HA 1.791 ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR HIRLAPTÁfiA
I R O D A L O M T Ö R T É N E T I K Ö Z L E M É N Y E K
3 4 - 3 5 . é v f . 1 9 2 4 - 1 9 2 5 . 1924: 1 / 2 - 3 / 4 . f ü z .
b o r . , c l . , t j . , m u t . 1925: 1 / 2 - 3 / 4 . f ü z .
b o r . , c l . , t j . , m u t . T e l j e s
F v . D n é .
IRODALOMTÖRTÉN ETI
K Ö Z L E M É N Y E K
SZERKESZTI
CSÁSZÁR ELEMÉR
H A R M I N C N E G Y E D I K É V F O L Y A M
I—II. FÜZET
B U D A P E S T
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KIADÁSA 1924
T A R T A L O M .
TANULMÁNYOK, ÉRTEKEZÉSEK,
Solymossy Sándor: A Toldi-monda k e l e t k e z é s e . . . . 1 Kästner Jenő: Faludi Ferenc olasz versformái 19 Császár Elemér: A negyvenes évek kritikai munkássága. III. k ö z i . . . . 28
ADATTÁR.
Régi magyar írók kiadatlan levelei. Badics FerenMl 37 Újabb adatok Verseghy költői és zeneszerzői •működéséhez. Major
ErrinWA 46 Dugonics mint tanár, liahodezay Páhól 49
Kisfaludy Sándor kiadatlan kéziratai. Közli: Gálos Rezső 52 Kikkel együtt nézte meg Petőfi a sárosi vár romjait? Gulyás Józsefiül 59
KÖNYVISMERTETÉS.
Beöthy Zsolt: Romemlékek. I—II. k. Hartmami Jánostól 60
Riedl Frigyes: Petőfi Sándor. Zlinszly Aladártól *>4 Balassa Bálint minden munkái. Kocsis Lénánhói 66 Ady Lajos: Ady Endre. Gálos Hezsőlól : 6S
Balogh Károly: Madách Imre otthona. Mitrorics Gyutálói 60 .Madách: Az ember tragédiája. K. K. X-töl^ . . 70
IRODALOMTÖRTÉNETI REPERTÓRIUM.
Az 1923-ik évröi. Hellebrant Árpádlól 72
M E G J E L E N T
és a M . T . Akadémia könyvkiadóhivatalában k a p h a t ó :
BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMOND
í r t a :
P A P P F E R E N C . Két kötet.
B U D A P E S T , 1922., 1923. 8-r. 454, 585. I.
Ára fűzve 40,000 K .
A szerkesztésért felelős :
CSÁSZÁR ELEMÉR. (BUDAPEST, I., PAULER-Ü. 4.)
IRODALOMTÖRTÉNETI
K Ö Z L E M É N Y E K
SZERKESZTI
CSÁSZÁR ELEMÉR
H A R M I N C N E G Y E D I K É V F O L Y A M
B U D A P E S T
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KIADÁSA 1924
Pallas részvénytársaság nyomdája, Budapest V., Honvéd-utca 10 Felelős vezető: Tiringer Károly műszaki igazgató.
T A R T A L O M .
TANULMÁNYOK ÉS ÉRTEKEZÉSEK. , .l p
Császár Elemér: A negyvenes évek kritikai munkássága 28, 97
Kastner Jenő: F.iludi Ferenc olasz versformái 19 Solymossy Sándor: A Toldi-monda keletkezése I, 81
ADATTÁR.
Adalékok a Balassa-irodalomhoz. Harsányi Istvántól:
I. Balassa Bálint Istenes énekeinek függelékében közölt két ének
szerzője 131 II. Mire bánkódol, óh te én szívem kezdetű ének forrása 132
Arany egyik verséhez. Gulyás Józsefiül 135 Bajza József kiadatlan forradalmi költeményei. Badics Ferenctől . . . . 111
A Debreceni-kódex ké t példája. Tímár Kálmántól 134
Dugonics mint tanár. Ralcodczay Páltól 49 Ismeretlen Tompa-versek. Császár Elemértől 130 Kikkel együtt nézte meg Petőfi a sárosi vár romjait ? Gulyás Józseftói 59
Kisfaludy Sándor kiadatlan kéziratai. Közli Gálos Rezső 52, 117
A magyar Szép Magelona kora. Gulyás Józseftől 135 Régi magyar írók kiadatlan levelei. Badics Ferenctől 37 Újabb adatok Verseghy költői és zeneszerzői működéséhez. Major
Ervintől / 46
KÖNYVISMERTETÉSEK.
Ady Lajos : Ady Endre. Gálos Rezsőtől 68 Balassa Bálint minden munkái. Kocsis Lénárdtól 66
Balogh Károly: Madách Imre otthona. Mitrovics Gyulától 69'
Beöthy Zsolt: Romemiékok. Hartmann Jánostól 60 Kiss Géza, Hegyaljai: Árva Bethlen Kata. Harsányi Istvántól 140
Madách: A z ember tragédiája. K. K. J.-től 70 I*
Mitrovics G y u l a : A z egység és sokféleség esztétikai elve «Az Ember I*P
Tragédiájá»-ban. Tolnai Vilmostól 137 Riedl Frigyes : Petőfi Sándor. Zlinszhj Aladártól 64 Szinnyei Ferenc : Kemény Zsigmond munkássága a szabadságharcig.
(GR.)-töl 143 Szinnyei Ferenc: Kármán József és az Uránia névtelenjei. Császár
Elemértől 144 Timár K á l m á n : Premontrei kódexek. Gálos Rezsőtől 141
Zlinszky Aladár: Klasszicizmus és romanticizmus. Papp Ferenctől... 136
Zulawski Andor: írás Adyról. Kocsis Lénárdtól 139 IRODALOMTÖRTÉNETI REPERTÓRIUM.
Az 1923-ik évről. Hellebrant Árpádtól 72
Az 1924-ik évről. V.-attól 145 H e l y r e i g a z í t á s . A szerkesztőtől 110
NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ.
Lap
Ábrányi E. Omotlc Pál 104 Ady Endre 189; — é l e t e . . . 68—69
Angyal Dávid 53, 64 Arany 62, 106, 113,137 ;— Toldi
106, 107; — 2'oWi-tril. 84—85.
Vén gulyás 135 B a j z a 28, 30, 86, 52, 102; — a
szabadságharc alatt és után 111—114; — kiadatlan költe
ményei 111—117 Balassa Bálint 135; — müvei
66-68; — adalékok a Balassa-
irodalomhoz 131—184 Rálássa Bálint gr 67 Balogh István naplója 49—51 Bárány Ágoston 39—41 Pécsi-kódex 141—143 Bédier 1, 82, 86, 87, 91
Bél Mátyás 85 Beöthy Zsolt '64 ; — Romemlé
kek 60—64 Bethlen Kata élete és munkái 140, 141
Bethlen Miklós 140 Birkás Géza 1, 2
Boccaccio 90 Calderon drámái 35 chanson de geste-ek 4—7,12, 86,
90, 91, 93, 96 Chevalerie Ogier de Danemarche
4, 12—18, 87—90 Chronkon Novaliciense 17, 18 CM-énekck 9—12, 87, 90 ciszterci-rend mint mondaköz-
vetítö 93—96 Gonversio Othgerii 17—18
Cord ara, Cesarc 20 Czakó 105 ; — János lovag 97 ;
— Kalmár 98; — Könnyel
műek 104 Császár Elemér . . . . 19, 20, 49, 53
Császár Ferenc 108-109
Csokonai 137
Lap Csombor Márton, Szepsi, két
éneke 131 D e á k Ferenc 112 Debreceni-kódex két p é l d á j a . . . 134
Degré Alajos 105 Dézsi Lajos 131 —135
Discipulus, Promptuarium 134 Dobrossy István 107—109 Dugonics 8 5 ; — mint tanár 49—51
Eckhardt Sándor 66 Eötvös József 106, 137
Erdélyi János 29, 30, 101, 105, 106,109; — Népdalok és mon
dák 108 Erdélyi Pál 66 Fabliau-k 91 Faludi, Caesar 20, 2 6 ; — Clo-
rinda 22—27; — verstormái 19—27 Fáy András kiadatlan levelei
39—41, 44—46
Ferenczi Zoltán 109 Finta Károly, A néger 103, 104
Földváry József éneke 133 francia drámák elleni harc . 30—32
Garay 28, 29, 110
Goethe. Faust 137 Golub Vilmos 101 Gorove, Érdemes kalmár 55
Gottfried v. Strassburg, Tristan 2
Görgey Arthur 113 Gubody János 135 Guy of Warwick 2 Gyulai Pál 4vt, 61, 65
Haller, Albrecht v 46 Haydn 46, 47
Heine 33, 3 i Henszlmann Imre 29, 30, 82, 33,
105, 106, 109, 110 Heros Sinensis 22, 23
Lap
Herczeg Ferenc 140
«Holmgangs-ok 1, 2
Horváth János 100 Horváth Lázár, P. Kaleidoszkóp 107
K. Horváth Zs. Háziorvos 104 Hugó Károly 97; Bankár és báró
98—99 ; — Brutus 98 Hugo, Victor 30, 102, 103; —
RIII/ Blas 103 Ilosvai, Toldi 1, 7, 8, 82, 8 9 - 9 0 ,
94—96, 135 Ipolyi Arnold 15, 83
J ó k a i Mór 106,137 jongleurök 91 Jósika Miklós 106, 137
K a r á c s o n y i János 2, 96
Karlamagnus-Saga 82 Kármán 137; — m u n k á i . . 143,144
Katona József Bánkja . . . . 98—100
Kazinczy Ferenc 61 Kelmenfy László. Meghasonlott
kedély 107 Kemény Zsigmond 71, 106, 137 ;
— költői munkássága 48 előtt 143 Kendey Géza, Testvérek... 103, 104 Kisfaludy Károly 137 ; — h a t á s a
K. Sándorra 55 Kisfaludy Sándor 137; — Dárday-
ház 50—56; — Gyula szerelme 126—128 ; — Megbosszult hit
szegő 125—126; — Párosodó ifjúság 5 6 - 5 9 , 117—123; — Somló 123-125 ; — kiadatlan levele 39; — és Gorove 5 5 ;
— Kisfaludy K. hatása 55 klasszicizmus 136, 137
Kossuth 112,113 Kotzebue 55 Kovács Pál . . . . 1 0 5 Kozma Andor, Második fehér ló 83
Kölcsey 19, 137; — kiadatlan
levelei 42—44 kritika, magyar a 40-es években
2 8 - 8 6 , 9 7 - 1 1 0 Kúthy, Hazai rejtelmek 108
Les Narbonnais 6 lovagepika 3 lovagregények 12 M a d á c h Imre, Ember trag. 70-71,
137—139; — o t t h o n a . . . . 69—70 Mephisto (a Regélő kritikusa) 31—32
Metastasio 21—27
Lap
Moliére 101 Montage Guillotine 81, 88, 90
Miin vheni-kódex 141—143 Nagy Ignác 108 Neckam, Alexander 17 Négyesy László 25 Neumann, Caspar 140 Obernyik Nőtelen férj 108; —
mint kritikus 101 P a p János, Szathmári 140 Parcival-típus 3—6, 90
Pélerivage de Cliarlemai/ne 6 Petőfi 33,64—65,100—101,106 -
109, 137; a sárosi v á r b a n . . . 59 Ponsard, Lucretia 29,110
Pray-kódex 142 premontrei kódexek 141—143
premontrei rend mint monda-
közvetítő 9 3 - 9 6 Rainouard 2 Rájnis József 19 Regélő Pesti Divatlap 28—36,
97—110 Riedl Frigyes 1, 2, 8 ; - Petőfi
ről 64—65 román courtois 3—5 romanticizmus 136, 137
Sachs, Hans 133 Schiller drámái. 101 Sermones dominicales 142 Shakespeare 30, 35, 101
Sík Sándor 19, 22
Simon Pál 42—44 Soulié, Az őrült gyermeke 34
Steffan J. A. (zeneszerző)... 46—48
Szemere Bertalan 113 Szemere Pál 45 Szép Mageloua kora 135 Szigligeti 97, 105, 106, 137; —
Csikós 104, 105; — Mátyás fia 98; — Színésznő 103; —
Zikh 104 ; — Zsidó 97 Szilády Áron 66, 67, 135, 142
Szily Kálmán 142 Szinéri (a Pesti Divatlap kriti
kusa) 102—105 Szvorényi József 44—46 Taine 64, 65
Takáts József, P 39 Takáts Sándor 66, 67
Toldi-monda 1-18, 8 1 - 9 6
Lap
Toldi a nép ajkán 15-16,83—85, 89, 90, 96 Toldy Ferenc 19, 20, 25, 27, 63,
102, 114; — mint kritikus 97, 98 Tompa 113; — népregéi 107,
108; — ismeretlen versei 130—131
Tóth Lőrinc 106 Tristan et Iseut 1 Tristan-típus 3—6, 90
Trostler József 19
Vachott Sándor 108-109 Vahotjmre 28,30,32, 105, 106;
— Éljen a hon ! 107; — mint kritikus 33—36; 97—101; — Petőfiről 100, 101 Verseghy költeményeinek forrá
sai 46—48; — mint zeneszerző 45—49 Vörösmarty 33, 112, 113, 130,
137; — a Bánk-vó\ 100 Uránia dolgozótársai 143,144 Z a l á r József 113
El ni*(n «Wh<ftél
A TOLDI-MONDA KELETKEZÉSE.
1T o l d i - m o n d á n k eredetéről szóló elmeletek ós m a g y a r á z a t o k i m m á r t ö b b m i n t félévszázados m ú l t r a tekinthetnek vissza.
E z a l a t t róla a k o z z á v e t é s e k n e k t e k i n t é l y e s sora t á m a d t . Mesz- sze vezetne minden k o r á b b i m a g y a r á z a t t a g l a l á s á b a b o c s á t koznunk ; nagyobb és újabb i r o d a l o m t ö r t é n e t e k (pld. P i n t é r J e n ő é , I I . k. 108—110.) v a g y b i b l i o g r á f i a i összeállítások ( G u l y á s P á l é az í r o d . t ö r t . 1917. é v f o l y a m á b a n ) lelkiismeretesen beszámolnak v e l ü k . L é n y e g é b e n k é t felfogás k ü z d ö t t e g y m á s sal legújabb i d ő k i g : e g y i k eredeti honi t e r m é k n e k v i t a t t a a monda epizódjait, a m á s i k idegen k ü l f ö l d i h a t á s o k a t l á t o t t bennük. A k k o r i b a n m é g a folklore-nak és t á r g y t ö r t é n e t n e k , e k é t a r á n y l a g új k e l e t ű t u d o m á n y n a k módszeres összevetései ú g y szólván b ö l c s ö k o r u k a t é l t é k ; nem csoda, ha t á v o l e s ő , nem döntő é r v é n y ű hasonlóságok n y o m á n indultak, s az egész ha
g y o m á n y c s o p o r t o t felölelő egységes szempont n é l k ü l keletke
zett a m a g y a r á z a t o k legtöbbje.
A z első biztos kapcsolatot R i e d l F r i g y e s vette észre, a k i az ú. n. «szigeti p a r b a j n a k » és benne a c s ó n a k - e l b o c s á t á s m o t í v u m á n a k ( I l o s v a i n á l : 117—160. verssor) h a s o n m á s á r a ismert az ó-francia Tristan-eposzokban (L. Egyetemi előadásai.
1907. I I . k. 44—46.)
Riedl a kérdéssel röviden végez s forrás gyanánt csupán Bédier modern Tristan-rekonstrukcióját használja (Le román ile Tristan et Iseid. Traduit et restanré... Paris, 1902. 82. — v. ö. Ethnogr. 1921. 128-130.); de m á r ez alapon is megállapíthatónak v é l i : «Mindezek olyan jellemző és feltűnő hasonlóságok, hogy itt határozott kapcsolatról és összefüggésről van szó.»
Birkás Géza erre Toldi-értekezésében (1. alább) figyelmeztetett Gaston Paris egy helyére (Románia, XIII. 615.), ahol a középkor hasonló szigeti párvia
dalairól azt a megjegyzést teszi, hogy ezek Európa-szerte szokásosak vol
tak s a skandináv emlékekben «Hohngang» a nevük, ami «szigetre menest».
de egyúttal párviadalt is jelentett. Ilyet említ már Galfried of Monmouth krónikás (X. sz. vége) Artúr brit királyról, sürün előfordul Saxo Grammá- ticusnál, stb. Riedl nézetét ez a több helyről jövő felbukkanás megingatta
1 Kivonatosan mint akadémiai székfoglaló került bemutatásra még 1920 jan. 5-én. A z összevetésekhez szükséges néhány kéziratos ó-francia szöveg megszerzésének nehézségei mostanáig késleltették a megjelenést.
Irodalomtörténeti Közlemények XXXIV. 1
8 első idevágó értekezésemben (Ethnographia, 1918. 2.) magam is kétesnek állítottam a közvetlen átvétel megállapítható voltat. Azóta tüzetesebb vizs
gálat után kiderült, hogy a Holmgangok legtöbbjében csónak-elbocsátás s a velejáró talpraesett felelet («Itt egyikünk meghal; a győztesnek pedig elég egy csónak!») hiányzik. E két mozzanat kizáróan a Tristan-eposzok tulaj
dona. Még ezek közül is n é h á n y átírás nem tud róla, de bizonyosan benn volt a Bérol-íéle régibb (XII. sz. első fele) és a Thomas újabb (XII. sz.
vége) francia verses szövegezésében. A két eposzból apró töredékek marad
tak csupán, s ezek nem a Morholttal vívott szigeti párharcra vonatkoz
nak, de hogy eredetileg ez is megvolt bennök, bizonyítja a belőlök kivo
natolt norvég Tristramsaga (1240 k ö r ü l ; Hakon király utasítására készítette Bernát szerzetes ; 1. Kolbing kiad. X V . 1.), amely fenntartotta, hasonlóképen a Thomasból vett német á t k ö l t é s : Gottfried v. Strassburg híres lovag
eposza Tristan mid Isolde is, ahol a 6795—6809. verssorok szólnak róla.
Álljanak itt utóbbinak leglényegesebb sorai bizonyságul:
. . . und alse er üz ze Stade gestiez hie ist ein schif und zwene m a n . . . sin schlifflein er fliezen l i e z . . . daz aber benamen ír einer ie
— « . . . umbe waz üf disem werde tőt beliget, hast da din schif sus lázén gän?» sö hát ouch jener, der dá gesiget,
«daz h á n ich umbe daz getan: an disem einem schiffe genouc.»
Vagyis : És amint ö (Tristan) partot ért, csónakját úszni engedé . . . ccMiért engedted el hajódat ?» (kérdi ellenfele Morholt.) «Ezt én azért tettem : Itt (most) egy hajó van és két e m b e r . . . De minthogy a kettő közül itt egyikünk holtan fog maradni, úgy annak, aki győzni fog, elég lesz ez az egy hajó.» — A teljes motívum ezek szerint csak Tristan-szerkezetekben és a mi Toldinkban mutatható k i . Kívülök a középkor gazdag irodalmá
ban egyetlen azonos hely van m é g : a középangol Guy of Waruick hősi énekeknek az a változata, mely a Colbronde óriással történt mérkőzést énekli meg. ( U Ethnogr. 1917. 10. 2. jegyz.) De viszont erről a Sir Guy hős
ről k i van mutatva, hogy a róla szóló minstrel-énekek és régi balladák tartalmilag mind ó-francia és breton chanson de geste-ekre mennek vissza.
(L. A . H. Billings: A Guide to the middle-enylish metrical romances, Yale Studies IX. 85. s köv. lk.) A Guy-énekek ilyképen a mi Toldi-epizódjaink
nak mintegy angol megfelelői; ezek is, azok is az ó-francia oposzköltés visszhangjai.
R i e d l u t á n B i r k á s G é z a a francia gesta-eposzok e g y i k X I I . s z á z a d i v a s g y ú r ó a l a k j á b a n , az esetlen Rainouardban v é l t T o l d i eredeti k é p m á s á r a ismerni (Ethnogr. 1912. 226.) N é z e t e szerint a R a i n o u a r d - e p i z ó d o k olasz á t d o l g o z á s a k e r ü l t e l h o z z á n k d é l s z l á v i g r i c e k k ö z v e t í t é s é v e l . V é l e k e d é s é h e z K a r á csonyi J á n o s f ű z ö t t n é h á n y é r t é k e s m e g j e g y z é s t (u. o. 321—25.), felvetve annak az e s h e t ő s é g n e k m e g f o n t o l a n d ó v o l t á t , vajon nem h o z h a t t á k - e a k é t s é g t e l e n ü l k ö z e l rokonnak m u t a t k o z ó m o n d a r é s z l e t e k e t az annak idején ( X I I . sz. közepétől) h o z z á n k telepedett francia c i s z t e r c i t á k és premontreiek m a g u k k a l ? A kapcsolat í g y t e r m é s z e t e s e b b , é r t h e t ő b b , m i n t a b a l k á n i guz- l á r o k k ö z v e t í t é s e mindaddig, m í g ott e m o n d á k v i l á g o s a n k i
nem m u t a t h a t ó k , aminthogy eddig n y o m u k sincs, l e g a l á b b is k é t s é g e s n e k mutatkozik.
Magam k é t előző é r t e k e z é s b e n s z ó l t a m a p r o b l é m á h o z (Ethnogr. 1913. 374., 1918. 1—24 1., v. ö. 1019. 100 1.), t ö b b kisebb-nagyobb jelentőségű francia megfelelésen k í v ü l arra utalva, hogy T o l d i ifjúkora azonos m o n d a t í p u s P a r c i v a l ifjú
s á g á v a l ; nem ugyan a k ö z i s m e r t Crestien de Troyes-féle fej
lett m ű i r o d a l m i feldolgozással (Le conte du Graal) s u g y a n csak nem a Wolfram von Eschenbach á t í r á s á b ó l ismert K y o t (Guyot)-féle v a r i á n s s a l , hanem azzal a k i k ö v e t k e z t e t h e t ő p r i -
maire szerkezettel, amelynek m é g a chanson de geste-ek k o r á ban kellett mondai alakot öltenie s ma m á r csak messze e l á g a z o t t típus-töredékeiből r e k o n s t r u á l h a t ó . E t ö r e d é k r é s z e k következő oldalági feldolgozásokban t a l á l h a t ó k m e g : Syr Per- civelle középangol m i n s t r e l - é n e k b e n , a X I I . sz.-i francia Lat de Tyolet-ben, a X I V . sz.-i olasz Carduinob&ii, a Le bel inconnu trouvére-eposzban és az ó-wales (kymr) n y e l v ű p r ó z a i m e s é ben Peredur ab Efrawcról. E z e k k ö z ö t t is, n é z e t e m szerint, ami magyar v á l t o z a t u n k a P a r c i v a l - t i p u s n a k e g y i k l e g p r i m i t í v e b b s í g y t á r g y t ö r t é n e t i szempontból l e g f i g y e l e m r e m é l t ó b b formáját őrizte m e g .1 — A monda a l a p t í p u s a s z e m m e l l á t h a t ó a n következő m o t í v u m o k b ó l á l l o t t e g y k o r ö s s z e : 1. A r e t t e n t ő erejű ifjú t á v o l az u d v a r t ó l ö z v e g y anyja mellett nő f e l pa
raszti k ö r n y e z e t b e n . 2. Suhanc k o r á b a n t a l á l k o z i k utat k é r dező lovasokkal. E l h a t á r o z z a , hogy ő is lovag lesz s e l i n d u l a k i r á l y i udvarba. 3. Ú t j á b a n g y á s z r u h á s n ő v e l t a l á l k o z i k , kinek megígéri, hogy a h a l o t t é r t bosszút á l l annak legyőzőjén.
4. A k i r á l y s z é k h e l y é r e érve, egy az u d v a r r a l ellenséges, félelmes lovagot legyőz, ő. M i r e a k i r á l y ő t l o v a g g á ü t i é s k ö r n y e z e t é b e felveszi.2 E kezdetleges t ö r t é n e t h e z idővel, a szá
mos á t k ö l t é s alatt sok m á s epikus elem, epizód, e s e m é n y s z á l fűződött, ú g y h o g y a n a g y Parcival-eposzok (Crestien és Guyot) gazdag lombszövedékkel á t f o n v a , a l i g sejtetik az e g y k o r i a l a p v á z a t . M i n d a z á l t a l k é t s é g t e l e n , hogy ezeken is é s z r e v e h e t ő az egyezés a T o l d i elejének e s e m é n y s o r á v a l .
Ä T r i s t a n - és P a r c i v a l - m e g f e l e l é s e k annak idején a r r a vezettek, hogy í r á s a i m b a n a Toldi-monda f o r r á s á t a X I I I . — X I V . századi francia lovagefika: az ú . n . « r o m a n s courtois» t e r m é keiben lássam. Nézetem erre nézve ma, t o v á b b i k u t a t á s o k és e g y e z t e t é s e k u t á n , n é m i k é p módosult. K é t s é g b e v o n h a t a t l a n t é n y e k vallanak i m m á r .amellett, hogy T o l d i r ó l szóló mondai t ö r t é n e t e i n k , sőt most m á r azok teljes sorozata, egy a romans courtois-nál előbbi, X I — X I I . századi francia k e l e t k e z é s ű m ű -
1 L . ezekre különben Jessic Weston miivét: Tlie Legend of Sir Per
céről I—IL Lond. 1906—9.
* L . R. H . Griffith: Sir Perceral of Galles. A Study of the Sources of the Legend. Chicago, 1911.
fajban, az ú. n . chanson de geste-ekben l e l i k f o r r á s u k a t . A m i e g y e z é s a későbbi k e l e t ű u d v a r i l o v a g r e g é n y e k b ő l (Tristan, Páréival) k i m u t a t h a t ó , azoknak elsődleges és Toldihoz közelebb- álló szerkezetei ugyancsak megvannak a k o r á b b i gesta-epo- szokban (magyarul hősénekeknek n e v e z h e t n ő k • szemben az ifjabb romantikus Zova^eposzokkal). Döntő a m e g í t é l é s b e n t á r g y i e g y e z é s e k e n k í v ü l k é t k ö r ü l m é n y . T o l d i j e l l e m k é p e : nyersesége, u d v a r r a l és k i r á l l y a l összetűző zordonsága és rend
k í v ü l i , szinte p é l d á t l a n testi ereje teljesen a francia hősénekek m ű f a j á r a v a l l , h o l a bajnokok h a j s z á l i g i l y t e r m é s z e t ű e k . Másik i d e u t a l ó k ö r ü l m é n y az, h o g y eddig ismert m o n d a e g y e z é s e k e n k í v ü l m a m á r o l y azonosságokról s z á m o l h a t u n k be, melyek csakis i t t e h ő s é n e k e k b e n fordulnak elő. E z új m e g v i l á g í t á s k a p c s á n természetesen módosulnia kellett a hozzánk s z á r m a z á s m a g y a r á z a t á n a k is.
A k o r a i francia h ő s k ö l t é s z e t v i r á g z á s á n a k k é t teljes szá
zada alatt ( X I . , X I I . sz.) jellegzetes, k i é r e t t m ű f o r m á t teremtett m a g á n a k . M e l y i k eposz s z o l g á l t ebben a t ö b b i n e k m i n t á u l , ma m á r a g y a k o r i á t í r á s o k miatt k i nem n y o m o z h a t ó , egyforma szerkezeti b e o s z t á s u k azonban f é l r e i s m e r h e t e t l e n . Rendesen valamely m a g : egy k ö z p o n t i k i s eposz (chevalerie) áll legko
r á b b a n elő, mely a h ő s t férfikora teljében mutatja s leghíresebb bajnoki tetteit tartalmazza. Később h o z z á k ö l t i k i f j ú k o r á n a k mondai t ö r t é n e t é t (enfances), mintegy bevezetésül a m á r nép
szerű középrészhez. M a j d befejezőnek egy ugyancsak később e l ő á l l o t t mondacsoport szól ö r e g koráról (rendszerint kolostorba v o n u l á s a m i a t t moniage néven). N é m e l y esetben e h á r m a s tago
zódás önálló kisebb eposzok a l a k j á b a n ölt formát, mint pld.
a G u i l l a u m e d ' O r a u g e - r ó l szóló c i k l i k u s e p o s z c s a l á d b a n m á s h o l i s m é t a h á r o m rész többszörös á t k ö l t é s u t á n egybeolvadt egy terjedelmes e g é s z b e : j e l e n t ő s p é l d á j a az a l á b b t á r g y a l a n d ó Chevalerie Ogier de Danemarche hősének.
Nem tudni, a g a l l szellem fegyelmezett formaérzékének t u l a j d o n í t a n d ó - e , de a k é t u t ó b b keletkezett szélső rész (enfances és moniage) mindegyike is t í p u s t fejlesztett, idővel szinte köte
lező formát ö l t ö t t . A z enfances-ban a h í r n e v e s bajnok s z á r m a zása, g y e r m e k c s í n y j e i , s u h a n c - é v e i vannak m e g ö r ö k í t v e g y a k r a n humoros f o r m á b a n ; v é g j e l e n e t e rendesen valamely o r s z á g r a szóló h ő s t e t t , amely n e v é t a h o m á l y b ó l kiemeli s az udvarhoz k ö t i .
A nevezetesebbek közül ilyenek: 1. Enfances Cliarlemagne Nagy Károly gyermeksége. (L. Gaston P a r i s : Histoire poétiqiics de Cliarlemagne. 1905.
219 — 246 1.) — 2. Enfances Vivian Orangei Vilmos unokaöccséröl. (L. Gau- tier: Les épopées francaises. 1892., IV. k. 410—36. 1.) — 3. Enfances
1 L . Bédier: Xes legendes épiques. Recherche sur la formation des chansons de gestes. I. köt. 1906. A z egész kötet ezekről szól. — Phil. A u g . Becker: Die altfranzösische Wilhelmsage. Halle, 1896.
Roland. ( = Aspremont; 1. Bédier: Les legendes épiques. IV. S:67. és Pio Rajna: Origini deli' epopea francese. 1884., 259. s köv. 1.) — 4. Enfances d'Alexandre le Grand (Paul Meyer kiad. a Bibi. franc, du mögen áge. I—II.
1856.) stb., stb. — Enfant különben az időtájt nemes ifjút jelentett (v. ö.
infans); az «Enfants de France» híres suhanc-csapatát Güi de Bourgogne vezeti Hispániába Nagy Károly segítségére s ott játékos csínykép beveszik Luiserne várát. (L. Bédier id. m. III. 138.)
A befejező darabnak (moniage) s z i n t ú g y vannak á l l a n d ó ismertető jelei. A hős vóghez vitte n a g y h í r ű tetteit, e l ö r e g e d e t t , m a g á b a száll és szerzetes monostort a l a p í t , ahol örök n y u g v ó helyet k ö t k i m a g á n a k ; v a g y m é g életében v a l a m e l y i k közeli klastromba vonul, fogadalmat tesz s ott t ö l t i m i n t b a r á t végső napjait.
Alább ezekről Toldi barátcsuhás párviadalával kapcsolatban lesz még szó.
A vonás állandó voltának jelzéséül álljon itt n é h á n y p é l d a : 1. Moniage Guillaume. Orangei Vilmos kegyvesztettsége után az aniane-i kolostorba vonul (Cloetta: Les denx rédactions du Moniage Guillaume I. 1905., II.
1908.) — 2. Moniage Rainouart. (L. J . Runeberg: Etudes sur la Geste Rainouart. Helsingfors, 1905. és Castedello: Bataille Loquifér-Moniage Rainouart. 1912.) —Girard de Rousillon beöltözése. (Bédier: Lég. ép. II.
18 s köv. 1.) 4. Renaut de Montauban elvonulásáról külön prózaregény (kiad. Pfaff a Bibi. lÁtterar. Vereins Stutlg. 174. köt.). — 5. Richard de Kormandie. (Bédier id. m. IV. 11.) — 6. Moniage Ogier (Bédier, II. 310.)
— 7. Waltharius manuforlisk (a Chronicon Novaliciensebcn ü b . II. cap.
7—13.) stb.
Toldi-mondánk a chanson de geste-ek fent jelzett h á r m a s be
osztását s az egyes részek külön j e l l e g é t f e l i s m e r h e t ő e n meg
őrizte. E l ő l g y e r m e k s é g e tiszta enfances, amely k ü l ö n b e n is azonos P a r c i v a l ifjúságával. A középső férfikora c h e v a l e r i e - j á t tartalmazza különféle kisebb eseteken k í v ü l (felsülése az öz
veggyel, sírrablás) a « p r a g a i k a l a n d » bő részletezésével. A m i végül a harmadik: T o l d i v é n s é g é t (moniage) t á r g y a l ó r é s z t i l l e t i , a l á b b a tartalmi összevetések k a p c s á n m ó d u n k b a n lesz r á m u t a t n i , hogy az u. n. « b a r á t c s u h á s párbaj» az olasszal (Ilos- v a i n á l 309—430. vers.) v o l t a k é p i l y e n monostori j e l e n e t b ő l módosult v á l t o z a t .
A chanson de geste-ek műfaji s a j á t o s s á g a i különösen akkor k e r ü l n e k éles m e g v i l á g í t á s b a , ha s z e m b e á l l í t j u k a r á k ö v e t k e z e t t s részben belőlük sarjadt m á s i k epikus m ű f a j j a l : a verses lovag
r e g é n n y e l (román courtois). A k é t műfaj a z é r t i s m e r h e t ő fel csalhatatlanul és jellemezhető k ö n n y e n , mert m i n d e g y i k b ő l roppant bő anyag, egy-egy k ü l ö n irodalom á l l r e n d e l k e z é s ü n k r e . A chanson de geste-ekből eddig 80 teljes eposzt és 40 t ö r e d é k e t i s m e r ü n k , a romantikus lovagi epika b á r s z á m s z e r i n t kevesebb t e r m é k e t mutat fel, az egyes eposzok terjedelme vetekszik amazok öt-tizszeresével. A "chanson egy, legfeljebb n é h á n y haditett megörökítésére szorítkozik s á t l a g nem nagyobb 2000-től
5000 verssornál, a r o m á n courtois v é g n é l k ü l i kalandsorozat laza e g y m á s h o z fűzése folyton bővülő i r á n y z a t t a l ; eredeti ter
jedelme 8 — 15000 vers, amely t o l d á s o k k a l felgyarapszik 45—60000 sorra. A geste-ek hősei, m i n t l á t t u k , nyers erőszakos v a s g y ú r o k , hatalmas t e s t ű , vérbő alakok, a k i k h ű b é r u r u k n a k : c s á s z á r n a k , k i r á l y n a k csak addig t á m o g a t ó i , m í g ez őket jogos é r d e k e i k b e n v a g y b e c s ü l e t ü k b e n meg nem sérti, amint azonban m e g b á n t á s éri, ellene fordulnak s ádáz t á m a d ó i v á lesznek. E lázadozó a l a t t v a l ó k a k o r a i h ő s é n e k e k n e k legkedveltebb a l a k j a : G i r a r t de Roussillon, Renaut de Montauban, Ogier le Danois, G a r i n de L o h e r i n (v. ö. Lohengrin) stb. A z esetben pedig, ha sorsa nem á l l í t j a szembe u r a l k o d ó j á v a l , akkor annak oldala mellett a k e m é n y ellenőrző szerepét j á t s s z a . E l e i n t e maguk a koronás fők is dacos, f e l f o r t y a n ó t e r m é s z e t ű e k , k e z ü k első fellobbanásra kardhoz kap (pld. N a g y K á r o l y ) , i d ő k v á l t o z t á v a l azonban a k i r á l y , a r é g i kard-embere, lassankint d i p l o m a t á v á simul. A hősök szemében k i r á l y u k emiatt g y á v a a l a k k á s i l á n y u l , b á r v o l t a k é p nem az, csak modora és t a k t i k á j a v á l t o z o t t . A z ön
é r z e t merész őszintesége helyett i n k á b b fordul a cselek békésebb és biztosabb fogásaihoz. A l a t t o m o s c s a p d á i t az öreg vazallus nem szenvedheti, h u n y á s z k o d á s á é r t n y í l t a n korholja. A r é g i szabású bajnokot a maga ósdi n y e r s e s é g e v é g ü l ferde helyzetbe juttatja. B é k é t l e n ö r e g n e k nézik, a k i egyre nevetségesebb a l a k k á lesz, majd k e g y v e s z t e t t é v á l i k s í g y v é g z i mogorva elvonult- s á g b a n , esetleg v a l a m e l y monostor csendes falai k ö z t h á n y a t o t t életét.
V e l e szemben a lovagromantika ( X I I I . , X I V . sz.) ifjabb nemzedéke m á r a m e g v á l t o z o t t u d v a r i l é g k ö r neveltje, elő
z é k e n y , udvarias és finom modorú. Fejedelme nem primus inter pares t ö b b é , hanem h ó d o l a t t a l k ö r n y e z e t t felkentje Istennek.
U g y a n c s a k g y ö k e r e s e n m e g v á l t o z i k a l o v a g szempontja a női nemmel szemben is. A z e l ő t t , a faragatlan izomemberek k o r á b a n , a szerelem e g y s z e r ű nemi érzés volt a férfiban, nem t ö r ő d ö t t a kiszemelt n ő v i s z o n t t e t s z é s é v e l , nem k é r t , hanem egyszerűen birtokba vette. A s e m m i b e v e v é s n e k jeleit számos fennmaradt epizód igazolja. N a g y K á r o l y pld. nejét, a k i mellette a t r ó n o n ü l , a h ű b é r urak e l ő t t azért, mert meg meri k o c k á z t a t n i , hogy h a l l o m á s a szerint a b i z á n c i császár szebb és erősebb N a g y K á r o l y n á l , öklével l e ü t i (Pélerinage de Charlemagne gesta-eposz- ban). H a s o n l ó t e m l í t a Les Narbonnais szerzője. A z agg A y m e r i l o v a g h é t fiát s z é t k ü l d i a v i l á g b a boldogulni. Neje a fiúk b ú c s ú z á s a k o r sajnálkozik, hogy atyjuk ü r e s kézzel bocsátja ú t j u k r a . F é r j e erre a mellette ülő m a t r ó n á t : Ermengeart ököllel ú g y sújtja arcon, h o g y á j u l t a n t e r ü l el a padozat m á r v á n y á n . (Bédier i d . m. I . 39.) A gesta-eposzok e jeleneteket a l e g t e r m é s z e t e s e b b dolognak t a r t j á k s egy szavuk sincs a bar
b á r s á g ellen. A k ö v e t k e z ő k o r szerelmes bajnoka h a s o n l ó r a
végső esetben sem vetemedik. Szemében a n ő kegyes h a j l a m á nak k i v í v á s a a legfőbb p á l y a b é r . É r e t t e m é r k ő z i k d e r ű r e borúra ellenséggel, j ó b a r á t t a l , s z ö r n y e k k e l , hogy kimutassa méltó v o l t á t h ö l g y e v o n z a l m á r a . A p á r v i a d a l o k v é g t e l e n sora nem t ö r t é n i k többé országos ü g y é r t , nemzeti b e c s ü l e t é r t s nem is t e k i n t i k i s t e n i t é l e t j e l l e g ű n e k , m i n t a z e l ő t t ; idegen g y ő z t e s nem viheti el az ország címerét. A z egész m é r k ő z é s személyes j e l l e g ű v é d e v a l v á l ó d o t t s e g y é n i h i ú s á g , m a g á n é r d e k a r u g ó j a . A kétféle lovagtipus k ö z ü l T o l d i h a s o n m á s á t k é t s é g k í v ü l az elsőben: a gesta-eposzok hőseiben leljük meg, ott is abban az á t m e n e t i korszakban, ahol a r é g i szabású hős m á r szembe
k e r ü l az udvar xij d i v a t á v a l és csúfság t á r g y a lesz. E z az á t m e n e t i kor m é g v i r á g j á b a n t a l á l j a a chanson de geste-eket, de m á r ismeri az újon j e l e n t k e z ő m á s i k műfaj első f e c s k é i t : Tristan t ö r t é n e t é t , Parcivalt, stb. (1180-tól.)
A gesta e z e n k í v ü l folklore-műfaj. B á r szerzői k i v é t e l n é l k ü l clericusok, ezek nem az előkelő v i l á g papi rendjeiből valók, hanem a néppel é r i n t k e z ő b a r á t s z e r z e t e k b ő l toborzód
nak. Előadói, k i k e t a klastromi s z e r z ő k í r o t t szövegből beta
n í t a n a k r á , é n e k m o n d ó k : j o n g l e u r ö k , v á n d o r menestrelek, a k i k sokadalmakon: b ú c s ú k a l k a l m á v a l a h í v ő k n e k , hadban a csa
patoknak adják elő h a n g s z e r k í s é r e t t e l , énekszóval a h ő s t ö r t é neteket. — A hosszabb lélekzetü l o v a g r e g é n y ezzel szemben felolvasásra v a n szánva. Z á r t t á r s a s á g o k , u d v a r i k ö r n y e z e t a h a l l g a t ó s á g a , a k i k i s m é t e l t e n összejöhetnek a hosszú t ö r t é n e t f o l y t a t á s a i n a k m e g h a l l g a t á s á r a . A l o v a g r e g é n y i l y k é p szorosan vett irodalmi t e r m é k ; n é p közé nem k e r ü l , m o n d á i í r á s b a n , szöveghű v á l t o z a t l a n s á g b a n maradnak fenn. A g e s t a - m o n d á k sorsa ép az ellenkező : énekeseik r é v é n b e l e k e r ü l n e k a szájról
szájra a d á s t ö m e g s o d r á b a ; v á l t o z n a k , t ö m ö r e b b é zsugorodnak, csupán l é n y e g e s tartalmuk marad a régi, f o r m á b a ö n t é s ü k egyre módosul. E m i a t t t a l á l u n k többszörös s z ö v e g á t d o l g o z á s o kat í r o t t m a r a d v á n y a i k o n és m é g i n k á b b a k ö z n é p e m l é k t u l a j donába k e r ü l t m o n d á k o n . T o l d i - m o n d á i n k a t is i l y szemmel k e l l n é z n ü n k . E f o l k l ó r é - m o n d á k b a n n é h á n y emberöltő u t á n elfe
lejtődik a h ő s neve, a t ö r t é n e t s z a b a d d á lesz, amely k ö n n y e n á t ü l t e t h e t ő m á s talajba, r á r u h á z h a t ó idegen hősre s v á l t o z i k a módosult viszonyoknak megfelelően.
*
E szükségesnek v é l t t á j é k o z t a t ó előrebocsátása u t á n , ve
g y ü k sorra a g e s t á k b a n t a l á l h a t ó s m é g eddig k i nem muta
tott Toldi-egyezéseket. E l s ő e g y b e v e t é s ü n k az ú. n . «pragai kaland» (Ilosvainál 213—304. vs.) mondai r o k o n s á g á r a vonat
kozik. S i t t nehogy A r a n y mesteri színes előadása a r é s z l e tekben e m l é k e z e t ü n k e t befolyásolja, célszerű az eredeti, I l o s v a i m e g ő r z ö t t e mondaalakot r ö v i d e n v á z o l n u n k .
«Sok nap u t á n — m o n d j a Ilosvai — nagy parancsolatja jön cseh kiráty- csaszarnak» Prágából Lajos magyar királyhoz, melyben az ifjú uralkodót felhívja, jelenjen meg színe előtt. Udvarában «tizenegy kiralyok» időznek, akik őt látni a k a r j á k ; egyben hódolata jeléül hozza magával Magyarország hübéradóját. Lajos búsul a megalázó üzeneten, majd egybehívatja főtaná
csosait ; az ülésen Laczli András ajánlja, válasz helyett induljanak haddal a császár ellen. Nagyarányú hadi készülődés kerekedik. A vers hosszú sereg
számlát ad a résztvevőkről. Az a haditerv, hogy a támadás meglepetés
szerű legyen, s Toldi, mint fegyverhordó, védje a király testét. A sereg megindul Prága felé, miközben a nem épen bátor Lajost Laczfi egyre biz
tatja : «Semmit ne félj, király . . . ne félj semmit császártól.» Midőn azon
ban oda érkeznek s a fősereget megelőzve, a király és kísérete Toldival, mint jövevények a császár elé állnak, az egybegyűlt tizenegy királyok látása Lajosra úgy hat, hogy: «Az király mondhatlan megijedett vala, Ijedtében szólni egyet sem tud vala.» Toldi magához akarja téríteni, sar
kát nyomkodja, hogy a vér is kiserked belőle. Ezalatt a hátra maradt fősereg rohammal beveszi Prágát. Lajos most m á r a helyzet u r a ; a királyok előtt megszólal és kérdőre vonja a császárt, miért hivatta ? Ez zavarában tréfának mondja a. tervezett kelepcét és barátságos békét ajánl. De Toldi buzogányával fenyegetve eléjük á l l :
Meghűljétek tü ezt, tizenegy királyok, Agyatokban rontom arany koronátok.
Uratokat, Lajost, ha jól nem szolgáljátok.
A császár végül is Lajossal, mint egyenlő rangú és független szer
ződő féllel békét köt, s a magyar had vígan vonul haza.
T o l d i - é n e k ü n k e legterjedelmesebb epizódját eredeti ma
g y a r m o n d á n a k tekintette Riedlen k í v ü l mindenki ( R i e d l :
« U g y látszik, hogy idegen b e t o l d á s a p r á g a i kaland is. V a l a m i m á s m o d a k ö r b ő l való, hogy honnan ós hogyan k e r ü l t ide, nem tudom.» E g y e t . í v e k i d . h. 38.). A z u g y a n szemmel l á t h a t ó volt, hogy h i s t ó r i a i alapja nem lehet. N a g y Lajos t ö r t é n e t é b e nem i l l e s z t h e t ő ; m á s magyar k i r á l y r ó l sem maradt hasonló h a d i v á l l a l k o z á s e m l é k e . A z t a v o n á s t pedig, hogy a k i r á l y fél, megijed, t e h á t ama kor felfogása szerint g y á v á n viselke
dik. N a g y Lajosra, a mintalovagra, ellensége sem foghatta rá.
M é g k e v é s b b é tarthatott fenn r ó l a i l y v o n á s t a s z á j h a g y o m á n y , amely alakjait s a j á t rokon- és ellenszenve szerint osz
t á l y o z z a s a n e k i t e t s z ő n nem t ű r g y a r l ó s á g o t . Mégis a p r á g a i k a l a n d l e í r á s á b a n annyi a hitelesnek t e t s z ő részlet, pontos h e l y i adatok, r é s z t v e v ő k névsora s az I l o s v a i n á l szokatlan színesebb részletezés, hogy mondai h i t e l é b e n , honi k e l e t k e z é sében nem lehetett k é t e l k e d n ü n k . M é g l e g u t ó b b is, midőn a Toldi-epizódok l e g t ö b b j é n e k egyezése a gesta-eposzokkal e régi francia költői e m l é k e k felé i r á n y í t o t t a figyelmünket, a g a l l énekes h a g y o m á n y o k rengeteg t ö m e g é b e n hasztalan k e r e s t ü n k hozzá h a s o n l ó t . K u t a t á s közben azonban r á kellett eszmélnünk, hogy a frank híísmonda-terraelés k o r á n t s e m maradt r á n k teljes
egészében. A m e n n y i k é z i r a t o s feljegyzést a n a g y forradalom idején (1792-ben) a kolostorok r é g i a r m a r i u m a i b ó l kiemeltek
— ezek b e k e r ü l t e k a k ö z p o n t i nemzeti k ö n y v t á r polcaira — a n n á l t ö b b e t nem i s m e r ü n k belőlök. A közbeeső félezer é v sokat kiselejtezett, sokat t ű z p u s z t í t o t t e l ; ezek e g y i k - m á s i k á r ó l csak ú g y v a n t u d o m á s u n k , hogy a monda, a hős-ének e l k e r ü l t külföldre, l e f o r d í t o t t á k angolra, s k a n d i n á v r a , spanyolra, s a t ö r t é n e t i t t meghonosodva, g y ö k e r e t vert, h e l y i hősre r u h á z ó dott s i l y formában m e g ő r i z t e az eredetinek többé-kevésbbé h ű emlékét.
E tekintetben pld. a spanyoloknak l e g r é g i b b irodalmi és folklore-termékeiről meg van á l l a p í t v a ( k i v á l t k i t ű n ő k u t a tójuk : Menéndez P i d a l felfedezései óta), hogy honos f o r m á b a n ugyan, nem egyebek az előző, s ő t részben e g y k o r ú francia énekköltés v i s s z h a n g j a i n á l . A k é t szomszédos n é p seregei e g y ü t t k ü z d ö t t e k az arab m ó r o k ellen ; az A l f o n s ó k udvara teljesen francia befolyás alatt á l l o t t az onnan b e t e l e p ü l t szer
zetesek r é v é n ; Sancho k i r á l y , X . Alfonso fia, maga ü l t e t i á t a G r a n conquista de U l t r a m a r - h ő s é n e k e t ; a n é p közé francia mondák és l e g e n d á k á r a m l o t t a k főkép a compostellai z a r á n d o k ú t mentén, amelyen özönével h u l l á m z o t t E u r ó p a búcsújáró tömege. J e l l e m z ő pld. az a X I L sz.-i spanyol o k i r a t , amely u t a s í t á s k é p felsorolja, m i dolgok szükségesek és beszerzendők egy ostrom elé néző v á r b a n ? E g y e b e k k ö z t : « I t e m sint i b i romancia et l i b r i gestorum, videlicet A l e x a n d r i , C a r o l i et R o t - landi et Oliverii», t e h á t N a g y Sándorról, N a g y K á r o l y r ó l , R o l a n d r ó l és Olivérről szóló francia e r e d e t ű gesta-eposzok.
K r ó n i k á i k b a n g y a k r a n emlegetett « c a n t a r e s de g e s t a » - i k a chanson de geste-ek á t v é t e l e i . ( A «gesta» szó kölcsönvétel, a spanyolban szócsaládja nincs!) L e g d ö n t ő b b b i z o n y s á g pedig egy formai t é n y . A spanyol k ö l t é s n e k szinte egyetlen vers
formája : a n é p r o m á n c o k és nemzeti d r á m á i k ismert redondil- lája; 25—50 soros e g y s é g e s szakaszok ezek egyetlen asszo- nánssal, amely v é g i g c s e n g az egész szakaszon. E z pedig nem e g y é b a X I — X I I . sz.-i francia h ő s é n e k e k t i p i k u s t i r á d á i n á l (lai'sse). Ezek 12—14 szótagos soraiból a spanyolban felezéssel k é t 6—8 szótagos sor lett s e félsorok minden m á s o d i k a végén v a n csak asszonnáló összecsengés. A m é l y r e h a t ó befo
l y á s t e n n é l m i sem é r e z t e t i jobban.
. A spanyol irodalom legősibb e m l é k e a silosi monostor a k t á i n a k n é h á n y t ö r e d é k szövegén k í v ü l k é t X I I . sz.-i hősé
nek, melyek H i s p á n i a l e g ü n n e p e l t e b b b a j n o k á r ó l , a s z a r a c é n verő Cidről (Don Rodrigo de V i v a r ) szólnak. A z e g y i k : Poéma del Cid f é l s z á z a d d a l megelőzi a m á s i k a t : a Crónica rimada del Cidct s e g y m á s t ó l eltérő, k ü l ö n mondai anyagot tartalmaz
nak. A z első eléggé é p ; 4000 verséből k ö z b ü l egy kiesett 300 soros levélpár híján teljes. Hozzá k é p e s t a Crónica rimada
s z á n a l m a s roncs, 1126 sor maradt meg belőle, elől prózai k i v o nattal (későbbi toldalék), h á t u l m e g s z a k a d ó szöveggel. A köl
t ő i l e g is é r t é k e s e b b Poéma C i d férfikorának viselt dolgait mondja e l ; a Crónica, m i n t h a előbbinek e g y k o r i enfances-ául k é s z ü l t volna, ifjúi tetteit szedi g y a r l ó versekbe.
A Crónica az ismert Ximena-epizóddal kezdi Cid történetét. Elbeszéli az arab mórok ellen viselt különböző harcok lefolyását. Ezekben Rodrigo, a későbbi Cid, mint 15 éves ifjú vesz részt, s rettentő ereje, vakmerősége mindenütt győzelemre segíti. Innen, a 720. sortól kezdődik a bennünket érdeklő rész, amely mint önálló és kerek monda az énektöredék hátralevő darabját teljesen kitölti, csak végén hiányzik néhány sornál alig több záró
részlet. Azzal indul, hogy a Ciddel kb. egyidős (16 éves) Fernando király
hoz izenetek é r k e z n e k : a német császártól, a pápától, francia királytól és a párizsi patriarchától. Egyértelműen felszólítják, jelenjen meg személyesen vazallusi hódolattal Párizsban a francia király előtt és Hispánia fizessen hübéradót Frank-honnak.1 Fernando gyámoltalan, félénk természetű ; meg
ijed az izenettől és felkiált: «Oh, én szerencsétlen ! Akik eddig spanyol földön éltek, sosem voltak idegennek adófizetői. Azért akarnak hatalmas
kodni felettem, mert tudják, hogy még gyermekkorban vagyok.» Tanácsba hivatja országa nagyjait, döntsenek, engedelmeskedjék-e a felszólításnak, vagy mitévő legyen ? Zamorában összeül a cortés. A költemény itt hiányos, nem említi, de későbbi hasonló tárgyú románcok és X . Alfonso nagy tör
téneti m ü v e : a Crónica generál megőrizték, hogy a főnemesek már-már hajlandók a parancsnak engedni, midőn Rodrigo megjelen s sziláján kikel a gyáva meghunyászkodás ellen. Királyát korholja, majd kijelenti, hogy az izenetre csak haddal lehet válaszolni. Fernando szólítson fegyverbe min
denkit, ö vállalja az előcsapat vezetését.
Az ének ezután rendes seregszámlát ad. A csapatok nyomban betör
nek francia földre, az élen Rodrigo siet előre. Útjukat csak Savoya grófja kísérli meg feltartóztatni, de a herkulesi ifjú vezér párviadalban legyőzi, mire szabad utat enged nekik Párizs kapujáig. A fővárosban együtt van
nak a hübérre felszólító királyok, egyéb fejedelmi méltóságok és a pápa.
A városkaput Rodrigo egy ökölcsapással bezúzza, csapatai bevonulnak, s a lakosság közt fejvesztett rémület támad. A spanyolok azonban v á r n a k ; bevárják, míg derékhadával Fernando megérkezik. Bent a pápa látva a veszedelmet, ráveszi társait, hívják meg tanácskozásra az ép akkor Párizs alá érkező F e r n a n d ó t ; ha lehet, fegyverszünetet, esetleg békét eszközöl k1
tőle. A spanyol király Rodrigo kíséretében megjelen az ülésen. Rodrigo nyersen, kihívóan viselkedik s az uralkodókat megfenyegeti: oHalljátok meg, t i : francia király és német c s á s z á r ; halljátok, t i : római pápa és patriárcha I Azért izentetek, hogy adót fizessünk ? Hát holnap a harcban mind megkapjátok, amit kértetek. Téged, francia király, én hívlak fel mér-
1 720. s o r t ó l : « . . . llegó otro mandado, — cartas del rey de Francia e del emperador Alemano, — cartas del patriárcha a del Papa Romano, — que diessen tributo Espana e Francia . . . ; el rey que en Espana visquiese, — siempre se Ilamasse tribvtario» (732. vss.)
kőzésre; meglátom, segít-e majd rajtad tizenkét palatínusod, vagy m á s francia nemes !» 1 Fernando csitítóan közbeszól: «Fegyverszünetet j ö t t ü n k kötni, nem kárt tenni.» De Rodrigo tovább erősködik: «Azert j ö t t királyom közétek, hogy magának követelje Németországot meg a császári koronát, amely öröklés jogán megilleti öt. Ha nem tetszik, holnap reggel találkozunk a harcmezön.» Fernando azzal vet véget a vitának, hogy négy évi fegyver
szünetet ajánl, mire a fejedelmek még négyet kérnek. — Itt a szöveg az 1126. sor közepén megszakad. (Menéndez Pidal facsimile kiadásához, amely Madridban 1900-ban jelent meg, nem juthattam, be kellett érnem Francis- que Michel 1846-i kiadásával. A nehéz és romlott ó-spanyol szöveget Patthy Károly volt szíves velem sorról-sorra átvenni. (A Crónica rimada méltatására I. különben : Damas Hinard : Poeme da Cid. Paris, 1858. 74—130.
és James Fitzmaurice-Kelly Littératnre espagnole. Paris, 1904. 50—92. I.) Nem említettem néhány mellékes mozzanatot, mint amelyek Toldi
mondánkban hiányzanak, de a spanyol versnek is lényegtelen részei; ilyen pld. az aspai kapun való átvonulás epizódja, a savoyai gróf leányának túszul vétele, kit Rodrigo szilaj bosszújában ágyasul ad át a királynak ; az előcsapat lobogójának megszerzése . . . stb. Mind oly motívumok, amelyek a történet vezető fonalát nem érintik.
C i d párizsi kalandja, mint l á t h a t ó , a m i T o l d i n k p r á g a i k a l a n d j á v a l azonos t a r t a l m ú . A z összevetésben t. i . nem iro
d a l o m t ö r t é n e t i e g y e z é s t k e l l n é z n ü n k , nem í r o t t szöveg sor
szerinti á t v é t e l é t , hanem f o l k l o r e - r o k o n s á g o t : m o t í v u m o k azonos v o l t á t , s ami a f ő : azok s o r r e n d j é n e k m e g e g y e z é s é t . A h ű b é r - adóra és m e g h ó d o l á s r a felszólító izenet, az ország t a n á c s ü l é s e és h a t á r o z a t a , a meglepetésszerű bosszúálló h a d j á r a t , v i l á g i és e g y h á z i fejedelmek a h ű b é r t v á r ó u r a l k o d ó k ö r ü l , a fiatal k i r á l y félelme, megjelenése az erős ifjú hőssel a kelepcébe k e r ü l t feje
delmek előtt, a k í s é r ő l o v a g dacos, k i h í v ó f e n y e g e t ö d z é s e , a békekötés, mindez o l y mozzanatsor, amely v é l e t l e n ü l , e g y m á s t ó l f ü g g e t l e n ü l elő nem á l l h a t o t t . A feltett kapcsolat jogos v o l t á t t á m o g a t j a az is, hogy m i n d k é t epikus szerkezet ugyanazon k ú t - forrásra utal. A többi Toldi-epizód h a s o n m á s á t m e g t a l á l t u k a m i é n k n é l régebbi k e l e t k e z é s ű francia gesta-eposzokban, viszont Rodrigo-Cid mondája is oda u t a l vissza. A spanyol t ö r t é n e l e m nek a Cid-esetről nincs t u d o m á s a . Soha spanyol k i r á l y m i n t h ó d í t ó P á r i z s b a be nem vonult, a h a s z n á l t csel puszta fikció, aminthogy az összes Cidröl ismert k ö l t ő i h a g y o m á n y o k n é p - mondai t e r m é k e k , soha meg nem t ö r t é n t e k , s l e g t ö b b j ö k r ő l meg épen k i m u t a t h a t ó f r a n c i á b ó l v a l ó á t v é t e l ü k . E s e t ü n k b e n is a nyomok idevezetnek. Willemaers és D o z y (1. alább) u g y a n i s e kalanddal kapcsolatban r á m u t a t t a k arra, hogy későbbi fel-
1 1078. verstől: «Oytme», dixo, «rey de Francia e emperador Alemano,
— oytme, patriárcha e Papa Romano, — Embyastes me pedir tributario: — Cras vos entregará en buena lid el en campo — los marcos quel pedis- t e s . . . Vos, rey de Francia, de mi seredes buscado; — veré sy vos acor- reran los doce pares o algun Frances locano . . . » 1085. versig.
j e g y z é s ű spanyol folklore-emlékek, k ü l ö n ö s e n népi r o m á n c o k hasonló viselkedésről emlékeznek, de nem P á r i z s ellen menesztik R o d r i g ó t , hanem R ó m a ellen, ahol a p á p a a n é m e t c s á s z á r r a l és v á l a s z t ó fejedelmekkel e g y ü t t v á r j á k a spanyolok h ó d o l a t á t és h ű b é r a d ó j á t ; a jelenet l e f o l y á s a hasonló. E z e k a feltett francia eredetihez közelebb á l l n a k , az u. i . t ö r t é n e l m i l e g k i m u t a t h a t ó , hogy a francia k i r á l y i l y f e l t é t e l e k k e l , nem is egyszer, R ó m á b a i d é z t e t e t t . A hadi c s í n y t az e g y k o r i francia hegedős költészet s z í n e z h e t t e k i hozzá, amely a dicsőséges kalandot (bizonyára G u i l l a u m e d'Orange-zsal, mint fejedelmi kísérővel) nem hagy
hatta m e g é n e k l é s n é l k ü l .1
*
M í g a p r á g a i k a l a n d f o r r á s á r a i l y k é p e n csak k ö z v e t v e , fennmaradt spanyol á t v é t e l révén k ö v e t k e z t e t h e t t ü n k , egy m á s i k T o l d i - e g y e z é s , m e l y r ő l előző í r á s a i m b a n m é g s z i n t é n nem volt t u d o m á s o m , m á r k ö z v e t l e n ü l az e g y i k gesta-eposzhoz kapcso
lódik. A z e g y e z é s fölötte é r d e k e s k ö r ü l m é n y e k r e vet v i l á g o t ; a kölcsönös megfelelés el nem v i t a t h a t ó és sehol máshol köz
beeső, á t h i d a l ó v á l t o z a t a a mondairodalomban nincsen. E l s ő r e n d ű é r d e k e s s é g ű v é teszi az, hogy n á l u n k a mondaelem nem Ilosvaiban maradt meg, hanem T o l d i r ó l a nép ajkán élő mende
m o n d á k közül való, annak b i z o n y s á g á u l , hogy I l o s v a i t ó l füg
g e t l e n ü l m é g é l n e k r é g i eredetű t ö r t é n e t e i n k Toldiról. E z a közös h e l y honi h a g y o m á n y u n k b a n m i n t önálló kis monda ragadt meg, l e g a l á b b ma ilyennek i s m e r j ü k ; f r a n c i á b a n viszont egy nagyobb epikus e g y s é g k i s z a k í t o t t d a r a b j a k é n t jelentkezik.
E z é r t előbb adom a francia eposz k i v o n a t á t , hogy a hazai emlék e l h e l y e z k e d é s e az összefüggésben é r t h e t ő v é váljék.
A francia h ő s - é n e k a X I I . sz. v é g é r ő l való s feldolgozá
s á b a n m á r á t m e n e t e t sejtet a Crestien de Troyes m e g h o n o s í t o t t a verses l o v a g r e g é n y h e z . K i t ű n i k ez k i v á l t abból, hogy t ö b b vala
m i k o r m á s hősről s z ó l o t t mondacsoportot vesz fel s a t ö b b i v e l egy f o l y t a t ó l a g o s egészbe olvasztja. Címe : A dán Ogier lovagsága ( L a chevalerie Ogier de Danemarche), 13,058 breton t í p u s ú verssor; 12 é n e k r e (branche-ra) oszlik.2 •
Az első branche (3102 sor) Ogier ifjúságáról szól s rendes enfances, amely későbbi keletkezésű toldaléknak bizonyul. íme rövid kivonata:
Gaufredus dán királyt Nagy Károly legyőzte s túszul vitte annak kis fiát, Ogiort, Achenbe. Otthon az apa második feleséget vesz, aki mint mostoha, a maga rokonsága érdekében Ogier életére tör. Ráveszi urát, bánjon a csá
szárnak Dániában maradt követeivel embertelen kegyetlenséggel. Ez értésére
1 L. Willemaers: Le Cid, sou histoire, ses legendes, ses poétes. Rrux, 1873. 35—47. és Dozy : liecherclies sur Vhistoire polit. er littér. de VEspagne peitdant le Mögen Age. Leyde, 1883. Cidröl: I. 320-706. 1.
* Barrois kiadását használom : Paris, 1812. Romans des douz pairs collectio VIII. és IX. kötete; v. ö. Bédier id. nagy m ü v é v e l : Lég. ép. Ogier- röl II. 2 8 1 - 3 1 8 .
esik Nagy Károlynak, mire a felbőszült császár haddal akar bosszút állni, a kis fiút pedig felköttetni. Közben váratlan itáliai betörés köti le. Ogier veletart olaszföldi hadjárata alatt, rendkívül kitünteti magát, kivált testi erejének támad veszett h í r e ; végül elnyeri egy arab hercegleány kezét, s a császár megbocsát neki, sőt lovaggá üti.
A férfi korát (chevalerie) tárgyaló branche-ok tartoznak szorosabban reánk. Ezek szerint Ogier mostohája miatt később sem megy haza Dániába, mindvégig a császár körül él, majd mellette, majd ellene. Nagy Károly eleinte kedveli a hőst merész szókimondó egyenességéért és mesébe illő ereje miatt, melyről Pseudo-Turjnn is megemlékezik: «Még ma is énekelnek róla, mi számtalan csodás tettet vitt erejével véghez.)) Kereszténnyé lett nejétől fia születik: Baudouinet; ez is Achenben nö fel. Egy alkalommal a császár fia: Charlot és az Ogier-fi Baudouinet sakkjáték közben összetűznek;
heves szóváltás közben Baudoinet megsérti a trónörököst. Ez felragadja a sakktáblát s úgy halántékon sújtja vele, hogy az ifjú holtan rogy össze.
Ogier távol az udvartól értesül fia haláláról. Kegyetlen fájdalmában esküt tesz, hogy nem nyugszik, míg fia gyilkosát meg nem ölte. Mint nyílt ellenség hadat indít a császár ellen, de vereséget szenved. Üldöztetve Desiderius langobard királyhoz menekül, s a monda szerint Nagy Károly ezért kezdi meg lombardiai háborúját. A császár itt is győz ; Ogier mint kivert vad, néhány hívével tovább bujdosik, majd az olasz síkon beveszi magát Castel- fort várába. Itt is ostrom alá kerül, emberei éhen pusztulnak, csak maga és híres lova Broiefort vannak még életben.
Charlot, a trónörökös, tettét rég megbánta s mindent elkövet, hogy a bősz bajnokot kiengesztelje. Most is éjjel a várfalhoz lopódzik; elárulja, Ogiernek, merre menekülhet az ostromlók gyűrűjén át. Ogier tudo
másul veszi, de kijelenti, hogy előbb felkeresi őt sátorában és meg fogja ülni. Charlot nem védekezik, ám tegye; sőt fegyvertelenül fogja v á r n i ; eltá
volítja maga mellől kísérőit is. Ogier éjjel lovát kantáron vezetve kisetten
kedik. Eljut Charlot sátoráig, de sötétben elvéti az ágyat s tőrét egy üres fekvőhely párnáiba döfi. Charlot a másik ágyban hall mindent, de embereit nem veri fel. Ogier bántatlanul jut át a seregen és bujdosásnak adja magát.
— Viszontagságos sanyarú élet vár r e á ; partra szállott szaracének ellen vá
rakat véd meg, majd újra koldusként bolyong. Egyszer Firenze tájára vető
dik. Fáradtan ledől egy út melletti nádas szélén s elalszik; lova elbolyong, nem jelzi urának idegenek közeledtét. Turpin érsek jön arra, kíséretével Rómából haza felé tartva. Turpin, Nagy Károly meghitt barátja és bizalmas főpapja, az alvóban ráismer a hazátlan bujdosóra. Szíve megesik a szeren
csétlenen, de nem tehet mást — hübérfogadalma császárjához köti, annak érdekeit kell képviselnie: leszáll s embereivel óvatosan megkötözteti. A bősz ellenfél ártalmatlanná van téve, rádobják lovára, az egyedüli harci m é n r e , mely hatalmas testét elbírja, s diadallal viszik Nagy Károly elé. A császár rögtön kivégeztetné, Charlot azonban pártjára kel, figyelmezteti apját az utókor ítéletére. Turpinnek ekkor mentő ötlete támad : bocsássák kezére a foglyot, amúgy is az övé, ö fogta el. Székhelyén, Rheimsben, börtönbe fogja záratni, nem ad neki naponkint több ennivalót, csak egy darab húst, negyed cipót és egy pohár italt. A roppant evőnek ez oly csekélység, hogy nem
állja sokáig, el fog pusztulni észrevétlenül. A császár beleegyezik és Ogier Rheimsbe a Porte Martre-ba (régi római kapu börtönfülkéjébe) kerül. Az érsek azonban titkon úgy rendelkezik, hogy készítsenek ezután rendesen több zsák lisztből egy-egy kenyeret; olyan kupát rendel, amibe félakó elfér.
Naponkint beküld a fogolynak az óriási kenyerekből egy negyedet, a kupát színültig teli borral s húsnak egy darabban negyed ökröt süttet meg. Ily módon a nemes vad életben marad. Évek multán híre megy a rettentő hős halálának, eljut a kósza hír szaracén földre is. Itt újból feléled a remény, hogy Frankhont végre meghódítják. Brehier leghatalmasabb vezérük betör és Laonig nyomulva előre, elárasztja hadaival az országot. Senki sem mer, mert nem képes nekik ellenállni. Az akkor szokásos magánpárbajt, mint hadi ügyekben perdöntő Isten-ítéletet, nem vállalja az óriás Brehier-vel szem
ben senki. Maga a császár meg van döbbenve. Egy fiatal fegyvernök füle hallatára felsóhajt: «Oh b á r Ogier megvolna még!» Nagy Károly haragra lobban, a vakmerő csatlóst felkötteti és halállal fenyeget mindenkit, aki egykori ellenségére meri emlékeztetni. Ámde háromszáz ifjú, mindannyija főnemes sarj, még az este körülállja sátorát, egymást kézen fogva, fenn
szóval kiáltják háromszor Ogier nevét. Ennyi bűnöst a császár nem mé
szároltathat le. Mit tegyen? Ogier meghalt, vagy tán még sem? Különféle hírek szállonganak. Maga megy el meggyőződni Rheimsbe. Turpin ott be
vallja cselét: Ogier valóban él s csak ö mentheti meg a kereszténységet.
A fogoly hős hallani sem akar arról, hogy halálos ellenségének segedelmet n y ú j t s o n : előbb adják k i neki Charlot-t életre-halálra, egyébről csak azután hajlandó tárgyalni. A császár vigasztalhatatlan, de végre is országa kívánja, környezete sürgeti, s mint Agamemnon, kénytelen a szörnyű
ségbe belenyugodni: Charlot-t áldozatul a bosszút lihegő rendelkezésére bocsátják. Ogier nem tud fia gyilkosának megkegyelmezni s a bosszú nagy jelenete a rheimsi híres római Arénában a hadsereg színe előtt megy végbe.
Charlot-t fegyvertelenül Ogier elé vezetik s a hős kivont karddal már feléje ront, midőn az áldozat feje fölött fényesség jelenik meg, mindenek halla
tára égi szó tiltja el a höjt a gyilkolástól s tudatja vele, hogy Isten fel
oldotta esküje alól. Általános örömujjongás t á m a d ; Ogier megtörve hallgat, de felgerjedt haragja most már a szaracén óriás ellen fordul. Lovat kér maga alá, de melyik lesz képes a gigászi testet hátán hordani ? A császár engedelmével az udvari istálló minden paripáját végigpróbálja, de ökle egyetlen nyomására mindahány összeroskad, vagy hátgerincük törik el alatta. Ogier visszasírja régi hü lovát, Broiefort-t, melytől évek előtt, bör
tönbe jutásakor megvált. A jelenlévő kanonokok egyike emlékszik, hogy Turpin érsek a hős Rheimsbe szállíttatásakor a lovat a meaux-i Szent Faro kolostor apátjának ajándékozta; ö legalább ott látta a hatalmas állatot már mint rokkant gebét, mert a taróí apát igás szekérbe fogva, márványkövek szállítására használta kegyes építkezéseihez. Követeket menesztenekMeaux-ba, a lovat meglelik s hozzák régi gazdája elé. A paripa szánalmasan lesatnyult;
sebes az oldala, meszes a szőre, alig vánszorog, de mikor ura hangját meghallja, b á r hét éve nem látta, ráismer, elnyeríti magát, ágaskodik, ficánkol, majd térdre ereszkedik Ogier előtt. (10.702. s o r t ó l : L i boins cevax, quant i l l'oí p a r i e r . . . Ne le vit mais bien a set ans passés — Fronque et henist,
si a du pié g r a t é . . . stb.) A költemény szerint: «a hős nézi és szánalom fogja e l ; ha sírva nem fakadna, szíve hasadna meg a latvanyon». («Li dus le voit, si l'en prist grand p i t é : s ' i l ne plorast, Ii cuers Ii fust creves.»
10.705. vss.) A lovat a rossz bánásmód és koplaltatás rontotta le, most csak erőre kell kapatni. Néhány hét múlva már elbírja urát, s Ogier megharcolja nagy párviadalát Brehier-vel, melyben a szaracén vezér halva marad a po
rondon és Franciaország mentve van.
R é s z l e t e z t e m kissé a h ő s - é n e k e t , fogalmat ó h a j t v a n y ú j t a n i e g y n é m e l y X I I I . s z á z a d i gesta-eposz r e n d k í v ü l i k ö l t ő i szépségeiről.
V e s s ü k össze* most m á r az O g i e r - t ö r t é n e t n e k e végső mo- t i v u m s o r á t azzal a hazai e m l é k k e l , melyet a s z a b a d s á g h a r c éveiben I p o l y i A r n o l d s z á m á r a e g y i k g y ű j t ő i s m e r ő s e , Debre- czeni J á n o s j e g y z e t t fel népajkról Szeged k ö r n y é k é n , s amely T o l d i n a k egy m é g ismeretlen h a d i t e t t é t mondja el. (Népkölt.
gyűjt. X I I I . k ö t . 1914. 475—7. 1.) F e l j e g y z ő j e nem ad s z ö v e g h ű közlést, á t í r t a r ö v i d k i v o n a t n a k , m i n t h o g y I p o l y i n a k m y t h o - , logiai t a n u l m á n y a i h o z csak t a r t a l m a k r a v o l t s z ü k s é g e . A k ö z l é s
n é p i eredete k é t s é g t e l e n , s m i n t i l y e n , a maga n e m é b e n i g e n é r t é k e s . E l ő b b m e g j e g y z e n d ő n e k tartom m é g , hogy a f e n t i v é g s ő Ogier-jelenetek a lópróba epizódja m i a t t széles t á r g y t ö r t é n e t i k u t a t á s t i d é z t e k fel k ü l f ö l d ö n , de a b e b ö r t ö n z é s m o t í v u m á t ó l kezdve az e s e m é n y s o r n a k p á r j á t sem irodalomban, sem n é p h a g y o m á n y b a n eddig nem lehetett m e g t a l á l n i .
N é p m o n d á n k hadd álljon i t t s z ó s z e r i n t .
Más alkalommal (előzően t. i . a prágai kalandból a lábnyomkodást mondta el a mesemondó; akár llosvai, akár Arany alapján, mindkettőhöz hűen) Toldit olasz katonák felingerelték, ekkor mindegyik szürujjába 25 fontos követ tett s megrázkódásával a körülötte állókat földre terítette, ezért Toldit a királynál bevádolták. Minthogy a király nem felejtette el még a lábnyomást, hajlandó volt Toldit megbüntetni. Éhhalálra kárhoztat
ván, szobába z á r a t t a ; az éhhaláltól azonban megmentette a szakácsné a kulcslukon beadott kenyérfalatocskáival.
Történt, hogy ebben az időben szép Magyarországon egy török vitéz nagyon hatalmaskodott s annyira ment szemtelenségével, hogy néhány vele megmérkőzni bátorkodó magyar vitéz kivégzése után a tomplomban szent miseáldozat alkalmával az oltárra ült és égő gyertyánál gyújtott pipájára.
A királyt ez szerfelett bőszítette, de tűrnie kellett, mivel nem volt Toldija, ki a törökkel szembe szállott volna.
Szomorúságának okát sejtvén a szakácsné, elment Mátyás királyhoz s kérte, alázná meg magát, mondaná el búslakodásának okát, annál is inkább, mivel reményli, hogy segíthetni fog. Sokára, a szakácsné szüntelen esedezéséro kivallotta a király, hogy sajnálja Toldi halálát.
A szakácsné biztató szavára, hogy Toldi él, a király nagyon meg
örült. Néhány emberével tüstént elment Toldi börtönébe, hol Toldi nagy szomorúságban lesoványodva élt, csak csontból és bőrből állott.
Toldit élve látván a király, így szólt:
