10. szám
A mezőgazdasági hérviszonyok rendezésénél részletesen ismerteti ;a vonatkozó jogszabályalko—
tás fejlődését,, majd behatóan tárgyalja azokat az irányelveket, amelyek alapján a mezőgazdasági munkások különböző csoportjainak bérviszonyai rendezendők lennének, Állást foglal a keret- munkabérszerződések rendszere mellett, amely in—
tézményt a Fejér Megyei Gazdák Nemzeti Szövet- sége kísérletképen sikerrel megvalósított.
A mezőgazdasági munkabérviszonyok irányí- tása terén a munkaterjesség fokozását, a munka- erő intenzívebb kihasználását, az alkalmazás ál- landóságának előmozdítását és avszakmunkás-kér- dést jelöli meg követendő irányelvekként, mint—
hogy ezúton a munkásság életszínvonala lényege- sen emelhető a bérkérdésbe való közvetlen be- avatkozás nélkül is.
A mezőgazdasági munka állandó felügyeletét, amelynek megszervezése nélkül .a legátgondoltabb munkabérpolitika sem lehet hatékony, a szerző a közigazgatási hatóságok és nem —- mint ahogy ezt tervbevették —- a gazdasági felügyelők útján véli megoldhatónak.
Rámutat a szerző a mezőgazdasági munkabér- viszonyok statisztikai megfigyelésének rendkívüli szükségességére, valamint azokra a nehézségekre, amelyek ennek mindeddig útját állották. Eddig c'supán Magyarország, a Németbirodalom és Bel—
gium végeztek ily jellegű statisztikai felvételeket.
A mezőgazdasági munkabérkérdés irányítása meg- felelő statisztikai adatok nélkül jóformán gyakor—
latilag kivihetetlen, mert hiszen a mezőgazdasági munkabéreknél a történelmi fejlődés és a gazda—
sági viszonyok olyan bonyolult rendszert hoztak létre, amelyek keretében a statisztikai alapok nél- kül felépített jogszabályok hatása kiszámíthatatlan károkat okozhat. Ezen a téren kétségkívül jelen—
tős szerep vár még a Központi Statisztikai Hiva- talra, amely a közelmultban ily irányban széles- körű mezőgazdasági munkabérstatisztikai adat- gyűjtést hajtott végre.
A mű második részében (Fröldmíves munkás- sors Középeurópában 1938-ban) szerző külföldi tanulmányútjának eredményeit ismerteti. Különös figyelmet szentel a német mezőgazdasági munkás- politikának. Ismerteti a nemzeti szocialista kor- mányzat bérpolitikáját, amely a természetbeni já- randóságok jelentőségének növelésére törekszik, valamint a munkáslakások terén ért el jelentős eredményeket, amelyek során 1932 36 között mintegy 1 millió új lakás épült. Az osztrák és cseh—
szlovák munkabérviszonyok ismertetése után a jugoszláv és román földreform romboló hatását,
majd a belga mezőgazdasági munkásság helyzetét tárgyalja E részt a belga és német mezőgazdasági munkabérstatisztika alapos bírálata fejezi be,amely- ben e statisztikai felvételek hibáira is rámutat.
— 1121 —— 1939
Művében a szerző nagyvonalú foglalatát adja azoknak az elveknek, amelyen a magyar munka—
bérpolitikának ki kell épülnie. A munkabérpolitika mellett azonban a kisbirtokos réteg erősítése, gya- rapítása is múlhatatlan nemzetpolitikai feladat.
Éppen ezért kár, hogy a szerző értékes tanulmá- nyánál nem tudott elszakadni a szűkebb hazájá- ban, Fejér megyében szerzett kedvező benyomá- saitól és a földbirtokpolitikai kérdéseknél —-—— bár lehetőleg statisztikai anyaggal indokolva —— sze-m- behelyezkedett a földreform és a földhözjuttatás gondolatával. A kisbirtok és nagybirtok kérdésé- ben a végső szót még nem mondották ki, megfon—
tolásra késztet azonban az a tény, hogy hazánkat oly birodalmak veszik körül, amelyek politikájuk tengelyévé a szociális kérdést tették.
H. I. dr.
Matolcsy Mátyás: A magyarországi jövede- lem- és adótehermegoszlás.
Mathias Matolcsy: La répartition des revenus et des charges d'impőt en Hongrie.
Budapest, 1938. 124 1. — p.
A nemzeti jövedelem és .a jövedelemeloszlás vizsgálata Magyarországon, az utóbbi években, mindinkább előtérbe nyomult.
lakosságát három. jövedelemkategóriába sorozza. Az első ka-
Szerző vizsgálódásainál az ország
tegóriába osztja a dolgozók széles rétegét, 7't millió lelket, a lakosság 81'2%-át, a második ka-
tegóriába tartozik a polgári társadalom 1'6 milliót kitevő vékony törzse, a lakosság 18'2%—a, míg a
harmadik jövedelemkategóriába a nagyvagyonú 52.130 lelket számláló kis rész, az ország össz- népességének csak 0'6%-a esik. Az 1930/31. gazdasági évben, az egyéni jövedelem összegéből az, első kategóriára 44%, a másodikra 36%, a harmadik,
legkisebb csoportra pedig 20% esett. A fejenkénti évi átlagjövedelem pedig 290 P, 1.050 P, illetve, 17.800 P volt. Az 1928. évi adatok alapján a nem—
zeti jövedelem megoszlása Németországban ugyan- csak azonos kategóriamegoszlás mellett 64'1%, 26'1%, ill. 9'8% volt. A népesség pedig 89'670, 9'7%, ill. O'7% arányában oszlott meg.
A jövedelemeloszlás azonban egymagában még nem ad tiszta képet az életviszonyokról. Az ország.
lakossága anyagi helyzetének helyes megítélése szempontjából igen fontos annak ismerete is, hogy az adóteher jövedelemkategóriák szerint hogyan oszlik meg. Szerzőnek az adóteher megoszláSára vonatkozó számításai azt mutatják, hogy a 440 millió P—t kitevő egyenesadó 23'7%, 44'1% és 32'2%-ban oszlott meg, a 118 millió P—t kitevő fogyasztási adónak ellenben 53'3%-a esett az első,*
l'O. szám
—1122— 1939
40'7%—a a második, és csak 6'0%-a a harmadik kategóriára, a 131 millió P-t kitevő illetékek pedig 38'8%, 29'2%, ill. 22'0% arányában oszlottak meg.
Az adótehermegoszlás végső eredményei, tehát az egyenesadólc, forgalmi, fogyasztási adók, vámok, jő- vedékekés illetékek együttes összegének, 1.003 millió P—nek a megoszlása a következőképpen alakult: az első kategóriára 307 millió P (37'6%), a máso- dikra 416 millió P (41'5%), a harmadik csoportra pedig 209 millió P (20'9%) esett. Végeredményé- ben tehát, szerző megállapítása szerint, az ország lakosságának 81'7%—ára a jövedelem 44%-a, az adótehernek pedig kereken 38%-a, 18'2%-ára (1'5 millió lélekre) az egyéni jövedelemből 36%, az adó- teherből pedig 41% jutott, mig a lakosság 067- ára, tehát a legkisebb részére, a jövedelem 20%-a, az adótehernek pedig a 21%-a esett. Mivel a jö- vedelemeloszlásra vonatkozó vizsgálatokat szerző az 1930. évi népszámlálási foglalkozási statisztika alapján, az adómegoszlást pedig a rendelkezésre álló 1935. évi adóstatisztika alapján végezte el, szükségessé vált a két különböző időpontra vonat- kozó statisztikai adatok egyeztetése. A korábbi évekre megadott adóstatisztika ugyanis még nem nyujtott elegendő részletezést az adótehermegosz—
lás vizsgálatához, A nemzeti jövedelem értéke,
mely az 1930/31. gazdasági évre 4.635 millió P- beu nyert megállapítást, a világgazdasági válság legsúlyosabb évei alatt természetesen lényegesen hanyatlott. 1935—ben .a hanyatlás 636 millióra, 14%-ra tehető. Ha mármost a jövedelemkategó-
riáknak az 1935. évre vonatkozó adóterhet az
1930/31. év nemzeti jövedelmének 14%—kal csök- kentett adataival állítjuk szembe, tisztább képet kapunk arról, hogy az adóteher hány százalékát teszi az egyes kategóriák jövedelmének. Az összes
jövedelemből az elsőre 1.760 millió P, a másodikra
1.440 millió P, míg a harmadik kategóriára 800 millió esett. Szembeállítva ezeket .az adatokat az egyes kategóriák által viselt 377, 476, illetve 209 millió P-ős adóterhével, szerző megállapítja, hogy az adó- teher a széles népréteg ősszes jövedelmének 21%-át, a polgári társadalom jövedelmének 29%—át, a cse—
kélyszámú, de nagyvagyonúalc jövedelmének pedig 27%—át teszi.
Az egy lélekre jutó átlagos jövedelem az egyes kategóriákban 250 P, 910 P, 15.350 P volt.
Míg az egy-egy lélekre jutó adóteher az első kate- góriában 52 P, a másodikban 264 P, a harmadik—
ban pedig 3.990 P-t tett. Szerző számításai alapján tehát úgy látja, hogy az adóteher megoszlása nem elégíti ki az adóteher progresszivitás-ának követelmé- nyeit. Az alsó és a polgári társadalom között érvé—
nyesül ugyan a progresszió, mely 38%-os, de már a polgári társadalom és a nagyjövedelműek kate- góriája között progresszió helyett degresszió jut érvényre, melly eléri a 10%-ot. Ha azonban a má-
sodik és a harmadik kategória között ugyanaz a progresszió érvényesülne, mint az első és második között, akkor 10*%,-os adóleherdegresszió helyett 40%-os progressziónak kellene lenni. '
Szerző ezzel kapcsolatban arra is utal, hogy' a második és harmadik kategória között érvénye- sülő degressziv adóteherviselésből másodfokú prog—
resszió alapján felépített teherviseléshez csak a jelen—
legi adórendszer átépítése révén lehet eljutni. Az átépítés alapelve azonban nem lehet más, mint az, hogy az adórendszer súlypontját a fogyasztási és forgalmi adókról át kell helyezni a jövedelemadó hatásosabb kimunkálására, az egyenesadók kiveté- sében pedig a progresszió elvét teljesen végig kell vezetni.
Matolcsy Mátyás a jövedelem— és az adóteher—
megoszlás vizsgálatával úttörő munkát végzett s.
hasznos adalékot szolgáltatott ennek a rendkívül nehéz és bonyolult témakörnek további vizsgá-
latához,. '
S. S. dr.
A Magánalkalmazottak Biztosító Intézete 1938. évi jelentése.
Rapport pour 1938 de l'Instimt d'Assurances des Employe's Prive's.
Budapest, 1939. 168. l.——-p.
A Mvabi 1938. évi jelentése, mely a folyóbó- ban került nyilvánosságra, részlete—sen beszámol az intézmény 1938. évi működéséről. Az intéz—
mény jelentékeny tömegekre terjeszti ki a szo—
ciális gondoskodás áldásait, mert a betegségi biz—
tosítási ágazaton az átlagos taglétszám a 70.000-et, az öregség, rokkantság, özvegység és árvasági biz- tosítási ágazatban a 67.000—et meghaladja. A jelen—
tés a szöveges ismertetésen felül bő részletességű táblázatokon, továbbá szemléltető grafikonokon mutatja be évi működésének adatait, végül művé- szies fényképfelvételeket közöl a balatonlellei üdülőtelepéről, a nemzetközi karitász-kiállításon való részvételéről és a fiatalkorúak üdültetési te—
vékenységéről. '
Annuaire des Statistigues du T ravail 1939.
Kiadja a Bureau International du 'lravail.
Publíé par le Bureau International du Travail.
Genf. —— Geneve, 1939, 239 1. — p.
A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal most negyed—
ízben megjelenő tartalmas Évkönyvét a kereső népességet feltüntető táblázatok vezetik be. Az Év- könyv azt vizsgálja, hogy ,a kereső népesség a kü- lönböző államokban a lakosság számának hány százaléka. A kereső népesség fogalmát pedig úgy alkotja meg, hogy a magyar statisztikai gyakorlat- tól eltérőleg a népesség teljes számából nemcsak az eltartottakat, hanem a nyugdíjasokat és a tőkepénzeseket is levonja. A szoros értelemben vett dolgozóknak így kiszámított aránya az össz—
