Az iskolai napközi otthonok 20. századi fejlõdése
A magyar iskolai napközi otthonok kialakulása, fejlődése lényegében a 20. században zajlott. Az ezredfordulóhoz közeledve fontos lehet vizsgálni és összegezni a problématörténet főbb tényeit s tanulságait.
A napközi otthonok hatvanéves évfordulójának idején adtunk egy hasonló áttekintést. (1) Az akkor feltárt és leírt fontosabb történéseket
most kiegészítjük az eltelt évtizedek ismert tényeivel és
tapasztalataival. E tanulmány szerzője 1957-től – másokkal együtt – tevékeny résztvevője, talán alakítója is volt az „előremozgásnak”, az iskolai napközi otthonok fejlődésének. Mint olyan személy, aki 1996- tól „hivatalosan” is a napközi otthoni nevelés közoktatási szakértője, kötelességének érzi, hogy áttekintse szinte a teljes 20. századi fejlődést
és ennek alapján „megálmodja” az iskolai napközi otthonok jövőjének alakulását.
A napközi otthonok szervezésének alakulása
A napközi otthonok történetérõl bõvebben – többek között – Nagy László, Füle Sándor, Elekes Pálírtak az eltelt negyven évben, (2)az általuk kiemelt történeti tények több szak- mai kiadványban is megjelentek (3).
A 20. század elsõ éveiben (az 1898. évi próbálkozások után) elõször Budapesten léte- sültek napközi otthonok, rendkívül szép és fontos emberbaráti, gyermekvédelmiés szociá- lismeggondolásokból.
Az 1930-as években Nógrádi Lászlóés B. Czeke Vilmaírásaikban (majd az 1933. évi Magyar Pedagógiai Lexikonban) már pontosan, az érzelmekre is hatóan fogalmazták meg, miért szükséges a napközi otthonokat létrehozni. Már sokszor leírtuk, de nem tudunk be- telni az említett szerzõk gyönyörû, máig legjobb cél-meghatározásával: „Ezeknek (a nap- közi otthonoknak – F. S. megj.)célja: pótolni a családi tûzhely melegét, az igazi otthon számkivetettjeinek testi és lelki táplálékot, testi és lelki nevelést nyújtani – reggeltõl es- tig – a súlyos kereseti és megélhetési viszonyok áldozatainak, a mostoha családi tûzhe- lyek sápadt hamupipõkéinek, akik különben a magukra hagyatottság keserû kenyerén rá- gódnak.” A napközi otthonok alapvetõ célja, lényege ma is a leírtakban található, még akkor is, ha az eltelt hatvan év alatt – különösen a „célmániákus” szocialista pedagógia hatására – részletesebb célmeghatározások is napvilágot láttak. (4)A korábbi gyermek- védelmi és szociális célok mellett, a nevelés terén elért eredményeket és tennivalókat is hangsúlyozták!
Az elsõ világháború Magyarországra nézve rendkívül súlyos következményei (és a gaz- dasági világválság) bizonyára közrejátszottak abban, hogy a napközi otthonok létreho- zása, szervezése (bár a tömeges elszegényedés miatt különösen szükség lett volna rájuk) nem terjedt ki hazánk minden részére. Még az iparilag fejlettebb vidékeken, városokban sem hoztak létre kellõ számban napközi otthonokat. Nagyon sok magyar gyermekre volt jellemzõ az, amit fentebb Nógrádi László és B. Czeke Vilma megfogalmazásában idéz- tünk. (5)A második világháború tovább súlyosbította a szegény rétegek gyermekeinek helyzetét. A mûködõ napközi otthonok nagy szerepet töltöttek be a rászoruló gyerekek
Füle Sándor
támogatásában.
Tény, hogy tanévrõl tanévre jelentõsen nõtt a napközivel rendelkezõ általános iskolák, továbbá a napközis csoportok és tanulók, illetve a napköziben foglalkoztatott pedagógu- sok száma. Az is igaz azonban, hogy a nagy társadalmi igény, a gyors növekedés miatt a napköziben foglalkoztatott nevelõk között nagy volt a képesítés nélküliek aránya. Külö- nösen az 1960-as években nagyon könnyen alkalmaztak képesítetlen „nevelõket” a nap- közi otthonokban. Ez a jelenség hozzájárulhatott annak az elõítéletnek a kialakulásához, hogy „a napközi otthoni nevelõ munkája az nem igazi pedagógiai tevékenység”. E rend- kívül nehéz és sokrétû nevelõmunka „el nem ismertsége” a pedagógus szakma részérõl meglehetõsen nagy volt. Ma sem mondhatjuk el, hogy a helyzet e téren lényegesen meg- változott volna.
Az 1989-ben kezdõdõ rendszerváltás a napközi otthonok fejlõdésében kezdetben meg- torpanással járt. A mai napig nem igazolódtak azok a politikai elképzelések, hogy „a nap- közi otthonokra nincs szükség”, mert a nõknek nem kell majd dolgozniuk, a férfiak kere- setükbõl el tudják látni családjaikat. Jól tudjuk, hogy a magyar családok nagy részét érin- tõen az eltelt tíz évben mi történt. A nem várt tömeges munkanélküliség, a családok elsze- gényedése és egyéb „átmeneti”(?) társadalmi gondok a magyar családok nagy hányadát sújt- ják, s így növelik a szociálisan is (és nevelési szempontból is) a napközi otthoni ellátásra szoruló gyermekek számát. Akik ismerik az iskolák, a napközi otthonok mindennapi éle- tét, az ottani (az onnan is kiszoruló, kimaradó) gyermekek fejlettségi állapotát, azok a nap- közi otthonok jelentõs szervezeti és tartalmi fejlesztéséért kiáltanak. Így volt ez a koráb- bi évtizedekben is.
A nevelõmunka tartalmának fejlõdése
A pedagógusok, a szülõk, s fõként a napközis gyermekek többségét a nevelõmunka tar- talmának alakulása, „a testi-lelki nevelés” érinti elsõsorban.
A napközi otthonok létrehozásának elsõ évtizedeiben a nevelõmunka a pedagógiára és az egészségvédelemre, ezen belül a mindennapi tanulásra, tornára, játékra és egyéb mun- kavégzésre, gyakorlati tevékenységre irányult. Több helyen már kezdetben is ebédet és uzson- nát kaptak a gyerekek. Az 1930-as években (és utána) a napközi otthoni nevelõmunka tar- talmát az igazi családi otthon részbeni pótlása, a testi gondozás (étkezés, meleg helyiség, fürösztés biztosítása), az orvosi felügyelet, a játszva nevelés, a szórakozást nyújtó foglal- kozások és a másnapi leckére való felkészülés jelentették.
Az 1940-es években azonban (ezt az akkori Kézikönyvbõl és egyéb iskolai dokumentu- mokból tudjuk) az említett szociális és gyermekvédelmi feladatok mellett, hangsúlyosab- ban megjelentek a nevelési tennivalók, elsõsorban az erkölcsi, a vallásos és a hazafias ne- velés. A második világháború utáni napközi otthonokban is visszaszorult a hitoktatás, a val- lásos nevelés, az erkölcsi nevelés, de a nevelési feladatok többsége nem változott. (6) A napközi otthoni nevelõmunka tartalmának fejlõdése az 1957. év után vált erõteljesebbé.
Az elméleti kérdések (gyakorlat számára való) alaposabb kidolgozása elkerülhetetlen- né vált. Az 1960. évi Napközis Nevelõk 1. Országos Tanácskozása is sürgette a jó tapasz- talatok terjesztését. Több szerzõvel együttmûködve megírtuk, megszerkesztettük a napkö- zis nevelés gazdagabb tartalmú, nevelési (fõként a szabadidõ töltési) kérdéseket elemzõ új
„kézikönyvet”. (7)E könyv megjelenését követõen rendkívül jelentõs mennyiségû, jó minõségû tanulmány, cikk, tapasztalatgyûjtemény látott napvilágot. (8)Elmondható, hogy az eltelt száz év alatt, az 1960–1980-as években jelent meg a legtöbb publikáció a napkö- zi otthoni nevelésrõl.
Pedagógus szakmai körök, publikációk állandó témájává vált a „hagyományos” napkö- zi otthonok szervezeti, tartalmi fejlesztése. (Lásd pl.: Kozma Tamás, Petrikás Árpádtudo- mányosan is igényes írásait, de Eperjesi Gézáné, Kereszty Zsuzsa, Somogyi Elek, valamint
Iskolakultúra 1999/4
Abrudbányay Jánostémával kapcsolatos cikkeit, könyveit, a mi írásaink mellett. Az új fel- vetésekre, kezdeményezésekre konkrétabban utalunk az 1997. évi Alkalmazott pedagógia címû fõiskolai jegyzetünkben. (9)
A dicsérendõ kezdeményezések, jelentõsebb tartalmi próbálkozások (iskolaotthon, klubnapközi) helyenként (sajnos, nem országosan) a nevelõmunka tartalmának gazdagí- tásával jártak, de nem voltak elméletileg kellõen kidolgozva, így nem lehettek „átütõek”
és idõtállóak.
A napközis nevelõmunka tartalmának fejlesztése/fejlõdése érdekében sokat tettek – a Fõ- városi Pedagógiai Szeminárium mellett – a Megyei Pedagógus Továbbképzési Központok (ma: a Pedagógiai Szolgáltató Intézetek). A rendszerváltás után a Fõvárosi Pedagógiai In- tézet mellett néhány megyei pedagógiai intézet (pl. Fejér megyében) igényes továbbkép- zéseket szervezett a napközi otthoni pedagógusok részére.
A tartalmi fejlesztést, az elméleti alapok tisztázását (az 1970-es évektõl) a tanárképzõ fõiskolák neveléstudományi tanszékei irányítják. (10)Az egri Eszterházy Károly Tanár- képzõ Fõiskolán 1995-tõl a vezetésemmel a pedagógia szakos levelezõ hallgatók napkö- zi otthoni (négy féléves!) specializációja folyik. Az 1998–99-es tanévben pedig Balázs Sán- dortanszékvezetõ irányításával, a Napközi otthoni és kollégiumi nevelés hatvanórás tovább- képzési programját indítottuk el.(11)
A mai helyzet fõbb jellemzõi
Az általános iskolák 20. századi gyakorlatában (az általunk ismert tények alapján), a jelentõs kivételektõl eltekintve, minden „napközi otthoni variáns” fellelhetõ volt. Ez napjainkban is így van! Még mindig vannak (a rendszerváltás után nõtt is a számuk) a csak
„megõrzõ hely” színvonalán mûködõ napközi otthonok. (12)Ez a szint is lényegesen jobb, mintha ilyen otthonok nem mûködnének! Napjainkban jellemzõ az 1996. évi Közokta- tási Törvény óraszám csökkentésének hatására a „tanulószoba” jellegû napközi otthoni tevékenység elterjedése. Ezt a nevelési formát sem becsüljük le, mert megõrzést, étkezést, tanulást is nyújt. A 20. században (különösen az 1940-es és az 1960–1980-as években) voltak már nevelési szempontból jobb napközi otthonok. Errõl egy több évtizede napkö- zi otthoni szakfelügyelõi munkát végzõ szakember, Abrudbányay János értékes írásai is meggyõznek minket. (13)
A mai napközi otthoni nevelés tényleges helyzetének megítéléséhez fontos a követke- zõket megemlíteni:
1. Az elmélet és a gyakorlat egységét tekintve nem jó a mai helyzet, pedig erre kitûnõ példát adott Burchardt Erzsébet Gyakorlati gyermekvédelemcímû könyve. (14)
2. A napközi otthoni nevelõmunka színvonala rendkívül széles skálán helyezkedett el a múltban és ez ma is így van. Hiányzik még a szakmai (iskolavezetõi, nevelõi, szülõi, ta- nulói) viszonyítási alapoknak a kidolgozottsága. Egy ilyen országos felmérésre már 1963- ban kísérletet tettünk, s összegeztük az eredményeket is. (15)
3. A napközi otthonba kerülõ pedagógusok döntõ többsége erre a speciális felkészült- séget (és rátermettséget is) igénylõ szakterületre nincs felkészítve.
4. Az iskolák (1998–1999-es tanévtõl bevezetésre került) pedagógiai programjaiban (huszonkét iskola programjának szakértõi véleményezését végeztük el) „nincs a he- lyén” a napközi otthoni nevelõmunka! Többségük csak a megõrzõ hely tartalmát „céloz- ta meg”. Talán változna a helyzet, ha a napközi tematika helyet kapna az iskolafenntar- tók, oktatási irányítók és a közoktatási vezetõk (az igazgatók és helyetteseik) képzésé- ben és továbbképzésében.
5. Lényegesen nehezedtek az iskolai napközi otthonok tanulóinak nevelési körülményei.
Több a súlyosan hátrányos helyzetû, nehezen nevelhetõ, veszélyeztetett tanuló. Ezeknek a problémáknak a megoldása a napközis nevelõk professzionális pedagógiai és pszicho-
lógiai kultúráját igényelnék! Ezen a téren azonban a korábbiakhoz képest nincs javulás; sõt, a helyzet romlása figyelhetõ meg!
6. A napközi otthoni nevelõmunkához kevés (az elõzõ évtizedekhez viszonyítva keve- sebb) jó szakirodalom áll a pedagógusok rendelkezésére. A megjelenõ tanulmányok, új jegy- zetek (már csak az áruk miatt is) nem jutnak el az iskolák, illetve a nevelõk többségéhez.
Tapasztaltuk, hogy nem is tudnak azokról, még az iskolák vezetõi sem. „Mindenki más- képp csinálja”, ahogyan gondolja, ahogyan tudja a napköziben folyó „megõrzést”, a „ta- nulószobát”, az „iskolaotthonszerû” nevelést. A napköziben dolgozó nevelõk egy része tud- ja, mit és hogyan. Az érdeklõdõ pedagógusok ismerik a régi napközi szakirodalmat, de új gyakorlatilag alig van. (16)
7. Megítélésünk szerint a napközi otthoni nevelés témáinak kutatásával foglalkozók szá- ma is kevés. Néhány esetet kivéve nem fordult elõ, hogy egyetemi doktori disszertáció vagy kandidátusi értekezés tárgya lett volna a terület.
Amíg a „napközis” név (…pedagógus, …tanuló, …szakértõ, …kutató) „lenézett” ma- rad, mert a 20. század nagyobb részében az volt és jelenleg is az, addig érdemleges válto- zás a színvonalban nem lesz. Pedig a napközi otthoni nevelés nem csak „szükséges rossz”, hanem a pedagógiának egy értékes, fontos alkalmazott ága. Ezért a szemlélet változása, az alkotó, illetve az alternatív pedagógia eredményeit is felhasználó napközis tevékeny- ség mûvelése elmaradhatatlan.
Az eddig adott helyzetértékelés bizonyára további árnyalásra szorul. Az 1989–1997 kö- zötti években megjelent, napközivel foglalkozó szakmai írások mutatják, hogy nem egyér- telmûek a napközi otthonok és a napközis nevelõk szerepére vonatkozó értelmezések. Gya- lus Jánosmár említett cikke mellett, Pálosi Ágnes Szüntessük meg a napközi otthonok gyer- mekmegõrzõ jellegétvagy Sólyomné Kajtár Mária Kísérlet a napközi otthonok megmen- tésérecímû írása is mutatja, hogy számos gond tapasztalható a napközi otthonok fejlõdé- se terén. Többen (például Piegelné Csényi Magdolna) keresik a gyermekek napközbeni el- látásához az új lehetõségeket. Mindezek a mai helyzet fontos tükrözõi, de azt is bizonyít- ják, hogy a századforduló óta ellentmondásosan fejlõdõnapközi otthonok a 20. század vé- gén is küszködnek, élnek, mert szükség van rájuk.
A mai helyzet jellemzõi között (ez is régi téma) a napközi otthonok tárgyi-dologi felté- teleirõl is említést kell tennünk. Nem általánosítható, de még „egy jól mutató” iskolában is elõfordul, hogy a napközi otthon berendezése, felszerelése szegényes.
S ezt „nem az álmaink napközi otthonaihoz viszonyítva mondjuk”, csak igazi „élet- szerû” napközi otthonokat szeretnénk! Örvendetesen ilyenek is vannak! Szeretnénk hinni, hogy egyre inkább az igazi, gyermekközpontú napközi otthonok lesznek majd na- gyobb számban.
A napközi otthonok várható jövõje
A távlatokról a már említett 1965. évi összegzésünkben is írtunk. Akkor egy dinami- kusan fejlõdõ nevelési intézmény fejlesztésének napirenden levõ kérdéseit érintettük, meg- lehetõsen derûlátó módon. Most már egy nagyobb idõszakot belátva – a százéves múltú
„emberbaráti”, „nevelési” intézmény fejlõdéstörténetét, tapasztalatait jobban ismerve – gondolkodunk a várható jövõn. Arra a nagy kérdésre, hogy a napközi otthoni nevelésbõl mit vigyünk (és mit ne vigyünk) át a 20. századból a 21. századba, csak részleges választ tudunk adni.
Huszonöt évvel ezelõtt, a napközi otthoni nevelésrõl készült elsõ tanárképzõ fõisko- lai jegyzetünkben azt írtuk: „Azt szeretnénk, ha valamennyi magyar iskolai napközi ott- hon és egésznapos iskola örömteli, boldog, értékes gyermekkort tudna nyújtani az oda- kerülõ gyermekeknek…”
Ezt tartottuk és tartjuk ma is a legfontosabbnak! Mindenekelõtt ezt a szándékot vigyük
Iskolakultúra 1999/4
át a 21. század napközi otthonaiba.
Már 1960-ban, a Napközis Nevelõk I. Országos Tanácskozásán javasoltuk, hogy ideje lenne megváltoztatni a „napközi” szót. Ennek a szónak kellemetlen „mellékzöngéje” van a pedagógusok, a szülõk, a tanulók, de még a hivatalos szervek elõtt is! Szerte Európában (és a világ fejlett oktatási rendszerekkel rendelkezõ államaiban) a hasonló funkcióval, cé- lokkal létrehozott intézmények jól beleillenek az „egésznapos iskola” fogalmába. A „nap- közi” elnevezést már ne vigyük át a 21. századba! Az „otthon” szó nagyon fontos, de ne az elnevezésben, hanem a délutáni iskolai tevékenység külsõségeiben és tartamában jelen- jen meg. Az „otthonosság” biztosítása egy ilyen célú intézmény számára a 21. században alapvetõ feladat kell legyen! A százéves fejlõdés alatt a „napközi” otthonokban felhalmo- zódott igazi értékeket, a tevékenységrendszer egészét, kipróbált és eredményeket biztosí- tó tartalmát, sajátos módszereit „vigyük át” a 21. századba!
„Az egésznapos általános iskolának” ha- zánkban értékálló, követhetõ, továbbra is alkalmazható anyagai vannak! Jó lenne en- nek korszerû szintézisét megteremteni, az ebben a században megjelent, hazánkban a rendszerváltás után ismét élõ, alternatív pe- dagógiai gondolatrendszerek adaptációja útján is. (17)Itt az ideje és a lehetõsége an- nak, hogy kiváló szakemberek egy csoport- ja megírja Az egésznapos iskola pedagó- giájacímû átfogó munkát, beleértve ebbe a mai napközi otthoni pedagógiát! (18) A 21. századba jelentõsen továbbfejleszt- ve (és egyetemi-fõiskolai színvonalon meg- valósítva) „vigyük át” a speciális (jelenleg napközinek nevezett) intézmény pedagó- gusainak képzését, továbbképzését. Egy ilyen speciális alapképzéshez kidolgozott program és jelentõs tapasztalat áll rendelke- zésre. (19)A napköziben mûködõ pedagó- gusok továbbképzését pedig például az eg- ri és a szegedi tanárképzõ fõiskolák bevált programjainak ötvözése alapján lehet beépí- teni az új továbbképzési rendszerbe. (20)
„Ne vigyük át” a 21. századba a mai nap- közi otthonok feltételrendszerének szegény- ségét, iskolán belüli épületi (általában egy osztályterem) elhelyezését, szegényes (nem otthonos) berendezését és rendkívül minimá- lis felszerelését, amely egyik alapfeladat jó megoldásához sem elegendõ.
„Ne vigyük át” (sõt, sürgõsen szüntessük meg) a jelenlegi napközi otthonokban dol- gozó pedagógusok „lenézettségét”. Azt a „történelmileg kialakult hamis hierarchiát”, amely egymás alá, illetve fölé rendeli a különbözõ életkorú gyermekekkel (és az osztálymun- kától eltérõ nevelési színtereken) foglalkozó pedagógusokat. A lényeget kell észrevétetni minden pedagógus szakemberrel – ugyanazt az embert nevelik, csak életének más-más szakaszában és más-más nevelési színtereken. Nem biztos, hogy a napközi otthon peda- gógusainak könnyebb a munkája, mint az osztályban tanítónak! Mások a szerepek!
A napközi otthon lazább szervezeti keretei között, a kimerült tanulókkal már nehezebb a kívánatos nevelõi szerepeket megvalósítani!
Az 1989-ben kezdődő rendszerváltás a napközi otthonok fejlődésében kezdetben
megtorpanással járt. A mai napig nem igazolódtak azok a politikai elképzelések,
hogy „a napközi otthonokra nincs szükség”, mert
a nőknek nem kell majd dolgozniuk, a férfiak keresetükből el tudják látni családjaikat. Jól tudjuk, hogy a magyar családok nagy részét érintően az eltelt tíz
évben mi történt. A nem várt tömeges munkanélküliség,
a családok elszegényedése és egyéb
„átmeneti”(?) társadalmi gondok a magyar családok nagy hányadát sújtják, s így növelik a szociálisan is (és
nevelési szempontból is) a napközi otthoni ellátásra szoruló
gyermekek számát.
A legfontosabb tennivalók összegzése
Az eddig leírtakból számos tennivaló adódik a jelen, de a jövõ számára is:
1. a speciális tartalmú nevelõmunkára rátermett, jól kiképzett és rendszeresen tovább- képzett, idegrendszerileg is ép pedagógusok biztosítása;
2. a jelenlegi „napközi otthoni” nevelés feltételrendszerének „jó európai-szintû” bizto- sítása;
3. a gyermekközpontú napközi otthonok létrehozása, ennek érdekében fokozatosan jó szubjektív és objektív feltételek biztosítása.
A lényeg Burchardt Erzsébet szerint, hogy a gyermekek vágyai és kívánságai (ha azok realizálhatók) valósuljanak meg a napközi otthonban. Érezzék ott jól magukat, mert olyan gazdag programokban van részük, amit a nem napközisek „csak ritkábban élvezhetnek”.
Az ilyen „otthonokban” minden a gyermekekért van! A 21. század „Egésznapos általános iskolájában” a gyermekek maguk is alakítói lehetnek mindennapi életüknek. A pedagógu- sok hagyományos és új szerepeit jól betöltõ „napközis” nevelõk okosan irányítják, segí- tik õket. (21)A 20. századi napközi otthoni fejlõdés fontos tanulsága, hogy az igazi peda- gógus (aki azonosul „napközis” szerepével), nevel, oktat, magyaráz, informál, tanácsot ad, korlátokat állít, mérgelõdik, örül, bosszankodik, bátorít, vitatkozik stb. – ahogyan arról a német Hermann Gieseckeírt egy tíz évvel ezelõtt megjelent munkájában. (22)
A jelenlegi magyar „napközi otthonok” (lehet, hogy már más néven) olyan Magyarorszá- gon fejlõdnek tovább, amely már az Európai Unió tagja lesz, ahol a minõségi szempontok, a nevelési eredmények – egészen biztosan – jóval nagyobb hangsúlyt kapnak. (23)
Jegyzet
(1)FÜLE SÁNDOR: Az iskolai napközi otthoni nevelõmunka fejlõdése és perspektívái. Tanulmányok a neveléstudomány körébõl 1965. Akadémiai Kiadó, Bp. 1966, 313–338. old.
(2) Kézikönyv az általános iskolai napközi otthon-vezetõk számára.Szerkesztette: NAGY LÁSZLÓ. Tankönyvkiadó, Bp. 1957, 3–6. old.; ELEKES PÁL: Napközi otthonaink története. = Ismerkedjünk az iskoláinkban folyó egésznapos neveléssel.Magyar Pedagógiai Társaság, Bp. 1971.
(3)Pl.: FÜLE SÁNDOR–RÓZSA ÉVA: A napközi otthoni és az egésznapos iskolai nevelõmunka.Tankönyvkiadó, Bp. 1974, 7–26. old.; FÜLE SÁNDOR: Nevelõmunka az általános iskolai napközi otthonokban.Tankönyvkiadó, Bp. 1975, 13–46. old.
(4)FÜLE SÁNDOR: Alkalmazott pedagógia. (A napközi otthoni és a nevelõotthoni nevelés).Tanárképzõ Fõiskolai jegyzet. Líceum Kiadó, Eger 1997, 11–20. old.
(5)L. A gyermekszeretet iskolája.Szerkesztette: NÓGRÁDI LÁSZLÓ–B. CZEKE VILMA. Kiadta: Jász- Nagykun-Szolnok vármegye közönsége, 1930.
(6)Lásd a Nagy László által szerkesztett Kézikönyv…-ben, i. m., 7–8. old.
(7) A napközi otthoni nevelés kérdései.Szerkesztette: FÜLE SÁNDOR. Tankönyvkiadó, Bp. 1963, 230. old.
(8)Lásd pl.: Általános iskola napközi otthon-vezetõk tapasztalatainak gyûjteménye I–II.Szerkesztette: SOBOR JÓZSEFNÉ. Tankönyvkiadó, Bp. 1961.
(9)FÜLE SÁNDOR: Alkalmazott pedagógia, i. m., 15–20. old.
(10)FÜLE SÁNDOR: Pedagógia szak a tanárképzõ fõiskolán.Köznevelés, 1972. 5. sz.; Uõ.: Újra a pedagógia szakról.Köznevelés, 1974. 21. sz.
(11)FÜLE SÁNDOR:Útmutató a „Napközi otthoni és kollégiumi nevelés továbbképzési csoport részére”.
Eszterházy Károly Tanárképzõ Fõiskola Neveléstudományi Tanszékének továbbképzési programja, Eger 1998, 14. old.
(12)GYALUS JÁNOS: A gyermekmegõrzésen túl. (A napközis nevelõ feladatai).Tanári kézikönyv. Raabe Kiadó, Bp. 1994.
(13)ABRUDBÁNYAY JÁNOS: A napközi otthoni nevelõmunka alapkérdései I–II.Pest Megyei Pedagógiai Intézet, Bp. 1985. és 1989. (Egyéb írásairól az Alkalmazott pedagógiacímû fõiskolai jegyzetünk 191. lapján adunk jegyzéket (11. címszó!).)
(14)BURCHARDT ERZSÉBET: Gyakorlati gyermekvédelem. (Óvodák és napközi otthonok munkaterve).
Exodus Kiadó, Bp. 1945.
(15)FÜLE SÁNDOR: A napközi otthonok 1962–63. tanévi nevelõmunkájának tapasztalatai és a jövõ tanévi továbbfejlesztés irányai.Országos Pedagógiai Intézet, Bp. 1963. április 13. (Lásd még Daróczy Sándor ismertetését a Köznevelés 1963. szeptember 27-i számában!)
Iskolakultúra 1999/4
(16)Füle Sándor említett könyveirõl, jegyzeteirõl van szó. Lásd még: KERESZTY ZSUZSA: Bevezetés az egésznapos nevelésbe. (Napközi, iskolaotthon, klubnapközi).Tankönyvkiadó, Bp. 1984; EPERJESSY GÉZÁNÉ DR.: Mire jó az egésznapos nevelés? Tankönyvkiadó, Bp. 1981.
(17)Vö.: GÁSPÁR LÁSZLÓ: Neveléselmélet. OKKER Kiadó, Bp. 1997, 8–10. old.
(18)PETRIKÁS ÁRPÁD: Iskolapedagógia. OKKER Kiadó, Bp. 1997, 283. old.
(19)FÜLE SÁNDOR: Alkalmazott pedagógia, i. m., 201–233. old.
(20)Lásd ehhez: FÜLE SÁNDOR: Útmutató…, i. m., 2–14. old.
(21)= ZRINSZKY LÁSZLÓ: Pedagógusszerepek és változásaik.Új Pedagógiai Közlemények, ELTE Neveléstudományi Tanszék kiadványa. Bp. 1994, 66. old.
(22)GIESECKE, H.: Über die antiquiertheit des Begriffes „Erziehung”.Zeitschrift für Pädagogik, 1987, 3. sz.
(23) Jelentés a magyar közoktatásról 1997. Országos Közoktatási Intézet, Bp. 1998, 191–304. old.
