Osztályozás
Az osztályozás válságának "formalista" tárgyalása
(Válasz Pónyi István h022ás;ólísíra|
Az osztályozás válságával kapcso
latban lapunk hasábjain megindult vitát szerző válaszával nem t e kintjük lezártnak. Kívánatos len
ne azonban az osztályozás problé
máját tárgyi oldaláról elemezni, ezért szeretnénk, ha olvasóink óinál nagyobb számban szólnának hozzá magának az osztályozásnak kérdéséhez, elsísorban nem azt v i t a t v a , hogy "kinek van igaza", hanem, hogy "mi az igaz*.
Szerzőnek e folyóirat ez évi 2. füzetébei: az osztályozás mai helyzetét áttekintő és a tudományos tájékoztatás szempontjából érté
kelő tanulmánya j e l e n t meg, amelyhez PONYT István a 6. füzetben hoz
zászólt .
dzerzö jelen válaszában kizárólag a hozzászólás k r i t i k a i megál
lapításaira líiván reflektálni. A szerzői reflexiók sorrendje először a hozzászólás k r i t i k a i észrevételeinek t a r t a l m i szempontú osztályozá
sán a l a p u l t , később azonban szerző az olvasók érdekeit tekintetbe vé
ve inkább "formalista" megoldást választott: úgy döntött, hogy a szerzői reflexiók sorrendje f e l e l j e n meg a hozzászólói kifogások sor
rendjének. Szerző előre j e l z i : egyetért mindazokkal az olvasókkal, akiknek véleménye szerint ennek a szerzői megoldásnak a "formalista"
v o l t a a hozzászólás l o g i k a i szerkezetének létátől vagy nem-lététől függ.
A hozzászólás szerint
1. "k szerző ... a maga részéről elszakítja az elméletet a gya
korlattól..." - amikor tanulmánya elején figyelmeztet, hogy az osztá
lyozási munka szűkebb értelmű fogalmát használva a szakozói munkát nem érti bele. /451.P. 27-29.sor/.
A: Szerző nem "az elméletet" szakítja e l "a gyakorlattól", amikor az osztályozási munka általa a tanulmányban használt szűkebb értelmű fogalmába az osztályozási rendszerek ftyártásáiiaic gyakorlatát vonja csupán be, és a rendszerek felhasználásiinak gyakorlatát a tágabb t a r talmú fogalomba u t a l j a . Eltekintve most attól az "elméleti" jelentő
ségű ténytől, hog^y a rendszerek gyártása /tervezése, karbantartása, fejlesztése stb./ i s már az osztályozási munka 'elméletének' és 'gya
korlatának' egységet j e l e n t i - ha a hozzászóló által kifogásolt szer
zői fogalom-megszoritás nem volna jogosult, akkor nem lehetne Írni p l . a gépkocsi-gvártás esetleges válságáról a gépkocsi-vezetés tech
nikájának elemzése nélkül, és akkor a gépkocsigyártás műveleti utasí
tásai a mindenKori KRESZ előírásait i s tartalmaznák.
B: Szerző fogalom-megszoritásával nem tagadja, hogy az osztályozá
s i rendszer- 111. a gepkocsi-gyártás gyakorlatának van kapcsolata a rendszer- i l l . a gépkocsi-használat gyakorlatával, sot a maga részé
ről v a l l j a , hogy ez a kapcsolat a maga korlátozott területén egészen a kölcsönhatásig mélyülhet - ennek ellnére változatlanul úgy véleke
d i k , hogy az osztályozási rendszerek válságát nem az ' e l o s z t o t t ' té
telek szama b i z o n y i t j a , és hogy a gépkocsigyártás esetleges válságát nem a gépkocsibaleseteK száma fo.^ja majd i g a z o l n i .
C: Az osztályozás területén ugyanis a rendszerek használatának egyik gyakorlati formája, a szakozói munka válságban lehet akkor i s , ha alapja, a használt osztályozási rendszer 'naprakészen' f e j l e s z t e t t és a szűkebben értelmezett osztályozási munka ezek szerint eredményes - és fordítva: a szajcozás akár 20 évig i 3 a szakozóit t e l j e s megelége
désére f o l y h a t i k /s mint látjuk, f o l y i k i s a hozzászóló s z e r i n t / , ak- xor i s , ha a használt rendszer elméletileg hibás és/vagy e l a v u l t ; sőt akkor i s , ha a rendszerek gyakorlati használatának másik alanya, a szakozói munka eredményének / i s / felhasználója-élvezője: a szakiro- dalomDan tájéicozódni kivánó kutató a maga részéről egyáltalán nincs megelégedve a szakozó munkájának alapját /és korlátait/ képező osztá
lyozási rendszerrel.
D: Ha szerző az "osztályozási munka" tanulmányában használt fogal
mából k i i s hagyta a szakozási /amivel ezes szerint nem a szakozok munkáját becsülte l e / , a tanulmányban azonban jelentőségüknek megfe
lelően hivatkozott azokra a válság-jelenstgekre, amelyek az osztályo
zási rendszerek /példaképpen néven nevezve az ETO/ gyakorlati haszná
latában a szakirodalom szerint igazoltan mutatkoznak, X = A hozzászólás 1 . k r i t i k a i észrevétele nem helytálló.
2. "... de a problémát még ezen / t i . a gyakorlattól való elsza
kadáson - SZ-K.E./ túlmenően i s meglehetősen formalista szinten tár
gyalja." /451.p. 34.sor - 452.p. l.sor/
TMT 19.óvf. lo.azám 1972.október
A: Hogy k i mit nevez egy probléma "meglehetősen formalista szinten"
való tárgyalásának, az a "meglehetősen" határozó meghatározatlan ér
telmén kívül a "formalizmus" általa alkalmazott kritériumaitői függ.
A hozzászólás nem közli ezeket a kritériumokat, csupán kifogásalt.
Ezért a hozzászólás "formalizmust" kinyilvánitó Ítéletével, i l l e t v e kijelentésével szerző nem száll vitába. Ehelyett megjegyzi a szerző, hogy a hozzászólás k r i t i k a i kifogásai viszont pontosan és határozot
tan j e l z i k egyrészt azt a " s z i n t e t " , amelyen a hozzászóló a probléma / f o r m a l i s t a vagy nem-formalista/ tárgyalását képes v o l t a magáévá t e n n i , másrészt szükségképpen j e l z i k egyúttal a hozzászólás probléma
látási és -tárgyalási "szintjét" Í B .
B: Ezzel kapcsolatban szerző u t a l a hozzászólás valamennyi, de kü
lönösen az 1., 4., 5. és 9. k r i t i k a i észrevételére - és válasza végén majd hivatkozik i s rájuk.
3. /Szerző/ "Tétele az, hogy az osztályozási munka válságban van, és ennek bizonyítására mindössze annyit hoz f e l , hogy sok az elmélet, sok az osztályozási rendszer, még az egyetemes rendszer i s , nem be
szélve a speciális rendszerek elburjánzásáról." /452.p, 1-5,sor/.
j , : Szerző "tétele" nem ez, hanem ennél több: nem az osztályozási munka, h^nem az osztályozás egésze van jelenleg olvan válságos álla
potban, amely állapot ugyan nem egyértelmű /hiszen válság- éa fejlő
dés-jelenségek egyszerre mutatkoznak/, de imely eléggé súlyosan vál
ságos ahhoz, hogy jelenleg egyértelműen képtelenné tegye az osztályo
zás egészét a r r a , ho^.y a tudományos tájékoztatásban betöltse neacsak a kívánatos, de a jelenleg szükséges mértékű központi vezérlő szere
pét i s .
3: Szerző nemcsak valódi, de a hozzászólás által prezentált "téte
l e " bizonyítására seu azt hozza f e l , hogy "sok az elmélet". Szerző saját szavai szerint
'az osztályozási munka helyzetére vonatkozó és egymásnak e l l e n t mondó Ítéletek logikai-ténybeli alapját' vizsgálva arról az e l - lentét-ről ir,'amely az egyre jobban szerteágazó és már a rész
letproblémákba mélyedő osztályozáselméleti kutatások zavarbaej
tő bősége és a tudományos gyakorlat - az osztályozási rendszer
építés gyakorlata - számára szolgáltatott eredményeinek sze
rénysége között feszül'
ahogy ez szóezerint olvasható szerző tanulmányának 2.0 bekezdéseben /76.p./. Szerző állitasa és a hozzászólás szerző állitásárój. szóló állítása nem azonos értelmű.
C: Szerző nem "mindössze annyit hoz f e l " álláspontjának alátámasz
tására, hogy "sok az osztályozási rendszer". Szerző j e l e n állításé
nak igazságáról meggyőződhetett minden olvasó, aki elolvasta szerző tanulmányának a 2.3 bekezdéstől az 5.3 bekezdéaig terjedő részét. En
nek i t t e n i megismétlése nemcsak l e h e t e t l e n , de felesleges i s . 3: Szerző valódi tételének megfelelően tulajdonképpen ne«, i s az
osztályozásnak /a rendszereknek, az osztályozási munkának/ a szakiro
dalomban már régóta és bőséges ténybeli érveléssel bizonyított válsá
gát b i z o n y l t j a /ez ma már felesleges/, hanem értelmezi ezt a válsá
got, jírtelm|zi a nem-egy értelmű válságos helyzet ellentmondó jelensé
g e i t , esezáTtal f e l o l d j a azt a nem d i a l e k t i k u s , hanem formális l o g i kai ellentmondást, amely az osztályozás helyzetét megitálő szakiroda
lom elfogultan és egyoldalúan pesszimista, és elfogultan ós egyoldalú
an optimista megítélése között feszült,
i = A hozzászólás 3. k r i t i k a i észrevétele nem helytálló.
4. "Egy elmélet válsága /vagyis hogy élni tud-e tovább, vagy halni készül-e/ kizárólag a gyakorlati megvalósításban merülhet f e l . Válságba csak akkor j u t , ha a gyakorlatnak nem tud megfelelni."
/452.p. 7-9.sor/.
A: A hozzászólás ezzel az e l v i ellenvetésével - k r i t i k a i álláspont
j a vélt elméleti bizonyítékával - elhagyja a probléma tárgyalásának
"formalista" /pontosan: meglehetősen formalista/ megbélyegzésü szer
zői szintjét, és sa.lát nyilván nem-formalistának t a r t o t t szintjére emelkedik. A nem-formalista, tehát tartalmi-lényegi "szinten" azonban még a formális szinten kötelezőnél i s szigorúbb követelmény a pontos fogalmazás. Ezen a szinten még kevésbé mindegy az, hogy valaki "agy elmélet" válságát tárgyalja, vagy pedig egy osztályozási rendszer, a rendszeren, az osztályozási munka, esetleg az osztályozás egészének válságát tárgyalja. Szerző az utóbbit műveli tanulmányában, a hozzá
szólás viszont az előbbit szegezi vele szemoe e l v i ellenérvként. A két téma, a két probléma azonban ismeretelméletileg nem azonos, igy nem helyettesíthető egymással és nem cserélhető f e l . Bizonyításelmé
l e t i l e g ' tehát ez a hozzászólói érv és érvelés egyszerűen semmis. A hozzászólás ezzel a k r i t i k a i észrevételével nem a tárgyalt problémá
hoz szól hozzá.
3: A hozzászólásnak ez a k r i t i k a i "tétele" egyébként önmagában vé
ve, tehát nem ellenérvként tekintve i 3 helytelen t a r t a l m i l a g . Egy " e l méletnek", például 'a j'ölú tágulása elméletének* vagy ' a géncent rumok"
elméletének', esetleg ' a kultúrkörön elméletének' a válsága nemhogy nem "kizárólag", hanem egyáltalán nem csak "a gyakorlati megvalósi- tásban merülhet f e l " - ellentétben a hozzászólás állításéval. &z előbb példaképpen e m i i t e t t elméleteket például nemcsak nem tudjuk, de nem i s akarjuk gyakorlatilag megvalósítani.Használni i s csak a tudomány praxisában és nem a "megvalósítás" heticoznapi-termelési gya
korlatában használjuk őket, akikor i s egyrészt szembesítjük Őket az értelmezni kívánt valóság ismert jelenségeivel, másrészt Összekap
csoljuk őket az értelmezés során más releváns elméletekkel. Az elmé
letek "válsága" mind a szembesítés, mind az összekapcsolás során k i alakulhat - és o t t i s valósul meg.
X = A hozzászólás 4. k r i t i k a i észrevétele nem helytálló.
TM2 19.évi. lOiszám 1972.október
A f e n t i első négy hozzászólói k r i t i k a i észrevételt a hozzászó
lás első formális bevezető mondatát icb'vetö elsd nsgy érdemi mondat f o g l a l j a magában. Szerző ezek után belátja, hogy a következőkben t e r ¬ jedelmi okokból kevésbé "formalista" módon: nem k r i t i k a i mondatról
mondatra, hanem k r i t i k a i kifogásról-kiiogésra k e l l továbbhaladjon, miközben kénytelen lemondani a hozzászólás valamennyi hibájának f e l tárásáról és a szerzői reflexiók t e l j e s sorának közléséről.
+
5. "Ha v a l a k i egymásnak ellentmondó Ítéleteket "többnyire helyt
állónak" vél, az nyilván nincs lelkészülve ezen elméletek szembesíté
sére." /452.p. 16-18.sor/.
Ezt állitja-kifogásolja a hozzászóló közvetlenül azután, hogy pontosan a következők szerint és az eredetinek megfelelően idézi a szerző általa kifogásolt szövegét:
•az osztályozás mai helyzetének bizonytalan kétértelműségére mu
t a t , hogy az egymásnak ellentmondó Ítéletek argumentációja kü
lön-külön többnyire egyaránt helytálló.'
k: Ha v a l a k i /tudva vagy tudatlanul/ ismételten másról beszél, mint amiről szó van, akkor "nyilván" nemcsak egy, hanem töbo eset i s lehet
séges; ezek felsorolását engedje e l az olvasó a szerzőnek. Hozzászóló expressis verbis egymásnak ellentmondó Ítéletek helytállóságáról be
szél, mig a szerző i l y e n Ítéletek argumentáció,]anak helytállóságáról.
A két dolog sem az isméiételmelet, sem a üizonyitáselmelet szintjén nem azonos. De nem azonos a két dolog a probléma-tárgyalás nem-for
malista" szintjén sem, és végül nem azonos a két dolog a szerző " f o r malista" minősítést nyert probléma-tárgyalási szintjén sem. Szerző i s mét kénytelen megállapítani: a hozzászóló másról beszél, másról érvel és mást kifogásol, mint amiről szerző tanuljn anyában i r t .
3: Ha v a l a k i úgy itéli meg az osztályozás mai helyzetét, hogy az válságban van, és Ítéletét a valóság tényeire való helytálló hivatko
zással támasztja alá, az neu egy "elméletet" f e j t k i . Ha v a l a k i úgy itéli meg az osztályozás mai helyzetét, hogy az nincs válságoan, és Ítéletét a valóság más tényeire való helytálló hivatkozással támaszt
j a alá, az sem egy "elméletet" f e j t k i . Mindketten Ítéletet mondana^
tények alapján egy valóságos helyzetről, és az ítéletek argumentáció
j a abban az esetben helytálló, ha a helyzet valóságos tényeire gondol- kodástechnikailag helyesen hivatkoznak. Hogy az egymásnak ellentraoncö tartalmú ítéletek tartalma helytálló-e, a2t viszont már nem aformá- l i s logika, hanem csak a szakszerű-dialektikus elemzés és értékelés döntheti és dönti e l , - Szerző ezt végezte e l tanulmányában.
Ebből az ismeret- és bizonyításelméleti premlsszáoól logikusan többek között három következmény adódik:
Ba: Egy nem-egyértelmű helyzetre vonatkozó, egymásnak ellentmondó tartalmú két ítélet argumentációja aküior lehet 'külön-külön', tehát önmagában véve helytálló, ha az ítéletek argumentációja a nem-egyér- telmü helyzet különböző valóságos aspektusaira, különböző valóságos
jelenségeire hivatkozik gondolkodástechnikailag helyesen. Ehhez pedig
elegendő a helyzet-megítélés és az itélet-alko+ás e l f o g u l t , nem-dia
lektikus egy-szempontúsága. - Szerző tanulmányában az osztályozás helyzetének megítélésével kapcsolatban erre mutatott rá. /1.2 és 4.6 bekezdések./
Bb: Egy nem-egyértelmü helyzetre vonatkozó, egymásnak ellentmondó tartalmú, önmagában véve /'külön-külön'/ helytálló argumentációjú két Ítélet mindegyike a nem-egyértelmü helyzetnek csak egyik /bér valósá
gos/ aspektusát ragadja meg; az Ítéleteket megalkotó probléma-szemlá- l e t csaic a 'saját' Ítéletet alátámasztó jelenségeket 'látja meg' egy
oldalúan. - Szerző tanulmányában erre i s rámutatott. /U.o./
Be: Egy "itélet"semmiképpen és semmilyen "tárgyalási szinten" nem azonos egy "elmélettel". - A hozzászólói K i f o g á s ismeretelméletileg hibásan és bizonyitáselméletileg helytelenül azonos-nak t e k i n t i és azonos-ként kezeli érvelése során ezeket a fogalmakat, holott valójá
ban a k é t fogalom tartalma különböző. Ezért ha a hozzászóló a két f o galmat azonos-ként kezelő k r i t i k a i mondata első felében állit valamit az "Ítéletekkel" kapcsolatban, ebből az állításából l o g i k a i l a g érvé
nyesen semmi sem következik a mondata második felében szereplő "elmé
letekkel" kapcsolatban; még üevésoé következik azonban az elméletek
" s z e a b e s i t é B é v e l "1 kapcsolatban; a legkevésbé következik pedig bármi i s a hozzászólás logikai-ismeretelmeleti-bizonyltáselméleti hibáját e l nem követőn "felkészültségével" kapcsolatban.
C: A hozzászólás tartalma - eltekintve most attól, hogy az 5/A és
5/j= pontokban kimutatott elméleti h i b á n miatt másról beszélve a szó
banforgó probléma tárgyalásában egyszerűen illetéktelen - önmagában véve és ismét nem k r i t i k a i ellenérvnek tekintve, a 4.számú k r i t i k a i kifogáshoz hasonlóan ismét helytelen. Ad hoc: Szerző ebben a rövid¬
refogott válaszában I t t és most nem vállalkozik a d i a l e k t i k a és a dialektikus logika alapelemeinek kifejtésére /többek között/ azért, mert azt feleslegesnek t a r t j a . Szerző ez utóbbi kijelentése nem elmé
l e t , hanem Ítélet. Lehetséges azonban, hogy v a l a k i szerzőnek e l l e n t mondva úgy vé'leke'dik és a z t állítja, hogy a d i a l e k t i k a és a d i a l e k t i kus logika alapelemeinek kifejtése i t t és most nem felesleges - ez sem elmélet, ez i s Ítélet. Az azonos szituációra vonatkozó ós "egy
másnak ellentmondó" két Ítélet /argumentációjukat eddig figyelmen kí
vül hagytuk/ mindegyike a ho'zzászóló véleményével ellentétben igenis lehet "többnyire helytálló": mert a d i a l e k t i k a és a dialektikus l o g i ka alapelemeinek kifejtése i t t és most az olvasók döntő többségét t e kintve valóoan felesleges; mindazok számára azonban, akik előtt a hozzászólás elméleti hibái nem nyilvánvalóan, valóban egyáltalán nem felesleges.
B: A hozzászólás a szerzőn kívül még mindazokat i s a nyilvánvaló felkészületlenség vádjával i l l e t i , akik a probléma tárgyalása során a hozzászóló elméleti hibáit nem követik e l . Ez a hozzászólói követ
keztetés azonban l o g i k a i premisszájából l o g i k a i l a g érvényes móaon nem vezethető l e , és nyilvánvalósága egyáltalán nem nyilvánvaló.
Hogy a szóoanforgó probléma tárgyalása alkalmából a szerző és a hoz
zászóló közül k i és mire "nincs felkészülve" - ennek a hozzászóló ál
t a l f e l v e t e t t és a probléma tárgyalása szempontjából ha nem i s a tár
gyat érintő, de nem i s érdektelen kérdésnek az eldöntését szerző az eddigiek után az olvasóra bízza.
TlíT íg.évf. lO.Bzám 1972.október
X = A hozzászólás 5. k r i t i k a i észrevétele nem helytálló.
6. maga a probléma-felvetés l s elsietettnek látszik: ha az osztályozási rendszerek felhasználását figyelmen kivül hagyjuk, ho
gyan lehet az osztályozást "értékelni a tudományos tájékoztatás"
szempontjából?" /452.p. 21-24-.sor/.
A: Szerzi úgy véli, hogy nem hagyta figyelmen kivül a "rendszerek felhasználását", amikor tanulmányában
• rámutatott, hogy az egyetemes rendszerek válsága abból kelet
kezett, hogy állandósult viszonylagos elmaradottságuk következtében nem voltak képesek kielégíteni a felhasználók igényeit /3.2.bek./[
• rámutatott, hogy mind a tudományos, mina a szakszerű-gyakorla
t i téren tájékoztatást igénylők az egyetemes rendszerek alkalmazása során felmerült nehézségeik megoldása céljából e l i o r d u l t a k ezektől a rendszerektől, és az egyes szakterületek sajátos szükségleteinek és igényeinek megfelelő speciális osztályozási rendszereket építettek k i és azokat használják /2.4 és 3.3 bek./;
• rámutatott, hogy a speciális rendszeren mértéktelenül és rend
szertelenül elszaporodtak, éo ma mér egy közepes méretű szakterüle
ten igen sok és különböző speciális rendszert használnak párhuzamo
san /2.5 és 3.3 bek./;
• rámutatott, hogy éppen ezért a rendszerek használói egy-egy szakterületen már éppen ágy hiányolják az egységes /speciális/ rend
szert, mint az osztályozás területén általában az egységes egyetemes rendszert /3.4 bek. ós =16» jegyzet/;
• rámutatott, hogy a jelenleg használt rendszerek nagy száma csökkenti az információk és -hordozók egyértelmű osztélyozottságát és sikeres visszakereshetőséget, és ezáltal csökken az eredményes tá
jékoztatás lehetősége /3.4 és 5.1 bek./;
• rámutatott, hogy még a leginkáob használt egyetemes rendszer, az ETQ mai tényleges használata i s minimális a tájékoztatás élvona
lában /=13= jegyzet/;
• rámutatott, hogy az UííISIST illetékes szakbizottságának Íté
lete szerint a jelenleg létező egyetemes rendszerek egyike sem alkal- maB arra, hogy a világot átfogó nemzetközi információs együttműködés általános felhasználásra ajánlja /6.2 bek./.
B: Szerző úgy véli, hogy elegendő csupán a legutóbb e m i i t e t t tény
re hivatkoznia, hogy megcáfolja a hozzászóló Ítéletét: a probléma
felvetés nem hogy nem " e l s i e t e t t " , de inkább máris elkésett.
C: Szerző nem h i h e t i , hogy a hozzászóló a 6/A pontban f e l s o r o l t és a szerző tanulmányában szereplő tényeket figyelmen kivül hagyta - eb
ben az esetben viszont a hozzászóló k r i t i k a i kifogása számára egyet
len l o g i k a i bázis marad: a hozzászóló mást ért "az osztályozási rend-
szerek felhasználásán", mint a szerző. Szerző a hozzászóló 1.számú észrevétele alapján joggal véli úgy, hogy valóban ez a helyzet; ezek alapján a hozzászóló szerint "az osztályozási rendszerek felhasználá
sa" egyenlő a "szakozással", és a szakozás egyenlő az osztályozás
"gyakorlatával". Szerző ezzel a koncepcióval nem tud egyetérteni,mert úgy véli, hogy az "figyelmen kivül hagyja" a rendszerek felhasználá
sának másiK alanyát, a szakozó munkájának eredményét élvező és tájé
kozódni kivánó 'felhasználót',
L = A hozzászólás 6. k r i t i k a i észrevétele nem helytálló.
7. "Es ha az osztályozási rendszerekkel kapcsolatban mindenáron valamiféle válságról akarunk beszélni ..." /452.p. 35-36.sor/.
A: Szerző le kivánja szögezni és tanúságul h i v j a minden figyelmes olvasóját, hogy tanulmányában nem "mindenáron" valamiféle válságról akar/t/ Deszélni.
3: Szerző l e kivánja szögezni és tanúságul h i v j a minden figyelmes olvasóját, hogy tanulmányában nem akar/t/ mindenáron "valamiféle" vál
ságról beszélni.
C: Szerző l e kivánja szögezni és tanúságul h i v j a minden figyelmes olvasóját, hogy tanulmányában az osztályozási szakirodalom k r i t i k a i része által régóta hangoztatott és sokszorosan b i z o n y i t o t t tényleges válságáról beszél/t/.
L:: Az utóbbi körülményt az i s b i z o n y l t j a , hogy amikor a hozzászóló
f e n t i Kifogása-mentsége után mégis csak az osztályozási rendszerek
"valamiféle válságéról" Kezd beszélni, akkor a szerző által I s h i v a t kozott ETO-fel-nem-használási statisztikát idézi a szakirodalomból, a szerzőnél valóban részletesebben ós pontosabban - tehát az olvasó számára «ég több meggyőző erővel bizonyitva a leginkább használt osz
tályozási rendszer nem-használatát, nasználatának tényleges válságát
a tudományos tájékoztatás élvonalában.
i = A hozzászólás 7. k r i t i k a i észrevétele nem helytálló.
8. "Ami mármost az ETO gyakorlati alkalmazhatóságát i l l e t i , sza
kozói pályafutásom a l a t t alapjában véve azt tapasztaltam, hogy az ETQ- val valamilyen jelzetelési módszerrel megoldható minden." /453.p. 8¬
10.sor/
Hogyan?
"mindenesetre ml az OamDK-ban jelenleg i s rendelkezünk néhány száz fogalomnak ... "megállapodásos" jelzetével, aminek érvénye - ÍB- métlem - természetszerűen ideiglenes." /453.p. 15-18.sor/
A; Szerző nem azt állitja tanulmányában, hogy az ETO nem használha
tó rendszer, hanem azt, hogy ma már nem alkalmas rendszer a tudomá
nyos tájékoztatás szempontjából - igy a hozzászólás ez észrevétele
EBZ 19.évf. 10.szám 1972.október
nem közvetlenül, hanem közvetve irányul azerző felfogása e l l e n : ten
denciájával késziti eló a hozzászólás 454. oldalon olvasható konklú
zióját, amely viszont már ellentétes szerző tanulmányának konklúzió
jával. Szerző ezért kénytelen az l/G pontban f o g l a l t reflexiójára va
ló i t t e n i hivatkozásán kivül i s válaszolni r á .
B: Közismert, hogy az ETO aránytalanul legjobban kidolgozott és karbantartott, leginkább részletező és legnagyobb fogalom-kincsü ré
sze a műszaki elet fogalmait tartalmazó szak-tömeg, Közismert, hogy ennek lankadatlan és nyomasztó arányú fejlesztése vezetett az ETO mint egyetemes osztályozási rendszer belső szerkezeti arányainak t e l jes eltorzulásahoz. A hozzászóló most azzal érvel az ETO gyakorlati alkalmazhatósága /ós i t t még k i nem mondva, de a hozzászólás végén:
további jövőbeni alkalmazása/ m e l l e t t , hogy egy általános műszaki könyvtárban "néhány száz fogalom megállapodásos jelzetének" segitsé- gével a szakozói munka az ETO e részének /az egész rendszer 'vízfejé
nek'/ alkalmazásával "alapjában véve" megoldható, szerzőben ezek után a kérdések B o r a merül f e l , melyek közül néhánynak a kimondására i s kényszerül:
• H a egy. általános műszaki könyvtárban több száz önkényes és
ideiglenes h a z i - j e l z e t e t használva alkalmazzák ma az ETO-t, mennyi lehet Jelenleg az összes pro domo-"megállapodásos" Jelzetek száma az ETO-t használó országokban?
• Ha egy általános műszaki könyvtárban több száz önkényes és i d e i g l e n e s h á z i - J e l z e t e t használva a l k a l m a z z á k ma az STO-t, mennyi lenne az összes pro domo-"megállapodásos" jelzetek száma egy speciá
l i s műszaki könyvtárban és a speciális műszaki könyvtárak összesss- géoen, ha ezek az ETO-t használnák?
• Mennyire s e g i t i k elő az egyes 3TO-t nasználó könyvtárait önké
nyes házi-jelzetei, nogy az ETO nyelvekhez nem kötött, intemacioná- l i s a n és univerzálisan egységes ás egyértelmű, nemzetközileg k o d i f i - káltan konvencionális, numerikus jelrendszer maradjon?
• na az ETO aránytalanul l e g f e j l e t t e D b és folyamatosan karoai.- t a r t o t t m ü s z a k i részének gyakorlati használati lehetősége i g y fest egy általános müszajii könyvtárban, mennyire alkalmas az ETO más, nem- müazaki tudományok, i l l e t v e szakterületek osztályozási-szakozási pTőbTemáinak megoldására, ahol apparátusa nem egy esetben kétségtele
nül elavult és 'nyúlfarknyi*?
• mennyire célszerű és gazdaságos az ETO szakjelzeteinek haszná
l a t a egy speciális Intézmény könyvtárában, ahol a z intézmény funkcio
nális tárgyát-celját tartalmazó fogalom - a könyvtár o-ztályozásának hierarchikusan legfelső, kezdő fogalma - igen szerencsés esetben /egyetlen fogalom és nem-összetett j e l z e t / az ETO-ban mondjuk egy 7 pozíciós j e l z e t t e l szerepel?
• Ha az ETO-val valóban "megoldható minden" osztályozási-szako
zási kérdés a műszaki d o K u m e n t á c i ó terén, vajon miért áldoztak és ál
doznak műszaki szak-int iznények annyi szellemi munkát és anyagi erőt, hogy speciális osztályozási rendszerhez jussanak?
• Ka az ETO-val valóban megoldható lenne minden az osztélyozás- szakozás terén, vajon miért nem használják mégsem szélesebb körben ezt a mindeii szempontból a legkedvezőbb helyzetben lévő egyetemes osztályozási rendszert a tudományos tájékoztatás élvonalában; miért használják az összes egyetemes rendszert a referáló folyóiratoknak ma már csupán tjt-ában?
• Lehetséges, hogy az ETO használatával mégsem oldható meg min
den osztályozási-szakozési kérdés a tudományos tájékoztatás terüle¬
tén?
• Lehetséges, hogy az tíTO használatával való "valamilyen" "meg
oldás" nem az igazi megoldás a tudományos tájékoztatás terén?
I = Szerző úgy véli, hogy a kérdésekre adható válaszok elegendő ér
vet szolgéltatnak, a hozzászóló 8. /közvetett/ k r i t i k a i észrevételének, mint a szerző konklúziója e l l e n irányuló /közvetett/ ellenérvnek a negals.nozatlansága m e l l e t t .
9. "Az EIO "karbantartásának" kérdéséuen a szerző elkövet egy - számomra érthetetlen - hibát; 1972-ben egy 1960-as /!!/ / s i c / cikk megállapításait idézi. Akkor valóban egyetlen t e l j e s kiadása v o l t az ETO-nak /eocén az anyag egynegyede nem "érvénytelen" v o l t , mint a szerző állitja, hanem éppen a karbantartás eredményeképpen megválto
z o t t ! / . A 60-as évekDen azonban számos országban igen jelentős f e j lesztés ment végbe." /453.P. 22-28.sor/
„ : A hozzászólás k r i t i k a i kifogásának megfogalmazása homályos és a kifogás l o g i k a i l a g hiányosan k i f e j t e t t /igaz, hogy a hozzászóló sa
ját állítása szerint nem érti a szerző hiuájét/ - ezért a kifogást elóször l o g i k a i l a g elemeznünk k e l l , hogy kihüvelyezzük belőle a hoz
zászóló valódi kifogásait.
ka: A k r i t i k a kiindulása és lényege; szerző 1972-ben egy 1960-as szakirodalmi adat alapján itéli meg az ETO helyzetét, A jcérdés most oár ez: mikori helyzetét? Erről a hozzászóló nem n y i l a t k o z i k , mivel azonban a szerző által a szakirodalomból idézett 1960-as adat az egyetlen létező t e l j e s ETO-kladásról a hozzászóló második mondata szerint i s helytálló, az tehát nem lehet/ne a / szerző hibája, ha a szerző az ETO 1960-as, i l l e t v e azt megelőző helyzetét jellemezné az 1960-as a d a t t a l . /Hogy a szerző ezt teszi-e, az ténykérdés, amit a szerző szövegének a felidézése eldönt, amit tehát később meg fogunk tenni./ A kifogás tehát csak akkor logikus, ha a hozzászóló azt k i fogásolja, hogy a szerző az ETO mai helyzetét jellemzi egy 1960-as adattal; és a kifogás csak akkor helytálló, ha az 1960-as adatot a szerző valóban az ETO mai helyzetének jellemzésére hozza f e l . - A k i fogás harmadik mondata~k"o"zvetve megerősíti l o g i k a i elemzésünk eredmé
nyét, amely szerint tehát a szerző "egy hibája" közül az el3Ő;
9.1 Szerző az ETO mai helyzetét egy 1960-as adattal j e l l e m z i . Ab: A kifogás /kihüvelyezett valódi értelmét megerősítő/ harmadik
TmT 19,évf. 10.szám 1972.október
mondata - amely után a hozzászóló az olvasók tájékoztatására f e l s o r o l j a a folyamatban lévő " t e l j e s " ETO-kiadási munkálatokat - egyúttal ismét k i nem mondva, de i m p l i c i t módon tartalmazza szerző "egy hibá
j a " közül a másodikat;
9.2 Szerző tanulmányában nem vesz tudomást arról, hogy az álta
l a a szakirodalomból idézett 1960-as adat óta, "a 60-as években szá
mos országban igen jelentős fejlesztés ment végbe."
Ac; Végül kifogásolja és 'helyesbíti' a hozzászóló a szerző harma
dik hibájaként a szerző által idézett 1960-as szakirodalmi adat minő
sítését:
9.3 Az ETO anyagának "egynegyede nem "érvénytelen" v o l t , mint a szerző állítja, hanem éppen a karbantartás eredményeképpen megválto
z o t t " .
3: Szerző a következőkben bizonyítani kivánja, hogy a hozzászóló hármas, i l l e t v e három kifogásának egyike sem helytálló.
3a:' Szerző - a hozzászóló kifogásával ellentétben - nem az ETO mai helyzetét jellemzi az 1960-as szakirodalmi a d a t t a l , hanem egy több"
évtizedes régeöui állapotnak még 1960-ban i s meglévő létét. A kérdést eldönti a szerző tanulmányának szövegében az a mondat, amely az ominó
zus 1960-as adatra egy lábjegyzeten keresztül hivatkozik:
'Az egyetemes osztályozási rendszerek néhány évtizeddel ezelőtti kilátástalan helyzete =9=.,.' /76.p. 3S-40.sor, mostani kieme
lés./
' =9= Idézzük f e l a tényt, hogy a kiemelkedően legjobban karban
t a r t o t t egyetemes rendszernek, az ETO-nak még 1960-oan I s csu
pán egyetlen nem-múzeális és valóban " t e l j e s " itiadása a l i t ren
delkezésre.' /88.p. 12-14.sor, mostani kiemelés./
Xa = A hozzászólás 9.1 számú k r i t i k a i észrevétele nem helytálló.
Bb: Szerző tanulmánya - a hozzászóló kifogásával ellentétben - nem
csak tudomást vesz arról, hogy "a 60-as években ... igen jelentős f e j ¬ lesztés ment végbe", hanem elemzésében és értékelésében /a hozzászóló csak az ETO-t tekintetbe vevő szemléletével ellentétben/ nem i s egy alkalommal hivatkozik i s erre az ETO-n kivül más egyetemes rendsze
rekre i s kiterjedő új fejlesztésre:
- '2.2 Kétségtelen viszont, hogy az elmúlt évtizedben az egye
temes osztályozási rendszerek - elsősorban és különösen az ETO - korszerűsítő fejlesztése érdekében a múlthoz képest j e lentős erőfeszítések történtek,' /76.p. 17-20,sor, az eredeti kiemelés nélkül./
- az ötvenes években megindult jelentős arányú és i n t e n z i tású, de többnyire egyoldalúan mennyiségi jellegű rendszerfej
lesztés ...' /76.p. 31-33.sor/
- '2.4 Az egyetemes rendszerek f r i s 3 refornmozgalmai ...' /7ó.p.
36.sor/
- '... t e k i n t e t t e l az egyetemes rendszerek mai reformmozgalmai
ra és ezek tagadhatatlan eredményeire.' /77.p. 6-7.sor/
- *... ez paradox módon éppen a j e l z e t t új reformtevékenység kö
vetkezménye. A/z/ ••• egyetemes rendszerek tiszteletreméltó szellemi erőfeszítéssel folyó, de elavult alapkoncepciójukat általában sértetlenül hagyó mai egyoldalú fejlesztése ...' /79.P. 32-33., 36-38.sor, az eredeti kiemelések nélkül./
- 'Az egyetemes rendszerek mai "reformja" tulajdonképpen ... Ez az egyoldalúan mennyiségi, ezért voltaképpen ál-reformmunka
... Ez a jórészt a speciális renaszerekkel való "verseny"
célját szolgáló ál-reform...' /79-P- 41-42., 46-47., 80.p.
2-4.sor, az eredeti kiemelés nélkül./
:supán ennyiszer hivatkozik és foglalkozik a szerző tanulmányé- oan 1 hozzászóló által egyetlen egyetemes rendszer, az ETO esetében hiányolt "óO-as években"-! új"TejlesztŐ munkáról - az egyetecies rend
szerek tekintetében, üert ezen kívül hivatkozik meg szerző elemzésé- oen es értékelésében a speciális rendszerek modern fejlesztésére i s ; sJt ezen Kivül hivatkozik meg szerző az osztályozási rendszerek nem egyoldalúan mennyisági, hanem alapvető, érdemi fejlesztését szolgáló 'valódi reformmunkára' is./4.5 oek./
;0> • A hozzászólás 9.2 számú k r i t i k a i észrevétele nem helytálló.
^ : Szerző sohasem merészeli egy általa idézett adat szerzőjének az adatra vonatkozó értékelését jelzés nélkül, önkéntesen megváltoz
t a t n i ; jelzés nélküli idézet esetében a szerző mindig ugyanazt ál
lítja, mint hivatkozott forrásai. A források pedig jelen esetben /szerzőik az ETO legismertebb német szakemberei/ - a hozzászóló k i
fogásával ellentétoen - azt állítják, ho^y 1960-ban az ETO egyetlen hozzáférhető " t e l j e s " kiadásának gjffSga mintegy 25,j-ban érvénytelen v o l t 1
"SUT i n deutscher Sprache l i e g t eíne vollstandige üesamtausgabe vor ... Selbst die aenutzer der deutschen Ausgabe icönnen sich nlcht glücklich fühlen. Auoh 3 i e i s t nach Sohateungen /z/ i n einetn kiértei ihres Inhalt3 n'ich't' 'm'ehr gültig." /PRAHK, 0.:
id.m., 141.p.//Az en kiemelésem. - 'ÓZ-&..F.,/
Szerző természetesen ellenőrizte az ismeri* ETO-kézikönyv szer
zőjének /2/ szamu hivatkozását:
"Sollte es uns i n den nachsten jahren gelingen, die w i r t s c h a f t - liohen Voraussetzungen für einen riachtrag zum alphabetischen Sach- verzeichnis der deutschen (iesamtausgabe zu schafien, so merden uns die Augen übergehen über das Verhaltnis der unveránderten zu den veranderten űegriffen. I c h rechne heute achon damit, dass '.vir uns auf mehr als 25,í gefasst machen müssen. Und wie^ wird e3 e r 3 t aus- sei'-en, '.venn die laufenden grösseren hevisionsarbelten ungehemmt die
l u l 19.évf. 10.szám 1972.október
DK verandem?" /FILL, K.: id.m., I4.p.//Az ón kiemeléseim. SZ-K.E./
Szerző kénytelen változatlanul elfogadni PIU. éa FRANK megálla
pítását, és nem-helytállónak nyilvánítani a hozzászóló k r i t i k a i k i fogását, mert nea lehetséges az. hogy a hozzászóló szerint "a 60-as években" végbement karbantartás eredményeit, i l l e t v e következményeit summázta volna F I I 1 és 7EUDE már 1960-ban; nem lehetséges az, hogy a Üesamtausgabe "éppen a /60-as években végoement/ karbantartás ered
ményeképpen" változott volna meg már 1960-ban - ahogy a hozzászóló most a logika törvényeinek ellentmondva állitja. - A hozzászólás l o g i k a i l a g t a r t h a t a t l a n k r i t i k a i észrevételét egyébként FILL utolsó idézett mondata expressis verbis / i s / megcáfolja.
Zc = A hozzászólás 9.3 számú k r i t i k a i észrevétele nem helytálló.
I x • A hozzászólás 9. számú hármas k r i t i k a i észrevételének egyik kifogása sem helytálló - quod erat demonstrandum.
+
A hozzászólás valamennyi k r i t i k a i észrevétele - a mostanáig füg
gőben hagyott és az olvasó ítéletére Dizott 2. számú kivételével - nem-helytállónak bizonyult. Szerző f e n n t a r t j a a "formalista szintű."
tanulmányában k i f e j t e t t e k e t .
Ennek ellenere: szerző természetesen MC t a r t .ja v i t a t hat atlansak sem probléma-látását, sem probléma-megitélését, es nem_tartja v i t a t hatatlanul bizonyítottnak az Ítéleteinek alapját képező /ismert/ j e lenségei általa adott értelmezését sem - mindaddig azonban, amig az osztályozás mai helyzetét és a tudományos tájékoztatás szempontjából való értékelését alátámasztó Ítéletei v i t a t h a t a t l a n u l megcáfolva nin
csenek, f e n n t a r t j a őket.
Szerző azt t a r t j a vitathatatlannak, hogy minden tudományos köz
lemény tartalma k i k e l l elégitse a logika, az ismeret- és a oizonyi- tás-elmélet t a r t a l m i és formai követeimenyeit.
Szerző a 2/A és 2/ü pontoan előre j e l z e t t módon végül hivatko
zik a hozzászólás valamennyi k r i t i k a i észrevételére, és az olvasó éTl* t e r j e s z t i eldöntésre a kettős kérdést: "formalista szinten'^ tár
gyalja-e a szerző tanulmánya az osztályozás válságának problémáját, es eléri-e a hozzászólás probléma-látási és k r i t i k a i szinvonala a
"formalista" szintet?
1972.*U£USztU8 14. Száva-Kov:ts Endre
