g y o n ; vagy pedig az oldalkúp X betű a l a k b a n , azaz András
féle keresztként veszi körül a fő kúpot, és ekkor a négy keresztág kúpja sokkal kisebb a középpontinál, mint ezt 3 sz. á b r á n k mutatja.
A román és a csúcsíves építészet keresztje elvileg a köbnek hat négyegéből v a n szerkesztve ( 4 sz.), e n é g y e g e k egyike, a keleti, al
kotja a hossz-szentélyt, L a n g c h o r, hárma, északról délre terjedvén, képezi a kereszthajót, úgy, hogy az északi a kereszt
hajónak északi, a déli a kereszthajónak déli á g á t vagy k a r á t teszi, a középső pedig a hossszentélyt összeköti a középső hajónak két nyugati n é g y e g é v e l ; e középső négyeget a franczia croisée-nek a német 1
I
1 J
i
a. 3. ii.
5. 1
Vierung-nak hívja, mi n é g y z e tn e k fogjuk nevezni. Valamint az ó-keresztyén templomban a r a u alak felülemelkedik a mellékhajókon, úgy itt a latin keresztalak is magasabb ezen oldalhajóknál. A két kereszt közüli különbség főképen abban áll, hogy a latin keresztnél az apsis a hajóktól a hosszszentély által van elválasztva, és hogy a kereszthajónak két á g a kiszökik észak- és délfelé a hosszhajókon.
A román és csúcsíves építészet legdúsabb példányaiban g y a k r a n a latin kereszt m e g van kettőztetve, úgy, hogy a z o k n a k k é t apsisa és két hosszszentélyc vagyon, kelet- és nyugatfelé, és szintén k é t kereszthajója, keleten és nyugaton.
Atalán az ó-keresztyén és b y z a n t ; és a román s csúcsíves templom-arány közti különbség e z : a k é t előbbinél nagyobb a szélességi, a k é t utóbbinál nagyobb a hosszasági k i t e r j e d é s ; a hosszbani kiterjedéssel pedig ismét a csúcsíves styl neve
zetesen felülmúlja a román építészetet.
Hazánkban az ó-keresztyén építészetnek, melyet basilikai és latinnak is nevezik, csak egyetlen e g y példája ismeretes, s ez is csak legalsóbb a l a p z a t á b a n t. i.
sz. István székesfehérvári b a s i l i k á j a ; sőt a byzanti építészet is csak is Magyaror- ország kapcsolt részeiben fordul elő kevés és késő példányokban : k a l a u z u n k b a n csak a román és csúcsíves építészetről legyen s z ó ; azonban, midőn a román templom egészbeni elrendezése a basilikaén alapúi, szükséges mégis a n n a k átalános a l a k z á s á t röviden előadni.
5
A basilika áll k é t főrészből a kül és a b e l t e m p l o m b ó l.
A kültemplomot képezi az előudvar és az előcsarnok.
A beltemplom eloszlik a világi és a papi k ö z s é g n e k szolgáló részre.
Mindkettőjének építészeti főrészei a félkörű apsis, abside, apside, solea, tribunal, l u c i d a , concha, b e m a, a közép- és a két mellékhajó, mely három hajó együtt véve hosszhajónak, L a n g h a u s , nef, nave, n a v e di chiesa neveztetik; a középsőt főhajónak, Hauptschiff, nef prin
cipale, az oldalhajót m e l l é k h a j ó n a k , Seiten-Nebenschiff, bas-côte, aisle, collaterale, aisle, aile, ala, híják.
Az épülettel szervesen összekapcsolt torony ezen templomnál alig fordul elő.
Kisebb basilikában a p a p s á g helye a félkörű apsis, melynek kezdetén, alap
vonala közepén, áll az o l t á r ; hosszhajójában a közönség foglal helyet.
Nagyobb basilikákban az elrendezés a következő v o l t :
6
Itt a papok temploma messzire bele nyúl a közép hajóba, melynek nyu
gati részét, egész ajtajáig, leginkább a szerzetesek foglalták el, úgy, hogy a világi községnek csak a két mellékhajó, még pedig a nőnemnek az északi, a férfi nemnek a déli m a r a d t meg. A rácsozattal bekeritett tér a p a p s á g temploma, melynek megint k é t része v a g y o n : az a l s ó s z e n t é l y , ez terjedt a d) e) rácsozattól a k) g) h) l) lépcsőzetig, m a g á b a foglalván még az i) tért i s ; és a f e l s ő s z e n t é l y , melyben az m) n) o) p) t á r g y a k láthatók, és mely, ábránkon, kilcncz lépcsővel emelkedik az alsó szentély fölött, valamint ez utóbbi három lépcsővel m a g a s a b b a n fekszik mint a hosszhajó.
Az alsó szentélybe három ajtó v e z e t : a) a dísz- a királyi ajtó, b) c) oldalajtó, d) és e) emelkedett állvány, v a g y szónoki szék, az úgynevezett a m b o, cZ)-ről az evangéliumot, e)-rol az epistolát olvasták. A püspök vagy m á s előljáró az a) melletti ajtónál megállván, szónokolt a k ö z s é g n e k ; f) a főénekesnek állomása, az úgyne
vezett pulpitum, jobbról-balról az énekesek padjai, f o r m u l a - p s a l l e n t i u m ; g) és h) a felső szentélybe felvezető kettős l é p c s ő ; e között t')-ben ablak, melyen át az altemplomba lehetett látni, a két lépcső közti tért a d i t u s a d c o n f e s s i o n e m - nek nevezték ; k) és 1) két az altemplomba levezető lépcső; m) az oltár-asztal négy osz
lop közt, mely az úgynevezett t a b e r n a c u l u m - o t , c i b o r i u m o t , b a l d a c h i n t hordja. 6) és p) a sekresztyénket pótló, a szertartáshoz szükséges eszközöket, u. m.
ruhát, könyvet stb. őrző k é t szekrény. A félkörű apsis ismét néhány lépcsövei emel
kedik, a felső szentély fölött; félkörben tilt kőpadon az előkelő p a p s á g , a félkör kö
zepén pedig raj-ben díszesebb és m a g a s a b b széken, c a t h e d r a , a püspök.
Ha a templomot a rácsozat legnyugatibb része előtt keresztül szelve gon
doljuk,
7. 8 .
látni fogjuk mindenek előtt a közép hajó k é t oszlopsora közt az alacsony rácsozatot, királyi ajtaja nyitva, és a főénekes pulpituma el van v é v e ; azért látszik az altem
plomba nyiló ablak, a fölött az oszlopon nyugvó ciborium, melyről lefügg az osztyát m a g á b a foglaló g a l a m b , (ez kisebb ciboriumnak neveztetik), alatta van az oltár-asztal, és mindketteje közt a távolban megjelennek a püspök cathedrája, és j o b b j á n s balján a p a p s á g n a k , félkörbe elterjedő, k ő p a d a i ; fölöttük k a n y a r o d i k az apsisnak félkúpja, díszítve mosaik képpel, a félkúp alatti hengeren a tizenkét apostol b á r á n y a l a k b a n van ábrázolva. A félkúp támaszkodik n a g y ívhez, mely az alapterven, a görög r a u betühez hasonló, erős pilléren emelkedik. Ezen ív az úgynevezett diadalív, arcus triumphalis, szintén mosaik képpel v a n elkészítve, a n g y a l , propheta és pálma a l a k k a l . Térjünk vissza a középső rácsozathoz, jobbján és balján, a távolban, látjuk a felső szentélyhez vezető két lépcsőt, közelebb hozzánk áll a királyi ajtó k é t oldalán az ambo, mely mögött észrevehetni a két, az altemplomba vezető nyilas félkörű felső z á r á s á n a k részét. A hosszhajő északi oszlopcsarnokának oldalán van az északi mellék
hajónak félkörű íve, alatta feltűnik egy faszekrény, melyhez hasonlót láttunk a déli mellékhajó keleti végén is. Itt a rajz h i b á s ; mert a két szekrénynek a főoltárral
ugyanazon magasságon kellene állania. A k é t mellékhajó fölött, csak körvonalban adva, megjelenik a kereszthajó két szárnya, mely a középhajóval ugyanazon magas
ságra emelkedvén, képezi a r a u betű két fekirányos ágát, mig a középhajó a függő
legesnek felel meg. A templom bensejében fel lehet látni, a nagy g e r e n d á k közt, egész a tetőnek alsó felületéig. A középhajó alatt van az altemplom; mindhárom hajója megfelel szélességével a felső templom középhajója szélességének. A hajót egymás
tól elválasztó k é t pillér-sor, az altemplomban, igen e r ő s ; mert boltozatot kell horda
nia, és e fölött, a középhajót és a n n a k látogatói súlyát. Az altemplom középhajó keleti végén kisebb oltár áll, melybe rendesen le volt téve a templom föszentjének t e s t e ; ezen oltársírt láthatták t a r t a l m á v a l azon ablakon (az alapterven i) betű mellett) keresztül, mely a felső templomból az alsóra nyilt.
Ezen átalános elrendezésből eredt a román templom elrendezése is, csak hogy lemondtak az előudvarról, és későbben az előcsarnokról is, és hogy átengedték a közön
ségnek a középhajót i s ; de m e g m a r a d t a közép- és kereszthajónak túlemelkedése a mellékesen, és hozzá j á r u l t a hosszszentélynek beillesztése (mint negyedik kereszt- ág) az egészbe, miből következett, hogy a szentélynek többé nem kellett oly messze belenyúlnia a hosszhajóba, mint a basilikában, mi most m á r c s a k ott történt, hol a
p a p s á g száma kivételesen nagy v o l t ; m e g m a r a d t továbbá az altemplom, a ciborium, az énekesek elosztása, sőt meglehetős sokáig az ambo használata i.-. A faszekrényt azonban, a templom hosszszentélyéhez épített külön sekresztyével, vagy a mellékha
j ó k kis apsisaival, absidiole, elég korán kezdték pótolni. De tekintsük köze
lebbről a román építészetet.
A román
é p í t é s z e t .A román építészet templomának alapidoma azon latin kereszt, melyet e m u n k a 3-ik á b r á j á v a l fejtegettem. Ezen kereszt a l a k fejlődött az ó-keresztyén rau ido
mú keresztből az által, hogy az apsis és a négyzet, Vierung, croisée, közzé a hossz
szentélyt, Langchor helyezték, és a kereszthajót mindinkább kiszöktették a hossz hajó északi és déli falán. Mint új építészeti rész a kereszthez járult a torony, mely vagy a nyugati homlokzat, v a g y a kereszthajó karjai, és az apsis tövéhez tétetvén, majd egyes, majd többes számmal jelenik m e g .
Más részt a byzanti építészet is hozzá j á r u l a r o m á n n a k fejlesztéséhez, több esetben mintául szolgálván az egyenlő keresztágu román templomoknak, és rendesen átszármaztatván az utóbbinak k ú p j a i r a és pilléreire azon szerkezeti tapasztalást, me
lyet saját kúpjainak es pilléreinek emeltetésében a l k a l m a volt nyernie.
Ezeken kivűl valamint az ó-keresztyén, úgy a byzanti építészet is hatott a r o m á n r a még tagozásával is annyira, hogy alig találhatunk római alakot, mely vagy egészben, vagy legalább elvben nem lett volna előrekészitve, kivált a byzanti építé
szetben. Innen van, hogy a középkori archaeologia m é g mai n a p sincsen egészen tisztában az iránt, mióta kelessék kelteni a román Ízlésnek k e z d e t é t ; v a n n a k
tehát k i k azt a X-ik század vége körül helyezik, mig mások első 'élete nyilatkozatát, felső Olaszországnak némely, már a VIII-ik században épített templomaiban látják,
Az átmenet itt oly fokonkénti, a r a g a s z k o d á s a régibb két építészethez eleinte oly hü, hogy alig sikerülend valaha biztos h a t á r v o n a l a t húzni. E g y é b i r á n t E u r ó p a északi és nyugati tartományaiban a román izlés csak is a X ik század vége körül fek lődhetett a z é r t ; m e r t itt az emlékszerü épités megjelenését ezen t a r t o m á n y o k t á r s * dalmi állapota alig engedte elébb. A legrégibb, és mint olyan meglehetősen tökéletes fenmaradt román templom a gernrodi, a Harz hegység tövén, Németországban, ez 9 6 0 körül épült föl.
H a z á n k b a n a román izlés a XII-dik század vége felé lép föl, a fehérvári basilikának III-ik Béla által történt tökéletes újra építésében, és az azzal egykorú pécsi székes-egyháznak emeltetésében, és e késő korban is elődeink i n k á b b az ó-ro
mán építészetet k a p t á k fel, melynek helyébe a k k o r F r a n c z i a o r s z á g b a n nem csak az új román, hanem már a csúcsíves styl is lépett volt. T a r t o t t pedig a román építészetnek kora nálunk, á t a l á n o s a n a tatárjárásig, sőt egyes esetben még az azt követő néhány évtizeden át is.
Az ó-román templom.
Az ó-román építészetnek egyetlen egy r á n k m a r a d t nagyobbszerü példányá
val bírunk a pécsi székesegyházban ; á m b á r itt is a következő kor sokat j a v í t g a t o t t és újra épí
tett. Mi e templom eredeti részét illeti, ez a basi- likák módjára hosszúkás, bárom hajós, négyszö
göt képez, minden hajóját félkörű apsissal végez
vén, itt nincsen nyoma a négyzetnek vagy k e r e s z t - hajónak, miért is itt még a r a u kereszt a l a k j á t sem l á t j u k ; de e hiányt az egyház pótolja négy t o r o n y n y a l , mely négyszögének sarkához van mellékelve, sz. István basilikája négy s a r k t o r n y á n a k u t á n z á s á v a l ; de ez utóbbiban a torony a négy
szögbe legalább bele volt foglalva, mig Pécsett a torony nincsen semmi szervi összeköttetésben a templom testével; és ez oly hiba, minőt másutt e fejlődött korban m á r nem követtek el. Az egyház keleti része alatt n a g y kiterjedésű altemplom v a g y k r y p t a , Unterkirche, crypte, vonul el, melyet négy oszlopsora öt hajóra oszt, e k r y p t á b a j e l e n l e g , a középhajó kellő közepére helyezett lépcső vezet^
de eredetileg az altemplom lépcsője kettős volt, egy-egy minden mellékhajóban. A felső templom
nak testét hat pillérpár választja el három hajóra.
A pillérek többsége a legegyszerűbb alaptervvel, a négyeggel, b i r ; e pillér sem elosztásával sem idomával semmikép nem készíti elő a boltozatnak, sem felosztását, sem süvegeinek a l a k j á t ; és másrészt is valamint átalán, úgy főkép keletkezési ide
j é r e nézve, sem levén e r ő s : biztosan mondhatjuk, hogy eredetileg az egyház bolto- z á s r a nem volt szánva. U g y a n ily négyszögű pillér állott III-ik Béla fehérvári templomában is, mely szintén nem birt b o l t o z a t a i . De ha a felső templom nélkülözhette is a boltozatot, ez elkerülhetlen volt az altemplomban, melynek fölébe a szentélynek padozatát kellett rakni, pedig oly erősét, hogy az k i t a r t h a t t a , ha embe
r e k k e l megtelt, a z o k n a k nem csekély súlyát- M a g y a r o r s z á g n a k legrégibb r á n k m a r a d t al
temploma a tihanyi, n é g y s z ö g terét három osz
lop- vagyis inkább kő henger-párja három ha
j ó r a osztja, az utóbbinak mindegyikétől két he- vederiv a keritő falhoz, két más a szomszéd oszlophoz áthidal, és az így eredt heveder közt 12 dongabolt terül el. A kőhenger (11 .sz.) primi
tív voltában nem bir sem lábbal sem kapitellel, melynek helyén csak egyszerű v á l l k ő t á b l a , a b a c u s , áll. A tihanyi altemplom tehát az ó román altemplomok leg
egyszerűbb példánya. Sokkal dúsabb ennél m á r a pécsi altem
plom, hol valóságos oszloppal és az azok fölötti keresztbolto
zat süvegeivel t a l á l k o z u n k ; azon
b a n a boltsüvegen még itt sincs ge- rincz, hanem azon helyen, hol a ke
resztboltot, kölcsönös átmetszésével képező k é t dongabolt találkozik, ott egyszerűn az ezen átmetszést mu
tató o r o m, G r a t, a r é t e, a süve
gen végig vonul, és azt keresztezi.
Oszlopfeje (12. sz.) a g ö m b s z e l v é n y e s, mely a k k o r keletkezik, ha egy félgömb idomú kapitelnek dom- borodását négyfelül e g y a r á n t levágjuk függőleges i r á n y b a n , a német ily alakú kapi- telt, mintha ez a köbből eredne, hamisan W ü r f e l k a p i t a e l , a francziaszint oly hamisan c h a p i t e a u c u b i q u e - n e k nevez.
Külföldi p é l d á n y a az ó-román Ízlésnek a Salzburgban, a Xl-dik század má
sodik tizedében, épített női kolostorának fenmaradt kereszt-folyósója. Itt is mind a négy oszlopnak kapitelje a gömbszelvényes, de az oszlopláb még sokkal durvább a
1 2
1 3
pécsinél, t. i. a kapitelnek egyszerű ismétlése megfordított állásban, a faloszlop ka- piteljei fölött emelkedik a keresztbolt, melynek ormai szétterjeszkedve, minden bolt
osztály süvegét keresztbe metszik.
Belső elrendezés.
A p a p s á g most nem csak az a p s i s b a n/ mint a keresztyén basilikában, hanem a nyugatfelé terjedő hosszszentélyben is foglalt h e l y e t ; a pécsi sz.jegyházban ezen hosszszentély nemcsak a középhajót, hanem a két mellékhajót is vesszi igénybe és az altemplommal együtt, az egész templom 3/4 terét lepi el. A hosszszentély és a község közti határhoz közel állott az oltár, tehát m á r közelebb a községhez, mint a basiliká
ban. A hosszhajót a hivek, a régi rend szigorának mindinkábbi csökkenésével, fog-
Jalták el, és szintúgy az egyházi fegyelem napról n a p r a csökkenvén, a narthex is el
tűnt a román építészetben, és helyébe állt a két tornyos templomban, a két torony és a közte nyíló k ö z é p c s a r n o k , Z w i s c h c n h a l l e , vagy az egy tornyos tem
plomban a csak a középhaj ónak megfelelő t o r o n y c s a r n o k , T h u r m h a l l e . Technikai szerkezet.
Az ó-román építészet^ korában a régi római t e c h n i k á n a k traditiója mindin
kább e l h a l a v á n y u l t : a tégla, vakolat, czement, betonnak készítése napról-napra csök
ken. L a s s a n k é n t e l h a g y a k a régi római tégla építést, és t ö r ö t t-k ő, B r u c h s t e i n, alkalmazásához fognak. Az első törekvés, melyet itt a falak némi diszesítése után látunk a kődarabok bizonyos a l a k o k a t képező ö s s z e r a k á s á b a n vehető észre, például az úgynevezett h a l g e r i n é z e t b e n , F i s c h g r a e t e n w e r k , melyben egy, diago- nal vonalban rakott kősorra, hasonló, hanem ellenkező irányban rakott kősor követ
kezik. A fal kövei nem levén faragva, a r á n y l a g igen sok vakolatot kellett alkalmaz
ni, és mivel e vakolat rosszul volt készítve és igen sok vizet tartalmazott, természe
tes, hogy a fal sokáig nem tarthatott, s azért idő folytával j o b b technika és új ízlés k a p v á n lábra, az ó-román építményeket, igen kevés kivétellel, újra építették a követ
kező századokban, és e két okból az ó-román idom igen kevés számmal jutott ránk, kivéve h a z á n k a t , hol azt, átalános nagyobb h á t r a m a r a d á s u n k miatt, még a k k o r is megtartották, mikor a szerkezeti technika m á r nagyon haladott előre. Az ó-román templomok rendesen csak famennyezettel bírtak, és ha volt még, a félkörű apsisnak félkúpján kivül, azokban boltozat, ez inkább a keskenyebb mellékhajót fedte donga vagy gerincz nélküli keresztbolt alakjában. Nevezetes még az is, hogy a kő a n y a g kímélése és a n n a k j o b b összetartása végett az ó-román k o r b a n többször f a i l l e s z t é s s e l is éltek, mit a franczia c h a i n a g e-nak, H o z k e t t u n g , nevez.
Arányok.
Az ó-román épületek szélességi, hosszassági és ma
g a s s á g i kiterjedése átalán igen csekély, csekélyebb a csök
kenő erő és eszközhez képest, a régi keresztyéninél is, ná-
x lünk, az előadott okok miatt, a XII-ik század vége felé épí
tett székes e g y h á z a k kivételesek. Azon mód, mely szerint az ó-keresztyén és byzanti építészetben, v a g y a hosszhajó
nak egész, vagy, ha több hajós volt, főhajójának széles
ségét határozták és ebből fejlesztették a különféle ará
nyokat, átszármazott az ó-román korra, sőt innen az új"
0 román és a csúcsíves stylre is. E mód nagyjában a kö
vetkező :
Legyen v} a, b, z, c, x, y, a, egy szögletéről tekin
tett köb ; ha ezen köbnek a, b, c, pontjait egyenes vonaluk
k a l kötjük össze, lesz a, b, c-ben oly háromszögünk, mely-
nek ab kis oldala a k ö b o l d a l a , bc n a g y oldala a köb n é g y s z ö g é n e k d i a- g o n á 1 j a, és ca bypothenusája a k ö b n e k d i a g o n á l j a . Ha az ab oldalát egy
ségnek, vagyis egésznek vesszük, leend /;c-nek é r t é k e 1 és vagyis 1,414 . . és ca-nak é r t é k e 1,732 . .
Ha már most a régi román templom közép hajójának szélességét, egyik pil
lérsora középpontjától a szemközti pillérsor középpontjáig, e g y s é g n e k vesszük, nem ritkán fogjuk találni, hogy középhajójának m a g a s s á g a megfelelend az ezen egységből,
a fentebbi módon nyert, köb négyszöge diagonáljának, melyet számítás által is tud
hatjuk meg, ha a szélességi mértéket 1,414 . . cl sokszorozzuk.
Alább látni fogjuk, hogy a régiek a fentebbi n a g y háromszögből, ahoz ha
sonló, kisebb háromszögöket képeztek, melyek oldalai mérveivel h a t á r o z t á k a kisebb építészeti tagok mérveit.
Az átalános szabály alól ki van véve a templom egész hosszának meghatá
rozása; mely mindig az egységnek egyszerű sokszorozásából eredt.
R é s z l e t e k .
A részletek közt első helyen áll a p i l l é r , P f e i l e r , p i l i e r , p i l l a r ; ez lép a basilika oszlopának helyébe, főképen azért, mert a sülyedező technika eleinte a könyebb készítésű tagot választá. A hosszhajót két vagy három hajóra osztó egyes v a g y kettős pillérsor most kezd először h o l d o s z t á l y o k a t , J o c h e , A r c a d e n- j o c h e, t r a v é e, k é p e z n i ; mert a basilikában az oszlop osztály közti összekötés foly
tonos és szakadatlan volt, mig a pillér a l k a l m a t szolgáltat tengelyét felfelé is hossza- bitni, s így az egyik pillér tengelyétől a másik tengelyéig kiterjesztett elkülönített osztályokat alkotni. Az elválasztó támasztó tagok sorát nem mindig c s a k pillér ké
pezi, hanem néha a pillért egy, sőt két oszlop is váltja fel a sorban; valamint tehát a basilikának hajója o s z l o p r e n d s z e r e s volt, úgy a r o m á n templomnak hajója vagy egyedül p i l l é r - , v a g y v e g y e s r e n d s z e r ű . Az ó-román építészet pillérét négyeg vagy négyszög a l a k r a idomítja ; a négyeg vagy négyszög nem erős, mert eleinte a középhajót m é g nem boltozzák, sőt rendesen még a mellékhajó is csak famennyezettel bír, v a g y épen mennyezet nélküli volt, látható tetőállománynyal, mint a basilikáé. A n é g y e g v a g y négyszög alakját, e korban, még ritkán módosították, legfelebb ha szögleteit kissé leszelték, vagy épszögbe k i v á g t á k , a l e s z e l é s t neve
zik A b f a s u n g , c h a m f r a i n , e n c o r n u r e , c h a m f e r , s m u s s o - n a k . Alól a pillérnek, emlékeztetve a basilika oszlopéra, attikai lába volt, mely két hengeridomu t a g közti horonyból áll, fenn igen egyszerű v á 11 k ő , K a e m p f e r , i m p o s t e , i m- p o s t , i m p o s t a , elválasztotta a pillér testet a felette emelkedő félkörtől. E vállkő többnyire csak l e m e z b ő l v a g y t á b l á b ó l és az alatt k a j á c s b ó 1, S c h r a e g e , S c h m i e g e állott.
A ritkábban, mint a basilikában, alkalmazott ő-román o s z l o p legjellem
zőbb tagját, kapiteljét, inkább a byzanti sem mint az ó-keresztyén építészetből kell származtatnunk. Ugyanis h á r m á n a k előmintáját a byzanti építészetben leljük meg
t. i. a d o m b o r ú k e h e l y , a l e v á g o t t g u l a
idomút és a fentebb idézett fél g ö m b s z e l v é n y e s t , mig csak az egyetlen elkor
csosodott korinthiait
inkább a hasonló ó-keresztyéni u t á n z á s á n a k tulajdonithatjuk. Ez utóbbinál jclcmzet s, hogy a korinthiai a k a n t h u s levélnek finom kivá
g á s á t nem birták utánozni, s ezért a n n a k csak sor-elrendezését a d t á k n a g y j á b a n , ú g y; hogy az ilyféle oszlopfő vázlatosnak, be nem végzettnek tűnik fel. Ha a kapitel fölötti ta- gozást g a z d a g a b b á , vagy díszesbbé a k a r t á k tenni, az attikai oszloplábat a l k a l m a z t á k megfordított állásban v á l l k ő n e k ; különben beérték, mint a pillérnél, két t a g g a l , t. i.
a táblával és a l a t t a a kajácscsal. Az attikai oszlopláb, melyet az ó-román építészet alkalmazott, feltűnőleg meredek, kevéssé kiszökő, mint ezt a fehérvári államtemplom
n a k ide mellékelt pillér lába m u t a t j a : bal oldalon látjuk I l l - d i k Béla szent István b a s i l i k á j á n a k legrégibb padlatáig leszálló talapját. Felső részét elfoglalja az attikai l á b , kezdődik kis l e m e z z e l , P l a t t é , P l a e t t c h e n , f i l é t , f ü l e t , l i s t e l l o , erre következik a felső f é l h e n g e r - vagy p á 1 c z a-alakú tag, az úgynevezett t o r u s, P f ű h 1, t o r e, t o r o, b a s t o n e, ezt ismét kis lemez váltja fel, melyre a h o r o n y , K e h l e , s c o t i e , s c o t i a következik, ezt ismét kis lemez, végre alól az alsó nagyobb pálcza tag v a g y torus követi. Rajzunk kö
zépső, m a g a s a b b padozaton álló talapja Ró
bert Károly pilléréhez tartozik, a j o b b felül levő árnyazott talap pedig Mátyás k i r á l y pillérének t a l a p j a . A román oszloplábnak sajátságos r é s z e , mely a byzanti építészetben nem fordul e l ő , azon kiszökése, mely, ha az oszlopláb táblán áll, az alsó hengertag és a tábla négyszöge közt tárna-
19
szökik fel az oszlopnak mindinkább keskenyedő t ö v e , S c h a f t , f ű t , s h a f t , f u s - t o, ezt az ó-román építészet nem vájta ki, nem canelirozta ; rendesen felső átmérő
j e a n n y i r a kisebbedik, az alsóhoz képest, hogy a tőnek alakja inkább a csűrök- sem mint a hengeréhez hasonlít.
A fentebb adott (13 á b r a ) salzburgi épület részén látjuk, hogy az ó-román korban az a b l a k o t épszög vonallal törték a falba, legfelebb a nyílás közepére ne
hézkés féloszlopot helyezvén. Ily ablak á t a l á n csekély nyilásu volt, és fenn, rende
sen, félkör-ívvel végződött. A kicsiny nyilast nem z á r t á k , mint a byzantiak, más át
törött vékony kőtáblával, hanem egészen szabadon hagyták. Igen régi alakú a neuburgi v á r n a k itt adott a b l a k a ; (1. 20 á b r a ) itt igen sok részlet egyenesen az antik építészetnek utánzására emlékeztet, nevezetesen a canelirozott oszlop és az akanthusféle levélsor, egyébiránt az a b l a k nyilasa hasonlíthatlanúl nagyobb, mint az egykorú templom a b l a k á é . Az ablak előfordul a déli mellékhajónak, vagy, ha a templom egyhajós, hosszhajójának déli zárfalában, az éjszaki fal, innen jövő hidegebb és erősebb sze
lek miatt, tömör m a r a d o t t ; ha a középhajó túlemelkedik a mellékesen, az előbbi fa
l á n a k m a g a s a b b részén szinte v a n a b l a k a főhajó közvetlen világítására, s itt is, mint a mellékhajóban az ablak elosztása megfelel a templom pillérholdainak, de m á r itt, mivel az a b l a k m a g a s helyezése a szélnek és esőnek kevésbbé megengedi, hogy a hí.
veknek alkalmatlankodjanak, az ablak az északi falba is van törve. A félkörű fő ap- sisban, vonatkozólag a sz. háromságra, három a b l a k nyílik, mig a mellékhajónak, megfelelő kisebb apsisokban csak kivételesen jelenik meg egy-egy ablak.
Az a j t ó v a g y k a p u kitörése szintoly egyszerű mint az a b l a k é , azonban a főkaput mégis i n k á b b törekedték díszíteni vagy a k a p u b é l l e t e t , G e w a e n - dó üres helyet k i t ö l t i ; e tagot s z ö g l e t l a p n a k nevezhetnők, mint a német E c k- s t ü c k , E c k b l a t t , E c k w a r z e - n e k mondja, a franczia p a t t é , vagy g r i f fe
nek. A legrégibb alakú szöglet-lapok közzé tartozik a következő, 'mely Salzburgban á t h a t ó (18 á b r a ) . Az ahhoz tartozó kapitel idoma a 19 ábra. A kapitel ésjláb közt
d e , j a m b a g e , p i e d - d r o i t , j a m b épszögü fokozatokkal keskenyedvén befelé, vagy a béllet oldalaira féloszlopot helyezvén, melyre zárásul aztán fent félkör ívet tettek fel.
P á r k á n y z a 11 a 1, G e s i m s e , c o r n i c k e még ritkán éltek az ó- román k o r b a n ; épületei többnyire nélkülözik a külön t a l a p o t , S o c k e l , s o e l e , z o e l e , és pár
k á n y z a t á t , nélkülözik a tető alatt a fő p á r k á n y- z a t o t , H a u p t g e - s i m s e , K r a n z g e - s i m s e , c o r n i c h e , c o r n i s h , c o r n i c e is; hol azonban p á r k á n y - zat előfordul, ott alant egyszerű kajács alakjá
ban jelenik meg, fent pedig henger-tagból , v a g y lemezből és ho
ronyból áll.
Az egész fal rendesen sima, dísztelen szokott lenni, kivételképen cse
kély emelkedésű f a 1- s z a l l a g , L i s e n e , fut fel azon, és ilyenkor két-két falszallag közt, kivált a díszesebben tartott apsis külsején, f é l k ö r - f r i e s , B o g é n f r i e s , nyúl el a tető a l a t t ; példányát alább fogjuk látni.
Az ú j a b b r o m á n és az á t m e n e t k o r ú t e m p l o m .
Az újabb román korú templomban az épen érintett jellemző részletek tovább vannak fejlesztve művészetileg, mint ezt az átalános h a l a d á s k í v á n j a ; az átmenet korának templomában pedig oly fő és részlet a l a k is j e l e n i k meg, mely már inkább a csúcsíves építészet körébe tartozik, azt készíti elő, sőt a n n a k sajátos szerkezeti elvét, úgyszólván, megszülemli. E két korszakot azért foglalhatjuk e g y b e ; mert mi
dőn h a z á n k b a n az emlékszerü építészet pályáját megkezdte, a XH-ik század vége felé, a k k o r F r a n c z i a o r s z á g b a n már a csúcsíves styl uralkodott, s igy részletes alak- zásai, sőt elvei is hatást gyakoroltak femnaradt román emlékeink csaknem mind
nyájára.
Az újabb román korú templom m i n t a - p é l d á n y á n a k tekinthetjük az 1207 körül megkezdett l é b e n j y i templomot. E templom három hajójának megfelel ke
leten három félkörű a p s i s , nyu
g a t részén i k e r t o r n y a közt áll a k ö z é p c s a r n o k , melyen keresztül diszes k a p u vezet a fő h a j ó b a ; ez négy pillérpár által van elválasztva a két mellékhajótól, valamint a fő
hajó úgy a mellékhajónak bolto
zata is újabb korú, de hogy a bol- ozást m á r eredetileg is vették czél- ba, bizonyítja a pillér, mely úgy van elosztva és alkotva, hogy azt már valóságos t ő n e k , S c h a f t , nevezhetjük. Minden osztálynak v a g y holdnak egy-egy keresztbolt felel meg. A déli torony alatti csar
nok szintoly széles mint a déli mellékhajó, mi igen jellemző a ma
gyarországi t e m p l o m o k b a n , me
lyekben a torony alatti két csarnok, nagy nyilasa miatt, a mellékhajó
hoz számítható, valamint a közép csarnok a főhajóhoz, úgy, hogy itt semmi tér nincsen e l v e s z t v e , és hogy a templom hossza egész nyu
gati zárfaláig terjedt e l ; és ez volt hajdan az eset a lébenyi templom északi torony csarnokánál is, mert mostani belső falai későbbi eredetűek. A templom
n a k nincs sem kereszthajója, sem hosszszentélye e két rész jelenléte sokkal ritkább
a román egyházaknál Magyarországon, mint másutt. Templomunk alaptervén a k é szélső apsis kikezdése mellett és a k é t torony szabad s a r k á n álló t á m , S t r e b e - már az átmeneti k o r b a tartozik, kiszökése még nem elegendő ugyan, de mégis sok
kal nagyobb, minthogy a z t falszalagnak, Lisene, nevezhetnők. Az átmeneti korba tartozik a négy pillérpár alakja is ; a többi elosztás és a l a k z á s újabb román koru.
A fő apsisban látjuk a három j e l v é n y e s ablakot, a m e l l é k a p s i - sokban csak e g y e t , egy-egy ab
lak felel m e g a hosszhajó min
den holdjának is ; sőt az ablak itt a mellékhajó északi falát is töri át.
A templom keleti csúcsos zár
falába van törve a három apsis, melynek középseje m a g a s a b b r a emelkedik, a k é t mellékesnél.
A három apsis alatt a templom talapzata van folytatva, mely attikai oszlopláb alakú p á r k á n y - zattal végződik, hasonló idomú a tető alatti fő p á r k á n y z a t is, mely alatt a f é l k ö r - í v e s fries látszik^ g a z d a g a b b a l a k b a n a fő apsison, egyszerűbben a mellé
kesen. Az a b l a k kitörése az újabb román jellemmel bir, leg
k e s k e n y e b b levén közepén, és kajsza vonalban tágulván vala
mint ki- úgy befelé is. Az ablak-bélletnek ezen alkotása a lehető legczélszerübb^
mert midőn kétszeres t á g u l á s á b a n lehetőleg n a g y t é r t enged a nap s u g a r a i • beha
tolásának, másrészt k e s k e n y középső nyilassal lehető csekély oda ütődési t é r t helyez a szél és esőcsapás elébe. A mellékapsis a b l a k á n a k köríve körül van véve középső p á r k á n y z a t t a l , mely félbeszakasztva az ablaknyílás által, felső részét épszög a l a t t körülfogja, s ez m á r késő román jelleg. A mellékapsison nincsen falszalag, de van a fő apsison falszalag helyett négy faloszlop.
A templom nyugati homlokzata áll az ikertoronyból és a középső részből;
az utóbbiban három lépcső vezet a kapuzathoz, melynek béllete, Gewaende, három épszögü fokozaton át keskenyül az ajtónyilás felé, minden fokozatnak egy-egy osz
lop felel meg, a hetedik és nyolczadik nem henger, h a n e m nyolczszög idomú oszlop áll a kapubéllet két oldalán. Kívülről befelé kisebbedő félkör ívek vonulnak az egyik oldal oszlopától a másik oldaléihoz. A k a p u z a t közepén fekirányos fejű ajtónyilás
töri keresztül a fő homlokzat f a l á t , s e nyilas fölött dombormű diszíté egykor a félkörű m e z ő t , t y m p a n u m , B o g e n f e l d , t y m p a n . E k a p u z a t a román
építészet legdíszesebbjei sorába tartozik. A valamivel kiszökő k a p u z a t felett fekirányos pár- k á n y z a t o t , B r u s t g e s i m s e , c o r d o n , látunk, mely egész, a kissé visszavonuló, főfalig elter
j e d t ; e falba, m a g a s a b b a n , k e r e k a l a k ú a b l a k , az úgynevezett r ó z s a , R o s e , R a d f e n s t e r , r o s a c e , r o s e w i n d o w , van törve ; ez itt egyszerű kajá- csos nyilasból á l l , de m á s u t t k ü l l ő , S p e i c k e, is fordul elő, hat, nyolcz, sőt tizenkettő szám
mal. A kerek a b l a k felett, a c s ú c s b a n , két n é g y l e v e l ü r ó z s a nyilast látunk, V i e r- p a s s , s e felett a csúcs tetejé
ben megint új hosszú nyilast, m i n d h á r m a a padlás világításá
r a szolgál. A két torony és a középtest n é g y t á m közt van foglalva, mely két osztályból áll, az alsó valamivel szélesebb a felsőnél és i n k á b b szökik ki, az átmenetet, három oldalon, egyszerű kajács, Schraege, képezi. A torony félkör ívü friessel b i r ; m a g a s a b b a n kettős, és e fölött h á r m a s abla
kot látunk, mindkettejének osztályozása kis oszlop által eszközöltetik. Eddig a to
rony még az eredeti, teteje újabb, de mivel a torony fala nem igen vastag, fel kell tennünk, hogy a tornyot még m a g a s a b b r a vinni eredetileg sem szándékozták.
A templom bensejében a középhajó nevezetesen túlemelkedik a két mellék
hajón, úgy, hogy ezen m a g a s s á g i a r á n y á t tekintve, a templom nemcsak az átmeneti, hanem épen a kifejlett csúcsíves styl jellegét viseli m a g á n (1. 24 á b r a ) , s e n a g y m a g a s s á g még inkább feltűnő, ha az épület csekély hosszát tekintjük. Valamennyi ablaktörés szintén igen m a g a s r a van emelve, és a n n a k m a g a s s á g i szelvényében is mutatkozik, hogy ez közepén legalacsonyabb, és ki- és befelé kajács vonalban emelkedik, a napsugár könnyebb és bővebb bebocsáthatása végett. A mellékhajó benső osztályai kívülről is, megfelelőleg v a n n a k jelölve, vagy elkülönítve egymástól fél oszlop által (1. 2 5 ábra), mely, azonban, fenn, nem kapitaellel, hanem csűrökkel végződik. A féloszlop, sarkain kivágott, falszalagból szökik ki. A m a g a s a b b közép-
R É G É S Z E T I K A L A U Z . A K Ö Z É P K O R - É P Í T É S Z E T E . 2
hajó osztályozása kívülről csak falszalaggal történik. A talap p á r k á n y a , nyilván az a t t i k a i oszloplábból eredt, elhagyva az apróbb, közbülső lemezeket, m e g van tartva a n n a k felső pálczatagja, mig horonya t á b l á r a , és alsó tórusa k a j á c s r a van átvál
toztatva.
Hosszszelvényünken látható a boltozatok elrendezése. Az apsist félkörű fél
kúp födi, mely nyugatfelé hosszabbítva dongaboltba megyén át, az utóbbi erős heve- derivhez támaszkodik. Alól a hosszhajó nyolcz féloszloppal ellátott pilléreinek két erő- sebbje fölött emelkedik két-két, keletre és n y u g a t r a terjeszkedő, v á l l í v , S e b e i d é b o g e n, a r c h i v o l t e , s mind ezen részlet, az átmeneti korszak szellemében van tagozva, s csak az ív félkör idoma emlékeztet még a román építészetre. Az erős, a tem
plom tengelyét tekintő, féloszlop és két gyöngébb oszlopka túl emelkedik a többin, ka- pitaelje fölött felveszi a m a g a s boltozat osztályának kereszthevederét, és minden oldalán egy-egy diagonal irányú gerinczet, mely a píllérpárjától, és két szomszéd pilléreitől jövő
három hasonnevű gerínczével a templom tengelyén találkozván, az egyes osztályok ke
resztboltozatát képezi. A pillér negyedik erösebb féloszlopa (hasonl. a keresztszelvényt 24 sz.), egyetemben amellékhajó zár
falából kiszökő féloszloppal, viszi'a mellékhajó keresztboltjának három
három gerinczét: t. i. az erősebb, északról délre terjedő hevedert, és két-két diagonal gerinczét. Templo
munk nem bir altemplommal, miért is a három apsis csak egyetlen lép
csővel emelkedik a hosszhajó fölébe.
A lébenyi templom igen sok ma
g y a r román templomnak előpéldá- n y a k é n t tekinthető, s azért is tár
gyaltam ezt valamivel tüzetesebben.
A lébenyi templomban a másutt di- vó román templomok oly módositá-, sát látjuk, hogy azt ha csak nem külön m a g y a r i s k o l á t , legalább m a g y a r p r o v i n c i a 1 i s m u s t ké- pezőnek tekinthetjük, megjegyez
vén egy úttal, hogy az eltérés a külföld szokásos elrendezésétől, melyet a kereszthajó és hossz
szentélynek tökéletes elhagyásá
ban l á t u n k , épen nem mond
ható h a l a d á s n a k v a g y érdemnek, mig más részt érdemnek róhatni fel a m a g y a r provincialismusnak, hogy t o r o n y c s a r n o k a i n a k beleolvasztásá
val a hosszhajóba az utóbbit tete
mesen bővíti.
A lébenyi templom mintájára készített e g y h á z a k n a k bő során kívül, van M a g y a r o r s z á g n a k , hanem sokkal kevesebb számú oly temploma is, melyben a külföld példája lett követve, s itt a f e n m a r a d t a k közt, elrendezésére nézve első helyen áll az ó c s a i , mely részben a román, részben az átmeneti k o r s z a k b a tartozván, alig épült fel elébb, mint a XIII-ik század közepe körül. A templom háromhajós, a három ha
j ó r a kereszthajó következik, mely a középhajó szélességének megfelelő n é g y z e t b ő l , V i e r u n g , c r o i s é e , t r a n s e p t , és a két mellékhajón tetemesen kiszökő k e r e s z t á g b ó l vagy k a r b ó l , Q u e r s c h i f f a r m , c r o i s i l l o n áll. E három osztályból nyílik három s z e n t é l y , s a n c t u a r i u m , c h o e u r , s a n c t u a i r e
2*
c h o i r e ; ' s m i n d h á r m a h o s s z s z e n t é l y b ő l , L a n g c h o r és a n n a k zárásából van szerkesztve, az utóbbi részt többé apsisnak nem hiják, h a n e m s z e n t é l y z á
r á s n a k , C h o r s c h l u s s , c l ő t u r e d u e h o e u r ; alakja nem a félkör többé, hanem a nyolczszögnek kisebb - nagyobb része ; igy a fő sanctuarium zá
r á s a a nyolczszög öt oldalából áll, a mellék szentélyeknek zá
r á s a pedig a nyolczszög csak h á r o m oldalával él, m e r t negye
dik és ötödik, keletről n y u g a t r a terjedő, oldala hosszabb a bezá
ró oldalaknál. Ezen polygon zá
r á s m á r is tökéletesen c s ú c s í v e s elrendezés. A keresztha
j ó n a k két á g a a n n y i r a szökik k i a hosszhajó m e l l é k o s z t á l y á n , h o g y a k é t mcllékapsis tenge
lye nem felel meg többé ezen osztály t e n g e l y é n e k ; ez u g y a n még nem volna n a g y hiba az elrendezésben, hanem n a g y hi
ba az, hogy a k é t mellék-hossz
szentély nagyon esvén oldalra, külön-külön benső zár falat kel
lett adni a két mellék-hosszszen
télynek, és eszerint mire sem használható k e s k e n y , hosszú és férhetlen tér t á m a d t kívülről a középső és a k é t mellék sanctuarium közt. Külföldön, midőn a n n y i r a , mint itt, szöktették ki a kereszt
hajót, két mellék sanctuarium helyett négyet rendeztek el, melynek k é t benseje a fő szentélylyel közös benső zárfallal birt. A hajók elosztására négy pillérpár van alkal
mazva, melynek ketteje valóságos kifejlett t ő t , S c h a f t mutat, k e t t e j e p e d i g csak is egyszerű nyolczszög. E tő fölött, mert ez a r r a nem elég erős, soha boltozat nem emelkedett, és á b r á n k csak elvileg mutatja a boltozatnak r e n d s z e r e s elosztását. Az ikertorony belső töve a gyöngébb nyolczszögüekhez t a r t o z v á n , elég biztossággal mondhatjuk, hogy a tornyot m a g a s a b b r a emelni, mint j e l e n l e g nyúl, az építész szán
d é k a nem lehetett. Másrészt azért helyezte épen ezen g y ö n g é b b tövet a torony benső s a r k a alá, hogy m e g t a r t h a s s a azon m a g y a r szokást, mely szerint a két toronycsar
nok fel lett használva a hosszhajó n a g y o b b i t á s á r a .
Külsején az ócsai templom különös vegyületét mutatja az új román épité 27
szetnek az átmenetivel. Keleten a három szentély polygon z á r á s á n a k sarkain, a ké
sőbbi tám helyett, mindenütt még faloszlop v a n alkalmazva, mely fölött a fő szenté-
28
lyen román félkör fries jelenik meg, t á m csak is a fő sanctuarium és öt oldalú zára- tása közt van alkalmazva, ott, hol e két rész határos egymással. A kereszthajó túl emelkedvén a két mellékesnél, egész a középhajó m a g a s s á g á i g , a m a n n a k k é t á g a emennek á g á v a l a latin keresztnek alsó részét képezi, melyhez, mint felső rész hozzá j á r u l az egé3z s a n c t u a r i u m n a k u g y a n a k k o r a m a g a s s á g a , s igy a latin kereszt, mind négy ágával túl emelkedvén az alacsonyabb mellékhajón, látható a templom nem csak alaptervén, hanem m é g i n k á b b emelkedésén. A hosszhajó külsején rendes, a benső pilléreknek megfelelő, tám m u t a t k o z i k ; még pedig a német iskola t á m j a ; mert a franczia iskola szellemében e támtól, túl a mellékhajó m a g a s s á g á n , felfutó ívet kellett vala vinni egész a középhajó tetejéig, hol ezen ív felfogta és ellensúlyozta volna a fő hajó m a g a s boltozatának o l d a l n y o m á s á t ; mivel pedig ez nem történt, vilá
gos ebből is, hogy az építész a főhajót nem a k a r t a beboltozni. Minden torony rendes négy támmal bir, e tám tovább szökik ki a lébenyi toronyiamnál, e tekintetben tehát inkább fejlődött, de másrészt nem fut fel oly magasra, mint a lébenyi, és e tekintet
ben megint h á t r a áll az utóbbinak. Az ócsai főhomlokzat k a p u z a t t a l nem bir, s igy főkapuzatot az oldal zárfalban kellett n y i t n i ; ez elég díszesen történt a kapubéllet oszlopai által, csak hogy ezen oszlop csekélyebb számmal van alkalmazva, mint Le
benyben. E g y é b e r á n t az ócsai templom itt is eltér a külföld szokásos elrendezésé
től, mely, hasonló körülmény közt, a k a p u t nem a mellékhajóba, hanem a kereszt-
hajó kiszökő két á g á b a nyitotta. Ha e szokást itt is követik, jelkerülik a kereszthajó z á r í á l á n a k untató kopaszságát.
A kisebb falusi román templomot következő (29 sz.) á b r á n k mutatja egysze
rűsítve. Mintánk a s i m á i templom, nem messze a Szamos partjától, Szathmár me
gyében. Itt osztatlan hosszhajót látunk a hívek s z á m á r a , főhomlokzat falát keresztül töri az oszlopnélküli egyetlen kapu, északi falában, ép úgy mint Ocsán, nincsen a b l a k . A hosszhajó nélkülözi a tornyot, keleti végét a diadalív képezi, ez választja el a hosszhajónál keskenyebb, és igen rövid hosszszentélytől, mely utóbbi két abla
kos félkörű apsissal van zárva. Az eddig t á r g y a l t elrendezés tisztán r o m á n : de a hosszhajón előforduló négy tám, kiváltja két diagonal vonalban helyezett, az épüle
tet m á r is az átmeneti k o r s z a k b a teszi.
A fentebbi három a l a k z á s a basilikának befolyását árulja el. Másrészt birunk Magyarországon oly román templomokkal is, melyben a byzanti a l a k z á s n a k befolyása látható : ilyen a k i s - p e l e s k e i falusi templom, Szathmár megyében (1. 30. á b r a ) ; itt a hivek hajója szinte osztatlan, de nem négyszögű, h a n e m köridomu, északi fél
kör falában itt sincs a b l a k , egyetlen kapuja nyugatfelé n y í l i k ; a kerekhajó kúppal van födve/amelynek, mivel hengeren emelkedik, szögeiben p á l h á r a , Z w i c k e l , p e n d e n t i f , p e n d e n t i v e , p e n d e n z a , nincsen s z ü k s é g e ; nyugatfelé a kör-
hez négyszögű szentély csatlakozik, melynek északi fala az ablakot nélkülözi. Még nagyobb mérvben, mint a kis-peleskei templom mutatja a byzanti befolyást a s z e n t m a r j a i , Eger mellett. Ez az Athos hegyen levő sz. Dimitri templomához (1. 31
ábr.) hasonlit. U g y a n i s keleti részén, négyzet fölött, valóságos pálhás kúp emelkedik ; sőt, midőn e kúp nincsen hengerdobra feltéve, a három fél kúp, mely azt környezi, szerkezetileg, igen hasznos t á m a s z t á s á r a . Azonban a sz.
mariai templomka a dimitriénak egy
szerűsítése, és a n n y i b a n módosítása, hogy a görög kereszt fekirányos k é t á g a két félkúpjával nem mutatkozik külsőleg, hanem bele van foglalva a hosszhajó hosszabított oldalfalába úgy, hogy kívülről a sz. mariai templomka a simáihoz hasonlit i n k á b b . Az előbbi
nek egész kúpos része több lábbal fel van emelve a hívek hajója felett; mert alatta kis altemplomka létezik, mely
be a hosszhajó déli falafmellett lefutó lépcső v e z e t ; ezen kis altemplomká
ban csak a keleti félkúp van ismétel
ve, a ^két keresztben vonuló félkúp és a középponti négyzet alatt pedig egysze
rű, északról délre t e r j e d ő , dongabolt vonul el a szinte egyszerűen négyszögű tér felett. A keleti apsisban három ablakot, látunk, az északinak épen nincsen, a déli
nek csak egy a b l a k j a vagyon. Az egész keleti résznek szélességét foglalja el a négyeges hosszhajó, ellátva három oldalán két-két fél- és két-két negyedoszloppal.
Az egyetlen ajtó későbbi korból származik. A keleti rész, szerkezeti tekintetben, tagadhatlanul jeles, azonban hibája mégis az, hogy a hosszhajó nem minden pontjá
ról lehetett az oltárra látni, h a b á r ez, ellenkezőleg mostani elhelyezésével a középső apsisban, hajdan a négyzet kellő közép pontján állott is. A templomka jelenleg, csak famennyezettel bir ; de tömör erős fala és faloszlopai a n n a k régenten bebolto
zott voltát sejtetik velünk, és úgy tetszik, mintha a faloszlopok nem egyenmértékü állása miatt, itt keresztbolt nem lett volna alkalmazva, hanem a kúpos keleti bolto- zás, és az altemplomka dongaboltja szellemében, ugyanis dongabolt, mely a faloszlo
pok feletti heveder ívek által h á r m a s különböző szélességű osztályra volt osztva.
Kisebb egyházi épületeknél a görög kereszt a l a k j á t legvégsőbb következe
tességében látjuk alkalmazva, úgy, hogy az egész öt levelii rózsát képez, melyben a középső kör alakú levélhez oldalvást nagyobb mint félköres négy levél c s a t l a k o z i k ; ezen elv szerint szerkesztették a j á k i templom mellett álló kis keresztelő kápolnát.
Torony, kápolna, sekrestye, oltár, szónok-szék.
A t o r o n y , mely a román építészetet megelőző korban csak kivételképen fordul elő, s ekkor sem olvadt szervileg össze a templommal, a késő román építé
szetben tökéletesen beleolvadt a templom épületébe és azzal szervi egészet képez.
Előfordul, mint volt régebben az úgynevezett m o n a s t c r i u m , u g y a n még most is, sőt még későbben is, az egyedül és szabadon álló torony, kivált Francziaország- ban, az úgynevezett b e f f r o i , a község birtokában levő harangtorony ; azonban, a fejlődött r o m á n építészetben a torony, rendesen, a templomnak részét tevén, a n n a k meghatározott helyén áll és abba, mintegy beleolvad. A késő román építészet ked
veli a tornyok n a g y számát, és e tekintetben túl tesz még a csúcsíves styl gazdagsá
gán is. Számos tornyairól kivált a franczia romanismus jellemzetes, és itt megint sz.
Benignenek temploma, Dijonban, és az a p á t s á g i egyház, Clunyban, első helyen állot
t a k . I k e r t o r o n y foglalhatja el az apsis tövének k é t oldalát, ezt aztán t o r n y o s s z e n t é l y n e k hívják, T h u r m c h o r , példányait a Raina-vidéken, kivált Köln
ben és e város szomszédságában láthatni, a kereszthajóban öt torony találhat helyet, ha a kereszthajó h á r o m h a j ó s : t. i. egy k ö z é p s ő t o r o n y , Z e n t r a l t h u r m , a négyzet fölött, és egy-egy a kereszthajó mellék osztályának minden s a r k á n , kettő észak, kettő délfelé; ikertorony állhat a mellékhajó nyugati végén, és ez a székes és a p á t i egyháznál a legszokásosabb, végre előfordulhat, tizedik helyen, a nyugati iker
torony közt egy nagyobb, m a g a s a b b , a középhajónak megfelelő torony is. Kisebb tem
plomoknál rendesen csak egy torony a főhajó nyugati végén fordul elő, r i t k á b b eset
ben ily egyetlen torony a templom hosszoldalán áll. Erintettem sz. István basilikájá- n a k n é g y s a r k t o r n y á t , melyet, utánozván a nagyobb m a g y a r templom, négy tornyos l e t t ; de ezen elrendezés nem ment át a késő román építészetbe, ebben h a z á n k b a n csak a nyugati egyes vagy ikertorony ismeretes, vagy, r i t k a esetben, a templom hossz
oldalán álló egyes torony. Atalán a m a g y a r román építészet nem alkalmaz többet két t o r o n y n á l , de e k k o r e tornyot oly szervileg köti össze a templommal, hogy ezzel egy
beforrván rendesen meghosszabbításához j á r u l , mi aztán elég sajátságos érdeme ha
z á n k román építészetének. A romanismus első k o r s z a k á b a n , sőt néha későbben is, a torony henger alakú volt, kivált a szentély oldalán álló ikertorony, de idő folytával rendesen a négyszög alakot alkalmazták, úgy, hogy a négyszög is mindinkább közelí
tette meg a n é g y e g u e k , legbiztosabban és legkönnyebben boltozható, idomát. A torony négyegét két, három és több osztályra, emeletre, osztották, k é t alsó osztálya felelt meg többnyire a középhajó m a g a s s á g á n a k , a felsőbb osztály rendesen alacsonyabb volt az alsónál, mi ellenkezésben a m a távlati törvénynyel történt, mely szerint a szemtől távozó testek, minél messzibbre távoznak, annál k i s e b b e k n e k tűnnek fel; ezért tehát kellett volna, mint ez a csúcsíves tornyokon történt, a felsőbb osztályoknak, emele
teknek , a román tornyoknál is annál m a g a s a b b a k n a k lennie, minél m a g a s a b b he
lyen állottak. Az emeletek többnyire félkör- vagy fürész-friessel és egyszerű p á r -
kányzattal, c o r d o n , B r u s t g e s i m s e , egymástól v a n n a k elválasztva; mindegyikében egyes, kettős, vagy h á r m a s ablak nyílik, az egyes ablak néha kerék alakban szokott megjelenni az alsó emeleteken, a kettős- és h á r m a s n a k osztályai oszlopkákkal van
n a k elválasztva, és az ablak osztályai annál szaporábbak, minél m a g a s a b b emeletet törik át, ez utóbbi súlyának kisebbítése v é g e t t ; ezen okból a legfensőbb emelet több
nyire o s z l o p o s a r 11 o k o s k a r z a t t a l , A r k a d e n g a l l e r i e , végződik, a külföldön; mert nálunk, valamint itt nem fordul elő ily karzat, a templom m é g m á s részén sem látunk karzatot, melyen a külföld azt alkalmazni k e d v e l t : p. o. a főapsis és a m a g a s kereszt csúcsai alatt, az utóbbi esetben a csúcs vonalát követőleg lép- csőnkénti fokozatos emelkedéssel. A román építészet az erősebb tornyok alsó négye
gét, emelkcdésökben is, szokta megtartani, ellenben gyöngébb tornyai, p . o. a szen
tély tornyainak alsó négyegére g y a k r a n nyolczszögü emeleteket tettek fel. A négyzet fölött, a byzanti főkúp helyén álló, igen széles, hanem rendesen alacsony torony, csaknem mindig nyolczszögü. Négy-
'.et fölötti, vagy középtorony, emlé
keinkben nem fordul elő, mint nem fordul elő sem szentély-ikertorony, sem négyes torony a kereszthajó mellékhajói végén. A tornyokat gula alakú tetővel végzik, mely majd ala
csonyabb, majd m a g a s a b b , ennek neve H e l m , R i e s e , N a d e 1, f l e c h é , e p i e r , a i g u i l l e , s p i r e , g u g 1 i a . Ezen t o r o n y s i s a k n a k a l a k j a csaknem min
dig a nyolczszögü gula, melynek tövén, négy vagy nyolcz csúcs el
födi az átmenetet, mi kivált ott s z ü k s é g e s , hol a nyolczszög né- g y e g r e tétetik fel. N á l u n k ezen közvetítő átmenet g y a k r a n hibázik, s azért toronysisakjainknak á t a l á n nehézkes tekintete vagyon, sőt ez még i n k á b b növekedik az á l t a l , hogy toronysisakjaink s o k k a l ala
csonyabbak a külföldéinél. Egész
ben mondható, hogy a román to
rony sokkal kevésbbé fejlődött ki Magyarországon mint m á s u t t , és ezt kiterjeszthetjük sisakjának tech
nikai szerkezetére i s ; mert, mig
másutt ezen rész többnyire jól faragott és összeillesztett köböl áll, nálunk ide, több
n y i r e , csak téglát a l k a l m a z t a k .
A négyszögű és k e r é k román toronynak mintájául tekinthetni az itt másolt két tornyot (32. és 3 3 . sz.), melyen világosan látszik, valamint az alacsony emeletek elrendezése, úgy azoknak k e s k e n y , kettős vagy h á r m a s a b l a k k a l i kivilágítása. A ke
r é k tornyon látunk oszlopos á r k á d o k a t is, melyek, azonban itt nem a legfelsőbb eme
leten, hanem alább v a n n a k alkalmazva. Mindkét t o r o n y n a k diszesítésében főszere
pet j á t s z i k a félkör íves fries.
A k á p o l n á n a k több nemét ismeri a román építészet: van ugyan k e - r e s z t e l é s i , t e m e t é s i , és kisebb községben t e m p l o m k é n t h a s z n á l t k á - p o 1 n á j a. A keresztelési és temetési kápolnát, melynek mindketteje nagyobb tem
plom mellett szokott állni, néha nehéz egymástól megkülönböztetni; így például nem tudjuk biztosan vájjon a j á k i , kis-bényi és más egyház melletti k á p o l n á n a k az előbbi vagy az utóbbi rendelkezése volt. A kétségnek oka az, hogy a romanismus k o r á b a n a keresztelkedés csak ritkán és kivételesen az egész testnek víz alá b u k t a t á s á v a l , p e r i m m e r s i o n e m , hanem már is csak viz locsoltatás által, p e r a s p e r s i o n e m , történt, és hogy így a keresztelési k á p o l n á k b a n sem a l k a l m a z t a k többé a n a g y fürdő
féle medenczét, hanem beérték itt is kisebb medenczével, minek következtében ily irnolákban ezen régibb jellemző osztály hiányzik. Másrészt az a l a k z á s mindkét ká
polna nemnek közös szokott lenni, t. i. vagy a henger vagy az öt rózsa- levélféle, melynek mindketteje a byzanti építészetből lett átvéve. Az utóbbi középkúpból áll, s ezt köröskörül négy félkúp támasztja. Ilyen a j á k i kápolna. K i s e b b r o m á n k e r e s z t e l é s i m e d e n c z é v e l vagy kúttal még birnak n é h á n y templomaink, me
lyek közt a legrégibb idomú a bábaszéki, Zólyom m e g y é b e n ; ez k á d alakú, de külse
j é n dombormüben felső részét hordozó emberi a l a k is látszik, emlékeztetve az antik építészetkariatid-jaira. Román k e r e s z t e l é s i k u t a k meglehetős számmal m a . r a d t a k r e á n k . Lényeges azokban a középső n a g y csészealaku kád, ezt kis oszlopkák támasztják vagy négy-, vagy hat-, vagy nyolczszögben. Néha ezen oszlopkák a jel
vényes állaton, az oroszlányon, emelkednek. Az egész többnyire lépcsős alapzaton áll. A keresztelő kúttal rokon azon edény, melyben a szentelt vizet tartják a .község- használatára, W e i h b r u n n e n . Ilyen is m a r a d t fel hazánkban a román korból. Vég
re mindkettejéhez rokon az úgynevezett p i s c i n a vagy yiztartó edény, melyben a szertartásra szükséges viz volt, leginkább a szentélybe mélyedt falfülkében.
A román korban kezdtek k ü l ö n s e k r e s t y é t építeni, nem érték be töb
bé e czélra, mint az ó-keresztyének, a mellékhajó apsisával, melyeket lassan-lassan mellékoltár foglalt el. A sekrestye legközönségesebb helye most a hosszszentély észa
ki oldalán v a n , hol az áttörött ajtón át legkényelmesebb a közlekedés a szentély - lyel és a főoltárral; néha, mint a j á k i templomban s e k r e s t y e helynek a hosszszentély déli oldalát választották. A román korban, kivált n á l u n k , a sekrestye igen egyszerű és csakis szükségleti épület, mely egyetlen ajtóval, és többnyíre egyetlen ablak
k a l bir.
Az o l t á r o k legnevezetesebbjét f ő o l t á r n a k nevezzük, H a u p t-, H o c h - A l t a r , m a i t r e a u t e 1, h i g h a 11 a r. Ezen oltár a román korszakban eredeti he
lyéről mindinkább keletfelé mozdittatott Németországban, Angliában és nálunk, úgy hogy végre igen csekély hely m a r a d t közte és az apsis görbülése k ö z t : ellenben Olasz- és F r a n c z i a o r s z á g b a n a főoltár régi helyét megtartotta, sőt van nem kevés templomban, kevésbbé j e l e n t é k e n y oltár, mely keletfelé a főoltártól áll. A főoltáron kivül m á r elég korán fordulnak elő mellékoltárok, kivált a két mellékapsisban, a kereszthajó keleti fala mellett, sőt a hosszhajó pillérei v a g y oszlopai előtt is. E helye
ken oltár van elhelyezve m á r a sz. gáli tervezetben, mely a kilenczedik század ele
j é n készült. Az oltárt külön k ő a l a p r a helyezték, kivált a főoltárt, mely alá néha az épület s a r k k ö v e van letéve. Az oltár jelenti amaz asztalt, min üdvözítőnk saját tes
tét áldozta fel. Ezt így fogta fel mindig a symbolismus és ezen áldozat a vértelen, das unblutige Opfer, másrészt a véres áldozat, a martyr-tanuság van jelképezve azon m a r t y r vagy szent ereklyében vagy testében, mely az oltárba van z á r v a ; s ezért ereklye nélkül, legyen ez bármily kicsiny is, tökéletesen felszerelt oltár nincsen. E nézet meghatározta az oltár lényeges alakját, mint olyan kőasztal, kőköb v a g y kő- tábláét, melyben üresség van az ereklye felvételére ; és rendesen az oltár azon szent
nek viseli nevét, melynek ereklyéje a b b a van zárva. A román oltárt alig ismerjük m é g fenálló p é l d á n y a után, n á l u n k román oltár nem létezik, és m é g Németországban is csak egyetlen egy ismeretes, a wechselburgi, a szász k i r á l y s á g b a n ; de ismerjük a román oltárt némikép régi rajzok után, melyekből mint lényeges függönyökkel min
den oldalán eltakarható, elrejthető kő asztal tűnik föl, ezen asztalon állnak gyertya
tartók, kehely és m á s a szent miséhez tartozó szerek, és fölötte függ lánczon, m é g mint az ó-keresztyén basilikában, az ostyatartó. A wechselburgi oltár domborművek
kel van ékesítve, és táblája fölött épszög alatt azon fal is emelkedik m á r , melyet az olasz p r e d e 11 a n a k , a franczia és angol r e t a b 1 e-nek nevez. A régi, négy osz- lopu építkezés, a ciborium v a g y baldachin r i t k á b b a n fordul elő az északi tartomá
nyokban, g y a k r a b b a n Olaszországban, hol a basilika hagyományai tovább éltek.
A mellékoltárok többnyire csak egyszerű kőtáblák. Hol a zárfalhoz t á m a s z k o d n a k rendesen ablak nyilik fölöttök.
A román s z ó n o k i s z é k , K a n z e l , P r e d i g e r s t u h l , p u l p i t u m , p u l p i t , c h a i r e , p u l p i t o , p e r g a m o , talán még ritkább a román oltárnál. Ezt megismerendők, szinte Olaszországhoz kell fordulnunk, hol ezen építmény rendesen közép oszlopon álló és gyöngébb négy oszloptól körülvett, v a g y üres henger, v a g y ró
zsa levél, vagy hat- v a g y nyolezszögszék a l a k b a n jelenik meg. E szék többnyire a templom egyik pilléréhez van támasztva, és ahoz több lépcsőn megy fel a szónok ; a gyöngébb oszlop rendesen az őrködő és a hatalmat is jelképező oroszlány hátán emel
kedik ; és a szék oldalai dombor müvekkel v a n n a k diszitve. A mai nap szokásos fö- d é 1, mely a hangot visszaveri, S c h a l l d e c k e l , a b a t - s o n s , némelykor az oltár fö
lötti ciboriumhoz hasonló, midőn t. i. magából a szónoki székből felnyúló oszlop fö
lötti kúpból áll. Németországban, jeles domborművei után, híres a wechselburgi szó-
