l'O. szám
—1122— 1939
40'7%—a a második, és csak 6'0%-a a harmadik kategóriára, a 131 millió P-t kitevő illetékek pedig 38'8%, 29'2%, ill. 22'0% arányában oszlottak meg.
Az adótehermegoszlás végső eredményei, tehát az egyenesadólc, forgalmi, fogyasztási adók, vámok, jő- vedékekés illetékek együttes összegének, 1.003 millió P—nek a megoszlása a következőképpen alakult: az első kategóriára 307 millió P (37'6%), a máso- dikra 416 millió P (41'5%), a harmadik csoportra pedig 209 millió P (20'9%) esett. Végeredményé- ben tehát, szerző megállapítása szerint, az ország lakosságának 81'7%—ára a jövedelem 44%-a, az adótehernek pedig kereken 38%-a, 18'2%-ára (1'5 millió lélekre) az egyéni jövedelemből 36%, az adó- teherből pedig 41% jutott, mig a lakosság 067- ára, tehát a legkisebb részére, a jövedelem 20%-a, az adótehernek pedig a 21%-a esett. Mivel a jö- vedelemeloszlásra vonatkozó vizsgálatokat szerző az 1930. évi népszámlálási foglalkozási statisztika alapján, az adómegoszlást pedig a rendelkezésre álló 1935. évi adóstatisztika alapján végezte el, szükségessé vált a két különböző időpontra vonat- kozó statisztikai adatok egyeztetése. A korábbi évekre megadott adóstatisztika ugyanis még nem nyujtott elegendő részletezést az adótehermegosz—
lás vizsgálatához, A nemzeti jövedelem értéke,
mely az 1930/31. gazdasági évre 4.635 millió P- beu nyert megállapítást, a világgazdasági válság legsúlyosabb évei alatt természetesen lényegesen hanyatlott. 1935—ben .a hanyatlás 636 millióra, 14%-ra tehető. Ha mármost a jövedelemkategó-
riáknak az 1935. évre vonatkozó adóterhet az
1930/31. év nemzeti jövedelmének 14%—kal csök- kentett adataival állítjuk szembe, tisztább képet kapunk arról, hogy az adóteher hány százalékát teszi az egyes kategóriák jövedelmének. Az összes
jövedelemből az elsőre 1.760 millió P, a másodikra
1.440 millió P, míg a harmadik kategóriára 800 millió esett. Szembeállítva ezeket .az adatokat az egyes kategóriák által viselt 377, 476, illetve 209 millió P-ős adóterhével, szerző megállapítja, hogy az adó- teher a széles népréteg ősszes jövedelmének 21%-át, a polgári társadalom jövedelmének 29%—át, a cse—
kélyszámú, de nagyvagyonúalc jövedelmének pedig 27%—át teszi.
Az egy lélekre jutó átlagos jövedelem az egyes kategóriákban 250 P, 910 P, 15.350 P volt.
Míg az egy-egy lélekre jutó adóteher az első kate- góriában 52 P, a másodikban 264 P, a harmadik—
ban pedig 3.990 P-t tett. Szerző számításai alapján tehát úgy látja, hogy az adóteher megoszlása nem elégíti ki az adóteher progresszivitás-ának követelmé- nyeit. Az alsó és a polgári társadalom között érvé—
nyesül ugyan a progresszió, mely 38%-os, de már a polgári társadalom és a nagyjövedelműek kate- góriája között progresszió helyett degresszió jut érvényre, melly eléri a 10%-ot. Ha azonban a má-
sodik és a harmadik kategória között ugyanaz a progresszió érvényesülne, mint az első és második között, akkor 10*%,-os adóleherdegresszió helyett 40%-os progressziónak kellene lenni. '
Szerző ezzel kapcsolatban arra is utal, hogy' a második és harmadik kategória között érvénye- sülő degressziv adóteherviselésből másodfokú prog—
resszió alapján felépített teherviseléshez csak a jelen—
legi adórendszer átépítése révén lehet eljutni. Az átépítés alapelve azonban nem lehet más, mint az, hogy az adórendszer súlypontját a fogyasztási és forgalmi adókról át kell helyezni a jövedelemadó hatásosabb kimunkálására, az egyenesadók kiveté- sében pedig a progresszió elvét teljesen végig kell vezetni.
Matolcsy Mátyás a jövedelem— és az adóteher—
megoszlás vizsgálatával úttörő munkát végzett s.
hasznos adalékot szolgáltatott ennek a rendkívül nehéz és bonyolult témakörnek további vizsgá-
latához,. '
S. S. dr.
A Magánalkalmazottak Biztosító Intézete 1938. évi jelentése.
Rapport pour 1938 de l'Instimt d'Assurances des Employe's Prive's.
Budapest, 1939. 168. l.——-p.
A Mvabi 1938. évi jelentése, mely a folyóbó- ban került nyilvánosságra, részlete—sen beszámol az intézmény 1938. évi működéséről. Az intéz—
mény jelentékeny tömegekre terjeszti ki a szo—
ciális gondoskodás áldásait, mert a betegségi biz—
tosítási ágazaton az átlagos taglétszám a 70.000-et, az öregség, rokkantság, özvegység és árvasági biz- tosítási ágazatban a 67.000—et meghaladja. A jelen—
tés a szöveges ismertetésen felül bő részletességű táblázatokon, továbbá szemléltető grafikonokon mutatja be évi működésének adatait, végül művé- szies fényképfelvételeket közöl a balatonlellei üdülőtelepéről, a nemzetközi karitász-kiállításon való részvételéről és a fiatalkorúak üdültetési te—
vékenységéről. '
Annuaire des Statistigues du T ravail 1939.
Kiadja a Bureau International du 'lravail.
Publíé par le Bureau International du Travail.
Genf. —— Geneve, 1939, 239 1. — p.
A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal most negyed—
ízben megjelenő tartalmas Évkönyvét a kereső népességet feltüntető táblázatok vezetik be. Az Év- könyv azt vizsgálja, hogy ,a kereső népesség a kü- lönböző államokban a lakosság számának hány százaléka. A kereső népesség fogalmát pedig úgy alkotja meg, hogy a magyar statisztikai gyakorlat- tól eltérőleg a népesség teljes számából nemcsak az eltartottakat, hanem a nyugdíjasokat és a tőkepénzeseket is levonja. A szoros értelemben vett dolgozóknak így kiszámított aránya az össz—
