STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 1135 3. Ha a résztvevő garanciákat kap arra, hogy valóban
anonim marad, kevésbé fog bizonyos típusú jövedelmeket letagadni.
4. A kérdezőnek nem szabad sürgetnie a válaszolót, időt kell neki biztosítani arra is, hogy egyes jövedelemkimu- tatásokat előkeressen. A gyors, „csak legyünk rajta túl” tí- pusú interjúk megbízhatósága ugyanis csekély.
5. A statisztikai hivataloknak, kutatóintézeteknek a klasszikus adatfelvétel mellett más, azok valorizálására al- kalmas adatforrásokat is fel kell kutatniuk.
6. Ahol erre lehetőség van, a válaszolói csoport, illetve a jövedelemtípus szintjén kell ellenőrizni a kapott adatok megbízhatóságát.
A felsorolt javaslatok többsége költségráfordítás nélkül valósítható meg, de még a többletráfordítás is vállalható, hiszen az olcsó, de használhatatlan in- formáció senkinek sem jó. Mivel a jövedelmi adatok fontos társadalompolitikai döntések megalapozói, nem kellően megbízható adatok használata a társa- dalmi erőforrások pocsékolásához vezethet.
(Ism.: Lakatos Judit)
EISNER, M.:
BŰNÖZÉS, ALKOHOLIZMUS ÉS DROGHASZNÁLAT
(Crime, problem drinking, and drug use: Patterns of problem behavior in cross-national perspective.) – ANNALS of the American Academy of Political and Social Science, 580. sz., 2002. március, 201–225. p.
A bűnözésről és a magatartászavarokról az el- múlt húsz évben készült nemzetközi elemzések első- sorban a gyilkosságokra összpontosítottak. Ez a ta- nulmány a deviáns viselkedés szélesebb alapokon, több jelzőszámon nyugvó vizsgálatának szükséges- ségére hívja fel a figyelmet. Szerzője, több különbö- ző forrás alapján, négy olyan viselkedésformát emel ki, melyeket problémásnak ítél: ezek az erőszakos bűncselekmények, a vagyon ellen elkövetett bűncse- lekmények, az alkoholfüggőség és a droghasználat, melyek megjelenési formáit 37 országban vizsgálta.
Elsőként azt emeli ki, hogy a nemzetközi összeha- sonlítások szintjén a viselkedésproblémák különbö- ző megjelenési formái nem jellemezhetők egyetlen alaptendenciával. Viszont képezhetők olyan országcsoportok, melyekre az egyes viselkedésprob- lémák mértéke szerinti azonos konfiguráció jellem- ző. Sok angol-amerikai ország például abba a cso- portba sorolható be, melyeknél a különböző viselke- désproblémák gyakori előfordulása a felnőtté válás- sal hozható kapcsolatba. A kelet-európai országok az erőszakos bűncselekmények magas száma miatt tar- toznak egy csoportba. Az társadalmi elemzések azt igazolják, hogy a különböző viselkedésproblémák
más változókkal is korrelálnak: az erőszakos csele- kedetek gyakori előfordulása például olyan orszá- gokban jellemző, melyeket nagymértékű egyenlőt- lenség, alacsony szintű társadalmi kontroll és nagy anyagi szegénység jellemez. Ezzel ellentétben a droghasználat és az alkoholfüggőség inkább azokban a társadalmakban elterjedt, ahol magasabb fokú az urbanizáció, a nagy bőség a jellemző, és az életstílus a szabadidős tevékenységeket részesíti előnyben.
A szerző szerint számos indok van, amiért ér- demes a deviáns viselkedés különböző formáit egy- mással összefüggésben vizsgálni, ahelyett, hogy egyszerre csak egyetlen tényezőt ragadnánk ki. El- sőként az életkor és a viselkedésproblémák azon összefüggésére hívja fel a figyelmet, hogy a külön- böző devianciák mind a felnőtté válás időszakában gyökereznek. Rámutat arra, hogy bárki, aki elkezd alkoholt fogyasztani, dohányozni, kockázatot keres- ve vezet, tiltott drogokat használ vagy bűncselek- ménybe keveredik, mindezt legnagyobb valószínű- séggel 10 és 18 éves kora között teszi. Majd körül- belül 25 éves kor után, mindezek elmaradnak. Kö- vetkezésképpen, ha összességében vizsgáljuk az egyes viselkedésproblémák gyakoriságát és elter- jedtségét, akkor a különböző devianciák ugyanolyan életkori görbével jellemezhetők. Meredeken emel- kednek fiatalkorban, majd nagyjából a 16 és 25 éves kor között csúcsosodnak ki. Ezután lejtenek, bár kü- lönböző mértékben. De a viselkedésproblémák egyes típusainak országonkénti összehasonlításakor is szembeötlő a hasonlóság.
A tanulmány fő célja, hogy négy kiválasztott vi- selkedésproblémát – az erőszakos bűncselekménye- ket, a vagyon ellen elkövetett bűncselekményeket, a droghasználatot és az alkoholfüggőséget – nemzet- közi viszonylatban vizsgáljon. Szerzője döntő jelen- tőséget tulajdonít a megfelelő adatok kiválasztásá- nak. Kifogásolja, hogy a korábbi bűnözéssel kapcso- latos vizsgálatok többsége csak egyetlen adatforrá- son, vagy egyetlen jelzőszámon alapult; így például a gyilkossági ráták a WHO népmozgalmi statisztiká- in, vagy a tolvajlási ráták az Interpol nemzetközi bűnügyi statisztikáin. A szerző szerint viszont egyet- len mérőszám sem tekinthető elegendőnek, ha alap- érvényű következetéseket szeretnénk levonni. Még akkor sem, ha az adatfelvétel feltehetően megbízha- tó. Emellett bizonyos adatforrások amiatt is sérül- hetnek, hogy az adatgyűjtési módszerek, vagy az egyes viselkedésproblémák meghatározása nemze- tenként eltérhet. Ezért e tanulmány legfőbb célja, hogy szélesebb alapokon nyugvó, különböző infor- mációforrásokból és változókból származó becslése- ket készítsen. Ehhez a szerző olyan stratégiát dolgo- zott ki, melyben számos nemzetközi adatforrást
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 1136
használ és kombinál. Az így elkészült adatállomány alapján négy mutatót alakított ki a vizsgált négyféle viselkedésprobléma jellemzésére. Minden ilyen vál- tozó több elsődleges mutatón alapul: például az erő- szakos cselekedetekre vonatkozó becslések az elkö- vetett gyilkosságokon, a rendőrség által regisztrált rablásokon és az előző évi rablások, illetve támadá- sok áldozatainak arányán.
Az adatok szerint az erőszakos bűncselekmé- nyek magas száma Európa keletre eső, kevésbé fej- lett országaira jellemző. Ezek az Orosz Föderáció, Észtország és Ukrajna. Az utóbbiban megdöbbentő- en sok az erőszakos bűncselekmény mind a rendőr- ségi statisztikák, mind az áldozatok megkérdezése alapján. A fejlett nyugati társadalmak közül egyedül az Egyesült Államokról mondható el – ahol az erő- szakos bűncselekmények magas száma hosszú múlt- ra tekint vissza –, hogy eléri az ukrán szintet. Ezzel szemben viszont jóval kevesebb az erőszakos bűn- cselekmény például Svájcban, Olaszországban, Cip- ruson, Írországban és Ausztriában.
A vagyon elleni bűncselekmények vizsgálatá- hoz négy mérőszámot kombinált a szerző. A rendőr- ségi nyilvántartásban csak a betöréses lopások sze- repeltek, ehhez hozzávette a rablások áldozatainak rátáit, az autólopásokat, és az autókból való lopáso- kat. Mindezek alapján a súlyosabb, vagyon elleni bűncselekmények legmagasabb számban Új- Zélandon, Ausztráliában, Angliában és Walesben, valamint az Egyesült Államokban fordultak elő; míg Cipruson, Svájcban, Finnországban, Ausztriában és Horvátországban az ilyen jellegű bűncselekmények aránya alacsony volt.
A droghasználattal kapcsolatos adatok vizsgála- takor a szerző megjegyzi, hogy a drogok elterjedtsé- gére vonatkozó számok nem feltétlenül tükrözik, hogy egy adott országban a súlyos drogfüggőség mi- lyen mértékű probléma. Tehát az iskolákban készí- tett felmérések nem megfelelően fedik le a perifériá- ra szorult heroin- és kokainfüggők csoportját. Az eredmények szerint minden angolszász országról elmondható, hogy az itt élő fiatalok nagy százalék- ban fogyasztanak illegális drogokat. A legmagasabb értékek Skóciában mérhetők, ahol 46 százalék fo- gyasztott valamilyen cannabis-származékot az eltelt tizenkét hónapban, és 21 százalék már próbálta az LSD-t vagy más hallucinogén szert. Legkevésbé az Európa peremén elhelyezkedő országokban – Finn- országból Svédországon át, keletre haladva Észtor- szágban, Lettországban, Ukrajnától Görögországig és Portugália déli részén – jellemző, hogy a fiatalok- nak tapasztalataik vannak illegális drogok fogyasztá- sában.
A negyedik vizsgált tényező az alkoholfogyasz- tás. Az ittasság gyakorisága az elmúlt évben vagy az előző hónapban, illetve az öt vagy több pohár ital egy alkalommal való elfogyasztása azt mutatja, hogy há- nyan fogyasztanak egyszerre nagyobb mennyiséget;
míg a fogyasztás rendszerességét azoknak a fiatalok- nak az arányával lehet mérni, akik legalább hetente isznak alkoholt. Annak ellenére, hogy az e két jellem- zőt vizsgáló kérdőívek különböző kifejezéseket hasz- náltak, a két felmérés eredménye országonként na- gyon hasonló lett. Az alkoholfogyasztás legmagasabb rátáit Dániában, Ausztráliában, Nagy-Britanniában és Új-Zélandon mérték. A dán fiatalok 61, a skótoknak 52 százaléka mondta azt, hogy legalább kétszer volt ittas a felmérést megelőző két hónapban. Ezzel ellen- tétben, a portugál, a ciprusi, a svájci és a horvát fiata- loknál csak sokkal kisebb mértékben jelent problémát az alkoholfogyasztás. A szerző szerint azonban meg kell jegyezni, hogy ezek a mutatók nem állnak össz- hangban a teljes népesség fejenkénti tiszta alkoholfo- gyasztásának mértékével, inkább a fiatalokra jellemző italozási kultúrát jellemzik.
A vizsgált országokat a deviáns viselkedés emlí- tett négy jellemzője alapján összevetve, a szerző azt állapítja meg, hogy jelentős eltérések mutatkoznak a különböző viselkedésproblémák megjelenésében.
Ezt három példával igazolja: Észtországban nagyon sok az erőszakos bűntény és a vagyon ellen elköve- tett bűncselekmény, az alkoholfogyasztás viszont alacsony, a droghasználat pedig még kevésbé jel- lemző a fiatalok körében. Ezzel szemben Ausztrália úgy jellemezhető, mint ahol mind a négy viselke- désprobléma nagy méreteket ölt. Végül pedig Sváj- cot említi, ahol az erőszakos és a vagyon elleni bűn- cselekmények száma, valamint az alkoholfogyasztás gyakorisága alacsony, viszont viszonylag magas a droghasználat. Mindez azt mutatja, hogy egyetlen dimenzió alacsony vagy magas értékét csak korláto- zottan lehet nemzetközi viszonylatokban értelmezni.
A fiatalok körében mért magas alkoholfüggőség, a gyakori vagyon elleni bűncselekmények, és a gyako- ri drogfogyasztás között például pozitív korreláció mutatható ki. Ezek a viselkedésproblémák úgy je- lennek meg, mintha nemzetközi szinten valamilyen alaptendenciát mutatnának. Az erőszakos bűntények viszont csak a vagyon elleni bűncselekményekkel korrelálnak, az alkohol- és drogfogyasztástól függet- lenül változnak. Ugyanezek a korrelációk viszont már nagyon gyengék, ha az egyén szintjén vizsgál- juk őket.
A legfontosabb következtetés, amit a szerző sze- rint le kell vonni az eddigi vizsgálatból az, hogy a viselkedésproblémák intenzitása nem jeleníthető
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 1137 meg egyetlen vektorral, mely az alacsony deviancia-
szintű országoktól a magasakig mutat. Inkább min- den egyes ország elhatárolható a különböző viselke- désproblémák rá jellemző konfigurációja szerint.
Ennek alapján viszont érdekes megvizsgálni, hogy mely országok mutatnak hasonló jegyeket. Elsőként egy olyan csoport képezhető, melyben a vizsgált vi- selkedésproblémákból legalább három gyakran elő- fordul. Ebbe a csoportba kizárólag az angolszász or- szágok tartoznak, melyek mindegyikére a magas szintű alkohol- és drogfogyasztás, illetve a sok va- gyon ellen elkövetett bűncselekmény jellemző. A szerző azonban azt is hozzá teszi, hogy az Egyesült Államok bizonyos tekintetben kilóg ebből a csoport- ból, mivel itt még az erőszakos bűncselekmények száma is magas. A második csoport legszembeöt- lőbb vonása a magas alkoholfogyasztás; emellett a vagyon ellen elkövetett bűncselekmények és a drog- fogyasztás csak közepes szintű, az erőszakos bűn- cselekmények száma pedig viszonylag alacsony. Az ide tartozó országok nagy része földrajzilag szom- szédos egymással (Németország, Ausztria, Belgium, Hollandia, Dánia), és ezeknél a viselkedésproblémák azonos konfigurációja valószínűleg a makrogazda- sági háttérből ered. Hasonlóképpen, a földrajzi és történelmi szomszédság azokra a harmadik csoport- ba tartozó országokra is megállapítható, melyek kö- zös jellemzője egyrészt az erőszakos bűncselekmé- nyek nagyon magas száma, másrészt a tiltott drogok viszonylag kis mértékben való fogyasztása. Ezek mind olyan átmeneti gazdaságok, melyek a volt kommunista blokkba tartoztak (Észtország, Lettor- szág, Litvánia, Lengyelország, Oroszország, Ukrajna és Bulgária). A negyedik csoport fő megkülönbözte- tő jegye, hogy az ide tartozó országokban a vizsgált négy viselkedésprobléma átlagos mértékben jelenik meg. Ezek többsége dél-európai ország – Franciaor- szág, Olaszország, Málta, Szlovénia, Spanyolország –, de ide sorolható Magyarország, Svédország, Csehország és Szlovákia is. Az ötödik csoportba azok az országok tartoznak, melyekben a négy vi- selkedésprobléma mindegyike alacsony értékeket mutat. Ezek: Ciprus, Horvátország, Görögország, Norvégia, Portugália és Svájc. A földrajzi vagy tör- ténelmi szomszédságot tekintve, ez a csoport a leg- heterogénebb. Az eredmények azt sugallják, hogy a hasonló viselkedésproblémákkal küzdő országok azonos történelmi és kulturális gyökerekkel rendel- keznek. Ebből az is feltételezhető, hogy ezek a tár- sadalmak makrogazdasági szinten is hasonló jellem- zőkkel bírnak, ami viszont hatással van arra, hogy mi lesz az adott társadalomban a felnőtté válás útja.
A szerző négyféle következtetést von le a ren- delkezésére álló adatokból. 1. A viselkedésproblé-
mák különböző típusainak korrelációs együtthatóit összevetve az egybevágóság teljes hiányát állapítja meg sőt egyetlen makroszociológiai változót sem talál, mely következetesen korrelációba lenne mind a négyféle viselkedésproblémával. Sokkal inkább jellemző szerinte, hogy a deviáns viselkedés kü- lönböző megjelenései eltérő módon kapcsolódnak a nemzetek társadalmi-gazdasági feltételeihez. 2.
Megfigyelése szerint, az erőszakos bűncselekmé- nyek rátái másképpen korrelálnak a strukturális változókkal, mint a többi viselkedésprobléma.
Ezek pozitív korrelációt mutatnak a társadalmi erő- feszítésekkel és erős negatív korrelációban állnak a jóléti mutatókkal. Az is megállapítható, hogy az erőszakos bűncselekmények rátái ott magasabbak, ahol magasabb a női munkaerő aránya és több a válással végződő házasság. 3. Rámutat arra, hogy a vagyon elleni bűncselekmények csak közepesen korrelálnak a nagyfokú jövedelem- egyenlőtlenségekkel és valamivel erősebben a ma- gasabb fokú urbanizációval és több válással. 4.
Végül kifejti, hogy mind az alkoholfüggőség, mind a drogfogyasztás sokkal inkább jellemző azokban az országokban, ahol gyakrabban járnak el szóra- kozni, magasabb az egy főre jutó GDP, és erősebb az urbanizáció. Nemzetközi viszonylatban e két változó úgy tűnik elsősorban a lehetőségek és az életmód különbségeitől függ, ami általában a mo- dern társadalmak velejárója, főleg a mindennapi városi életformából ered.
A tanulmány szerzője összegzésképpen megál- lapítja, hogy a különböző viselkedésproblémák az egyén szintjén szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hasonlóan alakulnak az egyes életszakaszokban, és minden társadalomban a felnőtté válás folyamata je- lenti a legkritikusabb időszakot. Felhívja a figyel- met, hogy nemzetközi összehasonlításkor nagyobb figyelmet kellene fordítani arra, hogy a makrogazda- sági faktorok hogyan hatnak a felnőtté válás folya- matára és milyen mértékben határozzák meg egy- egy viselkedési probléma kisebb vagy nagyobb mértékbeni előfordulását az adott társadalomban.
Szerző a tanulmány készítése során több más nem- zetközi felmérés eredményeit alkalmazva megkísé- relt pontosabb magyarázatot adnia arra, hogy a mak- rogazdasági struktúrák hogyan befolyásolják a fel- nőtté válást. Vizsgálata során kitűnik, hogy az egyes viselkedésproblémák eltérő szintű megjelenése alap- ján alkotott országcsoportok többnyire közös gazda- sági, társadalmi és kulturális jegyeket hordoznak, melyek kapcsolatba hozhatók az egyes devianciák- kal.
(Ism.: Bene Mónika)
