Iparstatisztikai tanulságok

(1)

is,—, szám _ 359 —— 1943

A vissza— A vissza— ! A VíSSÉH' ! A vissza—

, A trianoni csatolt tért csat?! foglalt Mai

M e g n e v e z e s felvidéki kárpátaljai kelet,! és délvidéki Magyar—

! ! erdelyi _ ország

területre jutott az országos adat O/v-ában

lélekszám

az éztized elején /193O/31/1) ... 63'3 75 43 17'4 75 1000 az évtized közepén (1930—1941. átlag) . . 63'3 7 '4 4'5 17'5 73 1000

az évtized végén /1941/1) ... 635 72 48 H'?) 70 1000

930—1941. évi

élveszületések ... 57 ' 8 3 63 21 O 7 '1 1000

halálozások ... _ 59'5 7 6 43 20 6 80 1000

természetes szaporodás ... 528 9 6 105 21 9 52 1000

tényleges szaporodás ... 663 2 4 111 19 3 09 1000

ii Az időpontokat l. az 1. táblán.

Statika és dinamika e szerint nincs teles harmóniában az egyes területrészeken.

Mégis, vagy talán épen ezért a Nagy-Buda- )esttel a szívében a népmegőlrzés feladatát régző központi rész és a szaporodásnak

"őleg a forrását nyújtó távolabbi területek lépfejlődési szemszögből is szerencsés—en

egészítik ki egymást és együtt sokkal arányo- sabb egységet alkotnak az 1938. november 2.

előtti Cso—nka-Magyarországnál. Ennek a jelenségnek részletesebb feltárása a további területi t—agolávsok hivatása lehet. Most csak a' végeredmények első bemutatására kerül- hetett sor. Thírring Lajos dr.

[PAR

lparstatísztikai tanulságok!)

Les enseignements de la statistigue industriellel).

I. Ipari fejlődésünk statisztikai képe.

Az iparstatisztika a magyar hivatalos tatisztikának kétségtelenül egyik legjobban

;iépített fejezete. Tudományos szempontból nagas színvonalával nemzetközi viszonylat- ra is igen előkelő helyen áll. Az, aki nem-

;etközi összehasonlítások síkján foglalkozik tZ iparosodás kérdéseivel, általában előnyö—

en tapasztalhatja, hogy a magyar ipar- tatisztikai adatokhoz viszonylag míly köny- iyen és míly gyorsan juthat h—ozzá.- A há—

)orú azonban ebben a vonatkozásban is zivételes állapotot teremt: mostanában hon—

!édelmi érdekből nekünk is erősen meg kell zoritanunk a nyilvánosan közzétehető ipar—

tatisztikai adatok körét, noha szakkörökben smeretes, hogy hivatalos és félhivatalos parstatisztikai munkálataink éppen a leg—

utóbbi időben emelkedtek a módszeres fej-

1) A Magyar Statisztikai Társaság 1943. évi úlius hó 15—én Budapesten megrendezett XXI.

nnepi ülésén tartott előadás. — Conférence faite 'ans la XXe se'ance solennelle de la Société Hon-- mise de Statístigue, tenue, le 15 juin 1943,áBuda- est. Voir en frangais dans le Journal de Iadite ociété.

lődésnek oly további fokára, amely később indokoltan tarthat majd igényt külső ténye—

zők figwelmére is. Jelen fejtegetéseinkben mégis kizárólag csak oly adatokra támasz- kodunk, amelyek már a nagyobb nyilvános- ság előtt is megjelentek, és csupán belőlük igyekszünk következtetéseket levonni. Ezt annak a felismerésnek alapján tesszük, hogy a már közzétett magyar 'iparstatisztikai ada- tokból is tudományos és gyakorlati szem- pontból egyaránt hasznos tanulságok szűr- hetők le.

Célszerűnek látszik, hogy gondolatme- netűnk általános irányára röviden már eleve rámutassunk. A második világháború negyedik évének végefelé súlyos megfonto—

lások késztetnek bennünket arra, hogy tekin—

tehünkbt a magyar ipari fejlődés nagy távla- taira szegezzük. Ezeknek a megfontolások—

nak sorából itt csak hármat' kívánunkki—

emelni. Először azt, hogy a honvédelmi és a háborús gazdálkodás Magyarországon is az ipari tenmelésben okozta és hozta létre a leg- mélyebbre nyúló Változásokat; következés- képpen nemcsak a háború további fejlődésé- től, hanem egyúttal befejeztétől is ezen a

24

(2)

7. szám — 360 — 1943

téren várhatjuk a legnagyobb újabb átalaku—

lásokat. Másodszor ismeretes, hogy az ország—

határoknak azok az eltolódásai, amelyeknek során Magyarország 1938 és 1941 között négyszeres területgyarapodásban részesült és amelyek közvetve vagy közvetlenül szintén már a jelenlegi háborús kibontakozás jegyé- ben jártak, hazai termelési ágaink közül az ipart befolyásolták a legnagyobb mértékben:

gondoljunk csak az ipar belföldi nyersanyag- ellátásának és értékesítési piacainak messze—

menően új helyzetére. Harmadszor pedig már most érinteni óhajtjuk azta később még behatóbban is indokolandó valószínűséget, hogy .a jelenlegi világháború végeztével oly nemzetközi gazdasági fejleményekre kell fel—

készülnünk, amelyeknek egyik legégetőbb kérdése megint csak hazai iparunk sorsának talán hosszú évtizedekre tekintő elrendezése lesz.

Ha ennek a három megfontolásnak sík- ján iparstatisztikánk szempontjaibót minde—

nekelőtt a magyar iparosodás belső élet- erejét vizsgáljuk meg, akkor különbséget kell tennünk az újabb fejlődésnek egyrészt kon- junkturális, másrészt pedig strukturális ösz—

szefüggései között. Ami az évtizedes gazda- sági helyzetváltozások általában kunjunktu- rálisaknak nevezett kilengéseit illeti, a magyar iparnak Trianon óta tapasztalt kivéte- lesen erős gyarapodásában csak két idevágó megtorpanást látunk: az egyik az a mintegy hat esztendőre elnyúlt hullámvölgy, amely a harmincas évek első felének világgazdasági válsága-nyomán a magyar ipari termelésben is átmeneti hanyatlás képét mutat ja, a másik pedig azoknak a )nyerslanysagellátási; nehéz- ségeknek következtében kezd előttünk ki—

alakulni, amelyeknek hatása alatt a jelen—

legi v—il'ágháború folyamán először 1941-ben jelentkeztek nálunk némileg aggasztó ipar- fejlődési tünetek. Mindkét tételt a legvilágo—

sabban akkor látjuk, ha gyáripari statiszti- kánknak a trianoni területre vonatkozó, már nyilvánosan is közzétett számsorait vesszük szemügyre

Ha közülük először a nemzeti termelési tényezők legfontosabbikának, a munkának szempontjából mérvadó számsort ragadjuk ki, akkor megállapítható, hogy a világgazda—

sági válsággal kap—csolatos megtorpanás gyár—

iparunk évi átlagos munkáslétszámában csak az 1930—35. évekre kiterjedő hullámvölgyet tudott előidézni. amely az 1929.—i állapothoz mérten még mélypontján, azaz 1932—ben is csupán 27'6%-os esést mutatott, azután pe—

dig —— fokozatos emelkedéssel — 1936-ban

már megint 7'3%-kal szárnyalta túl az 1929—ben elért magasságot. Nagyjában ha- sonló képet kapunk a statisztikailag nyilván- tartott gyárípari telepek számának alakulá- sából is: a világgazdasági válság okozta át- meneti hanyatlás itt —— az újabb gyáralapí- tnálsoktól való visszarettenés gyorsabb ütemé- nél fogva —— már 1929—ben kezdődött, mély- pontját ugyancsak 1932—ben érte el és 1936- ban már megint teljesen eltűnt, mert ebben az évben újból lényegesen több gyárunk volt, mint 1928-ban. Tudjuk, hogy az emelkedés mindkét említett vonatkozásban azóta is megszakítás nélkül haladt tovább: a trianoni területen 1941—ben kimutatott 4.107 gyárte—

lep csaknem kétszer oly magas, a kereken 354000 főnyi átlagos gyáripari munkáslét—

szám pedig jóval több mint kétszer oly ma- . gas színvonalat jelez, mint amilyen két év- tizeddel előbb, 1921—re vonatkozólag meg—

állapítható volt. Ezekben a számsorokban tehát a jelenlegi világháború okozta nehéz—

ségek ———— a gyáripari munkáslétszám emelke- désének 1941—ben észlelhető lelassult ütemén kívül .,.z közvetlenül még nem domborod—

nak ki.

A gyáriparí termelés értékének alakulása viszont már mindkét hullámmozgást érzéke—l—

teti. A névleges termelési érték ugyan csupán az 1929—36. években mutat hullámvölgyek 1937-ben már megint túlszárnyalja 1928. évi magasságát és emelkedése azóta is folyama- tos: 1941. évi 4.915 millió pengőnyi szín- vonalával kereken ötszörle magasabbra emelkedett az 1921-ben kimutatott 979 millió pengőnyi értéknél. Ha azonban elvből a szám—

sorból kiküszöböljük a gyáripari termékek árának változásától előidézett eltolódásokat, akkor kiderül, hogy a jelenlegi világháború harmadik éve idevágóan már hanyatlást ho—

zott. Ily számítás alapján ugyanis ahhoz _az eredményhez jutunk, hogy a trianoni terü- leten üzemben volt gyáraknak az előállított iparcikkek forgalmi—, fázis-, luxusadó és kincstári haszonrészesedés stb. elhagyásával megállapítható tényleges termelési értéke

1941-ben 7'2%-kal, az átlagos gyárankinti

termelés hasonlóan kiszámított tényleges ér—

téke pedig 8'2%-kal volt kisebb, mint 1940- benf) A jelenlegi világháború harmadik évé-

1) L. Furkasfalvy Sándor: ,,A gyáripar 1941-

hen", Magyar Statisztikai Szemle, XX. évfolyam, 1942, 9. szám, 5159. és köv, l. —— A régebbi meg- felelő számadatokra vonatkozólag l. főleg Farkas- falvy Sándor: ,,A magyar ipar a statisztika tükré- ben", ,,A magyar ipar" c. gyűjteményes műben (szerk. Árvay József), Budapest, 1941, 29. és köv. l.

(3)

7 . szám

ben tehát már egyre nagyobbszámú teleppel dolgozó és egyre több munkást fog-lalkoz—

tató, valamint —— amik-ént egyéb iparstatisz—

tikai adatainkból kiolvashatjuk —— egyre több és nagyobb értékű gépet, illetőleg más álló tőkét alkalmazó gyáriparunk is csak csök- kenő tényleges értékű g 'ártmánymennyisé- get tudott előállítani. Magyarázatul itt nyil-- ván főleg a nyersanyagok silányabb minő- sége, a gépek és az emberi munkaerő igénybevételének részben már káros túlte- szítés-e és az egyre súlyosabb általános .szer—

vezési nehézségek szolgálnak. Ennek elle—

nére meg kell állapítanunk, (hogy a magyar gyáripar a kedvezőtlen konjunkturális be-

hatásokkal szemben eddeigelé a második világháború folyamán is általában erős ellenállást tudott kifejteni, aminthogy a harmincas évek világgazdasági válságának nehézségeit szintén 'hatalmas belsö életerőre val—ló lendülettel küzdötte le.

Ha azokat az általában strukturálisaknak nevezett szervezeti vagy összetételi változá- sokat vesszük számba. amelyek a magyar nemzetgazdaság általános fPlÓI)llt'§Si"l)()ll niu- tatkoznak, akkor az ipari fejlődés síkján is az 1938—-—41. évi négyszeres teri'iletgyal'apo—

dás hatasai kerülnek figyelmünk előterébe.

Itt első ránézésre megelégedéssel tölt el beu—

niinket az az örvendetes tény, hogy 1941—ben a megnagyobbodott ország területén már 5.379. azaz 46—tzrl több gyárat mutathattunk ki, mint amennyivel 1913-ban Magyarország.

Horvát—Szlavonország és Fiume együttes te- rületén, tehát az egész Magyarbirodalomban rendelkeztünk. (iyáripari átlagos munkáslét- számunk pedig —— hasonló számítás alapján

—— 1941. évi kereken 417000—es színvonalá- val csak 12.000-rel maradt el az egész Ma—

gyarbiirodalom 1913. évi gyáripani munkás—

létszáma mögött. Még nagyobb emelkedés mutatkozik az Összes gyáripári termelési ér- téknél. amely .a megnagyobbodott ország- határok között 1941-ben 5.033 millió pen- gőre, az egész Magyarbirodalom területén 1913—ban azonban csak 3.157 millió koronára rúgott. Hangsúlyoznunk kell azonban. hogy ezek csak névleges termelési értékek.

Azok a fejlesztési erők, amelyeket a magyar ipar az újabb területi ggarapodások ál—

talános gazdasági hatásaiból merít, kétségte—

lenül nagy súllyal esnek latba. Más össze- fiiggésbenl) azonban már részletesebben is

1) L.

sági hatásai"

lyam, 83. kötet,

című tanulmányát.

a szerző ,,Az országgyarnpodás gazda—

(Közgazdasági Szemle, LXIV. évto

10—11. szám, Budapest, 19401

—- 361 __ 1943

alkalmunk volt rámutatni arra a tényre, hogy az átlagos magyarországi iparosodás színvonala a területi visszacsatolások követ- keztében. mennyire csökkent. Tudjuk, hogy mind a négy visszacsatolt országrész ipar- ban tetemesen szegényebb a trianoni terü—

letnél és hogy ebböl a szempontból Kárpát- alja. valamint Keletinagyaronszág és Észak- er—dély még lényegesen a Felvidék és a Délvidék visszacsatolt részei mögött áll.

A 100 négyzetkilométerre számított átla- gos gyársűrűség 1941-ben a trianoni terü- leten 4'4-re, a Délvidéken 2'8—r—e. a Fel- vidéken 2'4-re, K—eletmagynrországon és Északerdélyben 1'3—1'e és Kárpátalján mind- össze 0'7-re rúgott, úgyhogy a megnagyob—

bodott ország területén átlagosan 3'1-es szín—

vonalon helyezkedett el. Megközelítően ha- sonló csökkenést mutat a 100000 lakosra számított átlagos gyáripari munkássűrííség is, amely ugyancsak 1941-ben a trianoni te—

rületen 3.801, a Felvidéken 1.459, a Délvidé-

ken 1.331, Keletmagyarországon és Észak—

erdélyben 1.151. Kárpátalján mindössze 654 és a megnagyobbodott ország területén 2.842 volt. Ennek a két számsornak egybevetéséből az is kiderül, hogy a visszacsatolt területek gyárai átlagosan egyenként is tetemesen ki—

sebbek a trianoni teriilet gyárainál. amely utóbbiaknál. föleg a fővárosban és a környé—

kén telepiilt nagyüzemek esnek súlyosan latba. A Délvidéken pl. átlagosan kevesebb mint félannyi munkás. ugyancsak a Délvidé- ken. azonkivül Kárpátalján. valamint Kelet- magyaroszágon és Északerdélyben pedig jó- val kevesebb mint félannyi átlagos termelési ('rtek jut egy—egy gyárra. mint a trianoni te—

rületen.

A visszacsatolt országrészek gváriparának egyéb statisztiai adatai is azt mutatják, hogy a megnagyobbodott országra még je- lentékeny további ipari fejlődési lehetőségek várnak, ha iparosodz'isának átlagos színvona- lát megint arra a fokra kívánja emelni. amelyen a trianoni terület a visszacsatoláskor állt. Egyúttal hangsúlyoznunk kell azonban, hogy azóta a visszacsatolt területek ipara is általában megint gyors ütemben gyarapo—

dott. Ez újabb ékes bizonyítéka annak az ipiarellenes magatartásnak, amellyel a két évtizedes idegen uralom a magyarlakta tie- rületeket sujtotta.

A megnagyobbodott ország kézműves- ípam'nok eléggé hű képét kapjuk abból a számsorból, amely szerint 1942 augusztusá—

ban a hazai ipartestületekhez tartozó omeste—

rek száma kereken 256.000-re, a segédeké

24*

(4)

áwmmau__-

7. szám

289.000-re és a tanoncoké 94.000—re rúgott?) Ha itt a konjunkturális hatásokat nézzük, akkor megállapítható, hogy a harmincas évek világgazdasági válsága a mesterek szá- mának alakulásában viszonylag csak csekély mértékben éreztette hatását: ez a szám lia—

nyatlást csak 1930—ban mutatott, 1931-ben már megint magasabban állt, mint 1929-ben és azóta is —— kisebb kilengésektől eltekintve

— lassan emelkedő irányzat útján halad. Az a tény viszont, hogy a kézművesipari Segé—

dek és tanoncolc száma nemcsak a Világgaz- dasági válság hatásaként hanyatlott erősen, hanem a trianoni területen mindmáig sem érte el újból 1929. évi színvonalát, főleg a gyáripar felszívó erejével magyarázható.

Ennyiben tehát már itt is megint inkább oly strukturális tényezők befolyása állapítható meg, amelyek a termelési szervezet hosszú- lejáratú eltolódásaiból sarjadzanak.

Ugyanezekkel a tényezőkkel magyaráz—

ható egyébként az a körülmény is, hogy kéz- műiparunk a jelenlegi világháborúnak a ter—

melést nyomasztó általános nehézségeit is jó- val nagyobb mértékben érzi meg, mint gyár- iparunk. Míg ugyanis az ipartestületekhez tartozó mesterek száma 1941 vége és 1942 augusztusa között a megnagyobbodott or- szág területén 4'1%—kal növekedett, addig a segéd—ekre egyidejűleg 0'4%—kal, a tainzonooké

pedig nem kevesebbel, mint 5'1%-fk.al csök—

kent. Ez az utóbbi csökkenés a jövendő fejlődés szempontjából igen nagy horderejű.

Ugyanakkor a gyáripar foglalkoztatása to—

vábbra is oly erős ütemben gyarapodott, hogy pl. 1942 november végén teljesített munkaóráinak száma az egy év előtti szín—

vonalnál 9%—kal magasabb volt?) Köztudo-

mású, hogy különösen a honvédelmi fontos- ságú gyártmányokat és általában a termelési javakat előállító gyáripari ágazatok lendü- lete — minden háborús nehézség ellenére ——

azóta is sokkalta nagyobb mértékben érvé—

nyesült, mint amilyen arányban hanyatlot- tak az egyes fogyasztási cikkeket előállító gyáripari ágak. Ezen a síkon azonban mind a termelési, mind pedig az egyes fogyasz- tási gyváriparvi ágazatok között többé-ke- vésbbé jelentékeny különbségek állapítha- tók meg.

1) L. ,,Az Ipartestületek Országos Központja IX. évi jelentése", Budapest 1943. 53. l.

2) L. ,,A Magyar Nemzeti Bank közgyűlésének XIX. rendes évi ülése 1943. évi február hó 8-án.

A Főtanács jelentése az 1942. évi üzletviteléről",

Budapest, 1943, XXVI. 1.

— 362 —— 1948

II. A magyar iparosodás serkentő erői.

Tudományos és gyakorlati szakköreink—

ben egyaránt sokat vitatott kérdés, hogy a magyar iparosodás milyen serkentő erőknek köszönheti újabb lendületét. Anélkül, hogy

ezt a kérdést a jelen összefüggésben kimerí—

tően óhajtanánk tárgyalni, az idevágó álta—

lános erők közül csupán háromra kívánunk rámutatni: az emelkedő népsűrűségnek, a nyugatiasodásnak és a nemzetgazdasági ön—

állóságra való törekvésnek _iparosító erejére.

—— 7Nlinél inkább láttuk be, hogy mezőgazda—

ságunk csak egyre kevésbbé képes a gyara—

podó népesség befogadására, annál inkább törekedtünk mi is a kínálkozó iparágak ki- építése révén lehetőleg nagyszámú új munka- alkalmat teremteni. Párhuzamos utakon ha—

lad az a törekvésünk, hogy egyrészt a szük- ségleteink, másrészt pedig a kielégítésük szem—pontjából rendelkezésünkre álló javak közötti mennyiségbeli összhanghiány alap—

vető kérdését mi is egyre kevésbbé a keleties felfogás szerint, tehát szükségleteink önmeg- tartoztató sorvasztásával igyekezzünk meg- oldani; e helyett egyre tudatosabban arra a nyugatias álláspontra helyezkedtünk, amely figyelmét a javak gyarapítására összponto- sítja és amelynek szolgálatában az iparoso—

dással járó jóléti gyarapodás bizonyul az egyik leghatékonyabb eszköznek. Minél nagyobb értéket láttunk továbbá nemzetgazda- ságunk önállóságában, azaz a külföldtől való lehető gazdasági függetlenségünkben, annál inkább törekedtünk főleg az elsőrendű szük- ségletek kielégítésére alkalmas ipari cikkek- nek hazai előállítására és ezáltal a megfelelő behozatalnak lehető csökkentésére.

Míg ez a három általános tényező többé—

kevésbbé valamennyi iparágunkra egyaránt hat ki, addig újabb ipari fejlődésünk hátte—

tében oly különös erők is működnek, ame—

lyeknek hatása alatt egyes ipari főcsoportok gyorsabb ütemben fejlődnek, mint mások.

Ha az idevágó összefüggéseket is mérlegelni kívánjuk, akkor tekintetünket a legcélszerűb—

ben a magyar gyáripari statisztikának ipari főcsoportok szerint tagolt adataira irányít-

hatjuk. A Magyar Statisztikai Évkönyvnek

1943 tavaszán a nagyközönség számára is közzétett, 1940-es adatokat tartalmazó leg- utóbbi kötete ugyan már azt az újabb beosz- tást követi, amely a gyáripart 16 főcsoportra tagolja. Minthogy azonban jelen gondolat—

menetünkben a fősúlyt a korábbi fejlődés:

sel való összehasonlítást-a vetjük, célszerű-

(5)

7: szani — 363— ₁₉₄₃ nek látszik, hogy itt még megmaradjunk a

régebbi 12—es beosztás mellett.

Gyáriparunknak köztudomásúlag már a mult század végefelé is legjellegzetesebb vo—

nása egyrészt a nehéziparnak, másrészt pedig az élelmezési iparágaknak kiemelkedő szerepe volt. A nehézipamak, tehát a vas- és fémiparnak, valamint a gépgyártásnak ——

számos egyéb rendeltetése mellett ——- főleg honvédelmi teljesítményei domborodnak ki.

Nem kétséges, hogy ennek a megfontolásnak hazai nehéziparunk fejlesztése körül is dön- tően fontos szerepe volt. Leginkább ily mó- don magyarázható ugyanis az a körülmény, hogy a nehézipar egész gyáriparulnkban elért tetemes részesedését —— inkább csak átmeneti jellegű kilengésektől eltekintve ——

évtizedeken át nagyjában ugyanazon a szín—

vonalon tudta megtartani. 1898-ban pl. ösz- szes hazai gyáripari munkásaink létszámá- ból 34% jutott a vas- és fémiparra, valamint a gépgyártásna. Ez a részesedés 1913-ig 29%—ra csökkent, a trianoni területen

azonban akkor is 38%-ra rúgott. Ismerte-

tes, hogy a huszas és harmincas évek- ben, főleg pedig .a világgazdasági válság—

tól teremtett kivételes helyzetben más gyár- ipari ágazataink fejlődtek gyorsabb ütem—

ben. A második világháború azonban megint erős lendületet ad nehéziparunknak: az egész hazai gyáriparí munkáslétszámban való ré—

szesedése 1940-ben már megint 36%-on áll és innen azóta is gyors ütemben halad to—

vább. 1942 első 9 hónapjában pl. a nehéz- ipar munkáslétszáma —— a Magyar Vasmű- vek és Gépgyárak Országos Egyesületének a Magyar Gazdaságkutató Intézet 51. számú gazdasági helyzetjelentésében is közzétett adatai szerint —— nem kevesebb, mint 20

%-kal fokozódott, noha összes ipari munkás—

létszámunk gyarapodása ugyanakkor csak mintegy 10%-ra volt tehető. Nyilvánvaló, hogy háborús gazdasági erőfeszítéseink még a legutóbbi hónapokban is egyre erősebben a nehézipart állítják előtérbe.

Ha csak a statisztikailag kimutatott ter- melési értéket és a gyártelepek számát néz—

zük, akkor könnyen azt a benyomást kap- hatjuk, hogy gyáriparunk vezetö helyén vál- tozatlanul az élelmezési! ipar áll: pl. 1940-

*ben is nagyobb termelési értéket és több.

mint kétszer annyi gyártelepet mutatott ki, mint az egész nehézipar együttvéve. A tény- leges arányokat itt azonban főleg két tényező torzítja el erősen: egyrészt az élelme- zési gyártelepek messzemenően elaprózódott volta, másrészt pedig az .a körülmény, hogy

a malomipar termelési értékébe az egész fel- őrölt gabona ért—ékét be szoktuk számítani és hogy az élemezési ipar legtöbb egyéb ága- zatában is a nyersanyag és a gyártmány kö- zött csak viszonylag csekély értékbeli különb- ség szokott mutatkozni. 1940-ben az élelme—

zési cikkek gyártásának tiszta termelési több—

letértéke a nyers termelési értéknek mind-

össze 36'4%—ára rúgott, amely arány ebben

az évben is kisebb volt, mint a többi 11 gyár- ipiari ágazat bármelyikében. Az összes gyár—

ipari munkáslétszámban viszont az élelme—

zési ipar 1898—ban pl. még 20%—kal, 1913- ban mind az egész országban, mind pedig a trianoni területen 19%—kal, 1940-ben azon—

ban már csak 12%—kal részesedett. A fo- gyasztási iparok jelenlegi háborús megszorí—

tása is jelentékeny részében az élemezési ipart sujtja.

A honvédelmi cél inkább csak közvetve jön tekintetbe, de azért figyelemreméltó szerepet játszik abban a tetemes kiugrásban is, amelyet fonó- és szövőiparunk, valamint ru- házati iparunk a hazai gyáripari ágak verse—

nyében mutat. Az összes hazai gyáriparimun- káslétszámból erre a két iparágra 1898—ban 7'4%, 1913—ban 11'3%, a trianoni területen

ugyanakkor 9'8%, 1940—ben pedig már 2270

jutott. Nem csekély jelentősége van a honvé—

delmi célnak annál a két iparágunknál sem, amely a tiszta termelési többletértékek sze—

rinti rangsorban az eddig említett gyáripari ágazatok mögött következik: a vegyészeti iparnál és a közhasználatú villamosáramfej- Iesztő telepeknél. Megállapítható, hogy az összes gyáripari munkáslétszámban való ré—

szesedését ez a két iparág is fokozatosan tudta növelni, amíg 1940. évi 6'3%—os, ille- tőleg 2'2% —os színvonalát elérte. Többi gyár- ipari ágazataink közül az utóbbi évtizedek távlatában és a munkáslétszámot tekintve a kő-, agyag—, aszbeszt- és üvegipar, a fa- és csontipar, a sokszorosító- és műipar, valamint a papirosipar inkább némi viszonylagos visszaesést, illetőleg megállapodást m'h- tatnak, noha pl. p.apíriparunk a trianoni kor- szakban, faiparunk pedig az újabb ország- gyarapodás nyomán mutatott lendületes fej—

lődést. _

Amidőn kiemeljük, hogy a honvédelmi szempont mind a multban, mind pedig a je- lenben, mennyire fontos szerepet tölt be a magyar iparosodás serkentő erőinek sorá- ban, egyúttal óvakodnunk kell minden ide- vágó túlzástól. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a gyáripari főcsoportok szerinti összehasonlí-

(6)

7. szám —-364——

tás az egyes serkentő erők hatásainak met,—

kiilünböztetés—e're legfeljebb csak egészen ál- talános a'laepot nyujt. Pontosabb képhez csak akkor juthatunk, ha a további részleteket is szemügyre vesszük és egybevetésünket nem—

csak az egyes ipari csoportok és alcsoportok, hanem lehetőleg még a fontosabb üzemek szerint is megejtjiik. Ha pedig erre az útra lépünk, akkor kiderül, hogy ipari fej-lődé- sünkre a (honvédelmi megfontolások mel—

lett a hatalmi politika egyéb célkitűzései és társadalompolitikai, alamint művelődés- politilmi célok is- többe—kevésbbé erős llefO—

lyást gyakoroltak és gyakorol-nak. Elegendő itt talán csak a nyomdaiparra vagy az építő- iparra hivatkoznunk, amelyeknek célkitű- zései között a csaknem egyaránt fontos alta- láinos ha-talompolitikai, társadalompo'litikíai ós művelődéspoli'tikai törekvések szerint valóban nehéz lenne pontos fontossági rang- sort megállapítani, Eddigi magyar iparoso- d—ásun'k tetem—es előnyének tekinthetjük, hogy serkentő erői között az [említett külön—

böző célkitűzések általában szerves és többé- kevésbbé össz-hangzatos egyensúlyt tudtak találni—.

III. A további iparosodás irányai.

Iparstatísztikai tanulságaink leszűrésénel az a körülmény, hogy általában céltudato- san és következetesen törekedjünk a magyar ipar további fejlesztésére, nem lehet vitás.

Hiszen azok az általános és különös serkentő erők, amelyekre az eddigi magyar iparoso- dás hátterében fentebb rámutattunk. a jövő—

ben javarészt még csak fokozottabb mérték- ben fogják iparpolitikánk gyeplőit irányi- tani. Az általános iparosodási követelmény azonban mitsem veszít súlyából, ha a többi termelési ág és nevezetesen a mezőgazdaság érdekeinek szemszögéből nézzük.

Eddigelé még mezőgazdasági szakkuta—

tásaink sem mérték le teljes horderejükben azokat az igen nagy lehetőségeket, amelyek további lendületes iparosodxásunk révén a mezőgazdasági termékek belföldi értékesí- tése számára kínálkoznak. Pedig nyilván- való, hogy a magyar vásárlóerőnek a to- vábbi iparosodástól várható tetemes növe- kedése számos oly mezőgazdasági termé- kiinkinrek nyujthat biztos belföldi piacot.

amely eddig többé-kevésbbé bizonytalan külföldi piacokat volt kénytelen felkeresni.

Mezőgazdaságunknak továbbá már ennek a megfontolásnak alapján is általánosan elismert érdeke, hogy minél belterjesebb

1943 termelésre terjen át.?) Ehhez pedig a belföldi ipar nagyban hozzásegítslieti, ha fokozottabb mértékben látja el a szüksé—

ges mezőgazdasági gépekkel, műtrágyával és a korszerű n'iezőgazdasági fejlődés—

hez elengedhetetlen egyéb ipari termékekkel, Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk—

hogy mezőgazdasági birtokpolitikánknak egyik legfájóbb pontja mindeddig a kisbir—

tokoknak az az elaprózódása volt, amelyet sűrű mezőgazdasági népességünk más terme—

lési ágakban való elhelyezkedésének nehéz—

ségei kényszerítettek ki. lndokoltan várhatór hogy a tovabbi iparosodás — új munka- alkalmaival — ebben a vonatkozásban is je—

lentékeny könnyítést hozhat a mezőgazdaság számára. amelynek révén a termelési szem—

pontból kívánatos és egyúttal társadalmilag is egészséges nagyságú kisbirtokok egyre te—

temesebb részt vállalhatnának mezőgazda—

sági termelésünkben.

Ha végül azt kérdjiiki hogy az általános iparosodási követelmény mily különös irá—

nyokban, azaz az egyes iparágaknak mily sorrendjében érvényesüljön. akkor a jelenlegi helyzetből válaszunknak önként hármas tagolása adódik: a további magyar iparoso—

dás irányai szükségszerűen más-más képet mutat-nak a szerint, hogy a háborús gazdál- kodás, az átmenetgazdaság vagy pedig a ké—

sőbbi békegazdaság távlatában nézzük—e őket.

A további háborús gazdálkodás iparosí- tási irányait közvetlenül a háborús erőfeszí- tések üteme szabja meg. Már az eddigi gyakorlati fejlődés is világosan megmutatta, - hogy katonai szempontból mily arányban esik a legnagyobb süt) a vas- és t'émiparra, a gépiparra, a vegyészeti iparra, a közhasz—

nálatú villamos áramfejlesztő—telepekre, a tonó- és szővőiparra, valamint a ruházati iparra és hogy mily tovabbi arányban sorakoznak föl mögöttük a többi ipar—

ágak. Minél nagyobbak lesznek további háborús erőfeszítéseink, előreláthatólag an- nál következetesebben fogjuk azokat az iparainkat hangsúlyozni, amelyeknek itt soxrzr—endbeli elsőbbsógiik van, és annál in—

kább fogjuk korlátozni a sorrendben csak utóbb következő ipara—inkat. Nem kétséges,.

hogy ezáltal fől-eg fogyasztási cikkeket elő-—

állító iparágai-nk átmenetileg igen kedve—

1) L. a szerzőnek ,,A mezőgazdaság nemzet—

közi távlatai" (Közgazdasági Szemle, LXVII. év- folyam, 86. kötet, 4. szám, Budapest, 1943) című tanulmányát.

(7)

7. szám ——-365—— 1943 zőtlen helyzetbe juthatnak és hogy iparpoli-

tikáknak a további tháborús erőfeszítések folyamán előbb.-utóbb módot kell találnia oly, legalább megközelítő kiegyenlítésre, amelynek révén a kivételesen nagy mérték—

ben foglalkoztatott háborús iparágak nyere—

ségeikből valamit közvetve átengednek a há—

ború következtében részben vagy egészen tét—

lenségre kárhoztatott iparágaknak. Ez min—

denképpen következetesebb eljárásként kí- nálkozik, mint pl. az a szükségmegoldás, amely szerint egyes háborús szempontból nem vagy pedig csak kevésbbé fontos ipar- ágainkat csupán jövedelmezőségük biztosí- tása vagy háborús veszteségeik csökkentése céljából foglalkoztatunk a mindenkori hábo—

rús helyzettől indokoltnál magasabb mérték- ben. Ha pl. ily megfontolások alapján enge- délyezünk még a jelenlegi világháború ne—

gyedik évében is merőben magánérdekű építkezéseket és kurtitjuk ezáltal a háborús szempontból is fontos közérdekű építkezé—

sek anyagellátását, akkor csaknem úgy já- runk el, mintha egyesek anyagi helyzetén százszoros vagy ezer—szeres élelmiszeradagok juttatásával igyekeznrénk segíteni.

Megfontolandó ugyanis, hogy a magán—

érdekű építkezési tevékenységre és általában a fogyasztási iparok fokozott mérvű foglal- koztatására sürgős szükségünk lesz az át- menetgazdaságnak abban az első szakaszá—

ban, amelyben a háborús iparok előrelátha- tólag többé—kevésbbévmeg fognak torpanni.

Az átmenetgazdasági mérlegelések síkjánrte—

hát korántsem lehet aggályos, ha a háború folyamán —— megfelelő korlátozó rendszabá—

lyokkal —— elősegítjük a szóbanforgó építke- zési és fogyasztási szükségletek felgyülemlé—

sét abból .a célból, hogy a háború befejezte után annál biztosabban rendelkezhessünk ki- elégítésüknek a termelést lendítő nyomaté- kával. Ugyanakkor az átmenetgazdaságban bízvást számolhatunk azoknak az iparágak—

nak fokozott mérvű foglalkoztatásával is, amelyek a háború folyamán erősen lerom- lott vagy legalább is elmaradt közlekedési és energiagazdálkodási berendezéseinket új—

ból ,a korszerű fejlődés színvonalára emelhe- tik. A szárazföldi, a vízi és a légi közlekedési utak és eszközök további kiépítésének, ille- tőleg gyarapításának, valamint főleg a vizi- erőink kihasználását szolgáló művek létesí—

tésének az ország egész jövendő termelése szempontjából annyira kulcsszerű jelentő—

sége van, hogy tenmelési tényezőinket már az átmenetgazdaság első szakaszában"IS minden habozás nélkül irányíthatjuk feléjük.

Ez azonban nem jelentheti, hogy nincsen szükség már a háború folyamán is mind az idevágó munkálatoknak, mind pedig a lakásépítés és a fogyasztási iparok átme- netgazdasági fellendítésének az apróbb rész- letkérdésekre is kiterjeszkedő előzetes ter- v-ezésére.

Az átmenetgtazdaság második szakaszá—

ban azután egyre inkább előtérbe kerül majd azoknak a különböző ipari berendezések- nek felújítása és pótlása, amelyek a hábo- rús termelés erőfeszítései folyamán elhaszná—

lódnak, illetőleg elpusztulnak. Előzetes szá—

mításaink alapján az idevágó szükségletek is igen tetemesek lesznek. Sürgősségi sorrend—

jük megállapításánál azonban egyúttal már arra a kérdésre is feleletet kell majd ad- nunk, hogy a későbbi békegazdaságban mily iparágainkat kívánjuk elsősorban fejleszteni.

Ha ugyanis ezt a szempontot elhanyaegoljuk, akkor az a veszély fenyeget bennünket, hogy az átmenetgazdaság szóbanforgó második szakaszában esetleg még csak tetézzük a há- borús gazdaság egészen el amúg_,ysem kerül- hető téves tőkebefektetéseit.

Későbbi békegazdaságí iparosítási ter—

veinknek számolniok kell azzal a ténnyel, hogy a jelenlegi világháborúban résztvevő valamennyi nagyhatalom a távolabbi jövőre többé-kevésbbé határozottan veti el a nem—

zetgazdasági elzárkózás elvét. A velünk szö- vetséges tengelyhatalmak nagytérgazdasági terveik közbeiktatásával törekszenek oly fokozott nemzetközi munkamegosztásra, amely később az egyes gazdasági nagyterek közti, tehát interregionális megállapodások alapján is előbb-utóbb megint az egész földkerek—

ségre kiterjeszkedő kereskedelmi kapcsolato- kat hivatott biztosítani. A velünk szemben- álló szövelse'ges hatalmak viszont már sokat vitatott Atlanti Okmányukban is elkötelez—

ték magukat oly fokozott nemzetközi munka—

megosztás mellett, amely mind a fontos nyersanyag-lelőhelyeket, mind pedig az egyéb beszerzési és az eladási piacokat egyaránt nyitja meg még a legkisebb és legszegényebb országok számára is. Különösen az angol- szász közgazdászok azóta még a tudományos irodalomban is minden alkalmat megragad- nak, hogy nemcsak a külkereskedelmi elzár—

kózás erélyesebb módozatainak megszünte—

tése, hanem még a vámsorompóknak is messzemenő lebontása mellett állást foglal- janak.

Mondanunk sem kell, hogy a jövendő nemzetközi munkamegosztást mindegyik fél sajátfegyvereinek győzelme a lapjáunképzeliel.

(8)

7. szám

A háborús ellenfeleknwek erre az elvi ösz—

szetalálkozására való tekintettel azonban a szigorú nemzetgazdálkodási elzárkózás rend- szere a későbbi békegazdaságban még akkor sem látszik valószínűnek, ha a jelenlegi há—

borút egyoldalú győzelem helyett megegyezé- ses béke fejezné be. Előrelátható ugyanis, hogy Magyarország még ebben az esetben is egynéhány oly országgal kerülne többé—

kevésbbé szoros baráti viszonyba, amelytől gazdasági téren sem kívánna teljesen elzár- kózni. Ez pedig azt jelenti, hogy még ily esetben is a megfelelő országokkal való kül- kereskedelmi forgalmának ápolására, azaz velük létesítendő munkamegosztás kiépíté- sére törekedne. Valószínűleg még akadályta- lanabbul nyilnának meg a nemzetközi mun—

kamegosztás kedvező és gazdaságilag elő—

nyös lehetőségei Magyarország számára, ha a békekötés egyúttal a világforgalom távo- labbi és tágabb kapcsolatainak mielőbbi helyreállítását is lehetővé tenné. '

A jövőben várható nemzetközi munka- megosztásra való tekintettel Magyarország- nak az ipar terén is már eleve mérlegelnie kell azokat a különleges termelési előnyöket.

amelyeknek segí tségével a külfölddel való ver- senyt minél sikeresebben veheti fel. Az álta- lános honvédelmi szempont a távolabbi jö—

vendő magyar iparosodásában is előrelátha—

tólag vezető helyen fog állani. Mellete azon—

ban tüzetesen kell majd szemügyre vennünk nyersanyag-, munka— és tőkeellátási lehető- ségeinket is. A jelenlegi háború kitörése előtti években pl. kiszámítható volt, hogy a

munkabérekre a termelési költségekből 507 -

nál nagyobb hányad a kőbányáknál, a tégla- gyártásnál, a kályhakészítésnél, a kisebb fa—

áruk gyártásánál, a füszerőrlésnél, valamint a s—okszorosító- és műiparnál lesett. Ezekben az ipani csoportokban tehát a munkának mint termelési tényezőnek is megfelelően nagy hordereje van. 10%-on aluli, tehát viszonylag igen csekély munkabérhányaddal dolgozott a szörmekikészítőipar, az élelme- zési iparok több csoportja —— igy a sütőipar, a növényi konzervgyártás, a szalámikészítés, a tejtermékgyártás, a sörgyártás és az ecet- gyárt—ás — továbbá vegyészeti iparunikból a brikettgyártás, a növényi olajok gyártása, a gyertya-, szappan- és illatszergyártás, a kocsi—kenőcs- és bőrkenőcsgyártás, valamint a festék—, lakk— és ironxkészítés.

Ugyancsak a jelenlegi háború előtti évek- ben közzétett statisztikai adatok alapján meglehetősen pontos különbségeket számít—

—366— 1943

hattunk ki az egyes iparágak tőkeigényessé- géze vonatkozólag is. Ebből a szempontból az iparvállalatokat két csoportba osztottuk.

Az első csoportba azokat soroltuk, amelyek—

ben az állótőke nagyobb, mint a forgóhőkre.

lly vállalatok főleg a vas— és fémipar, a köz- hasznú villamos áramfejlesztő-telepek, a kő—, agyag—, aszbeszt- és üvegipar, a fatelítő tele—

pek, a ruggyantagyártás, a malomipar, a cukorgyártás, a szeszgyártás, a sörgyártás, a közhasznú vízművek, a kőolajfinomítás, a világítógáz gyártása, a brikettgyártás és a vegyészeti szerek gyártása terén találhatók.

A második csoporthoz tartozó vállalatok, amelyeknél a forgótőke nagyobb, mint az állótőke, főleg a fürészipar, a Villamossági cikkek gyártása, a börgyártás és általában a ruházati ipar körében fordulnak elő. A fonó—

és szövőipari, valamint a papíripari vállala- tok —— többnyire egyenletes tőkemegoszlá- sukkal —— nagyjában a két csoport között helyezkednek el. A viszonylag legnagyobb állótőkeigényesség—gel a jelenlegi háború előtti években pl. a közhasznú villamos áramfejlesztő—telepek, a cementgyártás, a fatelítő telepek, a papíripar, a szeszgyártás, az ecetgyártás, a közhasznú vízművek, a kő—

olajfinomítás, a világítógázgyártás, a sör- gyártás, valamint a vas— és acélgyártás dol—

goztak. A viszonylag legnagyobb forgótőke- igényesség pedig pl. a közhasznú áramfej- lesztő-telepeknél, a szabóiparnál, a szűcs- iparnál, a cukorgyártásnál, a sörgyártásnál, a szeszgyártásnál, az ecetgyártásnál, a kő- o-lajfinomításnál, a világítógázgyártásnál, a gyufagyártásnál és a növényi olaj gyártásá—

sánál volt megállapítható. Amint látjuk, a nagyfokú állótőkeigésnayesség egyes iparágak—

ban hasonlóan nagyfokú forgótőkeigénylés- rs—el jár karöltve.

Pontosan tudtuk továbbá kiszámítani már korában is azokat az arányokat, ame- lyekben egyes iparágaink belföldi nyers—

anyagokkal láthatók el. Ismeretes azonban, hogy ezen a téren az országgyarapodás alap- vető változásokat idézett elő.

Csak érett és bölcs iparpolitikai mérlege—

lés alapján dönthető el, hogy egyes ipar- ágaink későbbi békegazdasági fejlesztésénél mily arányban támaszkodjunk azokra a különböző termelési előnyeinkre, amelyek egyrészt belföldi nyersanyagaink felhaszná- lása, másrészt pedig munkabéreinknek a legtöbb nyugati államhoz viszonyítva általá- ban még alacsonyabb színvonala révén renv delkezésünkre állanak. Gondosan kell mér- legelnünk egyúttal azokat a termelési hátrá—

swlmaWMram—

(9)

7. szám

nyokat is, amelyek viszonylagos tőkesze- génységünkből sarjadzanak. Ha mindkét vo- natkozásban következetesen igyekszünk fel—

használni a kitűnő magyar iparstatisztika adatait, akkor a jövendő magyar iparosodás számára is biztosabban fogjuk megtalálni azt az utat, amelyen a nemzetgazdasági ön—

célúság érdekei és a nemzetközi munkameg-

———367—- 1943

osztás előnyei a lehető legjobban kapcsol- hatók egybe. Ezen az úton iparstatisztikai tanulságaink nevezetesen azt is megmutat- ják, hogy miképpen kerülhetjük el legin- kábzb az iparosodás folya-mán fenyegető és a jövőben súlyos válságveszélyt jelentő té- ves t—őkebefektetéseket.

vitéz Surányi-Unger Tivadar dr.

IRODALMI SZEMLE

Könyvismertetések. — Chronigue de livres.

(C"est le Journal de la Société Hongroise de Statistígue gui rend compte en frangais, dans sa ,,reoue des publications hongroises", des ouvrages statistigues publie's en Hongrie.) - A szántóföldi termelés és állattenyésztés

üzemi tájai.

,,Les regions agricoles oú l'on fait du labourage etude l'e'leoage."

Készült a Magyar Közigazgatástudományi [mézet és az Országos Mezőgazdasági Termelési és Uzemi Költv ségvizsgáló Intézet együttműködésével.

Ouurage élablí par I'lnstiínt Hongrois des Sciences d'Admínistmtíon Publigue, en collaboration avec l'lnstitut Général de Production Agrícole et d'Ana- lyse de Fraís d'Exploítatíon.

Budapest, 1942. 81 1. —* pages 4- 40 térképmelléklet.

40 cartes.

Ez az értékes kiadvány a ,,Magyarország mezőgazdasági politikájának alapvetése" című so- rozat l. köteteként jelent meg és céljául a beveze- tésben a magyar mezőgazdasági politika alap- kövének kifaragását, valamint a hosszútávú mező- gazdasági programm elkészítésének és szervezése célravezető módjának tanulmányozását jelölte meg.

Mezőgazdasági politikánk keretében az évtizedeken keresztül céltudatosan követett és a kormányok változására való tekintet nélkül fokozatosan végre- hajtott mezőgazdasági programm hiányát a kiad—

vány előszava ugyanis annak tulajdonítja, hogy a csak alapos adatgyüjtés és rendszerbe való fogla- lás után lehetséges programmkészítés megszerve- zése mindezideig hiányzott. A rendelkezésre álló gazdag mezőgazdasági statisztikai felvételek a hosszútávú mezőgazdasági programm elkészítéséhez önmagukban inkább csak ősanyagot tartalmaznak, amelyek csupán a tanulságok levonására alkalma- sak, de ezenkívül hiányzik az ország talajának agrochémiai felvétele, a mezőgazdaság számára szintén igen nagy jelentőségű meteoroló- giai megfigyelések feldolgozása is. Mindezen elő—

készítő munkának, de a mezőgazdasági politiká- nak is kiindulási pontjául a kiadvány szerzője, Elek Péter, akinek Magyary Zoltán és Reichen- bach Béla egyetemi professzorok személyes irá- nyítása mellett a vezetésük alatt álló tudományos intézetek több munkatársa volt segítségére, az

valamint

ország területének földrajzi és természeti jellege szerint való tájbeosztását tartja.

A kiadvány hazánk természeti

összefoglaló tárgyalása után az első bécsi döntés utáni, tehát a felvidéki területsávval megnagyobbodott Magyarország mezőgazdasági termelésének az 1931—1940. évek — a felvidéki sávról azonban természetesen csak az 1939. év —— adatai alapján ismerteti a mezőgazdasági terület művelési ágan- kint való megoszlásának és a szántóföldi növény—

termesztésnek alakulását; ismerteti továbbá az egyes főbb szántóföldi növények éghajlati és talaj- igényeit, ezeknek hazánk szántóföldi termelésében való jelentőségét, sőt a jövőre vonatkozó fontosabb termelési irányzatokat is. Ugyanígy megtalál- juk benne az állattenyésztésnek, az állattartás intenzitásának, valamint — az ü. n. háromszög- módszer felhasználásának a segítségével ——- az ősz—

szes számosállatállomány megoszlásának ismerte—

tését. Az állattartásnak és a mezőgazdasági terüle- teknek járásonkint részletezett tárgyalása után végső összefoglaláske'nt a kiadvány a szántóföldi termelés és az állattenyésztés üzemi tájait kör—

vonalazza, majd ezek egybefoglalásából ú. n. mező—

gazdasági üzemi tájakat állapít meg. Országunk hét fő üzemi tájra való felosztásának célj-át azon—

ban a szerző semmiesetre sem közigazgatási hatá—

rok módosítására, hanem kizárólag a mezőgazda—

ságfejlesztő tervek és intézkedések, ezenfelül eset—

leg a mezőgazdasági üzemi vonatkozású statisztikai felvételek és adatok esoportosításánál ajánlja figyelembe venni és alkalmazni.

A kiadványt 40 db. színes térkép egészíti ki, amelyek a főbb szántóföldi növények termesztésé—

nek elterjedtségét, valamint az egyes állatfajok és fajták vidékenkinti sűrűségét mutatják. Az össze- foglaló adatoknak térképes ábrázolása emellett szemléltetően bizonyítja az üzemi tájak határ- vonalainak alakulását és foglalja össze a fejezetek- ben felsorolt adatokat. A járási részletességű tér—

viszonyainak