A családi és együttélési viszonyok változása tizennégy fejlett országban

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

A CSALÁDI És EGYUTTÉLÉSI VISZONYOK VÁLTOZASA TIZENNÉGY FEJLETT ORSZÁGBAN*

JEAN-PIERRE GONNOT—DR. VUKOVICH GABRIELLA

E tanulmány néhány jellegzetes demográfiai változást mutat be azokban az országok- ban, amelyek az IIASA ,,Társadalombiztosítás, család és háztartás az öregedő társadal- makban" című projektjében részt vesznek. Az áttekintés 14 országra terjed ki, amelyek földrajzi fekvés, demográfiai viszonyok, társadalmi-gazdasági jellemzők stb. tekintetében meglehetősen beterogének, ezért kénytelenek voltunk egy ,,legkisebb közös többszöröst"

(vagy legnagyobb közös osztót?) keresni, amelynek alapján egy voltaképpen véletlenszerűen összeálló minta elemeit össze tudjuk hasonlítani. Ugyanezen okból az összehasonlított idő- szak is 1985—te1 ér véget, mivel a vizsgált kérdések jelentős részére kiterjedő adatállomány csak eddig állt rendelkezésre.1

A családi és együttélési viszonyok leírására napjainkban még mindig a családi állapotra épülő elemzés a legalkalmasabb. Egyrészt azért, mert a családi állapot létrejötte, illetve vál- tozása minden országban jogi aktushoz kötődik, és statisztikai számbavétele nemcsak igen pontos, hanem a fogalmi, tartalmi azonosságokból adódóan nemzetközi összehasonlítá- sokat is lehetővé tesz. Másrészt azért, mert a hagyományos együttélési formák — a későbbiek- ben bemutatott változások ellenére — ma még mindig igen gyakoriak, így bizonyos családi és együttélési viszonyokról a családi állapot önmagában is megbízhatóan tájékoztat. A né- pesség családi állapot szerinti összetétele ugyanakkor olyan demográfiai folyamatok ered—

ménye, amelyek szoros összefüggésben állnak az elmúlt néhány évtized társadalmi változá—

saival, és amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben, de szükségképpen befolyásolják az el—

következő évtizedek demográfiai és társadalmi viszonyait.

Az elemzés 1960 és 1985 közötti alapadatai az ENSZ EGB Népesedésí Osztályának adatbankjából származnak.

A tanulmány első része a népesség családi állapot szerinti Összetételének változásaival ,,stock" megközelítésben foglalkozik, vagyis a különböző családi állapotúak állományának változásait tekinti át. Ezt követi a ,,How" típusú megközelítés, amellyel a különböző családi állapotúak állományának változását közvetlenül befolyásoló demográfiai folyamatok ala—

kulását vizsgáljuk.

* A tanulmány az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (EGB) és a Nemzetközi AlkalmazottRendszerelemzésí Intézet;

(International Institute for Applied Systems Analysis — IIASA) ,,Társadalombiztositás, család és háztartás az öregedő társadalmakban" cimű projektjének 1989. március 9—lO—én tartott munkaesoportűlésén megvitatott háttéranyag alapján készült. A dolgozat egy korábbi változata megjelent a IIASA Working Paper sorozatában (Gannot, J.-P.-Vuk0vich G.:

Recent trends in living arrangements in fourteen índustrialized countries. 1989. WP—89—34. 37 old. % függelék). A háttér- anyagc készítésekor J.-P. Cannot az IIASA, Vukovích C. az EN SZ Európai Gazdasági Bizottsága részéről tevékenykedett a proje t en.

1 A projektben részt vesz Ausztria, Belgium, Csehszlovákia, Finnország, Franciaország, Hollandia, Kanada, Lengyel- ország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, a Német Szövetségi Köztársaság, Norvégia, Olaszország, Svédország és a Szovjetunió. Az elemzésből kimaradt a Szovjetunió, mivel a szükséges adatok nem vagy nem megfelelő részletezettségben álltak rendelkezésre.

190 JEAN-PIERRE GONNOT—DR. VUKOVICH GABRIELLA

A NÉPESSÉG CSALÁDI ÁLLAPOT SZERINTI ÖSSZETÉTELE

Az 1960 és 1985 közötti időszakban a népesség családi állapot szerinti összetételében a vizsgált országokban a következő tendenciákat figyelhetjük meg (lásd az 1. táblát):

—- mindkét nem esetében csökkent a házas családi állapotúak aránya;

— mindkét nem esetében nőtt az elvált családi állapotúak aránya;

— a férfiak között csökkent, a nők között nőtt az özvegység gyakorisága;

—— nőtt a nőtlenek aránya;

- a hajadonok aránya tekinetében szembetűnő a különbség Kelet-Európa és Nyugat-Európa között: a vizsgált időszak kezdetén Kelet—Európában a nyugat—európainál alacsonyabb arány tovább csökkent, míg a hajadonok aránya Nyugat-Európában növekedett.

E tendenciák azonban nem egyenletesen jellemzik a vizsgált időszakot, és ugyanakkor igen jelentős nemzeti különbségeket takarnak el. Az időbeli lefutás egyenetlensége és a nem- zeti sajátosságok visszavezethetők egyrészt magatartásbeli, vagyis a jelenségek hátterében meghúzódó folyamatokban rejlő különbségekre, másrészt strukturális tényezők hatására.

Az időbeli és térbeli eltérések tehát a házasodás, a válás és bizonyos mértékig a halandóság intenzitásának különbözőségeiből és a népesség nemek szerinti összetételének és korstruktú—

fájának különbözőségeiből adódnak.

1. tábla A népesség családi állapot szerinti megoszlása a vizsgált 14 országban

(százalék)

Országcsoport Év gél-31631; Házas Özvegy Elvált

Férfiak

Vizsgált országok összesen 1960 27,9 67,0 3,8 l,3

1970 28,6 66,2 3,4 1,7

1980 29,5 64,2 3,2 3,0

1985 30,7 61,6 3,1 4,5

Kelet-európai országok* . 1960 23,0 72,2 3,4 1,4

1970 26,0 68,8 3,2 2,0

1980 24,8 68,6 3,3 3,3

Nem kelet—európai orszá- 1985 25,0 67,5 3,3 4,2

gok" ... 1960 29,9 65,0 3,9 l,3

1970 29,7 65,2 3,5 l,6

1980 31,4 62,5 3,2 2,9

1985 34,0 58,2 3,0 4,8

Nők

Vizsgált országok összesen 1960 [ 22,9 61,0 14,0 2,1

1970 22,4 60,8 14,1 2,7

1980 22,2 59,2 14,5 4,1

1985 22,7 56,6 14,7 5,9

Kelet-európai országok' . 1960 18,1 62,8 16,3 2,8

1970 19,5 61,2 15,7 3,6

1980 17,1 61,8 16,0 5,0

Nem kelet-európai orszá- 1985 16,9 61,1 16,2 5,8 gok" ... 1960 24,8 60,2 13,0 l,9

1970 23,6 60,6 13,5 2,4

1980 24,2 58,1 13,8 3,8

1985

' Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország és a Német Demokratikus Köztársaság.

** Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Kanada, a Német Szövetségi Köztársaság, Norvégia, Olaszország, Svédország.

CSALÁDI VISZONYOK 1 9 1

a

A nőtlenek és a hajadonok, illetve a házasok arányának változásai

A nőtlenek és a hajadonok aránya a vizsgált időszakban a kelet-európai országokban volt a legalacsonyabb. Ezen országokban a nőtlenek és a hajadonok aránya csak kismérték- ben változott, és ezen belül legjellemzőbb a hajadonok arányának kismértékű csökkenése.

A Német Demokratikus Köztársaság kivételt képez, mivel ott mind a hajadonok, mind a nőtlenek aránya elég jelentősen nőtt.

A nem kelet-európai országok közül a vizsgált időszak kezdetétől jellemző a nőtlenek és a hajadonok magas aránya Olaszországban, a skandináv országokban és Hollandiában.

Olaszország helyét ebben a sorban a dél—európai országokban az 1960-as évek elején még uralkodó hagyományos házasodási szokások magyarázzák.! A nőtlenek és a hajadonok aránya a későbbiekben Olaszországban csökkent, mig a többi országban, ahol az induló szint magas volt, a nőtlenek aránya csökkent, viszont a hajadonok tekintetében nem egységes a változás iránya. Svédországban a legmagasabb a nőtlenek és a hajadonok aránya: 1985- ben a férfiak 38,7 százaléka volt nőtlen, a nők 30,0 százaléka pedig hajadon.

Megállapíthatjuk, hogy a nyugat—európai országokban a két nem közötti strukturális különbség növekedett, mivel a nőtlenek aránya általában emelkedett, és a hajadonok tekin- tetében a változások nemigen általánosíthatók.

Az 1. ábra a 20—24 és a 30—34 éves korcsoportba tartozó nőtlenek és hajadonok 1960.

és 1965. évi arányát hasonlítja össze. A 20—24 éves korcsoportba tartozó nőtlenek, de kü- lönösen az e korcsoportban levő hajadonok aránya mutatja a házasságkötések naptárában bekövetkező változásokat. A házasságkötések kohorszintenzitásának jellemzésére gyakran használják a 45—49 éves korban nőtlenek (hajadonok) arányát. Ezen eljárás azonban transz- verzális megközelítésben eléggé vitatható, mivel a 45—49 évesek családi állapota, különö- sen a nőtlenek és a hajadonok aránya jórészt a 20—25 évvel korábbi házasodási szokások függvénye. A házasodási mozgalom közelmúltbeli változásainak bemutatására ezért Hata- labb korcsoportot, a 30—34 éveseket választottuk, bár az első házasságkötések közel egy- ötöde 35, közel egytizede pedig 40 éven felül következik be.

Az 1960. évi értékek azt mutatják, hogy a kelet-európai országokban a házasodási mozgalmat a nagy gyakorisággal bekövetkező korai házasságkötések jellemzik, mivel mind a 20—24, mind a 30-34 éves korcsoportban alacsony a nőtlenek, illetve a hajadonok aránya.

Velük szemben Olaszország áll, ahol a házasságkötési életkorok lényegesen magasabbak, és a házasságkötések gyakorisága lényegesen alacsonyabb. Ezeket az ellentéteket már az aggregált adatokból is láthattuk.

Az 1985. évi értékek továbbra is a kelet-európai nupcialitás magas intenzitását mutat—

ják. A skandináv országok helyzete viszont lényegesen megváltozott. Ezen országokban jól láthatóan nőtt mind a 20—24, mind a 30—34 éves korcsoportban a nőtlen és a hajadon családi állapotúak aránya, vagyis a házasságkötéseket későbbre időzítették, és intenzitásuk is csök- kent. (Azt, hogy a házasságkötések kohorszintenzitása valóban olyan mértékben csökkent-e, mint az itt bemutatott adatokból kitűnik, nehéz lenne bizonyosan állítani, mivel a legfrissebb adatok arra utalnak, hogy a látszólagos intenzitáscsökkenés egy része csak a naptár Változá—

sának hatása.)

Az 1. ábra azt is kifejezi, hogy míg 1960-ban a kelet-európai országok mellett néhány nem kelet—európai ország is szerepel az átlagot jelző tengelyeknél alacsonyabb értékekkel, addig 1985-ben már csak Kanada esik a kelet-európai országokkal azonos mezőbe. Érdeke- sen alakult még a vizsgált országok átlagértéke is. A 20—24 éves korban nőtlenek aránya 76—ról 83 százalékra emelkedett 1960 és 1985 között, míg a hajadonok aránya ennél nagyobb mértékben, 48-ról 61 százalékra. A 30—34 éves korcsoportban a változás nemek szerinti

a

' Lásd: Economic Survey of Europe in 1974. Part II. Postwar demographic trends in Europe and the outlook until the year 2000. United Nations. New York. 1975. 4—22. old.

192 JEAN—PIERRE GONNOT—DR. vuxovrcn GABRIELLA Ö

különbsége fordította nők körében kisebb mértékű volt (IZ-ről 14 számlákra nőtt), mint a férfiak körében (ahol l7—ről 24 százalékra nőtt).

Összességében tehát azt mondhatjuk; hogy a 20—24 éves, illetve a 30—34 éves korban nőtlenek és hajadonok aránya tekintetében 1960-hoz képest 1985-ben élesebben kirajzoló——

dik a különbség a kelet-európai és a nyugat-európai országok között.

]. ábra. A 20—24, illetve a 30—34 éves korcsoportban nőtlenek és hajadonok aránya

(százalék)

NOTLINIK

..., un

M

' M

u ' ou

u a!

:o 1: a

0

: 1.1." . m Su

112

an ' 1 a M

. . M !

s ne ne oo to. ..,-"3! fo no a a vo o 1u

2. v! . : "

...: "

!. to ". .! II

, u

Ö ! 10

W

un u-

35—34 u.n:

.;

86

a . 1.3

, . .! m—zo

sa a '.'m. a m n M a fo :)

? [37 1 11 u .

Io. '; . . .

s s .; ' to

!!Megjegyzés: az ábrán a számok a következő országokat jelölik: Ausztria (1), Belgium (2), Csehszlovákia (3), Finn- ország (4), Franciaország (5), Hollandia (6), Kanada (7), Lengyelország (8), Magyarország (9), Német Demokratikus Köz- társaság (10), Német Szövetségi Köztársaság (11), Norvégia (12), Olaszország (13), Svédország (14).

* Az 1960 és 1985 közötti időszakot megbontva, 1960 és 1970 között általában csökkent mind a nőtlenek, mind a hajadonok aránya azokban a korcsoportokban; amelyekben leg- nagyobb a házasságkötések intenzitása. Vannak azonban regionális sémának tűnő kivéte- lek is, mint például az, hogy a kelet-európai országokban nőtt a 20—24 éves hajadonok ará- nya. Ezen országok egy további közös jellemzője, hogy nőtt a 30—34 éves korban nőtlenek aránya. Egyéb, kifejezetten regionálisnak tekinthető azonosságot nem ügyeltünk meg, de figyelemre méltónak találjuk, hogy 7 országban (Ausztria, Finnország, Franciaország, Hol- landia, Lengyelország, Német Demokratikus Köztársaság és Német Szövetségi Köztársaság) nőtt a 35—39 éves korban nőtlenek aránya is. Egyedi jellemző, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban 20 és 40 éves kor között minden korcsoportban nőtt a nőtlenek aránya.

Az 1960-as évekkel ellentétben, az 1970—es évekre a nőtlenek és a hajadonok arányának általános emelkedése a jellemző. Megjegyezzük azonban, hogy a 35—39 éves korcsoportban

CSALÁDI VISZONYOK 193

a hajadonok aránya majdnem mindegyik országban csökkent, míg a nőtlenség gyakorisága e korcsoportban csak a vizsgált országok felében esett vissza.

Az l980—as évtizedben a jelek szerint a változások iránya a 20—40 éves korcsoportok- ban egységessé vált. A 35—39 éves osztrák férfiak és nők, valamint a 25—29 éves lengyel és magyar nők kivételével minden országban és minden korcsoportban nőtt a hajadonok és a nőtlenek aránya.

A változások irányának és mértékének szem előtt tartásával azonban azt is meg kell jegyezni, hogy a nőtlenek, illetve a hajadonok arányának nagysága az egyes országokban igen különböző. 1985—ben például a 20—24 éves korcsoportba tartozó svéd férüaknak 96,4, míg az ugyanezen korcsoportba tartozó magyar férfiaknak csak 70,l százaléka volt nőtlen.

A nők körében még ennél is nagyobbak az országok közötti különbségek. A két szélső érté- ket ismét csak Svédország és Magyarország képviseli: a 20—24 éves korcsoportban Svédor—

szágban 89,0, Magyarországon 34,8 százalék a hajadonok aránya.

A magasabb életkorokban nagyobbak az országok közötti különbségek, ami arra utal, hogy a fiatalkori különbségek nem egyszerűen az első házasságkötések időzítésének az egyes országokban mutatkozó eltéréseiből adódnak, hanem azokat a házasságkötési mozgalom általános jellemzői is befolyásolják.

A nyugat-európai országokban a nőtlenek és a hajadonok arányának az l960—as évek- ben tapasztalt csökkenését kiegyenlítette arányuk későbbi növekedése. Megjegyezzük azon—

ban, hogy a növekedés mértéke eltérő volt a különböző életkorú férfiak, illetve nők körében.

A 20—24 éves korcsoportban a hajadonok arányának növekedése meghaladta a nőtlenek arányának növekedését, ami csökkentette a nemek közötti különbségeket a fiatal életkorok- ban. Ezzel ellentétben a 30—34 éves korcsoportban növekedett a nemek közötti különbség.

Más szavakkal: az 1970-es évek óta az első házasságkötések gyakoriságának csökkenése nagyobb mértékű a férfiak, mint a nők körében, ezzel szemben a korai házasságkötések gya—

korisága nagyobb mértékben csökkent a nők, mint a férfiak körében. E jelenség eredménye—

ként az az életkor, amelyben a hajadon nők aránya meghaladja a nőtlen férfiakét, a 2. tábla adatainak tanúsága szerint minden országban folyamatosan emelkedett 1960 óta annak ellenére, hogy bár a nők korábban kötnek házasságot, mint a férfiak, azonos kohorszon belül kevesebb nő köt házasságot, mint ahány férfi.

2. tábla

A nőtleneknél magasabb arányú hajadon korcsoportok

1960. l970. 1980. 1985.

Ország

évben

Ausztria ... 35—40 40—45 45—50

Belgium ... 45—50 50—5 5 60—65 . Csehszlovákia ... 45—50 50—55 60—65 65—70 Finnország ... 40—45 45—50 55—60 60—65 Franciaország ... 50—55 60—65 70—75 . Hollandia ... 35—40 45—50 55—60 55—60 Kanada ... 80—85 60—65 60—65 . Lengyelország ... 35—40 40—45 45—50 50—55 Magyarország ... 35—40 45—50 55—60 60—65 Német Demokratikus

Köztársaság ... 30—35 35—40 45—50 50—60 Német Szövetségi Köz-

társaság ... 35—40 40—45 45—50 55—60 Norvégia ... 50—55 60—65 65—70 70—75 Olaszország ... 35—40 40—45 45—50 . Svédország ... 55—60

194 IEAN-PIERRE GONNOT—DR. VUKOVICH GABRIELLA

A nőtlenek és a hajadonok arányában bekövetkező változások lényegében kiegészítik a házas családi állapotúak arányának változásait, bár ez utóbbit természetesen a válások és az özvegyülések, valamint az újraházasodások alakulása is befolyásolja.

A házas férfiak aránya a 15 éves és idősebb férfinépesség kétharmada ésháromnegyede közötti értékről fél és kétharmad közötti értékre csökkent. A házas nők aránya szűkebb in—

tervallumba esik, és a változás mértéke is kisebb volt; arányuk a 15 éves és idősebb női né—

pesség fele és kétharmada közötti értéken belül maradt.

A házas családi állapotúak aránya változásának iránya meglehetősen egységes a kü- lönböző országokban. Kivételt képez Olaszország, ahol mind a házas nők, mind a házas férfiak aránya nőtt, és Lengyelország, ahol a házas nők aránya emelkedett.

Az elváltak arányának alakulása

Az elváltak aránya a legtöbb országban számottevően növekedett mind a férfiak, mind a nők körében az 1960 és 1985 közötti időszak folyamán, és a növekedés üteme általában felgyorsult az 1980-as évtizedben. 1960-ban a 15 éves és idősebb férfinépességnek a 0 (Olasz- ország, Kanada) és 2,3-2,4 (Svédország, Ausztria) százaléka volt elvált, az elvált nők aránya a vizsgált országok között a Német Demokratikus Köztársaságban volt a legmagasabb (4,5%). 1985-ben az elváltak aránya Lengyelországban volt a legalacsonyabb, ahol a férfiak—

nak 1,8, a nőknek 29 százaléka volt elvált, míg a legmagasabb arányt Svédországban re- gisztrálták (7,3, illetve 8,7 százalék).3

Az elváltak arányának alakulása nem mutat regionális szabályszerűségeket. Az általá- nos tendenciától három ország tér el: Olaszország, ahol az elváltak aránya még ma is rend—

kívül alacsony, valamint Ausztria és Svédország, ahol 1980 után arányuk állandósult. A ne- mek szerinti különbségek egységesek az egyes országokban a tekintetben, hogy az elvált nők aránya mindenütt meghaladja az elvált férüakét, a nemek közötti különbség azonban országonként igen eltérő: O,8 (Norvégia) és 2,4 (Német Demokratikus Köztársaság) száza- lékpont közé esik.

Az elváltak aránya jelentős mértékben növekedett a 25 és 60 éves életkor közé eső vala- mennyi korcsoportban, de a növekedés mértéke a 35—39 éves korcsoportban volt a legna- gyobb. 1985-ben a legtöbb országban e korcsoportban volt a legmagasabb az elvált férfiak és nők aránya (a férfiaknak 5—10, a nőknek 7—l4 százaléka), míg 1960-ban a modális érték ennél idősebb életkorra esett.

Érdekes külön emliteni Svédországot, ugyanis ott az elváltak aránya egyedülállóan ma- gas (1985-ben a 45—49 éves férliak 15,4, az ugyanilyen korú nők 16,8 százaléka volt el- vált), és az elváltak arányának növekedési üteme is szinte példa nélküli. Ennek ellenére Svéd- ország az egyetlen, ahol az elváltak modális életkora (45—49 éves) nem változott. Ez arra utal, hogy a válások intenzitásának növekedése egyenletesebben oszlott meg a különböző élet—

korúak között, mint a többi országban.

Meg kell végül jegyeznünk, hogy az elváltak arányának változásait annyiból nehéz ér- telmezni, hogy az elváltak számát és arányát természetesen mindenkor befolyásolja — a válá—

sok gyakorisága mellett — az újraházasodási mozgalom is.

Az özvegyek arányának alakulása

Az özvegyek arányát tekintve a legszembetűnőbb jelenség a férfiak és a nők körében tapasztalható eltérés, amely a halandóság nemek közötti különbségéből és a házastársak közötti hagyományos korkülönbségből adódik.

' Olaszország adata nem állt rendelkezésre, valószinű azonban, hogy az elváltak aránya ott alacsonyabb, mint Len- gyelországban.

CSALÁDI vrszorwox ] 9 5

1960-ban a vizsgált országokban a férfiaknak 2,5—5, a nőknek 8,8—18,l százaléka volt özvegy. Az özvegyek aránya legmagasabb Közép-Európában (Ausztriában, a két Német- országban és az 1970-es évektől kezdődően Magyarországon), a legalacsonyabbak pedig Hollandiában és Kanadában. Az özvegy férfiak aránya mindenütt csökkent (kivéve Lengyel- országot és Magyarországot, ahol nőtt), míg az özvegy nők arányának növekedése általá- nos tendencia, amely az 1970-es években még hangsúlyozottabbá vált.

A változások eredőjeként az özvegyek arányának szélső értékei jelentős mértékben át- alakultak. A férfiak körében az özvegyek arányának legmagasabb (1985. évi) értéke (3,8%) alacsonyabb volt, mint 1960-ban (5%), míg a nők között az özvegyek arányának legalacso- nyabb értéke ugyanezen időszak alatt nőtt (8,8-ről 11,2 százalékra).

Az időskorúak családi állapota

A népesség öregedése által felvetett problémák között igen lényeges az időskorúak csa—

ládi állapota. Ennek egyik alapvető jellemzője a nemek közötti különbség: az idős férüak kétharmadtól négyötödig terjedő hányada házas, míg a nők körében ez az arány egynegyed és kétötöd közé esik a különböző országokban. Az időskorúak nagy korcsoportokba soro- lásával a különbségek még szembeszökőbbek. 75 éves kor alatt a férfiaknak több mint há- romnegyede, 75 éves kor fölött pedig több mint fele házas. Ezzel szemben a 75 évesnél fia- talabb nőknek negyede-fele, az ennél idősebb nőknek 1-2 tizede házas családi állapotú.

A házasok arányának nemek közötti különbségeit ellentételezi az özvegyek aránya.

Az időskorú férfiaknak egyhatoda—egytizede, ezen belül a 75 éves és idősebb férfiaknak körülbelül egyharmada özvegy. Az összes időskorú nőnek közel fele, az idősebb korcsoportba tartozóknak több mint kétharmada özvegy.

Az itt vázolt nemek közötti különbségek elsősorban a halandóság eltéréseiből adódnak, ezért az időskorú népesség családi állapot szerinti összetételének vizsgálatakor szem előtt kell tartanunk, hogy jelentős a különbség az időskorú férfi és női népesség létszáma között, amit az európai országok egy részében a két világháború hatása is erősít.

Az időskorúaknak viszonylag kis hányada nőtlen, illetve hajadon. 1960—ban az időskorú férfiaknak 2—13 százaléka volt nőtlen, és bár arányuk a legtöbb országban csökkent, 1985- ben a vizsgált országokat a fenti arányok jellemezték. A hajadonok aránya lényegesen ma- gasabb, sok országban kétszer akkora, mint a nőtleneké, és 1960 és 1985 között minden or- szágban csökkent. Érdekes, hogy a nőtlenek és a hajadonok aránya az országok többségé—

ben nem változik jelentős mértékben a kor előrehaladtával, és hogy az életkor szerinti vi—

szonylag kis különbségek a férfiak körében még kevésbé jelentősek.

Az 1960 és 1985 közötti időszakban az időskorú özvegy férüak aránya minden ország- ban csökkent, Lengyelország (1970 óta) és Magyarország (1980 óta) kivételével. Az időskorú házas férfiak aránya éppen ellenkezőleg alakult, a Német Demokratikus Köztársaság és Ma- gyarország kivételével minden országban nőtt. A női népességben nincsenek ilyen egyértelmű változások, bár az özvegyek aránya a legtöbb országban emelkedett.

Végül tekintsük röviden az elváltakat: ugyan arányuk az időskorúak körében mind a férfiak, mind a nők között kismértékben emelkedett, de általában még mindig jelentékte—

len, 2-3 százalék alatti. 1985-ben a legmagasabb arányt Svédországban találtuk, az időskorú férüak 5,6, az időskorú nők 6,4 százaléka volt elvált.

A NÉPESSÉG CSALÁDI ÁLLAPOT SZERINTI MEGOSZLÁSÁT KÖZVETLENUL BEFOLYÁSOLÓ FOLYAMATOK

Az állománytípusú adatok áttekintésekor láthattuk, hogy a közelmúltban alapvető változások mentek végbe a házasodási mozgalom és a válások terén. Ezeket a változásokat a következőkben foglalhatjuk össze. Az első házasságkötések gyakorisága jelentős mérték-

196 JEAN-PIERRE GONNOT—DR. vuxovrcn GABRIELLA

ben csökkent (ez a csökkenés nagyobb mértékű volt a férfiak körében, viszont a fiatal női korcsoportokban meghatározóbb volt, mint a fiatal férfiak között); minden korcsoportban nőtt a válások gyakorisága; és bár a változások mértéke más, az özvegyülések gyakorisága csökkent a férfiak és nőtt a nők körében. A válások egy további jellegzetessége, hogy az utóbbi időben mintha az eddigi trendek változni látszanának.

A továbbiakban ,,tlow" típusú, vagyis a folyamatokat leíró adatokból levonható követ- keztetéseket vetünk össze a korábbi, a népesség családi állapot szerinti összetételének ala- kulásából levont következtetésekkel.

Házasságkötések

A nyers házasságkötési arányszámok 1960 és 1985 közötti alakulását a 3. tábla mutatja be. Bár ez a mutatószám nem veszi figyelembe a vizsgált népességek korstruktúrájának kü- lönbözőségeit, illetve időbeli változását, és így a nupcialitási trendeket valamelyest torzítja, az adatok értelmezése nem hagy kétségeket a változások iránya tekintetében.

3. tábla

A nyers házasságkötési arányszámok

(ezrelék)

1960. ; 1970. 1980. 1985.

Ország

[ évben

Ausztria ... i 8,3 7,1 6,2 5,9 Belgium ... 7,1 7,6 6,7 5,8 Csehszlovákia ... ) 7,8 8,8 7,7 7,7 Finnország ... 7,4 8,8 6,1 5,3 Franciaország ... 7,0 7,9 6,2 4,9 Hollandia ... 7,6 9,3 6,4 5,7

Kanada ... 7,0 8,9 7,8 7,3

Lengyelország ... 8,3 8,6 8,6 7,2 Magyarország ... 8,9 9,4 7,5 6,9

Német Demokratikus Köztársaság 9,7 7,7 8,0 7,9

Német Szövetségi Köztársaság ... 9,4 7,3 5,9 6,0 Norvégia ... 6,6 7,6 5,4 4,9 Olaszország ... 7,7 7,4 5,7 5,2 Svédország ... 6,7 5,4 4,5 4,6

Az adatokat célszerű két periódusra bontva Vizsgálni. Az első időszak az 1960-as év- tized, amikor is a nupcialitás a legtöbb országban (Ausztria, a két Németország, Olaszország és Svédország kivételével) emelkedett. A második időszak az 1970 utáni periódus, amikor a legtöbb országban csökkentek a nyers házasságkötési arányszámok. A Német Demokra- tikus Köztársaságban és Lengyelországban ennek ellenére 1970 és 1980 között nőtt a nyers házasságkötési arányszám, Csehszlovákiában pedig 1980 és 1985 között stagnált, a Német Szövetségi Köztársaságban 1980 és 1985 között kismértékben emelkedett. A nyers házas- ságkötési arányszám Svédországban volt a legalacsonyabb az egész 25 éves időszak alatt:

1960-ban 6,6, 1985-ben 4,6 ezrelék. A vizsgált periódus elején, 1960-ban csak nemzeti sajá- tosságokat találtunk, regionális sémákat nem tudtunk megállapítani. Ezzel szemben 1985- ben a kelet—európai országok lényegesen magasabb nyers házasságkötési arányszámokat regisztráltak, mint bármely más vizsgált ország (Kanada kivételével, ahol az arányszám ha- sonlóan magas volt); a legmagasabb arányszám (7,9 ezrelék) a Német Demokratikus Köz—

társaságban volt.

A nupcialitásnak az 1970-es évek elejétől tartó csökkenését árnyaltabban jellemzik az első házasságkötések korspecifikus arányszámai. Meg kell azt is jegyezni, hogy a népesség

CSALÁDI vrszomrox

197 családi állapot szerinti megoszlásának áttekintésekor tett megállapításaink itt is helyénvalók, ugyanis korai és nagyarányú a kelet—európai országok nupcialitása, Olaszországban pedig a házasságkötések késői időzítése és viszonylag alacsony gyakorisága jellemző. Svédország helyzete különleges, mivel ott az első házasságkötések korspecifikus arányszámai mindössze fele a kelet-európai országokénak.

Ennél is lényegesebb azonban a nupcialitás csökkenésének életkor szerinti alakulása.

1970 és 1980 között a visszaesés igen nagy mértékű, és minden korcsoportot érint. A csök—

kenés 1980 óta lényegesen lassúbb, és számos országban a lefelé irányuló trend visszafordu—

lására utaló jelek tapasztalhatók az ,,idősebb" korcsoportokban, főként a nők körében. így például a 25 és 35 éves életkor között a nők nupcialitásának stagnálását, illetve kismértékű emelkedését figyelték meg Ausztriában, Kanadában, a két Németországban és Lengyelor—

szágban. Ez arra utal, hogy a nupcialitás csökkenése — legalábbis részben — csak látszóla—

gos, a naptár változásának hatása, vagyis a házasságkötések későbbi időzítésének eredmé—

nye. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a közelmúltbeli növekedés csak igen kis mértékű, ezzel szemben a korábbi csökkenés szinte drámai volt: az első házasságkötések korspeciiikus arányszámai 25 éves életkor alatt felükre csökkentek. 25 éves életkor fölött a csökkenés en- nél kisebb mértékű, de még mindig igen jelentős. Napjainkban a korai házasságkötések első- sorban a férfiak körében igen ritkák.

A korspeciíikus arányszámok arra is rávilágítanak, hogy 25 éves életkor fölött a férfi és a női nupcialitás számos országban lényegében azonos. Ebből arra következtethetünk, hogy a férfiak alacsonyabb nupcialitása a 25 éves kor alatti magasabb női nupcialitás követ- kezménye. Figyelemre méltó továbbá, hogy a házasságkötések életkor szerinti proüljai na—

gyobb változatosságot mutatnak a nők, mint a férfiak körében. Míg a férfiak modális há- zasságkötési életkora a legtöbb országban a 25—29 éves korcsoportra esik, a nők esetében számos országban vagy a 20—24, vagy a 25—29 éves korcsoportban találjuk a házasságkötések modális életkorát, vagy, ami szintén gyakori, nincs számottevő különbség a 20—24 és a 25—

29 éves korcsoport nupcíalitása között.

4. tábla Az átlagos házasságkötési életkorok

Férfiak Nők

Ország 1960. 1970. 1980. 1985. 1960. 1970. 1980. 1985,

l évben

Ausztria ... . 25,7 25,7 26,4 . 23,1 23,1 24,0

Belgium ... . . 24,6 . . . 22,2 .

Finnország ... . . 26,5 27,5 . . 24,5 25,4 Franciaország ... . . 25,2 26,4 . . 23,0 24,3 Hollandia ... 26,8 24,8 25,5 26,3 24,5 23,9 23,2 24,0 Kanada ... 25,8 24,9 25,7 26,7 22,9 22,6 23,5 24,6 Magyarország ... 25,3 24,0 24,0 24,3 21,9 21,1 21,3 21,3 Német Szövetségi Köztársaság . . . 25,9 25,6 26,1 27,2 23,7 23,0 23,4 24,6 Norvégia ... . . 26,2 27,5 . . 23,6 24,8 Olaszország ... 28,6 27, 5 27,2 27, 1 24, 8 24,1 24,0 24,0 Svédország ... 27, 3 26,2 29,0 30,1 24, 3 24,0 26,4 27,7

Átlag ... _ . 25,5 26,0 27,0 . 23,1 23,5 24,5

A nupcialitási trendek életkor és nemek szerinti alakulása az első házasságkötések át—

lagos életkorában is megmutatkozik. Bár a 4. táblában található adatok nem teljes körűek, elég megbízható következtetések levonására adnak módot. 1960 és 1970 között folytatódott az első házasságkötések átlagéletkorának korábban megindult csökkenése. Ehhez képest az 1970 és 1980 közötti időszakban változást tapasztalunk, amennyiben vagy lelassul az

198 JEAN—PIERRE GONNOT—DR. vuxovrcx—r GABRIELLA

átlagéletkor korábbi csökkenése, vagy stagnálni kezd, vagy — néhány esetben —— az átlagélet- kor kismértékben emelkedik. Svédország az egyetlen ország, ahol az átlagéletkor nagymér- tékű emelkedése következett be ezen időszak folyamán. 1980 óta a többi országban is jelen—

tős az emelkedés, kivétel csak Olaszország és Magyarország. Megjegyezzük azonban, hogy az első házasságkötések átlagéletkora a legtöbb országban még így is feltehetőleg alacsonyabb mind a férfiak, mind a nők esetében, mint 1960-ban volt. Svédország az első házasságukat kötök átlagéletkora tekintetében is példa nélküli értékeket mutat: az első házasságukat meg- kötő férfiak átlagosan 30,1, a nők 27,7 évesek.

A nupcialitási trendek egyik sajátos vonása az intenzitás és az átlagéletkor közötti 0116—

hatás. Az l960—as években, a nupcialitás szintjének emelkedése idején csökkent a házasság- kötési átlagéletkor. Az 1970-es évek eleje óta ellenkezőleg, a nupcialitás csökkenése a házas- ságkötési átlagéletkor emelkedésével párosult. Figyelembe kell azonban venni, hogy a há- zasságkötési átlagéletkor emelkedésében szerepet játszik a népesség korstruktúrájának vál- tozása is, és a néhány országban rendelkezésre álló részletes transzverzális és longitudinális adatok alapján valószínűsíthetjük, hogy a kohorszok átlagos házasságkötési életkorának emelkedése később kezdődött, mint azt a transzverzális adatok alapján feltételezzük.

Az első házasságkötések intenzitásának csökkenése mellett az elváltak újraházasodási mozgalmában is csökkenő trend tapasztalható az 1970-es évek eleje óta. A csökkenés —- bár mértéke kevésbé számottevő, mint az első házasságkötések esetében — minden országban és mind a férfiak, mind a nők körében megfigyelhető (kivételek a 20—24 éves csehszlovákiai nők és a 20—24 éves lengyel férfiak és nők). Az l980-as években az elváltak újraházasodási gyakorisága különösen a nők esetében kevésbé csökkent, mint az 1970-es évek folyamán.

Sőt, fellendült az elváltak újraházasodási mozgalma: a 20 és 35 éves életkor közötti elvált férfiak és nők esetében Lengyelországban, a fiatal korcsoportba tartozók körében Csehszlo- vákiában és Finnországban, valamint a 30—34 éves korcsoportba tartozók esetében Svédor- szágban.

Akárcsak az első házasságkötések esetében, az újraházasodások alakulásában is éles a különbség a kelet-európai és nem kelet-európairégiók között: a kelet-európai országokban lényegesen magasabbak az újraházasodási arányszámok.

Az elvált nők újraházasodási gyakorisága a vizsgált időszak kezdetén alacsonyabb volt, mint az elvált férfiaké, viszont a csökkenés a nők körében kisebb mértékű volt, mint a férfiak körében. Ennek következményeként csökkent a különbség a férfiak és a nők újraházasodási arányszámai között, sőt egyes országokban a fiatalabb korcsoportokban a férfiak és a nők pozíciója meg is fordult. Az ilyen ,,kivételek" ma már olyan gyakoriak, hogy bár a férfiak újraházasodási arányszámai összességükben még mindig magasabbak, mint a nőké, de kor- specifikus megközelítésben ez az 1980-as években már nem általános.

A nupcialitás utóbbi időkben tapasztalható egyik érdekessége a házassági piac struktú- rájának változása.

Az 5. tábla adatainak tanúsága szerint 1965-ben még a házasságkötéseknek 80—95 szá- zaléka első házasságkötés volt (Magyarország és a Német Demokratikus Köztársaság kivéte- lével, ahol az első házasságkötések aránya alig haladta meg a 70 százalékot). l985-re ez az arány kétharmad és négyötöd közé esett, az elvált családi állapotú házasulók számának és arányának növekedésével. Ily módon jelentősen megnőtt az olyan házasságkötések aránya, ahol az egyik házasuló nőtlen (hajadon), míg a másik elvált családi állapotú, és 1985-ben már a nőtlenek (hajadonok) 5-8 százaléka elvált családi állapotú menyasszonnyal (vőlegény- nyel) lépett házasságra. Bár napjainkban még mindig döntő a nőtlenek és a hajadonok há- zasságkötése, a változások e téren figyelemre méltók, és a házassági piac nagyobb mértékű heterogenitásához vezethetnek.

A házassági piac heterogenitásával szorosan összefügg, hogy a házasságra lépők átlag- életkora korábbi családi állapotuk függvényében változik.

CSALÁDI VISZONYOK

199

5. tábla

A nőtlen ( hajadon) és az elvált házasulók, illetve újraházasulók ősszes házasságkötéseken belüli aránya

A házasságot kötő párok családi állapota

Ország Év hajadon és elvált nő és

nőtlen férfi elvált férfi elvált férti nőtlen férfi

Ausztria ... 1965 80,1 5,8 4,6 3,9

1985 74,3 8,2 8,3 6,3

Belgium ... 1965 87,1 2,5 2,3 2,4

1983 82,4 5,0 5,7 4,5

Csehszlovákia ... 1965 82,0 5,1 4,5 3,8

1985 74,7 7,1 9,3 6,2

Finnország ... 1965 86,7 43 19 2,8

1985 77,6 6,9 6,3 6,7

Franciaország ... 1965 87,1 3,2 2,0 2,9

1985 77,5 7,1 6,0 6,1

Hollandia ... 1965 91,4 2,2 1,5 1,4

1985 78,0 6,2 8,1 5,1

Kanada ... 1965 87,5 2,4 1,4 2,4

1985 70,3 8,9 9,1 7,3

Lengyelország ... 1965 85,5 3,7 1,5 2,3

1985 85,l 4,1 3,3 3,0

Magyarország ... 1965 73,2 7,4 6,9 5,6

1985 68,5 8,4 M,] 8,I

Német Demokratikus Köz- 1965 72,7 7,5 6,2 5,3

társaság ... 1985 66,6 8,6 13,4 7,6

Német Szövetségi Köztár- 1965 81,9 4,9 3,2 3,8

saság ... 1985 71,4 8,4 9,1 7,7

Norvégia ... 1965 88,1 3,6 1,8 3,3

1985 78,7 7,5 6,2 5,9

Olaszország ... 1983 95,2 1,6 O,3 0,8

Svédország ... 1965 85,2 4,9 3,2 4,2

1985 69,0 8,5 12,2 8,3

6. tábla Az újraha'zasuló elváltak partnerének családi állapota, 1985

(százalék)

Az elvált férfi menyasszonya Az elvált nő vőlegénye Ország

hajadon elvált özvegy nőtlen elvált özvegy

Ausztria ... 48,4 48,8 2,8 40,5 53,5 6,0

Csehszlovákia ... 41,6 54,4 3,9 38,0 56,9 5,0

Finnország ... 48,6 44,5 6,9 49,1 46,2 4,7

Franciaország ... 51,9 43,8 4,4 47,2 46,4 6,4

Hollandia ... 43,4 56,6 0,0 37,0 59,2 3,7

Kanada ... 47,0 48,1 4,8 42,0 52,3 5,7

Lengyelország ... 46,0 37,0 17,0 41 ,9 45,2 12,9

Magyarország ... 42,4 51 ,0 6,7 41,6 51,6 6,9

Német Demokratikus Köz—

társaság ... 47,0 50,6 2,3 42,4 49,9 7,8

Német Szövetségi Köztársa-

ság ... 37,4 58,6 4,0 34,0 60,3 5,8

Norvégia ... 53,4 44,1 2,5 46,1 48,1 5,8

Svédország ... 37,1 53,2 9,6 37,1 54,7 8,2

Átlag ... 45,4 49,2 5,4 41,4 52,0 6,6

200 IEAN-PIERRE GONNOT—DR. VUKOVICH GABRIELLA

Az újraházasodók házasságkötési átlagéletkora magasabb, mint a nőtleneké (hajado- noké). A tapasztalatok szerint azonban a partner családi állapota (áttételesen életkora) is lényeges tényező: Hollandiában például az elvált partnerrel házasságot kötő nőtlen (haja—- don) családi állapotúak átlagosan 5 évvel magasabb életkorban kötnek házasságot, mint azok, akiknek partnere is hajadon (nőtlen). Ezen túlmenően a heterogám házasságokban a partnerek közötti korkülönbség sem tipikus. Az elvált férfival házasságot kötő hajado—

nok átlagosan 8 évvel fiatalabbak partnerüknél. Az elvált nőkkel házasságra lépő nőtlenek házassága esetén ezzel szemben az esetek többségében megfordul a hagyományos ,,férii sze—

nioritás", és a menyasszony idősebb a vőlegénynél.

Megjegyezzük azonban, hogy — amint az a 6. táblából is kitűnik — az elváltak között még ma is érvényesül az endogám házasság iránti preferencia, vagyis az újraházasuló elvál- taknak körülbelül fele elvált családi állapotú partnerrel lép házasságra.

Válásak

Az l960-as évekig a válási arányszámok minden országban alacsonyak voltak, és a vá- lások alakulására a stabilitás volt jellemző. A válások gyakorisága a vizsgált országok közül Ausztriában, Csehszlovákiában, Magyarországon és a Német Demokratikus Köztársaság—

ban, valamint két skandináv országban (Finnország és Norvégia) volt viszonylag magas.

7. tábla

Az ezer házas nőre jutó válások száma

' 1960 1970 1980 1985

Ország

körüli években

Ausztria ... 5,0 5,9 7,9 8,8

Belgium ... 2,0 2,6 6,0 .

Csehszlovákia ... 4,9 7,0 8,9 10,0 Finnország ... 4,3 6,0 9,0 8,5 Franciaország ... 2,8 3,4 7,1 8,3 Hollandia ... 2,2 3,3 7,5 9,9 Kanada ... 1,6 6,0 10,5 ll,4 Lengyelország ... 2,3 4,6 4,5 5,3 Magyarország ... 6,6 8,4 9,9 10,9 Német Demokratikus Köztársaság . . 6,3 6,4 lO,7 . Német Szövetségi Köztársaság ... 3,6 5,1 6,4 8,6 Norvégia ... 2,8 3,7 6,8 8,6 Olaszország ... l,5 l,0 1,l . Svédország ... 5,0 6,7

Az 1960-as évtized második felétől kezdődően a válások trendje látványosan kezdett felfelé ivelni. 1965 és 1985 között az ezer házas nőrejutó válások száma a legtöbb országban megkétszereződött, és néhány országban, ahol a válások gyakorisága eredetileg különösen alacsony volt, megdöbbentő növekedést tapasztalhattunk: 550 százalék Hollandiában, 700 százalék Kanadában. A változások eredményeként ma az országok közötti különbség lényegesen kisebb, mint a vizsgált időszak kezdetén. Viszonylag alacsony értékeket márcsak Lengyelországban találunk, és a válások gyakorisága még ma is szinte zérus Olaszországban.

A korspecifikus válási arányszámok megerősítik a válások gyakoriságának gyors nö—

vekedéséről mondottakat. Figyelemre méltó azonban, hogy azokban az országokban, ahol a válások gyakorisága igen magas, 1980 után egyes korcsoportokban stagnálást vagy kis- mértékű csökkenést tapasztalunk. A korspecifikus arányszámok vizsgálata arra is rávilágít, hogy bár a válások gyakorisága minden korcsoportban számottevően nőtt, a növekedés ná-

CSALÁDI VISZONYOK 201

gyobb mértékű volt a fiatalabb, 40 év alatti korcsoportokban (amelyekben a válási arányszá—

mok kétszeresükre növekedtek), mint 40 év felett. További érdekesség, hogy a legfiatalabb (15—19 éves) korcsoport kivételével a férfi és a női válási arányszámok között nincs nagy kü—

lönbség. Ezen belül azonban a fiatalabb életkorokban a férfiak, az idősebb korcsoportokban a nők válási arányszámai magasabbak.

A válások gyakoriságának növekedése a modális életkorokban volt a legnagyobb mér- tékű, aminek egyik következménye, hogy a válások kor szerinti profilja a fiatal korcsopor—

tokban meredekebben emelkedik, és a modális életkor után mélyebbre süllyed, mint koráb- ban.

A válások gyakoriságának életkor szerinti változását szemlélteti a 2. ábra Magyar- ország és Svédország példáján.

2. ábra. A férfiak korspecszus válási arányszámai Magyarországon és Svédországban

tuttok 40

35 A

,a /

a

LK_W

him-gyult":

o—c—o sum-m im

?, ll _ *_§____

—

%;— xxx—(—

... How-míg. mo

f u.i-mmm tons

!, 0 L

15-19 20—24 15—29 30—34 35—39 10—44 45—49 50—54 56—65 30- iv"

A 2. ábra görbéinek alakja általános, felhívjuk azonban a figyelmet a svéd férfiak válási arányszámainak a 35 éves kor utáni kismértékű emelkedésére, mivel ezt gyakran a más or- szágokban várható tendencia előrejelzésének tekintik.4

A válások gyakoriságának növekedése mellett a válások házasságtartam szerinti ala- kulása is jelentős változáson ment keresztül. Míg korábban a válások gyakorisága minden házasságtartam esetében alacsony volt, napjainkban a legtöbb országban a válások egyik leg- jellegzetesebb vonása, hogy a házasságtartamnak a válási arányszámok alakításában kizáró-

lag a házasságkötést követő első 5-7 évben van különös jelentősége.5

A válások intenzitása természetesen nemcsak az életkor és a házasságtartam, hanem a házasságkötés—kori életkor függvényében is változik. Megfelelő részletezettségű adat csak kevés országban áll rendelkezésre, ezért a házasságkötési életkor változásainak a válások intenzitására gyakorolt hatását nehéz becsülni.

Özvegyüle'sek

Az özvegység gyakoriságának változását hosszú távon természetesen a házasságkötések és a válások alakulása is befolyásolja, transzverzális megközelítésben azonban elsősorban a halandóság nemenkénti különbségeitől és a házasfelek közötti korkülönbségtől függ. En—

nek egyik oka, hogy az özvegység rendszerint az idős korral járó családi állapot, illetve csa- ládiállapot-változás, és idős korban az újraházasodás a legtöbb országban elhanyagolható mértékű a nők, és igen alacsony arányú a férfiak körében.

' Lásd például: Fesly, P.: Divorce, remarriage, and fertility: recent trends in their interrelationships in Western Eu—

rope. Megjelent: International Population Conference. Florence. 1985. 5—12 ] une. 3. köt. International Union for the Sci- entific Study of Population. Liege. 1985. 237—252. old.

' Lásd: Sardan, J. -P.: Evolution de la nuptialité et de la divortíalité en Europe depuis la fin des années 1960 Papulatian.

1986. évi 3. sz. 463—482. old.

2

202 JBAN-PIERRE GONNOT—DR. vuxovxcn GABRIELLA

8. tábla

A 60 éves és idősebb özvegyek újraházasodási arányszámai

(ezrelék)

Ország Év Férfiak Nők

Ausztria ... 1985 4,54 O,18 Belgium ... 1981 3,07 O,27 Csehszlovákia ... 1985 4,45 O,31 Finnország ... 1985 4,52 O,49 Franciaország ... 1980 4,44 0,39 Hollandia ... 1985 5,55 O,70 Kanada ... 1985 19,47 2,70 Lengyelország ... 1984 12,23 1,24 Magyarország ... 1985 8,30 0,97 Német Demokratikus Köztársaság 1985 6,10 O,37 Német Szövetségi Köztársaság . . . 1985 6,45 O,30 Norvégia ... 1985 2,39 0,43 Olaszország ... 1981 4,22 0,30 Svédország ... 1985 2,13 0,33

Tekintettel arra, hogy a nők fiatalabb korban kötnek házasságot, és a női halandóság alacsonyabb, mint a férfiak halandósága, az özvegyülés elsősorban a nőket érintő családi- állapot-változás. Amint azt a 9. táblából láthatjuk, 1985-ben egy azévben megözvegyült férfira 2,5—3,0 megözvegyült nő jutott. E táblában egyben az özvegyüléseknek és a válások- nak a házasságok megszűnésében játszott relativ súlyát is érzékeltetjük egy nyers mutató segítségével.

9. tábla

Az 1985—ben megőzvegyűltek nemek szerint, valamint az ugyanezen évben elvált nők száma

(százalék)

A megözvegyült Aőíwgözvegáiün

Ország férünk "ők uő/férli ng; 32233 nés ágát?

% ————— arány házasságú nők

száma százalékában

Ausztria ... 9 359 25 334 2,7 15 460 62,1 Finnország ... 4 843 14 165 2,9 9 064 61,0

Franciaország ... 63 065 173 302 2,7 . .

Hollandia ... 15 955 41 480 2,6 34 044 54,9 Kanada ... 25 675 61 577 2,4 61 980 49,8 Lengyelország ... 46 906 133 532 2,8 49 095 73,1 Német Szövetségi Köztár-

saság ... 82 776 214 766 2,6 128 124 62,6 Norvégia ... 5 181 13 549 2,6 8 206 62,3 Olaszország ... 67 224 189 761 2,8 15 377 92,5 Svédország , ... 10 660 26 021 2,4 19 763 56,8

A legtöbb országban száz megváltozott családi állapotú nő közül 50—60 körül van azok száma, akik megözvegyültek (Lengyelországban azonban a megözvegyültek aránya 73 szá——

zalék, Olaszország pedig szintén kivétel, mivel ott a válások gyakorisága elhanyagolható).

A férfiak és a nők között az övegyek, illetve a házasok arányában mutatkozó igen jelen- ős különbségeket részben megmagyarázzák a 10. tábla adatai.

CSALÁDI VISZONYOK _ 203

10. tábla

A 65 éves korban várható átlagos élettartam (év)

Férfiak Nók És ffffglf A nemek

Várható közötti

1960— 1980— 1960— 1980- , átlagos különbség

Ország 1964 1984 Változás 1964 1984 Változás élettartama változása

a ket a két kozotti a két

""üm időszak mm időszak ___,E'ÉÉÖ—nlggz_w időszak

évek átlaga kom" évek átlaga kom" 1950— 1980— között

1964 1984

! !

Ausztria ... 12,1 13,2 l,] 15,0 16,6 : — l,6 2,9 3,4 — O,5 Belgium ... 12,5 13,1 O,6 15,0 17,1 — 2,1 2,5 4,0 — 1,5 Csehszlovákia ... 12,3 ll,6 — O,7 14,6 14,8 — 0,2 2,3 3,2 —— O,9 Finnország ... ll,5 l3,1 l,6 13,8 17,4 — 3,6 2,3 4,3 —2,0 Franciaország ... 12,6 14,5 1,9 16,0 19,0 — 3,0 3,4 4,5 ; — l,l Hollandia ... 14,1 14,1 0,0 16,0 18,8 — 2,8 l,9 4,7 ; -— 2,8 Kanada ... 13,6 14,7 l,] 16,2 19,2 —3,0 2,6 4,5 —— 1,9 Lengyelország ... 12,6 12,5 ——0,l 15,1 16,1 — 1,0 2,5 3,6 3 — l,l Magyarország ... 12,5 II,6 —0,9 14,2 14,8 3 —0,6 I,7 3,2 —— I,5

Német Demokratikus §

Köztársaság ... 12,6 12,2 — 0,4 14,6 15,2 — 0,6 2,0 3,0 —— l,O

Német Szövetségi Köz- %

társaság ... 12,4 13,2 0,8 14,8 17,1 —— 2,3 2,4 3,9 -— l,5 Norvégia ... 14,2 14,4 02 16,0 18,6 —2,6 1,8 4,2 ——2,4 Olaszország ... 13,2 13,9 O,7 15,4 17,5 — 2,1 2,2 3,6 — l,4 Svédország ... 13,9

A férfiak 65 éves életkorban várható átlagos élettartama csak kismértékben változott a vizsgált időszak folyamán, míg a nőké a vizsgált országok átlagában két évvel emelkedett (egyes országokban közel 3 vagy 3 százalékot is meghaladó mértékben nőtt ). A férfiakét számottevően meghaladó női várható átlagos élettartam-növekedés magyarázza a férfiak

körében csökkenő gyakoriságú özvegyüléseket.

CSALÁDOK És HÁZTARTÁSOK

A házasodási mozgalom visszaesése, a házasságkötések magasabb életkorokra tolódása és a válások gyakoriságának látványos emelkedése természetesen nemcsak a népesség csa—

ládi állapot szerinti megoszlását érinti, hanem jelentős hatással van a családok és háztartá—

sok nagyságára és struktúrájára is. A 11. táblából láthatjuk, hogy a háztartások számának emelkedése számottevően meghaladta a népesség nagyságának növekedését.

A népesség- és háztartásszám—növekedés különbsége tekintetében a legnagyobb eltéré- seket Kanadában és Hollandiában (53, illetve 40 százalékpont), valamint a skandináv or- szágokban és Olaszországban (20 és 30 százalékpont közötti különbség) találjuk. (A különb- ség a Szovjetunióban a legkisebb, de ennek egyik lényeges oka, hogy ott csak a családháztar- tások szerepelnek.) A háztartások számának a népességszámot meghaladó mértékű növeke- dése az átlagos háztartásnagyság csökkenését eredményezte, amelynek trendje 1980 után igen felgyorsult.

A háztartások nagyságának csökkenése részben természetesen a népesség korstruktúra- változásának hatására következik be. Becslések szerint például Hollandiában a korstruktúra változása a háztartásnagyság csökkenésének 1960 és 1970 között 22 százalékát magyarázta meg, és 28 százalékát 1971 és 1981 között.6 _

' Lásd: Brouwer, J.: The application of household models in housing policy. Megjelent: Modelling Household Formation and Dissolution. Szerk.: Keilman, N.—Kuijsten, A.— Vessen, A. Clarendon Press. Oxford. 1988. 225—239. old.

2—

204 JEAN—PIERRE GONNOT—DR. VUKOVICH GABRIELLA _ _,

ll. tábla

A népesség és a háztartások számának változása 1960 és 1980 között, valamint az átlagos háztartásnagyságok

A "éWSSéB háztaítások hmxaááglgyííg az

Ország

számának változása 1960 1980

Máma) körüli években (fő)

Ausztria ... 6 16 3,1 2,8

Belgium ... 8 19 3,1 2,7

Csehszlovákia ... 12 22 3,1 2,8

Finnország ... 8 35 3,3 2,7

Franciaország ... 18 30 3,1 2,8

Hollandia ... 23 63 3,6 2,8

Kanada ... 35 82 3,9 2,9

Lengyelország ... 20 33 3,5 3,1

Magyarország ... 7 21 3,1 2,8

Német Szövetségi Köztársaság ... 11 27 2,9 2,5

Norvégia ... 14 34 3,1 2,7

Olaszország ... 14 36 3,6 3,0 Svédország ... 1 1 35 2,8 2,3

Szovjetuníó* ... 24 32 3,7 4,0

' Csak családháztartások.

A népesség korstruktúrája változásának hatása természetesen országonként eltérő, és mindenképpen a családalapítás és az átlagos gyermekszám, valamint az egyszemélyes háztar—

tások nagyarányú növekedése gyakorolja alegerőteljesebb hatást az átlagos háztartásnagy- ság csökkenésére.

A családok struktúrája

A családok (és háztartások) struktúráját két alapvető változás módosította az utóbbi évtizedekben: a termékenységi magatartás átalakulása és a családtagok együttélési viszo—

nyainak változása.

A termékenységi magatartás változásainak a jelen tanulmány szempontjából három lényeges eleme:

— a termékenység általános visszaesése,

— a magasabb sorszámú születések nagymértékű visszaesése,

— a házasságon kívüli születések gyakoriságának számottevő növekedése.

A termékenység általános visszaesését a teljes termékenységi arányszám alakulásával jellemezve azt tapasztaljuk, hogy az a vizsgált országok átlagában O,8-del csökkent az 1960-as

évek eleje óta. (Lásd a 12. táblát.)

A csökkenés mértéke a kelet-európai országokban volt a legkisebb, és napjainkban a vizsgált országok közül a kelet-európai országokban a legmagasabb a termékenység. A nem kelet-európai országokban a csökkenés fordított arányban van az 1960—as évek termékeny- ségi szintjével.

A termékenység visszaesése együtt járt a magasabb sorszámú szülések gyakoriságának csökkenésével. Különösen gyors volt a negyedik és magasabb sorszámú szülések visszaesése:

a 13. táblában szereplő országokban arányuk az 1960. évi 15—34 százalékról 1985-re 6—8 szá—

zalékra esett vissza.

CSALÁDI VISZONYOK 205

12. tábla

A teljes termékenységi arányszámok alakulása

Az Az Az

Ország 1960—1965. 1970-1975. 1980—1985.

évek átlaga

Ausztria ... 2,78 2,01 1,61 Belgium ... 2,66 1,94 1,59 Csehszlovákia ... 2,40 2,34 2,09 Finnország ... 2,58 1,62 1,69 Franciaország ... 2,85 2,31 1,87 Hollandia ... 3,12 1,97 1,51 Kanada ... 3,61 1,97 1,66 Lengyelország ... 2,01 2,63 2,33 Magyarország ... I ,82 2,08 I ,80 Német Demokratikus Köztársaság 2,45 1,71 1,83 Német Szövetségi Köztársaság . . . 2,48 1,62 l,36 Norvégia ... 2,90 2,25 1,69 Olaszország ... 2,55 2,27 l,55 Svédország ... 2,33 1,89 1,66 Szovjetunió ... 2,54 2,44 2,35

13. tábla Az élveszületések születési sorrend szerinti megoszlása

A .

Az A A har— gyextllik

Ország Év első- másod- mad— és tája-

e !

szülőnek aránya (százalék)

Csehszlovákia ... 1960 37 32 15 16

1984 45 36 1 3 6

Finnország ... 1960 29 26 18 27

1985 40 36 1 6 8

Hollandia ... 1960 30 27 17 26

1985 43 36 14 7

Kanada ... 1960 24 24 19 34

198 5 44 3 5 1 5 6

Lengyelország ... 1960 31 28 1 8 23

1985 39 34 1 6 1 1

Magyarország ... 1960 41 31 13 15

1985 44 38 12 5

Német Demokratikus Köz-

társaság ... 1960 36 29 17 18

1985 48 37 1 1 4

Olaszország ... 1981 46 36 13 6 Svédország ... 1985 41 36 17 7 Atlag* ... 1960 33 28 17 23

1985 43 36

' Súlyozatlan.

A csökkenés ez esetben is a korábban legmagasabb termékenységű országokban volt a legnagyobb mértékű. A 3. sorszámú születésekben is tapasztalunk visszaesést, ennek mér- téke azonban országonként nagyon eltérő.

A termékenységi magatartás változásának tanulmányunk szempontjából harmadik lé—

nyeges sajátossága, hogy megnőtt, néhány országban pedig rendkívüli mértékben nőtt a há- zasságon kívüli születések aránya. A 14. táblában szereplő országok átlagában a házasságon

206 JEAN-PIERRE GONNOT—DR. vvxovxcn GABRIELLA

kivüli születések összes születéseken belüli aránya kétszeresére nőtt, az intenzitásban azon—

ban igen nagy mértékű nemzeti különbségek láthatók.

14. tábla

A házasságon kívüli születések aránya

A száz születésre jutó házasságon kívüli születés a

Ország ÉV 15—19 [ 20-24 [ 25—29 [ 30—34 ] 35-49

éves korcsoportban

Ausztria ... 1971 37,8 13,7 6,1 5,7 l3,0

1983 55,8 27,4 12,8 10,4 22,4

Belgium ... 1970 7,6 2,8 1,7 2,1 2,8

1981 152 4,3 3,0 4,0 4,5

Csehszlovákia ... 1970 16,8 4,2 3,2 4,6 5,7

1985 18,3 4,9 4,4 7,5 7,0

Finnország ... 1970 17,9 6, 3 2,9 2,7 5,8

1986 62,4 28,0 13,4 12,2 18,0

Franciaország ... 1970 19,8 6,8 4,1 4,3 6,8

1986 60,9 26,7 16,9 17,2 21,9

Hollandia ... 1970 l4,0 2,2 O,9 O,9 2,1

1985 37,4 12,1 5,6 6,7 8,3

Kanada ... 1971 35,4 8,6 3,4 3,4 9,0

1985 71,5 25,4 10,5 8,7 17,8

Lengyelország ... 1970 16,8 4,6 2,7 3,0 5,0

1986 17,1 4,1 3,3 5,1 5,1

Magyarország ... 1970 I5,2 3,6 2,7 4 ,5 5,4

1987 23,2 7,3 6,0 10,4 10,2

Német Demokratikus Köztár-

saság ... 1970 34,4 8,9 4,7 6,6 13,5

1986 80,9 40,9 20,4 20,3 34,4

Német Szövetségi Köztársa-

ság ... 1970 l9,5 5,7 2,4 2,6 5,5

1986 39,0 13,2 6,1 6,0 9,6

Norvégia ... 1970 27 ,9 7, 3 2, 5 1,8 6,9

1986 78,4 41,7 19,6 15,4 27,9

Svédország ... 1970 71,2 23,3 7,8 6,7 18,4

. 1986 78,4 67,8 47,1 35,2 48,4

Átlag* ... 1966 25,7 7,5 3,5 3,8 7,7

1986 49,7 23,4 13,0 12,2 18,1

* Súlyozatlan.

Általánosságban nézve, az országokat négy csoportba sorolhatjuk:

az első csoportba azok az országok tartoznak, ahol a házasságon kívüli születések igen magas arányt képviselnek: Svédország (a születések körülbelül fele), a Német Demokratikus Köztár- saság (34,4" o) és Norvégia (27,9%);

a második csoportot azok az országok alkotják, ahol a házasságon kívüli születések aránya 20 százalék körüli: Ausztria, Finnország, Franciaország és Kanada;

a harmadik csoportba azokat az országokat soroltuk, ahol a házasságon kívüli születések ennél lényegesen alacsonyabbak, körülbelül az előző csoportba tartozók arányának felét érik el,

ide tartozik Magyarország, Hollandia, a Német Szövetségi Köztársaság és Csehszlovákia;

negyedik csoportot alkottunk azokból az országokból (Belgium és Lengyelország), ahol a há- zasságon kívüli születések aránya rendkívül alacsony (4,5, illetve 5,1 százalék).

A házasságon kívüli születések gyakoriságának emelkedése mellett figyelemreméltó je- lenség, hogy míg korábban az anyák fiatal korcsoportjait jellemezték, addig napjainkban a magasabb anyai életkorokban is igen magas arányokat tapasztalunk.