SZÓLÓ— ÉS BORTERMELÉSUNK MOLNÁR lSTVAN — SZABÓNE MEDGYES! EVA
Hazánk mezőgazdaságilag művelt területének mindössze 3 százalékát borítja
szőlő. Az ágazat azonban a mezőgazdaság bruttó termelésének 5—6 százalékát ad-
ja. A külkereskedelmi forgalomban a bor és borkészítmények részesedése még je- lentősebb. a megszokott értelmezésű mezőgazdasági és élelmiszeripari exportnak mintegy 10 százalékát éri el.A szőlő- és borgazdálkodás az 1960—1977. években lassabban fejlődött, mint az egész mezőgazdaság. és különösen elmaradt a növénytermelés alapvető ágaza—
taitól (gabona. kukorica. ipari növények termelése). Az elért eredmények ellentmon- dásos helyzetben, a továbbfejlődés szempontjából máig sem megnyugtató körül- mények között születtek. Tartósan érvényesülő tényező. hogy viszonylag szűk az ága- zat nagyüzemi bázisa, időnként változó előjelű viszont a szabályozó rendszer ha-
tása.
Az 'ágazat munkaigényessége igen magas, a betakarítás ugyanis nincs gépesít- ve. A nagyüzemek a hatvanas évek elején azért is telepítettek szívesen szőlőt, hogy ezzel munkaalkalmat teremtsenek. Azóta megváltozott a helyzet, a mezőgazdaság- ban megszűnt a munkaerőbőség.
A szőlőágazat eszközigénye a kertészeti ágazatok között is kiemelkedően ma- gas. A telepítéseket ezért beruházási kedvezményekkel ösztönözték. A telepítés mel- lett az egyéb álló- és forgóeszközök előteremtése a telepítést megközelítő arányú
terhet jelent a szőlős gazdaságok számára, különösen akkor, ha a bor termelése a
cél.Az ágazat területi jövedelmezősége a kertészeti kultúrák között a legalacso—
nyabb. és még előnytelenebb a teljesített munkanapok számához és a felhasznált eszközökhöz viszonyított eredmény. A jövedelembiztonság hiányára utal. hogy a
jövedelem évenkénti szóródása igen nagy (650/9). A jövedelem ingadozása általá-
ban jellemző a kertészeti termelésre. de csak a paradicsomnál és a zöldpaprikánál nagyobb, mint a szőlőnél. A termelés költségei a fokozódó gépesítés és kemizálás hatására is egyre magasabb szinten állandósultak. A nagy anyag- és élőmunka—igény miatt a termelési ráfordítások évről évre nőttek. amit a termelői árak növeke- dése nem ellensúlyozott. Az ágazat alacsony jövedelme, sok esetben vesztesége nem ösztönzött a rekonstrukcióra és a fejlesztésre.
A szőlőtermelésben a vázolt körülmények miatt sem alakult ki a nagyüzemi termelés túlsúlya. A háztáji és kisegítő gazdaságok, valamint az egyéb kistermelők
még jelenleg is az ágazat termelésének több mint felét állítják elő. Köztudott viszont.
hogy a beruházásigényes ágazatok fejlesztése a kisárutermelés körülményei köze- pette nehezen valósítható meg.
MOLNÁR —- SZABÓNÉ MEDGYESI: SZÖLÖ- ÉS BORTERMELÉSUNK 1113
Ezek a gondok magyarázzák az ellentmondásos fejlődést, és egyben körvona- lazzák azokat a tennivalókat, amelyeket a jelenlegi tervidőszak célkitűzéseinek meg- valósítása tesz szükségessé.
A SZÖLÖTERULET VÁLTOZÁSA
Magyarország szőlőterülete 1977-ben kereken 192000 hektár volt, kevesebb.
mint az 1960-as évek elején. A szőlőterület 1961 és 1965 között — a második ötéves terv időszakában telepített 47 000 hektár új szőlő következtében — egyenletesen nö- vekedett, és 1965-ben megközelítette a 250000 hektárt. Azóta évente mintegy ötezer hektárral csökkent, minden évben több szőlőt vágtak ki, mint amennyit telepítettek.
A negyedik ötéves tervidőszak és az ötödik ötéves terv időarányos telepítési elő- irányzatát nem teljesítették. Meg kell jegyezni. hogy a terv elsősorban a nagyüzemek telepítésével számolt, a még mindig jelentős kistermelés területét nagyjából válto-
zatlan nagyságúnak tekintette.
A nagyüzemekben és a kisüzemekben egyaránt csökkent a szőlő területe. Leg- szembetűnőbb volt a terület csökkenése a mezőgazdasági termelőszövetkezetek kö- zös— és háztáji gazdaságaiban: 1965—től napjainkig majdnem 50000 hektárral lett
kisebb a művelési ág területe. A közös gazdaságok a megalakuláskor bevitt, szét-
aprózott, a telepítési és domborzati viszonyok miatt nagyüzemileg egyáltalán nem művelhető szőlőültetvényektől igyekeztek megszabadulni. Először ezt olyan formában tették, hogy e területeket részesművelésre vagy átmenetileg egyéni művelésre ki- adták tagjaiknak, majd —- miután különösen a Duna-Tisza közén, a homoki vidéke- ken egyre kevesebb vállalkozó akadt a szőlő megművelésére — jórészt kivágták az ilyen szőlőket. Csökkent az állami gazdaságok és az egyéb szövetkezetek szőlőterü—lete is.
A második ötéves tervidőszak említett telepítési csúcsa után a következő idő- szakokban az ágazat hanyatlott, a nagyüzemek az 1966—1970. években 17 400, az 1971—1975. években 19000 hektárral több szőlőt vágtak ki, mint amennyit telepí- tettek. a vizsgált utolsó két évben (1976—ban és 1977-ben) a kivágott szőlőterület 4000 hektárral volt nagyobb, mint a telepítés területe.
Az 1961—1965. években a telepítések tetemes része síkvidéki, illetve homoki szőlő volt, és az itt termelt bor gyengébb minőségét nem ellensúlyozta az országos átlagnál kedvezőbb hozam sem. (1968—tól a homoki szőlőtelepitést már nem dotálta az állam.) A hegyvidékekről a korszerű művelésre való alkalmatlanság, illetve a hegyvidéki szőlőművelésre alkalmas gépek hiánya miatt egyre lejjebb, a domb— és síkvidékekre helyeződött át a művelt szőlőterület. Jelenleg a minőségi borokat adó szőlők területének aránya kedvezőtlenebb. mint korábban volt.
A SZÖLÖTERMÉS VÁLLALATl ÉS KUZGAZDASÁGI KÖRULMÉNYEI
A leszüretelt szőlő mennyisége a kisebb terület ellenére nem csökkent, sőt a negyedik ötéves terv időszakában nagyobb volt, mint a megelőző két ötéves perió—
dusban: az 1971—1975. években 4.1, az előző öt évben 3,9, az 1961—1965. években 3.2 millió tonna szőlő termett. 1976—1977—ben 1.6 millió tonna volt a termés, és ha a tervidőszak hátralevő három évében azonos szinten marad. nem éri el a negyedik ötéves terv időszakában termett mennyiséget.
Az 'átlaghozam a második ötéves terv időszakában 32. a harmadikban 35. a negyedik tervidőszakban pedig 38 mázsa volt hektáronként. az utóbbi két év átlaga meghaladta a 40 mázsát. Az átlaghozamok növekedése elmaradt más mezőgazda—
1114 _x MOLNÁR iSTVAN _ SZABÓNE MEDGYES! ÉVA
sági kultúrákétól, és jóval szerényebb. mint Európa szőlőtermelő országaiban. A termésátlagok kiegyenlítetlenségét mutatja, hogy a vizsgált időszakban előfordult 20 mázsás (1965) és 49 mázsás (1977) átlaghozam.
Az állami gazdaságok termésátlagai a többi szektorhoz képest kimagaslók, de
a hozamok ingadozása nagy. 32 és 86 mázsa közötti. Az állami gazdaságok a há— x rom tervidőszak alatt az átlagos hozamokat több mint 50 százalékkal növelték. A termelőszövetkezetek terméseredménye nem nőtt ugyanilyen mértékben. bár a ki- induló színvonal csak kétharmada (26 mázsa) volt az állami gazdaságokénak. A ház- táji és kisegítő gazdaságokban a terméshozam stagnált.) Az alacsony termésátlagok miatt hazánk a tömegborok termelésében nem ver- senghet (: világ nagy bortermelő országaival. A bortermelésünk kisebb hányadát
adó minőségi borok azonban a külföldi piacokon is jól értékesíthetők.!. tábla
Magyarország szőlőtermelése szektoronként , .
időszak Állami skő,;eetti Nagy- Egyéb
(év, évek átlaga) ___—"_"-VVVV ülerl'IEk 992115; 551355"
nagyüzemek egyutt sagok
Szőlőterület (ezer hektár)
1960 . . . . . . . . . . . . . 16 33 49 155 204
1965 . . . . . . . . . . . . . 32 73 105 142 247
1970 . . . . . . . . . . . . . 28 67 95 135 230
1975 . . . . . . . . . . . . . 26 57 83 123 206
1977 . . . . . . . . . . . . . 27 51 78 114 192
Szőlőtermelés (ezer tonna)
1961—1965 . . . . . . . . . . . 50 133 183 446 629
1966—1970 . . . . . . . . . . . 104 175 279 466 745
1971—1975 . . . . . . . . . . . 157 208 365 420 785
1977 . . . . , . . . . . . . . 166 251 417 450 867
A szőlőtermelés megoszlása (százalék)
1961—1965 . . . . . . . . . . . 8 21 29 71 100
1966—1970 . . . . . . . . . . . 14 23 37 63 100
1971—1975 . . . . . . . . . . . 20 28 48 52 100
1977 . . . . . . . . . . . . . 19 29 48 52 100
Termésátlag (mázsa/hektár)
1961—1965 . . . . . . . . . . . 39 26 28 34 32
1966—1970 . . . . . . . . . . . 48 31 35 35 35
1971—1975 . . . . . . . . . . . 62 37 45 33 38
1977 . . . . . . . . . . . . . 70 60
63 40 49
' A szakszövetkezetek közösen művelt területével és termésével együtt. A közösen művelt terület 1977-ben mintegy 4000 hektár volt.
A termés bizonytalansága, igen magas élőmunka- és eszközigénye, más mező—
gazdasági ágazatokhoz képest alacsony jövedelmezősége miatt a szőlő továbbra is a kisüzemek kultúrája maradt, a főbb ágazatok közül csak a sertéstenyésztésben ilyen magas a kisüzemi termelés aránya. A költségvetési támogatások pedig majd-
nem kizárólag a nagyüzemi fejlesztést. a termelési ráfordítások csökkentését szol—
gálták. A kisüzemekben csupán a műtrágyák és növényvédőszerek minden más ága- zatban is érvényes kedvezményes beszerzési ára említhető meg támogatásként.
szoLo- ES BORTERMELESUNK 1115
A nagyüzemek jelentős támogatást kaptak a telepítéshez, a szőlőfeldolgozás és —tárolás épületeinek létesítéséhez, emellett közvetett támogatásokat is kaptak.
A telepítésekhez 1967-ig (a jelenleginél jóval kisebb telepítési költségekből) hektáronként 10—25 000 forint támogatást adott az állam a borszőlő-telepítéshez és 20—50 000 forintot a csemegeszőlő-telepítéshez. 1968 és 1975 között a maximált te—
lepítési költség 50 százalékát fedezték állami erőből, 1976-ban ez az arány 20 szá- zalékra csökkent, majd 1977—től 40 százalékra nőtt. A telepítési kedvezmények az összes költségnek aránylag kis részét fedezték. A negyedik ötéves terv időszakában a nagyüzemek egy hektár szőlőt átlagosan 108000 forintos beruházással telepítet- tek. Tehát az 1976-ban érvényes 20 százalékos állami kedvezmény 21 600 forint tá-
mogatást jelentett. kevesebbet, mint a 15 évvel korábbi.
A szőlőfeldolgozás és -tárolás épületei létesítésének támogatása 1968-ban kez—
dődött, és 1968—1969-ben a beruházási költség 50 százalékáig terjedt, 1970—től 1975- ig 30 százalék volt. azóta 20 százalék a mértéke. A telepítés és építkezés után járó kedvezményeket pályázat alapján nyerhették el a termelők, eszközeik értékében a támogatást elkülönítve tartották nyilván.
Az ágazat közvetett támogatásokat is élvezett. A növényvédőszereket 1967-ig 30. azután 51 százalék kedvezménnyel vásárolhatták meg a termelők (a kistermelők is). A műtrágyát is — ennél kisebb arányú — kedvezménnyel forgalmazták. Kedvez—
ményes áron jutottak a mezőgazdasági üzemek a gépekhez is: a traktorokat 10, a mezőgazdasági munkagépeket — köztük a szőlőtermelés gépeit is — az import be- szerzési árnál, illetve a hazai termelői árnál 47 százalékkal olcsóbban vásárolhat—
ták. E támogatás mértéke 1976 óta egységesen 20 százalék.
A felsorolás alapján igen gazdagnak tűnő támogatási rendszer a termelők szá- mára mégsem volt jelentős. A beruházási kedvezmények — a telepítések elmaradása.
csekély területe miatt — a művelt szőlőter'ülethez mérten hektáronként csak néhány száz forintot jelentettek. A támogatások nagyobb hányadát a közvetett támogatások tették ki. A kétféle támogatás területegységre számított összege mintegy kétszerese volt az egész növénytermelésre számított összegnek. A negyedik ötéves tervidőszak—
ban a szőlőtermelés a növénytermelés támogatásának 4 százalékát kapta. a bruttó termelési értékből pedig közel 10 százalékkal részesedett, tehát arányaiban keveseb- bet kapott, mint a többi növénytermelési ágazat. A nagyüzemek szőlőtermelési költ- ségvetési juttatásainak összege 1971 és 1975 között közel kétszeresére nőtt, de az ágazati termelési értéknek így is csak 11—21 százalékát érte el. évenként változóan, főleg a terméshozamtól függően.
A szőlőtermelés koncentrációjának hiánya nemcsak a kistermelés jelentős ará—
nya miatt volt jellemző. Túlságosan sok állami gazdaság és termelőszövetkezet sző- lőterülete volt viszonylag elaprózott. Tíz évvel ezelőtt az állami és szövetkezeti gaz- daságoknak fele foglalkozott szőlőtermeléssel. Azóta előrehaladt a szakosodás, de még jelenleg is az állami gazdaságoknak 40, a szövetkezeteknek 36 százaléka ren—
delkezik szőlőterülettel.
Az állami gazdaságokban jelentéktelen a kis területű szőlős gazdaságok szere- pe. Száz hektárnál kisebb szőlőterülettel ugyan aránylag sok gazdaság rendelkezik
(60 állami gazdaság közül 23). de ezek mindössze 3—3.5 százalékát teszik ki az össz—
területnek és adják a termésnek. Másfelől kialakultak a szőlőtermelésre szakosodott gazdaságok: 10 állami gazdaságban 800 hektárt meghaladó a szőlőterület. Ezek művelik a szőlőterületnek 55 százalékát. és takarítják be a szőlőtermésnek mintegy 60 százalékát.
A termelőszövetkezeti gazdaságokban megközelítőleg sincs ilyen fokú szako—
sodás. A 7 legnagyobb szőlős szövetkezet (egyenként 300 hektárnál nagyobb terü-
1116 MOLNÁR ISTVÁN -— SZABÓNÉ MEDGYESl ÉVA
leten) csak a szőlőterület és termés 10—11 százalékával rendelkezik. A szövetkezetek- re a száz hektárnál kisebb szőlőterület a jellemző. 1977—ben 513 szőlős szövetkezet—
ből 418 tartozott ebbe a csoportba, és ezek a szövetkezeti szőlők 42 százalékát mű- velték.
A száz hektáros szőlőterület a telepítési kedvezmények elnyerésének feltétele volt. Ennél kisebb terület esetén általában nem támogatták a rekonstrukciót és a
telepítési munkákat sem. Az üzemi borászati tevékenység, a mezőgazdasági vállala—
ton belüli integráció ilyen területi méret mellett sem gazdaságos. A legóvatosabb
számítások szerint és nem feltétlenül a legkorszerűbb, nagy kapacitású feldolgozó berendezésekkel számolva, a száz hektáros szőlőterület háromszorosa is jórészt mini-mális méretnek tekinthető, vagy az általánosnál lényegesen magasabb átlaghozamot
kell elérni.
A szőlőterület szétszórtsága miatt (: borgazdálkodás hazánkban főként a bor-
ipar szervezeteiben folyik. Mindössze tucatnyi, főként állami gazdaság folytat nagy- üzemi szintű borgazdálkodást. Működésük tapasztalatai kedvezők. Nemcsak a vá- lasztékot bővítették. hanem a vertikum ipari lépcsőjének magasabb jövedelméből a nyersanyagtermelés fejlesztését is finanszírozni tudták. Eredményeik alapján vál- lalatközi együttműködés formájában is kísérletet tettek a szőlő—bor vertiküm mező- gazdaságon belüli megszervezésére. bár más élelmiszer—gazdasági tevékenységben működő társulások után kissé megkésve. A kooperációk szervezete. tevékenységi tartalma igen változatos. Megtették az első lépéseket az iparszerű termelési rend—szerek létrehozására is:
— Kiskunhalason már 1971-ben kezdődött az együttműködés az állami gazdaság és a területéhez közel fekvő termelőszövetkezetek között. 1974-ben pedig engedélyezték a Halasi Szőlőtermesztési Rendszer működését; a rendszer anyagi érdekeltségű együttműködés a tár- sult gazdaságok között;
— a Tokajhegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát a borvidék területén korszerűsíti az ültetvényeket, szervezi a növényvédelmet, felvásárolja és értékesíti a termést;
— a Soproni Allami Gazdaság a borvidék szőlőtermésének, —feldolgozásának és -értéke- sítésének összefogását kezdeményezte. és a környező termelőszövetkezeteknek, kistermelőknek
szolgáltatásokat nyújt, egyes munkafázisokat elvégez;
— eredményesek a Borgazdasági Vállalatok Trösztje pincegazdaságainak kezdeménye- zései is: a Pest megyei Pincegazdaság például 1972-ben társulásos együttműködést indított.
amelynek keretében a borértékesr'tés tiszta nyereségének 50 százalékát az átadott szőlőmeny- nyiség alapján a tagoknak juttatja.
A felsoroltakon kívül még jó néhány együttműködés található az országban.
Működésük máris hozott eredményeket. A további gyümölcsöző közös tevékenység attól függ, hogy tudnak—e tartósan egyenrangú kapcsolatot biztositani a társult üzemek között. és megváltoztatják—e az ágazaton belüli nagyon is eltérő jövedelmi viszonyokat.
A BORTERMELÉS
A szőlő feldolgozása borrá a szőlőtermelőknél és elkülönített szervezetben (az
iparban) is elvégezhető. A boripar léte. szállító-, feldolgozó-, tárolókapacitása men-
tesitheti a termelőket a szőlőfeldolgozástól. E lehetőség alapján a bortermelés (:szőlőtermeléstől szükségszerűen kisebb-nagyobb mértéken elválik, ami számos előnnyel jár. Az emlitett előnyökhöz járul még az is. hogy a termelő a szőlő átadá- sakor jut bevételhez, nem pedig a bornak a szüretet lényegesen később követő ér—
tékesítésekor. így a több hónapig tartó tárolás nem köti le a termelő forgóeszközeit.
A borfeldolgozás és -értékesítés jövedelmezősége viszont az utóbbi évtizedben lé-
SZÖLÖ- ÉS BORTERMELÉSUNK 1117
nyegesen felülmúlta a szőlőtermelését. E tényezők hatására a bor előállítása igen változatos képet mutat.
Az ország teljes bortermelésének a boripar nem egészen a felét szolgáltatta.
Mivel az ipar a termelőberendezések egyenletes kihasználásában érdekelt. jó termésű években termelésének aránya kisebb, gyenge termésű években nagyobb volt. A szocialista átszervezés időszakában és azt követően — főként a második öt- éves tervidőszak nagyarányú telepítéseinek termőre fordulásáig — a boripar fonto- sabb és a szervezett ellátás szempontjából kizárólagos szerepet játszott. A második és a harmadik ötéves tervidőszakbon az ország bortermelésének 43, a negyedikben
pedig 46 százalékát a boripar adta.
2. tábla
Az ország bortermelése és a boripar részesedése a termelésből
A boripar
Az ország Ebből a "
Időszak borterme— boriparban borfeldol— szőlő—
(év, évek átlaga) lése feldolgozott gozása fel—' dolgozasa ezer hektoliter százalék'
1961—1965 . . . . . 3771 1605 43 11
1966—1970 . . . . . 4598 1963 43 16
1971—1975 . . . . . 4953 2287 46 22
1977 . . . . . . . 5622 2030 36 28
* Az ország bortermelésének százalékában.
A boripar termelése egyrészt teljes kiépítettségű borászati tevékenység, amely a szőlő feldolgozásától a must—, illetve borkezelés és nagykereskedelmi forgalmazás minden szakaszára kiterjed: másrészt kereskedelmi jellegű, felvásárló tevékenység, amely a borszőlő mellett igen jelentős mértékben kész borok — egyszer fejtett bor és must — összegyűjtésére és további kezelésére. megőrzésére vonatkozik. Ugyan- ebbe a körbe tartoznak a bor külkereskedelmének lebonyolításával kapcsolatos te—
vékenységek is.
A boripar hosszú időn át monopolszervezetként végezte a felvásárlást. csupán az 1960—as évek vége felé kapcsolódtak be a bor nagykereskedelmi forgalmazásába újabb szervezetek: az Állami Gazdaságok Kereskedelmi Irodája. a Monimpex stb.
Ezek az új szervezetek nagyobb részben bizományosként tevékenykedtek. A boripar ennek megfelelően a második és a harmadik ötéves terv időszakában még a felvá- sárolt bor— és szőlőmennyiség 95 százalékának, 1971 és 1975 között pedig már csak 74 százalékának vált tulajdonosává. az azóta eltelt két évben ez az arány 70 szó- zalék alá csökkent.
A versenytársak megjelenésétől függetlenül a boripar ma is megőrizte vezető
pozícióját, sőt az utóbbi években a szőlőtermelés megváltozott üzemi adottságaihoz igazodva kooperációs szervezésekkel, hosszú időtartamra szóló termelési szerződés- kötésekkel új alapokra helyezte. tovább erősítette azt. Termelése fokozatosan növe—kedett: az 1961—1965-ös években 8. 1971—1975-ös években 11,4 millió hektoliter bort dolgozott fel egy—egy tervciklusban. Tényleges bortermelése — a felvásárolt szőlő- ből saját feldolgozó rendszerében előállított bor mennyisége — azonban ma is csak
negyedrésze a teljes bortermelésnek.
A bortermelés az ipar integrációs törekvései ellenére nagyon lassan válik el a szőlőtermeléstől. A termelőnél történő borkészítés gazdasági előnyei ugyanis olyan
1118 MOLNÁR lSTVAN — SZABÓNE MEDGYESI ÉVA
jelentősek és tartós hatásúak, hogy hosszú távlatban sem várható a helyzet gyöke—
res változása. Az ipari termelés fokozását főként az nehezíti. hogy a romlandó szőlő néhány hét alatt történő fogadására. feldolgozására az ipar nem rendelkezik ele—
gendő termelőberendezéssel, és a nagy tömegű, a szabványostól eltérő eszközöket
igénylő szállítást — amire az őszi mezőgazdasági betakarítási csúcsmunkák idősza- kában. tehát akkor kerül sor. amikor a kukorica, a cukorrépa és a burgonya mozga—
tását kell az ország szállítókapacitásának biztosítania -— sem képes saját szállító- eszközeivel megoldani.
A mezőgazdasági termelők szőlőzúzókkal. présekkel jobban ellátottak. mint az
állami boripar. Más kérdés, hogy ezek kisüzemiek és korszerűtlenebbek, mint az ipar hasonló berendezései. Egy 1974. évi felvétel adatai szerint az 1973. évi, azóta is re-kordnak számító szőlőtermést a boripari vállalatok 40, az állami gazdaságok 28, a szövetkezetek 18—20, a kistermelők pedig nem egészen 3 nap alatt tudták feldol—
gozni. A nagyüzemekben — az ipariakban és a mezőgazdaságiakban egyaránt —- az—
óta lényeges fejlesztésekre került sor, de ezek alapvető változást aligha eredmé—
nyeztek. ,
A tárolóeszközök befogadóképessége is nagy mértékben korlátozza a szőlőter-
melők must— és borkészítésének lehetőségét. Az ország kis- és nagygazdaságaí, va—lamint a boripar jelenleg közel két év teljes termésének tárolására képes, 85—95
millió hektoliter befogadóképességű tárolótérrel rendelkeznek. Az említett vizsgálat,
idején a 8.6 millió hektoliteres tárolókapacitás 38 százaléka a kisgazdaságok tulaj-—donában volt, 30 százalékával a boripar, 21 százalékával az állami gazdaságok, 11
százalékával pedig a szövetkezetek rendelkeztek. Figyelembe véve a boripar érlelési, tárolási, valamint az exportra szánt árualap kezelésével kapcsolatos feladatait (ezek- a 2,6—3 millió hektoliteres tárolótérnek mintegy egyharmadát kötik le), a boripar nagyon is érdekelt abban. hogy a termelőknél a borfeldolgozás zavartalanul tovább;folyjék. Az egyszer fejtett bor felvásárlása pedig. amire néhány hónappal a szüret után kerül sor, a boripar eszközeinek viszonylag egyenletes kihasználását is segíti.
Termelői borfeldolgozás esetén a szállítás a gazdaságok eszközeivel könnyen meg-—
oldható.
Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a szőlőszüret mennyiség és minő—
ség szempontjából egyaránt legkedvezőbb időpontjának megválasztásában borát—
adás esetén a szőlőtermelők sokkal inkább érdekeltek. mint ha szőlőt szállítanának ,
a boriparnak.A boripar tárolő- és fogadókapacitása földrajzilag nincs teljes összhangban a—
szőlőtermeléssel. Kedvező termés esetén különösen Bács-Kiskun megyében és Csongrád megyében nem elegendő a tárolótér. Az itt működő szövetkezeti gazda- ságok ugyanis nem rendelkeznek számottevő bortárolóval. Budapesten. Pest megyé—
ben és Eger körzetében viszont nagyobb a tárolótér. mint o felvásárolhatá mennyi-- ség. Éppen ezért a bortermelés a termőterületek földrajzi elhelyezkedéséhez jobbanw igazodva, valamint a boripar és a szőlőtermelő nagyüzemek ésszerű együttműködé-—
sére, fejlesztésére alapozva tervezhető. Nem lenne helyes ,,elvi" szempontok alap—' ján akár a mezőgazdasági, akár az ipari szervezetekben folyó bortermelés elsődle—
gességét szorgalmazni.
Az eszközök kihasználása a boriparban kedvezőbb, mint a mezőgazdasági ter-—
melőknél. 1977—ben az iparban mintegy 2.7 milliárd, a mezőgazdasági nagyüzemek-' ben 22 milliárd. a kisgazdaságokban pedig közel 6 milliárd forint értékű állóesz- köz szolgálta a bortermelés és —tárolás céljait. A korszerű nagyüzemi szervezetekbena a hatékonyság jobb, hiszen o boripar az ágazat eszközállományának negyedrészén
vel a termelés felét állítja elő.
szato- ES BORTERMELÉSUNK 1119
A BOR ÚTJA A TERMELÖTÖL A FOGYASZTÓIG
A bortermelés hagyományainak megfelelően a termelés igen jelentős hányada
személyi fogyasztásra szolgált, helyenként megfelelő minőségű víz hiányában évszá-
zadokon át mindennapi itolként is. Ma már egyértelműen élvezeti cikknek minősül a bor. A kistermelés nagy aránya miatt a termelők saját termelésű személyi fogyasz—tása igen jelentős: a termés 20—25 százaléka, azaz évente 1—1,5 millió hektoliter.
A termés fennmaradó része vált áruvá, és került különböző csatornákon a forga- lomba.
A gazdaságirányítás reformjáig az árutermelés két úton jutott a fogyasztóhoz:
vagy az állami felvásárlással létrehozott központi készleten, vagy a szabadpiacon ke—
resztül. 1968 után tulajdonképpen megnyílt a többcsatornás értékesítés lehetősége, és új szervezetek bekapcsolódásával lassan kialakuló borkereskedelemről beszél- hetünk. Ennek során a bor többször is gazdát cserél. Főként a szövetkezeti gazdasá—
gok ilyen tevékenysége élénkült meg, amelyek a tagok háztáji termését összegyűjtve.
azt az állami vagy szövetkezeti kereskedelmi szerveknek adták tovább.
A borforgalomban tehát a korábbiaktól eltérően halmozódások álltak elő. En-
nek hatására a bor bruttó áruforgalmának értékevaz utóbbi években megközelítette a teljes termelés értékét, jóllehet a személyi fogyasztás aránya alig változott. (A má—sodik ötéves tervidőszakban a bruttó áruforgalom a termés 73. a harmadikban 77.
a negyedikben pedig 94 százalékát tette ki.) A borkereskedelem kialakulása az álla- mi felvásárlás szerepét nem csökkentette, a teljes áruforgalom egyre nagyobb há- nyada — az egyes ötéves tervidőszakokban 51, 58, illetve 67 százaléka — került álla-
mi vállalatokhoz és intézményekhez.
3. tábla
A bor bruttó áruforgalma
(folyó áron)
b _ A bruttó
A borter- telfméZl—aől árufor-
ldőszak mes er— a bruttó _ galambol
(éV- évek átlaga) teke áruforgalom az allami
(millió felvásárlás
forint) ————————————
aránya (százalék)
1961—1965 . . . . . . . . . 3321 73 51
1966—1970 . . . . . . . . . 4298 77 58
1971—1975 . . . . . . . . . 5998 94 67
1977 . . . . . . . . . . . 8400 . .
A bortermelésben is tanúi lehettünk annak, hogy az árutermelés a termelésnél gyorsabb ütemben növekedett. Ez a jelenség a tulajdonviszonyok változását. a nagy—
üzemek kialakulását más ágazatokban is nyomon kísérte. de a bortermelésben — a kisgazdaságok jelentős részesedése miatt — lassabban ment végbe. A központi kész- letekbe került bormennyise'g — a szőlőt és a mustot is borra átszámítva — erőteljesen növekedett. A negyedik ötéves tervidőszakban a felvásárlás 65 százalékkal. a terme- lés csak 31 százalékkal volt nagyobb, mint a másodikban. 1977—ben kétszer annyi bort vásároltak fel, mint másfél évtizeddel korábban. (Lásd a 4. táblát.)
A felvásárlás szektoronkénti összetétele jelentősen változott. Az utóbbi években
az állami gazdaságoktól és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek közös gazdasá-
gaitól vásárolták fel az összes mennyiség 80 százalékát. Az állami gazdaságok ter-mése teljes egészében központi készletbe került. 1960 és 1970 között a felvásárolt
1120 MOLNÁR ISTVÁN — SZABÓNE MEDGYESI ÉVA
összes mennyiségnek több mint a fele a háztáji gazdaságok, egyéb szövetkezetek.
valamint a kisegítő és egyéni gazdaságok terméséből származott.
4. tábla
A borfelvásárlás alakulása
A felvásárolt bar mennyisége
Időszak 196111965.
(év, évek átlaga) ezer " termés évek
hektoliter átlagáa
százalékában
1961 ——1 965 . 1639 43 100
1966—1970 . . 1934 42 119
1971 -—1 975 . . 2697 54 165
1 977 . 3274 58 201
Sajátosan alakult a szőlőtermelők egyes csoportjaiban a forgalmazott áruk bor—must—szőlő összetétele. A szőlő feldolgozására a nagyüzemek közül elsősorban
az állami gazdaságok vállalkoztak. A kisgazdaságok úgyszintén feldolgozott termé-keket értékesítettek. A szövetkezeti közös gazdaságok borszőlőt adtak el. Az érté- kesítés termékösszetételének tulajdonformánként eltérő jellegzetessége tartósnak mutatkozott, így azt jól jellemzik az 1976. évi adatok. (Ezen év kiválasztását az in-
dokolta, hogy 1976-ban az időjárás a szüreti munkákat különösebben nem zavarta.)5. tábla
A borfelvásárlás termékösszetétele szektoronként, 1976
Állami Szövetkezeti Egyéb , Osszesen
Termék nagyüzemekből gazdaságokba]
felvásárolt szőlő, must és bor (borra átszámítva)
Ezer hektoliter
Borszőlő 92 697 81 870
Must 3 21 33 57
Bor . . . . 883 330 381 1594
Együtt 978 I 1048 l 495 ! 2521
Termékösszetétel szektoronként (százalék)
Borszőlő 9.4 66,5 16,4 34,5
Must 0.3 2.0 6.7 2.2
Bor . . . . 90,3 31.5 76,9 63,3
Együtt 1oo,o l 1oo,o ; 1oo,o ! 1oo,o
Szektorösszetétel termékenként (százalék)
Borszőlő 10.6 80,1 9.3 100.0
Must 5,3 36.8 579 1000
Bor . . . . 55,4 20,7 23,9 100,0
Együtt sas 41,6 19.ó 1oo,o
Az állami felvásárlási árak a vizsgált időszakban — 1960 és 1977 között — több mint háromszorosra emelkedtek. Ezen belül azonban választékonként (szőlő. must.
SZÖLÖ- ÉS BORTERMELÉSUNK ' 1121
bor). illetve felvásárló szervenként (Borgazdasági Vállalatok Trösztje, Állami Gazda—
ságok Kereskedelmi Irodája, Monimpex, Szeszipari Vállalat) meglehetősen nagyok voltak az árkülönbségek. A kép még változatosabb, ha a mezőgazdasági üzemek
közötti forgalommal kiegészítjük.
Legkevesebbet adott a borért a Borgazdasági Vállalatok Trösztje, a felvásárlási átlagárnak mintegy 70 százalékát. Az Állami Gazdaságok Kereskedelmi Irodája vi- szont literenként közel 5 forinttal többet fizetett a termelőknek, mint az átlagos fel—
vásárlási ár. és majdnem kétszer annyit. mint a Borgazdasági Vállalatok Trösztje. (Az árkülönbségek természetesen minőséget is kifejeznek.)
A boripar tevékenysége a hazai fogyasztás és az export szempontjából döntő jelentőségű. Termelése függ ugyan (: szőlőtermés ingadozásaitól, de annál sokkal kiegyenlítettebb. A termelés egyre jobban igazodik a piaci követelményekhez: az 1960-es években a bormennyiség kétharmada hordós bor volt, egyharmada palac—
kozott; az utóbbi években az arány megfordult.
A boripar termelésének többségét. mintegy 70 százalékát a 11—12 Malligand-
fokos borok tették ki, negyedét az asztali fogyasztásra alkalmasabb 10 és alacso—nyabb Malligand-fokos tömegborok.
A palackozott borok több mint fele literes palackokban, egyharmada 0.7 litere—
sekben került fogalomba. Az ezektől eltérő, különleges palackozású borok mennyi- sége csekély, a választék szegényes volt. A palackozott borok nagy része pecsenye- ' bor volt, és ebben a kategóriában 1974-ben 33—féle választék állt a fogyasztók ren- delkezésére, többsége szemelt rizling és zöldszilváni. A pecsenyeborok után legna—
gyobb mennyiségben kommersz palackozott borokat termeltek ó—féle választékban, jórészt kövidinkát. Majd ezt a minőségi borok 58—féle választéka, nagyrészt debrői
hárslevelű és egri bikavér követte. A palackozott borok választéka 1974-ben kisebb
volt, mint néhány évvel korábban, és ezt a választékot is fenntartással kell kezelni, mert sok esetben csak a címke különböző, a beltartalom nagyon is hasonló, .,felja- vított" bor.Az állami gazdaságok borászati tevékenysége egymillió hektoliter körüli. fele- annyi. mint a boriparé. Termelésük nagy részét, 50—60 százalékát exportálták, az összes kivitt bor 40 százaléka az állami gazdaságokból származott.
Az állami gazdaságok nemcsak saját szőlőtermésüket dolgozták fel borrá, ha—
nem számottevő mennyiségű szőlőt, mustot és bort vásároltak is. 1977-ben saját termésük egyharmadának megfelelő mennyiségű szőlőt, 8 százaléknyi mustot és 40
százaléknyi bort. Teljes felvásárlásuk mintegy 0.9 millió hektoliter volt.
Az állami gazdaságok boraik kétharmadát saját üzemeikben palackozták, és a bor forgalomba hozatalát saját kereskedelmi szervezetük, az Állami Gazdaságok Kereskedelmi Irodája végezte. Saját üzleteikben, kiskereskedelmi forgalomban je- lentéktelen mennyiséget értékesítettek. Az állami gazdaságok a boriparral, a bor- exportot lebonyolító külkereskedelmi szervekkel, továbbá a környékükön gazdálkodó szövetkezeti gazdaságokkal egyre több és változatosabb formájú szőlő- és borter—
melési együttműködést alakítanak ki. _
A szövetkezeti gazdaságok borászati tevékenysége kevésbé fejlett. A szőlőter—
melő szövetkezetek harmadrésze sem feldolgozó. sem tároló létesítményekkel nem rendelkezik. Borpalackozó üzeme mindössze 5 mezőgazdasági és 4 szakszövetke- zetnek van. A szakszövetkezetek borászati tevékenysége általában magasabb szin—
vonalú, mint a mezőgazdasági termelőszövetkezeteké.
A mezőgazdasági termelőszövetkezetek termelésük kétharmadát szőlőként érté—
kesítették.
Főként a szövetkezeti tagoktól vásárolt bor mennyisége —— 1977—ben mint- egy 0,4 millió hektoliter — saját termelésüknek mintegy felét tette ki. Szőlő- és must-
5 Statisztikai Szemle
1122 MOLNÁR iSTVAN — SZABÓNÉ MEDGYESI EVA
vásárlásuk nem jelentős. néhány százaléka volt csak termelésüknek. 500 borozójuk- ban 200—250 000 hektoliter bort hoztak forgalomba. Borpalackozásuk évente 25 000—
30 000 hektoliter.
A szakszövetkezetek és a szövetkezeti társulások bortermelése több mint fele a *
mezőgazdasági termelőszövetkezetekének, 1977-ben 027 millió hektoliter volt. Ter-
mésük túlnyomó részét maguk dolgozták fel. Ezenkívül tagjaik terméséből közös gazdaságuk termését megközelítő mennyiségű szőlőt és azt meghaladó mennyiség-ü, bort vásároltak. Termelésükhöz és vásárlósukhoz mérten viszonylag szerény. mind-össze 6 százalék a saját borozóikban forgalomba hozott bor mennyisége.
A BOR FELHASZNÁLÁSA
Az országban rendelkezésre álló bormennyiséget a termelés szabta meg, a bor- behozatal jelentéktelen volt: a második ötéves tervidőszakban átlagosan évi 109000, az 1966—1970—es években 279 000, a negyedik ötéves terv időszakában 245000 hek—
toliter. A behozatal a választékbővítést szolgálta.
A termelés növekedése lehetővé tette. hogy az év végi készletek növekedjenek.
Az utóbbi években egy évi teljes termelésnek megfelelő mennyiséget készleteztek.
Ennek közel fele központi készlet volt.
A felhasználás arányai 1960 óta ténylegesen változtak: ötéves tervidőszakon—
ként a belföldi fogyasztás aránya a következő volt: 87, 82. 74. illetve 1977-ben 70 százalék alatti. Ennek megfelelően növekedett a borkivitel. mennyisége a múlt év-
ben meghaladta a 2 millió hektolitert.
6. tábla
A borfelhasználás
Belföldi Összes
Időszak felha'szná— Kivitel felhaszná— A kivitel
(év, évek átlaga) las is (523320
ezer hektoliter
1961—1965 . . . . . 3163 482 3645 13
1966—1970 . . . . . 3725 816 4541 18
1971—1975 . . . . . 3955 1422 5377 26
1977 . . . . . . . 3619 2007 5626 36
A hazai fogyasztás az 1960-as évek második felében évente közel O,6 millió hek- toliterrel nagyobb volt, mint az 1961—1965. években, és az 1971—1975. években to—
vább nőtt a borfogyasztás. Egy főre számítva az egyes ötéves tervidőszakokban 30.
35, 37. illetve 1977—ben 34 liter volt az évi fogyasztás. A nagy bortermelő országok
fejenként 100 liter körüli fogyasztásához képest nem iszunk sok bort. Ha azonban a sör és az égetett szeszes italok fogyasztásával együttes alkoholfogyasztást vetjük össze. a világranglistán igen előkelő helyet foglalunk el.A bornak körülbelül fele központi árualapból került a fogyasztókhoz. Csökkent a piacról beszerzett bor mennyisége. A termelők saját termelésű fogyasztása a ter—
mésingadozásokat követve évente 10—14 liter közötti volt, az ország teljes lakossá—
gára számítva. (Lásd a 7. táblát.)
Egy főre számítva évente mintegy ezer forintot adtunk ki borra. A borfogyasztás aránya a lakosság összes fogyasztásából a második ötéves tervidőszakban 4,1 szá- zalékos volt. az 1971—1975. években az arány 3.3 százalékra esett vissza. Az élvezeti
SZÖLÖ- ÉS BORTERMELÉSUNK
1123
cikkek (ital, kávé, tea) fogyasztására költött összegnek mintegy negyedét tette ki a borvásárlás (az 1960—as évek elején a borfogyasztásra fordított összeg még meg- közelítőleg a fogyasztási kiadások 40 százalékát tette ki).
7. tábla
A borfogyasztás
Az egy főre jutó fogyasztás (liter) Időszak
A központi
(év, évek központi saját órualapból
átlaga) árualapbál piacról termelésből összesen (százalék)
1961—1965 . 10.7 7.7 12,0 30,4 35
1966—1970 . 13.6 7.4 14.1 35,1 39
1971—1975 . 18,8 5.7 12.3 36.8 51
1977 . . . 162 5.6 12? 34.0 48
A bor kiskereskedelmi forgalma (bolti. vendéglátóipari, borozói) a vizsgált idő—
szakban megkétszereződött, a forgalmazott érték pedig több mint háromszorosára emelkedett: az 1961—1965. években évente átlagosan 1.9 milliárd, 1977—ben már 6.6
milliárd forintnyi bort hozott forgalomba a kiskereskedelem.
A kiskereskedelem legfőbb szállítója a boripar volt. A boltokban eladott és a vendéglátóipar által értékesített bornak mintegy 70 százaléka a boripartól szárma—
zott. Ugyanilyen arányú volt a palackozott borok forgalmazása.
Legalacsonyabb áron a bort az állami és a szövetkezeti gazdaságok borozóibon mérték. A bolti forgalmazás átlagára is alacsonyabb volt. mint a vendéglátóiparé annak ellenére, hogy a bolthálőzatban természetesen csak palackozott borokat áru—
sítottak.
A bor fogyasztói árát többször emelték. A forgalmazott borok átlagára az 1960—
as évek elején literenként 17 forint, 1977-ben már 35 forint volt. A korábbi időszak- tól eltérően ma már az állami kereskedelem és az egyéb szervezett ellátás árai ma—
gasabbak, mint a piaci árszínvonal.
A fogyasztói árak változásának előidézői az önköltség emelkedése, a forgalmi adó. a nagy— és kiskereskedelmi haszonkulcsok módosítása volt. A felvásárlási úr 1961 és 1977 között 128 százalékkal, a kiskereskedelmi ár 108 százalékkal, a piaci terme—
lői ár pedig 61 százalékkal emelkedett. A magas forgalmiadókulcs és a kereskedel—
mi árrések miatt a termelők a fogyasztók által fizetett borárnak jelenleg még a fe—
lét sem kapják.
8. tábla
A bor termelői és fogyasztói ára
Felvásárlási ér
A kis- Piaci Kiskeres— kereske-
b "i", t I'" - ' d ! '
ev m'L'ííobÉr bor e'íá'f o' kede'm' " ár illir-
együtt
vásárlási ár százaléká-
literenként (forint) ban
1961 . . . 6.69 6.95 15.50 16.90 253
1970 . . . 8.68 10.94 16.30 20.10 232
1975 . . . 13.68 18.17 21.00 28.80 211
1977 . . . 15.27 20.20 25.00 35.20 231
st
1124 ' MOLNÁR ISTVÁN — SZABÓNÉ MEDGYESl ÉVA
A boripari termékek szabad árasak. de gyakorlatilag az árképzés ugyanolyan
elveken alapszik, mint a kötött áras termékeknél. A fogyasztói árak mintegy 30 szó—zalékos forgalmi adót tartalmaznak, és az adó mértéke a min őség javulásával nő. A _
kistermelés jelentős szerepe és az árak rendkívül nagy differenciáltsága a borfor- galmazásban visszaélésekre is alkalmat ad.A kereskedelmi árrés a bornál igen magas, ami szintén hátrányos helyzetbe hozza a szőlő feldolgozására és forgalmazására valamilyen okból képtelen terme- lőket. főként a szövetkezeti gazdaságokat. A bort eladó termelő jobban jár. mint a
* feldolgozó. tároló, palackozó kapacitás hiányában szőlőt vagy mustot értékesítő.
1961 és 1977 között a bor felvásárlási átlagára 80—100 százalékkal magasabb volt, mint () szőlőé (egyszer fejtett borra átszámítva).
Borkivitelünk aránya az élelmiszeripari anyagok, élő állatok, élelmiszerek kivi—
telében jelentős. Az 1961-1965. évek átlagában 0,48. a következő 5 évben O,78, az
1971—1975. években pedig már 1.37 millió hektoliter bort exportáltunk. 1977-ben újabb rekord született: a kivitt mennyiség meghaladta a 2 millió hektolitert. (Lásd a9. táblát.)
1977-ben literenként 20 forintért adtuk el a bort külföldi partnereinknek, a ha-
zai kiskereskedelmi átlagár 60 százalékáért. (A korábbi évekre vonatkozóan nincse-
nek összehasonlító adatok. mert a külkereskedelmi forgalom értékét devizaforintbanszámították.)
A nemzetközi piacon a borárak az 1970-es években számunkra igen kedvezőtlenül változtak: a bor kiviteli ára — rubel és dollár elszámolásban egyaránt
—— csak 17—18 százalékkal. a mezőgazdasági és élelmiszeripari cikkek kiviteli átlag—
ára ugyanezen idő alatt mindkét elszámolásban 40 százalékkal emelkedett. Alig van
olyan mezőgazdasági és élelmiszeripari exportcikkünk, amelynél olyan kicsi volt az áremelkedés, mint a bornál. (A hazai kiskereskedelmi borár 1970 és 1977 között 75százalékkal nőtt.)
A bor kiviteli árának igen mérsékelt áremelkedését némileg ellensúlyozta, hogy kivitelünkben egyre nagyobb szerepet kaptak a magasabb áron eladható palacko- zott borok. 1961—1965—ben az összes kivitt mennyiség több mint háromnegyede hor- dós bor volt, ez az arány folyamatosan csökkent, és 1977-ben már több bort vittünk
ki palackozva, mint hordós borként.
9. tábla
A borkivitel összetétele
! Az összes kivitelből Hordós Palackozott 7" *
.. ' li t
(év, éegkzcálflaga) ———————-'—— ,, a hordós 232336:
borok kivitele , , ,, W, khm; ,, , (ezer hektoliter) bor aránya (százalék)
1961—1965 . . . . . 371 108 77 75
1966—1970 . . . . . 524 258 67 82
1971—1975 . . . . . 785 587 57 79
1977 . . . . . . . 927' 1080 46 81
1977—ben közel 4 milliárd forint értékű bort exportáltunk. A palackozott bor érté- kesítési átlagára 2—2.5-szerese a hordós borénak. A korábbi években — amikor a palackozás előnyét a palackozó kapacitás hiányában kevésbé tudtuk kihasználni -—
még nagyobb volt az árkülönbség: a harmadik ötéves terv idején a vevők négyszer
SZÖLÖ- ÉS BORTERMELÉSUNK 1125
annyit. a következő öt évben három és félszer annyit fizettek a palackozott borért, mint a folyó borokért.
A kivitt bor nagy része a szocialista országokba került. és rubel elszámolásban
talált vevőre. Dollárért az összes kivitt mennyiségnek mindössze egyötödét adtuk el.Nem szocialista partnereink majdnem kizárólag hordós bort vásároltak, ebből kö—
vetkezően az értékesítési átlagár az elmúlt években alacsonyabb volt, mint a szo- cialista országokban eladott boré.
Összefoglalva megállapítható, hogy bortermelésünk további növekedését a nyersanyagtermelés feltételeinek lényeges javítása nélkül nem remélhetjük. A szőlő- termelést a nagyüzemekben kell fejleszteni, a kistermelők főként a meglevő ültet—
vények további gondos művelésére ösztönözhetők. A szőlőtelepítésekkel összehan- golt. az ültetvények területi elhelyezkedéséhez igazodó borászati tevékenység gyors fejlesztésére is szükség van. A boripar a jelenleginél lényegesen nagyobb szőlőter—
més befogadását már csak fennakadásokkal tudja ellátni, és mai felszerelésével a korszerű minőségi követelményekhez igazodó, üde. a jelenleginél aromásabb, ma—
gasabb élvezeti értékű. de egyben alacsonyabb szesztartalmú terméket nem tud ter- melni. A felszeszezett borok magas aránya. a kisebb űrtartalmú palackok szinte tel- jes hiánya inkább az alkoholizmust segíti, mint a kulturált borfogyasztást.
A fejlesztés összehangolására a baripart is magában foglaló együttműködések látszanak a legalkalmasabbaknak. A borforgalmazás kizárólag az export növelésére alapozott. a terv sem számol a hazai fogyasztás bővülésével.
PE310ME
B Beurpm :; 1960—1977 rr. auHorpaAapm—Bo u euuonenue pasauaanoce menneHHee, ueM CeJ'IbCKoe xoanücmo B u.enoM. l'lponsaonctao BnHorpaAa HBHETCH prAoeMKHM " CPOHAO—
eMKHM, onopmoa Ha enuHuuy mamam-1 cpaaHm'eano Husxoü, H ypoman HepaBHOMeprIMH.
Hecmorpn Ha HeKOTOpOe conpamenue nnomaneü non BHHorpaAHHKaMH coőpaHHoe Konn- uecrso BHHOrpaAa —— otanenanca or FOAOBHX Koneőam—iü ypomaea -— ace me őnaronapn poc1y cpeAHeü ypomaüuocm ymepeHHo soapocno. Bonee l'lOJ'lOBHHbl nnoutaAn non BMHOF- paAHnKaMM oőpaőa'rblaaio'r Mem—me xoanücraa. Hanőonee HHTeHCHBHblM SBIISIeTCH nponsson- ergo a rOCYAapCTBeHl—lblx xoanücraax, me ypomaüuocn, Ha ennnuuy nnomapm a nocneAuHe rom,: Ha 50—600/0 npeebicuna cpenmoro ypomaüuocrb no crpaHe.
anMepHo TpH ueraep'm nponsaogcraa anna p.aer cenbcxoe xo3nüctao, a OAHy HGT- Bepr sbinycxae'r rOCYAapCTBeHHaH BHHOAeJ'IbHÖSI l'lpOMblaneHHOCTb. Fogoaoe notpeőneuue anna B CTpaHe cocvasnsmo 3—4 MnH. FEKTOJ'MTPOB, a nymeaoe norpeönenue — 35 nHTpOB.
PoaHu—mbiű TOBap0060p0T (a marasunax " oömecTBeHHoM nmamm) p.m—iaMuui—io Bo3poc rnaa- HMM oőpaaoM s pesynbrare nosbimeunn u.eH Ha anno.
BeHrepcmü axcnopr BHHa Bo3pacran Ha rona B ron " a 1977 rogy npeBblCHn 2 MM.
remonmpoe. l'naaHbiMu nouynarensmn zansmncx, counanncmuecrme CTpaHbi. Hongepmanue OTel-leCTBeHHOI'O norpeőneumi Ha HeHBMeHHOM YpOBHe, nanbneüwee HOBblLLleHHe aKcnopra anna Tpeőyror ynyuweHuz npouaaogcraeunblx ycnoauü " AOXOAHOCTM orpacnn, a Takme monepnnsaunn Buuopenua.
SUMMARY
Viticulture in Hungary has developed more slowly between 1960 and 1977 than agri—
culture as a whole. Wine-growing is highly labour and capital intensive, the rentability per unit of area is comparatively low, while production is rlsky. The area of vineyards is decreasíng, however, the vintage output — apart from the yearly fluctuations — has somewhat increased due to the increase of the yield. More than half of the vineyards is in small farmsz
1126 MOLNÁR —- SZABÓNE MEDGYESI: SZÓLÓ ÉS BORTERMELÉSUNK
The production is most intensive on the state forms. where the yield in recent years has ex- ceeded by 50—60 per cent the country average.
Some three auarters of the wine has been produced by the wine growers and one auar- ter by the state wine industry. The yeariy wine consumption in Hungary has been 3—4 mil—
lion hectoiitres, per capita consumption was 35 litres. The retail trade turnover (shóps and catering trade) has increased dynamicaliy mostly because of the increase of the wine
prices.
Hungary's wine export has increased every year and it was over 2 million hectolitres in 1977. The largest buyers were the socialist countries. Keeping the home consumption on a constant level. further increasing the wine exports reauires the improvement of the production
and rentabiiity conditions and modernization of wine processing.
