Az alkoholizmus okainak kutatása

AZ ALKOHOLIZMUS OKAINAK KUTATÁSA

DR. ANDORKA RUDOLF — DR. BUDA BELA

A társadalomst—a'tisztikána'k fontos részét alkotja a társadalom számára gondot okozó negatív jelenségek kutatása. Ebbe a problémakörbe tartozik az ala- csony jövedelem, a kulturális elmaradottság. a bűnözés, az öngyilkosság mellett az alkoholizmus is. A Központi Statisztikai Hivatal több mint egy évtizede foglalkozik az alkoholizmus elterjedtségének, különböző káros hatásainak és okainak vizs—

gálatával. E vizsgálatokhoz különböző jellegű adatforrásokat használtak fel.

A rendszeres hivatalos statisztikai adatgyűjtésből ismerjük a mfájzsugorodás okozta halálesetek számát és a szeszesital—fogyasztást, amelyeknek alapján követ- keztetni lehet az alkoholisták számára.1 az alkoholizmus növekedési tendenciájára (2). Ugyancsak a hivatalos statisztikai adatok—ból ismerjük az alkoholizmus néhány káros következményét: az alkoholisták számát az öngyilkosok között, azoknak az elítélteknek a számát, akiknek bűncselekménye kapcsolatban volt szeszesital—fo—

gyasztással, valamint azoknak a közúti baleseteknek a számát, amelyekben a jár—

művezetők. az utasok vagy a gyalogosok ittassága szerepet játszott. Közli a statisz—

tika az ideg— és elmekórházaikiban és -osztályokon alkoholos kórformwával kezelt be—

tegek számát is. Val—amennyi adatsor az alkoholisták számának növekedését jelzi.

A rendszeres hivatalos statisztikai adatgyűjtések mellett két speciális kérdő- íves adatfelvétel (1960—ban és 1966—1967-ben) szolgáltatott adatokat a budapesti

alkoholelvonó intézetek beteglapjain szereplő adatokat dolgozva fel (1) — (5).

A minta 1279, illetve 6867 különböző nemű és életkorú alkoholistára terjedt ki. te- hát .,nagymintás" vizsgálatoknak nevezhetjük őket. A feldolgozás alapján pontos képet kapunk a gondozott alkoholisták nem, életkor, családi állapot. iskolai vég- zettség és társadalmi csoport szerinti összetételéről. Ezenkívül —- lkülön ilyen vizs—

gálat céljára kidolgozott kérdéseik alapján. amelyek a beteglapon szerepeltek — elég sok információt lehet szerezni az alkoholisták ivási szokásairól, családi kap—

csolatairól, munkahely-változtatásaik gyakoriságáról stb.

A felsorolt forrásokból származó adatok azonban viszonylag igen kevés tám- pontot nyújtottak az alkoholizmussal kapcsolatos egyik legfontosabb és kétségte- lenül legbonyolultabb kérdésről. az alkoholfogyasztásra való rászokiásnak. az al—

koholizmus elterjedésének okairól. Társadalomtudományi szempontból ez a kérdés azért különösen érdekes, mert beletartozik a konform és deviáns, tehát a társa—

dalmi viselkedési normákat követő. illetve azokat megszegő viselkedés okainak probléma'körébe. lgy is megfogalmazhatjuk: milyen tényezők játszanak közre abban hogy a társadalom tagjainak egy része az általánosan elfogadott normákkal ellen—

1 Az 1970—1971. évi májzsugorodós okozta halálesetek száma alapján a Jellinek—képlet felhasználásával (2) 100 OOO—nél valamivel többre lehet a súlyos alkoholisták számát becsülni.

DR. ANDORKA _ DR. BUDA: AZ ALKOHOLIZMUS OKA! 1257

tétesen viselkedik még akkor is. ha ezzel többé—kevésbé nyilvánvalóan árt önma—

gának, családjának. környezetének? Ugyanakkor nem kevésbé érdekes a kérdés a gyakorlati közegészségügyi munka számára. mert az alkoholizmus okainak jobb ismerete nagy segítséget nyújthatna a már népbetegség méreteket öltő alkoho- lizmus mérsékeléséhez vagy legalább további terjedésének megelőzéséhez és az al- koholisták gyógyításához, rehabilitálásához, a társadalomba való visszavezetésé'hez.

A hivatalos statisztikai adatokból — többváltozós korrelációszámítással (22)

—— azt a következtetést vonhatjuk le az alkoholizmus okaira vonatkozóan, hogy az

alkoholisták száma elég erős pozitív korrelációt mutat a nem mezőgazdasági né-

pesség arányával és meglehetősen gyenge pozitív korrelációt a bortermeléssel. Az említett nagymintás vizsgálatokból a következő támpontokat kaphatjuk: az alkoho- lizmus lényegesen gyakoribb a férfiak. mint a nők között. valamint a nem házas családi állapotúak, mint a házasok között. viszont meglepően kicsiknek látszanak az alkoholizmus elterjedésének különbségei az egyes társadalmi rétegek között.

Az 1960—1967. évi vizsgálat kérdőívén szereplő .,Hogyan szokott rá az italra?" kér—

désre adott válaszok többsége a környezet (barátok. szülők. munkatársak, katona- társak stb.) rászoktató hatására utalt. egy kisebb rész (a férfiak 10. a nők 28 száza—

léka) pedig valamilyen tragikus esemény vagy rossz körülmények okozta feszült-

ségekre hivatkozott (3).

Ezen adatok alapján azonban még nem lehet megbízhatóan következtetni a budapesti alkoholizmus okaira, nem lehet az erre vonatkozó társadalomtudományi elméletek magyarázó értékét megállapítani. Az alkoholizmus kifejlődésében szere- pet játszó tényezők alaposabb felderítése érdekében ezért célszerűnek látszott olyan vizsgálatot végezni, amely egy—egy alkoholista élettörténetének lényeges mozzana- tait feltárja.2 Erre azonban -— az ilyen vizsgálat időigényessége miatt — lényegesen kisebb mintát kellett választani. 200 alkoholista férfi még elég nagy számnak mu—

tatkozott ahhoz, hogy a mintán belül összeh—asonlítsuk a különböző nagyobb társa- dalmi rétegekbe tartozókat, ugyanakkor ennyi személy alapos és sokoldalú vizsgá—

lata még lehetségesnek bizonyult3

A reprezentatív mintavétel szabályainak alkalmazásáról jónak láttuk lemondani, mert a véletlen mintába bekerülő alkoholisták felkeresése — a gyógykezelést kö—

vető lakóhelyváltozásak miatt — nagy nehézségekbe ütközött volna. Ezért kvóta- mintavételt alkalmaztunk oly módon. hogy a kezelésre érkező betegek közül vá- lasztottuk ki a mintába kerülőket úgy. hogy a mintavételi tervnek megfelelő összetételű mintát kapjunk. Ezért a mintát nem lehet szigorú értelemben véve rep—

rezentatívnak tartani. _

Az összes budapesti alkoholistát képviselő minta kiválasztása azonban a ren—

delkezésre rál'ló mintavételi keret. a budapesti alkoholel'vonó intézetekben gondozott betegek listája miatt eleve nem volt lehetséges. Nagyon valószínű ugyanis, hogy az ezen intézetekben gondozott alkoholista népesség nem pontos tükre az összes budapesti alkoholistáknak. Torzíthat ez a mintavételi keret azért. mert a különböző társadalmi rétegekhez tartozó alkoholisták orvoshoz kerülési esélyei eltérők lehet—

nek. Például munkások ivását esetleg tovább tűri a környezetük, viszont értelmiségi alkoholisták esetleg nagyobb arányban keresnek fel magánrendelwéseket. A követ—

? A vizsgálatot a KSH Népességtudomónyi Kutató Intézet indította el. az elemzésre és a beszámoló- jelentés elkészítésére a Központi Statisztikai Hivatalban (a Társadalomstatisztikai főosztályon) került sor (6).

E cikk szerzőin kívül a vizsgálat tervezésében, lebonyolításában és az elemzésben részt vettek: Cseh—Szom- bathy László, Hegedüs Imre, G. Kiss Judit és Simon Györgyi. így az együttesnek ——- a Központi Statisztikai Hivatal munkatársaín kívül —- pszichiáter és pszichológus tagjai is voltak. Ez elősegítette az alkoholizmus

problémájának sokoldalú, interdiszciplináris megközelítését.

3 A mintába csak középkorú férfiak kerültek, hogy az nem és életkor szempontjából homogén legyen.

és így az egyéb szempontokra, elsősorban a társadalmi csoport szerinti összehasonlitásra lehessen a figyelmet összpontosítani.

1258 * DR. ANDÓRKA kuaour' - DR. Bum BELA

keztetések levonásánál mindezt igyekeztünk figyelembe venni. Az alkoholizmus

okaira vonatkozó mególlapításainskat ezért sem lehet általános érvényű és meg—

cáfolhatatlan tételeknek tekinteni. *

A VIZSGÁLAT MÓDSZEREI

Az eddigiekben ismertetett ,.kis'mintás" vizsgálatban különféle módszereiket '

alkalmaztunk: ' *

kérdőíven alapuló interjút, mélyinterjút,

megfigyelést,

pszichológiai teszteket/'

A kérdőíven alapuló interjú a magyarországi demográfiai, szociológia—i vizsgá—

latokban általánosan alkalmazott technikat követtepA kérdőív tartalmazott: ljabí-C jektív tényekre vonatkozó kérdéseket a vizsgált személy fogld-lkozástörténetéről (met;

)től meddig milyen foglalkozó—st folytatott, milyen munkahelyen dolgozott); család;

történetéről (a házasságkötések. válások időpontja, a házastársak személyi adatai), gyermekkoróról (ki nevelte fel, apja és anyja foglalkozása, testvéreinek száma), az

alkoholfogyasztási szokásokról (mennyi időnként. kivel és hol iszik, hány éves kora-_

ban ivott és részegedett le először) stb., 2. véleményekre vonatkozó'kérdéseket (mi

a jó az ivásban, és melyek az ivás káros következményei). _ _

E kérdéseknek részben az volt a céljuk. hogy a válaszok alapján a kisrmintában

szereplőket be tudjuk illeszteni a nagymintás vizsgálatok alapján kapott .képbe,'és így a k—ismintából a különböző társadalmi csoportú stb. alkoholistákra vonatkozóan kapott adatokat ki tudjuk vetíteni az összes budapesti alkoholistára, részben a vizsgált személyek élettörténetének kerete-it megszabó objektív társadalmi körülf ményeket. folyamatokat (vándorlásukat. mobi'litásukat) kívántuk ily módon rögzí- teni, végül egyes kérdések a naigymintás vizsgálatok azonos kérdéseinek megismét-

lése: voltak, és a korábbi vizsgálatokkal való összehasonlítás céljára szolgáltak.

A mélyinteriú módszere közel sem olyan elterjedt a szociológiában, mint a kérdőív alapján végzett interjú. Ez a módszer a pszichiátriából és a klinikai pszicho—

lógiából került át a szociológiába. Részben a pszichoanalízis által befolyásolt szo—

ciológusok vették át e módszert. A pszichoanalízis ugyanis nem elégedett meg a hagyományos elmegyógyászathoz hasonlóan direkt kérdések feltevésével és e vá- laszok ala-pján az anamnézis felvételével. hanem hagyja szabadon beszélni a be- teget. és e spontán közlések értékelésével próbálja felderíteni a betegség okait.

A pszichiáter vagy pszichológus csak elindítja és tereli kérdéseivel a beteg el!

beszélését. Kardíner (7) és Sullivan (8) hasonló módszert alkalmaztak szociálpszi-

chológiai vizsgálatokban. A mélyinterjú módszer másik közvetítője a freudizmussal szembenálló Rogers, aki az ún. ..non-direktív" módszert, vagyis a beteg beszél- _ tetését és e beszélgetésen keresztüli vizsgálatát először a gyógyításban alkalmazta,

majd szociológiai vizsgálatokban való alkalmazását is javasolta (15), (16). A* ki—

kérdező e módszer szerint nem direkt kérdéseket tesz fel a szabad közlés elősegí—

tésére, hanem helyeslő, egyetértő. a vizsgált személy által elmondottak megértését

kifejezésre juttató megjegyzéseket tesz, amelyek megerősítik őt a megkezdett gon- dolati vonalban.

'- Egy vizsgált személlyel általában két, néha három alkalommal találkozott az interjú-készítő. Első alkalommal a formalizált interjú első részére került sor, a második alkalommal (rendszerint a vizsgált sze-_

mély lakásán) a formalizált interjú második részére, a mélyinterjúra és a tesztekre. Az utóbbi alkalommal figyelte meg az interjú'készítő az otthoni környezetet, a családtagokkal való kapcsolatokat. ha erre mód volt.

AZ ALKOHOLlZMUS OKAI 1259

A mélyinterjú révén kapott anyagot a vizsgálat céljaiból és kiinduló hipotézi- seiből eredő szempontok szerint dolgozzák fel. Ez a feldolgozási módszer hasonlit a tartalomelemzéshez, de a kategóriák ritkán annyira formálisak és matematikai

feldolgozásu—kra is kevésbé törekszenek, mint a tartalomelemzésnél. A vizsgálatunk—

kal sok párhuzamot mutató chicagói. Skid Row-i vizsgálatban Bogue hasonló tech—

nikával dolgozta fel az interjúk eredményeit és klinikai kódolásnak nevezte azt.

Ezzel utalt annak hwasonlóságára a klinikai pszichológus eljárásához, amikor a ren- delkezésre álló összes információ alapján alakítja ki véleményét a vizsgált sze—

mélyről (9).

A mélyinterjú módszer társadalomtudományi vizsgálatok céljára való használ—

hatóságának feltétele. hogy a vizsgálni kivánt kérdésekre minden mélyinterjúból lehessen információt kapni, tehát hogy minden mélyinterjúban legyen róluk szó.

Ilyen témák voltak vizsgálatun'kban: az emlék a szülőkről, a gyermekkorról, a házas—

társakkal és nőpartnereldkel való kapcsolat (a kifejezetten szexuális kérdésekre azonban nem kérdeztünk rá). a foglalkozástörténettel való megelégedettség vagy

elégedetlenség, más deviáns viselkedések (bűncselekmény. öngyilkossági kísérle-

tek, mentális betegségek), az alkoholizmus kifejlődésének története (mikor, milyen

eseményekkel. helyzetekkel összefüggésben kezdett erősen inni).

A megfigyelés aránylag szűk körre terjedt ki. Az interjú-készítő feljegyezte meg- figyeléseít

1. az alkoholista viselkedéséről az interjú során (együttműködési készségét, esetleges félrevezetési törekvéseit. elzárkózását),

2. az alkoholista otthonáról (annak rendezettségéről, felszereléséről),, 3. az alkoholista és a közvetlen környezet egymáshoz való viszonyáról, 4. az alkoholista személyiségéről.

A pszichológiai tesztek alkalmazásának vannak bizonyos hagyományai a szo- ciológiában. Az általunk is alkalmazott Thematic Apperception Test (TAT) alkalma- zására került sor többek között a hires amerikai ,,authoritian personality" vizs- gálatban,s amely az antiszemitizmus. etnocentrizmus és általában az antidemok—

ratikus nézeteik közötti kapcsolatot kísérelte meg kimutatni (10). A TAT itt is a más módszerekkel —— formalizált kérdőívvel. attitűd-skálákkal stb. —— kapott eredmények alátámasztására szolgált.

A teszt lényege. hogy a vizsgált személynek többféleképpen értelmezhető ké- peket mutatnak, és megkérik. hogy mondja el: mit lát a képen, mi történt a képen látható helyzetet megelőzően, mi fog után-a történni, kik a szereplők, és milyen kap- csolatban állnak egymással.6 E TAT-történetek alapján következtetni lehet a vizsgált személyt foglalkoztató gondolatokra. nem tudatosult érzésekre, beállítódásokra.

A TAT-történeteket nem a szokásos szempontok szerint, hanem külön e vizsgá- lat céljára általunk kidolgozott szempontok szerint kódoltuk. A kódolásnál arra összpontosítottuk a figyelmet, hogy kinek látja a vizsgált személy a kép szereplőit.

milyen a viszonyuk egymáshoz, van—e közöttük konfliktus és miért, illetve —— a 14 jelű képen — milyen jellegű eseményt lát.

5 Alkalmaztók még (: TAT-vizsgálatot o családszociolágiában, a kommunikáció—kutatásban. a nemzeti sztereotípiák vizsgálatában. (Ezeknek ismertetését lásd (H)—ben.)

6 A TAT-vizsgálatban összesen 20 kép szerepel. Speciális kutatások céljára ezt még néhány. képpel ki szokták egészíteni. Ezek közül négy képet választottunk ki, a 4, a 6 BM, a 7 BM és a 14 jelűeket. Ezek rövid leírása —- Anzíeu szerint (26) — a következő: 4 — konfliktusban levő vagy boldogságában veszélyeztetett pór, 6 BM -— anya és fia. 7 EM —— apa és fia, 14 -— bizonytalan sziluett: egy személy kinéz valahonnan (a kül- világot nézi). vagy egy ablakon, ajtón kívül álló (szökik, betörni készül, szerelmi kaland). Azért választottuk ezeket a képeket, mert feltételeztük. hogy az alkoholizmus szempontjából különösen fontos emberi kapcso- latokra (nőpartner és szülők) utalnak, illetve a 14 jelű kép általános tartalmú. és igen széles projekciós lehetőségeket nyújt, felszínre hozhat marginális pszichés állapotokat, így felvilágositást adhat arról az érzelmi élményről, amelyben az aktuális életszakaszban egzisztenciáját átéli.

1260 DR.Á ANDORKA RUDOLF —— DR. BUDA BÉLA

A TAT mellett két másik tesztet is alkalmaztunk: a Lüscher-féle nagy színtesztet, amelyben a vizsgált személy különböző színek és színárnyalatok közül választja

ki a legjobban és legkevésbé tetszőket. és a Rosenzweíg-féle Picture Frustra—tion

Test—(et (PFT), amelyben frusztrációs helyzeteket ábrázoló képeken kell a frusztrációt szenvedő személy szavait ,,kitalálni". Az előbbivel az emocionális életről, az utób- bival a frusztrációdtűrésről és az aggresszivitásrőll lehet információkat kapni. Mind—

két tesztet a pszichológiában szolkásos módon értékeltük.

A különböző módszerekkel kapott adatok mint kisebb és nagyobb dobozok egymásba illeszthetők. megerősítik. kiegészítik, elmélyítik az alkoholizmus tényezőire vonatkozó kutatási eredményeket. A nagymintás vizsgálatok eredményei mint keret közé beillesztve képet adnak az alkoholizmus okairól. Ezeket a tényezőket négy te- rületen kerestük: a gyermekkori szocializáció zavaroiban. a gyermekkorban látott viselkedésmintáikban, a felnőttkori stressz-helyzetekben és a felnőttkori környezet

ívási szokásaiban.

A GYERMEKKORI SZOCIALIZÁCIÓ ZAVARAl

A társadalmi normáktól eltérő, deviáns viselkedés különböző fajtáinak (az alkoholizmuson kívül a bűnözésnek. a mentális betegségeknek. az öngyilkosságnak stb.) kutatásában az elmúlt évtizedben erősödött meg az a felfogás, hogy a visel- kedés deviáns vagy konform voltát, a deviancia előfordulásának gyakoriságát nem lehet csak az adott időszak társadalmi jellemzőivel magyarázni. A deviáns moti—

vóciók hosszú ideig tartó fejlődés folyamán épülnek be a személyiségbe. A szocia—

lizáció az a fogalom, amelyet e fejlődési folyamat megjelölésére használnak. és amely a szociológiát és a szociálpszichológiát összekapcsoló 'kulcsfogalommá vált.

A szocializáció az a folyamat. amelynek során az ember magatehetetlen csecsemő- ből fokozatosan felnőtt társadalmi lényekiké fejlődik, ,.nevelőclik". A szocializáció alakítja ki a személyiséget, amely tehát - e felfogás szerint — társadalmi termék, nagyrészt társas ikapcsolatok hatására formálódik. A szocializáció során tanulja meg a gyermek, majd a fiatal, hogyan kell a társadalmi közösségekben viselkedni.

milyen szerepelvárásokat támasztanak vele szemben a közösség tagjai. és mire számíthat társai részéről. Közvetitője elsősorban a gyermekkori család, mellette a gyermekkori és fiatalkori baráti csoportok. az iskola és — mivel a szocializáció bi- zonyos mértékig tovább folytatódik a felnőttkorban is — a munkahelyi közösségek.

Ha a szocializációt valami megzavarja, akkor — pszichológiai megfogalmazással

— az egyén nem képes teljesen ép személyiséggé fejlődni, vagy — szociológiai meg- fogalmazással — nem képes megfelelni azoknak a szerepelvárásoknak, amelyeket felnőtt korában vele szemben a társadalom támaszt, hanem deviáns viselkedésbe kezd (12).

A nagymintás alkoholista vizsgálatokból az alkoholisták gyermekkoráról annyit tudtunk meg. hogy valamivel több mint egyharmaduk nehéznek, szomorúnak mondta. A kismintás vizsgálatban az interjú első részében ugyanezt a 'kérdést ismét

feltettük. A gyermekkorulkról szomorú emléket őrzők aránya azonos volt (35%). Ami-

kor azonban a kérdőíves és a mélyinterjú során a gyermekkori körülményeket ala- posabban felderítettük, tisztázódott. hogy ennél lényegesen nagyobb aránynál ie—

hetett olyan gyermekkori eseményeket, körülményeket találni, amelyek a szocia—

lizációt feltehetően megzavarhatták.

Ilyen az egyik vagy mindkét szülő elvesztése, akár annak halála, akár teljes elszakadás (például a szülők válása) következtében. A gyermek és a fiatal ugyanis elsősorban a szülőkkel akar azonosulni. az ő magatartásukat utánozza,

AZ ALKOHOLIZMUS OKA!

1261

tanulja. Szülő hiányában nincs előtte ilyen magától értetődően utánozható, átve—

hető magatartásminta. A kismintás vizsgálatban szereplő alkoholisták egynegyede vesztette el az apját, egynyolcada pedig az anyját 18 éves kora előtt. Ez az arány lényegesen nagyobb, mint amekkorát az átlragnépesség esetében becsülhetünk.

Ugyanilyen súlyos zavarokat okozhat a szocializációban az is, ha a szülő sze- retetlen gyermekével szemben. A vizsgált személye-ik szüleinek magatartását a mély- interjú során elmondottak alapján több szempontból igyekeztünk kategorizálni.

Ezek közül a leginkább kézzelfogható volt annak a vizsgálata, hogy az apa és az anya milyen nevelési, fenyítési módszereket alkalm—azott. testi fenyítések, verések emléke hogyan jelentkezett a gyermekkor történetének elbeszélésében. A vizsgált személyek 23 százaléka mondta -— spontán módon vagy erre vonatkozó kérdésre válaszolva —, hogy az apja nagyon sokszor vagy nagyon brutálisan verte. 4.5 szóza- lé'kuk emlitette ugyanezt az anyjával kapcsolatban. További 16 százaléknak az anyja és 18 százaléknak az apja alkalmazott ritkabban vagy kevésbé súlyos testi fenyítést, amely azonban kínos emlékként élt a vizsgált személyben.. Ezek az események ellenséges érzést vagy legalább ellentmondásos kapcsolatot hoztak létre a gyermek és apja, illetve anyja között, ennek következtében a későbbi alko- holista nem választhatta egyértelműen a szülőt viselkedése példájául.

A szülői szeretetlenség másik megnyilvánulása lehet a gyermek elhanyagolása.

Ezt azonban sokkal bizonytalanabbul lehet a mélyinterjú alapján megállapítani.

Annak alapján, hogya szülő tanult—e a gyermekkel. voltak-e közös szabadidő-prog—

ramjaik (mozi, kirándulás stb.) kiséreltük megbecsülni, milyen fokú volt a vizsgált személy elhwanyagoltsága. Az apák közel feléről, az anyák egyötödéről állapítottuk

meg, hogy elhanyagolta gyermekét.

Az apáik és az anyák viselkedésének összes megtudott mozzanatai alapján összefoglalóan is jellemeztü'k a szülőket.

A vizsgált alkoholisták szüleinek viselkedése gyermekükkel szemben

Az apák l Az anyák

Viselkedés megoszlása

(százalék)

Szerette, és nem volt nagyon szigorú ... 33.5 50,5 Szerette, de nagyon szigorú volt ... 24.0 28,5 Nem szerette. de nem is volt szigorú ... 7,5 4,0 Nem szerette. és nagyon szigorú volt ... 10,0 6.5 Durván bánt vele ... , ... 5,0 1.5

Teljesen elhanyagolta ... 7.5 3.5

Durva volt és ugyanakkor teljesen elhanya-

golta ... , ... ó,0 0.5 Közömbös volt ...

Korán elvesztette, nincs róla emléke 1.0 — (és ismeretlen) ... 5,5 5.0

Összesen 100,0 100,0

Megjegyzés. Azokat a szülőket vettük figyelembe. akikkel a vizsgált személy gyermekkorában leghosszabb ideig együtt élt, függetlenül attól, hogy édesszülő vagy mostohaszülő volt.

A mélyinterjúból származó valamennyi adat arra engedne következtetni, hogy az apák szeretetlenebbek, durvábbak, nem'törődömebbek voltak, mint az anyák, A TAT-vizsgálat ..apa'képére" és ,,anyalképére" adott válaszok azonban azt mutat—

ják. hogy az anyával történt konflizktusolk. az anya részéről ért sérülések mélyebb nyomot hagytak a vizsgált személyekben. A TAT megfelelő képére választ adóknak

1262 DR. ANDORKA RUDOLF — DR. BUDA BÉLA —

ugyanis 89 százaléka az idős nőt a képen látható személy anyjának mondta. és

csak 51 százaléka az idősebb férfit apának (a többi munkatársat, ivócimborát látott

benne, vagy egyáltalán nem nevezte meg). Ezt úgy lehet értelmezni, hogyaz anyával való kapcsolat lényeges—enítkomolyabban foglalkoztatta őket még felnőtt ko—

rukban is. Az anyaképen sokkal többen (810/9) láttak konfliktust. mint az apaképen

(270/0), és az előbbi képen sokkal gyakrabban tulajdonítottak heves érzelmeket

(szégyen. elkeseredés, bűntudat) a fiatal férfinak. és sokkal többször emlitettek nagy

érzelmi feszültséggel járó jeleneteket (veszekedés, búcsú), mint az utóbbin. Ebből úgy látszik. hogy az anyával való (az élettörténetek szerint ritkább) konfliktusok sokkal inkább foglalkoztatták a vizsgált személyeket, mint az apával való ellen-

tétek. '

A gyermekkori családi körülményeknek ez a lényegesnek látszó befolyása az alkoholizmus későbbi krífejlőclésére7 az alkoholizmus terjedése elleni megelőző egészségügyi munk—a lényeges mozzanatára hívja fel a figyelmet: a valamilyen ok miatt veszélyeztetett gyermek felnőtt korában feltehetően hajlamos az alkoholiz-

musra, ezért a veszélyeztetett gyermek felkutatásának. helyzetük javításának és;

általában a családgondozásnak az alkoholizmus elleni harcban is igen fontos sze- ,

repe van.

A GYERMEKKORBAN LÁTOTT lVÁSl VlSELKEDÉSMlNTÁK

A gyermekkori környezet azonban nem csak a szocializáció zavarain keresztül befolyásolja a deviáns viselkedés kialakulását. A deviáns viselkedést ugyanúgy meg kell tanulni. mint a normáknak megfelelőt, és a tanuláshoz utánozható visel- kedésmintákat kell látni. Ha a gyermek környezetében inkább deviáns viselkedést lát, mint konformat, akkor az előbbit sajátítja el. Röviden ebben lehet összefoglalni

a bűnözés magyarázatának ún. differenciális asszociáció elméletét (14) és a szub-

kulturális elmélete'ket (17). (18). Kis módosítással alkalmazhatók ezek az elmé—

letek az alkoholizmus magyarázatára is: ott sok az alkoholista. a—hol általános szokás a mértéktelen ivás. Az ivással kapcsolatos viselkedési szabályok. értékelések

hatását emelte ki Bales (27) és Snyder (28) az Egyesült Államokban élő nemzeti—

ségi és vallási csoportok alkoholizmusgyakoriságának összehasonlításában.

A nagymintás vizsgálatok alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy Mo- gyarországon nem beszélhetünk egy—egy nagy társadalmi réteg megkülönböztetett ívási szubkultúrájáról (például a segédmunkásoknaik más rétegeknél lényegesen nagyobb mennyiségű ívásáról), amilyent az Egyesült Államokban az etnikai és val—

lási csoportoknál találtak, vagy amilyent ott a bűnözés vonatkozásábana leg—

rosszabb lhelyzetű rétegnél találtak. Kis csoportoknál viszont meg lehet találni az ivást erősen pártoló normákat. A kis csoportok vonatkozásában a .,mikrokultúra"

szó használatát láttulk helyesnek. megkülönböztetve a ,.szubkultúrától". amely a nagyobb rétegek. népességcsoportok kultúráját jelöli meg.

A gyermekkorban elsősorban a család mikro'kultúróját vizsgáltuk. A nagymintás vizsgálatban a megkérdezett férfiaknak több mint a fele mondta. hogy apja ivott.

Most a kérdőíves interjúban ismét feltettü'k a kérdést, hogy ivott-e az apja. majd a mélyinterjú során — az apa ívási szokásaira. lerészegedésére vonatkozó emlékek alapján — tisztáztuk, hogy az apa (nevelőapa) a szokásos olkoholfogyasztási kate-

7A leírt gyermekkori tényezők hatásának teljesen meggyőző bizonyításához természetesen ismerni kellene azok előfordulásának gyakoriságát az átlagnépességben is, más szóval kontrollcsoport vizsgálatára lenne szükség. vagy — ami még meggyőzőbb eredményeket adhatna — longitudinális vizsgálatban gyermek- koruktól kezdve hosszabb időn keresztül nyomon kellene követni egy minta életkörülményeinek és viselke- désének alakulását.

AZ ALKOHOLIZMUS OKAI

1263 góriók melyikébe sorolható. Azt találtuk, hogy az alkoholista apák aránya sok—

szorosa az átlagnépességben előforduló alkoholisták arányának. v Az apák ívási szokásai vizsgált alkoholisták esetében

Szokás Százalék

Egyáltalán nem ivott ... —... 25,5 Alkalmi, társasági ivó volt ...— ... 16.5

Mérsékelt rendszeres ivó volt .. 24.53

Mértéktelen ivó volt ... 10.5 Alkoholista volt ... u ... 19,0 Nem ismerte apját és ismeretlen ... 4.5

Összesen 100,0

Az alkoholistárkon kivül a mértéktelen ivó, sőt a mérsékelten rendszeres ivó apák is olyan értelemben befolyásolhatták gyermekük gondolkodását, érté/keléseit.

hogy a nagy mennyiségű ívás helyes viselkedés.8

A kérdőíves interjúban a szülőknek a vizsgált személy gyermekkori alkohol—

fogyasztásáról alkotott véleményét is tudakolturk. A szülők tényleges viselkedése és gyermekük előtt hangoztatott álláspontja között sokszor lényeges eltérés volt. Sok alkoholista apa is tiltotta gyermekre ivását. láthatóan teljesen hatástalanul. A szülők viselkedése. úgy látszik. erősebben befolyásolja a gyermekeket, mint til—almaik.

A környezet ívási szokásainak, értékeléseinek hatását másik oldalról próbáltuk felderíteni a kérdőíves interjú folyamán, amikor az első szeszesital—fogyasztásról és az első lerészegedésről érdeklődtünk. Az alkoholisták 29 százaléka 10 éves kora előtt ivott először, 55,5 százaléka pedig 10—19 éves korában. Erre legtöbbször a szülők társaságában, otthon került sor. Az első ivás azonban ritkán vezetett le- részegedéshez, sőt addig legtöbbször még sok év telt el. Csupán 105 százalék részegedett le 15 éves kora előtt, viszont 42 százalék 15—19 éves és 27 százalék 20—24 éves korban. Erre leggyakrabban barátok. munika'tórsa'k, katonatársak társa—

ságában került sor kocsmában, vendéglőben vagy szórakozóhelyen. A rendszeres ivás azonban még ekkor sem kezdődött el. hanem legtöbbször csak több év múlva.

A mélyinterjú során kutattuk. hogy az első lerészegedéshez milyen értékelések

kapcsolódtak. Annak ellenére, hogy az esetek többségében ez az első lerészegedés

nem hagyott kellemes emléket, a hozzákapcsolódó értékelések általában pozitívak voltak, mert a vizsgált személy átvette a környezet, az ivótársaság véleményét, érté- kelését, amelyet többnyire abban lehet összefoglalni, hogy a lerészegedés vala- miképpen férfias, felnőtthöz illő esemény. A lerészegedés sokszor kapcsolódik össze olyan ,.szertartc'xssal"9 —— a tanonc felszabadulósával, a katonai sorozással, az érett—

ségi bankettel —, amely az ifjúkorból a férfikorba való átmenetet jelképezi.

A mikrokulturális hatások és a későbbi alkoholizmus közötti összefüggésből is következik egy gyakorlati következtetés az alkoholizmus elleni küzdelem számára:

fokozatosan át kell formálni a társadalom egy részében az ivóshoz kapcsolódó ér- tékeléseket, az ivási magatartási normákat. Ellképzelhetetlennek látszik az absztinens normák általános elfogadtatása, de megvalósithatónak látszik az iskolai nevelés vagy az ismeretterjesztés révén azoknak az értékeléseknek és nézeteknek a vissza-

8 A kismintás vizsgálat eredményei szerint az anyák között is volt néhány alkoholista és mértéktelen iv (ZO/o), valamint elég sok mérsékelt rendszeres ivó (17%). Ezek együttes aránya lényegesen nagyobb. mint a nagymintás vizsgálatban bevallott ivó anyák aránya. Ez arra enged következtetni, hogy az alkoholisták igyekeztek tagadni anyjuk ivását. Viszont az ivás apák aránya a nagymintás és o kismintás vizsgálatban alig tért el. Úgy látszik. itt nem érvényesült letagodósi törekvés. Ezt teljesen megmagyarázza az. hogy a társadalom sokkal inkabb elitéli a nők ívását, mint a férfiakét.

9 Az ilyen ,,szertartást" nevezik a néprajzban .,rite de passage"-nak.

1264 DR. ANDORKA RUDOLF _ DR. BUDA BÉLA

szorítása. amelyek szerint ,,az a férfi. aki jól bírja az italt", vagy bizonyos helyzetek—

ben ,,illik sok—at inni. mert az az igazi mulatság".

PSZICHÉS FESZULTSÉGEK FELNÖTTKORBAN

A felnőttkor küszöbére eljutott későbbi alkoholistát tehát így jellemezhetjük:

különböző gyermekkori élmények és körülmények hatására nem teljesen egészsé—

gesen fejlett személyiség. ezért nehezebben képes alkalmazkodni a felnőttek életé—

vel járó követelményekhez. kevésbé ellenállóképes az e követelményekből fakadó feszültségekkel szemben; ugyanakkor meggyökeresedett benne az a vélemény, hogy

az ivás férfias, felnőtthöz illő viselkedés, és hogy örömteljes. de még inkább szo-

morú, feszült helyzetekben a nagy mennyiségű ital fogyasztása. sőt a lerészegedés a helyes magatartás.

Miből származnavk azok a' feszültségek, amelyek a felnőttkorban a mértéktelen ivást kiváltják? A deviáns viselkedésekre vonatkozó elméletek egy része ezeket az

egész társadalom betegségeivel hozza összefüggésbe. Nagyon jellemző Fromm

gondolatmenete: gazdaságilag legfejlettebb országok társadalmában gyakori az al-

koholizmus. a gyilkosság és az öngyilkosság. ezek mind e társadalmak patológi'kus állapotának tünetei. Ez az állapot a társadalom tagjaiban pszichés feszültségek alakjában nyilvánul meg, és e feszültségek egyeseknél olyan erősek—ké válnak. (hogy

az emlitett deviáns viselkedése'khez vezetnek (19)._

Az ilyen Fajta elméleteiknek (két jól kidolgozott típusa van: a deviancia. a társadalomellenes magatartás és a városiasodás közötti kapcsolat elméletei és az anómia—elméletetk.

Az előbbi tipus fő képviselői a húszas években kialakult és ma is élő chicagói iskola szociológusai. Szerintük a (különböző devianciák és sok más társadalmi prob- léma a nagyvárosok kialakulásával. azoknak nyomarnegyedeivel, a városokba be- áramló népesség beilleszkedési nehézségeivel függ össze, és a városaik meghatá—

" rozott területeire koncentrálódik (21). Az iskola jelenlegi egyik vezetője. Bogue a chicagói S'kid Row városrészt vizsgálva, ahol az alkoholisták és más kitaszítottak

laknak olcsó szállodákban. alkalmi munkából és jótékonysági intézményeik támo—

gatásából. azt a következtetést vonta le. hogy ezek a városrészek azért léteznek (Chioagóhoz hasonlóan minden nagyobb amerikai városban), mert a létminimum

szintjén való élet lehetőségét biztosítják azok számára. akik nem voltak képesek megfelelni a modern gazdasági és társadalmi élet növekedő követelményeinek (9).

Az anómia-elmélete'k nem csupán a nagyvárosokban, hanem az egész társa- dalom normrarendszerének gyengeségében vagy ellentmondásaiban keresik a de- viancia okát. Durkheim azt az állapotot nevezte anómiának, amikor a társadalom tagjai nem fogadják el a társadalmi normákat, a kollektív rendet. igényeik arányú talanul megnőnek azoknak teljes'íthetőségéhez képest. Ezért kudarcok éri—k őket.

és ennek következtében sokan öngyilkosságot követnek el (20). Gondolatmenetét

ki lehet úgy terjeszteni, hogy ugyanezen feszültségek másokat az alkoholizmus felé hajtanak. hiszen az alkohol'izmust egyesek a lassú öngyilkosság egyik fajtájának

tekintik.

Az anómia-elmélet Merton—féle újrafogalmazása (23) már kiterjed valamennyi deviáns viselkedés magyarázatára. Az anómiát azonban Duunkheimtől eltérően defi- niálja. Szerinte akkor lép fel anómiás állapot, ha egy-egy társadalmi réteg szá—

mára ellentmondás keletkezik a társadalmilag elfogadott célok és megengedett eszközök között, mert e célokat nem tudják a megengedett eszközökkel. viselke- déssel elérni. Ennek következtében frusztrációt szenvednek. feszültségek támadnak

AZ ALKOHOLIZMUS OKAI

1265

bennük. Ezeket többféleképpen próbálhatják megoldani: 1. illegális eszközökkel próbálják az elfogadott célokat elérni. például meggazdagodni (vagyon elleni bű—

nözés), 2. lemondanak a célokról, de rutinszerűen alkalmazzák a megengedett esz-

közöket (ezt nevezi Merton ritualista alkalm—azkodásnak) , 3. lemondanak a célokról és elvetik a megengedett eszközöket is, ,.visszahúzódnak". Az utóbbi fajta meg- oldási mód körébe tartozik az öngyilkosság, a kábítószer—fogyasztás stb. mellett az

alkoholizmus is (23).10

A chicagói iskola elméletének érvényét könnyen ell—enőrizhetjük: ha a devian- cia. esetünkben az alkoholizmus a nagyvárosokra és azoknak is szegényebb kerü—

leteire koncentrálódik, és ha a deviáns viselkedés különösen gyakori a városokba bevándorló és nehezen billeszkedő népességben. akkor az jól magyarázza a devian- cia egyik lényeges tényezőjét. A májzsugorodás okozta halálesetek számának te—

rületi különbségei azt jelzik, hogy Magyarországon is nagyobb az alkoholisták aránya a városokban. A kismintában szereplő középkorú alkoholista férfiaknak 605 százaléka nem Budapesten született. Még nagyobb a fővároson kívül születettek aránya a betanított és segédmunkások között (72%). Mégsem lehet azt mondani, hogy az alkoholizmus teljesen a bevándorlókra vagy Budapest egyes részeire koncentrálódik. Tehát a Chicagóban észlelt tényezők csak részben magyarázzák meg a budapesti alkoholizmust.

Lényegesen nehezebb az anómia és az alkoholizmus közötti összefüggést em—

pirikusan vizsgálni.M Egyrészt az anómia fogalma sem teljesen tisztázott, másrészt a szakirodalomban szereplő anómia-fogalmakat nehéz úgy alkalmazni, hogy em- pirikus kutatásokkal mérhető mutatószálmokban fejeződjenek ki.

A kismintás vizsgálatban ezért szerényebb célt tűztünk ki: azokat a felnőttkori feszültségokozó élményeket, körülményeket kerestük, amelyek a mértéktelen ivás megkezdésének kiváltásában szerepet játszottak. Hangsúlyozni kell, hogy ezek csupán kiváltó okai az alikoholízmusnak, az alapvető okokat a szocial—izációban. a gyermekkori hatásokban látjuk.

A nagymintás vizsgálatban viszonylag kevesen utaltak valamilyen pszichés feszültséget okozó körülményre. eseményre mint az ivásra való rászokásuk okára.

A kismintás vizsgálat kérdőíves interjú részében ugyanerre a kérdésre válaszolva már jóval többen számoltak be stressz—helyzetekről. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy az in'terjús vizsgálatban az interjú-készítő és a vizsgált személy között már kezdet- ben valamivel őszintébb és bizalmasabb kapcsolat alakult ki, úgyhogy ezek őszin- tébbek voltak. A feszültségokozó események. körülmények pedig általában bizal- masabb természetűek, mint az ivás barátok, munkatársak példájára való hivat—

kozások, amelyeket a közvélemény is legtöbbször hangoztattaz alkoholizmus o—kaiként.

A mélyinterjú során azonban a pszichés feszültségek hatásáról még további adatokat kaptunk. Már a nagymintás vizsgálatban kitűnt a válások nagy gyakori- sága (a férfiak 22 százaléka vált el). A kismintás vizsgálat kérdőíves interjú része alapján ez az arány — az életközösségek felbontását is beleszámítva — 48 száza—

lék. A mélyinterjú, valamint a vizsgált személyek és házastársuk közötti viszony egyes

") Merton még egy egészen más típusú utat különböztetett meg. amelyet lázadásnak nevezett. A lázadó (bizonyos körülmények között nevezhetjük forradalmórnak is) elveti az elfogadott célokat és eszközöket. de újakat akar a helyükre állítani. Nyilvánvaló, hogy ez egészen másfajta — más okokból származó és más társadaimi következményekkel járó — viselkedés. mint a bűnözés. az alkoholizmus stb. Ezért indokolt a deviáns viselkedésektől teljesen külön kezelni.

" lessor és munkatársai egy amerikai kisváros vizsgálatában megkísérelték a normarendszer gyengeségét (a durkheimi anómia-fogalom) és az aspirócíók és elérhetőségük közötti ellentmondást (a mertoni anómia- fogalom) kérdőíves interjú kérdéseivel népességcsoportokban és egyénenként mérni. és összefüggésbe hozni az alkoholizmussal (13). Munkájukat azonban a kismintás felvétel befejezésekor ismertük meg (megkezdése- l'f'or még nem is jelent meg nyomtatásban). így mérési elgondolásaíkat nem lehetett a kérdőív szerkesztésekor

asznosítaní.

5 Statisztikai Szemle

1266 DR. ANDORKA RUDOLF — DR. BUDA BELA

mozzanatainak megfigyelése alapján ítélve azonban csak 10 százaléikukról mond—

hatjuk el. hogy többé—kevésbé jó házasságban élt, és további 28 százalék esetében fel lehet tételezni. hogy az ivás abba—hagyása, kigyógyu—lás esetén a házastársak — közötti kapcsolat még megjavulna. A vizsgált személyek 26 százaléka kifejezetten ,'

rossz házasságban élt, 36 százalékukpedig teljesen magányos volt a vizsgálat

idején, sem házastársa, sem élettársa nem volt.

, A jelenlegi helyzet alapján azonban még nem tudjuk eldönteni, hogy a( házas—

társsal vagy élettárssal való kapcsolat megromlása váltotta-e ki a mértéktelen ivást,

vagy az ivás tette tönkre a házasságot. Ezért a klinikai kódolás módszerével, a

mélyinterjúból rendelkezésre álló összes információ alapján próbáltuk meghatá—

rozni: szerepet játszottak-e a házastársak közötti konfliktusok, a nőportnerrel.

menyasszonnyal való szakítás stb. a mértéktelen ivás kezdete körüli pszichés fe-

szültség kialakulásában. A vizsgált személyek 61 százalékánál találtunk ilyen faj-

tájú feszültségokozót a kiváltó okok között. *

Ennél nagyobb azoknak az aránya, akiknél a házasság vagy élettársi kapcsolat

megromlása a mértéktelen ivás megkezdődése után lépett fel mint az alkoholizmus

felé hajtó pszichés feszültségeket tovább erősítő tényező. Az okozati kapcsolat kör-

körös. szinte ,,ördögí kört" alkot: a rossz kapcsolat okozta feszültség átmeneti

feloldását az ivás útján keresik. a nagyfokú ivás tovább rontja az emberi kapcso-

latokat, ez még fokozza a feszültséget, ezért még nehezebb az ivás csábításának el—

lenállni. Végül az egyén teljesen elmagányosodik. így semmi örömforrása nem

marad az iváson kivül.

Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni. hogy a közfelfogással ellentétben az

alkoholista felesége nem mindig egyszerűen áldozata férje ivásána—k. hanem sok

esetben viselkedésével maga is hozzájárul az alkoholizmus kialakulásához, illetve az ivással való felhagyás megnehezítéséhez.

Kétségtelen azonban. hogy a legtöbb alkoholistánál valamilyen alapvető akép—

telenséget lehet feltételezni a jó és tartós nő'kapcsolat létesítésére és fenntartására.

A mélyinterjú alapján próbáltuk tipizálni a vizsgált személyek nőkapcsolatainak történetét. Kitűnt. hogy csak 295 százalékuknak volt élete folyamán valamikor egy átlagosan jónak mondható kapcsolata (házasság—a, élettársi viszonya vagy legalább tartós barátsága). Emellett a rendezetlen kapcsolatok legkülönfélébb típusait ta- láltuk az egész élet folyamán való teljes magányosságtól (csak futó szexuális kap- csolatok) az állandóan újabb és újabb ..hóditások" hajszolásáig. A leggyakoribb

típus az, aki eleve rosszul induló házasságban vagy élettársi közösségben élt, azt

megszakította, majd esetleg újabb ugyanolyan rossz kapcsolatba ment bele.

Alátámasztják ezt a megállapítást a TAT-vizsgá-lat megfelelő képével kapcso- latban elmondott történetek is. A képen látható férfi és nő között a' többség (SZO/0) konfliktust látott, holott ugyanilyen indokoltan lehet e képpel kapcsolatban egy külső támadás, veszély elleni védekezésről. szerető összetartozásról beszélni. A ké- pen látható férfi érzelmeit a nővel szemben a többség ellenségesnek vagy leg-

alább közömbösnek mondta, még akkor is, ha a nőnek pozitív, szerető érzelmeket

tulajdonítottak. Gyakran még a jó házasságban élők történeteiben is ilyen elemek

szerepeltek.

Figyelembe véve. hogy az alkoholisták egyéb emberi kapcsolatait is szegényes- nek, sivárnak találtuk. azt lehet mondani, hogy az alkoholizmus szoros összefüggés- ben van a kapcsolatteremté'sre és -fenntartáisrva való rossz képességekkel.

A kiváltó tényezőknek második nagy -- de a családi konfliktusoknál lényegesen ritkább —' csoportját a karrierrel kapcsolatos frusztrációk, csalódások és a munka-

helyi problémáik alkotják.

Az ALKOHOLIZMUS OKA!

1267 A tényezőknek ebbe a csoportjába tartoznak a társadalmi mobilitás okozta problémák. Már a nagymintás vizsgálatban szereplők foglalkozásának és iskolai végzettségének összehasonlitása jelezte, hogy az alkoholisták jelentős része alacso- nyabb munkakörben dolgozik, mint amilyent képzettsége alapján elérhetne. A

kérdőíves interjúban felvett foglalkozástör'ténet azután kimutatta társadalmi mobi-

litásukat. Ha jelenlegi helyzetüket az apjukéval hasonlítjuk össze, akkor

—— az értelmiségi és vezető származásúaknak 70.

— az egyéb szellemi származósúaknak 7,

— a kisiparos származósúaknak 35,

— a szakmunkás származásúaknak 21.

-— a betanított munkás származásúaknak 25

százaléka volt ,,lefelé mobil". vagyis helyezkedett el egyértelműen rosszabb hely- zetű társadalmi csoportban, mint az apja.12 Ezek az arányok lényegesen ..rosszab- bak", mint a budapesti férfinépesség mobilitási arány—ai. Hasonló tendenciák fi- gyelhetők meg a saját korábbi foglalkozással való összehasonlitásnál is.

Ha a parasztszármazásúakat nézzük, akkor az alkoholisták között sokkal na—

gyobb arányban találunk segédmunkásokat, mint az átlagos budapesti paraszt- származású férfiak között.

Különösen gyakori volt a vizsgált alkoholisták között egy speciális karriertipus, amely az átlagnépességben igen ritka: a munkás- és parasztrétegből a vezetők és értelmiségiek közé emelkedett, majd onnan újra kibukó életpálya (12.50/0).

Természetesen itt is nagyon nehéz megmondani: a mobilitás okozta feszültsé—

gek miatt kezdett el a vizsgált személy inni, vagy az ivás miatt került alacsonyabb munkakörbe, rosszabb pozícióba. Támpontul szolgálhat ennek megítéléséhez, hogy a foglalkozásváltozás időben megelőzte vagy követte a mértéktelen ivás kezdetét.

Hozzá kell tenni, hogy egyes esetekben a társadalmi emelkedés, a magasabb vagy új követelményeket támasztó munkakör, az új környezetbe való beilleszkedés ne—

hézségei is okoznak pszichés feszültségeket. Összesen 26,5 százaléknál lehetett megállapítani, hogy a karrier—frusztrációk, a mobilitás okozta feszültségek hozzá- járultak (egyes esetekben más tényezők, például családi/' problémáik mellett) a mér-

téktelen ivás kiváltásához.13 16 százaléknál pedig nem a mobilitásnak, hanem a

munkahelyi feszültségeknek, kellemetlenségeknek volt ilyen szerepe.

Egy harmadik — sokkal ritkábban előforduló — tényezőcsoportot alkotnak a háborúval és hasonló eseményekkel kapcsolatos nehéz helyzetekből fakadó fe- szültségek. Egészen ritka viszont a közeli hozzátartozó halála okozta feszültség szerepe az alkoholizálós kiváltásában, holott közkeletű sztereotipia, hogy ,.apja (anyja. felesége, gyermeke) halála miatt érzett bánatában" kezdett el inni.

Mindezek a pszichés feszültségek úgy járulnak hozzá az alkoholizmus kiala- kulásához, hogy nehezen elviselhető terhelést jelentenek az egyén számára, ezért azokat próbálja oldani. .,elaltatni". Ha a szeszes italnak átmeneti feszültségoldó hatását ismeri, még inkább ha a benne élő viselkedési normák az ivást feszült hely—

ze'tekben ajánlják. helyeslik, akkor kézenfekvő számára. hogy az ivás útján keresi

a feszültségek enyhítését. A kérdőíves interjúban feltett ,,Mi a jó az alkoholfo-

gyasztásban?" kérdésre adott válaszokból kitűnik, hogy a vizsgált személyeknek

több mint felében teljesen tudatos volt az alkoholfogyasztásnak ez a feszültség-

nu

oldó, ..gondokat elfeledteto hatása. Amikor a klinikai kódolás módszerével pró—

** ..Lefelé irányuló mobilitásnak" vettük a kilépést az értelmiségi és vezető csoportból bármely más csoportba, az egyéb szellemi. kisiparos és szakmunkás csoportokból (: betanított és segédmunkás csoportokba.

valamint a betanított munkás csoportból (: segédmunkás csoportba.

13A karrier-frusztrócíók szerepének fontosságát a vizsgálat megtervezésekor nem láttuk előre. ezért az erre jellemző történetek mondására ..felhívá" TAT-képet nem vettük be a vizsgálati programba.

5.

1268 DR. ANDORKA RUDOLF _ DR. BUDA BELA

báltuk az ivás tényleges motívumait osztályozni. 67 százaléknál láttuk az akut fe—

szültség enyhítésének motívumát. 8.5 százaléknál a kisebbrendűségi érzések csök—

kentését, az önbizalom növelését találtuk meg az ivás közvetlen motívumai között,

35 százalék pedig azért iszik. mert az ivással kapcsolatban a kocsmában tud tár-

saságot találni, és így enyhíti a imagiányosságból származó feszültségeket. (Egy személynél természetesen több motívum is szerepet játszhatott.)

Az alkoholistákban élő pszichés feszültségeket nagyon határozottan mutatták ki a 14 jelű TAT-képre adott válaszok. E nagyon változatosan és sokféleképpen ér- telmezhető képen ugyanis a válaszolók 39 százaléka öngyilkosság előtti jelenetet látott (kiugrás az ablakból), további 6 százalék ijedten tagadta, hogy a képen lát—

ható személy öngyilkos akarna lenni (anélkül, hogy az interjú—készítő bármiféle cél- zást tett volna erre), 5 százalék pedig annyira megijedt a képtől, hogy mintegy .,sokkot kapva" semmit sem tudott róla mondani. Összegezve ezeket a csoportokat azt mondhatjuk: a vizsgált személyek 50 százalékában erősen élt az öngyilkosság gondolata. Ezenkívül még 11 százaléklátta úgy, hogy a képen látható személy meneküin—i. szabadulni akar, ami szintén a belső feszültségek erősségére— enged

következtetni. , '

Ezekből a vizsgálati megállapításokból azta következtetést lehet levonni a te- rápiás munka számára, hogy az a modern álláspont a helyes, amely nem egy- szerűen az ivásról akarja (erlvonókezeléssel) leszoktatni az alkoholistát. hanem emei—

lett megkísérli pszicho- és szocioterápiás módszerekkel a benne élő pszichés fe-

szültségeket is csökketeni, illetve a feszültségek, csalódások. terhelések elviselésére

való képességet, általában a lelki ellenáillólképess—éget növelni. Az alkoholizmus

elleni küzdelem tehát a mentálhigiéné nagyon széles körébe tartozik.

A FELNÖTTKORl KÖRNYEZET lVÁSl NORMÁl ÉS SZOKÁSAI

A közvéleményben elterjedt az a vélemény. hogy az alkoholizmust az ,.ivócim—

borák" okozzák. Lényegében ezt mondta a nagymintás vizsgálatban is az alkoho- listák 60 százaléka. A szociológiai szakirodalomban Becker munkája a marihuana- fogyasztásról (25) írja le a kábítószert együtt fogyasztó kiscsoportok hatását. A cso—

portban tanulja meg az egyén, hogyan kell a kábítószert ,.élvezni". Első alkalom- mal a kábítószer nem okoz kellemes érzéseket, élményeket. de a "gyakorlott" fo- gyasztókból álló kiscsoport megtanítja, mi a jó benne.

Ennek a hatásnak elemzésében használhatónak láttuk a viszonyítási csoport fogalmátü A későbbi alkoholista olyan viszonyítási csoportokat választ, olyanokhoz csatlakozik, amelyeknél, illetve akiknél a mértéktelen ivás szokás, és értékelik azt.

Az ilyen kiscsoportok kiválasztása a felnőttkorban azonban nem véletlen, hanem a gyermekkori élmények. befolyások következménye. Az egyén ugyanis azoknak társaságát keresi, akik hasonló normákat. értékeket. szokásokat fogadnak el, mint amilyeneket ő maga is elsajátított gyermekkorában.

A kismintás vizsgálatban szereplő alkoholisták túlnyomó többségénél (840/0)

sikerült kimutatni az ilyen felnőttkori ivós kiscsoportok hatását. A fennmaradó rész több mint felének pedig a fiatalkorban volt ilyen csoporttal kapcsolata. Hatásuk lényegében ugyanolyan. mint amilyent Beck—er írt le a marihuan—a—fogyasztóiknál: az egyént. akinek az ivás kezdetben ritkán jelent élvezetet, példájukkal, az iváshoz fűzött pozitív értékítéleteikkel .,tanítják meg" arra, hogy az ivásban örömöt lásson,

illetve belső feszültségeinek oldására használja a szeszes italt.

"- Viszonyitási csoportnak (reference group) nevezzük azt a csoportot, amelyhez az egyén tartozni akar.

amellyel azonosulni szeretne, ezért ennek értékrendszerét, szokásait veszi át (24).

Az ALKOHOLIZMUS OKA!

1269

A kis—mintás vizsgálat alapján ki lehetett mutatni néhány olyan kis foglalkozási és egyéb csoportot, amelynek szokásai. normái és értékei különlegesen erősen

ösztönöznek a mértéktelen ivásra. Ennek oka egyes esetekben részben a foglal-

kozással járó magas hőmérséklet (téglagyári munka), porbelégzés (szénlehordó

munkások), rövid ideig tartó nagy testi erőfeszítés (rakodóumunvkások). máskor a

szeszes itallal való állandó kapcsolat (szakácsok, pincérek). Vannak olyan foglal- kozások is, amelyeknél az ivási szubkultúrát alig lehet ilyen külső körülményekkel magyarázni (kőművesek, mázolók). Vannak értelmiségi foglalkozások is, amelyeknek egyes mozzanataihoz (például a vidéki kiszállásokhoz) hozzátartozik a nagy meny—

nyiségú ital fogyasztása. A feltűnően sok volt versenyszerű sportoló a mintában

(12%) arra enged következtetni, hogy a sportolók és szurkolók bizonyos köreiben,

elsősorban a labdarúgásban és az ökölvívásban is elterjedtek olyan szokások, normák, amelyek a nagy mennyiségű alkohol fogyasztását pártolják.

AZ ALKOHOLlSTÁK SZEMÉLYISÉGE

A nemzetközi szakirodalom adatai és a hazai klinikai tapasztalatok egyaránt azt bizonyítják, hogy az alkoholizmus kialakulásában és fennmaradásában a sze- mélyiségnek döntő jelentősége van. Nincs egyetértés azonban abban a kérdésben.

hogy van—e alkoholizmusra hajlamosltó speciális személyiségtípus, és hogy melyek az alkoholisták személyiségének tő jellemvonásai. Elég nehéz azt is tisztázni. hogy az alkoholistánál megfigyelt személyiségjegyek mennyire a kifejlett alkoholizmus következményei. és mennyire voltak meg már az alko'holwizmust megelőzően is.

A nagymintás vizsgálatok igen csekély támpontot adhattak az alkoholisták személyiségének megismeréséhez. A nagyszámú válások alapján az interperszonális kapcsolatok zavaraira lehetett következtetni, egyes alkoholisták gyakori munka—

hely—változtatásai állhatatlanságra mutattak, a rendszerint kisebb súlyú bűncselek—

mények agressziv tendenciákat sejttettek az alkoholisták egy részénél.

A kismintás vizsgálatban a mélyinterjú és a három pszichológiai teszt segítségé—

vel kíséreltük meg az alkoholista személyiség vonásait és az alkoholistává válás

psuchológiai szabályszerűségeit megközelíteni. Mivel ezek a vonások és szabály—

szerűségek jórészt ismeretlenek és rendkívül bonyolultak, a vizsgálat során szerez—

hető információk pedig korlátozottak, a felvetett kérdéseket csak bizonyos fokig tudtuk tisztázni. feltárni.

Három szinten vizsgáltuk az alkoholisták személyiségét. Ezek:

—— a jelenlegi magatartásmód. viselkedéssémák, jellemvonások; ez a felszíni réteg:

—-— a személyiségre jelenleg jellemző főbb pszichológiai problémák, pszichés tendenciák;

ez a jelenlegi helyzet mélyebb rétege;

—- az egész élettörténeten, személyiségfejlődésen végighúzódó pszichológiai problémák, amelyek az alkoholizmus kialakulásában is szerepet játszhattak. mert pszichés feszült- ségeket teremtettek a vizsgált személyben, sebezhetőbbé tették és nehezítették az életprob- lémák megoldását; ez a legmélyebb réteg, amelyet feltárni tudtunk.

A három réteg elkülönítésére azért volt szükség, hogy külön tudjuk választani a felszíni. tüneti jelenségeket, az alkoholizálás okozta másodlagos személyiség- problémákat és az alkoholizmus kialakításában szerepet játszó alapvető szemé- lyiségproblémákat.

A személyiség felszíni rétegében elég nagy százalékban az alkohol nagy meny-

nyiségű fogyasztásának hatására létrejött leépülést vagy az agyban bekövetkezett

organikus elváltozások pszichés következményeit találtuk a legjellemzőbbnek (100/0).

Ezek a legelőre'h—aladottabb, általában már a krónikus fázisban levő alkoholisták.

1270 DR. ANDORKA RUDOLF —-DR. BUDA BÉLA

Nagyon gyakori (265%) volt a jól felismerhető neurotikus magatartás. és egy hasonlóan nagy csoport (24.50/0) viselkedése, közlései az interjú során szintén,

neurotikus zavarokra engedtek következtetni. Ezek a neurotikus megnyilvánulások

egyaránt lehettek az alkoholizmusból követ—kező emberi problémák reakciói és a

személyiség mélyebb zavarának jelei. Egy kisebb csoportnál (10.50/0) a személyiség

primitivitása volt a legjellemzőbb. _

Az aktuális pszichés tendenciák rétegében különféle tipusokat lehetett meg—*

különböztetni. Az alkoholisták egy részének (19.50/0) pszichés állapotát a primitív _

hedonizmus vezérelte. Viselkedésüket az irányította, hogy pillanatnyilag jól érezzék

magukat. Főképpen eredetileg is primitív emberek és az alkoholizálás következtében— —

leépültek tartoztak ebbe a csoportba. Tartásnélküliség határozta meg azoknak ak—

tuális pszichés állapotát (18.50/0), akik feladták céljaikat. nem törekedtek támadok milag értékes magatartásmódokra. hanem ösztönös késztetések hatására sodród-

tak. Az alkoholizmusuik következményeive'l való szembenézés és a gyógykezelés

vállalása nyomta rá bélyegét azoknak lelkiállapotárla, akikben a kríz-is— és bűn—

tudat uralkodott (18.5%). Az aktuális problémák elől való menekülésnek, argonda'k

ellelejtésének vágya volt a fő törekvése egy további csoportnak (%%). Az alko-

holisták egynegyedénél sikerült az aktuális pszichés tendenciák—at ennél mélyeb—

ben feltárni. a feszültségek okát pontosabban megis—merni. Ezek a feszültség—

okozók: 8 százaléknál az interperszonális konfliktusok (ellentét a házastárssal' vagy más (közelálló személlyel). 8 százaléknál a tartós negatív érzelem (gyűlölet vagy félelem). 4.5 százaléknál szexuális problémák (szexuális kielégítetlenség. gyanit-

ható homoszexuális hajlam. megállapított vérfertőző kapcsolat), 3 százaléknál pedig

rendkívül erős agresszív késztetések voltak.

A szexuális és agressziós problémák. a primitív hedonizmus és részben a

tortásnélküliség is a mélyebb személyiségzavar megnyilvánulás—ai, de az alkoholi izmus ezeket is valószínűleg súlyosbította. A krizis- ést bűntudat, az interperszonális

feszültség és a negatív érzelem inkább csak az alkoholizmus következményei. Az a

tény, hogy csupán négy esetben nem vált nyilvánvalóvá val-amilyen aktuális pszi—i chés probléma. mutatja. mennyire egyenrsúlyukat vesztettek voltak a vizsgált al—

koholisták.

Nehezebb volt a mélyen fekvő. tartós és az alkoholizmus kifejlődését befolyó—

soló dinamikus személyiségproblémák rétegét feltárni. A különböző személyiség- problémák közötti különbségek sokszor nem élesek, ugyanannak az alapvető sze—

mélyiségzav'arnak más-más arcu—tatai lehetnek. A legfeltűnőbb vonást emeltük ki.

és a vizsgált személyt eszerint minősítettük a klinikai kódolás módszerével. 22 szó—

zaléknál a kriminális. legtöbbször agressziv tendenciák alkották a vezető prob—

lémát. amelynek az ivásban szerepe lehetett. 15,5 százaléknál az éngyengeség. a külső befolyásokk—al szembeni ellenállás képtelensége tekinthető a fő problémának.

13 százaléknál bizonytalan neurotikus feszültséget találtunk, amelynek mechaniz-

musát és komplexusforrását nem tudtuk meghatározni. Több esetben viszont si- került e feszültségek forrását megállapítani, így 7 százaléknál az alacsony ön-

értékelést, az önbizalom hiányát, 8 százaléknál a magasra helyezett aspirációk

meghiúsulását, 29 százaléknál pedig az emberi kapcsolatok zavarait találtuk a fő

problémának.

Tehát a mélyinterjú és a tesztek segítségével sikerült igazolni. hogy az alko- holisták személyisége túlnyomó részben már eredetileg. a "pre—alkohol" állapotban is zavart, feszültségek-kel terhelt volt. Az alkoholizmus kifejlődése ezeket a zava—

rokat felszinre hozta. súlyosbította, és még újakat is termelt. Nincs azonban egy különleges, csupán a későbbi alkoholistákra jellemző .,pre—alkohol" személyiség—