MIMGÉSZETI KALAUZ

G K . A N D R Á S S Y M A N Ó . , G R . S Á N D O R H Ó l f t C Z , B . W E N C K H B I M B É L A , B . ORCZY B É L A ÉS- B . P O D M A N 1 C Z K Y F R I G Y E S U R A K K Ö L T S É G É N .

P E S T ,

N Y O M A T O T T E M I C H G U S Z T Á V M A G Y . A K A D . N Y O M D Á S Z N Á L

I.

ŐSKORI M Ű R É G É S Z E T 154 fametszettel.

II.

K Ö Z É P K O R I É P Í T É S Z E T . 250 fametszettel.

KIADTA

AMAGYAK TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

A K 0 H A E O L O G I A I B I Z O T T S Á G A .

K Ü L Ö N Ö S T E K I N T E T T E L

M A G Y A R O R S Z Á G R A .

MIMGÉSZETI KALAUZ

1 8 6 6 .

MŰRÉGÉSZETI KALAUZ

K Ü L Ö N Ö S T E K I N T E T T E L

M A G Y A R O R S Z Á G R A .

KIADTA

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

A R C H A E O L O G I A I B I Z O T T S Á G A .

1. RÉSZ.

Ő S K O R I M Ű R É G É S Z E T .

Í R T A

Dr. RÓMER FLÓRIS,

M . A K A D . LT.

(154 fametszettel.)

GR. A N D R Á S S Y MANÓ, G R . S Á N D O R M Ó R I C Z , B . W E N C K H E I M B É L A , B . ORCZY B É L A

É S B . P O D M A N I C Z K Y F R I G Y E S U R A K K Ö L T S É G É N .

P E S T ,

N Y O M A T O T T E M I C H G U S Z T Á V M A G Y . A K A D . N Y O M D Á S Z N Á L .

1866.

5 2 3 £> 1

E l ő s z ó .

Mióta a kereszténykor előtti nemzedékek műemlékeik kutatására, és az alattuk vagy mellettük talált műdarabokra minálunk is nagyobb gond fordittatik; mióta a régészettel kezet fogva a földtan is az őslények maradványaival az emberi nem kezdetleges törekvésének egyes töredé­

keit föllelte, hazánkban is nyilvánult azon vágy, bár lenne ezen érdekes régiségeket megismertető vezérfonalunk! — Innét van, liogy az Akadé­

mia, mindjárt, a mint az Arcliaeologiai Bizottmánya megalakult, elhatá- rozá, hogy annak egyik fő teendője az legyen : „miszerint utasítást dolgozzon ki, és azt tegye közzé minél több példányban, melynek nyo­

mán a romladozásnak leginkább kitett mű- és történeti emlékek . . . leg­

egyszerűbb módon . . . fentartassanak és megóvassanak." M. Akad. Alm.

1863. 165 1.

Azonban egy ilyen munka kiadatása, ha egyszersmind népszerű is akar lenni, számos rajzot igényel, melyek nélkül ezen új tudomány szárazabb és nehezen érthető volta miatt, még a régészet barátját is, a lelkesen felkarolt tanulmányozástól könnyen elidegeníthetné, és i g y az óhajtott czélszcrű oktatást meghiúsíthatná; minthogy pedig a művészileg készült számos kép tetemesebb költségbe kerül, az Arcliaeologiai Bizott­

mány csak akkor felelhetett meg kötelességének, midőn gr. Andrássy M a n ó és társai az általa szerkesztett „Vadász A l b u m " kiadásá­

nál nyereményül fenmaradt 1400 o. é. forintot valamely czélszerű régé­

szeti képes munka közlésére nagylelkűen ajánlottak fel. De még igy sem érhette volna el a nevezett bizottmány czélját a kitűzött mérvben, ha a bécsi cs. kir. középponti régészeti bizottmány a tőle kiadott munkálatok-

*

ban található magyar ós egyéb műemlékek, több százra menő, fametsz- vényeinek másolatait legszivesben át nem engedi, ós igy a különben igen n a g y költséget tetemesen le nem szállítja.

A munka, melyet „Műrégészeti Kalauz" össznév alatt indít az Archaeologiai Bizottmány, három részből álland; az első : a keresz­

tény kor előtti régiségeket tárgyalván, a legkülönb barbár kor­

szaku és római műemlékeket fejtegeti, főleg pedig kiemelendi azokat, melyek hazánkban is g y a k r a n és szerteszét találtatnak. Ennek Írásával én lettem megtisztelve. A második rész előadja: a keresztény, jelesen a középkori épitészeti régiségeket; melyek ismertetésére Dr.

H e n s z l m a n n Imre ur ajánlkozott; a harmadiknak tárgyai : a kö­

zépkori egyházi m ű szobrászat és festészet, a keresz­

tény symbolika és a kisebb művészetek, és ezen részt Dr.

Ipolyi Arnold egri kanonok ur fogja kidolgozni.

Ezen kalauzszerü vázlatok csak előrajzait nyújtják ugyanannyi rendszeres kézikönyveknek, melyek bekövetkezendő kiadásai a régiség kedvelőknél nagyobb készültséget, tanulási vágyat és áldozatkészséget tételeznek föl. •

Adja a jó ég hazai műemlékeink megmentése tekintetéből: misze­

rint ezen dolgozataink, minél nagyobb olvasó körre találjanak, és a kia­

dásnak főczélja „ a hazai műkincsek kutatása, megismerése és megőrzése" minél nagyobb kiterjedésben eléressék!

Az első, engemet illető, részre nézve őszintén bevallom, hogy az eredetiség dicsőségéről szivesen lemondok, sőt inkább a végén felsorolom mind azon munkákat, melyeket e füzet kidolgozásánál felhasználtam.

Érdemem egyedül az lesz, hogy lelkiismeretesen összegyűjteni és honfi­

aink, feltételezett előképzettsége, igényei és izlése szerint összeállítani mind azt, mit tanult embernek nem tudni szégyen; a mi hazánkban is gyakrabban előfordul, a nélkül hogy eddig kellőleg méltatott volna; és miről előrelátólag föltettem, hogy nálunk élénk viszhangra fog találni;

a nélkül azonban, hogy tüzetesen megmondhatnám, hogy mit melyik szerzőben olvastam, melyik folyóirattól sajátítottam el; mert az idézendő munkákat annyiszor forgattam, oly huzamos ideig tanulmányoztam, h o g y beléjük magamat mintegy beleéltem.

A nem csekély fáradsággal, de még nagyobb időtöltéssel gyüj-

Dr. R Ó M E R F L Ó R I S .

tött anyagot szabadon összefűztem ugy, h o g y némi rendszer mellett, az egész könnyű és érdekes olvasmányul szolgáljon. Ez az én érdemem. — Az egyes tárgyakról, annyi készülés után, természetesen sokkal többet mondhattam volna, mint a mit a mely szűke miatt mondtam; de azt hit­

tem, hogy kezdetnek, izleltetésnek ez is elég; mert fölteszem, hogy az, ki e tárgyakról bővebb felvilágosítást óhajt, idővel vagy a kiadandó kézikönyvekhez fog fordulni, vagy a külföldnek elég gazdag irodalmát fogja fölkeresni.

Pest, 1865. karácson előestéjén.

B E V E Z E T É S .

Azon korszak, mely e „Műrégészeti Kalauz" szerkesztése alkalmá­

val nekem osztályrészül j u t o t t , k é t nagy s z a k a s z r a oszlik. Az első a legrégiebb kortól fogva a kereszténység behozataláig, a

barbár népek

m a r a d v á n y a i t tár­

gyalja, és

egész Magyar- és

Erdély-országra terjed ; a másik a világ urainak, a rómaiaknak — k i k a b a r b á r o k k a l (mig tőlük visszanyomattak) egyidejűleg bírták hazánk nagy részét — műemlékeit fogja röviden ismertetni. Ezen szakasz leginkább azok figyelmébe ajánlható, k i k a

régi Pannónia- és Dáciában

lak­

ván, ezen régiségek érdekes m a r a d v á n y i t önszemlélés után tanulmányozhatják.

A kézmüvek első nemére meg kell jegyeznem, hogy mig a római műreme­

kek nálunk v a g y egészen vagy n a g y részt elpusztultak, v a g y a meg-ncm-ismerheté- sig átidomíttattak vagy beépíttettek, addig ezek a hazában szerteszét könnyen és meg­

lehetős nagy számmal föllelhetek. Minden túlzás nélkül mondhatjuk a z t : hogy ha­

zánk erdei, rengetegei, ligetei, szántóföldjei és legelői, a k ő b á n y á k , vízmosások és homokpuszták rétegei alatt majd mindenhol érdekesbnél érdekesebb régiségek talál­

tatnak, melyek, h a mindjárt egyrészt a n y a g r a vagy művészeti kivitelre nézve sze­

gényesek és kezdetlegesek, még is igen nagy é r d e k ü e k azért, mert oly korból valók, melyből írott történelmi kutforrásaink nincsenek, s mivel egész létüket még rej­

télyes homály borítja.

Az emberek, kiktől az általam leírandó ős emlékek fenmaradtak, századok, sőt évezredek során á t emelkedtek természetes folytonosságban és fokonkinti fej­

lődésben azon műveltségi fokra, hogy m a g u k a t ezek készítésére képesítették. Ok 1

még oly helyeken is l a k t a k és t a n y á z t a k , melyeket mi rengeteg vadonoknak neve­

zünk és a fenevadakon kivül a favágóknak és szénégetőknek engedünk á t ; ellenben a völgyek mélyében, a mostani folyók partjain is t a l á l j u k , b á r későbbi n y o m u k a t , mivel itt csak a földközi t e n g e r e k n e k világrázkodtató fordulatok által előidézett le- csapolása, és a földtalaj évszázados k i s z á r a d á s a után telepedhettek le. S igy bízvást idézhetjük, h a z á n k r a nézve is alkalmazólag azt, mit a Bericht der kön. Gesellschaft fiir vaterlandische A l t e r t h ü m e r i n K i e l 1857, 5 . 1. m o n d : A legrégibb idők telepitvé­

nyei csak a régibb és m a g a s a b b földrészek szélein találtattak, a mai lapályok fölött.

A legjelesebb régiség búvárok vizsgálataiból kitűnt, hogy D á n i á n a k mélyebben fekvő partjai a kő-korban még víz alatt álltak.

I. A barbárok kézművei.

Ámbár tudva lévő dolog a z , hogy őseink bejötte és honfoglalása előtt, mely már a történelmi korszak j ó előhaladtába e s i k^; különféle népek l a k t á k és mi- velték h a z á n k a t , k i k k e l sem faj, sem nyelv, sem k o r m á n y z a t , sem a családi élet vi­

szonyai nem kötnek össze b e n n ü n k e t , még sem lehetünk egészen e g y k e d v ü e k azon kérdés fejtegetésénél, h o g y : ugyan kik lehettek ezen áldott szép h a z á n a k , ezen áldott földi paradicsomnak ősi lakói ?

Igaz, hogy ezen k é r d é s r e sem nevekkel, sem származási fákkal, sem bé­

kés vagy harczi viszonyaik elmesélésével határozottan nem felelhetünk; de követke­

zik-e ebből, hogy azért a rég elmúlt k o r n a k igen g y a k r a n előforduló emlékeivel se tö­

r ő d j ü n k ? — Ha a földtannal foglalkozók szüntelen fáradoznak, hogy bolygónk lassan- kinti fejlődését, a h e g y e k és ezek rétegjeinek visszonyait és egymásutánjait kikutas­

sák, és noha a vélemények különbsége miatt, mely a tudomány ujabb voltából és a sok természeti a k a d á l y o k b ó l származik, még mai n a p i g sem tudnak csalhatatlan megállapodási a vergődni : mégis a mit eddig is tudnak, a kutatási idő rövidségéhez ké­

pest, minden esetre igen örvendetes eredménynek kell v a l l a n i ; mennyivel i n k á b b fog bennünket érdekelni, hogy a hajdan itt lakott nemzetek a r á n y l a g jmár most ke­

vesebb, és napról n a p r a mind i n k á b b gyérülő műemlékeik k i á s a t á s a , pontos és tudo­

mányos szemlélése, lerajzolása és leírása után — hazánk régi l a k o s a i n a k élet­

módját , s z o k á s a i t , s z ü k s é g e i t , f e g y v e r e i t , ékességeit m e g i s m e r j ü k , és ezen ho­

mályba burkolt, de egész müveit E u r ó p á b a n napi k é r d é s s é emelt tudomány fejtege­

tésében mi is adataink s észleleteink által részt vehessünk s h a z á n k változatos és t á g teréhez képest illőleg j á r u l h a s s u n k ! F ő l e g h a azon téves nézeteket vesszük tekin­

tetbe, melyek egyrészt a fellengző, minden h a t á r o n túláradó szemlődésnek csillogó k á p r á z t a t á s a i által elragadtatva, a valószínűségnek m é g alapját is elvesztik; mig ellenben mások minden egyes sírhalomban, minden egyes temetőhely fölfedezésénél saját nemzetiségűk őseire vélnek b u k k a n n i , és így, e műemlékek bitorlása által

1*

készítésük és fcnállásuk idejét túlságosan az ősi idő első szakaszáig kiterjesztik, vagy megfordítva a legrégibb műemlékeket közelebbi elődjeiknek tulajdonítván, a történelemmel és a n n a k fenmaradt irott könyveivel ellentétbe j u t n a k .

Az ilyen előítéleteket és nevetséges föltevéseket egyedül a higgadt, férfias, elfogulatlan régész fogja szétoszlatni és a valódi tényállást földeríteni.

Hogy m a g u n k a t a naponkint országszerte n a g y számmal kiásott, vagy a földszínen elszórva talált t á r g y a k közt könnyebben tájékozhassuk, az emberiség leg­

régibb történetében egyelőre azon három korszakot vesszük fel, melyek b á r az eddig tett tudományos észleletek elégségtelensége, és főleg a legrégiebb korbóli gyűjtemé­

nyeink hiányos volta miatt, számtani határozottsággal egymástól el n e m választ­

hatók, mindazáltal későbbi szerves fejlesztésig a szakférfiak által elfogadtattak, s minden esetre némi természetes következetességen nyugodni látszanak.

Ezen három korszak a kő-, bronz- és vaskorszak.*)

Valamint a földtanban sem szükséges hogy mindegyik kőzetnek vagy egyes ülepedékek egymásutáni előjöttét, vagy azon absolut időszakot kimutassuk, mely­

ben egyik vagy másik, fölötte vagy alatta levő rétegek közt előfordul, hanem an­

n a k visszonylagos meghatározása is elégséges ott, hol szokásos m é r t é k e i n k úgy is e l e n y é s z n e k ; valamint nem kell hogy a korszakokat jellemző rétegek ugyanazon sorban és kiterjedésben mindenütt a föld fölűletén kifejlődve l á t s z a s s a n a k , hanem a képződés különfélcsége, vagy a hozzávaló j u t h a t á s szerint, nagy hézagok mutatkoz­

n a k ; ú g y az emberi- nem kifejlődési történetében is előfordulnak ilyen hiányok vagy látszólagos ugrások. Azért nem kell g o n d o l n i , hogy ezen említett beosztás szakai minden nemzetnél egyenlő időben, és ugyanazon rendben fejlődtek l é g y e n , vagy szükségképen előforduljanak**); mert valamint a nemzetek jelleme , úgy, azoknak összeköttetései is nem tétlen rugók lassabb vagy sebesebb, szűkebb vagy tágabb körű működéseikben. — Bizonyos, hogy a polgárosodás felkapása és kiterjedése igen sok belső és külső körülményektől függ, és hogy sok nép, éghajlati vagy föld­

rajzi viszonyainál fogva, századokkal h á t r á b b m a r a d szomszédjainál, mig ellenben

*) Nem hiányoztak irók, kik a fenebbi korszakokat n e m z e t i szempontból úgy osz ták fel, hogy a : k ő - k o r t

celt vagy germán ;

a b r o n z - k o r t római vagy

c e l t ;

a v a s - k o r t germán és szláv vagy rómainak keresztelte'k el.

**) Törte'neti adatokból tudjuk, hogy a trójai háború a b r o n z-korba esik, bár az egyptomiak már 3000 esztendővel számításunk előtt a vasat has/.nálták, mert a gúlákban a kövek közt v a s ollót találtak. í g y ezen korba esik szinte'n Róma alapítása is, mivel a vitézek fegyver­

z e t ü k b e n még a k k o r a v a s a t nem ismertek; míg ezen időben az északi ne'pek a kőkori szörszá mokkái és fegyverekkel éltek ; sőt tudjuk, hogy Angolországban a X I . században is még kőfegy- verek használtattak, mint az europaiakkali közlekedés előtt az amerikai barbárok, vagy Óceánia lakóinak egy része még jelenkorig használja. — D e v a n n a k oly népek is, melyek a b r o n z ­ kort nem ismervén, a k ő-korból közvetlenül a v a s - k o r b a léptek á t ; mint ez pl. az északi ger­

mán népekről a legalaposabb észleletek nyomán bizonyosan tudatik.

a z o k , kiket a raiveltség árja előbbre ragadt, g y a k r a n a n n y i r a előre sodortatnak, hogy őket az utánok i p a r k o d ó k soha többé el nem érhetik.

Vegyük csak a mai világállást például. Nem találunk-e még mai n a p is Európa kellő közepében, a polgárosodásnak gyúpontjához közel, olyan népfajokat, melyek sok tekintetben egészen kezdetleges állapotban v a n n a k ? s melyeken a XlX-ik század bámulatra méltó gyors emelkedésének nyomait észre nem v e s s z ü k ; kik mai n a p is vándorok a palotáikhoz kötött míveltek közt, és természetes szabad ságukban mintegy félvadak a legnagyobb civilisátio közepette !

Altalános nézet az, hogy a mivelödés keletről nyugat, délről észak felé á r a d o t t ; — melyek voltak e tekintetben a vezérnépek, melyik k o r s z a k b a n terjedett el az emiitett i r á n y o k b a n a polgárosodás ? azt az ó-kori, gyéren található, és ritkábban észleletén v a g y alapos kutatásokon, mint i n k á b b m e s é k r e , hitregékre, néphagyomá­

nyok i n g a t a g s á g á r a épített, legrégibb írott kútfőink nagyobb része sem bizonyít­

hatja. Innen van, hogy a n é m a , de többnyire valódi belbecsü műemlékek sokszor leghívebben t a n ú s k o d n a k az őskor első lakóiról, és csak ott lehet egészen a történe­

lem írott lapjaira támaszkodni, hol az

archaelogiai kritika

is igazolja a történelmet.

Ezen korok meghatározása természetesen sok nehézséggel j á r , mert tüzetes jcllemzésükhez még a kellő a d a t o k h i á n y z a n a k , sőt a zavar, az

átmeneti

szakok által még inkább növeltetvén *), k ö v e t k e z i k , hogy hazánkban, mely századokon át a népvándorlás folytonos hullámzásainak színhelye volt, a nehézségek a legna­

gyobb határozatlanságig t e t é z t e t n e k ; miért is hogy tiszta képet állithassunk e l ő , s z ü k s é g e s , miszerint épen ezen homályos időszakból r á n k m a r a d t emlé­

k e k n e k a legnagyobb gondot szenteljük, és azokat minden elfogultság nélkül vizsgáljuk.

*) Nem hiányoztak természetbúvárok e's régészet-barátok, kik a fenebbi beosztással meg nem elégedvén, az egyes korszakokat is az itt-ott előforduló adatok u t á n , nem mindennapi ész-okokkal, kisebb terjedésű időszakokra feloszták, és meglepően jellemnek. Igy V o g t Ká­

roly, az 1865-ki Új-korszak 12—18-ik számáig öt czikkben közöl egy „Visszapillantást az emberi nem ős-korára", melyben a legutolsó évek észleleteit összefoglalván, azon eredményhez j u t : hogy a kő-korszakot több al-korszakra kell ismét felosztani: t i . a barlangmedve szakára, kihalt nagy ragadozók és vastagbőrüek maradványival a b a r l a n g o k b a n , melyekben egyszersmind durván kinagyolt kőszerek, nagyjából kidolgozott csontok, és hosszufejü hatalmas emberfaj nyo­

mai t a l á l t a t n a k ; és az iramgim szakára, ezt jellemzi a hideg égalj követelte északtáji b á r á n y (fauna), az élesrevert kőfegyver, kicsiny, vézna alkatú, de magasabb értelmiségü rövid koponyájú emberfaj. Es csak ezen korszakok után következnek a későbbi kő-korok : a d á n konyhahul­

ladékok és sírkamrák, a régibb és újabb czölöpépítmények — a régibb kőra­

kások és a bronz-korszak időközei, melyekben az ember már állatot szoktat kezéhez, kőkéseket köszörül, g a b n á t vet és fémekkel ismerkedik meg. I. h. 289. 1.

1) A kő-korszak.

a) Altalános jellemzés.

„A

kőkorszaknak

neve igen jellemző" úgymond a kőkori műemlékek szerencsés kutatója és gyűjtője, VII. F r i d r i k , Dánia királya.*) A kő azon kor emberei s z á m á r a az vala, mi későbben a mi s z á m u n k r a a fémek lettek. A mint a jelen kor­

szak egész feltalálási erejével a fémek a l k a l m a z á s á r a törekszik, és azokat eddig nem is ismert czélokra a l k a l m a z z a , úgy a kőkorszaki emberek minden testi és lelki erejűket felhasználták a r r a , hogy a sziklák o r s z á g á n a k urai lehessenek , és hogy a legkisebb kavicsokból a legfinomabb eszközöket k é s z í t s é k ; mert nekik t. i. valamint a réz, úgy a vas is hiányzott. A kő nekik mindentik volt, a n n a k felhasználása egész élettik feladata v a l a * * ) " és „a n a g y nehézségek, az eszközök tökéletlensége, és a magasztos czél felkölté, erősíté és fentartá az éles vizsgálódási tehetséget, az eszes feltalálásnak szellemét, és az ernyedetlen kitartást, melyet g y a k r a n van alkal­

munk a műveletlen népeknél csodálhatni."

Ezen n é h á n y sor olyan korszakot jellemez, melynek fiai a mai n a p már ré- szenkint kihalt ős állatokkal é l t e k ; mely korba csak némi gondolkodás után vagyunk képesek m a g u n k a t visszahelyezni; s m e l y n e k legtehetősb vezéréhez képest m a i ; l e g ­ utolsó napszámosunk — gyufáival, késével, fejsze-, fürész- és fúrójával, tüj3vel és fona­

lával , vászon - i n g é v e l , zubbonyával és f é n y e s , kényelmes lábbelijével — valódi k i s k i r á l y !

Kisértsük meg azon korbeli életnek némi vázlatát olvasóink előtt l e l e p l e z n i : 1.) A l a k á s mi lehetett egyébb mint a s z i k l a b a r l a n g , az erdők sűrűje, a fák odúja, a m a d a r a k fészkei p é l d á j á r a ágakból font sövényház, melynek falai tán sárral v a l á n a k kitapasztva, v a g y a szerencsés v a d á s z a t o k után a v a d a k bőreivel be­

terítve, vagy tán g y é k é n y e k k e l is kibélelve.

2.) A r u h á z a t a természet fiainál alig állott másból, mint a v a d a k bőrei­

ből, melyek kikészítése az asszonyok dolga lehetett, és talán úgy történt, mint az amerikai indiánokról olvastam, hogy az elejtett pézsmaökör bőrét a n n a k veleje bedör-

*) Sur la construction des Salles des Geants, par S. M. le r o i F r é d e r i c VII. de D a n e - mark, Copenhague MDCCCLVII. 6 . 1 .

**) Azért igaz mit W o r s a a e mond : „A kőszerszámok nem csak mint Dánia erdeinek legrégibb idő óta vándorló lakóinak műemlékei birnak magas érdekkel, hanem, mint az emberi művészet első zsengéjiis, melyeket a történelem felmutathat." D a e n e m a r k s Vorzeit durch Alter- thümer und G r a b h ü g e l beleuchtet. 19.1.

zsölésével puhítják és cserzik. — Ezen r u h á k a t csonttükkel foglalák, v a g y hol szük­

séges volt, inakból készült vagy belekből sodrott kötőkkel t á r t á k össze. D e előjőnek növényrost-szövetek nyomai i s ; mert lehetetlen, hogy a házsövény fonása g y é k é ­ n y e k r e , ezek pedig idővel finomabb szálakból font t a k a r ó k r a ne vezették volna az öslakókat.

3.) É l e l m ü l szolgáltak az erdők m a k k j a i , fanyar bogyóji, az édesebb gyökerek, a t ő r r e 1 fogott, a doronggal és k ő d o b á s s a l v a g y hasadtvégü fa és p a r i t t y a segítségével elejtett vad, a fészkekből kiszedett tojás, az odújába vagy barlangjába szorított, kifüstölt v a g y kiöntött medve, borz, sün, hörcsök, ü r g e stb. A tengerpa- ti t a v a k és folyók melletti l a k ó k a t a r á k á s z a t , halászat táplálta, de az úgynevezett b é k a t e k n ö s o k a s á g a , a fogincsok (anodonta) és g y ö n g y i k é k (unió) meszes takarói, melyek k o n y h a h u l l a d é k g y a n á n t n a g y kiterjedésű rétegeket k é p e z n e k * ) tanúsítják, hogy e m a i n a p m á r nálunk nem használt csemege, az ősem­

bereknek kedves és keresett, minthogy könnyen is szerezhető, eledelük volt.

4.) N a g y k é r d é s , vájjon ismerték-e m á r e korban a házi állatoknak, mint v o n ó m a r h á k n a k , n a g y h a s z n á t ? A k ö z l e k e d é s szárazon alkalmasint csak g y a ­ log történt, és a kereskedelmi czikkek csekély volta, és a szükségleteknek a letele­

pedési helyeken való előállítása miatt, az ide oda való utazás nem is volt az ember­

nek a n n y i r a szükséges, mint mai napon ; azonban az a k k o r igen kiterjedt vizeken való érintkezést valószínűleg m á r egyes fatörzsökökön, talpakon, vagy lélekvesztö kön eszközölték.

Itt természetesen azt fogjuk kérdezni, hogy a réz- és vasszerszámok hiánya"

ban, hogyan ejtették le e czélra és hogyan v á g t á k ki a fákat ? — É p e n azon módon, melyen azt mai n a p is a déli tengernek vad szigetlakói teszik, kikhez még az euró­

pai miveltség eszközei el nem j u t o t t a k . A kőszekerczével a kérget eltávolitván, a kivágott üregekbe izzó szenet r a k t a k , míg a törzsből annyi elégett, hogy a fa saját súlya által eldűlt. Az á g a k t ó l való megfosztást, az üreg kipörkölését szintén ilyen munkálat által eszközölték, mig a csónak a vízen egyensúlyban nem lebegett.

Ily keserves idővesztegető uton n y e r t é k c s ó n a k j a i k a t , igy készítették a

czölöpépítészethez

szükséges egyes czölöpöket, melyeknek a vízbe való besulykolása szintén nem csekély vesződséggel történhetett.

*) Ily b é k a t e k n ő t , mely felső végén a feltöre'snek, t e h á t é l ő á l l a p o t b a n i felhasználásának nyomát viseli, nagy számmal találtam Garam-Kövesd mellett, a Garam folyó egyik j ó magas partján, és pedig n a g y o b b mennyiséggel oly helyen, hol a televény föld alatt vöröslő a g y a g és szénréteg, a szarvas a g a n c s n a k és b i r k a á Inak előjötte eléggé mutatják : hogy az ottani szántóföldeken nagy számmal találtató cserepek tulajdonosai, akkor, midőn talán az egész lapály nagy tó lebetett, a n é g y l á b ú a k sült-főtt husa mellett a kagylók t a r t a l m á t sem vetették meg.

b) Kőeszközök.

Akőkorszaknak

ily általános jellemzése után szükséges, hogy a

ház­

tartáshoz,

valamint a

védelem- és támadáshoz

szükséges eszközöket kissé részletesben szemügyre vegyük. Ezek leginkább köböl, fából, hegyes szaru- és csontból á l l o t t a k ; fegyverül a kö, a p a r i t t y a , a dorong, és az ebből keletkezett, kő hegygyei ellátott lándzsa szolgált; edényekül az agyagot, fát, szarvat dolgozták f e l ; ékítményül pedig a borostyánkövet, a szarvas agancsot, s a tengeri kagylót használták.

A tüz által olvasztott fémeknek alig van nyoma, és ha belőlük későbbi idő­

ben holmi találtatik, az csak

arany

v a g y

veresréz

lehet, minthogy ezek termés állapotban is elöjőnek és könnyen felismerhetők; mig az ónt, az ezüstöt és a vasat később íodözték fel, mint olyanokat, melyeket még elébb az érczekböl ki kellett ol­

vasztani.

«) H á z t a r t á s i e s z k ö z ö k .

A legrégibb k ő k o r s z a k n a k valódi és legősíebb képviselői azon durva, t ű z k ő b ő l , széleik ügyes l e p a t t a n t á s a á l t a l készült eszközök ( 1 — 4 . ábr.), melyek igen nagy mennyiségben, sokszor kikészitési helyükön, és pedig csak félig meddig kiállítva, leginkább Európa és A m e r i k a északibb t a r t o m á n y a i b a n találtat nak, és onnan gyűjteményeinkbe kerülnek.*) E g y példát sem tudok h a z á n k b a n , hogy valahol ilyenféle eszközt t a l á l t a k v o l n a ; vagy a z é r t : hogy ezen szerszámok k o r a ban h a z á n k n a k l a k t a l a n n a k kellett lennie, v a g y hogy ezen k ö n e m n e k n a g y hiánya ban, mert csak Körmöczbánya táján, Kaproncza és S z l a s z k a k ö z t találtatik egy helyen halomban n á l u n k ; az őslakók a puhább köveket m á s módon, simábbra köszörül ték, vagy ha talán még is ilyenek léteznének, a találók előtt durva voltuk miatt figyel­

met nem gerjesztettek, és mint értéktelen semmi e l h á n y a t t a k .

A leginkább előforduló kovakő-szerszámok többnyire m o n o r u a l a k ú a k , ( 3 . ábr.) vékonyabb végükön metsző éllel, a vastagabbon g y a k r a n sima, hömpölyi s i m a s á g g a l ; v a g y n y c l ü c z é s e k (4. ábr.) hegyesen élesek, behorpadt oldalakkal.

Az előbbiek, főleg a sima végűek : puszta kézben is hatalmas ütő fegyverül szolgálhattak, mig a hegyesebbek i n k á b b szúrásra vagy á t l y u k a s z t á s r a alkalmaz­

t a t t a k .

* ) A k ő e s z k ö z ö k n e k femek ismerete nélküli készítése, és g y a k o r t a igen helyc­

sen való előállítása, sokféle véleményre adott alkalmat. Legtermészetesb azt hinnünk, hogy az első, kövekkel készített eszközök, valóban csak d u r v á b b a k lehettek ; hogy később egyes kézmű­

vesek, kik talán a fémek birtokába j u t o t t a k , szebbeket is á l l í t h a t t a k elő, melyek, mivel annyira egyenlők egymással, mintha ugyanegy műhelyből kikerültek volna, é s o l y a n v i d é k e k e n i s e l ő f o r d u l n a k , m e l y e k e n a z o n k ő n e m e t találni nem lehet, azt kell sejdíte­

nünk, hogy e helyeken a kereskedés által terjedtek el.

3

L e g g y a k r a b b a k a h a z á n k b a n is sok helyen előforduló k ő - é k a l a k i i * ) kisebb-nagyobb s z e k e r e z e k , melyeket használat végett valami egyenes (5. ábr.) vagy kajmós ág (6. ábr.) kettérepesztett rövidebb részébe csíptettek és nagyobb tar­

tósság tekintetéből erős kötővel összeszorítottak, miért is élével ellenkező foka, ne­

hogy a fát tovább repeszsze, nem volt k ö s z ö r ü l v e ; vagy a kettérepesztett á g n a k csak egyik fele m a r a d t meg a nyélen, melyhez a kőszekerczét kötőkkel erősítették.

A nagyobb ilynemű szekerczékkel nemcsak a fákat v á g h a t t á k , hanem velők a ke­

ményebb földet is lehetett művelni. Ha pedig az élén kiköszörült szekerczét (7 és 8 ábr.) a bőr v a k a r á s á r a v a g y a n n a k metszésére k í v á n t á k használni, azt fa- v a g y csont fogantyúba, leginkább a szarvasagancs koronájába (9 á b r a ) foglalták és a l k a l m a z t á k .

*) Ilyeneket magam is birok Duna-Pentcléró'l, Ebeuhöch ur Koronczóról, Kclecsdnyi úr Családról Nyitra megyében, s Bakits J á n o s Pesten Barátiról, Hout megyéből stb.

Hogy ezen k o r n a k eír'ólc müdarabjai ismeretében egészen j á r a t l a n o k ne le gyünk, a rendszeres előadás, és az eddig "találtak teljessége miatt, röviden előszám­

lálom a bár régi, de még is nagyobb miveltségi fokozatra mutató kőeszközök külön féle nemeit.

A l a k r a és élükre nézve rendeltetésük szerint nagyon különböznek. A k o ­ v á k ő b ő 1 k é s z ü l t e k , melyek n á l u n k c s a k külföldi leihelyekről láthatók, mint mon­

dók, széleiken ü g y e s ütés által l e p a t t o g t a t v á n , igen egyenetlen éllel birnak, s i n k á b b holmi kezdetleges fűrészeknek, mint szekerezek- v a g y vésőknek pótlói.

A p u h á b b k ő n e m e k b ő l valók *) egy v a g y két éllel b i r n a k , melyek szabályosan köszörülvék. E z e k k e l , v a l a m i n t a csak féligmeddig köszörült szer­

s z á m o k k a l , előfordulnak n é h a m a g u k a k ö s z ö r ü k ö v e k i s , melyek finom, ke­

m é n y , veres homok- v a g y m á s egyenlő szemcséjű k e m é n y e b b kőnemből állnak, és v a g y l a p o s a k a g y a k o r i h a s z n á l a t á l t a l (mint a szerszámokon is a többszöri köszörülést észre lehet venni) s közepükön m é l y e d e t t e k , ú g y hogy rendeltetésükről

*) Némi ingerül, hogy a m. n. múzeum kötárgyai a n y a g á t is meghatározzuk, hadd álljon itt a prágai n. múzeum okadatolt lajstroma szerint a viszony, melyben a 199 d a r a b Cseh­

országban talált kó'régiség közt azok állanak, melyek kó'neme m e g v a n határozva. T . i. 85 d a r a b közt van 34 kigylából (Serpentin), 22 kovapalából (Kieselschiefer), 10 d i o r i t b ó l , 6 magiából (Gránit), 3 t ű z k ő b ő l ; kemény homokkő-, kova- és zöldkőből (Grünstein) két-két d a r a b ; basalt- (somla), gneis, szarukő- és kövült fából egy-egy d a r a b . A bécsi császári gyűjtemény 161 darabja leginkább Dániából való ; úgy látszik, hogy ezen, különben igen gazdag t á r részéről eddig kevés gondot fordítottak a kőszerszámok g y ű j t é s é r e ; azon belföldiek közt, melyek ott fel vannak állítva, egy tűzkő és 2 zöldkő példány van. Azon 52 d a r a b kőszerszám közt, melyek a M.

orv. és Természetvizsgálók pozsonyi gyűlése alkalmával ki voltak állítva, 43 d a r a b magyaror­

szági volt; legtöbb serpentinből készült,de volt egy-egy d a r a b basáit-, porphyr-, kemény agyag­

pala é s agyagmárgából is. E z e k e t azért említem, mivel hiszem, hogy a különféle vidéki muzeu­

mok t á r g y a i n a k a n y a g r a v a l ó ö s s z e h a s o n l í t á s a is némi d e r ű t hozhatna ezen ho­

mályos kor csere- és miveltségi viszonyaira.

k é t e l k e d n ü n k nem l e h e t , és 14 - 2 4 " - n y i h o s s z ú a k ; v a g y

marhácsont-ala­

k ú a k, melyek eredetileg többoldaluak lehettek, s m e l y e k n e k élei a h o m o r - v é s ő k köszörülése á l t a l k e r e k a l a k r a l e k o p t a t v á k .

2) A k ő é k e k , m e l y e k részint a fa h a s o g a t á s á r a , részint f a d o r o n g o k b a illesztve, félelmes fegyverül s z o l g á l t a k , és m a i n a p is a v a d n é p e k n é l e czélra szol­

g á l n a k , és a l a k r a nézve n a g y o n e l ü t n e k e g y m á s t ó l . V a n n a k t. i.

a) foknélküliek , a z a z : mind a k é t végükön k i k ö s z ö r ü l t e k , m i g hossz­

oldalaik egyedül d u r v á n i d o m í t v á k ; v a g y mind a n é g y oldalon kiköszörültek.

A v a l ó d i é l csak e g y v o l t ; a m á s i k a nyélbe volt rejtve, és az előbbinek k o p t a t á s a v a g y csorbulása esetében helyette a l k a l m a z t a t o t t . Hosszuk 3—15"-nyiig változik.

b) 4 - s z ö g t i f o k k a l , hogy e r r e f a k a l a p á c s c s a l ütni l e h e s s e n , miért többnyire észre lehet venni, hogy e g y i k v a g y m á s i k oldalukon igen ferdék a k o p t a ­ tástól ; v a g y hogy nyélbe a l k a l m a z v a a z t t o v á b b n e repeszsze.

c) l a p o s a k , igen k e s k e n y fokkal, v é k o n y s á g ú k á lfa l feltűnők, többnyire tűzkőből, n á l u n k k i g y l á b ó l és e g y é b k ő n e m e k b ő l .

d) k e r e k í t e t t v a g y h e g y e s í t e t t f o k k a l , r i t k á b b a k .

e) szintén r i t k á k a p u h á b b kőnemekből való, v a s t a g a b b , a fok t á j á n á t f ú r t * ) é k e k ( 1 0 , 11 á b r a ) ; a lyuk a r r a szolgált, hogy a kőeszközt a nyélhez j o b b a n lehessen szorítani, mint a z t a talált s z e r s z á m o k n á l észrevették. **)

*) Nem csekély fejtörést okozott az archaeologoknak az á t f ú r t kőszerszámok elő- jövetele a k ő k o r s z a k b a n . B . Sacken említ e g y S t e i é r n é l talált d a r a b o t , mely f a c s ő v e l

és h o m o k k a l k i volt fúrva, állítván, hogy ezen fúrót még a k ő s z e r s z á m b a n lelték ; W o r - s a a e „Daenemarks Vorzeit durch Alterthümer und G r a b b ü g e l beleuchtet, K o p e n h a g e n 1814."

12.1., igen egyszerű m u n k á l a t á l t a l gondolja a f ú r a t á s t eszközölhetőnek, t. i. egy faczövek, homok és víz segítségével k é t oldalról fúratik a lyuk, a közbe eső mag pedig ütések által kitöre­

tik. Minthogy az átfúrt kőeszközök mindig p u h á b b kőnemből, soh:i kovából nem valók, és igen lehetséges, hogy m á r e k o r b a n is itt-ott kovajegeczekre b u k k a n t a k , nem valószinü-e, hogy eze­

ket is fúrók g y a n á n t a l k a l m a z t á k ? mivel igy a m u n k á t siettetni és tisztábbá tenni lehetett. — T e r m é s z e t e s , hogy azon kőeszközök, melyekben a bronz vagy v a s cső idomú fúrók töredékei találtattak, később koriak, valamint azon k ő d u g a s z o k is melyek néhol előfordulnak, és nem m á s mint a z említett fúrók segítségével nyert kömagok, melyeket facsővekkcl eszközölt csiszolás által nyerni semmi áron nem lehetne. Egy ilyen, még nem egészen átfúrt, trachitféle kőszekerczét (mely csak félig volt k i l y u k a s z t v a , a lyuk közepén pedig egy kúp alakú csúcs lát­

ható, lelhelye Szenna, Nógrád megyében) említ idősb Kubínyi Ferencz. Arch. Közi. II. köt. 88.

1. 7. szám alatt. Ezen idézetből l á t h a t ó , hogy a z említett szekerczének, a hely szinén kellett készülnie. Hasonló érdekes d a r a b létezik a bécsi cs. múzeumban 153. sz., a pozsonyi kiállítási lajstromban B é l á d r ó l (Nyitra m.) 35 sz., a p r á g a i b a n pedig 29. szám a l a t t .

**) Ilyenekből h a z á n k b a n k é t rendkívüli n a g y és nehéz p é l d á n y t ismerek. E g y i k é t kigylából (Serpentin) láttam a régiségek n a g y kedvelője H u n k á r A n t a l u r n á i Szolga-Győ- r ö t t ; a másikat, homokkőnemű, P a d o s J á n o s b a r á t o m birja ; ez erdő irtás a l k a l m á v a l Tésen (Veszpr. m.) t a l á l t a t o t t . Hossza 8'/2"» szélessége 3"9"'. — Magyarországon kivül is leltem ilyen kőbalta óriásokat, t. i. a prágai múzeumban létező (14 sz. a.) 10" hosszú, 2 " magas, 3 " 6 " ' széles ; a nürnbergi germán múzeumban egyet, mely syenitből való és 7 " hosszú, 3 — 3 " szélességű és ma­

gasságú.

f) végre vannak olyanok is, mc lyeknek közepe táján, széles olda­

laikon, mindkét felöl n y e r e g i do­

ni u v a s t a g o d á s a i k v a n n a k , ezeknek czélja az éknek a fanyélbc való további benyomulását, és an­

n a k szétrepesztését gátolni.

3) A k ő v é s ő k majd mind tűzkőből készült k e s k e n y szerszá­

mok (12 á b r a ) , oly élesek, hogy ve­

lük mai n a p is irónt lehet hegyezni, többszögesek, élüknél laposra, vagy homorúra köszörültek, felül fokkal birnak, hogy k a l a p á c s o k k a l ü t t e s s e n e k ; van nak más kőneinüekből valók is, felül k e r e k d e d kőfogantyú- val ellátottak, ezek talán az állatbőrök lefejtésére szolgáltak.

4) A kovakő k é s e k - és 1 á n d z s a h e g y e k n e k ( 1 3 ábr.) vagy nincsen nyelük, vagy ezen egyenközü b a r á z d á k v a n n a k , melyek bealkalmazott zsinegek segítségével a nyélhez szoríttattak. A zsidók mai nap is sok helyt a körülmetélésnél kökéssel élnek, valamint az indek és chinaiak is ö g 1 é b ő 1 (Obsidian) készült kése­

ket használnak. Nem kétlem, hogy ilyenek n á l u n k is t a l á l t a t t a k ; de mint hogy a m a g y a r gyakorlati nép, — minden dologról azt kérdi, mi haszna en­

nek ? van e valami becse? és miután eddig ilyenekről épen nem volt felvilágo­

sítva, sőt az úri rend sem igen törődött ily h a s z o n t a l a n s á g o k k a l : természetes, hogy régészetünk legnagyobb k á r á r a elhányattak, s z é t d a r a b o l t a l a k .

5) R e s z e l ő (lásd 2 számú ábrát) vagy f ü- r é s z a l a k u l a g kipattantott élti kövek — bár Dá­

niában Vanggardon egyéb é r d e k e s tűzkő szerekkel egyszerre 2 3 d a r a b találtatott, a legnagyobb ritkaságok közé számítandók. Nem kevésbé r i t k á k a félhold alakú, egyik v a g y mindkét szélükön fogas kőszerek is, melyek azonban fogak nélkül is előjőnek.

6) K ő f e j s z é k n e k azon szerszámokat ne vezzük, melyeknek nyél-lyuka közel a fok a l a t t v a n ; ha pedig a lyuk közepett találtatik, k ő k a l a p á c s o k n a k hívjuk. A l y u k a k rendesen k e r e k e k ; de vannak négyszögűek is, sőt a ritka, k e r e s z t a 1 a k u kalapá­

csoknál a l y u k a k a két k a r közepén találtatnak. A c s ó- n a k a l a k ú két ( k e r e k ) élű fejszéket c s á k á n y o k ­

n a k (14 á b r a ) keresztelhetjük.

7) Ebenhöch Ferencz b a r á t o m n a k sikerült Koronczőn két kőszerszámot találni ^f melyeknek vége kerekded, egyik lapja egészen lapos, a másik pedig gömbölyitett,

úgy hogy gyalu-résznek vagy gyaluló szerszámnak ( 1 6 ábr.) neveztem el. Ezekhez hasonlókat még eddig sehol sem láttam.

8) Hamvcdrekben t a l á l t a t n a k átfúrt, gömbölyű-lapos (16 ábr.), vagy göm­

bölyű-csúcsos, vagy egészen hengeres (17 ábr.) oldalukon lapított g y ö n g y ö k , kö­

böl vagy a g y a g b ó l . Az elsők közönségcsen o r s ó f e j név alatt i s m e r e t e s e k ; me lyeknck farészcik valószínűleg elkorhadván, egyedül m a g u k m a r a d t a k fen.

9) A közepükön átlyuggatott n a g y o b b kökari- kákböl, v a g y csíllagidomu k ő h o r g o n y b ó 1 ke­

vesebb p é l d á n y t ismerünk, b á r ilynemű horgonyokat az északon, mai n a p is, a szegényebb halászok hasz­

n á l n a k .

! 0 ) A kézimalmok feltalálása előtt alma nagysá- 16 17 gú kőgolyók használtattak, melyek segítségével egy nagyobb kőlapba vájott érdes lyukban a rozs összetöretett. Ily r o z s t ö r ő k jelenleg is divatban v a n n a k a mauroknál.

11) A halászathoz k ö h o r g o k (18 ábr.) és k ö s z i g o n y o k voltak szükségesek.

12) G y a k r a n előfordulnak a p r ó b a k ö v e k is finom fekete palából, melyek átfúrva az övön hordoztattak, és az a r a n y tiszta s á g á n a k kémlelésére szolgálhattak.

ff) V é d e l m i e s z k ö z ü k

egyike, a távolban} t á m a d á s r a , volt a p a r i t t y a , melyet a hegyaljai szőlő pásztorok a seregélyek ellen mai nap is h a s z n á l n a k . A hajítandó kövek többnyire összenyomott gömb a l a k b a n találtatnak, oldalukon barázdával a szijj számára. Ezek r i t k á b b a n fordultak elő, bár hajdan m á r Lucanus így é n e k e l : Arma antiqua manus, ungves, dentesqne fuerunt, et 1 a p i d e s !

Ide t a r t o z n a k : 1) a t t i z k ö f o r g á c s o k és n y í 1 h e - g y e k. Az elsők közt az igen vékonyak és élesek valami gyantá­

val erősíttettek a csontlemezek oldalaiba (19 ábr,) ; ilyeneket Scho- ncn szigetén és Poroszországban, bár igen ritkán, t a l á l t a k ; néha három-négy élüekre idomíttatván, széleik finom foguakká pattan- t a t n a k s igy igen veszedelmes fegyverekké váltak.

2) A n y í l h e g y e k ugyanazon anyagból, h á r o m o l d a l n a k , finoman csipkés széllel (20, 21 á b r . ) . Hozzájuk hasonlókat használ tak a perzsák a marathoni csatában, valamint most is némely a m e r i k a i vad népeknél divatban v a n n a k . Léteznek lándzsalcvél- és szív idomnak is, nemcsak tűzkőből, de chaleedon- és más kovafajakból is.

3) U g y szintén említenem kell e g y érdekes kigyla g o m b o t, mely á t van fúrva, és igen díszes buzogány gombnak tekinthető. Ezen szép d a r a b Ipolyi

kanonok úr birtokában van, és Török-Sz.-Miklóson találtatott.

A t á m a d ó , hajító fegyver föltételezi a védszereket i s , s így bizonyos, hogy a találékony emberi ész, a messzebbről p a r i t t y á v a l és n y i l a k k a l való sebzés ellen be nem érte a vastagbőrti ruhával, hanem hogy m á r a k k o r

4) a p a i z s is, melyet egyszerűen vesszőkből fontak, és t a r t ó s s á g vala­

mint r u g a n y o s s á g tekintetéből m é g állatbőrrel is b e v o n t a k , az említett fegyverek ellen elégséges oltalmat nyújtott, b á r a súlyos dorongok, kőhegyü lándzsák és ha­

talmas k a l a p á c s o k és c s á k á n y o k ellen igen g y e n g e és elégtelen védszer lehetett.

Igen valósziníí, hogy később, midőn m á r a bronz és vas fegyverek kezdtek divatba jőni, az üllők, pörölyök, horgonyok és m á s nagyobb súlyú, és í g y a r á n y l a g igen d r á g a eszközök m é g folytonosan kőből voltak, valamint az elhajított, többé vissza nem kerülő, és a p u h á b b ereznél m é g czélszerübb nyíl- és lándzsahegyek i s ; mivel ilyeseket az említett később korokban a fémkészletekkel g y a k r a n együtt ta­

láljuk, m i egykorú h a s z n á l a t u k a t világosan bizonyítja.

Y) V a l ó d i h a s z n á l t a t á s u k .

Hogy ezen kőszerek nem a n n y i r a vallási jelvényekül szolgáltak, hanem való­

ban használatban is voltak, következik abból, m e r t : a ) rajtuk a használtatás n y o m á t igen g y a k r a n felleljük, u. m. a többszöri köszörülést, és az élek kicsorbulását, az ütések általi ferdeséget a fokokon, a kitörött k a l a p á c s l y u k n a k helyettesítését e g y m á s i k n a k fúrása által stb. * ) . b) mivel.a v a d népek m a is ilyesféle szerszámokat h a s z n á l n a k ; c) mivel az ős népek halottjaikkal együtt azok kedvencz t á r g y a i t is e l t e m e t t é k ; d) mert ezen t á r g y a k elszórva, a sírokon kivül is találtatnak.

Azonban az is igaz, hogy némely t á r g y a k egyedül j e l k é p e k ü l szolgál­

h a t t a k , v a g y későbben csak v a l l á s i s z e r t a r t á s o k n á l voltak használatban, sőt némely tengerentúli népeknél m é g mai n a p is h a s z n á l t a t n a k ; ezekhez t a r t o z n a k azon mintaképes borostyánkő a l a k o c s k á k , melyek a sírokban többször t a l á l t a t n a k , és e g y é b r e nem a l k a l m a z t a t h a t t a k . A m á s i k r a nézve az á l l , hogy a köbalták I s t e n n y i l a , 1 á n c z o s m e n n y k ő * * ) , n é m e t ü l : Thorshammcr, Thorskeil, Donnerkeil auch Opferkeil von Serpentin, név alatt m a i n a p is a n é p közt ismerete­

sek. Ezek h a j d a n t a valószínűleg az áldozatoknál voltak használatban, de ezen czélra

*) Egy ilyen második l y u k n a k kezdett fúrása feltűnt egy kó'kalapácson, mely Kele- csényi J á n o s ur tulajdona. E z Béládon, Nyitra megyében találtatott, és a pozsonyi természet- vizsgálók gyűlésén ki volt állítva.

**) Alig van falu, melyben a fenebbi elnevezések a l a t t — melyek valamint Nérnet- úgy Csehországban is Donnerkeil név a l a t t divatoznak és ugyan e czélokra őriztetnek — - né­

h á n y kőéket, vagy szekerczét, vagy b a l t á t nem lehetne találni. — Ideje lenne azokat i n k á b b a muzeumok s z á m á r a összegyűjteni, mint a nép b a l g a s á g á t ezáltal is tápláltatni. Nem nevetne-e az egész világ, ha a jövő nemzedék a mi szerszámainknak is majd ily erőt fogna tulajdonítani.

többé nem szolgálhatván, talán még régi pogány hagyományok nyomán mindenféle b a b o n á r a használtatnak, p . o. a torokbajt a n y a k n a k ilyen kőszerrel való dörzsölése által vélik a falusi kuruzsló asszonyok eltávolíthatni; a kevés v a g y véres tejet adó tehénnek tölgyeit a köbaltával simogatván, ezen bajon is a nép hiszeme szerint segítenek.

c) Csont eszközök.

De nemcsak a követ dolgozták fel ügyesen ezen korszak lakói, hanem a kövekkel ügyesen összetört és kiköszörült h e g y e s c s o n t o k a t is(22 á b r a ) ; azokat

lándzsahegyekül, sőt a h á t r a álló foggal ellátottakat h a 1 á s z-s z i g o n y u 1; a hal­

csontokat tükül és szúró fegyverül; a szarvas agancsok végeit n y e l e k ü l , koro­

nájukat átfúrva k a l a p á c s o k u l * ) ; a s z a r v a s m a r h a szarvait ivóedényekül stb. fel t u d t á k használni.

A faszerszámok és a kőnemüek f a n y e 1 e i többnyire elporlottak, a növé­

nyi szövetek, állatbőr ruha és a belekből készült fonadékok elrothadtak, egyedül az a g y a g c s e r e p e k töredékei tesznek még némi tanúságot azon kezdetleges művé­

szetről, mely a h á z t a r t á s b a n , főleg a nagyobb műveltséget feltevő főzéshez elkerül- hetlenül szükséges e d é n y e k e t előállítja — és későbbi k o r b a n a művészetnek egy tekintélyes á g á t képezé.

d) Agyagnemüek.

A kőkori b ö g r é k , f a z e k a k és v e d r e k fölötte d u r v á k és vastagok ; többnyire szürkés agyagból készültek, máz helyett összetört és fölületén kivül belül

*) Az orvosok és természetvizsgálók ülése alkalmával P o z s o n y b a n általam rendezett igen érdekes régészeti k i á l l í t á s b a n , mely ezernél

több t á r g y a t foglalt, igen feltűnők voltak ezen kornak régiségei közt a m a g y a r á d i ( I l o n t m.) agancs szerszámok — milyeneket W o r s a a e mint D á n i á b a n is t a l á l t a k a t említ — (23. 24. és 25. ábr.) s melyeket sajátságos cserép-edény töredékekkel, és úgynevezett k o n y h a h u l l a d é k o k k a l , jelesen tek- nőczök maradványival — Boleman lévai gyógy­

szerész ur utolsó napon kiállított, úgy, hogy ezek a már kiadott okadatolt névjegyzékbe bele nem kerülhettek.

nítjuk, és talán a nélkül, hogy valami olyant állítsunk, mit épen hinni nem l e h e t n e ; mert ha a kővel, csonttal, szárúval, kellő szerszám nélkül, nehéz volt elbánni, s mivel az a r a n y n y a l és rézzel az emberek még nem igen foglalkozhattak, egész figyelmüket és ipari büszkeségüket az a g y a g i n ü v e k r e fordíthatták, mely kezük alatt minden kitelhe­

tő alakot fölvett, és a velük született kísérleti és haladási ösztönnél fogva is az cgyáta- lán untató cgyformaság bilincseiből már az első fazekasokat készteté kibontakozni.

Á m b á r némi biztossággal állíthatjuk, hogy a maiaktól a l a k ú k r a nézve elütő a g y a g e d é n y e k többnyire a p o g á n y időből valók, még sem mondhatjuk, hogy sok közülök nem az e l s ő k e r e s z t é n y kor müve, részint azért, mert ezek közt sem mi biztos h a t á r v o n a l a t húzni nem lehet, de meg ilyen edényekre nemcsak hogy a kereszténységnek semmi befolyása nem volt, sőt a pogány szokások, főleg a temetkezési módok, még későbben is, lehet mondani a XII-ik század elejéig sok he­

lyen m e g t a r t a t t a k .

v) Czölöpépitészet.

Ámbár föltehet)ük azt, hogy az első, a kevés szükség- és ingerhez mért in- dolentiális korszak j ó sokáig tarthatott, míg a h a l a d á s ösztöne az egyeseket, ezek lehintett és beleolvasztott kovaszemkéket és gránitporondot mutatnak. Korong segit sége nélkül készülvén, a tapasztó ujjak látható nyomaival b i r n a k ; i törés apró ko­

vaszemeket, m é s z d a r a b k á k a t , kőtöredékeket s egyéb keveréket hoz napfényre. Ezek rendesen nyilt tűznél égettetvén, csak külső kérgeiken k e m é n y e k , miért is nagyon törékenyek, és kellő gond nélkül kiásatván, igen h a m a r clmállanak.

Alakjaik többnyire némi Ízléssel készültek, és rendkivülileg változatosak • az öblösek k ö r t e , k a n n a a l a k ú a k a szokottabbak, de v a n n a k egyeues oldalnak is.

Czifráik, melyek kezdetben elég szabálytalan, összevissza kuszált k a r c z o lásokból állnak, ujjal, hegyes fával, vagy csontocskákkal lettek benyomva, és egyes húzásokból, hullámzó vonalokból v a g y pontokból állanak.

Az ízletesebb a l a k o t és a rajtok levő sokféle díszítményt, valamint a saját­

ságos, átfúrt füleket (1. 26 és 27 á b r á t ) , természetesen a későbbi kőkornak tulajdo­

után egész népeket készteté előre r o h a n n i ; m é g is látjuk az újabb kor érdekes és nagy t á r g y a v a t o t t s á g g a l folytatott fölfedezéseiből, hogy az ősnépek szükségleteinek szaporodásával, a kényelem, a többoldalúság mutatkozott l a k á s a i k b a n , r u h á z a t u k b a n szerszámaikban, házi készleteikben, stb.

Ezen k o r házi viszonyaira n a g y világosságot vetettek a svajczi t a v a k b a n föl­

fedezett, ezután más t a v a k b a n is föllelt c z ö l ö p é p i t m é n y e k . * ) Ezek a partok­

kal egyenközüen besulykolt czölöpökön állott telepek, melyek számos oszlopai közt tömérdek állatcsontok, növényrészek és emberi készítmények t a l á l t a t n a k , hogy egy perczig sem lehet k é t k e d n ü n k a hajdani lakók igen n a g y kiterjedésű t a n y á i k itt lé- teztéről.

Az egyes, életlen b a l t á k k a l ejtett, alul csúcsosra porzsolt czölöpöket alkal­

mas helyen, többnyire szélcsendes révpartokon a homoktalajba n a g y ügygyel-bajjal üthették be f a s u l y k o k k a l ; ezen alaptalaj fölött r e n d e s e n rothadt szerves m a r a d v á n y o ­ kat foglaló feketés földet, és égetett testek részeit — ezeket m ű v e l ő d é s i r é t e g - nek nevezték el — t a l á l t a k . Természetes, hogy az emberek távoztával mindezeket ismét az iszap lepte el, v a g y a t ő z e g rakodott le fölöttük. (1. 2 8 ábr.)

viz

iszap vagy tőzeg művelődési réteg

tófenék

2 8

Maguk a czölöpök 3 — 9 " vastagok, egész vagy kettéhasított törzsökből állnak, és a nélkül, hogy valami szabályos a l a k b a n leverettek volna, 1 —5 lábnyi tá­

volban találtatnak egymástól. (1. 2 9 ábr.)

*) Ezekről n á l u n k legelőször tett cmlíte'st a Budapesti Szemle 1862. foly. Szabó József

„A tavak lakói" czímü értekezésében. A külföldnek az utolsó évtizedek ezen új vívmányáról, munkákból és munkácskákból már egész kis k ö n y v t á r a i vannak. Olvasóinkat figyelmeztetjük Keller „Berichte zu den Mittheil. der antiquar. Gesellsch. in Zürich 1854. 1858. 1860. 1861.;"

J a h n és Uhlemann „Die Pfahlalterthümer von Moosseedorf"; Rütimeyer „ U n t e r s u c h u n g der Thierreste am den Pfahlbautén. Mitth. — Zürich 1860." és B. Sacken ur munkájára, melynek czíme: „Der Pfahlbau im Garda-See, Wien 1865." stb. — Eddig a zürichi tóban 10, a genfiben 24, a neuenburgiban 26, a bienneriben 11, a bodeniben 30 helyen t a l á l t a t t a k czölöpépítmények.

Még eddig nem sikerült tavainkban ezek nyomait f e l t a l á l n i ; mert ezen időszakban partjaik való­

színűleg még lakatlanok voltak.

MÜRÉG. KALAUZ : AZ ŐSKOR. 2

A czölöpökön a gerendázat állott, melyen a sövényformára font, agyaggal tapasztott falak emelkedtek. Ezek vagy kerek vagy négyszög a l a k ú a k voltak, 1 5 —

part a

16'-nyi átmérővel bírván, szalmával, k á k á v a l lőnek födve, és közepett tttzhelylyel ellátva. A falak mivoltáról meggyőznek azon egyenes vagy görbe a g y a g d a r a b o k melyek a font vesszők benyomásait fentartották, a födelek anyagáról pedig azon sok szalma m a r a d é k , mely e helyeken találtatott.

Távolságuk a parttól 100—300 lábot teszen, 8—20 lábnyira mélyen a viz- ben vannak és pedig 3 0 , 0 0 0 — 1 0 0 , 0 0 0 darabig, úgy, hogy némely telep 3 0 — 1 8 0 , 0 0 0

• lábnyi térséget foglal, melyen mint a m o r g e s i n, körülbelül 300 kunyhó, egyre 4 lakót számlálva, 1200 lakóval, állhatott.

Maguk az efféle t a n y á k többnyire elégtek, mint a fekete föld és tőzeg közti maradványokból k i t ű n i k ; a mi el nem égett, a t a v a k b a zuhant. A keleti Svajez tavai­

ban kő-, szaru-, a g y a g - és fakészletek t a l á l t a t t a k ; a fémből készült szerszámoknak vagy ékítményeknek semmi n y o m a ; a n y u g a t i a k b a n ellenben, mint később lakottak ban, már a fémeknek használata is bebizonyítható. Feltűnő az, hogy a kőkori kőszer­

számok, u. m. a fejszék, szekerezek, buzogánygombok stb. majd egyátalán kígylából (serpentin) állanak és szarvasagancsokba foglalvák; a kalapácsok, fiirészek, kések, lándzsa- és nyílhegyek más honi kőfajból készültek ; a drágább és ritkább tűzkő szerszámok pedig kitűnő keménységük és könnyen élre való p a t t o g t a t h a t á s u k miatt kizárólag metszőszerekül használtattak.

A sok kőforgács és befejezetlen d a r a b , m e l y e t a czölöpök közt találnak, elég­

gé bizonyítja azt, hogy ezen kőszerszámok a lelhelyeken készültek.

Az á r a k , varrótűk és a többi aprólékos házi eszközök, csontokból és agya­

rakból, szaruból és agancsokból, annál inkább belföldi készítményeknek t e k i n t h e t ő k . A ruhadarabok nyomait többnyire t ő z e g b e n , mely a bőrnemüeket jól m e g t a r t á , t a l á l t á k ; de még az ékítményekből is többfélét lehet találni, p . o. 3 — 12"-nyi félhold alakú a g y a g d a r a b k á k a t , ezek közt a kisebbeket talán amulettek gya­

nánt hordották, mert fülekkel birnak. B. Sacken ezeket a hold i m á d á s r a a k a r n á visz-

szavezetni. De érdekesebbek a sokféle g y ö n g y - és g o m b ékességek, köztük va­

lódi egyptomi üveggyöngyök ís. Az amulettek közt v a n n a k c s á k á n y vagy szekercze- idomuak, vagy egészen köszörütlenek és átfurottak; sokszor 20-ával, HO-ával jöttek elő a nők n y a k a vagy k a r j a körül, néha még több sorból is álltak.

A kőkorbeli emberek é l e t m ó d j á r a nézve a legbiztosabb következtetést lehet vonni é t k e z é s e i k m a r a d v á n y a ból, az úgynevezett k o n y h a h u 11 a- d é k o k b ó l . Ezen hulladékok rétegei g y a k r a n 3 — 5 lábnyi m a g a s s á g r a emelked­

nek, és mintegy lOOO'-nyi hosszaság mellett, 150—200'-nyira szélesek. F ő alkotó r é . szeiket teszik a k a g y l ó k és a teknős b é k á k teknői, az elejtett v a d a k csontjai, me­

lyek közt a sipos csontot a bennük foglalt velőnek nyerhetése tekintetéből, mely az északi népeknél mai n a p is keresett csemegének t a r t a t i k , valami éles szerszámokkal, talán a kőszekerczék segitségével törték s z é t ; a n a g y vad közt olyano k n a k csontjait is találták, melyek többé közép E u r ó p á b a n nem élnek. A m a d a r a k csontjai közt meg­

vannak, a nálunk csak szigorú télen megjelenő hattyúé i s ; mi a n n a k j e i é ü l szolgál, hogy a czölöpépitmények télen ís birtak l a k ó k k a l . Találkozunk t o v á b b á a nagyobb halak vázaival és c s o n t j a i v a l ; ezeket vagy szigonyokkal v a g y nyi l a k k a l ejtették el, mig ellenben a kisebbeket kő- vagy csont horgokkal, gyékényből font v a r s á k k a l , vagy faliamból való sodrott fonalú hálóval foghatták. A halászathoz szükséges c s ó n a- k o k (lélekvésztők) hossza 12 — 5 0 lábnyi volt, mig szélességük a fatörzs vastagságától függvén, a 2 — 4 lábat nem haladhatta. Ezen közlekedési szerek vagy kipörzsöltettek, vagy szekerczékkel v á g a t t a k ki. Mind ezen étek m a r a d é k o k egész szénrétegek közt, tömérdek cserépedény töredékkel és szerszámokkal vegyítve j ő n e k elő. Minthogy ilyen telepek nálunk is igen g y a k r a n előfordulnak, kívánatos, hogy minél tüzeteseb­

ben fiirkésztessenek és Írassanak le. Id.

Kubinyi Ferencznek

érdeme az, hogy az úgynevezett áldöhelyeket tüzpadjaikkal és állati- valamint szerszámok maradvá- nyival legelső lerajzoltatta, leírta, és igy a közönséget reájuk figyelmeztette. L. Arch.

Közlem. II. köt. A K i c s i n d (Hont megye, é s z a k r a Esztergomtól) melletti, a föld­

vári kálvária tetején, és a győri kavicsgödörben létező ilynemű telepek érdekesek, még inkább pedig az említett m a g y a r á d i ; v a n n a k bizonyosan n a g y számmal másutt is étkezési helyek, de ezeket még fel kell keresni, és tudományos szempontból meg­

ismertetni.

A sót alkalmasint a tengeri víz lepárolgása által n y e r h e t t é k , á m b á r való­

színű, hogy pl. az erdélyi sótelepeket is ismerték, mert lehetetlen, hogy reájuk nem a k a d h a t t a k és kereskedelmi, azaz cserélési czikknek nem t e k i n t e t t é k volna. A Salz­

burg (Sóvár) vidékén levő bányákról bizonyosan tudjuk, h o g y a legrégibb korban miveltettek; ennek igen szép bizonyítékai a só közt feltalált régi ruhanemek, a p a - r i 11 y a-t a r i s z n y a és más effélék. Ha szemmel tartanok honi b á n y á i n k legré­

gibbjeit, lehetetlen, hogy ezeknek őskorban való müvelődésök nyomaira ne akadjunk.

A tüzet pedig, valamint a mai vad népek, két külön keménységű fa sebes összedör- zsöléséből nyerhették.

2 *

Hogy az emberek legelső foglalkozásin, a v a d á s z a t - és h a l á s z a t o n kivül a m a r h a t e n y é s z t é s t is már ezen korban gyakorolták, arról tanúskodik

a kérődző állatok m a r a d v á n y i n a k s o k a s á g a .

Természetes, hogy a kőszerszámok nagyon kezdetleges alakjai, még in­

k á b b pedig az őserdők sűrűsége és posványos volta miatt, a f ö l d m Í v e l é s t ezen k ő k o r s z a k b a n igen terjedt mérvben nem gyakorolták. Ez m á r abból is kitűnik, mi­

vel a földmiveléshez kellő szerszámok a többiekkel r i t k á n fordulnak elő, de ezekre nem is szorultak, mert csekély szükségleteik mellett .ezen t á p a n y a g o k a t nem is igen

h a s z n á l t á k ; mindazonáltal, minthogy a czölöpépítmények közt a rozsnak, b ú z á n a k , kendernek, lennek m a r a d v á n y a i t is találják, nem lehet kétség, hogy a czölöpfaluk későbbi lakói, mint állandó lakók, a földmiveléssel is foglalkoztak.

A tűznek átalános elterjedése és az a g y a g e d é n y e k feltalálása előtt, talán a kenyérsütés mestersége sem volt divatban. Hogy a buza nemüeket lapos érdes kövek közt törték össze, tanúsítják az ilyenféle kövek, melyek h a z á n k b a n is g y a k r a n elő- j ő n e k , valamint a fölebb leírt rozs-zúzók is. A lepényszerü k e n y e r e t izzó köveken

sütötték, a k á s á n a k nyomait a cserépedények belső lapjain t a l á l t á k .

Hogy ezen népek nem napról n a p r a éltek, hanem telelésről is gondoskod­

t a k , abból lehet következtetni, mivel a sok vad g y ü m ö l c s n e k : diónak, málnának, megygynek, almaszeletek- és vad körtéknek tömérdek halmazai a czölöpépítmények fekete földrétegei közt fenmaradtak.

A len- és k e n d e r n e k f o n á s á t szabad kézből, valamint a szövésnek külön­

böző mintáit is i s m e r t é k ; ezek az említett helyeken találtattak, és ezen minták után sikerült egyszerű szövőszékeket építeni, melyeken a régi szövetekhez hasonlók állít­

t a t t a k elő. Ilyen szövőszékekhez szükségeseknek tartják az agyagsúlyokat, melyek kisebb nagyobb, négyszögű gúla (30 á b r a ) , v a g y kúp a l a k b a n (31 á b r a ) , felül cse-

30

kély benyomással, oldalukon pedig átfúrva g y a k r a b b a n találtatnak. K e l l e r : „Die keltischen Pfahlbauten in den Schweizerseen 1 8 6 1 . " a czímlapon egy szövőszéket közöl, melynek súlyai gömbölyűek, egy i r á n y á b a n köröskörül v á l ú s a k ; és e válúk-

ban köröskörül futó fonalakban lógnak. A kúpos agyagkészletet, T á b . IV. 17. ábra, háló súlynak tartja, mert halásztanyán találtatott. Id. Kubínyi F e r . barátom állítása szerint Tisza mentében mai nap is e czélra használtatnak. Az ide mellékelt is Ercsi­

nél a Dunából halásztatott k i ; de a gúlaformák hegyeken és áldó helyeken vagy régi konyhák körül gyűjtettek. A k ö t é l g y á r t ó mesterség is divatban volt, mint a len- és kenderből készült kötelekből és sinórokból látni lehet.

Ilyen mivcltségi fokon álltak a legrégibb czölöpfalak lakói. Ha csak ezen csekély maradványokból is életmódjuknak ily érdekes k é p é t adhatjuk, milyent adhat­

nánk, ha még a n n a k is n y o m á r a lehetne a k a d n i , mit a tüz elpusztított, mi a víznek rothasztó ereje által elromlott ?

Ha mi szintén ilyen gonddal és annyi észszel gyüjtenők a honi maradvá­

nyokat, mily é r d e k e s képét a d h a t n é k e g y — k é t év után az ezen szép hazát évezredek előtt bírt ősnépeknek ?

A c z ö l ö p é p i t é s z e t e t nem c s a k Hcrodot említi, mint a régi thraciai népeknél divatos építészeti módot, h a n e m nyomait mai n a p is a keleti népeknél ta­

láljuk, hol biztossági tekintetből a v a d a k és ellenségek ellenében használtatik, vagy a népek sajátságos foglalkozása és életmódja által föltételeztetik.

Az egyes, itt ott talált műemlékeken kivül legérdekesebbek a kőkori t e- m é t k e z é s i helyek, melyeket Némethonban k ő-s í r o k n a k *) neveznek. Ezek alacsonyabb vagy m a g a s a b b halmokból állanak, melyek tetejökön n a g y függélyes, belül faragott, és egy óriási kőlaptól födött kövekből (32 ábr.) készült s í r k a m r á k k a l bírnak, alul pedig 3 0 — 6 0 , de néha 100 és kétszáz rőfnyi kőkerítésekkel i s , melyek­

nek szélessége a 8 — 1 2 , vagy 15—20 rőföt haladta, körülfogvák (33 á b r . ) .

A mi a függélyesen álló kőlapok belső színükön való idomítását illeti, a királyi régész (lásd az i. m. 9 lapját) azon véleményben van, hogy a temetési he­

lyek közelében talált nagy gránit duezokat, mindjárt a hely szinén simították is.

A hasításhoz, és a belső lapoknak simításához nem levén más eszközük mint a víz és a tűz, az ék és a pőröly, természetesnek látszik, hogy miután a h a s a d á s i lapot

*) Találkoztak tudósok, kik ezen kó'sirokat oltároknak, a kőkerítéseket áldó, gyűlési, vagy itélő helyeknek t a r t o t t á k ; de W o r s a a e ezen véleménynek határozottan ellene mond. D a e - nemarks Vorzeit stb. 68.1.

/) Temetkezés.

1) Kősírok, kökamarák

32 3 3

kikeresték, b a r á z d á k a t húztak kezdetleges kova-szerszámaikkal, a mélyedésbe vizet eresztettek és a tüz segítségével a sziklát addig puhították, mig a hasadási irányban a faékeknek helyt engedett. Most az ékeket megnedvesítették, mik a felszívott viz által ki­

t á g u l t a k és t á g í t o t t a k ; hozzá j á r u l t még a fagy is, melynek erejétől, b á r lassan, de mégis biztosan következett végre a nagyobb tömegek szétrepesztése. A fenmaradt egyenetlenségek eltávolítása, illetőleg a simítás, már nem j á r h a t o t t annyi vesződséggel.

A nagy tömegeknek, főleg nagyobb távolba való átvitele, rendezett utak nélkül, és azon csekély, elégtelen szerszámokkal, már nehezebb feladat volt, és egye­

dül a fahengereken történhetett, erős kötelek vagy szíj j a k segítségével; még ezt mind érthetjük, ha ezeket nemcsak a holtak iránti kegyelet jeleinek, de talán nemzeti műemlékeknek, melyeket a vallási buzgóság is megszentelt, tekintjük olyan népek részéről, melyek ily k ö z m u n k á k r a egyesültek, és igy többé vándoréletet nem élhet­

tek. De hogyan tudták a mai géptan eszközei nélkül azon nagy terjedelmű szikla k a t á többiekre r e á illeszteni!? — E n n e k megfejtése nagyobb nehézségekkel j á r ; de az idézett műben az által kisértetik m e g f e j t é s e : hogy t. i. a kérdéses helyeken a dombot egyik irányban lejtőképen feltöltötték, és korcsolyák g y a n á n t lerakott sima fahengereken, több, a kövek alatt guruló henger segítségével a k ő k a m r a tetejére helyeztették.

Meg kell v a l l a n u n k , hogy ezen vélemény természetesnek és nagyon valószí­

nűnek látszik, és addig, mig j o b b a t helyébe nem találunk, el is fogadható. A törté­

nelem a legrégibb korból említi ugyan a déli és keleti népek bámulandó m ü v e i t ; tudjuk, hogy az egyptomiak mértföldekre hurczolák kőkolossaikat, melyeknek a tenge­

ren való átvitele és felállítása az újabb k o r n a k is elég megerőltetésébe k e r ü l t ; de a mondottakból kitetszik, hogy a már a k k o r a n n y i r a haladott déli népeket az itten ismertetett északi b a r b á r o k k a l nem szabad összehasonlítanunk.

Északon, hol ezen nagyobbszerü hosszúkás kőkeritésü sírhalmok g y a k r a b ­ ban előjőnek, v a n n a k a l a c s o n y a b b , k e r e k d e d halmok is, egy kőkamrával.

Ezen k a m r á k t a r t a l m a rendesen egy vagy több nem égetett *) csontvázból áll, homokban fekvő, köveken ülő, néha guggoló helyzetben, úgy hogy körülöttük fegyvereiket, m i n t : nyílhegyeket, lándzsákat, késeket és baltákat k o v a k ő b ő l ; házi szerszámokat csontból, borostyánkő ékítményeket, vagy csontból és kagylókból ké­

szült gyöngyöket, laza földdel tölt, vagy étnemüek maradványit tartalmazó egyszerű cserépedényeket találunk. Meglehet, hogy a n a g y o b b a k főzőedényekül s z o l g á l t a k ; a kisebbeknek, melyek szintén a kőkori k a m r á k b a n előfordulnak, de rendesen csi­

nosak, és gömbölyű fenekük miatt fel nem állíthatók, de oldalt és szájuknál levő kis füleknél fogva akaszthatók, rendeltetése eddig nem tudatik.

Minthogy eddig e m b e r i h u l l á k sem a k o n y h a hulladékok, sem a czö- löpök közti m a r a d v á n y o k k a l nem találtattak, az látszik következni, hogy ezen kor emberei halottaikat a szárazon külön temették el.

•) Némethonban ezen korszakban eltömetett hullák közt elégettek is találtattak.