Erdély

8—9. szám

Szamosújvárfiired, 257 m magasságban. Szamos—

,újvár mellett fekvő szerény fürdőhely. Vize

rheuma, köszvény és női bajok esetén ajánl-

,ható. Strandfürdő, egy szálloda.

Sztojkafalva, szubalpin klímájú gyógy- és fürdő- hely, 360 m magassában, hegyektől övezve. Al—

kális és nátriumszulfátos víz. Javalva máj- és e—pebaj, valamint cukorbaj esetén.

Udvarhely vármegye.

Biliarrl'alvi fürdő, egyszerű fürdőhely 490 m ma- gasságban, vasas és alkális források.

Homoródfürdő, kis fürdő— és üdülőhely, Székely—

udvarhelyhez közel, 710 m magasan, fenyőerdő közepén. Mária forrásvize lithiumtartalmú sós, földes, savanyú viz. Klotild forrásvize alkális,

vasas víz. Javalva vérszegénység, valamint a lég- és húgyutak megbetegedése esetén. Meleg—

és hideg fürdők. Szállodák, szanatórium, villák.

Királyfiirdő, 751 m magasságban, Lövéte község határában. Klórnátrium—tartalmú vizek, szerény berendezés.

Korondiürdő, fürdő— és üdülőhely 540 m magasság- ban, Parajd közelében. Kellemes éghajlat, alkális és vasas, szénsavas források. Ajánlva nheuma,

ideg és női betegségek esetén Ivóvizként az emésztőszervek és a húgyutak hurutjainál. Sze- rény fürdőberendezés, néhány villa.

Szejkefürdő, szerény üdülőhely, 580 m magasság- ban, Székelyudvarhely közelében. Javalya

es

—787——— 1940

' rheuma, görvélykór, női bajok esetén. Hideg és meleg fürdők.

Székelyszáldohosl fürdő, kis fürdőhely 500 m ma- gasságban. Vize konyhasós. Meleg és hideg

fürdők. '

A felsorolt ü-dülő— és fürdőhelyeken ki- vül nem szabad figyelmen kívül hagyni az erdélyi városokat és néhány községet sem, melyek a nyujtott városképnél, kulturális életüknél fogva, illetőleg lakosaik színes népviselete következtében szintén utazási célpontoknak tekinthetők. Különösen Ko- lozsvár, Bánffyhunyad, Nagyvárad, Dés, Szamosújvár, Szászrégen, valamint Kalota—

szeg jöhet ebből a szempontból számításba.

Kelet—Magyarország és Erdély egy részé—

nek visszacsatolása előre láthatólag nem fog nyom nélkül maradni a trianoni országterü—

let idegenforgalmában sem. Budapest szál-

lodáiban és penzióiban az utolsó tíz évben

évente átlag kilenc-tizenegyezer, Romániá-

hoz csatolt területről érkező vendég szállt meg, s ezek a vendégek átlag negyven—ötven ezer éjjelt töltöttek el évente Budapesten. Ez

a szám az Erdélyt elválasztó határok rész-

beni leomlásával és az utazási lehetőségek könnyebbéválása folytán., mint már most is

megállapítható, valószínűleg lényegesen

emelkedni fog. ,

Schneider Árpád dr.

Könyvismertetések. — Chronigue de livres.

(C'est le Journal de la Société Hongroise de Statistigue gui rend compte. m franyais, dans sa ,,revue des publications hongroises", des ouorages staiistigues publiés en Hongrie.)

Erdély. —- La Transylvania.

Kiadja a Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1940' Publié par la Société Hongroise d'Histoire, Budapest,

1.940.

284 1. ——p. 4— 293 térkép, kartogram, szines műmellék' let és fénykép -— Carles, carlogmmmes, images et photos.

Augusztus hó folyamán, amikor csonka ha- zánk minden figyelme Erdélyre irányult, amikor az erdélyi szíveket a közeli felszabadulás reménye dobogtatta meg, a Magyar Történelmi Társulat a fenti című kiadványban elénk tárta Erdélyt. Ez a díszes kiállítású, hatalmas terjedelmű és térké—

pekkel, kartogramokkal, grafikonokkal, színes mű—

mellékletekkxeal és fénykép—felvételekkel gazdagon illusztrált kiadvány az erdélyi viszonyokat legjob—

ban ismerő ludósainknak Erdélyre— vonatkozó ta—

nulmányait foglalja össze.

Ez a tanulmány-gyüjtemény a tudomány meg- dönthetetlenül igaz, tiszta fényével világítja meg Erdélyt, földrajzi és történelmi adottságainak, valamint népessége életviszonyainak nem csupán

főbb vonatkozásaiban, hanem apróbb részleteiben

is. A tanulmányok tudós szerzői, mint az az elő—

szóban olvasható ,,tudományos hitelükre gonddal figyelmezve mondják ki kendőzés nélkül az igaz- ságot, legyen az kedvező, avagy lesujto magyar népünkre, mert meggyőződésük, hogy az igazság ismerete a nemzetnek csak javára, a népnek csak okulására vezethet, a hazugság és ferdítés mind—

kettőt lealázza".

A kiadványban 25 tanulmány szerepel a követ—

kező csoportokba tagoltan:

A Kárpátmedence egysége.

Erdély népei.

A magyar Erdély.

Művészet, irodalom, tudomany.

Erdély a román uralom alatt.

Az első csoportban gróf Teleki Pál ,,Erdély helyzete Magyarországon és Európában" címen Magyarországnak és közelebbről Erdélynek az európai kontinenshez viszonyított tájegységi jelen—

51*

8—9. szám

tőségét és történelmi hivatását fejti ki. Rámutat a Dunamedence és Erdély tájegységi és rendeltetési azonosságára.

A Dunamedenee egymást kiegészítő és egész- ben teljessé tevő tájak összes—ége s mint ilyen ,,ha- zájává lesz egymással egyetérlésben élő mezei és

erdei, szántóvető és állattenyésztő népeknek, sík—

ságok, dombok és hegyek lakóinak, őslakóknak és később bevándorolt telepeseknek, különböző nyelvű és szokású népcsoportoknak, mert a résztájak egy-

másba fonódnak, közösek az utak és a piacok, az

egymást kiegészítő és egymással egybefont tájak teremlésének cserehelyein egymásba futnak és fo—

nódnak az érdekek és ismerősökké, rokonokká, sokban egyforma felfogásúvá válnak az emberek, átveszik egymás szokásait, egymás ízlését. Ennek a földadta, természetszerű folyamatnak átértése a szentistváni elgondolásnak, állameszmének és irá- nyításnak egyik alapvető tényezője".

Részletesen ismerteti Erdély kisebb tájegysé—

geit, hegy— és vízrajzát, mint települési adottságo—

kat s magyarázatot ad az egyes városi telephelyek kialakulására.

Hóman Bálint ,,A magyarság történeti hiva- tása" című tanulmányában áttekinti és elemzi azokat a problémákat —— nyugati vagy keleti orien- táció, kereszténység vagy pogányság, önállóság vagy hűbérise'g —— amelyek a honfoglaló magyar—

ság előtt felmerültek. Megállapítja, hogy a ma—

gyarság sorsát s egyben világtörténeli hivatását a honalapitó István király célkitűzései szabták meg

évezredekre: ,,A Kárpátmedence természetes föld-

rajzi, gazdasági, és stratégiai egységének megfelelő politikai és művelődési egység fenntartása s a ma- gyar határon találkozó külső erők folytonos egyensúlyozása, kapcsolatban a keresztény kultúra és nyugati civilizáció állandó védelmével és ter- jesztésével Kei-ert és Délkelet felé. Ez a hivatás egyértelmű az európai béke és egyensúly harcos és munkás szolgálatával."

A magyar történelem hátterébe beállítva is- merteti Erdély nemzetfenntartó szerepét, valamint az idegen nemzetiségek beáramlásának okát.

A második tanulmánycsoportban Erdély né—

peiről találunk részletes ismertetést.

Alföldi András ,,Dákok és rómaiak" cím alatt bebizonyítja, hogy a római birodalom Dácia elfog- lalásakor az ott talált dákokat kiirtotta vagy el—

űzte s helyettük a területet római és romanizált telepesekkel népesítette be. Amikor pedig a biro- dalom Dáciát feladni kényszerült, azt egyidejűleg teljesen kiürítette. A jóval később beszivárgott és betelepített oláhságnak tehát sem az ősi dákokkal, sem a római telepesekkel Erdélyben semmi kap—, esolatuk nem lehetett.

———788—— 1940

Hóman Bálint ,,Székelyek" cimű tanulmányá—

ban a római légiók és telepesek elvonulásától

kezdve ismerteti, hogy Erdélyt hosszabb—rövidebb ideig milyen néptörzsek birtokolták. Vázolja a ' székelység eredetét, magyarországi települési vi—

szonyait és a Kárpátok keleti és déli területeire való kirajzásait. Részletesen ismerteti a székelyek rendi és közigazgatási szervezetét.

Mályusz Elemér ,,Magyarok" cím alatt a ma—

gyar honfoglalást, az egyes országrészek megszál- lásának rendjét ismerteti. Az Erdélyt megszálló Gyula és Kende törzs ott bolgár és szláv, tehát részben rokon néptörzseket talált.

Pulcánszky Béla ,,Szászok" címü tanulmányá- ban az erdélyi szászok eredetéről és betelepítés-zéró!

értekezik. A II. Géza által megindított telepítés során Erdélyben mintegy 200 szász község létesült.

Az erdélyi szászság fennmaradását és különálló egységét a királyi kiváltságok és az ágostai hit-r vallásra való egységes áttérés, tehát a vallási egy—

ség biztosította.

Tamás Lajos ,,Románok, (oláhok)*' címen a román nép faji és nyelvi kialakulására vonatkozó:

ismereteket foglalja össze. Mint balkánhegyi pász- tornép, a románság nomád életet élt, önálló ál- lami szervezet nélkiil. A román nyelvben :: ,,haza't fogalmára nincs ősi szó. Éppen ez a nomád élet—

mód biztosította azonban a népi és nyelvi egység kialakulását, ellentétben a városokba települt más kisebb néptörzsekkel, amelyeket a nagyobb néptöme—

gek beolvasztott—ak vagy a népvándorlási viharok szétszórtak. Később az oláh pásztortörzse'k egy része besenyő, kún e's bolgár uralom alá jutott és vezetőik is a felettük uralkodó törzse'kből kerül- tek ki. Első politikai alakulataikat —— :) Szörényi bánságot, Havasalföldet, Moldovát —— magyar kirá—

lyok szervezték meg Oklevelek szerint a XIII. szá—

zad elején már voltak Erdély déli határrészein olá- hok, számukat azonban a XIV. és XV. század tele—

pesei duzzasztották fel.

Kniezsa István ,,Erd—ély földrajzi nevei" című értekezésében a földrajzi névanyag vizsgálata alapján megállapítja, hogy a magyarság által el—

foglalt Erdély csaknem lakatlan volt s csupán az erdélyi medence peremvidékein voltak szórványos szláv települések. Egész Erdély területén és ha- tárterületein a XIV. század közepéig nemcsak a magyar és a német névanyagban, de magában a románban is egyetlenegy oláh eredetű földrajzi—

név sem fordul elő.

A tanulmányok harmadik csoportjában Erdély állami életéről, a nem magyar népesség jogviszo- nyairól s az egész népesség gazdasági életéről ka- punk tájékoztatást.

Lulcinich Imre ,,Endély önálló állami élete"

című munkájában kifejti Erdély önállósulásának okait. Erdély 1541—ben a török hódítások követ-

8———9. szánt

keztében szakadt el Magyarországtól, amelynek addig szerves része volt. 1690 után pedig az egye- sülést a bécsi udvar akadályozta meg. Megvilágítja az erdélyi fejedelemségnek az' egyetemes magyar- ság érdekében a Habsburg—dinasztiával szemben folytatott küzdelmeit. A legyengült királyi Magyar- országnak a Habsburg tartományokba való beol- vasztását nagyrészben Erdély közbelépése hiusi- totta meg. Rámutat az erdélyi fejedel—emségnek a vallásszabadság biztosítása és a közoktatásügy fej—

lesztése érdekében tett intézkedéseire.

Eckhardt Ferenc ,,Erdély alkotmánya" címen

ismerteti a hét erdélyi vármegye közigazgatási szervezetét és a vajda hatáskörét. Buda eleste után Erdély néhány tiszántúli vármegyével kiegészítve a szultán protektorátusa alatt önálló fejedelemség lett. A fejedelmet a magyar, székely és szász nem- zet és az odacsatolt keleti vármegyék képviselői országgyűlésen választották.

Szerző részletesen ismerteti a fejedelmek jog- körét, az országgyűlés működését és a törvény- alkotás módját. A török kiűzése után Erdély kü- lönállása továbbra is megmaradt és igazgatását a guvernalor útján a bécsi udvari kancellária irá—

nyította. Ismerteti továbbá a szász Universitas szervezetét és működését.

, Deér József ,,A szászok jogállása" című ta—

nulmányában párhuzamot von a lengyelországi és magyarországi német telepítések között. Meg—

állapítja, hogy Lengyelországba magánbirtokosok telepítettek németeket, akik így politikai külön- állásukat nem tarthatták fenn. Ezzel szemben a szászok Erdélybe II, Gézától kezdve mint a király vendégei, királyi földön települtek, politikai kü- lönállásuk biztosítása mellett. Részletesen ismer—

teti 11. András királynak a szászokra vonatkozó

1224. évi kiváltságlevelét, valamint a későbbi

uralkodók —- főkép Mátyás király — által a szá—

szok részére biztosított kiváltságokat, amelyek a szász egységet napjainkig fenntartották.

Tóth András ,,Az erdélyi románság jogállása"—

ról írt munkájában kimutatja, hogy a románság életviszonyait Erdélyben a XIII. századtól a XVIII.

századig nem nemzetiségi, hanem rendi szempon—

tok határozták meg. A magyar és román jobbágy, a magyar és román nemes jogállása teljesen azo- nos volt. Politikai igényekkel a román orthodoxia a XVIII. században lépett fel s törekvése a bécsi udvarban is) támogatásra talált.

A románság részére biztosított életlehetőség jellemzéséül a szerző megemlíti, hogy 1903-tól 1913-ig az erdélyi magyarság a románokkal szem- ben 15'7.473 kat. hold földterületet veszített, ami- nek következtében az erdélyi magyarság földtu- lajdonának aránya 10 év alatt 52%—ról 45'8%-ra esett.

—— 789 —— 1940

Elekes Lajos ,,A román államélet magyar gyö—

kerei" címen írt tanulmányt. Kimutatja, hogy a XIV. századtól kezdve a magyar királyok támoga—

tásából létesültek az első politikai alakulatok, a vajdaságok s a vajdák a török hódoltságig a ma—

gyar királyok hűbéresei voltak.

Berlász Jetíő ,,Erdély gazdasági élete" c. ismer- tetése során az erdélyi mezőgazdaság, ipar és ke—

reskedelem kialakulását vázolja. Megállapítja, hogy a XIII—XV. század folyamán az erdélyi élet

már utolérte a középeurópai szinten álló nyugati országrészek gazdasági kultúráját. A mohácsi csata után azonban a Magyarországtól elszakított Er—

dély nem tud többé lépést tartani a nyugati fej—

lődéssel. A XVII. században a magyarság nagy vérveszteségei következtében mind a mezőgaz- dálkodásban, mind az ipar terén nagy hanyatlás következett. A gazdátlanul maradt földek a hava- sokról leereszkedő oláh pászorok birkanyájainak legelöivé váltak. A középkor végén kifejlődött kéz—

művesség elsorvadt, a céhek csupán a legfonto- sabb mindennapi szükségletek előállításával fog- lalkoztak. A török hódoltság idején látszólag leg—

kevesebbet a kereskedelem szenvedett, személyileg azonban a magyarok és szászok kezéből lassan- kint görögök, örmények és zsidók veszik? át a ke- reskedelmet. 'A törökök kiűzése után az osztrák vámpolitika Erdélyt gyarmati színvonalra süllyesz- tette 5 gazdasági téren nagyobb arányú fejlődés Erdélyben csak 1867 után indulhatott meg.

Viski. Károly ,,Erdélyi népélet" címen kimu—

tatja, hogy a magyarok, székelyek és szászok Er-

délyben faluközösségekben, az ü. n. székekben te.

lepedtek le. A megszállt területek tehát nem csa- ládi, hanem faluközösségi birtokok voltak. Ezzel szemben az oláhok szórványokban, kisebb csopor- tokban vagy családonkint külön települtek. A rend- kívül laza oláh telepek egyrészét a XIX. század- ban közigazgatási úton községekké igyekeztek

összevonni, ami azonban nem mindig sikerült. Meg-

említi, hogy a magyar és szász városok hosszú ideig csak olyan mértékben engedtek falaik közé oláhokat, amilyen mértékben pásztorokra volt szükségük.

Szerző részletesen ismerteti a városok építési rendszerét, a lakóházak formáit, belső berende—

zését és a népviseletet magyar, székely, szász és oláh vonatkozásokban. Ismertetése kiterjed a né- pesség táplákozási szokásaira, a népművészetne, a népi költésztre és zenére, valamint a felekezeti

viszonyokra.

A tanulmányok negyedik csoportja Erdély mű—

vészetét, irodalmát és felsőbb oktatásügyet ismer—

teti.

Gerevich Tibor ,,Erdélyi magyar

című nagyobb tanulmányában megállapítja, hogy művészet"

84—9.szám

Erdély műkincsei és műemlékei megingathatatla—

nul bizonyítják, hogy a magyarság ezen a földön már a Nyugatba kapcsolt és sajátos nemzeti jel- leggel átszínezett művészettel bírt és magas szín- vonalú műveltséget létesített, midőn az oláhok még balkáni őshazájukban legeltették nyájaikat.

A templomépítészeti emlékek tárgyalása so- rán részletesen ismerteti szerző a XI. századból eredő gyulafehérvári székesegyházat, annak év- századok folyamán bekövetkezett átalakításait, stilustörténetét. Ez a katedrális volt az erdélyi fejedelmek temetkező helye.

Megállapítja a szerző, hogy az erdélyi templo- mok és kolostorok építése az oláblakta vidékeken is azonos a nyugati nagymagyar stílussal, ami az oláhok későbbi települését bizonyítja. A művészeti központ eleinte Gyulatehérvár volt, majd a gótika korától kezdve a vezetést Kolozsvár veszi át mind az építészet, kőfaragás, szobrászat, festészet, mind pedig az ötvösművészet terén. Részletesen ismer- teti a kolozsvári gótikus templomokat.

Az olvasó elé vetíti szerző a régi várépítészet emlékeit, a templomi erődöket és a. városok erődí—

téseit. Ismer-teti a magyar szobrászati és festészeti emlékeket, különösképpen a Kolozsvári testvérek kiváló alkotásait, köztük a prágai Szent György lovasszohrot, amelyet Nagy Lajos ajándékozott IV. Károly német csásZárnak és cseh királynak. Le- irásából megismerjük a középkori freskófestészet stílusát, tárgykörét és fennmaradt emlékeit. Tár- gyalja a reneszánsz stílus elterjedését, amelynek igazi meghonosítója Erdélyben Szapolyai János felesége, Izabella királyné volt. Felsorolja a fonto- sabb reneszánsz épltészeti és szobrászati emlé- ireket.

Az önálló fejedelemség megszűnte után a Habsburgok uralmával Erdélybe is bevonult a ba- rokk művészet, meghonosodni azonban nem tudott s a klasszicizmus hamarosan felváltotta.

Végül részelertesen ismerteti a régi magyar művészet egyik legnemzetibb ágának, az ötvösmű-

vészetnek kifejlődését, műalkotásait és stílusát.

Makkai László ,,Erd—ély irodalma" című mun—

kájában megállapítja, hogy az erdélyi irodalmat a patriotizmus, ez erős magyar nemzeti érzés, a kri- tikai szemlélet és az eleven történeti tudat jellemzi.

Erdély történelme ad magyarázatot az irodalom- nak az új eszmék iránt való különös fogékonysá- gára és az elbeszélő műfajok túlsúlyára. A lira úgyszólván alig szólal meg Erdélyben. Felsorolja az egyetemes magyar irodalom erdélyi szárma—

zású úttörőit és ismerteti munkásságukat.

Fitz József ,,A könyv sorsa Erdélyben" cím alatt kimutatja, hogy a XIV. században számos latin nyelvű kézirat készült Erdélyben, a XV. szá- zad közepétől kezdve pedig a latin könyvek mel-

—-790— 1940

lett mind több magyar nyelvű kézírásos munka is készült. Egyes kolostorok és plébániák tekinté- lyes könyvtárakkal rendelkeztek, így a szebeni plébánia XV. századi leltára 192 kötetet sorol fel, ami abban az időben igen nagy állománynak mondható. Az első nyomda 1535—ben Brassóban

létesült, ahol Honter János szász plébános latin

és görögnyelvű munkái nyomattak ki. Az első er- délyi magyar könyvek 1550-től kezdve Heltai Gás- pár kolozsvári plébános nyomdájában készültek.

A XVI. században egész Magyarországon 334 ma—

gyarnyelvű nyomtatvány jelent meg, ebből 139 Erdélyben és 119 Heltai kolozsvári nyomdájában készült. A XVI. században 18, a XVII. században pedig már 44 nyomda működött Erdélyben.

Tamás Lajos ,,Az oláh műveltség magyar gyö—

kerei" cím alatt kimutatja, hogy az oláhságot Nyugat szellemi áramlataitól orthodox vallása zárta el. Nyugati művelődési lehetőség csupán az Erdélyben letelepedett oláhság részére nyílott.

Megemlíti, hogy az erdélyi magyarok és szászok komoly anyagi áldozatot hoztak a műveletlen és er—

kölcseiben is alacsony fokon álló oláhok kultúr—

színvonalának emelése érdekében. Ez a kultúrha—

tás az oláh nyelv fejlődésében is kifejezésre jutott.

Az oláh nyelv, mint havasi pásztornép nyelve fejlődött s a városi élettel, a közigazgatással, a pénzgazdálkodással kapcsolatos, valamint a fejlet- tebb földmíveléssel és állattenyésztéssel, továbbá a kereskedelemmel összefüggő fogalmakra igen sok magyar kifejezést vett át. Kimutatja, hogy Erdélyben jelentek meg az első oláh nyelven irott egyházi könyvek részben szász, részben magyar kezdeményezésre. Geszti Ferenc dévai várkapitány költségén 1582-ben az Ószövetség oláh fordítása is kinyomatásra került, Rákóczi György megbizá—

sára és anyagi támogatásával pedig 1648—ban elké- szült a Rákóczi—biblia, az Újszövetség oláh fordi—

tása, amely 40 évvel előzte meg a bukaresti ha—

sonló bibliát. Erdélyben készült továbbá az első oláh tankönyv 1699—ben, e tekintetben is jóval meg- előzve az oláh vajdaságokat.

A reformáció eszméinek megfelelően Erdély—

ben a XVI. század közepén már oláh iskolák mű—

ködtek, míg Moldovában az első iskolát a görög keleti pópák által felizgatott csőcselék 1562—ben szétrombolta. A Habsburg uralom alatt az erdélyi oláhság egyrésze katolikus vallásra tért s ezek kö- zül a hazai és nyugati főiskolák nevelik ki az (1.

n. dákó—román történel- és nyelvtudomány elő—

harcosait. Ezek az erdélyi környezetben felnőtt oláhok lettek a nyugati művelődés úttörői a vaj- daságokban is.

Imre Sándor ,,A felsőbb oktatás Erdélyben 1541—1918" című tanulmányában kimutatja, hogy

Erdély közoktatásügyét a XVI. század közepén a

8——9.szmn

katolikus és protestáns egyházak vetélkedése fej- lesztette ki. Ez a versengés késztette az egyház- községeket arra, hogy papjaikat és tanítóikat minél alaposabban kiképeztessék. A szükséges anyagia—

kat az egyházközségi és városi jövedelmek, ala- pítványok és fejedelmi adományok biztosították.

Igy Báthory István a jezsuiták kolozsvári kollé- giumának, Bethlen Gábor pedig több református kollégiumnak a működését és fennmaradását tette lehetővé. A művelődési törekvés tehát egyházi ke- retben jelentkezett s az oktatásügy egyházak sze- rint el is különült. Ez a mozgalom nem érintette annyira a nyugati kereszténységhez nem tartozó görögkeleti vallásúakat s így azok nagyobbrészt külön iskola nélkül maradtak.

Rámutat szerző arra a különböző hatásra, amelyet a felekezeti oktatás a magyarokra és szá- szokra nézve eredményezett. A szász Univerzitás 1550-ben kötelezővé tette Luther követését s így a vallási egység a nemzeti egységet is biztosította.

A magyarság ezzel szemben a katolikus, reformá—

tus és unitárius egyházak szerint háromfelé tago—

lődott.

Az erdélyi oláhság csak a XVIII. század elején, amikor egyrészük a katolikus egyházhoz csatlako- zott, kezdett maga számára külön iskolákat ala- pltani.

A Habsburg-uralom eleinte a katolikus okta—

tásügynek kedvezett, majd ll. József alatt megin—

dult az iskolaügy központi rendezése. A XVIII. szá—

zad közepén Erdélyben a katolikusoknak 10, a re- formátusoknak 9, a szászoknak 5 gimnáziumok volt, míg a görög keletieknek középiskolájuk nem volt.

Szerző ismerteti ezután az egyesítés utáni iskolaügy fejlődését, valamint azokat a törekvése- ket, amelyek Erdélyben felekezeti jellegű főisko—

lák létesítésére irányultak.

Az ötödik csoportban összefoglalt tanulmá- nyok Erdély újabb történetét, az elszakítás utáni életét tárják az olvasó elé.

Rónai András ,,Uralomváltozás Erdélyben"

címü tanulmányában Erdély Romániához való csatolásának körülményeit ismerteti, Idézi a gyula- fehérvári népgyűlés határozatának fontosabb pont- jait, amelyek a nemzetiségek jogegyenlőségét kí- vánták biztosítani, abban a tévhitben, hogy Er—

dély életét majd az erdélyiek fogják irányítani. Ez a remény azonban nem vált valóra s a magas kul- túrájú Erdély a hozzáképest messze

Órománia önkényuralma alá került.

elmaradt

A megnagyobbodott Románia különböző tar- tományaiban a különböző történelmi fejlődésnek megfelelően más és más életformák és jogrendsze—

rek gyökeresedtek meg. Ennek következtében a politikai életben és a közigazgatásban igen sok za-

—791——- 1949

var támadt, amit az előkészületlen új román tiszt—

viselői kar kiküszöbölni képtelen volt. A közigaz- gatás egységesítését továbbá technikai akadályok is gátolták. így pl. a KongreSSzusi—Romániában ma is ismeretlen a kataszter és a telekkönyv in- tézménye, ami azután az adóztatás aránytalansái gait eredményezte Erdély hátrányára.

Részletesen ismerteti szerző az állampolgár—

ság, a nyelvhasználat s az oktatásügy terén fenn- álló jogbizonytalanságot s az ebből fakadó önké—

nyes intézkedéseket. Végül rendszerbe foglalva és párhuzamba állitva ismerteti a nemzetiségi poli—

tika Trianon előtti és utáni szabályozását.

Kovács Alajos ,,Erdély népesedési viszonyai"

címü tanulmányában Erdély néprajzi képét raj—

zolja meg. Területi részletezésben tárgyalja az 1910. évi népszámlálás alapján a népesség anya- nyelvi megoszlását s megállapítja, hogy az oláh—

ság csekély abszolút többsége nem lehet indok a történelmi területek elszakitására. Kritikailag is- merteti az 1930. évi román népszámlálás módsze—

rét és eredményét s kimutatja a román népszám—

lálás megbízhatatlanságát, a magyarság létszámá—

nak szándékos csökkentését. Különösen kitünik ez a városi népesség anyanyelvi megoszlásánál.

Az analfabétizmus arányszámai alapján anya- ' nyelv szerint való részletezésben ismerteti a népes- ség kultúrszínvonalát és megállapítja, hogy az analfabéta—népesség háromnegyed része a románok közül kerül ki. Jellemző, hogy a megnagyobbodott Romániában az 1930. évi román statisztika szerint a 7 évnél idősebb népesség 42'9%-a volt analfa- béta, míg ugyanakkor Magyarországon a 6 évnél idősebb népesség közül csupán 9'6% nem tudott írni—olvasni. Még kedvezőtlenebb a románság aráé nya a magasabb műveltségű népesség között.

Rónai András ,,Erdély, gazdasági élete Romá—

niában" című tanulmányában ismerteti a Kárpát- medence gazdasági struktúráját s rámutat azokra a gazdasági adottságokra, amelyek Erdélyt a Kon- gresszusi-Romániától elválasztják és Magyaror- kötik. Kimutatja, hogy Erdély milyen mezőgazdasági és ipari termelvényekhől rendelke—

zik feleslegekkel, illetőleg miből van hiánya 5 hogy ezeka különbözetek a Kárpátmedence gaz—

szághoz

dasági egysége keretében milyen helyesen kiegé—L szülnek. Rámutat Erdély és Magyarország föld—

rajzi s ezzel kapcsolatban közlekedési összefüggé—

sére. Megállapítja, hogy a munkamegosztás, a nyersanyagok, hajtóerő, munkaerő, fogyasztó pia—

(zok és közlekedési hálózat egységes rendbe illesz—

kedő nagy harmoniáját a trianoni országfeldara- bolás szétzüllesztette, amelynek természetes követ-

kezményévó vált a termelés vtsszaesése, a forgalom

megcsappanása, a kereseti viszonyok és az élet- nívó csökkenése s a munkanélküliség. lsmerteti

8—9. szám

a román földreform és telepítés rendszerét, a bá- nyászat, ipar, kereskedelem— és hitelügy, valamint az adóztatási politika rendszerét, amelyek mind azt a nem titkolt célt szolgálták, hogy a magasabb kultúrájú nép gazdasági és társadalmi erejét ösz- sze-törjék, hogy a romokon új és egységes román kultúra épülhessen.

Makkai Sándor ,,Erdély társadalma" című munkájában megállapítja, hogy beszélhetünk ugyan különálló erdélyi lélekről, erdélyi szellem—

ről, 'de azonbelül a magyar, német és román i'lép társadalmi arculata egymástól mégis lényegesen eltérő.

A magyar társadalomról megállapítja, hogy az alsó,, közép és felső társadalmi osztályok közötti választóvonal jmár az elcsatolás előtt elmosódott, a román uralom pedig az arisztokrácia birtokai—

nak kisajátítása és a tisztviselő középosztály állá- sainak elvétele útján a vagyoni különbségeket is lerombolta. A városi magyar értelmiség nyomorba döntésével a városok magyar jellege is megválto- zott, mert az értelmiség egyrésze kiszorult a váro- sokból. Ezt a népességi összetételben mutatkozó veszteséget némileg pótolta ugyan a falusi magyar kisiparosságnak és munkásságnak a városokba való szivárgása, :! vezető réteg azonban nagyrészben kicserélődött.

A németség két csoportja közül az evangélikus szász egység és nemzeti öntudat már az erdélyi fejedelemség korában kialakult, míg a katolikus bánsági sváboknak a gazdasági és hitelszövetkeze—

teik útján való szervezkedése főkép az elszakítás után következett be. Ez a két települési csoport a román uralom alatt politikai téren egymásra ta—

lált s különösen a birodalmi német megújulás után a nemzeti szocializmus eszméi olvasztották egybe az addig elszigetelten élő két ne'ptörzset.

A román társadalmi élet 1918 után forduló—

ponthoz jutott. A háború előtt Erdélyben az oláh- ság csak alsó— és középosztályra tagolódott s a középosztály látszólag alkalmazkodva, együttélt a magyar középosztállyal. Az alsó réteg azonban a papok és tanítók vezetése alatt meglehetősen el—

zárt, külön életet élt. Az elszakítás után a tár—

sadalmi élet gyökeresen megváltozott. A nemzeti öntudat hirtelen fellobbantásával a románság egy—

ségesen a magyarság ellen fordult. Az a mohóság azonban, amellyel a magyarság pozíciójának erő- szakos elfoglalására törekedett, Goga Oktavian szerint is odavezetett, hogy ez a rendszer városi

polgárok helyett kalandorokat nevelt. Ez a hirte- len felemelkedett réteg természetesen sem a társa—

dalmi, sem a gazdasági rendet nem tudta biztosí-

tani s így a politikai és gazdasági válságok egy- mást követték.

Makkai László ,,Magyar

Erdélyben" című értekezésében az elszakitás után irodalom a román

———792—— 1940

halálraítélt erdélyi magyar irodalom újjáéledés'ét és kifejlődését szemlélteti. Az útkereső erdélyi iro- dalom irányítását először Kuncz Aladár veszi ke- zébe, aki 1923—ban Budapestről Kolozsvárra köl- tözése után az ,,Ellenzék" cimű kolozsvári lap irodalmi mellékletét szerkesztette. Báró Kemény János 1926 óta évenkint értekezletre hívta egybe az erdélyi írókat. Ez az írói együttes 192846!

kezdve kiadta az ,,Erde'lyi Helikon" című folyóira—

tot, amelynek főszerkesztőjéül gr. Bánffy Miklóst, szerkesztőjéül Kuncz Aladárt, majd korai halála után Kós Károlyt kérték fel. Számos kiváló iró csoportosult a Reményik Sándor által szerkesztett

"Pásztortűz" szépirodalmi folyóirat köré is.

Ismerteti szerző a kiválóbb írók, mint —— a már említetteken kívül —_— Makkai Sándor ref.

püspök, Áprily Lajos nagyenyedi tanár,, Nyirő Jó- zsef, Tamási Áron, Tompa László, Dsida Jenö,_

Berde Mária stb. irodalmi munkásságát,

* (A kiadvámr gazdag anyagában lapozva meg-, telik az olvasó lelkerErdély erejével, szépségével, az értelem újból és újból fellázad a vakmerő és durva igazságtalanságok ellen, de egyben megerő—

södik hitünk elszakított területeink és véreink fel- szabadulásában, a Kárpátmedence egységének visszaállításáhan. Ján—[ci Gyula 'dr.

,Die rumünische Bodenreform in Siebert—

bürgen.

Herausyegeben vom Staatswissenschaftlíchen In—

stitut der Ungarischen statistischen Gesellschaft.

Publie' par l'Iustz'tut des Sciences Politigues de la Société Hongroise de Statistz'gue.

Budapest, 1940. 27 l. —— p.

A magyarságot szépszámú irodalom győzte meg arról, hogy az Erdélyben végrehajtott román föld- reform tulajdonképpen nem volt más, mint a ma- gyar föld elhóditása a románság számára radikális úton, törvényes keretek között; a nyugati világ köz- véleményét a románok azonban igyekeztek ferdíté—

sekkel és valótlanságokkal félrevezetni földreform—

juk lényegéről!) A román földreform nyugat előtti hamis beállításának megcáfolására magyar részről nem indult meg kellő irodalmi propaganda. Ha je—

lent is meg e vonatkozásban az igazságot híven tük—

röző munka,") nem fordíttatott elég gond nyugat kellő tájékoztatására. Épp ezért örömmel fogadjuk a Magyar Statisztikai Társaság Államtudományi in—

tézetének most megjelent munkáját, mely hivatva

1) Mítl'any, David: The land and the peasant in Rumania. The war and the agrarian reform, 1917/1921, —— Constantinesco, Mitia: L'évolution de la propriété rurale et la réforme agraire en Rou—

manie. —— Stb.

?) Móricz, Dr. Nicholas: The fate of the tt'an-A silvanian soil. A brief account of the roumanian land reform of 1921.