3—4. szám
-- 239 _, 1941
Cseh-Szlovákia általános agrárpoblémáinak vizsgálatával kezdődik Heller tanulmánya, melyből nemcsak az államtákolmánynak belső ellenmon- dása világlik ki mezőgazdasági szempontból is, hanem a Magyarországtól elszakított területek agri- kultúrájának hátrányos helyzete is a ,,történelmi tartományok" mezőgazdaságával szemben. Az agrárnépesség, különösen pedig a mezőgazdasági munkásság különböző kategóriáinak számszerű vizsgálata és létszámuk hullámzásának vázolása után a földreformnak a mezőgazdasági munkavál- lalókra gyakorolt hatása kerül ismertetésre. Meg- tudjuk itt, különösen Schlögl tanulmánya alapján, hogy a cseh-szlovák földreform a régi osztrák és magyar földbirtokosság ellen irányuló célján kívül mennyit ártott a mezőgazdasági munkásságnak és hogy ennek az osztálynak születéscsökkenését, munkanélküliségét és elvándorlását is maga után vonta. A Schlőgl által vizsgálat tárgyává tett dél- csehországi 31 kerület 900000 hektárnyi területé- ből 30*9%—ot vett igénybe a földreform. Ezen a területen az őstermelésben foglalkoztatottak és esa- ládtagjaik népességi mérlegében 1921—től 1930-ig 43.172 főnyi csökkenés mutatkozik. Miután 'az agrár népi erőnek ez a hanyatlása a földreform év—
tizedében volt megfigyelhető, szerző Schlőgl-lel együtt ezt a veszteséget a földreform számlájára irja a ,,post hoc, ergo propter hoc" logikája alap- ján. Mintha a születéscsökkenés a földreform által nem érintett területeken nem lett volna megfigyel—
hető a mondott évtizedben, s mintha a mezőgazda- sági népesség nagyobbfokú elvándorlását nem idézhette volna elő a földreform évtizedének ipari fejlődése is? A szóbanforgó vidéken ebben az idő—
ben jelentkező nagyobbfokú mezőgazdasági munka- nélküliség sem szükségképen a földreform kizáró- lagos következménye lehetett. Magyar vidékeken azonban a földreform a mezőgazdasági munkásság apadását nem eredményezte, de terméscsökkenés- ben és állatállományzsugorodásban jelentkező ká- ros hatását itt is kiváltotta, ami közvetve persze a mezőgazdasági munkásság életszínvonalának csök—
kenéséhez vezetett.
A mezőgazdasági munkaszerződések szabályo- zásának kialakulását és az egyes országrészekben mutatkozó fejlődésének eltérő formáit ismertető fejezet után a cseh—szlovák mezőgazdasági munká—
sok bérviszonyait tárgyalja munkáskategóriákra és
birtoknagyságcsoportokra tagoltan, súlyt helyezve az egyes országrészek között fennálló különbsé- gekre. A mezőgazdasági munkásvédelem érdekében tett egyéb állami intézkedésekkel: a munkaidő, a szociális munkabér, a női- és gyermekmunka szabá- munkavál- lalók szociális biztosításával külön—külön fejezetben foglalkozik.
lyozásával, valamint a mezőgazdasági
Befejezésül a tárgyaltakbót levonható tanulsá—_
gokat foglalja össze, melyeknek egyikére-másikára
egyébként a könyvhöz írt előszavában Ihríg Károly
is felhívja a figyelmet. - G. G. dt. '
Dr. Ernst Wagemann: ,,Wo kommt das viete—
Getd her ?" Getdschöptung und Finanzlenkung in Krieg und Frieden.
Düsseldorf, 1940. 1601. _— p.
A háború financirozásának kérdésével foglal- kozó széleskörű szakirodalom ismét egy standard- munkával gyarapodott Wagemann professzor leg- újabb könyvében, amelynek értékei nem csupán a kiváló szerző szaktudásában rejlenek. Mint ugyanis Funk dr. német birodalmi gazdasági miniszter és a Reichsbank elnöke az előszóban leszögezi, a nem- zetiszocialista pénzpolitika kifejtésén és egy új pénzteremtési elmélet megalapításán túl, első ízben történik itt kísérlet a pénzpolitika népszerű ábrá- zolására. A mai német államvezetésnek egyik leg—
főbb célja volt mindig a gazdaságpolitika és a gaz- dasági élet szálainak minél szorosabbra fűzése s ez kétszeresen fontos éppen pénzpolitikai téren. Az a nép, amely a pénz lényegét és a pénzpolitika alap—
fogalmait ismeri, nem válhat megegyszer egy olyan páratlan arányú infláció áldozatává, mint amilye- nen a német pénzrendszer a világháború következ—
tében átment. Ez az a második cél, amely munkája megírása közben a szerző előtt lebegett.
Ami magát a munkát illeti, Wagemann vizs- gálódásai tulajdonképen két részre oszlanak. Az első részben a modern l'ináncpolitika kezdeteit és fejlődését veszi taglalás alá, levonva a tanulságokat a német világháborús pénzpolitika módszereiből és hibáiból, megtárgyalva a világháborút követő libe- ralisztikus közbeeső időszakot, ezen belül a márka összeomlását, a ,,Rentenmark" születését és az azt követő visszaesés okait, —— s végül rövid összefog- lalást ad a nemzetiszocialista rendszer munkájáról pénzügyi téren a jelenlegi háború előtti periódus- ban. A második rész a modern pénzpolitika elmé- leti és gyakorlati irányelveinek megalapozását tar- talmazza az új pénzteremtési elméletnek megfele—
lően és rövid beszámolót is ad a jelenlegi háborús német pénzpolitika eredményeiről az 1939. évre vonatkoztatva.
A világháborús pénzszükséglet előterelntésének lehetőségeit *Helífericll körvonalazta szigorú sziszte- matikával. Szerinte háromféle módon tehet az ál- lam a szükséges anyagi eszközökre szert: az adó- prés megszorítása, kölcsön és pénzhigitás útján. A hadiadózás és a hosszúlejáratú hadikölcsön meg- levő vásárlóerőt vesz igénybe és nem jelent inflá- ciós veszélyt, mégis az utóbbinak az a nagy hát—
ránya, hogy megterheli a jövőt. A papírpénz szapo—
rítása rövidlejáralú kincstári utalványok ellenében azonban új vásárlóerőt teremt az állam javára és
3—4. szám
az inflációval egyértelmü. Az adózásra és hadiköl- csönre támaszkodó finanszírozás azonban, —— mint ezt Helfferich már 1915-ben leszögezte, —— a hadi- kiadások nagysága miatt elégtelennek bizonyult s főleg az áruváltókban mutatkozó hatalmas kiesés pótlása végett kénytelenek voltak a kincstári utal- ványokat egyre nagyobb mértékben használatba venni. Míg 1914 szeptemberében a hadikölcsömjegy—
zések összege 4'4, az esedékes kincstári utal'ványoké pedig csupán 2'6 milliárd márka volt, addig 1918 szeptemberében a hadikölcsönök összege csupán 104 milliárd márkát tett a kincstári utalványok 49'4 milliárdos összegével szemben! Ilymódon sike—
rült ugyan az utolsó háborús év kiadásait fedezni, az infláció eredménye azonban a fogyasztási javak árának átlagosan a kétszeresre emelkedése lett. A márka külföldi értékének zuhanása még ennél is nagyobb méretű volt és az elmaradt szanálás és föleg a végtelenbe nyúló hadireparációs költségek miatt nem is állott meg a háború végével. 1919—ben a márka csak %-dal maradt a háború előtti dollár-
paritás alatt, 1923 november 20-án azonban már 1 dollár 4'2 billió márkával egyenlő s ugyanezen év végén pedig 8 billióval.
A szanálás alapgondolata a pénzpolitika dina- mizmusának felismerésén nyugodott. A márka el- értéktelenedése folytán előállott deflációt —— a for—
gási sebesség néhány száz millió aranymárkára csökkent lel —— csak kizárólag inflációs elemekből felépített pénzrendszer egyensúlyozhatta ki. Ebben rejlett éppen Helfferich ,,Rentenn1ark"-jának zsenia—
litása. A márka külföldi értékének stabilizálása a Dawes-kölcsönből merített 800 millió aranymárkás arany— és devizakészletekból szervezett alap folytán vált lehetővé, amely a fizetési mérleg tartalékául szolgált. A német gazdaság azonban a túlzott kül- földi eladósodás és a devizáknak pénzfedezetül való elfogadása következtében, amellyel a pénzteremtés teljesen a külföldi hitelpolitika kezébe került, 1931- ben ismét különösen mély megrázkódtatáson ment keresztül. A termelőtőkében mutatkozó hiányt csak a nemzetiszocialista pénzpolitika állami alapokra fektetett nekilendítési politikaja pótolhatta, mint- hogy a gazdasági élet újjáépítése teljesen az állam irányítása mellett zajlott le s a magánhitel úgysem lett volna képes egy ilyen nagyszabású feladatot megoldani. A belső nyilvános kölcsönök segitségé- vel sikerült az 1932—39. években a munkanélküliek számát 56 millióról 0'2-re csökkenteni, a nemzeti jövedelmet pedig 45'2 milliárd márkáról 79'7 mil- liárdra emelni. Tekintve, hogy 1938-ban a foglal- koztatottság elérte már a tetőpontját, a ,,Sonder—
wechsel"—nek további kibocsátását beszüntették és teljesen az adókra és hosszúlejáratú kölcsönökre korlátozták a további finanszírozást. 1939 november 1. óta azonban természetesen ismét visszatértek a kincstári váltók rendszerére. A ,,Gesetz über die
-—240—— 1941
Deutsche Reichsbank vom 15. Juni 1989" függetle—
nítette a pénzkibocsátást az arany— és devizakészie—
tektől és a pénz értékének őréiil az államot tette meg, ezentúl az állam őrködik a gazdasági élet egészséges menete felett és a pénzrendszer egyen-*
súlya is csak mint ennek függvénye jelentkezik;
amelyet a gazdasági élet mindenkori menetének
megfelelően irányítanak.
A pénztörténet ilyen irányú beállítása már a, pénzteremtés dinamikus elméletének lényeg-ét is megvilágítja. Eszerint a pénzteremtés csak akkor válik tulajdonképeni inflációvá, ha a pénzszapo—
rítás túlmegy az áruszaporitáson, a pénzapasztás pedig csak akkor jelent helyes értelemben vett deflációt, ha a pénzszaporitás az áruszaporitás mö—
gött elmarad, vagy a pénzmennyiség csökken anélkül, hogy az árukínálat kisebbedne. Amíg nem ez az eset, addig a dinamikus pénzpolitika ,,expan- ziv" és ,,kontraktív" hatásáról beszélhetünk csak.
nem pedig inflációról és deflációról, s ez éppen az, új felismerés lényege. (89. l.) A kiegyensúlyozás!
régebben a fedezeti előírásokkal igyekeztek létre—
hozni, nem sok eredménnyel, a mai fináncpolitika azonban már sokkal hathatósabb eszközökhöz nyúl és a deviza-, ár—, bér- és adópolitika organikus összehangolásával manipulál, hogy az áru— és pénz- oldalt egyensúlyban tartsa. A jelenlegi német hábo—
rús financírozás erejét is éppen ez adja meg, mint- hogy a termelést idejekorán átállították a közösség szükségleteire, s a magánfogyasztás szűkítése foly- tán mutatkozó termelőerőtöbbletnek megfelelő arány- ban pedig kincstári utalványokkal erősítették meg
a pénzoldalt. (118. 1.)
Wagemann ismerteti ezután a belső és külső regulátorok, az ár-, bér- és devizapolitika feladatait és működését és vázolja röviden a német gazdasági élet háborús alakulását. Ezt az jellemzi, hogy a foglalkoztatott munkaerők számában, s az árszín—
vonalban és a termelés terjedelmében nem állott be lényeges változás, ugyanakkor a termelés hoza- dékának emelkedése az adóbevételek emelését és a hitelpiac likviditásának fokozását is lehetővé tette.
Ezzel megvalósultnak tekinthető a tőkepiac, a jövedelemoszlás és az áru— és pénzoldal kiegyen—
lítődésének hármas egyensúlya, amely a hatásos dinamikus pénzpolitika előfeltétele, —— s ilyen fel- tételek mellett a pénzszámla és munkaszámla is kiegyenlítődik a nemzetgazdaság keretén belül.
Vagy ahogy ezt Funk az előszóban megfogalmazta:
a sok pénz a sok munkából fakad.
A munkának ez a második része kissé rövidre fogott, jelentékeny részben továbbra is pwénztörté- neti síkon mogoz ——- így a John Law-féle finanszi—
rozásra való kitérésnél —— és különösen azoknál az elméleti fejtegetéseknél szeretnénk Wagemann bril-
liáns tollából többet olvasni, amelyek éppen a ,,sok
pénz"-re vonatkoznak. Külön kiemeljük még az
3 ——-—4. szám
illusztris szerző eredeti órahasonlatát, valamint a pénz— és a jószágkörfogást szemléltető ábráit, amelyekkel a német nép fejlett technikai érzékére építve sikeresen munkálkodik az élet és tudomány közelebbhozásán. Horváth Róbert dr.
Annuaire Statístigue de la Société des Na-
tions 1939——-40.
Kiadja a Nemzetek Szövetsége Gazdaságtanulmányi Szolgálata.
Publíé par le Service diétudes économigues de la Soci- été des Nations.
Genf, —-— Geneve, 1940. 285 1. — p,
A nemzetközi statisztikával foglalkozók tudják hogy már az európai háború kitörését megelőző időből kezdődően egyre vontatottabb, hiányosabb lett az egyes államok külföldre történő adatközlé- seinek folyamata. A nemzetközi kiadványok tömör számoszlopai megtöredeztek, az adatok nagy része bizalmasan kezelt adatta vált, a kiadványok terje- delme leapadt. Ez a körülmény fokozott érdeklő—
dést biztosít a Nemzetek Szövetsége Statisztikai Év- könyveinek, melynek legújabb, 1939/40. évi kötete most is gazdag tartalommal áll a mindennapos és a tudományos célok szolgálatára.
A külföldi értékmérők részletes átszámítási táblázata (súly, mérték, pénz) vezeti be a kötetet.
Ezúttal különös figyelmet érdemel a legújabb terü—
leti változásokkal számotvető, ,,terület és népesség" _ táblázatok és szöveges összefoglalások sora. Az ere-
-—241——— 1941
detileg gazdasági jellegű kiadványnak egyébként ma már egy negyede az álló népesség, ill. a nép- mozgalom kérdéseit tárgyalja. E részből ezúttal ki- maradtak a házasságkötések adatai, mig új anyag a halálozásnak nemek és, ötéves korcsoportok sze-
rinti megoszlását feltüntető összeállítás. Az Évkönyv
ezidén késedelemmel jelent meg, így is több adat- sor —— a fentebb említett adatközlési nehézségek folyományakép — áldozatul esett a szerkesztési gyakorlat követelményeinek. Igy többek között a papír—, sótermelés teljesen, az áram-, gépkocsiter- melés lenagyobbrészt kimaradt, hasonlókép nincse—
nek készletadatok, s a vasúti és légiforgalom meg- felelő adatai is hiányoznak. Ezzel szemben az ada- tok jórésze az 1940. év első felét is felöleli. A kötet végén közölt tájékoztató térképek -—- bár hangsú—
lyozottan nem hivatalos jellegűek —— nincsenek összhangban a közölt számanyaggal, mert csak az 1938. évi XII. hónap szerinti állapotot tüntetik fel,
ami önmagában is a tájékoztató jelleg rovására ír—
ható, azonban az adatok sok esetben már a meg- változott államterületre vonatkoznak, így a térké- pek nem szolgálhatnak az adatok hátteréül. A kötet az előzőekhez hasonlóan, az említett átszámítási kulcsok táblázatain kívül öt fejezetre oszlik: 1. terü- let és népesség, 2. munkanélküliség, foglalkoztatott- ság, munkabérek, 3. termelés és fogyasztás, 4. for- galom, kereskedelem, 5. pénzügyi statisztika, árak, közületi pénzügyek.
Sz, B. dt.
Könyvtári gyarapodás és forgalom 1940-ben.
Accroíssement et mouvement de la bibliothégue de l' Office Central R. Hongrois de Statistz'gu'e en 1940.
Könyvtár—unk belső életéről azért gyűjt szám- sze—rű adatokat és azért is teszi évenkint közzé azokat, mert azokból kiderül, mennyire felelt meg kultúrfeladatának. Ha azonban ezeket az adatokat még összeveti egyrészt a korábbi évek, másrészt egyéb könyvtárak hasonló eredményeivel, azt is megállapíthatja, milyen irányban mutatkoznak tennivalók a könyvtár vezetésében és ügykezelésé—
ben. Minden könyvtár belső életére, munkájának
eredményére fénytvető legfontosabb adatok azok, melyek az állomány-növekedést, ennek a szerzés jogcímei szerinti megoszlását, továbbá a könyvtár használatát, forgalmát tüntetik fel. Mindezeknek az adatoknak a különböző szempontú részletezé—
sén kívül az állomány konzerválására, valamint a használt könyvek ismeretágankinti megoszlására és a látogatók foglalkozására vonatkozó statiszti—
kák adhatnak még hasznos útbaigazítást a könyv- tár politikájának irányításához.
A M. kir. Központi Statisztikai Hivatal könyv-
tárának ezeket az adatait az 1940. évre vonatko- zóan a következőkben mutatjuk be.
Az elsö összeállítás az elmult évi gyarapodást, továbbá az éveleji és évvégi álladékot minőségi megosztás szerint tüntetjük fel.
L Kötet 4 Füzet ! Egyéb 1Összesen
Álladék az 1939. év §
107.465 95.381 17.992 220.888
végén . . . . .
GyarapodáslSáO—ben 4.649 2.239 64 6.952
Alladék az 1940. év
végén 112.114 97.620* 18.056 227.790
A 228.000—et megközelítő állományú könytá—
runk 1940. évi gyarapodása —— mint ez a következő táblázatból jól látható —— nem éri el a megelőző négy év gyarapodásának egyikét sem. Ezt azonban nem a könyvtárba érkező anyag csökkenése idézte elő. A gyarapodás egy fajában — a külföldről járó osei—ekiadványokban —— kétségtelenül érezhető volt
