TÖRTÉNELMI EMLÉKEK

MONUMENTA HUNGÁRIÁÉ HISTORICA

MAGYAR

TÖRTÉNELMI EMLÉKEK

KIADJA

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

ELSŐ OSZTÁLY

O K M Á N Y T Á R A K

HARMINCZNEGYEDIK KÖTETE

KÉT MELLÉKLETTEL ÉS KÉT PECSÉTRAJZZAL

Ára 14 k o r o n a

BUDAPEST, 1909

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVKIADÓHIVATALA

( A Z A K A D É M I A É P Ü L E T É B E N )

EPISTOLAE ET ACTA

GENERALIS GEORGII BASTA

(1597—1607)

VOL. I.

\

MONUMENTA HUNGÁRIÁÉ HISTORICA DIPLOMAT ARIA VOL. XXXIV.

MAGYAR

TÖRTÉNELMI EMLÉKEK

KIADJA

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

ELSŐ OSZTÁLY

OKMÁNYTÁRAK

HARMINCZNEGYEDIK K Ö T E T E

BUDAPEST, 1909

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVKIADÓHIVATALA

(AZ A K A D É M I A É P Ü L E T É B E N )

BASTA GYÖRGY

HADVEZÉR

LEVELEZÉSE ÉS IRATAI

( 1 5 9 7 — 1 6 0 7 )

A M A G Y A R T U D . A K A D É M I A

TÖRTÉNELMI BIZOTTSÁGA MEGBÍZÁSÁBÓL

HAZAI ÉS KÜLFÖLDI L E V É L T Á R A K B A N GYŰJTÖTTE

És

KÖZREBOCSÁTJA

D

^R

V E R E S S E N D R E

I. K Ö T E T : 1 5 9 7 — 1 6 0 2

K E T MELLEKLETTEL ES KET PECSETRAJZZAL

X I

BUDAPEST

KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 1909

AZ ATHENAEUM R.-TÁRSULAT KÖNYVNYOMDÁJA

B E V E Z E T É S .

E

^HHEZ a munkámhoz az első kapavágást 1891 novem- ber végén tettem, midőn az Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltárában először kezdtem okleveleket másolgatni a Báthoryak korához, mely a maga változatos eseményeivel és embereivel mind e mai napig fogva t a r t és munka-

köröm nagyrészét betölti. A következő é v , őszén Besz- tercze-Naszód vármegye levéltárában dolgoztam s láttam egycsomóban a legtöbb Basta-levelet. Igaz, hogy nagy- részük csupa rendelet és parancs volt, de másolataikat külön tartogattam, hozzárakva minden kezemügyébe a k a d t Basta-levelet, azzal a szándékkal, hogy valamikor önálló m u n k á b a foglalva a d j a m ki őket. H a n e m -azért gyűjteményem nagyarányú megalapozását abban a két tanévben végezhettem, melyet a Magyar Tudományos Aka- démia ösztöndíjasaként 1894—96 közt a bécsi oklevéltani intézetben töltöttem, mikor az egyetemi előadások után n a p o n t a dolgozhattam a császári székváros gazdag levél- táraiban. A mit ekként a Báthoryak korának 1571—1613 közti 44 esztendeje köz- és művelődéstörténetére, Erdély- ország bel- és külügyi életére, vallási mozgalmaira és egész történeti szerepére Bécsben gyűjtöttem, a Magyar Tud.

Akadémia történelmi bizottsága kegyes támogatásával évről-évre megújuló külföldi tanulmányútaimban Ausztria, Csehország, Porosz-, Lengyel-, Orosz- és Olaszország köz- és magánlevéltáraiban egészitettem ki, — 1897 óta min- den nyári szünidőmet és megkuporgatott garasomat e czélnak szentelve — átnézvén lassanként hazánk neve- zetesebb vonatkozó levéltárainak anyagát s a bukuresti

XXXVIII Bevezetés

R o m á n Tud. Akadémia gyűjteményeit is. Nápolytól Szentpétervárig és Boroszlótól Bukurestig terjedő kutatá- saimban szerzett másolataim tömege — maga is kész levéltár — így tizennyolcz esztendő alatt mintegy húszezer lapnyira szaporodott és szaporodik jóformán naponta, a mint egy-egy becses oklevélhez juthatok, vagy valami ú j levéltár nyilik meg előttem. Rajongó tárgyszeretet és

állandó munkálkodás eredménye ez a gyűjtemény, mely- nek kétszeres az értéke, ha meggondoljuk, hogy e XVI.

és X V I I . századi anyag nagyrésze külföldi vonatkozású, mivel kutatásaimban mindig kiváló előszeretettel tanul- mányoztam, miként érvényesült a magyar ember kül- földön : eszével, tollával, k a r d j á v a l és viszont, mily nyomot és emléket hagytak h á t r a történelmünkben a hazánkban szerepelt idegenek, lettek légyen papok, állam- férfiak, hadvezérek vagy kalmárkodó bányászok, csendes iparosok és alkotó művészek.

Ily irányú g y ü j tésem oklevél-anyagából eddigelé mind- össze két kötetem, meg egy kisebb kiadványom jelen- h e t e t t meg : Carrillo Alfonz jezsuita-atya levelezése és iratai 1906 végén,1 Erdélyországi pápai követek jelentései VIII.

Kelemen idejéből e sorok írása közben,2 valamint Oklevéltár a kolozsvári Báthory-egyetem történetéhez, 1906 végén.³ Mind a három egyházi férfiak leveleit tartalmazza Erdély és Magyarország 1591—1604 közti idejéből.4 De mivel az a meggyőződésem, hogy vallásügyi kötetet politikai t a r t a l m ú kövessen, illetve, hogy bizonyos évek eseményei minden oldalról megvilágíttassanak, ezúttal az olasz

1 A M. T u d . A k a d é m i a M o n u m e n t á i Okmánytárak o s z t á l y a 32. k ö t e t e g y a n á n t , L I I 4 - 7 4 0 l a p o n , t a r t a l m a z v á n 1 5 9 1 — 1 6 1 8 k ö z t i 585 l e v é l é s j e l e n t é s s z ö v e g é t .

a A Vatikáni magyar okirattár m á s o d i k s o r o z a t a h a r m a d i k k ö t e t e g y a n á n t , F r a k n ó i V i l m o s b e v e z e t é s é v e l X X -f- 4 8 7 l a p o n ,

1 5 9 2 — 1 6 0 0 k ö z t i 3 4 7 i r a t s z ö v e g é v e l .

3 A z Erdélyi Múzeum 1906. é v f . 3 4 2 — 3 8 6 . l a p j á n , 1 5 7 9 — 1 6 0 3 k ö z t i 27 i r a t t a l ; m e g j e l e n t k ü l ö n l e n y o m a t b a n is.

4 Carrillo l e v e l e z é s é t u g y a n 1 6 1 8 - b a n b e k ö v e t k e z e t t h a l á l á i g v e z e t t e m , d e m i v e l ő 1604 u t á n t ö r t é n e l m ü n k b e n t ö b b é n e m s z e r e p e l , ez e s z t e n d ő n t ú l v a l ó i r a t a i r á n k n e m v o n a t k o z n a k .

Bevezetés XXXIII Basta György hadvezér levelezését kerítem sorra. Ez t. i.

valósággal kiegészíti előző kiadványaimat és ugyanazon évek történetét világítja meg egy katona-ember irataival.

Ez iratok (vagyis Basta levelei s a reájuk vonatkozó válaszok) száma meghaladja a kétezeret s történelmünk 1597—1607 közti évtizedének részleteit bővítik és színe- zik nem remélt új adatokkal, hogy tudásunk ne m a r a d j o n egyoldalú, a mint talán maradna csupán jezsuiták és pápai követek leveleit olvasva.

Munkámat egyik bírálóm, Fraknói Vilmos főleg abból a szempontból ajánlta Akadémiánknak elfogadásra, hogy

»a hazai történetírás teljességének és objektivitásának érdekében kívánatos, hogy a mikor a nemzeti küzdelmek vezérférfiainak emlékét kegyelettel összegyűjtjük és közre- bocsátjuk : ellenfeleik politikai és katonai tevékenységét szintén igyekezzünk megvilágítani«.¹ És Basta legelső ez ellenfelek élén, habár a magyar faj és nemzet ellenségévé sajátosképpen úgyszólván a prágai és bécsi udvarok ösztökélése és ingerlése tették. Vitéz, de zord, kegyetlen ember volt, kinek nevét a magyar háromszáz esztendő multán is keserűséggel említi s a történelem Básta sze- kerét idézve,² gyászos korszakká a v a t j a azt a néhány

1 A T ö r t é n e l m i b i z o t t s á g n a k 1906 j ú n i u s 16-iki ü l é s é n b e - m u t a t o t t b i r á l a t á b ó l .

2 B a s t a s z e k e r é t — K ú n L á s z l ó s z e k e r e a n a l ó g i á j á r a — i r o d a l m u n k b a n először B o d P é t e r e m l í t e t t e 1 7 6 6 - b a n m e g j e l e n t

»Smyrnai S z e n t P o l i k á r p u s « c z . m . 52.1. e k k é n t : A t a l y i g a , m e l y e t az e m b e r e k a k k o r g o n d o l t a k - f e l a s z ü k s é g m i a t t , akkor n e v e z t e - t e t t v o l t B á s t a s z e k e r é n e k ; Tóth B é l a S z á j r u l - s z á j r a cz. m . ( B u d a - p e s t , 1 8 9 5 . ) 17. 1. — E n n é l r é g i b b (1709-ből v a l ó ) Cserey M i h á l y a m a f e l j e g y z é s e , h o g y B a s t a i d e j é b e n >>a s z e g é n y e r d é l y i m e g - m a r a d t l a k o s o k m a g o k o t f o g t á k j á r o m b a n s ú g y s z á n t o t t a k « , sőt, h o g y m é g »ma is — ú g y m o n d — E r d é l y b e n m é g a k i s d e d g y e r m e k e k n e k is g y a k r a n v a g y o n B a s t a j á r á s a s z á j á b a n « . (A Tör- ténelmi Tár 1906. é v f . 5 4 7 — 5 4 8 . 1.) B á s t a s z e k e r é n e k e m l í t é s e a z o n b a n ú g y l á t s z i k m é g i s e g y k o r ú , l e g a l á b b gróf Kemény J ó z s e f e g y 1573-iki E b e r - f é l e t ö r t é n e t i n a p t á r á b a n a k ö v e t k e z ő s z á s z k é z t ő l e r e d ő f ö l j e g y z é s t t a l á l t a :

1607. A d t a n t a m p a u p e r t a t e m p l e b s T r a n s y l v a n i c a r e d a c t a est, u t l i g o n i b u s f o d e r e t e r r a m pro f a c i e n d o s e m e n t e c o g e r e t u r , .

XXXVIII Bevezetés

évet, melyet hazánk krónikájában szomorú nevezetességű személyisége és neve betölt. Hogy a történelem ez ítéletét mennyiben erősíti meg vagy módosítja az esemé- nyek és tények egymásutánja, hitelesen Basta e levele- zése, iratai s a működéséről szóló tudósítások fogják megmutatni. Megemlítem azonban, hogy ámbár jól tudom, hogy Basta hírt, nevet hazánkban szerzett magának s hogy nevét a történelem emlegeti, azt köztünk való szereplésével érte el,1 egyéniségét mégis egyetemes törté- nelmi szempontból fogtam fel, azaz f e l k u t a t t a m és közlöm azokat a leveleit is, melyeket hazánkból, de nem magyar tárgyról írt, illetve országunkból távozva, idegen esemé- nyekről írva idegenekhez intézett. Ily leveleinek száma különben is elenyészően csekély, de nélkülök Basta alak- jának és jellemének ismerete hiányos maradna, s hiányos lenne maga levelezése is ; pedig teljes képet Basta egyéni- ségéről, kortársairól s azokról az eseményekről, melyek- nek kavargó fergetegében élt és működött a XVI. század végén és a következő század elején, csak úgy nyerhetünk, ha lehetőleg valamennyi levelét felkeressük és közöljük a neki szánt kiadványban. Ez olyan történeti alakoknál, a milyen például Basta is, kinek leveleskönyvei nem m a r a d t a k fenn, — s t á n nem is voltak² — természetesen tökéletes módon nem sikerülhet, mert szétszóródott leve- leit hetedhét országból kell nagy fáradsággal és költ- séggel összegyűjteni. De kitartással, rajtaüléssel és lan- kadatlan utánjárással m a j d n e m egészen sikerül. Miként

hinc l i g o n e s aratva Basíae, e t currus b i r o t i currus Bastae d i c t i . (Gróf K e m é n y József »Collectio m i n o r . m a n u s c r i p t o r u m h i s t o r i c o - rum« cz. g y ű j t e m é n y e 12. k. 108. l a p j á n , a z E r d é l y i N e m z e t i M ú z e u m l e v é l t á r á b a n . )

1 E z t m u t a t j a a z is, h o g y 1597 e l ő t t i i d e j é b ő l m i n d ö s s z e e g y e t l e n l e v e l é t t a l á l t a m s n e m k a p t a m s e m a brüsszeli, s e m a z a m s t e r d a m i á l l a m i l e v é l t á r a k b ó l s e m m i t t ő l e v a g y róla.

2 M i n t a l e g t ö b b h a d v e z é r n e k , B a s t á n a k s e m v o l t l e v e l e s - k ö n y v e . N y o m á r a m i n d ö s s z e e g y s z e r a k a d t a m , m i t i l l e t ő l e v e l e v é g é n k ü l ö n m e g is e m l í t e k , v a g y h a v o l t is, e l p u s z t ú l t h a l á l a u t á n fiai k e z é n v a g y t a l á n e l v é t e t e t t é s e l k a l l ó d o t t , i l l e t v e i s m e - r e t l e n h e l y r e j u t o t t .

Bevezetés XXXIII Carrillo levelezésében, így aztán itt is epistolariumszerü teljességre törekedtem, czélom lévén Basta minden levelét felvenni munkámba, a mit valaha írt vagy íratott, tekintet nélkül arra, hogy miről és kinek szóltak.

Magától értetődik, hogy e különböző tárgyú és ter- jedelmű leveleit tartalmuk és fontosságuk szerint kezel- tem, vagyis : a köztörténeti érdekűeket, vagy Basta szemé- lyét illetőket teljes szövegükben közlöm. Meglehet, hogy kelleténél több levelet n y ú j t o k egész terjedelmében, s hogy tartalmuknak személyi vagy helyi vonatkozását talán túlbecsültem másolat-anyagom rendezésekor ; 1 de viszont azt hiszem, hogy ma, midőn a történetírás a gazdaság- és művelődéstörténeti elemet is jobban figye- lembe veszi, n e m éppen fölösleges, a mit adtam, mert az oklevéltárakat — mint elsőrangú forrásokat — a leg- különbözőbb szempontból használják s a mi bennük az egyik kutatót nem érdekli, igen fontos lehet a másiknak.

Meg aztán oly kevés oklevéltárunk van és annyira rit- k á n jelenik meg egy-egy korszakot megvilágító nagyobb oklevéltár, hogy a történetírás elsősorban teljes-szövegű leveleket n y ú j t ó munkákból meríthet új anyagot !

A mi m á r valahol nyomtatásban megjelent, kivona- tosan közlöm. A Történelmi bizottság ügyrendje ugyan ezeknek teljes szövegét kívánja, kivált ha közkézen nem forgó, külföldi m u n k á k b a n jelentek meg, melyek nálunk kevésbbé ismeretesek, vagy ha kiadásuk hibás, nem eléggé t ö k é l e t e s ;² de bírálatom azt kívánta, hogy az ilyeneknél

1 I l y e n k i f o g á s a l á e s h e t n e k t a l á n B a s t á n a k a v á r o s o k - k a l f o l y t a t o t t l e v e l e z é s é n e k d a r a b j a i ; de v i s z o n t v á r o s i p u b l i - c a t i ó i n k n i n c s e n e k s í g y a z o k n a k h a d ü g y i és t á b o r i k ö z i g a z g a t á - s á r ó l , k ö z s z o l g á l a t a i k n a g y s á g á r ó l é s s o k f é l e s é g é r ő l először j ó - f o r m á n B a s t a r e n d e l e t e i b ő l é r t e s ü l ü n k !

2 A M a g y a r T ö r t é n e l m i E m l é k e k a) o s z t á l y a i r á n y á t a M.?jT.

A k a d é m i a T ö r t é n e l m i b i z o t t s á g á n a k ü g y r e n d j e í g y á l l a p í t j a m e g : O k m á n y t á r a k , e g y e s n a g y o b b k o r s z a k o k , v i d é k e k , h a t ó s á g o k , c s a l á d o k v a g y t á r g y a k szerint, o k l e v e l e k b ő l s m á s n e m ű h i v a t a - l o s é s t ö r t é n e t i é r d e k ű m a g á n - i r o m á n y o k b ó l , m e l y e k e d d i g v a g y e g é s z b e n , v a g y r é s z e i k b e n k i a d a t l a n o k , v a g y k é z e n n e m f o r g ó , f ő k é p külföldi m u n k á k b a n j e l e n v é n m e g , íróink e l ő t t n a g y o b b -

XXXVIII Bevezetés

»a dátumon, a levélíró s czímzett nevein kívül csupán t a r t a l m u k a t v a g y jobban m o n d v a azt, a miről szólnak, egy-két sorban, tehát a legrövidebben csak jelezzem«.¹ Őszintén szólva, e követelménynek nagyon ritka esetben t u d t a m megfelelni, hiszen legtöbbször lapokra terjedő, hosszú hadijelentéseket és politikai előterjesztéseket kellett kivonatolnom, a mi a legjobb a k a r a t t a l sem sikerült egy-két sorban. Ezért, hogy középúton m a r a d j a k , arra törekedtem, hogy legalább az átvett leveleknek minden hely- és személyneve benne legyen kivonatomban, s azt a tárgykört is érzékeltessem, melyről a levelek szólnak.

T e t t e m ezt azért is, mert sokszor épp a legfontosabb leveleket találtam szétszórtan kiadva, míg a megfelelő válaszokat m a g a m közlöm először, s így ezeknek vonat- kozásai bizony értelmetlenek m a r a d n á n a k a megfelelő leveleknek bár kivonatos ismerete nélkül. Másfelől a Történelmi bizottságnak régi óhajtása, hogy »készíttesse- n e k történetünkre vonatkozó regeszták egyes, hazánkkal sűrűbb összeköttetésben állott országok okmánytáraiból«,2

a mit Bastára nézve m u n k á m b a n megvalósítottam, amennyiben a bukuresti Román Tud. Akadémia Hurmu- zaki-kiadványában megjelent Basta-iratokat és egyéb kül- földi publicatiók vonatkozó iratait mind átvettem ki- vonatolva ; de megjegyzem, hogy legtöbbször magáról az illető levelek eredetijeiről készült, s a j á t másolataimról, a m i t hely kim élésből külön az egyes levelek végén nem t ü n t e t t e m ki, csak itt általánosságban. Hiszen az említett bukuresti kiadványnak kivált első kötetei annyira rosz- szak, hogy ívekre terjedő helyet foglalt volna el a hibá- san olvasott és közölt részek kimutatása, a mi még sem lehetett czélom, habár a hibákat mindenütt kijavítottam.

Tekintettel voltam az ily iratok kivonatolásában a sok vidéki k u t a t ó r a , hisztorikusra és olvasóra is, kik kül-

r é s z t i s m e r e t l e n e k ; v a g y h a n á l u n k m e g j e l e n t e k is, r é s z i n t n e m j u t o t t a k m é g b e o k l e v e l e s g y ű j t e m é n y e i n k b e , r é s z i n t igen h i b á - s a n a d a t t a k ki.

1 A T ö r t é n e l m i b i z o t t s á g 1907 j ú n i u s 2 2 - i k i á t i r a t á b ó l .

2 K ö z ö l v e a Turul 1887. é v f . 144. 1.

Bevezetés XXXIII földi kiadványokhoz csak a legnagyobb nehézséggel vagy ritkán j u t h a t n a k . Hiszen teljes Hurmuzaki-példány alig van 3—4 hazánk közkönyvtáraiban, Jorga »Studii si documente« cz. kiadványából pedig, mely amannak mint- egy kiegészítője, még kevesebb van. Am t o v á b b megyek s tapasztalásból mondom, hogy még középiskolai tanári könyvtárakban is ritkán találhatók meg teljesen csak Akadémiánk kiadványai is, vagy akár oly munkák, mint az Országgyűlési emlékek, a Székely oklevéltár és hasonlók.

Közkézen nem forgó művekből, a milyen pl. Basta egyik titkára : Ciro Spontoni »História della Transilvania«

cz. Velenczében 1638-ban megjelent művéből szószerint vettem át a m u n k á m b a illő leveleket, miként ezt a Tör- ténelmi bizottság is kívánja, mert ez is annyira ritka, hogy r a j t a m kívül, tudtommal, más magyar nem is hasz- nálta. Egyébként külön megindokoltam minden egész ter- jedelmében lenyomatott s már valahol megjelent irat átvé- telét, valahányszor akár Basta személyeért, akár az ese- mények lánczolatáért lenyomatását szükségesnek láttam.

Kivonatosan közlöm a kevésbbé fontos vagy érdekes iratokat, ámbár hogy mi fontos és érdekes, sokszor igen nehezen állapítható meg. Általában itt is az a gondolat vezetett, hogy a feldolgozók számára lehetőleg minden hely- és családnevet megmentsek, mert m a g a m is tudatá- b a n vagyok annak, a mit Károlyi Árpád mondott igen helyesen, hogy »a sűrű oklevél-publicatiók ellenére bizo- nyos korszakokat és vidékeket illetőleg tudomásunk igen hiányos, hisz alig van a legjobb esetben annyi, a mennyi- ből legalább nagyjából általános tájékozódást szerezhe- tünk«.¹ Ezt erdélyi történelemmel foglalkozó ember két- szeresen érzi s e hiány pótlására, de meg a teljesség kedvéért is Bastának rendeleteit, az erdélyi és magyar- országi városokhoz és hatóságokhoz intézett parancsait is felvettem m u n k á m b a , a mit a bírálat helyes eljárásnak jellemzett. Sőt felvettem még adományleveleit, birtokba- i k t a t ó rendeleteit és egyéb ilyenfajta iratait is, melyek

1 A M a g y a r o r s z á g g y ű l é s i e m l é k e k X I . k. 516. 1. 1. j e g y - z e t é b e n .

XXXVIII Bevezetés kifogyhatatlan kincsesbányái a hely- és családtörténelem- nek. Ezzel legalább együtt van a Transsilvania possessio- naria Basta korára eső része is, hisz valamikor egyszer m á r annak megcsinálására is kell gondolnia a történelmi irodalomnak ! Ily iratait természetesen a formai részek ki- hagyásával, de megjelölésével közlöm, miként a Történelmi bizottság k í v á n j a ,¹ a mit annyival inkább tehettem, mivel r á a k a d t a m Basta kanczelláriája formula-könyvének jókora töredékére, melyet munkám végén szószerint közlök, megje- lölve, hogy az egyes formulák szerint mely iratok készültek.

Közlöm végül azoknak a Basta-leveleknek a ki- v o n a t a i t , melyek m a már nincsenek meg s csupán egy- k o r ú iktatókönyvi regesztájuk t a r t o t t a fenn emléküket.

Sőt illő helyeikre iktattam be elveszett vagy lappangó levelei dátumát s rövid tartalmát is, a mennyire későbbi hivatkozásokból vagy a reájuk vonatkozó válaszokból és egyéb levelekből meg lehetett állapítanom. Ily módon gyakran meglepő ú j adatok kerültek napfényre, nemcsak B a s t a itinerariumát illetőleg, hanem egyes mozdulatairól és intézkedéseiről is, melyeknek másként n y o m a veszett.

De h a összegyűjtött levelei nagy tömegével szemben ezzel kevésbbé bővíthettem is történelmi tudásunkat, megmen- t e t t e m legalább számos ismeretlen levelének emlékét, a mi epistolariumát tette teljesebbé ; ez pedig főkötelessége oklevéltárak kiadójának.

Munkám terjedelmét a Történelmi bizottság kétkötetre szabta, melybe nagy anyagomat csakis úgy szoríthatom be, hogy jórészét kivonatosan közlöm. Anyagom forrásairól, vagyis arról, hogy munkám egyes darabjait miképp és mely levéltárakból g y ű j t ö t t e m , szereztem, az egyes kötetek Beve- zetéseibenszámolok be. Kötetenként emlékezem meg azokról is, kik m u n k á m b a n támogattak és gyűjtésem sikerét szíves fáradozásukkal előmozdították. A hová személyesen nem j u t h a t t a m vagy munkatársaim által nem értem el, hivatalos úton, a kolozsvári egyetemi k ö n y v t á r igazgató-

1 E z t a s z a b á l y t a T ö r t é n e l m i b i z o t t s á g a z A n j o u k o r i o k - m á n y t á r II. k ö t e t e s z e r k e s z t é s é n é l a d t a k i a d ó j á n a k u t a s í t á s u l , m i t e g y i k b i r á l ó j a a Turul 1887. é v f . 96. 1. h e l y t e l e n í t .

Bevezetés XXXIII ságának átirata által fordultam, kérve a netán fenmaradt Basta-iratok előkeresését és rövid időre való kikölcsön- zését. í g y gyűjtöttem össze s másoltam le a városi és vármegyei levéltárakban megmaradt iratokat és örömmel jegyzem fel az illető hatóságok és levéltárnokaik ügy- buzgóságát, melylyel m u n k á m teljesebbé tételét leköte- lező közreműködésükkel elősegítették. Különösen ki kell emelnem azonban az erdélyi szász városok élén álló férfiak készségét, mely őket a tekintetben is irányította, hogy a szászság és földje lehetőleg teljes oklevél-anyagával szerepeljen munkámban. A hatósági levéltárak között mindössze három volt, mely még hivatalos kérésre sem küldte meg vonatkozó iratait, úgy hogy lemásolásukról magamnak kellett gondoskodnom. De nem hallgathatom el, hogy volt néhány, mely felszólításunkra nem is felelt.

Olyik levéltárnok, a honnan valamit nem kaphattam meg hivatalos úton, a talált leveleket illő díjért maga le- másolta ; volt azonban egy, a ki fölöttes hatósága által azt felelte kérésemre, hogy a másolat írott lapját nyolcz korona és egykoronás okmánybélyeg beküldése u t á n hajlandó leírni. E drága szívességre persze nem reflek- táltam, mert még mindig olcsóbba került odaútaznom s magamnak elvégeznem a másolást!

A gyűjtésnek azt a módját is megkísérlettem, hogy felhívást bocsátottam ki — néhány hónapi időközben — nagyobb történelmi folyóiratainkban,¹ jámbor remény- kedéssel azt hivén, hogy ekként hozzájutok Basta ama leveleihez is, melyek oly családi levéltárakban és m a g á n - gyűjteményekben hevernek, melyekről tudomásom sem lehet. Felhívásomra azonban mindössze Puky József úrtól k a p t a m Kiskúnfélegyházáról egy Basta-iratot, de senki mástól még csak egy kis útbaigazítást sem, előttem ismeretlen helyen található más iratairól !

1 M e g j e l e n t a k o l o z s v á r i Genealógiai Füzetek 1907. é v L 24. 1.; a Századok 1907. é v f . 272. 1.; a z Erdélyi Múzeum 1907..

é v i . 1. f ü z e t é b e n ; a Turul 1907. é v f . 3. f ü z e t é n e k b o r í t é k á n é s a n a g y s z e b e n i Korrespondenzblatt des Vereins für siebenbürgische Landeskunde 1907. é v f . 88. 1.

XXXVIII Bevezetés

Sajtó alá rendezett anyagom ez első kötete Basta szereplésének 1597-től 1602 közepéig terjedő hatodfél esztendejéből 963 iratot tartalmaz. E n n y i levelet csak a legnagyobb takarékosság és helykímélés mellett t u d t a m 744 lapon kiadni, megvallom, sokszor kedvem ellenére, látva, mily fontos jelentéseket és érdekes leírásokat kell kihagynom, vagy kivonatosan közölnöm utasításom, illetve a szűkre szabott keret határaihoz alkalmazkodva !

Basta első levelére, melyet öt héttel Prágába érkezése után írt s küldött olasz földre, a parmai állami levél- tárban a k a d t a m , mely még nyolcz m á s levelét és Farnese Ranuccio parmai herczeg válaszait őrzi, lévén Basta Németalföldében egyik tisztje az o t t szerepelt parmai herczegeknek és családjának, melylyel az összeköttetést azután is fentartotta, hogy sorsa elszakítá mellőle. Utol- sója e leveleknek 1600 április 22-ikéről való, a miből sejteni lehet, mily kevés maradt reánk közülök.

Az uralkodó olasz herczegek közül levelezésben állott Basta a mantovai Gonzaga-családdal is, melynek gyűj- teményében, a mai mantovai állami levéltárban sok levelét és jelentését találtam meg. D e ebben is feltűnő hézagok mutatkoznak, néha egy esztendőnél is nagyobbak, jeléül a n n a k , hogy szintén sok elveszett Basta irataiból.

A modenai állami levéltárban mindössze egy irata maradt fenn Bastának, az a véleménye, melyet 1597 nyarán terjesztett elő Miksa főherczegnek a török elleni hadjárat vezetése módjáról. Sok apró érdekes adalékot írtam ki azonban a prágai modenai követek Bastára vonatkozó jelentéseiből. Négy levelét találtam meg a firenzei állami levéltár Medici-iratai közt, hová a toszkánai követek ú t j á n jutottak, míg a prágai parmai követhez intézett 133. sz. a. jelentését a nápolyi állami levéltárban másoltam egy másik későbbi levelével együtt.

A római vatikáni titkos levéltárban a Borghese- levéltár különböző kötetei őrizték meg a legtöbb Basta- levelet, a hová úgy kerültek, hogy a császári udvarban székelt p á p a i nuntiusok beküldték jelentéseikhez mel- lékelve a maguk személyéhez írt leveleket, vagy még

Bevezetés XXXIII gyakrabban a másokhoz intézetteknek saját irodájukban készült másolatait, melyekhez hozzájutottak. Ilyen az a 444. sz. a. közölt érdekes csengeri levél is, melyre a Vallicelliana-könyvtár egykorú kéziratai közt akadtam.

Hazánkba jövetelekor Bastát Miksa főherczeg alá rendelték, ki mellett, úgy látszik, szívesen szolgált, habár rendkívül elfogult volt a magyarok iránt, kikben nem bízott s kislelkűségével még Bastát is előre befolyásolta, mielőtt még itthon megismerkedhetett volna velük.1 Miksá- val folytatott hivatalos levelezését a főherczeg válaszai fogalmazványaival együtt majdnem hiánytalanul meg- őrizte az innsbrucki helytartósági levéltár »Ambraser Aktén« osztálya, hol nagy élvezettel tanulmányoztam őket 1905 nyarán, midőn reájuk bukkantam, mert Basta hazánkban való működése első három évéről adnak teljes képet, abban a majdnem megszakításnélküli sorrendben, a mint a 14 és 291 közti számokban kötetemben közlöm őket, s fontosságukat növeli az a körülmény is, hogy oly eseményekről szólnak, melyekben Bastának való részt- vételét semmi más forrásból nem ismertük. Hálás köszö- n e t a levéltár igazgatójának, dr. Mayr Mihály t a n á r úrnak, a ki kutatásaimban lekötelező szívességgel támogatott.

Kötetem nagyrésze azonban a bécsi császári levél- tárakból került ki, a mi természetes is. Basta egész leve- lezése a bécsi udvari haditanácscsal és elnökével, Mátyás főherczeggel a cs. és kir. közös hadügyi levéltárban m a r a d t fenn, sajnos, csonkán és hiányosan, mivel a különböző időkben végzett értelmetlen selejtezés alkal- m á v a l tömérdek becses levél vándorolt a papirmalomba ; de ezeknek is közlöm legalább egykorú iktatói kivonatu- k a t , a mint a levéltár protokollumaiban megmaradtak.

Eveken át élveztem e levéltárban ma már nyugalomban élő kitűnő tisztviselője, Langer János úr szívességét (a ki talán legjobban ismeri a levéltár különböző gyűjtemé- nyeit) s neki, meg dr. Trenk Vilmosnak köszönhetem,

1 Miksa f ő h e r c z e g e l l e n s z e n v e a m a g y a r o k i r á n t i g e n s o k l e v e l é b ő l k i t ű n i k , d e k ü l ö n ö s e n kirí k ö t e t ü n k 1 0 8 — 1 0 9 . 1. o l v a s - h a t ó soraiból.

XXXVIII Bevezetés hogy mindent adhatok, a mi benne Bastától, vagy hozzá intézve, felkutatható volt. Basta teljes szövegben közölt legelső levele innen a 328. számú, minek az az oka, hogy azalatt a két évtizednyi idő alatt, a míg irataimat gyűj- tögettem, a bukuresti akadémia (Hurmuzaki-kiadványá- n a k 1903-ban megjelent X I I . kötetében) tömérdek levelet kiadott előlem, melyeket én most így természetesen csupán kivonatosan n y ú j t h a t o k , bár másolatuk rég (1894 óta) meg volt gyűjteményemben.

A bécsi házi, udvari és állami levéltárnak Hun- garica-osztályában maradtak fenn Bastának Mátyás fő- herczeghez és Rudolf császárhoz intézett többi jelentései, 1599 elejétől kezdve, s mindössze négy levele került elő a Turcica-osztály csomóiból; míg a prágai velenczei követekhez írt leveleit a »Dispacci di Germania« meg- felelő évi kötetei őrzik. E levéltárban a m á r elhalt Arneth József igazgató és jelenlegi utódja Winter Gusztáv udvari tanácsos, de különösen dr. Károlyi Árpád aligaz- gató és Győry Árpád levéltárnok urak lekötelező támoga- t á s á t élveztem 1894-től kezdve, a mikor először dolgoz- h a t t a m a kezeikre bízott gazdag anyagban.

A bécsi cs. és kir. közös pénzügyminiszteri levél- t á r b a n a Hungern osztályból, meg egykorú másolati könyveiből, az ú. n. Oesterreichische és Ungarische Gedenkbücher köteteiből jut néhány levél e kötetbe, míg a m á r eredetiben nem létező a k t á k kivonatait az iktató- könyvekből írta ki számomra dr. Trenk Vilmos. Jóindu- latú pártfogásáért dr. Thallóczy Lajos igazgató és Kreyczy Ferencz osztálytanácsos úrnak tartozom köszönettel, továbbá dr. Szekfü Gyulának sokszoros fáradozásáért.

Külföldön még csupán a varsói gróf Zamoyski- levéltárban találtam két iratot, Basta és biztostársainak Zamoyski János lengyel kanczellárral folytatott 1600-iki alkudozásáról; míg a simancasi spanyol állami főlevél- tárból kapott 955. számú levelet Don Julián Paz levéltári igazgató szívességének köszönhetem.

Hazai levéltári kutatásaim következőképpen tükrö- ződnek vissza kötetemben.

Bevezetés XXXIII Budapesten kezdve, az Országos levéltárban őrzött Szepesi kamarai levéltárra Nagy Gyula országos főlevél- tárnok úr figyelmeztetett s benne Bastának 25 levelét k u t a t t a m f ö l ; a gyulafejérvári káptalani levéltárban meg hármat. A Magyar Nemzeti Muzeumban a családi levéltárak közül a gróf Forgách- és a gróf Teleki-csaíád nagyzabláti levéltára bővíté kötetemet egy-egy i r a t t a l ; a M. Tud. Akadémia könyvtára pedig kettővel.

Az Erdélyi Nemzeti Muzeum kolozsvári levéltárából az Oklevelek törzsgyüj teménye, továbbá a gróf Tholdalagi- és a báró Wesselényi-család levéltára, meg gróf Kemény József egyik másolatgyüjteménye adott egy-egy Basta- iratot ; ugyanennyit a gróf Teleki-nemzetség marosvásár- helyi levéltára, melyre őre : ifj. Biás I s t v á n hívta fel figyelmemet.

A nagyszebeni báró Brukenthal-múzeum gyűjtemé- nyemet két darabbal szaporítá, melyeket dr. Schuller A. G.

muzeumőr úr lekötelező szívességének köszönhetek. A gróf Pálffy-család pozsonyi levéltárában öt Basta-iratot talál- tam, a báró Sennyey-család bottyáni levéltárában h á r m a t ; gróf Csáky Vidor lőcsei nemzetségi levéltárából egyet köz- lök, a gróf Zichy-család zsélyi levéltárából pedig (dr.

Hanuy Ferencz egyetemi t a n á r lekötelező szívességéből) szintén egyet adhatok. Egyesek gyűjteményéből végül Martian Julián naszódi ny. századoséból közlöm e kötet 791. sz. a. Enyedi Lukács szebeni polgármester ama beszédét, melylyel Bastát Szebenbe vonulásakor, 1601 szeptember 12-ikén üdvözölte.

Hatósági levéltáraink közül Dés város levéltára egy, Lőcséé 13, Kassáé és Bártfáé 10—10, Nagyszebené 3, Felsőbányáé és Segesváré 1—1 irattal van képviselve.

Az első kettőben magam jártam, a többiek anyagát Kolozsvárra k a p v a másoltam. A megyeiek közül Szepes vármegye levéltárából 31 d a r a b iratot közlök dr. Förster J e n ő megyei levéltárnok szívességéből, ki azokat szá- momra felkutatta. Besztercze-Naszód vármegye jól rende- z e t t levéltára a Besztercze városhoz és székhez intézett Basta-iratok közül e kötetben 28 darabbal szerepel dr.

Basta levelezése é s iratai I. I I

XXXVIII Bevezetés

Berger Albert tanár lekötelező szívességéből, míg Szatmár vármegye levéltárában mindössze egy rendelete m a r a d t fenn Bastának..

A hazai levéltárakban található anyagról általában meg kell jegyeznem, hogy nem köztörténetiek a szó mindennapos értelme szerint, de sokszor igen becsesek gazdaság- és művelődéstörténelmi s kivált családtörténeti és birtokügyi szempontból. És igen nagy azoknak a családoknak a száma, melyek épp Basta e rendeleteiben és adomány- vagy védőleveleiben háromszáz esztendő előtti ősükre ismerhetnek.

Teljességre törekedvén, felhasználtam a nyomtatott források adalékait is, úgy hogy a régibb és ú j a b b iro- dalomból 12 különböző m u n k a és kiadvány szerepel kötetemben,1 a m i n t a belőlük kölcsönzött darabokat e kötet végén számszerint is kimutatom. Mindössze azt kell még említenem, hogy Spontoni művéből átvettem a m a beszédeket is, melyeket Basta vagy az erdélyi rendek küldöttei tartottak, valahányszor egyéb adatokból, illetve Basta jelentéseiből meggyőződtem arról, hogy azokat tényleg elmondták. Jól tudom ugyan, hogy e beszédek Spontoni szövegében (talán szerkesztésében is) m a r a d t a k reánk, de másfelől ezek nem olyanok, milyeneket X V I . századi humanistáink közül Szamosközy, meg Bethlen F a r k a s írtak és a d t a k történeti szereplők szájába. S mint- hogy legtöbbször magyar emberek eddigelé ismeretlen- irodalmi műveit mentik meg számunkra (habár nem is s a j á t kéziratukban), nem t a r t o t t a m közlésüket fölös- legesnek.

Gyűjteményemnek érdekes és sajátos kiegészítői az elveszett vagy lappangó levelek kivonatai, milyen e köte- temben 53 van. Miként készítém őket s néha mily fontos

1 E t e k i n t e t b e n k ö v e t t e m F e j é r p a t a k y L á s z l ó t a n á c s á t , h o g y : A s z e r k e s z t ő i p a r k o d j é k g y ű j t e m é n y é t l e h e t ő l e g t e l j e s s é t e n n i ; n e k i m é l j e n f á r a d s á g o t s a h o n n a n c s a k l e h e t , g y ű j t s e ö s s z e a z a n y a g o t , m e l y a f e l v e t t k o r s z a k o t , e s e m é n y t , v i d é k e t , c s a l á d o t v a g y e g y é n t m i n d e n o l d a l r ó l m e g v i l á g í t j a ; a Turul

1889. é v f . 136. 1.

Bevezetés X I X jelentőségük, már kiemeltem s itt csak ez összeállítás kedvéért szólok ismét róluk.

Végezetül hálás köszönetemet fejezem ki akadémiai két bírálóm : Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád szíves útbaigazításaiért, meg dr. Fejérpataky László tanárnak, a ki a Történelmi bizottság előadójaként jóakarattal p á r t - fogolt kutatásaimban és állandó érdeklődéssel kísérte gyűjteményem növekedését 1894 ó t a ; valamint magának a Történelmi bizottságnak kitüntető megbízatásáért és sok évi erkölcsi és anyagi támogatásáért, mely nélkül munkám nem jelenhetett volna meg mostani gazdagsá- gában. De köszönetem illeti dr. Erdélyi Pál kolozsvári egyetemi könyvtárigazgatót is azért, hogy éveken át szí- veskedett közvetíteni Basta-iratok megküldése iránt köz- hatóságokhoz intézett kérvényeimet, nemkülönben a fel- sorolt köz- és hatósági levéltárak vezetőit, kiknek ügy- buzgósága nélkül nem sikerült volna csak e jelen kötet öt esztendejéről is ily gazdag anyagot összehordanom.

Számszerűleg ez anyag jó felerésze Felsőmagyarországra vonatkozik, a többi pedig hazánk keleti részét illetik és

»tartalmuk — Károlyi Árpád bírálati megjegyzése szerint

— az eddiginél tisztább világot vet Erdély történetére s nem egy helyütt becses kiegészítéseket, részben javító pótlásokat n y ú j t azon eredményekhez, melyeket az erdélyi nemzeti fejedelemség halhatatlan érdemű történetbúvárá- nak, néhai Szilágyi Sándornak köszönünk«.

I I .

Összegyűjtött anyagomat szoros időrendbe sorozva közlöm a szerint, a mint írattak és szétküldettek, még pedig Basta állván az események központjában, egy és ugyanarról a napról kelt több levél közül előbb adom a Bastáét s azután a másokét. Ha azonban Bastának volt egy helyről és időben írt több czímzettnek szóló levele, czímzetteik rangja szerint soroztam őket egymás mellé.

Kötetem darabjainak átírásában és sajtó alá rende- zésében nagyjában azokat a kiadási elveket követtem,

II*

XXXVIII Bevezetés

melyeket újkori oklevelek részére a német történetírók I I I . gyűlése 1895 április 19-én m a j n a i F r a n k f u r t b a n meg- állapított,1 illetve a nuntiusi jelentéseket nyilvánosságra hozó római történeti intézetek kiadványaiban láthatók.

E megállapodás tulajdonképpen nem új elveket hirdet, ha- nem a már megszokott régebbi, czélszerű szabályokat szedte jegyzékbe és állította fel követésre méltókul. Nálunk azon- ban, sajnos, még mindig nem váltak általánosakká, holott czélszerűségüket irodalmunkban az oklevéltannak két kiváló művelője : Károlyi Árpád és Fejérpataky László már 10—12 esztendővel a f r a n k f u r t i gyűlés előtt hirdették és ajánlták. Ez ú j a b b kiadási elveket Carrillo-kötetem előszavában bőven ismertettem s i t t mindössze azokat az apróbb változtatásokat sorolom fel, melyekkel egyszerű- síteni, szépíteni igyekeztem e közlési módot, mely túl- ságosan pepecselő, o t t a hol minden variánst, illetve kézzelfogható elírásokat is feltűntet,2 és kúszált, alig áttekinthető a jegyzetek tömkelege s kivált sajátos elrendezése miatt, a mi m u n k á m b a n mind csinosabb, szemre, olvasásra nem fárasztó alakban mutatkozik.

A frankfurti szabályok főelve : az oklevelet úgy közölni, hogy használójának ne kelljen magát az eredetijét tanulmányozni.3 Vagyis »a szerkesztő kötelessége, hogy minden egyes oklevélmásolat szövege hű és hibátlan legyen, s hogy az oklevél-kiadás tudományosan immár elfogadott princzipiumai szerint adjon egyenlő alakot, tiszta, egyforma r u h á t kiadványaira«.⁴ Ezt azzal érjük el, ha nem betűhív másolatot adunk, miként a régi iskola

1 Áll 30 p o n t b ó l s m e g j e l e n t a » B e r i c h t ü b e r d i e d r i t t e V e r s a m m l u n g d e u t s c h e r H i s t o r i k e r 18. b i s 21. A p r i l 1895 i n F r a n k f u r t a. M.« cz. m u n k a ( L e i p z i g , 1 8 9 5 . ) 1 8 — 2 8 . 1.

2 J e l l e m z ő , h o g y e s z a b á l y o k 9. p o n t j a s z e r i n t a z i l y e n í r á s h i b á k a t m i n d e n m e g j e g y z é s s z e r i n t k e l l k i j a v í t a n i , d e a z é r t a l e g t ö b b e n a z o k a t i s f e l s o r o l j á k , m e l y e k n y i l v á n v a l ó t é v e d é s e k .

3 A f r a n k f u r t i s z a b á l y o k b e v e z e t é s é n e k 5. p o n t j a e z t í g y f e j e z i k i : A k t e n v e r ö f f e n t l i c h u n g e n s o l l e n d e m B e n ü t z e r e i g e n e s Z u r ü c k g e h e n auf d i e V o r l a g e n e r s p a r e n .

4 K á r o l y i Á r p á d m e g j e g y z é s e a z » A n j o u k o r i o k m á n y t á r « I I I . k ö t e t é n e k i s m e r t e t é s e k a p c s á n , a Turul 1883. é v f . 88. 1.

Bevezetés XXXIII hívei, hanem kiadásra szántat készítünk, vagyis »a tar- talmi hűség teljes megóvásával a szöveget a kornak, a melyből való, megfelelő formában bocsátjuk a tudomány közhasználatára«. E szerint valósággal tanulmány tár- gyává kell tenni az oklevelet s a n n a k minden kis részét, mert »a kiadó kötelessége oly hibátlan szöveget n y ú j t a n i a olvasóközönségének, minőt az oklevél írója ad vala, ha tollhibákat nem ejt. Csak teljesen hibás constructióknál, a szokottól merőben eltérő alakoknál, egészen szokatlan kifejezéseknél tegye mellé az (így) szót, mert ezzel leveszi magáról a rossz másolás gyanúját«. Ez különösen figye- lembe veendő több-nyelvű és t ö b b vidékről származó levelek gyűjteményénél, mint a milyen Basta levelezése is, nehogy azonos szavaknak t á j szólás-szerű különböző írásmódja azt a gondolatot keltse az olvasóban, hogy kiadójuk hibásan olvasta vagy következetlenül közli ő k e t !

Az ilyen gondos, mindenre figyelő tudományos közlési mód pedig »nem azért jó és ajánlatos, — miként Fejérpataky hangsúlyozza — m e r t a külföldön el van terjedve, hanem mert a józan ész, a logika, az áttekinthetőség, az érthető- ség ezt ajánlja, nem pedig a betűhív közlési modort«.1

Ugyan e kiadási elveket t a r t o t t a m szem előtt, termé- szetesen kivonatosan, tehát regeszták alakjában közölt dara- boknál is, úgy hogy jellemzőbb részeiket szószerint adván, az irály sajátossága feltüntetésével, a kivonatoltakat dült szedéssel magyarul s az illető akta szólásmódjában, nem pedig harmadik személyben közlöm, a mi gyakran z a v a r t okoz. Az ily módon kivonatolt iratok eredetijök ha- t á s á t keltik és a legtöbbször nélkülözhetőkké teszik őket.²

1 F e j é r p a t a k y L á s z l ó » O k l e v e l e k k i a d á s a « c z í m ű c z i k k é - b e n , a Turul 1889. é v f . 131. és 135. 1. C z i k k é t Fej é r p a t a k y a régi k ö z l é s i e l v e k h í v e : K u b i n y i F e r e n c z »Miként e s z k ö z ö l j ü k a z o k l e v e l e k k i a d á s á t « cz. czikke e l l e n s ú l y o z á s á r a írta, m e l y m e g -

j e l e n t -ugyanott, e l ő z ő l e g a 9 4 — 9 7 . és 1 2 8 — 1 3 0 . l a p o k b a n ; d e « e l v e i t m á r n é g y é v v e l e l ő b b k i f e j t e t t e a »Magyar T ö r t é n e l m i Tár-

s u l a t « 1885-iki B u d a p e s t e n t a r t o t t c o n g r e s s u s á n ; Id. a k o n - g r e s s z u s Irományai 6 4 — 7 0 . 1.

2 E z e k r ő l a f r a n k f u r t i s z a b á l y o k 2 — 4 . p o n t j a s z ó l , s a 3.

p o n t k ü l ö n ö s e n k i e m e l i , h o g y a k i v o n a t o k ú g y k é s z í t e n d ő k :

XXXVIII Bevezetés

Az iratok dátumát a szöveg végén betüszerint írva s a könnyebb áttekinthetőség végett bekezdéssel köz- löm, takarékossági szempontból sokszor szükség szerint rövidítve a k á r a hónapot, akár pedig az Anno Domini kitételt, így : A. D. Arabszámmal k i t ü n t e t v e adom a római számmal, vagy éppen betűvel í r o t t a k a t is, mi által a legtöbbször egyetlen sorban elfért a d á t u m , a mivel kötetekre t e r j e d ő kiadványnál ívekre menő helyet taka- rítunk meg. E r r e való tekintettel közlöm az iratok alján lelőhelyüket (tehát a rubrumot) is rövidítve, mi leg- többször szintén elfért egyetlen sorban.1

Elhagytam a levelek kezdő megszólítási és befejező üdvözlő formáit, valamint az aláírásokat és Basta rende- leteinél az élükön lévő czímeit és czímzéseit, egyszerűen etc. szócskával jelezve őket.2 De ezekből részint formula- könyvében, részint m u n k á m végén fogok szemelvényt közölni. Mellőztem végül a levelek külső czímzését, melyek- ből rendesen csak az elsőt n y ú j t o m tájékozásúl, illetve később is csupán azokat, melyeknél a czímzés bővült, emelkedett s így belőle némi életrajzi a d a t is merít- hető. Közlöm azonban az iratok hátlapján előforduló egykorú föl jegyzéseket, kivált ha belőlük valamelyes tanúiság meríthető a levél t a r t a l m á t vagy vételét illetőleg, a miből sokszor a postaviszonyokra s a hatósági közigaz- gatásra is lehet következtetést vonni. Hisz az ily notáriusi feljegyzésekből látjuk, hogy Bastának Kassáról küldött rendelete Lőcsére csak harmadnapra, de sokszor 5—6 n a p múlva j u t o t t a városi tanácshoz, a miből mindkét félre tömérdek kár származott.

d a m i t für d e n B e n u t z e r e i n Z u r ü c k g e h e n a u f d i e V o r l a g e u n - n ö t i g wird.

1 Erről a f r a n k f u r t i s z a b á l y o k 27. p o n t j a i n t é z k e d i k . D e m e g j e g y z e m , h o g y o l y i r a t o k n á l , m e l y e k e t n y o m t a t o t t m ű v e k b ő l v e t t e m át, h e l y k i m é l é s b ő l n e m í r t a m ki, m e l y l e v é l t á r a k b ó l k ö z ö l - t e t t e k e r e d e t i l e g , b á r l e g t ö b b s z ö r e r e d e t i p é l d á n y u k b ó l k ö z l ö m ő k e t .

2 E z e k e t a f r a n k f u r t i s z a b á l y o k 14. p o n t j a r ö v i d í t v e k ö z l i , a m i t csak n é h o l t a r t o t t a m s z ü k s é g e s n e k , m i v e l t í z é v e t f e l ö l e l ő m u n k á n á l i l y r ö v i d i d ő a l a t t a c z í m z é s e k n e m v á l t o z n a k a n n y i r a , h o g y azt k ü l ö n k e l l e n e m i n d e n i r a t n á l b e m u t a t n i .

Bevezetés XXXIII Az iratokban előforduló tulajdonneveket általában szószerinti alakjukban közlöm, habár ezt a szabályt kö- vetkezetesen megvalósítanom nem lehetett. így pl. ily neveket, mint Zabolch, Zekel, Zendereovium, Zolnok és Chiaki betűszerint n y o m a t t a m ugyan, de már az oly helyneveket, melyeknek tárgyi jelentősége van, mint pl. a Szent vagy Szász-előnevűeket nem írom Z-betűvel, részint mert nem úgy olvasták, részint pedig, mivel ekkor — a XVI. század végén — már széltében vegye- sen írták z-vel és sz-betűkkel, s betűszerinti írásmód- juk még t á n nyelvészeti szempontból sem lehet indokolt.

A nyelvészet igényeit különben azzal kívántam kielégí- teni, hogy kétes olvasású magyar neveket betűszerint, tájszólási és írásformákat pedig a hangoztatás szerint adtam híven vissza. Magyar irataim száma amúgy is cse- kély a latin és főleg olasz nyelvűekhez képest, ámbár Basta irodája hatóságainkkal gyakran levelezett magyarúl.

Idegen nyelvű iratok kiadójának egyébként a tulaj- donnevek helyes közlése sok dolgot ad. így pl. gyakori eset, hogy az idegenek őket fonetikusan vagy saját hal- lásuk szerint írják, mint pl. a Breuner-nevet Prdiner- nek vagy Pr einer-nek, a Pernsteint Pernestain-nak, Kolo- nitsch helyett Colnitz-et, Schwarzenberg h. Svarzenborg-ot, Pezzen h. Pez-et, Thököly h. Tekeli-1 ; melyeknek kijaví- tásával a levelek egész jellegét megváltoztatnánk. Ehhez hasonló pl. Debreczen írásmódja, mely rendesen Debriz- ként, Tokaj Tocchai- vagy éppen Toggey-ként, Rakomaz Racomos, Vácz Vacia, Vazzia-ként fordúl elő, miként Szatmár Sachmar-nak és Sakmar-nak írva, mit külön- ben ez időben még magyar ember is Szakmárnak ejtett ki és írt.

A tulajdonnevek ez írásmódját t e h á t megtartottuk s külön-külön feltüntetve munkám végén következő indexemben helyes kiejtésük és írásmódjuk alá sorozva utaljuk őket, hogy az olvasónak nehézséget ne okozza- nak. így rektifikáljuk azokat a következetlenségeket és netaláni elírásokat is, melyek nagyobb oklevél-publica- tiónál m a j d n e m elkerülhetetlenek. Megyhagytuk azonban

XXXVIII Bevezetés

a Haiduchi és Aiduchi írásmódot, a Giorgio név velenczés Zorzi-alakj á t ; de m á r az értelmetlen Calo helyett javítva írunk Kálló-t, vagy az alig felismerhető Petalasso és Zignay helyébe pedig Pethe Lászlót és Segnyeit, miként

— helyesen írva — legtöbbször előfordúl.

Minden irat élén, mely legalább 5—6 sornyi, a Tör- ténelmi bizottság kívánságára rövid magyar kivonatát, helyesebben tartalom-mutat óját közlöm, a lehető leg- rövidebben, a bírálat szavai szerint »lapidaris rövidséggel, Schlagwortokban föltüntetve«. Ez sem volt mindig könnyű, hisz sokszor lapokra terjedő jelentéseket és emlékiratokat kellett kivonatolnom. í g y pl. a 164., 474. és 638. számú írat 5—5 lapnyi, a 654-ik 6 lapnyi, a 328-ik meg éppen 14 lapnyi terjedelmű és sokféle tárgyról szól. H o g y a dolog nehéz- ségeiről némi fogalmat nyújtsak, bírálatra bocsátottam a Történelmi bizottságnak munkám kész első íve korrek- t ú r á j á t , a mely úgy találta, hogy 7-ik és 8-ik darabjának regesztája »precziz, világos, gyorsan tájékoztató, rövid és mégis kimerítő formában igen jól, mintaszerűen van szerkesztve,« de már »a 3-ik, 5-ik és 6-ik számú a kelleténél terjengőbbek«.1 Ismétlem, n e m t u d t a m e nehéz- séget mindig a bírálat kívánságai szerint leküzdeni, és tekintettel azokra, kik olaszul és spanyolul nem tudnak, illetve ily nyelvű leveleket nehezebben értenek, inkább többet, mint kevesebbet n y ú j t o t t a m annál, a mit útasításúl k a p t a m .2 Tudom, sokan még ezt is keveslik, de hiába, ennek a körülmények okai. A dolog ütközője t. i. az, hogy m a már, a mióta a vatikáni levéltár megnyílt és a lehető legszabadelvűbb módon hozzáférhetők az olasz-, franczia- és spanyolországi levéltárak is, olasz, franczia és spanyol tudás nélkül még magyar történelmet sem

1 K á r o l y i Árpád s z í v e s b í r á l a t á b ó l .

2 E t a r t a l o m j e l z é s e k e t C a r r i l l o - k ö t e t e m e g y i k b í r á l ó j a , dr. M á r k i S á n d o r a k e z d ő d i p l o m a t i k u s o k r a v a l ó t e k i n t e t b ő l is k í v á n t a , »hogy a ki a z e r e d e t i olasz v a g y s p a n y o l s z ö v e g e t m e g - é r t h e t i is, j ó n é v e n v e s z o l y k i v o n a t o t , m e l y a f o r d í t á s b a n é s m e g é r t é s b e n s a j á t b i z t o n s á g á t m e g e r ő s í t h e t i « ; a Századok 1 9 0 7 . é v f . 550. 1.

Bevezetés XXXIII lehet írni, kutatni, annyira megváltoztak a történetírás eszközei. Még nem is oly régen elég volt az újabbkori hazai történetírás műveléséhez a latin nyelv tudása, mert minden hozzáférhető oklevelünk nagyobbára latinul volt írva. Majd megnyíltak — nem is oly régen — a bécsi levéltárak, a németnyelvű jelentések és iratok oly kincses- házát tárván fel, a mely megkívánta a német nyelv alapos tudását, napjainkban pedig a már felsorolt többi külföldi levéltárak, s megindúltak a pápai és velenczei követek jelentéseit feltáró monumentális kiadványok, továbbá a lengyel és oláh nagy publicatiók, melyeknek figyelembevétele nélkül ma m á r a legcsekélyebb hazai vonatkozású kérdésről sem írhatunk !

Miként előbbi három oklevél-kiadványomban, itt is minden felvilágosításra szoruló vonatkozást, vagy ki nem írt nevet jegyzetben magyaráztam meg. Ezeket, ha egyes nevekre vagy a szöveg részleteire vonatkoztak, az illető lap alján növekedő számozással közlöm,¹ h a azonban az egész oklevél tartalmát illetik, a megfelelő oklevél szövege u t á n külön Megjegyzés bekezdésű jegyzetben. Ekként csupán e kötethez 1300 utaló és magyarázó jegyzetet készítettem ; ámbár így is maradt elég oly tárgy vagy hivatkozás, melyről a kor távolsága, vagy irodalmi segéd- eszközeink hiányossága miatt a legnagyobb utánjárással sem sikerűit felvilágosítást n y ú j t a n o m .

A Hely-, név- és tárgymutatót munkám második kötete végéhez csatolom, mert czélszerűbbnek találom, ha bizo- nyos nevet egyszer és egy mutatóban kell keresnie a kutatónak, mint minden kötet végén külön-külön.2 Ott fogom bemutatni a két kötet különböző részeiben meg-

1 E b b e n e l t é r t e m a f r a n k f u r t i s z a b á l y o k t ó l , m e l y e k (a 28-ik p o n t b a n ) a z t k í v á n j á k , h o g y m i n d e n l a p o n k ü l ö n k e z d ő d j é k a j e g y z e t e k s z á m o z á s a , a m i t a z é r t n e m t a r t o k c z é l s z e r ű n e k , m e r t i d é z é s ü k n e m m u t a t j a a z o n n a l a j e g y z e t h o v a t a r t o z a n d ó s á g á t .

2 I n d e x e t a f r a n k f u r t i s z a b á l y z a t 30. p o n t j a m i n d e n k ö t e t - h e z k ö t e t e n k é n t k í v á n , a m i h e l y e s n a g y i d ő k ö z ö k b e n m e g j e l e n ő t ö b b k ö t e t e s m ű v e k n é l , de k é t k ö t e t ű s r ö v i d e g y m á s u t á n b a n m e g j e l e n ő m u n k á k n á l h e l y e s e b b n e k t a l á l o m , h a a z az u t o l s ó k ö t e t v é g é h e z c s a t o l v a jelenik m e g .

XXXVIII Bevezetés

jelent iratok időrendbe sorozott jegyzékét is. Addig is azonban közlöm e kötet végén a levélírók és czímzettek jegyzékét, mely szerint Basta 103 személylyel és hatósággal

állott levelezésben, illetve érdekközösségben. E jegyzék- ben a rendes szedésű szám azt jelzi, hogy az illető levelet a sor elején megnevezett egyén írta ; a dűlt szedésű szám ugyanazt czímzettként, vagy adományosnak tünteti fel, míg a dűlt szedésű név azt m u t a t j a , hogy a kötetben csak czímzettként fordul elő, de neki magának nincsen levele benne. így pl. Arrivabene, Brassó város tanácsa, Lek a aga, Zucconi stb.

A I I I . számú jegyzék az iratok keltezési helyeit mu- t a t j a , vagyis azt, hogy e kötet darabjai 100 helyen íródtak, az iratok források szerinti jegyzéke pedig azt, hogy darab- jait 16 hazai helység 27 levéltárából, 10 külföldi város 27 levéltárából és gyűjteményéből, valamint 12 régibb és ú j a b b munkából g y ű j t ö t t e m . E kimutatásoknak, azt hiszem, jó hasznát veheti a kutató, akár hely-, akár életrajzi adatot keres kötetemben.

III.

Basta György ötvenedik évén túl járt, midőn 1597 nagypéntekén a prágai udvarba ért, hogy részt vegyen a tavaszon ismét meginduló török elleni h a d j á r a t b a n , mely immár négy esztendeje folyt.1 Rudolf császár kérte kölcsön öcscsétől, Albert bíborostól, Németalföld hely- tartójától, habár kipróbált hűségéért és jeles katonai tehetségeiért maga is nehezen nélkülözhette.² Hírből jól

1 R ó n a i H o r v á t h J e n ő Magyar hadi krónikája. II. része ( B u d a p e s t , 1897.) 124. 1. s z e r i n t B a s t a m á r az 1595-iki t ö r ö k e l l e n i h a d j á r a t b a n is r é s z t v e t t s ő t , M á t y á s f ő h e r c z e g ő s z s z e l v i s s z a - t é r v é n , B é c s b e t ő l e M i k s a főherczeg é s B a s t a v e t t é k á t a p a r a n c s - n o k s á g o t . D e ez m á s o k a t k ö v e t ő t é v e d é s , a m i r e 1861 - b e n m á r H o r v á t h M i h á l y r á m u t a t o t t » M a g y a r o r s z á g t ö r t é n e t e « I I I . k . 356. l a p j á n , m i v e l B a s t a ( ú g y s a j á t l e v e l e i , m i n t e g y é b i d é z e t t f o r r á s a i n k t a n ú s á g a s z e r i n t ) 1597 e l e j é n j ö t t e l ő s z ö r h a z á n k b a .

2 A l b e r t b i b o r o s 1597 m á r c z i u s 6-iki l e v e l é b ő l , m e l y e t a B a s t á r ó l s z ó l ó i r a t o k e l s e j e k é n t m u n k á n k m á s o d i k r é s z é b e n , a z u t o l s ó k ö t e t v é g é n a d u n k ki.

Bevezetés XXXIII ismerték már Prágában is, ezért kívánta a császár éppen

őt, hogy új hadi vállalatában alkalmazza és tanácsával éljen.¹

Atyja, az epirota Basta Demeter albániai hűbéres nemes ember volt, ki, hogy a török uralomtól szabadúljon, á t j ö t t az apuliai olasz partokra és szolgálatába lépett a spanyol királynak, ki a XVI. század elejétől a nápolyi királyságnak is u r a volt. De midőn Piemontban (1542-ben) háború ü t ö t t ki a spanyolok és francziák közt, albán lándzsás századával odarendelték katonáskodni. I t t aztán megismerkedvén egy alessandriai előkelő nővel,2 a kit feleségül v e t t ,3 1544-ben született tőle György nevű fia a monferratoi tartomány egy kis községében, Ulpiano- b a n ,⁴ hol akkor zsoldosaival táborozott.⁵ A kis fiú Astiban

1 R u d o l f c s á s z á r A l b e r t h e z 1597 f e b r u á r i u s 15-iki h í v ó l e v e l é b e n ; B r ü s s e l i m a g y a r t ö r t é n e l m i o k m á n y t á r I I I . k. 86. 1.

2 Dr. W e r t n e r Mór s z í v e s k ö z l é s e s z e r i n t : R o s i n i M a g d o l n a , Vercelliből.

3 E l ő k e l ő s é g e t a l á n szülei t e k i n t é l y e s és g a z d a g v o l t á r a v o n a t k o z i k , m i v e l a n y j a — B a s t a G y ö r g y s a j á t k i j e l e n t é s e sze- r i n t — n e m v o l t n e m e s i s z á r m a z á s ú , c s a k a t y j a . E r r ő l D o n Guillén d e S a n C l e m e n t e p r á g a i s p a n y o l k ö v e t 1602 a u g u s z t u s 24-iki j e l e n t é s é b ő l é r t e s ü l ü n k , m i d ő n a z t a j á n l j a k i r á l y á n a k , I I I . F ü l ö p - n e k , h o g y B a s t á t é r d e m e i é r t t ü n t e s s e k i »con el a b i t o d e S a n t i a g o « , m e r t ő c s u p á n e g y s z e r ű n e m e s é s a m i n t írja : L a f a l t a que el t i e n e es s o l a m e n t e d e n o b l e z a p o r q u e a u n q u e D e m e t r i o B a s t a s u padre que f u é u n h o m b r e m u y s e ñ a l a d o y v a l e r o s o e n l a s g u e r r a s q u e el R e y n u e s t r o s e ñ o r d e gloriosa m e m o r i a t u v o c o n l o s r e y e s d e F r a n c i a , d i c e el q u e f u é n o b l e seria m u y d i f i c u l t o s o h a c e r las p r u e b a s e n A l b a n i a d e a d o n d e es n a t u r a l , p e r o el c o n - fiesa q u e su m a d r e n o f u e n o b l e ; p e r o es l i g i t i m o . ( E r e d e t i j e a s i m a n c a s i á l l a m i f ő l e v é l t á r b a n , E s t a d o 707. fol. 160.)

4 U l p i a n o n e v ű k ö z s é g m a m á r nincs sehol O l a s z o r s z á g b a n , c s u p á n V o l p i a n o P i e m o n t b a n , t ö b b h e l y e n is, d e e g y i k é v e l s e m e g y e z i k , m e r t t á v o l e s n e k M o n f e r r a t o h a t á r á t ó l .

6 A X V I I . s z á z a d v é g é n m e g j e l e n t B a y l e - f é l e f r a n c z i a tör- t é n e l m i l e x i k o n ( L e grand d i c t i o n n a i r e h i s t o r i q u e e t c r i t i q u e ) s z e r i n t B a s t a G y ö r g y a T a r e n t o m e l l e t t i L a R o c c a h e l y s é g b e n s z ü l e t e t t . E z t k é s ő b b S c h w e i g e r d » ö s t e r r e i c h s H e l d e n u n d H e e r - führer« cz. m ű v é b e n (1852-iki II. k i a d á s a I. k. 593. 1.) m e g t o l - d o t t a azzal, h o g y 1550 j a n u á r i u s 3 0 - i k á n , a m i a z t á n v a l a m e n n y i u t á n a k ö v e t k e z ő l e x i k o n b a á t m e n t . D e ez h i b á s a d a t , m e l y l y e

XXXVIII Bevezetés

nevelkedett s t a n u l t a a humaniorákat tizennégy esztendős koráig, mikor a t y j a Németalföldébe rendeltetvén, tanul- mányai félbeszakadtak ; de folytatódtak katonai pályán.

A t y j a ugyanis maga mellé vevé és halála u t á n 1 (a nyolcz- v a n a s évek elején) György Miklós testvérbátyja seregében lett zászlós. Előbb lovas tüzér, m a j d mint lándzsás szol- gált harminczöt esztendeig, egyszerű közkatonából tábor- nokságig emelkedve. Katonai ismereteit kora legkiválóbb hadvezérei : Alba herczeg, Don J ü a n d'Austria, Farnese Sándor parmai herczeg és Albert főherczeg alatt sze- rezte² kitartó szorgalommal, s mindig büszkén emlegette, mikor már nagy állásban volt is, hogy tizenhét fokot hágott egymásután a hadseregben ; ³ haláláig pedig össze- sen huszonhetet.4

s z e m b e n m i k o r t á r s á t : G i e r o n i m o S i r t o r i t k ö v e t j ü k , a k i B a s t a r a v a t a l á n á l t a r t o t t o r a t i ó j á b a n a z t m o n d j a róla (s e z t a z e l h u n y t fiaitól b i z t o s a n t u d h a t t a ) , h o g y m e g h a l t » q u a n d o s o p r a s e s s a n t a t r e h a v e v a p a s s a t o gl' a n n i « — S p o n t o n i id. m . 349. l a p j á n ; m í g m a g a S p o n t o n i ( m ű v e 336. 1.) 1 5 4 7 - b e n s z ü l e t e t t n e k írja, d e k ö n y v e ritka l é v é n a r é g i b b írók k ö z ü l m i n d ö s s z e R i c a u t k ö v e t t e

» O t t o m a n i s c h e P f o r t e « c z . m ű v é b e n ; i d é z v e a G a u h e n - f é l e »Histo- r i s c h e s H e l d e n - u n d H e l d i n n e n - L e x i k o n « 1716-ilti k i a d á s a 158. 1.

1 M e g h a l t 1 5 7 1 - b e n a p i e m o n t i B a s s i g n a n á b a n ; dr. W e r t n e r M ó r a d a t a szerint.

2 A z e l m o n d o t t a k a t S p o n t o n i i d . m . 58. é s 3 3 6 - i k , m e g 8.

l a p j á r ó l v e t t ü k , h o l t ö b b e k k ö z t í g y ír : N a c q u e G i o r g i o B a s t a i n U l p i a n o nel M o n f e r r a t o , d i D e m e t r i o n e l l ' a n n o 1 5 4 7 . . . F u e g l i a l l e v a t o in A s t i , q u i v i i m p a r a n d o s i n al q u a r t o d e c i m o a n n o l e t t e r e d' h u m a n i t á : d o p o il q u a l t e m p ó c o n d o t t o d a D e m e t r i o s u o p a d r e alla v e r a s c o l a de' guerrieri, n e l l a F i a n d r a s e r v i c o n 1' a r c o b u g g i o a c a v a l l o , e p o i c o n la l a n c i a p e r lo s p a t i o d i t r e n t a c i n q u e a n n i in d i v e r s i g r a d i . . . e d a s e m p l i c e s o l d a t o p a s s ö a t u t t i carrichi e g r a d i m i l i t a r i . . . I t a l i a n c a v a l i e r , n a t o p e r ő d a p a d r e n o b i l e , e g e n t i l h u o m o , e f e u d a t a r i o A l b a n e s e ; f e d e l e , i n v i t t o , p i e n o d i g l ó r i a , che f r e n a l a l e g g e r e z z a e l a p r e c i p i t o s a i n c o n s t a n z a .

3 E z t Sirtori e m l í t i o r a t i ó j á b a n ; S p o n t o n i id. m . 341. 1.

4 K ö t e t ü n k 111. l a p j á n , 1598 n o v e m b e r i - é n í r t l e v e l é b e n . E f o k o z a t o k a t e g y e n k é n t elősorolni n e m t u d j u k , d e S p o n t o n i (id. m . 58. 1.) é s S i r t o r i (u. o. a 3 4 7 . l a p o n ) a f o n t o s a b b a k a t e k k é n t e m l í t i : D o p o la m o r t e d e l P a d r e , r i m a s t o alfiere d i N i c o l ö s u o m a g g i o r f r a t e l l o , l u o g o t e n e n t e f u p o i c r e a t o d e l l a c o m p a g n i a del f r a t e l l o ; indi c a p i t a n o d' a r c h i b u g i e r i a c a v a l l o ;