MAGYAR hÖ W IT JÍU

(1)

MAGYAR h Ö W IT JÍU

MIKES KELEMEN

VÁLOGATOTT

TÖRÖKORSZÁGI LEVELEI

B evezetőm et ée Jegyzetekkel e llá tta

B Á N Ó C Z I J Ó Z S E F

(2)

(3)

[ M I K E S K E L E M % & . ,

VÁLOGATOTT % '

rÖRÖKORSZÁGI LEVELEI

B E V E Z E T É S S E L É S JE G Y Z E T E K K E L E L L Á T T A

BÁNÓCZI JÓZSEF

LAMPEL R. (WODIANER F. ÉS FIA I)

(4)

i* ù . Ü {1 O (

n t J PRANKLlNTÄRStlLAT NYOMUÀJ.

(5)

MIKES KELEMEN ÉS TÖRÖKORSZÁGI LEVELEI.

Mikes K elem en Zágonban szü letett, E rd é ly ben 1690 augusztus h av áb an . M int tizen h ét éves ifjú R ákóczi mellé k e rü lt apródnak, s m időn a fejedelem 1711-ben az országból táv o zn i k én y szerült, Mikes elkíséri u rá t L engyelországba s A ngliába, m ajd F ranciaországba, m elytől, m in t

hogy az o sztrák házzal ekkor h á b o rú t viselt, R ákóczi különös bizalom m al v á r t segítő kezet.

D e a hadakozó felek k ö zt a r a s ta tti béke 1714-ben h ely reállítja a jó viszonyt s R ákóczi végkép lem ond arról, hogy F ranciaország ő t A u sztria ellen megsegítse ; m egvonul P árizs m ellett s e m lé k ira ta it kezdi írni. Midőn 1716-ban a p o rta és A u sztria k ö zt ü t ki a háb o rú s a szu ltán R ákóczit m eghívja, ez, új rem énytől élesztve, ö tév i o tt-ta rtó z k o d á s u tá n elhagyja F ran ciao rszág o t s közel h a tv a n főből álló k í

séretével T örökországba indul. D e közben az o sz trá k győzelm ek m ár-m á r véget v e te tte k a h á b o rú n a k s m időn a fejedelem 1717-ben G allipoliba érkezik, a békealkudozások meg is in d u ltak . N em is n y ílt neki alkalm a tö b b é A u sztria ellen fegyvert fognia : 1718 július 21-én m egkötik 24 évre a passzarovici b é k é t s R ákóczi h iá b a a k a r m ár F ranciaországba visszatérni : 1720-ban R odostóba in te rn á ljá k s a bujdosó fejedelem ' an n y i keserves csalódás u tá n i t t éli le h átralev ő n a p ja it, főkép írásb an ta lá lv á n szórakozást s a vallásban m egnyugvást.

(6)

f"4 íg y k e rü lt Mikes is R odostóba. N eki nem v o lt p o litik ai becsvágya soha, a «szabadságkeresés»

sem z a k la tta elm éjét, s m in t m aga m ondja, nem v o lt egyéb oka h a z á já t elhagyni, m in t hogy igen szerette az öreg fejedelm et. S ez az odaadó r a gaszkodás és hűség ta r t o t t a meg ő t végig R ákóczi m ellett. A n y ja 1722 végén K olozsvár

ról ír neki s hívJaTháza : «Az ő felsége hűségére igyekezzél bejönni ; ifjúságodnak v irá g á t m i haszn a o t t eltöltened, — egy em berbe rem én y ségedet v etn ed — h a m eghal, m it csinálsz ? Az igaz, hogy jószágodat m ind m ásnak a d tá k , én sem m it se bírok benne. Jo b b a m agad h a zájá b a lenned, hogy sem az idegenek közt . . Téged kesergő édes anyád, kedves fiam, á rv a T o rm a Éva». Mikes m eg h atv a olvassa s m in t d rág a ereklyét őrzi a levelet, de urához való hűsége nem engedi az a n y a okos ta n á c sá v a l élnie.

Valószínű, hogy még egy m ásik szívbeli ügye is ta r tó z ta tta . 1718-ban m egism erkedett K o n sta n tin á p o ly b a n K őszeghy Zsuzsival, B ercsényi gróf titk á r já n a k á rv ájáv al, a k it a grófi család felnevelt s m agával v it t Jaro szlav b a, L engyel- országba, m ajd T örökországba. M ost B er

csényiék is R odostóban lak n ak s Mikes sűrűn lá to g a t hozzájuk a kis Zsuzsi m ia tt, ak in ek

«igen fösvényen o sz to g a ttá k a szépséget, de rendes, tisztességes szem ély és tisz ta jóság» — főképen ez a tu lajd o n ság a ra g a d h a tta m eg a nem esszívű M ikest. 1723 elején B ercsényi öz

vegységre m arad. «Vájjon — írja balsejtelem m el Mikes — nem házasodik-e m ég meg?

I t t nincsen m ás leány, hanem Zsuzsi és k é t öz

vegy asszony, Zsuzsihoz pedig még m ás is t a r ta n á közit, de aki gazdagabb, a hatalm asabb.*

Ü gy is le t t s még ugyanaz évben a húszéves 4

(7)

5 Zsuzsi Bercsényi grófné. D e Mikes hűséges sz e re te té t ez sem in g a tta meg. M időn a fejede

lem egy ízben hosszabb v a d á sz a tra rá n d u lt ki, M ikest o tth o n hagyja, hogy gondot viseljen a házra. «Szánj, édes néném , — írja — szánj : ihol vadászni nem m ehettem , m indennap Zsuzsihoz kell m ennem , foglyot nem lőhetek.

Csak Zsuzsival kell beszélgetnem , m icsoda nagy b ü n te té s e nekem ! B árcsak egy hónapig ta r ta n a ez a b ü n te té s! De akárm eddig ta rtso n , de addig úgy búsulok, hogy m ajd m eghalok örö

mem ben.» A zonban 1725-ben m egbetegszik B ercsényi s novem berben m eghal. «Ismerek o lyat, — írja p á r n ap p al később Mikes — ak i Zsuzsival le a k a rn á m á r is té te tn i a feketét, de nem a k arja. N em tu d h a to m az o k át, n oha a z t tu d o m , hogy még leány ko ráb an is szerették egym ást. A ttó l van-e, hogy a grófné titu lu s t nem a k a rja letenni, vagy a ttó l, hogy a legény

n ek nem igen villog lá d á já b a n az aran y ? De elég az, hogy nincsen kedve hozzá ; n oha a szeretet megvagyon.» 1726 őszén Zsuzsi csom a

gol «és v alam en n y i p o rté k á já t látom , hogy a lád áb a n teszi, m in th a an n y i k ést verne a szí

vemben». Szeptem ber vége felé Zsuzsi Lengyel- országba megy, vissza Jaroszlavba, ahol neve- k e d e tt s m ely a m agyar bujdosóknak északi te le p ü k volt. O tt is h a lt meg, özvegyi álla p o t

ban, 1750 m árc. 21-ikén. Mikor a h atv an é v es M ikes ezt R odostóban m eg tu d ta, m á r leszám olt az élettel s m inden csalódásaival s m ély m eg

ad ással s hideg elm ével m agyarázza el nénjének, m iben áll a tö rö k vallás és m elyek a h itág a- z a tja i . . .

Zsuzsi táv o zá sa ó ta ú ja b b szenvedély nem b á n to tta ; kolostori egyhangúságban folynak le n ap jai. H a t ó rak o r reggel a fejedelem m ellett

(8)

van, kivel misére megy, hová a dobolás az egész u d v a rt szólítja ; azu tá n reggelire gyűlnek az ebédlópalotába s nyolc ó rakor ú jra m ise van.

A d élelő ttö t m indenki tetszése szerint tö lti.

D élben ebédre dobolnak s az u d v ar ism ét e g y ü tt van. F élhárom kor és ö tk o r a fejedelem egy-egy féló rát k áp o ln ájáb an tö lt. Az u rak e z a la tt sza

b ad o k s csak h é tk o r h ív ja őket m egint egybe a dobszó vacsorára. N yolckor a fejedelem v e tk e zik s Mikes szállására megy. É s ez így van nap- n ap u tá n v á lto z ta tá s nélkül. «Nem ism erek olyan k lastro m o t, — írja Mikes — am elyben a re n d e t úgy m eg tartsák , m in t nálunk.»

Id e jé t Mikes úgy tö lti, m in t szeretett feje

delm e : olvas és ír. M indenekelőtt őszinte v allá

sossága, m ély keresztény h ite keres kielégítést s 1724-ben k ö n y v et ír «Az ifjak kalauza az Is te n útjában» címen. A zonkívül u ra p é ld á já ra ő is feljegyzi élm ényeit, s m ióta 1717 o k tó b er 10-ikén török földre léptek, n a p ló t ír.

E bből a naplóból le tt évek m ú ltán az a könyv, m ely Mikes n ev ét s végtelenül szeretetre

m éltó egyéniségét fön n m araszto tta, a Török- , országi Levelek.

'---- . Az egész m ű az egri érseki k ö n y v tá rb a n van (_meg Mikes kezeírásában, negyedrét alakú s

445 szám ozatlan o ld alt tö lt be. K ülön cím lapja a k é z iratn ak nincs, de az első levél keltezése e lő tt cím ül ez áll : Constantinapolyban Groff P . .. E... irot leveli M ... K... L átnivaló, hogy helyesírással, az akk o ri idők e lte rje d t szokása szerint, Mikes nem igen tö rő d ö tt.

A «Törökországi Levelek» összesen 207 d a rab b ó l áll ; az első levél G allipoliból k e lt 1717 okt. 10-ikén, az utolsó R odostóból 1758 decem ber 20-án. 27 éves v o lt Mikes, m ikor hozzájuk fog, s 68 esztendős, m időn befejezi.

(9)

7 A könyv külső szerkezetéről k ép et ad ez az eg y b eállítás : a 207 levél a következő helyekről van keltezve :

Gallipoli 1717. i — 2. levél

D rinápoly 1717t—1718. 3— 16. «

B ujukdere 1718. 17— 18. «

Jen ik ő 1718— 1719. 19— 29. «

Békés I7I9- 3° — 3i- «

Jenikő 1719— 1720. 32— 35- «

R odostó 1720— 1722. 36— 43. «

B ujnkalli 1722. 44— 45. «

R odostó 1722— 1737. 46— 126. «

Kon stan tin áp o ly 1737—1738. 127— 131. «

D rinápoly 1738. 132. «

Csernavoda 1738. I33— I34- «

V iddin 1738. I35— I37- «

Fetislan 1738. 138— 139. «

Viddin 1738. 140— 141. «

Oroszcsik 1738. 142. «

C sernavoda 1738—1739- 4 3—4 7- «

B u k arest 1739. 148. «

já s z J739- 149— i52- «

— : o o

1725

^:

59—69 1734

: I O I —

108

; jő- .

(10)

8

1735 : 109— 118 1736 : 119— 122 1737 : 123— 130 1 7 3 8 :1 3 1 — 145 1739 : 146— 154 1740: 155— i6 o 1741 : 161— 165 1742 : 166— 168 1743: — 1744: — 1745: — 1 7 4 6:169

1747:170 1 7 4 8:171— 175 1749 : 176— 178 1750: 179— 181 1751:182— 184

* 1752 :185— 187 1753 : 188— 191 1754: 192— 194 1 7 55:195— 197 1 7 56:198— 199 1757 : 200— 206 1758:207.

Mikes n ap ló u l kezd te írn i m űvét, a m in t az első levelek szem élyes részletei s egyéni te rm é szetű a d a ta i igen valószínűvé teszik. S m eg

lehet, hogy éppen első m u n k áján ak m egírása, te h á t 1724 u tá n fogam zott meg elm éjében a te rv , hogy naplójából a nyilvánosság elé való m ű v e t készít. E hhez k ép est a z u tá n átdolgozza az an y ag o t. L evélalakba önti, am i akkor d iv a to s írói form a v o lt ; s e leveleket a képzelt nénéhez intézi, k i term észetesen E rdélyből, az ó tü n d é r h azájáb ó l való s kinek szintén tá v o l k e lle tt M agyarországtól élnie, különben Mikes, szám ű zö tt létére, nem lev elezh etett volna vele.

Mikes eljárása különben egyik p o n tb a n sem kifo g ástalan : ak á rh á n y levele egyenesen a rra m in ta, m inőnek nem szabad a levelet m egírni ; s a n én ét sem tu d ja csak m egközelítőleg is egyéníteni, kinek sorsáról és körülm ényeiről a n n y it sem tu d u n k meg, a m en n y it a k ö ltő i el- h ite té s elem i szabályai m egkövetelnek.

A levelek ta r ta lm a igen v áltozatos. M ikesnek m integy igazi naplószám ba m entek a z u tá n is, hogy k önyvnek szánta. M ikor sok az egyéni ügye, sok van a levelekben ; m ikor kevés, ak k o r

(11)

9 i t t is kevés ; értesü lü n k szerelm éről és rem ényé

ről, m ajd csalódásáról és lem ondásáról ; az em igráltak körében e se tt házasságról és h a lá lozásról híven beszám ol ; R ákóczi F erenc és József fejedelm ek ü g y ét érdeklő m inden n a gyobb és kisebb m o zzan ato t feljegyez ; é rte sít a török birodalom fontosabb változásairól s az európai kim agaslóbb esem ényekről ; a sa já t utazásairól, küldetéséről, hazafias aggodalm ai

ról és m egható honvágyáról. D e töb b szö r ír, m in t tö rté n ik valam i, s ír o lyankor is, m ikor nincs m it írnia. E k k o r adom ázik vagy olvas

m án y ai ta r ta lm á t jegyzi föl, vagy végül n ép szerű értekezéseket ír a gyapotról, a selyem eresztő bogarakról, a szüretről, a m á lta i v ité zekről és tem p laristák ró l, a keresztes hadakról, a nőnevelésről, a törökországi állapotokról.

N incs az a m erev anyag, m elyet v alam i ügyes, hum oros fo rd u la tta l ne tu d n a belevinni vagy legalább utólag igazolni. Midőn egy ízben egy n o v ella-k iv o n ato t közöl, hozzáteszi : «Ez v aló já b a n m eg tö rtén t, de h a m e g tö rté n t is, mi szükség v o lt m egírni? M indazonáltal kell v a la m ivel tö lte n i az id ő t ; én hogy írjak, ked meg hogy olvassa ; m ert a dolog nélkül való létei igen nagy dolog». É s m áskor : «Hagyd k o p ta ssa m p en n ám a t az írásb an ; m e rt a rr a elég időm vagyon, és a beszélgetés g y a n á n t legyen».

H ogy a naplónak k önyvvé való átdolgozásá

hoz még R ákóczi h alála e lő tt fogott, b izo n y ítja az az eleven gondatlanság, az a sokszor p ajzá n jókedv, m ely első 108 levelében m egnyilatkozik.

M ert a fejedelem halála M ikesre bensőleg t e l jesen á ta la k ító a n h a to tt, a m in t a későbbi leve

lek ja v a ré sz t igazolják. D e az is kétségtelen, hogy a levelek többszörös átdolgozáson m entek á t, am in th o g y m aga a m eg m arad t k ézirat eleje

(12)

is 1737-ből való, te h á t nem az első feldolgozás, ta lá n nem is az első tisztázat.

Mikes negyvenegy álló évig írja leveleit, 1717-től 1758-ig s tö b b ek et — p. o.a R ákóczi F erenc h alála s a R ákóczi József idejebelieket — vag y k e ltü k n apján, vagy egy-két n ap p al a közölt esem ény u tá n ; de a nagyobb részök nem ak k o r író d o tt, am ikor a kel tök v allja s író ju k ak á rh á n y b a utólag ik ta t be egy-egy n e v e tte tő vagy tanulságos részletet. E zért van az, hogy ném ely levélben — p. o. 66., 73. — tö b b adalék alig függ össze csak külsőleg is a v o ltak cp i tárg g y al s olyan töredékes, szak ad o zo tt levél áll elő, hogy a Mikesénél kevésbbé ügyes, ső t gyarló toliból is különb telnék. S ezért van az is, hogy m in d e n ü tt v an n a k a könyvben b á g y a d t részletek,'nem csak a végén, sh o g v igazán egységes h a n g u la to t a levelek egyetlen csoport

já b a n sem találni.

Azonfelül m eg állap íth atn i a z t is, hogy ez az átdolgozás nem tö r té n t elég figyelemmel. Mikes följegyezte, m iről fog írni, s m ikor m egírta v agy utólag beleírta, m egfeledkezett a helyes d á tu m ról. íg y nyolc h ó nappal előbb em líti Szász

ország elfoglalását, h a t hóval előbb az aacheni b ék ét s néggyel k o rá b b a n a porosz-osztrák h á b orú k itörését, m in t m ikor ezek a korabeli esem ények tényleg m eg tö rtén tek . De még ezek

nél a péld ák n ál is tan u lság o sab b az, hogy, m in t m á r T om pa M ihály észrevette, Mikes K elem en egyik levelét k étszer is le írta a nénjének.

A 146. levél 1739 jú n iu s i-é n k e lt s a 147. levél 1739 jú n iu s 4-én ; u gyanaz a ta rta lo m , sőt ugyanazok a képek és fordulatok. H a e k é t levél csakugyan h áro m n ap i időközben író d o tt, lehetetlen volna ily ism étlést m egm agyarázni.

Az egész különbség az, hogy az u tó b b i levélből

(13)

elhagy egy «nevetségre való históriát«, m ely a 14!'-bán m egvan. N yilván b á n to tta ízlését, hogy m ogorva kedvvel ír t an n y i levél titá n egyszerre a k e lte tt h a n g u la tb a nem illő kom ikus dolgot közöljön, am iből meg jóform án világos, hogy a tö rö lt részlet első ízben sem le h e te tt benn a levélben. A 147. te h á t a m ár átd o lg o zo tt 146-nak ú ja b b átdolgozása. Ú gy lehet, hogy

•Mikes egy nagyobb csomó m ásolásakor fogal

m azta ú jra a 146. levelet és — hogy, hogy nem — a régit bennfeledte a sorban.

A leveleknek különösen életraj zilag ta n u ls á gos csoportosítása ö n k én t folyik ta rtalm u k b ó l.

Az első 1717— 1735-ig, pon to san ez év o k tó beréig terjed s 18 év et s 117 levelet foglal m a gában. Mikes szeretetrem éltó egyénisége igény

telen és szerény m ódjában, vidám és hum oros hangjában, g o ndatlan és bizakodó életfelfogá

sában hódító erővel tö r elő. V an célja és fel

a d a ta : szolgálni azt, a k ié rt elh ag y ta c sa lá d já t és hazáját. U ra ügyének h a n y a tlá s á t lá tja ugyan, t a r t is tőle, hogy rem énytelen, de nem okoskodik, hanem m egm arad hűségében. R óla és társairó l gondoskodik a fejedelem , v a la m ennyiről pedig Is te n ő szent felsége. E z é rt n y u g o d t és bízik. De a fejedelem h alála mélyen, m egrendíti. «Á rvaságra h ag y a b en n ü n k et ezen az idegen földön. I t t irtó z ta tó sirás-rívás v a gyon. Az isten vigasztaljon meg bennünket.«

■ Mikor a p o rtátó l három hónappal később m eg

jö t t az engedetem, hogy titk o n a fejedelem te s té t K o n stan tin áp o ly b a v ih ette, ahol el

te m e tté k : ak árh o v á fordul, m in d e n ü tt azon helyeket lá tja , ahol R ákóczi la k o tt, já r t és beszélt velük : «most pedig azo k at a helyeket, csak p u sztán látom és azok a p u szta helyek keserűséggel tö ltik el szivünket«. Ami ta lá n

’W-

(14)

benne a legnagyobb tisz te le te t k e lte tte , a feje

delem okossága, a z t dicsőíti az elh ú n y tb an u to ljá ra . «Hidd el néném , hogy tu d o t t is jó ta n á c so t adni.»

Az 1735 novem ber 15-ikén k e lt levél, m ely először em líti az ifjú fejedelm et, n y itja m eg a m ásodik csoportot, m ely 1741-ig terjed ; 118—

165, azaz összesen 48 levelet és h a t évet foglal m agában. A veszendő ügyet R ákóczi József nem b ír ta a porból felemelni. M ikesnek fáj az ifjú fejedelem bánásm ódja, eljárása, n em m ag y ar v olta. Az új viszonyok nyom asztó h a tása, a fu llad t levegő k áb ító súlya m ind r a j ta v an lelkén és írásán. Midőn 1737-ben A usztria és Törökország k ö zö tt k iü tö tt a háború, a vezér R ákóczit tá b o rb a hívja, gondolván, hogy sok m ag y ar csatlakozik m ajd hozzája. «De h á la Iste n n e k — ír ja Mikes — egy v alam ire való nem jött.» A zu tán T em esvár ellen a k a rjá k küldeni, de u tó b b V iddin felé rendelik. «Az isten m eg

o lta lm a z ta édes h a z á n k a t a rablástól.» H a rm a d fél hó n ap p al később m eghal R ákóczi József 38 éves k orában. E gy e lro n to tt élet keserve zokog Mikes leveléből : «Ism ét fő nélkül m ara- d ánk. D e n em sokára szükségünk nem lészen főre ; m e rt m inap is eltem etők egy a ty á n k fiá t és a m ennyin m á r m a ra d tu n k , egy szilvafának is elférünk az árn y ék áb an . A k i m inket terem te tt, an n a k legyen meg a k a ra tja ra jtu n k . Ő m in k et p éldául t e t t az egész nem zetünknek, és boldogok azok, k ik ta n u ln i fognak ra jtu n k , k ik az országgal e g y ü tt ta r ta n a k , és a k ik fü s t

höz hasonló okból el nem h ag y ják n em ze tö k et és örökségöket. A dja isten, hogy soha senki b e n n ü n k e t ne kövessen és irtózva halljo n b e szélni a m i hosszas bujdosásunkról».

A zu tán lassan k én t n y u g o d tab b le tt s ú jra

(15)

. élénkül. Jászb a rendelik s előre örül, hogyha nem is E rd ély t, de a «köpönyegit» meg fogja látn i. És m időn tényleg m egteszi az u ta t, ezt ír ja : «Elítélheted néném , m icsoda só h ajtáso k at b o csáto ttam , m ikor az édes h azám h av asi m ellett m entem el. Ö röm est bem entem volna Zágonba, de az ú r befödözte elő ttem az oda vivő u ta k a t ; m e rt az egész föld övé». 1740 június 22-én ism ét R odostóban van. Id ézi k ed ves tö rö k példabeszédét, hogy még v o lt i t t a rak ás kenyérből, a rra vissza k e lle tt jö n n i; s hozzáteszi : «Már in n é t v agy m ennyországba vagy E rdélybe kell menni». A ztán m eghalt a

«római császár» s az au sztria i ház elfogyott a férfiágról ; a király n é tró n ra lép. H á th a m ost v isszatérh etn e tü n d é r hazájáb a? S az ötvenéves em ber am n esztiát kér, hogy hazam ehessen. De M ária Terézia nem ad kegyelm et : Nec nom i

n e tu r in nobis — ne is em lítsék elő ttü n k , í «Tartozunk m eghálálni a k irály n én ak — írja keserűn Mikes — hazánkból való k irekeszté

sünket.» N incs kegyelem, nincs rem ény. R á kóczi F erenc h alála le s ú jto tta , M ária Terézia h a tá ro z a ta m egtörte.

1742-ben a z u tá n kezdődik a h a rm a d ik cso

p o rt, mely 1758-ig, 16 évre és 42 levélre te rje d ki. Mikes m in th a egyszerre m egöregednék.

N incs m ár benne se jókedv, se harag, se hum or, se elkeseredés. N em v á r im m ár sem m it az élettől, a jövőtől, csak m ély vallásossága ta r tj a fenn. Id ő tö ltésü l írt-fo rd ítg a to tt eddig, m ost a fo rd ítás foglalkozásává le tt. A 18 év a la tt m ajd u g y an an n y i k ö te te t ír ; lefo rd ítja a M ulatságos N a p o k a t s egész so rát a «spiritualis» : v allás

erkölcsi k ö nyveknek : Az ep isto lák n ak és evangélium oknak m ag y arázata, K atechism us fo rm á já ra való közönséges o k tatáso k , K eresz

*3

I

(16)

14

té n y i gondolatok, K risztus Jézus életének h is

tó riá ja , A valóságos keresztények tü k ö ré, Az iz ra e litá k szokásairól, A keresztények szokásai

ról stb. E zek et írja, átdolgozza, m ásolja. A le

velek alig érdeklik ezentúl : 1742-ben három levelet ír, a z u tá n három évben egyet sem . S h a ír : száraz, tanulságos dolgokat ír. I t t - o t t egy-egy késői n ap su g ár kergeti a m ind hosszab

bodó á rn y ék o k at. M ajd szürke borongás lepi el elm éjét és leveleit. S m időn 1758-ban engedélyt nyer, hogy erdélyországi rokonaival levelez

hessen, teljesen ráú n a L evelekre s egy h a ta lm a s nekilendüléssel, m elyben benne van az ő vég

telen jó szíve és p á ra tla n kedvessége, az ő hűséges lelke és vallásos m egnyugvása, b e

fejezi m űvét, az elsőt irodalm unkban, m elyet nem a n n y ira ta r ta lm a vag y form ája, hanem in k áb b író ján ak nagy egyéni jelességei m e n te nek meg örökre az elfeledéstől.

H árom évvel később, 1761 szeptem ber 29-én, M ikest m eg tám ad ja a pestis s n ég y n ap i betegség u tá n 71 éves k o ráb an m eghalt.

R ákóczi h alála u tá n te le p e d e tt meg R odostón egy m ag y ar em ber, H o rv á th Istv á n , k it a feje

delem á lta l a la p íto tt tem plom p a p ja a szen t

egyház m e g ta k a ríto tt jövedelm éből g ály arab ságból a tö rö k tő l k iv á lto tt. T izen k ét évvel v o lt idősebb M ikesnél s m inden jel a rra m u ta t, hogy Mikes ő rá, az utolsó rodostói m ag y arra b íz ta k é z ira ta it. A nyolcvanas évek elején H o rv á th Is tv á n á ta d ta azo k at egy Mészáros n ev ű szol

n o k i ered etű m agyarnak, k i K on sta n tin á p o ly b a m e n té b e n kegyeletből fölkereste R odostót. M i

d ő n M észáros 1786 végén Bécsbe u ta z o tt, az o tta n i m ag y ar újság szerkesztőjét, Görög D e m e te rt «egy igen ritk a , m a g y a rrl ír t k ö n y v vel» aján d é k o z ta meg, m elyről a z t m o n d o tta ,

(17)

hogy R odostóból h o zta k i s Mikes K elem en, a Rákóczi tá r s a írta . Görög á ta d ta a k é zirato t K ulcsár Is tv á n szom bathelyi ta n á rn a k , k i el

h a tá ro z ta , hogy szép és értelm es m ag y arság ára való te k in te tte l a m ag y ar tö rté n e te k g y a ra p í

tá s a céljából k iad ja. A cenzortól meg is v o lt m ár 1792-ben hozzá az engedély, de K ulcsár k é se tt a kiadással, m e rt nem v o lt bizonyos benne, hogy Mikes csakugyan élt-e. Midőn T ó th Ferenc, m agyar eredetű francia tá b o rn o k tól, ki K o n stan tin áp o ly b an is ta rtó z k o d o tt s m ost Szom bathely közelében la k o tt, m eg tu d ta, hogy Mikes tényleg R ákóczi k am arása volt, k ia d ta 1794-ben a m űvet, m ely et ő n ev ezett el először T örökországi Leveleknek. D e a könyv nem k e lte tt sok figyelm et s nem is h itté k á lta lá b an , hogy Mikes igazában é lt ; s m időn Toldy F eren c 1861-ben ú jra k iad ja, szintén m egem lék

ezik k o rtá rsa i egy részének e hiedelm éről, m e

ly e t csak ő neki sik erü lt teljesen lero n tan ia.

Mikes é lt és él máig.

Bánóczi József.

(18)

(19)

1. (I.)

Gallipoliból, Anno 1717. 10. octobris.

É des néném , h álá légyen az istennek, m i ide érkeztünk m a szerencsésen, Franciaországból pedig 15. septem bris in d ú ltu n k meg. A fejedel

m ünknek, istennek hálá, jó egészsége volna, hogyha a köszvény b ú csú t a k a rn a tőle venni : de rem éljük, hogy i t t a tö rö k aér elűzi.

É des nénérn, mi jó a földön járn i. L á tja k e d ,1 még Sz. P é te r is m egijedett volt, m ikor a vízben sippadoztak 2 a lábai : h á t m i bűnösök, hogy ne félnénk, a m időn a hajó n k olyan nagy habok k ö zö tt fo rd ú lt együk oldaláról a m ásikára, m in t az erdélyi nagy hegyek — ném elykor azoknak a te te jé n m en tü n k el, ném elykor pedig olyan nagy völgyben estünk, hogy m ár csak a z t v á rtu k , hogy reánk om oljanak azok a vízhegyek ; de mégis olyan emberségesek v o ltán ak , hogy tö b b e t nem a d ta k innunk, m intsem k e lle tt volna.

E lég a, hogy i t t v agyunk egészségben ; m ert a tengeren is m egbetegszik az ember, nem csak a földön, — és o tt, h a a h in tó m egrázza, elfárad, és jo b b egyepegyéje з vagyon az ételre : de a h ajó b an az a szüntelen való rengetés, h án y kó

dás a főt elhódítja, a gyom rot felkeveri, és úgy kell ten n i, v alam in t a részeg em bernek, a k i a b o rt m eg nem em észtheti. A szegény gyom rom n ak is olyan n y av aly á b an k e lle te tt lenni vagy k é t első nap, de azu tá n úgy k e lle tt ennem , v a la m in t a farkasnak.

1 Kegyelmed. — 2 Süppedez. — 3 Étvágy.

Mik K lomén. 2

(20)

A fejedelm ünk a hajóból m ég nem szállo tt v ala le, hogy egy ta t á r h á m ,1 ak i i t t exilium ban vagyon, holm i a já n d é k o t külde, és a tö b b i kö

z ö tt egy szép lo v a t nyergeivé. I t t a fejedelem nek jó szállást a d ta k , de m i ebül v ag y u n k szállva, de mégis jo b b an szeretem i t t lenni,2 m intsem a hajóban.

É des néném , a ked kedves levelit, vagyon m ár k é t esztendeje, hogy vettem . Ig a z a t m o n dok, hogyha az esztendő egy hónapból állana.

Rem énlem , édes néném , hogy m ár ezután, m inthogy egy aérrel élünk, g y ak rab b an veszem kedves levelét. De, m inthogy egynéhány száz m ély földdel közelebb v agyunk egym áshoz, úgy tetszik , hogy m á r in k áb b is kell kednek engem et szeretni : én pedig, h a igen szeretem is kedet, de tö b b e t nem írh a to k ; m ert úgy tetszik , m in th a a ház keringene velem , m in th a m ost is a h ajó b an volnék.

2. (II.)

Gallipoli, 2 i. octobris 1717.

É des néném , még kednek sem m i levelét nem v e ttem , am ely nem igen jól esik nekem , de az igen jól ese tt : lá tv á n a köszvény, hogy nem b e csülik, a fejedelm et elhagyá, a k i is m a a ta t á r h ám lá to g a tá s á ra m ene ugyan a ta t á r h ám lo ván. Igen nagy b arátság g al fogadta. A zt gon

d o ltam elsőben, hogy m ajd elrabolnak b e n n ü n ket, m á r csak a z t néztem , hogy m elyik kötöz meg : de ezek igen em berséges em berek, jó szívvel beszélgettek volna velünk, de oly kevés

1 Hám : khán, fejedelem. — 2 Erdélyiesség.

(21)

idő a la tt nem lehetőnk ta tá ro k k á . A fejedelem elbúcsúzván a hám tól, m i is m egköszönvén csak főintéssel ő ta tá rsá g o k n a k jó a k a ra t jó k at, a szállásra m enénk, és az u ru n k n ál egy szép p a rip á t hagyának.

Gondolom, hogy holnap id ehagyjuk ezt a puszta, kies, szom orú lakóhelyet, m ivel a csá

szár veres h in tó ja elérkezett, a m elyet u ru n k u tá n k ü ld ö ttek . V eresnek azért hívom , m ert kívül veres posztóval vagyon b éborítva, de a h in tó n ev et nem érdem li, m ert csak kocsi.

Á z ta t pedig négy fejér szokta húzni, vagy vonni, azo k at pedig az ügettetéssel nem te rh e lik ; m ivel m ár a z t el is felejtették , an n y ira m egöregedtek — nyolcvan esztendőt csak a d h a tn i a négynek. L ehetetlen, hogy m á r ne szóljak a kocsisról. A zt gondolná ked, hogy valam i polgárm ester igazgatja a z t a négy lo

v a t — an n ak az ő tiszteletre m éltó fehér sza

k á já t n agy csendesen m ozgatja a nyerges ló, az egyik kéziben a gyeplőt t a r tj a mégis régi szokásból, m ondom , régi szokásból ; m ivel a lovai gyeplő nélkül is tu d já k a leckét : a m ásik kéziben pedig a p ip át, g y ak o rta füstölvén öreg lovait, hogy meg ne n áth áso d jan ak .

E m ind jó, édes néném , de B elgrádnál m eg

v erték a tö rö k ö t.1 A nép i t t m ár szalad Á zsiába.

Ú gy tetszik, m in th a m ár a ném et D rinápolynál volna, noha vagyon o n n ét m ásfélszáz m ély- földnyire. E leget m ondjuk, hogy mi az é rt j ö t tü n k , hogy vélek hadakozzunk, de ők csak szaladnak, k i ide, ki am oda. J a j! édes néném , hogy lehet ilyen néppel hadakozni? E lég a, hogy holnap m egindúlunk D rinápoly felé, hogy o tt m eglássuk a z t a hatalm as, és sok feleségű

1 Szavojai Jenő verte meg.

19

2

(22)

császárt, és a fényes, tündöklő p o rtá t. De, édes néném , a restséget el kell űzni, a tő t le kell ten n i, azokban a kis kezecskékben a p e n n á t kell venni, és énnekem g yakran kell írni, legalább m inden h éten h é t levelet. De az egészségre igen kell vigyázni, és engem et szeretni kell ; m e rt ki szereth etn é az édes néném et jobban, m in t én?

3. (V.)

D rinápoly, 29 novem bris 1717.

É des néném , m icsoda szerencsés asszony ked, hogy közel nem v ag y u n k egym áshoz ; m e rt m in d já rt m egölelném kedet, és m entői szebben és jo b b an lehetne tőlem , m egköszönném kednek azt, hogy kedvesen v e tte levelem et, és öröm m el olvasta. A nnyi levelet írok kednek, és olyan hosszú leveleket, hogy még összeteszi ked a k é t kézit, és úgy fog kérni, hogy ne írja k a n n y it ; m e rt énnekem nincsen nagyobb gyö

nyörűségem , m in t m ikor kednek írok — jaj ! h azu d ta m , édes néném ; m ert a ked leveleit olvasni még nagyobb gyönyörűség nekem , nem is le h e t olyan gyönyörű leveleket m ásnak úgy írni, csak kednek, úgy tetszik , hogy a m eg vagyon tiltv a m ásoknak.

U gyan is, édes néném , ne kím éljük egym ást, han em szüntelen írju n k egym ásnak. H a az idő a n n y ira e lh á n t v e te tt egym ástól ; am ennyiben tő lü n k lehet, á llju n k bo szu t ra jta , és h a m ás

képen nem lehet, az Írással beszélgessünk egy

m ással — ta lá n végtére m egúnja, és egym ás m ellé teszen m inket. D e m inthogy az soha olyan h a m a r m eg nem lesz, m int én k ív án n ám , az é rt addig is csak írju n k , és ism ét írju n k .

(23)

21 A zt pedig m éltó m egírni kednek, hogy a h a ta lm a s fővezér m a ide érk ezett a táb o rró l és n agy pom pával jö t t bé a városban. A kalm a- k á n y 1 és az i t t lévő nagy u ra k eleiben m en te

nek, kiki m aga u dvarával. E lm ondhatni, édes néném, hogy a vezérek a földi istenek ; m ert m ás országokban a k irály o k at sem fogadják olyan nagy pom p áv al és cerem óniával, m in t ezt a vezért fogadták. De jaj ! nem olyan-é ezeknek az ő nagy dicsőségek és fényességek, m in t a kom édiákban lévő királyságok? K ét, három óráig t a r t a kom édia, a királyság sem m egyen to v á b b : ez a vezér is nagy pom pával jö t t bé, ta lá m holnap egy szekérre teszik, h a t em ber kiviszi a városból. E z t pedig igen könnyen m egérheti, ta lá m m aga is tu d ja ő a z t ; m ert, a k alm ak án y veje lévén a császárnak, a felesége kétség nélkül jo b b an szereti vezérné lenni, m intsem kalm akányné. E z t úgy hiszem, m in t h a a szájából h a llo tta m volna.

Amíg pedig a z t a szerencsétlen n a p o t eléri, addig a z t írh ato m kednek a vezér felől, hogy h a tá v ú i lá tta m is, de szép em ber. É s a z t nem kell csudálni, h a erős, izmos ; m e rt az a p ja h ázán ál az ökrökkel kell néki küszködni, és egy m észáros fiának erősnek k e lle tt lenni. E bből elitélheti ked, hogy m észáros fam ilia, és hogy legközelebb az a p ja is a volt, és m aga is azon tu d o m á n y t kö

v e tte egy darabig. H ogy folyna, jól a dolga ennek az im perium nak, am időn egy m észáros

n a k a d já k a z t k ézib en ?

D e nekem úgy tetszik, hogy jo b b an illik egy m észároshoz, hogy jó h a d i em ber legyen, m ivel úg}' is m inden nap v é rt o nt, m intsem egy fa- fágóhoz, a. kin m indenkor nevetek, m ikor

1 A nagyvezér helyettese ; helyesen : kajmakám.

(24)

eszem be ju t. A császár u d v a rá b a n v o lt egy fa

vágó, tö rö k ü l bald ac si.1 A császárnak meg

te ts z e tt az em ber, hogy jól v á g ta a fá t — az u d v a rá b a n valam ely tisztn ek teszi, azu tán elébb-elébb an n y ira, hogy vezérnek teszi. De szerencsétlenségére a császár o lyankor te tte vezérnek, am időn okosabbra k e lle te tt volna bízni a m uszka cárral való hadakozást. E lég az, hogy a b ald acsit vezérnek teszik, és a m uszka cár ellen küldik, a kinek is úgy m eg szo ríto tták v o lt m á r a tá b o r á t P ru th m ellett, hogy egész tá b o rá v a l fel k e lle te tt volna adni m agát, h a a baldacsi okos le tt volna. A cár látv án , hogy rab ság b an kell esni, a feleségének esziben ju t, hogy ta lá n , h a a ján d é k o t küldenének a vezér

nek, m egcsinálhatnák a vezért ; m ásnap nagy a já n d é k o t küldenek neki, a békességet is m eg

csinálják véle, és így szabadul meg a rab ság tó l a m uszka cár egész hadával.

Az a la t t érkezik a svéciai 2 k irá ly a vezérhez, és m ondja néki : ihon kezedben vagyon a cár, holnap ra b b á teh eted , h a ak aro d ; a rra feleli a vezér : údde, h a ra b b á teszem a cárt, ki viseli g o n d já t az országának? íté lje el ked, m icsoda méreggel h a llo tta ezt a feleletet a svéciai ki

rály. De a z t kérdem kedtől, nem favágóhoz illendő felelet volt-é ez? D e gondolom , hogy a m i m észárosunk okosabb a baldacsináí.

M egválik, m in t fo ly ta tja dolgunkat. É n pedig a z t kivánom , hogy a ked egészséginek dolga jól folyjon. É des néném , h a tu d n á ked, m in t szeretem kedet, hosszabb leveleket írn a nekem .

1 Helyesen : baltadsi ' (baltás).” — 2 Svédországi.

Mikes közlése nem adoma, hanem mindenestül tör

téneti tény.

(25)

4. (V II.)

D rinápoly, 12. decem bris 1717.

Ma, édes néném , a vezér izené az u ru n k n ak , hogy jó szívvel látn á, h a hozzája m enne. De m inthogy m i m ind h a jd ú k vagyunk, csak az uru n k n ak vagyon három lova, az é rt m indeni- kün k alá egy-egy lo v a t h o ztanak, és nagy török cerem óniával m enénk a vezérhez. D e Ítélje el ked, m in t m egijedtem v o lt ; m e rt m időn a vezér h ázáb an lép tü n k , a sok nép teli to ro k k al kezde kiáltozni, m in t m ikor a z t k iá ltjá k : to lv aj! — Csak azt néztem m ár, hogy m elyik rag ad meg.

D e az ijedtség nem sokáig ta r t a ; m e rt a vezér jó szívvel fogadá az u ru n k o t, és m aga mellé ü lteté. K érdeztem azu tá n , hogy m ire való v o lt az a kiáltozás? m o n d o tták , hogy szokás k iá l

tan i, m ikor a vezér valam ely idegen ú rn ak ád a u d ie n tiá t : É ljen M ahum et! É ljen a győzhe

te tle n császár! É ljen a h a ta lm a s vezér! É des néném , lá tja ked, m ikor az em ber a szokást nem t u d j a ---m ásszor én sem ijedek meg.

Elég a, hogy az u ru n k k é t óráig v o lt a m észá

rossal. A zt m ondják felőle, hogy tö b b esze v a gyon, m intsem egy m észárosnak, és nem csak a b á rd o t tu d ja forgatni, hanem az ország d o lg át is. Csak elhihetjiik, m ikor olyan nagy eszű em ber m ondja a z t felőle, m in t a m i u ru n k , a k i is a vezér p a rip á já n m en t vissza, és a z t ide aján d é k o z ta — m ár e szokás. Tudom , hogy m ikor a császárhoz m együnk, ak k o r is lesz egy parip án k .

M ondottam m ár, hogy ezek a vezérek a földi istenek. E g y királyhoz illenék ezeknek nagy pom pájok, gazdagságok, nagy udvarok. De

(26)

24

m inthogy a p o m p ájú k n ak egyik része ab b an áll, hogy m indenkor sok szolga álljon előtte, m ikor pedig országos dolgokról beszélnek, a szolgák o t t nem lehetnek : azért ném a szolgákat t a r ta n a k , és azok az in té st úgy értik, m in th a szól

n án ak , és ezek v an n a k ben a házban, am időn a vezér titk o s dolgokról beszél. E nem jó szo- kás-é? ta lá m még n álu n k is jó volna az ilyen szokás, és nem volna an n y i tem onda a háznál.

Mi ju t o t t eszem be? H a nálu n k az öreg asszo

nyok ném ák volnának, a leányasszonyok 1 nem b á n n á k : de én a z t bánom , hogy a mi dolgunk igen-igen ném án foly, és sem mi elébb való m o zd u lását nem látom . D e a ttó l ta rto k , hogy m ég h á trá b b ne m enjen, és i t t ne telep ed jü n k meg. É des néném , a fazakas a k a ra tjá n kell já r n i a fazéknak, és a z t nem m o n d h a tja a fazakasnak : m iért k ü ld ö tté i engem D riná- polyba? jo b b an szerettem volna k áposztás fazék lenni E rdélyben, m intsem k á v é t ivó findsája a császárnak. A zt nem okosan m ondja-é a török, hogy az isten rak ás k enyereket h in te tt el im itt-a m o tt az em ber szám ára, és oda kinek- kinek el kell m enni, és o tt kell m arad n i valam íg a kenyérben ta r t? I t t vagyon a m i ra k á s kenye

rü n k elhintve, az é rt együnk belőle, am íg abban ta r t, zúgolódás nélkül, és a z t ne m ondjuk, hogy jo b b volna E rd ély b en m áiét enni, m int i t t búzakenyeret.

É des néném , ta lá m nem ok nélkül ta r to k én a ttó l, hogy h a a jó isten m e g ta rt ebben a b új- dosó testben, ta lá m egy k azaln y i rak ás k en y e re t kell m egennem ebben az országban ; m e rt h a egyszer m egverik a tö rö k ö t, h a leh et tóile, a z t békességgel keni meg. A m i m észárosunk,

1 Kisasszonyok.

(27)

25 h a jó vezér is, de nem jó h a d i em ber ; h a szinte jó h ad i em ber volna is, de ő te t a császár úgy nem szereti, m in t a k alm ak án t, a kinek igen n ag y esze vagyon, de a h ad ak o zást úgy szereti, m in t én a p ró k áto rság o t, csak a n n y it is tu d hozzá — de a vezérségen. tu d n iv aló dolog, hogy k ap ; a császár veje lévén, el is érh eti ; ha a z t pedig eléri, a bizonyos, hogy a békességet m egcsinálja, h a pedig a békesség meglesz, csak üljünk a ra k á s k enyerünk m ellé ; m ert in n ét k i nem m együnk addig, am ég a z t meg nem eszszük.

É n pedig m ind addig, valam ég a rak ás kenye

rem ben ta r t, szívesen szeretem kedet. H á t ked engem et? Az egészségire jól vigyázzon ked ; semmi nincsen an n ál drágább.

5. (V III.)

D rinápoly, 1718 4. januarii.

K ivánom istentől, hogy ezen új esztendőt szerencsésen kezdje és végezze ked. L egalább k ét fontni egészséggel tö b b e t kivánok kednek, és azon kérem kedet, hogy legalább száz drám m al 1 jo b b í t s a meg ked a hozzám való szeretetit.. É des néném , noha az én szívem nek m inden zsebje, ránca, fiókja tele a kedhez való szeretetem m el ; de mégis olyan vagyok, m in t egy d a ra b jég, h á t azért ne írja k kednek?

A való, megérdem lem , hogy igen szépen m eg

köszönje ked, hogy ilyen fagyoson is öröm m el írok, és tu d tá r a adom kednek, hogy m a a győz

h etetlen császárnak fényes p o rtá já n 2 voltunk, 1 Súlymérték ; száz drám körülbelül negyed kiló. — 1 A nagyvezér és külügyminisztérium palotája.

(28)

ah o v á nagy pom pával v itté k a fejdelm et.

A dív án h ázb an 1 fo g ad ta a fejdelm et a vezér, a z u tá n a fejdelem elejében té te tv é n egy kis kerek a s z ta lt és a rra egy nagy ezüst m edencét.

Az é tk e t elhozták, de csak egyenkét ra k tá k a z t bé. Se kés, se villa, se abrosz, se asztalkendő nem a lk a lm a tla n k o d o tt az asztalon. M ind pedig a vezérnek, a k alm ak án n ak külön-külön asztal v o lt előtte, és m indenik asztalra egyféle étk e i te tte k egyszersm ind. Az ebédnek vége lévén egy óra m úlva a z u tá n a fejdelm et a császárhoz v itté k . Senki közülünk a fejdelm et nem kísérte.

É s a m időn a császár e lő tt volt, egy nyusztos k a ftá n t a d ta k reája. Az idő a la tt, hogy a csá

szárnál v o lt a fejdelem , m inékünk m inden;- kün k n ek egy k a ftá n t a d ta k a h á tu n k ra .2 A fejdelem kijővén a császártól, a császár p a ri

p á já ra ü lt, m i is m in d n y ájan lóra ü ltü n k , és legalább harm in c k irály kisérte vissza a szállá

sára. É des néném , ne nevessen ked ; m ert, ha m in k et lá to tt volna ked a k a ftá n b a n : olyan, m in th a an n y i egyiptom i k irály kisérte volna a fejdelm et — csak épen, hogy nem v agyunk olyan feketék. É des néném , ne csudálja ked, h a a felséges k irály o k n ak nagy hidegek v o lt ; m ivel m a igen kem ény idő v o lt ; a z t is tu d ja meg ked, hogy ő h atalm asságok éhen jö tte k vissza a vendégségből. A m ely p a rip á n vissza

té r t a fejdelem , a z t a császár ide aján d é k o zta egész szerszám m al ; egy buzogány és egy k a rd is v o lt a nyergen. E n g em et úgy szeret ked, h a az egészségire vigyáz ; én pedig úgy szeretem kedet, h a egészséges.

1 Tanácsterem — 2 Kaftán : hosszú török dísz

köntös. Hogy rájuk adták, annak volt jele, hogy szívesen látott vendégek voltak.

(29)

6. (X.)

D rinápoly, 15. m ar. 1718.

Édes néném , épen ma, h a jól felszám lálom , egy holnapja, hogy írta m kednek. D e szak á

lom ra fogadom , am ikor leszen, hogy h a az idő meglágyúl, g y ak rab b an írok ; m e rt m árv án y k ő volna is a ked szíve, de m egszánna, h a lá tn á ked, m in t vagyok, vagy is inkább m in t v agyunk szállva. A házam 1 négy kőfalból áll, azon egy fatáb lás ablak, azon a szél m ind szélyire, m in t hosszára béjöhet ; ha pedig papirossal bé csinálom , az egerek és a p a tk á n y o k a p ap iro st vacsorájokon elköltik; A m obiliám egy kis fa székből áll, az ágyam a földre vagyon te rítv e , és a h á z a m a t egy cserép tá lb a n való kevés szén m elegíti. Dé a z t ne gondolja ked, hogy m ind ezek u tá n én legyek legm éltóbb a szánásra ; m ert tíznek sincsen egy fa széke, se olyan ágya, m in t nekem , se csak ,a tá b la is az ablakjokon.

A hó lengedezve bém ehet az ág y ak ra — de lehet-é ág y n ak híni egy le te ríte tt p okrócot a földre? Ilyen p alo ták b an lak u n k ám mi! D e a rem énység igen szükséges lévén az em bernek, és olyan szükséges, m int az eledel, a rossz házakban lakván m o stan áb an a z t rem éljük, hogy még jókban lakunk. M egérjük-é még a z to t valaha? —- D e a z t m egértük, hogy ide é rk ezett a spanyol követ, a k it a fejedelem hez k ü ld ö tt a király igen sok Ígérettel, hogy m in denekben segíteni fogja. Ma reggel szem ben v o lt uru n k k al, aki is fennállva fogadta, és b e szélt véle vagyr fél óráig. A zt tu d ja ked, hogy

Itt annyi mim szoba

(30)

szeretem kedet, a z t is tu d ja ked, hogy az egész

ségre kell vigyázni, azt is, hogy a hideg házban nem lehet so k at írni.

7. (X II.)

D rinápoly, 27. apr. 1718.

É des néném , ked még engem et nem üsm ér jó l ; m ert h a üsm érne, nem írná azt, hogy é n nekem is olyan ritk á n ír, v alam in t én írok. Nem fél-é ked az én re tte n tő bosszúállásom tól?

T u d ja-é ked azt, hogy nincsen nagyobb gyö

nyörűségem , m in t bosszút állani azon, a k it szeretek? A kire haragszom , an n ak m egbocsá

tok, am ennyiben lehet, de a k it szeretek, azon bosszút kell állanom — ezt h íjá k édes bosszú

állásn ak ; bosszút állani pedig azon, a kire h a ragszunk, a keserű bosszúállás. E z t sokan nem így ta r tjá k , de m i k e tte n így ta r tju k , meg sem b án ju k . Á lljunk h á t bosszút egym áson, és ír ju n k g y ak ran egym ásnak. H ír t akar-é ked tu d n i? a ked k ív án ság át bé nem tö lth etem . A francia k ö v et Bonac 1 i t t nem azon m u n k á l

kodik, hogy a hadakozás to v á b b ta rtso n , h a nem hogy csak h am ar vége legyen. A ném et a z t k ív án ja, a török pedig m á r is m eg ú n ta a h a d a kozást. H á t m i m it csinálunk a k e ttő között?

Csak a m in t vonják, úgy kell táncolnunk. H a dak o zásra h itta k ide, de békességre jö ttü n k . L ehet-e m á s t kívánni, hanem csak azt, am i az istennek tetszik? É s az ő rendelése u tá n kell já rn u n k , és azon nem sétáln i kell, hanem fu tn i, m e rt az isten a z t szereti, hogy fussunk az 0

1 De Bonnac marquis.

(31)

a k a ra tjá n , ne csak jó kedvvel, hanem öröm m el.

N e szom orkodjunk h á t azon, h a a dolgok úgy nem folynak, a m in t nékünk tetszen én ek — a ki a jö v en d ő t igazgatja, a z t is tu d ja , hogy m in t kell folyni azoknak. D e azon szom orkodnám , h a nem szeretne ked : ked pedig örüljön ; m ert retten etesen szeretem kedet. H á t az egészség jó-é? V igyáz-é ked reája? Jó é ts z a k á t édes néném .

8 . (X III.)

D rinápoly, 9. m áj. 1718.

N ém elyeket az isten felm agasztal, ném elyeket m egaláz és m indeniknek h á lá k a t kell néki adni.

É des néném , m a ez i t t m eg tö rtén t. — A kal- m ak án a vezérségre felhága és a szegény m é

száros abból kiesék. Ma a császár egy kapicsi p a sá t 1 külde a vezérhez, hogy a pecsétet a d ja vissza, és m in d en it a sá to ráb an hagyván, o n n ét m enjen ki.-Szegénynek m indenét egyszersm ind el kelleték h a d n i — csak a ra jta való köntössel lóra ü lte tté k — egynéhány csauz 2 kikisérte a városból. L ehetetlen vala a szívnek ra jta meg nem esni, a m időn az a b lak u n k a la tt m ene el v agy tizen k ét kisérővel. A való, hogy meg nem ölik, hanem valam ely basaságot ad n ak néki.

D e m icsoda nagy m agosságról e se tt le! — H a m eg tek in tjü k , hogy m észáros volt, a z t m ond

h a tju k , hogy nem n ag y o t e s e tt; de az t kell néznünk, hogy micsoda felm ent v o lt és fejdel- m ek rendin v o lt ; úgy m eglátjuk, hogy m ély

ségbe esett. Az ilyen állap o tb an látju k , hogy a 1 Helyesen: kapidsi basi, palotaőrök tisztje. — Helyesen : csaus, poroszló.

(32)

k irály o k n ak u ra a porból, az eke mellől, a m é

szárszékből n ag y ra felemel v alak it, és egy kevés idő m úlva az előbbeni á lla p o tjá ra h a g y ja esni, és az eset u tá n való állap o t sokkal nehezebb a felem eltetés e lő tt való állapotnál ; m ert a világi dicsőséget m egkóstolta.

É des néném , eleget elm élkedhetnék az em ber az ilyen változásokon ; de azt kell m eggondol

nom , hogy levelet írok, nem könyvet. H anem m á r visszatérek ahhoz a világi boldogságban lévő új vezérhez, a kinek is m inden boldogságá

v al csak olyan sorsa lesz még, ha nem roszabb, m in t az elő ttev aló ján ak , de addig csak úsz, am íg lehet.

M ihent a szegény m észárostól a p ecsétet el- k é re tte a császár, és k ite tté k m inden jószágából, a k a lm ak án y n ak a d ta a császár a pecsétet, és azzal a h atalm as vezérségre felem elte. É s a csá

szártól kim envén, pom pával m en t a le te tt v e

zérnek sáto ráb an — ahol m inden jó szág át kézi

hez vette, és m agáénak foglalta. Szép dolog, édes néném , u ra lenni fél óra a la tt egynéhány százezer ta llé rt érő p o rték án ak . Csaknem bizo

n y o sn ak ta r th a t ta ez a szerencsés vezér, hogy a dicsőséget eléri : egyik a, hogy a császár a feleségét igen szereti ; m ásik a, hogy m ag át is igen kedveli ; hogy ne m ászo tt volna fel a k e rékre? Ez, a való, nem v o lt mészáros, de egy szegény íródeákságból v e tte fel a császár, az

u tá n elébb-elébb v itte , a leán y á t is neki a d ta , k alm a k á n y n a k te t te — ihon m ár vezér, és Ib ra h im p asán ak h íjják . Szeretném tudni, hogy h a gondolkodik-é a világi változásokról? de h a gondolkodik is, h a nem is, m á r a pócon vagyon.

O tt ül, am ég lehet, m i is it t ülünk, am ég leh et ; m e rt a csaknem bizonyos, hogy m á r h a d a k o z á st nem kell v árni, és a békességet is

(33)

31 m ag a mellé ü lteti. A m aga haszn a keresése is a z t hozza m agával ; m e rt ő nem hadakozó em ber. elm éje n agy vagyon, de nem a h a d a k o zásra.

Még m ost is elég b iz ta tá s t adnak, de a m ind füstbe megyen, és a h azán k felé való m enete

lünknek sok szép vigasztalása úgy eloszlik, m in t a felhő. K étségben kell te h á t esnünk? T ávul legyen. Bízzunk, rem éljünk, édes néném ! az istenben, h a szinte m inden bizonynyal tu d n ó k is, hogy meg nem a d ja azt, a m it k ívánunk.

A való, nehéz Zágon nélkül ellenni, nehéz m in den esztendőben 12 h ó n ap p al a v állam o t te r helni, és a házasságtól messze, v agy teljességgel elesni ; ez m ind nehéz és súlyos dolog, ugy-é édes néném , de a z é rt v ag y u n k keresztények, hogy bízzunk. — Ism ét elfelejtettem , hogy le

v elet írok, és nem könyvet, és hogy kednek sem m i szüksége nincsen az én prédikálásom ra.

De az asszonyt alázato san k ö v eti p ré d ik á to r uram ; m e rt m a i t t olyan nap vagyon, hogy k é t em b ert- a m értékben te tte k : az egyike fel

m ent, a m ásika le, és m i a földön m a ra d tu n k ; mégis p ré d ik á to r uram az ilyenről ne gondol

kodjék? A pedig csak azért, hogy az asszonynyal nem kell félben h a g y a tn i a já té k o t, és hosszú levéllel nem fárasztani. M egm ondám, hogy sze

re te m a bosszúállást, de m ár megszánom kedet, és elvégezem a bosszúállást. H éj ! h a tu d n á ked, m in t szeretem kedet! h á t ked? Az egészségire vigyázzon ked. De a g y erty ám m in d já rt el- aluszik, én is alszom.

(34)

32

9, (XVI.)

D rinápoly, 15. aug. 1718.

Ihon, édes néném , e lesz az utolsó levelem ebből a császári városból. I t t m ár m e g e ttü k a nekünk re n d e lte te tt rak ás kenyeret. M ár t o v áb b m együnk, de nem elé, hanem h á tra , és azon rak ás kenyér mellé ülünk, a m ely K o n sta n tin á p o ly m ellett v á r m inket ; m ert am itő l ta r to ttu n k , ab b an to rk ig estü n k — ki vészén ki abból? Csak az isten. E nnek elő tte egy

néh án y n ap p al hozák meg a h írit, hogy 21. jul.

a vezér m egcsinálta a huszonnégy esztendeig ta r tó békességet a n é m e tte l.1 H a addig i t t kell ülnöm , jó é ts z a k á t a m enyasszony tán cá n ak . J a j! édes néném , h a addig az édes lelkem m a

ra d a kövér testem ben, csak török k en y eret kell enni a rakásból.

A békesség m eglévén, i t t m á r sem m i dolgunk nincsen, meg is in d ítjá k holnap az u ru n k o t a császári főváros felé. M ár i t t erősen rak o d u n k . Elég szekereket a d ta k szám unkra, még tö b b et, m intsem kellene ; m e rt elitélheti ked, hogy m in

den p o rté k á m a t felrak tam egy kis szekérnek a negyedrészére. Az én p o rté k á m pedig nem leg

kevesebb a többinél. V an n ak i t t olyanok, hogy tizen sem ra k h a tn a k meg egy szekerecskét. De még lo v ak o t is ren d eltek alán k ; m e rt ha ö tv e- nen vagy u n k is, de nincsen tö b b ö t lovunknál, a m in t m ár m egm ondottam . H olnap m egindú- lunk. H ol lészen lakóhelyünk, még nem tu d o m . Elég a, hogy in n é t elvisznek valahová. F o r

gács ú r is velünk jő. M icsoda öröm m el láto m Passzaroviczi béke.

(35)

m eg kedet! De az egészség jó legyen, hogy az öröm is nagy lehessen. T ö b b et is írnék, de m i

ko r ú tr a kell készülni, ak k o r nem leh et so k at írni. Isten keddel, édes néném , ihon ebédre hínak.

10. (X V III.)

B ujukdere, 15. septem bris 1718.

Édes néném , m á r k étszer volt az a szeren

csém, hogy lá tta m k ed et : de úgy tetszik, m in th a még nem lá tta m kedet. De a z t v e tte m észre, hogy m ikor kednél vagyok, a n ap oly sebesen repül, v a la m in t a fecske ; m ikor pedig i t t vagyok, ak k o r rá k h á tá n jár. D e én vesze- kedhetném keddel ; m e rt k é t n a p tó l fogvást levelét nem v e tte m kednek, hogyha pedig le- tennök a restséget, m indennap veh etn ék levelet k étszer is. A zt jó m eg tu d n i kednek, hogy én telh etetlen vagyok a ked leveleinek olvasásában.

H a a z t a k a rja ked, hogy jó kedvű legyek, g y ak ran kell nekem írni. M ikor pedig a ked leveleit olvasom , ak k o r nincsen szükségem a hegedűsre, hogy tán co ljak ; m ert a z t tudom , hogy m ások is úgy ta r tjá k , hogy egy kedv szerint ír o tt levél jo b b egy tán cn ál. I t t m i csak v árju k , hogy szállást rendeljenek, addig sátorok a la tt le

szünk, m int az izraeliták.

A francia követnek B onacnak közel m ihoz- zánk egy háza lévén, g y ak o rta jő ide feleséges- től, de még m inálunk nem volt. A zt ak arja, hogy m i m en jü n k elsőben hozzája, abból pedig sem m i sem lesz ; m e rt a mi u ru n k tu d ja , mi illendő és m i nem illenék hozzája. Még a titu lu s irá n t is vagyon valam i ak ad ály , és az ilyen a k ad ály m eg ak a d ály o ztatja, hogy az ak ad ály

Mikes Kelemen. 3

(36)

elvettessék, és ilyenform án egym ást meg nem lá tjá k . De m inthogy nekem sem m i akadályom nincsen, se a p raeced en tia,1 se a titu lu s ir á n t a kö v ettel, a z é rt gyak ran járo k hozzá jók. Az asszony olyan m in t egy d a ra b nádm éz — azt is elm ondhatni, hogy olyan az asszonyok k ö zö tt, m in t a jóféle gyöngy a tö b b gyöngyök k ö z ö tt.

J a j! elfelejtettem , hogy soha sem kell egy asszonyt dicsérni m ás asszony e lő tt ; m e rt az nem esik jó ízűn. H á t az nekem jó ízűn essék-e, hogy a levélben k áposztás fazéknak neveznek?

De én a z t csak elszenvedem a h aszn áért.

M icsoda szép állapot, m ikor az em ber a n énjire meg nem haragszik! Az egészség m in t vagyon?

V igyáznak-é reája? Szeretnek-é, a m ióta nem lá tta k ? M ert én úgy szeretlek, édes néném , m in t a k áp o sztát.

11. (X X V II.)

Jenikő, 18. jun. 1719.

É des néném , igen-igen szükséges kednek egy h ír t m egtudni, az é rt hogy bolhák ne csípjék kedet. Tudniillik, hogy k é t gyorgyiánus 2 fejdel- m e t az aty jafiai az országból kiűzvén, segítsé

g et jö tte k ide kérni a császártól. Aki is segítsé

g et ad v án nekik, a m éltóságos fejdelm ek ide jö tté n e k , hogy in n ét h ajó n a segítséggel a F eketetengeren visszám enjenek. Ő m éltóságok pedig egy n y o m o ru lt korcsom ára sz á llo ttá n a k — cselédjök elég vagyon, de az u d v ari nép nem ru h á sa b b a m i cigányinknál. A zt pedig ne gondolja ked, hogy ő m éltóságoknak pénzek

1 Elsőbbség. — 2 Georgiái.

(37)

35 ne volna ; m ert valam ég a cselédekben ta r t, addig pénzek is lészen, m e rt am időn a pénzek elfogy, k e ttő t vagy h á rm a t az u d v ariak közűi eladnak, és így a pénz elfogyván, az u d v ariak is fogynak. Ma tíz órak o r a fejedelm ünk lá to g atására jö tté n e k sok u dvarival, de azok olyan rongyosak voltának, v a la m in t a szolgák. Nem is tudom , m iért viselik a fejdelem n ev et ; m ert a bizonyos, hogy jo b b an szeretném a brassai bíróságot, m intsem az ő fejdelem ségeket. Való, hogy a gyorgyiánusok azelő tt hadakozók vol

tá n a k , de m o stan áb an nyom orultak. Görög valláson van n ak . N ekünk is v an n a k o tt mis- sionáriusink. A fehér nép 1 o tt közönségesen igen szép.

A zt ír ta v o lt ked a m inap, hogy m ár é rt franciául. — A ztot igen jól cselekszi ked, hogy idegen n y elv et tan u l. B ár a mi földink azon vo l

nának, hogy idegen nyelvre ta n ítta tn á k gyer

m ekeket, de az olyan á lla p o tta l oly keveset gondolnak, hogy még csak az írá sra és az olva

sásra sem kényszerítenek a leányokat, hogyha csak azoknak nem volna a rra kedvek — a z t a k é t dolgot egy nem es leánynak nem csak illik, de szükséges is tu d n i. Azon kívül, hogy a v allás

hoz a szükséges, hogy holm i jó kön y v ek et olvas

hasson ; de az m icsoda szükséges egy nem es asszonynak, hogy az u ra tá v u l létében az u rá t m indenekről tudósíthassa, és az ura levelét el

olvashassa. Nem leh et m indenkor olyan em ber m ellette, akivel ira tta th a ss o n ; de h a szinte v o ln a is, a férj fi nem csak a hagym áról és a dézm a borról kiv án n a írni a feleségének, hanem m ás egyéb, egyeségből, szeretetből szárm azó g o n d o latait is leírná, ha a felesége tu d n a írni

1 Nők.

-* ♦

(38)

36

és olvasni : de m inthogy nem tu d , úgy ír néki, v alam in t egy idegennek. H a m egvizsgálnék, hogy m icsoda levelet ír az u ra egy olyan asz- szonynak, ak i nem tu d olvasni, és hogy m i

csodást ír a tis z tta rtó já n a k , m eglátnék, hogy m indegyik egy h ú ro n pendül, és nem sok k ü lönbség vagyon közöttök. A rról nem is szólok, hogy m ennyi külső dolog tö rté n ik olyan, am e

ly e t az em ber öröm est m egírná a feleségének, ném elykor szükséges is volna m egírni : de e l

hagyja, m e rt a felesége nem tu d olvasni, és a z t nem a k arja, hogy m ás is m egtudja. E rre a z t felelik ném ely csúfos és rövid eszű anyák, hogy nem jó egy leánynak, hogy írni tu d jo n . — Oh!

m ely okos beszédek ezek ! m in th a az írás okozná a rosszat, és nem a rossz az írá st — A k ár tu d jo n a kéz írni, a k á r ne tu d jo n , de a szív eljár a m aga dolgában. N ekem úgy tetszik, hogy nem csak azért írok kednek, hogy írni tu d o k , hanem azért, hogy a hajlandóság viszen reá — h a nem tu d n é k is írni, csakugyan csak legelső alkalm atosságkor m in d azo k at m egm on

d an ám kednek.

M ind ezekből a z t hozom ki, hogy az ilyen an y á k nem okoson gondolkodnak ; a le án y o k a t a vallásbeli dolgok irá n t való tu d a tla n sá g b a n nevelik, és akinek ad ják , az el nem kerülheti, hogy tu d atlan ság áért, ne szenvedjen. A kárm ely szép legyen a gyém ánt, de h a rú tu l vagyon m etszve, nem becsülik. M ind ezekre, tudom , a z t fogja ked m ondani, hogy még házas nem v a gyok, m égis az asszonyoknak ak aro k leckét adni. — N em akarok, édes néném , nem akarok, tudom , hogy ked is velem egy g ondolatban vagyon ez irá n t. L ássa k ik i ; szabad a m agáéval.

É s az isten ad jo n otyan feleséget, ak i írn i és olvasni tu d jo n , de h a nem tu d n a is, azon len-

(39)

nék, hogy m egtanítanám , h a tö b b esze nem volna is m in t egy m acskának.

É des néném, szeret-é ked úgy, m in t a m acska az egeret? V agyon-é kednek jó egészsége? Mikor lá tju k meg egym ást? Ma ta lá m nem ; m ert m ár tizenegy az óra, és le kell fekünni ; de h a lefek

szem, úgy tetszik, m in t h a feredném ; m ert a tenger h a b ja egészen becsapván a házam alá, sokszor azt gondolom, hogy az ágyam ban locsog a víz.

1 2. (X X X II.)

Jenikő, io . octob. 1719.

Micsoda szép állap o t az : teg n ap ebédet Á zsiában ettem , vacso rát pedig E u ró p áb an — ide pedig nem a levegőégben hoztak, hanem a vizen. M indezekből m egism éri ked, hogy ide v isszájöttünk, és a táb o ro zást elvégeztük. Az bizonyos, hogy nem az ellenség elől jö ttü n k el, hanem a sok esső elől, am elyet el nem le h e te tt űzni, noha k é t generális vagyon velünk. A m in

d en n ap i m ulatság m á r i t t abból fog állani, hogy vag y B ercsényi u ram jő mi hozzánk, vagy m i m együnk hozzája. — A v a d á sz a t sem m úlik el, hogy ellenünk ne vadászszanak a p o rtá n ; m ert a ném et követ legtöbbet azon elm élkedik, hogy n ekünk árthasson ; m i pedig legkisebben sem á rtu n k néki. É s nem tudom , mi végre k iv á n ja üldözni ezeket a szegény bújdosó m a

gyaro k at, a k ik i t t a ten g erp arto n csak d o h á nyoznak suhajtozással. É des néném , v ájjo n az olyan világi üldözők olvassák-e az evangyé- lium ot? G ondolják-é azt, hogy még bé is kell a szem eket h ú n n i egynéhány száz esztendőkig?