mködésük Oktáv

Hangay, Oktáv

egyesületek _es

mködésük

J ^m//2Y-

r r

1ARCZ ^A MAGYARSAOeRT!

NAGYNEMET VAGY PANGERMAN

EGYESÜLETEK ^ÉS MKÖDÉSÜK

IRTA:

HAMGAY OKTÁV

A KOLOZSVÁRI KER.

AKADÉMIA

TANÁRA.

C?

^w^~^

MÁSODIK KIADÁS

V

gAmAn-nyomda hazafias Áldozatkészségébl.

KOLOZSVÁR,

NYOMATOTT GÁMÁN J. ÖRÖKÖSÉNÉL

1901.

PannóniaBooks

P.O.Box 1017Stn."B"

Toronto,Ont.MSP2T8

r r

HARCZ ^A MAGYARSÁGÉRT!

A NAGYNEMET YA6Y PANGERMAN

EGYESÜLETEK ÉS MKÖDÉSÜK

IRTA:

HAMGAY _OKTÁV

A KOLOZSVÁRI KER.

AKADÉMIA

TANÁRA.

(^'\J^^

MÁSODIK KIADÁS

A GAmAN-NVüMDA hazafias ÁLDOZATKÉSZSÉGÉBL.

KOLOZSVÁR.

NYOMATOTTG^MÁN J. ÖRÖKÖSÉNÉL lOOL

J-

A nagynémet vagy pángermán egyesületek.

Bevezet.

Az

1870

—

^71-iki

^nagy

francia-német háború lefolyása alatt

Münchenben

^voltam.

A

túlnyomó ervel levert szeren- csétlen Francziaország ^iránti kiolthatatlan rokonszenvünk-

kel kisértük

mi magyarok

a világhistoria óriási változásait és naponta megfigyelhettük azon roppant nemzeti ^föllángo-

lást,

mely még

a malátás sörtl flegmatikusabb bajorokat

is elborította s tapasztalhattuk azon szokatlan társadalmi je- lenségeket, melyek a gyzelemittas német nép

minden

réte-

gében egyszerre fölcsiráztak.

A

széthúzó partikularizmusban

élt ném.et államok törzsei csodálatos egyetértésben voltak a nemzet-állami egység megteremtésének munkájánál s a

német

császárság újjászületése kioltotta

bellük

azon kicsi- nyes elkülönítési hajlamokat, méhnek a háború eltti

idk-

ben a sokféle német tartoményban ^valósággal burjánoztak.

A

német egység indokolható, önérzetes jelenségeivel azon- ban, megnyilatkozott több helyütt a

német

pöfteszkedés és

gög

^{is; a vaskezü Bismarktól történelmi szárnyalt szóvá}

lett „furor teutonicus," az egész Európát ^fölfalni akaró né-

met

telhetetlenségbe csapott ^át

A pángermán

^{érzület a} ko-

molyabb

irányú

német

tudósokat is annyira elragadta,

hogy

Vischer Frigyes, az ujabb német ^esztétika

kitn mü-

velje, stuttgarti professor, „Blut soll aus eueren Xágeln spritzen" vérszemes frázisokkal fejtegette a

romanizmus

pusztulását sa

germanizmus

elmaradhatlan

gyzelmét

egész Európában.

Asedani gyzelem,

Paris bevétele oly

mámorba

1*

—

4

—

hozta a

német

professorok fejét,

hogy nemcsak

Elsass- Lotharingia bekebelezése volt a birodalom megnagyobbitá- sára czélzó követelmény,

hanem

nagytudásutanárok nyíltan lelkesítették a

német

^{népet, az összes európai} német elemet eoy császári korona alá hozó Gross-Deíitschland megteremté-

sére.

Münchenben

Löher Ferencz ^egyet, tanár, az erdélyi vszászok protektora, kezdette

meg

a propagandát, bizonyos ravasz politikával arra számítva,

hogy

az úgynevezett „el-

nyomottszászok" védelmévelsikeililnifog egyúttal az egész Ausztria és Magyarországban

él

németségben a

nagynémet

érzületet fölkelteni.

A müncheni Odeon

olvasótermében,

késbb

a hannoveri kaszinóban,

kezemben

voltak az asztalon több példányban

hever

röpiratok p. „Das

Erwürgen

der deutschen Nationalitát in

Ungarn" —

„Ungarns

Gegenwart und

seine nachste Entwickelung" stb.

Eme

tendencziozusan

minden

kaszinónak, egyletnek ingyen szétküldött füzetekben,

kezddött

a

pángermán

pisz- kolódás és

hazug

ráfogás hazánk

kormánya

s

magyar

népe

ellen.

Ezen idben

jelent

meg

Löhertanár „Die

Magyarén und

andere Ungarn''

czimü nagyobb

könyve,

melynek már

^kere-

sett czimzése is alattomos determinálástrejt

magában, hogy

hazánk népelemeit valami külön

„magyar"

s külön „ungar"

erzületvilágba ossza be.

A munka némely

fejezetét

Lher

a bajor földrajzi társaság estélyein is fölolvasta, sokszor el-

kel

hallgatóság eltt,melyneksoraibana

müncheni

politikai és katonai köröknek befolyásos képviselit szemlélhettem.

Egy

alkalommal szerényen vonultam

meg néhány magyar

egyetemi hallgatóval egyik oldalpadban,

hogy

végighallgas-

sam

a különben kellemes

orgánummal

ellátott s

megnyer

modorral

eladó

ellenségünket; talán

nem

is lett volna oly magyarfaló, de magyarországi utazásában derék szász atyánkfiai vezették s informálták s igy természetes követ-

kezmény

^lett,

hogy

a professor ur koponyája az optikai

camera obscurává fejldött, mert a mit csak látott nálunk, annakafordított, fonák képétvittemagával abajorfvárosba.

Eladásának

befejez részében

Lher

keg3^es elisme- réssel szólott a

magvar

költészetrl, dicsérte azon tudomá-

—

5

—

nyos munkásságot, melyet ílesi; a nyelvészet s hazai törté- netírás terén kifejtettünk; de végül fordított egyet gondolat- menetén ^s a

szemüveges

katedrái íigura

lenéz

gúnynyal kérdezte: „vájjon t. hallgatóim, ha mindezen elismerésünk mellett, az összes

magyar tudományos

irodalom holnap rög- tön

eltnnék

a földszínérl, szegényebh lenne az emberiség csak egyetlen eszmével is?" ]3ár mennyire izgatta vérünket a

gylölköd

hang, csendesen hallgattuk atanárur kritikáit, legföljebb

ugy magunkban

gondoltuk,

hogy

mit tennénkmi

künn

ezzel a némettel, ha a

müncheni rendrség

dolgunkat

nem minsítené

nyilvános „Gewalt"-nak ^! Szegény diákos helyzetünk, bizony

nagyon

hasonlított Petfi szegény juhá- száéhoz, de talán

még

annál is rosszabb volt, mert az leg- alább elkeseredésében nagyot üthetett botjával a szamár

fejére; mi

még

^{azt se} tehettük; közeledtek azexaminatoriu- mok. Löhernek hirhedt támadásaira tudtommal felelt itt-ott

a

magyar

sajtó, de ezek a feleletek csak

gyönge

riposztok voltak a

németnek

rendszeres támadásaira

A

hamis adatok felölünk nagyon közkézenforognak azóta s anémet tudósok között alig van egy-kett, aki aLöher-féle „Ungar" és

„Ma-

gyaré" differencziálózavarosfogalmakatel ne fogadta volna.

Epén

e

napokban

olvastam az „Allgem. Zeitung'' mellékle- tében egy jónevü német Írótól:

Az

egységes és oszthatatlan ,,ungar nemzet" tömegébe a magyarisch nyelvközösület.

(magyarische Sprachgemeinschaft),

mely magát magyar

nemzetnek nevezi, saját nyelvének zsarnoki eljogokat követel".

Nem

tárgyamhoz tartozik ezen históriánkat kiforgató s hazánk ethnografiáját politikailag kizsákmányolni kivánó fogalomzavar tisztázása.

Ha

boszantók is voltak Löher

ma-

gyarellenes eladásai, az én figyelmemet

amaz

eladásoknál jelenvolt diszes

német

közönség viselkedése s hangulatnyil- vánulása kötötte le; mert valahányszor csak hangoztatta a tanár ur magyarfaló frázisait, a közönség „bravó, so ist,

ganz recht" kiáltásokkal kisérte. Ezzel argumentálták,

hogy nem

egy

múló

tünettel,

hanem fejld

s fejlesztetni óhajtó

pangermán

irányelvekkel lesz

késbb

dolgunk. Azóta figye-

—

6

—

lemmel kisérem anémetség ilyeténmozgalmait; azótalátom a

pangermán

egyesületek g3^ors növekedését és jelentékeny eredményeit s rcndkivül

sürgsen

elérkezettnek látom az idpontot, hogy hazánk belnyugalmát fölkavarni akaró

„grossdeutsch" munkásságot minél szélesebb körben

meg-

ismertessük, a

magyar

társadalomban pedig minél több

r-

szemet állítsunk fel, az éber felügyelet s ernyedetlen

meg-

ligyelésre.

Mindenek

eltt ismernünk kell az ellenség had-

állását, csapatait, ügyes taktikáját és titkos aknamunkáit,

hogy

a védelmet kellen szervezhessük.

Az egyesületek

általában.

Általánosanismert dolog,

hogy

aközös czélok elérésére

önként alakult egyesületek

legkitnbb

talaja Németország.

A közmondásos

^,Vereinsmeierei" sehol

sem

virágzikjobban mint

Európa

szivében, hol rajnamenti nektárral lelkesülnek Göthe és Schiller költészetéért, hol

Gambrinus

itala mellett diákdalokkal fölgerjedt orgiákat ülhet a nemzeti egoismus, hol 65 millió

ember

érzelemvilágát a

„Wacht am

Rhein"

hozza összhangba s egy tevékeny öntudatos császárnakren-

delkez

parancsát egy millió harczosa várja,

hogy

akárnyu- gatnak adjon hatalmas sedáni csapást, akár keletrl kerítsen

magához

országokat a Hohenzollernek jogara alá.

A

számtalan egyletközül bennünket csak azokérdekel- nek, melyek napjainkban a

német

nemzeti öntudat fölkelté- sét s ébrentartását, a nyiltan stitkosan

mköd

németesítést, de

fkép

a

pangermanizmus nagy

eszméjének, az összes európainémeteknek egyetlenbii^odaíombavalöegyesítését s ezen egyesítésre a politikai, etnographiai s közlekedésnyelvi talaj

elkészítését

tzték

ki czéljukul. Ily egyesületek csoporto- sítva a

következk

:

1.

A

felekezeti egyletek a németség védelmére. Ide tar-

toznak a Gusztáv Adolf egylet, a protestáns misszió eg3de- tek, a német-katholikus Szt.-Rafael társaság.

2.

Az

antiszemita egyletek.

3.

A

^németség lengcrentúli terjesztésére s izmositására alakult egyletek, ilyenek: anémetgyarmategyletek, a régibb gyarmatosító egyletek, a kereskedelmi-geográfiai egyletek.

4. .1 Sciinlvereinok és Sclmtzvercinok^ melyekhezsoroz- tatnak: az általános német Schulverein, a német-amerikai iskola-egylet, a bécsi

német

Schulverein, a német-osztrák védegyletek, anémetségnek az

Osztmarkban

(tehátAusztria- Mag3^arországegyrészében)valótámogatásáraalakultegylet.

5.

A

legveszedelmesebb egylet az „All-deutscher Ver- band" vag}^

pangermán

szövetség.

Ezen

csoportosítás természetesen

nem

foglalja

magá-

ban a százakra

men

^helyi egyesiLileteket, választókerületi Kreisausschusokat,

melyeknek

igyekezetei azonban kicsiben épen azok, mint a

nagyobb

continentalis

német

társulások- nak törekvései. Ott van a

„Bund

der

Germánén" —

^{a „Nord-}

mark" és „Südmark'' a „németek szövetsége Csehország- ban"

—

a titokban

mköd

„Eintracht" s a kedélyes czere- moniákban, amulattatás ésélvezet álarczaalatt germanizáló

„Schlaraffia" több száz páholya, a diák-egyletek, burschen- schaftok sjugendbundok, Brassó Szebenig tartó óriási háló- zata. Tekintsünk a többeknek

mködési

tzhelyébe,

nagyon

tanulságos és ajánlatos dolog ez a

magyar érzelm

olvasónak.

Felekezeti egyletek. Schulverein.

A

Gusztáv y-ídol/ egylet keletkezésének

els

éveiben, a protestáns hitfelekezetek támogatását

tzte

ki feladatául.

Legfbb

gonddal volt

Európa

keleti részére, hol a hit gya- nútlan zászlója alatt

számos

német nyelvszigetet mentett

meg

a pusztulástól. Hetven éves fönnállása óta olyhatalmas szervezetté növekedett, a

mint

alig találunk

más

nemze-

teknél.

Az

utóbbi beszámolója szerint 49 fegyletbl, 1856 fiókegyletbl, 543

negyletbl

^áll,

nem

számítva a diák- s

tanuló hók-egyleteket.

Az

uj

pangermán

irány ezen egyesü- letnek régi protestáns, tiszta felekezeti jellegétis megváltoz-

tatta,, mert bár az alapszabályok ily álláspontot

nem

tárnak

fel, mégis a segélyösszegek megszavazásánál

már

^régóta, csupán a német-nemzeti szempont vezérli a választmányt.

Hogy

mily hatalmas

tényez

a mai Gusztáv Adolf egyletaz elszórt

német

nyelvszigetek föntartásában s a németségnek a geográfiai nyelvhatároknál való hathatós anyagi támoga- tásában, azt kiolvasom az utóbbi

nagygylés

évi jelentései-

bl.

A

központ rendelkezésére állott (1895-ig) 6,531,318 márka, a

f-

^s fiók-egyletek 27,693,092 márkával

mköd-

hettek.

Ezen

összegekbl a német birodalomban elosztatott 17,964,926

márka 2330

községnek, melyek között 842 oly község kapott tekintélyesebb segélyt, melyek avendek, cse-

hek s lengyelektl lakott Posen, Szilézia s Keleti Poroszor- szág tartományokban tartják fenn a politikai dominálásra hivatott németséget.

Az

osztráktartományokban 625 község

vett igénybe hét és fél millió

márka

segélyt, de jólmegjegy-

zend, hogy

ezen összegben

majdnem

6millió

márka

német birodalmi pénz foglaltatik.*

A német

nyelvszigetek támo- gattatnak ezen külföldi pénzzel Galicziában, Cseh-s Morva- országban.

De

hát

min

viszonyokat tár fel

ama

zárszámadás ha- zánkra nézve? Magyarország,

—

jólértsék

meg

olvasóim

—

a magyarok ^által vérrel szerzett ország,

csaknem

2 millió

márkát kap

ama germán

Júdás

pénzbl

^! Talán azt hiszik,

* Schultheis. Deuschnationales Vereinswesen. 12. lap.

—

9

—

hogy

a nenizeliségre tekintet nélkül csupán a protestáns vallású szegények támogatására? dehogy,

— ^magyar

^pro-

testáns község

nem

kap egy hllért se a mostani Gusztáv Adolf egylettl, de bizonnyal

nem

istalálkoznék oly

magyar

pap, ki

nagy

szegén^^ségben is elfogadná a

német

propa- ganda titkos alamizsnáját. Egyetlenegyszer tette

meg

a jelentés szerint, a szászrégeni kálvinista község,

—

legyen büntetése egyik

német

jelentés

eme gúnyos

passusa: „ver- schmaht es unter

Umstanden

auch eine magyarische Ge- meinde hclvetischen Bekenntnisses, wie die in Sáchsisch-

Regen

nicht, die Unterstützung von den sonst verhöhnten Deutschen

anzunehmen!"

Hogy

a Gusztáv Adolf egylet a hazánkban

él

lutherá-

nus németség ersítésén dolgozik, látszik a nagyszebeni

f-

egylet rovatából,

melyben

51 1,316

márka

segély szerepel, valamint a

Fels-Lv vagy

Ober-Schützeni intézetnek kül- dött összegekbl, melyek 227,274 márkára rúgnak.*

A

^{német protestáns misszió egyletek^} bár kapcsolatban vannak a Gusztáv Adolf egylettel,

—

inkább a tengerentúli németségre

rködnek

s az 1882. óta

minden

évben meotar-

tott diasporákon, az

Európán

kivül keletkezett német közsé- gek ^{állapotát s} asegélyezési

módokat

beszélikmeg. Abaseli missióból lelkészeket s tanítókat küldenek az Unióba, déli Braziliába s Ausztráliába s eredményes

mködésüknek

kö- szönhet,

hogy

a brazíliai németek el

nem

románizálódtak

s az amerikai s ausztráliai területeken

nagyobb

népanyag- ban összegylt németek, az angol-yankee néptengerben nemzetileg el

nem

tntek.

A

katholikus kivándonlókat

segélyez

Szent-Rafaeí-tár-

sascfo- 1872. óta áll fenn. Katholikus mivoltánál fo.""va

nem

tiszta

német

nemzeti egylet, de mint Németországban ala- kult egeiét, a katholikus németeket támogatja

els

sorban.

Megteremte a „német katholikus egyletet" Baltimore köz- ponttal 42 ezer rendes taggal, templomaiban németül prédi- kál, felekezeti iskoláiban németül tanit s a katholiczizmus

fSchultheiss elbbi munkájában, 13. lapon.

—

10

—

ersítésévé], a németségnek

ers

várakat szerez az

Unió

területén.

Mködésének

^rósz

gyümölcse

azon ellentét, mely az irkatholikus s németkatholikus egyházak között

ma már

annyira kifejldött,

hogy

Minesota állam angol-amerikai érsekeIreland, anéniét katholikusok

erszakos

angolositását, illetve yankeezálásátajánlottaazUnió kormányának,

maga

pedig német növendékek fölvételét a papi szemináriumokba egyenest megtiltotta.

A

németségnek Ázsia, Afrika,

Amerika

s Ausztrália világrészekben való terjesztésére a legújabb

idben

^alakult

„Centralverein für Handelsgeographie",

„Kolonialverein",

„Gesellschaft für deutsche Kolonisation",

„Südwestafrikanische Siedelungs-Geselschaft"

s

más

^efíele egyesületek ismertetését elhagyom.

Mindezen

társaságok azóta keletkeztek, mióta a német császárság ex- pansiv politikája folytán, önállóan kezelt német gyarmatokat

alapitott.

Nagy

vonásokban organizálják a németség kiván- dorlását; megakadál^^ozzák,

hogy magán-ügynökök

rut spe- kuláczióinak áldozatai legyenek, egyáltalán a telepítés be- fejezésével

gondoskodnak nemcsak

termelési,

hanem

egy- házi s iskolai szükségleteikrl ^is.

A

„Kolonial-Zeitung"

már

is referál,

hogy

a kisdedóvói alapon növelt fekete néger po- rontyok, mily szépen éneklik a Kilimandsaro alat^ aLoreley

s a

„Wacht am

Rhein"-t s bizonyára az

els

generatio be- oktatásával meglesznek a germanizált négerek, kik mintná- lunk, a hadsereg egységének

megbontása

nélkül

nem

^néger,

hanem német kommandóra

fogják az ismétl feg3^verek ke- resztényies munkáját végezni

!

K

bécsi német Schulvereint, az 1866. után Ausztriában jobban megindult szláv nemzetiségi

mozgalom

^hozta létre.

Az

egylet a Pernestorfer osztrák képvisel által 1880-ban

kifejtett

programm

szerint a „fen3'egetett^{^'} német iskolák támogatását s uj iskoláknak fölállitását

tzte

^ki czéljául.

Ugyanazon

év július havában a bécsi

tudományos

akadémi- ában volt az alakuló

gylés

s

néhány

hónap

múlva

13 ezer tag iratkozott a föltett ivekre.

Az

osztrák-német pártkonfe-

—

¹¹

—

renczia jórészt rcichsralhi

képviselkbl

kötelességül tzte

ki,

hogy

aSchulvcreint

minden

erejébl támogatja.

A

német- honi fajrokonokkal beállt

bens

érintkezés, ezen nálunk a hirlapokból ismert egyletet oly hatalmassá tette,

hogy

1<S(S7-

ben

már

120 ezer német íerh- s

ntagja

volt s képes lett 82

iskolát s 41 gyermekkertet támogatni.

A

tizéves beszámoló

nem

^{egészen 4 millió} korona készpénzsegélyrl ad tanulsá- gos képet.

A

legújabb

idben

az antiszemita irányú német- nemzeti párt,

— melynek

képviselitWolf, Schönererlovag, Lueger ^stb. a bécsi képviselház s községtanács

vereked gyléseibl

ismerjük

—

szakadástidézett

el

aSchulverein- ban s a

szabadelvbb

tagok

nagy számban

kiléptek az egy-

let kötelékébl.

Bár a bécsi Schulverein hazánk németlakta vidékeivel s városaival

nem

egyszerpróbált agitáczionálisérintkezésbe jönni,

mködését

teljesen fölszivták abeállott osztrák viszo- nyok; a csehek s németek jelen nyelvharczának féktelen tombolásában s annak elidézésében nagy része van s ha- zánk politikai vezeti indokolt

aggodalommal

nézhetik azt a nemzetiségi zrzavart,

mely

az eltrt német-nenizetifész-

keldések

reaktiojaként bomlasztja az osztrák birodalmat.

Az

osztrák-német Schulverein épen

nem

régen lUOO.

jun. 2-án tartotta utolsó közgylését Gráczban.

A

nagySte- fánia-termek zsúfoltságig megteltek intelligens közönséggel

s a legjelentékenyebb hókegyletek 534 kcpviselt küldöttek a gylésre.

Az

ily

nagynémet

politikai ünnepélyeket néhány évtized eltt lehetetlen volt megtartani Ausztriában ; a bécsi Sohensaalban egykor kifütyölték az .,Ich bin ein Preisse"

ártatlan melódiáját s a

Hohenwart

ministerium idejében a kintornást megbüntettéka

„Wachtam

Rhein" sípolásamiatt, a torna- s daleg3'leteknek pedig szigorúan tilos volt német- nemzeti dalokat énekelni.

Most

a hatalmas

szomszéd

felé int

minden

osztrák-német s kevés kivétellel

nem

a „Gotter- halte" és abécsi Burg,

hanem

a

„Wacht am

Rhein" s a ber-

liniSchloss adjákaz ünnepélyekihletségilevegjét.

A

gráczi Schulverein

ünnepen

ottültek grófAttemshel^'tartó, a stájer nagybirtokosok, ^az osztrák frendiház s képviselház ^szá-

—

12

—

mos

tagja, a gráczi egyetem rektora s tanárai, Grácz város polgármestere ^stb.

Ezeknek

jelenlétében nagytetszésmellett jelentette ki dr. Weitlof elnök, hogy: ,^Die Farben des Ve- reinessiiid schiuars- rotli

—

o-oldiindk'óiinen dieselben ineineni Vercinsbanneí', sozuie in eíneni Yei'einsabzcichen ersichtlick ^e- niacJit ioerden'\ (Az egyesületszineifekete-vörös-arany, azok egy egyleti zászlóban, valami egyleti jelvényben láthatólag hordozhatók.)

Ezek

a szinek pedig

sem

osztrák,

sem

stájer,

hanem

naí^ynémet sziíiek, melyeket 1815-ben kezdettek a német diák burschenschaftok viselni.

A német Bund

kor-

mányai eme

szinek viselésében forradalmat s demagógiát gyanitottakstöbb izbeneltiltották azokhasználatát; az 1848-

iki

mozgalmak

alkalmával a trikolor megintlengett,

st

dip- lomatikus fogásból 1863-ban az osztrák császártól egybe- hívott fejedelmi

gylés

alkalmával P^rankfurtban, a szövet- ségtanács palotájára is kitüzetett.

Ez id

óta ezen szinek mint ,,Grossdeítísckland''' szinet szerepelnek sjelképeshirdeti az összes németség nemzeti harmóniájának.

Az

1871-iki törvény a fekete-fehér-vörös trikolort mondotta ki

német

bi-

rodalmi szineknck, de ennek s a

számos

eltiltásnak daczára a ^schwartz-roth-gold" szerepel

minden pangermán

tünte- tésnél.*)

A

bécsi Schulverein hatása alatt keletkezett Berlinben az „Allírcmeine dentscke Schulverein.^'

Az

elbbit erkölcsi s

anyagi szempontból niár régóta támogatták a

német

biroda- lomból is és dr. Heidinger Stuttgartban, dr. Lotz Erankfurt- ban, dr. Gross

Badenben

stb. az egylet érdekében eladáso- kattartottak ; a külföldinémetség védelmére 1878-banalakult berlini „Centralverein für Handelsgeografie" pedig

ersen

támogatta az osztrák schulvereinosmozgalmakat.

De midn

az osztrák belügyminisztérium megtiltotta az osztrák egy- leteknek általában,

hogy

^külföldi fiókegyleteket

magukba

vegyenek, a bécsi egylet berlini fiókegylete külön

német

schulvereinná változott át.

A

napokban jelent

meg

az 1900-ban kiadott:

' Pallmann. Zur Geschichte der deutschen Fahne und ihrer Farben.

íierlin. 1871.

—

13

—

„GcschicJitc dcs all^emeineri deiUschen Schulvercins, zítr Ei-Iia/liino- des DciitscJiiuDis im Auslandc, von dr.

Kari

Vor- mcno-. ]crlagGcorg ReimerBerlin'^

czimü

füzet, melytanul- ságos leírását adja a

magyargylöl

^{külföldi akcziónak.}

Tulajdonkép látható belle,

hogy

az egész berlini Schul- verein a

mi

szász polgáraink „eln3'omatási" propagandájá- ból teremtdött.

A német

egyetemekre kijáró szász ifjúság tartósérintkezése anémet-birodalmi „testvérekkel", anémet- országi professorok vagy egyébfeketénlátóegyénekutazásai s látogatásai az erdélyi részekben,

mind megannyi

eszköz

volt, a sok fonák informátio megtételéhez.

Már Lher

tanár társa, a magyarfojtogató

Wattenbach

heidelbergi tanár,* a Schulverein titkára dr.

Vormeng

s többen

nemcsak

javasol- ták az állandó összeköttetést a nagyszebeni szászokkal, ha-

nem

tényleg folytonos agitatorikus viszonosság is fejldött ki Berlin,

Nagyszeben

és Brassó között.

A

Schulvereintól kiadott illusztrált havi közlöny „Die deutsche Post", az ujabban megindult egyleti közlöny „Das

Deutschtum

im Auslande", „Mittheilungen des allgemeinen deutschen Schul- vereins zur Erhaltung des Deutschtums

im

Auslande" te-

mérdek

czikkjei bizonyítják,

hogy

nagyon sok hátmögi

„tudósító" akadt hazánk területérl, ^ki

nem

restelte a saját fészkét beronditni a „Correspondenz" hasábjain.

A magyar

középiskolai törvény foganatba vételénél, a berlini Schulverein vezéremberei

nagy

tollervel rontottak

nekünk

és a tolakodásnak páratlan példáját adták többféle

„Aufruf'-okban.

Más

népekjogainak respektálására akartak bennünket tanitani azon

pangermán

agyvelk, kik saját or-

szágukban a legparányibb franczia, dán

vagy

lengyel

meg-

nyilatkozást is .Staatsverbrechen"-nekminsítenek.

A

^kiált-

ványok

elsejében a többi között nevezetes

eme

részlet:

„Mindenekfelett MagyarországésErdély németjei szük- ségük segítségünket.

A

nyelvek egyenjogositásának ^törvé- nyes biztosítása daczára, az uralkodó

magyar

kisebbség évek

ta

következetesen oda

mködött, hogy

a

magyar

ko-

' \\'attenbach.^Die siebenbürgei- Sachsen. Heidelberg. \^erlag l^'r. Bas- serinann. 1870.

—

14

—

róna országokbati a német

mveldést

tönkre tegye.

A

német népiskolák számát évrl-évre csökkentik, a német

gymna- simumok

az erdélyi szászokéikivételével, magyarositattak s

az egyetlen német egyetem se létezik immár".

Itt esett

meg ama famozus

felsülés,

hogy

a „sachsise Universitát" politikai értelmét,valami

tudományegyetemmel

cserélték össze s keservesenpanaszkodnak,

hogy

(1881-ben) a

magyar

barbárság az „egyetlen német-egyetemet" eltörülte !

A ^magyar

országgylésen többször zajos jeleneteket s vitákat idéztek

el

efféle schulvereinos fölhivások.

A

^leg-

nagyobb

fokú felháborodását nyilvánitá a képviselház a

késbbi (1882—1883) német

kiáltványokalkalmával,

midn

a szász-német propagandahamisított

maszlaga,mégMomm-

sen s Gneist, nálunk olytisztelt

elsrangú

tudósokatisképes volt elbódítani. Mintha az egészMagyarországvalami

német

zászló alá hajtott keleti provinczia lenne,

melynek

belügyeit a berlini komité kénye-kedveszerint irányithatja, megrostál- hatja,

—

oly dölyfös föllépésü

gylésekbl

követelték a diplomatiai közbelépést.

A német

császárhoz

Wattenbach

tanár által szerkesztett föliratot nyújtottak be, de a császár bizonyára jobban megtudta Ítélni a pápaszemes urak túlka- pásait s a

magyar

állam ellen beadott kérvényüket kereken visszautasította.

Azt hihetnk,

hogy

a Schulverein bizottságtagjaialatt- valói

hséggel

nyugodtak

meg

^a „kérvényüket" relegáló császári szavakra.

Nem

igy történt.

Az

évüzedekig emlege-

tett_„Geivaltstreichdei'Madjaren'''

már

valóságos rögeszmévé jegczödött bele

makacs

koponyájukba s mintha saját csá- száruk legfelsbb fórumát lefokozni akarták volna, a német birodalmi

gyléshez

föllebbeztek s oda vitték be a német ügyet

vagy

helyesebben áz erdélyi szász kérdé.st. Mert job- bára csak ily czimen forog az \xgy a Schulverein emiitett történetében.

A

„Correspodenzblatt" 1882.

május

2-ik

számában

^le van Írva

ama gylés

Berlinben,

mely

a német császár

elz

elutasítása daczára, a berlini parlament elé terjesztend

„szász \xgy'' megbeszélését

tzte

ki tárgyául.

A ^magyar

_._ 15

—

jogászok eltt alegnagyobb tiszteletben

lev

70 éves Gneist Rudolf hírneves jogtanár elnökölt az ülésen, a szászok

hü

apologetája,

Wattenbach

tanárvolt azeladó,

Bunsen

Kapp, Schlage, Eberty, Lipke, Herbertz, Kardorrf s

számos

parla- menti tag képezték a választmányt. Állítólag sokan voltak ott Berlin

elkel

^befolyásos köreibl.

A ^magyar

^közvéle-

mény

szintén sajnálta,

hogy

az angol jogviszonyok, az angol selfgovernment

kitn

ismerje, a ^Mill Stuartok né-

met párhuzamosa

^és a „Rechtsstaat" (jogállam) határozott

megvédje,

oly sajnálatosan felült a külföldi szásznémet kintornázásnak.

No

de megtörtént a

gylés

a

„magyarok

rettent uralma" ellen, ideiktatom az eredeti Protest fpasz- szusát:

„Der aufs

Neuedem

ungarischen Reichstag vorgelegte

Entwurf

eines Mittelschulgesetzes bedroht die siebenhun- derthjahrige deutsche Kultur des siebenbürger Sachscnstani- mes mit

dem

Untergange.

lm

Widerspruche mit den feier- lichsten

und

zweifellosesten

Bestimmungen

derjenigen Grundgesetze, auf welchen alléin dieneuerliche statsrecht- liche hinverleibitng Slebenbm^gens

und

insbesondere des Saclisenlandes in den

Gesamtverband

der ungarischen

Mo-

narchie beruht,

im

flagranten Widerspruche ^mit

dem

\ati- onalitátengesetze, welches dieGleichberechtigung der Spra- chen, vornehmlich auch

im

Unterrichte, garantirt, verfolgt dieser Gesetzentwurf

— und

in seiner gegenwartigen Fas- sung nochrücivsichtsloseralszuvor

—

^{dasZiel,dendeutschen}

Unterrichtdurch Madjarisirungdes gesamten Lehrerstandes zu

Grundé

zu richten. Er trifft nach zahllosen in gesetz- licher

und

administrativer

Form

erfolgten ungeheuerlichen Vergewaltigungen das Herz des siebenbürger DeutscJitnms.

Er ^ist die schneidigste

und

unverhüllteste Kriegserklárung, welchebisherin

dem

vielsprachigenLandewiderHunderttau- sende von treuen Untertanen deutscher Nationalitát

gewagt worden

ist. Seine Verwirklichung, indem sie die viel hun-

dert jáhrige GememscJiaft der siebenbürger Sachsen mit der wissenschaftlichen Bildung des Mutterlandes zerschneidet, reisst zugleich einé unausíüUbare Kluft zwischen der deut-

~

16

-

schen

und

der madjarischen Nation.

Das

deutsche Mutter- land, welches mitder österreichisch-ungarischen Monarchie

in Freundschaft lében will,

muss

daher

immer

lauter den

Warnungsruf

erheben, welchen auch máchtigere Völker nicht ohne Gefahr überhören."

A ^szövegbl

rútan kikandikál a szász lóláb s

kommen-

tár nélkül is sejthet, honnét keletkezett a magyarokat el-

sepr

^{operaházi müvihar.}

A magyar

országgylés, sajtó és

közvélemény

egyhangülag visszautasította a németorszcági Schulvereinnek hazánk belügyeibe való beavatkozását, ha- tározottan roszakaratnak jelentette ki azon törekvést,

hogy

a legkisebb jogérzet elvetésével egy

szomszéd

szövetséges ország alatvalóit nyilt htlenségre,a törvények megvetésére

tüzeli s a rágalmak piszkos fegyvereivel, a hazai németsé- get saját hazájaárulójává akarja nevelni.

Nem

voltak a pán-

germán

urakra látszólag hatással,a hazai nem-szász német- ségnek népgyülései, melyeken a

német

nyelven hozott határozatokban erélyesen visszautasították aberlini hívatlan dajkálkodást s alegnagyobb megvetésüket fejezték ki a kül- földi pénzsegélyekellen.

Ezen magyar-német

tiltakozó

gy-

lések egész sorozatát hozták a hazai

német

lapok, de a Schulvereín bizalmasai (Vertrauensmánner) perfid

módon

ig3^ekezték azok valódiságát kétségbe vonni s azok morális és politikai értékét

hazug

szinben ócsárolni.

Ezek

után bámulatos érzés foghat el mindenkit, ha a berlini Schulverein történetében (dr.

Vormeng

25. lap) a

„nagy harcz" után azt olvashatja,

hogy

a szászoknak mégis sikerült a középiskolai országos ^törvéjiy rendelkezéseit kiját- szani. Erre a szerepre az elhalt Teutsch szász vSzuperinten- denst érdemesiti nevezett Schulverein történész, amint irja:

y,

Neki

]w\.oi\. a föladat, atanügyet akként alakítani,

hogy

az uj törvény követelményeinek is elég tétessék, s az intézetek német jellege mégis megóvassék.

És

amint a dolog eleinte ki- vihetetlennek is látszott,

nagy

fáradságs

munka

^után mégis

') Lásd a Schulverein hivatalos lapját 1882. 3 és 4; számában lev Lügéwacker-félc czikkeket.

—

17

—

sikerült, amint

ma mondani

lehet, miután az átmenet ne héz idejét legyzhették'. (Lásd Schriften des Alig. dcutsch.

Schulvereins/Heft 2. Seite 25).

Hogy mennyiben

áll az a kibúvó a

magyar

törvények- bl, arra feleljenek a közoktatásügyünk elaltatott erdélyrészi

rei

s

egykedv

^{budapesti vezérei.}

A

^{Siebenb. Deutsches Tagblatt 1900.}

^május

^{29-iki szá-}

mában,

büszkén számol be valaki a szász iskolák mai ^álla- potáról s „giánzende Kulturrüstung"-nak nevezi,

hogy

az alig 180 ezer szásznak 5

fgymnáziuma,

2 algymnáziuma,

1

f-

¹ alreáltanodája van temérdek népiskolával,gazdasági iskolával stb. egyetemben.

A mely

földön a ,.magyarische barbarismus"

rémuralmának

kikürtölése mellett, a

német

iskolázásnak ekkora engedélyezettségével találkozhatnak,

a Schulverein elvakított németországi professorai, ott csak gylölettel telt „ungárok"

vagy

külföldrl belopódzott pán-

germán

kalózok irkálhattak a „németség kiirtásáról" s szór- hatták a

mocsok minden nemét

akenyéradó

magyar

hazára.

A

Schulverein történetébl

(Vormeng

25 lap) kitnik

még

^{az is,}

hogy

a szász tanulóknak egyleti ösztöndijak is

njaijtatnak arra a czélra, miszerint minél többen tanulhassa- nak a németbirodalmi eg3'etemeken.

A magyar kormány

figyelmének ki kellene terjedni íz^' efféle külföldi segélyezések

kell ellenrzésére s ha azon czélból adatnak,

hogy

Magyar- ország területére a szász-német hazafiatlan agitátorok ne- veltessenek, azoknak elfogadása szigorúan büntetend. Mert

nem

oly ártatlan tanulmányi czél forog ott kérdésben, hol

maguk

a Schulvereinok igy Írhatnak róluk:

„Fczél

vala,

hogy

stipendiwnok nyiijtásával arról gondoskodjunk, misze-

rint a birodalmi német fiskolák minél iöbb szász diáktól lá- togathatók legymek

Már

ezáltal élénk viszony fejldik az

si

anyaföld (Németország) s a második haza ^(ez Magyar- ország!) között.

A

fiatal

emberek

megtanulják a német

m-

veltséget becsülni (s a magyart gyalázni!) és Erdélybe visz- szatérve az átörökölt nyelvnek s szokásoknak elökarczosai lesznek."

Meglátszik ez a

„Fhlung"

s a kétféle

„nagyobb

s 2

—

18

—

kisebb hazának"

nemesbit

viszonya a szász ifjúság egy minoritásában,-melynek a józanabb szászságtól bizonyára

elitélt tagjaihoz érkezett a hallei egyetemi diákok

eme

üd-

vözl

^kiáltványa

:

„Erdélyiek!

Magyarhon

németjei! Szászok és svábok!

Mély

szomorúsággal vettük, mily szorongatott helyzetbe hozott benneteket a

magyar

dölyfsség.

Kemény

a küzde- lem, melyet át kell harczolnotok, de ne csüggedjetek, a né-

met

nép áll mögöttetek. H-a

mi

diákok tényleg a politikai napi kérdésekbe

nem

is avatkozhatunk, de fogadjuk nektek,

hogy

egy A^émefországért a Schcldetöl aKárpátokig, az északi tengertoí az Adriáig harczra kelünk, ha mint férfiak a poli- tikai életre befolyhatunk. „Alldeutschland, allewege!"

A

hazaárulás

min

csirái lehetnek

ama magyar

íöldön

él

ifjakban. kik ezt a

dics

táviratot hosannával fogadva,

még

leibzsurnáljukba is kitehettek?

A

^lecsufolt

^magyar

^földön

nekik

nem

volt e miatt

semmi

bántódástik,k\\\áQ,d.iöXmd.^'á.'í^'L- talt

német

földön kicsapták volna az

egyetemekrl

azt a né-

hány

lengyel diákot, ha a Minkievicz vagy Koscziusko ün- nepre politikai vonatkoztatás nélkül táviratban lelkesednek,

vagy

az eltiprott Lengyelország visszaállítását ha csak va- lami lyrai költemén3^ek allegorikus kifejezéseiben is emle- getni s énekelni merték volna!

A

berlini Schulverein saját kimutatása szerint a követ-

kez

támogatásokat küldte hazánkba

:

1874-ben ^{. . .}

5000

márkát 1891-ben .

1892-ben .

1895-ben ^. 1896-ban ^. 1897-ben .

1898-ban ^. [indezek csak a

Vo

9037

6230 3489 2418 2954

57¹1 „

'meng-féle

könyvbl

átvett s bizo- nyára

nem

a teljes számokat nyújtó adatok, mert a Schul- verein

mködésének

titkos fülkéi is vannak,

hogy

azidegen hatóságok figyelmét elkerüljék.

Már

a

gylések

megváltoz-

tatott szabál3'zatából is kitnik,

hogy

ügyes óvatosságból,

—

19

—

az elintézni valókat

nem

a n3'ilvános

nagygyléseken

(Hauptversanimlung) tárgyalják.

A

„kényesebb" dolgokat a

nagygylést megelz

„Vertretertag"-ok intézik el

A

Vor- meng-féle iratban erre vonatkozólag ez áll: „Damit

war

der

Schwerpunkt

^der Vereinsverhandlungen von jetzt ab

dem

Vertretertage zugewiesen,

und

mit Recht.

Dmn

eíne grosse öffentliche Versamrnlun^ komite unmöglich über schwierige Fragen des inneren

und

áusseren Vereinslebens mit der nötigen Kenntniss verhátidéin^'- die vertraulichcn Derichte über die Tátigkeit des Vereines

und

über

zweckmássige

Verwendung von Geldmitteln in bedrohten

Gegenden

^entge- gennehmen.*' (11-ik lapon.)

Ujabb idben

„Ortsgruppe"-k és

Gau-ok

(fiókok) föl- állitásával a Schulvereintdeczentralizálták

shogy

a

„nmnka"

intenzivebb s közvetlenebb lehessen,

minden

tiókegyletnek a ^helyi fekvéshez mérten, vagy az agitáló összeköttetések folytán, külön munkaterületet osztottak be. így a szász- országi íiók Csehországban, a ^frankfurti Tirolban, a jenai pedig Erdélyben^) végzi ezentúl a

pángermánizmus

viszályt

hint

föladatait.

Egyik leghatalmasabb, de hazánkra nézve egyúttal legveszedelmesebb eszköze a berlini Schulvereinnek. a nyomtatványok, röpiratok,

könyvek

ingyenes

vagy

olcsó szétküldése s a külföldön

lev

németségnek népkönyvtárak- kal való megajándékozása.

Az

óriási

német

könyvkereske- delem ^itt azonnal segítségére jött az egyesületnek.

Három

lipcsei kiadó : Bibliographisches Institut, Keils Nachfolger és Alfréd Yörster, fölhívást intézett az összes

német

könyv- kereskedkhöz, kérve

ket könyvek

adományozására. Két év alatt több mint 33,863 kötet

gylt

össze, melyeket a szorongatott helyekre (bedrángten Orten) elküldeni,

maga

Vörster

könyvkerasked

vállalkozott.

A

Schulverein ^igaz- gatósága

késbb

külön könyvraktárost (Weiss Buchhándler)

tartott Lipcsében Idvel

minden

könyvküldést Berlinbe az egylet fszékhclyébe tettek át, hol jelenleg a „Xikolaische

Buchhandlung"

küldözi szét a „hasznos" olvasmányokat.

') Scliulthciss. Deutschnationales Vereinswesen. 45. lapon.

-

20

—

A Schulverein hazánk

déli részében.

Évek

óta

nagy

erfeszítéseket végez a Schulverein, a hazánk déli részében

él

németség pangernián megmételye- zésében Wastian és

Rohmeder

németországi schulrathok- nak, hazánk ezeréves fönnállása ünneplésének alkalmával kiadott s bennijnket példátlanul gyalázó irataiban*)

már

hangzottak sóvárgó kiáltások, vájjon a déli

megyék német

lakosságában

nem

lehetne a „szunnyadó' nemzeti öntuda- tot" fölébreszteni, ha az erdélyi szászok azokkal

bensbb

érintkezésbejönnének?

A

Schulverein

nagygyléseinek

be- szédeiben többször követeltek

módokat

éssegélyeketeczélra nézve, mert mint V^ormeng ur hangoztatta „ha egyszer a

hamu

^alatt

szunnyadó

nemzeti tüz lángra lobbant, akkor a világ semmiféle hatalma se képes ketelnemzetietleniteni'"

(Vormeng

47 lapon

J

Midn

egy év eltt ezen röpirat

els

kiadása megje-

lent, egy temesvári

elkel

ur levelében ezeket irta

nekem

^:

„Sajnos,

hogy nagy

tanulmánnyal irott

müve

oly

idben

jelen meg, mikor a nemzeti érdekek iránti érzék

megtom-

pult s a kicsinyesked czivódások

csaknem vakká*

tették társadalmunkat,a nemzetünket megöléssel

fenyeget

vesze- delem iránt

Hiszem

azonban

még sem

fog nyomtalanul el-

veszni kiáltó szava

Én fájdalommal

constatálom,

\\ogy a

müvében

jelzett veszedelem, itt a nemzetiségi izga- tások iránt annyira fogékony délvidéken

már

^isjelentkezik.

A német

zúglapok

gomba módra

szaporodnak s a gross deiitsclitlnim iranh lelkesedés, valamint a magyarság elleni

gylölet napról-napra

ersebben

jelentkezik.

A

Schulverein

már nemcsak

a kisebb városokban hódit, lapokat állitva s

az iskolaszékekben tiltakozva a

magyar

hazafias irány ellen,

hanem

mint legújabban hallom, most

már

Temesvárott is

lapot akar alapitani" stb. stb.

Ma

(1901. ^ápril 24),

midn

e sorokat irom,

már

több helyütt gyújtogat a délvidéken a külföldrl is segéh'ezett

*l ^^'a'^tian. Ungarns Tausendjahrung iiu (leutschem Lichte. Lehman.

München 1896.

—

21

—

pangermán

^sajtó.

Temesvár

^{is kapott,} a zöldszász színezet- hez hasonló«németnemzeti lapot s annak

minden számában

vezérczikkekben es újdonságokban ^teli torokkal szidhatják a

„magvar

^rabigát.'

A

politikai hatóságaink,ügyészségeink kicsinyes

egykedvséggel

méláztak azeltt ^ily jelenségek- kel

szemben

; a

magyar

társadalomnak gyér rségével alig

néhány

év

múlva

Temesvár, Kikinda, Pancsova, Fehértem-

plom

s több délvidéki városból,

ers

németnemzeti

áram

fogja

nemcsak

a magyarosodás és magyarul érzés nyugodt

területeit eliszapolni,

hanem

a brassói, nagyszebeni zöld- szász mintára a

magyar

n\'elv,

magyar mveldés

^{s a}

^ma-

gyar állam ellen is nyilt és alattomos harcz fog ^kitörni.

A

„Magyarország", a „Budapesti Hirlap" legjobb

nem-

zeti irányú napilapjaink egy szóval se emiitették azon el-

lenakcziót, melyet a kolozsvári ^tanári kar kebelében

meg-

kezdettem egy év eltt.

Ma

^{1901. ápril 23.}

^számában

^a

„Magyarország" érdekes levelet hoz egy temesi birtokos tollából, ^;i délvidéki

pangermán mozgalom

veszedelmét fej- tegeti.

Xós

édes _jó magyarjaim, legyetek nyugodtan, a

ma-

gyar

kormány

s a

magyar

társadalom nemi fog

semmit

se tenni; valaha lehetett volna praeservative eljárni, mieltt a baj keletkezett volna,

ma már

csak curative lehetne intéz- kedni, mert a

pangermán

fekély jól kifejlett az államtesten.

Az

orvos elkésett

!

Tzgatníik zárt borítékban küldött németországi röpira- tokkal; izgatnak hirlapi czikkekkel, s megküldik azoknak gyalázóbb számait azoknak, kikrl tudomást ^nyertek,

hogy

a

pangermán

eszmékért fogékonyabbak.

A

^{legkisebb okot}

is izgatás eszközévé tudják fölhasználni, mint az az Erödi- féle „Ünnepi daloskönyv" eseténél bebizonyult.

Ezen szerz

elkövette azon kis tapintatlanságot,

hogy

a sokhazafias dal

közé a

..Háromszín

lobogó"

czimü

dalt is bevette, mely- nek egyik passzusában

„Xcm

^fekete, mint a

német

lelkület, ki

nem

tudja hol terem a becsület'' -- _áll. Hátigaz.

nekünk

magyaroknak

ezer év óta sokat kellett a határainkon ^túl uralkodó

némettl eltrnünk

; alkotmányunk, szabadságunk, nyelvünk folyton veszélyben volt; legjobbjaink

német

pa-

—

22

—

rancsra, Ítéletre,

kommandóra

akasztattak fel

vagy

lövettek

agyon

; irtóztató az egész históriánk a német okozta szen- vedésekti.

A

ki ismeri ezeket,

nem

is csodálkozik azon, hog}^ nótában a „német fekete lelkét' emlegetjük.

De

aDa- loskönyvben

még

^{se volt} ilyennek helye, mivel

ama könyv

iskolai ünnepélyekre szólott.Mert ime

mi

történt!

A

millenium elolt a Schulverein emberei roppant szük- ségben voltak;

nem

történt

semmi

„rettenetes brutalitás" a

magyarok

részérl,

melynek

segélyével a németeket a bu- dapesti kiállítás látogatásától elriasztani lehetett volna.Kap- ták magukat, elvették a „Daloskönyv" bibijét s az Elba

torkolatától a

Küküllig

lehetetta „madjarischeGemeinheit"

„madjarische Rassenfeier ^• éktelen orditmányait olvasni.

A

czéljuknak megfelelen kiáltozták:

„W\Q

sollen deutsche Gemeinden, wie sollen deutsche A'olksstámrne in

Ungarn

die Feier (a millenium) mitmachen,

wenn

ihrdieserCharak-

ter aufgepragt wird" ! ! --

A

falusi tanitó iskolába

nem

való versére, irtóztató epeáradás fogta el a brassói „Kronstádter Zeitung"-ot s szokásosan kezdtea

„magyar

szemtelenséget"

tárg3^alni s azt az egész magyarságra vonatkoztatva, gyalá- zatnak kikürtlni

A

brassói városi

közgylésen

Lurtz zöld- szász

ügyvéd

„Besudelung des deutschen

Namens"

refrain alatt fújta fel a dolgot s a „tudósítók- igyekeztek Német- ország lapjaiban az esetet kell

magyar köpdös kommen-

tárral közhírré tenni.

Ennek

viszhangjául olvashatjuk az emiitett Wastian-féle millenium-gyalázó iratban

els

izben azt az „örömhírt",

hogy

a németség

Fehértemplomban

is

megmozdult

a

magyar

uralom ellen. „Das von einem

mad-

jarischen Chauvinisten herausgegebene, für die Schulen bestimmte viilUjiiumsliederbuch^ welches in einem seiner Lieder eine offene

Verhöhnung

des Deutschtums enthált, hat in Ungarisch-Weisskirchen den vergliimne7iden Funken

jiationaler Begeisterung angefacht.

Von

dórt aus ist der

Ruf

ergangen, gegen diese an den Deutschen verübte

Schmach

entschieden Stellung zu nehmen. Dieses Ereigniss, so ge- ringfügig es auch aufden erstenBlickerscheinenmag,sollte nicht übersehen

werden und

gerade den Siebenbüéger Sach-

—

23

—

sen den

Gedanken

naherrücken, X'ersauintes nachzuholen

und

Fühlujio- zu sucJien mit der in sich geschlossenen, wirt- schafllich blühenden dtutschen Bev'ólkermig Südimgarns''

Épen

ezen okból, ht\í;y a legkisebb dolgot az agitáczió czéljából világhistoriávíi kürtölik, vigyáznunk, kérlethetet- len szigorral

rködnünk

kellene,

hogy

a zöldszász penésza délmagyar

megyék

németségét el ne lepje.

Roppant kiterjedt

mködése

van a berlini Schulve- reinnek az osztrák tartományokban.

Az

1898-iki kimutatás szerint a támogatásra szánt 65,405 márkából ug3'anazon évben 30,707

márka ment

Csehország, Morvaország ^és Sziléziába

A

németség Ausztriában ^teljes szabadon fogad- hatja el az idegen németországi „segélyt" s az osztrák

kormány

csak ott elegyedik a

pángermán mködésbe,

hol az a cseh. lengyel iskolaegyletekkel összeütközésbe jött.

A

nyári utazásainkban több helyütt

még íürdkben

is

láthatjuk a berlini Schv. fölhívását a 3 márkás évi tagságra.

„A

^ki

nem

akarja nyugodtan nézni"

—

áll ebben az Aufrufban

—

-hogy a csehek, lengyelek, magyarok, szlovének s olaszok

buzgón

oda törekedjenek,

hogy német

törzsrokonainkat anyanyelvüktl megrabolják, az lépjen be a Schulverein tagjai közé." Másutt pedig: „Gondoljatok a Schulvereinre játékoknál, végrendeleteknél és ünnepéh'ek- nél!"

Hogy

az ily

nagynémet

„Kulturarbeit"

min

hely- zetbe sodorta a

szomszéd

Ausztriát, azt politikailag

már

mindenki tudja nálunk; de

hogy

az összes nemzetiségek összeveszitésével társadalmilag, íorgalmilag, kereskedelmi- leg mily trhetetlen viszon3'ok okoztattak. azt csak

úgy

érezhetjük, ha esetleg valamely vegyesnyelvü osztrák tarto-

mányban vagy

városban utazunk..

A

^bécsi

német

kibojkot- tálja a pilseni sört, mert a gyáros cseh

—

a prágai cseh

nem

vásárol absolute

német

kereskedtl, Reichenberg utczáin pedig plakátok hirdetik „Kauft nur bei Deutschen ^!*

stb. bámulatos bárgyú osztrák állapotok, a Schulverein ^sze- relmes pislantásáért!

A

berlini egylet befolyása és támogatásával aknáznak

még

a

szomszédban

a „német Cseherd-szövetség" a