elm élkedni, de a z t h ag y ju k m ásszorra, m ost pedig fogadásom szerin t h ad d írja k meg m in d e n ek et kednek.
Legelőször is o tt kezdem el, hogy Jenikőből 16-án indulánk meg. M ár a gálya készen v á rta a fejdelm et. A m ely igen nagy m éltóságára ese tt a fejdelem nek, hogy a császár g ály át k ü ld ö tt szám ára. A gálya is a n agyobbak közűi való volt ; mivel 26 p á r la p á t v o n ta — m indenik lapáton kin 4, kin 3 em ber v o lt — m ind egészen 220 rab v o n ta a g ály át — azon kívül 100 fegy
veres lév en ti,1 vagy h ajd ú benne, egyszóval a gályában v o ltu n k m in d n y ájan 400. A gályás főtiszt basa volt, a fejdelem m ellett lévő császár kapicsi b asája velünk volt, azon kívül egy csor- b asi.? H ét órakor a fejdelem a g ályába szállván, tiszteletn ek o k áért az ágyúval lőttének, a v as
m acsk ák at 3 felvonák, és vonni kezdék a g ály át. — A császár k a sté ly á t m eghaladván, ellenkező szélre találán k , a szigetek felé kétele- n ítte té n k venni ú tu n k a t, am ely szigeteket ne
vezik Insula P iin c ip u m.4 Forgács ú r a z t észre- vévén, hogy nem az volna a rodostói ú t, és nem tu d v á n az okát, hogy m iért m együnk a szigetek felé, azonnal m egijede és kezdé a feje
delem nek m ondani, hogy a p o rta m egcsalta, és nem R odostóba viszik, hanem N ikom édiá- ban, ahol Tököli volt.» A fejdelem nek haszon
ta la n v ala b á to ríta n i és m ondani, hogy ta lá n a 1 A tengerészeiben szolgáló önkéntes katona. Ebből való a mai le v e n t e szavunk. — 2 Helyesen : csorbadsi;
janicsárezred parancsnoka. — 3 Horgony. — 4 Her
ceg-szigetek a Márvány-tengerben. — 5 Thököly itt élt 1702-től 1705-beii bekövetkezett haláláig. Thököly II.
Rákóczinak mostoha atyja volt.
48
• szelet a k a rjá k m egnyerni, vagy m ás okok lehet, és a ttó l nem ta r t, hogy N ikom édiában vigyék, és a rra okot nem a d o tt a p o rtán ak , hogy a k a r a tja ellen vitesse v alahová — m ind ez haszon
ta la n v ala ; m e rt m inden bizonynyal e lh ite tte v a la m agával, hogy N ikom édiában visznek, és
* m indaddig ta r t a a ttó l, valam íg a szigeteket el I nem érők. O tt m egszállva n órakor, ebéd u tá n
B ercsényi ú r is oda érkezék. M ásnap is a szél ellenkező lévén estig, este pedig h a t ó rak o r o n n ét elindulánk jó széllel R odostó felé — egész étszak a jó szelünk lévén, a v ito rlá k a t felvonták, és nem kelleték lap áto k k al vonni. A h a rm ad ik napon 8 órak o r reggel a h erakleai p o rtu sb a 1 b ém en tü n k és v asm acsk ák at vetének le. A ka- p ic s i2 basa pedig előre R odostóra m ene, hogy rendelést ten n e a szállások irá n t, és m indaddig i t t kelleték n ek ü n k m aradni. 21-én a kapicsi basa a fejdelem nek tu d tá r a adván, hogy m ár készen v olnának a szállások, m a ö t órak o r reggel m egindúlánk, és 1 x órak o r d élelő tt R odostóhoz érkezénk. A fejedelem azonnal ki- szálla a gályából, és a lovak p a rto n lévén, pom p áv al kísérék a váro sb an lévő fő tisz te k a fejdelm et szállásáig.
r
É des néném , nem egy kis uraság a gályán járn i. O tt a nagy re n d ta rtá s legkisebb dologban is, a nagy csendesség. A m ikor kétszáz em ber m egrándítja, csak elh ih eti ked, hogy jól meg vagyon rá n d ítv a , a z to t pedig m ind egyszersm ind, az 52 la p á to t egyszersm ind teszik a vízbe — egy la p á tn a k a hosszasága vagyon legalább ö t ölnyi. Igen szép m ulatság a z t nézni,
1 Herakleai kikötőbe ; a Márvány-tengernek ma Erekli nevű kikötőhelye.2 Kapudsi. L. 29. lap. jegy
zetét.
de meg, h a az em ber a z t gondolja, hogy azok a szegény rab o k csaknem m ind keresztények, és hogy holtig o tt kell m arad n i nekik, megesik az em ber szíve rajto k . Azon kívül is a g ály a
vonás igen nehéz m unka, ak i a z t nem lá tta , nem lehet an n ak a z t kigondolni — azt gondolná az em ber, hogy m indeniknek az egész k a rja , kiszakad, úgy m eg rán tja a la p á t őket.
Az való, hogy az ételö k et m egadják, de a ru h á z a tjo k csak rongyból áll. A m ieink mégis ingben -dolgoztának azért, hogy a fejdelem o tt volt, és ugyan ezért az o k é rt is nem b á n ta k roszúl vélek, de m ásként ing nélkül dolgoznak, és a verést legkisebbért szenvedniük kell, a m in t m agok is m o n d o ttá k szegények. Am időn v ala
m it a k arn ak nékik parancsolni, csak sü v ö lte
nek — m ár ők azt tu d já k , m ire való, és egy
szersm ind fognak a m unkához. Az ő székek úgy v an n ak rendiben egym ás u tá n kétfelől, v a la m in t a tem plom ban szoktak lenni — közepette u tc a vagyon, ahol szüntelen já rn a k alá s fel a tisztek, és azt nézik, h a valam elyik nem vonja-e jól a lap áto t, h a beszélnek-é egym ással? K inek- kinek a m aga helyében kell m aradni, oda v a n n ak láncolva, és m ih en t a v o n ást elhagyják, le kell ülni, és ugyanazon helyben kell alunniok is. E gyébkor soha sem szabad felállani, hanem am ikor a g ály át vonják, és olyankor igen szo
m orú zörgést hall az em ber ; m e rt csak a sok lánc zörgésit lehet hallani.
M ind ezekre a z t m ondaná ked, hogy le h e te t
len ezeknek a szegény raboknak, hogy szabad
ságokat ne sóhajtsák ; m indazonáltal mégis v an n a k olyanok, akik a z t a nyom orú életet m egszokták ;. m ivel én beszéltem k é t m agyar rab b al, akik húsz esztendőtől fogvást v an n ak a gályán, és m o ndottam , hogy h a nem lehet-é
Mikes K lemen. 4
50
olyan m ódot ta lá ln i abban, hogy m e g sz a b a d ít
hassanak ? Csak ezt felelék erre : m iért m ennénk m i M agyarországban? Feleségünk, gyerm ekünk ta lá n m ár m egholtanak — o tt mi is m ivel él
nénk? I t t é te lt adnak, és m egszoktuk m ár ezt a nyom orúságot. A való, hogy nem v á rta m ezt a feleletet tőlök, m ásk én t is gondolkodnám , h a h e ly e tte k volnék. A m i gályánkon m indenféle nem zetekből v alán a k : m agyar, ném et, francia, lengyel, m uszka — Noé b árk ájáb an nem vol;
ennyiféle nem zetség, kiveszem az állato k at.
Elég az, hogy az egész bujdosó m agyarok it t v annak. K inek-kinek i t t vagyon elh in tv e a
kenyere — addig csak i t t kell lenni, am íg ab b an ta r t. K inek-kinek pedig bőven elegendő é . tág as szállása vagyon — csak én egy szolgával egy gazdag örm énynek az egész h á z á t bírom , és m indenik házn ak vagyon egy k is k ertje.
E lég az, hogy mi m ár i t t helyben v ag y u n k — a bújdosásban is b u jd osnunk kell — az isten fizesse meg annak, ak i az oka. M int leszünk, hogy leszünk, ezu tán a z t h ag y ju k az isten a k a ra tjá ra : — ő h o z o tt b en n ü n k et ide, ő is viseli g o ndunkat. A kik m ivelünk rosszat a k a r
ta k tenni, azoknak rossz szán d ék jo k at az isten ja v u n k ra fo rd íto tta ; m e rt noha még nem ism e
rem a v áro st, se körül való helyeit, de a z t el
m ondhatom , hogy h áláad ással ta rto z u n k is te n nek ide való hozásáért ; m ert sokkal tág asab b an v ag y u n k szállva, m in t ab b an a nyom orúll Jenikőben. Az egész szállásaink a város szélé;l
vannak, csak egyet lépek, m ár a m ezőn v a gyok. — D e lakóhelyünkről legelső a lk alm a
tossággal bővebben írok, és nekem úgy tetszik, hogy m ost eleget írtam , és n ó rakor ideje volna lefekünni ; m e rt az csudálatos dolog hogy az em bereknek és az asszonyoknak i t t is úgy kell
5i alunni, v alam in t m ású tt. De m inekelőtte el
vessem a p en n át, a rra kérem kedet, hogy a hozzám való szeretet meg ne fagyjon, és az egészségére igen vigyázzon. In n é t oda m inden
n ap m ennek hajók, és akárm elyik hajó sn ak a levelét oda a d h a tja ked. Jó étszak át, édes néném.
1 7. (X X X V II.)
R odostó, 28. nxáji 1720.
M ár mi i t t derék házastüzes em berek vagyunk, és; úgy szeretem m á r R odostót, hogy el nem fe
lejth etem Zágont. D e tré fa nélkül, édes néném , m i i t t igen szép kies h e ly t vagyunk. A város elég nagy és elég szép, a te n g erp arto n lévő kies és tá g a s oldalon fekszik. Az is való, hogy E u ró pának épen a szélén vagyunk. L óh áto n in n ét K o n stan tin áp o ly b a k é t nap könnyen el lehet m enni ; tengeren pedig egy nap. Az bizonyos, hogy sehol a fejdelem nek jo b b lak ó h ely t nem a d h a tta k volna. A kárm ely felé m enjen az em ber, m in d e n ü tt a szép mező, de nem p u szta mező ; m ivel i t t m in d e n ü tt a földet jó m egm í- velik, a faluk m ellett lévő m ezők nem puszták, és ennek a városnak a földje olyan m ívelt, v a la m in t egy jól m egm ívelt k e rt — k iv á lt m o sta n á ban gyönyörűséggel nézi az em ber i t t a szán tó földeket és a szőllőket és a sok vetem ényes k e r
tek et. I t t pedig annyi szőllőhegyek van n ak , hogy m á s u tt egy várm egyében elég volna — azokat pedig igen jól mívelik, és azokban a sok g y ü m ölcsfák úgy tetszenek, m in th a m ind kertek volnának. I tt' pedig meg nem karózzák a szől- lő tt, m in t nálunk, a z é rt is az ágak m ind le v a n nak hajolva, a szőllőgerezdet a levelek
béföd-4 '
vén a földet is árn y ék b an ta r tjá k , ez pedig szük
séges ezen a meleg földön, ahol n y á rb a n igen kevés eső já r — így a föld nedvesen m arad , és a szőllő nem szárad el.
I t t , az való, sok vetem ényes k ertek vannak, az ide való szokás szerént jól mívelik, de nem leh et a m ieinkhez hasonlítani. G y a p o tta t pedig sehol a n n y it nem vetnek, m in t itt, és a g y a p o t
ból való kereskedés i t t igen nagy. T o rd a v á r m egyében, gondolom , hogy m egterem ne, de a m i kokány 1 földünkön elegendő melege nem volna. I t t az asszonyoknak egész esztendő á lta l csak az (a dolgok), hogy a g y a p o tta t elvessék, m egszedjék, eladják, vagy m egfonják. M ájus
b an v e tik el, és o któberben szedik meg. Való, hogy sok bíbelődés vagyon a g y ap o ttal, de m inthogy i t t az asszonyoknak sem m i m ás külső m un k ájú k nincsen, a z é rt a rra re á érkeznek.
A város felől a z t m ondhatom , hogy ezen a föl
dön e lm o n d h atn i egy szép városnak, am ely nem olyan széles, m in t hosszú. D e ak árm ely szép h ázak legyenek i t t a városokon, nem te ts z h e t
nek szépeknek ; m ivel az u tc á ra nem h ag y n ak a b la k o k a t k iv á lt a tö rö k ö k azért, hogy a felesé
gek ki ne lá th a ssa n a k — m icsoda szép dolog az irigység ! A p iaca a v áro sn ak igen bőv — a sok
féle szárnyas állat, gyümölcs, k e rti vetem ény i t t olcsó — am íg ide nem jö ttü n k , m ég m inden olcsóbb volt. De h a egy kis drág aság o t okoz
tu n k is, de a való, hogy csendességet is okoz
tu n k ; m e rt a lakosok m agok m ondják, hogy am íg ide nem jö ttü n k , ahol m ost v ag y u n k szállva, o tt az u tcák o n n a p p a l is félve já rtá n a k az asszonyok és leányok : estve felé pedig a k it k í
v ü l ta lá lh a tta k , a z t elrag ad ták , és gondolja el 1 Sovány, agyagos; Háromszékmegyei tájszó.
53