SZEMLE
883
A magyar statisztika nagy korszakának akadémikus kép- viselői. Megemlékezés Kőrösy Józsefről, Vizaknai Antalról, báró Láng Lajosról és Vargha Gyuláról. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest. 1938. 20 old.
Árpolitika és szociálpolitika. Megjelent: A mai magyar szociálpolitika. Az 1939. évi közigazgatási továbbképző tan—
folyam előadásai. (Közzéteszi: Keresztes-Fisvher Ferenc.
szerk.: Mártonffy Károly.) Budapest. 1939. 284—290. old.
Les représentants académiciens de la grande épogue de la statistigue hongroise: Éloge de Joseph Kőrösy, Antoine Vizaknai, Baron Louis Láng et Jules Vargha. Journal de la Société Hongroise de statistigue. 1939. évi 4. sz. 365—378. old.
Statisztika. Magyar Élet. Budapest. 1941. 440 old.
Három megnyilatkozás; mindegyik a statisztika érdek- körét szorosan érintő: I. Hozzászólás a hivatalos statisztiká- nak az 1942. évre vonatkozó munkatervéhez. II. A közellátás és a statisztika háborús kapcsolatai. III. A magyar kézműipar életlehetőségei fejlődő gyár-iparunk mellett. Magyar Statisz- tikai Szemle. 1942. évi 4. sz. 193—214. old.
Az ország köz-ellátásának kérdése és a közigazgatás. Meg- jelent: A mai magyar egészségügyi közszolgálat: A 7. köz- igazgatási továbbképző tanfolyam előadásai. (Szerk.: Márton- ffy Károly.) Budapest. 1942. 26—29. old.
A közellátás és a statisztika háborús kapcsolatai. Meg- jelent: A mai magyar honvédelmi igazgatás. A 9. közigazga.
tási továbbképző tanfolyam előadásai. (Szerk.: Mártonffy Károly.) Budapest. 1943. 532—541. old.
Illyefalvy Lajos működésének méltatása. Magyar Statisz- tikai Szemle. 1944. évi 9—12. sz. 468—470. old.
Deux conférences statistígues termes le 24 février 1944 a Genéve: II. Ouelgues guestions de l'éeonomie politigue bongroise. Journal de la Société hongroise de statisligue. 1944—
1945. évi 1. sz. 12—14. old.
Magyarország ipara 1945 nyarán. Megjelent: Ipari újjá- építési'mk. (Szerk.: Tonelli Sándor.) Forum Hungaricum.
Budapest. 1947. 5—24. old.
Megemlékezés Földes Béláról, Fellner Frigyesről és Kenéz Béláról. Magyar Statisztikai Szemle. 1947. évi 7—8. sz. 272—
283. old.
Essai de solution du probleme de la statistigue des bud- gets de l'État en Hongrie. Megjelent: Proceedings of the International Statistical Conferences. Washington. Sept.
6—18, 1947. Calcutta. 1948. 932—941. old.
Statisztikai előadások 19416] [47]. I. félév. Püski. Budapest.
1948. 312 old.
Statisztikai módszerek. Közgazdasági és Jogi Kiadó.
Budapest. 1959. 615 old.
Válasz a ,,Statisztikai módszerek" e. könyv bírálatára.
[Válasz dr. Ollé Lajosnak] Statisztikai Szemle. 1961. évi 6.
sz. 636—63 9. old.
MÚHELYVITA A FÖLDVAGYON
A Magyar Statisztikai Társaság dr. Rácz Albert elnökletével — a nemzeti vagyon kn- tatása keretében — 1992. május 19-én mő- helyvitát tartott a földvagyon értékeléséről.
A vita alapja dr. Laczkó Istvánnak ,,A mező- gazdasági földvagyonmérés módszertani kér- déseinek megközelítése" című tanulmánya, dr. Benet Iván és dr. Tóth Miklós opponensi véleménye, valamint az előbbi tanulmány- nak dr. Szűcs István által készített "Javaslat a mezőgazdasági terület nemzeti vagyonér- tékének számítására" című összefoglalója és a Figyelőben 1992. április 9-én megjelent ,,Földértékelés: Leesett az aranykorona" cí- mű, szintén dr. Szűcs István által írt tanul-
mány volt. A vitát dr. Nyilas András az OTKA-kutatás témavezetője vezette.1
Laczkó és Szűcs tanulmánya a téma múlt- jának gazdag tárházát is felvillantja. A föld nemzeti vagyonként való számbavételére a nemzetközileg elismert Fellner Frigyes csak- nem száz évvel ezelőtt (1893) elkezdett nem- zetivagyon — számításaiban különleges becs- lési eljárást alkalmazott, amely — saját sza—
vai szerint —— konjekturális (hozzávetőle- ges) statisztikai eredményhez vezetett. Mód- szerét a nemzetközi szakirodalom Fellner-féle vagy magyar módszernek nevezte el. Az el- járás lényege az, hogy a földvagyont először három különféle módszerrel ,,puhatolja ki",
1 A vitában még a következők vettek részt, és fejtették ki véleményüket: Bacsa Imre (MTA Közgazdaság-tudományi Intézet), Csendes Béla (Agrárgazdasági Kutató Intézet), Horváth Balázs (Földművelésügyi Minisztérium), Kecskés Csaba (Központi Statisztikai Hivatal), Nagy Lajos (József Attila Tudományegyetem), Maár András (Földművelésügyi
Minisztérium), Németi László (STAGEK), Vati László (Köz-
ponti Statisztikai Hivatal).
ÉRTÉKELÉSÉRÖL
és végül a három eredményt átlagolja. A há- rom módszer alapjai a következők:
1. az aranykorona tiszta jövedelem.
2. a földhaszonbérleti díj tőkésítése,
3. a föld jelzálogértéke, korrigálva a földpiac tapasztalati adataival.
Részletesebb számításokat Fellner 1893—at követően még négyszer (1900, 1910, 1920, 1930) végzett, lényegében nem módosítva jelentősebben az eredeti módszerét.
Az 1960-es évek elején elsőként Szabó Gá- bor vetette fel a termőföld értékelésének szükségességét, majd 1965-től Hajpál Gyula számításai alapján a nemzeti vagyon statisz- tikájában a Központi Statisztikai Hivatal is számba veszi a földvagyont. A számbavételi módszer lényege, hogy a mezőgazdaság tiszta jövedelmének egynegyedét tekinti földjára- déknak, és ezt —— csakúgy mint Fellner ——
5 százalékkal tőkésíti. Az utóbbi években azonban a KSH már nem közli a földvagyon adatait, valószínűsíthetően részben a támo- gatások és elvonások által teljesen összeku- szált mezőgazdasági árrendszer miatt, rész- ben pedig a földjáradék megállapításának közgazdasági megalapozatlansága miatt.
A nemzeti vagyon visszatekintő (1950 és 1990 közötti) kutatása ismét felvetette a földvagyon vizsgált időszakra vonatkozó idő- sorainak összeállítását.
A nemzeti vagyon statisztikájában min- denütt a világon ma is az egyik legproblema- tikusabb tétel a földvagyon értékelése. Noha Laczkó és Szűcs tanulmányaikban megkér—
dőjelezik, hogy a földvagyon értékelésénél alapul vehető-e az aranykorona, a szerzőpá- ros szerint —— a valós és a vélt kritikák elle-
884
nére — még ma is jól mutatja a földek tiszta jövedelmének különbségét. A vitaindító anya- gokban és a vitában is felmerült azon feltér- képezés (a genetikus talajértékelés) eredmé- nyének a figyelembevétele, amely 1980 és és 1985 között elsősorban az ökológiai ténye- zők alapján állapította meg a 71 000 föld—
minta értékét. Ezt azonban a jelenlevők- többsége elvetette egyfelől azért, mert csak korlátozottan tartalmaz (köz-)gazdasági megfontolásokat; másfelől azért, mert ennek a figyelembevétele rendkívül költségessé ten- né a kutatást. De a legfontosabb indok az, hogy az aranykorona szerinti és a minta- teres értékelés között átlagosan lényeges el- térés nincs. Mindemellett még az ,,arany-
korona-pártiak" is hangsúlyozták, hogy az egyedi földterületek, földbirtokok, parcellák stb. árának megállapításához mindkét érté—
ket: az aranykorona és a termőhelyi pont- érték alapján megállapított földvagyonér- téket is figyelembe kell venni. A felmérések szerint ugyanis vannak olyan esetek, ahol a mintául szolgáló földek aranykorona-ho- zama és termőhelyi pontértéke mindkét irányba igen jelentősen eltér egymástól. Ezek a különbségek azonban makroszinten kie- gyenlítik egymást.
Végezetül azt javasolták, hogy a földva- gyon idősorának kiindulópontja az 1980—
1985. évi országos felmérés eredményeként megállapított földjáradék legyen, amely hek- táronként kereken 6600 forint. Ennek alap- ján számítva az egy aranykoronára jutó földjáradék —— az akkori árakat figyelembe véve — 350 forint lenne, amit 5 szá- zalékos kamatlábbal tőkésítve, egy hektár földvagyon értéke 132 000 forint. Azaz egy aranykorona földértéke 1980—1985 átlagá- ban kereken 7000 forintra tehető.
Ebben az esetben a földvagyon változása két tényezőtől függ; az évenkénti fóldkivo—
nás nagyságától és a földek művelési ágak szerinti összetételének változásától. A folyó áras földvagyon megállapítása érdekében pe- dig a számításokat valamilyen inflációs rátá- val kell korrigálni. Néhányan azt javasolták, hogy ez a ráta a folyó áras és a változatlan áras növénytermelési termelési érték hánya- dosa legyen. Függőben maradt viszont az, hogy a föld minőségének javítása érdekében hozott ráfordítások milyen mértékben nö- velték e földvagyont. Igaz ugyan, hogy e be- ruházásokat a tőkefelhalmozás során a nem- zeti vagyon számításánál figyelembe kell venni, de az is igaz, hogy e ráfordítások eltérő mértékben és arányban növelték a földva- gyon értékét. Egyik megoldásként felmerült, hogy ezt a növénytermelés alakulása tük—
rözheti.
A vitából kiderült, hogy a javaslatok lé- nyegével többen egyetértettek. Elmondták, hogy az így számított földvagyon közel áll
SZEMLE
több nyugat-európai ország tőkésített átla—
gos földbérleti díjához, de a búzában számí- tott földvagyonértékéhez is. A módszer nagy- jából azt a tőkeértéket eredményezi, ame- lyet a várható világpiaci árakból lehet kö- vetkeztetni.
Mindamellett a javasolt módszert számos kritika érte. Annak egy része feloldódott a fenti javaslatban. Felmerültek olyan éles bí-
rálatok, vélemények sőt ellenvetések is, ame- lyek szerint a földvagyon makroszintű szám- bavétele közgazdaságilag alig vagy egyálta—
lán nem értelmezhető. Azok, akik ilyen állás- pontot képviseltek, elsősorban a magyar me- zőgazdaság elmúlt négy évtizedére hivatkoz—
tak, amikor a föld értéke és ára illuzórikus kategória volt, vagy méginkább a mai és a közeljövőben várható helyzetből indultak ki.
Például abból, hogy jelenleg az egész mező- gazdasági termelés veszteséges, és ha ez igaz, akkor a földnek nincs értéke, vagy értéke negatív. Hivatkoztak arra is, hogy a kárpótlás során egy aranykoronát 1000 forintban ha—
tároztak meg. Ez messze alacsonyabb a ja- vasoltnál, és az sem valószínű, hogy az ár—
verésen a 7000 forintot elérik vagy akár csak megközelítik. A másik véglet szerint a föld értékének a növekedése a legtöbb fejlett or—
szágban jóval meghaladja a globális inflá- ciót, és feltételezhető, hogy néhány év alatt nálunk is kialakul a földpiac, a bérleti és a jelzálogrendszer, amelyek majd akár a ja- vasoltnál is jóval magasabbra értékelik a föl—
det.
A jelenlegi és a várható helyzet megítélé- sében magasra csaptak az indulatok, csak- hogy a mostani kutatás a földvagyon idő- sorát az 1990. évvel zárja, és az, hogy mi a helyzet ma, és hogy mi lesz a következő években a földvagyon sorsa, külön kutatás témája.
Végül a résztvevők elfogadták a tanulmá- nyok készítőinek és a témavezetőknek azt a javaslatát, hogy a hozzászólások figyelembe- vételével összeállítják a földvagyon idősorait a vizsgált időszakra évenkénti részletezés- ben főbb művelési ágak szerint. Az eredmé- nyeket és annak elemzését a számítás mód- szerének részletes leírásával együtt megkül—
dik a szakértőknek. Megállapodtak abban, hogy a reagálások alapján döntenek újabb műhelyvitáról vagy arról, hogy az eredmé- nyek elfogadhatók-e a földvagyon olyan esz- mei értékének, amelynek idősora beilleszt—
hető a nemzeti vagyon statisztikájába.
A földvagyon 1950 és 1990 közötti alaku- lásáról szóló tanulmányt a szerzőgárda pub- likálni kívánja. Addig is várja az érdeklődők, a közgazdászok és statisztikusok, a föld- szakértők és valamennyi érdekelt megjegy-
zéseit, észrevételeit, javaslatait.
Dr. Nyilas András
