Biffl, G.: Külföldi munkavállalók Ausztriában

(1)

1044

A termelékenység és a hatékonyság terü- letén a szocialista országok a terv célkitűzé- seit. nevezetesen a termékegységre jutó költség Csökkentését és a (teljes) hatékony- ság csökkenő trendjének megfordítását - a Jelentős erőfeSzitések ellenére — az 1980-es évek elején még nem tudták elérni.

Ami az egyes országokat illeti, a munka- terr'nelékenység Romániában növekedett a legnagyobb mértékben (18 százalékkal). Ma- gyar—országon a munkatermelékenység javu- lása 8 százalék volt. ami a szocialista or- szágok között közepesnek minősül. Lengyel- országban csökkent a munkatermelékenység.

Az állóeszköz—hatékonyság minden ország- ban csökkent, de ennek mértéke Magyaror—

szágon volt a legkisebb (70/0). amiben a többi szocialista országtól elmaradó állá—

eszköz-bővités is szerepet játszott. A terüle- ti termelékenységben elért 11 százalékos nö- vekedésünk a legmagasabb a szocialista or- Szágok között, Magyarország után Bulgária majd Csehszlovákia következik 9. illetve 6 százalékkal. Lengyelország az egyetlen. ahol ebben az időszakban a területi termelékeny-

ség is csökkent.

(Ism.: Szász Kálmán)

BIFFL. G.:

KULFULD! MUNKAVÁLLALÓK AUSZTRlABAN

(Der Strukturwandel der Auslönderbeschöftiguna ln Österreich.) —- Monatsberichte. Usterrelchisches Institut für Wirtschaftsforschung. 1984. 11—12. sz.

'649—664 p.

A második világháborút követően. a hat—

vanas évek kezdetétől számítják Ausztriá- ban a teljes foglalkoztatás kibontakozását.

Ez időtől egyszerűsítették a külföldiek mun- kavállalását szabályozó - 1933—ból szárma—

zó — jogi rendelkezéseket. Az 1962/63-ban hozott új intézkedések 36000 főnyi vendég- munkás alkalmazását tették lehetővé. főleg olyan Feladatok ellátására, amelyekre nem jelentkezett elég osztrák dolgozó. Eredetileg rövid határidejű foglalkoztatásra törekedtek, a későbbiekben azonban jórészt tartósan Ausztriában maradtak a külföldi munkavál- lalók. Előmozditották ezt a külföldiek foglal—

koztatásávol kapcsolatos államközi egyezmé- nyek, amelyeket 1962-ben Spanyolországgal (ezt 1969—ben kiegészítették), 1964—ben Tö- rökországgal, majd 1966-ban Jugoszláviával írt alá az osztrák kormány.

A vendégmunkások száma gyorsan gyarapodott: 1970-ben már 112 000, 1973—ban pedig 226 000 fölé emelkedett. Ily módon ará- nyuk az ausztriai összes foglalkoztatotthoz viszonyítva az 1969. évi 3,7 százalékról 1973- ra 8.7 százalékra növekedett. Ez utóbbi há-

nyad hozzávetőleg megegyezik a Német

STATlSZTlKAl lRODALMi FIGYELÖ

Szövetségi Köztársaság. Belgium vagy Fran- ciaország hasonló mutatójával, ahol már

*15—20 éve foglalkoztattak vendégmunkáso-

Ot.

Az 1974/1975. évi recesszió nyomán körül- belül 24 százalékkal, mintegy 55000 fővel csökkent az osztrák gazdaságban dolgozó külföldi foglalkoztatottak száma. Ily módon az 1977 és 1981 közötti években átlagosan 176000 körül mozgott Ausztriában a ven- dégmunkások száma. hozzávetőleg 6 száza- lékát érte el az összfoglalkoztatottakénak.

Az ezt követő két esztendőben további 29 400 külföldi munkavállalót bocsátottak el állásukból. emiatt közel 17 százalékuk lett munkanélküli és 5.3 százalékra mérséklődött grányuk az osztrák dolgozók összlétszámá-

an.

időközben — főleg a hatvanas évek ele- jéhez képest — megváltoztak a külföldiek foglalkoztatásának jellegzetes vonásai.

Ausztriában ugyanis eleinte döntően egye- dülálló. fiatalabb férfi dolgozókat alkalmaz- tak, akiknek rokonsága hazáiukban maradt.

Ennek eredményeként a vendégmunkások aránya az osztrák keresőkében jával magasabb volt, mint a külföldi állampolgárságú- aké az ausztriai összlakosságba—n.

Néhány év elteltével ezek az arányok mó- dosultak. Az 1971. évi népszámlálás adatai alapján kimutatták. hogy a vendég- munkások közül sokan helyben családot alapítottak. vagy áttelepítették hozzátartozó- ikat hazájukból Ausztriába. (E folyamat az—

zal függött össze, hogy a külföldi dolgozók foglalkoztatásának eredetileg tervezett idő—

tartama jelentősen meghosszabbodott.) Fen- tiek eredményeként a nők aránya az Auszt- riában élő török nemzetiségűek körében 13.

a jugoszlávokéban 37 százalékot ért el 1971-ben, miközben az osztrák népességnek 53 százalékát tették ki a nők. Tíz évvel ké- sőbb — az ausztriai arányok változatlansága mellett — már 44 százalékra módosult a kül- földi lakosok körében a nők hányada.

A nemzetközi tapasztalatokkal összhang- ban — 1971 és 1981 között -— a korábbihoz képest csökkent a keresők hányada az Ausztriában élő külföldi állampolgárságú Ia- kosok körében. ami részben elbocsátásokkal.

részben azzal függött össze, hogy gyarapo—

dott az eltartott családtagok száma. Ugyan- akkor körükben még így is magasabb volta ,,fog—lolkoztatottsági kvóta" (57 százalékot ért el), minta belföldi népességben. ahol a ke- resők aránya 44.7 százalékot tett ki.

A külföldi dolgozók ausztriai foglalkozta- tásában jelentős szerkezeti átalakulás ment végbe. amely időbelileg két szakaszra osz—

lik. Az első a lendületes gazdasági fejlődés időszaka volt. amely az 1964 és 1973 kö—

zötti évekre terjedt ki. Ezalatt legerőtelje- sebben a jugoszláv vendégmunkások szá-

(2)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

ma nőtt: 98 000 főről 178000 főre. Ily mó- don az Ausztriában dolgozó külföldiek kö- rében arányuk 37.5 százalékról 78.5 száza- lékra emelkedett az adott időszakban.

Ugyanakkor a törökök esetében a megfe- lelő mutatók ellentétes irányú változást tük- röztek: a nem osztrák származású foglalkoz- tatottakéhoz viszonyított súlyuk 14,5 száza- lékról 1i,8 százalékra csökkent. A török ven- dégmunkások ,1969-ig szinte teljes számban férfiak voltak, később viszont gyarapodott a női dolgozók aránya, amely 1973-ban már 21.4 százalékot ért el az Ausztriában foglalkoztatott honfitársaik összlétszámában.

Az osztrák alkalmazásban álló jugoszlá- viai keresők között — a törököktől eltérően

— már 1964-ben, tehát kezdettől fogva vi—

szonylag jelentős volt (26%) a női munka—

vállalók aránya és 1973—ra közel 33 száza- lékra nőtt.

Az 1974/1975. évi recesszió. majd az azt követő stabilizáció tekinthető a második szakasznak a vendégmunkások foglalkozta- tásában. Ebben az időszakban a leépítések aránytalanul nagy mértékben sújtották a ju- goszláv nemzetiségű munkavállalókat. A visszaesés periódusában (1974. és 1975.

években) 36 900-an vesztették el közülük ál- lásukat. s így arányuk a külföldi állampol- gárságú dolgozókéban 739 százalékra mér—

séklődött. Ez utóbbi irányzat a későbbiek- ben is tovább érvényesült, aminek következ- tében 1983-ra 61.11 százalékra korlátozódott viszonylagos súlyuk az osztrák alkalmazás-

ban álló külföldi dolgozók körében.

Számarányuk csökkenésében bizonyos szerepe annak is volt, hogy a jugoszláv ven- dégmunkások jelentős részben hosszú éve- kig dolgoztak Ausztriában s egy töredékük idővel felvette az osztrák állampolgárságot.

Arányuk zsugorodásának okai között fontos.

hogy közülük viszonylag sokan álltak alkal- mazásban az osztrák válsággazdaságokban, amelyek jelentősen visszaszorultak a gazda—

sági szerkezet korszerűsítése során.

A török foglalkoztatottak számában alig következett be változás a recesszió idősza—

kában. Ez azzal magyarázható, hogy jórészt olyan munkákat vállaltak, amelyek elvégzé- sére osztrák munkaerőt nem találtak. Ily módon —— egy 1976-ban észlelt, átmeneti csökkenéstől eltekintve —— 1981-ig folyamato- san emelkedett az Ausztriában foglalkoztatott török állampolgárságúak száma, 5 így az adott esztendőre 29100-ra gyarapodott.

Ez 169 százalékát tette ki az Ausztriában foglalkoztatott külföldieknek. A nyolcvanas évek első harmadában ugyan a török ven- dégmunkások közül is Ieépitettek bizonyos hányadot az osztrák munkaadók, de ez vi- szonyiag kisebb arányú volt, mint más ide- aen állampolaárságúak esetében. Ennek tu- lajdonítható, hogy 1983—ra arányuk 19 szá-

1045

zalékra emelkedett az ausztriai vendégmun- kások körében.

Figyelemre méltó a nődolgozók arányának

eltérő alakulása a különböző nemzetiségű

külföldi munkavállalók között. A török fog—

lalkoztatottak közül 27,4. (! jugoszláviaiak e- setében 44,6 százalékot ért el a nődolgozák hányada. (Az utóbbi magasabb volt a bel- földi összfoglalkoztatottaknál mutatkozó 1983.

évi 4'0,6 százalékos aránynál is.)

Az Olaszországból, a Német Szövetségi Köztársaságból, Spanyolországból és más ál.

lamokból származó munkavállalók körében lényegében nem volt a konjunkturális vi- szonyok alakulásával összefüggő, komolyabb számszerű ingadozás, Ezek zöme ugyanis kvalifikált dolgozó, sokan közülük német.

esetleg multinacionális társaságok vagy osztrák és más nemzetiségű cégek vegyes—

vállalatainak tisztségviselőiként végzik mun- kájukat. E csoport 1983-ban az Ausztriában nyilvántartott külföldi keresőknek kereken egyötöde volt. Működésüket az osztrák gaz- daság hosszú távon fokozódó nemzetközi kapcsolatai teszik jelentőssé, így létszámukat átmeneti gazdasági nehézségek nem befo-

lyásolják.

A külföldi vendégmunkások százalékos el—

oszlása a főbb nemzetgazdasági ágazatok- ban többirányú változást tükröz. A hatvanas évek kezdetén 84,5 százalékuk az oszt- rák iparban kereste kenyerét. Ezen belül az építőipar közel egyharmadukat. a fémipar 16, a textilipar pedig 10 százalékukat fog- lalkoztatta. Viszont 1973-ban már jóval kisebb hányadukat — 48,6 százalékukat — tö- mörítette e három iparág, egy évtizeddel ké- sőbb pedig csak 30 százalékuk dolgozott ezekben. (Usszlétszámuk 1983-ban 145 347 fő volt.)

A recesszió időszakát követően a szolgál- tatások területe'n erőteljesen gyarapodott a külföldi foglalkoztatottak száma. 1983-ban 42.4 százalékuk helyezkedett itt el. míg 1973-ban 24,3, a hatvanas évek elején pedig csak 11 százalékuk kereste e szférában kenyerét.

A hazai foglalkoztatottak ágazati létszá—

mával egybevetve a külföldi vendégmunká- sok százalékos számát, a hatvanas évekhez képest fontos változást jelentett. hogy a het- venes években mindhárom gazdasági szektorban figyelemreméltó lett viszonylagos sú—

lyuk. Hányaduk a mezőgazdaság és erdé—

szet szférájában 1964-ben 1.2 százalék volt, ami egy évtizeddel később 8,6, 1983—ban 9,2 százalékra emelkedett. Az iparban arányuk 1964—ben 1,2 százalékot ért el. ami csúcs- szintre 1973—ban emelkedett és 13,6 százalé- kot tett ki. Ezt követően a trend alapvetően csökkenő irányzatot mutatott. A szolgáltatási szektorban a fenti időpontokban a vendég- munkások százalékos aránya így jellemezhe-

(3)

1046

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ'

tő: 02, 0.3, 3.9. (A legmagasabb arányt 1977- ben 4,5_százalékkal jelzik a tercier szféra hivatalos adatai.) Az ingadozás tehát jóval kisebb volt e területen és a mező—, vala—

mint erdőgazdasági szektorban. mint az

iparban. *

A külföldiek foglalkoztatási aránya a kü-l Iönböző ipari ágazatokban jelentősen elté- rő volt. Az osztrák állampolgárságú dolgo—

zókhoz képest a vendégmunkások aránya 1973-ban a textiliparban 27,4. a bőriparban 31,3 százalékot ért el, s bár —- más ipar- ágakhoz hasonlóan — ezekben az ágazatok- ban is csökkent időközben viszonylagos sú- lyuk. még 1983-ban is itt dolgozott relative a legtöbb külföldi: 14,9 százaléknyi a bőr- igaarban és 20,5 százaléknyi a textilágazat-

an.

A tercier szektorban az Idegenforgalmi és vendéglátó [ágazatban dolgozott a hatvanas évektől fogva legmagasabb hányadban kül- földi munkavállaló (1983-ban 16.3 százalék).

ezzel szemben arányuk a kereskedelemben 3,1, az egészségügyi és a bankágazatban pedig, mindössze 0.4 százalékot ért el.

(Ism.: Bíró Klára)

_ NERUSENKO, I.:

AZ ANTIINFLÁCIOS POLITIKA ELLENTMONDÁSAI

_(ProtiVorecsija antiinflacionnoj politiki na rubezse 80—úh godov.) -— Mirovaia Ekonomika i Mezsdunarod-

nüie ,Otnaseníia. 1984. 10. sz. 39—534 p.

A tőkés világban az elmúlt évtizedben az árak növekedésének átlagos üteme évente 816 százalékos volt, s ez az 1960-as évek haSonIó adatának két és félszerese. 1974-től az OECD—országokban az infláció növekedé- sét kétjegyű számok jellemezték. s az árak növekedése időnként elérte az évi 13—14 szá;

zalékot. 1980-ban a fogyasztói árak példái ul az Amerikai Egyesült Államokban 13,5, Japánban 8. a Német Szövetségi Köztársa- ságban 5.5, Franciaországban 13.65 Nagy- Britanniában 18, Olaszországban pedig 21,2 százalékkal növekedtek. Az árak emelkedé- sének mértéke az emlitett országokban még 1982-ben is rendre magas volt. s (az előbbi sorrendnek megfelelően) elérte a 6.1, a 2.7:

az 5.3: a 11,8: a 8.6; és a 16,6 százalékot.

A termelés és a tőke növekvő mértékű in'- ternacionalizálódása következtében az inf- láció'g'lobál'is méreteket öltött. Az infláció

jellegét meghatározó jelenség volt a pret-

ton—Woodsi rendszer összeomlása. ami hoz- zájárult, ahhoz, hogy a világpiaci árak az

1970—es években 14.1 százalékkal növeked—

tek évi átlagban.

Bár az egyes tőkés országokban az árak -nöVekedése eltérő'ütemű volt, az infláció [fokozódása azonos időszakokban — 1974 és

1975—ben és 1980—1981—ben — következett Se az OECD-országokban. Az 1950-es és 1960- as évektől eltérően az infláció az elmúlt év- tizedben a gazdasági pangás idején is erő-

södött, s kialakult az ún. stagfláció.

Az 1950-es és 1960-as években atőkés országok gazdaságpolitikója alapvetően az állami * szabályozás Keynes-féle doktrináján * nyugodott. Ennek megfelelően az infláció ,,kivánatos" keretek között tartásának fő esz—

közét a deflációs politika és a jövedelem—

politika képezte.

Az infláció jellegének megváltozását fel- ismerve a keynesi iskola válságát követően előtérbe kerültek a monetarista elméletek és a "kínálati gazdaságtan" koncepciói, azaz a neokonzervatív irányzatok. A monetarista—

elképzelések hivei elsősorban a fizetőképes kereslet korlátozásában, a ,,kínálati gazda- ságtan" követői pedig főként a kínálat ki- terjesztésében látták az infláció elleni küz- delem fő eszközeit. Mindkét irányzat közös

jellemzője az a felismerés, miszerint az in-

flációellenes harc nem rövid távra szóló fel- adat, hanem, a konjunkturális ingadozások- tól függetlenül végrehajtandó, hosszú távra szóló politika. amely az állam gazdasági beavatkozásának folyamatos csökkenése

mellett érvényesülhet. !

Az Egyesült Államokban elsősorban a ,;ki- nálati gazdaságtan". *a nyugat—európai or—

szágokban pedig főként a monetarizmus eszközeivel éltek az infláció elleni küzde—

lemben. Közös törekvés volt a költségvetési deficitek mérséklésére irányuló politika, a- mely azonban —- Nagy-Britannia, kivételével.

ahol az északi-tengeri olaikincs kiaknázá- s'a jelentős többletbevételeket eredménye—

zett — hatástalanul maradt. A sikertelenség okait—a példátlanul elhúzódó és kivételesen súlyos gazdasági válság, a gazdaságpoliti- ka belső ellentmondásai (egyebek között az

állami kiadások korlátozása és a növekvő

munkanélküliség csökkentésére tett erőfeszí- tések közötti ellentét), a hadi kiadások sú- lyának a szociális kiadásokkal szembeni és abszolút értelemben is megvalósuló növeke- dése. (s a kamatlábak emelkedése folytán növekvő állami adóssáaterhek képeztékp Az Egyesült Államokban például a Reagan-kor—

mányzat hatalomra kerülését követő első három *év alatt a hadi költségvetés 136 mil- liárd dollárról 2375 milliárd dollárra növe- kedett. A Pentagon részesedése a szövetségi költségvetésből 23.11 százalékról 27,8 száza—

lékra emelkedett.

Az állami adósáaok aránva az. OECD ki- lenc vezető országában a GNP 2.2 százalé—

káról 1979 és 1981 között 3.4 százalékra nő—

vekedett. A tőkés országok költségvetései—

ben a külföldi adósságok terheifíelenleg a harmadik helyet foglalják elahadikiadósok és'a szociális ráfordítások mögött.