• Nem Talált Eredményt

P. ALFONSI CARRILLII S. J.

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "P. ALFONSI CARRILLII S. J."

Copied!
794
0
0

Teljes szövegt

(1)

EPISTOLAE ET ACTA

P. ALFONSI CARRILLII S. J.

(1591—1618)

(2)

MONUMENTA HUNGÁRIÁÉ HISTORICA DIPLOMATARIA VOL. XXXII.

M A G Y A R

TÖRTÉNELMI EMLÉKEK

KIADJA

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

ELSŐ OSZTÁLY

O K M Á N Y T Á R A K

HARMINCKETTEDIK KÖTETE

BUDAPEST, 1906

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVKIADÓHIVATALA

(AZ A K A D É M I A É P Ü L E T É B E N )

(3)

CARRILLO A L F O N Z

JEZSUITA-ATYA

LEVELEZÉSE ÉS IRATAI

( 1 5 9 1 — 1 6 1 8 )

A MAGYAR TUD. AKADÉMIA

T Ö R T É N E L M I B I Z O T T S Á G A M E G B Í Z Á S Á B Ó L

HAZAI ÉS KÜLFÖLDI LEVÉLTÁRAKBAN GYŰJTÖTTE ÉS

KÖZREBOCSÁTJA

Dr V E R E S S E N D R E

CARRILLO EGYIK LEVELE FÉNYNYOMATÁVAL

•l'W y y T ^ ^ B U D A P E S T

KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 1906

(4)

AZ ATHENAEUM R.-TÁRSULAT KÖNYVNYOMDÁJA.

(5)

E L Ő S Z Ó .

T

íz esztendeig gyűjtöttem már a Báthoryak korára, vagyis Erdélyország belügyi, külföldi összeköttetései, vallási, gaz- daság- és művelődés-történetére az 1571 —1613 közti évekből:

itthon, meg Bécsben, Csehország, Porosz-, Lengyel- és Orosz- ország levéltáraiban, midőn múlhatatlan szükségét éreztem annak, hogy gazdag gyűjteményemet kiegészítsem a vatikáni titkos levéltár vonatkozó anyagával. E forró vágyam telje- sülését is a M. Tud. Akadémia Történelmi bizottsága kegyes támogatásával érhettem meg, midőn 1901 legelején először mehettem Rómába s dolgozhattam levéltáraiban félévig. Fő- megbizatásom volt: gyűjtésem kiegészítése, kiterjeszkedvén a történelem minden ágára s az élet minden nyilvánulására, de különös előszeretettel kutattam az Erdélyben élt olaszok és más idegenek leveleit és tudósításait.

Munkálkodásom közben egyszer a vatikáni levéltár egyet- len kötetében Carrillo Alfonz spanyol jezsuita hetvennél több erdélyi keltezésű vagy vonatkozású érdekes levelére és jelen- tésére akadtam.1 Egy részük titkos jellegű, azaz a pápai állam- titkár kezébe szóló (ad proprias manus) fontos levél volt s tapasztalván, hogy rendszeres kutatással még több is található, úgy gondoltam, hogy Carrillo levelezését tulajdonképpen önálló kötetben kellene közkincscsé tenni, mert belőle Erdélyország történetének épp amaz évei, vallási mozgalmai és politikai eseményei jutnának új világossághoz, melyekről aránylag kevés az egykorú levéltári anyagunk s így vajmi hézagosak ismereteink. Kitérj esztém tehát kutatásaimat más levéltárakra is, hogy Carrillo levelezését teljessé tegyem s kéziratomat a Történelmi Bizottság Fraknói Vilmos bírálata alapján kiadásra

1 Ez a Particolari-gyűjtemény I. kötete, mely Carrillo 1597—99 közti 74 levelét őrzi.

(6)

XVIII Előszó

elfogadván, szerkezeténél fogva a «Magyar Történelmi Emlé- kek» Okmánytárak osztályába sorozta; kiemelvén a bírálat hogy mivel: Carrillo Alfonz, Báthory Zsigmond gyóntatója diplomácziai szereplését Szilágyi Sándor becses értekezésben méltatta,1 azon levelei alapján, a melyeket a bécsi titkos levél- tárban talált és természetes, hogy azon levelei, a melyeket Rómába intézett a híres jezsuita, még mélyebb bepillantást engednek azon diplomácziai tárgyalásokba, a melyek az ő közreműködésével Erdély és a Habsburg-ház között folytak, úgyszintén feltárják azt a befolyást, a melyet a Szentszék gyakorolt Erdély politikájára . . . miután a Bécsben őrzött levelek napvilágot láttak, emezeknek kiadása is kívánatos.2

Ennyi kötetem keletkezésének külső története.

A kézírat bírálata és megjelenése közzé négy esztendő, meg második és harmadik római tanulmányútam esik, foly- ton ellenőrizvén kutatásaimat és újabbnál újabb iratokkal bővítvén gyűjteményemet mindenünnen, a hová eljuthattam vagy leveleimmel elérhettem. S hogy az ily munka mennyi gonddal és vesződséggel jár, azt igazában csak az méltá- nyolhatja, a ki már próbálta, mit tesz: egy XVI-ik századi történeti alak szétszórt iratait a világ minden tájékáról össze- gyűjteni és bokorba fogva úgy adni, mintha csak egyetlen egy ú. n. leveleskönyvből, illetve valami hagyatékból hoznók napvilágra. Hogy egy ilyen codex epistolaris mégis hézagos, az természetes, mert idők folyamán sok levéltár elpusztult s tömérdek írat elveszett és lappang ismeretlen helyeken, a hová eljutottak, szétszóródtak. Különösen sok viszontagság érte Carrillo leveleit, mert írójuk teljes életében nagyon elfog- lalt ember volt, a ki leveleskönyvet nem vezethetett, leveleit mind sajátkezűleg írogatta és korának annyi emberével állott összeköttetésben, hogy azoknak irattára bizony nagyrészben épp úgy elkallódott, mint halála után a zaklatott életű sze- gény jezsuitáé. Jó szerencse hát, hogy Carrillo leveleiből s

1 Carrillo Alfonz diplomacziai működése (1594—1598.) czímen 1877-ben; 151 lapon, a miből 60 lapnyi rész az értekezésre, a többi az oklevelekre esik ; Carrillo néhány további levelét Szilágyi meg később a Történelmi T a r b a n adta ki.

2 Fraknói szavai 1902 deczember 8-ikán írt bírálatában.

(7)

Előszó XIII

a rájuk vonatkozó válaszokból mégis közel négyszázat tud- tam összeszedni,1 míg kötetem második felében a Carrillo

r

, * , ,

, , ,

muködesere vonatkozo leveleket es tudositasokat közlöm.

Ezek száma is meghaladja a kétszázat (214) s oly becsesek, annyira bővítik és színezik az első részben kiadott íratok tartalmát és adatait, hogy nélkülök Carrillo egyéniségét és korának embereit kellően megismerni nem tudnánk, A Füg- gelék-be jutott végül az 1720-ban meghalt Bartholomé de

Alcázar jezsuita Carrillóról írt kiadatlan necrologja, mely nemcsak szépségéért becses, de Carrillo elhalálozási helyének ismeretét is megmenti számunkra.

Ez a gazdag új történeti anyag 19 város 32 levéltárá- ból, illetve gyűjteményéből került elő.

E kötet fő forrása a római vatikáni titkos levéltár, melynek «Particolari» cz. osztálya őrzi Carrillo leveleinek legnagyobb részét. Jezsuitánk Erdélyből küldve először 1593 őszén járt Rómában, de azért legkorábbi levele a 66. szám alatt közölt 1595 januárius 3-iki, habár Aldobran- dini Cinzio bíboros államtitkár válaszaiból látható, hogy előbb is sűrűn levelezett vele. Ezek az 1594-iki levelei azon- ban elvesztek és hiányosak a következő évekéi is. Ennek az is oka, hogy az íratok egyrésze egyidejűleg az ú. n. Borgltese- lev élt árba. került az államtitkár levelezésével vagy a nuntiusok jelentései mellékleteivel, s e levéltár sok kötete elpusztult, egyik osztálya pedig még nincs felállítva s így nem használható.

Maga a Nunziatura-gyűjtemény azonban csupán egy levelét őrizte meg Carrillónak, sőt a pápai brevék 2 kötetei teljes soro- zatából is csak két Carrillóhoz intézett irattal szaporíthattuk anyagunkat; jeléül annak, hogy VIII. Kelemen személyesen, illetve bíboros unokaöcscsei levelezése révén érintkezett Car- rillóval. A mi egyebet közlünk a levéltár e fenti osztályaiból:

Carrillóhoz intézett vagy Carrillóról szóló levelek.

A római vatikáni könyvtár kézirattárában: a Cappo-

1 T. i. 334 iratot a kötet első felében, 36-ot meg pótlékul a második rész végén ; vagyis összesen 370 iratot.

a Brevéknek csak rövidség okáért nevezzük ez iratokat, melyek a «Litterae ad principes» cz. osztály köteteiben találhatók, minthogy a brevék többi osztályai Carrillo működésére nem n y ú j t o t t a k semmit.

(8)

XVIII Előszó

niana-gyüjtemény Carrillo egy levelével, a Barb er ini -könyv- tár négy vonatkozással bővíté kötetünket, míg az Urbinate- gyűjtemény Avvisi-kötetei jezsuitánk római tartózkodása rész- leteit világosíták meg becses egykorú ú. n. újsághírekkel.

A római Vallicelliana-könyvtárban is találtunk egy Carrillóhoz intézett 1594-iki levelet; meglepő azonban, hogy az Aldobrandini berezegek gazdag magánlevéltára mindössze öt válaszlevél fogalmazványát őrizte meg számunkra s Car- rillo leveleiből még csak tévedésből sem került bele valami.

Rómán kívüli olaszországi levéltári kutatásaim leg- eredményesebbek voltak a milanói Ambrosiana-könyvtárban, a hol ráakadtam Speciano Czézár cremonai püspök prágai nuntius leveleskönyveinek három kötetére s bennök a Carrilló- hoz intézett 1594—95-iki levelek egész sorozatára, melyek főleg azért becsesek ,mivel Carrillo 1594-iki leveleiből mind- össze kettő maradt reánk s így csupán a nuntius e vála- szaiból tudjuk meg, mily befolyása volt a gyóntatónak Báthory Zsigmondra ez évben, a mikor országával a török- től elszakadt és miként készíté elő lassanként ez elszakadást.

Órök kár, hogy Carrillo vonatkozó jelentései már nincsenek meg — még a cremonai érseki levéltárban sem, minthogy Speciano irodalmi hagyatéka elkallódott.

A firenzei állami Medici-levéltár Carrillo két levelével s egy rakás vonatkozással bővíté anyagunkat, miként a mantovai, modenai, nápolyi és velenczei állami levéltárak is; a mint ezekről részletes jegyzékünk tanúskodik.

A bécsi levéltárak Carrillo-iratait Szilágyi Sándor adta ki, előtte kettőt gróf Kemény József, utána egyet dr. Fejér- pataky László közölvén. Teljesség és az összefüggés ked- véért ezeket újra lenyomattam, mert — fölfogásom szerint

— valamely történeti alak egyénisége iratai teljes gyűjte- ményéből domborodik ki egészen, a miért egy történeti alak epistolariumá-nak épp úgy fel kell ölelnie minden kiadatlan és kiadott iratát, mint akár csak egy költő művei «összes»

kiadásának; meg azért is, mert kötetem — tárgya és sze- mélye révén — nemcsak hazánk történelmét, de a külföld irodalmát is szolgálja, a hol pedig kevés példányban vagy alig ismeretesek azok a folyóiratok, melyekben ez idézett bécsi

(9)

Előszó

levelek szétszórtan megjelentek. A kiadott oklevelekre meg egyszerűen hivatkozni keveset jelent, mert így gyakran a legfontosabbak maradnak ki a publicatióból, mely, hogy jó és teljes legyen, fel kell ölelnie az író minden szellemi termékét.1

E bécsi leveleket felvilágosító jegyzetekkel bővítve s a keletnélkülieket czélszerűbben elhelyezve nyomtatásból köz- löm. De kötetem lezárása előtt újra Bécsbe jutván, össze- vetém őket az eredetiekkel, s apróbb olvasási hibáikat a Kiegészítések és helyreigazítások jegyzékében adom. Anya- gom revíziója egyébként is eredményes volt, mert a bécsi ítdvari és államlevéltárból Carrillo hét kiadatlan levelével és két vonatkozó irattal szaporíthatám.

Az innsbrucki helytartósági levéltár Carrillo-leveleire dr. Hirn József bécsi egyetemi tanár szíveskedett figyelmez- tetni, s kutatásomban tényleg jezsuitánk 22 levelére és Miksa főherczeg 3 válaszára akadtam.

Spanyolországba nem juthattam el, de a simancasi spanyol állami főlevéltár igazgatója Don Julián Paz lekötelező szívességgel nézte át számomra az archívum vonatkozó anyagát, kötetemet 30 becses irattal gazdagítván. Kiválóan fontosak közöttük Carrillo 1596-iki előterjesztései II. Fülöp kiráfyhoz Báthory Zsigmond megsegítése ügyében, a mik sikerrel is jártak, s meghatóak azok, melyeket 161 l-ben a Prá- gában fogságba vetett szerencsétlen erdélyi fejedelem kisza- badítása érdekében írogatott az ő egykori bizalmas gyón- tatója. Hálával tartozom Paz igazgatónak azért a fáradsá- gáért is, melyfyel Carrillo e spanyol levelei correcturáját átnézte s az eredetiekkel összevetette.

Önzetlen, meleg támogatásban részesítettek kutatásaim közben korunk kiváló jezsuita-írói.

P. Duhr Bernát ismert német történetírótól kaptam (exaeteni magángyűjteményéből) kötetem első 25 darabját vagyis Carrillo 1591 —93-iki ama hivatalos jelentéseit, melyeket Claudio Aquavivához, a jezsuita-rend generálisához küldözge- tett Rómába Erdélyből, épp azokról a vallási mozgalmakról,

1 Külföldi példákat mellőzve, csupán Gergely Samura hivatkozom, a ki «Teleki Mihály levelezése» köteteibe a szétszórtan megjelent leve- leket is felveszi.

(10)

XVIII Előszó

melyekről eddigelé jóformán semmit sem tudtunk. így közöl- hetjük mindjárt Carrillo legelső jelentéseit is és így érezzük igazában, mily vesztesége a tudománynak, hogy a jezsuita- rend feloszlatásával levéltára is szétszóródott s csak töredé- keiben maradt meg.

A spanyol J. Eugen de Uriarte a loyolai jezsuita- collegium és Madrid két levéltárából bővíté Carrillo levele- zését, azokból az évekből, melyeket jezsuitánk hazájába visszavonultan az egyháznak élve töltött zajtalanul.

A franczia P. Tournier Ferdinánd Carrillo egy Lyon- ban őrzött levelét, az olasz P. Tacchi-Venturi Péter az 530-ik sz. levelet közié velem számos felvilágosító útbaigazítással együtt, a mikben a hollandi P. Van Meurs, a madridi tudós P. Cecilio Gomez Rodeles, az osztrák P. Fischer József feldkirchi tanár, a vatikáni könyvtár tudós őre, P. Ehrle Ferencz is lekötelező módon részesítettek, mindnyájuk lelkét áthatván a gyönyör és dicsőség, hogy hozzájárulhattak egy XVI-ik századi kiváló, de alig ismert rendtársuk élettörténete és levelezése teljesbbé tételéhez. Mert bizony Carrillóval jófor- mán csak hazai irodalmunk foglalkozott. Azonban Fesslertől Szilágyi Sándor 1877-ben megjelent önálló értekezéséig vala- mennyi történetírónk felfogása hibás, előítéletes Carrillóról, még maga Szilágyié is.1 S hogy helyes világításba helyezte, kétszeres érdeme, ha meggondoljuk, hogy jellemzésében Car- rillónak mindössze 60 általa talált s kiadott kétesztendei levelére támaszkodik. Sokan, felekezeti elfogultságtól félre- vezetve, még e meggyőző tanulmány után is csak a régi nótát fújják, pedig Szilágyi felfogásán még kötetünk óriási anyaga sem változtat, csupán színezi a képet s újabb bizo- nyítékokkal erősíti néhai történetírónk érvelését és érdekes tárgyalását.

Carrillo drámai fordulatokban bővelkedő erdélyi műkö- dését regényíróink is feldolgozták,2 holott hazájának irodalma

1 Ezt maga bevallja id. értekezése bevezetésében.

2 így Jósika Abafi-jában, s még jobban «Jósika István»-jában, Kemény Zsigmond meg Gyulai PaZ-jában, kivált drámai beszélgetése VIII. jelenetében, míg a III. k. 4. fejezétében még két levelet is költ Carrillo nevében^ Tieffenbach Kristóf kassai kapitányhoz intézve.

(11)

Előszó XIII

még nevét sem ismeri,1 ámbár Ricardo de Hinojosa egész könyvet írt Spanyolország és a Szentszék összeköttetéséről, VIII. Kelemen pápa haláláig,2 egy olasz3 meg egy osztrák tudós pedig4 hazájuk külföldi vonatkozásai szempontjából is átnézték Spanyolország levéltárait.

Utoljára kell szólnom hazai levéltári kutatásaimról, melyeknek eredménye bizony csekély és jelentéktelen, tán azért is, mert történeti tény, hogy Báthory Zsigmond Oppelnbe indulásakor egész magánlevelezését elégette/ jezsuita-colle- giumaink levéltárai pedig Carrillo koráig alig érnek fel.

Nagyszombatban, a budapesti Országos levéltár jezsuita- irataiban és a gyulafej érvári káptalani (egykor erdélyi állami) levéltárban nyoma sincs Carrillo emlékének; mindössze az Országos levéltár erdélyi lymbusa, a M. N. Múzeum s az Akadémia Történelmi Bizottságának kézirattára bővíté anya- gomat néhány vonatkozással, Kolozsvár város egykori sáfár- számadásai apróbb följegyzésekkel, a lőcsei városi levéltár meg Bocatius János bíró ama hiteles jelentésével, melyben a kassai református templom erőszakos elfoglalását mondja el, a miben jezsuitánk is közreműködött. Carrillo-levélre egye- dül a pozsonyi gróf Pálffy-család senioratusi levéltárában bukkantam, az esztergomi Simor-könyvtárban pedig Aqua- viva néhány általános jellegű rendeletére és Carrillo egy pár útasítására azidőből, hogy hazánkból távozva az ausztriai jezsuita-tartomány főnökeként működött Bécsben. Ezeket két

1 Még a nagy spanyol encyclopedia sem említi, a spanyol jezsuita- munkák meg épp hogy nevét ismerik.

2 Czíme : Los despachos de la diplomácia pontificia en Espana.

Madrid, 1896; 8-r. 423 lap.

3 Isidoro Carini Gli archivi e le biblioteche di Spagna in rap- porto alla storia d'Italia in generale e di Sicilia in particolare. Palermo, 1884; két vaskos kötetben. Az egész olasz irodalomban Carrillóról csak e sorokat találtam Gaetano Moroni «Dizionario di erudizione storico- ecclesiastico» cz. ismert műve 79. kötete (Velencze, 1856.) 99. lapján, hol Amalteo erdélyi küldetéséről szólván, í r j a : II nunzio di Clemente VIII ebbe a compagno il p. Alfonso Cariglia gesuita, il quale dié saggi e rilevanti consigli a Sigismondo II nelle sue vertenze co' parenti, sdegnati per essersi collegato coll' imperatore, al quale poi inviö il religioso.

* Dr. Rudolf Beer: Handschriftenschätze Spaniens. Wien, 1894.

5 Említi Szamosközy István «Történeti maradványai» II. k. 47. 1.

(12)

E l ő s z ó

egykorú másolati könyv őrizte meg, melyekhez néhai Dankó József rövid följegyzése vezetett és Pór Antal történetírónk szívessége juttatott a helyszínén.

Ezekben számoltam be kutatásaimról, mellőzvén ama levéltárak felsorolását, melyekben Carrillóra vonatkozólag is dolgoztam, de sikertelenül.

Eveken át gyűjtött anyagom csonka maradt volna azonban, ha ki nem egészítem egykorú és újabb nyomtat- ványokból, vagyis mind azzal, a mi Carrillótól vagy rá vonat- kozólag napjainkig megjelent. Hiszen pl. Carrillónak az erdélyi jezsuita-missio és a sellyei collegium működéséről írt hiva- talos évi jelentései épp oly ismeretlenek nálunk a «Litterae Annuae Societatis Jesu» cz. kiadvány köteteinek szerfeletti ritkasága miatt, mint akár Verancsics Faustus amaz 1595-iki levele, melylyel ötnyelvű szótárát Carrillónak ajánlta, vagy mint Carrillo ama hadtörténeti érdekű levelei, melyek a tizen- ötéves háború szállongó «Zeitung »-jaiban, garasos nyom- tatványaiban láttak napvilágot, hirdetvén az ő buzgóságát és minden iránt való érdeklődését, miként mélységes tudo- mányát hirdetik azok a szép előbeszédek, melyekkel 1610- és 1611-ben P. Vazquez Gábor spanyol jezsuita-író hittani munkáit kitüntette. Nem mellőzhettem ezért az egykorú fran- czia D'Ossat bíboros elfeledett könyve ama két levelét sem, melyekben Carrillo spanyolországi útjáról ír, illetve Báthory Zsigmond válási dispensatiója kimondását beszéli el, maga is tagja lévén a Carrillo által sürgetett válást kimondó bizottságnak.

Ezeket az iratokat időrendjükben közlém a kiadatlan levelek sorozatában, szövegalatti jegyzetek-ben pedig főleg azokat a felvilágosító adalékokat, melyek napjainkban a bukuresti Román Tud. Akadémia nagy Hurmuzaki-oklevél- tárában és a zágrábi Akadémia kiadványaiban jelentek meg, naponta tapasztalván, hogy azok alig vannak meg hazánkban 2—3 példányban, a minek káros következménye aztán, hogy vajmi kevesen ismerik és használják irodalmunkban.

Anyagomat szoros chronologikus sorrendben közlöm, ha azonban pl. Carrillónak egy és ugyanarról a helyről és napról több levele volt, azokat czímzetteik rangja szerint soroztam egymás mellé; különböző levélírók egyazon napon

(13)

Előszó XIII

kelt iratait pedig az események közelsége és Carrillóhoz való viszonya szerint; tehát előbb a gyulafej érvárit és prágait, mint rómait, ha maga Carrillo az események közepette Gyula- fej ér vártt vagy Prágában tartózkodik, s viszont előbb a rómait, ha éppen az örökvárosból ír.

Kötetem darabjainak átírásában s a levelek és íratok sajtó alá rendezésében nagyjában azokat a kiadási elveket követtem, melyeket a német történetírók 1895-iki frankfurti harmadik gyűlése megállapított1 s melyek azóta világszerte mind általánosabbaká válnak a tudományban. Nálunk beha- tóbban dr. Thallóczy Lajos ismertette őket.2 így hát röviden számolhatok be eljárásomról, inkább azokat az apró változá- sokat és eltéréseimet sorolván fel, melyek e rendszert tán még egyszerűbbé s a közlést még tetszetősebbé teszik.

Főelvem: az iratokat lehetőleg úgy adni, a mint van- nak, hogy minden sajátságuk megmaradjon, íróik hibáival és különösségeivel együtt.

A szöveget az oklevéltan szabályai szerint közlöm, kiváló történeti alakok sajátkezű leveleit azonban betű szerint, az írás és irály sajátosságait jegyzetekben tüntetvén ki. Ezért kerültem az oklevéltárakban oly gyakori sic és így alkalma- zását, vagy a szövegbe-írásokat, a mi szemre, értelemre egyaránt zavarólag hat.

Apróbb hibákat és elírásokat egyszerűen megjegyzés nél- kül javítottam, hibás szavakat kijavítva közlök, az eredeti hibás írásmódot betű szerint jegyzetben adván, miként legújabban kötelező.3 Kétes olvasású szavakat (?) jellel, szokatlan kifeje- zésmódokat vagy nyelvtani alakokat pedig (!) jellel tüntettem

1 Ez a megállapodás 30 pontból áll és dr. Stieve müncheni tanár

«Beratung der dritten Versammlung deutscher Historiker zu Frankfurt über die Grundsätze, welche bei der Herausgabe von Aktenstücken zur neueren Geschichte zu befolgen sind. Freitag, den 19. April 1895» cz. 8-r.

11 lapnyi előterjesztésében olvasható a hozzá szólók véleményeivel együtt.

2 Magyarország melléktartományainak oklevéltára cz. 1903-ban meg- jelent műve bevezetésének 33—44. l a p j á n ; a Monumenta Hungáriáé Historica I. osztálya 31-ik kötetében.

8 Az oklevéltani szempontból mintaszerű «Urkundenbuch zur Ge- schichte der Deutschen in Siebenbürgen» cz. kiadványban nálunk dr.

Zimmermann Ferencz még középkori okleveleknél is így teszi.

(14)

XVIII Előszó

ki, ha már nagyon is szembeötlők voltak. Nagyobb hibákra jegyzetben figyelmeztettem az olvasót; a felötlő hibás datu-

mokat és állításokat a szövegben kijavítva, jegyzetben az eredeti írásmód szerint közlöm; hiányzó vagy tollbamaradt szavakat meg [szögletes zárjelben] pótoltam, olvashatatlan, rothadt vagy kilyukadt részeket (ha már ez ú. n. ablakokat nem egészíthettem ki) pontokkal . . . jelölvén; szőrszálhaso- gató fölösleges dolognak tartván cm.-ekben megjelölni a héza- gok hosszát, miként a németek újabbkori iratoknál is teszik.

Az iratokban előforduló idézeteket, a szövegétől eltérő nyelvű sorokat vagy jegyekkel (cifrával) írt részeket dűlt betű- vel közlöm, átírt (interponált) okiratokat az átírtak kelte alatt

A levelek megszólítását és szokásos befejező üdvözlő- formáit csak a legelsőnél adom mintegy mutatóul, később egyszerű etc. szócskával jelezve kihagyásukat, teljesen elhagy- ván az aláírásokat és legtöbbször a külczímeket is, a mivel nagyobb kiadványnál ívekre menő helyet takarítunk meg.

Tanulságul és kortörténeti szempontból azonban ide írjuk belőlük az alábbiakat.

Carrillo megszólításai: Beatissime Pater. Pax Christi etc.;

Ulustrissimo et Reverendissimo Signore mio osservandissimo; Gene- rose domine, d. mihi observandissime; Aldobrandini Cinzio b.

államtitkárhoz: Illmo et Rm0 Signore et patroné mio osservan- dissimo ; Illrae atque Rm e Domine d. mihi observandissime; IUmo

y Rm o Senor. Pax Christi, etc.; Rmo Signore mio osservandissimo;

Molto Reverendo et Eccellente Signore mio; Iilmo et Rm0 Mon- signore mi' osservandissimo et patroné; Serenissime Princeps; Reve- rendissime Domine observandissime; etc.

Mások megszólításai, Carrillóhoz intézett leveleik élén : Molto Reverendo Padre; Illustre Signore; Reverende in Christo Pater; Molto Reverendo Padre mio nel Signore honorandissimo, vagy — misericordissimo; Aldobrandini Cinzióé: Molto Reve- rendo in Christo, come fratello; Reverende in Christo Pater obser- vandissimo; Reverendo Padre; etc.

Carrillo üdvözlő formái: Di Vostra Signoria affettionatis- simo servitore; Di V. S. Illma et Rm a affectionatissimo servitore;

Dio Nostro Signore dia a N. Sr e et a V. S. Illm a la sua Santa benedictione; Dio ci aiuti et conserve a N. Sr e et V. S. Illma et Reverendissima; Dio Nostro Signore a Sua St a dia quella copia de gratia et vita che é necessaria, et a V. S. Illma medesima- mente; Dio dia a V. S. Illma la sua santa benedictione, et a .

(15)

Előszó XIII

N. Sr e dia la vita che he necessario per bene della Santa Ecchiesa;

Dio dia sempre la sua santa benedictione de copiosissima gratia;

vagy — con ogni augmento di gratia; Dio Nostro Signore drize ogni cosa et assista a N. Sr e et a V. S. Illma et Reverendissima;

Y con esto ago fin, rogando a Diós de a V. S. Illma muy sancto anno nuevo; Pregando a Dio dia luonga et foelice vita a N. Sr e

et a V. S. Illustrissima; Tratanto Ii prego da Dio ogni sorté di benedictione, vagy — di contento; Dio dia a N. Sr e et a V. S.

Illma con ogni abundanza il suo santo spirito; Dio dia a tutti la sua santa gratia; Dio assista a tutti; Dio ci agiuti come con- viene, etc.; Dio Nostro Signore di queste afflictioni per la sua misericordia cave la consolatione che he bisogno ai christiani et a N. Sr e et a V. S. lllma dia una santa Pasqua; Dio adrizza ogni cosa a buon fine, et a N. Sr e et a V. Illma dia ogni copia de' suoi santi doni; Dio conserve V. Illma luongamente; Di V. S.

Rm a y Illma Sier en Christo; Dio provega con la sua bontä, etc.;

Dio faccia il meglio con luonga vita di N. Sr e etc.; Finisco, pre- gandoli da Dio ogni copia de gratia j Quam Deus nobis totisque reipublicae christianae diu incolumem auctumque omnibus suis donis conservet, vagy — nobis diutissime servet copiosa sua gratia incolumem; Quam Deus uberem concedat in hunc finem gratiam; Dios a V. S. de mucho augmento de gra<?ia y materia de todo consuelo; etc.

Mások üdvözletei Carrillóhoz: Et raccomandandomi alle sue orationi et di cotesti altri padri, faccio fine; Dio benedetto con- servi V. S. nella sua santa gratia con aumento continuo di spirito per impiegarlo tutto nel suo santo servitio; Et a V. Pt a prego da Dio ogni bene et mi raccomando alle sue sante orationi humilmente; Prego a conservarmi la gratia di cotesti principi et pregare il Signore per me; Mi raccomando alle orationi di V. Pt a

pregandole ogni bene dal Signor Iddio; Dio lo benedica sempre et gli accresca la sua santa gratia; Nostro Signor Iddio li con- ceda quel bene che io le desidero; Aldobrandini Cinzio: Racco- mandandomi senz' altro alli santi sacrificii et orationi sue; — la prego dal Signore ogni vero bene; Raccomandandomi humil- mente alle sue sante orationi, la saluto caramente; V. Pt a con- tinui di amarmi, si conservi per maggior servitio di Dio et mi raccomando se le posso servir in cosa alcuna; Buon amico di V. Rtia il duca di Ferrara; Col qual fine me le raccomando et offero con tutto 1' animo; Et per fine me le offero; Et Dio La prosperi sempre; etc.

A datumokat a szöveg végén szembeötlően kizárva és betűszerint közlöm, az íratok élén azonban magyarul, a mai helyesírás, illetve a szokás és történeti folytonosság elve

(16)

XVIII Előszó

szerint; tehát: Bécs, Gyulafejérvár, Lugas, Danczka és Szeben, miként Carrillo kortársai írták; Boroszló és nem Breslau, Velencze és nem Venezia, a hogy a magyar ember mai napig is mondja és fogja mondani mindig, a míg magyar marad. Ám a római számokkal vagy éppen betűkkel írt datumokat egyszerűség és egyöntetűség végett rendes arab számokkal adom, csak itt-ott hagyván meg néhányszor az eredeti írásmódot, úgyszólván művelődéstörténeti szempontból.

Az íratok helyesírását egységesen átjavítám s az írás- jeleket a szöveg értelme szerint raktam fel vagy változtattam, de éppen csak a hol elkerülhetetlennek mutatkozott.

Különösen sokat kellett javítgatni Carrillo levelein, mivel ő spanyol fonetikával ír olaszul (tehát b betűt v helyett,) a hogy különben úgy látszik hallás után s nem nyelvtanból tanult. Eredetiségeért meghagytam mégis ilyesféle írásmódját:

Hiere Meriapareccare aparecMaredesideraba deside- rava-, agiuto aiuto-, seribe serive-, dumandarono domandarono-, eomeneiorono cominciarono-, debendole dovendole-, litere lettere-, monströ moströ-, habeano haveano- vagy hanno-, correno corrono-, impedibano impedivano-, donche dunque-, goberno governo-, usire uscire, dolereve dolerebbe-, seano siano-, préposté propostecon- ditione conditioni-, hoggie oggi-, conciudere concMudere-, cusi cosi-, he e-, stesse stessi-, conosere conoscere-, cinche cinque-, hiberno inverno-, decidotto diciotto-, recognoscere riconoscere-, voglono vogliono-, dumane és demane domani-, agiazzato aggMac- ciato-, reboccare revocare-, ghiorne giorni-, potebo potevo-, giogia gioia-, dubebano dovevano-, pobero povero-, viagghie viaggi-, riferise referisce-, marabiglabo maravigliavo-, reyno regno-, relle- grato rallegrato-, rencrese rincresce-, provinza provincia-, dobria dovria-, sponsa sposa-, promese promise-, daba davapagaba pagava-, qualsevogla qualsivoglia-, bergogna vergogna-, eseribebo scrivevo-, rancontrare rincontrare- helyett; stb.

E példákat kötetünk első 200 lapjáról Írogattam ki mutatóul, nehogy az olaszul tudó olvasó hanyagságnak tulajdonítsa vagy sajtóhibáknak gondolja a sok furcsán írt szót; a miket következetesen meghagytam, hacsak ez írás- mód értelemzavart nem okozott. Kijavítám azonban Carrillo írását, ha reciamati-1 írt rechiamati, asecurase-1 assecurasse-, Alteza-t Altezza- helyett, visszahelyezvén gyakran a hiány- jellel pótolt magánhangzókat is, a hol e hiányjeleknek értelme

(17)

Élőszó XVII

nem volt. Ez eljárásomat híven illusztrálja Carrillo 1595 június 4-iki gyulafejérvári levelének mellékelt hasonmása, mely írásának kuszáltságáról s a levélíró szórakozottságáról és hányaveti írásmódjáról is hű képet nyújt. Szerettem volna Carrillo arczképét is adni, de nem maradt reánk semmiféle kivitelben.1

A Carrillóéhoz hasonló hangtani és helyesírási hibáktól hemzsegnek kortársainak levelei is, de azokat is csupán akkor helyesbítém, ha értelemzavart okoztak, vagy hiányos értelműek voltak.

A hely- és személyneveket a szövegben úgy közlöm, a mint azokat az illető ország egykorú irodalmában s az írók névaláírásaiban találtam; legtöbbször jegyzetben jelölvén meg a használt helytelen írásmódot, a minek ismeretéből a tudomány egyáltalán nem okul, a családnév meg az egyén örökölt sérthetetlen tulajdona lévén, kötelesek vagyunk tisz- telni, különösségeivel együtt. Hisz pl. Carrillo nevét az egy- korúak valami tízféleképpen írják, sőt maga is Carrillius-ként írja alá latin-, Carrillio-ként olasz- és Carrillo-ként spanyol leveleit, de mivel spanyol születésű, az utóbbi írásmód az egyetlen jogosult. Meghagyandónak véltem azonban Erdély latin nevének háromféle írásmódját: Transsilvania, Transyl- vania és Transilvania, a mint az egykorúak felváltva hasz- nálták, vagy pl. Gyula várának spanyolos Jula alakját; vala- mint a német nevek jellegzetes olaszos írásmódját, pl. Fucari Fugger, Ornestan Hornstein, Prainer Preuner és Ronfo Rumpf helyett; meg a humanista-neveket, pl. Julanus Gyulai helyett, és egyházi czímeket: Mr di Cervia, Cremona, San Severo, etc.; miután az indexbe eredeti, helyes írásmódjuk, illetve családi nevök szerint vettem fel őket.

Carrillo leveleit szószerint közlöm, csupán 1597-iki apró sürgető spanyol leveleit kivonatosan, hogy itinerariuma is teljes legyen. Szószerint nyújtom a Carrillo leveleire érkezett válaszokat is, a működésére vonatkozó jelentésekből azonban csakis a Carrillóra tartozó részleteket, kipontozván az elha-

1 A jezsuiták arczképei jegyzékét P. Alfred Hamy jezsuita-író állította össze «Essai sur l'iconographie de la Compagnie de Jésus» cz.

ritka párisi munkájában, de Carrillóról nem tud semmit.

Carrillo levelezése és iratai. b

Rs'oraáíüs fc

(18)

XVIII Előszó

gyott sorokat és nem is említvén, hogy a közlött részek előtt és után még egyéb szöveg is van. Kivételt csupán Speciano Carrillóhoz intézett leveleivel kellett kényszerűségből tennem, minthogy fogalmazványuk oly nehezen olvasható, hogy ámbár azokat olasz szakemberrel, dr. Bonelli Józseffel, a milanói állami levéltár egyik tisztviselőjével is átnézettem, mégis kel- leténél több olvasatlan, kipontozott . . . rész maradt bennök, habár a kiesett szavak száma rendesen csak 2—3 volt is.

A gyakran ismétlődő szavak, megszólítások és czímek szokott rövidítéseit néhánynyal bővítvén, némelyikét egyszerű- sítvén, jegyzéküket kötetem végén közlöm. De esztétikai elvek- nek is hódolva elhagytam a rövidítést a mondat végére eső szavaknál, Sua Beatitudine-t írván Sua Bne és Serenissimo-t Sermo helyett, a mi minden jóízlést sért; habár néhány ily alak mégis maradt a szedésben.

A csinosságra, szép nyomdai beosztásra és ízléses, aprólékos technikai ügyességek kellő érvényesülésére (ter- mészetemnél fogva) különösen figyeltem.

Ilyen szempontok vezettek, midőn az iratokat arab számmal (s nem rómaival) számoztam, midőn keltük alá csu- pán a levélíró és czímzett nevét raktam (s nem egyúttal az írat kivonatát is,) midőn a forrás, illetve levéltár jelzését alól adom, az írat végén, (nem élén, mint a németek teszik,) hogy — mint másodrangú fontosságú adat — az áttekintés csínját ne rontsa, s végül, midőn könnyebb tájékozódás végett, a lapok élén közlöm az íratok számát és keltét, a sorokat pedig ötösével számoztatom.

Kivonatok, ú. n. regeszták közlésének értelme és jogosult- sága különben szerintem csak akkor van, ha a kiadó az iratot magát nem közli. Egyébként középkori oklevelek regesztáinak még lehet némi haszna, mert hisz szövegük tárgyuk szerint jóformán azonos, kivonatjuk tehát megkiméli a kötet hasz-

nálóját az oklevél olvasásától, bár egyúttal felületességre is szoktatja. De a XVI. század elején divatba jött levelezés, meg a diplomácziai szolgálat iratai egész más megítélés alá esnek, hisz tartalmuk oly változatos, terjedelmök sokszor akkora, hogy tisztességesen kivonatolni majdnem lehetetlen.

Szószerint közölt ily íratok szövege fölött tehát hely- és idő-

(19)

Előszó XIII

pazarlás, a tudomány kárára eső drága fényűzés a regeszta közlése is, mert hisz forrásmunkák úgyis szakembereknek s nem az ú. n. nagyközönségnek készülnek; szakember és kutató pedig (kit még a legkitűnőbb regeszta sem elégíthet ki!) a kötet indexe és az íratok tartalomjegyzéke alapján dolgozik és használja az oklevéltárakat s kivonatokba bele se néz, ha alattuk in extenso megkapja az iratokat is. Ezt franczia és angol tudósok már rég belátták s újabb oklevéltáraikat regesz- ták nélkül közlik,1 csupán a németek ragaszkodnak még görcsösen hozzájuk s növelik köteteik terjedelmét hosszú, fölösleges kivonataikkal.2 Ez a szokás — kevés kivétellel3 — nálunk is még úgyszólván általános; annál ritkább azonban az, mi a modern oklevél-publicatiónak elengedhetetlen föltétele, hogy a kiadó az irodalom teljes felhasználásával készült magyarázó és felvilágosító jegyzetekkel kísérje anyagát. Ma- gam részéről ezt a helyes elvet a legszélesebb alapon követtem e kötetemben, hogy a kutató és olvasó munkáját minél inkább megkönnyítsem.

Kézírati anyagom oly gazdag, hogy egyes fogalmakat felvilágosító jegyzetek ben és az iratokhoz simuló megjegy- zésekben sokszor egész okleveleket közölhettem. De magya- rázó sorokkal kísértem egyúttal minden fogalmat, útalást, nevet vagy vonatkozást, ha magj^arázatra szorult; tapasz- talatból tudván, mennyi időbe és vesződségbe kerül gyakran valamely adat vagy czélzás helyes megállapítása. Hisz még

1 A francziák legkiválóbb oklevél-kiadványa az «Inventaire ana- lytique des archives du ministére des affaires étrangéres», melynek leg- újabb kötete Pellicier velenczei jelentéseivel regeszták nélkül jelent meg ; miként az angolok «Calendar of State papers and manuscripts, relating to english affairs» cz. nagy gyűjtemény kötetei is.

2 A németek legkitűnőbb római publicatiója a «Nunziaturberichte aus Deutschland», melynek első kötete 1892-ben jelent meg a római porosz történeti intézet kiadásában, míg a római osztrák történeti intézet a reá eső korszak első kötetével csak 1897-ben készült el, miután a III. osztály I. kötetét a müncheni GÖrres-Geseüschaft római intézete már öt évvel előbb kiadta. E korszakalkotó nagy vállalat köteteit irodal- munkban rendszeresen dr. Aldásy Antal ismerteti a Századokban.

8 Ityenek pl. a «Történelmi Tár» újabbkori közlései, Fraknói kiadványai a Vatikáni Magyar Okirattár köteteiben s legújabban «Teleki Mihály levelezése» Gergely Samutól.

b*

(20)

XVIII Előszó

így is elég fogalom és útalás maradt homályban a források hézagossága s a kor távolsága miatt, ámbár jegyzeteimnek száma majdnem 1200.

Kötetem használhatóságát s anyagának áttekinthetősé- gét egyébként is megkönnyítém a hozzákészített különböző kimutatásokkal.

Mindenekelőtt Carrillo itinerariumát állítottam össze, gondosan kitüntetvén számnélküli követségeinek egyes állo- másait és útirányát, a mi művelődéstörténeti szempontból is igen tanúságos, a mellett, hogy a kutatót az események egy- másutánjáról s a kötet anyagáról is könnyebben tájékoztatja.

Az íratok megszokott tartalomjegyzéke helyett, mely- ben a kiadók többnyire egyszerűen újra lenyomatják az oklevelek puszta fejeit (azaz keltét és kivonatait,) czélszerű- nek véltem idősorrendbe szedni a kötet három részének iratait, sőt még a jegyzetekben elszórtakat is, rövid egysoros megje- lölésekkel sorozván őket egymás mellé, abban a rendben, a mint valamikor íródtak, keletkeztek.

Tanúságos «A levélírók és czímzettek jegyzéke» is, melyben a közönséges szedésű szám a levélírót, a dűlt a czímzettet jelenti, míg a dűlt szedésű név azt jelzi, hogy az illető személy mint czímzett fordul elő a kötetben, de válasza nincsen meg, hiányzik. Pl. Barvitius, Coraduci, III. Fülöp király, Genga, Kolozsvári tanács, Leleszi, Szuhay, stb. kapott ugyan Carrillótól levelet (a mint azok kötetünk vonatkozó számai alatt olvashatók,) de válaszaik nem maradtak reánk vagy legalább nem jutottak kezünkbe. Ilyen egyébként 31 van a közt a száz közt, kik Carrilloval és kortársaival levelezést folytattak s e kötetben szerepelnek.

A VIII. jegyzékbe az iratok keltezési helyeit soroztuk betűrendbe, a miből kitűnik, hogy oklevéltárunk ötvennél több helyen keletkezett iratot tartalmaz s így egyszersmind ennek az ötvennél több helynek a monográfiáját is szolgálja, bővíti új adalékokkal.

Az iratok források szerinti jegyzékét is adom, hogy azonnal szembetűnő legyen, mely levéltárakból mely számok kerültek ki.

Ezeknél is fontosabb azonban kötetem Hely- név- és

(21)

Előszó XIII

tárgymutatója, melynek készítésénél külföldi, nem-magyar kutatókra is figyelemmel voltam, midőn oly utalásokat vet- tem fel bele, melyek magyarnak ugyan fölöslegesek, de ide- gen kutatónak elmaradhatatlanul szükségesek. Pl. Cassovius ld. Kassai, Hieremia ld. Jeremiás, Rivulinus ld. Bányai, Alben- sis episcopatus ld. Erdélyi püspökség, Fanti italiani ld. Olasz gyalogosok, Ingleses ld. Angolok, Polacchi ld. Lengyelek, Tosone ld. Aranygyapjas-rend, Ungari ld. Magyarok, Alba Julia ld. Gyulafejérvár, Cibino ld. Szeben, Corona ld. Brassó, Vienna ld. Bécs néven; stb. Új ez indexemben az, hogy a három különböző jegyzéket megkülönböztetésül három fajta betűvel szedettem, de azért egy betűrendbe tördeltettem, hogy a kutatónak ne kelljen háromszor átnéznie három külön jegyzéket, mint az eddigi oklevéltáraknál, hanem köny- nyű szerrel megtalálja, a mit keres: egyszeri fáradsággal, egy tekintettel és egyetlen lapozással. Ebben tulajdonképpen azt a saját levéltár-rendezési rendszeremet fejeztem ki könyv- alakban, nyomdai betűfajokkal, melyet immár három esztendő óta követek az Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltára rendezé- sében, hol a kutató a már feldolgozott oklevélanyagról egy perez alatt s egy fogással tájékozódhatik, minden fáradság és idővesztegetés nélkül!

E soknemű jegyzék készítésében az én jó feleségem volt hűséges segítő-társam. Ezt a sok türelmet, fáradhatatlan kitartást, ügyszeretetet, nagy kézi ügyességet, lelki frissesé- get és értelmet kívánó pepecselő nehéz munkát rajta kívül mással nem tudtam volna ily pontosan elvégezni, és mulasz- tást követnék el, ha ez irodalmi közreműködéséről szere- tettel meg nem emlékezném e helyen.

Köszönetem és hálám éri azokat is, a kikről ez elő- szóban még nem szóltam, de kiknek támogatása segített e kötet anyagának összegyűjtése és sajtó alá rendezése nehéz- ségeinek közepette.

A vatikáni titkos levéltár megnyitása a kutatók szá- mára elévülhetetlen érdeme néhai XIII. Leo pápának, kinek idejében nekem is megadatott először dolgoznom benne.

Az ő fenkölt szellemű gondolkodását követi X. Pius ő Szent- sége is, midőn továbbra is nyitva tartja, és akaratuk hű

(22)

XVIII Előszó

végrehajtója Don Pietro Wenzel őrkanonok, levéltári igazgató, a ki önmegtagadó készséggel és nagy levéltári tudásával segíti a kutatót munkájában, miként a jóságos «Padre Ehrle», a könyvtár és kézirattár szigorú gondozója.

A bécsi udvari- és államlevéltárban Winter Gusztáv udvari tanácsos igazgató, dr. Károlyi Árpád aligazgató és Győry Árpád levéltáros, Innsbruckban dr. Mayr Mihály tanár igazgató támogatását élveztem. Milanóban dr. Achille Ratti alkönyvtáros, Mantovában dr. Giovanni Ognibene igazgató, Pozsonyban a levéltárt gondozó dr. Samarjay Emil ügyvéd buzgó segítségéről esik jól megemlékeznem; épp úgy, mint a római Presntti Domonkos történetíróról, a ki munkám correcturájában segített s a hibásan írt vagy régies olasz kifejezések hetyes értelmezésében támogatott.

Hálával tartozom még bírálóm: Fraknói Vilmos tör- ténetírónk szíves útbaigazításaiért és dr. Fejérpataky László tanár könj'vtár-igazgatónak, a ki a Történelmi Bizottság előadójaként jóakarattal pártfogolt kutatásaimban és állandó érdeklődéssel kísérte öt éven át e munka megjelenését. Épp így köszönettel tartozom e helyen is magának a Történelmi Bizottságnak kitüntető megbízásáért, sok évi erkölcsi és anyagi támogatásáért, mely nélkül e kötet nem volna oly gazdag és változatos, a hogyan megjelenik.

Végül elismerés illeti az Athenaeum-nyomda igazgató- ságát a munka ízléses, gondos kiállításáért, valamint azért, hogy azt kívánságomra s a Történelmi Bizottság hozzájáru- lásával sárgás, fénytelen szemcsés papirosra nyomatta, miként külföldön már rég szokásos oklevéltáraknál is, az akadémiai

«Magyar Történelmi Emlékek»-nek ez lévén első kötete, mely ily köntösben jelenik meg.

Kolozsvár, 1906 november 4-én.

Veress Endre.

(23)

B E V E Z E T É S .

A

z A L I G tizenhat éves Báthory Zsigmondot az 1588-iki,

karácsony előtt eloszlott meggyesi generális-ország- gyűlés nagykorúsítá, kezébe adván a fejedelemséget, melyet immár hét esztendeje vezetett kormányzói segítségével.1

E z t a dolgot azonban sokan ellenezték azok közül, a kik az ifjú fejedelem természetét jobban ismerték. De mégis beleegyeztek, mert nagy ára vala : a jezsuiták kitiltása.

E z pedig fontos érdeke volt a többségben lévő protes- t á n s rendeknek, mert ha olyik elismerte is, hogy az alatt a kilencz év alatt, hogy néhai Báthory Kristóf behívta a jezsuitákat az országba, sokat tettek a tanügy terén, kivált kolozsvári főiskolájukban, 2 általánosan érezték, hogy vakbuzgóságukkal, térítéseikkel és terjeszkedésük- kel mennyire megzavarták a vallási békét, felköltvén maguk ellen az újhitűek irígykedését és ellenszenvét.

E z az ellenszenv száműzte őket az országból, de nem száműzhette a gyermekifjú fejedelem szívéből, lelkéből, mely zsenge kora óta fejlődött tanításuk és befolyásuk alatt. Lélektanilag érthető hát, hogy Báthory Zsigmond lelkiismereti furdalásokat érezvén a miatt, hogy oly könnyen beleegyezett a rendek tiltó határozatába, nem nyugodott, míg bocsánatot nem nyert a pápától és enge- délyt arra, hogy újból behívhassa a pátereket, habár

1 Oklevéltárakról az a fölfogásom, hogy adataikat ne a kiadó dolgozza fel bevezetésében ; azért e tanulmányom kereteit a lehető legszorosabbra vontam, inkább csak érintve benne Carrillo életének fordulópontjait és jelentőségét, a nélkül hogy részle- tezésökbe bocsátkoznám !

2 E tevékenységüket részletesen méltattam «A kolozsvári Báthory-egyetem története lerombolásáig, 1603-ig» cz. tanul- mányomban, az Erdélyi Múzeum 1906-ik évi folyamában.

(24)

XXXVIII Bevezetés

esküvel fogadott országgyűlési végzés rendelte, hogy

«soha ez az szerzet többé ez országba bé ne jöhessen . . . s efféle szerzetes jezsuitákat se házánál, se jószágában senki ne tarthasson». Azt ugyan megengedték a rendek, hogy a fejedelem «maga szükségére magyar nemzetből való jámbor praedicatort, papot avagy b a r á t o t tartson»

saj át költségén ; 1 csakhogy országában s nemzetségében a tanulni szerető fejedelem nem talált olyat, kinek veze- tésével klasszikai tanulmányait jó sikerrel folytathatta volna s még kevésbbé olyat, kivel magát az olasz tár- salgásban gyakorolhatta volna.

így jutott a fej érvári udvarba 1591 tavaszán egy idegen jezsuita, a tanult Carrillo Alfonz atya Bécsből, hol egy idő óta működött. 2 Magyar kanonokruhában érkezett harmadmagával, hogy bántatlanul juthasson be s működhessen azon az ismeretlen földön, melyre rendje generálisának parancsára jönnie kellett, ellenmondás nél- kül. Tanári székét súlyos viszonyok közepette a nehezebb gyóntatóival kelle felcserélnie, olyan országban, melyet addig csak hírből ismert s olyanok közt, kik rendtársait kiűzték s a jezsuitákról a legnagyobb gyűlölettel emlé- keztek, beszéltek. De szorgalmas, kitartó férfi volt, még a negyvenedik éven innen, telve lelkesedéssel, apostoli buzgó- sággal és önérzettel, érezvén, hogy a sors olyan helyre vezé- relte, melyen sikeresen munkálkodhat az Űr szőllejében.

Spanyolországból való volt. Alcalä de Henaresben, a Madridtól észak-keletre fekvő kis kasztiliai városban született, 3 a X V I . század ötvenes éveinek elején, 1553

1 Erdélyi országgyűlési emlékek III. k. 239. 1.

2 Tévedett h á t néhai Krones Ferencz, midőn (az Oester- reichisch-Ungarische Revue 1891-iki X I I . k. 205. 1.) a jezsuiták- nak az 1588-iki meggyesi országgyűlésen történt kiűzetésükről szólván, azt írja, hogy «auch Carrillo verliess dann Siebenbürgen um anderen Ordenszwecken zu dienen,» mert hisz 1591 előtt nem is járt Erdélyben.

3 Kortársa, Herrera Antal spanyol történetíró mondja Carrillóról «História general del mundo» cz. m. I I I . k. (Madrid, 1612.) 471. és 661. lapján kétszer is, hogy: natural de Alcalä de Henares.

(25)

Bevezetés XXXIII

november havában,1 régi nemesi családból. Atyja Doctor J u a n Carrillo, a kánon-jog egyetemi t a n á r a volt s így tudományos hajlamait fia Alfonz tőle örökölte. Iskoláit végezve, tizennyolcz éves korában (1571 márczius 11-ikén) lépett a t y j a tudtával a Jézus-társaság toledói ujoncz- házába. 2 Két évi noviciatus után Caravacaba kellett mennie, a'z ottani társház 3 adiutor magistri gramma- ticae-]eként működvén az 1573/74-ik tanévben. Aztán három évig bölcsészetet tanult, theologiára pedig Rómába küldték, hol négy évig foglalkozott tanulmányaival.

A rend ama generális-congregatioján azonban, mely Claudio Aquaviva atyát generálissá választá, Carrillo (1581 február 19-ikén) egy fontos ügyet annyi tudással és hitbuzgósággal védelmezett a gyűlés színe előtt, hogy a franczia atyák párizsi cathedraticus-ukká választák megüresedett hittani tanszékükre,4 melyen nyolcz eszten- deig t a n í t o t t a jezsuiták főiskolájában lector philosophiae et theologiae czímmel. Majd megszerezvén a doctor theolo- giae méltóságot is, 1589-ben Bécsbe rendelték, segítő- társúl (socius) az ausztriai jezsuita-tartomány főnöke, Viller Bertalan mellé,5 kinek kezébe 1590 márczius

1 Carlos Sommervogel S. J. írja Carrillóról «Bibliographie de la Compagnie de Jesus» cz. nagy műve II. k. (Bruxelles — Paris, 1891.) 777. hasábján, hogy 1556-ban született Alcalában, csakhogy a közel egykorú Bartholomé de Alcázar azt jegyezte fel róla (kötetünk 661. lapján,) hogy halálakor, 1618-ban 64 évesnél öregebb volt ; születése pontosabb idejét meg egy má- sik egykorú forrásból P. Fischer József jezsuita-író közié velem.

2 Sommervogel bibliográfiája II. k. 777. 1.

3 Ez a szó gondolom néhai Rosty Kálmán kalocsai jezsuitá- tól származik, a rossz lársoda kiküszöbölése végett alkalmazva collegium értelemben, a Magyar Sión 1877-iki k. 182. lapján, hol még az alábbi szavakat ajánlta : Domus probationis = ujoncz- ház ; residentia = székház, rendház ; missiones = térítési telepek ; a jezsuita szót pedig gúnyorosnak tartván, helyette a Jézus- társasági kifejezés használatát óhajtá.

4 P. Bartholomé de Alcázar kézirati műve adatai nyomán, P. Cecilio Gomes madridi jezsuita-író szívességéből.

5 Egykorú feljegyzések alapján Fischer József jezsuita- tanár szíves közlése, mig Sommervogel szerint Carrillo Párisban csupán hét esztendeig működött.

(26)

XXXVIII Bevezetés

27-ikén t e t t e le az utolsó rendi fogadalmat.1 Mint gya- korlott régi tanár itt is hittan-tanítással foglalkozott,2 s jeles tehetségeit méltányolva, főnöke őt javasolta Aquaviva generálisnak, midőn tőle Báthory Zsigmond jezsuitákat kivánt.3

Carrillót a velenczei követségből hazatért szent- iványi Bodoni István kísérte be Bécsből Erdélybe, feje- delmének utasítása szerint.4 Felső-Magyarországon és a Részeken át vezető hosszú útazásuk 1591 április 6-ikán ért véget, Gyulafej érvárra érkeztükkel. Másnap épp vir ág vasárnap ja lévén, Carrillo a fejedelmet az ország- gyűlésre sereglett rendek előtt üdvözölte és nevében Kovacsóczy Farkas kanczellár felelt, latin beszédében jóakaratáról biztosítván a három jövevényt. Mindjárt munkához is láttak, hisz feladatuk volt : Erdélyben meg- erősíteni és terjeszteni a katholikus vallást, s megtartani a fejedelem jóindulatát, hogy idővel visszahívhassa a jezsuitákat s országában visszaállítsa a Jézus-társaságot előbbi jogaiba. 5 E végből Carrillo Fejérvártt és Foga- rason, Báthory Boldizsár birtokán, rendházat nyitott s a Moldovából hazahívott két magyar páter : Vásár- helyi Gergely, meg siketfalvi Ladó Bálint segélyével működött sikeresen, iskolát vezetve s magyar prédi- kácziókkal édesgetve a híveket templomukba és társaik

1 A jezsuita-rend 1605-ig terjedő hivatalos jegyzékéből, a római Vittorio Emanuele-könyvtár kézirattára Fondo Gesuitico 3774. kötetében.

2 Socher Antal, «História provinciáé Austriae Societatis Jesu» cz. m. I. k. (Bécs, 1740.) 359. 1. í r j a t. i. Carrilloról, bár hibásan, az 1587-ik évi eseményeknél: At vero Alphonsum, Parisiis advectum, aliquamdiu sibi Vienna retinuit, theologiae itidem, in collegio nostro docendae, laboribus implicatum : cujus nomen subinde et supremo provinciáé magistratu, et rebus magnis, praesertim in Transylvania gestis inclarescet.

3 Juventius József nevezi Carrillót ebből az alkalomból spectatae prudentiae vir-nek, a «História Societatis Jesu» V. része II. k. (Róma, 1710.) 109. 1.

4 A mit nem idézek, azt ez oklevél tár adatai alapján írom ; egyes leveleire ritkán fogok hivatkozni.

5 Feladatukról Aquaviva ír, kötetünk 335. sz. levelében.

(27)

Bevezetés XXXIII

körébe. Csakhogy ezek egyre-másra betegeskedtek, úgy hogy Carrillo jóformán egymaga vezette az ügyeket, folyton tanulmányozva az embereket s a fejedelem kör- nyezetét, melylyel naponta érintkezett. így aztán rövid időn annyira megnyerte Báthory Zsigmond bizalmát, hogy év végére magával vitte nagy körútjára, s két hónap alatt megismerhette az ország keleti részeit is, egész a moldvai határokig. Jártában, keltében Carrillót főképpen egyházi ügyek érdekelték, ámde a katholikus vallás terjesztése s a jezsuiták visszahívásának kérdése országos ügy lévén, nem kerülhette el, hogy világi dol- gokkal is ne foglalkozzék s az által a politikába is ne avatkozzék. Ezt pedig szigorúan tilták a rend törvényei, mert általános volt a panasz, hogy a jezsuita gyóntatok a fejedelmi udvarokban rosszúl teljesítik kötelességeiket s azzal, hogy világi dolgokba is beleavatkoznak, ártanak a rend tekintélyének. Erre az szigorú rendeletben tiltá el ettől a gyóntatókat, s hogy függetlenségüket biztosít- sák, még azt is meghagyta nekik, hogy estére távoz- zanak fejedelmük udvarából, sőt útban is mindenütt a rend társházaiban aludjanak. A hol pedig ily colle- giumok nem lennének, egyéb kolostorokban, vagy egy- házi személyek házaiban húzódjanak meg éjjelre, világi megbízatást pedig még a fejedelmek egyenes felszólítá- sára és kívánságára se vállaljanak. 1 Csakhogy ez irott malaszt maradt, melyet maga az élet tett azzá, mert eltekintve attól, hogy hiúság vagy a fejedelmi kegy kere- sése alacsonyítá sokszor szolgaivá s fejedelmeik eszkö- zeivé a gyóntatókat, kisebb udvarokban valóságos követek, nuntiusok szerepét töltötték be s így természetesen min- den iránt érdeklődniök kelle, a mi körülöttük történt, hogy jelentéseik alaposak legyenek s kitűzött czéljukat 1 Mindezt írásban ugyan csak az 1593-iki római főcon- gregatio, illetve Aquaviva generális 1602-iki útasítása rendeli el, de a gyakorlatban már előbb is alkalmazták minden gyón- tató val szemben, a ki hivatalát csakis a tartományfőnök bele- egyezésével foglalhatta el ; Duhr Bernát «Die Jesuiten an den deutschen Fürstenhöfen des iő. Jahrhunderts» cz. m. (Freiburg im Breisgau, 1901.) 4—6. 1.

(28)

XXXVIII Bevezetés

követve, az események á r j a sokszor őket is elragadta, így hágta át Carrillo is úgyszólván öntudatlanul rend- jének szabályait azzal, hogy a politikába is belevegyült, a mivel környezete gyanakodását, ellenszenvét keltette fel, a legnemesebb törekvések közepette. Mert ez «ideális fölfogású, tevékeny szellemű» egyházi férfiú 1 lelkét az a tiszta, nemes törekvés tölté el, hogy Erdélyországot megtartsa a keresztyénségnek s függetlenné tegye a török fenhatóságától, a minek lealázó voltát idegen létére jobban érezte mint az erdélyiek és meggyőzően ecsetelte urának, biztatván a pápa anyagi pártfogásával is,2 hogy aztán a moldovai és havasalföldi hűbéres v a j d á k , meg Lengyel- ország s a keresztyén ráczok és bulgárok segítségével Európa keletén egy olyan hatalmas szövetséget teremt- sen, mely ellenállhasson a félhold terjeszkedésének.

A dolog először akkor került szóba, midőn 1592 nyarán Attilio Amalteo pápai követ, V I I I . Kelementől küldve, az országba jött s Carrillo segélyével kibékíté a fejedelmet unokabátyjaival, a h á r o m Báthory-test- vérrel : Istvánnal, Boldizsárral és András bíborossal.

Ámde a kanczellárnak s a fej érvári udvar többi ú j hitű

1 Károlyi Árpád szavai, a Magyar országgyűlési emlékek XI. k. 299. 1. Ugyanígy ír róla Szilágyi Sándor még előbb, «Car- rillo Alfonz diplomácziai működése» cz. munkájában.

2 E z t az egykorú protestáns Somogyi Ambrus is érdeke- sen ismerteti «História rerum TJngaricarum et Transsilvanicarum»

cz. m. II. k. (Nagyszeben, 1840.) 118. lapján a következőkben:

Quamquam prudenti, sagacique consilio haec ita disposita fuere primum, t a m e n non multum durare potuerunt, eo quod per Jesuitas, Italos et sui similes, quidquid et natura tulerat, et Papa, caeterique principes Germani, Italique cnpiebant, facillime persuasus, traductus fuerit. Captata itaque occasione, per Alphon- sum Jesuitam, natione Italum (?) caeterosque eius farinae homines Papa coepit Sigismundo instillare et multis rationibus iuvenis ingenium eo perducere, ut posthabita confoederatione Turcarum, sese in christianorum principum numerum aggregaret, nomenque suum ab omni turpitudine vindicaret, in q u a vixisse praedeces- sores suos propter obsequium Turcarum apud omnes constaret, sed longe lateque glóriám nominis sui ita facillime divulgare posset, si quemadmodum in spiritualibus, ita in corporalibus etiam sibi obtemperare proponeret.

(29)

Bevezetés X X X I I I

vezérférfiainak érdekében állott, hogy ez a kibékülés tartós ne legyen, mert tudták, hogy az a katholicizmus erősödését s a jezsuiták bejövetelét fogja eredményezni, a mit a páterek itt-ott történt elszólásaikban nyíltan rebesgettek is. Elhitették hát a fejedelemmel, hogy Bol- dizsár ellene törekszik, de mikor kiderült, hogy a merény- let titokban elárult n a p j á n Boldizsár katonák nélkül és fegyvertelen jött látogatására, Báthory Zsigmond harag- jában megölette addigi két hű főemberét : Gálffy Jánost és Gyulai Pált, kik őt leginkább félemlítgették.1 Ezzel csend lett mindkét részről, mert a tanácsurak nem mertek moczczanni, a fejedelem meg nem t a r t á időszerűnek a vallási kérdések bolygatását. Hanem mikor 1593 nyarán Sziszek körűi kitört a háború s egyre-másra érkezett híre Szinán pasa előnyomulásának, a minek senki jó végét nem remélte, Báthory Zsigmond komolyan kezdett aggódni országáért. Gyóntat ój ának buzdítására azon tűnődött hát, hogy lerázza a pogány jármot,2 vagyis «a török mellől eláll és szomszédaival együtt a keresztyénség mellett feltámad a török ellen».3 Ezért nagy titokban Rómába indítá (szeptember 20-ikán) Carrillót és habár ott is burkoltan folytak a tárgyalások november közepén, annyi mégis kitudódott, hogy az erdélyi fejedelem kész fegyvert fogni a törökre, ha a pápa kellően segélyezné s a prágai udvarban is kieszközölné, hogy Rudolf császár ne hagyja cserben, ha már tényleg elszakadt a pogánytól s az Erdélyre támadna. Ezt Carrillo maga is megkísérelte szorgalmazni a császári udvarban 1594 első napjaiban, a mikor nagysokára odaért az örökvárosból, s mindjárt oly sikerrel, hogy egy hétnél tovább nem is kelle ott vesztegelnie s teli reménységgel indulhatott vissza Fej ér- várra, hol fejedelme türelmetlenül várta. Carrillo jelen-

1 Megerősíti ezt Szamosközy is, munkái IV. k. 462. 1.

2 E z t egykorú szász krónikás is észrevette, a mennyiben a Chronicon Fuchsio-Lupino-Oltardinum I. k. 90. lapján ezt a följegyzést találjuk: 1593. Sigismundus meditatur defectionem a Turca, consilio Rev. Patris Alphonsi Carriglia Hispani, confes- sionarii aulici.

3 Kultsár-féle Krónika (Pest, 1805.) 71. 1.

(30)

XXXVIII Bevezetés

tése meg is nyugtatta, ámde nem a k a r t addig határozni, míg a Lengyelországból behívott Báthory András is meg nem érkezik. E k k o r aztán elfogadván Rudolf haj- landóságát, abban állapodtak meg, hogy Boldizsár vezesse az erdélyi sereget, a mint tavaszodik, a császári hadakhoz s együttesen működjenek a magyarországi harcztéren a török ellen. írásba foglalva az összes feltételeket, Carrillo teljhatalommal felruházva, februárius 23-ikán indúlt visz- sza Prágába, hetekig tárgyalván a birodalmi tanácsosok- kal s magával a császárral, a ki több ízben fogadta és szo- rongatott helyzetében örömmel vette az erdélyi feje- delem ajánlatát, számítván arra is, hogy e szövetség révén m a j d országát is megszerzi. Ez a hátsó gondolata meg volt úgy neki, mint minisztereinek s egyelőre Erdély- nek nem is ártott, mert erélyes politikával ki lehetett játszani. Ám a baj abban rejlett, hogy Ígéreteit a császári udvar alig vagy lanyhán teljesíté s csakhamar kitűnt e szövetség irreális alapja. Carrillo mindezt azonban nem tudhatta, hisz a prágai udvar hitegető politikáját, meg pénztelenségét még n e m ismerte s őt is hatalmába ejté az a láz, mely mindenkit elfogott, a ki a szent római birodalmi császári u d v a r b a n először j á r t , s a császár elé j árulhatott ; de meg az a remény is kecsegtette, hogy végre csak létre jön a keresztyén fejedelmek nagy koalicziója, mely Erdélyt és Magyarországot felszabadítja a töröktől, így hát jó reménységgel indulhatott vissza április utolsó hetében Erdélybe, hol a fejedelem elfogadta Rudolf föltéte- leit s azt a kívánságát is teljesíté, hogy azokat a rendek által is jóváhagyassa. Ez az ú. n. kolozsvári véres országgyűlésen történt, a fejedelem kegyetlenséggel akarván megbőszülni magát azokon, kik a török frigy megszegését ellenezték.1

E szomorú eseményeknek Carrillo nem volt szem- tanúja, 2 sem befolyásolója, mert m á r augusztus elején

1 E dolgok részletei annyira ismeretesek, hogy kény- telenek vagyunk ily röviden átsiklani r a j t u k , jóformán csak jelezve az események egymásutánját.

2 Téves tehát Szilágyi állítása (Carrillo-tanulmánya 20. 1.) hogy «gyűlés után Carrillo az egyezkedés útjának egyengetése

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Roma, 2005, Gregorián University Press ; Tamás Tóth, « Si millus incipiat nullusfiniet » La rinascita déllé Chiesa d ’Ungheria dopo la conquista turca n ell’activitá

Come dimostrano le opere esaminate (sia quelle monografiche su Monti e la legione che le varie storie di Szeged), la battaglia di Szőreg del 5 agosto 1849 fu un momento

Ma accanto a questa sem- plicità è in prevalenza semplice anche il vocabolario: la narrazione accoglie i trat- ti che sono caratteristici più della lingua parlata che di quella

e volentieri te la direi, quando tu mi prometta, non solo di tacerla, ma di non fare segno al- cuno, onde sospicare si possa che la sappi. Così ti do la fede mia, sicché

E quel che io dicò'-di me, dico di questo altro ancora ; chè li nostri vecchi non sono meno ricchi che avari, nè più è [il desiderio nostro di spendere, che la far cura di

Le preme il cor questo pensier; ma molto 61 Più glie lo preme e strugge in peggior guisa Quel eh' ebbe prima di Ruggier, che tolto Il suo amor le abbia, e datolo a Marfisa.. Ogni

10 gli ebbi in quanto alla vostra Boutade, La qual pensa, eh' io gli abbia imborsali, Come gli ho spesi con la volonlade.. Certo il Gran Conlcslabil me gli ha dati, Col prometter

Interculturalism and space in literature and media la quale originariamente doveva «dimostrare che la malitia de Spagnuoli supera, et avanza quella de villani», 19 ma non