Plosko, B. G.: Indexek

STATISZTIKA] lRODALMl FIGYEL'Ö

nak számításánál egy bizonyos időszak- ban megtermelt hasznos javak mennyisé—

gét az előállításukra forditott élő munka mennyiségéhez kell viszonyítani. Foglal-

kozott még a munkatermelékenységnek a kolhozokban és szovhozokban történő

számításával.

A. A. Ivancsenko a munkatermelé- kenység mérésének problémáit zónák szerint, a mezőgazdaság gépesítésének színvonalától függően vizsgálta. Az élő munka ráfordításon kívül a holt munka

ráfordítás bevonását is szükségesnek

tartja a termelékenység számításába.

A. Sz. Libkind a munkatermelékenység számítását és elemzését mezőgazdasági

kultúránként és művelési áganként vizs-

gálta a kolhozok vonatkozásában.

1. V. Malüsev főként a munkaráfordí-

tás számbavételének nehézségeire tért ki

részletesen a kolhozok munkatermelé- kenységének számításával kapcsolatban.

A vitában szóba került a munkaterme—

lékenység számításánál figyelembe

veendő időszak minimális hossza, vala-

mint a munkatermelékenység tényezői—

nek vizsgálatával kapcsolatban a repre- zentatív módszer alkalmazásának lehető-

sége.

A kereskedelmi— szállítási szekció ülé- sén N. Ja. Szuzdalcev a különböző szál—

lítási mutatószámok hiányosságait, a holt munka ráfordítás számbavételének

nehézségeit, a munkatermelékenység té—

nyezői feltárásának problémáit, valamint a szállítási ágak egymás közötti és nem- zetközi összehasonlításának kérdéseit tag—

lalta.

I. V. Szipovszkaja a folyami szállítás, E. M. Rudakova a vasúti szállítás sajá—

tos kérdéseit ismertette, N. P. Titelbaum pedig a kereskedelmi és közétkeztetési

munka termelékenységének kiszámításá—

val összefüggő problémákat tárgyalta.

(Ism.: Tóth Imre) Plosko, B. G.:

Indexek

(lndwekszü) Leningrád. 1958. Izd. Leni—ngradszkogo Universziteta. 91' p.

A szerző az indexek útján vizsgálható jelenségek két csoportját különbözteti meg. Ezeket elsődleges és másodlagos je—

lenségeknek nevezi. Az elsődleges jelen—

ségek körébe tartozik például a termelés,

7*

1043

a forgalom mennyisége, a másodlagos je—

lenségek körébe az ár, az önköltség nagy-

sága.

A Szovjetunió jelenlegi gyakorlatában

-—- bizonyos kivételektől eltekintve ——

olyan súlyozási rendszert alkalmaznak, amely az elsődleges jelenségek változásá—

nak vizsgálatánál súlyként mindig a bú.- zisidőszak megfelelő adatait, a másodla—

gos jelenségek változásának vizsgálatánál pedig mindig a beszámolási időszak meg—

felelő adatait alkalmazza. Az alkalmazott indexek általános képlete ezek szerint:

2 91790 2 91731

2 sem 2 91790

ahol a jelenti az elsődleges jelenségre (például a termelt mennyiségre) vonat—*

kozó adatokat, p pedig a másodlagos je—

lenségre (például az árra) vonatkozó adatot.

Szerző a jelenlegi gyakorlatban alkal—

mazott súlyozási rendszert nem tartja el- méleti szempontból megfelelőnek. Sze—

rinte ez az eljárás csak akkor volna in-

dokolt, ha jogos volna az a feltételezés,

hogy valamely pg szorzat változása egyik időszakról a másikra oly módon megy

végbe, hogy először csak a a adatai vál—

toznak, majd ennek megtörténte után kö- vetkezik csak be a p adatok változása.

Az alkalmazott súlyozási rendszer fő hiá—

nyosságának azt tekinti, hogy az elsődle-

ges jelenségek indexe (volumenindex) és a másodlagos jelenségek indexe (árindex) egymással nem hasonlítható össze, tekin—

tettel arra, hogy a két indexnek külön—

böző a bázisa. A jelenlegi súlyozási rend—

szert egyébként sem alkalmazzák teljes következetességgel: például a tervteljesí-

tési indexnél — akár elsődleges, akár

másodlagos jelenségről van szó ——

minden esetben a bázis— (terv—) adatokat alkalmazzák súlyként.

Elméleti szempontból olyan indexrend—

szert tart alkalmasabbnak a szerző,

amelynél mind az elsődleges, mind a másodlagos jelenségek vizsgálatánál a bá—

zisidőszak súlyait alkalmazzák. A java—

solt indexek képletei tehát

2 70791

23 90790

Ennél a rendszernél összehasonlíthatók egymással az ár— és a volumenindexek, mivel a kettőnek azonos a bázisa.

1044

A javasolt rendszerrel szemben azt az

ellenvetést lehetne felhozni, hogy ilyen

körülmények között nem érvényesül az indexek közötti tényezőszerű összefüggés (volumenindex . árindex :: értékindex).

Szerző ennek a formai követelménynek érvényesülését nem tartja lényegesnek.

Bemutatja, hogy az általa javasolt rend-

szernél is érvényesül az indexek között

egy bizonyos összefüggés. Erre két VáltOd zatot is közöl:

Az egyik összefüggés (szorzatszerű kap- csolat):

[tvxíp'írlm

ahol

IW —— értékindex,

Ip — árindex (bázisidőszak súlyaival számítva),

11; — volumenindex (bázisidőszak sú—

lyaival számítva),

I M —— árarányváltozás és volumen- arányváltozás együttes hatását kifejező index.

Ez utóbbi index kiszámításának kép—

lete:

]

__ _2 mi _ ( 8 90701_ 2 mi) m H Egon, ' 290100 290700

2 91771 _ E %Pi

2 ami ' 27 90100

A másik összefüggés (összegszerű kap—

csolat):

__ alpi .— 1 _ gyúl 1 m Éji?"

2 %% E %% É %%

! E ('11 _ %) (7)! —— Po)

Az indexsorokkal kapcsolatban szerző az állandó súlyú rendszert tartja alkal— * masabbnak. Véleménye szerint csak ilyen körülmények között biztosítható, hogy az indexsor különböző tagjai egy—

mással összehasonlíthatók legyenek. Ter—

mészetesen az állandó súlyozás is csak bizonyos korlátok között alkalmazható, s bizonyos időközökben szükség van a súlyok módosítására, azaz új súlyok al—

kalmazására kell áttérni.

Szerző részletesen foglalkozik továbbá az indexszámítás egyéb módszertani kér—

déseivel, különösen a viszonyszámokból

számított indexek problémáival.

(Ism.: Drechsler László)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELO

A statisztika a városi igazgatásban

(La: statistigue dans les adnámis'tratinns muníci—

nales.) Butletin de Wlnstitut International de Sta—

tistiguoe. 36. két 4. rész. 7—114. p.

A Nemzetközi Statisztikai Intézet már a múlt század végétől kezdve, különösen

pedig a két világháború között, egyre

rendszeresebben foglalkozott a nemzet—

közi városi —— lényegileg nagyvárosi — statisztika kérdéseivel s 1927 és 1940 kö—

zött évkönyvszerű nagyvárosi statisztikai kiadványsorozatot is közreadott. Mint—

hogy más nemzetközi szerv akkoriban ha—

sonló munkásságot nem fejtett ki, a Nemzetközi Statisztikai Intézetnek ez a

tevékenysége hézagpótló volt.

A helyzet ezen a téren a második világ—

háború után sem változott. Ezúttal is a Nemzetközi Statisztikai Intézet keretében

éledtek fel, illetőleg folytatódtak széle-

sedő mederben a nemzetközi várossta—

tisztikai kérdések tisztázására, a fogal- mak egységesítésére, az adatok összeha—

sonlíthatóvá tételére, valamint a korábbi

kiadványsorozat felújítására irányuló tö- rekvések. Ezek eredményeképpen egy—

részt sikerült az érdekelteket és érdeklő—

dőket az Intézet új Városstatisztikai szak—

osztályában összefogni, másrészt az em- lített kiadványsorozat új folyama is meg—

indult.

Ezen túlmenően az Intézet ülésszakai ugyancsak növekedő figyelemmel fordul—

tak a városi statisztika nemzetközi prob—

lémái felé. Különösen az Intézet 1957.

évi stockholmi (30.) ülésszakán vitatták és világították meg az eddiginél tágabb ke—

retek közt a nemzetközi városstatisztikai tevékenység kialakulását, szervezeti alap—

jait és a Városi statisztika egyes részlet—

kérdéseit.

A stockholmi ülésszakon bemutatott ——

alább ismertetett —— kilenc közlemény részben a statisztikának a városi igazga—

tásban elfoglalt helyét törekedett több oldalról feltárni, részben néhány újszerű városstatisztikai vizsgálódásról emléke—

zett meg.

A nemzetközi városi statisztika terüle- tén kialakuló tevékenységről, valamint ezen törekvések múltjáról és jelenéről a stockholmi ülésszakon két egymást ki—

egészítő közlemény számolt be: Bunle, H.

(Párizs) ,,A nagyvárosok nemzetközi sta—

tisztikája" c. közleménye elsősorban a múlt eseményeit foglalta össze; valamint