139322
1943. éui február 7-én tartott
«
SzécAenyi lakomáján mondott et
M időn ezen a hagyományos ünnepen a Nem- zeti Kaszinó megtisztelő bizalmából Széchenyi István rendelkezése szerint az ő emlékére alapí- tott serleget kezembe veszem, ú g y érzem, hogy nem igen volt még a serleg alapításától kezdő- dően még egy olyan esztendő, amely a n n y i r a fo- kozatosan időszerűvé tette volna, hogy a legnar gyobb m a g y a r r a való- visszaemlékezésnél elmé- lyedjünk abban a bírálatban, hogy a jelen nemze- dék miképpen t u d j a és a k a r j a az ő gazdag lelki és szellemi örökségét nemzetünk j a v á r a felhasz- nálni.
A mult század elején abban az időben kezdi Széchenyi I s t v á n közéiéti szereplését, a m i k o r or- szágunk mély letargiában, nemzeti érzésünk pe- dig erős h a n y a t l á s b a n van. E l h a g y j a katonai pár
lyáját, hogy nagy á l l a m f é r f i ú i képességeit, lát- noki tehetséggel felfegyverkezve, legteljesebben a haza j a v á r a t u d j a fordítani.
Ösztönösen érzi a sorstól való hivatásszerű küldetését. Gondolatait és irányelveit megnyilat- k o z t a t j a beszédeiben ós írásaiban. Mindezt azon- ban csak hathatós eszköznek tartja a r r a , hogy n a g y tudással felkészült, alkotási vággyal telt ké- pességét a l k o t m á n y j o g i , magánjogi és közgazda- sági téren tettekre változtathassa át.
Mindezeket a változtatásokat mindig szükséges- nek vallotta és azok megvalósítását k í v á n t a . Azonban nem idegen eszmékre alapítja, hanem a nemzet öserejéből kikristályozott nemzeti ön- tudtra akarja bízni.
Reformer volt a szó szoros értelmében. De a megfontoltságot többre tartja, mint a népszerű- ség által elért sikereket.
Bekiáltja a v i l á g n a k : „ki a közösségnek akar használni, legelső kötelessége magáról egészen megfeledkezni". Nem kell-e e nemes és értelmében hazánk j a v á t elsőlegesen szolgáló gondolatot e nemzedéknek is követni?
Meggyőződése szerint nem a jelszavak — ame- lyek nem r i t k a esetben komoly tartalom nélküli kijelentéseken alapulnak, nem egyszer külföldi
eredetűek és igen sokszor az idők rövid múlásá- val f r á z i s n a k fognak nyilvánulni — követendők, hanein a m a g y a r felsőbbrendűség eszméit és feltétlen g y a k o r l a t i megnyilvánulásait kell tar- tanunk törekvéseink legfontosabbjainak.
Hirdeti, hogy ez az ország, amelyet több mint ezer év előtt egy fennkölt szellemű szent ural- kodó tett kereszténnyé, akinek honalkotó és ál- l a m f e n n t a r t ó ereje tette e földet a m a g y a r s á g igazi h a z á j á v á , azt a nagy küldetést hagyta nem- zedékröl-nemzedékre, hogy lett légyen bár az or- szágban több más nyelvet beszélő egyenjogú pol- gár, mégis mindig csakis a magyar szellem ve- zessen, mert így tudhat egyedül az ország annak a nagy hivatásnak megfelelni, amelyre őt a sors, a Dunamedencében kijelölte.
Széchenyi I s t v á n maga m o n d j a Metternichhez írt levelében: „Halálos ellensége vagyok a ren- detlenségnek s gyűlölök mindent, ami rendetlen- ségből ered vagy eredhet", s u g y a n c s a k e levél ben folytatólagosan azt is í r j a , hogy megveti a régi f o r r a d a l m i fáklyavivők tendenciáját, mert;
csak mindent régi alapjukból k i f o r g a t n i a k a r n a k és mindent lerombolni és lángbaborítani szándé- koznak.
Széchenyit lángesze a pozitív alkotások felé
vonzza s nemcsak érzi, de biztosan t u d j a azt is, hogy egy nemzet jövőjét csak annak lelki, szel- lemi és a n y a g i megalapozottsága képes biztosí- tani és előbbre vinni. Ez teszi öt reálpolitikussá.
Elhatározza a nemzet legjobbjainak e nagy cél érdekében való összefogását és ö n m a g á t is ez eszmének o l y a n n y i r a alárendeli, hogy napló- feljegyzéseiben igen sokszor a legsúlyosabb ön- kritikával és önvádaskodással találkozunk.
Létrehozza az Akadémiát, a Kaszinót, állatte- nyésztő t á r s a s á g o k a t — amelyek később a gazda- sági egyesületek a l a p j á t képezik és ezzel megte- remti az olyan nagy fontosságú mezőgazdasági érdekképviselet szervezetét, amelynek nem nélkü- lözhető objektiv és nagy horderejű tanácsai ép- pen a mai nehéz honvédelmi és közellátási viszo- nyok mellett alig nélkülözhetők —, megmozgatva, ezzel a m a g y a r társadalom legmagasabb rétegeit is s eleven életet hozva oda, ahol ezelőtt erről ál- modni sem mertek. 1828-ban kezdi írni a „Hitel"
nagyszabású m u n k á j á t , amellyel a m a g y a r hitel- és közgazdasági életnek hosszú időre i r á n y t sza- bott, ösztönzi és sürgeti Budát és Pestet össze- kötő híd megépítését s ezzel e g y b e f o r r a s z t j a a két városrészt és elindítja Budapestnek, m i n t az ország székesfővárosának kulturális és köz-
gazdasági gócponttá való fejlődését. A Duna szabályozása, a Tisza szabályozása, a Vaskapu szabályozása, mocsarak levezetése, utak épí- tése és ezzel az egyes országrészeknek egy- máshoz való megközelítési lehetősége mind- megannyi nagy terv, amelynek megindítása és eredményes megvalósulása az ő tettre kész r e á l p o l i t i k á j á n a k az eredménye és hogy ez a ma- g y a r nemzeti és az ezzel összefüggő gazdaság- p o l i t i k á r a milyen jelentőséggel vonatkozik, elég h a r e á m u t a t u n k az akkori állapotokra és ezzel szembeállítjuk főképpen a Nagy M a g y a r Alföld jelenlegi erőteljes mezőgazdasági fejlődését és megszaporodott létszámú lakossága minden téren t ö r t é n t fejlődésének színvonalát.
Kelet és nyugat kapujában látja országát: a pángermanizmus és pánszlávizmus ütközőjében félti nemzetét. Civilizációt, k u l t ú r á t és a n y a g i előbbremenést hirdet s ennek m e g v a l ó s í t á s á r a törekszik. De mindezt nem idegen eszmékkel szándékozik valóra váltani, hanem a magyar lel- kiséget akarja olyan fogékonnyá tenni, hogy képes legyen önmagából kifejleszteni mindazt, ami nemzete emelésére van hivatva. Ennek ke- resztülvitelénél szem előtt t a r t j a a g y a k o r l a t i el-
m u n k á s s á g á t legjobban —, melyek az embert a maga egyszerű emberi mivoltában, a nemes cél elérésében legjobban és legsikeresebben sarkall- ják.
Nem kell-e, hogy ez a gondolatteljes megálla- pítás a mai nemzedék előtt is követendő példa- képpen álljon? Hiszen sohasem volt még a n n y i r a szükség, mint éppen a mai időkben a r r a , hogy e nemzet f i a i foglalkozási és t á r s a d a l m i különbség nélkül egyesített erővel m u n k á l k o d j a n a k orszá- gunk sorsának előbbrevitelén.
,Es ebben a megfeszített m u n k á b a n a magyar történelmi osztálynak, mint amelyik a testben és lélekben legjobban össze van forrva nemzetünk
minden érdekével, kell, hogy jó példával elől álljon. Ez a mai időnek a parancsszava, de egy- ben a záloga is annak, hogy a siker reménysége- inknek megfelelően bekövetkezzen.
Mi egy nagy világháborúnak vérzivataros idejében élünk, amelyben a történelmi ismétlő- dések minket sem hagynak érintetlenül. S most, mikor a nemzet fiai fegyverrel kezükben az or- szág h a t á r á n túl, több mint ezer kilométerre vív- ják az ádáz vörös bolsevizmus u r a l m á v a l csatái- kat, hogy dicső elődeinkhez méltóan megvédjék mindazt, a m i t a hazafias érzés és ebből való el-
C
•
gondolás szükségesnek ós sérthetetlennek t a r t ; akkor nekünk is az ország h a t á r a i n belül kézt kézbe téve kell összefognunk, hogy a legnagyobb magyar szellemében a megtßrtani, gyarapítani és erőssé tenni tudó nemzeti munka ellanyhulás
nélkül folytatódhassék és erősödhessék.
Széchenyi István azt is m o n d t a : „E nemzet sohasem volt kitűnő és derék férfiak híjával".
Es arra tanít, hogy a magyar nemzet nemcsak kötelességszerűleg elfogadja, de megértő engedel- mességgel követi is az ezektől eredő irányítást, intelmet és parancs szavát.
Tegyünk hitvallást a Széchenyi lángelméjé- vel besugárzott eszmei kötelezettség mellett, s ha a k k o r jönnek is vészes felhőkkel borított idők, bízva-bízva hihetünk a szebb és jobb m a g y a r jö- vőben.
Széchenyi István szelleme időtlen-időkig éljen a. haza minden polgárának lelkében.
K i a d á s é r t felel: F a b r i c i u s F.. dr. „ P Á T R I A " R . - T . Felelős vez.: W e s s e l ) - K .
