VAJDA JÁNOS
ÖSSZES
MŰVEI V.
SZÉPPRÓZAI ÍRÁSOK
•
AKADÉMIAI KIADÓ
BUDAPEST
VAJDA jÁNOS ÖSSZES MŰVEI
V.KÖTET
SZÉPPRÓZAI ÍRÁSOK
A kötetben összegyűjtött
szépirodalmi művek Vajda Jé.- nos rendkívül változatos és széles körű érdeklődésére mutat- nak. A fejezetcímek - V adá- azati emlékek, V ároaokról, fürd6k- r6l, tájakról, Magyar képek al- buma, A azerelem azótára éa kalauza stb. - már önme.guk- be.n is jelzik az itt közölt írások tematikáját. E lírai ihletésű
művek a mai napig megtartot- ták frisseségüket.
A jegyzetek részletesen feltár- ják az egyes művek keletkezési körülményeit és fogadtatását, és sok új adattal egészítik ki az író alkotótevékenységének való- ban impozáns képét.
AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST
VAJDA JÁNOS ÖSSZES MŰVEI V. KÖTET
VAJDA JANOS '
. . ,,
OSSZES MUVEI
SZERKESZTI
BARTA JÁNOS
V KÖTET
AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST 1972
VAJDA JANOS '
' ' ' '
SZEPPROZAIIRASOK
AKADÉMIIAI ' KIADÓ, . BUDAP.EST 1972
SAJTÓ A.LA RENDEZTE
SERES JÓZSEF
LEKTOR
lsoMOGYI SÁNDORI
© Akadémiai Kiadó, Budapest 1972
VADÁSZATI EMLÉKEK
i
VADÁSZAT OKTÓBER-NOVEMBERBEN
„Fogy már a nap melege, Kertemben e. cinege,
Csipős szél fúj a mezőn, Farka.s kullog az erdőn."
(Régi klasszikus.) A városi, vasárnapi, le!'ii, koca és más ilyetén gunynevekkel jelölt vadászok (kik között egyébként hellyel-közzel kitünő lövészek akadnak) - jól teszik, ha sietnek a minden órán hár-
10 tyásodni kezdő vizekre; mert a t. c. szárcsák immár tekintget- ni kezdenek ama boldogabb tájak felé, melyeken nem fagynak be a vizek; ha pedig ezek egyszer elköltöztek, akkor igen meg- fogy az „esély" épen azok számára, akiknek erre legnagyobb szükségük van.
15 Értjük ezek alatt nemcsak a gyöngébb lövőket, de azokat is, akiknek kevesebb idejük s alkalmuk nyilik vadászati szenve- délyük kielégitésére. Ezek számára az a legkedvesebb lőva
dásztér, ahol pelotonszerüleg sütögethetik fegyvereiket.
E célra pedig nincs alkalmasabb tér a nagy nádasoknál,
2o minó'k hazánkban a velencei, szabadkai tavak, az ecsedi láp stb. - és nincs háládatosabb vad az egyébként magasabb va- dászati és gastronom szempontból lenézett szárcsánál.
E szeretetreméltó állatkák ugyanis oly szivesek, hogy majd a sík vizen uszva (legelészve), majd a fölött röpködve, un-
25 talan célpontul kinálkoznak s percig sem hagyják unatkozni a nád közé tolt kis lélekvesztőjén lesbe állt vadászt.
Az értékesebb kacsa. számra is jóval kevesb, de meg sokkal vigyázóbb is. Egy szabadkai vadász barátom ugyan azt állítja, hogy a palityi tavon a csónak alól kelnek ki a kácsák ...
30 Boldog Eldorado ! A velencei tavon már egyesben hasztalan indul utánuk az ember, sikeres vadászat rájuk csak úgy eshetik, ha legalább tiz-tizenkét puskás ugyanannyi csónakkal fölka- varja az egész tó kacsa-táborát, és azokat egymásra hajtja.
De viszont e hóban beáll egy más nagybecsű esély, mely
35 nem ugyan a lövés szaporaságában, de a vad nagyobb értéké- ben kárpótolja a szárcsák elbucsuzásával beállott fogyatkozást.
Elkövetkeznek a ködök, és ezekben a vadludak veszedelme 1 Ezek ugyanis ilyenkor nem levén képesek megmérni a föld- Wl való távolságot, s illetőleg, mivel nem látnak, tehát elég
7
golyhók nem is sejteni közelben veszélyt - alant röpülnek és a gágogásukkal figyelmessé tett vadásznak olykor ugy a feje fölé repülnek, hogy ha mégis elhibázza, hát ugyancsak meg van szorulva - kifogást lelni a szörnyű kudarc elsimítására.
5 A legexquisitebb vadászélvek egyikének, a szőlőhegyi nyu- lászatnak ivadja is olykor már októberben elkezdődik.
Oly határokban, melyekben nagy kiterjedésü szőlők vannak, kiváltképenhaazokrosszulmíveltek, éktelenül gazosak - a va- dász már csak lesi az első deret, mely megcsípi a venyige leve-
10 leit; arra azután várja a cigány komáját a - szelet, mely szin- tén ez időtájt nem szokott magára sokáig váratni. A dér mint- egy beszappanyozza, a szél pedig aztán leborotválja tisztára a szőlők leveleit. Akkor aztán a nyúl kilátszik belőle jó puska- lövésnyire.
15 E szintén háladatos vadászati műnem recipéje körülbelül a következő.
A társaság kiválasztja maga közül azon tagját, aki leg- jobban szereti ugyan a nyulhust, de legkevésbé szerencsés an- nak elejtésében (és ez a kettő csakugyan együtt szokott járni;
20 közmondásszerüleg a jó vadász egy sem kedveli a nyulpecse- nyét) és ezt megbizza azzal a nemes küldetéssel, hogy a szőlő
hegy ama pontján, ahol a társaság majd, a megállapított terv szerint, délutáni 2-3 óra tájon a vadászatot bevégzi, valamelyik vadásztárs présházában üsse föl a főhadiszállást és
25 készítse el ekkorra azt a gulyáshust, melynek e mulatságból egyátalán nem szabad hiányoznia, mert e különben is klasszi- kus magyar eledel illata soha semmi időben és alkalommal nem oly elragadó, mint mikor az a tőkék és barázdák k~ötti 5-6 órai esés-kelés, bukdácsolás után, fél dülőföldnyire üti meg
30 a 2-3 nyullal terhelt vadász orrát ! A szakács jutalma aztán egy vagy két - nyúl, a lövemény mennyiségéhez képest.
A vadászat módja pedig egyszerü, és azokra nézve, akik azon előnyben részesülnek, hogy a dülő utakon foglalnak állást, kényelmes és háladatos. Ha nagyon sok a gazos szőlő, akkor
~5 célszerü kopót is vinni, ha kivált a vadászok száma csekély és hajtó sincs. A nyúl a bozótos helyeken megbukva, észrevét- lenül szökik ki a keskeny dülő utra, és ily esetben az ott lesben állónak vagy „elősnek" ügyes lövőnek kell lennie és kapásból találni el a keskeny uton villanatként átugró vadat. Az elős
«o azon vadász, aki a dülő uton a hajtók irányát 20-25 lépés- nyivel megelőzve ballag egyidejűleg a hajtókkal.
A hajtók avvagy a keresgélve a szőlőtőkék közt járó vadá- szok legyenek tekintettel arra, hogy a nyúl, kivált a sürübb gazos helyeken, szereti megcsalni a bambán egyenes torony- irányban és gyorsan haladó vadászt, és hátul szökik el, vissza, s ekként kikerülve a hajtók és vadászok veszélyes vonalát.
Ennélfogva, ha a cserkészők vagy hajtók száma csekély és 30-40 lépés távolban járnak egymástól, e hézagokat lassu és összevissza (cikk-cakkos) járással töltsék ki, hogy a nyúl nem látva menekvést, előre induljon és egy közelebbi barázdán
lo igyekezzék menekülni előlük és a dülő uton járóknak lövésre menjen. Ezek is jól teszik, ha időnkint épen egy-egy mesgye- barázda előtt állapodnak meg, mert legtöbb esetben ezeken baktat kifelé a vad, és szemközt lövéssel lehet fogadni, mely nem a legkönnyebb ugyan, de ha talált, igen hatályos.
15 A gulyáshusra még nehány darab pogácsa, sajt, ujbor, az- után - foghegyre a pipával és kezdődnek az odysszeák 1
A legifjabb átveszi a Ganymed szerepét, és mindig más- más tiz akósból teli szitt lopóból (vulgó hébér) eregeti a kar- cost, mely pohárba töltve, ugy pezseg és lobban el, akár apus-
20 kapor.
A szőlőben fogoly is akad, de már messze kél, nem vár ..
no de épen jó erős görbecs van már ilyenkor a csőben a füles téli bundájára való tekintetből.
Aggastyánok, kiket lábaik már nem bírnak, de gyakorlott
25 szemeik még egy dülőföldnyiről fölismerik a síkon táborozó nyulat, kocsira ülnek és ugy keritgetik be a tarlón, ugaron
fekvő nyulakat és ültő helyükből lődözik.
Még {igyan nem annyi, inint majd lesz decemberben, de már mégis több az apró v·ad és a szimat az erdőn, mint a kutya-
30 napokban ..
Annálfogva egy-egy utolsónak vélt szép őszi napon, melyen a halványuló napsugár bucsuzni látszik a szemfedő alá ké-
szülődő, vetkező természettől, a költői iránt rendesen élénk érzékkel bíró vadász gusztust kap egy kis kopózásra, hogy
35 egyszersmind szíja azt a sajátos, buskomoly merengésre han- goló illatot, melyet a hulló falevelek sárga harasztrétege ter- jeszt el az erdőben, és amely büvös hatályra mit se enged aman- nak, mely a lekaszált füből Iduna lelkéhez fölhatott.
A vörös frakkos urak mondhatják, hogy az ő parforce haj-
40 tásaikban, nagyuri sportjaikban több a fény, a pompa, sza- kadatlanabb az emócio, tehát ugy aránylanak a gyalogos ko-
9
póvadászhoz, mint a huszár a bakához, de a hasonlatok olykor sántikálnak, és itt alighanem megforditva van a dolog. A lő
vadász kopózása többoldalu kellemekkel jár, s ugy tetszik, ab- ban több a regényes elem.
5 Ez utóbbinak mulatsága több tervszerüséget követel, vál- tozatosabb ugy a fejleményekben, mint a fölhevülések létráján való föl-alászökellésekben.
Mikor a kopókat vezetéken elküldi az ember a sürűbe, ke- délye még oly csöndes piano hullámzásban rengedez, mint
10 a tenger, melynek habjait még csak a közelgő vihar előérzete borzogatja alig láthatólag. Pipára gyujtunk (hisz a hajtás széllel szemközt történik, tehát a füstöt nem viszi a félénk vad orrába )- s egyelőre egy mohbársonyos fatörzs balzacján fél-
fekvő helyzetben a táj szemléletébe merülve, a „földiekkel
15 játszó égi tünemény" kecsegtetései által már-már mozgadozni
kezdő izgalom közt várjuk a történendőket. Számitjuk, hogy most már oda ért a kerülő, ahol eleresztheti a kopókat. Most már szökhetik valami a kutyák elől, tehát készültségben kell tartanunk magunkat.
20 A sürüből egy halk nyiffanás. No ez már érez valamit. Bi- zonyosan elszökött előle a vad. De majd nyomra érnek. Oda ér a másik eb is, és a „kettes" egyre élénkebb, mérgesebb.
Gyorsan kovácsolják erre fölfelé.
Siessünk egy kissé előre. Talán ránk jön. Fölhevülésünk
25 crescendo növekszik. Ez nem nyúl, mert az kifutott volna oldalt a széles utra; ez öreg vad lehet, mert kerüli a tisztást és mindenütt a vágás közepén halad. E gondolat még inkább tolja fejünkön fölfelé a kalapot . . . No most megfordult - erre tart. Már csörtet, halljuk az ágak ropogását - a kalap majd
30 kidagad fejünkből - itt jön ni szembe, de mi ez? bivaly? - nem biz a, de akkora vadkan, hogy a sürűben bivalynak néz- tük-- durr! de a jobb csőben csak nyulgöbecs volt, ennek a hatalmas állat oda se néz, noha az egész lövet az oldalába megy - utána a balcsővel, melyben szerencsére golyó van,
35 durr - a vadkan térdre bukik, meg hirtelen fölszökik és megy- megy - teringettét 1 elmegy? - nem, az nem lehet; a lövést megkapta, de hová? ha tomporába, és nem szivébe vagy tüdejébe, akkor elviszi messze; kezdünk csüggedni, de ugy tets~ik, mintha az irtott lábas erdó'ben két-két lépésnyire már
40 lass1tn~ fu~ását, de sőt - hah 1 - egy olyan zuhanás, melyre az erdo, mmtha csöndesen álló zongora hurjaira ejtenek vala-
10
mit - átzendül. - Oda hamar - megvan, megvan - egy régi tölténysiphangra a társak, a kerülők, a kopók is meg- érkeznek; az öröm elérte tetőpontját, s most már hirtelen száll alá; a meredt vad hasán ülve nyugodtan beszéljük el az s „esemény" történetét - „so und so lag ich und so führt ich
meine - Flinte" stb.
Hát nem szebb, dicsőbb, élvdusabb élet ez, mint beállani egy ország parlamentjében dörgölődző fának, - már tudni- illik - miniszterelnöknek ?
10 Pedig, és ez a csodálatos - mindig ép oly emberek teszik ezt, akiknek különben nagyon is megvolna az anlage-jok arra, hogy procul negotiis a fönnebb vázolt háladatos örömöknek élhessenek ?
Erre a kérdésre soha se is tudtam magamnak egyéb feleletet
is adni, mint, hogy - „es muss auch solche Kö.utze geben".
11
VADÁSZAT DECEMBERBEN
GASTEREA és DIANA - helyesebben Diana és Gasterea a friss havon ölelkeznek.
Vagyis, mai realis, materialis, prózai nyelven szólva, vadász,
5 hentes és szakács rendesen komasági viszonyban állanak egy- mással.
Tudniillik: a füszeres még inas korában elrontja a gyomrát a mazsola-szőlővel, és kedvesebb neki még a vackor is, mint a datolya vagy a malagai fürt. Kiki ráún arra, amiben bővel-
10 kedik.
Ennélfogva a jó vadász is korán ráún a nyúlhusra. De egyéb- iránt vadász-gyomornak könnyü, léha eledel is ez. Ha kivált bokáig érő hóban reggeltől estig csussza-mássza a hegyeket, völgyeket.
15 A hentes gyomrában pedig rendesen van annyi, de csakis annyi poezis és aesthetika, hogy rajong a nyúlpecsenyéért. Is- mertem egy ilyen fellengő gyomru hentest. Még a fejét is meg- ette a nyulnak. Egyszer egy őszi szőlőhegyi vadászaton épen abban a pillanatban nyitottunk be fáradtan ez inyenc koma
20 présházába, mikor fanyelü bicskájával épen a szemét ka- nyaritotta ki a nyulnak. Az ilyen embert választja ki aztán a vadász udvari hentesének. Ez azután a „disznóságból" neki járó vám helyett beéri egy - „büdös" nyullal, mint az igazi vadász a már lelőtt nyulat nevezni szokta.
2:; Ennek aztán már kora ősszel ki van adva az utasitás, hogy amint az első hó leesik és maradandónak igérkezik, ballagjon ki müszereivel (kolbász- és hurkatöltőkkel) a magányos erdei tanyára, mely másnap kettős örömünnepre lesz fölvirradandó, tudniillik a kolbász- és zsirszüret, meg az első havon való
30 vadászat örömeire.
12
A legálmosabb szolgáló már kora hajnalban keltés nélkül talpon van.
Mert nincs szebb nóta, mint disznórivás, csapcsikorgás - tartja a falusi kántorpoézis.
Reggeli 9 órakor már asztalon a friss vese sült, disznófark módjára kunkorodott ecetes ugorkával. Melléje zöld kan- csóban a mérges karcos. Tehát Bacchus is csatlakozik a tár- sasághoz, mint harmadik (muszka) szövetséges a „szent s alliance" -ban.
De Bacchus ezuttal még mérsékli magát. Mert nem akarja
szűz Dianát megbotránkoztatni. Amit ugy kell értenünk, hogy Bacchus papjai közt a vadász ugyan közvetlen a kántor után következik, de csak a vadászat - után. Ezt megelőzőleg mér-
10 sékelnie kell magát, mert különben odakünn aztán egy nyúl helyett kettőt lát s nem tudva, melyik az igazi, „megközöli"
a távolságot, aminek az a következése, hogy egy nyulbankettőt
hibáz el. Hát csak most lassan a pohárral. Csak épen melegitő
nek egy kicsit.
is Aztán tíz óra felé -- elszabadulnak láncaikról a vadak ördö- gei. Régóta leledzik már e nagy napot a fészer alatt, nyihog- va, nyöszörögve vezetékeiken. Mikor a kerülő eloldotta láncai- kat, csak ugy lövik magukat az erdőbe, mint a puskagolyó.
Alig érnek be, már „fölvesznek" valamit. Mert most van szi-
20 mat, nyom elég. Olyan az erdő alja, mint egy beirott étlap.
A vadász megtudja most, mije van, mennyi és hol van, merre jár?
A sikról a vad most már mind betakarodott az erdőbe. Csak nagyon hetyke, legénykedő nyúl az, mely még most is künn
20 mer maradni. Találni hát akármi vadszegény erdőn mostanság talál a kopó, de azért - haza is vinni 1 ez már más kérdés.
A vadászat e neme a nagy közönség előtt kevésbbé isme- retes.
A városi nyárspolgár s az alföldi síkvadász csak a vizslá-
30 szatról bir fogalommal. Az erdei kopózás - ez már a magasabb iskola. Azok inkább lövészek, ezek már igazi vadászok.
Ami a „vezetés" a lovasoknál, az a keresés a vadászaton.
A lovasok tudják, hogy megülni a lovat jól - sokan képesek, de vezetni - vajmi kevesen.
35 Sok jeles lövőt találunk a nagy tavak környékén, az alföld sikjain. A szárcsa és fürj ügyes lövészeket nevelnek. De a való- di Nimródok hazája nálunk a Dunántúl, valamint a jó kopók
nevelő kamarája Somogy vármegye.
A szárcsát és fürjet ugy szólván keresni se kell, csak meg-
•o
lőni. De lövésre cserkelni a nyulat, rókát az erdőn, ez már tudomány, még pedig határos a természettudománnyal.13
Ha tökéletes, remek kopónk van, akkor a föladat egyszerűbb
Oda áll a vadász, ahonnan a nyúl fölkelt, vagy egy kissé előbb, azon a nyomon, melyen elmenekült. A kopó elhajtja jó messze, hogy már a hangját se halljuk. Nem törődünk vele. A nyúl s eló'bb-utóbb visszaszökik azon a nyomon, sokszor épen akkor,
midőn már vagy még a kopó hangját sem halljuk. De ennek föltétele, hogy a kopó el ne tévessze a nyulat, vagy ha elté- veszti, - mert egy bizonyos ponton eltéveszti mindegyik - újra megtalálja a nyomát, és akkor űzze visszafelé.
io Hol és mi ez a bizonyos pont ?
A nyúl, fölriasztva az eb által, melynek csaholását hegy- völgy visszhangozza, esze nélkül sebesen fut egy darabig egye- nes irányban, mig utóbb már nem hallja az áruló kopó uga- tását. Ekkor kissé fölbátorodik, de másfelől ijedez az isme-
15 retlen szokatlan környéktől, hol nem igen járatos; szeretne visszatérni szokott tartózkodása tájára, ahol minden bokrot ismer.
Visszaindul, de mintha hallaná a kopó egy vakkanását va- lami hegyélen, de amely ismét elnémul, hihetőleg mert a kopó
20 völgybe ért; a nyúl oldalt ugrik, hallgatózik, tünődik, fusson e még messzebb, és onnan térjen vissza, vagy talán már most is meg lehetne kockáztatni a visszaszökést ? Elmegy még rnesz- szebb, ez biztosabb lesz, és baktat sebesen felfelé, de már mi- nek? gondolja magában, hisz a kopót már nem hallja. Hát ha
25 itt újabb veszedelem éri ez ismeretlen, otthoniatlan vidéken?
Csak vissza, vissza! És indul vissza tanyája felé. De már me- gint az az átkozott kopóhang ! Félre szökik és fülel iszonyatos aggodalmak közt. Egy kissé megint az idegen táj felé menekül.
De hátha csak a szive dobogott? Hisz a kopó már bizonyosan
30 elvesztette. Biztatja magát és harmadszor, negyedszer vissza- fordul fekhelye tája felé. Haj, bezzeg ő nem mondhatja, mint az angol polgár, hogy az ő fekvő gödre az ő vára! Az erdőki
rály: a vadász zsandárja ugyancsak nem respektálja az ő nyughelyét. És e félénk jelleméből folyó kettős rémlátás
35 okozta ingadozás, habozás közben a nyúl körülbelül egy akko- ra darab területet, mint a mi muzeumunk telke, össze-vissza futkos oldalt, előre, hátra, s ugy betapossa azt, mint a nyom- tató lovak a szérűt. Ezalatt a kopó, nagy levén a távolság, egyre halkabban, szakadozottabban hajt. Egvszerre csak azt
40 vesz_i észre a szegény üldözött nyúl, hogy perzekutora már megmt közeleg. Messzebb vidékre már távozni nem mervén,
14
egy vargabetűvel a kopó háta mögé kerül, és izgódik vissza ugyanazon nyomon, melyen idáig jött. A kopó arra a helyre érve, melyet a nyúl imént, mint a tollrágó rosz poéta olvas- hatlan korrekcióval a papirt, össze-vissza való cikcakkos ug-
5 rándozásainak szimatával mintegy telefirkált, - e nyomté- vegben megzavarodik; majd ide, oda fut, visszafordul; majd
előre, majd oldalt kerül, csaholása szaggatott lesz; majd el- hallgat, csak néha-néha nyiffantva egyet mérgesen, mintegy káromkodva, szidva a furfangos dezentort, azt vélve, hogy ez
10 kiszámitott fortélyból cselekedett ilyeténképen.
A legtöbb vadász a nyúl e saját nyomából font hálót csak- ugyan ösztönszerü cselszövénynek tulajdonitja. A gondol- kodás ilyetén mérvét egy megriadt nyúlban mindazáltal kissé sokalván, részemről valószinübbnek tartom, s megfigyeléseim is is erre utalnak, hogy a nyúl e mentsvárat a fönnebb leirt lélek-, illetőleg páratani processzus szerint a félelem okozta habozásból követi el.
A legtöbb kopó csak a futam e fölfejthetlen gordiusi csomó- pontjáig hajtja a nyulat. Itt addig kering bolyongva szaglálód-
20 va, mig végre egészen megzavarodik, megtéved, s belátva, hogy többé nyomra nem igazodhatik, kimerülten, kábult fojjel, farára ül, s a magas egek felé tekintve, egy hosszu, siralmas vonitás szellentyüjén bocsátja ki magából az el- vesztett nyom fölött érzett szégyene és bánata keserü kinjait.
25 A vadász ezt hallva, már tudja, hogy kutyája elvesztette a nyomot. Oda megy, és vagy ujra igyekszik megkerestetni az elvesztett nyomot, hogy ekként belehozza, beoktassa kopóját arra, miként kellene elbánni a nyúl e mesterségével, vagy uj fogásba megy keresni, és.ugy intézi, hogy ezzel első futamában,
30 találkozzék és elejtse.
E szerint a kopó, tökéletessége fokozata szerint, kétféle;
olyan, mely megforditja, visszahajtja, és olyan, mely nem ké- pes megforditani, visszaterelni a nyulat a vadászra.
Mert vannak, noha ritkák (mert csak tökéletes „gondolko-
35 zó" és a mellett lövésben ügyes Nimród mellett fejlődnek azokká) olyan körmönfont vén „zseni" kopók, melyek amint e szimat-tévegbe (vagy utvesztő) érnek, hát már tudják, hogy
mitől döglik a - nyúl, ha még oly nagy diplomata is.
Az ilyen kopó nem futkároz össze-vissza az agyonjárt szé-
40 rűn. Tudja már mekkora darabon szokott ez kiterjedni. Annál- fogva mindjárt csak e körön kivül keresi a szökevényt, és amint
15
egyenes irányban visszafelé futó nyomát megtalálja, mely csak- hamar belevág az eredeti, első futam nyomába, azon a nyomon menten kezdi „kovácsolni" visszafelé, élénken, majd fortissi- mo. A nyúl azonban gyakran már előbb visszaért a vadász
5 elé, aki tudva, hogy bölcs kopója okvetlen visszaforditja a nyulat, nem is távozik messze ennek indulása helyétől és ott várja biztos lövésre a szemeit előre nem is, csak hátra forgató áldozatot. Sokszor az ilyen nyúl már akkor oda ér a vadászhoz, mikor még a kopó messze hátul van és nem is
10 hallani ugatását. Azért az ilyen kopóval vadászva, a vadász ne veszitse el korán türelmét, és figyeljen szakadatlan és épen akkor legjobban, mikor a kopó hangját nem hallja. Mert ilyenkor a nyúl egy kissé előre is tekintget és könnyen észre- veheti a vadászt, ha nem jól takarózott vagy valamely moz-
15 dulattal elárulta magát.
Mivel pedig ritka az ilyen „gondviselésszerü" kopó, jó tudni azt is, hogyan kell eljárni a kevésbbé tökéletes, szeleverdi, nem kitartó hajcsárokkal.
Főszabály ezekkel „rövid fogásra" járni. Ezekkel már „solo"
20 nem igen boldogul az ember. Lehet belőlük kettőt, hármat is kivinni. (Egy rossz kopót egy jóval soha, mert az előbbi kon- fundálja az utóbbit; de két egyformán rosszat lehet együtt használni.) A vadász a széles vonalon (Linea) kocsi- vagy vasu- ton leselkedik. Kerülőjét beküldi a kutyákkal a sürübe. Föl-
25 tétele a sikernek, hogy a vadász jól kombináljon, és tudja, hogy valamely ponton fölvert nyúl merre szalad, ha a kopó hajtja? Gondolkozó vadász egy-évi tartózkodás után ugy ki- ismeri erdejét, hogy többnyire eltalálja, hol keUjen neki
megállni, s a fölhajtott nyúl mindig oly egyenest tart feléje,
30 mintha csak zsinóron huznák. A kerülő ne járjon mélyebben a sürűben, mint körülbelül 100-200 lépésnyire a vadásztól.
A tudatlanabb kopó még szodébban, dühösebben csahol, s kivált ha előtte ugrik a nyúl, olyan jajgatást visz végbe, hogy majd fölveszi az erdőt. Jobban haragszik rá, mert sok-
35 szor eltéveszti, mint az oly „consommé" vén mester, mely tudja, hogy az általa fölvert vad nem menekszik előle, s ok- vetlen gazdája puskacsöve elé kerül, aki szintén érti magát, és ritkán szokott kegyelmezni. Biztos benne, hogy rövid idő mulva fölnyalja annak a bocskortolvajnak a vérét, s kivált
40 ha nyár van, még a beleit is megkapja. (Régi vadászmese sze- rint ugyanis minden kutya azért haragszik a nyulra, mert
a nyúl hallatlan perfid módon szedte rá, és lopta el a kutya bocskorát. Tudniillik hajdan eredetileg a nyúl járt mezítláb, s a kutyák talpa volt szőrös. Ekkor ők jó barátságban éltek egymással. Egy nyári meleg napon együtt heverészve a kutya
5 levetette bocskorát és ugy komótizált. A nyúl próbára fölhuz- kodta a bocskorokat és ugrándozva vígan benne - kérte ku- tya barátját, adná neki azokat, hiszen neki arra, az erdőtüskén
bokrán át járva, nagyobb szüksége van. A kutya nem akarta adni, ekkor a nyúl - uccu neki, elfut, ahogy tud, utána
10 a kutya, tolvajt kiáltva - de bizony nem bírta utólérni, és a bocskor maig is a nyúl birtokában van, a kutya pedig me- zítláb maradt.)
A fiatal tüzes kopó jajgatásától megriadt nyúl mint a ki-
lőtt golyó repül át a széles váluton, és ilyenkor, kivált ke-
15 resztben, jóizii lövés esik rá. Hevederen találtan, féloldalra fordulva, öt hat ölnyire is csuszik tova a friss porhavon, mig megállapodik. „No ez a puskaszót se hallotta!" mondja rá nevetve a vadász, és nagyobb öröme telik benne, mint némely pirosszék-vadásznak egy miniszterbuktatásban.
20 A róka, a vadász „vetélytársa", már mint ragadozó is, rang- jához illőn kevésbbé ijedős és máskint jár a kopó előtt.
Tapasztalt vadász észre is veszi <'Sakhamar különféle jelek-
ből, hogy Ravaszdi ur sompolyog a kutyája előtt és ehhez ké:rest választja taktikáját, hogy megtréfálja a „nemzetes"urat.
25 Ű kigyelme ugyanis nem keresi a nyilt helyeket, a tisztá- sokat, széles utakat, marhacsapásokat, mint a nyúl, akinek ebbeli fogását már magam is hajlandó vagyok természetadta ösztönszerü számítás indokára vezetni vissza. A kopó ugyanis a marhacsapáson átiramlott nyúl szimatát könnyen elveszti,
30 kivált nyáron, míg a rókának erősebb bűze levén, ebbeli fogá- sa nem sokat használna neki. Ez erősebb szimatban lehet a megfejtése annak a körülménynek is, hogy minden kopó ki- tartóbban hajtja a rókát, mint a nyulat, elannyira, hogy nyá- ron, mikor a koma bundája nem érdemes a „kibolházásra" -
3s és a vadász nyulat akar lőni, a rókahajtásba valósággal bele- részegedett kopót ugy kell elfogni s kötve elvezetni a róka nyomáról, hogy fölhagyjon vele.
De most épen annak az ideje van, hogy a vadász a jövő télre egy bekesnek valót lőjjön róka-állományából.
40 Most hát a „vörös frakk" -nak nagy szeme van, szinte öreg vad-számba megy.
2 Vajda János Os,zes művei V. 17
Ű inkább furfangjában mint lábában bizik. Rendesen az er-
dő legsűrübb részeiben bujkál, annak is a legközepén, ezeket igyekezzék hát a vadász elállani. És jobban eltakarózni, mint a hanga nyúl elől, mert őkelme néz ám, vizsgálódik előre is,
5 sőt még jobban, mint hátra, mert ő csak neveti, szinte meg- veti a messze maga után hagyott kopót, melynek olykor még háta mögé is kerül, s onnan vigyorog rája. És ő a kopónak csakis hangjától fél, mely elárulja az é:í járását. Marakodásban kifogna két-három kopón is. Ha egyik hátulsó lábát ellövi
10 a vadász s a kopók beérik, farára ülve, két-három tacskót tisz- teletteljes távolban tud tartani magától egy-egy jól irányzott orr harapással.
De az ólálkodás nem használ; a friss havon nem hagy neki békét még a tudatlanabb kopó sem. Ravaszdi végre is lövésre
15 jön és beadja a kulcsot.
lgy mulat az erdei vadász a decemberi friss havon délelőtti 10 órától délutáni 3-4 óráig. Lassan.ként kezd eszébe jutni, hogy odahaza mi várja? Kerülője, s ő maga is kezd roskadozni az ejtett zsákmány sulya alatt. Kolbászok, májasok és véres
20 hurkák vonzó illatát orrontja érzéki képzelme.
Az égen szürke felhők sorakoznak, mint ütközetre siető egyes katona-dandárok. A kék nyilások bezárulnak, az égbolt egy ólomkoporsó-födél. Lengedez, szálldogál alá a hó, „a holt föld téli szemfedője". A vadász leereszti a sárkányt, vállára
25 veti fegyverét, és re bene aut quasi bene gesta haza indul - pipaszóval, élénk beszélgetésben a nap elmult élményei fölött, de egyelőre csak ugy az öregéből bánva el azokkal; az érde- kesb mozamok, részletek előadása marad akkorra, ha majd már a rájuk várakozó disznótoros ebédnek legalább is a felén
30 tullesznek, amikor a most oly fokozódó impetussal rezonirozó étvágy már némileg lecsillapitva, az első éh el lesz verve.
Csakugyan, mire haza érnek, már teritett asztalt találnak.
Lerakosznak. Egy félórát pihennek, mert nagy járás után nem jó mindjárt asztalhoz ülni. Egy jó félóra mulva aztán, körül-
35 belül esti 5 óra tájt, a vadászok gyom.rában ugy elsivalkodik az étvágy, mint a kölyök-kopó, mikor először életében ugrik el a nyúl az orra előtt
Az egész ház népe a legderültebb hangulatban. Hja, ilyen nap nem sok van az esztendőben. A jó emberek asztalhoz ül-
40 nek, kezdődik a disznótoros ebéd, s tart esti 5 órától meghatá- rozatlan időig, - olykor éjfélig, néha reggelig. Meghatároz- 18
hatlan az ételek száma is, noha az elsőtől az utolsóig mind abból a nemes (husu) állatból való, melynek a szakács egyetlen izét, porcikáját sem kénytelen elvetni.
Van belőle leves, van főtt hus ecetes tormával, tetézet a töl-
5 tött káposztán, van sült ecetes uborkával és zellerrel, amire még az elmaradhatlan mákos rétes, pogácsa és egyéb bor- korcsolya következik. Igy élnek azok a szegény együgyü falusi emberek ott a vidéken, puszták közepén és vadonerdők szé- lein !
2"' 19
VADÁSZAT SZEPTEMBERBEN
Ez az igazi! Ez a hónap fizet legjobban. Voltakép ennek csak az első fele, mikor még a fürjek is itt vannak - ámbár azonnal meg kell jegyeznem, hogy vannak évek és vidékek, amelyeken
5 már e hó első felében elköltöznek. Nevezetesen ez idén, szep- tember 6-ka táján Szabadka határán vadászván, nagy csodál- kozásomra egyetlen fürjet sem láttam, s szives házi gazdám, a jeles vadász, Miloszavlyevics Milán (akiben nb. a szerb hang- zásu név teszi előttem még sokkal becsesebbé a lelkes magyar
10 hazafit és áldozatkész irodalombarátot) azt állította, hogy a fürjek már valóban elköUöztek. Pedig a hőség épen valósággal afrikai volt. Mert ilyen az én kedves hazám. Ez a kerek föld teljes tökéletes diminutivuma. Amint hogy itt minden együtt van nemcsak terményekből, de még az égalji változatosságból
i;; is. Télen szibériai hideg, nyáron földövi hőség. Tudni kell, hogy a budapesti meleg ehhöz képest-tátrafüredi üdítő gyógylevegő.
De hát voltaképpen így volt helyén. Hisz épen ez volt a va- dászivad normalis levegője.
Mert hogy már a vadászatra térjek, a fogoly- és fürjvadászat
20 törvénye az, hogy ennek legalkalmasabb ideje a nyári nap legforróbb közepe. Minden egyéb vadnemre nézve a vadászat annyiban hasonlít a hadviseléshöz, hogy a vadásznak is, mint a katonának, korán kell kelnie. Aurora nemcsak a muzsáknak és Marsnak, de Dianának is legjobb barátja.
Oh édes hajnali álma az arany ifjuságnak ! Hányszor dula- kodtak keblemben a vakáció augusztusi reggelein Morfeus és Diana, amaz lidércszerű ölelgetéseivel, emez csábos kacsintá- saival, kecsegtetéseivel; mialatt kedélyes áldott öregem (apám) egyik lábam hüvelykujját szorongatta, mondogatván halkan,
30 óvatosan: csülökre legény ! Az óvatosság tudniillik - hogy már egybe mindent elmondjak, a házi- és kiváltképen fehér né- pet illette, hogy azok föl ne ébredjenek, és valami kellemetlen pörpatvar meg ne rontsa a vidám hangulatot, ami szintén egyik föltétele a szerencsének.
Egy tündöklő augusztusi reggelen az erdős hegyek ormán üdvözölni a pirkadó hajnalt; a még szenderegni látszó vadon
szűzies csöndjében, szent félhomályában; onnan nézni le a még ködlepelben szunnyadó falvakra, melyek tornyainak kereszt- s jein a kelő nap első csókja gyulad el - azután szivdobogva les- ni, mint válik a rengeteg egyszerre megcsendülő óriás zongorá- vá, midőn a vezetékeikről elbocsájtott és magukat golyóként a sűrűbe lövő kopók mérgesen tüzes nyiffanásai fölverik a va- dat és majd fölveszik hangjaikkal az erdőt is - oh ez kétség-
10 kívül a legköltészetteljesebb neme a vadász-élvezetnek, mert a festői, drámai, zenei elemeket ittasitó összhangban egyesíti egymással. De hát erről talán majd még később, hiszen ennek ivadja még tart, benyulik a zuzmarás télbe, mig a vizslászat napjai, mely ugy aránylik amahhoz, mint a csatártűz az ágyu-
1; harchoz - már megszámlálvák, mert mint mondók, már el- költöznek a gyakori lövés esélyeivel kináló fürjek - a fog- lyok pedig innen-onnan nem várnak - tehát föl a könnyed homokfutóra (Sandlaufer), melybe ezuttal két szép szürke van fogva, természetesen olyan, hogy bár egy, a vadász előtt rossz
20 omenül megjelenő, hátán rengeteg babpetrencével tipegő vén asszony láttára nagyot szökkennek félre, de a füleik mögött sivitó göbecsnek, puskadurranásnak oda se néznek.
Hanem a bögöly! a bögöly - égaljunk rettenetes moszki- tója - ezeket már nem lehet megszokniok. V adászterületünk
25 egy hol ritkásabb, hol sürűbb, nyires, akácos, néhott ingová- nyos liget-láncolat, melyből rajként rohannak elő és vérzik pirosra a mezei állatok nyakait. Mert hát ezt igy kívánja meg a valódi uri vadászat tprvénye, hogy a fogat a társaságot lő
távolra kísérje, az inas a lőtt nyulakat fölszedje, hiszen mind-
30 amellett is megesik, hogy olykor mégis kénytelenek vagyunk egy-egy anyányi süldőt a tarisznyánkra venni és a rekkenő
hőségben órahosszant cipelni. Példának okáért:
A fővárosból azért, hogy egypár kedves fekete szemnek
„gyors" szállitmányként (lucus a non lucendo) a „haut gout"
:is tetőpontjáig jutott küldeménnyel pillanatnyi jux-ot csinál- jon, harminc mértföldnyire utazó kéjkiránduló vadász 99 ok- nál fogva nem viszi magával saját vizsláját; egy az, mert nincs; más az, hogy a vasuti „szelet"-ben (coupé?) vinni nem lehet, - ergo szives házi gazdája két vizslája közül az egyiket
40 kellene igénybe vennie, csakhogy az a kis baj van, hogy ennek olyan igen megátalkodott albán természete van, miszerint hű-
21
ségét sem a vendég édesgetése, sem gazdája verése nem kapa- citálhatja arra, hogy magát az idegen szomszéd szolgálatába önként, bár ideiglenesen is, annektálja.
Ergo ... mi következik ebből? Az, hogy mindkét kutya
;; a házigazda előtt keres; az mindjárt az első órában leterit két nyulat, mig a vendég nyeli a tantalusi száraz kortyokat .
Pedig a szives házigazda ugyancsak mindent elkövet. Az iga- zi vadász tudja, mit tesz az, minémü fölmagasztosulása az önző emberi kebelnek, ha a vadászgazda csupa vendégszeretetből 10 oda kiáltja társát, mikor a vizslája állja a nyulat, hogy lőjje meg ő, és ez a gazda, akiről itt szó van, valóban olyan eszményi vendéglátó egyéniség, hogy ezt kétszer is megcselekszi, de mire a fővárosi társ közeledik, a bögölyöktől kinzott, ébren tartott nyúl elugrik, és megint csak a gazda kénytelen azt eltörülni
15 Már tiz óra van, s előleges terv szerint a nagy hőség miatt ez
időre volt szabva a hazamenetel.
A nap tűzgolyója tizszer akkorának látszik az égbolton, mint egyébkor. Mintha csak féltékeny lett volna arra a két fe- kete szemre ott a fővárosban, és megfogadta volna, hogy csak
20 azért is, majd meglátja, ő-e vagy azok hatalmasabbak? Nyil- ván el akarja pörzsölni a világot. A falevelek láthatólag fony- nyadnak.
De a megátalkodott vendég nem tágit . érzi, hogy isten csodája mégis legnagyobb ama két fekete szemben. A házi gaz-
25 da érthető célzattal kérdezgeti, hogy nem fáradt-e még el? - de a kérdés rosszul van választva, mert a szerelmes ember tet- teti magát, mintha ebben kihivást látna férfiereje bebizonyi- tására, és azt feleli, hogy addig haza nem megy, mig egy süldőt
ő is föl nem henterit - vagy legalább két foglyot. - A hely-
30 zet végzetes; a házi gazda óráját nézi, mint Wellington Waterloonál, és mondogatja magában: Blücher - azaz hogy:
a nyúl vagy az éj!
Egy fogoly falka esélydúsabb élénkséget hozhatna a mulat- ságba, de fogoly, mint ez idén országszerte, még itt, e vad
35 Kanaánban is kevés van, és most épen van jó dolguk ezeknek is, hogy nem kelnek . . Bejárva már háromezer hold és még nem rebbent föl egyetlen falka. A vén nyulak pedig - a bö- göly és kullancs miatt - épen nem várnak. Százötven lépés-
nyiről viszik el az irhát.
40 A szeretetreméltó házi gazda - igazi nagy úr, aminők most már tán csak Szabadkán vannak a középbirtokos osztály- 22
ban - most más oldalról tesz kisérletet. Mert nagy hatalom a vadászszenvedély, de a gyomor, köztudomásulag, épen va- dászat alatt válik rendesen döntő hatalommá. Egy pár szép magas nyárfa tömör árnyéka hivogatólag int, az inas előszedi s Gasterea és Bachus hódító ajándékait, egy hideg sült kacsa és olyan karlovici piros bor alakjában, aminő csak a szegény ,,papok'' vagy tán csakis magának a karlovici érseknek feje- delmi asztalán szokott pompázni.
De mind hasztalan. Hiszen ez csak növelte a fáradhatlan
10 városi puskás járó képességét. Tizenegy óra tájon ujra fölkere- kednek. A rendező néz nyugatra keletre; amoda egy sűrűbb akácos, ott megszorul az a kis szellő is, mely a szerelmes ember Deus ex machina-jaként eddig lengedezett, hogy őt kitartásá- ban segítse, - de mindegy; az a sötétlő berek ott a házi gazda
1;; tíz ezer hold vadászterületének vadkamarája, ott nem egyszer esett meg rajta, hogy rá hágott a nyulra - ez a mentsvár - oda hát, hamar oda!
Itt végre ütött a megváltás órája. Az egyik vizsla gyönyörü- en áll. Ide, ide! - szólítja társát a tulajdonos.
20 A terület nem épen előnyös. A fű magas, a fák is sűrűek.
De a süldő kitartott. A vendég oda ér és a nyúl alig öt lépés- nyiről ugrik el. De alig is volt másik tíz a lövésre. És még ez sem a sovár idegen felé szalad, de aki mindamellett rásüti fegyverét. Utána kis vártatva a gazda.
25 Megvan, megvan ! A vizsla már nyeggeti és hozza.
De bezzeg ki lőtte? Vizsgálják a lövést, ez épen farban rnn, és a körűlmény ugyan az előbb lövőre vall, akinek épen háttal volt a vad; de ~z mégis kételkedik, mert ugymond, a lövés után nem látta a nyulat.
30 De a másik elrémül, és égre-földre esküszik, hogy a nyulat már nem is látta, mikor rásütötte fegyverét, azaz hogy látta, amint épen fölbukfencelt, de már elnyomta a ravaszt, - tap- sol, éljenez, üdvözli barátját, hogy milyen szép lövést tett - _ ~s szerepét oly jól adja, hogy a városi vendég utóbb már maga
30 is hinni hajlandó a kedvezőbbet, és elfogadja a ráruházott
dicsőséget.
Hanem a sors már ugy rendelte, hogy drágán meg is szol- gáljon érte !
A kocsit nem látják, mert az künn van valahol az erdőszélen.
'0 A süldő legalább is márciusi, vagyis anyányi. Sulya lehet 6-7 font, a lég hőmérséke 48
+
Reaumur. Egy Szabadkát -23
egy kocsiért! (Hisz ez is egy ország, mert határa 17 D mér- föld!)
De a kocsi nincs láttávolban. A nyulat a vendég kénytelen tarisznyájába gyűrni. Ruháját bevérzi. Semmi, semmi! Ah,
5 hisz ezek dicsteljes foltok ! . .
És hát ha még lesz itt több is hamarjában? A zsákmánnyal nyakában egy jó órát jár még, mire az erdőből kiötlenek és a szabadító fogat előáll.
Tantae molis erat !
1o De csak hogy végre megvan.
Dél van, a város még egy órányira. A szél megállt, de csinál az a két szürke sárkány, mert ugy rohan, mintha nem is homokban, de olaszországi parketes uton haladnának.
Menet még megállanak a házi gazda nagy terjedelmü szőlője
15 mellett, ahol a tátrafüredihez hasonló jelességü forráskutból jót isznak, és a vendég megszemléli a híres szercsika almafákat, melyek gyümölcséről azt az adatot hallja, hogy azok ára néha darabonkint 10-20 krajcárra szökik helyben is. Nem rég esett, hogy a szabadkai vendéglős egy bécsi bárónak, mi-
20 vel az évben rossz termés volt belőle, ezer darabot háromszáz forintért adott el.
Egyátalán ez talán a legáldottabb határ az áldott földü Ma- gyarországon. Itt még meg van a régi dúsgazdag magyar Kanaán. A vendég tapasztalja ezt a fejedelmi asztalnál, áhol
25 az ebéd végén lelkes toasztját azzal zárja be: Extra Szabad- kam non est vita, et si est vita, non est ita !
24
OROSZLÁNVADÁSZAT
(Humbug nélkül)
Igen is, humbug nélkül.
Mert lehet ugyan valamely rndászkaland érdekes és ér-
5 demes a meghallgatásra egy kis humbuggal is, ha az vagy igen elmésen humoros és nevettető, s ekként mintegy a vadászok- nál szokásos sulyokelvetést parodizálván, nem is tart igényt arra, hogy komolyan vegyük; Yagy ha a humbug oly ügyesen van gondolva, hogy azt gondolhatjuk rá, si non e vero, e ben
10 trováto.
Hisz a regényrfü is tudjuk, hogy költött história, de azért élvezettel olvassuk, ha meséje, fei;izitő volta mellett a valószinü- ség szinezetével hir.
Tehát jó a jó vadászme8e ügyes humbuggal is, és nem azért
15 vagyunk oly nagyra a humbug - vagy magyarán hűhó - nél- küliséggel, mintha báró Demanx fölül mulhatlanul szellemes hazugságaitól a halhatatlanságra való jogosultságot meg akar- nók tagadni: hanem egyszerűen csak azért, mert amióta Gérard babérai az európai becsvágyasb Nimródokat nem hagyják
20 aludni, hát azóta ugy terem a különféle sport-lapok hasábjain az oroszlán és tigris (humbug) vadász, mint a gomba, és már most, ama természeti törvénynél fogYa, mely szerint az egyféle ételt, még ha fogoly is, megunja az ember, hát már most a sok füllentés, nagyitás és illetőleg a - fáramászás elhallgatása
25 után végre az oly oroszlánvadászkaland az érdekesebb, amely- nek előadásánál az illető - őszintén bevallja, hogy ő bizony nem ment ki egyedül, társtalan, órányi távolra emberi laktól, a vadon rengetegbe lesni sötét éjjelen az állatkirályra, hanem bevallja filozófi szerénységgel, hogy ő bizony célszerűnek látta
30 egy előbb jól megvizsgált fa tetejébe kuporodni, és onnan nézni végig, hogyan viaskodik háromszáz néger rabszolga az orosz- lá?nal és hogyan esik el ebből a tömegből ötven darab ember, nug a sörénykoronás állatfejedelmet elejteniök sikerült.
3• „ Otven ember! Az egész előadásban csakis ez. az, a mi előt
a tunk egy kissé tulzottnak tetszik. Mintha csakugyan okvetlen 25
muszáj volna valami nagyot mondania annak, aki valami vadászkalandot elbeszél.
Mert ime egyfelől a Gérard-féle aufschneiderek, akik egy- maguk állanak ki éji lesbe, és elejtenek nehány év alatt 30-40 s oroszlánt, anélkül, hogy az fölfalta volna őket. Itt meg há-
romszáz ember megy fényes nappal az oroszlán fekhelyéhöz, és elesik több ötvennél és számosan megsebesülnek, mig a ret- tenetes vadállat elesik.
Hol itt a nagyobb valószinüség?
10 Szerintünk mégis csak mindenesetre ez utóbbinál. Mert hi- szen az ötven halott csakis azért tetszik előttünk soknak, mert dicsekvő hűhós vadászok leírásaiban hozzászoktunk az oroszlán elejtését sokkal kOnnyebb dolognak tartani, mint ami-
nő az valóban.
15 Igazi vadászember tudja azt, hogy ha a legjobb lövő nyúl- vagy rókalesre jár, mig 30-40 darabot elejt, legalább kilenc- tizet elhibáz, mert a vad nem mindig jön lövésre, sokszor egyátalán lehetlen azt eltalálni.
Pedig ugy-e bár, a nyúl- és oroszlánles között csak van egy
20 kis különbség?
Csak másként doboghat az embernek szive, ha még oly hős is, mikor oroszlánt és nem nyulat lát maga előtt?
Már pedig csak egyszer hibázza el az ember az oroszlánt,
illetőleg: ha meglövi is, de nem ugy, hogy rögtön szörnyet hal-
25 jon, mintha ménykő ütötte volna meg: hát a magányos va- dásznak legfölebb a csizmája és a puskája marad a leshelyen,
ő maga onnan soha többé vissza nem tér, hogy elmesélje vitéz kalandjait.
A medve mozdulatai nehézkesek és nem oly villámszerüek
30 mint az oroszláné, melynek szökemeit a szem nem is kisérheti rendkivüli sebességük miatt. A medve két lábra áll és mint- egy kinálja mellét a vadásznak. Amellett ostoba is, mert csata esetén sokáig vesződik egy-egy vadásszal. Mig az oroszlánnak az a cudar szokása van, hogy ha egy állatcsordára vagy egész
35 csapat emberre bukkan, hát nem vesződik egy-egy darab ellen- séggel sokáig, csak épen egy-egy tized másodpercig; egyikről a másikra ugrik, egy szempillanatban farkával, karmával, fo- gaival négy-öt embert sebez meg halálosan; ekként hát nem épen lehetlen, hogy ha a lomha medve is olykor 7-8 vadászt
40 tesz harcképtelenné míg elesik, az oroszlán ötször-hatszor- annyi embert lemészárol, ha kivált mint az alábbi esetben, ez 26
a csoport ember nem szaladt széllyel, mint az ijedt nyáj, mert ne,m volt neki sz<ibad, mig csak a hatalmas ellenfelet legyőznie nem sikerült.
Verneuilnek hivják azt a becsületes tudóst, aki francia lété- s re nem áhítva hősies babérokra, egyszerüen s őszintén ir le
egy ilyen csatát, melynek Amedont király udvarában időzte alatt tanuja volt.
A Szenegál partjain, a brakna négerek országában történt.
Amedont király hívta meg a francia tudóst a vadászmulat-
10 ságra, s megkinálta őt fegyverekkel s a vadászatban való rész- véttel is, de a mi bölcs franciánk szépen megköszönte, s az oroszlán fekhelyéhöz illő távolban kinézett magának egy haj- lós fiatal fát, mely az ő testét igen, de már az oroszlánt nem bírta. volna meg; ekként biztos menhelyül szolgálhata számára, is ahonnan mint egy vad páholyból, érdekkel, aggodalom nélkül
nézhette végig a rémületes harcot.
Amedont király is olyan Csetevájó szőrű zsarnok, egy alatt- valója élete annyi sem előtte, mint egy csibéé.
Kiparancsolt a hajszra háromszáz embert, szagajokkal és
20 buzogányféle fegyverekkel. (A szagaj egy kicsiny, vékony ha- jitó dárda, melynek, mint öldöklő fegyvernek, hatása a nyilé- hoz hasonló.)
Előttevaló nap érkezett hozzá a jelentés, hogy emberei egy magányosan álló cserjében oroszlánt fedeztek föl, mely nagy
25 pusztitást vitt végbe a környékbeli marhaállományban.
„Ez jó alkalom rád nézve, tuhab (így nevezik ott a fehér embert), - a bőrét majd elviheted apádnak", mondá kegye- sen a fekete király Ver:oeuilnek.
A mintegy háromszáz emberből álló hadcsapat közel érvén
30 a cserjéhöz, kört képezve haladt a rettenetes fekhely felé, min- dig összébb szorulva, ugy, hogy midőn egészen körülfogták, már alig öt-hat méternyi távolban állottak attól. Egész idáig csöndben haladtak, de itt aztán adott jelre egyszerre nagy lár- mát ütöttek.
3;; Az oroszlán azonban még ekkor sem mutatta magát, és csak akkor szökkent föl, midőn az egyik ember szagaját hajította a bokorba.
Első kisérlete volt, hogy át akart ugorni a széles bástyát képező embercsoport fölött, de ez nem sikerült neki, s vissza-
40 tért jól megszurkáltan az üresen maradt kis kör közepére, mintegy kipihenni magát.
27
Itt aztán sűrüen hullott feléje a szagáj, és midőn ezek egyike a lapockáján jó mélyre behatolt, ekkor kezdte meg igazán az elkeseredett élethalál-harcot. Egy pillanatig ugy tetszett, mint- ha semmi sem állhatna neki ellent, egy-egy ugrása egész utcát s vágott az embertömegben, de amely gyorsan bebezárult fölötte, ujabb tömegek kerülvén az ürült nyomokba. Orditása oly
rettentő volt, hogy tulrecsegte a haldoklók jajgatását és a küz-
dők lármáját, mellyel egymást bátoritották. A mi tudósunk már kezdte bánni, hogy bár a néző szerepre is vállalkozott.
10 Európai szemének csodálatos volt az a határtalan fegyelem, mely e rabszolga-tömeget e harcban összetartotta. És már- már attól tartott, hogy ha még vagy ötven ember elesik, a töb- bi megfutamodik és ő egyedű! marad. De mindenki tudta, hogy megfutamodni még biztosabb halál -- Amedont itélete u folytán, tehát csak annál elkeseredettebben viaskodtak, mig
Yégre egy dorongütés az oroszlánt leteritette.
Mindez nagyon rövid ideig, alig pár percig tartott, mégis mintegy ötven ember maradt a csatatéren. Verneuil ekkor le- szállt a fáról, és gratulált a győzőknek a diadalhoz, de óva-
20 kotlott sajnálkozását kifejezni az elesett áldozatok fölött, jól tudván, hogy ezért a király megharagudott volna.
Ilyen az oroszlánvadászat a Szenegál partjain.
Ennvi áldozatba kerül az, midőn azt benszülött földiek cse- lekszik·, kik az oroszlán természetét, járását ismerik.
2s Igaz, hogy nem lőporos fegyverrel harcolnak ellene. De Gérard maga irja, hogy a puskás arabok maguk is rendesen huszad-harmincadmagukkal végzik az expediciót, és közülök is nem ritka eset, hogy 8-10 ember esik áldozatul.
Lehet, a mi félénk francia tudósunknak is kettőzött a szeme
30 és az elesettek számát kétszerte, tán háromszorta többnek látta.
De ez még mindig elég arra, hogy „messziről jött ember"
beszédének tartsuk az oly európai vadászok elbeszéléseit, akik azzal dicsekesznek, hogy egymagukban praktizálják az orosz- lán-tigrislest, és pedig sikerrel nem egyszer de husszor, har-
35 mincszor, ami annyi, mintha valaki husszor egymásután nyer- né meg a nagy sorsjátékot.
A dolog magyarázata nem lehet más, mint az, hogy az ille- tó'k elhallgatják, miszerint leshelyeiket ó'k is valamely sudár fa ágain vagy meredek kőszirt lapján válai;iztják, ahová a meg-
40 sebzett oroszlán fölhatolni képtelen.
Nem a bátorságot, de a siker lehetőségét kell kétségbevon-
nunk. Hogy valaki elszánja magát arra, hogy egymaga kiüljön egy sötét vadonban oroszlánt lesni, ez végre nem lehetetlen.
Lehet valaki elszánt mint egy öngyilkos; lehet jó lövő; de aki tudja, hogy a legnyugodtabb vérü, legügyesebb lövőnek is s mily ritkán sikerül lesből éjjel, egy ártalmatlan szarvast is ugy eltalálni, hogy az rögtön összerogyjon; aki meggondolja, hogy az oroszlán szive, agyveleje sem nagyobb célpont, mint egy
südő nyul, és hogy ha első lövésével nem ezt találja, ugy ment- hetlenül veszve van: az igen jól tudja azt is, mit tartson azon
io vadászok meséiről, akik azzal dicsekesznek, hogy magányos - solo vadászataikon sikerült nekik nem egy, de tiz-husz darab oroszlánt vagy tigrist elejteniök.
29
VADÁSZAT
(Az erdő télen; a vadász és a természet. - A magyar ősz. A kultura egyik hőmérője. - A trónörökös vadászata Máramarosban. Rend és rendszer! A fejedelmi személyek kockázata a nagy vadászatokon. -
5 Kopóvadászat. Tervszerü eljárás célszerüsége. - Vadászati törvények.
Tulszigor a betüben, lazaság a végrehajtásban.) Most már szinte kizárólag az erdőn a sor.
Most, mikor az már feketén, komoran mered elénk; mikor a fák, mint a vázak állnak előttünk, vagy mint a hóhér által
10 a bitó előtt levetkőztetett elítélt.
De hiszen a vadászat maga is, bár költői, de épen nem szentimentális; jól van az, hogy a tavasz és nyár pompája alatt a gyilkos vadász, a természet e nagy mészárosa, ki van tiltva az erdőből; s mestersége csak akkor szabadul föl, mikor
15 a természet maga is megkezdi az öldöklés munkáját.
Bekoporsófödelezett égbolt, hervadt levelet arató csípős szél, komor erdő, zord vadász jól összeillenek.
*
Szép hosszu, nyájas ősz - a magyar égaljnak (talán a jel-
20 lemnek is?) - egyik ismeretes sajátsága. A természet ifju- sága, a tavasz, mint a magyar emberé, rendesen oly szilaj, vad, zavaros, hogy többnyire élvezhetlen. Az ősz többnyire mélyen benyulik a télbe, az idén pedig épen kivételesen enyhe,
sőt gyakran ragyogó is, a vadászatra kiválóan kedvező volt.
25 Lehetne akár foglyászni is, ha volna fogoly, nyúl. Ha leg- több vidéken oly kevés nem volna, hogy ami van, meg kell hagyni tenyészállománynak. Nagyon, rendkívül szigoru és hosszu volt a tavalyi tél ! halljuk a mentséget. De hát mért van bőven például Csehországban ?
30 Bocsánatot kérek. Honnan van az, hogy sehol annyit nem panaszkodnak az időjárás ellen, mint nálunk? Hát biz az egy- kissé mindig és mindenütt némi kezdetleges állapot tünete.
Még mindig igen sokat bízunk az elemek szeszélyére. Ke- vésbbé igyekezünk annak hatását mesterséggel, leleménnyel,
35 szorgalommal ellensulyozni. A nyugati kultura vívmányaiból még mindig nem elegendő az, amit elsajátítottunk. A vadápo- lás szabványai még nem átalánosodtak annyira, mint akár
nyugati közel szomszédainknál. A tenyészet előmozditását
hagyjuk legtöbb helyen magára a természetre. Annak pedig az egyik törvénye, hogy a nap egyaránt süt a gyomra és virágra.
És a gyomnak erősebb természete levén, elnyomja a hasz-
5 nosabb növényt. Minél vadonabb valamely vidék, annál több ott a vad, de nem a hasznos, hanem a ragadozó, a duvad.
Mondd meg nekem, mit eszel, és megmondom: ki vagy?
mondja a francia. De igazat mondana akkor is, ha e tételt igy állitaná föl: mondd meg nekem, mily arány van ragadozó és
10 hasznos vadaitok közt, és megmondom, mily fokán áll orszá- gotok a divó mivelődésnek ?
*
És e pontnál önkéntelenül eszembe jut a trónörökös mára- marosi vadászatának emlékezetes eredménytelensége, mely- 1s ről most, a vadászati szünetek közben, kétségkivül sokat be-
szélnek az illetékes körök.
Mikor csak e szándéknak hirét vettem, mindjárt arra gon- doltam: no most itt lenne az alkalom, kedvezőbb véleménvt ébreszteni a trónörökösben annál, amit a fejedelmi vadász egy
20 aldunai vadászatáról kiadott könyvében a magyarországi er-
dészekről nyilvánitott.
Mindabból, ami a trónörökösről eddig nyilvánosságra jutott, arra lehet következtetni, hogy ő fensége, nevelésénél és ama környezetnél fogva, melyben nevekedett, kiválóan nyugotias
25 gondolkozásu. Nem tudhatom, egyátalán van-e valami abban a sejtelemben, mely szer.int a trónörökös kevesebb rokonszen- vet érez irányunkban, mint mi óhajtanók, de ha igen, akkor ennek forrását aligha kereshetjük egyébben, mint ama külön- bözetben, mely a nyuyoti és lceleti szellem sajátságai között fön-
30 forog. Legyen bár vérmérséklet, részben elmaradtabb kultura
~olyománya, de való, hogy a keleti fajokban a rend és rendszer iránt kevesebb a fogékonyság, mint a nyugatiakban. Gondolko- zó szemlélő mindenütt észlelheti ennek nyilvánulásait, ahol _ csak egy német vagy magyar falu lakossága között is össze- aa hasonlitásokat tesz. Rend és rendszer! ez a jelszava a nyugoti
fajnak, amire a szenvtelenebb keleti ember gunyosan szokott mosolyogni és hajlandó azt pedanteriának, kicsinyeskedésnek nevezni. Pedig ennek a rendnek és rendszernek sokszor nagy
hasznát látja az ember.
:n
