JAKAB ÉVA
*Gondolatok Pólay Elemér korai tanulmányaihoz:
a nemzeti szocializmus és a római jog
Jelen tanulmány Pólay Elemér háború előtti illetve a háborús években közzétett publikáci- óival foglalkozik, azokat próbálja elemezni kontextusukban, azaz lehetőség szerint kora- beli politikai és egyetemi környezetükbe ágyazva.1 A vizsgálódás középpontjában első- sorban Pólay egyik korai, kevésbé ismert munkája áll, amelynek címe „A német nemzeti szocialista jogfelfogás és a római jog”. Az írás a bibliográfiai adatok szerint 1939-ben került közlésre, de valójában a Miskolci Jogászélet 1938. évi 7-8. (szeptember-október) és 8-9. (november-december) füzetében látott először napvilágot, két részletben.2
Köztudomású, hogy Pólay 1938-ban a Miskolci Evangélikus Jogakadémia ösztöndí- jával Berlinben tanult, a Friedrich Wilhelm Tudományegyetemen, ahol Paul Koschaker3 római jogi és Werner Sombart4 gazdaságtörténeti előadásait hallgatta. Az itt elemzendő
* egyetemi tanár, SZTE Állam- és Jogtudományi Kar Római Jogi Tanszék
1 Ezen tanulmány rövidített változata része a Szegedi Professzorok életútját bemutató kötetnek A szegedi Tudományegyetem jogász professzorai I. FORVM Acta Jur. et Pol. X. évf. 1. szám. Szeged, 2020. Pólay Elemér életútját itt nem kívánom részletesen taglalni; a témához vö. JAKAB ÉVA: Tudós és kora: Pólay Elemér életútjáról. In: Acta Facultatis Politico-Iuridicae Universitatis Budapestiensis de Rolando Eötvös nominatae. tom. LII. ann. 2015. 17–32. pp.; P.SZABÓ BÉLA: A Debreceni Tudományegyetem jogi karának szerepe Brósz Róbert és Pólay Elemér pályakezdésében. Acta Facultatis Politico-Iuridicae Universitatis Budapestiensis de Rolando Eötvös nominatae, tom. LII, ann. 2015. 46.p;MOLNÁR IMRE: Pólay Elemér. In:
Hamza Gábor (szerk.): Magyar Jogtudósok I. Budapest, 1999.; MOLNÁR IMRE: A római jog professzorai a szegedi egyetemen. Acta Universitatis Szegediensis. Acta Juridica et Politica. Szeged, 1999. 7–12. pp.
Pólay 1945-től jogakadémiai rendkívüli tanár, majd habilitációja után, 1946-tól a Jogakadémia címzetes rendes tanára. vö. STIPTA ISTVÁN: A Miskolci Evangélikus Jogakadémia (1919–1945). In: Kajtár István – Pohánka Éva (szerk.): A Pécsi Püspöki Joglyceum emlékezete 1833–1923. Pécs, 2009.83. p.
2 A „Miskolci Jogászélet” a Tiszai Evangélikus Egyházkerület Miskolci Jogakadémiájának hivatalos lapja volt, felelős szerkesztője évekig Zsedényi Béla dr. egyetemi magántanár, jogakadémiai nyilvános rendes tanár. BRUCKNER GYŐZŐ: A miskolci jogakadémia múltja és kultúrmunkássága. Dobossy Istán – Stipta Ist- ván (szerk.). Miskolc, 1996. 108–109 pp. kiemeli, hogy a Miskolci Jogászélet népszerű és „kelendő” tudo- mányos folyóiratnak számított, amely szakmai körökben tekintéllyel rendelkezett. Profiljába tartozott töb- bek között aktuális szakmai problémák kritikai szellemben való megvitatása. Törekedett ugyanakkor „köze- li és távoli országok újabb alkotmányával és társadalmi problémakörével” is foglalkozni, elmélyült tanul- mányokban. Itt említi Bruckner Pólay vonatkozó cikkét.
3 Paul Koschaker életművével, berlini éveivel alább foglalkozunk.
4 Werner Sombart (1863–1941) ugyan 1933-ban már emeritus lett, de 1938-ig még oktatott a Friedrich- Wilhelm-Egyetemen. Sombart neves szociológus és közgazdász, aki 1933-tól az Akademie für Deutsches
cikkében összefoglalt tapasztalatai a nemzeti szocialista eszmékről feltehetően főleg berlini élményeiből származhattak, bár az NSDAP által a római jog ellen indított táma- dások Magyarországon is hagytak nyomokat.
A magyar jogtudomány hagyományosan német-orientált volt, erre predesztinálta az ország történelme. A két világháború közti időszakban a hivatalos kultúrpolitika is köl- csönösen (német és magyar részről egyaránt) ösztönözte a kétoldalú tudományos- kulturális kapcsolatok szorosabbra fonását.5 Például 1935 júniusában az NSDAP támo- gatásával, Walter Raeke6 vezetésével népes jogász delegáció érkezett egy hétre Magya- rországra, a hivatalos német ideológia terjesztése céljából.7 Az 1933-ban alapított Akademie für Deutsches Recht Külügyi Osztálya ösztönözte a jog-összehasonlító kuta- tásokat, a magyar kapcsolatokra munkaközösséget hozott létre (Arbeitsgemeinschaft für Deutsch-Ungarische Rechtsbeziehungen), majd az Akadémia levelező tagjai közé emelt több neves magyar jogtudóst.8 A Harmadik Birodalom jogpolitikájáról számos elemző írás jelent meg akkoriban Magyarországon.
I. Viharok a római jog oktatása körül
A „nemzeti szocialista jogfelfogás” tehát több csatornán áramlott hazánkba. A római jog elleni német politikai hadjárat különösen az 1936-os Országos Felsőoktatási Kong- resszuson robbant ki, ahol többen a római jog oktatása ellen szólaltak fel.
Valószínűleg nem véletlen, hogy éppen ekkor került terítékre a római jog Magyaror- szágon. Ugyan az NSDAP Parteiprogramm 19. pontja,9 amely a római jog elleni táma- dást ideológiai téren elindította, 1920-ból datálódik – de 1935 januárjában lépett életbe Németországban a Karl August Eckhardt10 által kidolgozott új Studienplan (mintatan- terv), amely a római jog óraszámát a német egyetemeken lényegesen megrövidítette.11 A helyzet komolyságának érzékeltetésére elég egy rövid idézet Eckhardt 1935-ös írásá- ból: „Noch immer lebt die deutsche Rechtswissenschaft in den Gedankengängen des
Recht tagja, de a Preussische Akademie der Wissenschaften és a Bayerische Akademie der Wissenschaften is tagjai közé választotta.
5 A témához vö. HERGER CSABÁNÉ: Az igazságosság és a jogtalanság határai a magyar magánjogban (1920–1944). JURA 2019/1.95. p., 97–100. pp.
6 Raeke Reichstag-képviselő volt, és a Deutscher Anwaltsverein elnöke, aki a német ügyvédi kamara rasszis- ta tisztogatásának egyik korifeusaként tűnt ki.
7 HERGER 2019, 97. p
8 HERGER 2019, 99. p. említi Magyary Zoltán, Mikecz Ödön, Oswald István, Stolpa József, Töreky Géza, Vladár Gábor és Radocsay László nevét.
9 A nemzeti szocialista párt e programpontjához vö. PIELER, PETER E.: Das römische Recht im nazionalsozialistischen Staat. In: Davy, Ulrike –Fuchs, Helmut –Hofmeister, Herbert –Marte, Judith –Reiter, Ilse (szerk.), Nationalsozialismus und Recht. Wien, 1990. 440 p.; BEGGIO, TOMMASO: Paul Koschaker (1879–1951).
Rediscovering the Roman Foundations of European Legal Tradition, 2. Aufl. Heidelberg, 2018. 227–230. pp.
10 Karl August Eckhardt, az NSDAP tagja és SS Sturmbannfürer, a reform szellemi atyja.
11 Vö. BEGGIO, TOMMASO: Paul Koschaker und die Reform des romanistischen Rechtsstudiums in Deutschland. Ein unveröffentlichtes Dokument. ZRG RA 135 (2018) 645–646. pp.; FRASSEK, RALF: Steter Tropfen hölt den Stein – Juristenausbildung im Nationalsozialismus und danach. ZRG GA 117 (2000) 294 p.; FINKENAUER, THOMAS: Die Romanistische Abteilung der Savigny-Zeitschrift im Nationalsozialismus.
ZRG RA 134 (2017) 2. p. A vonatkozó szöveget idézi ECKHARDT, KARL AUGUST: Das Studium der Rechtswissenschaft. Hamburg, 1935. 7. p.
römisch-gemeinen Rechts ..., die geistige Grundhaltung wird heute noch durch das Pandektensystem bestimmt. Diesem System gilt unser Kampf.” Kézenfekvő, hogy a németországi fejlemények ösztönözték a hazai szakma egyes képviselőit a frontális támadásra a római jog ellen.
A kongresszusi heves vitában végül Vladár Gábor (a későbbi igazságügyminiszter) torkollta le a támadókat: „azok a kívánságok, amelyek a római jog tanításának vissza- szorítása iránt merültek fel, alkalmasint a Németországban lábra kapott jelszavas divat- ból táplálkoznak.”12
Vladár Gábor mérsékelt szemléletét a németországi változások vonatkozásában jól érzékelteti például a Csánk Béla „Jogászi hivatások a Harmadik Birodalomban” című, 1941-ben publikált kötetéhez írt Előszója. Itt az első bekezdés még arról a mély benyo- másról szól, amit a német jogrendszerben beállott változások ismertetése az olvasóra gyakorol. De azzal folytatja, hogy a sok új ismeretet össze kell vetni a már meglévő ismereteinkkel, és annak tükrében értékelni.13 Azt is kiemeli, hogy a német átalakulás
„forradalmi” jelenség, amely „hat-hét évi forrongó korszak képét tárja elénk. Maguk a németek ’Umbau’, ’neue Grundlegung’, ’Revolution’ s más efféle, a gyökerekig hatoló újítást jelentő kifejezésekkel jelölik meg ennek a korszaknak a jogi életét.”14 Ebben a
„jogi forradalomban” megkérdőjeleztek olyan alapvető tételeket is, mint a jogforrások hierarchiája, a jogszabály és a bíró viszonya, a közjog és a magánjog viszonya, vagy az erkölcs és jog kapcsolata. Vladár hangsúlyozza, hogy a folyamat, amelyen a „világnéze- tek harca” nagy szerepet kapott, még nem zárult le; a forradalmi lendület tehetetlenségi ereje sok túlzáshoz vezetett.15 Majd óvatosan figyelmeztet, hogy a nemzeti szocialista eszmék magyarországi importját nem kellene siettetni: „A változásokhoz való puszta hozzáigazodás egymagában azonban még nem ’fejlődés’. Fejlődéssé azzal válik, ha értékeléssel jár együtt, vagyis ha együtt jár annak vizsgálatával, hogy a változás irányá- ban való haladás a nemzet szempontjából értékes-e, nem helyesebb-e a változás elhárí- tása … vagy legalább egyelőre a közömbösítés (begubózás, mint a nóta is szól: ’Ha látom a förgeteg elejét, Begyűröm a süvegem tetejét’).”16
A római jog visszaszorítása 1936-ban hazánkban lekerült a napirendről — nem kis mértékben Vladár Gábor határozott kiállása révén —, azaz a tanrendekben megmaradt a heti nyolc órás előadás két szemeszteren keresztül.
Pólay 1936-ban még nem tagja az akadémiai köröknek, hisz ekkor még egyetemi ta- nulmányait sem fejezte be. Közismert, hogy a Miskolci Evangélikus Jogakadémián 1933- 1937 között tanult, majd ezután a doktori szigorlatot (rigorosum) Pécsett,17 az Erzsébet Tudományegyetemen tette le: 1937-ben a jogtudományit, 1938-ban az államtudományit
12 Vladár Gábor véleményére szintén hivatkozik PÓLAY ELEMÉR: A római jog oktatása a két világháború között Magyarországon. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae, Acta Juridica et Politica, tom. XIX. Fasc. 2. Szeged, 1972. 8. p.
13 VLADÁR GÁBOR: Előszó. In: Csánk Béla, Jogászi hivatások a Harmadik Birodalomban. Budapest, 1941. IV.
14 VLADÁR u.ott.
15 VLADÁR 1941, V.
16 VLADÁR 1941, VI.
17 A kortársak szerint az evangélikus vallású hallgatók többnyire Pécset választották a doktori szigorlatok letételére.
(doctor iuris utriusque).18 A felsőoktatási feszültségekkel közelebbről valószínűleg csak később, berlini tanulmányai során, illetve onnan való hazatérése után szembesült.
A nemzeti szocialista támadások valódi veszedelmet jelentettek, amelyre a hazai romanisztika képviselői rendre reflektáltak.19 Óriás Nándor és Személyi Kálmán írásai a római jogban megtestesülő keresztény elemekre hívták fel a figyelmet, ezekre hivatkoz- va érveltek a római jog fontossága mellett.20 Kiss Albert a római jog és a germán jog viszonyát vette vizsgálat alá és arra a következtetésre jutott, hogy a két jogrendszer között nem észlelhető az a mély különbség, amit az NSDAP propagál.21 Mivel a nemze- ti szocialista támadások elsősorban a római magánjognak a pandektisztika által kimun- kált formáját érintették, Óriás Nándor a római közjog előtérbe állítását, az oktatásba való bevezetését javasolta.22
Az Országos Felsőoktatási Kongresszuson a Szegedi Tudományegyetemet képviselő Túry Sándor Kornél, aki kereskedelmi jogot oktatott, kiemelte, hogy a római jogból azokat a részeket kell oktatni (és azokat mindenképpen oktatni kell), amelyek „a mo- dern jogrendszerekben is meglévő modern gondolatnak kifejezői”, azaz mintegy mo- dern ius gentiumnak tekinthetők.23
Pólay Elemér ugyan ekkor még nem tartozott az egyetemi oktatók közé, de a római jogot fenyegető veszélyekről tanárai vagy a sajtó révén tudomást szerezhetett. Az vi- szont bizonyosra vehető, hogy berlini tanulmányai alatt közelebbről szembesült a nem- zeti szocialista koncepcióval és annak kirajzolódó következményeivel a németországi egyetemi oktatásban. Mielőtt ezt a római jog elleni politikai hajtóvadászatot közelebbről szemügyre vennénk, érdemes néhány szóval ismertetni Pólay berlini mentorának, Paul Koschakernek az életútját, munkásságát és egy témába vágó fontos tanulmányát.
II. Paul Koschaker – Berlin 1938
Amint fent már említettük, a frissen doktorált Pólay Elemért a Miskolci Evangélikus Jogakadémia tanulmányi ösztöndíjban részesítette, amellyel 1938-ban Németországban, Berlinben tovább csiszolta jogi ismereteit. Ekkor Berlinben Paul Koschaker (1879- 1951) osztrák származású professzor oktatta a római jogot, aki kora egyik legtekintélye-
18 JAKAB 2015,18.
19 A nemzeti szocialista támadások hatására a római jog képviselői a német és az osztrák egyetemeken is hasonló Anpassung-stratégiákat fejlesztettek ki: a politika által kifogásolt keleti hatásokat tükröző jusztiniánuszi jog helyett a klasszikus jog centrumba állítása, a germán és római jogi normák párhuzamba állítása, bizonyos alapvető értékek – hűség, közösségi jelleg, vezérelv – kiemelése, vö. FINKENAUER 2017, 2–3 pp.; MEISSEL, FRANZ-STEFAN – WEDRAC, STEFAN: Strategien der Anpassung – Römisches Recht im Zeichen des Hakenkreutzes. In: Meissel, F.-S. – Olechowski, Th. – Reiter-Zatloukal, I. – Schima, S.
(szerk.), Vertriebenes Recht – Vertreibendes Recht. Juridicum Spotlight II, Wien, 2012. 44 p.; STOLLEIS, MICHAEL: Gemeinwohlformen im nationalistischen Recht. Berlin, 1974. 32–36. pp.
20 ÓRIÁS NÁNDOR: A római jog tanulásának mai jelentősége. Eger, 1936.; SZEMÉLYI KÁLMÁN: Keresztény eszmék hatása a római kötelmi jog kifejlődésére. Szeged, 1939. Vö. PÓLAY 1972, 17–18. pp.
21 KISS ALBERT: A római jog receptiója a germán jogban, s annak hatása az európai jogfejlődésre. Szeged, 1937 – különösen a 9. oldaltól.
22 ÓRIÁS 1936, 7–8. pp.
23 Magyar Felsőoktatás II. k. 93. l; idézet PÓLAY 1972, 18. p. alapján.
sebb római jogászának számított.24 Koschaker Grazból indult, majd habilitációja után először Innsbruckba hívták (1908), de ugyanekkor ordinarius professor kinevezést ajánlottak neki Prágában is, ezért Prága mellett döntött, ahol 1909-ben kezdett el oktat- ni. 1915-1936 között Lipcsében állt az egyetemi katedrán; ott fordult figyelme az ékírá- sos táblák felé. Lipcsében abban az időben kiváló kutatói gárda gyűlt össze, ami kedve- zett a multidiszciplináris irányzat kialakulásának. Ehhez a periódushoz fűződik a Keilschriftrecht, a babyloni agyagtáblák jogát kutató irányzat Koschaker általi megala- pítása.25 1936-ban Koschaker mégis elfogadta a kinevezést a Römisches Recht und vergleichende Rechtsgeschichte berlini tanszéke élére, ahol a római jog mellett az ékírá- sos táblák, a korai keleti jogi kultúrák tudományos kutatását tovább fejleszti.26
Lipcséből való távozása keserű szájízzel történt: a békés, magas szintű tudományos életet letörte több kiemelkedő szaktudású, elismert zsidó származású professzor elbocsátá- sa. Maga Koschaker írja önéletrajzában: „Der Nationalsozialismus hat das alles zerstört … Ich fuhr nach Berlin, um mich beim Reichsministerium zu beschweren …”27 Panaszát ugyan nem vették figyelembe, de felajánlották neki az éppen megüresedett berlini katedrát – Savigny egykori katedráját a Friedrich-Wilhelms-Universität Jogi Karán.28
Koschaker az „összehasonlító jogtörténet” egyik atyja, aki rámutatott, hogy a görög és római jogrendszerben számos keleti befolyás észlelhető.29 Berlinben is kutatócsoportot szervezett az ókori keleti jogok kutatására (Seminar für Rechtsgeschichte des Alten Orients).
Életútjának egyik fontos állomása, hogy 1936-ban bekerült a Savigny Zeitschrift szerkesztői gárdájába, ahonnan Ernst Levy és Ernst Rabel zsidó származásuk miatt politikai nyomásra távozni kényszerültek.30 Rabel már 1934 januárjában visszavonult és kifejezetten Koschakert ajánlotta utódjának.31 Koschaker azonban ekkor még nem fo- gadta el a felajánlott posztot, csak később lépett be a szerkesztők közé, amikor Lepold Wenger elhagyta Németországot a bécsi katedra kedvéért, és megüresedett a helye.32
Koschaker személyisége és kutatásai nagy hatást gyakoroltak Pólayra – hisz a Sztehló Zoltán vezette Római jogi szemináriumban is már fogékonnyá vált az összeha- sonlító szemléletű, az ókori Kelet jogrendszereit is figyelembe vevő kutatási irányzatra.
24 Koschaker Klagenfurtban született, Grazban abszolválta jogi tanulmányait, majd ott szerzett doktori foko- zatot is (sub auspiciis Imperatoris). Grazi tanára, Hanausek küldte aspirálni Lipcsébe, Ludwig Mitteishoz – akivel kezdetben nehezen jött ki, de később hű tanítványává vált. Vö. BEGGIO 2018a, 33–35. pp.
25 KOSCHAKER,PAUL: Forschungen und Ergebnisse in den keilschriftlichen Rechtsquellen. ZRG RA 40 (1929) 188–201. pp.; PFEIFER, GUIDO: Keilschriftrechte und historische Rechtsvergleichung – methodengeschichtliche Bemerkungen am Beispiel der Eviktionsgarantie in Bürgschaftsform. In: Adrian Schmidt-Recla – Eva Schumann – Frank Theissen (szerk.), Sachsen im Spiegel des Rechts. Ius commune Propriumque. Köln, Weimar, Wien, 2001, 11. p.
26 BEGGIO 2018b, 660–662. pp.
27 KOSCHAKER, PAUL: Selbstdarstellung. In: N. Grass (szerk.), Österreichische Geschichtswissenschaft der Gegenwart in Selbstdarstellungen. Milano, 1951. 117. p.
28 BEGGIO 2018a, 64–67. pp.; Beggio 2018b, 650–652. pp.
29 V.ö. RIES, GERHARRD: Koschaker, Paul. Neue Deutsche Biographie (NDB). 12. kötet. Berlin, 1980. 680.
p.; MARIO VARVARO: La ’antike Rechtsgeschichte’, la ’Interpolationsforschung’ e una lettera inedita di Koschaker a Riccobono. In: AUPA 54 (2010–2011) 303–315. pp.
30 A Savigny Zeitschrift Római jogi részlege is átesett a Gleichschaltung előidézte „arizáláson”: zsidó származású kutatók cikkeit nem közölték, és rájuk hivatkozni is tilossá vált. Vö. a témához FINKENAUER 2017, 3. p.
31 FINKENAUER 2017, 11–12. pp.
32 FINKENAUER 2017, 12. p.
Ezt tükrözi néhány korai tudományos írásának témaválasztása is: Hammurabi törvény- gyűjteményének büntetőjoga33; illetve a régi Egyiptom öntöző kultúrája.34 A Sztehló és Koschaker által egyaránt képviselt kutatási irányzat jellemzője egyrészt az erős dogma- tikai véna, másrészt az összehasonlító jogi törekvés, a multidiszciplináris szemlélet35 — amely egész munkássága alatt meghatározónak bizonyult Pólay felfogására is. Egyéb- ként a Koschaker köré csoportosuló Juristisches Seminar üléseit az 1937/38-as tanév- ben számos később híressé vált romanista látogatta; elég itt megemlíteni Antonio Guarino,36 Emilio Betti, Below és Walter Erbe nevét.37
Amint azt fent már említettük, a Pólayt Berlinben ért benyomások feldolgozásának tűnik az 1938-ban megjelent hosszú tanulmány, amelynek címe az első pillantásra né- mileg zavart keltő: „A német nemzeti szocialista jogfelfogás és a római jog”. De már az írás első sorai hű képet adnak a szerző igaz hitvallásáról: „’A nemzeti szocializmus – mondja Wilhelm Coblitz, a német Reichsrechtsamt vezetője – történelmi feladatát és legelsőbbrendű kötelességét abban látja, hogy a német népnek német jogot adjon.’ E mondat élesen megvilágítja, hogy miért aktuális a római jog helyzetének kérdése a nemzeti szocialista Németbirodalomban.”38
Szembeszökő egybeesés, hogy Paul Koschaker 1938-ban 86 oldalas kismonográfiát je- lentetett meg „Die Krise des römischen Rechts und die romanistische Rechtswissenschaft”
címmel. A tanulmány a „Schriften der Akademie für Deutsches Recht, herausgegeben vom Präsidenten der Akademie für Deutsches Recht Reichsminister Dr. Frank, Gruppe Römisches Recht und fremde Rechte” sorozat 1. kötete, amely Paul Koschaker 1937 de- cemberében ezen az Akadémián tartott előadásának kibővített anyagát tartalmazza.39
Olyan évek voltak ezek a német romanisztika történetében, amikor számos neves jogtörténész egyetemi előadásait felfüggesztették vagy egyenesen betiltották, több neves professzort elbocsátották állásából, sokszor arra ösztökélve őket, hogy lehetőleg hagy- ják el az országot is.40 A római jog a nemzeti szocialista politika szemében a liberális, nemzetietlen polgári jogot testesítette meg – amit a germán népi jogszokásokon alapuló,
„valódian nemzeti” joggal szerettek volna helyettesíteni. Számos fiatal docens szószóló- jává vált a nemzeti szocialista elképzeléseknek, így például Franz Wieacker vagy Ernst
33 PÓLAY ELEMÉR: Hammurabi törvénygyűjteményének büntetőjoga. Miskolci Jogászélet 12/3-4. (1936) 53–
58. pp.
34 PÓLAY ELEMÉR: A régi Egyiptom öntöző kultúrája. A Földgömb VII (1936) 6, 218–223. pp.
35 BEGGIO 2018a, 50. p
36 Vö. LUIGI LABRUNA: Antonio Guarino. Napoli, 2015. 1–24. pp. és 25–72. pp.; ROSARIA MAZZOLA: Elenco degli scritti storico-giuridico di Antonio Guarino. Index 42 (2014) 1–24. pp. és 25–72. pp.
37 TENORTH, ELMAR (szerk): Geschichte der Universitat unter den Linden 1810–2010. Band II. Berlin, 2012.
465–538. pp.
38 PÓLAY ELEMÉR: A német nemzeti szocialista jogfelfogás és a római jog. Ludwig István Könyvnyomdája.
Miskolc, 1939. 125. p.
39 Koschaker karrierjéhez tartozik, hogy beválasztják az 1933-ban Hans Frank elnöklete alatt megalakult Akademie für Deutsches Recht tagjai közé is. Életútjának ezen szakaszát kritikusan elemzi BEGGIO 2018a, 83 p.; GIARO 2001, 166. p.; BEGGIO 2018b, 647. p.
40 Elég itt Fritz Schulz sorsára utalni, akinek hányattatásait részletesen dokumentálta ERNST, WOLFGANG: Fritz Schulz (1879–1957). In: J. Beatson – R. Zimmermann (szerk.), Jurists Uprooted. German-speaking Émigré Lawyers in Twentieth-century Britain. Oxford, 2004. 105–203. pp.
Schönbauer.41 Koschaker azonban próbált óvatosan kiállni a hagyományos értékek mellett – és ezt a hitet és tartást hozta haza Magyarországra tanítványa, Pólay Elemér is.
Az 1920. február 24-én megjelent nemzeti szocialista pártprogram 19. pontja leszö- gezte: „Wir fordern Ersatz für das der materialistischen Weltordnung dienende römisches Recht durch ein deutsches Gemeinrecht.”42 Az NSDAP követelte, hogy a materiális világképet szolgáló római jogot egy új, német „közös, közösségi jog” váltsa fel.43 Ez a programpont a római jog megszüntetését és helyette a német jogtörténetben gyökerező és a nemzeti szocialista eszméket megtestesítő sajátos német jog oktatását és kutatását tűzte ki célul.44 Az 1920-as években ez a propagandisztikus jelszó még nem aggasztotta komolyan a római jog művelőit, de a 30-as években, különösen a párt 1933- as uralomra jutását követően ez a politikai program egyre több konkrét, az egyetemi szférát érintő intézkedésben öltött testet.
Kétségtelen, hogy a politikai indíttatású támadás egy olyan időpontban érte a római jogot, amikor elméleti és gyakorlati jelentősége egyébként is apadóban volt a BGB mi- att.45 A fent vázolt jelenségekre reagált egy „Kampfschrift”, egy „harci irat” formájában Koschaker.
A Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Római Jogi Tanszékének könyvtárában fellelhető, első kiadásból származó példány belső lapjain a „Debreczeni Tudományegyetem római jogi szemináriuma” bélyegző látható, ami később áthúzásra került, és fölé a „Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Római jogi tanszék” körpecsétje került. A megsárgult lapok több könyvtári leltárszámot is megőriztek (közülük három szintén áthúzva), és a német szövegben három színnel kivitelezett ceruzás aláhúzások (grafit, kék és piros kiemelések) közvetítik a valamikori gondos olvasó érdek- lődésének centrális pontjait. Pólay Elemér keze nyoma joggal tételezhető fel ezen kieme- lésekben, hiszen személyes emlékeim is vannak arról, hogy az általa nagyon sokszor átol- vasott tudományos műveknél nem riadt vissza az efféle jelölésektől.
De térjünk vissza a mű tartalmához! Figyelemre méltó, hogy Koschaker nem pole- mizál a nemzeti szocialista párt ellen, nem fordul nyíltan a pártprogram 19. pontja ellen sem. Ez nem is lett volna tanácsos, hisz „ellenállóként” valószínűleg hamarosan a Ges- tapo keze közé került volna.46 Koschaker az adott állam-berendezkedés, az adott politi- kai hatalom által tolerált „legalitás” határain belül maradva, absztrakt szintről és történe- ti távlatokban értékelte a római jog aktuális helyzetét, hogy felhívja a figyelmet a disz- ciplína nemzeti és nemzetközi jelentőségére, és az azt fenyegető veszélyekre.
41 Neves római jogászok életútjáról a diktatúrák alatt tudósítanak a publikációi a Kaius Tuori vezetése alatt tevékenykedő finn kutatócsoportnak „Reinventing the Foundations of European Legal Culture 1934–1964”.
42 BEGGIO 2018a, 224. p.
43 Vö. PIELER 1989, 428. p, 435. p.; STOLLEIS, MICHAEL: „Fortschritte der Rechtsgeschichte” in der Zeit des Nationalsozialismus. In: Michael Stolleis – Dieter Simon: Rechtsgeschichte im Nationalsozialismus. Tü- bingen, 1989. 178. p.
44 Vö. STOLLEIS 1974, 60. p.
45 Erre a problémára lent még visszatérünk.
46 V.ö.: GIARO, TOMASZ: Paul Koschaker sotto il Nazismo: un fiancheggiatore ’malgré soi’. In: Iuris vincula.
Studi in onore di Mario Talamanca. Vol. IV. Napoli, 2001. 159. p.
A tanulmány céljaként azt a kérdést jelöli meg, hogy mi lehet a római jog jelentősége korának (német) jogásza számára.47 Ennek megvilágítását is történelmi távlatokból indítja:
szerinte a római jog németországi 1495. évi recepciója48 nem a legfontosabb momentum a római jog továbbélése terén. Ennél sokkal fontosabb az ún. „Romidee”, az ókor óriási kiterjedésű birodalma, az Imperium Romanum politikai és eszmei jelentősége Európa kialakulásában: „Die Romidee reicht in die Völkerwanderungszeit zurück. Das römische Imperium war nicht bloss eine Herrschaft über willkürlich zusammengeballte Völker, es war vielmehr ein Herrschaftssystem, das, in Jahrhunderten aufgebaut, die Kulturwelt des Altertums umfasste.”49 Az ókori Róma egy fontos politikai eszmét illetve eszményt teste- sített meg. Az Imperium nem pusztán önkényesen összeterelt népek fölötti uralmat jelen- tett, hanem sokkal inkább egy uralmi rendszert (Herrschaftssystem), amely évszázadokon át építgetve átfogta az ókor egész „kultúrvilágát”.
Ez a kultúrvilág még romjaiban, a népvándorlás pusztítása után is annyira imponáló maradt, hogy az utódállamok sem Keleten, sem Nyugaton nem tudták kivonni magukat ezen „Romidee” befolyása alól. A Bizánci Birodalom is, de Nagy Károly és a „Heiliges Römisches Reich”, a Német-Római Birodalom is Róma uralmi rendszerének kategóriá- ival definiálta hatalmi igényét, politikai rendszerét és állami struktúráját.
Európa a mai napig, azaz kétezer év múltán is az ókori Róma kulturális és politikai elemeiből építkezik, közös kultúránk innen ered – hangsúlyozza Koschaker. „Zwei Säulen, die freilich im Lauf der Geschichte vielfach auseinander und gegeneinander strebten, waren es, die dieses Europa als das Gebiet der abendländischen Christenheit trugen: die Kirche und das Kaisertum.”50
Már a Frank Birodalomra és Nagy Károlyra használják a források a regnum Europae illetve a rex Europae kifejezéseket. A nyugati kultúra két tartópillére a keresztény egy- ház és a császárság koncepciója; ez a két eszmény szimbolizálja a középkori Európát.
Igaz ugyan, hogy a történelem sodrásában később az egyház és a birodalmi eszme egy- sége szakadásra került – mégis a közös európai kultúránk a történelmi „Róma- eszményre” épül: „Die Grundlage der europäischen Kultur ist das, was die historische Forschung heute die Romidee nennt, unter welchem Namen alle Einwirkungen der Reichs- und Weltkultur des römischen Imperiums auf die Völkerwelt des Abendlandes zusammenfasst.”51 A politikai „Romidee” elsősorban Nagy Károly, majd később né- hány német-római császár uralmát támasztotta alá, de a 20. századra közvetlen befolyá- sát már régen elvesztette.
Viszont a „kulturális Romidee” Koschaker szerint fontosabb szerepet játszott az eu- rópai identitás kialakításában: az ókori Róma a civilizáció, a műveltség, a tudás tárháza volt, és ezen jellemzői révén a politikai uralmi rendszer bukása után is, évszázadokra és évezredekre meghatározó maradt. Róma az urbs sacra (a szent város), a caput mundi
47 „Was bedeutet das römische Recht und die romanistische Rechhtswissenschaft dem heutigen und insbesondere dem deutschen Juristen?” – KOSCHAKER, PAUL: Die Krise des Römischen Rechts und die romanistische Rechtswissenschaft (Schriften der Akademie für deutsches Recht, Gruppe Römisches Recht und fremde Rechte, Nr. 1). München – Berlin, 1938. 1. p.
48 Vö. MOLNÁR IMRE –JAKAB ÉVA: Római jog. Szeged, 2019. 75. p.
49 KOSCHAKER 1938, 10. p
50 KOSCHAKER 1938, 9. p.
51 KOSCHAKER 1938, 10. p.
(az ismert, civilizált világ feje) és a Roma mater, az anyaváros, amely minden egyházat magában egyesít.52 A 12. századtól virágzásnak induló világi kultúra a Róma által köz- vetített ókori filozófia, az orvostudomány, a természettudomány – és a római jog tudás- tárából merít. A római jog tehát mint kultúrjelenség került át az európai állam- és jog- rendszerekbe.53
A római jog lassan, lépésről lépésre beépült az egyes országok jogrendszerébe, ma- gába olvasztotta a nemzeti jogintézményeket, és „európai jogtudomány” szintjére emel- te a jogot.54 Ezen európai jogtudomány központját kezdetben az észak-itáliai egyetemek képezték, majd a reneszánsz és humanizmus korában Franciaország, később Németal- föld tudósvilága vette át a stafétát, az új irányzatok ott alakultak ki.55 A 19. századtól azonban Németország, a német jogtudomány vált a legfontosabbá.
Koschaker röviden bemutatja Savigny harcát a természetjogi iskola ellen, majd a történeti-jogi iskola megalapítását. Hangsúlyozza, hogy Savigny nem a történeti-kutató szemléletre, hanem a rendszeralkotó dogmatikára helyezte a hangsúlyt, hisz a „jogtörté- net” művelése számára nem az elsődleges, nem a legfontosabb célt képezte, hanem inkább az eszköz szerepét játszotta a hatályos pandekta-jog kialakításához és jobb meg- értéséhez. Koschaker szavaival: „Die Rechtsgeschichte als solche war überhaupt nicht ihr primäres Ziel, sondern nur ein Mittel zu einem anderen Zwecke, nämlich zur Erkenntnis und zum Verständnis des geltenden Pandektenrechts.”56
Savigny maga is hangsúlyozta, hogy a római jog ismeretére, oktatására a kodifikált jogok területén is szükség van, hisz a törvénykönyvekben tovább élő, római jogi alapú jogintézmények megértéséhez elengedhetetlen az eredeti források tanulmányozása.57
„Das Corpus Iuris war der historischen Rechtsschule nicht bloss ein geschichtliches Dokument zur Erforschung der Vergangenheit, sondern immer noch ein geltendes Gesetzbuch.”58 A jogtörténet és a dogmatika összekapcsolása sok előnyt hordozott és hordozhat a jövőben is magában, hisz véd a túlzott jogpozitivizmus hibái ellen, elősegíti a kreativitást, az újítást, a jogrendszer folyamatos, kritikus fejlesztését – ahogyan azt Rómában a praetori edictumban megtestesülő „jogképzés” is megvalósította.
Savigny nyomdokain haladva épült fel a pandektisztika magánjogtudománya, amely Jhering, Puchta, Dernburg és Windscheid tevékenységében érte el csúcspontját.59 Windscheidot egy második Ulpianusnak vagy Paulusnak titulálja Koschaker, akinek pandekta-könyvei világhírre tettek szert, és óriási befolyással bírtak a kontinentális, de még az angolszász dogmatika fejlődésére is.60
52 KOSCHAKER 1938, 13. p.
53 KOSCHAKER 1938, 15. p.
54 KOSCHAKER 1938, 17–18. pp.
55 Vö. JAKAB ÉVA: Humanizmus és jogtudomány. Brissonius szerződési formulái. I. Szeged, 2013. 20–32. pp.
56 KOSCHAKER 1938, 24. p.
57 CARL VON SAVIGNY: System des heutigen Römischen Rechts. Band I. Berlin, 1840. 104. p.
58 KOSCHAKER 1938, 26. p.
59 A pandektisztikáról, ugyan jóval később, de önálló kismonográfiában írt PÓLAY ELEMÉR: A pandektisztika és hatása a magyar magánjog tudományára. Acta Universitatis Szegediensis, Acta Juridica et Politica, tom.
XXIII, Fasc. 6. Szeged, 1976. és PÓLAY ELEMÉR: Urspung, Entwicklung und Untergang der Pandektistik.
Acta Universitatis Szegediensis, Acta Juridica et Politica, tom. XXVIII, Fasc. 10. Szeged, 1981.
60 KOSCHAKER 1938, 30. p.
A német pandekta-tudomány azonban talaját vesztette a BGB megalkotásával: elő- segítette a német egység létrehozását a magánjog terén, ezzel betöltötte hivatását.
Koschaker kiemeli, hogy emellett jelentős nemzetközi hatása is volt, mert az I. világhá- ború előtt háttérbe szorította a nemzetközi jogtudományban még a Code civil évszáza- dos befolyását is.
A BGB hatályba lépése után azonban a pandekta-jogtudomány (és ezzel a római jog is) elvesztette primér, elsődlegesen gyakorlati jelentőségét: „Der Pandektenwissenschaft, scheinbar an ihrer Höhepunkt ihrer Entwicklung, war in der Tat das Rückgrat gebrochen.”61 Már nem volt szükség arra, hogy a római jogi források alapján dolgozzanak ki, finomítsanak dogmatikailag egyes jogintézményeket – ezért a római jog tudománya megpróbált új utakat keresni. Az egyik ilyen domináns új irányzattá az interpoláció- kutatás vált, amely szövegkritikai módszerrel igyekezett elválasztani a klasszikus és a jusztiniánuszi idézeteket a Corpus Iuris-ban.62
Koschaker szerint az interpoláció-kutatás, és Ludwig Mitteis ókori jogtörténeti irányzata is kedvezőtlenül hatott, hisz jelentősen gyöngítette a római jog tekintélyét a szakmában, főleg a jogászképzésben. Mitteis 1891-ben publikálta „Reichsrecht und Volksrecht…” című, úttörő jellegű monográfiáját, amely az ókori Kelet és Egyiptom jogforrási anyagát is bekapcsolta a római jog kutatásába.63 Koschaker maga is Mitteis tanítványa volt Lipcsében, és egyébként mindig nagy tisztelettel írt mesteréről. Ezen írásában is kiemeli, hogy Mitteis új tudományos iskolát alapított, ráirányította a figyel- met az ókori Kelet nagy kultúráira; valójában maga Koschaker is az ő hatása alatt kez- dett el az ékírásos táblákkal, Babylon és Asszíria jogával foglalkozni.64
Az ókori jogtörténeti irányzat ugyan rendkívüli módon kiszélesítette a kutatás hori- zontját, ugyanakkor azonban szétaprózta és a hatályos jogtól eltávolította a római jogot, amely már csak egynek számított az ókori jogrendszerek közül. Ezt a felfogást képvisel- te Leopold Wenger is, amikor az „antike Rechtsgeschichte” fogalmát kidolgozta – de az ő munkásságát Koschaker a római jog jövője szempontjából igen negatívan értékeli.65 A dogmatikát hanyagoló irányzatok ugyanis a római jogot a „splendid isolation” állapotá- ba szorították, és ezzel elvágták az élő magánjogi dogmatikától.
Egyedül a korabeli olasz romanisztikát ítéli virágzónak Koschaker, amely továbbra is centrális dogmatikai problémákat kutatott.66 A fentiek alapján arra a megállapításra jutott, hogy a romanisztikát, különösen a német romanisztikát „ernste Krankheitskeime”, komoly betegséghordozók fenyegetik.
Tanulmányának harmadik fejezete a római jog oktatását hasonlítja össze Németor- szágban, Olaszországban, Franciaországban és Angliában.67 Ezek a fejtegetések kritiku- san evaluálják a német helyzetet, a római jog oktatásának hanyatlását a nemzeti szocia- lista oktatáspolitika nyomán. Míg Olaszország fasiszta oktatáspolitikája a római jog
61 KOSCHAKER 1938, 42. p.
62 Például Gradenwitz, Eisele, Lenel, Pernice; vö. KOSCHAKER 1938, 37. p.
63 Ludwig MITTEIS: Reichsrecht und Volksrecht in den östlichen Provinzen des römischen Reichs. Berlin, 1891. 61. p.
64 KOSCHAKER 1938, 42–43. pp.
65 KOSCHAKER 1938, 43–44. pp.
66 KOSCHAKER 1938, 46. p.
67 KOSCHAKER 1938, 54–75. pp.
pozícióját kifejezetten erősítette, a német rezsim ellenséges érzelemmel viseltetett a római joggal szemben. A Jogi Karok célja már nem a jogtudomány, a kutatás előmozdí- tása, hanem „praktikusok”, gyakorlati jogászok képzése és „kiképzése” lett. Az egyetem nem „nevelt” többé, hanem pusztán gyakorlati ismereteket közvetített.68 Az állam egyre erősebben beavatkozott a képzésbe, és bevallott céljává vált az „Ausbildung eines Berufsbeamtentums”, azaz hivatásos közalkalmazottak kiképzése. A tiszta és absztrakt tudomány művelése a Jogi Karokon már nem tartozott a preferált feladatok közé – ezál- tal viszont a kreatív, kritikus gondolkodás lehetőségét lehetetlenítették el a felnövekvő jogászgenerációk tagjaiban.
E kedvezőtlen jelenségek betetőzéseként jelent meg a fent már említett nemzeti szo- cialista pártprogram. Koschaker ezt így kommentálta : „Nimmt man noch hinzu nationale Strömungen, die das römische Recht als Feind unseres nationalen Rechts ansehen, Punkt 19 des nationalsozialistischen Parteiprogramms, der ’Ersatz für das der materialistischen Weltordnung dienende römische Recht durch ein deutsches Gemeinrecht’ fordert.”69 Szerinte a pártprogram valójában nem is a római jogot támad- ta, hanem a 19. század kodifikációiban testet öltött kapitalista jogrendet vette célba.
Ezzel félreismerte (nem ismerte fel) a római jog kultúrtörténeti jelentőségét, az európai jogrendszerek kialakulásában betöltött anyajog-szerepét.
A negyedik fejezet összefoglalja a római jog értékeit, és újfent felhívja a figyelmet annak általános, a diszciplínán túlnyúló jelentőségére: „Wir leben heute in einer Zeit der Umwertung der Werte. Aber wenn ich recht sehe, so gehört zu den Werten, die heute noch Bestand haben, die europäische Kulturgemeinschaft” – a római jog pedig ezen európai kultúrközösség alapja és egyik nélkülözhetetlen hordozója.70
III. Pólay hitvallása a római jog mellett
Amint azt fent már említettük, Pólay Elemér 1938-ban terjedelmes tanulmányt tett köz- zé a Miskolci Jogászélet hasábjain a német nemzeti szocialista párt jogalkotási és jogtu- dományi koncepciójáról, amelynek második része (173-204. oldal) kifejezetten a római jogot védi az erősödő támadások ellen. Nincsenek rá konkrét életrajzi adatok, de kézen- fekvő, hogy miskolci tanárok, talán éppen Zsedényi Béla, a Miskolci Jogászélet akkori felelős szerkesztője kérhette fel a berlini tanulmányútjáról hazatért fiatalembert a né- metországi viszonyok részletes bemutatására.
Ugyanakkor szembetűnő, hogy Pólay Koschakert az egész tanulmányban egyszer sem idézi, egyetlen írására sem hivatkozik. Mindenekelőtt a „Krise des römischen
68 KOSCHAKER 1938, 63. p.
69 KOSCHAKER 1938, 72–73. pp.
70 Megjegyzendő, hogy az „árja” származásúnak számító római jogászokat, ha csupán az oktatással s a tudo- mánnyal foglalkoztak, többnyire nem bántotta a nemzeti szocialista rezsim, és végül a római jog oktatását sem szüntették be. Vö. FINKENAUER 2017, 3 – aki Koschakert is idézi: „Keinem Romanisten (wurde) wegen seiner Wissenschaft von der Regierung ein Haar gekrümmt, selbst wenn er öffentlich Hymnen an das römische Recht sang” – KOSCHAKER, PAUL: Europa und das römische Recht. 4. változatlan kiadás.
München, 1966. 314. p.
Rechts” meghivatkozását várná el az olvasó. Ennek elmaradását talán azzal magyaráz- hatjuk, hogy Koschaker írása még nem jelenhetett meg nyomtatásban Pólay Berlinből való elutazásakor, és kéziratának leadásáig nem is kaphatta kézhez a Schriften der Akademie für Deutsches Recht első füzetét.71 A Koschaker munkájához való kifejezett kötődés hiánya ellenére joggal tételezhetjük fel, hogy Pólay ezen tanulmányát a berlini időszak tapasztalatai alapján írta meg. Berlinben pedig egyetemi stúdiumát Koschaker szemináriumában tökéletesítette, azaz a korszak egyetemi életét, különösen a római jog helyzetét jellemző feszültségekről ebben a körben értesülhetett mélyrehatóbban.
Már a Bevezető első mondata idézi a német pártprogram alapvető tételét Wilhelm Coblitz (a Reichsamt vezetője) tolmácsolásában, amely a római joggal való elkerülhetet- len kollízióhoz vezetett: „a nemzeti szocializmus történeti feladata, hogy a német nép- nek német jogot adjon”.72 A római jog viszont nem a német népszellem terméke, hanem idegen jog, amely az ókori Római Birodalom jogát képezte, majd az észak-itáliai egye- temeken oktatott, onnan kisugárzott ius commune formájában befolyásolta a német jogfejlődést, amely az 1495-ös Reichskammergerichtsordnung révén a teljes recepció- hoz vezetett.73 A római joggal szemben felhozott másik fő érv, amely a Parteiprogramm 19. pontjában is megfogalmazásra került, hogy materialista világrendet közvetít, amely a 19. századi német pandektisztika dogmatikája révén a kapitalista magánjog alapjává vált. „A nemzeti szocializmus feladata tehát jogi téren … kettős: egyrészt a német nép- lélektől idegen jog először csak háttérbe-, majd teljes kiszorítása és helyébe az ősnémet jogelveken felépülő német jognak kiépítése; másrészt … a ’materiális világrendnek szolgáló’ római jogi elvek kiszorítása s helyettük a ’Gemeinnutz vor Eigennutz’ elvétől áthatott (német) jogrendszer kialakítása, amely már nem csupán az egyéni érdekeket védi, s a közösségnek való szolgálatot teszi a jogrend alapjává.”74 Pólay az NS pártprog- ram célkitűzéseit Wilhelm Coblitz (1909-1945)75 és Hans Frank (1900-1946) tolmácso- lásában (l. Handbuch76) idézi.77 Pólay először a nemzeti szocialista törvényhozást (129- 134. oldal), majd a nemzeti szocilista állam jogának alapvonalait vázolja objektív, leíró stílusban (134-155. oldal). A nemzeti szocialista befolyásra megalkotott törvények túl- nyomó részt közjogi, közigazgatási, faji és családjogi, öröklési jogi, munkajogi jogvi- szonyokra és bizonyos kultúrértékek védelmére vonatkoztak. Közjogi téren az 1933-as
71 Ezen feltételezés mellett szól az a tény, hogy újonnan alapított sorozatról volt szó, amelyet a hazai könyvtá- rak valószínűleg némi késéssel ismertek meg illetve rendeltek meg.
72 PÓLAY 1939, 125.
73 BRÓSZ RÓBERT –PÓLAY ELEMÉR: Római jog. Budapest, 1986. 88–89. pp.
74 PÓLAY 1939, 127. p. – idézi magyar fordításban Coblitz Bevezető szavait Frank Handbuchjához.
75 Wilhelm Coblitz, jogász, 1933-ban doktorált Münchenben, az NSDAP korai és elkötelezett tagja, később SA Hauptsturmführer, osztályvezető a Reichsrechtsamtban, majd 1940-től a Krakkóban létesített Generalgouvernement tagja, Hans Frank közvetlen munkatársa, az Institut für Deutsche Ostarbeit vezetője.
76 FRANK,HANS –COBLITZ,WILHELM: Nationalsozialistisches Handbuch für Recht und Gesetzgebung. München, 1935.
77 Hans Frank a nemzeti szocialista rezsim egyik kulcsembere, a Hitler köré csoportosuló „régi harcostársak”
egyike volt, aki végül a Nürnbergi per 24 vádlottja közé került, és 1946. október 16-án kötél általi halállal kivégezték. Szintén Münchenben végzett jogot, és már 1919-től tagjává vált a DAP-nak, majd részt vett a Müncheni puccsban is. Hitler „ügyvédje” és első számú jogásza volt, aki 1939-től Generalgouverneur mi- nőségben a megszállt Lengyelország élén állt, koncentrációs táborokat épített és a zsidók „iparosított” lik- vidálásának egyik fő szervezője volt („Lengyelország hóhérja”). A nemzeti szocialista párt jogeszméinek kidolgozása szorosan összefonódik a nevével.
Gleichschaltung der Länder illetve az 1934-es Gesetz über den Neuaufbau des Reiches törvények alapozták meg a német egységet és a Führer mindent átfogó hatalmát.78 A nemzeti szocialista fajelmélet erősen átírta a családjogot is, mert a családpolitikát a „faj tisztaságának” védelmével kapcsolta össze, főleg a zsidókkal való házasság és nemi érintkezés tilalma útján (Blutschutzgesetz, 1935). A „Vér és Föld” ideológiája a termő- földet és a földművelő parasztságot tette az állam egyik fő alappillérévé – és ennek értelmében változtatta meg a tulajdon és az öröklési jog hatályos szabályait.79 A munka- jogban a marxista tanok ellen vette fel a harcot, hogy letörje a munkásosztály szervező- dését és osztályharcos próbálkozásait (pl. a sztrájk tilalma). A kultúrértékek védelme címszó alá tartozott a kultúra „arizálása” is, ami sokszor a zsidó származású művészek, alkotók üldözéséhez, illetve alkotásaik megsemmisítéséhez vezetett (entarntete Kunst).
A nemzeti szocialista jog és állam-berendezkedés átfogó tárgyalása nem lehet e ta- nulmány célja. Pólay „ismeretterjesztő” leírásából csak azokat a gondolatokat emelném ki, amelyek fontosak a római jog elleni támadások megértéséhez. A propaganda a német népet állította érvelése fókuszába, és a népre, annak érdekeire hivatkozva formálta át az alkotmányt és a jogrendszer sarkalatos elemeit.80 A közösség, a közérdek került előtér- be, hogy háttérbe lehessen szorítani az individuum szabadságjogait. A magánjogban is központi kategóriává vált a „közösség” eszméje, hogy tagadni lehessen a római jogból építkező pandektista dogmatika alapelveit. A jog fogalmát önkényesen és szubjektívan definiálták; szállóigévé lett a mondat: „Alles was dem Volke nützt, ist Recht, alles was ihm schadet, ist Unrecht”.81 Hans Frank ezt megtoldotta azzal, hogy „Recht ist das, was arische Männer für Recht finden”.82
Már e néhány idézetből is kitűnik, hogy a jog fogalma és a jog és jogtalanság határa teljesen szubjektív megítélés alá esett a nemzeti szocialista koncepcióban. „A nemzeti szocializmus minden jog forrásának nem az államot, hanem a népet tekinti. A nép lel- kébe ősidőktől fogva bele van írva egy bizonyos törvény, amely minden jog zsinórmér- téke. Ez az ’örök jogeszme’, amelynek a hordozója a nép, minden jog forrása” – idézi Pólay a német korifeusok fejtegetését.83 A faj és a föld „védelmének” eszménye vezetett a termőföldön fennálló tulajdonjog és öröklési jog átformálásához (Reichserbhofgesetz, REG, 1933).84 A felsorolást még hosszan lehetne folytatni…
De térjünk át inkább a római jogot közvetlenül érintő problémákra! Tanulmányának második részében Pólay a római jog németországi recepciójának és a pandektista jogtu- dománynak a történetét foglalja össze röviden. Írásának ezen része emlékeztet legin-
78 PÓLAY 1939, 129–130. pp.
79 PÓLAY 1939, 181–182. pp. elidőzik a földbirtokmegoszlás statisztikai adatainak ismertetésénél. Ez reminisz- cenciákat ébreszt jurátus-korabeli szereplésére a Statisztikai szemináriumban, ahol Schneller Károly vezetése alatt írt komoly szakmai tanulmányt a földbirtok megoszlásáról és a népsűrűség kapcsolatáról a Mezőcsáti járás- ban, vö. BRUCKNER 1996, 193–194. pp.; még HORVÁTH RÓBERT: Megemlékezés Schneller Károly professzor – az ember és a tudós születésének 100. évfordulójáról. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae, Acta Juridica et Politica, Tom. XLIV, Fasc. 6. Szeged, 1993. 13. p. is megemlíti Pólayt Schneller tehetséges tanítványai között – az utalásért köszönet Gyémánt Richárdnak.
80 PÓLAY 1939, 134. p.
81 PÓLAY 1939, 128 idézi FRANK –COBLITZ 1935, XIV. 1. szövegét.
82 PÓLAY u.ott.
83 PÓLAY 1939, 145. p.
84 PÓLAY 1939, 151. p.
kább Koschaker 1938-as Kampfschrift-jének érveire. A római jog újjáéledésének törté- netét Európában ő is a glosszátorok 12-13. századi működésétől kezdve térképezi fel, hogy bemutassa a sajátos európai jogfejlődés, a nemzetek fölötti ius commune kialaku- lásának folyamatát.85 Koschakerhez hasonlóan kiemeli, hogy a római jog évszázadokig a „képzettek és hivatottak” szellemkincsét képezte, amely a német városi jogokban alig hagyott nyomot. Viszont a Német-Római Birodalom tartományi jogokon felülemelkedő tudósjogát és közjogi-magánjogi alapját képezte, először szokásjogi alapon, majd kife- jezett törvényhozási aktussal befogadva, már a 15. századtól.
Érdekes, hogy Pólay a témához Karl Adolf Schmidt (1815-1903) véleményét idézi, aki pedig a „német nép ellenállását” hangsúlyozza a beszivárgó idegen joggal szemben.
Schmidt így érvelt: „Das Volk wehrte sich mehrere Jarhunderte lang mit grösster Energie gegen das Eindringen des römischen Rechts, beugte sich aber schliesslich vor der Erkenntnis, dass da dasselbe nun einmal als Recht des heiligen römischen Reichs und Deutschland gelte, auch die Berfung der Romanisten in die Gerichte eine zwar traurige, aber unabweisliche Consequenz dieser Geltung sei, und das römische Recht drang jetzt rascher und tiefer als in den übrigen Ländern in die gerichtliche Praxis ein.”86 Az ősi germán hagyományokból táplálkozó népi ellenállás a római jog középkori beszivárgásával szemben a 19. század domináns felfogása, amely a modern kutatásban ilyen formában már nem jelentkezik. Talán azért emelte be Pólay éppen ezt az idézetet munkájába, hogy a nemzeti szocialista propaganda vitorlájából kifogja a szelet: a német népszellemet azért idézi, hogy a római jog befogadásának folyamatát árnyaltabbá tegye.
Ugyanakkor Schmidt azon nézete, hogy a római jog és a császárság eszméje összefonó- dott, communis opinio, így Koschakernél is megjelenik.
Figyelemre méltó, hogy Pólay már a „pandektajog” bemutatásánál is burkoltan vitá- ba száll a nemzeti szocialista vádakkal: azt hangsúlyozza, hogy a recipiált római jogra nagy hatással volt a német jogszokás: „A pandektajog elterjedése azonban nem invol- válta azt, hogy bizonyos német jogtételek ne maradtak volna érvényben. Megmaradtak ezek, mint helyi jogszabályok.”87 Németország magánjogának fejlődése két párhuzamos vonalon futott; a pandektajog tudománya és a német magánjog tudománya egyaránt fejlődött. Ennek a folyamatnak valójában a BGB megalkotása vetett véget, hisz az 1896.
augusztus 18-án kihirdetett Bürgerliches Gesetzbuch, amely 1900. január 1-én lépett hatályba, egységes magánjogot teremtett az egész Birodalomban.88 „Ezt a magánjogi rendet kiküszöbölni célja a nemzeti szocializmusnak, hogy azt egy, a német lélekben, német talajban gyökerező sajátságos német magánjogi rendszerrel váltsa fel.”89 Koschakerhez hasonlóan azonban Pólay is hangsúlyozza, hogy nem a „tiszta római jog”, elsősorban nem az ókori Róma klasszikus kori joga a nemzeti szocialista támadások cél- pontja, hanem „a justinianusi kodifikáción felépülő és a modern élet viszonyaihoz alkal- mazott német jogi vonatkozásokkal átszőtt jog. A római jog alapelveit, alapintézményeit tartja a nemzeti szocializmus elveivel összeférhetetlennek, nem a részletszabályokat.”90
85 PÓLAY 1939, 155. p.
86 Carl Adolf Schmidt, 150 (idézet PÓLAY 1939 nyomán).
87 PÓLAY 1939, 158–159. pp.
88 PÓLAY 1939, 160. p.
89 PÓLAY 1939, 160. p.
90 U.ott.
Látjuk, hogy Pólay harcba száll, hogy tisztára mossa, szalonképessé tegye a római jogot, azaz kimenekítse a nemzeti szocialista támadások tűzvonalából.
Ezt követően felhívja a figyelmet arra, hogy a nemzeti szocialisták már mintegy tíz éve hirdetik új felfogásukat, de „az új magánjognak csupán alapelveit” tették eddig közzé, a részletes szabályozás még mindig a jövő zenéje. Véleménye szerint ilyen kó- dex belátható időn belül nem is várható, ezért a római jogi alapú BGB nem kerülhet egyhamar hatályon kívül helyezésre. Figyelmeztet a történeti alapokra építő magánjog nemzetközi, európai érvényű alapelveinek és intézményeinek fontosságára is; ezért sem lenne célszerű, ha Németország elszakadna az európai kultúrától.91 Ez is egy olyan érv, amely Koschaker Kampfschrift-jében is megjelenik.
Pólay következetesen sorra veszi a nemzeti szocialista vádakat a római jog ellen, új- fent hangsúlyozva, hogy a támadások alapjában nem az antik római jog, hanem a BGB- ben megtestesülő 19. századi liberális eszmevilág ellen irányulnak. A nemzeti szocializ- mus szerint a liberalizmus szabadelvűség, amely szabadossághoz, a szabadság elfajulásá- hoz vezet, – ezért kiküszöbölendő.92 A római jog szerintük túl technikus, praktikus, rideg, társadalmi problémák iránt érzéketlen jogrendszer, amely az egyéni érdekeket helyezi előtérbe. Pólay hangsúlyozza, hogy ezek a tulajdonságok inkább erényei, nem hibái a római jognak – majd vitatja a társadalmi érzéketlenség vádjának helytállóságát is. Érvelé- sének főbb irányvonalai: a római jog valóban a múltban gyökerezik – de a német népszel- lem joga is történeti gyökerekből táplálkozik, nem pusztán modern jog; a józanság minden jogrendszernél erény; az egyéni érdek figyelembevétele a magánjogban magától értetődő;
a római jognak is vannak etikai alapelvei … és így tovább. Kétségtelen, hogy a nemzeti szocializmus iránt elkötelezett német jogászok kíméletlen támadásait olvasva szélmalom- harcnak tűnik Pólay lelkes érvelése. Idézzünk még egy példát: „Kersten szerint a római jog elhomályosítja a nemzeti öntudatot is és önzővé teszi az egyént, míg a német jog az egyesnek megadja az irányt magatartására és ezt az irányt a közakarat írja elő ... Míg a római jog az individualizmus joga, a német jog a közösségé.”93
Ezt követően Pólay az egyes jogterületeket teszi vizsgálat tárgyává, hogy rámutas- son a római jog és az úgynevezett nemzeti szocialista magánjog különbségeire. Ennek során újra és újra hangsúlyozza, hogy a beígért új magánjogi kódex nem készült el, nagyrészt csak a pártprogram vonatkozó irányelvei ismeretesek. Pólay itt olyan argu- mentációba kezd, amelynek semmi nyoma Koschaker fent elemzett munkájában. Való- színű azonban, hogy ezek és hasonló érvek elhangozhattak a berlini Római jogi szemi- náriumban, illetve a Koschaker köré gyülekező fiatal jogászok mindennapos eszmecse- réi alkalmával. Az is valószínű, hogy a Pólay által képviselt közvetlen (talán néhol ki- csit naiv) ellenérvek az akkori Németországban – különösen a berlini egyetem tekinté- lyes professzora számára – politikailag túlságosan is kockázatosak lettek volna.
Pólay például kiemeli, hogy a római személyi jog jogalanyokat és jogtárgyakat is- mer, és a jogalanyok közé „az embereket sorozza be egyéni, faji stb. különbségek nél- kül” – míg a nemzeti szocializmus faji alapon különböztet, és bizonyos jogokból a sze-
91 PÓLAY 1939, 161. p.
92 PÓLAY 1939, 162 korabeli nemzeti szocialista irodalommal.
93 PÓLAY 1939, 164–165. pp.
