659.24/.25.004.14:159.9.01
MOOERS TÖRVÉNYE
/Megjegyzések az információ használatának lélektanához és szociológiájához/
dr. Györe Pál
1.
Elég sokat tudunk mar arról, hogyan k e l l bánnunk az információ
v a l , viszont még elég keveset tudunk arról: hogyan k e l l bánnunk az információ használóival. A különféle dokumentumok záporában vagy robbanásszerű kitöréseiben ránk zúduló információ-áradat eléggé rá
döbbentett már bennünket a r r a , hogy nagyon komolyan k e l l f o g l a l k o z nunk az információk áramlásának megrendszabályozásával. Arra azonban még mindig nem döbbentünk rá eléggé, hogy az információk tárolását, rendezését, válogatását, továbbá gyors, irányitott áramlását b i z t o sító kisebb-nagyobb, egyszerűbb-bonyolultabb rendszerek, csatornák kiépítése nem célja, hanem csak eszköze a tájékoztatásnak.*
Addig talán, nagy általánosságban, már e l j u t o t t u n k , hogy hagyo
mányos vagy korszerű eszközeink utján, több-kevesebb finomsággal meg
munkálva, kisebb-nagyobb mennyiségben az információk valamiképpen e l érik a felhasználót. Azzal azonban a l i g törődünk, mire j u t a felhasz
náló az információval: elfogadja-e egyáltalán, befogadja-e, cselek
vésre, döntésre öaztönzi-e, - tehát termékenyíted" alakitó hatást f e j t - e k i benne. A tájékoztatás ugyanis csak akkor éri e l célját, ha az információ és az információ használója e g y m á s r a t a l á l , ha egymásnak vannak rendelve. Ez az egymásra találás, egymásnak r e n delés persze nagyon bonyolult folyamatok eredménye; ezeknek ismerete nélkül azonban a l i g remélhetjük, hogy a tájékoztatás hatékonysága j e lentősen megnövekszik.
Tanulmányunkban különbséget teszünk információ és tájékoztatás kö
zött; az információ szót használjuk, amikor ismeretekről /tudomá
nyos-műszaki eredményekről/ van szó / e r e d e t i formájukban vagy va
lamiképpen megmunkálva/; a tájékoztatás szót használjuk az i n f o r mációk kezelését végző t e l j e s /ezemélyi és t e c h n i k a i / tájékoztatá
s i apparátus megjelölésére.
GTÖRE P.: MOOERS törvénye
A tájékoztatás hatékonyságának egyik legnagyobb akadálya, hogy - orvosi h a s o n l a t t a l élve - a z i n f o r m á c i ó s d i a g n ó z i s , s ennek következtében az i n f o r m á c i ó s p r o g n ó z i s rendkívül kezdetleges állapotban van. Nem tudjuk mérvadó
an, pontosan megállapítani: kinek milyen természetű az információs problémája, esetleg betegsége, s ezért nem tudjuk megfelelően előir- nis miképpen lehet a problémát megoldani vagy o r v o s o l n i . Hogy nem tudunk megfelelő diagnózist és prognózist késziteni, ennek oka első
sorban "páciensünk" nem ismerése. Lehet, hogy elég sokat tudunk i n formációs problémájáról, de róla magáról, úgyszólván, semmit. S ami
kor arról értesülünk - közvetve vagy közvetlenül - hogy tájékoztatá
sunk nem érte e l hatását, nem v o l t kielégitő, nem v e z e t e t t eredmény
r e , értetlenül állunk: hiszen arról tájékoztattuk, amire tájékozta
tást kórt, vagy amiről azt hittük, hogy éppen szüksége van rá.Kiben vagy miben v o l t hát a hiba?
Hiba történhetett az információ kiválasztásában, megmunkálásá
ban, vagyis abban, hogy az információt nem "illesztettük" a felhasz
nálóhoz, ezért nem tudta szellemi apparátusába épiteni. Be hiba tör
ténhetett magában a felhasználóban i s : valamilyen mélyen egyéni,vagy társadalmi okból nem t u d t a , n e m a k a r t a befogadni, haszno
sítani az információt. Az eredmény mindkét esetben ugyanaz: az objek
tíve helyes, érvényes információ szubjektív akadályokba ütközött, ős ennek következtében e l t o r z u l t , felismerhetetlenné vált, vagy tönkre
ment; végeredményben tehát t e l j e s e n hatástalan maradt.
A tájékoztatás hatékonyságának ezekre az egyénben vagy környeze
tében gyökerező lélektani és szociológiai tényezőire kívánunk rövi
den, vázlatosan rámutatni. Nem kétséges, hogy ezeknek a tényezőknek felderítése, tudományos vizsgálata, törvényszerűségeik megállapítása nagymértékben megakadályozhatja, csökkentheti tájékoztatási tevékeny
ségünk - ma még elég gyakori - kudarcait.
2.
Amióta a Royal Society 1948-ban Londonban t a r t o t t tudományos tá
jékoztatási konferenciája /!/ bizonyos szempontokból ráirányította a figyelmet a tudósok, kutatók tájékoztatási igényei, tájékozódási szo
kásai vizsgálatának fontosságára, elég nagyarányú kutató munka i n d u l t meg ezen a téren, különösen az Egyestilt Államokban. Az 1948¬
1958 közötti kutatásokról igen jó áttekintést adott E. TÖRNUDD az 1958-ban Washingtonban rendezett tájékoztatási konferencián, amely
nek egyik fő témaköre éppen a tudományos dolgozók szakirodalmi és tájékoztatási szükségleteinek vizsgálata v o l t /2/; ez a konferencia ujabb nagy lökést adott az ezirányu kutatómunkának.
TÖRNUDD szemléjét /3/ átvizsgálva megállapithatjuk, hogy nagyon elenyésző mértékben dolgozta f e l azt a szakirodalmat, amely elsősor
ban lélektani és szociológiai szakfolyóiratokban j e l e n t meg s a tá
jékoztatás, közlés /kommunikáció/ lélektanára, szociológiájára vo
natkozó kutatásokat i s m e r t e t t e . Ezeknek a 40-es évek végén megindi-
TMT 1964.november-december Xl.évf. 9-10.szám t o t t kutatásoknak eredményeiről egyébként nem régen j e l e n t meg egy gyűjteményes kötet W. SCHEJJOÍ szerkesztésében /4/. v<*ef™y a washing
t o n i konferenciának előadásai sem foglalkoztak külön és részleteseb
ben a tájékoztatás használatának, használóinak lélektanával és szo
ciológiájával, csak elszórva tartalmaztak i l y e n jellegű megállapítá
sokat. Elsősorban a szociológus E. MENZE1 igen alapos dolgozata a t e r v e s e t t és nem-tervesett tudományos közlésről v e t e t t f e l bőségesen szociológiai szempontokat /5/. A washingtoni konferencia óta e l t e l t időszak legfontosabb kutatásairól legutóbb H.L. BR0WNS0N adott rövid összefoglaló áttekintést /6/.
A tájékoztatás használatára, hatékonyságára, a tájékozódási szo
kásokra vonatkozó vizsgálódásoknak csak egy része v o l t tehát lélekta
n i és szociológiai irányú; egy része csak a ezakirodalmi tájékozta
tás, tájékozódás igényeit, szükségleteit k u t a t t a a meglévő szolgál
tatások alapján, s nem f o g l a l k o z o t t mélyebben azzal, hogy milyen egyéni és társadalmi tényezők befolyásolják, vagy határozzák meg a felhasználóhoz különféle közlési csatornákon érkező információk be
fogadását, hatását, eredményességét. I l y e n jellegűek v o l t a k a hazai vizsgálatok, és módszertani tanulmányok i s /7-11/.
Az utóbbi években a vonatkozó szakirodalomban két fontos j e l e n séget vehetünk észre. Az egyik: a l i g j e l e n i k meg mostanában olyan nagyobb igényű monográfia, kutatási jelentés, tanulmány tájékoztatá
s i rendszerek, vagy információ-tároló és kereső rendszerek tervezé
séről, szervezéséről, amely a legkomolyabban figyelembe né venné a várható felhasználók alaposan elemzett igényeit /12-15/, sőt azokat a lélektani és szociológiai tényezőket i s , amelyekkel a felhasználó egyénekben, kisebb-nagyobb társadalmi csoportokban számolni k e l l /Í6, 17/. A másik: elkezdődött annak vizsgálata, hogyan közelítsük meg információval a felhasználót; ez elsősorban a tájékoztató és a felhasználó viszonyának, hosszabb-rövidebb i d e i g tartó, felszínesebb vagy mélyebb kapcsolatának problémáira irányul /18, 19/; erről l e g utóbb E. PIETSCH t e t t igen figyelemre méltó megállapításokat a római információs kongresszusra készített nagyszabású tanulmányában /20/;
ezekre még visszatérünk.
Sajnálatos különben, hogy a tájékoztatás, közlés eredményessé
gének, hatásának problematikáját tudományosan vizsgáló pszichológu
sok és szociológusok, s a tájékoztatás iránti igényeket, szükségle
teket vizsgáló tájékoztatástudományi kutatók - egészen kevés kivé
teltől e l t e k i n t v e - nem találtak egymásra. Ezt közzétett müveik b i b liográfiai hivatkozásainak futólagos áttekintése i s i g a z o l j a . 1956- ban j e l e n t meg például egy igen Jelentős közlemény a Journal of Do- cumentationban, melynek szerzője lélektani szempontból vizsgálta a közlési folyamat jelenségeit, s a tájékoztató és á felhasználó kö
zötti kapcsolatokat; meglepő, hogy a mindig rendkívül alapos b i b l i o gráfiai apparátussal dolgozó PIETSCH ezt a tanulmányt meg sem e m i i t e t t e a római kongresszusra készített, előbb idézett szemléjében, pedig megállapításaik helyenként csaknem szószerint egyeznek / 2 l / .
Tanulmányunknak egyébként egyik célja éppen az, hogy segítsen ráirányítani az érdeklődő kutatók figyelmét azokra a nagyon izgalmas, komplex kutatási feladatokra, amelyeknek megoldása a tájékoztatás
GTÖRE P.> MOOERS törvénye
"ütőképessége" szempontjából hazai és nemzetközi viszonylatban egy
aránt igen nagy jelentőségű volna.*
A tájékoztatás használatának lélektanára és szociológiájára vo
natkozó néhány probléma felvetése és a velük kapcsolatos kutatási irányok vázlatos szemléje után most az un. MOOERS-törvény ismerteté
sével és kommentálásával mutatjuk be áz információk felhasználása körül fel-felbukkanó, vagy törvényszerűen megnyilatkozó fontosabb
jelenségeket.
3.
Calvin L. MOOEBS, az információ-gépesítés egyik elismert nemzet
közi szaktekintélye, 1960-ban vázolta f e l azokat a megfigyeléseit, amelyeknek alapján azután megalkotta, pregnánsan megfogalmazta /és mindjárt saját magáról e l i s nevezte!/ a következőkben ismertetésre kerülő törvényt /22/.
"Miért van az - kérdezi MOOESS - hogy egyes tájékoztatási rend
szereket, bár t e c h n i k a i l a g meglehetősen szegényesek, intenziven hasz
nálnak, mig más rendszereket, amelyek t e c h n i k a i l a g néha sokkal j o b bak, a l i g basznál v a l a k i ? "
"Mindnyájan olvastunk jelentéseket olyan visszakereső rendsze
rekről, amelyek hatékonyabban, gyorsabban, nagyobb állománnyal d o l goznak, mint mások. A felhasználók részére egyre több és jobb v i s z - szakereső rendszert hozunk létre, de - : biztosak lehetünk-e abban, hogy ezeket a jobb rendszereket jobban használják i s ? Egyáltalán nem!
Sok tapasztalat alapján az a megfontolt véleményem - érvel t o vább MOOERS hogy felhasználóink mindaddig vonakodni fognak - bár
milyen jól megtervezett - tájékoztatási szolgálatot igénybe venni, amig a j e l e n l e g i intellektuális és műszaki légkör egyik nagyon j e l legzetes vonása megmarad. Ez a jellegzetesség - és közhely, hogy ez uralkodik sok kutatóintézetben, laboratóriumban, irodában - a követ
kező: sok ember számára jóval kínosabb, gyötrelmesebb, ha kap, mint
ha nem kap információt. I l y e n helyzetben i l y e n emberektől mi mást varhatnánk, mint hogy igyekeznek elkerülni az olyan tájékoztatási szolgálatot, amely érdemleges információt adhatna kezűkbe." Ez az e l lentmondás az alapja MOOERS törvényének, amely tehát i g y szól:
I t t jegyzem meg: ez v o l t a célunk akkor i s , amikor a KGM Műszaki Tájékoztató és Propaganda Intézetben - kezdeményezésemre - felkér
tük SZÁLAI Sándor akadémikust, hogy az MTPI konferenciáján t a r t s o n előadást a tájékoztatás hatékonyságának szociológiai vizsgálatáról;
az előadás szövege a közeljövőben j e l e n i k meg az MTPI-Konferencia anyagát tartalmazó kötetben.
HU 1964.november-december XI.évf. 9-10.8sás Valamely információs visszakereső rendszert mindaddig nem igen használnak, amig a felhasznál óknak kínosabb ás gyöt
relmesebb, ha tájékoztatják őket, mintha nem tájékoztat
ják őket.
Amikor információ feldolgozó és visszakereső rendszereket hozunk létre, magától értetődően azt hisszük: jó dolog könnyen hozzájutni az Információhoz, s hogy mindenki, akinek módja van információs szolgá
l a t o t igénybe venni, igénybe i s v e s z i , hogy megkapja az információt.
Nos, - f o l y t a t j a tovább MOOERS, - elég sokan vannak, a k i k nem kíván
nak tájékozódni, és éppen azért kerülik e l a tájékoztató szolgálatot.
mert információt adna nekik. Ezt a következőkkel lehet b i z o n y i t a n i T "
"Mindnyájan tapasztaltuk: milyen kinos és gyötrelmes dolog, ha információt kapunk. Először i s : e l k e l l olvasnunk, s ez nem mindig könnyű. Azután meg k e l l próbálnunk megérteni, amit olvastunk. Ehhez viszont gondolkodnunk k e l l . Az információ megkövetelheti, hogy dönt
sünk róla, vagy a hozzá kapcsolódó más információról. A döntések pe
dig cselekvésre kényszeríthetnek, ami fárasztó munkaprogrammal, u t a zásokkal, terhes megbeszélésekkel járhat. Az információ megértése so
rán rájöhetünk a r r a i s , hogy főnökünk tévedett, hogy munkánk rossz vagy szükségtelen v o l t . S ha már megvan az információ, nagyon vigyáz
nunk k e l l , hogy e l ne veszítsük. És ha más nem történik i s : az i n f o r máció egyre inkább halmozódik az Íróasztalunkon - o l v a s a t l a n u l . Meg
lehetősen kényelmetlen érzés, hogy valamit tennünk kellene v e l e . És még: ha megkíséreljük az információt megfelelően felhasználni, az a vád érhet, hogy csak mélán piszmogunk a h e l y e t t , hogy dolgoznánk. Vé
gül pedig: ha az információt beillesztettük munkánkba, ezt gyakran egyáltalán nem veszik észre, nem méltányolják. A megtakarított munka nem számit. Az elvégzett munkát, mégha felesleges v o l t i s , jól megfi
z e t i k és jutalmazzák.11
"így tehát, ha nincs információnk, vagy ha nem használjuk, sok
k a l kevesebbet k e l l kínlódnunk. Még egy-két példa erre ... Eléggé bátornak, vagy esztelennek, vagy mindkettőnek k e l l lennünk ahhoz, hogy a szakirodalom alapján kimutassuk egy folyamatba t e t t kutatási tervről, amelyet már drágán előkészítettek, és a vezetés t e l j e s tá
mogatását élvezi, hogy kezdettől fogva haszontalan v o l t . - A kutatá
s i jelentés szerzője, ha előzetesen nem végez irodalomkutatást és kihagyja a bibliográfiai hivatkozásokat, sokkal gyorsabban készíthe
t i e l jelentését, s ez még azzal az előnnyel i s jár, hogy a többiek azt h i s z i k : gondolatai ujak és eredetiek ..."
"Ahol büntetés h e l y e t t jutalom jár azért, ha v a l a k i nem használ
j a a tájékoztatást, o t t ellenkezésbe ütközik az információ igénybevé
t e l e . Olyan helyeken v i s z o n t , ahol fontosnak tartják és jutalmazzák az Információk szorgalmas felkutatását és használatát, s a tájékozó
dás elmulasztását szigorúan megbüntetik, jogosan várhatjuk, hogy t e vékenyen élnek a tájékoztatással, és maguk a felhasználók kényszerí
t i k k i jobb tájékoztató szolgálat bevezetését. Ezt már bebizonyítot
t a a gyakorlat."
Ez tehát MOOERS törvénye; jellegére fényt v e t , hogy szerzője PARKIHSON törvényével állítja analógiába; az i s t i p i k u s a n viselkedó-
GTÖHE P.: MOOERS törvénye
a i törvény, amely a kormányzati szervek személyzetének exponenciális növekedését magyarázza s z a t i r i k u s éllel /23/.
4.
MOOERS törvénye nem k e l t e t t nagyobb figyelmet; a szakirodalom
ban mindössze két rövid kommentárjával találkozhatunk. Ennek több oka i s van. Bár MOOERS közleménye előkelő folyóiratban: az American Documentationban j e l e n t meg, de csak egyoldalas szerkesztőségi c i k k ként; valószínűleg ez i s közrejátszott abban, hogy k i c s i t e l s i k k a d t , s a referáló folyóiratok sem igen dolgozták f e l . Azután a törvény megfogalmazása a legkevésbé sem "törvényszerű", t e l j e s e n mellőzi a tudományos bizonyítást; stílusa és hangvétele tréfás-szellemes, he
lyenként pamfletszerüen irónikus, néha még cinikus i s ; /erre u t a l a PARKINSON törvényével való analógia/. Az egészről pedig az a véle
mény a l a k u l k i , hogy frappánsan k i f e j t e t t paradoxon, - sok közhely- l y e l .
A MOOERS-törvény egyik kommentátorának: Helen L. BROWHSOH-nak mégis az a nézete, hogy foglalkoznunk kellene ennek az un. törvény
nek és hatásának alaposabb megértésével, és ugy gondolja, hogy még
sem lehet egészen tréfára venni /6, 80.p./.
A tájékoztatás használatának MOOERS e m i i t e t t e jellegzetességei
v e l valóban nagyon i s komolyan k e l l foglalkoznunk, s meg k e l l keres
nünk az általa feltárt és magyarázott jelenségek sokkal mélyebb lé
l e k t a n i és szociológiai o k a i t . Igaz ugyan, hogy a törvény "paradox"
közhely, de éppen ezért k e l l jobban szemügyre vennünk. A közhelyeket tartalmazó megállapításokat ugyanis általában nem szoktuk mélyebben vizsgálni, hiszen mi vizsgálni való volna általánosan ismert, minden eredetiség nélküli kifejezésen, állításon, - még ha paradoxonként van i s megfogalmazva.
De ha jobban mélyére nézünk egy-egy közhelyben f o g l a l t gondolat
nak, tapasztalatnak, rendszerint azt találjuk, hogy valamely filozó
f i a i rendszer, lélektani vagy más tudományos törvényszerűség seké
lyes lecsapódása. így MOOERS törvényének - az általa adottnál mélyeb
ben gyökerező - magyarázatából i s kitűnik, hogy a személyiség-lélek
tannak egyik igen lényeges törvénye húzódik meg mögötte.
5.
"Minden embernek két nagy alapvető szükséglete van, s ez a két szükséglet rendszerint hadilábon áll egymással: mindnyájan szeret
nénk megőrizni nyugalmunkat, de ugyanakkor azt i s szeretnénk, hogy valami u j i s történjék velünk. Túlságosan sok előrelátás egyhangúság
hoz, túlságosan kevés előrelátás aggodalomhoz vezet. Az állandóság és a változás közötti egyensúly megteremtése olyan f e l a d a t , amellyel minden élőlénynek szembe k e l l néznie.
TMI 1964.november-december XI.évi. 9-10.szám minden egyénnek egyik fontos funkciója, hogy valamennyire előre
látható állapotban t a r t s a életét, tevékenységét. Ha v a l a k i pontosan észlel, világosan gondolkodik, bölcsen tervez, és ennek megfelelően cselekszik, ha e l t u d j a nyomni rosszul, hibásan alkalmazkodó gondo
l a t a i t és érzelmeit, akkor azt mondhatjuk, hogy erős egyénisége van.
De az erős egyéniség ugyanakkor találékony i s , fogékony sok olyan felismerés iránt, amely egy i d e i g zavaró, bomlasztó hatású. Hagy a l kotó egyéniségek jellemvonásainak, személyiség-jegyeinek vizsgálata azt mutatja, hogy különleges éberséggel reagálnak mindarra, ami e l lentmondásokat r e j t magában, előre nem látható, s hogy szellemi a l katukban helye van az irracionálisnak i s , mint u j , intuitív meglátá
sok forrásának. S valóban: minnyájan igen gyakran keressük a várat
l a n t azáltal, hogy megszakítjuk énünk megszokott működését. Változás a környezetben, a lelkiállapotban, a gondolkodásmódban; - Íme ezek a szokásos előírások a r r a , hogy kizökkenjünk a megunt kerékvágásból /24/.
Mi következik mindebből MOOERS törvényére, az információ hasz
nálatára vagy elutasítására vonatkozóan? ügy gondoljuk, három lénye
ges feltevés. Az első: az információ, ha u j és meglepő, izgalmat k e l t , problémát okoz, s hosszabb-rövidebb i d e i g zavaróan hat; a má
sodik: az alkotó egyéniségek nem riadnak vissza az információtól,sőt nagyon i s jól érzik magukat ennek viharos légkörében; a harmadik: a nem alkotó jellegű, tehát szokványos rutin-munkát végző emberek i s fogékonyak lehetnek az Információra, ha olyankor érkezik hozzájuk, amikor az előbb e m i i t e t t l e l k i egyensúlyi állapot megteremtésére vagy helyreállítására tudják felhasználni. Nézzük meg most közelebb
ről ezt a három feltevést.
Aki nem vesz igénybe információt problémája megoldásához, az nem t e s z i saját személyes ügyévé a problémát; ugy i s mondhatjuk: nem fogta meg, nem ragadta meg őt a probléma. S ez olyan, mintha nem i s volna problémája. "Valamely probléma ugyanis csak akkor valódi prob
léma, ha v a l a k i n e k a problémájává válik, ha v a l a k i t nyug
talanít, aggaszt" /25/. S akinek i l y e n értelemben van problémája,az nem sajnál semmilyen fáradságot, hogy a megoldás megtalálásával meg
szabaduljon problémája terhétől. Ha v a l a k i valamilyen tudományos vagy g y a k o r l a t i problémát kap, az erre vonatkozó több-kevesebb i n formációból t u d h a t j a meg, hogy tulajdonképpen mi i s a problémája, s milyen lehetőségek kínálkoznak megoldására. A megoldást azonban sa
ját magában k e l l megtalálnia. Amint LOCKE mondta: "a gondolatok f o r rása mindig az emberben van". •'Manapság különösen fontos ezt hangsú
lyoznunk, mert félő, hogy egyesek a válogatőgépektől és más a d a t f e l dolgozó gépektől remélnek problémákat megoldó gondolatokat" /25/. A gondolatok forrásait tápláló információknak tehát be k e l l hatolniok az emberek agyába, tudatába s a tájékoztatásnak legalább i s egyenget
nie k e l l a behatolás egyénenként változó útjait.
Nagy alkotó egyéniségek - tudósok, művészek - eredményeinek, műveinek létrejöttében különleges szerepe van az információknak, az egymástól sokszor nagyon távoli vidékekről érkező gondolatoknak.
Az alkotó tevékenység tulajdonképpen kombinációs képesség; az alkotóban már meglévő fogalmak meglepő viszonyításával u j fogalmak,
GYÖRE P.t MOOERS tőrvénye
eszmék teremtése. "Minden alkotás számok, színek, hangok, anyagok, mechanikai elemek, vagy éppen szavak u j kombinációja", s eredménye a felfedezés, ujitás, vagy művészi alkotás /26/.
Mivel több alkotóelemmel több u j , szokatlan kombináció érhető e l , a nagy alkotó számára egyáltalán nem tehertétel a nagy mennyisé
gű, heterogén, sőt még a kaotikus információ-halmaz sem, és egyálta
lán nem elegendő számára a szigorúan csak a témájához tartozó i n f o r máció. Ezért szinte válogatás nélkül fogad be minden neki való gon
d o l a t o t , s például nem mindig olvas " k r i t i k a i " , vagyis kizárólag
"szakmai" szemmel /27/. Nem i j e d meg a fenyegető áradással, torlódó össze-visszaságban felé tóduló információktól /élményektől/, mert az a becsvágya, ami MELVILLE-é v o l t , amikor a Moby Dick-et irtás "meg
kísérelem, hogy rendet teremtsek a káosz alkotó elemei között" /28/.
John LIVINGSTON Lowee "The road t o Xanadu" cimü könyvében bámu
l a t o s alapossággal gondolatról-gondolatra, helyenként szőről-szÓra végigelemezte Coleridge két költeményének, az Ancient Mariner-nek őa a Kubla Ehan-nak tartalmát /29/. Elemzése során f e l k u t a t t a mindazo
kat az olvasmányokat /információkat/, és Coleridgenek ezekről készí
t e t t j e g y z e t e i t , amelyek szerepet játszottak a költemény létrejötté
ben, végső formájának kialakulásában. Nincs az a detektiv-regény, amely lebilincselőbben izgalmas volna, mint ez az alkotó ész és kép
z e l e t l a b i r i n t u s a i b a n , " a l k i m i s t a " műhelyében végzett nyomozás! S nekünk, akik a tájékoztatás tökéletesítésén, hatásának elmélyítésén fáradozunk, jó tanulság a r r a , hogy mélyebben, alaposabban igyekez
zünk b e l e t e k i n t e t n i az alkotó munka folyamatába, mert jórészt ebből érthetjük meg, hogy az információk milyen koincidenciái és metamor
fózisai utján születnek nagy eredmények.
J.W. HAEFELE könyvében /26/ főképpen kémikusok alkotó tevékeny
ségét vizsgálta s a r r a a megállapításra j u t o t t , hogy csaknem mind
egyikük munkájában kiemelkedő szerepe v o l t nagy mennyiségű informá
ció összegyűjtésének, adaptálásának, módosításának, nagyításának, kicsinyítésének, helyettesítésének, újrarendezésének, megfordításá
nak, kombinációjának, vagyis az információk merészen a n a l i t i k u s és még merészebben s z i n t e t i k u s kezelésének.
Amig az alkotó géniuszra az jellemző, hogy "a káoszban meglát
j a a Forma, a Mű lehetőségét" /29, 394.p./, addig kisebbrendü a l k o tók, vagy mindennapi rutinmunkát végző szakemberek igen könnyen e l vesznek az információk tömegében, ha egyáltalán megpróbálnak megbir
kózni vele. Ezért az ő tájékoztatásuknak szorosan a témához és az egyénhez szabottnak k e l l l e n n i e . Nincs ugyan lényegi, csak f o k o z a t i különbség az alkotó és az átlagember között, de az átlagember rend
s z e r i n t beleroppan a túlságosan sok u j információba, mert nincs ak
kora szellemi energiája, intellektuális átfogőképessége, hogy ren
dezni t u d j a . Viszont - amint láttuk - időnként megvan a fogékonysá
ga az újra, szokatlanra, mert ő sem akar beleveszni az unalmas min
dennapok egyhangúságába, őt i s rá l e h e t tehát venni a r r a , hogy vál
toztasson gondolkodásmódján, munkamódszerén, magatartásán, s valami u j a t , meglepőt kezdeményezzen. Vele tapintatosan, türelmesen, az o r vosi terápiára jellemző módszerekkel k e l l bánnunk; megfelelő össze
tételben, megfelelő adagokban k e l l szolgáltatnunk az információt,
TMX 1964.noveaber-deoeiiber Xl.évf. 9-10.szám mert csak Így lesz hatáss. Ehhez alaposan meg k e l l ismernünk problé
máját, főbb g o n d o l a t a l t , szellemi apparátusának erősségeit, hézaga
i t ; tudnunk k e l l , hogy információnk alkalmas lesz-e a problémájára vonatkozó elképzeléseinek megvilágítására, árnyalására, színezésére, kidomboritására, a megoldás sejttetésóre, revelálására, vagy - éppen ellenkezőleg - tájékoztatásunkkal még jobban homályba borítjuk a problémát i s és a megoldást i s .
6.
ügy látszik az előzőek alapján, hogy az alkotóképesség és az i n formáció befogadására, alakítására, felhasználására való képesség egyenes arányban van. Ebből viszont az következik, hogy az alkotóké
pesség kifejlesztése, fokozása k i f e j l e s z t i és fokozza az információ iránti fogékonyságot i s . Ea tehát azt akarjuk, hogy az információ az egyénekben és a kisebb-nagyobb társadalmi rétegekben, csoportokban kedvező fogadtatásra találjon, arra k e l l törekednünk, hogy alkotó légkört teremtsünk. Ha ezt elérjük, akkor valószínűleg csökkennek, vagy megszűnnek azok az információ felhasználása elé tornyosuló aka
dályok, amelyekre MOOERS "törvénye" h i v a t k o z i k .
Az alkotóképesség kifejlesztésének, az alkotó légkör megteremté
sének j feltételei a szocializmusban egyre inkább megvannak, s a kom
munizmusban t e l j e s mértékben meglesznek. "Mig az eddigi történelem során a társadalmi tevékenység alapvető célja a külső természet meg
változtatása v o l t , a d d i g a kommunista társadalom által f o l y t a t o t t t e vékenységben egyre nagyobb súllyal j e l e n t k e z i k célként a b e l s ő t e r m é s z e t f o r m á l á s a , a termelő erők s z e m é l y i o l d a l á n a k fejlesztése, a külső természet tárgyainak alakítása pedig egyre nagyobb súllyal áll e s z k ö z k é n t en
nek szolgálatában /30/.
Nem kétBéges, hogy "a sokoldalú, alkotó, szabad ember" k i f e j lesztésében jelentős szerep vár a tájékoztatásra, amely á sokoldalú
ság érdekében közel hozza egymáshoz azokat az ismereteket, amelyek távolinak látszanak; az alkotás érdekében megmutatja: mi az, amire u j a t építhetünk; 8 a szabadság méltó kihasználása érdekében igyek
s z i k mindenkit f e l v e z e t n i az u j a t , meglepőt tartogató gondolatok ma
g a s l a t a i r a és élvezetére.
7.
Még egy problémakör függ össze a MOOERS által f e l v e t e t t kérdé
sekkel. Ezt a problémakört - a biológiából v e t t analógiával - az i n f o r m á c i ó ö k o l ó g i á j á n a k /környezettanának/
nevezhetnénk. Az ökológia a biológiai tudományoknak az a diszciplíná
j a , amely az élő szervezetek egymáshoz való viszonyával, környezeté
v e l és más szervezetekhez való viszonyával f o g l a l k o z i k . Egyik aga /autökológia/ az individuális, másik ága /szünökológia/ a csoport¬
szervezetek viszonyát, környezetét tanulmányozza. Minden élőlényt b i -
GYÖKE P.i MOOERS törvénye
zonyoe f i z i k a i hatások /tömegvonzás, hő, fény s t b . / érnek, melyek a föld különböző p o n t j a i n mások és mások. Ennek következtében az élő
lények egyes fajtál a föld olyan területeire húzódtak, ahol számukra elviselhető körülmények uralkodnak, minden fajtát sajátos, rá j e l l e m ző környezetben találunk, ahol más fajtákkal társul, éspedig olyanok
k a l , amelyeknek számára hasonló körülmények szükségesek. I l y e n társu
lásokból létrejött közösségeket vizsgál az ökológia / 3 l / .
Ezek után világos: mire u t a l az információ ökológiájának neve
z e t t jelenség-csoport. Hol keletkeznek bizonyos információk: miért inkább i t t , mint o t t ; milyen hatások érik az információt miközben a forrástól a felhasználóhoz kerül; h o l v i r u l k i , h o l hervad e l az i n formáció; milyen hatással van a környezet az információra és az i n formáció a környezetére /például egy bibliográfiában/; milyen hatás- B a l van az információra és használatára az a közeg /anyag, forma/, amely hordozza; hogyan társulnak, keverednek, válnak szét, egyesül
nek információk; milyen kapcsolat a l a k u l k i az információt kérő, ke
reső és az információt adó személy között; milyen befolyással van az információra a feldolgozó apparátus /a személyzet és a technikai esz
közök/ és a tájékoztatási csatorna-hálózat. I l y e n és még sók hasonló kérdés volna a tárgya az információ-ökológiának.
A szakirodalomban elszórva sok adatot, megfigyelést találunk i l y e n jellegű kérdésekről. Most - illusztrációképpen - csak kettőt ragadunk k i , hogy kiegészítsük és elmélyítsük az 5. fejezetben mon
dottakat. Az egyik: a tájékoztató és a tájékoztatást felhasználó v i szonya; a másik: a tájékoztatók egy-két kategóriájának viszonya az információ-hordozókhoz /közegekhez/, és egymáshoz.
Emiitettük már, hogy a tájékoztatók és a tájékoztatást f e l h a s z nálók kapcsolatáról MEREDITH-nek és PIETSCH-nek vannak igen figyelem
re méltó megállapításai, /20, 21/, B mindketten hangsúlyozottan eme
l i k k i a lélektani és szociológiai szempontokat. PIETSCH azt mondja, hogy feltétlenül szükség van ebben a kapcsolatban l e l k i összehangolő- dásra, mert csak ugy l e h e t elérni, hogy az informálás á felhasználó
nak ne csak az asztalára kerüljön, hanem agyába és tudatába h a t o l j o n , s i g y beépüljön feladatának megoldásába. Amig ez meg nem történik, addig a tájékoztatást nem lehet elintézettnek, befejezettnek t e k i n t e n i . A másik fontos dolog, hogy a tájékoztató egyenrangú i n t e l l e k tuális partnere legyen a felhasználónak, hogy ezáltal kitölthesse i n - formáltsági hézagait, és ezt a megfelelő pszichológiai befolyással, t a p i n t a t t a l t u d j a megtenni; /ehhez alapos tipológiai műveltségre van szükség/.
MEREDITH i s a r r a mutat rá, hogy a tájékoztatás Aözlés/ az egyik lélekből i n d u l k i , 8 a másikban végződik, 8 ha ez i g y van, akkor be k e l l hatolnunk a tájékoztatásban résztvevők lelkébe i s , különben nem alapozhatjuk meg egzaktul a tájékoztatás-tudományt. Ebből a tájékoz
tatóra nézve az i s következik, hogy nem elég rendben t a r t a n i a közlé
s i eszközeit és csatornáit, hanem legalább ugyanennyire karban k e l l t a r t a n i a saját szellemi apparátusát, a tájékoztatás eredményeB elvég
zéséhez feltétlenül szükséges intellektuális készletét i s . S ebből a készletből ugy k e l l kiválasztani az információkat és közlési formái
kat, hogy pszichológiailag irányítottak legyenek. A jó tájékoztató
TMT 1964.november-december H.évf. 9-10.szám egy "mohón érdeklődő, fogékonyan résztvevő, hálás" hallgatót,olvasót, nézőt a l a k i t k i magában, és hozzá intézi mondanivalóját. S ha nem i s azonnal, de fokról-fokra eléri, hogy hallgatója, nézője, olvasója va
lóban fogékonnyá válik; i l y e n k o r mondjak, hogy a szerző, az előadó, vagy a mü "megfogta", hatalmába kerítette közönségét.
A tájékoztatónak és a felhasználónak i l y e n kapcsolata igen hatá
sos módszere annak, hogy fokozatosan megtörjük az információval szem
beni ellenállást, és "hatályon kivül" helyezzük MOOERS törvényét.
S most még néhány szót az információhordozók és a tájékoztatók közötti kapcsolatról.
Amióta - a tájékoztatás technikai eszközeinek hatalmas aránya fejlesztése következtében - nagymértékben megnőtt az információ-hor
dozók száma, s a könyveken, könyvszerü dokumentumokon kivül haszná
l a t b a kerültek például a lyukkártyák, a mlkro-szövegek, mágneses sza
lagok ós kártyák, helyenként még jobban kiéleződött az ellentét könyv
tárosok és dokumentalisták /tájékoztató szakemberek/ között. Ez az ellentét időnként a szakirodalomban i s ki-kirobban. Hadd idézzünk most két szélsőséges véleményt.
"Ki ölte meg a bibliográfiát?" c. cikkében /32/ I.I.THOMPSOH gyilkos gúnnyal pellengérezi k i a könyvtárosok egy szektáját, a b i b liográfia hanyatlásának előidézőit, a "bibliológiai szentimentaliz
mus" h i v e i t , ezeket a "neo-Dibdineket", ál-Richard de Buryket, a k i k nek tudománya abban merül k i , hogy a könyvek "imádását" prédikálják.
" A l i g képzelhető dologtalanabb, haszontalanabbal, hedonista, kevésbé termékeny élet, mint az un. "jó könyvekben" való passzív elmerülés", - mondja THOMPSOH.
Azután i t t van a másik szekta, a babonásaké, amely mindenféle hiedelmet t e r j e s z t a tájékoztatás t e c h n i k a i eszközeiről, például a számológépről, s a tájékoztatás technikájának több más, sokat igérő találmányáról; ezek a hiedelmek persze azoknak agyában tenyésznek legbujábban, akiknek egyáltalán nincs pontos ismeretük a t e c h n i k a i eszközök valódi rendeltetéséről.
Be hallgassuk meg a másik szélsőséges vélemény képviselőjét, Lawrence Clark POWEUr-t i s . <3 "A könyvek szenvedélyes szeretete" c.
müvében /33/ azokat gúnyolja, akik "gépesíteni akarják a könyvtárét, és nevét információs készletező- vagy "anyag"-központtá kívánják változtatni..." "Körül vagyunk véve - i r j a POWELL - dokumentalisták- k a l , tájékoztató hivatalnokokkal, közlési szakértőkkel, akik elsá
padnak, valahányszor azt a szót hallják, hogy könyvtár, könyvtáros, könyv, olvasás; akik sok mindent kedvelnek a könyvtári munkában, k i véve a könyveket, s akik a könyveket legszívesebben IBM kártyákkal helyettesítenék, ha tehetnék. Ezek az antihumanisták bármit h a j l a n dók megtenni a könyvvel - csak e l o l v a s n i nem."
A tájékoztatás hatékonysága szempontjából nem közömbös jelenség ez az antagonizmus, s minden bizonnyal nemcsak könyvtárosok és doku
mentalisták között van meg, hanem a felhasználók egyes c s o p o r t j a i között i s . Ennek az antagonizmusnak mélyén i s jórészt a régi és u j
GYÖRE P.: MOOERS törvénye
harcának nyomára bukkanunk; a tájékoztatók egy része átmenetileg e l v e s z t i szakmai biztonságát az u j eszközök "betörése" következtében, ezért nem áll mindjárt az u j pártjára. Érdemes volna azonban ezt az ellentétet a "két kultúra", vagyis az irodaiml /humán/ és a tudomá
nyos /műszaki/ műveltség közötti szakadók problémaköréhez kapcsolód
va i s megvizsgálni /34, 35/. Közismert ugyanis, hogy a könyvtárosok jő része humán, a dokumentalisták /tájékoztató szakemberek/ jő része tudományos /műszaki/ műveltségű; ez i s lényeges oka az ellentétnek.
Magyarországon elég nagy hullámokat v e r t ez a problematika, de tájékoztatási szempontból senki sem elemezte. A Könyvtárosban megje
l e n t , B a két kultúra v i t a egy részét összefoglaló irodalmi szemlé
ben MARÓTI Andor megemlítette ugyan a Könyvtár szerepét, /36/ de en
nél sokkal mélyebbre kellene tekintetnünk. Véleményünk s z e r i n t a két kultúra problémája - a pedagógiai problémák után - elsősorban tájé
koztatási kérdés. A v i t a még nem zárult l e , sőt SHOW ujabb nézetei
nek /y\/ magyar nyelvre fordítása s a Nagyvilágban /és rövidítve Kor társban/ való megjelentetése után ismét lendületet kapott /38, 39/.
Igy tehát még remélhetjük: v a l a k i alaposabban elemzi majd azt a kér
dést, hogy a könyvtárosok és általában a tájékoztatók műveltségének tartalma és színvonala milyen mértékben, hogyan befolyásolja a tájé
koztatás hatékonyságát, s a tájékoztatási apparátus fejlődését.
A külföldi szakirodalomban Barbara KYLE t e t t néhány érdekes meg jegyzést a két kultúra és a tájékoztatás problematikájáról /40/;ezek k e l , továbbá a könyvtárosok és dokumentalisták műveltségének összeha sonlitó elemzésével a tudományos és műszaki tájékoztatás munkakörei
ről szerző készülő tanulmányában f o g l a l k o z i k részletesebben.
Utoljára kanyarodva vissza MOOERS törvényéhez, valószínűnek lát s z i k , hogy az információ-ökológia most érintett és más fontos problé máinak vizsgálata egész sereg törvényszerűséget állapit majd meg a r r a , hogy milyen lélektani, szociológiai jelenségek segítik s gátol
ják az információk használatát.
Mint már annyiszor, tanulmányunkat most i s azzal a reménnyel fejezzük be, hogy hozzászólásra, vitára, a problémák mélyebb megraga
dáséra s rendszerezőbb kifejtésére ösztönzi azokat, akiket komolyan érdekel a tájékoztatás lélektani és szociológiai vizsgálata.
+ + +
TMT 1964.november-december Il.évf. 9-10.szám HIVATKOZÁSOK:
/ l / Eeports and papers submltted t o the Eoyal Society S c i e n t i f i c Information Conference, June 21 - July 2, 1948. London, 1948, The Eoyal Society.
/2/ Proceedlngs of the I n t e r n a t i o n a l Conference on S c i e n t i f i c I n f o r mation. V o l . l . Washington, 1959, NAS-NRC. 13-316.p.
/3/ TÖRNUDD, E.: Study on the use of s c i e n t i f i c l i t e r a t u r e and r e - ference services by Scandinavian s c i e n t i s t s and engineers en- gaged i n research and development. 19-75.p.
/4/ SCHRAMM, W.: The science of humán communication. New d i r e c t i o n and f i n d i n g s i n communication research. N.Y. London, 1963. Ba
sic Books, I n c . 158 p.
/5/ MENZEL, H.: Flanned and unplanned s c i e n t i f i c communication. 2/
a l a t t idézett mii. 199-243.p.
/6/ BROWNSON, H.L.: Documentation needs of s c i e n t i s t s . /Hattery- MeCormick: Information r e t r i e v a l management. 76-82.p./
/7/ LÁZÁR P.: A korszerű szakirodalmi dokumentáció. Szervezeti kér
dések. Bp. 1963, felsőoktatási Jegyzetellátó V. 46-73.p.
/Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozatából: 4239-/
/8/ DÉRI Miklósné: A tudományos tájékoztatás iránti igény vizsgála
tának módszerei. - TMT, 1963. 6/7.az. 453-464.p.
/9/ DÉRI Miklósné: A tudományos tájékoztatás iránti igény vizsgála
tának néhány eredménye. - TMT, 1963. 8.sz. 611-616.p.
/LO/ PATEK P.: Hozzászólás a tudományos tájékoztatás iránti igény vizsgálatával kapcsolatos problémákhoz. - TMT, 1963, 9/10.sz.
714-718.p.
/ll/ PATEK P.: A szakirodái mi tájékoztatás iránti igények vizsgálata egy tervezőirodában - néhány módszertani probléma. TMT, 1964.
4-5.sz. 275-291.P.
/12/ Information Systems Workshop. The designer's r e s p o n s i b i l i t y and h i s methodology. Washington, 1962, American Documentation I n s t i - t u t e . 153 p.
/L3/ HATTEBY, L.H. - McCORMTCK, E.M. /ed./: Information r e t r i e v a l management. D e t r o i t , 1962, American Data Processing I n c . 151 p.
/I4/ HOWERTON, P.W.: Information handling: f i r s t prínciples. Washing
ton, London, Spartan Books, 1962, Cleaver-Hume Press. 207 p.
GYÖHB P.: MOOERS törvény*
/15/ BECKER, J. - HAYES, R.M.: Information storage and r e t r i e v a l : t o o l a , elements, t h e o r i e s . B.Y., London, 1963, Wiley. 448 p.
/16/ POSTLEY, John A.: Behaviorial f a c t o r s i n Information systems.
/Information Syeteme Workshop ete. 83-95.p./
/17/ PAIRTHORNE, R.A.: Towards Information r e t r i e v a l . London, 1961, Butterworths. X I I I - X X I I I . p . L.M. Bohnert és C.N.Mooers kommen
tárja.
/18/ RUBENSTEIB, A.H.: Timing and form o f researchers* needs f o r technical Information.- Journal o f Chemical Documentation,1962.
1.8Z. 28-31.P.
/19/ EILLIER, J . j Measuring the value o f Information servicéé.- Journal o f Chemical Documentation, 1962. l . s z . 31-34.p.
/20/ PIETSCH, E.: Establishment and s t r u c t u r e o f a documentation agency. - Paper preeented during the I n t e r n a t i o n a l Congress on S c i e n t i f i c and Technical Documentation and Information, Romé, feb. 2-11. 1964.
Publikálva Struktur von Informationseinrichtungen címmel: Nach
r i c h t e n für Dokumentation, 1964. l . s z . 28-41.p.
/21/ MEREDITE, P.: Thoughts on communication. - The Journal o f Do
cumentation, 1956. 3.sz. 171-182.p.
/22/ M00EE3, C.N.: Mooers's law or, why somé r e t r i e v a l systems are used and othere are n o t . / E d i t o r i a l . / - American Documentation, 1960. 3.az. I I . p .
/23/ Parkinson törvénye - vagy az egyre emelkedő piramis. - Műszaki Élet, 1962. 8.sz. 12.p.
/24/ BARRON, P. - MüRRAY, E.J. - STERLING, B.: The hallucinogenic drugs. - S c i e n t i f i c American, 1964. 4.sz. 29.p.
/25/ HANPORD, W.E.: Sources of ideas i n i n d u s t r i a l chemical research.
Journal o f Chemical Documentation, 1962. 2.sz. 56.p.
/26/ HAEPELE, J.W.: C r e a t i v i t y and innovation. H.Y. 1962, Reinhold.
5-6.p.
/27/ HAEPELE, J.W.: The r e l a t i o n of the i n d u s t r i a l technical l i t e - rature t o c r e a t i v i t y . - Journal o f Chemical Documentation,1962.
2.sz. 69.p.
/28/ SEDGWICK, W.E.: Hermann M e l v i l l e . The tragedy o f mind. H.Y.
1962, Hűssel and Hűssel. 93.P.
/29/ LOWES, J.L.: The road t o Xanadu. A study i n the ways o f imagi- nation. N.Y. 1959. Vintage Books. XIV, 574, XL p.
/30/ GARAI László: Ember és technika a kommunizmusban. - Valóság, 1964. 3.sz. 10.p.
IMI 1964.november-december H.évf. 9-10.szám / 3 1 / Van Hostrand's s c i e n t i f i c encyclopedia. 3.ed. H.Y. 1958, Van
Hostrand. 559.p.
/32/ THOMPSOH, L.I.J Who k i l l e d blbliography? - The Rub-Off, 1962.
3.SE.
Kivonatban: Current Concentrates o f the l i b r a r y world. - Spe
c i e l L i b r a r i e e , 1964. l . s z . 48.p.
/33/ POWELL, L.C.: A passión f o r books. Cleveland, 1958, World Pub- l i s h i n g Company. 18, 175.p.
/34/ SHOW, C.F.: Ihe two cultures and the s c i e n t i f i c r e v o l a t i o n . London, 1964, Cambridge Univ.P.
/35/ HDXLEY, A.: L i t e r a t o r e and ecience. London, 1963, Chatto and Windus. 99 p.
/36/ MARÓTI A.: V i t a a korszerű műveltségről. - A Könyvtáros, 1963.
11.ss. 669-672.p.
/37/ SHOW, C.P.: The two c u l t u r e s : a second look. - Times L i t e r a r y Supplement, 1963.okt.25. 839-844.p.
/38/ SHOW, C.P.: Még egyszer a két kultúráról. - Nagyvilág, 1964.
l . s s . 113-121.P.; 2.sz. 258-269.P.
/39/ SHOW, C.P.: A két kultúra még egyszer. - Kortárs, 1964. l . s z . 118-122.p.
/40/ KYLE, B.R.P.: Communication and the two c u l t u r e s . - Revue I n ternationale de l a Documentation, 1963. 3.sz. 81.p.
— § —
GYÖKE P.t MOOERS törvénye
_ QYÖRE, P. s Das Oosetz von Mooere. Bemerkungen z u r P a r c h o l o g l o und S o z i o - l o g i e d e r Verweif'iinfl dyp I n f o r m a t i o n
Wlr b e s c h a f t i g e n uns wenig m i t d e r F r a g e , w i e d i a I n f o r m a t i o n verwendet, w i r d . L a u t dem Geeetz von C a l v i n L.Mooera w i r d e l n Reeherche-Syatem ao l a n g a áicht g e b r a u c h t , b i a e s dem B e n U t z e r e c h w i e r i g e r und unangenefamer l a t , wenn a r laformiért w i r d a l s wenn a r n l c h t informiért w l r d . Daa Aufnehmen von I n f o r m a - t i o n e r f o r d e r t Nachdenken, E n t a c h l u a a f a s a u n g , T a t i g k e i t , a l a o m i t a inam Wort, e s v e r u r a a c h t Uühe. H l n t e r dem Qeaetz atehén t i e f e r e p e y c h o l o g l e c h e Gtründe E l n j e d e r Menach h a t den Wunach, a e i n e Ruha z u bewahren, g l e l c n z e i t i g mSchte er auch, wenn etwas N e u a r t l g e s m i t ihm p a a s i e r e n wtirde. Wenn d i e I n f o r m a t i o n neu i s t und eine'überraschende Erregung v e r u r a a c h t , h a t s i e Probleme und damit Störung z u F o l g e . E i n produktív e r Menach w l r d h i e r v o n n i c h t a b g e s c h r e c k t , aber lm r i c h t i g e n p a y c h o l o g i a c h e n Moment kann auch e i n Menachentyp. d e r im a l l g e m e l - nen gewohnte R u t i n a r b e i t e n macht, f t t r d a s Neue e m p f a n g l i c h s e i n . H i t l e t z t e r e m müaaen w i r a l a o g e d u l d i g , a u f i n d i v i d u e l l e Weise vorgehen, d i e I n f o r m a t i o n
s c h r i t t w e i s e e r t e i l e n , denn n u r s o können w i r e l n R e a u l t a t e r z i e X e n c D i e Pro- duktivitöt und d i e F S h i g k e i t z u r Aufnahme von I n f o r m a t i o n a i n d m i t e i n a n d e r . p r o p o r t i o n e l l , aodaaa d i e E n t w l c k l u n g d e r F a h i g k e i t f t t r Produktívitat a u c h d l * Aufnahmeföhigkeit r t t r I n f o r m a t i o n erhöht.
D i e ökologie d e r I n f o r m a t i o n beachöftigt a i c h n a c h dem H u a t e r d e r B i o l o - g i e u n t e r anderem m i t den B e s i e h u n g e n d e r I n f o r m i e r e n d e n z u den l a f e r m i e r t e n und über d i e Bezlehungen s i n i g e r Kategórián d e r I n f ormát i o n e r t e i l e n d e a z u 4«o Informátlonatrögern und z u e i n a n d e r .
OYÖRE, P.; The M o o e r a - l a w - o o n t r l b n t l o n a t o t h e p s v c h o l o g y and a o c l o l o g y I n t h e a P D i l c a t i o n o f l n f o r m a t i o n s
Hot much a t t e n t i o n i s p a l d t o t h e problem how I n f o r m a t i o n i a b e i n g u t i l i - z e d . Accordtng t o t h e law d i s c o v e r e d by C a l v i n L.Mooera, no i n f ormátive r e t r i e - v a l ayatem w i l l be u s e d unt11 t h e u a e r f e e l a more u n c o m f o r t a b l e and emberaased w h i l e b e i n g informed t h a n when n o t . To a c c e p t I n f o r m a t i o n r e q u i r e a t h l n k l n g , d e c i a i o n , a c t l v i t y - w i t h o t h e r worda e f f o r t . T h e r e a r e deep p a y c h o l o g i c a l r e a - sona hidden b e h i n d t h l a l a w . Bverybody would l i k e t o m a i n t a i n h i a peace o f mind w i a h i n g , a t t h e same t i m e , i f aomethlng naw a h o u l d happen t o him. I n f o r m a t i o n , l f növel and a u r p r i a i n g , v i l i e z c i t e , cauae probléma, and e x e r t d i a t u r b l n g e f f e c t a . C r e a t i v e p e r a o n a l i t i e s w i l l not be f r i g h t e n e d o f t h i a f e e l i n g o u t , i n a n a p p r o p r i a t e moment, t h o a e p e r f o r m l n g u s u a l r o u t i n e a e t i v i t i e a may a l a o p r o - ve s e n a i t i v e t o w a r d s auch phenomena. The l a t t e r t y p e must be t r e a t e d , t h e r e f o r e , p a t i e n t l y and i n d i v i d u a l l y w i t h I n f o r m a t i o n a u p p l i e d i n adequate p r o p o r t i o n a t o ' a e h i e v e a u f f i c i e n t i n f l u e n c e . C r e a t i v e a b i l i t y and t h e c a p a c i t y o f I n f o r m a t i o n i n t a k e a r e p r o p o r t i o n a l , thua t h e development o f c r e a t i v e a b i l i t y v i l i improve t h e s e n a i t i v i t y t o a c c e p t I n f o r m a t i o n .
The oecology o f I n f o r m a t i o n - J u a t l i k e b l o l o g y - s t u d l e a , omong o t h e r a , t h e r e l a t i o n a h i p between l a f o r m e r and u a e r o f I n f ormát l o n a , und t h a t o f c e r t a i n c a t e g o r i e s o f I n f ormára t o one a n o t h e r and t o i n f ormátioa e a r r i e r s .
