38 tiszatáj „

Hogy ne legyen oly rémes, mily kevés van már hátra, a múltakra ne érezz jöttödlenül e mába... 4

Az egyetlen, amivel nem számoltam, hogy számára a valóság félelmetesebb, mint számomra a hazugságai.”(178) Mindenképp meglepő Anna Zárai megjelenése a regény

Már összejött volna a bevásárlásra is, ha nem pattogott volna le a láthatatlan falról, amire csak még jobban tapsoltak és fényképeztek. Kínomban már a falat vertem, mint egy

Azután megfestem a fenyőerdőt a tanya mögött, egy kígyó és egy tigris is lesznek rajta, mint amikor megszöktek a cirkuszból, és most éhesek. Az utolsóra pedig magamat festem

tudom, mikor találkozhatunk, esetleg ugorj ki Lingfieldbe, mi már láttuk, jópofa kis Agatha Christie-város, fut ma egy Franny és egy Seymour, és Visage, de akkor engem ne

Ha már volna szárnyam, és Platón definícióját nem hazudtolva lennék „kétlábú tollatlan állat", de szárnyat kiterpeszthető, nem: karonülő sipkás vadászsólyomféle

még tavasz viszi el mi ittmaradt — múlik így s már nem riasztó (mintha ennyi lenne) elérni amit nem lehet.. (jönnek a jelek) Véges — hát

mélyről szökik föl a gejzír hatalmasan vakít s még forrón bugyborékol színes sziporkák válnak ki belőle s mirjád szilánkra dobják szét a fényt minden szilánkja más-más