TÖRTÉNET! DOLGOZATOK
KAUTZ GYULA HOZZÁJÁRULÁSA A MAGYAR STATISZTIKA! TUDOMÁNY KlALAKULÁSAHOZ (II.)
DR. HORVÁTH RÓBERT
Tanulmányunk előző részében vázoltu—k Kautz Gyula életpályáját, annak a sta- tisztikai tudománnyal kapcsolatos érintkezési felületeit. és első nagyobb statisz—
tikai jellegű munkáját is értékeltük (lásd Statisztikai Szemle 1971. évi 7. sz. 736—
744. old.). Az alábbiakban további, nagyrészt nem statisztikai, hanem főleg köz—
gazdaságtani munkásságának a statisztikai tudománnyal összefüggő problémáit taglaljuk.
Kautz első rendszeres közgazdaságtudományi jellegű munkája — mint már erre hivatkoztunk — e diszciplina tudományelméleti és tudománytörténeti kérdé—
seinek széles körű nemzetközi szintézisét tartalmazta két kötetben ,,A nemzet- gazdraságtan elmélete és története" főcímmel. A mű első kötete ,,A 'nemzet- gazdaságtan mint tudomány" címet viselte. mig a második kötet ,,A nemzet- gazdaságtan és nemzetgazdaságtani irodalom fejlődéstörténete" címmel látott napvilágot 1858-ban, illetőleg 1860—ban, német nyelven. Kautz e műve olyan szélességben, olyan pontossággal és tudományos egzaktsággal merítette ki ,a témát. az akkori európai tudomány színvonalán, amely párját ritkította. és az akkori világban általánosan használt forrásmunkává avatta ezt a művet.
A közgazdasági gondolkodás történetében Kautz e munkájának legnagyobb érdeméül azt tartják, hogy egyedülálló pontossággal regisztrálta a szubjektív értékelmélet kialakulását. A kialakuló későbbi angol szubjektiv értékelméleti is- kola, a oambridge—i iskola elődje, Stanley Jevons is annak alapján figyelt fel
az ún. Gossen-féle törvényre. Jevons erről a kérdésről ,,A közgazdaságtan elmé- letéről" szóló munkája második kiadásának előszavában 1879-ben a követke-
zőket írta: ,,És most e kérdés (tudniillik a szubjektiv értékelmélet) irodalmának történetében egy valóban jelentős eseményéről kell beszámolni. Néhány évvel ezelőtt barátom, Adamson professzor Kautz egyik közgazdaságtani munkájában (10) rövid irodalmi utalást talált egy könyvre vonatkozólag, amely azrélvezet.illetve az áldozat elméletét tartalmazta, szerinte egy német szerző, Hermann Heinrich Gossen tollából. E művet hosszabb keresés után csupán 1878 augusz- tusában tudta Adamson professzor megszerezni. felfedezve azt egy német könyv—
kereskedő árjegyzékében és azonnal megvásárolta. E könyvet Braunschweigben
adták 'ki 1854—ben, 278 sűrű oldalon, a (következő címmel: Entwickrlung der
Gesetze der menschlichen Verkehrs, und der daraus fliessenden Regeln für mensch—DR. HORVÁTH: KAUTZ GYULA 895
liches Handeln. Joggal írta erről Heller —— közel 100 évvel későbbi nagy tantörténeti munkájában — Kautz e teljesítményét méltatva: .,nagy dicsősége Kautz Gyulának, hogy nem mellőzte Gossen munkáját, midőn arról saját hazá- jában Roscher, a német közgazdaságtan történetét irva meg, nem vett tudomást."9 Ez annál jobban kiemeli Kautz alaposságát, hiszen Kautz műve a történeti iskola egyik reprezentánsa volt maga is. mely inspirációját Roschernek köszönhette, ahogy ezt Kautz az előszóban le is szögezte. Kautz e műve ily módon nemcsak a német történeti és szubjektív értékelméleti iskola főbb kép- viselőinek munkáiban talált élénk visszhangra, többek között maga Roscher, Adolf Wagner, Menger, Knies, Schmoller és Conrad munkásságában, de hivat- kozott arra ]evonson kívül az angol szakirodalom olyan képviselője is, mint lngram és a ,,nagy" Marshall, sőt még az ,,Encyclopaedia Britannica" is (1).
Ami tartalmi szempontból talán lényegesebb, Kautz már e munkájában (10) is összekapcsolta a vagyonosság fogalmát a makroökonómiával a nemzeti va- gyon fogalmán keresztül, és ugyanakkor éppen a történeti és etikai szempon- toknak kívánt a krematisztikus materializmussal szemben bizonyos hangsúlyt adni a szubjektiv értékelés hangsúlyozásával, tehát nem a .,homo oeconomicus".
hanem a nemzeti gazdasági közösség szemszögéből. Ezt jól mutatja e szóban forgó művének negyedik fejezete, amelyben arra hivatkozik, hogy az utolsó 150 évben Európa népessége — Oroszország és Törökország nélkül — 70 000 OOO-ról 185 000 OOO-ra emelkedett, és ugyanakkor a nagy szociális kérdés kifejlődésén keresztül a munkásosztály elnyomorodását idézte elő. Ennek alátámasztására kásosztály életviszonyairól. hanem Engels művére is a dolgozó osztályok hely—
zetéről Angliában. sőt Eötvös József magyar művére is a XIX. század uralkodó eszméiről (120. és köv. old.). A statisztikai megalapozás megmutatkozik Kautz művében a közgazdaságtan organikus felfogásának a kifejtésénél is. ahol ezt az új felfogást némileg a közgazdasági mechanizmussal állítja szembe. Hivat- kozik arra, hogy noha nincs abszolút társadalmi és közgazdasági törvény, csak relatív. azaz történeti. ennek bizonyos ..állandósággal és kiszámíthatósággal"
kell rendelkeznie. úgy ahogy azt Ouetelet nem is annyira a ,,szociális fizika", mint inkább a társadalom törvényeiről szóló későbbi munkájában tárta fel lé- nyegesen átfogóbban 1848-ban (201. és köv. old.).
Kautz fogalmazásában ez a következőképpen hangzik: ,,...amidőn nem—
zetgazdaságtani törvényekről beszélünk. nem fizikailag szükségszerű törvényeket, azaz olyanokat értünk ez alatt, amelyek minden szabad mozgást vagy fejlődést
akadályoznak és a közgazdasági jelenségek. vigasztalan mechanikus körforgását
idézik elő. de olyan törvényeket, melyek a szabad, alkotó emberi tevékenységet a maguk örök jogaiban teljesen érintetlenül hagyják, sőt egyenesen a nemzeti anyagi élet haladásának és tökéletesedésénevk alapját. támaszát képezik, vagyismint már említettük: fejlődési törvények" (206. old.). E kérdésre még egyszer visz—
szatér e munka tudományelméleti részében, szoros kapcsolatban annak rend—
szerével, mint az úgynevezett ,,népéletre" vonatkozó társadalomtudományok ösz—
szefüggésének kérdésére. A társadalomtudomány e szerint a népélet általános áttekintésének vagy szociológiájának kutatásán kívül kiterjed a szociáletikára.
a jogtudományokra, a politikai tudományokra és a közgazdasági tudományokra.
A politikai tudományok között említi Kautz nemcsak a közjogi jellegű jogtudomá- nyok—at és az államtörténetet, de a statisztikát is, nyilvánvaló utalással annak tömegjelenségekkel foglalkozó természetére (348. és köv. old.). A statisztikáról
9Heller. i. m. 86. és köv. old.
896 DR. HORVÁTH RÓBERT
mum ,,._, ._t__mm.,._.,________z_j
-— közelebbről mint a közgazdaságtudományok egyik legfontosabb segédtudo- mányáról ——a következőket állapítja meg: .,A statisztika feladata egy bizo—
nyos adott időben, egy adott nemzeti államterületen belül ható társadalmi erők rendszeres ábrázolása — egyrészről olyan megbízható forrásból merített adatokon keresztül, amelyek a gazdasági és társadalmi népélet tényleges alakulását és konkrét megnyilvánulási formáit. a nemzeti jószágtermelés volumenét és fejlő—
dését. annak megosztását és fogyasztását világítják meg — másrészről utalásokkal a fennálló állami intézményekre, a nemzetközi gazdasági viszonyokra. valamint a különféle közületek, továbbá a nemzeti és állami költségvetések szervezetére
és szerkezetére, ezáltal az (tudniillik a statisztika) a nemzetgazdasági tanrend-
szer felépítéséhez és az egyes tantételek megalapozásához hallatlanul termé- keny módon járul hozzá, sőt éppenúgy, mint a történelem, egy feltétlenül nél- külözhetetlen megalapozást nyújt (364. és rköv. old.).Mivel Kautz a közgazdasági megismerés alapvető forrásának tekinti a ta-
pasztalatot, közelebbről a közgazdasági népélet reális tényeinek és állapotának
a feltárását, így e tudománynak szükségszerűen ,,megfigyelő tudomány" jelleget kell tulajdonítani (373. és köv., továbbá 387. old.). Más szóval itt kapcsolja össze a korábbi német leíró statisztikai iskola összes értékesíthető tapasztalatait.Schlözertől kezdve saját kortársaiig bezárólag, a gazdasági és társadalmi való-
ság induktív alapokra való visszaterelése céljából a klasszikus iskola kialakult
deduktív rendszerével szemben, támaszkodva a közgazdaságtani deduktív irány- nyal szemben kialakult kritikai irányok közül elsősorban List nemzeti iskolájára és a Roscher által megalapított első történeti iskolára. Joggal állapította meg róla tehát Földes hivatkozott emlékbeszédébe (2), hogy a Kautz által képviselt szociáletikai irány legdöntőbb vonása a statisztikára és a történelemtudományra való támaszkodás, és ennyiben tényleg túlmutat magán a történeti iskolán is.Jól mutatja ezt egyébként Kautz szóban forgó művének mind tantörténeti, mind módszertani gondolatmenete is.
Tantörténeti vonatkozásban (: Iegjellegzetesebbnek a közgazdaságtan lénye-
gével foglalkozó fejtegetéseit lezáró reflexióit tekinthetjük. ltt utal arra, hogy Smith a szabad gazdasági rendszert teljesen az állami beavatkozástól mentesen.ahogy kifejezi magát ..az állam beavatkozását a gazdasági népélet terén a zérusm redukálva" képzelte el főművének negyedik könyvében, a híres 9. feje- zetben. Majd így folytatja: ..Ez az elv sohasem tudott azonban igazán érvénye- sülni, mert már e század kezdetétől (a XIX. század) egyrészről Olaszországban.
Spanyolországban, másrészről Németországban, Amerikában és Franciaországban több teljesen ellentétes irányzat bukkant fel és hol a nemzeti-politikai. hol a vallásos-szociális, hol a középkori—feudális, sőt gyakran a szocialista-kommunista álláspontról a smithianizmusnak határozott ellenirányzatai alakultak ki" (277.
old.). Ez a megjegyzés azért érdekes. mert nemcsak a fejlődés legtávolabbi perspektíváira, a tudományos szocializmusra, de a visszahúzó erőkre is .,expressis verbis" utal.
Még ennél is fontosabbak Kautz megállapításai a korszerű közgazdaság- tudomány módszerét illetően statisztikai vonatkozásban, azért, mert a társadalom összes szociológiai vonatkozásait felölelő ,,népélet" tömegjelenségei a maguk történeti konkrét adottsága'ban nyilvánvalóan nemcsak deskriptív megfigyelési módszerekkel. hanem a tömegjelenségekre alkalmazható korszerű statisztikai
indukcióval, vagyis a valószínűségszámítás statisztikai módszereivel közelíthetők
csak meg helyesen. Ezen a vonalon Kautz alkotó módon vitte tovább Ouetelet 1848-as gondolatmenetét. és tulajdonképpen megadta a modern matematikaiKAUTZ GYULA 897
statisztika azon induktív logikai alapjait, mint a fejlődés jövőbeli trendjét, amelyre Lexis. illetve Galton és Pearson (: modern statisztika módszertanát felépítették.
Kautz tulajdonképpen többféle indukció között tesz különbséget, elsősorban az
analitikus és a szintetikus indukció között, amelyek közül az utóbbi olyan való-
színűségi következtetések alkalmazását jelenti, midőn a tapasztalat által tel- jesen nem igazolható tétel érvényességét tételezzük fel, s ennek mint általános szabálynak rendelünk alá egyes tapasztalati jelenségeket, azok közelebbi meg- világítása céljából. Tudományos szempontból azonban jelentősebb ennél a má—sik analitikai eset, midőn több fölismert hasonló jellegű esetből az általános szabályt kívánjuk felismerni. Ez utóbbinak három lényeges alfaját különbözteti meg. Közülük az első a szorosabb értelemben vett analitikai indukció esete, midőn az ismert nagyszámú részjelenségből a sokaság minden részére és egy—
ben volumenére is következtetünk. A második esetet ana—rlógiának nevezi, amelynél a lényeg az, hogy mindazok a tulajdonságok, amelyek egy sokaság bizonyos részeire vonatkozóan jellemzők, kivehetők a sokaság más részeire vonat—
kozóan is, feltéve, hogy a többi ismérv a sokaság minden részére vonatkozóan azonosnak tekinthető. Más szóval itt a modern reprezentativ módszer esetével állunk szemben. A harmadik eset a hipotézisek alapján való következtetés esete.
amelyet a modern matematikai statisztika .,hypothesis testing" néven szokott megjelölni. Ha megvizsgáljuk Kautz idevágó forrásait. nem meglepő. hogy azok közül Drobisch mellett elsősorban John Stuart Mill és Boole emelkedik ki, vagyis azok a szerzők, akikre a közgazdasági matematikai gondolkodás úttörői. ideértve nemcsak az ökonometriai iskolát. de magát Keynest is. valamennyien támaszkod-
tak (392. old.).
A mondottakból már nyilvánvaló. hogy Kautznak tulajdonképpen nemcsak a leíró statisztika azon hagyományait sikerült átmentenie a statisztikai tudomá—
nyos gondolkodás számára. amelyeket modern formában a kontinentális statisz—
tikában Georg von Mayr, valamint Zizek érvényesített a XIX. század végén és a
XX. század elején statisztikai rendszertani szempontból. hanem egyben szintézist hozott létre az említett metodikai irányban. és az előremutató matematikai sta—tisztikai módszerek, valamint ez utóbbi közgazdaságtudományi alkalmazásának lehetséges perspektivái között is. Kétségtelen, hogy egy ilyen minden oldalú tár- sadalomtudomány nem sorolható a ..történeti iskola" meglehetősen szimplista ér- telmezése alá, itt egészen magasfokú eklekticizmusról van már szó. ahogy ezt Ka—
utz kortársai többen megállapították.
A kialakuló magyar polgári statisztikai tudomány egyik legnagyobb mulasz—
tásának lehet elkönyvelni azt. hogy Kautz tudományos útmutatásait nem ismerte fel, és ezáltal a XIX. század második felében sem a polgári statisztika rendsze- rének kialakitásában, sem a szorosabb értelemben vett matematikai statisztikai módszertan művelésében nem tudta a fejlődés döntő láncszemét megragadni.
A magyar statisztikai tudomány e nehéz korszakfordulóján működő képvise—
lőinek az az elmarasztalása. amelyet jelen tanulmányunkban több mint 100 évi tudományos fejlődés távlatából. retrospektív módon és nem csekély elmélyűltsé- get követelő tanulmányokkal sikerült kidolgoznunk. természetesen nem felel meg még a relatív igazság szellemének sem. Nem szabad ugyanis szem elől tévesz- teni, hogy a magyar statisztikai tudományt az egész XlX. század folyamán a szent—
szövetségi rendszer kiszakította az európai tudományos fejlődésből és elszigetel- te. és többé—kevésbé ez volt a helyzet a magyar polgári forradalom bukását kö- vető abszolutizmus időszakában is. Egy másik, ebből a szempontból megfontolást érdemlő körülmény abból adódik, hogy Kautz érintett útmutatásait elsősorban a
8 Statisztikai Szemle
898 DR. HORVÁTH RÓBERT
közgazdaságtudományra és nem a statisztikai tudományra vonatkoZőan fogal-
mazta meg és számára is csak jóval később, a Konek felett tartott akadémiai em—
lékbeszéd kapcsán vált világossá az, hogy itt a statisztikai tudományra is érvé—
nyes tudományelméleti összefüggésekről van szó.
Jól mutatja ezt Kautz 1855-ös állásfoglalása az ausztriai birodalom statiszti-
kájáról írott művében (8), ahol még így veti fel ezt a problémát: ,.Hogy a sta—tisztikának, mint a társadalomtudományok sorában oly igenis jelentékeny hely—
zetet elfoglaló ismeágnak reformja korunkban. hol az e tudomány feletti viták máris oly metszőleg kifejezett pártok alakulására vezetett, általánosan érzett szükség. mindenki előtt tudva vagyon. Az eddigi úgynevezett történeti iskola * (tudniillik a német leíró statisztikai irány). mely magát minden újodalomtól oly szűkkeblűen elzárja, vagy a napjainkban keletkezett és fejlődő úgynevezett mate—
matikai iskola —- mindketten az elmélet és gyakorlat követelményei irányában egy—
aránt tehetetlenek — elégtelenek. s ha létezik e tömkelegből egyáltalán kiút. az bizonyára az említettek egyike sem kizárólag, hanem csak az lehet, ahol mind—ket- tőnek hiányai, félszegségei eszé—lyesen mellőztetnek, minden fényoldaloi pedig, melyek mindenikében megvannak, itészeti szellemmel egymásba forrasztatnának.
E feladvány azonban a gordiusi csomó, mely megoldotását még mindig hiába várja . . . " (254. old.).
Ezeknek az összefüggéseknek a felismerése szempontjából nem hozott lé-
nyegesebbet a nagy tantörténeti művének egyenes folyatatását jelentő ,,A nem- zetgazdasági eszmék fejlődési története és befolyása a közviszonyokra Magyar- országon" című monográfiája sem. amely 1868—ban látott napvilágot. Ez a mo- nográfia, akármilyen döntő jelentőségű is volt mint a magyar közgazdasági gon- dolkodás fejlődésének első átfogó, rendszeres felmérése, viszonylag keveset fog- lalkozott az ebből a szempontból segédtudományi szerepet betöltő magyar sta—tisztikai tudomány kifejlődésének problémáival, és arra -— mint már említettük —- inkább tudománytörténeti metodologiáján keresztül hatott — sőt hot jelenleg is
— vissza. E kérdésre az alábbiakban, éppen az időszerű tanulságokra való tekin- tettel. még röviden vissza fogunk térni.
A magyar nemzetgazdasági eszmék fejlődési története kapcsán (7) Kautz
mindenesetre a tőle megszokott tudományos pontossággal jelezte. hogy a hazai statisztika már a XVIII. század utolsó évtizedétől a kapitalista fejlődés tudományos ideológiájában a közgazdasági segédtudomány szerepét játssza. Rámutatott an- nak külföldi egyetemi forrásaira. mint a német leíró statisztikai irány, de egyes , olyan önálló hazai forrásaira is, mint Korabinszky ,,Produkten—Lexikon"-a. A hazai statisztikai irodalomban határozottan kijelölte a régebbi, Bél nevéhez fűződő és az újabb, Schwartner nevéhez fűződő irányzat kialakulását és a ll. József—féle népszámlálásnaik, valamint az 1804—1805-ös rnépösszeírásnbrk ez utóbbira gya—korolt döntő befolyását (128., 171. és 191. old.).
Az a megjegyzése, hogy az utóbbi népösszeírásban már nem katonai, hanem ,,poli—tikai aritmetikai" szempontok érvényesültek, világosan utal a közép—európai leíró iskola és a nyugat-európai politikai aritmetikai iskola közeledésére. amelyet éppen az állam hivatalos statisztikai tevékenységének kialakulása jelez. Döntő ér- deme ebből a szempontból Koutzna'k Skerlecz és Berzeviczy gazdiouságstatiszitikai jellegű munkásságának felismerése/és különösen ez utóbbi induktív megalapo- zású makroökonómiai koncepciójának elemzése (145. és köv., valamint 214. és köv. old.), noha az nem is terjedhetett ki még ez időben Berzeviczy teljes mun—
kásságának az elemzésére. Világosan látta Kautz azt is, hogy Sekerlecznek a ter- melés és fogyasztás egyensúlyára. illetve egymáshoz viszonyított arányára vonat—
KAUTZ GYULA 899
kozó meglátásai megelőzték mind Malthus, mind Say közgazdaságtani rendsze—
rében felvetett hasonló követelményt nemzetközi viszonylatban, valamint azt is.
hogy Schwartner rendszere, mint egy állam statisztikai leírásának modern válto- zata, megelőzte a külföldi fejlődést, és arra jelentős hatással volt (168. és 223.
old.).
Helyesen értékelte Kautz a Schwartner utáni korszak kiemelkedő statisztiku- sainak tevékenységét is, nevezetesen azt, hogy a korszerűsítés nem annyira statisztikai téren. mint inkább a kapitalista közgazdasági alapok továbbfejlesztése terén következett be munkásságukban, Széchenyi és List közvetítésével. Érvé- nyes ez elsősorban Magda és Fényes tevékenységére, de egy bizonyos fokig még Konek tevékenységére is (302.. 345. és 408. old.). Nyiri tevékenységét úgy regiszt- rálta. hogy ő vezette be elsőnek a politikai aritmetikát a magyar tudományos iro- dalomba. ami arra vall, hogy a népességi és biztosítási statisztikát Kautz ez idő—
ben már nem tekintette közgazdasági matériának. Ennek tulajdonítható. hogy Fejest nem is említi, illetve, hogy Fáy tevékenységére kifejezetten a biztosítás- üggyel kapcsolatban utal (309. és 305. old.).
Nem kerülte el Kautz figyelmét, hogy a magyar jogi felsőoktatásban a köz- gazdasági és statisztikai oktatás korszerűtlen sonnenfelsi alapjai — egészen a XIX. század 40—es éveiíg tartó fennmaradásukkal — túlélték magukat. Úgyszintén az a mozgalom sem, amely ugyanekkor megindult az országgyűlésen, illetve a Magyar Tudományos Akadémián. és amely a hivatalos statisztikai szolgálat lét- rehozásának előkészítését szolgálta az 1844-es törvénytervezet, illetve a Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottságának működése formájában. A ma- tematikai statisztika és a valószínűségszámítás statisztikai problémáit azonban ebben a műben sehol sem érintette. E probléma új szellemű megközelítését csak az 1880-as évek elején az említett Konek emlékbeszéd tartalmazza (6).
Kautz e ,.fényes nevű statisztikus" méltatását azzal vezette be. hogy rámuta- tott a Konek és a saját egyetemi képzése közötti párhuzamra, a győri és po- zsonyi jogakadémián és a pesti egyetemen folytatott tanulmányokra, valamint ar- ra, hogy Konek munkássága mind terjedelmében, mind tartalmát illetően ,,gaz- dagnak és sikeresnek nevezhető". Leszögezte továbbá bevezetésül azt is, hogy Konek nem kerülte ki azt a politikai állásfoglalással kapcsolatos problémát sem, amely az abszolutizmus korában minden magyar tudósnak hazafias szempontból
erkölcsi kötelessége volt, ezt azonban Konek a Pesti Naplóban közzétett ún. ..Ba-
ranyai Levelek"-ben, ,.nevének aláírása nélkül" írt cikkeiben, juttatta kifejezésre, amelyeknek éle ,,az akkori osztrák—német centraliszti'kus rés abszolutisztikus kormány- zat nemzetellenes és közgazdaságilag is hazánk érdekeit sértő eljárásának kri- tikájára és kárhoztatására" irányult. Minden elismerése ellenére azonban Konek tu—dományos működésének kritikai elemzése igen éles—nek mondható, éppen amiatt, hogy Kautz tudománytörténész vénája az e korszakhatárra eső munkásság elem—
zésén keresztül jut el ahhoz, hogy a magyar statisztikai tudomány addig megtett útját rögzítse, az 1880-as évek eleji helyzetét feltárja, és a megoldatlan kérdések pontos meghatározásával a jövő fejlődés útját kijelölje.
Konek első, elméleti igényű munkáját, az 1847—ben megjelent ..Statisztika el- mélete" című művét Kautz úgy értékeli, hogy ..nem üti ugyan meg a tudomány
azóta tett haladását visszatükröző s újabb időben megjelent Block, avagy Wag-
ner, vagy John műveinek mértékét, s a statisztika mélyebben fekvő problémáiba nem is hatolt, de megjelenése korában a tudomány állásának egészen megfelelő vala." Ebben az értékelésben kifejezésre jut tehát az a körülmény, hogy míg az 1840-es évtizedben a magyar statisztika legjobbjai —— a polgári statisztikai tudo-80
900 DR. HORVÁTH Rossa?
mány kialakulatlanságánál fogva — még nagyban-egészében a kor színvonalán
állhattak olyan színvonalú munkákkal, mint amelyet Konek említett munkája is
képviselt, addig az időközben lefolyt fejlődés folytán 30 évvel később ez már nem volt megállapítható még egy olyan magyar egyetemi statisztikusról sem. mint Konek, akit Kautz úgy aposztrofált, hogy ,,mint a tudomány (ti. a statisztika) fő- iskolai tanári képviselője, aki Schwartner óta kétségtelenül a legkitűnőbb, a legnagyobb hatást gyakorolt s a legjobban kiérdemelt tekintélynek örvendő statisztikai szaktanárnak nevezhető". Kautz világosan látja, hogy a magyar sta- tisztikai tudomány időközben bekövetkezett lemaradása elsősorban a statisztika régi, ún. államtudományi és újabb, kifejezetten matematikai irányának kialakulá—sával függ össze, amelyek közül az elsőt az ő terminológiája ,,egy inkább des—
criptiv s históriai jellegű statisztikának", a másodikat pedig ,.egy a számszeres mérvekben kifejezhető szociális tüneményeknek tömegészlelés alapján konstatált törvényeit kiderítő, tehát inkább filozófiai jellegű tudománynak" nevezi. Majd így folytatja: ,,Konek a tudomány ez új iránya körül már 1855 óta, amidőn ,,Elméleti fejtegetések a statisztika terén" c. könyvében tette közzé idevágó tanulmányait,.
törekedett álláspontot foglalni. s az új felfogás iránti méltató elismerésének ís.
hazánkban tudtommal mint legelső, kifejezést adni".
E megállapítás után Kautz mélt-atásában egy gondolatjel van, amely —— ér- zésünk szerint —- mintegy azt a cezurát jelzi, amely ettől kezdve a magyar és külföldi fejlődés egyre határozottabb szétválását, hogy ne mondjuk, fájdalmas lemaradásunkat jelzi e fontos társadalomtudomány területén. Az idézet követ—
kező része kénytelen a külföldi. főleg a közép-európai statisztikai tudomány, mégha vitatható jellegű haladását megállapítani, Koneket menteni, s e korszakba eső főművének kifejezetten a régi irányhoz való tartozását leszögezni a következő—
képpen: ,,Az e részben előállott vitás kérdéseknek a tudományos haladás és né—
zetharcok közepett összekuszált e csomóját megnyugtatólag megoldani mind e mai napig senkinek sem sikerülvén, s elsőrangú szellemek, mint Engel és Block, Wagner és Drobisch, John és Siegwart is befejezett eredmény nélkül hagyván a diszkussziót, nem róhatni fel tagtársunknak sem hibául azt, hogy egész szak- tudósi munkásságán e részben bizonyos ingadozás észlelhető; s hogy (talán a- zért is, mivel az ahhoz szükséges minden tudományos eszközzel nem rendelkezett) dolgozataiban a jelzett új irányt nem igen követte, s e részben fiatalabb tiszt—
társai által tulszárnyaltatott; tanári működésében és különösen ,.Magyarország statisztikájának kézikönyve" c. nagy és összefoglaló művében pedig még hatá-
rozottan a régi (államrajzi vagy Achenwall-fél—e) felfogás híveként tűnik fel". Nem
kerülheti el figyelmünket, hogy Kautznak ez a végső és egy újabb gondolatjellel lezárt értékelése még relatívabb értékeléssé vált már azáltal, hogy nem ahhoz a ,.mélyen ható tudományos reformmozgalomhoz" méri Konek munkásságát, amelyet ,,Ouetelet, Knies. Dufau, Wagner, Guerry és Óttingen kezdeményezett, s amely a statisztikát egészen új tudománnyá akarja változtatni". hanem a módszertani té-ren kevésbé haladó közép-európai képviselőihez.
Még nehezebb értékelni és értelmezni azt a megállapítását, amely Konek ne—
hézségeire vonatkozik. A hiányzó tudományos eszközök közé a valószínűségszá- mítás művelésének hiányát kell—e sorolnunk. vagy - legalább ugyanolyan joggal - a magyar hivatalos statisztikai szolgálat—korszerű módszerekkel előállított anya- gát is? Valószínű, hogy mindkettőt, és talán még a Magyar Tudományos Aka—
démia működésének súlyponteltolódását is a már jelzett közgazdasági vonal felé.
sajnos. a statisztikai munkásság rovására és nem annak egyidejű erősítésével.
Amennyiben e téren Kautz explicitebb lett volna, talán a magyar statisztikai tu—
KAUTZ GYULA ' 901
domány fejlődésére gyakorolt hatása is nagyobb lehetett volna. Helyzetfelmé- rése hatását egy bizonyos fokig még az is alkalmas volt kisebbíteni, hogy Kautz nagyobb hangsúlyt adott Konek .,államtudományi" vagy ,,politikatudományi" fel-
fogásának, vagyis az új metadológiával szemben végső tudományelméleti állás-,
foglalásának helyességét hangsúlyozta ki a mechanisztikusan felfogott valószí- nűségi törvényekkel szemben. Csak így lehet ugyanis mai szemmel értelmezni azokat a megállapításait, amelyeket Konekről, mint ,.bölcselő statisztikusról" tesz, és amelyekben a saját maga által is képviselt közgazdaságtudomány, illetve po- litikatudományi felfogással való egyezés. a szociáletikai momentumok hangsúlyo—zása jut kifejezésre (11). Ezekkel a megállapításaival. valamint Koneknek a gaz-
daságstatisztika kvantitatív alapjaira vonatkozó úttörő megállapításainak kieme—lésével messzemenően egyet lehet érteni. Abban is igazat kell adnunk Kautznak, hogy Konek az alkalmazott statisztika területén kétségtelenül népességstatiszti- kai tanulmányaiban nyújtott a legtöbbet.
Sajnálattal kell viszont megállapítani, hogy Kautz helyzetelemzése éppen a tudománytörténet azon módszertani vonatkozásaiban nem ment közelebbről bele.
amelynek a statisztikai tudomány fejlődése szempontjából a legnagyobb jelentő- sége volt'. Nem tért ki a valószínűségszámítási törvények és a matematikai-sta—
tisztikai módszerek kialakulásának döntő hatására és a statisztikai tudomány fej- lődésének e hatások alapján végbement földcsuszamlásszerű átalakulására. ame—
lyeknek jelentőségét a közgazdaságtudományok vonatkozásában észlelte.
lV.
Befejezésül Kautz munkásságának végső értékelése szempontjából a statisz—
tikai tudomány terén egy igen időszerű tanulság levonása látszik szükségesnek.
Arról van itt ugyanis szó, hogy amennyiben a magyar statisztika fejlődésének az általa — Konek munkásságán keresztül —— elemzett szakaszába olyan igénnyel és részletességgel merülhetett volna bele, mint a magyar nemzetgazdasági eszmék fejlődésének elemzésébe, akkor —-— ebben a kétségkívül igen nehéz szakaszban - (: tantörténet és a tudománytörténet szempontjain keresztül hatalmas ösztön- zést nyújthatott voina a statisztika fejlődéséhez.
Olyan tanulságok leszögezése, hogy nemcsak közgazdaságtudományunk, ha- nem statisztikánk is, már a Konek korát megelőző szakaszban is el volt maradva
az európai fejlődés mögött (elsősorban a kapitalista fejlődésbe való megkésett
bekapcsolódásunk és ennek megfelelő, az idegen uralommal súlyosbított kezdet—legesebb műveltségi viszonyaink következményeképpen (7)) a statisztikai tudo—
mány fejlesztése körüli tennivalókra nagy jelentőségű lehetett volna mind a Ma- gyar Tudományos Akadémia tennivalói tekintetében. mind a legszélesebb körű, ái- talános művelődéspolitikai vonatkozásokban. Egy másik ilyen tanulság adódhatott volna az elmélet és a gyakorlat közötti kölcsönhatások aktualitásából statiszti—
kai vonatkozásban is. hiszen a magyar feudális országgyűlések munkássága. ame- lyeknek Kautz nemzetgazdasági vonatkozásban oly nagy figyelmet szentelt. sta- tisztikai téren is figyelemre méltó volt. és nem merült ki a magyar hivatalos sta- tisztika gondolatának hivatkozott felvetésében. Ugyancsak sikerrel lehetett volna
hivatkozni Kautz végső konkluziói közül a magyar nemzetgazdasági eszmék fej—
lődését jellemző azon megállapítása érvényességére a statisztikai tudomány te- rén is, mely a túlzottan gyakorlati, gazdaságpolitikai érdeklődést emelte ki az elmélet rovására (586. old.). Statisztikai téren ez nyilvánvalóan a statisztika hiva- talnoki jellegű, illetve hivatalos statisztikai igényekkel való művelésében jelent--
kezett, aminek .,sonnenfelsi" hagyományai így túlélték a XIX. század első felét.
902 DR. HORVÁTH RÓBERT
Egy ilyen felmérésnek igen nagy jelentősége lehetett volna a rakon— és se;
gédtudományokkal fennálló kapcsolat elemzése szempontjából is. Ez mutathatott volna rá arra, hogy nemcsaka Ko'nek által szem előtt tartott "politika, közgazdaság és közigazgatás" közötti kapcsolatok jelentősége nagy már e korban, hanem a valószínűségszámítás. a matematika, sőt az adatgyűjtési technológia és az adat—
feldolgozási módszerek megújítása —- ahogy erre a Guetelet által kezdeményezett nemzetközi statisztikai kongresszusok módszertani újítási törekvései is határo—
zottan utaltak10 — legalább olyan döntő fontosságúak. Egyáltalán, a tudomány-
elméleti problémákban a metodológia előtérbe helyezése már önmagában is efelé a fejlődés felé terelhette volna a hazai statisztikai tudományt. A módszertani
szempontok előtérbe nyomulása egyébként a tudománytörténeti elemzéseket is mára tudományelmélet és egyáltalán az elmélet vonalára tereli, és igya tudomány mindenkori fejlődésének is alkalmas emelőül szolgálni, ahogy ezt a jelen fejlő- dési szakaszunkban végzett statisztikatörténeti kutatások sok vonatkozásban de—monstrálják.11
Tudományunk jelen fejlődési szakaszára való hivatkozásunk már utal arra, hogy a tudománytörténeti és tudományelméleti elemzések fontossága megnő min- den olyan fejlődési periódusban. amelynél a korszakváltás problémája fokozottan élezi ki az elavult és újszerű elemek súlyát a megszerzett és bizonyítottnak tű—
nő tudás rendelkezésére álló állományában. Ebből a szempontból nem lehet vé—
letlennek tekinteni. hogy míg a statisztikai tudománnyal ma is szoros költsön—
hatásban álló legfontosabb társadalomtudományoknak szinte mindegyike igen nagy súllyal és elmélyűltséggel foglalkozott a legfontosabb tudománytörténeti és tudományelméleti tanulságok elemzésével a tudományos szocializmus talaján.12 addig statisztikai téren az ilyen jellegű tevékenység lényegesen nagyobb lema—
radást mutat, nem is annyira gyakorlati eredményeiben, mint inkább azok in- korporálásában tudományunk rendszerébe és elméleti alapjainak szélesítésében.
Kautz statisztikai térre eső munkásságának elemzéséből — úgy gondoljuk -—
elsősorban az a fő tanulság meríthető, hogy a .,hazai tudományosság" szinvona- lát ma is ilyen mélységű elemzésekkel. s nem naturalista improvizációkkal vagy egyenesen frázisokkal lehet csak emelni.
lRODALOM
(1) Szinnyei József: Magyar irók élete és munkái, V. köt. Budapest. 1897.
(2) Földes Béla: Kautz Gyula emlékezete (: MTA ünnepi ülése egykori másodelnőke születésének 100. évfordulója alkalmából (1929. november 25.). Budapest. 1929.
(3) Kautz Gyula: Az angol állami alkotmány általános jellegéhez. Budapest. 1880.
(4) Kautz Gyula: Az 1862. évi londoni világipari kiállítás. Buda. 1863.
(5) Kautz Gyula: Emlékbeszéd Deák Ferenc születésénk 100. évfordulója alkalmából. Budapest. 1903.
(6) Kautz Gyula: Emlékbeszéd Konek Sándor felett. MTA. Budapest. 1886.
(7) Kautz Gyula: A nemzetgazdasági eszmék fejlődési története és befolyása a közviszonyokra Ma- gyarországon. Pest. 1868.
(8) Kautz Gyula: Az Ausztriai Birodalom statisztikája. Pest. 1855.
(9) Kautz Gyula: Nemzetgazdaságtan és pénzügytan. Pest. 1862—63. (további négy kiadásban 188549.
közte német rövidített kiadásban is 1876—ban).
(10) Kautz Gyula: Theorie und Geschichte der National—Oekonomik. Erster Theíl. Wien. 1858.
(11) Kautz Gyula: Politika vagy országlátszattan. Pest. 1862. 2. kiad. Budapest. 1876.; 3. telj. átdolg.
kiad. uo. 1878.: A politikai tudomány kézikönyve címmel.
")Westergaard, H.: Contributions to the History of Statistics. London. 1932. 19i. és köv., illetve 208. és köv. old.
"E törekvést tükrözi a 7. jegyzetben i, m.
12Vö. Mátyás Antal: A polgári közgazdaságtan története a marxizmus létrejötte előtt. Budapest.
1961.: ua.: Fejezetek a közgazdasági gondolkozás történetéből. Budapest. 1969., melyek mindegyike kitér a magyar közgazdasági gondolkozás megfelelő korszakainak elemzésére is; továbbá Varga István: Az újabb magyar pénztörténet és egyes elméleti tanulságai. Budapest. 1964.; Szabó Imre: A burzsoa állam- és jogbölcselet Magyarországon. Budapest. 1955.; Antalffy György—Samu Mihály—Szabó lmre—Szotóczky Mihály: Állam— és jogelmélet. Budapest. 1970.: Kovács István: A magyar közjogi pozitivizmus és Buza László első monográfiái. Acta Univ. Szegediens.. Jur. et Pol. Tom. V. Szeged. 1958.: Antallly György-Ha- lász Pál: A politikai és jogi tanok története a marxizmus megjelenéséig. Egységes Jegyzet. Budapest. 1961.
KAUTZ GYULA 903
PABIOME
CTaTba, Hanncamiax no CAygaro 140-0171 roaomgunbl co zum pomzzemm u mec-nmecn- THACTHX co zum cmep'rn Áram/nm Kayrga (1829—1909), oőpaLgae'r mmmanue ama-rem)? Ha CTaTHCTH'íeCKyIO aenTeAbHom-b owumaoro axouomncm " prrmoro snaToKa nmxmwmecxnx HayK. B CTaTbe O'rmenae'rcn, rna yCAOBHH ami AemeAbHomu Kay'rga Ha Haynnom H nomnn- uecxom nonpmge őbmn cosaanm öAaronapn BOBHHKHOBCHHIO B Beurpuu Kann'raAHC'mnecxoro c-rpox.
KayTg, npoucxozmT ns ceMbH nposunguaAbHoro an'rexapx. Home nOAylleHHH xopnzm- HCCKOPO oőpasonanux on CTaHOBHT'm npoapeccopom mpmmuecxoü axanemnu, a HDTOM yan- nepcmem cnanaAa B nposnngnn, a Sa'l'eM B őynaücxom Texnnuecxom yHnBepcn'reTe n, 3001"- EeTCTBeI—IHO, nem—rcxom yHuBepcheTe. CnanaAa on npenozxaBaA CTa'mchy, HDTOM mpmm- necxue u noAn—mnemcne Hayxn, Ha n Konennom HTOFC npnoőpe'rae'r mnpoaym uauec-rnocm őAaro- nap;! csoeííx ACHTEAbI—IOCTH B OÖAaCTH axononecxnx " (punancosmx nayK. Bbmyigem-lyxo mw Ha Hemegkom HBbXKe Kuury 06 HCTOpHH sxouomunecxnx ynenm'á, őAarozxapn ee Txga'reAbHocwr, őoraTC'rBy nepBOHC'rom—mxoa n OpHFHHaAbeIM ogeHKaM, u ceromm gliTupyro'r B Memny—
Hapozmoü cnegnaAbHoü AmepaType. B Kanecme HaHÖOAEC HOCAellOBaTeAbl-IOI'O npezxcmanrezm Tpanngnü Cenexm Bmec'rc c ÁeaKOM B 1867 may npmum ynac'me B aaKAroneHnn Komnpo- mucca c Aaapneü, CTaA nenyTaTom, nomM B Kanecme vmeHa nepxneü 116me npmmmax ynac'me B napAamenTcnoü JIeXTeAbHOCTI/I. B Kauemae saneayrolgero BeHFepCKHM aenapm- MGHTOM ABCTpO-BEHFCPCKOI'O őanxa, a na'rom Kan ero ryBepHep cmrpaA prnnylo pon, B npenpaxgemm KpOHbI n aoAOTyio BaMO'ry. B KaHeC'I'Be v-mena Benrepcxoü Axazxewmu nayK pyKoBozmA paőomü Korvmccun no CTaTHCTuKe " HagnonaAbnofi axonomuke " summxcs Buge- npeauaen'rom Axaaemnn. Ha a'rom nomy on CbIFpaA Bamnyxo pam; B coazxannn caMOCTOH- TeAbHOPO BeHrepcKoro LIeHTpaAbI—loro CTaTHCTHHeCKOPO anaBAeHnn.
neonbn'i pra Kay'rga öbm nallam ;; 1855 Pony non Bamannem ,,C'ra'mcrnnccxoe onn- canne ABc'rpnücKoü nmnepnu" H 6be npeanaananex—r zum yneőumx geAeii. KayTgy yaamctw Ham/man, csoü przx B COBpeMeHHOM ayxe snoxn, par-mun B nem MbICAb ch'rpo-Benrepcmro axonomnnecxoro cmpyzxm—mecma n coxpanma c'raTnc'n—mecxne Tpazmgi—m Beurepcxoü 6ypxcyas- no-nemoxpa'mnecnoü pesmuognu. Bamnbm nosmec'rsom B pasneAe 06 sxonommectmx (nna- menunx nBAnAaCb nonbnxa HpOH3B€CTH ogemcy HagnonaAbHoro ÖOI'aTCTRH u HagnoHaAbnoro zxoxona nmnepxm. Ero BTopoe prnnoe nponaBeaeHne, Emmezuuee n 1858—60 roaax B Bene non samasuem ,,Teopnx n ne'ropmx HalmoHaAbHoü axouomunn", ÖbICTpO npuBAeKAo K ceőe Enan/lenne MHDOBoü OőlgECTBeHI-IOCTM. Ámenonc Ha STOI'O nponsseaenns nosnaxomnAcn c TBopneC'mom Teccet—la, !rro cooőLgnAo emy CTHMYA B HanpaBAeHHH naAbHcümero pazmrmn cyőbemnsnoü Teopnn CTOHMOCTM. B CBOeM prue Kawg sannmae'rcn BOHPOCOM xapamepa aarmvna HOAHTnnecKoü sxonowm. paBBHBaS! nx B ayxe Ke'me, co ccmxoü Ha Hanncannbxü HM
!; 1848 rony pra Ha a'ry Temy. B CBOPM nponaseaennn Kayrg nomiepxnaae'r xapamep era—mern- vecxoü nayxn KaK oőxgecmex—mm'i naynu. HecMOTpa Ha ee oonnenne B KOAnnec'i—Bennom "
maTeMa'rnuecxom Hanoamennn. B oőonx _VI'IOMHHY'rbIX Bbune npuuaaeaennnx pemmemmo OT- Menae-r, irto unom OHHCHTCAbHaH C'raTncmnecxan uayxn yCTapeAa.
C mmm sperma CTaTPICTI/VKH nMnoT npynnoe snanenne aaAbHeümne use paőm'm aBTopa.
Onnoíi ua "mr nmxercn .,I/ICTopmx paaumnn Kongengnü o HagHOHaAbl-IOM xoani'xcrne B Benrpvm" (1868). a apyroi'i, axaaemunecxan memopnaAbnan őecena, nocamgeHHan HaMFlTH em cospewumma, 'rommnnero xpyHMeümer—o cneunaAuc-ra no c'ra'mc'mxe, npotpeccopa aHAopa Konexa (1868). B nepBOM npousnezxenun paccma'rpmzae'r FAaBHbIM 06- pasoM Bamneümne arr—ama; oőpaaosanun Benrepcxoü nwonomnuecxoü cTa'mc'mKn na- PaAAaeAbHO c pasemnewr o'renccmennoü exonomwmcxoíi HayKu, no ero pr,1 noc- peacmom csoero MeTOIla saozmo noxasbmax UV'I'b (: Tatum aoenvm me'rozonmn HaynHo-ncmpwwrvoro w paynHo—Tcoorr'muecuom aHaAn3a. ocyxgecmfmemoro c annak—ru- necxnx noanum'á. B csoeíi MCMOpHanFOfI őrrrzxe on OCTaHOBHACH He TOAbKO na aaCAyrax Ko- Hexa, Fo l'lDl'IbXTaACH npomsemn Niemcy HOAOMPHHR nenreocxoü CTa-mcnmecxcofi Hayxn B unom n oőoőxgn-m ee npoőAeMbr. Conepmamnecu B pruax Kayrga nem;—nemm yxasbmamr
Ha OUHCHOCTb HOEMEPI)! HGYKM HMHPOBHBagI/IXMH. npaKTI/ILUIBMOM, AOBYHI'BMH H HOETOMY
HBAHXOTCS! aK'l'yaINbI'bIMI/I H 8 HGLUH ÁRPI.
SUMMARY
The present study intends torcaii attention to the contributions made by Gyula Kautz (1829—1909) to the development of Hungarian statistics by commemorating the 140th anni- versary of his birth and the óO'eh anniversary of his death. His carrier as a professor or eco—
904 ' DR. HORVÁTH: KAUTZ GYULA
*
nomics and finance, of politics _and statistics, and as a practical politician was largely due to the rise of the Hungarian capitalist era.
Kautz come from a chemist—family and was born in the small town of Győr. After fin—
ishing studies in law, he became professor at a high school for law, later at the Universitty of Buda and Pest, resp. First he was teaching statistics, political and law discliplines, but later he chose definitely the study of economics and finance. He became well known after publishing his ,,Theorie und Geschichte der Natiohalökonomíe" in Vienna in 1858—1860, through the accuracy of his sources and the originality of his judgement. As a chief prota— , gonist of Széchenyi's political and economic heritage, Kautz took an active part with Deák , in concluding the political ,,Compromise" between Austria and Hungary in 1867 and wasalsa busy in the political life as parlamentary delegate and member of the Upper House. Later he became the governor of the Austro-Hungarían Bank. In this auality he contributed to the creation of the ,,Crown"-currency on a gold exchange—standard. taken up later 'by Keynes in his ,,lndian Currency and Finance". He played a leading role in the ,,Statistical and Economic Commision" of the Hungarian Academy of Sciences and had great merits in the creation of the Hungarian Central Statistical Office, acting as vice-president of the Aca- demy; he was also member of the lnternational Statistical Institute.
His first treatise, ,,The Statistics of the Austrian Empire" published in 1855, was a high—school manual, following Middle-European traditions. However, he was able to unite modern materials and ideas with Hungarian national statistical traditions and to show the direction of economic and intell'ectual cooperation of the two main parts of the empire, i. e.
Austria and Hungary. His second great work. the above mentioned history of economic i- deas, greatly helped Jevons to discover the law of Gossen as a basis of his marginal' utility theory of value. At the same time, he developed the idea of economic laws in the spirit of Guetelet, especially in their social form, represented by the the study published by the latter in 1848. Kautz also dealt with the role and character of statistics as a complementary science in economics, indicating its new development in the field of mathematical statistics. ln both of these works he declared the descriptive statistical tradition as obsolete.
From the statistical point of view, among others, two other works of his are of impor- tance, i. e. ,,The History of Economic ldeas in Hungary" published in 1868 and his com- memorating lecture in the Hungarian Academy of Sciences (1868) on his contemporary, Sándor Konek, the best Hungarian professor of statistics. ln the first treatise he painted out the main periods of development of Hungarian statistics in close connection with the development of economic ideas and economic policy, but in the same time he worked out the methodology of (: dialectical approximation in the history of social ideas and their interrelations with economic and political development. ln his commemorating lecture he not only appreciated the personal contributions of Prof. Konek to the formation of Hunga—
rian up-to—date statistics, but also gave a picture of the great changes in statistical ideas in his country between 1850—1880 and painted to the unsettled auestions of this discipline, The ideas of Kautz and his numerous works contain several warnings against narrow prac—
ticism, improvisations and scientific slogans and give a solid foundation of any study in the theory, methodology and history of social sciences, and are therefore timely for subseauent generations. too.
