A poimuaiT/ciós KUKKÁ TOvÁfiifl'KiLssz'nisK A MÁSODIK TÖVES TERV* SIKUfráÉttT.
Az elmúlt évek során az Országos Műszaki Könyvtár kezdeménye
zésére ás az i p a r i tárcák segítségével l é t r e j ö t t , és megszi
lárdult az i p a r i kutatóintézetekben, tervesőirodákban 4a ü«e- mékben működő műszaki könyvtárak hálózata, a műszaki termelé
s i könyvtárhálózat. Eat a hálózatot (.2 1953. év elején köaaé- t e t t adatok szerint több mint ezer könyvtár a l k o t j a . Kétség
telen tény azonban az i s , hogy ebből a több mint ezer könyv
tárból több száz még azoknak a könyvtáraknak a száma, ahol rendszeres könyvtári munkáról nem beszélhetünk. A második ö t éves terv jő előkészítése érdekében éppen ezért I96O január
jában részletes s t a t i s z t i k a i felmérést hajtunk végre a háló
zatban. Ennek az 1959. december J l . - i állapotot tükröző statisztikának ismeretében tervezhetjük meg azután a műszaki, könyvtárak további fejlesztését az i p a r i tárcák központi könyvtáraival, a hálózati alközpontokkal egyetértésben és együttműködésben.
Ma már sokkal kevésbé k e l l bizonygatni annak a tételnek a he
lyességét, hogy a j ó l működő szakkönyvtőr a termelést közvet
lenül s e g i t i , bar még találkozunk sok értetlenséggel egyes vállalatok vezetősége részéről. A műszaki termelési könyvtár
hálózat azonban létezik, és napról napra jobban működik. Kern mondhatjuk azonban ugyanezt a könyvtári munka egyik igen fon
tos, talán legfontosabb területéről, a szakirodalmi tájékoz
tató munkáról, a dokumentációról. A műszaki dokumentációs munka jelenleg Magyarországon három szinten f o l y i k i
1 . Központilag az Országos Műszaki Könyvtárban 2. Iparági szinten a hálózati alközpontokban 3. tlzemí, kutatóintézeti szinten az üaemekben,
kutatóintézetekben, tervezőirodákban.
A központi dokumentációs munka az Országos Műszaki Könyvtár
ban tulnyoraórészben a szakfolyóiratok feltáráséra szorítko
z i k . E feltáró munka eredménye azután számos kiadványtípus, szolgáltatás utján kerül az órrlekultekhez /Műszaki Lapszem
lék, Fifryelfazolgálat, Témeirif;,velŐ3zolgalat s t b . /
A hálózati alközpontok által végzett dokumentációs feltáró munka az estetek túlnyomó többségében ugyancsak a folyóira
tokra t e r j e d k i , bár az elmúlt évek során /különösen 1958- bnn és Í°^9-ben/ fokozódó mértíkben vontak be a feltárási munkákba g^pleirásokat, prospektusokat, szabadalmi leíráso
kat i s . Az alközpontok munkájának eredménye ugyancsak k i a d ványokban lét napvilágot, és ezek általában az illetékes tárcához tartozó üzemekhez, intézményekhez kerülnek e l , de néhány esetben más tárcák vállalatai i s hozzájutnak ezekhez a publikációkhoz. A harmadik azinten folyó dokumentációs munka többnyire "házi" jellegű. ŐB a szakirodalom feltárásá
nak eredménye a gyáron, intézeten belül kerül terjesztésre, kivételes egetekben - mint például a Csepel Autógyár - más üzemeknek i s megküldik az úgynevezett házi dokumentációs kiadványokat,
A f e n t i rövid helyzetképből i s kiviláglik az, hogy a műszaki . folyóiratokban megjelenő cikkeket többszörösen feldolgozzák) mig a szakirodalom más megjelenési típusai nem, vagy csak a l i g szerepelnek a műszaki tájokoztatást szolgáló kiadvá
nyokban. Hozzátehetjük még azt a tényt iá, hogy többnyire u g y a n a z o k u folyóiratok kerülnek többszörös f e l d o l gozásra,és távol vagyunk attól, hogy a világon megjelenő mű
szaki folyóiratok fontosabbik részét alkotó, körülbelül 10 - 15 ezerre becrült féleségeit feltárnánk, sőt egyáltalán ismernénk. A Kultúra Külkereskedelmi Vállalat folyóiratkata
lógusa, és máa belföldi források szerint, Magyaróraaágon mintegy 4000 - 4500 féle külföldi műszaki folyóirat ismere
tes. Hozzávetőleges becslés szerint, ezeknek a folyóiratoknak csak mintegy 50 $-át dokumentálják, és igy azt mondhatjuk, hogy - nagy közelítéssel - a szakfolyóiratokban f o g l a l t érté
kes tájékoztató anyagnak csak mintegy 20 - 25 '>-át ismertetik a dokumentációs kiadványokban.
Természetesen ez a megközelítő adat lényegesen növekszik, ha a közölt cikkek szinvonalét i s vizsgálat tárgyává tesszük, mert nyilvánvaló az, hogy számos szakcikk nem üti meg a kellő szinvonalat, és i g y referálása szükségtelen.
Látjuk tehát, hogy még a folyóiratok feltárása terén -ahol pe
d i g viszonylag a légfejlettebb a magyar műszaki dokumentáció - eem állunk túlságosan j ó l . Sokkal súlyosabb azonban a helyzet a legutóbbi évek során egyre fontosabb szereprjt betöltő kuta- tól jelentősek, utijelentósek stb. feltárása terén, és szinte
2
egészen kezdetleges fokon áll a szabadalmi leírások dokumen
tációja. A külkereskedelmi szervek kivételével a l i g f o g l a l koznak a prospektusok, gépleirésok, katalógusok feldolgozá
séval. Ugyanakkor pedig párhuzamos - és sokszor nagyon f e leslegesen párhuzamos - dokumentációs munkák folynak a f o lyóiratok feldolgozása terén, fiz nyilvánvalóan nem helyes,' ez nem lehet érdeke senkinek sem, aki szivén v i s e l i a nép
gazdaság érdekét, és nem szűklátókörűén gondolkodik.
A második kérdés, amellyel foglalkoznunk.kell, a dokumentá
ciós munkák eredményeképpen születő kiadványok, szolgáltatás sok f e l h a s z n á l á s a . 1959. december 9.-én az országos szakkönyvtáros értekezleten részletesen foglalkoz
tunk már ezzel a problémával, s i g y ehelyütt csak röviden térnénk k i erre. A központi dokumentációs szolgáltatások közül a 15 ágazatban megjelenő Műszaki Lapszemlék csak mint
egy 4200 példányban jutnak e l az előfizetőkhöz. A Figyelő
szolgálatra csak mintegy 400 üzem f i z e t elő, a Témafigyelést körülbelül 550-en veszik igénybe. Az alközponti szolgáltatá
sokról elmondhatjuk, hogy az illetékes tárcán belül csaknem minden vállalathoz eljutnak, de ha a tényleges felhasználást vizsgáljuk, akkor a kép meglehetősen siralmas. Azokon a he
lyeken, ahol j ó l működő szakkönyvtár van, a dokumentációs szolgáltatások általában megtalálhatók magában a könyvtárban, és néhány helyen körözik -is az üzemben dolgozó műszaki veze
téki között. Ahol nincs jól működő szakkönyvtár vagy függet
lenített /főfoglalkozású/ könyvtáros, o t t többnyire a főmér
nökhöz vagy más műszaki vezetőhöz jutnak e l az emiitett szolgáltatások, vagy - és sajnos ez sem r i t k a eset - egyál
talában nem i s ismerik ezeket. Minthogy azonban az üzemben nemcsak* műszaki vezetők, hanem beosztott műszakiak i s dolgoz
nak, ez a helyzet véleményünk szerint t a r t h a t a t l a n .
Külön k e l l beszélnünk a f i z i k a i dolgozókról, a szakmunkások
r ó l , akik a műszakiak által kidolgozott technológia megvaló
s í t ó i , végrehajtői, a termelés hordozói, akiknek műszaki t u dásét ugyancsak jelentősen fokoznunk k e l l . Ez a munka a mű
szaki könyvtárosok munkájának ugyancsak fontos és el nem hanyagolható része k e l l hogy legyen. Ezekről a feladatokról a későbbiekben fogunk szólni.
Kétségtelen tény, hogy a műszaki könyvtárak és szakirodalmi tájékoztató munkájuk, általában a dokumentációs munka, j e lentős eredményeket ért el az elmúlt években és sok esetben hozzájárult az u j , korszerű technika valóra váltásához. Bár a dokumentáció gazdaságosságét forintban mérni lehetetlen és meddő feladat, sz'ámtalan esetről tudunk, amikor a szakiroda
hány esetben t e t t feleslegessé valamilyen kutató munkát a szakirodalomban f o g l a l t eredmények ismerete. Nyilvánvaló, hogy eredményeink lényegesen nagyobbak lehetnének, ha egy
részt .tökéletesebben' - és sok esetben gyorsabban - dolgoz
nánk f e l a szakirodalmat, másrészt - és ez talán még nagyobb feladat - a meglévő dokumentációs szolgáltatásokat az eddi
ginél sokkal szélesebb körben-hasznosítanánk. Ugy gondoljuk, hogy a második ötéves terv előkészitésének.esztendejében - 1960-ban - az előzőekben ismertetett hibák kiküszöbölése érdekében nagyot léphetünk előre, ha e l v i l e g leszögezzük a további fejlődés útját.
Mi ugy véljük, hogy a dokumentációs munkáknak a bevezetésben e m i i t e t t hármas tagoltsága helyes és fenntartandó. Ez a helyzet egyébként a legtöbb baráti országban i s . A három s z i n t közül azonban mindegyik munkáját megfelelő tartalommal k e l l megtölteni^ és a végzett munkákat a lehetőséghez ké
pest e l k e l l határolni, a felesleges párhuzamos munkák kikü
szöbölése céljából.
1. Az Országos Műszaki Könyvtárnak mint műszaki dokumentá
ciós .központnak, továbbra i s feladata a központi referáló folyóiratok - a Műszaki Lapszemlék - szerkesztése és k i a dása. A következő évek során törekednie k e l l e szolgálta
tás fokozatos bővitésére. Ugyancsak fenn k e l l t a r t a n i központilag a Figyelőszolgálatot és a Témafigyelést, a központi forditási szolgálatot, a mikrofilm és fotókópia- szolgálatot, és uj technikai berendezések beszerzésével gondoskodni k e l l gyorsmásolási, valamint mikrokártyaszol- gálat bevezetéséről. Tartalmilag! a központi dokumentá
ciós munka túlsúlyban továbbra i s az országba járó f o l y ó i r a t o k szakcikkeinek feltárására törekedjék, a lehetőség
hez képest feldolgozva a kutatói jelentések és a váloga
t o t t szabadalmi leirások anyagát i s . Törekedni k e l l az országba járó folyóiratok féleségeinek növelésére, a devizakeretek lényeges növelése nőikül, azaz jobb koordi
nációval. Ez utóbbi csak az alközpontokkal együttműködés
ben érhető e l .
Központi feladat továbbá átfogó műszaki és műszaki-gazda
sági témákban témadokumentációs kiadványok, műszaki-gaz
dasági tájékoztató és műszaki információs füzetek kiadása i s . A feldolgozásra kerülő témákat egyrészt a második ö t éves terv legfontosabb általános műszaki célkitűzései, t o vábbá az érdekeltek igényei szabják meg.
Központi feladat végül az országba érkező műszaki folyó
i r a t o k központi katalógusának /úgynevezett szakmai köz
ponti katalógus/vezetése, anélkül hogy ez a lelőhelyek
4
tekintetében teljességre törekedne, mert célja elsősorban a tájékoztatás. Ezért alapja a Kultúra Külkereskedelmi Válla- lat-hoz beérkezt raüBzaki folyóiratok jegyzéke, kiegészítve a nagyobb intézményekhez csere utján érkező folyóiratokkal.
Fontos feladat az. uj folyóiratokról nyújtandó tájékoztatás i s .
2, Az i p a r i minisztériumokban vagy a mellettük működő hálózati alközpontok, egyben szakmai dokumentációs alközpontok i s . Feladatkörük az illetékes iparág vagy iparágak tájékoztatá
sa. Dokumentációs feldolgozó munkájukban azonban vélemé
nyünk ezerint egyre inkább a folyóiraton kivüli irodalom feltárásával kellene foglalkozniok, mert a fokozatosan f e j lődő vállalati vagy intézeti dokumentációs részlegek az úgynevezett gyors-folyóiratdokumentációt maguk végzik e l , a lassúbb, de jóval átfogóbb ós analizálóbb folyóiratfeltá
rást pedig központilag az OMK-tól kaphatják meg. Hatalmas feladatok várnak azonban az alközpontokra az előzőekben em
i i t e t t nehezen hozzáférhető irodalom, kutatói- és u t i j e l e n - tések, szabadalmi leirások, prospektusok feltárása terén.
/Az elmúlt év végén igen j ó kezdeményezést láttunk a KGH alközpont részéről, az utijelentések cimgyüjtemőnyének kiadásával/. Fontos feladat a tapasztalatcserére alkalmas újítások szervezett terjesztése, amit 1959. évben az Épi- tésügyi Tájékoztató Központ m i n i s z t e r i utasításra mér meg
kezdett. /Tudomásunk szerint az utasítás kiadását i s az a l központ kezdeményezte/.
A műszaki fejlesztés homlokterében álló legfontosabb i p a r ági kérdésekre vonatkozó témadokumentáciős kiadványok, mű
szaki információs anyagok összeállítása és kiadása, az i l letékes minisztérium vezetőségének gyo'rs tájékoztatása ugyancsak az alközpontok fontos feladata. Nem volna azon
ban hiábavaló ős helytelen, ha az OMK és az alközpontok a tervbevett témadokumentáciős kiadványok tematikáját t e l j e sen felesleges párhuzamosságok kiküszöbölése érdekében egyeztetnék. A hálózati alközpontok a hozzájuk tartozó vál
l a l a t o k , intézmények-külföldi szakfolyóiratainak elmeit a rendelések egyeztetése és engedélyezése céljából begyűjtik, és ilymődon kialakultak a hálózati alközponti katalógusok.
Ezeknek feladata elsősorban a rendelésegyeztetés és a tár
cán belüli könyvtárközi kölcsönzés elősegítése.
Az irodalomkutatások slkészitése ugyancsak olyan alközponti tevékenység, amely az OMK ős az alközpontok együttműködését igényli a felesleges munkák elkerülése céljából.
3. A harmadik szinten folyó dokumentációs munkalatok célját abban lehetne összefoglalni, hogy az elsősorban a termelés,
i l l e t v e a kutatás közvetlen segítségére kivan l e n n i . Éppen ezért az üzemekben és intézetekben folyó dokumentációs munkát két részre k e l l bontani:
a/ a központi és alközponti szolgáltatások igénybevéte
lére, és
b / az ezeket kiegészitó, az üzem, kutatóintézet sajátos igényeit kielégitó "saját" dokumentációra.
Nyilvánvaló, hogy a j ó l működő üzemi, intézeti dokumentá- oióa részleg /szakkönyvtáros/ a hozzá beérkező folyóirato
kat haladéktalanul feldolgozza, feltárja, és a feltárás eredményéről sok esetben sokszorosított jegyzéken tájékoz
t a t j a az érdekelteket. Ez a munka n e m f e l e s l e g e s , még akkor' sem, ha a központi /OMJf/ dokumentáció
val azonos anyagot tár f e l , mert az i l y e n jellegű feltárás mindenkor - természeténél fogva i s - sokkal, de sokkal gyorsabb, mint a központi vagy alközponti /mely utóbbira éppen ezért nincsen szükség a folyóiratok tekintetében'/, másrészt a feltárásnál azonnal érvényesülnek az üzem, i n tézet sajátos szempontjai. Ez a "saját" dokumentáció azon
ban önmagában nem elég, hanem az előbb elmondottak alapján lényeges- bővítésre szorul. A "saját" dokumentációt k i k e l l egészíteni a központi és alközponti -megfelelő- s z o l gaitatásokkal, hogy a szakkönyvtar /vagy dokumentációs
részleg/ gyáron, intézeten belül valódi tájékoztató f o r rássá váljék. Ez önmagában azonban még mindig nem elég, gondoskodni k e l l arról i s , hogy a dokumentációs szolgálta
tások az üzemben, kutató- és tervezőintézetben m i n d e n é r d e k e l t h e z eljussanak. Nyilvánvaló, hogy ennek az anyagi és személyi feltételei ma még kevés helyen vannak meg, de éppolyan nyilvánvaló az i s , hogy e r re k e l l törekednünk, éa minden eszközzel harcolnunk k e l l e cél megvalósítása érdekében. Ezt a fejlődést k e l l támogat- niok az i p a r i tárcák vezetőinek i s .
A szakirodalmi tájékoztatásnak, a dokumentációs munkának i az előzőekben ismertetett tagolása, és elhatárolása bizo
nyos erőket felszabadít az u j feladatok megoldására, de ez nyilvánvalóan nem elegendő. Mind a dokumentáció bázisának kiterjesztése, mind a felhasználás fokozása anyagi kérdés i s , sőt gyárak, kutatóintézetek tekintetében létszámkérdés i s /mert nyilvánvaló, ha a kiadványok szervezett terjesz
tését meg akarjuk oldani, akkor a nagyobb üzemekben óha
t a t l a n úgynevezett "dokumentációs felelősök" beállítása/.
Ha a kérdést a műszaki fejlesztés velejárójaként fogjuk f e l , és ma mar nem i s foghatjuk f e l másképp, akkor a mű
szaki fejlesztésre áldozott és áldozandó milliárdok mel
l e t t ugy gondoljuk az a "szerény" néhány millió f o r i n t i s j ó befektetésnek bizonyulna, főleg azért, mert igen gyor
san megtérülő befektetésről van BZŐ.
6
Még egy probléma, a f i z i k a i dolgozók műszaki kultúrájának emelése. Ezt a kérdést á dokumentációs munkák tökéletesí
tésével nem oldhatjuk meg, mert a szakirodalmi dokumentá
ció tartalmánál fogva elsősorban a mérnökök, technikusok, kutatók számára közvetít anyagot, ismereteket. Legalább olyan fontos azonban számunkra a termelésben dolgozó mun
kás technikai tudásának növelése, mint a dokumentációs munka kiterjesztése. Természetesen ez nem kizárólag könyv
tárosi feladat, de a műszaki könyvtárosok igen sokat t e hetnének ebben az ügyben i s . Ügy gondoljuk, hogy az e l múlt évek során viszonylag keveset foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, mert hiszen a műszaki könyvtarak létrehozásá
nak, megerősítésének problémája v o l t napirenden. Azt hisszük, hogy ma, amikor az országos szakkönyvtárak és a közművelődési könyvtárak között szoros együttműködés kezd kibontakozni, akkor a vállalati szakkönyvtarak*sem zárkóz
hatnak el az üzemben lévő szakszervezeti könyvtártól és könyvtárostól. Őrajta, i l l e t v e a szakszervezeti könyvtáron keresztül vezet az u t a munkás olvasóhoz. A szakszervezeti könyvtárost k e l l segítenie a műszaki könyvtárosnak a nép
szerű műszaki irodalom beszerzésében, és a szakszervezeti könyvtáros sok olyan olvasót küldhet a műszaki könyvtáros
nak, akik eddig a szakkönyvtár tájékéra sem jöttek. Leg
alábbis i l y e n tapasztalatokat szereztünk azokon a helyeken - sajnos kevés helyen - ahol az együttműködés a két könyv
tártípus között már kibontakozott.
Természetesen nem hisszük azt, hogy az előzőkben k i f e j t e t tek minden fontos kérdést, továbbfejlődésünk minden prob
lémáját felölelték volna. Útmutatásnak Bzántuk a jövőre nézve, és azt hisszük, hogy ha a vázolt munkamegosztás, továbbá a szükséges előfeltételek megvalósulnak, akkor a műszaki könyvtárak és szakirodalmi tájékoztató munkájuk, a dokumentáció, fontos segítséget nyújthat máBodlk ötéves tervünk célkitűzéseinek megvalósításához, a műszaki f e j lesztéshez és egész népgazdaságunk szocialista építésének meggyorsításéhoz.
Jánszky Lajos
—
I
JÁHSZKY, L . i Vieiterentwicklung der Dokumentationsarbeit im Interessé der erfolftreichen Erfüllung des_ zweiten Fünf- jahrplans-.
Das Bibliotheksnetz der technischen Fachbibliotheken wurde i n Ungam i n den vergaiigenen Jahren i n s Lében gerufen und umfasst ungef&hr 1000 Fachbibliotheken. Innerhalb diesea Netzes wird die technische Dokumentationstatigkeit auf drei veschiedenen Stufen ausgeübtí
1/ Z e n t r a l i n der Ungarischen Technischen Landesbib- l i o t h e k ) 2/ i n den sogenannten L e i t s t e l l e n der einzelnen I n - dustriezweige; ; / i n den Fachbibliotheken und Dokuraentations- s t e l l e n der Betriebe, Forschungsinstitute und Planungabureaus.
J>le Ungarische Technische Landesbibliothek e r s c h l i e s s t i n i h r e n Dokumentationsdiensten /Referateblátter, K a r t e i d i e n s t , Themenbeobachtungsdienst e t o . / hauptsachlich F a c h z e i t s c h r i f - ten; i n den L e i t s t e l l e n der einzelnen Industrieberaiche e r s t r e c k t s i c h dlese Tiitigkeit ebenfalls zum grössten T e l i auf diese Gattung der F a c h l i t e r a t u r , so dass es oft Y o r k o m m t , dass die gleichen Z e i t s c h r i f t e n a r t i k e l überflüssig mehrfach bearbeitet werden. Ungefahr 4500 verschiedene auslandiBChe
technische und wisaenschaftliche Z e i t s c h r i f t e n gelangen r e g e l - mássig nach Ungam; 50 % hievon wird dokumentarisch bearbeitet und dadurch 20-25 í> des I n h a l t e s durch verschiedene üokumen^
tatlonsdienste e r f a s s t . Forschungs- und Reiseberichte, sowie Beports über Kongresse, Tagungen weiterhin, Patenté werden nur v e r e i n z e l t dokumentiert. - Als wichtigste Zielsetzung fúr die Zukunft erscheint es, e i n e r s e i t s die gesamte F a c h l i t e r a - tur v i e l s e i t i g e r und t i e f e r zu erfassen, andererseits für die weit bessere Ausnützung der béreits zur Verfügung stehenden Dokumentationsdienste zu sorgen. Die derzéit bestehende d r e l s t u f i g s Organiaationsform hat s i c h bewáhrt, diese Arbeit s o l l jedoch i n allén drei Stufen i n h a l t l i c h v e r t i e f t und g l e i c h z e i t i g überfltlssi'ge Doppelarbeit vermieden werden. Die Ungarische Technische Landesbibliothek wird ihre Dokumenta-
tionsdienste i n der Zukunft erweitern und die zeitgemaasen technischen Errungen3chaften auf dem Gebiete der Dokumenta- t i o n einführen; die L e i t s t e l l e n müssen ausser den F a c h z e i t - s c h r i f t e n auch die schwer erfassbare L i t e r a t u r e r s c h l l e s s e n , wahrend i n den einzelnen Betrieben, I n s t i t u t e n die sogenannte Schnelldokumentation der F a c h z e i t s c h r i f t e n weiterhin
erwiinscht i s t . S p e z i e l l e Publikationen unter dem T i t e l Themen- dokumentation s o l l e n wichtige technische Schlüsselfragén be- handeln. Als wichtigste Aufgabe e r s c h e i n t , dass a l l e erfas3te Information durch die verschiedenen Dokumentationsdienste zu allén Interessenten gelangen s o l l j hiezu sind die materiellen und persfinlichen Voraussetzungen zu schaffen. I n diesem Sinne muss auch die Zusammenarbeit zwischen den b e t r i e b l i c h e n
Gewerkschafts- und Fachbibliotheken - im Interessé der Rebung der technischen K u l t u r der Werktatigen - s i e h o ^ e s t e l l t werden.
+ + +
8
