Ejdelman, M.: A népgazdasági arányok elemzése az ágazati kapcsolatok mérlege alapján

(1)

984 STATISZTIKAI lRODALMl FlGYELÖ

megbízhatósága. Az adatközlés gyorsasága is olyan követelmény. amely a rendszer mi- nőségét döntő mértékben befolyásolja. A rendszer szerkezetének feladata. hogy a kér- dések komplex vizsgálatát biztositsa.

5. A népgazdaság ágazati rendszere az információs rendszer egyik alapja. Ennek figyelembevétele nagyban megkönnyíti a rendelkezésre álló adatanyag gépi feldolgo- zását és felhasználását.

6. Az információs rendszernek elsősorban az irányítás szükségleteit kell kielégítenie.

Ezért az adatgyűjtési és feldolgozási rendszernek alkalmazkodnia kell az irányítási rendszerhez. itt bezárul a kör: a vállalati nyil- - vántartások segitségével összegyűjtött anyag újból rendelkezésre áll a vállalatok irányitá—

sánál. Nagy szerep vár ezen a téren a válla—

lati dokumentációra, amely minden olyan adatot tartalmaz, amely a vállalat (vagy más szervezet) belső élete és külső kapcsolatai szempontjából lényeges.

7. Az információs rendszer terjedelme mint a használhatóság feltétele. Minden szinten a megfelelő részletességű információs anyag biztosítására van szükség. A termelési folya- mat elemzésekor szükség lehet technológiai koefficiensekre is, és az információs rendszernek — bizonyos szinten —- ezeket is bizto-

sítania kell.

8. A beszámolási rendszernek összhang- ban kell lenni az információs rendszerrel. Az irányító és végrehajtó szinteken egyaránt biztositani kell a kapcsolatot. A két rend—

szerben egyezni kell a cékitűzéseknek és a módszereknek. Ezeket az információs rendszer csatornái kötik össze. melyeknek műkö- dését nagymértékben befolyásolja a hírköz—

lés alkalmazott technikája.

9. Az elsődleges adatok jelentősége az információs rendszerben. Ezek képezik az irí- formációs rendszerek összes szintjeinek _az alapját egészen az információs modellekig.

Ezért feltétlenül szükséges az elsődleges adatbázis természetének alapos ismerete. de fontos ez az adatgyűjtés módszereinek a ki-

dolgozásához is. *

10. Az információ-feldolgozás műszaki- gazdasági alapkérdései. Az információk

olyan formában történő tárolása, hogy az

anyag bármikor könnyen felhasználható le- _ gyen, csak a modern gépi berendezések, igénybevételével lehetséges. itt felmerül a gép-ember kapcsolat, ami felveti a szakem—

berképzés kérdését is.

11. Az információk volumenének megho- tározása a kvantumelmélet alapján. Ez a vizsgálat az információs rendszer felépítésé- nek legkomplexebb problémája. Az összes szempontot figyelembe véve meghatározható, hogy milyen volumen biztositja minden eset—

ben a szükséges tájékozottságot.

12. A matrix-számítás felhasználása a ra—

cionális információs rendszerek kialakításá- nál. A matrix-módszer segítségével biztosit- ható az a követelmény. hogy az egyszer ösz—

szegyűjtött adatok többféle célra is felhasz—

nálhatók legyenek. A matrix-alakban elren—

dezett mutatók könnyen áttekinthetők. és al- kalmasak a sokoidalú komplex elemzéseknél való felhasználásra. Nagy előnye e mód—

szernek, hogy —— kis méretek között — egysze- rű számolási technika alkalmazásával is használható. Az így elrendezett adatok igen jól felhasználhatók a faktoranalizis alapján végzett sokoldalú elemzéseknél is.

(ism.: Haipál Gyula)

GAZ DASÁGSTATISZTI KA

EJDELMAN, M.:

A NEPGAZDASÁGI ARANYOK ELEMZÉSE AZ ÁGAZATl KAPCSOLATOK MÉRLEGE ALAPJÁN

(Analiz narodnohozjajsztvennüh proporcii po dan- nüm mezsotraszlevogo balansza) —— Voproszü Ekono—

miki. 1969. 9. sz. 81-93 p.

A Szovjetunió Központi Statisztikai Hiva—

tala 1968—ban elkészítette a szovjet népgaz- daság 1966. évi ágazati kapcsolati mérlegét és ennek alapján elektronikus számítógépek felhasznáfásával vizsgálta a termelés és el—

osztás legfőbb arányait, az ágazatok ráfor- dításait és a végső felhasználás szerkezetét.

Minthogy a mérleg méretében és szerkezeté- ben hasonló a korábban összeállított 1959.

évi ágazati kapcsolatok mérlegéhez, lehető—

séget nyújtott arra. hogy a szocialista újra—

termelés legfontosabb mozzanatainak idő-

beli változását — elsősorban a műszaki és gazdasági fejlődés következtében bekövet- . kezett szerkezeti eltolódásokat -- elemezzék.

A szerző tanulmányában ezekről a vizsgá- latokról ad összefoglaló képet. Először a — társadalmi termék. illetve nemzeti jövedelem összevont mérlege alapján is számítható —- legfontosabb dinamikus indexeket és szerkezeti arányokat mutatja be. Ezek szerint 1966-ban a Szovjetunió nemzeti jövedelme 60 százalékkal nagyobb az 1959. évinél. Leg- gyorsabb fejlődés az iparnál és a teherszál—

lításnál észlelhető. míg a mezőgazdaság nettó termelésének növekedése mélyen az átlag alatt maradt. Az ipar gyors fejlődését s a népgazdaság ipari jellegét híven tükrözi ennek az ágnak a társadalmi termék létre—

hozásában elfoglalt aránya, amely az 1959.

évi 61 százalékról 1966-ban közel 66 száza—

(2)

STATISZTIKA! lRODALM! FlGYELÖ

lékra emelkedett. A főbb ágazatok eltérő fejlődési üteme a termelési és elosztási kap—

csolatokban is jelentősebb változásokat idé- zett elő.

A szerző a továbbiakban beszámol azok—

ról az elemzésekről,amelyek az ágazati kapcsolatok mérlegét már nem nélkülözhetik. A marxi újratermelési sémákból kiindulva, a Szovjetunióban vizsgálták a bővített szocia—

lista újratermelés két osztálya között fenn—

álló alapvető arányosságokat. Az 1966. évi ágazati kapcsolatok mérlege szerint a ter- melőeszközök termelése a társadalmi össz- terméknek 62, a fogyasztási cikkek termelése pedig 38 százalékát alkotta. Az ÁKM alkal—

mas eszköznek bizonyult arra, hogy a társa—

dalmi termék !. és ll. osztályra bontását a tényleges felhasználás szerint hajtsák végre.

(Eszerint a lakosság által fogyasztott cukrot fogyasztási cikknek, a cukrászok által fel—

használt cukrot nversanyagnak. termelőesz—

köznek tekintették.) Teljesen nyilvánvaló.

hogy ilyen felosztást csak az ÁMK adatai alapján lehet kellő pontossággal végrehaj—

tani, mert csak ebből tűnik ki világosan az egyes ágazatok termelésének rendeltetése.

Az 1966. évi mutatók összehasonlítása az 1959. évre vonatkozókkal azt jelezte, hogy az anyagi termelésnek minden fontos ágazatá—

ban megnőtt a termelőeszközök termelésé- nek aránya a fogyasztási cikkekkel szemben.

A társadalmi újratermelés irányításában fontos szerepet játszhat azoknak az egyen—

lőtlenségeknek minél részletesebb ismerete, amelyek az l. és ll. osztály közötti alapvető mennyiségi kapcsolatokat fejezik ki. Ilyen például, hogy az I. osztály által előállított új értéknek nagyobbnak kell lennie a II.

osztály termelőeszközeinek pótlását szolgáló alapnál, vagyis

! (v —l—- m) ) llc, I'll

továbbá az ebből eredő két másik egyenlőt—

lenség

lp ) (lc —l— llc) /2/

[i (v —l— m) Jr " (V —l— m)] ) Hp, /3/

ahol lp, illetve llp az első, illetve a második osztá'y bruttó termelését jelenti.

A két oldal közötti eltérésnek —— a baloldal többletének —- meghatározása, anyagi össze—

tétel szerinti tanulmányozása olyan új tipusú statisztikai munka, amelyet ez ideig a terve—

zés nélkülözött. A Szovjetunióban 1966-ra vonatkozóan ezeket a számításokat elvégez- ték.

Az ÁKM alapján a társadalmi terméket értéki összetevők szerint is elemezték. Szerző ezzel kapcsolatban hangsúlyozza annak az m/v mutatónak fontosságát, amely az élő—

munkaköltség egységére jutó tiszta jövede—

lem nagyságát fejezi ki (hozzáadott termék normája). Ez az aránymutató elsősorban az

4—

985

érvényben levő árrendszer racionális voltá- nak megítéléséhez ad támpontot. Az ÁKM megadja annak lehetőségét, hogy ezeket a mutatókat a mérlegben kiemelt ágazatok bármelyikére. vagy azok csoportjaira kiszá—

mitsák. Ezek a számítások megtörténtek. A mutatók az átlag körül igen nagy mérték—

ben szóródnak. Néhány érdeklődésre szá—

mot tartó eredmény (az 1966. évi adatok alapján):

Az élőmunkaköltség egységére iutó tísztaiövedelem

Százalék Anyagi termelés összesen . . . A . . . . 90

Ezen belül: Termelési eszközök . . . . 71 Fogyasztási cikkek . . , _ 125 lpar..._....174 Ezen belül: Nehézipar . . . . . _ . 128 Könnyű— és élelmiszeripar . 486 Epitőipar . . . . . . . . . _ . . . . 21 Mezőgazdaság . . . . . , . _ . . . . 56

A társadalmi termék elemzése és terve- zése szempontjából nagy jelentőségűek az ÁKM matematikai feldolgozása útján nyer- hető közvetlen és teljes ráfordítási együtt—

hatók. A különböző szinthez tartozó ráfor- dítás-együtthatókat (amelyből kb. 20000 ér—

tékbení és 60000 természetes mértékegysé—

gű adat felhasználásával készült) szerző úgy tekinti, mint az ÁKM feldolgozás egyik leg—

fontosabb eredményét.— Néhány ágazatot ki—

emelve, a teljes és közvetlen ráfordítások hányadát is bemutatja.

Az ÁKM alapján a közvetlen ráfordítások szerkezetének időbeli változását is vizsgál—

ták és arra az eredményre jutottak, hogy a hétéves időszak alatt az egyes ágazatokban lényeges változások mentek végbe. Az anya—

gi termelésben 1959—ről 1966—ra kismérték—

ben csökkent a szénfelhasználás, az üzem—

anyagok. a fa— és papíripari termékek igény- bevételének aránya. Ezzel szemben emelke—

dés észlelhető a vegyipari, építőanyag—ipari és gépipari termékek felhasználásának ará- nyánál. (Utóbbinál a növekedés (: legszá-

mottevőbb: 7.4-ről 9,3 százalékra.) A felhasz—

nálás szerinti részletesebb elemzés a rá—

fordításszerkezet erőteljesebb változását je—

lezte. lgy figyelmet érdemel a gépgyártás ál—

tal felhasznált kohászati termékek arányá- nak nagymértékű visszaesése (az 1959. évi folyó anyagfelhasználás 42 százalékról 1966—

ban 31 százalékra csökkent), az építőipar—

ban felhasznált faanyagok részarányának csökkenése és a vasbeton—felhasználás számottevő (8-ról 21 százalékra történő) emelkedése. A vasúti szállítás nagyiramú fejlesztése. korszerűsítése azt eredményezte, hogy az anyagi ráfordításoknak korábban csaknem negyedrészét kitevő szénfelhaszná—

lás 1966-ban 6 százalékra csökkent, de ugyanakkor a villamosenergia-felhasználás aránya két és félszerese, a kőolaj-feldolgo- zási termékeké 1.3—szerese az 1959. évinek.

(3)

986

A tanulmány utolsó részében -— meglehe—

tősen röviden —— foglalkozik a szerző az ÁKM

? oldalszárnyán található tételek: a nem ter-

melő fogyasztás és felhalmozás elemzésével.

Kimutatja, hogy bár az általános arányok (például a fogyasztás—felhalmozási arány) nem változtak lényegesen, de az alapokon belül egyes elemek, vagy az ezekből képez- hető nagyjából azonos használati értéket képviselő csoportok felhasználásának aránya nagyon eltérően alakult. Az élelmiszer-fa- gyasztás dinamikája lassúbb, mint a többi termékeké. Hasonlóképpen nagyarányú vál- tozások következtek be a felhalmozási alap

összetételében. Az állóeszköz—felhalmozás aránya csökkent, ezzel szemben a forgóesz—

közök, tartalékok felhalmozásának aránya emelkedett.

(ism.: Szabó László)

ENKE, S. :

A KUZGAZDÁSZOK ÉS A FEJLÖDÉS:

RÉGI IGAZSÁGOK ÚJRAFELFEDEZÉSE

(Economists and development: rediscovering old truths.) -- Journal of Economic Literature'. 1969. 4.

sz. 1125—1139. p.

A szerző véleménye szerint a növekedésel- mélet kevés új felismeréssel gazdagította a közgazdaságtant. A két világháború közötti időszak két leglényegesebb elméleti ered- menye, a monopolisztikus verseny elmélete es a Keynes—féle foglalkoztatási és likvidi—

tási preferencia elmélet keveset mondhatnak a gyengén fejlett országok számára. így a növekedéselmélet szerinte legtöbbször a klasz- szikus közgazdaságtan által ismert tételeket fedezett fel újra vagy legfeljebb kis lépések- kel vitte előre a tudományt. Az utolsó öt evben (1965 óta) még a korábbi időszakhoz

képest is kifulladás mutatkozik.

lÁltalánosságban úgy jellemzi a növeke- deselmélet újabb fejlődését, hogy több hang- súlyt adnak a mezőgazdaságnak és keve—

sebbe-t az iparnak, előtérbe került az emberi beruházás és visszaszorult a fizikai beruhá zas. többet foglalkoznak a születésszám csök—

kentésével és kevesebbet a nemzeti jövede- lem növelésével, nogyobb fontosságot tulaj—

donítanak (: kulturális és a technológiai vál- tozásoknak és kisebbet (: segélyeknek és kölcsönöknek.

. Részleteiben Enke az alábbiakban foglal- ja ossze a növekedéseimélet újabb felisme—

réseit:

"A Journal of Economic Literature (korábban Jour—

nal of Economic Abstracts) az 1969—es évfolyamtól kezdődően bibliográfiákban és rövid tartalmi ismer- tetéseken kivül hosszabb áttekintő tanulmányokat Is kozol egy—egy témáról. Ezek közé tartozik Enke kriti- kai áttekintése a növekedéselméletről. *

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

1. Az iparosítás előfeltétele a mezőgazda- sági munka termelékenységének növekedé—

se. Ahhoz ugyanis, hogy az ipari termékek—

nek piacuk Iegyen, növekednie kell, a jöve—, delmi színvonalnak, tehát a munkaterme—lé—

kenységnek is az egész gazdaságban. A mezőgazdasági termelékenység emelkedése teszi lehetővé azt is, hogy az ipar bizonyos mennyiségű munakerőt elvonjon a mezőgaz;

daságból. s '

2. Tíz évvel ezelőtt még uralkodott az a leegyszerűsítő felfogás, hogy fizikai tőkeberu—

- házások elegendők a fejlődés megindításá—

hoz, és figyelmen kívül hagyták, hogy a be—

ruházásra mindig valamilyen adott gazdasá—

gi és társadalmi környezetben kerül sor, amely nagymértékben meghatározza a haté- konyságát. Technokratik—us számtannak neve— _ zi Enke azt a felfogást, amely abból indul , ki. hogy ha az elvégzett beruházások eseté—

ben 3 dollár tőke évi 1 dollár jövedelemné- vekedést adott, akkor minden további beru- házásnál ilyen hatékonyságra lehet számíta- ni. Ma már felismerik a gazdaság tőkefel- szivá kapacitásának fontosságát és látják, hogy a beruházás mindíg csak új munkaerő—

vel és' új technológiai eljárásokkal együtte—

sen hoz létre többlettermelést.

3. Enke annak az álláspontnak képviselő—

je, hogy ha az újszülöttek diszkontált értéke (amelyet kiszámfthatónak tart) negatív, ak—

kor sokkal gazdaságosabb az egy főre jutó nemzeti jövedelem növekedésére a népes- ségnövekedés Iassításán keresztül törekedni, mint a termelés növelésén keresztül. Egyesek azonban kételkednek abban, hogy egyszerű- en fogamzásgátlási programok segítségével el lehet érni a termékenység kívánt mértékű csökkenését.

4.'Az iskolai végzettség emelésére fordí- tott megtakarítások sok esetben igen nagy gazdasági hozamot adnak az egyén, a csa- lád és az egész társadalom számára. Nem mindegy azonban, hogy milyen fajtájú az iskoláztatás. A szakképzés elhanyagolása és a szellemi * munka kizárólagos előnyben részesítése, amely sok gyengén fejlett orszá- got jellemez, kevéssé gazdaságos emberi be- ruházás.

A rokkantságot, munkaképesség—csökke- nést okozó betegségek (például álomkór, malária) visszaszorítására irányuló gazdasági erőfeszítések mindenképpen gazdaságosak.

a halált okozó betegségek (például kolera) elleni küzdelmet már nem lehet egyértelmű—

en gazdaságilag is megindokolni Enke sze—

rfnt. A halandóság javítása ugyanis fokozza a népességnövekedést, de az orvoslás útja mégsem az egészségügyi kiadások korláto—

zása.

5. A gyengén fejlett országok gazdasági tervezői hajlamosak arra a véleményre, hogy