« BOROS JÓZSEF dr.
íd s z a b . kir. város k ö z k ó r h á z á n a k tató-főorvose é s a szegedi Orvos-
szövetség e l n ö k é n e k
L É K E Z E T E ,
Ü5. íunius hó 2-án repülőgép- katasztrófa áldozata lett.
i b e s z é d , melyet a szegedi Orvos- követségnek 1925. julius 15-én V1; , tartott közgyűlésén
V é n F e r e n c dr.
"V m o n d o t t é i .
Szeged, 1926.
Nyomatott Juhász István könyvnyomdájában, Gizella-tér 4. szám.
Szeged, 1926.
Nyomatott Juhász István könyvnyomdájában, Gizella-tér 4. szám-
zelenei BOROS ¿JÓZSEF dr.
Szeged szab kir. város közkórházának igazgaló-főorvosa és a szegedi Orvos-
szövetség elnökének
E M L É K E Z E T E ,
ki 1925. junius hó 2-án repülőgép- katasztrófa áldoza leit.
Emlékbeszéd, melyet a szegedi Orvos- szövetségnek 1925. julius 15-én
tartott közgyűlésén Vén Ferenc dr.
mondott el.
Mélyen tisztelt Közgyűlés!
Az elmúlás gondolata : szomorú beletörődés a változhatatlanba. Az őszi hervadással lassan sár- gulóba indult fáknak lombjai egyenkint peregnek le a szikkadó avarra, az évről-évre újjászülető csodás lsten-teremtvénye, a természet, minden lehulló fale- véllel egy lépést tesz az elmúlás felé. S a természet közepében gondok alatt roskadozó ember szomorú melanchóliával nézi, miként takarja el a sárga leve- lek hulló áradata az életet jelentő zöld pázsitot és mikor az elmúlás végső accordjaként már fehér szemfedő borítja a földet: miként merednek ég felé az elmúlt nyárnak, a meghalt életnek, fekete fejfái:
a lombkoronájuktól megfosztott, aszott faágak; der- mesztő, hideg árnyékukkal rávetitve a csillogó hó- lepelre, hogy ; mementó móri 1
Igy látjuk évről-évre elénk rajzolódni az emberi sorsot: a munka és nyugalom, küzdés és siker, az öröm és bánat változatos kaleidoskópjának — az életnek — végső eredőjét: a halált. Gondolunk rá, hisz ha véges emberi voltunk lázadozó elméje feledni akarná, ott mered elénk a hólepel felett őrt álló fekete felkiáltójel; beletörődünk, mert oly sok évezred lefolyása beleedzette öntudatunkba a meg- változhatatlan dogmát, hogy az életre halál követ- kezik ; s mi orvosok, kik száz betegágynál vivott küzdelemben csontarcát felmerülni láttuk, tudjuk, hogy eljön, kell, hogy jöjjön, mert az ember physi- ológiai alkatát egyrészt lassú felhasználással őrli maga az élet, másrészt pusztító erejükkel rombolják a pathológiás behatások.
S bár gondolunk rá, bár tudjuk, hogy elkerül- hetetlen s bár beletörődünk, azért mégis szomorú
az elmúlás gondolata! Szomorú az elmúlása a dér- csípte rügynek — c s e c s e m ő á g y b a n elpusztuló ember- palántának ; szomorú a szirmait hullató virág, az ifjú élet e l h e r v a d á s a ; vagy a hideg télben kemény fejsze csapások alatt megingó, száradó törzsnek — a pathológiás viszonyok folytán ágyba esett, élete javát leélt embernek kidölése- Szomorú, de a meg- nyugvást kereső elme igyekszik indokot találni a beletörődésre; talán a rügy nem volt életképes, amúgy is meddően száradt volna el az á g o n ? Ki tudja, milyen gyümölcsöt hozott volna az elhullott virág? S a száradó törzs tán elélte már életerejét, talán neki magának megkönnyebbülés, hogy ismét porrá lehet?
De mikor verőfényes napsütésben, a legszebb nyárnak ezernyi szinponpája között, a dus lombo- zatú, kemény törzsű s életerős gyökereiben szinte megingathatatlanul álló büszke tölgyet egy láthatat- lan fellegből lesújtó Isten-nyila szilánkokba vágja, mikor a földöntúli erővel megsemmisített fával együtt egy csapásra megszűnik a z a jótékony ár- nyék, melyet lombos koronája nyújtott a tikkadt vándoroknak, széthullanak hervadásra Ítélve levelei, melyek a természet csodás törvényei szerint oly bőven ontották az élenyt, s az egykori óriás helyét pillanatok múlva már csupán a tövéről hajtott s a legkisebb fuvallatra ingadozó árva csemete-ágak jelzik: vájjon van e ilyenkor a kérdezve-kutató elmének m e g n y u g v á s a ? vájjon van e beletörődése a megváltozhatatlanba ?
Nincs ! A teremtő életének kellős közepéből, munka és teljesítő képességének delelőjén, expansiv kedélyének szines szárnyain a másvilágba repült Boros József dr. elmúlásába nem tudok beletörődni;
a megváltozhatatlanba nem tudok megnyugodni, s ugy érzem, hogy halálával a levegőben mindany- nyiunk számára kevesebb lett az éleny, s a földről eltűnt egy jótékony árnyék, melyhez az oázist látó
utas bizó reménységével vándoroltak a halált rettegő, elcsigázott betegek.
* * *
A Felsőváros csendes patriarkális levegőjéből szár- mazó fiatal orvos éppen negyedszázaddal ezelőtt tért vissza szülővárosába. Akkor már nem csupán kiválóan képzett, hanem igen jóhirü sebész is volt, ki Récey, majd Herei professorok mellett eltöltött assistenskedés után a Rókus kórház elhagyatott Navratil osztályán képezte ki magát elsőrendű operatőrré, az ő legnagyobb tanitó mestere, a csodá- latos, Isten áldotta sebészi intuitiójának vezetése mellett. Váll, váll mellett haladott Boros dr. a moden magyar sebészet azóta oly naggyá vált „fiataljaival"
s talán ő volt az egyedüli, kiben nem versenytársat, h a n e m aranylelkü barátot látót mindenki, — s igy minden oldalról csak öröm kisérte azon magyar orvost, fiatal orvost, el eddig még sohasem ért kitün- tetés, hogy a nagy Palatínus fia, az öreg József főherceg Boros dr- sebészi tudományhoz fordult betegségében. A királyi hercegi címerrel ékesített aranyóra, mely egy fiatal ambitió elismeréséhez adta meg az első impulzust, a későbbi hírneves sebésznek is egyik legkedvesebb emléke maradt.
Es bár minden előfeltétele meg volt ahhoz, hogy a fővárosban érvényesüljön ; kiváló képzettség, nagy- munkakedvéhez méltó változatos, nagy sebészi anyag, a vezető egyéniségek nagyrabecsülése és kartársai szeretete, szóval predestinálva lett volna arra, hogy a magyar sebészet „Sturm und Drang- priode'-jában tettekkel tényező vezérlő egyéniséggé küzdje fel magát — ép ebber. az időben, mikor még c s a l ó d á s sohsem érte és csak siker volt osz- tályrésze : egy szép napon hazajött a szőke Tisza mellé, melyen gyermekkoratói egészen haláláig forró rajongás- sal csüggött. Ő maga sem tudta más okát adni nagy elhatározásának, minthogy vágyott haza ; vágyott haza, mert idegen volt neki ott fenn a levegő: csalta haza gyer- mekkorának sok-sok szép emléke, a homok, a Tisza.
Pedig nehéz elhatározás, nagy merészség volt e lépése ! Hazajött meghóditani ezt a nagy. conser- vativ magyar várost; hazajött, mint a modern orvos- tudomány felkent sebésze, hogy itthon a kétkedők előtt bizonyítsa be, a chirurgia csodákkal páros teljesítő képességeit — s mindezen hatalmas feladat- hoz, nagy életcélhoz csak a maga határtalan munka- készsége és tehetsége állott rendelkezésre, mert városa még nem adhatott számára működési tért.
Ekkor jött segítségére Szeged két éles szemű, nagy praktikusa, K o v á c s és Goldshmiedt doktorok, kik az anyagi eszközök előteremtése és kiterjedt gyakorla- tuk sebészi anyagának rendelkezésre bocsájtásával létre hozták az addig még soha nem hallott és azóta is hiába várt szegedi szanatóriumot- Ez a szerény, néhány szobából álló boldogasszonysugáruti szana- tórium jelenti Szeged város egészségügyének történe- tében a sebészet reneszánszának kezdetét, mert innen szűrődött ki Boros dr. bravúros műtéteinek hire eleinte a város falai, majd lassankint a tanyák házi- kói közé. Pedig a vállalkozás rossz ómennel indult az első b e t e g : Boros dr. kedves, öreg tanára, Kováts piarista atya, műtét alatt svnkopeban meghalt. S a kitűnő sebész, ki Pesten többször látta és átélte a műtő idegrendszerének ezen legkínosabb próbáját, itthon egy percre kishitüvé vált: le akarta tenni a kést, el akart menni, hisz néki iithon ugy is befelleg- zett. A két öreg praktikus jóformán kabátjánál fogva tartoztatta itt — az idő, az uj nagy sikerek kellemet- len epizóddá tették az esetet, de Boros dr. s o h a s e m felejtette azt el és tanítványainak gyakran emlegette, mikor egyik, vagy másikban ingadozni látta a j ö v ő b e vetett hitet. S még egy produktív törekvése is szár- mazott ezen emlékéből : későbbi működésében a narcósis veszélyeit igyekezett minél szűkebb térre szoritani, s a lumbal, helyi és vezetéses érzéstelení- tés terén n e m c s a k azonnal átvett minden ujitást,
- 6 -
h a n e m saját eszméivel is sikeresen járult hozzá azok tanának fejlesztéséhez.
1905. április hónapjában Boros dr. a szegedi városi közkórház igazgató és sebész-főorvosa lett, s ezzel kezdetét vette azon husz évre terjedő mélyre ható orvosi munka, mely Szeged városát a n n a k idején a déli Alföld, Bánát és B á c s k a orvosi góc-
pontjává tette.
A néhai való jó Pozsonyi Ignác kegyes fundá- tiójából épült közkórház sárga falai bizony már sok vihart láttak, elöregedtek, de Boros dr. személyében uj élet, levegő, a modern gyógytudománv költözött bele. A „fődoktor" neve már kezdett ismert lenni a környékben, de azért a feladat nem volt könnyű.
A polgárság ugyanis hozzá volt szokva, hogy sebészi megbetegedésével a fővárosba, a gazdagabbja B é c s b e menjen, a z alföldi magyar pedig félt az ispotálytól : b e n n e volt még az ősi előítélet, hogy oda csak meg- halni járnak be az emberek. Szóval a várost meg kellett győzni arról, hogy kár a fővárosba vinni baját, hiszen a szegedi kórház ódon falai közé a fővárosi modern sebészet levegője költözött ; s a tanyat rá kellett csalogatni arra, meg kellett szok- tatni, hogy betegségében egyáltalán orvost s még- inkább a kórházat keresse fel. Bizony ez nehéz feladat volt mindakettő, de a „fődoktor" bravúrosan oldotta meg. A leghatalmasabb propaganda, a siker szegődött s z o l g á l a t á b a ! A kisded szanatóriumból végre igazi termő talajra jutottt munkakészsége és sebészi v é n á j a egymás után tartotta meg az életnek és küldte vissza a m u n k á b a a hozzá forduló betege- ket, kik egytől-egyik hivatott prófétái lettek Boros dr.
és általa a kórház renoméjának. A műtétek s z á m a évről-évre emelkedett, a siker s vele együtt a hirnév mind szélesebb körben gyürüdzött, s a szegedi kórház vonzóerővé változott. Munkatársak, tanítvá- nyok szegődtek köréje s lassankint a város egész orvosi kara vezérének ismerte el Boros Józsefet,
- 7 -
kinek egyik legnagyobb érdeme a b b a n van, hogy az orvosi tudomány fejlődése héroszi kórszakának jelen- tőségét éles látásával felismerte, s a város orvosi karát a maga nagy suggesztiv erejével és példaadá- sával ezen fejlődés részeseivé tette,
Boros dr. működésének korszakalkotó jelentő- ségét néhány szám adattal mérhetjük meg. Közkór- házi működésének első évében végzett összesen 410 műtétet, közte 53 sérv, 31 laparaíómia és 3 vak- bélmütét. A fejlődés jellemzésére állítsuk ezzel s z e m b e az utólso békeév 1913. statisztikáját: 929 műtét, közte 224 herniotómia, 126 laparatómia é s 4 0 appendix kiirtás. E néhány számadat ékesen bi- zonyítja, hogy Boros vállalkozása sikerrel járt. 0 meg tudta hódítani a várost, próféta tudott lenni a saját h a z á j á b a n . Hisz azon pár év alatt, mióta ő a kór- ház sebészi osztályát átvette, a város lakossága nem emelkedett különösképen számbelileg: a műtétek s z á m á n a k megnégyszereződése kizárólag az ő ki- váló képzettségének, m u n k á s s á g á n a k és sikereinek következménye volt. Egy felől eredményesen operált betegei terjesztették a bizalmat, verbuválták a pati- enseket a kórnazban tartott rendelésére. Ugy. hogy mig őelőtte a kórházban jóformán csak kizárt sérv operálódott, most már mindennapos eset volt,, hogy a tanyai magyar diagnósissal állított be a fő- orvosi s z o b á b a : „ k i s z a k a d t a haskérgem, tessék már beölteni fődoktor ur." A fellendülés másik tényezője volt azon kartársi jóviszonv, melyet Boros dr- a vá- rosban működő orvosokkal megteremtett; s azon intensiv tudományos élet, mely a „Szegedi Orvos- egyesületben" főként az ő közreműködésével fenn- állott- Demonstrátioi, melyekkel érdekesebb eseteit havonta a kartársai elé tárta, hozzáfűzött kiváló diagnostikai megjegyzései mind hozzájárultak ahhoz, hogy orvostársai szinte vakon biztak sebészi és or- vosi képességeiben ; s ezen felül a gyakorló orvosok diagnostikai készsége is fejlődvén e s z a k e l ő a d á s o k
— 8 —
által, egyre gyakrabban szállították be a betegeiket műtét végett a közkórházba. A környék, főleg a Bá- nát és B á c s k a betegei mind sűrűbb rajokban keres- ték fel sebészi osztályát, s magasba ivelő pályája Zenitjéhez látszott közeledni; a közvélemény egyre türelmetlenebbül követelte az uj közkórház meg- teremtését, a tervek elkészültek s Boros József álmai megvalósulásának küszöbén érezhette m a g á t : — mikor a háború kitörése halomra döntötte a szép terveket, a forradalom és az ellenséges megszállás elszakította a város kapcsolalat közvetlen környeze- tével, s igy a beteg anyag javarészével, s a köz- kórház egy részének az egyetem céljaira történt átadá- sával végleg megállott a fejlődés folyamata. A min- dig bizakodó optimista Boros József eltemette élete munkásságának legszebb célját: az uj közkórház eszméjét.
Husz éves munkásságát ismét néhány szám adattal mérhetjük m e g : 11-378 műtét, ebből 2455 herniotómia és 1793 lapatómia- Aki ezt a munkát olyan becsülettel végezte el, mint Boross dr., az nyu- gott lélekkel elmondhatja a klassikus költővel; „exegi monumentum, aere perennius!"
És e hatalmas munkateljesítmény mellettaz orvosi közügynek is lelkes harcosa volt- Ezt ismerte el a »Sze- gedi Orvosegylet" is, mely akkoriban az országos orvos- szövetség fiókjaként is szerepelt, 1916-ban, mikor nagy- nevüalapitója, FaragóOdönnek elvesztése után egyhan- gúan Boros dr.-1 választotta elnökévé- A legnehezebb időkben, a háborút követő és a közélet minden te- rén mutatkozó pánik közepette, az ő nyugodt böl- csessége, igazságszeretete és mindenki által közis- mert feltétlen becsületessége volt az a szikia, melyen az idők viharzásának hullámai megtörtek. S miután sértetlenül kihozta Szövetségünk hajóját e nehéz időkből; a megváltozott idők hangulatának felisme- résével keresztülvitte a tudományos célokért működő Orvosegyesületnek elválasztását, az orvostársadalmi
feladatokért küzdő Szövetségünktől s az előbbinek az Egyetembarátok orvosi szakosztályával való fusióját megértéssel támogatva, minden igyekezetét Szövetségünk fejlesztése és tekintélyének öregbíté- sére fordította.
Tisztelt Közgyűlés ! Pályafutásának e rövid vá- zolása után megkisérlem pár vonással jellemezni az én felejthetetlen barátomat:
Mint sebész bravúros technikájú, ingeniósus mütő, kinek páratlan manualitással végzett operá- tióit nézni valóban élvezetes volt Nyugodt, egyenle- tesen gyors tempóban, szép hosszú metszésekkel rétegről-rétegre, élesen hatolva dolgozott s biztos kézzel vezette kése hajszálpontossággal állott meg ott, ahol ő akarta. A műtét közben felmerült várat- lan leleteket kiváló kórbonctani tudásaval pillanatok alatt percipiálta, s eszerint formálta ót műtéti tervét, melynek célja volt: a legkevesebb vérveszteséggel, szövetroncsolás nélkül, mielőbb elérni a bőrvarratott.
Mint orvos jó diagnosta, betegével együtt érző, kit egy-egy balul végződött esete napokra lehangolt.
Szerette hivatását, sikereire büszke volt. Ha életve- szélyben műtött betegével évek múlva társaságban találkozott, ragyogó arccal mondta, hogy „milyen embert csinált belőle."
S mivel tartom őt olyan egyéniségnek, ki a kri- tikát megbírja, nem hallgatom el hibáját sem : Nem szeretett congressusokra, klinikákra járni. És ennek dacára tudott haladni a korral, tudott modern ma- radni az utolsó percig: az ő ritka sebészi inventiója s rátermettsége révén, mely a futólag olvasott, vagy hallottakból reconstruálni tudta a tudománynak u j a b b vívmányait.
Mint ember nem volt mindennapi. Családjóért rajongó, érte élő és dolgozó férfi, ki fiatalon elvesz- tett szép Asszonyát élete végéig siratta, S korán lehervadt kis Vilikéjének elmúlása óta mindig könny- fátyolos volt ártatlan nézésű kék szeme. Melegszívű
- 1 0 -
binek való ízetét gbifé- d vá- ni a z
iósus iperá- 'enle*
ekkel Diztos meg zára t- natok ervét, íggel, ratott.
érző, ngoit.
letve- igban íilyen
a kri- Nem mnek m a - itiója vagy j j a b b
Jjáért vesz- torán ünny- szivü
rokon és mélyérzésü barát, ki t á r s a s á g á n a k köz- pontja volt. Szinte naivan lelkesedni tudó, optimista lélek, ki mindenkiben hitt és m e g b í z o t t ; s ha vala- kit egyszer szeretetébe fogadott, a n n a k áldozatra kész, őszinte j ó b a r á t j a maradt.
Nagymiveltségü e m b e r volt. A francia és an- gol klasszikusokat eredetiben olvasta. — szeretett citálni. —P l a u t u s vígjátékaiból- S szép csillagos estén, ha szükkörben „elbarátkozott k e d v e n c diófája alatt, v a l ó s á g o s e l ő a d á s o k a t tartott a csillagok világáról.
S ha nagyon k e d v e s volt a társaság, mely hallgatta őt, c s e n d e s férfias h a n g j á n kezdte szavalni Cyránót, melynek mind a z öt felvonását könyv nélkül tudta.
S ez a rendkívüli egyéniség egy n a p s ü t é s e s ragyogó nyári reggelen letette a kést, mely betegei- nek üdve volt, eltépte a szeretet rózsaláncát, m e l y c s a l á d j á h o z fűzte és itt hagyta kartársait, barátait, kik megnyugvást hiába keresnek azóta. Csodás pa- radoxon : B o r o s J ó z s e f a z utóbbi időben gyakran beszélt a halálról, közeli elmúlását jósolgatta, aggó- dott a hosszas, kinos betegágytól- S e n n e k d a c á r a repülni a k a r t ! H i á b a kérte Évikéje, h i á b a kérték b a r á t a i : ő n e m volt már földönjáró lélek. Megkós- tolta a levegő m a g a s s á g á n a k c s o d á s v a r á z s á t : re- pülni vágyott, hogy a napsugarát közelebbről érezze, hogy áthatoljon a fellegeken, s a földi létet, mint tőle távollévő p a n o r á m á t r o h a n ó szárnyakról néz- hesse. Ne legyünk hypokriták, hisz ezt ő mindig gyűlölte ! S igy ne m o n d j u k azt, hogy Boros J ó s k a orvosi t a n u l m á n y o z á s c é l j á b ó l szállott a levegőbe.
Nem ! Az ő minden iránt fogékony, minden szépért és jóért lelkesedni tudó, túláradó kedélye pusztán repülni vágyott; vonzotta a levegő rejtelmes kék Ó c e á n j a , melyet áttekinteni s o h a s e m lehet. V o n - zotta a földöntúli rendkivüli é r z é s !
Életkedvtől d u z z a d ó , harsogó k a c a j j a l a j k á n szállott a gépbe, a g y a a jelen ö r ö m é n e k örült, s a j ö v ő terveit szövögette ; mikor a sors szeszélyéből a
— 1 1 —
XA XKl
PM ' A mragyogó gépmadár egy mérhetetlen zuhanással ész- revétlenül átrepült vele a Nirvánába !
Egy nem közönséges élet nyert nem minden- napi befejezést!
* * *
S a hűséges Íródeák könnyes szemmel irja be a szegedi Orvosszövetség protokollumának lapjaira Boros József dr. soha el nem halványuló, örökkön élő n e m e s emlékezetét.
— 1 2 —
