Josef Goldmann: A makroökonómiai elemzés és előrejelzés

(1)

MAGYAR NYELVÚ SZAKIRODALOM

JOSEF GOLDMANN:

A MAKROÓKONÓMIAI ELEMZES ÉS ELÓREJELZÉS

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1977.

245. old.

Az itt következő recenzió a szokásosnál bő—

vebb terjedelemben ismerteti Josef Goldmann ,,A makroökonómiai elemzés és előrejelzés"

című könyvét. Ennek az az alapvető indoka, hogy a szerző 245 oldalon át mutatja be a gazdaságstatisztikai elemzés alkalmazását.

továbbfejlesztésének lehetőségeit. Mivel pe—

dig a Statisztikai Szemle nemcsak a statiszti- ka módszertani problémáinak fóruma, hanem az ,,alkalmazott" statisztikának is a propagá- lója, ezért szeretnénk ezt a könyvet a statisz- tikus közgazdászok vagy a közgazdász sta- tisztikusok különös figyelmébe ajánlani.

A hosszabb recenziónak van még egy má—

sik apropója is. A szerző többször hivatkozik a ,,budapesti" Gazdaságkutató Intézetre, és egyébként maga is olyan kutatócsoport (osz- tály) vezetője a Csehszlovák Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézeté- ben, amelynek tevékenysége hasonló a ma—

gyar Központi Statisztikai Hivatal Gazdaság—

kutató Intézetének munkájához. Amikor tehát Goldmann könyvét ismertetjük, ezzel a ,,budapesti" intézet munkájáról is tájékoztatást adunk. Arra egyébként a szerző is utal, hogy a különböző országokban a szervezett gazda- ságkutatás eltérő intézményi formákban fo—

lyik. Csehszlovákiában a Közgazdaságtudo- mányi intézet ,.Szocialista újratermelés" elne—

vezésű osztályában, Magyarországon a Köz- ponti Statisztikai Hivatal elnökének felügye- lete alatt tevékenykedő Gazdaságkutató inté- zetben, a Szovjetunióban több önálló akadé- miai intézetben, amelyek közül az egyik leg- ismertebb az Aganbegian akadémikus által

vezetett novoszibirszki intézet, amely intézet

széles körű makroökonómiai kutatásokat foly- tat. Tulajdonképpen ilyennek tekinthető a Bogomolov akadémikus által vezetett intézet is. amely a szocialista országok gazdaságá- nak elemzésével foglalkozik.

Elöljáróban még óvni kell az olvasót attól, nehogy a könyvet címe miatt félretegye. A

,,makroökonómia" ugyanis meglehetősen ide—

genül hangzik a magyar fülnek. Mögötte álta- lában valamiféle többemeletes matematikai képletsort képzelnek el, ami csaknem kizáró- lag az ökonometrikusokat érdekelheti. Gold- mann megindokolja, hogy miért vette át Key- nestől ezt a kifejezést. Azért, mert ezzel csak—

úgy, mint Keynes a ,,makroszintű mennyiségi összefüggések elemzését" akarja hangsú—

lyozni.

A szerző a könyv címének megértése érde- kében szemantikai kitérőt ís tesz. Leírja,

hogy a húszas években Európában a kon- junktúrakutatás kifejezés honosodott meg (Berlin. Moszkva. Bécs. Varsó). Az angolszász országokban az ilyen jellegű intézeteket gaz- daságkutató intézeteknek nevezték el. ,,Ha- sonló elnevezést kapott a háború előtti és utáni prágai, valamint a jelenlegi budapesti intézet is." Használatosak még: a kvantitatív gazdaságkutatás, ökonometriai elemzés stb.

kifejezések is. Az eltérő elnevezések ellenére azonban a téma és a módszer a különböző intézetekben, tanulmányokban jelentésekben, könyvekben egy és ugyanaz, éspedig a gaz—

daságkutatós. Némileg leegyszerűsítve tehát Goldmann könyvét a gazdaságkutatás. (: szocialista gazdaságkutatás kézikönyvének lehet tekinteni.

Goldmann azonban nem elégszik meg azzal, hogy a gazdaságkutatás témájának a múlt és a jelen elemzését tekinti, hanem vé- leménye szerint az előrejelzés, a gazdasági prognosztika is szerves része a gazdaságku—

tatásnak: ,,Az elemzés és az előrejelzés kö- zötti szokásos választóvonal tehát viszonyla—

gos, hiszen a jövőbeni fejlődés minden elő- rejelzésének elsősorban az eddigi fejlődés elemzésére kell támaszkodnia. Az előrejelzés minősége az előrejelzést megelőző elemzés minőségétől függ. Hasonlóképpen az elemzés értékét is az adja meg. hogy mennyiben nyújt — explicit vagy implicit módon — a jö- vőbeni gazdasági és társadalmi fejlődés cél- tudatos irányításában felhasználható követ- keztetéseket". (14. old.)

A könyv többször is kitér erre az össze—

függésre, és megállapítja, hogy az elemzés, a gazdaságkutatós, amely nem von le következ- tetéseket, amely nem utal a jövőre, .,...ter- méketlen deskripéió és rutinszerű prakticiz- mus". (31—32. old.) Egyébként külön fejezetben ioglalkozik az elemzés és az előrejelzés egymásra épülésével. (104—110. old.) Az itt kifejtettek szerint .,. . . az előrejelzés lényegé—

ben nem egyéb, mint következetesen végig- vitt, dinamikusan felfogott elemzés". (104.

old.) Vagy: .,. . . a jelenben kell megtalálnunk a jövőt hordozó tényeket. A jelent (és a múl- tat) kutatjuk, hogy jobban megismerhessük a jövőt, és úrrá lehessünk rajta". (107. old.)

A szocialista gazdaságkutatás helyzetét elemezve Goldmann idézi A. Sz. Mendelszon szovjet közgazdász 1927-ben megjelent mű- véből, hogy ez a tudományág .,. . . az alapku- tatás és az alkalmazott kutatás határán álló diszciplina" (24. old.), amelynek tárgya ,,az újratermelés összfolyamatának sajátos me—

nete". Sajnálatos azonban: ,.Volt idő, amikor a teoretikusok... a gazdasági élet sürgető problémáitól elszigetelten folytatták kutató- munkájukat. . ." (29. old.) Goldmann egy ko—

(2)

rábbi munkájában1 Domar amerikai közgaz- dászt idézi: ...a marxista közgazdászok nagy sikereket érhettek volna el ezen a téren, ha kisebb erőt és kevesebb időt fordítottak volna mesterük művének kommentálására".

Bizonyos, hogy Goldmann ezzel arra akar utalni. hogy a személyi kultusz időszaka visz—

szavetette a gazdaságkutatás kezdeti gyors fejlődését is.

A szocialista gazdaságkutatás újólag csak az 1960-as években indult fejlődésnek. Ezt a Szovjetunióban elsősorban Notkin és Ancsis- kin munkái bizonyítják, Lengyelországban Lange tevékenysége és Magyarországon — Goldmann szerint —— Bródy, Friss, Kornai és Zala Júlia publikációi. Mivel azonban a szer—

ző szerint — többek véleményével egyezően — a szocialista gazdaságkutatás előtt még szá- mos feladat áll. ezért gyakran a polgári köz- gazdászok, gazdaságkutatók műveit kell igénybe venni, hogy magyarázatot találjunk bizonyos gazdasági jelenségekre. Ezek közül a szerző elsősorban a Nobel-díjas amerikai

professzorra, Samuelsonra utal,_akinek ma-

gyarul is megjelent ..Közgazdaságtan" c.

műve2 közelebb áll a gazdaságkutatáshoz, mint a közgazdasági alapkutatásokhoz. Ha már a gazdaságkutatók felsorolásánál tar- tunk. feltétlenül meg kell említenünk a könyv szerzőjét. Josef Goldmann professzort, aki a szocialista gazdaságkutatás művelésében, továbbfejlesztésében elvitathatatlan érdeme-

ket szerzett.

lgaz ugyan, hogy több ismert közgazdász is megfogalmazta a gazdaságkutatás tárgyát, ez mégis talán a könyv szerzőjének sikerült a legjobban, aki szerint a gazdaságkutatás ... .. a gazdaságpolitikai irányító tevékenysé- get szolgáló állandó információforrássó ..."

vált, mert szemben a tervezéssel, amely ha- táridőhöz kötött, ,.... a makroökonómiai elemzés folyamatos, az új tendenciák és fel—

tételek figyelembevételével szakadatlanul gazdagítja az ismereteket, és reagál az új összefüggésekre." (57. old. Kiemelés tőlem Ny. A.)

Goldmann könyve három főrészre tagozó- dik:

-— A makroökonómiai elemzés

— A makroökonómiai előrejelzés

——A rendszerelmélet alkalmazása és következteté' sek.

A főrészeken belül 16 fejezet részletezi a témát.

Az első fejezetek meghatározzák a téma tárgyát. ltt Goldmann ismét idézi Mendelszon 1927-ben megjelent művét, amely szerint .,. ..

(: konjunktúrakutatás (értsd: gazdaságkuta-

1 losef Goldmann -— Karel Kouba: Bevezetés a szocialista gazdasági növekedés elméletébe. Közgazda—

sági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1970. 221 old.

2 Paul A. Samuelson: Közgazdaságtan. Közgazda- sági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1976. 1088 old.

tás) bizonyos tényeket rögzít az elmélet által körülhatárolt területen, és kvantitatív statisz—

tikai ábrázolást ad a gazdasági fejlődés egyes összetevőiről". (32; old. Kiemelés tőlem.

Ny. A.)

Könyvének tárgyát, de jórészt az alkalma—

zott módszereket is Goldmann rendszerelmé- leti megközelítésben részletezi. Könyvében több helyen is hangsúlyozza a gazdasági e- lemzés és előrejelzés rendszerelméleti meg- közelítésének szükségességét. Két fejezet is foglalkozik a rendszerelméleti módszerek al- kalmazásával (ll. A rendszerelméleti megkö- zelítés. XV. Kísérlet a rendszerelmélet alkal- mazására.). Mindamellett Goldmann nem tekinti a rendszerelméletet valamiféle új cso- daszernek, amivel egy csapásra meg lehetne fejteni a gazdaság bonyolult összefüggéseit.

..Előre kell bocsátanunk, hogy a rendszerel—

méleti megközelítést nem tekintjük olyan kor- szakos fordulatnak, amely alapvetően meg—

változtatná a megismerés menetét a kutató—

munkában. Ez az új megközelítés ugyanis nem jelenti azt, hogy ki lehet cserélni a ku—

tató egész eddigi eszköztárát. A rendszerel—

mélet a megismerés útját alkalmasabb jel- zésekkel látja el, megkönnyíti az út feltérké—

pezését, és — a lehetőségektől függően —va- lamivel rövidebbé és kevesebb erőfeszítéssel bejárhatóvó teszi azt". (338, old.)

A rendszerelméleti megközelítésnek tulaj- donítja Goldmann azt, hogy sikerült a ku- tatás tárgyát a makroaggregátumokra szű- kiteni, és lényegében annak köszönhető. hogy az elemzés nem veszett el a részletekben, a sokirányú ágazati. funkcionális vagy akár te- rületi bonyodalmakban. Ilyenformán a gazda- ságkutatásnak elsősorban olyan "hagyomá- nyos" makroaggregátumokkal kell foglalkoz- nia. mint: ... a nemzeti jövedelem, a fo—

gyasztás, a beruházások, a külgazdasági kap- csolatok stb." (39. old.) És melyek azok a tényezők, amelyeket az elemzések során fí- gyelembe kell venni? .,lde kell sorolni min—

denekelőtt a múltban, az akkori feltételek alapján kialakított gazdaságpolitikai koncep- ciót. a tíz évvel korábban készített beruházá-

si terveket. a néhány éve elhatározott gaz-

daságpolitikát és végül a vállalati szféra és a fogyasztók időben késleltetett reagálásait a központi szervek néhány hónappal koráb—

ban hozott intézkedéseire". (41. old.)

A gazdaságkutatás tárgyának körülhatáro- lása után a könyv részletesen foglalkozik a kutatás eszközeivel, éspedig meglehetősen sajátos módon. A gazdasági rendszer struk—

túráját és viselkedését írja le (lll. fejezet). és ennek során részletezi azokat. amelyeket a kutatás fő eszközéül használhat fel. Ezek pedig (: szerző szerint a népgazdasági mérle—

gek. ,,Mivel a makroökonómiai elemzés a ; maga konkrétságában kívánja vizsgálni az össztársadalmi újratermelési folyamatot, és a

(3)

gazdasági folyamatokat kölcsönös összefüg- géseikben ábrázolja, szükségképpen a nép- gazdasági mérlegeket kell kiindulópontul vá- lasztania". (48. old.) Ehhez még Goldmann azt is hozzáteszi: n... a nemzetgazdasági számlarendszer osztályozását a makroökonó- miai elemzés céljaira alakították ki". lde ki- vánkozik Goldmann lábjegyzetben irt — a magyar tapasztalattal megegyező —- azon megállapítása, hogy jó volna. ha a népgaz- dasági számlarendszer nemcsak a reálfolya-

matokat foglalná komplex módon magában,

hanem a jövedelmi—pénzügyi folyamatokat is (49—50; old.)

A könyv az elemzés eszközei közé sorolja a néhány tíztől a néhány ezerig terjedő szi—

multán egyenletet tartalmazó modelleket, a különböző függvényeket. a keresleti—kínálati mérlegeket. a konjunktúra—barométereket, a gazdasági jelzőszámrendszereket (business indicators), a vállalati véleménykutatást (lFO- teszteket). Ez utóbbival kapcsolatban idézi a magyar Gazdaságkutató Intézet rendszeres felméréseit.

Mindamellett Goldmann külön fejezetben (V.) hivja fel a szocialista gazdaságkutatókat a polgári közgazdasági elemzés eszközeinek kritikus átvételére. Sajnos könyvének ez a része eléggé hézagos, és a szerző néhány ál- láspontja vitatható is. Úgy gondolom, nem elegendő néhány ismert szocialista szerzőre hivatkozva általános óvatosságra figyelmez- tetni, hanem szembesíteni kellett volna pél- dául a nemzeti elszámolás rendszerét (SNA) az anyagi termelés szisztémájának (MPS) elő—

nyeivel és hátrányaival, vagy például egy adott témára vonatkozó vállalati vélemények összesítését ugyanazon év vállalati terveinek összegezésével, nem is beszélve arról, hogy hosszú idő óta vita folyik a szocialista orszá—

gok gazdasági helyzetét és fejlődését átfo- góan jellemző gazdaságstatisztikai jelző—

számrendszerről, amelyben a szerző is állást foglalhatott volna.

Amivel pedig vitába lehet szállni a szerző- vel az az, hogy — véleményünk szerint - szélsőségesen értelmezi a tőkés és a szoci—

alista gazdasági növekedésre ható fő ténye- zőket. Goldmann szerint a tőkés viszonyok kö—

zött a gazdaságkutatás általában a magán- fogyasztás, a magánberuházás. (: közületi ki- adások és az export alakulásából vezeti le a nemzeti jövedelem növekedésének ütemét.

Ugyanakkor szerinte ,,Szocialista viszonyok között az összefüggések többnyire ezzel el- lentétes irányúak". (70. old.) A mi viszonya- ink között a gazdasági növekedést a terme—

lőkapacitások. a nyersanyag- és a munka- erő-ellátottság, valamint az importlehetősé- gek határozzák meg. Más szavakkal: a tő- kés gazdasági növekedést a kereslet, a szo—

cialista gazdasági növekedést viszont a ki- nálat határozza meg. A szerző ezt azzal in-

7 Statisztikai Szemle

dokoljo, hogy a kapacitások kihasználása a tőkés országokban igen alacsony. és azt a kereslet fokozásával számottevően lehet (lehetne) növelni. A szocialista gazdaság vi—

szont .,. . . az erőforrások teljes kihasználásá- val működő gazdaság" (71—72. old.) és (:

multiplikátor szerepét nálunk nem a kereslet fokozása. hanem a kapacitások bővitése tölt—

heti be.

E leegyszerűsítéssel csupán végső soron lehet egyetérteni. Valójában mindkét gazdaság növekedésének alapvető feltétele a termelő- kapacitások bővítése. Míg azonban ezt a tő- kés országokban elsősorban a kereslet ösz- tönzi. nálunk a kapacitások bővítése az erő- források tervszerű növeléséből adódik. Mind—

amellett valószinű, hogy a kereslet és a ki- nálat között mindkét típusú gazdaságban sokkal bonyolultabb az összefüggés. mintsem hogy e leegyszerűsített kapcsolatokat közvet- lenül fel lehetne használni a kutatásban akár nálunk, akár a tőkés országokban.

A szerző már ebben a fejezetben is példá- lózik a csehszlovák gazdaság tapasztalatai- val, és innen kezdve részletes áttekintést ka- punk a csehszlovák népgazdaság mintegy másfél évtizedes fejlődéséről, kritikus pontjai- ról, a problémák megoldására tett erőfeszí- tések sikereiről, olykor kudarcairól. Már e témakör bevezetésekor sem hallgathatjuk el azonban azt, hogy a szerző a csehszlovák gazdaság elemzése során sokkal inkább az—

eredményeket hangsúlyozza. semmint a hibá- kat. a kudarcokat.

Csak az utalásokból lehet következtetni ar—

ra. hogy a csehszlovák népgazdaság 1968—

1969-ben súlyos helyzetbe került. Ezt a hely- zetet erőteljes inflációs nyomás jellemezte.

amely elsősorban (de nem kizárólag) a be-

ruházási szférában jelentkezett. A gazdaság belső egyensúlyhiányának megoldására szá- mos javaslat született, amelyek közül végül is, azt fogadták el, amely a beruházási há- nyad stabilitását irányozta elő 1973-ig. Ez a koncepció sikeresnek bizonyult. mert a szerző értékelése szerint: .,1970 végére megvalósult a gazdaság konszolidációja". (82. old.)

Az elemzés szerint a csehszlovák gazdaság az utóbbi években ismét az egyensúlytalan- ság állapotába került, ismét fenyeget az in—

fláció a kereslet túlzott fokozódása folytán.

Ennek kapcsán állapítja meg Goldmann a gazdaságkutatások eredményeként, hogy je—

lenleg (az 1970-es évek első feléről van szó) nem lehet általános inflációs jelenségekről beszélni. Éppen ezért helytelen volna az ál- talános deflációs gazdaságpolitika. A globá- lis egyensúlyi helyzeten belül Csehszlovákiá- ban egyes árucsoportokban hiány, másokban értékesítési nehézség jelentkezik. Ezen sem az inflációs, sem a deflációs politika nem segít, de azon a problémán sem, ami a cseh- szlovák külkereskedelmet is kb. ugyanúgy jel-

(4)

lemzi. Nevezetesen az, hogy az utóbbi évekre vonatkozó makroökonómiai elemzés szerinta csehszlovák export struktúrája egyre kevésbé felel meg a KGST—országok importigénye—inek.

A könyv a továbbiakban érdekes példán mutatja be a makroökonómiai elemzés egyik eszközének alkalmazását, a .,bruttó nemzeti jövedelem" forrásai és felhasználása növek- ményének analizálását. Két fogalmat kell itt tisztázni. Az egyik a .,bruttó nemzeti jövede—

lem", ami tulajdonképpen a hozzáadott ér- ték (GDP). amely a nemzeti jövedelem kibő- vített értelmezése. mert tartalmazza a szol- gáltatások és az amortizáció teljes értékét is.

A csehszlovák gazdaságkutatásban ez a mu- tató tölti be a .,főszerepet". A könyvben hasz- nált másik tisztázandó fogalom a ..növek- ményelemzés". Goldmann könyvében alig ta- lálható az elemzésekben nálunk csaknem egyeduralkodó index, a növekedés (a válto—

zás) százaléka. A könyv az indexek helyett (és mellett) inkább a növekmények abszolút összegét használja az elemzés céljaira. Ezzel mintegy érzékeltetve a téma súlyát is. igaz ugyan, hogy e módszer önmagában félre is vezetheti a kutatót, de az indexekkel együtt olyan eszköz lehet, amely segítheti a közgaz- dasági összefüggések megértését, a kritikus szférák. pontok kimutatását.

A második részt, a makroökonómiai előre—

jelzést Goldmann azzal kezdi, hogy ,,A tudás nem egyéb, mint előrelátás". (111. old. ) Azaz az előrejelzés feladata azoknak a problémák- nak a megjelölése, amelyeknek a_megoldá—

sához a jelenben kell döntést hozni. Az elő- rejelzés tárgya alapvetően azonos az elem—

zéssel, s csupán az idődimenzió jellegében van különbség.

Ez a rész elsőként az előrejelzés pontossá—

gát fejtegeti. Goldmann szerint az előrejel- zés .,jóságát" nem az mutatja, hogy meny—

nyire pontos, mennyire válik be. Sokkal in- kább az, hogy az előrejelzés mennyire tudja a problémákat, a feszültségeket előrejelezni.

Ennek alapján ugyanis megfelelő intézkedé- seket hozhatnak, amelyekkel el lehet kerülni a jelenlegi körülmények figyelembevétele alapján előrejelzett ,.buktatókat", az előre látott nem kívánatos fejlődést. Az ilyen jel- legű prognózisokat nevezik önmagukat ,,alá-

ásó" prognózisoknak.

Különösen vonatkozik ez a fejtegetés a szerző által elsődlegesen tárgyalt rövid távú (egy két éves) előrejelzésekre. A megbízha—

tóság szempontjából a könyv részletezi a té- mókat A legmegbizhatóbban általában a munkaidő- és termelő állóalapok alakulását lehet előrejelezni a múltbeli tendenciák és az ismert gazdaságpolitikai megfontolások.

várható intézkedések alapján. A legnagyobb bizonytalanság a külkereskedelmi folyama—

tokban, ezen belül a tőkés kapcsolatokban jelentkezik.

Bár a szerkesztőség (: szokásosnál hosz—

szabb terjedelmet biztositott Goldmann köny- vének recenziója számára, annyi hely azért még sincs, hogy az előrejelzés technikáját akárcsak vázlatosan! is részletezzük. Egy—két téma azért mégis ide kívánkozik.

Az előrejelzés egyik fontos feladata a vár—

ható fordulópontok kitapintása. Hol és mikor törik meg a trend, az esetleges egyenletes fejlődés, milyen innovációs folyamatok lép—

nek a tehetetlenségi tendencia helyébe?

Az előrejelzéseket, különösen pedig * az

azokból levonható következtetéseket, illetve az azokra épülő koncepciókat több változat- ban kell kidolgozni. Nyilvánvalóan azért, .,. ..

hogy az elméletileg elfogadható megoldások halmazából a politikai vezetés -— preferen—

ciái alapján — kiválaszthassa az optimális megoldást". (139. old.)

Az előrejelzéseket időről időre felül kell vizsgálni, és az új tények tükrében meg kell változtatni azt, meg kell ismételni az előre- jelzést.

Sokat vitatott kérdésre kísérel Goldmann válaszolni. amikor (: gazdaságkutatás és prognosztika hatékonyságát jellemzi. Véle- ménye szerint annyira hatékony a kutatás, amennyire azt és amennyit abból a gazda- ságpolitikai döntési gyakorlatban fel lehet használni. Ugyanez a követeimény szabja meg a kutatás és a prognosztizálás aggrei gációjának szintjét is. Goldmann arra fi—

gyelmeztet, hogy olyan részletes legyen az elemzés, az előrejelzés, amit a gazdaságirá—

nyításért felelős szervek még képesek átte- kinteni.

Goldmann elemzéseinek következtetéseita csehszlovák népgazdaságra vonatkozóan nem foglalta össze külön fejezetben. A könyv má—

sodik és különösen a harmadik része azonban igen érdekes gazdaságpolitikai következ—

tetéseket tartalmaz. E következtetések azok—_—

ra az eredményekre támaszkodnak, amelye—r ket Goldmann és gazdaságkutató csoportja elért, amely szerint a fejlődés további felté- tele az, hogy ... mindenekelőtt a gazda- sági fejlődés alapkoncepcióját, azaz a to—

vábbi tervmunka kiindulópontját tisztázza".

(150. old.)

,,A mai csehszlovák körülmények között ..

írja Goldmann ugyanott — különösen sürge- tő feladat a gazdaságpolitikai alapkoncepció kidolgozása. Mindeddig ugyanis semmilyen elvileg új koncepció nem iépett annak a hoszú távú népgazdasági fejlődési koncep- ciónak a helyébe. amely a negyvenes évek végén, az első ötéves terv kidolgozásakor alakult ki, annak ellenére. hogy időközben lényegesen megváltoztak az újratermele'si fo-

lyamat belső és külső feltételei".

Bár Goldmann a külső és a belső feltéte- lek lényeges változását sokoldalúan részlete- zi. az új alapkoncepció részleteivel adós ma-

(5)

rad. Csupán annyi olvasható ki a sorok kö- zül. hogy Csehszlovákiának fel kell adnia a .,vas és a gép" országának jelszavát: Cseh—

szlovákia nem töltheti be többé a szocialista tábor valamiféle kohójának és gépgyárónak a funkcióját. Kulcsfontosságú feladat: a ter- melés anyag— és energiaigényének mélyreha—

tó megváltoztatósa. A jelenlegi acéltermelés—

ből (11 millió tonna) kell a jövőben több és nagyobb teljesítményű gépet, tartós cikket, gépkocsit stb. gyartani. Néhány utalást ta—

lálunk a könyvben a beruházások allokációjá—

ra vonatkozóan. Eszerint például az összbe—

ruhózáson belül az ún. ..nem termelő" szféra aránya az 1950—es években 31 százalék volt, ez most 25 százalékra csökkent. és a részle- tezett követelmények szerint ennek a jövőben 35 százalékra kell emelkednie.

Befejezésül mégegyszer hadd utaljunk arra. hogy a gazdasági elemzés és előrejelzés

7—

nem ,.mérnöki" feladat. Goldmann a mérleg- szerű elemzésekbe külön sort iktat be ,.vesz- teségek" (statisztikai hiba) címmel. Ezzel kapcsolatban vele együtt idézzük az ismert nyu- gatnémet közgazdásznak, az Európai Gazda- ságkutató intézetek Szövetsége elnökének Giersche professzornak szavait: .,... jobb pontatlanul ismerni az igazságot. mint "pon- tosan ismerni a tévedést". (158. old.)

Végül pedig dicséret illeti a Kögazdasógi és Jogi Könyvkiadót. amely viszonylag gyor- san elérhetővé tette Goldmann könyvét a magyar közönség számára. Éspedig olyan szakavatott fordító tolmácsolásában. mint Bauer Tamás, aki nemcsak a cseh nyelvet is—

meri kiválóan, hanem igen otthonosan mozog a gazdaságkutatás és a prognosztika téma-

körében is. ,

Nyilas András