V. I. LENIN :
A MODERN FÖLDMÚVELÉS TÖKÉS RENDSZERE*
L enivn tanulmánya ,,A modern földművelés tőkés rend—
szere", ,,A tőkés földművelés Németországban" című nagy munka első része. Ennek a töredékes munkának ,,A munka alacsony termelékenysége a kíxsüzemben és a mértéken felüli munka" cimű, VII. fejezete a magyar mezőgazdaságból vett statisztikai adatokat is tartalmaz. Lenin az 1895-ös magyar mezőgazdasági összeirásból vezeti le zseniális meg-—
állapitásait a mezőgazdasági kistermelők fokozódó elnyomo- rodásáról, a tőkés földművelés körülményei között. A mező—
gazdasági statisztikai adatok csoportositásának, az azokból levonható gazdasági következtetéseknek mesteri példáját
szolgáltatja ez a fejezet.
Az alábbiakban a Lenin által tárgyalt kérdések telje- sebb megértése végett, a magyar adatokat tartalmazó VII.
fejezeten kivül, közöljük a munka bevezető részét is.
A Szerkesztőség
ELSÖ CIKK
A társadalmi statisztika általában, különösen pedig a gazdaságstatisz—
tika, nagy sikereket ért el a legutóbbi két—három evtized folyamán.
A modern államok gazdasági rendszerét és ennek fejlődését érintő számos kérdés, méghozzá rendkívül fontos kérdés, amelyeket korábban általános elgondolások és hozzávetőleges adatok alapján döntöttek el, ma nem fejt- hető kí csak valamelyest is komolyan olyan tömeges adatok számbavétele nélkül, amelyeket statisztikai szakemberek valamely ország egész terüle—
tére vonatkozóan meghatározott program alapján gyüjtöttek egybe és
* Lenin Művei, 4. kiadás, 16. kötet, 887—410. old. — ,,A modern földművelés tőkés rend- szere" című tanulmány ,,A tőkés földművelés Németországban" című nagy munka első része, amelyet Lenin ,,Újabb adatok a kapitalizmus fejlődésének törvényeiről a földművelésben. al.
kötet. A kapitalizmus és a földművelés az Amerikai Egyesült Allamokban" címen megjelent ismert művének második köteteként akart megírni (1910-ben).
,,A modern földművelés tőkés rendszere-" című tanulmány először a ,,Bolsevik" folyó- iratfejezet9. számában,vége —- ,,Parasztgazdaság1932-ben jelent meg.a kapitalizmusban",Ezideig nem kerülteka IV. fejezetelő a kézirateleje ésalábbivégerészei:f— ,,Női—a III.és gyermekmunka a mezőgazdaságban", az V. és VI. fejezetek -— ,,A munkaerő kizsákmányolása a kisüzemben"A tanulmányés ,,AV. gépekIljin általhasználatánakaláírt befejezőtőkésrésze,jellegevalaminta modernaz földművelésben".I. fejezet (A modern föld- művelés gazdasági rendszerének általános képe) vége, és a II. fejezet (Mi ténylegesen a mai.
tdldműves" ,,gazdaságok" többsége. Proletár ,,gazdaságok") kezdete a tanulmánynak 1932-ben történtrész. (Bevezetés).közlése alkalmávalI. A modernmégföldműveléshiányzott. gazdaságiA töredékesrendszerénekmunka beosztásaáltalános aképe.következő:II. Mi tény-Első legesenzetlenság a kapitalizmusban.töredék).a _mai földművesV. A munkaIV.,,gazdaságok"A női—eltékozlá'saés gyermekmunkatöbbsége.a kisüzemben(Proletára mezőgazdaságban.(csak,,gazdaságok").a cim maradt(14III.meg).sorbólA parasztgazda—VI.állóAbefeje—gépek
1!!!
LENIN
280
ősszesítettek. Kiváltképpen a fö ldművelés gazdasági szervezeté nek különö—
sen sok vitára okot adó kérdései követelnek pontos és töm—egesladatokra támaszkodó választ, annál is inkább, mert az európai államokban és Ame-—
rikában egyre szokásosabbakká válnak az olyan időszakos összeírások, amelyek az ország valamennyi mezőgazdasági vállalatát felölelik.
Németországban például 1882-ben, 1895—ben és legutóbb 1907—ben tartottak ilyen összeírásokat. Ezeknek az összeírásolmak jelentőségére sok- szor rámutattak iro-dalmunkban és aligha találkozunk a modern földműve- lés gazdasági szervezetével foglalkozó olyan könyvvel vagy cikkel, amely—
ben utalás ne volna a német mezőgazdasági statisztika adataira. A legutóbbi összeírással kapcsolatban már eléggé nagy lármát csaptak mind a német irodalomban, mind a mi irodalmunkban. Valjentyinov úr, úgy emlékszem, a ,,Kijevszkája Miszly"—ben az elmúlt évben ütötte a nagydobot azzal kap- csolatában, hogy ez az összeírás állítólag megcáfolta a marxizmus tanítását és Kautsky nézeteit, minthogy a kisüzem életerejét és a nagyüzemen aratott győzelmét bizonyítja. Nemrégiben az ,,Ekonomiszt Rosszíji" folyó- iratban Vobli professzor úr, ,,Az agrárfejlődés irányzatai Németországban"
címmel írt cikkében (1910 szeptember 11, 36. sz.) az 1907-es összeírás adatai alapján megcáfolta ,,az ipari fejlődésre vonatkozólag Marx által kidolgozott sémák alkalmazásának lehetőségét a mezőgazdaságra és azt bizonygatta, hogy ,,a kisüzemek nemcsak nem pusztulnak el abban a harcban, amelyet a mezőgazdaság terén a nagyüzemek ellen vívnak, hanem ellenkezőleg, min—
den újabb összeírás sikerüket állapítja meg". _
Ezért azt hisszük, hogy időszerű volna az 1907—es összeírás adatainak részletes elemzése. Igaz, hogy az összeírás anyagának kiadása még nem zárult le: három kötet látott napvilágot, amelyek az összeírás valamennyi adatát tartalmazzák,1 ,,az egész összeírás eredményeinek kif—ejtéséve "
foglalkozó negyedik kötet azonban még nem jelent meg és nem lehet tudni, hogy rövidesen megjelenik—e. De nincs ok arra, hogy az összeírás eredmé—
nyeinek tanulmányozását elhalasszuk ennek a zárókötetmek megjelenéséig, hiszen meg van már az egész anyag, meg van az összesítése is, s az iroda- lom széles körben használja. _
Csak azt jegyezzük meg, hogy úgy vetni fel a kérdést, mint rendsze—
rint felvetik, vagyis olyanformán, hogy csaknem kizárólag a (területüket tekintve) különböző méretű gazdaságok számának és e gazdaságok által a különböző években birtokolt föld nagyságának összehasonlítására szorít—
koznak, —— azt jelenti, hogy teljesen helytelenül nyúlnak a dologhoz.
A marxisták és a marxizmus ellenfelei között az agrárkérdésben meg—
nyilvánuló tényleges nézeteltérések sokkal mélyebben gyökereznek. Ha a nézeteltérések forrásainak teljes tisztázását tűzzük ki célul, mindenekelőtt
1 statistik des Deutschen Reichs, Band 212, Teil la, lb és Za. Beruís— und Betriebszáhlung vom 12. Juni 1907. Landwirtschaftliche Betríebsstatistik. Berlin. 1909—1910. (A Német Biro—
dalom statisztikája. 212. kötet, la, lb és Za rész. Az 1907 június 12-i foglalkozási és üzemössze—
írás. Mezőgazdasági üzemstatísztika. Berlin 1909—1910.)
;
és leginkább arra a kémdésne kell irányítani figyelmünket, hogy melyek
a modern földművelés tőkés rendszerének alapvető jellegzetességei. Éppen
ez az a kérdés, amelynek szempontjából az 1907 június 12-i német össze—írás adataí különösen zbeesesek. Ez az összeírás egyes kérdéseket illetően kevésbbé kimerítő, mint az előző 1882—es és 1895—ös összeírás, e helyett azonban először szolgáltat soha nem látott bőségben adatokat a mezőgaz- dasági bérmunkáról. Márpedig a bérmunka igénybevétele minden tőkés mezőgazdaság legfőbb megkülönböztető ismertetőjele.
Ezért mindenekelőtt arra törekszünk, hogy. általános képet nyujtsunk a modern földművelés tőkés rendszeréről, amikor is főleg az 1907—es német összeírás adataira támaszkodunk és ezeket az adatokat más országok leg- jobb mezőgazdasági összeírásainak adataival, mégpedig a dán, a svájci és az amerikai összeírások, valamint a legutóbbi magyar összeírás adatai—val egészítjük ki. Ami azt a tényt illeti, amely az összeírások eredményeivel való első megismerkedés során leginkább szembeötlik és amelyről legtöb- bet besz—élnek, mégpedig: a (mezőgazdasági területüket tekintve) nagygazda—
ságok számának és a hozzájuk tartozó föld nagyságának csökkenése Német—
országban, — ennek megvizsgálására csak munkánk végén térünk rá. Ez ugyanis egyike azoknak a bonyolult tényeknek, amelyek számos más tény függvény—ei, s jelentőségének megértése semmiképpen sem lehetséges, ha előzőleg néhány sokkal fontosabb és alapvetőbb kérdést nem tisztáztunk,
VII. FEJEZET
A munka alacsony termelékenysége a Lkisüzemben és a mértéken felüli munka
A mezőgazdasági géphasmálatra vonatkozó adatok jelentőségét a köz- gazdasági irodalomban rendmerínt nem értékeük kellően. Először, lépten- nyomon (ha polgári közgazdászról van szó, mindíg) figyelmen kívül hagy—
ják a 'géphasználat tőkés jellegét, nem tanulmányozzák, sőt még csak fel- vetni—sem tudják vagy nem akarják ezt a kérdést. Másodszor, a gépek hasz- nálatát elszigetelten és nem mint a különböző gazdaságtípusok, a külön—
böző földművelési módok, a gazdaságok különböző gazdasági feltételeinek
mutatóját vizsgálják. *
Ha például azt látjuk, hogy a kisüzemhez képest a nagyüzemben álta-
lános szabályként összehasonlíthatatlanul több gépet használnak és a gépek
hatalmas tömege a tőkés gazdaságokban összpontosul, sőt a tőkés gaz—da- ságok olykor majdnem monopolizálják a tökéletesített munkaeszközöket, ez a különböző típusú gazdaságok—ban a föld megmunkálásának különböző- ségére vall. A német összeírás során feljegyzett gépek között olyan gépek
szerepébe—k, mint a gőzeke, sorvetőgép és burgonyaültetőgép. Az, hogy
282
, nem]:
ezeket főképpen a tőkés földművelésben használják, azt jelenti, hogy itt fa föld megmunkálása jobb, a földművelés technikai színvonala és a munka ; termelékenysége magasabb. Bensing, a mezőgazdasági gépekről szóló ism—ert munka szerzője, a különböző gépek használata során szakemberek által (szerzett tapasztalatok adataira támaszkodva kiszámította, hogy a géphasz—
nálat már önmagában, a földművelés rendszerének megváltoztatása nélkül is, tízszeresére emeli a gazdaság tiszta jövedelmét. Ezeket a számításokat
senki sem cáfolta meg és alapjában véve meg sem cáfolhatók.
A kistermelő, akinek nincs lehetősége a tökéletesített munkaeszközök alkalmazására, kénytelen elmaradni a föld megmunkálásában, mert a régi munkaeszközök meghagyásával a föld megmunkálására fordított munka növelése, a "szorgalom" fokozása és a munkanap meghosszabbítása útján százak és ezrek közül csak egynéhány, illetőleg néhány tucat tudja ,,utol—
érni" a nagygazdát. Következésképpen, a géphasználat statisztikája éppen a kisüzemben tapasztalható mértéken felüli munkának arra a tényére mutat 'rá, amelyet a marxisták mindig hangsúlyoznak. Semmiféle statisz- tika sem tüntetheti fel közvetlenül ezt a tényt, de ha a statisztikai adato- kat gazdasági jelentőségük oldaláról tekintjük, világossá válik, hogy a gazdaság milyen típusainak kell, mégpedig feltétlenül, kialakulniok a mo—
dern társadalomban a géphasz—nálat, illetőleg a géphasználat lehetetlen- sége esetén. _
Az elmondottakat a magyar statisztika szemlélteti. Az 1907—es (vala—
mint az 1882—es és 1895-ös) német összeíráshoz, az 1907—es dán géphaszná—
lati statisztikához vagy az 1909-es francia ankéthoz hasonlóan, az 1895—ös magyar összeírás, amelynek során először gyüjtöttek össze az egész , országra kiterjedően pontos adatokat, a tőkés mezőgazdasági üzem fölényét, a gépeket alkalmazó gazdaságok százalékarányának a gazdaság méreteinek növekedésével párhuzamos növekedését mutatja. E tekintetben a statisz—
tika nem tartalmaz semmi újat, hanem csak igazolja a német adatokat.
De sajátossága a magyar statisztikának, hogy nem csupán kisszámú tökéle—
tesített munkaeszközzel és géppel kapcsolatban, hanem az egész, vagy csaknem az egész holt leltárról, a legegyszerűbb és legnélkülözhetetleneblo munka—eszközökről, ekékről, boronákról, szekerekről, stb. is gyüjtött
adatokat.
Az ilyen kivételesen részletes adatok következtében lehetővé válik, hogy pontosan megállapítsuk a kisszámú mezőgazdasági gép— és technikai
"ritkaság " (mint a gőzeke) használatára vonatkozó adatok szemléltető, mondhatnók a gazdaság egész szervezetét jellemző jelentőségét. Vegyük a magyar statisztikának1 az ekék használatára vonatkozó adatait, a gőzekék
1 ,,A Magyar Korona országainak mezőgazdasági statisztikája". III. és IV. rész. Magyar Statisztikai Közlemények. Új folyam. XXIV. és XXVII. kötet. Budapest, 1900. -— A magyar statisztika a gazdaságokat 4 fő csoportra osztja: 1. törpegazdaságok (5 holdig; egy hold 0,57 ha).
2. kisgazdaságok (5—100 hold), 3. középgazdaságok (mo—1000 hold) és 4. nagygazdaságok (1000 holdon felül). Világos, hogy a második csoport teljesen különböző fajta gazgaságokat foglal magában, s ezért én négy alcsoportra osztom.
TÖKÉS RENDSZERE
283
sw.eszu
lúvételérvvel (amiből 1895-ben egész Magyarországon mindiíássze 179 volt és ebből 120 a 3977 legnagyobb gazdaságban). , ? "
Nézzük az ekék együttes számának és a legegyszerűbb, legkezdetle- gesefbb, s az ilyenfajta eszközök között legkevésbbé tartós munkaeszközök számának adatait (a legegyszerűbb eszközök közé sorozták: az egyes ékét fagerendellyel, továbbá az egyes ekét vasgerendellyel, kettős és hármas ekéket, kultivátorokat, töltögető ekéket, mélyítő ekéket).
Gazdas ágcsoportok A gazdaságok Az ekék Ezek kozött : száma száma legegyszerűb- (összesen) (összesen) bek száma Törpegazdaságok (5 holdíg) ... 1 459 893 227 241 196 852
5—10 holdas gazdaságok ... 569 534 335 885 290 958
10—20 ,, ,, . . 467 038 398 365 329 416
20—50 " " . . 235 784 283 285 215 380
50—100 ,, ,, ... . . . 38 862 72 970 49 312
Kisgazdaság összesen ... I 311 218 1 090 505 885 066 Középgazdaságok (IDO—1000 hold) ... 20 797 125 157 55 347 Nagygazdaságok (1000 holdon felül) ... 3 977 149 750 51 565
Összesen ... 2 795 885 1 592 653 1 188 830
A törpegazdaságokat meg sem említve, azt látjuk, hogy a kisparaszti gazdaságokban (5—10 hold, vagyis 2,8———5,7 ha) 569 000 közül 233 OOO—ben, a középparaszti gazdaságokban pedig 467 000 közül 69 OOO—ben egyáltalán nincs vaseke. Csak a felső csoportok, vagyis a nagyparaszti és tőkés gazdasá—
gok vannak ellátva vasekével, s csak a 100 holdasnál nagyobb gazdaságok- ban (az ilyen gazdaságok száma csak 25 000 : O,9%) vannak túlsúlyban a tökéletesített eszközök. A parasztgazdaságokban túlsúlyban vannak (s minél kisebb a gazdaság, annál jelentősebb ez a túlsúly) a legegyszerűbb,
a legkevésbbé tartós, a legrosszabb munkát végző eszközök.
Mellőzve a gazdaságok többségét (52 %-át) alkotó, de a megművelt terület elenyésző részével ( 7 %—ával) rendelkező törpegazdaságokat, a követ—
kező eredményre jutunk:
Több mint egy millió kis- és középparasztgazdaság (5—20 hold) a talaj megmunkálásához még a legegyszerűbb eszközökkel— sincs kellőképpen
ellátva.
*
Negyedmíllió nagyparasztgazdaság (ZO—100 hold) tűrhetően van ellátva a legegyszerűbb fajtájú eszközökkel. S csak a 25 000 tőkés gazdaság (igaz ugyan, hogy ezek az egész földterület 55 %—ával rendelkezne—k) van teljes egészében ellátva tökéletesített eszközökkel.
Másrészt a magyar statisztika számításokat végez olyan értelemben, hogy hány hold szántóföld jut egy mezőgazdasági gépre és a következő számadatokat kapja (csak az ekékre, boronákra és szekerekre vonatkozó
284 _ ! Laura
adatokat idézzük, fenntartással mondva azt, hogy az egyes gazdaságok közötti megoszlásuk képe teljesen megegyezik azzal, amelyet az ekéldiel kapcsolatban látunk):
Az egy Az egy Az egy ekére boronára szekérre Gazdasága]:
eső szántóföld (holdakban)
Törpegazdaságokban ... 1 S 7
Kisgazdaságokban ... . . . . 12 13 15
Középgazdaságokban ... 27 45 40 Nagygazdaságokban ... 28 61 53
Ez azt jelenti, hogy a mindenféle mezőgazdasági eszközzel teljesen elégtelenül ellátott proletár— és parasztgazdaságolmak ezekből mértéktele—
nül sok van a gazdaság egész szántóföldjének területéhez képest. A fel—
szereléssel való ellátottság nyomorúságos volta és ezek karbantartásának elviselhetetlen drágasága —- ez a kisüzem osztályrésze a kapitalizmusban.
Ugyanígy a lakásstatisztika minden nagyvárosban .azt tanúsítja, hogy a népesség alsóbb osztályai, a munkások, kiskereskedők, kistisztviselők, stb., a legrosszabb viszonyok között élnek, a legszükségesebb és legrosszabb lakásuk van és a legtöbbet fizetnek köbméterenldnt. A lakás egy térfogat-
egységét számítva a gyárkőrnyéki bérkaszárnyák vagy a szegények által
lakott bármely nyomortanya lakása drágább a Nyevszkij Proszpekten fekvő elegáns lakásoknál.
Ebből Németországra és bármely más tőkés országra vonatkozóan is az
alábbi következtetés adó'dik. Ha a kisszámú t ökéletesített munkaeszköz és
mezőgazdasági gép használatának adatai azt mutatják, hogy ezek hasmálata a gazdaság méreteinek növekedésével növekszik, ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági kisüzem rosszul van ellátva minden szükséges felszereléssel.
Ez azt jelenti, hogy a kisüzemben a munka, eltékozlása a rossz és elavult, csak az egészen kis gazdaság folytatására alkalmas munkeszközök óriási tömegének karbantartására —— a nyomasztó szükséggel párosul, amely ina- szakadtáíg való munkára kényszeríti a parasztot, hogy valahogyan fenn—
tartsa magát talpalatnyi földjén ezekkel az elavult, barbár eszközökkel.
Ez az, amit a mezőgazdasági géphasználat oly egyszerű és mindenki előtt oly ismeretes adatai tanúsítanak, ha ezeknek az adatoknak társadalom—
gazdasági jelentőségét fontolóra vesszük.
A kapitalizmus fejleszti lés előreviszi a mezőgazdasági technikát, de ezt nem teheti másként, mint úgy, hogy tönkreteszi, nyomorba dönti és elnyomja a kistermelők tömegét.
E folyamat társadalmi jelentős-égének és ütemének szemléltetése cél- jából hasonlitsuk össze az 1882., 1895. és 1907. évi három német összeírás
adatait. Az ilyen összehasonlítás érdekében a géphasználat eseteinek szá- mára vonatkozó adatokat kell vennünk, azt az öt mezőgazdasági gépet ille-
tően, amelyet ennek az egész időszaknak folyamán összeírtak (ezek a gépek: a gőzeke, a vetőgép, a kaszáló— és aratógép, a ,gőz— és egyéb cséplő—
gép). A következőket kapjuk:
100 gazdaságra eső mező—
gazdasági géphasználat eseteinek
Gazdaságcsoportok 1882 szig; 1907
!. 0,5 1,6 3,8
3.9 11,9 31,2
II. % 13,5 32,9 71,1
31,2 60,8 122,1
III 20—100 ,, ... 59, 2 92,0 179,1 ' % 100 ha-on felüli . . . ._ ... 187,1 208,9 271,9
Átlag ... 8,7 16,6 33,9
A fejlődés jelentősnek látszik: negyed évszázad alatt azoknak az ese—
teknek száma, amelyekben az öt legfontosabb gépet használták, általában csaknem négyszeresére növekedett. De figyelmes szemügyrevétel után ezeket kell majd mondanunk: egész negyed évszázadra volt szükség ahhoz, hogy az öt legfontosabb gép közül legalább egynek a használatát megszokott jelenséggé tegyék a jelentéktelen kisebbségben lévő gazdaságokban, ame—
lyek nem lehetnek meg bérmunka állandó alkalmazása nélkül. Mert meg- szokottnak csak az olyan használatot lehet nevezni, amikor a használat eseteinek száma felülmúlja a gazdaságok számát, ezt pedig csak a tőkés és nagypa'z'asztgazdaságoknál tapasztaljuk. Együttesen véve ezek a gazda- ságoknak mindössze 12 %—át alkotják.
A kis— és középparasztok tömege negyedszázados tőkés fejlődés után olyan helyzetben maradt, hogy csak az előbbiek egyharmada és az utóbbiak kétharmada használhatja az év folyamán ennek az öt gépnek valamelyikét, '
