8.
Végezetül — sommás összegzés helyett — csak egyetlen személyes megjegyzés kívánkozik. Kevés reménytelenebb és bizonyos értelemben jóvátehetetlenebb vállal- kozás van, mint állandóan forrongó, dinamikus szellemi-irodalmi folyamatokat éppen kezdeti és érlelő szakaszaikban: holmi pillanatképben egységesíteni. Magam is azt remélem, hogy mind a tárgyalt időszakot, mind pedig egyes íróit nem a múltjuk, ha- nem jövőjük fogja döntően minősíteni. Ezért is igyekeztem összefüggésekre figyelni mindenekelőtt: mert ugyan igaz, hogy nincs olyan elvonatkoztatás, ami nem volna értékelés is: ám igaz éppúgy, hogy elemzéseim, értékeléseim egész szerkezetét akár egyetlen új mű is más szövegkörnyezetbe helyezheti, érvényességét is módosítva.
S így újra hangsúlyozni kell: ez az írás nem előrejelzés; lehetősége: csak amennyi a joga is, hogy egy adott jelen reflexiója. Ennek minden velejáró esetlegességével és tévedéseivel.
(1977. április)
48