Olaszország. Közoktatás és közművelődés

—-277-—— 1937 4. szám

w ; A terület A

Tartomány és kerület Alisgzísmegek nagysága népesség ka-ben száma az 1986, évi április 211én tartott

népszámlálás szerint

Avellino . , . 114 2.857 447709

Benevento . . . . . . 90 2.586 346538

Napoli 137 3.123 2,178.081

Salerno . . . 145 4.939 (398843

Campania . . 486 13.505 3,668.171 Bari . . - . . . . . 47 5.129 1,000.048 Brindisi . . . . . . . 20 1.838 252260

Foggia ... . . 59 7.112 517878

Jonio (Taranto) . , , 27 2.436 818737

Lecce . - , . . . . . 91 2.759 521970 Puglie 244 19.274 2,610.893 Matera . . . . . . . 82 3.793 165 013 Potenza . . . . , . . , 91 6.194 371575 Lucania , 123 9.987 536588

Catanzaro , . 155 5.244 598275

Cosenza . . . . . . 136 6.645 581901 Reggio di Calabria . . 88 3.194 571 308

* Calabrie . 379 15.083 1,751.484

Agrigento . . . . . . 41 3.036 414298

Caltanissetta , . . . 22 2106 254641 Catania . , . . . , . 53 3.568 706398 Enna . . . . . . . , 20 2.562 216623 Messina . . . . . , . 89 53.246 621.909 Palermo , . . . . . 76 4.977 889809 Ragusa . . . . . . . 12 1.508 229159 Siracusa . . . . , . 19 2.199 275409 Trapani . . . . . , . 20 2.507 370826

, Sicilia , 352 25 709 3,972.967

Cagliari . . . , . . 118 9.298 502098 Nuoro . . . . . . , . 88 7.272 222325 Sassari . . . . . . . 72 7.519 299194 Sardegna . . 278 24.089 1,023.617 Olaszország. . 7.339 310190 42,527,561

Olaszország tehát közigazgatásilag ——

a külön hatáskörrel és feladattal nem ren- delkező négyes földrajzi beosztáson (északi, központi, déli és szigeti Olaszország) és a 18 kerületen (Compartitmenti) belül __

7.339 községre és 94 tartományra osz- lik. A tartományok atlagos területe 3.299 négyzetkilométer, valamivel kevesebb, mint a mai Magyarország vár—megyéinek át- lagos területe, ami a törvényhatósági Jogú városok területének a beszámításával 3.723 négyzetkilométert tesz, viszont Olasz- ország nagyobb népsűrűségének megfele- lően a mi vármegyéink átlagos területénél valamivel kisebb átlagterületű tartomá- nyoknak az átlagos népessége is (452000) lényegesen nagyobb, mint a mi Várme—

gyéinké t358.000). De a fenti táblázat ada—

tainak behatóbb Vizsgálata egyben azt is mutatja, hogy az olasz tartományok területi beosztása általában egységesebb a mi vármegyei beosztásunknál, amennyiben azok nagy többsége az átlagos nagyságtól

nem mutat olyan szélsőséges eltéréseket,

mint a mi vármegyéink, Még a legnagyobb területű Cagliari tartomány területe sem éri el a szokatlanul nagy Pest-Pilis-Solt—

Kiskun Vármegye 11.817 négyzetkilométer területét, három tartomány területe azon- ban (Zara 110 km;), La Spezia 894 king, Pistoia 954 km2) kisebb 1.000 king-nél, s közülük Zara tartomány területe kisebb törvényhatósági jogú városaink nagyobbik részének területénél is. '

Olaszország jelenlegi közigazgatási be- osztása összehasonlítva a világháború előtti állapottal, változást nemcsak az újonnan szerzett területekből alkotott (Venezia Tri—

dentina és Venezia Giulia e Zara) kerüle- tekbe beosztott ,,Bolzano", ,,Trento", ,,Car—

naro", ,,Gorizia", ,,lstria", ,,Trieste" és ,,Zara"

tartományok keletkezése folytán talá—

lunk, de a tartományok jelenlegi száma ezeken felül az 1913. évi állapothoz képest még 18-cal emelkedett s ezek közül kettő ,,Littoria" és ,,Asti" egészen a legutóbbi évek alatt, az 1934. és 1935. évek folyamán szerveztetett. vitéz Mike Gyula dr.

Közoktatás és közművelődés.

Educazione nazionale e culto.

Riassunto. II segitenie saggio iratta, in linec generalt, delle condizíoni e dei datí piü importanli delllistruzíone pubblícu italiana. I datí si riferiscono all'anno scolastico 1934/35 mentre, per stabilire confrontí, cí siamo valsi, nel maggíor numero dei vasi, di (guelli relativi all'anno scolastíco 1926/27.

Durante guesti otto anni il numero degli

asílí infantili 0 del loro pcz'sonale :; salito del 3376, guello degli iscritti del 1800; il numero drlle scuole

elementari del 15%, gucllo delle classi_ del 18%, il personale ínsegnante dell"11%, gli scolari esa- minati del 42%. ()uestlul'timo aumento sopratutto Iza un significato straordinario

é segno non solo del

inguantoché esso grande aumento della popolazione, ma anchc delle migliorate condizíoni nella ireguenza delle scuole, principalmente se si considera che il numero dei íuncíulli in etű scolas—

tica é cresciuto in guesto periodo del 15%. Altri

4. szám

———...

dati mettono in rilievo auale parte di tutte le spese staiali l'ltalia abbia, nellyultimo guinguennio, im- piegato per Ijeducazione nazionale, e (]uanto sia stuto destinato, anche percentualmenüe, allyistru—

zione elementare. Tali daii dimostrano, da un lato, la generositá straordinaria dell'ltalia in tema dí educazione del popolo, dallialiro guelle con—

eezioni Iungimiranti ed estese sotto lyegida delle auali si % verificata Ia riorganizzazione di tutta l'istruzione elementare.

Nelle scuole medie l'aumento degli alunni ha assunto proporzioni ancora piü vaste: in

otto

auesti anni il numero degli alunni di Gimnasio (% salito del 124%, auello dei Lícei—ginnasí delll83%, auello dei Lieei scientifici del %%, mentre Ia cifra corrispondenle dein Istituti Magistrali e 289% e degli Istituti Tecnicí 92%.

Dai dati dellyistruzione superiore risulla che nelle scuole superiori italiane il numero degli stu- denti dall'anno accademico 1929/30 in gua (? in aumento ininterrotto, aumento ehe in sei anni ha raggiunto guasi il 60% e che oggi supera giá la cifra del dopoguerra, mentre nelle seuole superiori ungheresi, causa la grave situazione eeonomica i' il gran numero di diplomati disoccupaii, giá da cin—

(1ue anni ha avuto inizio la continua diminuzioue del numero degli studenti.

L'articolo traccía pia volte dei paralleli fra le condizioni dcll'istruzione pubblica italiana ed un—

gherese, verificando in base ad essi tendenze spesse volie uguali. Le condizioni culturali dei due paesi mostrano molte somiglianze, come parecchie sono pure le toro mire comuni. Ma, mentre llltalia dei tempi piü recenii, colla parabola ascen—

(Iente delle sae forze ha potuto indirizzare, con slaneio energico, la sua gioventü versa un migli—

ore auvenire, l'Ungheria mutilata, che dispone nella sua popolazione di uno strato intellettuale sproporzionato e ostacolato da graui necessitá di caraltere economico, (leve cel-care can ogni mezzo, e cominciando giá nelle seuole medie, di allonta- nare Ia giouentu dalle professioni intellettuali, ele-' vando cosi una barriera ariificiale di fronte allo sviluppo naturale della ciuiltá.

§:

]farticolo iratta in 'seguito, basandosi sui dati forniti dalla siatisliea culturale, di aliri fattoz'i della ciuiLtá. La slatistica italiana (? sviluppalissima pure in guesto campo, inauantoché essa ci fornisce ad intervalli abbastanza breví informazioni det—

tagliate sulle biblioteche, sulla produzione Iibraria, sulla stampa periodica, sulla radio, sulle pellicole, í Musei, le Gallerie, sull'()ND, sull'ONB e sullledu- cazione fisica. Ouasi tutti auesti fattori dellledu—

cazione nazionale vengono sistematicamente elabo—

rali pure dalla statistica ungherese e rendono cosi

possibile _ previa cautela circospetta e indagine approiondita delle circostanze —— aualche ra/fronto fra la situazione culturale dei due paesi. Si con—

clude che ambedue le nazioni si basano su una forte civiltá e stanno svillupando con premuroso affetto e con sensibililá culturale i mezzi e—i fattori menzionati dell' edueazione nazionale.

96

La parte finale, sebbene ciö non appartenga pia stretlamente alla statistica, tratia dei rapporti culturali italo—ungheresi. Per guanto riguardo i rap—

porti delllinsegnamento superiore é da rilevare che gli studenti ungheresi giá nel secolo XIII freguenta- rono con preferenza gli Atenei Italiani, sopratutto llUniversitá di Bologna e di Padova. Anche oggi I'Um'—

versitá piü freguentata é auella bolognese (e piü precisamente la sua facoltá di medicina):

nelPanno accademico 1934/35, 274 studenti dí citiadinanza ung'herese si sono iscritti nelle divers—e Université italiane, Ira i auali 117 hanno ireguen—

tato Ia Facolta di medicina bolognese.

La convenzione culturale italo-ungherese sti- pulata nel febbraio 1935 reg'ola dettagliata—

mente tutta il complesso di tali rapporii esis—

tenti fra Ie due nazioni. La convenzione con—

templa, in 20 ariicoli complessivamente, gli Istítalí di Cultura, Ie borse, i rapporti scolastici, o comun—

gue giovanili, l'assicurazione delllinsegnamento reciproco della lingua, i rapporti scientifici e in- fine guelli concernenti liindustria turistica. Tralta della R, Accademia dIUngheria in Roma, deli,

Istituto Italiano di Cultura per I'Ung'hería in Buda—

pest (e delle sue sezioni in provincia). ln lorza di guesta convenzione il Gouerno italiano agevola lyinsegnamento della lingua e letteratura ungherese

nelle Universita ilaliane,'mentre il Gouerno ma—

giaro mantiene cattedre d'italiano in guelle unghe- resi. Fra le guattro Universítá nostre, 3 banno attualmente una cattedra italiana e accanto a tutte tre funzionano i cosidetti Istituli italiani; alla auarta Universila, a guella dí Debrecen, é addetto un lettoralo italiana, menlre nelle prime tre vi sono lettori oltre ai professori ordinari.

Nelle auattro classí superiori delle scuole media ungheresi liinsegnamenio della lingua italiana di—

venta sempre piu diffuso: nel presente anno seola- stico liinsegnamento dell'italiano é stato materia obbligatoria giá in 21 scuole medie ungheresi.

Llinsegnamento della lingua e della letteratura ita—

liana é obbligatorio in 10 ginnasi e in 24 scuole commerciali, mentre é facoliativ'o —— a seelta cioé con un'altra lingua moderna _ in 11 ginnasi 6 in 5 scuole commerciali.

Possiamo menzionare infine la R. Scuola Ele- mentare e Media italiana, istituita a Budapest 6 freauentata non solo da italiani residenti in Un—

4. szám

__:279—

gheria, ma anche da scolari ungheresi desidemsi

dí ricevere una formazione culturale italiana.

Fra le associazíoni ul servizío dell'amicizía italo-ungherese oa menzionata in primo luogo la Societá Mattia Corvina, fondata nel 1920, di cui pure Mussolini é presidente onorario e che pubblica una decorosa rivista, la "Corvina" di un alto liuello scientifico, in lingua italiana. Vi sono poi oncora tre Associazioni aventi scopi analoghi, mentre la Lego Revisionista Ungherese pubblica un giarnale italiana col titolo: Corriere del Da—

nubio.

Fra í fattori culturali nclle relazioni (lelPItalia con lfUngheria le connessioni artistiche e special—

mente (]uelle delliarle figurativa, occupanotm posta distintissimo. La recensione su ones-te pero oltre— ' passa i limiti della nostm Rivista.

—k

Az 1923. évtől kezdve új korszak kez—

dődik Olaszország közoktatásügyében; a fasiszta éra új szellemet, új elgondolást, hatalmas lendületet vitt a közoktatásügy minden részébe, úgy mint a közélet, a köz- tevékenység többi ágaiba is. A közoktatás—

ügy neve is megváltozott: Educazione Na—

zionale (nemzeti nevelésügy) lett a kor—

mányágazat címe, amely több olyan taní—

tási ágat is magához vont (alsóbbfokú ipar—

iskolák, tengerészeti iskolák), amelyek az—

előtt más minisztérium hatáskörébe tar—

toztak.

Olaszország népessége a háború óta 38 millióról 43 millióra növekedett. Az erőtel—

jes népszaporodás a népoktatás körében is nagy mozgalmat váltott ki, a közoktatási kormánynak a meglevő kereteket jóval szé- lesebbre kellett tágítania, hogy azok alkal- masak legyenek a felnövekvő új nemzedék befogadására és nevelésére. Ezért a fasiszta kormány mindenekelőtt a népoktatás fej—

lesztése't vette gondjaiba.

Elsősorban a kisdedóvásról kell emlí—

tést tennünk, amely a 3—6 éves gyermekek neveléséről, nagyrészt szociális ellátásáról

gondoskodik. Mint a közoktatás általában, ez is állami feladat; erkölcsi testületek az

intézeteknek alig 1/3 részét tartják fenn. Az intézetek számában különösen 1926/27—től kezdve mutatkozik nagy fejlődés: 7.076-ról (1934/35—ig) 9.438—ra növekedett a számuk, ami 33%-os gyarapodást jel-ent; ugyan- ilyen arányban növekedett az óvószemély—

zet száma is, amely 1926/27—ben 15.585,

1 9 3 7

!. AZ OLASZ KlSDEDÚVÚINTÉZETEK FÚ ADATM.

DAY! PlU lMPORlANll DEGU ASIU INFANTILI llALlANl,

ezer ., mille- 800

% —— DOO

. /

47; 1934 /35 %

/ / ./

' — / M 800

25 ezer—mille —— ;///

%% —— 500 7/

,, _//// / —- 400

//////

15 / Á

// A 300

40 — //

/ 200

/

5 %— 100

0 , , O

INTÉZET úvószmnvzn GONDOZOUAK

Asdi Persenale degl'asuti Bambmi

'tgazgatnndk, óvónők es segedszemétyek együtt (cselédek nélkül).

Dwettnmmaestre, assistenu(esclusu personale m semm)

M. SLSL 1937. ft, St U. 1937.

1934/35-ben pedig 20.868 volt; ebből a lét—

számból 29% az igazgatónőkre, közel fele—

rész az óvónőkre és 22% a kisegítő személy- zetre esik. A gondozott gyermekek száma a jelzett 8 év alatt 608 ezerről 720 ezerre _—

azaz 18%-kal —— nőtt. Hogy az intézetek és az óvószemélyzet száma nagyobb arány- ban növekedett, mint a gondozottak száma, arra mutat, hogy a kisdedóvás egyre inten—

zívebbé vált. Ez a kisdedóvás ma már nem pusztán gyermekfoglalkoztatás, hanem nagyszabású szociális feladat. Az intézetek—

nek mintegy 80%—a ellátást is (con refe—

zione) ad a gyermekeknek csekély díjazás ellenében, sőt az intézetek 28 %—a ingyene—

sen nyujtja az ellátást. Ilyen értelemben ezek a gyermekotthon (asili infan'tili) elneve—

zésnek meg is felelnek és azonos célúak a nálunk fennálló napközi otthonokkal, va—

lamint a fővárosban nagyrészt már meg—

honosult gyermekotthonokkal.

Az olasz elgondoláshoz' hasonlót látunk hazánkban is, Kormányzatunk szintén arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kisded—

óVás elsősorban szociálpedagógiai, sőt szo—

ciálpolitikai célokat szolgál s ezért a bel—

ügyminisztérium hatáskörébe helyezte át a kisdedóvás ügy-ét, amelynek további felka- rolása lesz a gyermekotthonok tágabb—

körű megszervezése. Meg-említhetjük egyéb- 22

4. szám —280—— 1937—

ként, hogy a gondozott gyermekek száma a háború óta nálunk is állandóan növekvő irányt mutat; ez a növekedés az utolsó 8 év alatt 12% -nak felel meg. Az olasz statisz—

tika szerint a 3—6 éveseknek mintegy 1/4 része (27%- a) jár óvóintlézetbe; hazánk—

ban, ahol szintén elég kiépített az óvóinté—

zetek hálózata kevesebb ez az arány, amennyiben adataink szerint a 3—6 éves gyermekek 23%—át gondozzák az óvóínté—

zetek.

Az olasz gyerm—ekotthonoknak közel 20 ezer foglalkoztatási helyiség áll rendelke- zésükre s így egy-egy helyiségben átlag 37 gyermeket foglalkoztatnak. A javulás itt is érezhető: 4 évvel ezelőtt még 40 gyermek jutott egy—egy hely.ise'gre Egy- egy óvónő- nek viszont átlag 70 gyermekkel kell fog—

lalkoznia s ez az arányszám a déli tarto- mányokban elég magasra szökik fel: a IDO-atmegközelíti, sőt el is hagyja. Az egy óvónőre eső gyermekek átlaga azonban Olaszországban így is kedvezőbb, mint ná- lunk: a mi országos á'tlagunk 73 éspedig 82 a vármegyékben és 50 a városokban.

Az elemi iskolai oktatás többféle refor- mon ment keresztül; alapvető intézkedés azonban az 1925. évi január 22-i rendelet, amely teljes egészében szabályozta az elemi oktatás rendjét. Eszerint a tanköteles korba a 6—14 éves gyermekek tartoznak s így azok 8 éven át kötelesek az iskolát láto- gatni; nálunk 9 év a tankötelezettség időtar—

tama, de viszont az olaszoknál a tanköte—

lezettség utolsó 3 évére eső beiskolázás sok—

kal szigorúbb és ezalatt a tanítás is sokkal intenzívebb, a mi középfokú szakoktatá- sunknak megfelelő. Az elemi iskolai okta—

tás öt éven át tart s ezt három évi tovább- képző oktatás követi. Az elemi iskola két- felé tagozódik, egy 3 éves alsó és egy 2 éves felső tagozatra. A továbbképző tanfolya—

mok amelyek korábban az Öt elemi osztály kiegészítéséül szolgáltak, az 1929. évi újabb reform alapján általában szakirányúvá szerveztettek át s mint ilyenek középiskolai jelleget is kaptak Az összes elemi iskolák jelenleg az ,,Amministrazione seolastica governativa" hatáskörébe tartoznak.

A nagy szervezeti átalakítással együtt maga az iskola szelleme és tanítási rendje is más irányt vett, teljesen nemzetivé lett.

Már 1923—ban új tanterv lépett életbe?

amely főkép a követendő irányelvekkel fog—

lalkozik. Ezek az irányelvek: a nemzeti ha- gyományok tisztelete, a római világhoz

való történeti kapcsolat ápolása, az erős val- lásos nevelés, a művészi ízlés fejlesztése, nagy emberek és alkotások kultusza stb. Az elemi iskolai nevelést erkölcsi és testi irány- ban kiegészíti a balilla-intézmény, amely—

ben a 8—14— éves gyermekek vesznek részt a mi cserkészetünkhöz hasonló szervezetek útján.

Az olasz kormány rendkívül nagy súlyt helyezett az elemi oktatás fejlesztésére.

Emlékezetes Mussolininak az a kijelentése, hogy Olaszországnak a betű fegyver-ével, a művelődés érdekében is meg kell vív- nia a maga harcát s valóban ehhez a ki- jelentéshez méltó is az a nagyszabású akció, amely a fenti rendelkezéseket kö- vetőleg az elemi iskolai oktatás terén azóta megindult és nagyrészt tettekké is vált. Az új érának az analfabétizmus ter—

hes örökségét kellett átvennie. Az írni—

olvasnitudás terjedésével azonban az anal—

fabétizmus fokozatosan az idősebb korosz—

tályokra tolódik át; az analfabéták száma így évtizedről-évtizedre erősen csökkent;

az 1931-es népszámlálás szerint, különö—

sen a déli tartományokban, még igen ma—

gas volt ugyan az analfabéták száma. de a 10—14 éves gyermekek közt már csak 8-7% volt az arány. Valószínű, hogy az erélyes beiskolázás következtében ez az arány most már jóval kevesebb és az 1936.

évi né'pszá'n'ilálás eredményei erre nézve még sokkal megnyugtatóbb képet fognak nyujtani.

Olaszország ———— tekintettel ezekre a fon—

tos nemzetnevelési célokra ———— igyekezett minden áldozatot meghozni az elemi okta—

tásügy fejlesztése érdekében; ez az áldozat- készség elsősorban az anyagi fedezet elő—

teremtésében nyilvánul meg. Elég egy pil- lantást vetnünk az olasz állami költségve- tés számoszlopaira és megértjük, hogy a ,,betű segítség-ével vívott harc" következe- tesen véghezvitt programm volt az iskola- építő akciók sorában. A jelen évtized első felére nézve erről a következő adatok ta—

n uskodnak :

Az elemi oktatásra fordított kiadások A nemzetnevelésre

Osszesállami fordított kiadások kiadás

(millió lira)

a nemzetne- velési kiadá—

sok 00 ában

az osszes ! m"mló

állami kia- l lira fdáS 0'0— ában millió

lira

1930/31—ben 20891 1.495 7-2 821 54-9

1931/32 ,, 23.191 1.597 (E'!) 917 574

1932/33 ,, l21.766 1.728 7-9 1.038 601

1933/34 ,, 21398 1.764 8'2 1.028! 58-3

1934/35 ,, 20.847 1.687 8-1 ( 9743 57-7

4. szám —281-—— 1937

W

A nemzetnevele'sre fordított kiadások összege eszerint különösen az 1932I33. és 1933/34. költségvetési években ért el tete- mes magasságot, de az összes kiadásokhoz arányítva az 1933/34. költségvetési évben

foglalt le legnagyobb részt (8'2%); ilyen

magas arányt sok évre visszamenőleg sem találunk az olasz költségvetés annaleseiben.

Az elemi oktatásra fordított költség viszont 1932/33-ban volt a legnagyobb: egy mil—

liárd lírát meghaladó, a n—emzetnevel—ési ki- adásoknak éppen 60%-a.

Az elemi iskolákra vonatkozó néhány adat fogalmat ad arról a nagyszabású fel- lendülésről, amely a népoktatás terén az új korszakot megnyitotta. Az olasz statisztika adatai szerint az elemi iskolai tankötele—

sek száma az 1926/27. tanévtől kezdve 1934/35-ig, tehát 8 év leforgása alatt, 449

millióról 5'18 millióra, az elemi iskolába beírt tanulók száma pedig 349 millióról 465 millióra emelkedett. A tankötelesek számának a gyarapodása tehát a jelzett időszak alatt 15%—ot tesz, míg a beírt ta—

nulók száma 3€3%—kal növekedett. A tanév végén jelenvolt elemi iskolai tanulók (esa- minati) száma viszont 1926/27—ben 287 millió, 1934/35-ben pedig 407 millió volt.

Itt tehát a növekedés még nagyobb

arányú; indexszámokban ezt a következő adatsor (az 1926/27. tanévet véve alapul) fejezi ki:

A tanév végén jelenvolt tanulók

szama

(millió) index

1926/27 2'87 100

1927/28 313 109

1928/29 3'36 117

1929/30 3'63 127

1930/31 384 134

1931/32 3'94 137

1932/33 4'00 139

1933/34 404 141

1984/35 407 142

A nyolc ev alatt elért gyarapodás tehát az iskolai év végén jelenvolt tanulók lét—

számában 42%—ot jelent. Az olasz statisz- tika külön kimutatja a sikerrel vizsgázott tanulók számát is (alunni promossi). Ezek—

nek a számában 222 millióról 303 millióra való, tehát 36%-nyi növekedést látunk.

Az adatokból általában az tűnik ki, hogy a tanköteleseknek mintegy 90%—a jár elemi iskolába, a többi része pedig ——

amennyiben tovább tanul —— más (nagy—

részt középfokú) iskolákat keres fel, úgy—- hogy végeredményben az iskolába nem járó tankötelesek száma az egyébként igen sok helyütt szintén rendkívül nehéz beiskolá—

zási viszonyokkal küzdő Olaszországban sem lehet sokkal nagyobb, mint nálunk, azaz a mai helyzetben 6—7%—ra becsül- hető.

A mi iskolaviszonyainkhoz hasonló az olasz elemi oktatásnak az a helyzete, hogy az iskola főkép az agrárjellegű területeken nem tudja a tanév végéig az iskolában tar- tani a tanulókat, mivel azok különféle munkákban mint segítő családtagok szere—

pelnek vagy szüleikkel kénytelenek a ta- nyákra (sokszor egyéb munkaalkalmak miatt vándorútra) menni. Ilyenformán a tanulóknak több mint 10%-a nincs jelen az évvégi vizsgálatoknál. Ez a kimaradási arány náhmk még valamivel kedvezőbb: 7-5%; viszont Olaszországban a tanulóknak 4 és félszerte nagyobb töme- gével kell számolnunk. A tanulmányi ered—

mény feltűnően szigorú és magas színvo—

nalú elbírálására mutat az a másik adat, amely szerint a vizsgán jelenvolt tanulók- nak 75%-a felelt meg a követelményeknek.

Az elemi iskolák, az osztályok, a tan—

termek s a tanszemélyzet adatainak szem—

léletén'él hasonló emelkedést látunk az 1926/27. és az 1934/35. tanwévek közt eltelt időközben. Eszerint volt:

elemi- osztály tanterem tanító,

iskola 3) tanítónő

1926/27—ben 110606 136.223 89.399 92.535 1984/35—ben 126934 160.812 99.728 104.158 Emelkede's 0/0 14'7 18'1 11'6 11'3

1) Figyelembeveen—dő itt, hogy az iskolaegység fogalma az olasz elemi iskoláknál egészen mást je- lent, mint nálunk; egy-egy elemi iskola alatt ugyanis az egy tanítóta esö tanulócsoportot kell értenünk;

egy-egy tanteremben pedig a tanulóknak több cso- portja is tanul; így áll elő az a feltűnő jelenség, hogy az iskolák száma az olasz statisztika szerint jóval nagyobb, mint a, tantermek száma S ugyan-

csak, mint a tanítók száma.

Amíg 1926/27—ben átlagban 344 osztály esett 100 ezer lakosra, 1934/35—ben ez az átlag már 377-et tett; ugyancsak a (beírat- kozott) elemi iskolai tanulók 100 ezer lakos—

hoz viszonyított aránya 1926/27-ben 8.500,

1934/35-ben pedig már 10.900 volt. A lako—

sok számához viszonyított hasonló arány a tanítók számánál viszont 226 volt a jelzett időköz elején és 244 annak vegén.

Az 1926/27. tanévben csak 38 tanuló jutott egy—legy tanerőre, 26 pedig egy osztályra;

a legutóbbi adat szerint viszont az előbbi át— lag 45-re, az utóbbi 29-re emelkedett. A tanítószemélyzetnek egyébként alig 1/5 része

áll férfiakból, míg nálunk %% a meg—

felelő arány.

22*

_,4— Szám

A mi elemi iskolai viszonyainkhoz mérve az egyes arányszámokat, azt látjuk, hogy nálunk több a 100 ezer lakosra eső tanulók száma: 11.730 volt ez az átlag az 1934/35. tanévben; a tanítóknak 100 ezer lakosra eső átlaga viszont nálunk 216, tehát kevesebb, mint az olasz elemi oktatás körében; ennek következtében (: tanerővel való ellátottság is valamivel kedvezőbb ott, mint nálunk, minthogy a mi iskoláinknál egy—egy tanerőre 49 tanuló jutott az ottani 45—te1 szemben.

Messzemenő következtetéseket termé—

szetesen nem vonhatunk le az arányszámok összevetéséből, mivel ahhoz a népességi és egyéb viszonyoknak tüzetesebb összehason—

lítására volna szükség. Az összehasonlítás- nak azonban egy szembeszökő pontja a ta—

nulók számának az alakulásában van: amíg Olaszországban hosszú évek óta állandóan emelkedik a tanulólétszám, úgyhogy az ezt jelző számsorban törést nem látunk, ná- lunk csupán az 1931/32. tanévig tartott a tanulók számának a háború utáni születé—

sek miatt beállott emelkedése; a létszám ek—

kor elérte az egymilliót; azóta azonban év—

ről-évre fokozatosan csökken a tanulók száma s legutóbb (1935/36-ban) 961 ezer volt. Hazánkban a születések száma a 20-as évek második felében ismét csökkenésnek indult s ez a körülmény természetesen csökkenti a tanulók számát. Olaszország- ban is csökkent ugyan a születések száma, de nem olyan mértékben, mint nálunk s ezenkívül a beiskolázás hiányainak a pót—

lása ott továbbra is magasabb nívón tartja a tanulólétszámot; ez a körülmény ad magyarázatot arra, hogy a tanulólét—

szám a két országban újabban (1932/33—tól) ellentétesen alakult.

Megemlíthetjük még, hogy Olaszország- ban magán elemi iskolák is állanak fenn;

a tanulók száma azonban ezekben az isko—

lákban mindössze 135 ezer volt, azaz az

összes elemi iskolai tanulók 3%—a.

Az elemi iskolai továbbképzés céljait szolgálják a mi mezőgazdasági szakisko- láinknak (földművesiskolák) megfelelő gaz- dasági tanfolyamok, amelyek a gazdasági munkálatok valamennyi ágát tanítják. Ilyen tanfolyam kétféle van: általános és szak- irányú. Az előbbi csoporthoz 24 ezer, az utóbbihoz 142 ezer tanuló tartozott. Tanyai iskoláinknak felelnek meg a mezei iskolák (scuole rurali); ezek nappali, esti és vasár—

napi (ünnepi) tanfolyamokat tartanak. Leg-

__282— ,_ _ _ 1937;

utóbb közel 2.000 ilyen iskola volt 71 ezer tanulóval.

A középfokú oktatás körében egyrészt

szintén a tanszemélyzet és a tanulók szá—

mának nagy emelkedése, másrészt pedig a különféle iskolafajok átszervezése és újabb csoportosítása érdemel figyelmet. A klasz—

szikus középiskolának két tagozata van:

1) a gimnázium, amely 5 osztályból áll és 2) a gimnázium fölé helyezett líceum, amelynek három osztálya van. Mindkét is—

kolafaj tantervében szerepel a latin és a görög nyelv. A gimnáziumok egyrésze lí—

ceumi tagozat nélkül (ginnasi isolati), a másik része (az ú. n. líceum-gimnáziumok) líceummal kapcsolatban működik, tehát 8 osztályú. Egy másik iskolafaj a tudomá—

nyos líceum (liceo scientifico), amely a mi reálgimnáziumunk 4 felső osztályának fe- lel meg, azzal a különbséggel, hogy ott a felvétel előfeltétele bármely középfokú is- kola alsó tagozatának az elvégzése.

Az olasz középiskolának ez a rend-szere hasonlít a mi középiskoláink eddig fenn—

állott rendszeréhez, bár egyszerűbb annál;

nálunk az 1934. évi új középiskolai tör- vény azonban lényeg-es változtatás alapját fektette le, amennyiben ismét az egységes gimnáziumi típust állította Vissza.

Középfokú iskola még a tanítóképző (scuole magistrale), amelynek alsó tagozata 4, a felső tagozata pedig 3 osztályú. A ko- rábbi scuole complementare, amely rész—

ben a mi polgári iskolánknak felelt meg, megszűnt, illetőleg szakiskolává alakult át.

Az elsorolt középfokú iskolák nagyobb- részt állami jellegűek (688 közül 479); a többi 209 iskola nyilvánossági joggal fel- ruházott egyéb jellegű iskola (ístituti pa—

reggiati e parificati). Az 1934/35. tanév

főbb adatai a következők:

Az A tan— A

isko— 55332? A tanulók ággá—gk

lék gatókkal) leány

s z á m a. %

Gimnáziumok. , . 180 1.828 28.252 268

Líceum-gimnáziu-

mok ... 258 5.839 106.785 25'6

Tudományos líceu—

mok ... 62 647 7.854 180

Tanitóképzők. . . 188[ 4.172 85.965] 669

Összesen. . 688 12.486 228356 40-9

A középfokú oktatás erős fejlődését mutatja az, hogy az 1926/27. tanévet, tehát a 8 év előtti állapotot véve alapul, az egyes

4. szám — 283 —— i937

] ' — _, ' __ nek a tanulók a gimnáziumok IV. osztá-

u.Az nusz mztvrnml mux multtal. lyába is; ezt a felvételi vizsgát 21 ezer ta-

nuwmissmeumsmm nuló, állotta ki sikerrel. A líceumi érettségi

300 m. 300 vizsgát az 1934/35. tanévben 8.852 tanuló

tette le sikerrel, azaz a jelentkezettek

250 WWW 250 72%—a. A felvételi vizsga rendszere áll fenn

§ 200 200 a t'anitókrépziőknuél is éspedig úgy az alsó,

; 150 150 mint a felső fokozatnál: az előbbinél 20

100 100 ezer, az utóbbinál 15 ezer volt a sikeres

50 50 felvételi vizsgák száma 1934/35-ben; ugyan-

ekkor a tanítói képesítést (abilitazione ma—

' 113 210 gistrale), azaz oklevelet 10 ezer tanuló sze—

1 100 100 rezte meg. Az adatok során végigtekintve,

általában azt tapasztaljuk, hogy a tanul—

90 90 mányi eredmény elbírálása szigorú és a

80 80 továbbhaladásnál erős szelekció érvényesül.

90 Ahom'gmmmmmum vo Internátusban (konviktusban) 5.400 fiú-

eo """"i'ie so és 2.179 leánytanuló kapott helyet; ezek-

50 50 nek csak 30%—a volt elemi iskolai tanuló,

40 Mókémőkwói d,,üinmmm 40 a többiek a középiskolák kötelékébe tar—

30 30 toztak.

20 Agmmmmkmm 20 Az olasz statisztika kimutatást közöl

arról is, hogy a középiskolai tanulók közül

"0 * '"mekmm A'"""ide**m""'a"""ci 10 hányan tartoztak valamilyen ifjúsági szer-

0 _ x x _ x x _ 0 vezethez: 23% balilla, 27% avangardista,

§ § § § § § § § § 8% ifjú fasiszta, a leányoknál: 17% piccole

*S*—SW" RAM-1557— italiane, 1995 giovanni italiane, 470 giro—

iskolafajok tanulólétszámában a következő nagyarányú gyarapodás—t látjuk: a gimná- ziumok tanulólétszáma 124% —kal, a líceum—

gimnáziumoké 83%-kal, a tudományos lí- ceumoké 25%—kal és a tanítóképzőké 289%—kal növekedett. Különösen feltűnő a tanítóképzőbe járó tanulók számának a hatalmas arányú növekedése, 8 év alatt kö—

zel' négyszeresre nőtt ez a létszám; ez a páratlan gyarapodás azonban annak, amit az elemi iskolák átszervezéséről, fejlesztésé—

ről és az elemi iskolai tanulólétszám egyenesvonalú emelkedéséről mondottunk,

természetes következménye.

Ha a mi köz'épiskoláinknál ugyan-erre az időszakra nézve vizsgáljuk a tanulólét—

szám változását, cs'ak a polgári iskoláknál és a tanítónőképzőknél látunk nagyobb, de korántsem olyan nagyarányú emelkedést, mint aminőt az olasz középiskolák mutat- nak fel.

A középiskolák l. osztályába felvételi vizsgával juthatnak a tanulók. Ilyen fel- vételi vizsgát a gimnáziumokban 35 ezer, a líceumokban 15 ezer tanuló tett le siker- rel. Ugyancsak felvételi vizsga útján kerül—

vianni fasciste; kitűnik ebből, hogy a tanu-

lóknak csupán 2%—a nem tartozik ezekhez a szervezetekhez.

A felsorolt középiskolákon kívül még 642 középfokú magániskola (gimnázium, líceum-gimnázium, tanítóképző stb.) mű- ködik Olaszországban 39 ezer tanulóval.

Ha tehát a középiskolákba járó összes ta—

nulókat akarjuk számbavenni, a fentihez még ezt a létszámot is hozzá kell számí- tanunk.

A szakoktatást Olaszországban az 1930.

és 1931. évi törvények szabályozták újra, olymódon, hogy a továbbképző, illetőleg kiegészítő iskolákat (scuoli complementari) a szakiskolákkal egyesítették. Ezáltaivrend- kívüli arányban megnövekedett a szakis- kolai tanulók száma: 1926/27—ben 154 ezer,

1934/35—ben pedig 297 ezer szakiskolai ta-

nulót vett számba az olasz statisztika; a nö—

vekedés 8 év alatt 93%-ot jelent. Itt szere- pelnek a művészeti iskolák tanulói is,

1934/35—ben szám szerint 12 ezren.

Az alsófokú továbbképző iskolák (scuole e eorsi di avviemento professionale) több- nyire ipari (60 ezer tanuló) és kereskedelmi (95 ezer tanuló) irányúak; ezenkívül mező-

4. szám

—284 _—

gazdasági és tengerészeti továbbképző isko—

lák állanak fenn. A továbbképző tanfolya—

mok ugyancsak ilyen irányúak, tartamuk szerint egy- vagy kétévesek.

A többi (középfokú) szakiskolák közül a kereskedelmi iskolák alsó és felső tagozat- tal működnek. A tanulók szakok szerint így oszlanak meg:

Szám ] 00

Mezőgazdasági iskolák . . . . 4027 i 37 Kereskedelmi ,, . . . . 69.278 637

Ipari ,, . . . . 12.811 118

Ipari(esti,vasárnapi)tanfolyamok 16.401 151 Szakirányú és előkészítő tan-,

folyamok ... 4.720 48

Tengerészeti szakiskolák . . . , 1.469 14

Összesen. ,. ) 108706 ) 1000

A szakiskolák csoportjában is szerepel—

nek különféle magániskolák összesen 74 ezer tanulóval; ebből a számból 78% a

kereskedelmi iskolákra jut.

A felsőoktatást Olaszországban (az 1935/36. tanévben) 27 egyetem és 10 egyéb főiskola látta el. Az egyetemek közül 5, a főiskolák közt pedig szintén 5 volt olyan, amelyet nem az állam tart fenn (istituti su- periori liberi). A főiskolák közt szerepel—

nek a milánói és torinói műegyetem, a ná—

polyi keleti intézet, tanárképző intézet, va- lamint tengerészeti főiskola (tengerészeti doktori oklevelet ad ki), a velencei építő- művészeti főiskola; közgazdasági (kereske- delmi) egyetem, illetőleg főiskola 5 áll fenn.

A szociálpolitikai tudományok részére Fi- renzében áll fenn főiskola. A tanítás ideje a mérnöki szakon 5, az orvosin 6, a többi szakon 4 év.

A felsőoktatást az 1933. évi rendelet sza- bályozza, amelyet az 1935. és 1936. évi ren- deletek módosítottak. E rendelkezések csak- nem az összes főiskolákat egy közös egye—

temi—szervezetben foglalják össze s ehhez képest az eddigi 6 egyetemi fakultáshoz a főiskolák mint újabb önálló karok csatla—

koznak; így keletkezett 1. a közgazdasági és kereskedelmi, 2. a tanárképző, 3. a mérnöki, 4. az építészeti, 5. a mezőgazdasági és 6. az

állatorvosi kar. Összesen tehát 12 kar mű-

ködik az egyetemi szervezetben s ehhez ké—

pest valamennyi főiskolai hallgató (a ná- polyi keleti intézet és tengerészeti főiskola, valamint az egyetemek földrajzi és statisz—

tikai tanfolyamainak hallgatóit kivéve) va- lamilyen karhoz tartozik.

A főiskolai hallgatók számában a háború óta érdekes hullámzás tapasztalható, amely sokszor párhuzamos, sokszor pedig ellenté- tes a mi főiskoláink hallgató-létszámának alakulásával. Az olasz főiskolákon az 1928/29. tanévig általában csökkent a hall-

gatók száma, innen kezdve azonban évről- évre megszakítás nélkül emelkedett. Nálunk az 1926/27. tanév volt a mélypont, amely után fokozatos gyarapodás állott be a hall—

gatók számában; ez a növekedés azonban az 1931/32. tanévtől kezdve megszakadt s azóta M— ellentétben az olaszországi irány—

zattal —— fokról-fokra visszaesik a hallga—

tók száma. Ha az 1920/21. tanévet vesszük

alapul, a következő képet nyerjük:

A főiskolai hallgatók száma

Tanév Olaszországban ? Magyarországon

szám ! index ! szám [ index

! l

1920/21 58.808 100 17.045 ! 100

1926/27 43.226 74 15.020 88

1928/29 39.910 68 15.675 92

1931/32 47.031 ) 80 16.002 § 94

1932/33 51.128 1 87 15.766 ; 92

1933/34 54.326 * 92 15.694 92

1934/85 58.948 100 15.088 89

1935/36 63.307 108 14.216 83

3

Amíg tehát az olasz főiskolák a hallga—

tóknak a háború utáni magas létszámot is.

meghaladó tömegét fogadják magukba, a

m. AZ OLASZ FÖISKOLM HALLGATÓK KARBK SZERtNT.

snow; ACCADEMiCt tTALIANl srcowon LE FACDLYA

45 szeru—r -—w- n— w— - ——————————————wmm—H————f—-——— Billie 45

MATEMAHKAI Scuenze .male

KOZGAZDEÁEIM SDEDZEecemmmhe MÉRNÖKl

ecommercial:

echirurgia BÓLCSESZET!

Medicina

URVOS! JOGI

M SLSZ 193? el U 1937,