Harat’jan, G.: A tudományos dolgozók és oktatók képzése, összetétele és száma a Szovjetunióban

1182

tés) és változatlan marad (semleges mű—

szaki fejlesztés).

A szerző ezután helyesbítéseket vezet be a növekedési összefüggésekbe a következő három együttható alkalmazásával:

a —— a munkaszervezési változásoknak a

termelés növekedésére gyakorolt

hatását figyelembe vevő együtt—

ható,

fi —- a' strukturális változások együttha- tója,

y — a termelésből kivont gépek és be-

rendezések hatását kifejező együtt—

ható.

Ezeknek segítségével a helyesbített nö—

vekedési képletet a következőképpen ír—

hatjuk fel:

A

l

AP,z—I,_l4aP14—BP,—7P, [16 a

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

Ezeknek az együtthatóknak értékét azon—- ban megfelelő statisztikai anyag hiányá—

ban nem tudjuk meghatározni, ezért abból a nem reális feltételezésből indulunk ki az állóalapegyüttható meghatározásakor, hogy

a. *l- 5 '— 'Y : 0. o

A cikk második részében a szerző meg—- kísérli meghatározni az állóalapegyüttható

számszerű értékét. Rámutat az ezzel kap-

csolatos nehézségekre (például Radfem és

Barna 1955. évi angliai becslései 44—66

százalékos eltéréseket mutatnak a feldol—

gozóipar termelő tőkeállományában). Eze—

ket főképpen a definíciós eltérések okoz- zák. A szocialista országokban üzemi, ága—

zati és népgazdasági módszerrel mérik az állóalapegyütthatót. Ezek közül azonban

csak az utóbbi, amely a legnagyobb együtthatót adja, helyes.

(Ism.: Andorka Rudolf)

KULTÚRSTATISZTI KA

HARAT'JAN, G.:

A TUDOMÁNYOS DOLGOZÓK És OKTATÓK KÉPZÉSE, ÖSSZETÉTELE

És SZÁMA A SZOVJETUNIÓBAN

(Csiszlennoszt' i szosztav naucsnüh rabotnikov i podgotovka naucsnüh i naucsno—pedagogi- cseszkih kadrov v SzSzSzR.) —-— Veszt'nik Szta—

tisztiki, 1962. 4. sz. 62—73. p.

A Szovjetunióban a tudomány fejlődése szoros kapcsolatban áll a tudományos és létszámuk növekedésével. Míg 1914—ben mindössze 10000 tudományos dolgozó volt

az országban, addig 1961—ben már 404000.

Számuk legjelentősebben a tudományos intézményekben növekedett: 1961 végére az 1950. évinek több mint a kilencszere—

sére emelkedett. A főiskolákon a tudomá—

nyos oktatók száma ugyanezen időszak alatt 2,6-szeresére nőtt és 1961-ben több mint 180000 volt az 1940. évi 61 OOO—rel szemben.

A szerző a továbbiakban az 1960. évi adatok alapján vizsgálja a tudományos

dolgozók tudományos minősítés szerinti összetételét. Az országban 1960 végén

354000 tudományos dolgozó volt, akik kö- zül 93000 fő (260/0), éspedig 10000 pro- fesszor, 36000 docens, 20000 tudományos főmunkatárs és 27000 tudományos mun—

katárs és tanársegéd rendelkezett valami-

lyen tudományos cimmel.

Majdnem 245000 fő, vagyis a tudomá-

nyos dolgozók 69 százaléka nem rendelke—

zik tudományos fokozattal, köztük 26 000 főnek van professzori, tudományos'fő- munkatársi, docensi, tudományos munka—

társi és tanársegédi címe. A főiskolákon a

kép jóval kedvezőbb, mint a tudományos intézményekben. Míg a főiskolákon a tudo—

mányos dolgozók 4,1 százaléka rendelke—

zik a tudományok doktora és 25,3 száza—

léka a kandidátusi fokozattal, addig a tu—

dományos intézményekben 2,3, illetve 20 százaléka. Jelenleg, amikor a szovjet tu—

domány előtt az eddiginél nagyobb felada—

tok állnak, fokozottabb jelentőségű a tu—

dományos minősítéssel rendelkező tudo—

mányos kutatók számának további növe- lése. A tudományok doktora tudományos

fokozattal 11 000, a tudományok kandidáé

tusa tudományos fokozattal pedig 98000 fő rendelkezik.

A tudományos dolgozók kor szerinti

összetételét vizsgálva a szerző megálla—

pítja, hogy 1959-ben a kutatók 45 szá—

zaléka volt 40 évnél idősebb, szemben az 1939. évi 34 százalékkal.

Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa határoza-—

tot hozott a tudományos dolgozók képzé-

sének megjavításáról, valamint számuk növeléséről. A Szovjetunió Tudományos

Akadémiájának 1962. évi közgyűlése hangoztatta annak szükségességét, hogy fokozni kell a tudományos dolgozók kép- zésének ütemét s emelni kell a tudomá—

nyos elméleti képzés színvonalát. Rámu—

tatott arra, hogy a kutatókat a tudomány

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

1183

jelenlegi követelményeinek megfelelően

kell elméletileg és gyakorlatilag felkészí-

teni.

Szerző elemzi a tudományos dolgozók tudományterületenkénti megoszlását és megállapítja, hogy az összlétszámban a

legnagyobb súllyal a műszaki, orvosi, fi-

zika-matematikai és a kémiai tudomá—

nyok képviseltetik magukat. Ezeken a területeken azonban (az orvostudomány kivételével) viszonylag alacsonyabb a tu- dományos fokozatot elért kutatók aránya, mint más tudományterületeken.

A tudományok doktora tudományos fokozattal rendelkezők száma 1950—1960 között az egész országban 32 százalékkal növekedett. Ezen belül a fizika—matema- tika területén 64, a kémia területén 32, az agrártudományok területén 30 száza—

lékos volt a növekedés. A tudományok doktora tudományos fokozattal rendel—

kezők száma a Vizsgált 10 évben legjelen—

tősebben a filozófiai (144 százalékkal), a közgazdasági (107 százalékkal) és a föld—

rajzi (96 százalékkal) tudományok terüle—

tén növekedett. A kandidátusok száma pedig leginkább a filozófia, a történet- és a jogtudomány területén emelkedett.

A szerző ismerteti a tudományos dol—

gozók munkakörök szerinti megoszlását

is.

A szovjethatalom évei alatt a szövet—

ségi köztársaságokban a tudományos in—

tézetek és főiskolák széles hálózata jött létre, ami lehetővé tette a saját nemzeti értelmiség megteremtését. A tudományos dolgozók száma különösen a közép—ázsiai köztársaságokban növekedett gyorsan. Itt a növekedési ütem magasabb, mint a Szovjetunióban, mégis ennek ellenére meglehetősen alacsony a tudományos fo- kozattal rendelkezők száma.

A tudományos dolgozók területi meg- oszlását vizsgálva megállapítható, hogy a tudományos intézményekben dolgozó tu—

dományos kutatók 49 százaléka Moszk- vában és Leningrádban összpontosul.

A tudományos kutatók és oktatók szá—

mának növekedése a Szovjetunióban eddig még elmaradt a rohamosan fejlődő

tudomány és technika szükségleteitől. A tudományos intézetek és főiskolák külö-

nösen a precíziós műszergyártással, a ter- melés komplex automatizálásával és gé—

pesíte'sével foglalkozó tudósok hiányát

érzik.

A tudományos kutatók és oktatók kép—

zésének egyik alapvető formája a Szov- jetunióban az aspirantura. Az aspiráns képzésben az utóbbi időben jelentősen megnövekedett a tudományos intézetek szerepe. Az aspiránsok száma az elmúlt tíz évben lassan növekedett, sőt az 1955,

1956. és 1957. években jelentős csökkenés

volt tapasztalható. Éppen ezért az SZKP

Központi Bizottsága és a Szovjetunió Mi—

nisztertanácsa említett határozata ki—

mondja, hogy az aspirantúra segitségével

jelentősen emelni kell a tudományos ku—

tatók képzésének színvonalát és növelni

kell a számukat.

(Ism.: Nemes Ferenc)

PROKOPEC, J. —— JOB, J. :

Az ISKOLÁSGYERMEKEK TANULMÁNYI EREDMÉNYE És A NÖK FOGLALKOZTATOTTSÁGA

(Prospech záku a zamestnanost zen.) -*

Demografie, 1962. 1. sz. 65—70. p.

A Csehszlovák Népesedési Bizottság 1960 decemberében reprezentatív adat—

felvételt hajtott végre annak vizsgálata céljából, hogy az iskolásgyermekek ta-

nulmányi eredményét és nevelését mi—

lyen irányban befolyásolja a szülők fog—

lalkozása és iskolai végzettsége.

Szerzők ismertetik az adatfelvétel módját, körét és elemzik az eredményeket.

A vizsgált statisztikai sokaság 88 száza—

lékát munkás— és értelmiségi családok gyermekei teszik ki. A parasztszármazá—

súak gyenge képviselete részben a mező—

gazdaságban dolgozók igen magas átlag—

korának tulajdonítható. Ötven év körüli szülőknél ugyanis már kevés az általános iskolás gyermekek száma. Az adatfelvé—

telbe bevont gyermekek 58 százalékánál az anya dolgozó nő, 42 százalékánál pe—

dig háztartásbeli volt. Figyelemre méltó

az alapvető kérdésre kapott válasz: a dolgozó nők gyermekeinek tanulmányi eredménye egészében véve jobb, mint a háztartásbeli nők gyermekeinek előme—

netele. Részletesebben elemezve, az álta—

lános iskola nyolc évfolyama közül az 1—

VI. évfolyamban a dolgozó nők gyerme—

kei értek el jobb tanulmányi eredményt, a háztartásbeli anyák gyermekei csupán a VIII. évfolyamban vannak előnyben, a VII. évfolyamban pedig mindkét csoport- beliek körülbelül egyenlő tanulmányi szinten vannak.

A szülők foglalkozása szerinti elemzés

évfolyamonként a munkásszármazású gyermekeket illetően gyengébb, az értel-

miségi származásúakat illetően jobb ta- nulmányi eredményeket mutat, mint az egész megfigyelt statisztikai sokaság át—

lagai. A munkásszülők legmagasabb isko- lai végzettsége az általános iskoláinak felelt meg. Az előmenetelnek a szülők iskolai végzettsége szerinti (alsófokú, fel- sőfokú szakiskola, főiskola) vizsgálata