K iadásért felel : Sulkowsky Z. " P á tr i a " R=>-T., B udapest — 362215 Felelős kiadó : M agyary I.
fiát |g|
.... ...
„ M ister H a d si“ a h ű u titárs
\
E m b eri cso n tleletek a perui h o m o k p a m p á k o n
B e n n sz ü lö tte k sz á llítjá k á t a g ép et eg y m o csa ra s io ly ó m ed rén . K orea
% , T l>
a u s r P'
l'J.AXISI'EtUO P O L lT in t ' HKl.AS COMl'íMCACIONliS
Egy földkörüli utazás a mai időkben m ár nem jelenti ugyanazt, am it még néhány évtizeddel ezelőtt jelen tett. A m odern technika közleke
dési eszközeinek segítségével egyre többen és többen kerülhetik meg a föld
golyót. Ki hajón és vonaton, ki léghajón vagy repülőgépen. Néha hallunk autom obilos körutakról is. Ez m ár merészebb vállalkozás, am it bizonyít az, hogy nem igen hallunk soha egy-egy ilyen földkörüli expedíció valóban sikeres befejezéséről.
Azonban m otorkerékpárral utazni körül az egész világot, egyetlen a m aga nemében. Az a tény, hogy erre senki sem vállalkozik és hasonló teljesítm ényű u ta t előttünk még soha nem h a jto tta k végre, igazolja a végtelen nehézségeket és a leküzdésre váró nagy akadályokat.
Nyolcesztendős utunkon a küzdelmekből és veszélyekből bőven k iv ettü k részünket. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy még ma is vannak országok, ahol nem találu n k u tak at. Gondoljunk a m agas hegységek szűk ösvényein való á t kelésekre, ahol rövid időn belül a zöld nyárból a fehér léibe ju th a tu n k . Em lékezzünk a dermesztő hidegre és az ennél is elvisel
hetetlenebb hőségre, m ely elől n y ito tt gépünkön nincs védekezés. Majd eső- és hóvihar, jég, mély hó, vagy a még nehezebb víz és a sár nehezíti az utazást. E lh ag y ato tt sivatagokon és pusztaságokon kell áthatolnunk, ahol sok napi já rá sra elhagyunk m agunk m ögött m inden élő lelket és civilizációt. Toljuk és húzzuk m egterhelt m otorunkat a mély hom okban, villáinkon szállítjuk csom agjainkat előre, küzdenünk kell az élelem és a víz szigorúan szűkös beosztásával, rettegnünk egy v áratlan balesettől Ya§y géphibától, mely az elhagyatottság lassú és biztos halálára ítélne,
^ h a la d u n k az egészségtelen tropikus országokon, keresztezzük rettenetes járványok orvosnélküli vészes terü leteit és átu ta z u n k a civilizálatlan vad népek ősi földjein, ahol minden idegen utazó élete állandó bizony
talanságban van. K üzdenünk kell az idegen fajok fehérgyűlöletével, végül védekeznünk nemcsak az erdők hüllői és v adállatjai, hanem a gyakran található b an d iták által okozott veszélyek ellen is. Mindezen kívül nem egy álm atlan éjszakái okoz a m indennapi utazás tetem es költségének súlyos gondja.
MTA
KIK
0 0 004 37061M i i 230i
2
A KÖVETETT ŰTIRÁNY (Cíit ország).
M agyarország, A usztria, Olaszország, Franciaország, Spanyol- ország, Portugália, Marokkó, Algéria, Tuniszia, Líbia, Tripolitánia, E gyiptom , Palesztina, Szíria, ázsiai- és európai-Törükország, Bulgária, R om ánia, Jugoszlávia, Görögország, Szudán, A rábia, India, Ceylon, N yugat-A usztrália, Dél-A usztrália, V iktoria, Tasm ania, New South Wales, Queensland, Celebesz, Jáva, Szum atra, S traits Settlem ents, Maláj Államok (K edah, Perak, Selangor, Negri Sembilan, P*ahang, M alakka, Johore), Sziám, F ran cia Indokina (K okkinkina, Kambodzsa, A nnám , Laosz, Tonkin), K ína, M andzsúria, K orea, Jap án , H aw ai, Északam erikai Egyesült Államok, K anada, Mexikó, K uba, K olum bia, Panam a, E quador, Peru, Csile, A rgentina, U ruguay, B razilia, N agy-B ritannia, Írország, Belgium, Svájc és Németország.
A z Olüji'ák H eg y e J eru zsá lem b en . P a le sz tin a .
UTAZÁSUNK CÉLJA.
Nem élvezet- és kalandvágyból vállalkoztunk erre az utazásra.
Nem áll senki a hátu n k m ögött, m agunk in d u ltu n k el és mindenkitől függetlenül m agunk rendeztük ú tirán y u n k a t. Nem volt útu n k n ak semmi reklám célja, az út befejezésekor sem részesültünk díjazásban. Költségein
ket m indenkor m agunk fedeztük.
Elsősorban tanulm ányi colokból in d u ltu n k el. Elképzelhető, ha valaki az egész világot megismeri, m ennyi új dolgot lá t és mennyi hasznos tap a sz ta la to t szerez. Megvan a rem ényünk, hogy ta p a sz ta la ta in k a t ide
haza értékesíteni fogjuk tudni és ha alkalm as m unkakörben szorgalmas m unkával csak egy egész rövid lépésnyi haladást is sikerül elősegítenünk, meglesz az elégtétel hosszú utazásunkért.
Sok m indenre n y ilt alkalm unk a különböző országokban. Megismer
tü k a világ népeit, szokásaikat, tanulm ány oztuk gazdasági és kulturális fejlődéseiket, sajál m érnöki és m echanikusi szakm ánk terén is gaz
dag tap asz talato k ra te ttü n k szert.
T an u ltu n k nyelveket. H a nem is tökéletesen, de m a m ár tu d u n k beszélni a m agyaron kívül angolul, franciául, ném etül és meg tu d ju k értetn i m agunkat spanyol, olasz és portugál nyelven is.
Második célunk m aga a sport volt. A m ai időkben, ha valaki a sport terén nagyobb teljesítm ényt végez, saját m agán kívül hazájának is szerez elism erést. B árm erre já rtu n k , igyekeztünk a m agyar nevet ism ertebbé tenni. Ism ertettü k M agyarországot még azokon a vidékeken is, ahol nagyon homályos fogalm ak v annak erről a táv o li országról.
Ú jságcikkeket írtu n k , előadásokat ta rto ttu n k és m inden törekvésünk az volt, hogy míg egyrészt számos új b a rá to t szereztünk hazánknak, m ásrészt terjesszük M agyarország háború utáni igazságtalan helyzeté
nek ism eretét.
Irodalmi m űködésünk újságoknak és folyóiratoknak írt számos tudósításban m erül ki. M agyar cikkeken kívül főleg angol, észak- és délam erikai lapokkal álltu n k összeköttetésben. Ezenkívül m ajdnem minden országban kiad tu k ezen kis könyvünkhöz hasonlóan úti tapasz-
11 a T a u ru sz H eg y ség b en . — Á zsiai Törökország.
ta la ta in k a t. A sok érdekes esemény, a feljegyzett sok megfigyelés és fel
vételeink felhasználásával m ost rendezzük sajtó alá egész u tu n k at részletesen ism ertető nagy könyvünket, mely később valószínűleg több nyelven is meg fog jelenni.
V isszatekintve egész utazásunkra te h á t elm ondhatjuk, hogy kitűzö tt céljainkat sikerült elérnünk. Van egy teljesítm ényünk, am it elő ttü n k még mások nem h a jto tta k végre, a világ m inden részén használ
tunk a m agyar ügynek, azonkívül gazdag tap asz talatain k k al, tu dásu nk gyarapodásával és látókörünk kiszélesedésével használtun k saját m agunk
nak és jövőnknek.
A KIADÁSOK.
U tazásunk egyik főgondját az út tetem es kiadásai okozták.^ B ár
milyen egyszerű életm ód m ellett is a hosszú idő, a szükséges hajóu tak , az üzemanyag, ruházkodás, segítségek igénybevétele és m aga a megélhe
tés term észetesen oly rendkívüli nagy kiadásokkal jár, am elynek kis h án y ad ára sem voll elegendő az a rendelkezésünkre álló tőke, amellyel az u ta t elkezdtük. H am arosan m agunknak k ellett megszerezni a szük
séges költségeket. Ezzel az utazás id ő tartam a hosszabbá vált, m unkánk megsokszorosodott, de végül is sikerre v ittü k terv ü n k et.
4
Anyagi bevételünket elsősorban leírásaink, újságcikkeink és a sajtó részére elad o tt felvételeink bizto síto tták . Mindez nem volt elegendő, az ért később m inden országban kiad tu k rövid útleírásunkat kis könyvek a la k já b a n , az ebből eredő bevétel m ár sokat ja v ít helyzetünkön. Még későbben, ahol nyelvism ereteink megengedték, vagy ahol m agyar koló
n iák at találtu n k , v etítettk ép es előadásokat ta rtu n k addigi útjainkról és M agyarországról.
Á ltalában ritk a volt az a hely, ahol ne fogadtak volna a legnagyobb előzékenységgel és ahol ne m éltány olták volna teljesítm ényeinket. Lel
kesen fogadott a nagyközönség, u tu n k a t m egkönnyítették és segítették a hatóságok. K ülönösen meleg fogadtatásban részesültünk a hazájuktól tá v o l élő, messze földekre kivándorolt m agyar véreinktől, míg a színes fajok országaiban term észetesen inkább a fehér kolóniák tag jai segítettek.
A GÉP ÉS A SZERZETT EMLÉKEK.
Mérlegelve a távolságot és a b ejárt u tak minőségét, gépünk telje
sítm ényével a legnagyobb m értékben meg vagyunk elégedve.
K éthengeres H arley-D avidson gépet v álasz to ttu n k az utazásra, amihez egy hatalm as oldalkocsit csatoltunk. B udapesttől B udapestig ezzel a géppel 170.000 kilom étert te ttü n k meg a legkülönbözőbb utakon és ú ttalan vidékeken.
Természetesen hibák előfordultak. De nincs olyan m otor, amivel ezt az u ta t nyolc éven keresztül úgy meg lehetne tenni, hogy az a m otor ne únja meg néha az utazást. Az óriási teherrel hol sivatagi homokon, hol sziklás hegyeken, sárban és vízben, keserves dűlőkön erőlködtünk a folytonos hőm érséklet változásban. A m otor legkisebb részével is tisz tá ban kell lennie annak, aki hasonló útra vállalkozik, m agunkkal kellett vinni a szükséges szerszám okat és alkatrészeket. Az évek folyamán számos alkatrészt ki is cserélünk, különösen az am erikai gyárban kerül gépünk alapos renoválás alá, de mi m agunk is féltő gonddal őriztük m indig hűséges m otorunk egészségét, melynek rosszrafordulása egész u tu n k a t gyakran örökre befejezhette volna.
Sok mindenre van szükség az ilyen utazásnál. H atalm as csomagokat kell a gépen elhelyeznünk, a szükséges ruházaton kívül vinnünk kell könyveket, térképeket, feljegyzéseinket és naplóinkat, sátorozó és lőző felszerelést. A lkatrészeket és szerszám okat a géphez, ásót, csákányt, b a ltá t és fegyvereket a szükséges töltényekkel. Nem hiányzik a 3 ^ 4 tartalék p n eu m atik , míg nagy súlyt képeznek fényképeink és negatívjaink.
R endelkeztünk mozifelvevőgéppel és kis rádióval, a súlyt növelték írógépünk, emlékeink, ponyvák és tak aró k . Maga a gép az oldalkocsival 400 kg nehéz, míg a teljes súly csom agjainkkal, m agunkkal és kutyánkkal együttesen m integy 800 kg.
Em lékeink közölt első helyen áll fényképfelvételgyüjtem ényünk.
A világ minden tá já ró l m integy 2000 felvételt k észítettü nk , m elyek között sok igen érdekes, ritk a tárg y ú felvétel szerepel. Észak-Am erika óta rendelkezünk kis filmfelvevőgéppel is, azóta mozifilmeken is meg
örök ítettü k az út legérdekesebb és kim agasló esem ényeit. Legszebb fel
vételeinket v etítettk ép ek alakjában film jeinkkel e g y ü tt előadásainkon be szoktuk m u tatn i.
Egész utazásunk hiteles bizonyítéka az a könyv, melyei az egyes
országok autom obil clubjai és hatóságai lá tta k el igazolással. A utogram m - gyüjtem ényünkben nagy írók, művészek, m ozisztárok, vezető politikusok, In d ia uralkodó m aharadzsái, elnökök, korm ányzók és más kiválóságok aláírásait g y ű jtö ttü k össze.
E gy m ásik hatalm as album ban az utazásunkról és rólunk szóló újságcikkek sorakoznak időrendi sorrendben. Á ltalában a sajtó m indenütt nagy érdeklődéssel kísérte u tu n k a t és a világ legnagyobb lapjaitól kezdve az exolikus benszülött újságokig m a m ár több , m in t 1200 rip o rto t és újságcikket sikerült összegyűjtenünk.
Sok helyen k ap tu n k , m áshol m agunk szereztünk be egy-egy országra jellemző apróbb em léktárgyakat, am iket időnként a m ár nem szükséges jegyzetekkel és térképekkel eg y ü tt hazaküldtünk. Az ajándékok között legértékesebb egy régi kard a Johore-i szultántól.
Azonban gépünk büszkélkedik a legszebb em lékgyüjtem énnyel.
Minden ország A utom obilista Clubjától sikerült m egkapnunk a jelvényét.
Ilyen jelvényeket tudvalévőén m indenhol csak az illető egyesület tagjai kaphatnak. Hogy mi mégis kaptu n k , ez teljes m értékben való elismerése volt az autom obilizm us terén k ivívott kivételes teljesítm ényünknek.
Sok esetben a gyűlési h atáro zat tiszteletbeli tagokul is választott.
Ez a gyűjtem ény, bárhol is jelenünk meg, azonnal a figyelem központjába kerül és büszkén állíth a tju k , hogy a mai napon m integy 260 darabból álló, az öt világrész 68 országából származó jelvénygyüjtem é- nyünk vetélytárs nélkül áll az egész világon.
Oldalkocsink m ásik emléke k ét leopárdbőr, m ellyel egy sikeres brazíliai vadászat után h u za ttu k be a párnázatot.
*
Most pedig az aláb b iak b an szaladjunk végig a világon. Lehetetlen itt hosszú u tu n k a t részletesen ism ertetnünk, csupán a legfontosabb eseményekre terjeszkedhetünk ki. M integy ízelítőt ak aru n k adni tap asz
talatain k b ó l és benyom ásainkból, ú tu n k részletes tárg y alása a rövidesen megjelenő m űvünk feladata lesz. Ok nélkül nem akaru n k egy országot vagy népet ?em dicsérni, m ind enütt n y ito tt szemmel já rtu n k és írásaink
ban szigorú tárgyilagosságra törekszünk.
Hűséges „ H a d s i“ k u ty án k k al hárm an ind u ltu n k el az ú tra. Kölyök volt és o tt n ő tt fel a n ap o n ta helyét változtató m otorbiciklin. Mint minden buzgó m oham edánus, ki elzarándokolt a szent Mekka városába, a mi négylábú tá rsu n k is m egkapta a „ H a d si“ nevet. Sajnos, m ikor m ár kifejlődött, meg k ellett válnunk tőle. Á ldozata lett a forró klím ának, belepusztult az indiai rettenetes hőségbe és M adras városában k etten m aradtunk.
Az Egyesült Á llam okban egy honfitársunk új, fiatal farkaskutyával ajándékozott meg, mely végigjárta velünk Észak- és D él-A m erikát, végül szintén elérte B udapestet. Mindenre m eg tan íto ttu k , am it egy kutya elsajátítani képes, őrizte a bárhol o tth ag y o tt gépet és őrzött minket, ha a szabadban éjszakáztunk. Okosságát mindenfelé bám ulták, fényképe szám talan lapban megjelent, részünkre pedig szinte nélkülöz
hetetlenül hasznos szolgálatokat teljesített. Elődjére és szárm azására való tek in tettel, büszkén viseli a „M ister H ad si“ nevet.
Az útvonalat úgy állíto ttu k össze, hogy felölelje m indazt a, vidéket, országot és várost, melyek m eglátogatását érdekesnek ta rto ttu k . Sport
6
szem pontból pedig b elevettük a nehéz sivatagi u ta k a t és néhány ism eret
len vidéket úgy, hogy m indenütt, ahol lehetséges, szárazföldön u taz
hassunk a m inim álisra csökkenteti tengeri u tak helyett.
Ez az ú tirán y nem leh ete tt egy egyenes vonal. Azonkívül, hogy néha hatalm as kerülőkre kényszerültünk (m int pl. Kis-Ázsia u tán vissza a B alkánra, m ikor az afganisztáni forradalm ak m iatt nem k a p tu n k á tu ta z á sra engedélyt), az egyes országokban a fontosabb helyeket m ind felkerestük, még ha nagy vargabetűket is kellett leírnunk. E zé rt van az, hogy b á r a Föld kerülete 40.000 km, mi csupán a szárazföldön 170.000 km -t te ttü n k meg hazáig.
AZ ELINDULÁS.
1928. Melegen süt az augusztusi nap, m ikor néhány b arátu n k összegyűl, hogy lássa, m iképpen vágunk neki három kerekű vaslovunkon a nagy világ országútjainak. A siker nagyon bizonytalan, azért kerülünk minden nyilvánosságot, az A utom obil Clubon kívül senki sem szerez tu d o m ást terveinkről. A kedv azonban nagy, az elhatározás erős, a m otor berregni kezd, k ét fiú és egy k u ty a hosszú ú tra kél.
Az európai országok egym ásután m aradnak el, az ú t kellemes, különösen Olasz- és Spanyolországban. A G ibráltári szoroson keresztül érjük el m ásodik világrészünket, A frikát.
VÉGIG AFRIKÁN.
Minden új szemünknek. Arabok, pálm aerdők, kókusz és datolya, hozzá az erősen égető nap. Lem együnk a Nagy-Atlaszig, a Szahara kapu jáig és mivel még mindig nem tanácsos idegeneknek erre utazgatni, fehér fejkendőkkel araboknak m aszkírozzuk m agunkat.
M ajd hosszú, fáradságos ú t következik. K eletnek fordulunk és végigm otorozunk Észak-Afrikán. Sidi-B el-A bbesben az idegenlégiós lak tan y á b an a m agyar fiúk között felfedezzük a hírhedt cinkotai Kiss B élát, akinek sorsáról eddig senki sem tu d o tt.
Dél-Tuniszban kap ju k az ízelítőt a sivatagi utazásból. Sfax és Gabes k özött kezdjük az akkor még részünkre új harcot a hom okkal. Elér a hom okfúvás is, a finom, ködszerű homokfelhő ellen nincs védekezés, 24 órát kell vesztegelnünk.
A Líbiai sivatag következik. T ripolit m ár csak külön kormányzó- sági engedéllyel hagyhatjuk el a Benghasi felé vezető bizonytalan útra.
C sakham ar csupán eget és hom okot láth atu n k . Im iit-am ott krétás m aradványai tű n n ek fel egy-egy szegény tevének, vagy ki tudja, egy szerencsétlenül já rt utazónak. Szigorú figyelm eztetőjel, a csontok és keselyük em lékeztetnek a sorsra, ha fel kellene adnunk a k itartást.
Sokkal kellemesebb volt a téli E gyiptom . Megmasszuk a piram isokat és m egcsodáljuk T utankham en kincseit. K övezett u ta t nem találunk, de a föld síma, m int az aszfalt, a csatornák vízéből folytonosan öntözik-
Az arab o k at m egszerettük. Nemes, békés nép, szeretik hazájukat, im ádják a függetlenséget. Az asszonyokkal még régi m ódjukon bánnak.
Nem egyszer lá ttu k , hogyan utazik szam árháton pipázva az arab férj, felesége szaporán lépeget m ellette, fején nagy teherrel és h átán a gyermekével.
KIS-ÁZSIA ÚTJAIN.
A Mózesről nevezetes Színai félsziget n y ú jto tta legrosszabb sivatagi u tu n k at. A szám talan hom okhegyen hullám okat fúj a szél, szinte égnek állt a hajunk, m ikor m egláttuk, merre is kell keresztülhatolnunk. N agy
mennyiségű vizet is kell m agunkkal vinnünk, m ert vázlatainkban hiába volt víz jelölve, csak k iszáradt gödrök voltak a helyén.
A mély hom okban utazásunk lelassul. Hol to lnunk kell a gépet, hol csom agjainkat szállítjuk gyalog előre a nehezebb részeken. Volt napunk, m ikor örültünk, ha 10— 15 kilom étert tu d tu n k m egtenni. Idegtépő a végtelen m agány, a hom ok felkavarja az érzéseket, ak a ratlan u l is mindig rosszra gondolunk. K itart-e a gép, elég lesz-e a víz és az élelem ?
Éjjel lehűl a levegő. Szinte fázunk, a meleg hom okban készítjük el
A n n a m ita fa lu F ra n cia In d o k in á b a n .
nyughelyeinket. Az alvást két ellenség zavarja, a kígyó és a skorpió, m indkettő egyform án veszedelmes.
Jóv al később, Indiában, a kígyók ellen ta n u ltu n k egy m ódszert.
Az indusok azt m ondják, hogy a kígyó sohasem mászik az ú tjáb an ta lá lt kötél felett keresztül. Mi nem h ittü k , de alkalm aztuk a módszert, tu d v án , hogy a naív bennszülötteknek sokszor nagyszerű megfigyeléseik vannak.
Azóta sátru n k a t k ö rü lv ettü k egy kötéllel és m ióta kígyós vidékeken ezt a m ódszert alkalm aztuk, sohasem jö tt kígyó a sátorba. Ma sem tu d ju k , a kötél, vagy a véletlen volt-e az ok, ha olvasóim meg ak a rják próbálni, nem g a ra n tá lh a tju k a dolgot. K ülönben is, ki tu d ja , nem bátrabbak-e a kígyók itt E urópában ?
Palesztinában jobb viszonyokat talalun k. Elfogy a homok, népesebb a vidék. Valahogyan az a benyom ásunk, az angol nem igyekszik sem a zsidót, sem az arab ot kielégíteni. Ennélfogva a viszályok nem szűnnek és az
angol kénytelen a rend m ia tt szintén bentm aradni és ebből aztán kénytelen h a sz n o t is húzni.
Minden nevezetes bibliai helyet m egtekintünk. Megnézzük Jeruzsá
lem et, J a ífá t, Chaiffát, de m egfordulunk Bethlehem , N ázáreth, H ebron, T iberias, K affarnaum városokban is. Meglepnek az új zsídő főváros, Tel-Aviv, szabályos utcái, nyüzsgő, m odern élete és am erikaias lendülete.
Érdekes, hogy Palesztinában m inden héten három ünnepnap is ta rth a tó . A zsidók a szom batot, a keresztények a v asárnapot, a m oha- m edánusok a csütö rtö k ö t ünnepük.
Egyetlen jó u ta t találu n k , Jaffa és Jeruzsálem között, de az ország fő közlekedési eszköze a mi o tt járásunkkor bizony még a szam ár volt.
KALAND A SZÍRIÁI BEDUINOKKAL.
N azareth és Damaszkusz között tö rté n t a szíriai sivatag bozótos köves p usztáján. A fojtogató hőségben elhagyjuk a Jo rdán folyót, m ikor hátrafelé hirtelen lovas arabokat p illantun k meg. H a llo ttu k gyak
ran, hogy a sivatag sejkjei egyéb tulajdonságokkal is rendelkeznek, m int éppen szerelmivel, igyekeztünk te h á t haladásunkat gyorsítani. Igen ám , d e ezen az úton képtelenség sebesen haladni. A kerekek dobják a köveket, sír és nyöszörög a gép m inden porcikája, míg az arabok integetnek, m ajd kiabálnak és lovaikat hajszolva egyre közelebb érnek.
T udjuk, hogy meg ak arn ak állítani. T udjuk, ha nem használjuk fegyvereinket, életünk nincs veszélyben, de féltjü k a csom agokat, fel
szerelést és esetleg a gépet, am i m ind kedves zsákm ány a sivatag kalózai
nak.
Csupán percekig ta rt az észbontó hajsza, de ezek a percek óráknak tűnnek fel. Eldördül egy lövés, u tán a még egy, m ajd több, lehet, hogy csak gyengéd figyelmeztetés, de lehet, hogy kom olyan nekünk van szánva.
A megállás helyett teljes gázt adunk a gépre !
Ropog az egész kocsi, félméteres ugrásai m iatt alig bírunk ra jta m aradni, minden pillanat hozhat egy végzetes törést. És m ikor m ár fel
adunk minden rem ényt, jön egy ja v íto tt útszakasz, ahol a maximális sebességgel ham arosan elhagyjuk üldözőinket. Rövidesen Damaszkuszba érünk, ahol jelentést teszünk az esetről a francia hatóságoknak, amely, ki tu d ja hányadszor, m egszokott közönnyel veszi fel a szokásos jegyző, könyvet.
AZ ÚTIRÁNY MEGVÁLTOZIK.
M egtudjuk, hogy nem m ehetünk India felé, az afganisztáni mozgal
m ak m iatt senkit sem engednek az angolok ezen az útvonalon. Hogy (lj országokat érintsünk, Ázsiai-Törökországon keresztül a B alkán felé vesszük ú tu n k at.
Azonnal meg is b án tu k . A dana, Kaiserie, K irser, Angora, K onstanti
nápoly olyan u ta t a d o tt, m elyet nem szívesen ism ételnénk meg m é g e g y -
szer. Különösen a T aurus hegység jelen tett óriási akadály t, ahol a sziklás ösvényeken, melyen soha autó vagy m otor még nem já rt, 90 km -t teljes három napi m unkával sikerült csak lebonyolítanunk. Á stuk és tö ltö ttü k az u ta t, sziklákat görgettünk és h id ak at rögtönöztünk, inkább gyalog- szerrel, m int a gépen ülve, ju tu n k lassan előre. Elképzelhető, mennyi áldást im ádkoztunk minden törö k szultán fejére. A nép nem szívesen
fogadja az új reform okat, mindenfelé gyökeres átalaku lások at találunk , de lustasága m ellett a török általában jólelkű és jó ak aratú .
* 4 K onstantinápoly szépsége kárpótol a sok fáradalom ért. Az esti hold
fényben csillogó A ranyszarvat, a karcsú m inaretek szilu ettjét, az utcákon zsúfolkodó ta rk a töm eget és a muezzin v o n ta to tt énekét nem lehet el
felejteni.
B ulgária, R om ánia, m ajd felejthetetlen napok Erdélyben, később Szerbia és Görögország következnek. A hatóságok m ind enü tt előzékenyek, még R om ániában is udvarias fogadtatásban részesülünk. Annál több baju n k volt a hóolvadásos balkáni utakkal. A görög hegyeken intenzív hidegbe kerülünk, de m indenért kárpótol a term észet b ája : a zöld fenyvesek fehér leple, a csodás Olympus, m elynek hóval b o ríto tt csúcsán
C anton e g y ik tere u tc a i z a v a rg á s u tá n . — K in n .
a felkelő nap aranysugara pompázó rózsaszínbe burkolja az istenek egy
kori táborhelyét.
Lassan ism ét a meleg télben vagyunk. N ílusm enti hosszú utu n k után átk elü n k a Vörös tengeren és elég jó karaván ú tak o n érjük el előbb M ekkát, m ajd A dent. Aden ta lá n a föld legkietlenebb városa. Szikla- hegyek veszik teljesen körbe és a hegyek á lta l a lk o to tt katlanb an fő lent a város. Fő, m ert a sziklákat felmelegíti a tüzes nap és az év minden szaká
ban, éjjel és nappal egyaránt a sziklák hőkisugárzásai fűtik elviselhetetlen- ségig a minden árnyék és fa nélküli szerencsétlen várost.
INDIA.
Itt a nagyszerű „G rand T ru n k “ u ta k nyílnak meg előttünk. H a ta l
mas k ö rt csinálunk az óriási birodalom ban, felkeressük Bom bay, Ágra, Delhi, Lucknow, A llahabad, Benares, K a lk u tta , M adras városokat és a bájos szigeten, „K elet Gyöngyén“ , Ceylonban fejezzük be k örutu n k at.
India élete végtelenül érdekes. A m int elhagyjuk a teng erp artot,
10
m indenütt gyalogló vándorokkal találkozunk. Ezren és ezren rójják szakadatlanul India végtelen ú tjait. A világ legszegényebb, legszeren
csétlenebb emberei ezek, m ert sem m ijük sincs a világon. Nem csak vagyonuk, vagy fedél, hová fejüket lehajtsák, de nincs ru h áju k sem, egy kis darab rongy ta k a rja testü k et. Nincs rokonuk, nincs b arátju k , nincs szülőföldjük, m ert azt sem tu d já k hová valók. Sokan nem is tu d já k hová mennek, m iért m ennek, csak mennek, hogy m eneküljenek az éhhalál elől.
Az európai kevés. M egfordulunk nagy városokban, ahol egyetlen európaival sem találkozunk. A falvakban szörnyű szegénység és ezzel együtt szenny uralkodik. Piszkos gödrökben g y ű jtik össze az esővizet és m ikor beáll a száraz évszak, ebben a vízben végzik vallási fürdőzéseiket, ebben m ossák szennyesüket, ita tjá k álla tja ik a t és ugyanezt a vizet hasz
nálják ivásra és főzésre.
A vészes járv án y o k hol itt, hol o tt ü tik fel fejüket. N asik városban éppen pestis volt, az egészségesek m ind messze m enekültek, a városban betegek vánszorogtak és hullák feküdtek az utcákon. Benáreszi ta rtó z kodásunk a la tt három járv á n y dúlt : a pestis, kolera és fekete himlő.
M egismerkedünk a furcsa vallási szokásokkal, a szent állatokkal és a szent em berekkel és m egism erkedünk a m ásik véglettel, a dúsgazdag indiai hercegek, radzsák, m aharadzsák, nábobok életével. Nagyon sok m aharadzsával személyesen is találkozunk és néhány napot a legnagyobb fényűzésben tö lth e tü n k udvarukban.
M it ér azonban a pom pa és a kincs, ha beáll a rettenetes hőség ? 50, 52, sőt 55 fokos melegek következnek és bizony alig v árjuk, hogy búcsút m ondhassunk a rejtelm es Indiának.
U tu n k nem folyik le incidensek nélkül. A sok m ajom nak csak H adsi k u ty án k lett kérlelhetetlen ellensége, mi annál tö b b et szenvedünk a vérszívóktól. Millió és millió szúnyog szerez keserves órák at, még nappal sem tu d u n k zavartalanu l megállni. A kígyók közül sokat elgá
zolunk, vagy lelövünk. A bungalow-k szobáiban éjjel nincs meglepetés : szaladgálnak egerek és patkányok, a falakon fantasztikus pókok, a gyíkok közül a m indenütt otthonos „csik-csak“ , vagy a m élyhangú „ to k i“ , de b en t ugrálnak a nagy békák is és nem ritk aság a skorpió vagy a kígyó. Bengál őserdős, m ocsaras rengetegeiben alkalm unk van hallani a király tigris és egyéb nagy vadak ordításait, de a forgalmas utakra nem merészkednek.
Mint egy állandó cirkuszi felvonulás, olyan az országút. Asszonyok, gyerekek, öregek és fiatalok, ruh ákban , m ely vidékenkint más és más, vagy ruha nélkül. K arjukon vagy lábukon, esetleg nyakukban csillogó karikák, a legtöbben sietve térnek le az útról közeledő gépünk elől.
Gyümölcsöt soha nem fogyasztunk, vizet soha nem ihatunk. Indiá
ban a forró te a a legmegfelelőbb és legegészségesebb ital.
Az örökzöld Ceylon szigetét nagyon m egszeretjük. Vendégszerető szingaléz népe között két h etet tö ltü n k el és m egcsodáljuk gyönyörű természeti szépségeit.
Colombo m ár enyhébb kiírnájú város. E stén kint megérkezik a kellemes tengeri szellő, m inden fénybe öltözik, autó k és riksók elevened
nek meg az utcákon, felcsendül a g itá r és a jazz, m egkezdődik a langyos, titokzatos egyenlítői éjszakák hajnalig ta rtó forró élete.
ÉJJELI KALAND A FARKASOKKAL.
K özép-Indiában a tem plom airól híres Gwalior és Ágra között este ér utol valam ilyen kisebb m otorhiba. Úgy h atároztu nk , hogy meg
állunk éjjelezni és m ajd reggel hozzuk rendbe a gépet. Egy kis tisztáson ü tjü k fel sá tru n k a t és felszereljük szúnyoghálóinkat, m elyek nélkül gondolni sem lehet Indiában a pihenésre.
Alig készülünk el, m ikor k u ty án k ugatására észrevesszük, hogy a fák között egy farkas sompolyog. Nem sokat ad tu n k rá, hiszen ú tk ö z
ben is lá ttu n k m ár n éh án y at ezekből az apró, gépünk elől gyorsan menekülő indiai farkasokból, de csakham ar kettő tű n ik elő, m ajd egyre több és több. K u ty án k a t meg kell kötnünk, nehogy közéjük vesse m agát, míg m agunk a puskák után nézünk.
A k o rea i á tje lz é s m im liji fejtö rést ok oz.
Éjfél felé m ár egész környezetünkön félelmetesen villognak a züld szemek. T udtuk, hogy csoportosan a farkasok veszedelmet jelen
tenek, töltényünkkel azonban takarékoskodnunk kellett. Időnként lelövünk egyet-egyet, de az áldozat helyett újak tűn nek elő és mi aggódni kezdünk egy esetleges általános tám ad á s bekövetkezése m iatt. A vesze
delmes helyzetből csak egy dolog h ú zh a to tt ki : a tűz. Egyik puska fedezete a la tt m ásikunk nagy nehezen a közelben összeszedett ném i tüzelőanyagot, gyorsan leöntjük benzinnel és azonnal hatalm as tű z világítja meg a környéket. Meg voltunk m entve. B ár a vad ak a közelben ólálkodtak egész hajnalig, de közeledni nem m ertek és reggelre el is tű n tek az erdőben. A hiénáknak és keselyüknek h ét áldo zato t h ag y tu n k , azonban nem szívesen ism ételnénk meg mégegyszer az izgalm as éjszakát.
AUSZTRÁLIÁBAN.
Az óceánjáró gyom ra elnyeli gépünket, elhagyjuk a dzsungelek hazáját, hogy egy új, im m ár negyedik világrészbe érkezzünk.
12
Frem antle kikötőjében érjük el A u sztráliát és körülm otorozva é rin tjü k összes nagyobb városait, P erth , Adelaide, Melbourne, Sydney és B risbane vonalon.
A usztrália terü lete m integy olyan nagy, m int az Egyesült Álla
moké, de csupán h a t millió lakossal. 11.000 kilom étert utazunk ism eretlen és nehéz utakon, ism eretlen viszonyok között. A m int a m é rt
földek nőttek, úgy fogytak az emberek, P erth u tán csakham ar néptelen vidékekre érkezünk.
Most kellett kereszteznünk a kietlen ny ug atausztráliai sivatagot.
E lhaladunk Coolgardie régi aranym ezői m ellett. H arm inc éve i t t lüktető élet u ralkodott, m a egy lélek sincs a városban. Üresek a házak, fű n ő tt az utcákon, de egy em ber sincs a düledező házakban, a sok még meg
m arad t cégtábla és ablak m ögött. Az aran y elfogyott, m indenki sietve m enekült a term éketlen, víznélküli vidékről, ahol sem m it sem lehet kezdeni.
Az „ u t a t “ állandóan keresnünk kell. Ennivalóval, vízzel, azonkívül m integy 100 lite r benzinnel kell felszerelnünk m agunkat. Hol a bozótos pusztákon, hol a ritk ás Eucalyptus-erdőkön haladun k keresztül. Ezen a vidéken nincs folyó, nincs eső soha, legfeljebb évenkint egyszer.
N agy távolságokon nem látu n k em beri lényt. A nnál több pompás to lla z a tú színes m adár, sok papagály, paradicsom m adár és a nevezetes ,,k u k u b e rra “ röpköd. A kukuberra A usztrália büszkesége, h ang ja az em beri kacagáshoz hasonlít és eleinte m inket is tévedésbe e jte tt. Megöli még a nagyobbfajta kígyókat is, ezért a törv ény tiltja pusztítását.
T alálkozunk vadpulykákkal, am i ízletes étkezést jelen tett szám unkra, míg a kenguruk közül csak a kisebbeket, az ú. n. w allabikat látju k.
IZGALMAS NAPOK.
A legnéptelenebb vidéken, B alladonia és Eucla között ér utói a nemezis. Egy roppanás és m egdöbbenve jöv ün k rá, hogy a vezérlőmű fogaskerekének három foga tö r t ki. Nincs az a m echanikus, aki ezt meg tudná javítani, újjal kell pótolni. Uj pedig csak ezer kilom éterre, Perth- ben, vagy Ádelaideban van.
A helyzet veszedelmes. B alladonia van legközelebb, 200 km. Eucla még 340-re van előttünk, a transzko ntinentális vasútvonal 250, a tenger 220 km-re. V árnunk kell, míg jön valaki. Ennivaló akad, lőhetünk is a 'sok apró nyúlból eleget, csupán a víz kevés, szűkösen 3—4 napra elegendő.
B iztatjuk egym ást, de aggódunk m ind a ketten. Mi lesz, ha napok telnek el és nem jön senki ? K ibírjuk-e m ajd gyalog az ú ta t Ballodoniáig, am i legalább három nap o t venne igénybe ?
F a bőven van. A lobogó tű z m ellett gondolkodjuk keresztül az első éjszakát. A rákövetkező nappal is eredm énytelenül telik el. Sajnos, még a repülő járato k ú tja sem erre visz, hogy jeleket ad hatnán k. Az éjjelt a távoli sakálok és hiénák ordítása teszi elviselhetetlenné.
H arm adik napon elhatározzuk, hogy ha reggelig nem jön semmi, gyalog elindulunk B alladonia felé.
Szorongó érzéssel szám oljuk az órák m úlását. Vízkészletünk alig van néhány pohárnyi, még búcsúleveleinket is m egírjuk indulásunk előtt.
De a szerencse m egkönyörül ra jtu n k . Elképzelhető öröm ünk, mikor este a hom ályból egy gyapjúszállító, tevés k arav án bontakozik ki.
B alladoniába ta rta n a k . Van m ár víz bőven, gépünket egy tevés szekér után k ö tjü k és az izgalm as napok után m egpihent idegekkel, lassan, de visszaérünk B alladoniába.
Onnan a u tó t k ap u n k a vasútállom ásig, ahol telefonon bem ond
h a tju k tá v ira tu n k a t az első városba és P erthből m egrendeljük a fogas
kereket. Öt napig pedig igazi m agyaros vendégszeretettel fogadott vendégül a derék skót birkatenyésztő, B alladonia gazdája.
Megismerjük az ausztráliai birkatenyésztés igazi m ivoltát. Óriási területeken, csupán a jó Isten gondjaira bízva él és kóborol a sok birka.
A b irkák szám át sokszor még a gazdájuk sem tu d ja , legfeljebb az évi nyírás alkalm ával. Nem ritk a az olyan tenyésztő, aki százezer birkával rendelkezik, de van, aki m illióval. Óriási jövedelemhez lehet ju tn i, de
Jii|>iín k isz o lg á ló lá n y o k eg y k is étterem e lő tt. — N agoya.
gyakran tönkre is m ehetünk az au sztráliai juhtenyésztéssel. H a nagy szárazság jön, kiég m inden, szegény állatok egy csepp füvet sem találn ak és elpusztulnak. Mesterséges itatásró l itt szó sem lehet. Az esővizet össze
gyűjtik hatalm as ciszternákba, d e 'h a egész évben nem esik, nincs m it * csinálniok.
K ésőbb búzaterm elő vidéket érünk el. Szegényes a vetés, de az állam m indent megtesz a term elők érdekében. M érhetetlen k á rt okoznak az apró nyulak, az ú. n. ra b b it, mely ellen a nyugati búzaterm elő vidéket egy olyan kettős sűrű dróthálókerítés védi, melynek hossza nem kevesebb m int 6000 kilom éter.
A ju hok nagy ellensége a dingó, vagyis a vad k utya. Ezek p u sztítását az állam ösztönzi és m inden dingóbőrért k ét font a jutalo m .
U tu nk közepe felé jav u ln ak az útviszonyok. A szárazság h ely ett D él-A usztráliában m ár az áradásokkal kell küzdenünk. A kezdetleges út hosszú darabokon áll víz a la tt és egyikünknek gyalog kell haladnia, hogy egy b o ttal kezében a víz mélységét mérje. Majd gyakoribb telepü lések jönnek, később falvak és városok, végül csakham ar elérjük a két igazi nagy várost, M elbournet és Sydneyt.
Különösen Sydney meglepően gyönyörű város. Közelében m ár új
14
aszfalt és betonútakon szaladhatunk, m ajd csodálkozhatunk a szám talan pom pás tengeröbölben, melyeknek p a rtja it szebbnél szebb villák díszítik.
New South W ales hegyes, zölderdős és folyódús tá ja i után m ár meleg tavasz következik Queensland szubtropikus vidékein. Most m ár pálm ákat és kaktuszokat találunk, hatalm as cukornádültetvényeket szelünk á t, de van bőven kókusz és ananász is. Megjelennek a régen nem lá to tt, veszedelmes kígyóink is, míg a tengerben a sok cápa m ia tt lehetet
len a fürdőzés.
Még egy veszedelmes kalandunk akad. Erős felhőszakadás fog el és h a gyorsan nem sikerült volna a hegyi útról leereszkednünk, a leömlő bősz víztöm egek m agukkal ragadnak. A szerény kis patako k hömpölygő folyókká változnak, minden h id at elöntenek és gépünket lovakkal kell az első faluba a m ély vizeken á t bevontatnunk .
Sok furcsa szokása ellenére m egszerettük A u sztráliát és A usztrália lelkesedni tudó népe m egszeretett m inket. K itűnő fogadtatásban részesül
tü n k mindenfelé, az egész k iterjed t sajtó foglalkozott velünk, a rádió állandóan tu d a tta ú tu n k fázisait, a nagy érdeklődés pedig hasznot is h a jt részünkre. Ingyen k ap ju k a benzint, olajat, alkatrészeket, kapunk számos m eghívást, színház- és mozijegyeket, m inden nagyobb városban pedig ünnepélyes fogadtatás kíséretében vonulunk be, au tó k és m otorok hosszú sora jön elibénk az országútra, az érkezési pontokon pedig újság
írók és fényképészek várakoznak.
Van azonban valam i ebben a népben, am it az idegen nem tu d meg
szokni. Igen nagy büszkeség és nagy beképzeltség, az igazi ausztráliai nem sokat tu d a külvilágról, de nem is ak a r tu d n i. Nem ism er el sem m it az ő országán kívül és lehetetlennek ta rtja , hogy m áshol szebb, vagy jobb legyen bárm i, m int A usztráliában. A nagy lehetőségek országában sokan boldogultak, sokan vagyont is g y ű jtö ttek , de véglegesen nem m aradnak o tt a bevándorlók. A usztráliának húsz esztendővel ezelőtt is ugyanannyi volt a lakossága, m int m a, am ennyien bem ennek, évente ugyanannyian el is hagyják v é g l e g e s e n ezt a világrészt.
AZ EGYENLÍTŐ ORSZÁGAIBAN.
Világkörüli ú tu n k egyik legszebb része következik. Egym ás után jönnek Celebesz, Já v a és Szum átra, a csodás tróp usi szigetek, m ajd a nem nagyon ism ert érdekes m aláj országok, ahol meglepően pom pás utakat ta lá ltu n k , későbben Sziám, a független bennszülött királyság és Indokina sok veszedelmes vadállatjáv al.
Nincs toll, mely hűen vissza tu d n á adni az igazi őserdőt. Nincs festő, aki meg tud n á örökíteni a fenséges szépséget, nincs fényképezőgép, am ely a való képet rögzítené. A tro p ik u s dzsungelt, ahonnan titokzatosan á rad ki a hűvös levegő, ahová senki láb át be nem tu d ja ten n i, ha csak nem vág m agának előre u ta t.
Ilyen keresztülvágott utakon haladunk n ap ok at, míg k ét oldalt, m int k ét élő fal zár el minden behatolást maga az erdő. Magas fű; sűrű 4 bozót, bokrok, apró fák, m ajd felfelé a nagyobbak és egy-egy óriási kim agasló fakolosszus. Az egészet pedig össze-vissza, keresztül-kasul fu tja a sok élősdi növény, a sok kúszó inda, m inth a egybe akarná forrasz
ta n i az egész őserdőt. Száz és száz virágzó orchidea pom pázik a fákon, közöttük ritk a példányok, m elyekért hatalm as összegeket fizetnek a gazdag botanikus kertek.
Az egyetlen útról lehetetlen letévedni. Még az állato k is csak a meg
szokott csapásokon já rh a tn a k , kivéve a m ajm okat, m elyek elő tt nincs akadály és az elefántot, m ely ha akar, u ta t tu d tö rn i m agának.
Eleinte m egriasztott az erdőből kihallatszó v ad állato rdítás, de csakham ar m egszoktuk. L á ttu k azt is, hogy a haladó gépen nincs veszély, az éjjélezéseknél azonban nagy tü z e t rak u n k és felváltva őrködünk.
Sokat vadászunk, különösen éjjelenkint villanylám páinkkal és főleg Indokína nagyvaddús vidékein.
Já v a szigete m odern és nagyszerű u tak k ai rendelkezik. Amerre csak szemünk lát, még a hegyek tetején is, a lépcsőszerűre megművelt lejtőkön csupa rizsföldet találunk. N agy csatornazóm űvek teszik lehet-
A m u la tó - é s sz ín liá z n c g y e d cflyik u tc á já n . — K ö b e, J a p á n .
ségessé a rizsterm elést. M egismerjük a gum iültetvények életét, látju k a k iterjed t dohányföldeket, m ajd óriási kávé és teaültetvényeken halad
h atu n k keresztül.
Sajnos, a szép sziget egészségtelen, különösen a m alária pusztít erősen. Legnagyobb ellenszerét ugyancsak it t term elik, a chinin és a szúnyogháló, azaz a „ k lam b u “ nélkül nem élhetü nk a trópusokon.
J á v á t esős évszakban érjük el. D élelőttönkint u tazh a tu n k csak, délután esik az eső. N ap-nap u tán hihetetlen pontossággal állít be, szinte órára n y ith a tju k ki az esernyőket. A jávai nem az eget, hanem ó rá já t nézi, hogy m ikor jön az eső.
A trópusi ziv atar ! Villám , villám u tán és öm lik a víz olyan m ennyi
ségben, am it egy európai nem tu d elképzelni. A te tő n kívül nincs m ás védelem az eső ellen. P illanatok a la tt jön, elönt m indent, de sár nem igen van sehol. M ár az eső a la tt gőzölögnek a forró u ta k és u tán a ham arosan minden fel is szárad.
N agy szenzációt okozunk a bennszülöttek között. Festői öltözetű és m ozdulatú színészek és táncosnők szórakoztatnak, a változatosságot a krokodilusvadászatok és a szultánoknál t e tt látogatásaink ad ják meg.
16
SZUMATRA.
Az egyenlítőnek sokkal nagyobb, sokkal vadabb és ism eretlenebb szigete, m int Jáv a .
Az egyetlen ú tra kell szorítkoznunk, am ely P adang és Medan között szeli keresztül a szigetet. H atalm as terü letek v an nak még m a is Szum at- rá n , ahol soha em ber még nem já rt és legtöbb részén m a is kevés fehér em ber fordul meg.
Még jobban m egism erkedünk a dzsungel csodáival. A szűz erdőkön á t folyton halljuk az ordításokat és hangjuk után kezdjük m ár megkülön
böztetni a vad ak at. Gyakori a tigris, a bensziilöttek legnagyobb félelme.
Maláj nyelven még neve sincs, nem m erik kiejteni, csupán m int , , 0 “ szerepel. Az orangután is maláj szó, erdei em bert jelent, volt alk alm u n k néhánnyal találkozni. M otorunk elől a többi vaddal és a m ajm ok ezreivel együtt ész nélkül m enekülnek a sűrűségbe. Sok a leopárd, buffaló, van elefánt is, a folyók mindegyikében lá th a tu n k krokodilust és allig áto rt.
I tt sikerül első és egyetlen tigrisünket elejteni, de ennél érdekesebb m eglepetéseket szereztek az emberek.
Sokféle m aláj törzs él Szum átrán. A „m in ang kabu k“ művészi fafaragásokkal díszített érdekes házai minden figyelm et megérdemelnek, de a legérdekesebb a szent Toba-tó vidéke. Nem is olyan régen még m inden ide elmerészkedő fehér em ber életével fizetett kíváncsiságáért, a tó vidéke a „ b a ta k “ tö rzs hazája. Em berevő törzs volt ez, lassan leszoknak m ár az em berhúsról, de a k u ty á t még ma sem v etik meg. Félnek rettenetesen a fehér em berektől, gépünktől meg egyenesen h alálra rém ültek. Messze elszaladtak, a gyerekek sikítva és sírva b ú jta k el a bokrokba, a faluba beérve m inden élő lélek szaladt fel létráján a házba és reteszelt be m indent.
Csúnya népfaj, különösen asszonyaik csúnyák. Férhezm enéskor a leányok fogait tövig lereszelik és valam ennyi asszony teljesen fogatlan benyom ást kelt. A m ellett borzasztóan csúnyák, félm eztelenül járnak, de bőrük barn a, piszkos, ráncos és szakadozott.
M edan e lő tt ú ja b b incidensben v an részü n k . M egállunk a tró p u si z iv a ta rb a n , m ik o r n é h á n y perc m ú lv a re tte n e te s ro b a jja l e lő ttü n k leom lik a hegyoldal, föld és víz b o r ítja el az u ta t. H egycsuszam lás. Az eső e lá lltá v a l ó rá k a t kell dolgoznunk, m íg az u ta t kellőleg szab ad d á b írtu k te n n i.
SZABADULÁS AZ ÖRDÖGTŐL.
U tazásaink során a civilizálatlan népek tisztelettel, vagy félelem
mel fogadtak, de feltétlenül letértek előlünk az útról. I tt Szum átrán érdekes dolgot ta p a sz ta ltu n k : a törzs em berei elállták az u ta t, hiába kürtölünk, kiabálunk, az em ber áll m ereven a közeledő gép előtt és nem ak ar félreállni. Ilyenkor nem v álo g ath atu n k eszközt, nem tu d ju k , nincs-e tám adó szándéka, m együnk sebesen és el is ü tjü k , h a az utolsó pillanatban félre nem ugrana. Többször m egism étlődik az eset. B ám ula
tos ügyesen az illető m egvárja, míg a gép kereke m ajdnem hozzáér, azután villám gyorsan félreugrik.
A furcsa dolog m ag y arázatát M edánban tu d ju k meg. Ezek az embe
rek a z t hiszik, hogy testü k b en egy rossz szellem, egy ördög él és ettől ilyen módon vélnek m egszabulni. Mikor félreugranak, az a meggyőződésük, hogy ők félreugrottak a m asina elől, de a rossz szellem o tt m arad t és azt mi elgázoltuk. Ezen a vidéken azelőtt még soha nem já rt m otorbicikli és ha
L u k ács P á l k íséretéb en repülőgétje J o h n B arrym ore a világjáró e lő tt a h o lly w o o d i req iilőtéren . flép m e lle tt. — H o lly w o o d .
rendezett parkban haladunk és valóban, ez a legszebb park, am it csak el lehet képzelni, a terem tő legcsodásabb park ja : a szűz őserdő !
— Sziám bán m ár nem úgy van. Zöldelő rizsvetések mindenfelé, de ú tn ak kevés nyom át találju k . A vetéseket határoló keskeny tö lté seken kínlódunk előre, követjük a bivalyszekerek nyom ait, vízben vagy sárban to lju k gépünket, gyakran pedig csónakra költözünk. Szúnyogok és csúszó-mászók teszik élvezetessé n ap palainkat és éjszakáinkat egyaránt.
B angkok, az érdekes főváros eredetisége némileg kárpótol a kiál
lo tt fáradalm ak ért. A város nagyban fejlődik, egy élelmes m agyar m áris egy hajórakom ány ócska és rozsdás, kim u strált osztrák-m agyar ágyút a d o tt el a sziámi korm ánynak és ezek az ágyúk díszelegnek a köz
tereken és a paloták előtt. M egcsodáljuk a sziámi építőm űvészet nagy
szerű alkotásait, szórakozunk a pazar cerem óniákon, de a szent fehér elefántokat a legjobb a k a ra tta l is csak szürkésnek látju k .
K am bodzsa, A nnám , Laos, K okkinkína, Tonking indokínai állam ok voltak következő állom ásaink. I tt is élnek félvád népek, de a m ár kim ű- velődött többistenfélő an n am ita pénzért eladja házi szentjeit, feleségét, sőt leányát is, avagy néhány p iaszterért szívesen kést is döf kellem etlen b aráto k vagy ellenségek gyom rába.
K okkinkína a világ legjobb vadászterülete. Az apró vad ak tól a legnagyobbakig m indent lehet találni. N yúl vagy vadkacsa éppen úgy kerülhet az utazó puskacsöve elé, m int tigris vagy elefánt.
huzam osabb időre is álltu n k meg egy faluban, csak a leg bátrabb ak m ertek nagy későre és a legnagyobb óvatossággal a gép felé közeledni. A m int b eg y ú jto ttu k azonban a m otort, m indenki m enekült, legtöbben a fákra m ásztak ijedtükben.
SZIÁM ÉS INDOKÍNA.
Előbb a hosszú és keskeny M aláj-félszigeten kell végigmotoroz
nunk. Egy csodaszép útb an van részünk, tükörsim a, elsőrangú aszfalton az őserdők között, Penangtól Singapurig. A m alájon kívül m ár sok a kínai, a nagy ananászültetvények és úgyszólván az egész kereskedelem az ő kezükben van.
Ipoh, K uala L um pur, Johore, kevesek álta l ism ert, nagy forgalm ú m odern nagyvárosok lepnek meg. M ajd újra dzsungel és a ra jta n yíl
egyenesen keresztülvágott nagyszerű út. Szinte úgy érezzük, hogy egy
18
MEGSZABADULÁSUNK A KÍNAI BANDITÁKTÓL.
Úgy adódott, hogy m in d já rt a kínai útu nk legelején m egism erked
jü n k azzal a törvénynélküli, rendetlen, élet- és vagyonbiztonságnélküli helyzettel, mely a mai K ín á t annyira jellemzi.
Ton-Kinból ak a rtu n k átlépni K ín áb a Y un an-F u felé. Már H anoi
ban figyelm eztetnek a h a tá r körüli b an d iták ra és óva intenek szándé
kunk m egvalósításától. Azonban nem akaru n k h ajó ra ülni és m egpró
b álju k a szárazföldi ú ta t.
Alaposan rá is fizettü n k és szerencsések voltunk, hogy nem lett kom olyabb következm énye e kalandnak. Alig vagyunk K ína területén, alig hagyjuk el Tai-Ping falut, m ikor egy fegyveres banda állít meg u tu nkban. K ínában soha nem lehet tu d n i, vájjon katonák, b an d iták , avagy kom m unista garázdálkodók a láth ató fegyveres csoportok. Hiszen öltözetük és felszerelésük szedett-vedettsége teljesen egyform a. Az ellenkezés butaság le tt volna. A veszély ellenben nagy volt, m ert a b andák foglyaikat csak váltságdíj fejében engedik el. H a ez nem jön meg, nem sokat teketóriáznak, egyszerűen végeznek velük. Sok szerencsétlen európai, különösen misszionárius ju to tt m ár ilyen szomorú sorsra.
Még rem énytelenebb volt a mi helyzetünk, hiszen vájjon ki kü ld ött volna néhány ezer dollár v áltságdíjat értü n k Tai-pingba?
Szerencsére a ,,főnök“ é rte tt valam it angolul. M u togattunk mi neki buzgón m indent, képeket, újságokat és főleg azt é rtte ttü k meg vele, hogy mi nem vagyunk gazdag utazók és m iértünk nincs ki fizessen. Mi csak egyszerű ,,szé-ja“ , azaz vándorok vagyunk. Úgy látszik, némi belátásra b írtu k , átn ézte holm ijainkat, elvétette puskáinkat és töltényeinket, kiv álasz to tt m agának némi fehérnem űt, azután elengedett, de kény
szerítettek visszafelé térni, am erről jö ttü n k . Izgalom ban in d u ltu n k el, féltünk, hogy hátulról m ajd lelőnek. De nem tették .
VÉGIG A SÁRGA BIRODALMON.
Ez a zavaros állapot végigkíséri egész kínai utazásunkat. A leg
nagyobb bizonytalanságban haladunk, egyarán t ta r tv a éz észak és dél között folyó háborútól, a b an d iták tó l és m agának a népnek a rossz- ind u latátó l. Ebben az időben nem lehet K ína belsejébe bemerészkedni, igyekeztünk közel m aradni a tengerparthoz. Soha nem tu d tu k , m it hoz a holnap, meddig ju tu n k és hová ju tu n k ? Minden érdeklődésünk kárba- veszett, senki nem tu d o tt még a szomszédos városról sem felvilágosítást adni. A legnagyobb zav ar és a legnagyobb bizonytalanság. Nincsenek utak, csak a töltéseken és keréknyom okon haladu nk, hogy minél előbb kijussunk ebből az országból.
A h ajó k at, v o n ato k at fegyveres k ato n ák kísérik. De folyton pusz
tí t j a egym ást a négyszáz milliós hatalm as birodalom , Jap á n , Oroszország, Am erika és ta lá n E u rópa örömére is.
Fehérek csak a városokban tartó zk o d n ak . Elm együnk H ong
kongba, lá ttu k Am oyt, Shanghait, T ien tsint, sőt C antonba és N ankingba is elm erészkedünk. B ám ulatos olcsóság uralkodik az egész országban, mégis m inden esztendőben százezrek pusztulnak éhen.
Végül gyönyörködhetünk a gyönyörű m űem lékekben, különösen a trad ició s, régi Peking városában.
K ína szép és gazdag, de a kínai csúnya és szegény, m ondják Kele
ten . A népet nem lehet megszokni. E lm aradt, azonkívül egy része nem ism er sem hazát, sem becsületet, becsapja a p já t, testv érét, pénzért ha kell, háborúzik, ha kell, kom m unistává lesz.
De van más kínai is. Az, aki nem vetkőzi le ősei trad íc ió ját és h itét, nem cseréli fel régi ru h áit és nem ad ja oda szívét semmiféle új á ra m la t
n ak . Aki nem szereti az idegent, de m egadja a tiszteletet neki, a k it becsü
let tekintetében m intaképül lehetne odaállítani a világ népei elé. A jövő fogja m ajd eldönteni, m elyik lesz a győztes a k ét ellentétes kínai között.
Á ltalában a kínai nem ügyetlen faj. Élelmes, tanulékony és gyors észjárású nép. Ahogyan én tap asztaltam , a kínai egyén m indig felül
m úlja a ja p á n t. H a ezt a népet művelnék, h a egyszer valaki összehozná K ína négyszáz m illióját, ha vége lenne a sok belháborúnak, meglenne a törv én y és a rend, óriási lehetőségek nyílnának meg ebben az országban.
De az t m ondják, ez sohasem lesz.
N ankingban találkozunk a m odern K ína nagy emberével, Chiang- K ai-Shek tábornokkal. B ár ő is m eggazdagodott m ár háborúival, ta g a d h a ta tla n , hogy van benne hazafias érzés és egyénisége használ is orszá
gának. De a m ai K ína sok népét lehetetlen összefogni, szám talan a cél és szám talan az út, am ely azokhoz a célokhoz vezet.
E ltek in tv e a nagyobb városoktól, éjjeleinket ajánlatos volt minél táv o lab b tölten i a lak o tt helyektől. Semmi sem olyan veszedelmes, m int a falusi, m indentől teljesen elm aradt, szinte állatias sorban élő kínai tömeg.
E gy et-k ettő t még el szabad tű rn i a gép m ellett, de am int többen gyüle
keztek össze, azonnal indulnunk volt ajánlatos, ha csak épségben ak a rtu n k m aradni gépünkkel és csom agjainkkal együtt.
JAPÁN.
Korea, vagy helyes nevén Chosen félszigete u tán m egkönnyebbült szívvel érjük el Ázsia legfejlettebbnek ism ert országát, Ja p á n t. A koreai ú t M andzsúria u tán következik és ezer kilom éteren á t t a r t, míg elérjük F usan városát. Á radás után tesszük meg az ú ta t, elm osott hidakon, leom
lo tt töltéseken és m egtört hegyoldalakon. De a koreai nép, különösen az ifjúság készséggel és lelkesen segédkezik, hogy átju ssu n k az akadályokon.
Későbben három hónapot tö ltü n k a virágok hazájában és alkalm unk volt alaposan megismerni a jap án o k at. Kissé csalódunk. A nagy hírük után tö b b et v á rtu n k és kevesebbet kaptunk. Okos politikájukkal, nagy
szerű propagandájukkal a japánok sok m indent elh itettek m agukról a nagyvilággal, de ha valaki hosszabb időt tö lt közöttük, látni fogja, hogy a nép még koránt sem annyira fejlett és m odern, ahogyan elképzelik róluk.
Az új k u ltú ra villám gyors befogadása ham ar fejükbe szállt és m a m ár a japán egyike a legbeképzeltebb népeknek. Az ő h itü k az, hogy vezetnek m indenben az egész világon, ezt nevelik bele gyerm ekeikbe, ezt hangoz
ta tjá k úgy befelé, m int kifelé.
T ag adhatatlan, hogy fejlődő és produktív nép. T agad h atatlan , hogy igénytelenségük folytán ip aru k versenyezni tu d m inden ip arral, de m aga a nagy töm eg, az egyszerű nép még nem vetkőzte le ázsiai m ivoltát.
M indazonáltal nagyon m egszerettük a jap án o k a t. Ami vonzó és kedves náluk, az m inden régi. A m egőrzött és tiszteletb en ta r t o t t tradíció, a pazarul ta rk a ruh ázat, a házi élet egyszerűsége és a term észet nagy sze
re tete.
20
Tisztelik az idegeneket, ha talán szívük legmélyén nem is szeretik őket. Nincs az egész világon udvariasabb nép náluk. H a valaki rövid idő után elhagyja Ja p á n t, elrag ad tatv a kell, hogy dicsérje.
Az európainak sok új furcsaság ötlik szemébe. A legelső, hogy m in
den jap án házban, szállóban, vagy étterem ben a cipőket a kapunál le kell húzni és csak harisnyában, vagy papuccsal léphetünk be a helyisé
gekbe. Minden azonban bám ulatosan tisz ta , a tükörfényes padlókon lá t
h a tju k sa já t m agunkat.
B ár az idegeneket nagyon ellenőrzik, sokszor ok nélkül is figyelik és zak latják , m ondhatjuk, hogy nagyszerű fogadtatásban részesültünk.
A sportot szeretik és elért teljesítm ényünket igen nagyra értékelték.
M indenüvé e lv itte k és m indent m egm utogattak. A sok m eghívásnak nem győztünk eleget tenni, esténként mindig gondoskodtak a legkülönfélébb szórakozásról. Meg kellett próbálkoznunk a cseppet sem ízletes jap án éte
lekkel, fel kellett öltöznünk japán i ruhákba, u n atk o zh a ttu n k a japán szín
házakban és gyönyörködhettünk az örökösen mosolygó gésákban.
Ez a mosolygás általános. T isztasága és udvariassága m ellett a japán még türelm éről is nevezetes.Soha nem lá th a ttu n k k ét ja p á n t össze
szólalkozni, a veszekedés ism eretlen náluk, a legnagyobb nézeteltéréseket udvarias m osolyokkal el tu d já k intézni.
U dvariasságuk m egnyilvánul akkor is, m ikor egymással találkoz
nak. M iként a csók, úgy a kézfogás sem szokásos náluk. M eghajolnak egy
m ásnak. Mélyen, derékból meghajol az egyik, mond valam i banális udvariasságot és felegyenesedik. A kkor ugyanúgy tesz a m ásik. Mikor feláll, ism ét az első hajol meg és így fo ly tatják néhányszor. A m eghajlást az idősebbnek kell abbahagynia, a kor éppen olyan fontos náluk, m int a név. M egtörténik, hogy k etten összetalálkoznak, egyik sem tu d ja biztosan, m elyikük idősebb és egyik sem m eri a hajlongást abbahagyni. Ilyenkor a m eghajlásoknak se vége, se hossza, harm incszor, negyvenszer is m egha
jolnak egym ásnak. Gyakran fe lta rtjá k az utca forgalm át és a rendőr tusz
kolja ki őket az út szélére, ahol azután nyugodtan fo ly tatják a hajlongást.
Az utcai forgalom igen nehézkes és rossz. Minden ú t és utca szűk, a közlekedők fegyelmezetlenek, a szabályokat nem ta rtjá k be. H ibás oldalakon éppen úgy közlekednek az au tók, m int éjjel lám pa nélkül, de a forgalm at főleg a biciklik bonyolítják le és gab aly ítják össze. Millió és millió bicikli szaladgál Jap á n b an , gyakran nem csak a gazdáját, hanem óriási terh e t is a kétkerekű kis járm ű szállít. L á tta m ágyakat, szekrénye
ket, sőt zongorát is biciklin szállítani. A gyalogos nem té r ki semmi elől, ők a z t ta r tjá k , hogy az úthoz ugyanolyan joguk van, m int a biciklisták
nak, vagy autósoknak. Mivel járd a nincs, ta lá n igazuk is van.
Meglepően szép és forgalm as Tókio és Y okoham a városa, m indkettő új, hiszen a nagy földrengés után teljesen újjáépü ltek. A házak alacso
nyak, részint a sok földrengés m iatt, viszont Tókioban szabály is van, hogy senki sem ép íth et h áz at m agasabbra, m int a kis dombon fekvő, de alacsony császári palota. M ikor íLNap F ia kikocsizik p a l o t á j á b ó l , az eme
leti ablakokat bezárják és befüggönyzik, m ert senki.sem méltó arra, hogy felülről nézzen a császárra.
Az ország egyike a világ legszebb országainak. Csupa zöld, csupa v irág m inden. Csodás tá ja k , hegyek és völgyek, folyók, vízesések és p atakok váltakoznak a rizsföldekkel és a zöld fenyvesekkel. Régi tem plo
mok b újnak el az árnyas lombok a la tt, ezer és ezer ,,sh rin e“ láth ató
mindenfelé. Az apró szigetek m int egy-egy zöld ékkő szak ítják meg a tükörsim a kék tenger egységét.
Sajnos, az országútak végtelenül rosszak. Nem csak szűkek, hanem a n n y ira elhanyagoltak, hogy a figyelem lekötése m iatt nem lehet és nincs is kedve az utazón ak a tájak b a n gyönyörködnie. Göröngyös, vagy rosszul kövezett, szakadozott útakon döcögünk végig egész Japánon.
Mikor hajóra szádunk, hatalm as töm eg kísér a kikötőig. Magyar zászlókkal díszített autók és m otorok jönnek u tán u n k és induláskor egy nagy m agyar zászlót lengetnek a parton sokáig lelkes japán barátaink.
Sayonara Nippon !
A C apitol, W a sh in g to n 1). C. — E g y e sü lt Á lla m o k .
ÉSZAK-AMERIKÁBAX.
Egy csodaszép n apot tö ltü n k még H onoluluban és kétheti tengeri út után p a rtra lépünk Am erikában. San Franciscóban teszi le a daru m otorunkat a m ost m ár ötödik é rin te tt világrész legjobb útakkal elláto tt földjére.
U tazásunknak egy hosszú, de igen kellemes fejezete következik, majdnem két esztendő telik el, míg az Egyesült Államok, K an ada és Mexikó hatalm as te rü le te it végigjárjuk.
A sok küzködésnek, fáradtságnak és nélkülözésnek egyszerre vége- szakad. H am ar felism erjük, micsoda propaganda erőt jelent a m agyarság részére utazásunk az E gyesült Á llam okban és igyekeztünk ezt az alkal
m at m inél jobban ki is használni. Egyben nagym értékben gyára pí th at luk tu d á su n k a t is.
Tükörsim a, széles, akadálym entes fehér betonutakon roboghattunk, am erre csak a k a rtu n k . Most m ár k ijelenthetjük , hogy sehol a világon út tekintetében nem érik utói az Egyesült Á llam okat. Még a néptelen
22
hom oksivatag izzó levegőjében is százkilóm éteres tem póban lehet h aladni, az állom ásokon pedig ingyen jeges víz áll rendelkezésre.
M indenütt kitűnő fogadtatásban van részünk. Valam ennyi nagy am erikai lap beszámol útjainkról, állandóan fényképeznek, film felvétele
ket csinálnak, ünnepélyes összejöveteleket rendeznek részünkre. M agunk is ta rtu n k előadásokat és tö b b esetben rádió-beszédeket. A m erika lakos
sága is rövidesen megismeri a két m agyar diák v ilág o tb ejárt nevezetes gépét. Külön meg kell emlékeznünk am erikai m agyar honfitársainkról.
A rról a sok ezer m agyarról, aki hosszabb-rövidebb idő óta él távo l h azájá
tól és akiknek nagy része m ár csak gondolatban tér vissza szeretett és v ágyott szülőföldjére. H azafias érzésük, lelkes m agyarságuk azonban m indenben m egnyilvánul, a k á r jól megy sorsuk, ak ár rosszul. Az am erikai m agyarság m inket olyan lelkesedéssel fogadott és an ny ira büszkék v o ltak ránk, hogy mi azt ta lá n meg sem érdem eltük és soha nem fogjuk tudni elfelejteni.
A m erika m inden részét b ejártu k , legelsősorban is C aliforniát, ahol hosszabb időt tö ltü n k Los Angelesben és a környező film városok
ban. A bban a kivételes szerencsében részesültünk, hogy szabad b ejárá
sunk volt a nagy film -studiók területére. M egtekinthettük a felvételeket és a technikai kivitel legapróbb részleteit, azonkívül m egism erkedhettünk a világhírű nagy film sztárokkal. Nem egyet meg is k ocsikáztattun k híres gépünkön és sok együttes felvétel készül rólunk a sztárokkal.
Számosán meg is h ív tak lakásaikba, különösen kedvesen fogadtak a m agyar színészek. M egismerkedtünk az egész m agyar film -kolóniával, többször m egfordultunk Lukács Páléknál, de V árkonyi Mihály, Vajda Ernő, K ertész Mihály, Fejős P ál, Lugosi Béla stb. részéről is a legmagyaro- sabb vendégszeretetet tap asz taltu k . M egism ertük többek közt Chaplint, H arold Lloydot, Douglas F airb an k st, R ichard Dix, Edw ard Robinson, Jo an Crawford, Clara Bow és szám talan egyéb hírességet.
Lukács Pállal repülni is voltunk s a já t repülőgépén, am it oly kitűnően vezet, hogy m ásodszor m ár ta lá n nem várn án k annyira a földet, m int akkor tito k b a n v ártu k .
Később bejárjuk sorra az állam okat. K ilom étereink tízezrekkel növekednek, van nap, am ikor kényelmesen 7—800 kilom étert szaladunk.
M egtekintünk minden nevezetesebb dolgot. H atalm as városokat gigászi felhőkarcolókkal, látju k az autom obilok millióit, végigjárjuk D etroit óriási Ford-telepét, m egnézünk szám talan g y árat, ipartelepet, tan u l
m ányozzuk a remek vízm űveket és városépítéseket. De gyönyörköd
hetün k a term észetben is, K anada havas ú tjai, California pálm ái és narancsai, a N iagara vízesés, az im ponáló Colorado Grand Canon és a vad Yellowstone P ark egyaránt b ám u latb a ejtenek. A rizona sivatagja éppen olyan nagyszerű, m int az örök hó a Rocky M ountains-on, vagy a cseresz
nyevirágzás W ashingtonban. K ihallg atást és aláírást kapunk az akkori el
nöktől, Hoovertől és m eghallgatjuk B udapest dícséretét Jim m y W alkertől.
M egtartjuk előadásainkat és m indenütt nagy hallgatóságra találunk.
Számos felvétellel is gyarapodik i tt gyűjtem ényünk és m egkezdjük film felvételeink készítését is.
Az am erikai népet m egszoktuk. Eleinte furcsáknak, sőt nyersek
nek tetszenek, de am in t valaki beleéli m agát az am erikai gondolkozásba, megkedveli őket. Végtelenül egyszerűek, kím életlenül őszinték, am ellett kedvesek. Van bennük önzőség, de nincs álszenteskedés és nincs te tte té s .
