A nők gazdasági szerepe az EGB-régióban

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

KULFÖLDl STATISZTI KAl lRODALOM'

GAZ DASÁG STATISZTI KA

A NÖK GAZDASÁGI SZEREPE AZ EGB—REGiÓBAN

(The economic role of women in the ECE region.) United Nations. New York. 1980. 122 p.

A tanulmány az 1979 júliusában, Párizsban tartott regionális szemináriumra készített do- kumentum alapján, a szemináriumon elhang- zottak figyelembevételével készült. Elkészíté- sét az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságá—

nak Titkársága vállalta, a részt vevő orszá- gok és nemzetközi szervezetek közreműködé—

sével.

A tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy alapvetően elemző jelentést állítottak össze, amelynek nem célja a nők helyzetének ja—

vítását szolgáló ajánlásokat megfogalmazni.

A kiadvány bő táblaanyaggal és ábrákkal illusztrálva tárgyalja a nők gazdasági sze—

repét, a termelésben és a szolgáltatások te- rén az EGB-régióban tapasztalható növekvő

részvételük néhány jellemzőjét.

A nők esetében — sokkal inkább mint a férfiakéban — a gazdasági aktivitás, a mun- kavállalás részben alternatívája a nem gaz- dasági tevékenységnek, a háztartási munká- nak, részben viszont kiegészíti azt. Ma már általánosan elismert azonban, hogy bár gaz- daságilag nehezen számba vehető, a háztar- tásban végzett munka legalább olyan jelen- tős a társadalom jóléte szempontjából, mint

a munkavállalás, ezenkivül hatással van a

mérhető gazdaság alakulására is.

A tanulmány vizsgálja a nők gazdasági ak- tivitásának mértékét és trendjeit, a női mun—

kaerő foglalkozási és ágazati szerkezetét, a nők jövedelmét; a nők gazdasági aktivitásá- nak jellemzőit magyarázó tényezőket, vala- mint gazdasági aktivitásuknak legfontosabb következményeit. Az elemzés elsődlegesen összehasonlító jellegű.

Az EGB—régió országaiban jelentős különb- ségek tapasztalhatók a nők gazdasági akti- vitási arányaiban, de az egyes országok jól elkülöníthető csoportokba sorolhatók.

A női munkavállalók aránya legmagasabb a kelet—európai országokban, ahol a 15 éves és idősebb női népességnek mintegy 50—60 százaléka vállal munkát. Az iparilag fejlett nyugat-európai országok két csoportba so- rolhatók. Legtöbbjükben a munkavállaló nők aránya 40—50 százalék, egy részükben viszont (a Benelux-államokban. lrországban és Olasz—

országban) mindössze 25—30 százalék.

Az országok közötti különbségeket nagy- részt a házas nők gazdasági aktivitásában mutatkozó különbségek teszik ki. A kelet-eu- rópai országokban a házas nők fele—három—

negyede. az iparilag fejlett nyugat-európai országokban 40—50 százaléka, a Benelux- államokban, lrországban és Olaszországban kevesebb mint egynegyede munkavállaló.

A nők gazdasági aktivitása természetesen a korral és a családnagysággal is összefügg, országonként eltérő mértékben.

Az i9óO-as évek tendenciáit áttekintve megfigyelhető a nők gazdasági aktivitásá- nak jelentős növekedése, ami tovább folyta—

tódott az 1970-es évek folyamán annak elle- nére, hogy a fiatalabb korcsoportokban a tá- nulási idő megnövekedett, és a legtöbb or- szágban a nyugdíjkorhatár alacsonyabb lett.

Tekintettel arra, hogy a férfi munkaválla- lók aránya a régió számos országában stag- nált vagy csak lassan nőtt. a teljes munka- erő-állomány növekedésének nagy részét a női munkavállalók arányának jelentős növe—

kedése tette ki, illetve néhány országban ez akadályozta meg a munkaerő-állomány csök- kenését. Pa 1970—es évek elejére a kelet—eu- rópai országokban a nők az összes munka- vállalók felét tették ki (Magyarországon 40

* A Statisztikai Szemle 1962. júliusi számától kezdődően a "Statisztikai Irodalmi Figyelő"-ben a külföldi statisztikai könyvek és folyáiratcikkek ismertetését havonta közli.

A Külföldi statisztikai irodalom egyes fejezetein belül az anyag általában könyv- és folyóiratcikk- ismertetésekre tagolódik. (Ezeket ' választja el egymástól.) Az ismertetések szerzők, illetve ahol szerző nincs a címek betűrendjében következnek egymás után.

7 Statisztikai Szemle

770

százalékát). a legtöbb nyugat—európai ország- ban 35—40 százalékát.

A nők növekvő munkavállalását a női mun- kanélküliség növekedése kísérte a nyugat- európai országokban. különösen az utóbbi évek gazdasági recessziója óta; a női mun- kanélküliség ennek következtében, különösen a fiatalabb korcsoportokban magasabb, mint a férfiaké. A női munkanélküliség vizsgála- takor több tényezőt figyelembe kell venni.

Ha a munkavállalás lehetőségei rosszak. sok nő nem is próbálkozik a munkavállalássai;

ezzel szemben a fő kenyérkereső munkanél- külisége vagy jövedelmének csökkenése ese—

tén több nő próbálkozik a munkába állás—

sal. Végeredményben a recesszió következ- tében a nők gazdasági aktivitása vagy an- nak növekedése csökkenhet. ami rejtett munkanélküliségnek is tekinthető.

A női munkavállalók növekvő arányának megfigyelésénél nem hanyagolható el a nők részmunkaidős foglalkoztatása: Dániában.

Norvégiában. Svédországban és az Egyesült Királyságban a munkavállaló nőknek 40—50 százaléka részmunkaidőben foglalkoztatott.

A női munkavállalók foglalkozási és ága- zati megoszlását vizsgálva megállapítható, hogy a három fő szektor (ipar, mezőgazda- ság, szolgáltatások) közül a szolgáltatási szfé- ra foglalkoztatja a legtöbb nődolgozót. Né- hány déI-európai ország — Görögország, Tö—

rökország, Jugoszlávia — kivételével a szol—

gáltatások területén dolgozik a foglalkozta- tott nőknek több mint fele (míg a munka—

vállaló férfiaknak csak 40 százaléka). Az iparban foglalkoztatott nők aránya a nyu- gat—európai országokban sehol sem haladja

meg a 30 százalékot.

A kelet-európai országokban a szolgálta—

tások területén dolgozik a foglalkoztatott nők 40—50 százaléka. Lényeges különbség a nyu- gat-európai országokkal szemben, hogy az iparban foglalkoztatottak aránya körülbelül ugyanekkora (kivéve Lengyelországban és Ro- mániában, ahol a mezőgazdaságban a leg- magasabb a foglalkoztatottak aránya). A legtöbb kelet-európai országban a szolgálta- tásokban és az iparban foglalkoztatott nők arányának növekedése a mezőgazdasági fog- lalkoztatottak arányának rovására történt.

A legfontosabb ágazatok szerinti megosz- lásnál többet árul el a nőknek bizonyos ti- pusú munkák területén való koncentrálódá- sáról a nők foglalkozási megoszlásának vizs- gálata. Ennek alapján megállapítható, hogy bizonyos foglalkozásokat szinte kizárólag nők űznek. Néhány nyilvánvaló példa: gép— és gyorsíró. ápolónő. szülésznő. varrónő stb. A vizsgált 25 ország átlagában az ezekben a foglalkozásokban dolgozóknak közel 80 szá—

zaléka vagy ennél is több nő. A .,tipikusan női" foglalkozások nagy része olyan, amely- ben a tevékenység a háztartásban végzett

munkához hasonló vagy ugyanolyan. A fog—

lalkozási megoszlás azonban országonként jelentős eltérést mutat. Különösen érdekes példa az orvosnőké: a Szovjetunióban az or- vosoknak mintegy 70 százaléka nő, a kelet- európai országokban körülbelül 50 százalé- kuk. az EGB-régió többi országában a nők aránya az orvosok között lényegesen kisebb.

A kelet—európai országokban a nők megosz- lása a különböző foglalkozások között szá- mottevően nagyobb, mint a többi országban.

vagyis kisebb a specializációjuk a ,,tipikusan női" foglalkozásokban.

A tanulmány vizsgálja a férfi- és nődolgo—

zók keresetében fennálló különbségeket, il—

letve ezek alakulását. Az ,,egyenlő munkáért egyenlő bért" elve az EGB-régió legtöbb or- szágában általánossá vált, amit a jogalko- tás is tükröz. Ennek ellenére a dolgozó nők átlagjövedelme jelentősen alacsonyabb, mint a férfiaké. Bár a rendelkezésre álló adatok elég hiányosak. valószínűsíthető. hogy a nők havi átlagkeresete Svédországban és Olasz- országban 80—90 százaléka a férfiakénak. az Egyesült Királyságban. az Egyesült Államok—

ban. Hollandiában és Magyarországon pe—

dig 60—65 százaléka. A férfi- és nődolgozók jövedelmei közötti különbség az elmúlt 25 év folyamán csökkent. Az Egyesült Királyság- ban az egyenlő jövedelmekről szóló, 1970—

ben hozott törvény (Eaual Pay Act) nyomán a férfi- és nődolgozók jövedelmeinek ará—

nya 50—ről 60 százalékra emelkedett. Az 1970—

es években Hollandiában. Finnországban.

Olaszországban és Svédországban volt még jelentősebb csökkenés a férfiak és a nők ke—

resete közötti különbségben. a többi ország- ban a különbség alig vagy egyáltalán nem változott. A jövedelemukülönbségek legfonto—

sabb okai:

— a nők átlagos heti munkaideje rendszerint ki- sebb mint a férfiaké (nagyrészt azért, mert a fér- fiak több túlórát vállalnak, és a részmunkaidőben foglalkoztatottak között kevesebb a férfi);

— a női foglalkoztatottak között nagyobb :: fiata- labbak aránya. mint a férfiak között, különösen a nyugat—európai országokban;

—- eltérő a két nem foglalkozási megoszlása, pél- dául nagy a nők aránya az irodai dolgozók között és kicsi a vezető és egyéb értelmiségi foglalkozá- sokban, a fizikai dolgozók esetében pedig nagyobb a nők aránya a betanított és segédmunkások kö- zött;

— eltérő a foglalkoztatottak nemek szerinti meg—

oszlása ágazatonként; azokban az ágazatokban pe- dig, amelyek túlnyomóan nőket foglalkoztatnak, a fér- fiak átlagjövedelme is alacsonyabb. mint a többi ágazatban.

Az oktatási rendszerek a nőket kevesebb állás betöltésére tették alkalmassá, mint a férfiakat. Az iskolázottságban fennálló kü—

lönbségek már a középiskola szintjén mutat- koznak a legtöbb országban. A középiskolát végzettek aránya a férfiak között magasabb.

mint a nők között, a felsőfokú végzettségűek esetében a különbség még nagyobb.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ 771

Az utóbbi évek beiskolázási adatai szerint a fiúk és a lányok azonos arányban iratkoz—

tak be középfokú oktatási intézményekbe. A felsőoktatásban a régió egyes országai kö- zött jelentős különbségek mutatkoznak. Nyu—

gat- és Dél-Európában, valamint Észak-Ame- rikában a férfiak aránya meghaladja a nő- két. A kelet—európai országokban (Csehszlo- vákia és Románia kivételével) a nők ará- nya magasabb a felsőoktatási intézmények- ben tanulók között. Meg kell azonban je—

gyezni, hogy a nők nagyobb hányada ta- nul olyan felsőoktatási intézményekben. ame—

lyeknek képzési ideje rövidebb, mint az egye—

temeké. A férfiak és a nők között azonban a legnagyobb különbség a szakok megválasz—

tásában van. A régió legtöbb országában a pedagógus és egyéb humán szakokon tanul a továbbtanuló nőknek több mint fele. A ter—

mészettudományi szakokon tanulók esetében jelentős különbség van a régión belül. Nyu- gat—Európában a férfiak aránya nagyobb, mint a nőké a természetudományi szakokon és az orvostudományi egyetemeken, műszaki egyetemekre pedig nők alig iratkoznak be.

A kelet-európai országokban valamivel több nő jár a természettudományi karokra, mint férfi, és számottevően több az orvostudomá—

nyi egyetemekre; a műszaki egyetemekre pedig lényegesen kevesebb nő jár, mint fér- ii.

A nők foglalkoztatottságának alakulása szempontjából lényeges a demográfiai ténye- zők hatása. A demográfiai átmenet, a csök—

kenő halandóság és termékenység jelentős hatással volt a nők munkavállalására, A ter—

mékenység csökkenése nyilvánvalóan össze- függ a nők növekvő arányú munkába állá—

sával. de nehéz megállapítani, hogy a ki- sebb gyermekszám teszi könnyebbé a nők

munkavállalását, vagy a munkavállaló nők

korlátozzák termékenységüket. A házasságkö- tési kor ugyanakkor csökkent a régió orszá—

gaiban. aminek következtében a nők csök—

kenő foglalkoztatottságára lehet számítani, a legtöbb országban azonban a gyermekszü- lés ís korábbi életkorban következik be, emi- att a nők hosszabb időszakon keresztül ké- pesek munkát vállalni. A női foglalkoztatot- tak arányának növelése irányába hat az is, hogy növekszik a nem házas nők aránya is.

A tanulmány elkészítésekor más tényezők—

nek a férfiak és nők foglalkoztatottsági kü- lönbségeire gyakorolt hatását is vizsgálták, ezek a tényezők azonban nehezen számba vehetők, és még nehezebben számszerűsíthe- tők. llyen vizsgált tényezők voltak például:

— a fiúk és lányok viselkedésmintáiban tapasztal- ható különbségek;

— a fizikai erőben és az egészségi állapotban mutatkozó különbségek;

—— a képességekben mutatkozó különbségek;

—— a munkáltatók álláspontja a nők foglalkoztatása kérdésében;

73:

—- a munkából való hiányzások;

— munkahely—változtatások.

A nők fokozódó munkába állása hatást gyakorol az időmérlegre is. Az EGB-régión belüli időmérleg-összehasonlítások azt mu- tatják, hogy a gazdaságilag aktív nőkre több teher hárul. mint akár a háztartásbeli nőkre, akár a férfiakra. A heti szabadidő (ötnapos munkahetet figyelembe véve) a dolgozó nők esetében 24. a háztartásbeli nők esetében 33, a férfiak esetében pedig 34 óra átlago- san.

A nők gazdasági aktivitásának jövőbeli alakulását a tanulmány alapvetően négy té- nyező figyelembevételével vázolja:

1. a demográfiai tényezőket lényegében előre le- het látni: az 1950 körüli születési hullám és az első világháború miatti alacsony születési arányok követ—

keztében a munkaképes korú népesség a legtöbb or—

szágbon növekszik az l980-as évek közepéig;

2. tekintettel arra, hogy a nőket nagyarányban foglalkoztató társadalmi szolgáltatások bővülésének lassulása, továbbá a textil- és ruházati iparban fog—

lalkoztatottak számának csökkenése várható a közel- jövőben, a nők elhelyezkedési lehetőségeinek romlá-

sával kell számolni;

3. a termelés automatizálása feleslegessé tesz szá- mos, korábban főként nők által végzett rutinműve- letet, és néhány szakképzettséget igénylő női tevé- kenységet is gépekkel végeznek: a nagyértékű gépek kezelését általában magasan kvalifikált technikusok.

mérnökök, jelenleg és a közeljövőben is általában férfiak végzik;

4. kedvező jelenség a nők toglalkoztatottságának alakulása szempontjából az irodai és információké—

zelési munkaalkalmak bővülése, valamint az egész gazdaságon belül a szolgáltatási szféra bővülése.

(ism.: Vukovich Gabriella)

BUTSCHEK, F.:

REJTETT MUNKANÉLKULISÉG AUSZTRlÁBAN

(Versteckte Arbeitslosigkeit in Österreich.) — WIPO Monatsberíchte. 1981. 7. sz. 385—395. p.

A szerző cikkében először a munkanélkü—

liség meghatározásának kérdésével foglalko- zik. Rámutat arra, hogy mivel az iparilag fej—

lett tőkés országokban a munkanélküliség je- lentős gazdasági problémává lett, újra fel- éledt a jelenség megfelelő mérésének vitá—

ja. Az egyes országok munkanélküliségi ada- tai és az azokból számított arányszámok ugyanis nem mindig hasonlíthatók össze, így ezeknek az adatoknak a szembeállítása tor- zításokhoz vezethet. Néhány országban — ezekhez tartozik Ausztria is — a statisztika azokra a munkanélküliekre terjed ki, akik vagy munkanélküli segélyben részesülnekl vagy a munkaközvetítőnél munkahelyre je—

gyeztették elő magukat. Ezzel szemben pél- dául az Egyesült Államokban a munkanél- küliek számát a háztartásstatisztíka havi min- tavételi adataiból állapítják meg. Az alkal- mazott meghatározás szerint munkanélkülinek számít minden olyan személy, aki a felvétel