Á német példát kövessük? - mködésük Oktáv

Az

„x'\lldeLitscher Verband" egyletnek említett

javasla-tait, a német-porosz

kormány

jórészt

már

Bísmark kanczellár idejében kezdették foganatositni.

A

kulturharcz

megkezdé-sével,

mely

a lengyel katholíkusok ellen irányult, a

német

nemzeti sovinizmus, valódinemzeti harcztérré avatta Posen tartományt,

mely küzdelemben

persze a

német

kormányha-talomnak

minden

szabad, a lengyel lakosságnak pedig a legkisebb követelése is kereken visszautasittatik.

Tisztelt

magyar

olvasóim !

Magyar

létemre se

tagad-hatnám

el szinte vonzalmaimat a lengyelek iránt, de

tanul-mányozva

a poseni, elsassi és schlesvigi porosz-német in-tézkedéseket, összeborzadtam

magamban, midn

^a szeren-csétlen lengyelnép

erszakos

megsemmisítését czélzós való-ságos „íngenium

acutum"-mal

kieszelt, grossdeutsch intéz-kedéseket olvastam és azok kíméletlen policziával való foganatosítását Posenben tett

utamban

láttam. Vájjon ez a

Medve

Albert és Oroszlán Henrik óta (1147) az egész po-rosz történelem fol3^amáh V^qnqXqMí

germán

koj^mányzatit end-szer^

mely

a szláv Jaczkó fejedelem birodalma népeit, amai Berlintl kezdve az orosz határig, rettent szívóssággal,

nemcsak

politikailag,

hanem

ethnografiaílag is németté ko-vácsolja, alkalmaztatik-e a 20-ík század német

bírodalom-'l Lásd: Die deutsche Ostmark. Polenfrage. Herausgegeben vom Ali-déntschen Vesbando Berlin 189*. 43 lapon

—

alkotó eszköze gyanánt?

Ha

mcíívalósulna a

nagynémet

ideál, a hollandi síkságtól Triesztig ^s a brassói havasokig terjed imperátori „Gross-Dcutschland ^' akkor is

minden nem

német nemzettel, a magyarral ^is, ekként

bánnának

el,

mint a dánnal és lengyellel? Száz kérdésre is, aztkellene felelnünk, hogy: igen! Mert a

német

uralom, nemzete-ket irtani kész brutalitása, a história folyamatában mindig változatlan maradt s a

jövnek

óriási hatalomkörében

még

fokozottabb leend.

A

^berlini parlament tárgyalásai között többször érde-kes és tanulságos

idközöket

töltenek ki az úgynevezett Polendebatte-k vagy lengyelviták; csodáltam mindig,

hogy

magyar

sajtó oly kevéssé világosítja

meg

^il}' ^ülések

lefo-lyását, ahol az

elkel

tagokból álló lengyeltöredék,

nem-zeti existenziájának utolsó zászlófoszlányaiért végzi a szó-harczot.

Az

ott lefolyt eseményeket büszkén vághatjuk szemei közé annak a szász töredéknek,

mely

elnyomási hamis jajgatását Berlinbe szokta küldeni s a németországi viszonyokat

nemes

példakép gyanánt, ellenünkbe állítni.

Vessük

csak egybe, miféle

„Exempel"

int onnét felénk mai napon.

A

lengyelanyanyelv egyetlen lengyellakta területen

lev

iskolában se tanitható többé. Bismark idejében a vallástan

még

lengyelnyelvü volt, de rendeletben adatott ki,

hogy

a hol a tanulók a németnyelvben elég haladást tettek, ott a hittan is németül adassék el.

A késbbi

porosz miniszterek Gossler, Bosse lelkiismeretben kényszert láttak ezen

intéz-kedésben s alattuk az összes tárgyak németül, de a hittan lengyelül adatott

el;

a mostani közoktatási miniszter Studt erre

sem

volt tekintettel ^5- a hittant is németül taxiittatja Történik ez 3 millió lengyellel, kiknek legalább

egyházuk

s vallástanitásuk 1883 ig lengyel volt!*)

A népgylések

el-keseredett hangja, 40 ezer lengyel

ntl

^aláirt ^kérvén3\

Jazdzewski lengyel képvisel interpellácziói, mit

sem

hasz-náltak; a német

kormány

kérlelhetetlen s lutheránus

tan-| Lásd a porosz képvi-íclölu'iz 1901. jiin. 15iki üli'súnok liivalalos ki-adását 175—178-ik lapokon.

—

-felüg3'eli

minden

téren a germanizálás

nagy

haladásáról referáltak.

Hogy

a g3^ermekek an3'anyelvükben ^oktatástkapjanak, mert ezt egy állami iskolában seni érhették el,

magán

inté-zetekben kezdették a lengyel nyelvet tanítani; sok lengyel

úrin

kezdett ingyen anyanyelvi oktatást adni házában a lengyel

szülk

gyermekeinek Mi ^lett a vége?

A

magáninté-zetek

mind

bezárattak s a nemeslelkü

nk

100

márka

bün-tetésre Ítéltettek. Posen városban történt azon hallatlan eset,

hogy

rendrség

vallatta az osztályok tanulóit, ki tanított s mit tanított lengyelül. (Olvasd gróf Kwíleckí panasz-czikkeit.)

Hogy

a lengyel katonaujonczok anyanyelvüket gyé-rebben használhassák s

könnyeben

németesedjenek,

szolgá-lati éveiket teljes német helyeken töltik.

A

^díslocatio

rend-szere van az összes államhívataloknál is s Posenben sem mi-féle hivatalnál lengyelt

nem

alkabttaznak.

Ha

^lengyel ^hivatalt

vállal (tanítói), azt elteszik Westfalíába, Hannoverbe, idegenbe.

Gazdagabb szülk

elküldöttek gyermekeiket a krakkói, lembergi lengyelnyelvü iskolákba s egyetemekre ; a

német kormány

rendeletben tudatta,

hogy

az ott szerzett

bizonyít-ványok s oklevelek Németországban semmire se -jogosítanak.

\\y rendelet adatott ki Elsass-Lotharingiában ^is,

midn

módos

franczía

szülk

Francziaországbaniskoláztatták gyer-mekeiket.

Bíróságoknál és egyéb közhivataloknál a lengyelnyelv teljesen ki van zái^va. Törvényes tárgyalásoknál egyedül a német bírótól függ, a tolmács alkalmazása felett határozni.

Az

orosz-lengyel s

német

határon

nagy

a személyfor-galom, mégis a német vasúti minisztérium eltiltotta a

len-oyel hírlapok ái^usitását az összes indóházakban.

A

^lengyel

hírlapok ellenrzésére Posenben központi hivatal állíttatott fel, hol a „gyanús" nemzeti szellemet eláruló rovatokat le-fordítják németre s abelügyminiszternekmegküldik. (Reích-stag ülés 1901. jan. 24.)

A

legsibbshistóriaiszempontbóleredetilengyelnyelvü

—

kerületek, városok, falvak, domborzati s vízrajzi népnevek kiíundált német elnevezést kaptak s iillva van Jihatalosan a lengyel helynevet /lasználui. (^'sak

néhány

példát eri'e nézve a legújabb átnémetesitésbl. Ekként lett

Jaroszevo Jaroschan

Runowo

^Kaisersaue

Ustasewo ...

^Kornthal

Ostrowitte Ostringen

Lubowko

Libau

Sadlogos Joachimsdorf

Sokolniki Falkenau

Swiniarki Bismarkfeld

Michalca . t Michelsdorf

Wengierki

Wilhelmsau

Slonkowo

Sonnenthal

Gniezno ^, ^.

Gnesen

Srem Schrimm

Gorecki Fridrichsort

Bogoniewo Buchenhain

Kujawn Kumenzdorf

Paruska Körberhof

Bobrowo ... ^Boberau

Niewierz

Neuheim

Inowrazlaw Ottvehr

Wiesnicko

Wiegenau

^stb. ^stb.

és

még néhány

ezer hely és tájnév, melyeket az iskolai tér-képekbe is csnpán német

nevükön

szabad benyomtatni.

Ezen

év (1901) január ^24-ikiReichstagülésénGlebocki lengyel képvisel interpelláczióban panaszkodott,

hogy

a németposta a lengyelcziuizésü vagy Jielynevü leveleket

meg

oly helyeken is visszautasitja, hol a lakosság többsége len-gyel

anyanyelv

^;tette ezt akkor is, ha a lengyel név ^mellett a sohase használt, uj hivatalos

német

nevet is odairta,

vagy

ha mindent németül ^irt, de a „Tekintetes ur" czimet

„Wiel-mozny

pane" lengyelül irta, vagy a „Frau" helyett

„Ma-dame"

megszólítás állott. Nevezett képvisel Radziwill ber-ezeg,sok példával bebizonyított sérelmeket konstatált s

meg

-

-a

német

képviselk között is sokan helytelennek

mondták

német

posta eljárását. Vonderscher elsassi képvisel ez alkalommal szintén fölháborodásának adott kifejezést,

hogy

az egész Elsass-Lotharingiában, (hol jóval több franczia van, mint szász Erdélyben), miután eltiltották minden téren a^/?'a7icsia /öliratl'at, a. leveleknek (víincziSL czimzése s a helynevekfrancziahasználataellen,hasonló diktatúrái eljárás

kezd lábrakapni.

A

fölterjesztett panaszok özönét a berlini postaigazga-tóság

semmibe

se vette s bár hivatkoztak a világposta

szer-zdés

nemzetközi határozmányaira _{(16. §} _), hol nincs

el-írva,

hogy

a személyneveket mily nyelven kell irni,

—

mégis mindent kereken visszautasítottak.

Az

ezen tárgyak-ban tartott népgyüléseket a

rendrség

azon okból oszlatta

fel, mert a

gylések

nyelve neki „érthetetlen idegen" volt.

A midn mindezen

despota intézkedések, a németese-dést a kívánatos gyors arányban

nem

eredményezték, a berlini rcichstag

német

többsége 200 millió márkát szava-zott meg,a lengyelség kivásárlására.

A

pokoli jól kigondolt terv a lengyel birtokosságot s a

munkásokat

akarja

si

csa-ládi

tzhelyükbl

végleg kiszorítani; a

német

jog szerintu.

n. kényszerárverés utján 1895-ig 150

nagyobb

s közepes lengyel birtokot vásároltak

meg

s osztottak ki a betelepített lutheránus német parasztoknak.

A

porosz törvény szerint

„gieichberechtigt" lengyel lakos ily birtokra

nem

árverez-het s igényt soha se tarthat.

A

Petermann-féie földrajzi közlemények 1896.

évfo-lyamában

(42. köt. V. füz.) a hires

pángermán

geográfus

Langhans —

„Die bisherige Thátigkeit der Ansiedelungs-Komission für die Provinzen Westpreussen

und

Posen"

—

térkép kíséretében kimutatja az ebbeli

nagy

haladást; e

tér-képekrl

leolvasható az is,

hogy

a vásárlások s telepítések a

már meglev

német népanyaggal tangentiálisan történnek.

Elbb

tudományosan, statisztikailag megállapítják a nyelv-határokat s azoknak vonalában kezdik a lengyel

kivásár-lást.

Magának

a hivatalos s a telepítések vezetésére alkotott

„Ansiedelung-CvOmission" kimutatása szerint,

már

máso-—

—

dik 100 millióval „dolgoznak" s több mint 40 ezer

fbl

álló német lutheránus paraszt-családot telepitettek a volt lengyel tüzhel3^ekbe.

A

komissio különben ép

ugy mködik

ti dánok között is, hol 1898-ban 36 helyet hozott

német

tu-lajdonra s Schlesvig legészakibb részébe is hivatalos támo-gatással képes volt egy kiteijedt

ers német

nyelvszigetet alapítani ; a

német

egyháznyelv pedig lassan kiszorítja a dánt. (Lásd. Petermann ^Mitteil. ^1899. ^II. Langhaus. Deut-sche

und

Danen).

Az

állami költségvetés u. n. disci'etionális összegei (1901-re

600

ezer márka!) nagyrészt a lutheránus német iskolák s iskolafelügyelségek fölállítására fordíttatnak.

A

poseni államstipendiumok csak német tanulóknak adatnak

ki s az utóbbi pályázatnál is 21 lengyel

szül

kérvényét, Studt miniszter

nem

vette tekintetbe.

A közmunkák

kiadásánál, állami építkezéseknél stb. a lengyel-porosz pályázó ki van zárva s egyátalán a rendszer felve, minél több lengyelt megfosztani existenziája jogos föltételeitl.