4 1 . (CXL.)
sem a k a rta k keresztül v in n i bennünket, hanem a városon kívül a k ertek k ö z ö tt kelleték so k at kerülni. V égtire a szállóhelyre érkezénk és i t t sátorok a la tt vag y u n k csak m agunk, m in t a szám k iv etettek . 29-én érkezénk ide. M ár ezután a fejdelem sem fogja m ondani szokása szerént :
«Hogy nagyobb becsülettel vagyon hozzám a p o rta, m in t az aty ám h o z volt».
Ma ebéd u tá n a z t izenék, hogy a fejdelem szem ben leh et a vezérrel, csak m enjen hozzája.
De egy kevés idő m úlva ism ét a z t izenék, hogy nem leh et ; m ert a feje fáj. N em ak arásn ak nyö
gés a vége. Tegnap pedig in n é t jó reggel m eg
indula az egész u d v a rá v a l és ide h ag y a b e n n ü n k et. M ár i t t m eddig leszünk, télre h ová visznek, isten tu d ja . De a z t tudjuk, hogy a fejdelem nek az egészsége igen rossz renden vagyon. Soha nem is v o lt egészséges, a m ióta ebben az ország
b an jö tt. D e k iv á lt egy d a ra b időtől fogvást igen sárgódik. A h arag pedig igen á r t egészségé
nek. Jó egészséget kiv án o k kegyelm ednek.
4 2. (C X L III.)
C sem avoda, 7. nov. 1738.
É n, h a a kedves néném levelét nem veszem is, de csak írok. Legalább abból m eg lá th a tja ke
gyelm ed, hogy még élek. D e hogy lehetne ke
gyelm ed levelét vennem , a m időn soha egy hely
ben nem m aradunk. H ol a vizen, hol a földön, hol az áerben járu n k . De bárcsak valam ely jóról és ne csak m indenkor a nyom orúságról kellene írnom .
Az e lm ú lt h o ln ap n ak 19-dik n ap ján indulánk meg Oroszcsíkról. H árom vagy négy ó ra m úlván
T
ide is érkezőnk rossz állap o tb an . D e a fejdelem végig meg a k a rja ta r ta n i term észetét. H áro m v ag y négy n ap m úlva, hogy ide érkezénk, m in- d en ik ü n k et e ltilta m agától, még a b o rb é ly a it is. Való, hogy i t t pestis vagyon, de az orvosokot u g y an azért k e lle te tt volna m aga m e lle tt m eg
ta r ta n i. A k ö rü lö tte lévő cselédeket is elkül- d ö tte szállásáról. Csak éppen egy kóborló d o k to rt, a szakácsot, egy szö k ö tt olasz m u sk até- ro st 1 és k é t asszonyt ta r t m aga m ellett. E zek ből áll az u d v ara. E zek pedig olyan szem élyek, a k ik e t nem ü sm ért en n ek elő tte egynéhány n a p pal. L ehet-e az ilyenekre bízni életét? A m in ap étszak a úgy v o lt, hogy a k ik m ellette v an n ak , a z t gondolták, hogy m egholt. M in d járt hozzám fu to tta k m egm ondani, hogy h alálán vagyon.
D e hogy meg ne h arag ítsa m , nem m entem elei
ben. Csak a z t feleltem , v a la m in t E s th e r : «Ha
csak a k irá ly nem h iv a t, nem m erek eleiben menni». A tö rö k tisztek látv án , hogy nem helye
sen cselekednék, m egizenék a fejdelem nek, hogy venne v a la k it k ö zülünk m aga mellé. H a h alála tö rté n n é k , legyen v a la k i m ellette. E rre való nézve m egizené nekem , hogy legyek m ellette.
A zért m á r egynéhány n a p tó l fogvást m e lle tte lakom . A b o rb ély o k at m in teg y k ételen m aga m ellé v ette, ak ik n e k tan ác so k és a k a ra tjo k ellen m in teg y bosszúból e re t v á g a ta m agán. E gyszó
val, am icsoda á lla p o tb a n vagyon, nem hiszem , hogy in n é t kim enjen. E zzel m arad o k .
1 Gyalogkatona.
Csernavoda, io. nov. 1738.
Kedves néném , végét érők R ákóczy József
nek. M ár régtől fogva lá ttu k , hogy úgy lesz, m in t a g y erty a. — T egnap igen nagy gyenge
séget érezvén, m eggyónt és com m unicált, a te s ta m e n tu m á t m egcsinálta. M ára v irrad ó ra a forró hideg igen nagy lévén ra jta , m a an n y ira elnehezedék, hogy a g y erty a m ár vége felé volt. M indazonáltal jól beszélt tizenegy óráig, noha m ár a szem ei elhom ályosodtak volt, úgy- annyira, hogy csak a szováról ü sm ért meg m ást.
T izenkét órakor a szóvá elállo tt és igen nagy (orróságban volt, és csak a ja jg a tá sá ró l v e ttü k észre, hogy szenved. K ét ó rakor d é lu tá n a p ap felakarván néki ad n i az utolsó k en etet, a m időn az im ádságot elkezdé, az istennek ad á lelkét — 38 esztendős k orában. Az ú r irgalm azzon néki. — A te s te t fe lb o n to ttá k — a m ája mód nélkül m eg d ag ad o tt volt. A te s te t egy pincében té te tte m — m indaddig o tt lesz, míg válasz jön a p o rtátó l. A te sta m e n tu m b a n a z t h ag y ta, hogy az a ty ja mellé tem essék, de nem hiszem , hogy m egengedjék.1
E bben a fejdelem ben a m i fogyatkozás volt, nem a term ész ettő l volt, hanem a neveltetéstől.
Esze szép volt, szíve jó. De a harag ró l soha meg nem in tették . N oha a m in d já rt elm últ, de gyakorta jö t t elé. Se a z t néki nem tanácsolták^
hogy k ív án ja m ag át sz e re tte tn i m ásokkal 1 A porta megengedte s Rákóczy Józsefet csakugyan az atyja melié temették. (L. Thaly Kálmán, Rákoczi- emlékek Törökországban, 2. kiad. 210. 1.)
4 3 . (C X LIV .)
E gyszóval, h a az a ty ja n ev elh e tte volna, m ind m ás term ész etű le tt volna. M ost ez elég, m ás
szor m ásról.
4 4. (CXLV.)
C sem avoda, 15. decem b. 1738.
N em kétlem , kedves néném , hogy m ár v e tte d levelem et, am elyben m egírám , hogy ism ét fő nélkül m arad án k . D e nem sokára szükségünk nem lészen főre ; m e rt m inap is eltem etők egy a ty án k fiát, és a m ennyin m ár m a ra d tu n k , egy szü v afán ak is elférünk az árn y ék áb an . A ki m in k et te re m te tt, a n n ak legyen meg a k a ra tja ra jtu n k . Ő m in k et p éld áu l t e t t az egész nem zetünknek, és boldogok azok, kik ta n u ln i fog
n a k ra jtu n k , kik az országgal e g y ü tt ta r ta n a k , és a k ik füsthöz hasonló okból el nem h a g y ják n em zetek et és örökségeket. A dja isten, hogy soha senki b e n n ü n k e t ne kövessen, és irtó zv a h alljo n beszélni a m i hosszas bújdosásunkról.
De, kedves néném , m ink v o ltu n k -é első p él
dák? B izony nem . Mi ta n u ltu n k -é m ásokon?
Nem. M ások fognak-é ta n u ln i ra jtu n k ? N em . D e m iért? M ert m indenkor egyféle okok v e
zették , vezetik, és vezetni fogják az em bereket az olyan állap o tra, m in t a m elyben m i vagyunk.
H an em csak a lészen szerencsésebb, a k it az Ú r m in teg y fogságban tész a m aga jószágában.
M ert énnekem soha sem m i egyéb okom nem v o lt h a z á m a t elhagyni, hanem hogy igen sze
re tte m az öreg fejdelrnet. N oha a m ennyei a ty á m e lő tt m ás okból k e lle te tt elhagynom . Im ád n o m is kell rendelését.
A m in ap érkezék ide egy vezér aga, a császár és a vezér leveleivel, a m elyekben szép Ígéretek
van n ak . — M indeddig a szegény fejdelem nek rendelése szerént m inden jószága kezem nél volt, de ennekelőtte egynéhány n ap p al a p o rta parancsolatjából a tö rö k tisztek ide gyűlvén, m indent felírának, kezekhez vevék és elpecsé- telék. É n is elhagyám a szállást, és m ás szál
lásra menék. Ily en a világ! É s a m it g y ű jtö ttél, kié lészen? Ezzel m aradok.
4 5. (CLXIV.)
R odostó, 2 i. aug. 1741.
A zt kérded, néném , hogy m it csinálunk és m ivel tö ltjü k az időt? Az első kérdésre a z t fele
lem : hogy a legnagyobb dolgunk a, hogy eszünk, iszunk — a m ásik ára azt, hogy aluszunk és a ten g erp arto n sétálunk. N em elég dolog-é m indez egy bujdosónak? A zonban v árju k , hogy v alak i h aza vessen m inket, v a la m in t Je ru z sá lem ben a betegek v á rtá k a Silóé tó ja m ellett, hogy az angyal felkeverje a vizét, és ab b an vessék őket. De a z t angyal k ev erte fel és nem em ber. H ag y ju k a bölcseségnek an g y alára m a- gunkot. Ő tu d m indeneket, m in t kell lenni.
N ékem pedig a hazám ja v á t és csendességit kell kívánnom , és nem csak különösen a m a
gam ét.
A b av aru s a Csehországért való had ak o zást elkezdette a francia segítségével. A m agyar k irály n ét 1 is m egkoronázták 25-dik junii.
A lovon való cerem óniát is végben v itte , a v ilágnak három részire v á g o tt a kard d al, m eg
m u ta tv á n , hogy annyifelől való ellenségtől 1 Mária Teréziát.
m egoltalm azza az országot. A cerem ónia igen szép. H a g y ju k isten a k a ra tja alá m agunkot.
Ahol nincsen em beri rem énység, o tt vagyon az isten i segítség. M ásszor tö b b et. P ola té ti.
4 6. (CLXV.)
R odostó, 15. sept. 1741.
H a csak az idő já rá sá ró l d iáriu m o t 1 nem csi
nálok, nem tu d o k m it írni. E z u tá n csak azt irom : m a jó idő volt, teg n ap esett, te g n a p e lő tt nagy szélvész. Az ilyen nem levél, hanem k a lendárium , és m ár előre ellátom , hogy m ire Ítélné ked az olyan levelet. Isten n ek hálá, kedves néném , n agy csendességben tö ltjü k n a p ja in k a t. A m i n ap jain k m ind egyszínűek, sem m i különbözés nincsen közöttök. Ma olyan m in t holnap, holnap is csak olyan lesz, m in t m a volt. M indenkor egyaránsú dolgokban foglala
toskodunk, és m indenkor v o n ju k m agunk u tá n hosszas b ú jd o sásu n k at, a m elynek ta lá m csak a h alál v e ti végit.
T arto z u n k m eghálálni a k irály n én ak h a z á n k ból való k irek esztetésü n k et,2 m ivel o tt az élet fo g y a tk o z ta tá sá ra tö b b ok vagyon. I t t nincsen b a ju n k se tis z tta rtó v a l, se szám vetővel. A p e r lekedésben a fejü n k nem fáj. A k v artély o s nem szom orgat. A jószág szerzésén v agy el
vesztésén nem tö rő d ü n k . A m ás sorsát, tis z t
ségét, előm enetelét, u d v a rh á z á t nem irigyeljük.
1 Naplót. — 2 Mikes folyamodott, hegy hazájába visszatérhessen, de Mária Terézia azt mondta : Nec nominetur in nobis : ne is említsék előttünk ! Ez időtájt vette az elutasító választ s erre céloz e helyen.
Gondolom, hogy m ás sem irigyli a m ieinket.
A gazdasszony zsim belődésit nem halljuk, se sopánkodását, hogy ez v agy am az nincsen.
A bban nem tö rjü k a fejünket, hogy a gyerm e
keinknek micsoda jószágot h agyjunk, m in t n e veljük, m icsoda tisztséget, házasságot szerez
zünk nekik.
A b av aru s a királyné ellen hadakozik a franciával C sehországért, a prussus meg Silé- ziáért. Micsoda nagy telhetetlenség, m ikor az em ber bé nem éri a m agáéval. A b av aru s cim bora nélkül C sehországot se el nem veheti, se meg nem ta r th a tja . A keresztények egym ást fogyasztják, a tö rö k a z t békeséges szem ekkel nézi. É n is békeséges egészséget kivánok néném nek.
4 7. (CXCIV.)
R odostó, 14. dec. 1754.
K edves néném , lehet-é nagyobb h írt írni, m in t egy h atalm as császárnak h alálát? Ma h a l
lo ttu k meg, hogy teg n ap M ahum et 1 császár elhagyá a világot. E g ynéhány napig beteges- kedvén, a nép igen k ív á n ta volna lá tn i ; olyan helyre v ite té m agát, a hol m eg láth atá. Tegnap, hogy a népnek k ed v ét ta lá lja , nagy e rő t vévén m agán lóra ült, és a szent Sophia tem plom ában m ent. Mikor v isszátért volna, ha meg nem k a p tá k volna, leesett volna a lóról, és a m időn a házához érkezék, csakham ar m eghala. E l
m on d h atn i, hogy nagy császár v o lt ; a h a d a kozásban szerencsés volt, a z t elm o n d h atn i ; 1 A császár neve pontosan nem Mahumet volt, hanem : Mahmud.
a z t is elm o n d h atn i, hogy nem k iv á n ta a h a d a k o zást elkezdeni, és békeségben a k a rt u ra l
kodni. E gynéhányszor a k a rta k zen eb o n át in d í
ta n i ellene, de ő an n a k elejét v e tte , lecsende
s íte tte és az az in d ító k tó l a fejeket elv étette, hogy tö b b é a z t ne cselekedjék. A nép igen sze
re tte , m ind keresztény, m ind tö rö k ; m aga is a keresztényekhez jó a k a ra tta l volt. A b iro d a lm a t csendesen ig a z g a tta ; kegyetlen nem v o lt, a v ezérit sokszor m e g v á lto z ta tta , de egyet sem ö le te tt meg. E lm o n d h a tn i felőle, hogy nag y császár v o lt, no h a kis te rm e tű . H elyében O zm án t te tté k , az a ty j áról való testv érö c scsét — a pedig legkisebb ellenm ondás nélkül m ene végben. O zm ánnak az a n y ja még él — az is m egm enekedék a rab ság tó l. M ind M ahm ud, m ind O zm án a M ustafa császár fiai. — Im m á r h a rm a d ik császár vendégi v agyunk. Az isten ő szent felsége az ő kezekből tá p lá l m in k et bőség
gel. K edves néném , k a lin ic ta .1 4 8. (CX CV III.)
R odostó, 1756. 15. jan u ár.
K edves néném , m icsoda irtó z ta tó h ír t hal- ián k ? hogy első novem berben L isbona v áro sa a re tte n tő földindulásban elsü ly ed ett és e lro m lo tt volna. E g y n agy d a ra b részét a földi tű z m eg
em észtette. A tem plom ok tele v o ltá n a k néppel, m ivel innep v o lt ; a tem plom ok re á jo k estek.
Az egész v áro s cinterem m é v á lto z o tt egy ó rá ban, és e lte m e tte a lakosit. Az u tcák o n h in tó k em berekkel, lo v ak k al elsülyedtek. Az isten n ek
1 Jó étszakát ! — Ujgörög nyelven var. mondva.
m icsoda re tte n tő o stora v o lt ezen a városon?
m ivel nem csak a földindulás, hanem még a föld a la t t való tű z is k iü tö tte m ag át az utcákon.
H á t még a re tte n tő kincse a n n ak a gazdag városnak örökké oda lesz. — A mi földből való, an n ak földdé kell lenni.
4 9. (CCVI.)
R odostó, 29. dec. 1757.
M ár m ostan áb an új és hideg szokást vesznek ; m ert a hó k ö zö tt is hadakoznak, m ivel ebben a hideg holnapban, ö tödik nap ján , nagy harc v o lt Lisszánál Siléziában. A királyné h a d á t K ároly fejdelem és M arschallus D aun kom m andiroz- tá k . A prussiai király m aga kom m andirozta a m aga h a d á t. A h arc nagy volt, m ind a k é t rész vitézül viselte m ag át : de végtire a győzedelem a k irály m ellé haj óla, és a h arcn ak a z t a hasz
n á t vévé, hogy B re sz ló t1 ism ét visszanyeré.
Is te n tu d ja , m eddig bírja.
Ism ét a halálról kell írnom , m ert Csáki ú rn ak h ato d ik én a szava igen elnehezedvén, hetedikén
i i ó rakor reggel m eghala 81 esztendős k orában.
C saknem holtig, vagyis holtig egészséges volt, nem v o lt szüksége se dok to rra, se orvosságra.
A zt nem m o n d h atn i felőle, hogy ezért holt, a m az ért h o lt meg, m e rt ilyen betegségbe v o lt, m e rt az orvosság nem jó v o lt ; m ivel csak a z é rt h o lt meg, m ert az isten elvégezte, hogy m inden em ber m eghaljon. U tolsó generálisa v o lt R á kóczi Ferencnek. M ár mi csak k e tte n m a ra d tu n k Zay úrfival. Mi vagyunk a legutolsók ; m ert
Boroszlót.
i o 8
leg u to ljára h a g y o tt m in k et az Ú risten — mire?
m eddig? ő tu d ja . Elég a, hogy a d ju n k h á lá k o t neki, hogy m eg ad ta ezt az eszten d ő t el tö lte - n ü n k , és k érjü k , hogy ne h ag y ja el ezu tá n is a szegény b ú jd o só k at, el nem fo rd ítv án szent szem eit rólok. De ne szájjal, hanem szívvel k érjü k ; m ert az em berek a sz á ja t h a llg a tjá k meg : de az isten a szívet tek én ti, v a la m in t tö r té n t egy szent rem etével. E gy püspök, a tengeren u tazv á n , a hajósok egy sziget m ellé a h a jó t m egkötik. A p üspök m aga m u latság ára a szárazra kim egy en. A m in t alá s fel járn a, egy kis g u n yhócskát lá ta a fák között. Gondolá, hogy ta lá m valam ely em ber laknék o tt. E gy kis ablakocskához közelítvén csak csendesen, em berszót halla, és m in th a v alak i im ádkoznék.
De m in t elcsudálkozék^ hogy az, a k i b e n t volna, eszerént im ádkozék : Á tk o z o tt legyen az isten.
E zek et a szókot pedig szüntelen m o n d ja vala.
A püspök nem állh a tv á n , bém ene az em berhez és m ondá néki : A tyám fia ne a z t m ondjad, hogy á tk o z o tt az isten ; h an em : Á ld o tt az isten. A rem ete úgy kezdé m ondani. A püspök, hogy erre m e g ta n íto tta volna, v isszatére a hajóhoz, és m egindula a hajó. Á rem ete pedig a z a la tt elfelejtő, a m it ta n u lt volt, és észre- vévén n agy sebességgel kezde a p üspök u tá n futni. A h ajó tá v o l v a la m á r a p a rttó l. D e a rem ete nem vigyáza arra, h a a földön v agy a vizen fu to tt-é ? néki csak az im ádság v o lt az esziben. A püspök és a kik a h a jó b a n v alán ak , nagy csudálkozással lá tá k , hogy a rem ete a tengeren fu tn a u tán o k . A k i is a h a jó t beérvén kiál ta a püspöknek, hogy elfelejtette volna az im ádságot. A p üspök lá tv á n a nagy c su d át m ondá néki : A tyám fia, csak úgy im ádkozzál, a m in t eddig im ádkoztál. E bből a példából lá t
juk, hogy az isten a szív im ádságát szereti és nem a szónkra figyelmez. É n is szívesen k ív á
nom kedves néném nek az új esztendőt egész
ségben elérni. Á m en.
5 0. (CCVII.)
R odostó, 20. dec. 1758.
K edves néném ! nem csak mi, hanem az egész em beri nem zet olyan, m in t a halálra Íté lte te tt rabok, a kik nem tu d já k , m ikor viszik ki a halálra. A m i sorsunk épen olyan. M ennyi u ra- kot, nem es em bereket te m e ttü n k m ár el, k it egy, k it m ás esztendőben? Ügy annyira, hogy m ár csak k e tte n m a ra d tu n k v o lt Zay úrral.
Az isten a z t is kivevé a bujdosásból 22-dik octobris. Már m ost egyedül m arad tam a bújdo- sók közűi és nem m ondhatom , m in t eddig, hogy h add vigyék ki ezt vagy am azt előre ; m ert egyedül m aradván, nekem kell kim enni az á l
do zatra. A Csáki ú r h alála u tá n Zay u ra t te tte v o lt a p o rta a m agyarok fejévé, a kik ebben az országban v an n ak a császár p ro tectió ja a la tt.
H alála u tán a p o rtá ra k e lle te tt m ennem , hogy h írré adjam halálát. — A szokás szerént enge- m et te tte k básbuggá.1 M ert azt jó m egtudni, hog)r a kik ebben az országban az öreg R ákóczi
v al jö ttü n k , azok közül csak én m arad tam . H an em a kik m ost velem van n ak , azok újak.
M icsodás a világ! M ennyi változáson m entem m ár által, de az istennek gondviselése m inden
kor velem volt, és vagyon m in d nyájunkkal.
Egész prédikációt csinálhatnék a siralom nak 1 Nemzetségfő, elnök.
í
völgyében lévő változó életünkről. A m ely v á l
to z á s t m indaddig p ró b álju k , valam ég az öröm nek hegyére nem m együnk.
V agyon im m ár egynéhány n ap ja, hogy ide visszáérkeztem . M it rendel az ú r e z u tá n felő
lem ? az ő kezében vagyok. H anem a z t tudom , hogy a p o rn ak p o rrá kell lenni. É s boldog az, a k i nem az Ú rn ak , han em az Ú rb a h a l meg.
A nnyi hosszas bújdosásom u tá n kell-é m á s t k iv án n o m an n ál a boldogságnál?
Az első levelem et am időn a néném nek írta m , hu szo n h ét esztendős vo ltam , e z te t pedig h a t vankilencedikben írom . E bből kiveszek 17 esz
te n d ő t, a tö b b it a h aszo n talan b u jd o sásb an tö ltö tte m . A h a sz o n ta la n t nem k e lle tt volna m ondanom ; m e rt az isten rendelésiben nincsen h aszo n talan ság ; m e rt ő m in d en t a m aga dicső
ségére rendel. A rra kell te h á t vigyáznunk, hogy m i is a rra fordítsuk, és úgy m inden irá n tu n k való rendelése üdvességünkre válik.
N e k ív án ju n k te h á t egyebet az isten a k a r a tjá nál. K é rjü k az üdvességes életet, a jó h a lá lt, és az üdvességet. É s a z u tá n m egszűnünk a kéréstől, m ind a b ű n tő l, m ind a bújdosástól, m ind a te lh e te tle n k ívánságtól. Á m en.