• Nem Talált Eredményt

K Ö N Y V I S M E R T E T É S. A RS M E D I C A. XVI.

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "K Ö N Y V I S M E R T E T É S. A RS M E D I C A. XVI."

Copied!
19
0
0

Teljes szövegt

(1)

K Ö N Y V I S M E R T E T É S .

A R S M E D I C A .

XVI. századi magyar orvosi könyv. Bevezetéssel ellátva köz­

zéteszi V a r j a s Béla. Erdélyi Tudományos Intézet. Kolozsvár, 1943.

656 1.

A marosvásárhelyi Teleki-könyvtárban végzett tanulmányaim során megállapítottam, hogy Barakonyi Borbély János nevén, Magyar Orvosságos Könyv néven nyilvántartott könyv, melyet most X V / . sz. Magyar Orvosságos Aonyu-ként V a r j a s Béla adott k i , Lentsés György Ars Metfica-jának csonka eredetije. A z Ars Medica-nak, az eredetiben meglévő négy első szöveglapja híján, teljes és gondos másolata p e d i g ott húzódik meg a Teleki-könyv­

tár könyvei között. Bár e könyv valóban homlokán h o r d j a m i ­ voltát s m i n d m o s t a n i g mégis i s m e r e t l e n m a r a d t , a kutatók körül­

tekintés nélküli munkájának eredménye.

„ A r s M e d i c a az az o l l y könyv, m e l l y b e n mindé-féle n y a - vallyák e l l e n , (melyek ßoktanak történni az emberi testben) sok haßnos es g y a k o r t a megpróbált Orvosságok találtatnak.

M e l l y e t [elößör] ößve ßedegetett Tudós embereknek Obser- vatiojokból Lentsés György W a r a d o n 1610 Eßtendö: 26 M a i i . "

E z v o l t az eredeti mű címlapja. A másolók hozzáfűzik az új címlapon:

„Most p e d i g l e n u j j a l a g , Bent és Istenes Bándékából, hogy m i n d maga U r i Házában eshető (mellytől Isten örözze) m i n d p e d i g más ügye f o g j o t t a k o n történhető mérges és meg emeßtö nyavallyák e l l e n t u d j o n haßnalni M l s g s és Gróff R h e d e i , R h e d e i S i g m o n d U r , K e d v e s élete Párjával B . W e s e l e n y K a t a Aßßony- n y a l l e írattatott. Erdő S z . Györgyön 1754 J a n u a r o . Z . F . S.

által."

A két kézirati m u n k a összetartozását megállapítottam s hozzáfogtam a z eredeti hiányzó részeinek összeírásához. E k k o r tették l e a s z t a l o m r a a z „Erdélyi Tudományos Intézet" kiadásá­

ban, V a r j a s Béla gondozásában megjelent X V / . Századi Magyar Orvosi Könyv-et. E z a könyv a m a g a kétszeres csonkaságában szinte megdöbbentőleg h a t o t t reám.

A z eredetiben a hiányzó l a p o k a t , a z z a l a szándékkal, hogy a z o k r a a könyv m e l l e t t őrzött, erősebben sérült l a p o k a t lemásol-

(2)

ják, legkésdbb B a r a k o n y i Borbély János idejében, tehát a X V I I . században, fehér l a p o k k a l pótolták. E z t abból állapíthatjuk meg, hogy az egyik fehér l a p o n Barakonyi Borbély János írásával éppen a hiányzó lap szövegrészlete található meg. E z t a tényt a másolati könyv megfelelő helyén található egyező szöveg i g a z o l j a . A z elválasztott l a p o k a t azonban a könyv m e l l e t t k e l l e t t

őrizni, különben nem másolhatták v o l n a le 1754-ben a teljes könyvet.

Lehetséges v o l n a u g y a n az is, hogy rejtőzik egy közbeeső másolat is, m i n d a m e l l e t t erre a d a t u n k nincs. Legfeljebb az erő­

síthetné ezt a feltevést, a m e n n y i b e n egyéb adatok erre mutatná­

nak, hogy abban az időben d i v a t o z o t t az a szokás, hogy elő­

kelő hölgyek is, közhasznú de r i t k a könyvek leírásával múlat­

ták idejüket. Magában a Teleki-könyvtárban i s v a n erre még egy adat. O t t találjuk ugyanis M a t h i o l u s Orvosi Herbarium-ki, melyet V a y Ádám árva özvegye, Z a y A n n a , fordított le cseh- ről, m a j d pedig Wesselényi K a t a írattatott le 1766-ban. Z a y A n n a munkáját nem azért végezte, m i n t maga m o n d j a , h o g y

„tudós és expertus o r v o s d o c t o r o k n a k i n j u r i a t tegyen vélle", h a ­ nem hogy d a n t z k a i száműzetésében „a rea tódult nyomorúságot enyhítse".

Abból a tényből, hogy az o r v o s i könyv egyes l a p j a i t a könyv mellett külön őrizték, még egy következtetést v o n h a t u n k le. A z t t. i „ hogy ezek a l a p o k még m a is rejtőzhetnek v a l a h o l . Első sorban a T e l e k i és Rhedei-levéltár egyes fascículusai áll­

hatnak ez alatt a gyanú alatt. D e lehet az is, h o g y a W e s s e - lényiekkel kapcsolatos o k i r a t o k v a l a m e l y i k kötegében lennének feltalálhatók. O t t lehetnének ezek a könyvlapok R h e d e i Z s i g ­ m o n d a z o n hátrahagyott levelei és egyéb i r a t a i között is, m e l y e ­ ket Wesselényi Katának, a z ,,indignata"-nak, — m i n t ezt egy végzésből meg tudjuk állapítani, — férje halála után át k e l l e t t adnia a Rhédeieknek.

A z Ars Medica-n&k, tehát immár két példánya ismeretes.

A z egyik az 1610. évi c s o n k a eredeti, m e l y e t XVI. sz. Magyar Orvosi Könyv-\aént adott k i V a r j a s Béla, a másik az 1754. évi másolat. A másolat, amennyiben a praefatio után hiányzó első négy l a p j a , i l l e t v e n y o l c o l d a l a az eredetiben megvan, teljes­

nek mondható. Nevezzük azt „ A M . 1610"-nek, emezt A M . 1754"-nek.

A másolati m u n k a jelentőségét az a d j a meg, hogy meg­

őrizte az eredeti címlapját s ezzel együtt a szerző nevét, a mű befejezésének helyét és keltét. D e a praefatio fontossága sem kisebb annál. A praefatio ugyanis egy régi m a g y a r o r v o s - d o k t o r szinte fennköltnek mondható gondolatvilágába vezet e l ben­

nünket.

N a g y o b b jelentősége v a n még a hagymázról, a terhesség­

ről, annak elhárításáról, a szülésről szóló fejezeteknek. U g y a n -

(3)

így a meddőséget, a korság-ütést és korság-törést tárgyaló feje­

zeteknek, v a l a m i n t a mérges állatok marásáról és mérgekről szóló résznek i s . Ezek az eredeti hiányzó vagy hiányos fejezeteit vannak hivatva pótolni.

A z a tény, hogy az A M . - á t Lentsés György 1610-ről k e l ­ t e z i n e m feltétlenül áll ellentétben egyeseknek, így Varjas Bélá­

nak is a z o n megállapításával, hogy a mü keletkezését a X V I . sz. második felére k e l l tennünk. S e m m i akadálya sincs ugyanis annak a feltevésnek, hogy Lentsés György, netalán ugyanaz a Lentsés György, k i Báthori Kristóf leányát, mint főszakács- mester Lengyelországba kísérte, munkájának forrásait gyűjteni már k o r a ifjúságában megkezdte, kutató munkáját évtizedekig f o l y t a t t a s azt csak késő öreg korában fejezte be. Ifjúkorában g y a k o r l a t b a vett írását pedig mindvégig megtartotta s munkáját 1610-ben a z z a l az írással fejezte be, m e l y e t ifjúkorában a X V I . sz. második felének elején sajátított e l . Ugyanígy, még 1610-ben is d o l g o z h a t o t t azon a papíron, m e l y e t munkájának nagy terjedelmével számolván, már évtizedekkel előbb szerzett be.

Már kevésbbé valószínűek V a r j a s Bélának azon állításai, m e l y e k e t az o r v o s i könyvbe beragasztott papírszeletekről, „levél­

csíkokról" m o n d . Véleményem szerint Lentsés György évtize­

d e k i g olvasott, t a n u l t s m i n d saját véleményét, m i n d mások megállapításait is, úgy jegyezte fel, hogy a papírszeletekre f e l ­ verteket készülő munkájában is felhasználhassa. Más szóval élvén Lentsés György „cédulázott".

Természetesen a papírszeletek i l y nagy mennyisége mellett a besorozásnál tévedett is s ezt csak a k k o r vette észre, a m i k o r túl v o l t a z o n a részen, m e l y h e z a papírszelet tartozott. A z elő­

bukkanó, e l m a r a d t papírszeletet beírás helyett a maga helyére r a g a s z t o t t a . A beragasztás helyéből p o n t o s a n meg tudjuk m o n ­ dani, hogy hová szánta azt s valóban az „ A M . 1754" is ott veszi fel a z o k a t . V a r j a s Béla ezt n e m vette észre s a „levélcsíkot"

többször r o s s z helyen, más l a p o n s o r o z z a be. E r r e vonatkozólag a két könyv egyező „Index"-ei is adnak magyarázatot. E g y e s céduláknak u g y a n i s címei vannak s e címeket maga Lentsés György vette f e l a „Táblá"-ra, i l l e t v e ,Index'-re. V . ö.: „Torok­

n a k és a z Lelékzeth v e w é c y e o n e k r e p e d e z e t voltáról" szóló papír­

szelet helyét az 1610. évi „Táblá"-ban. Tehát a fejezet helye n e m c s a k a beragasztás helyéből, hanem az „Index"-ből is meg­

állapítható lett v o l n a .

A hiányzó l a p o k fejezeteinek címei így a megszakadó szöveg helyén, az indexből kiírhatók lettek v o l n a .

Lentsés György tehát az Ars Medica-ban a saját munkáját adja s mégis másolt, t. i . a papírszeleteken összegyüjtötteket másolja át a folytatólagos munkába. M i n t h o g y pedig egyes tételek átírása netalán csak hosszú évek után következett e l . lehetséges, hogy őszülő fejjel egyet-mást valóban elnézett s

(4)

másolási hibát követett e l a saját munkájából. Lehetséges tehát, hogy mázas fazék helyett magas fazekat írt, de az sem v o l n a éppen lehetetlen, hogy magas fazék a l a t t műszót, v a l a m i forraló edényt k e l l értenünk. ( V ö . X V / . sz. Magyar Orvosi Könyv, B e ­ vezetés.)

A két könyv tehát, t. i . az „ A M . 1610" és az „ A M . 1754"

egymást kiegészíti. Utóbbiból tulaj donkép csak az első 4 l a p ,

±11. 8 o l d a l hiányzik a praefatio után. A z i t t hiányzó részt az

„ A M . 1610" első o l d a l a i őrizték meg. / A z „ A M . 1610" címlapját, praefatióját, nemkülönben az

első rész 11—14., 26., 29—30., 44., 130., 133., 192., 199., 268—269., 279., 282., lapját, ugyanígy a második rész 4—10. lapját, összesen 22 lapot a z „ A M . 1754" őrizte meg. D e ugyanígy megőrizte az „ A M . 1754" a könyv hatodik részének, a meglevő 31. l a p j a után még hiányzó l a p j a i t is. E z e k az „ A M . 1754" 676—690. terjedő szö­

veg oldalát, v a l a m i n t a 11 számozatlan l a p r a terjedő Indexét teszik.

A „XVI. sz. Magyar Orvosi Könyv" tehát némi körültekin­

téssel az „AM. 1754"-ből kiírt címlappal, praefatioval s hiányzó lapjainak, ugyaninnen kiírt szövegével, az 1610. évinek szöveg­

nyomásától megkülönböztetett nyomással, mint „Ars Medica" lett volna kiadható.

A n n a k megállapítására, hogy az „ A M . 1754." említett adatai m i l y mértékben pótolhatják az eredeti hiányzó adatait, mindkét műben meglévő részeket k e l l összehasonlítani. E cél­

ból egymás mellé állítottam a két könyv ,,Index"-einek meg­

felelő helyeit is. Ebből az összehasonlításból meg t u d j u k hatá­

r o z n i az eredetiből hiányzó részeket cím szerint is. E z t külön­

ben az eredetiből, illetve ennek Indexeiből is meg lehet álla­

pítani. Éppen ezért a hiányzó o l d a l a k helyén, ott a h o l a szöveg megszakad, már V a r j a s Bélának is fel k e l l e t t v o l n a s o r o l n i a a hiányzó részek címeit.

M i n t h o g y pedig a hiányzó l a p o k előtti szöveg, csakúgy mint a hiányzó l a p o k utáni szöveg is, m i n d e n k o r feltalálható az , . A M . 1754"-ben s a két szövegrész közötti részek, ül. fejezetek címei egyeznek az Indexek megfelelő h e l y e i n e k címeivel, n y i l ­ vánvaló, hogy ezek a fejezetek, i l l . fejezet részek csakúgy hü másolatai az eredetinek, mintahogy hű másolatai az eredetinek azok a részek, m e l y e k hűsége összehasonlítással valóban meg­

állapítható.

E z e k e t az összehasonlításokat m i n d a címekre, m i n d egyes fejezetekre vonatkozólag valóban megtettem s a z o k a t részletesen csak a szűkre szabott hely m i a t t v a g y o k kénytelen jelenleg mellőzni.

Érdekes, hogy míg a könyv elejéről vett részek össze- hasonlíttatván m u t a t n a k bár csak elvétve, némi eltérést, addig a könyv második feléből, i l l . végéről összehasonlított másolt

Irodalomtörténeti Közlemények. L 1 V . 0

(5)

részek teljesen hűek. Ugyanúgy a könyv címlapjának, nem­

különben praefatiojának másolata, m e l y talán más kéznek írása, hűnek m u t a t k o z i k . M i n d a könyv címének, m i n d praefatiojának n y e l v e Lentsés György g y a k o r l o t t tollára v a l l . A m i t a mű­

szavakról, az orvos hivatásáról és feladatáról m o n d , o l y gondos fogalmazás, hogy a z o n avatatlan másoló nem igen változtathatott.

A z Ars Medica szerzője tehát orvos volt. M i n t a címlap m o n d j a , a szerző tudós emberek observatiójókból sok hasznos és g y a k o r t a megpróbált orvosságokat szedegetett össze m i n d e n ­ féle nyavalyák ellen, m e l l y e k s z o k t a n a k történni az e m b e r i testben. Nekünk — t. i . az orvosoknak, olvassuk a praefatióban

— a testnek részeit meg látván abból k e l l gyógyításra való módot és formát vennünk, hogy a betegségek okait és eredetit jól megvizsgáljuk. S o h a gyógyítani n e m t u d az a z orvos, f o l y ­ tatja, k i a betegségek m i n d e n okait, és eredetit nem tudja s nem tudja, hogy az emberi testbenn először m i t s o d a h e l l y szen­

v e d és abban m i c s o d a természet kivül való bántás vagyon, honnét származott az, u g y a n a z o n h e l l y e n termett-e? avagy másunnan jött, v a l a m i ok táplálja-e a z t ?

E n e z e k e t — így fejezi be a praefatiót — n e m a bölts E m b e ­ reknek, k i k és nálamná S o k k a l többet tudnak, de a' Szegény t u ­ d a t l a n o k n a k azért ßedegettem f o k munkámmal és fáfatságommal ößve, hogy vehefsenek ők v a l a m i hasznot belőle, E n fe találtafsam hivalkodáfsal elni az ördög párnáján; de a S3. Pálnak iráfa ßerint legyek v a l a m i jo d o l o g b a n foglalatos. V e d d jó nevén azért tőlem Atyámfia kereßtyen.

S z i n t e meglepő m i n d a z , amit a műszavakról m o n d . T u d j a , hogy a görög-latin műszavak nem fedik teljesen a lényeget.

A z t v a l l j a , hogy ennek ellenére is, szokásból meg k e l l őket t a r t a n i . M i n d a m e l l e t t a szövegben idegen műszót sehol sem használ s csak a szakaszok, újrakezdések m e l l e t t veszi fel azo­

kat. A m a g y a r szót p e d i g műszóként igen sokszor gondosan körül írja.

Munkája azonban nemcsak m i n t o r v o s i munka érdemel figyelmet, hanem itt-ott a bölcseleti n y e l v sikeres müvelésével is kiválik. M i n d a z , amit a hagymázról i l l . a hagymázzal kap­

c s o l a t b a n jelentkező l e l k i tünetekről mond, már a lélektan nyelvét munkálja. E z a részlet az , , A M . 1754"-ben maradt fenn.

Itt, t. i . a hagymáznál, m a g y a r műszavakat i l l e s z t be nyelvébe m i n d e n zökkenő nélkül. A z általa itt használatba vett szavak i g a z i , azaz műszószerű értelmét, m i n d a m e l l e t t teljes gondosság­

g a l csak G a l e n u s szövegeivel s az ezekben használt műszavak jelentésével történő összevetés alapján állapíthatjuk meg s csak ez után vehetjük fel a szómutatóba.

E n n e k a n y e l v n e k i g a z i értékét csak a k k o r fogjuk meg­

érteni, h a összevetjük a később élt Apátzai Csere János nehéz­

kes nyelvével. Figyelnünk k e l l azonban arra, hogy Lentsés

(6)

György munkájára, annak nyelvének csiszolására egy életet szentelt, Apátzai pedig néhány év alatt sebtében írta meg m u n ­ káit s ez alatt roppant széles terjedelmű munkásságot fejtett k i , sajnos eredmény nélkül, a magyar n y e l v érdekében.

Érthető így, hogy az Erdélyi Tudományos Intézet k i a d t a Lentsés György munkáját. Hibáztatható a z o n b a n az, hogy nem vette észre ennek kapcsolatát az Ars Medica-\&\ s hibáztatható az is, hogy az összes recepteket felvette f i g y e l e m nélkül arra, hogy azok jó része egy kaptára íratott. Elégséges lett v o l n a a legjellemzőbb recept a l a k o k n a k helyet a d n i . A receptekben foglalt növényi s állati neveket, nemkülönben a v e g y i és o r v o s i műszókat amúgy is fel k e l l s o r a k o z t a t n i a szómutatóban. így a kötet terjedelme talán annak felével is csökkenthető lett v o l n a .

Téved azonban Vámossy Zoltán orvos-professzor m i k o r az Orvosi Hetilap-ban (1943. évi 38. sz.) fölöslegesnek, sőt szükség­

telennek mondja a m u n k a kiadását. E r r e a munkára nemcsak a m a g y a r nyelvtudománynak, nemcsak az irodalomtörténetnek, hanem magának az orvostudománynak is szüksége v a n : E z a könyv világosan i g a z o l j a , hogy a m a g y a r n y e l v már a k k o r , a X V I — X V I I . században is a l k a l m a s v o l t a tudományok müve­

lésére úgy, hogy a nemzetközi műszót csak kísérő szóként vette fel a magyar mellett. A z a tény különben, hogy a l a t i n n y e l v e k , nemkülönben az angol n y e l v i s , a köznyelvnek latin-görög ere­

detű szavait használja műszóként i s , i g a z o l j a , hogy a m a g y a r ­ ban sem lenne szükség arra, hogy a műszavak egész i d e g e n ­ szerűvé tegyék a tudományos műnyelvet s o l y ismeretektől zár­

ják e l a magyarság széles rétegeit, m e l y e k említett nemzetek­

nél a nemzet egészének közkincsét t e s z i k .

A z „ A M . 1610" a X V I I I . sz. közepén T e l e k i Sándor gróf birtokában v o l t s m i n d e n valószínűség szerint, gernyeszegi könyv­

tárában helyezte e l . Itt ismerhették meg a könyvet Rhedei Z s i g ­ m o n d és neje Wesselényi K a t a és elhatározták, hogy az a k k o r még g y a k o r l a t i célokat i s szolgáló könyvet lemásoltatják. N y i l ­ vánvaló ezért, hogy az „ A M . 1754" címlapján olvasható be­

jegyzés, hogy a másolást Rhedei Z s i g m o n d és neje Erdő S z . Györgyön Z . F. S. által végeztetik, csak jelképes.

A z o r v o s i könyvet ugyanis, m i n t h o g y az abban az időben még, mint említettem is, g y a k o r l a t i célokat is szolgált, való­

színűleg nem adták k i Gernyeszegröl Erdő S z . Györgyre s ennek felvétele csak azért történt, mert ez v o l t a család szék­

helye. A másoltatás Gernyeszegen, netalán Marosvásárhelyen történhetett, h o l a két család télvíz idején összejött.

A másoló így, m i n t ezt az Orsz- Levéltár e g y i k leveléből m e g ­ állapítottam, Z . F . L . azaz Z a b o l a i F ( i n n a ) László gernyeszegi pré­

dikátor lehetne, k i n e k neve az „ A M . 1754-ben" c s a k azért lenne Z . F . S.-nek olvasható, mert az L befejező vonása elhalványult, v a g y elmaradt. A m e n n y i b e n p e d i g a másoltatás éve 1754, a másolás

(7)

68 ALFÖLDI REZSÓ. KERECSÉNYI DEZSŐ

befejezésének idejét is jelezheti, lehetséges, hogy a másolást vagy legalább is annak egy részét, minthogy figyelembe vehető Sámuel nevű tanult tagja a családnak a k k o r nem volt, Z a b o l a i F . László végezte, k i K e l e m e n L a j o s lekötelező értesítése szerint 1753-ban hagyta e l gernyeszegi hivatalát. M i n t h o g y nevezettről további h i v a t a l o s a d a t a i n k nincsenek, lehet, hogy továbbra is ott, v a g y a környéken m a r a d t s a munkát még az 1753. év után is f o l y t a t h a t t a Rhédeiék megbízásából.

A könyvnek mintegy h a r m a d i k harmada azonban már más kéz írásának látszik s n e m lehetetlen, hogy ezeket a l a p o k a t Bodházy M . József Rhedei Zsigmondné szecretariusa írta. Erdő S z . Györgyön fennmaradt írása határozottan ezt látszik b i z o ­ nyítani.

Természetesen a T e l e k i , Rhedei, nemkülönben a Wesselényi levéltárak X V I — X V I I I . s z . - i i r a t a i n a k gondos áttekintése, ne­

talán az , , A M . 1610." hiányzó l a p j a i n a k feltalálása új eredmé­

nyeket is hozhat, de az „ A M 1754" nagy jelentőségét már nem csökkentheti.

N e m c s a k azért v a n jelentősége e kézirati könyvnek, mert nélkülözhetetlen kiegészítője az Ars Medica eredetijének, hanem azért is, mert ismételten rámutat a székelyföldi marosvölgy fenntnevezett családjainak érdemeire. Éppen ezért e családok levéltárainak feldolgozása sem halasztható tovább.

A L F Ö L D I REZSŐ.

Eckhardt Sándor: Az ismeretlen Balassi Bálint. (Budapest, 1943. A M a g y a r S z e m l e k l a s s z i k u s a i . A M a g y a r Szemle Társaság kiadása. 314 1.)

Első p i l l a n a t r a talán kissé különösnek tetszik, hogy E c k ­ h a r d t Sándor, a k i n e k csak n e m régen jelent meg kitűnő B a l a s s i - monográfiája, aránylag rövid idő múlva ismét előállhat egy újabb Balassi-könyvvel, pláne o l y a n n a l , m e l y n e k címében inkább a jelző, m i n t a költő neve követeli magának a figyelmet. A kiáltóan han­

gos könyvcímek m a i korában m i n d e n aggodalom jogosult.

C s a k örülhetünk, hogy itt most kellemes csalódás éri az olvasót. E c k h a r d t könyve hatalmas ismeretlen anyaggal és sok új a d a t t a l l e p i meg a régi magyar műveltség m i n d e n kedvelőjét.

E z a sok újdonság p e d i g mindjárt bizonyítéka tudós lelkesedés­

nek, az elődeinél jóval alaposabb kutató kedvnek és a szeren­

csésen tapintó érzéknek. E c k h a r d t ugyanis még Balassi-monográ­

fiája anyagának gyűjtése közben rájött arra, hogy a költő éle­

tének e d d i g i ismertetői nem végezték el az anyagot összehordó munkát o l y rendszeresen és kimerítően, m i n t ahogyan régi i r o ­ d a l m u n k legnagyobb költőjének jelentősége megérdemelte v o l n a .

(8)

M i n t irja, felverte tehát a „levéltárak vadonát" a költő körül, átnézett eddig teljesen elhanyagolt családi levéltárakat, de végig­

járta a kutató elődök nyomát is. A z eredmény nélkülözhetetlen kiegészítője a Balassi-képnek, önmagában p e d i g színesen érdekes korképek sorozata a X V I . század második feléből.

Mindenekelőtt a Balassi-családra, s így természetesen a köl­

tőre is vonatkozó új a d a t o k állnak elénk. Újabb a d a t erősíti meg a költő születésének máshol már helyesbített évszámát (1554), s ezzel néhány korábbi feltevés véglegesen erejét veszíti. A n a l ó ­ giás adatok megsejtetik B a l a s s i Bálint neveltetésének körülmé­

nyeit, mások a család külföldi k a p c s o l a t a i r a vetnek fényt s m e g ­ magyarázzák a gyermek és ifjú művelődésének lehetséges irá­

nyait. A z idegen lovaggal párbajt vívó, p o l i t i k a i és családi ne­

hézségekbe keveredő apa képe már előlegezi a fiú n y u g t a l a n vér­

mérsékletét és társadalmi b o n y o d a l m a i t . Általában (a részletek felsorolása szinte lehetetlen) E c k h a r d t a d a t a i különösen az ifjú B a l a s s i köré teremtenek — már a könyv első fejezeteivel — szinte tapintható légkört. E z a légkör a X V I . századi felvidéki m a g y a r úri élet, állandó súrlódó érintkezésben egyfelől a h a t a l o m m a l , másfelől a városi idegen eredetű polgársággal. E c k h a r d t látható szeretettel szemléli és ábrázolja ezt a többnyire „veszélyes élet"-et s nem is t i t k o l j a örömét, h a arról számolhat be, hogy ez a fölé­

nyes úriság mikép buktatja víz alá a „kamorás u r a k " képében a hatalmat, a Göppelek és R u b i g a l l u s o k személyében p e d i g a polgárt.

E z t az életet örökli a fiatal B a l a s s i Bálint, s hozzá még az isteni terhelést: a költői tehetséget és a z érzékenységet. B i r t o ­ k a i t elúsztatja alóla a nagybátyai „gondnokolás" ( B a l z a c tollára méltó figura ez a B a l a s s a András — írja E c k h a r d t ) , a n y a g i szük­

sége, jogosnak vélt erőszaktevésekbe, politikába, szerelmekbe ké­

szül veszni élete. V i s z o n t éppen ezek az alkotás évei i s . Élet és i r o d a l o m még a pörös aktákban is találkozik: a költő a század egyik harcoló műfajában, a dialógusban, próbálja egyszer a m a g a igazát meggyőzövé tenni. A könyv B a l a s s i n a k ebben az életfeje­

zetében is számos új anyagot ismertet. Megértünk levélbeli cél­

zásokat, megismerjük az A n n a utáni szerelmek és versek asszo­

nyait. D e kiváltképpen érdekes A n n a egyénisége. Ügyeiből, kö­

zölt leveleiből kiderül, hogy ez a még hanyatlásában i s vonzó, szellemes asszony i g e n józan és p r a k t i k u s őrzője, gyarapítója v o l t az anyagiaknak: a kóbor s magát, vagyonát romlasztó Bálint n e m lehetett az ő férj-típusa.

A zárószóban E c k h a r d t ezt írja: „ H a összevetjük m i n d a z t , amit a magyar élet írásos múltja első nagy költőnkről megőrzött, nem csekély örömmel látjuk, hogy az mennyiségben, sőt mély­

ségben is megközelíti mindazt, a m i t ugyanebben a k o r b a n a l e g ­ műveltebb nyugat nagy költőiről megőrzött," A fáradhatatlan gyűjtő méltó és jogos büszkeséggel írhatta ezt le. H o g y idáig

(9)

70 KERECSÉNYI DEZSŐ, G A L A M B SÁNDOR

elérhettünk, az ö tudós érdeme. D e az anyag az ö kezében még élővé is vált, az okmánytárból a mozgalmas élet tekint k i , a kutató tudós érdemeit a z íróiak i s öregbítik. A szépirodalmiság hatásfokáig felérő jelenetezés, humor, m a l i c i a és kedély d o l g o z i k írásában s a X V I . századi l e v e l e k ízes és hathatós magyar pró­

zája i s érezhető n y o m o k a t hagyott stílusán. Könyve i g e n szeren­

csés találkozás eredménye: a megismerő ráció a megismerés tár­

gyából áramló szellemtől melegedett. K E R E C S É N Y I DEZSŐ.

Sík Sándor: Esztétika. Három kötet Szent István Társulat.

M i n d i g érdekes és tanulságos, h a az esztétika elméleti kér­

déseihez o l y a n v a l a k i szól hozzá, a k i m a g a is alkotó művész.

A z i l y e n n e k n y i l a t k o z a t a i és megállapításai a legtöbbször v a l l o - másszerűek, s n a g y o n értékes okulással gazdagíthatják a lélek­

tant és a művészetek elméletét. G y a k r a n azonban kettős hát­

ránnyal járnak. E g y i k abból a körülményből fakad, hogy művész­

ember ritkán bírja a fogalomalkotás szigorúságának adományát — a másiknak o k a p e d i g az, hogy n e m t u d megszabadulni a maga irányának szubjektív túlértékelésétől, s könnyen igazságtalanná válik másnemű — talán éppen o l y a n jogos — művészi irányok­

k a l szemben.

Sík Sándor háromkötetes Esztétiiájában egyik hibával sem találkozunk. A jeles költő birtokában v a n a tárgyilagosság és a filozófiai elmélyedés erényeinek. Logikája világos, meggyőző, s z i ­ gorú tudományossággal megalapozott, azonkívül egyetlen fajta művészi megnyilatkozással szemben sem elfogult. Okfejtése, gon­

dolatjárása széles tudományos olvasottságra támaszkodik, és for­

rásaival szemben m i n d i g ébren tartja k r i t i k a i szellemét. H o g y stí­

lusán, lendületén megérzik a költő, ez nemhogy hibája a műnek, hanem inkább erénye. Néha szinte azt kívánnók, hogy a maga gyakorlatának élményeiből többet is m o n d a n a e l . E z irányú tar­

tózkodó szerénységét semmiképen sem érezzük i n d o k o l t n a k . Vizsgálódásának kezdetén Sík Sándor kijelöli gondolkozá­

sának módszerét és irányát. A z esztétikát a filozófiai tudományok közé s o r o l j a . Módszere fenomenológiai és reduktív, amelyhez még az intuiciót i s c s a t o l j a . A z intuíció eredményeit azonban fogalmi módon tartja szükségesnek i n d o k o l n i . A z esztétika segédtudomá­

nyaiként a lélektant, szociológiát, művészettörténetet és művészet- technikát jelöli meg.

Elvégezve a bevezető megállapításokat áttér az esztétikum magyarázatára. Szerinte az esztétikumban o l y a n jelenséggel állunk szemben, a m e l y egyszerre értelmi, érzelmi és a k a r a t i aktus, s a m e l y t u d a t a l a t t i és tudatfeletti elemeket egyként rejt magában.

E z t a f o l y a m a t o t a szerző n e m összetettnek, hanem egyszerűnek látja. (Vájjon n e m azt k e l l e t t volna-e i t t megállapítani, hogy a

(10)

folyamat pusztán egyszerűnek érződik, de valójában n a g y o n is b o n y o l u l t ? )

Ezután a könyv áttér az esztétikum további magyarázatára.

A z esztétikai müvelet n e m puszta utánzás, de n e m is c s a k kife­

jezés, sőt nem is egyedül eszmehirdetés, nem i s csupán alakítás, hanem egyszerre m i n d a négy. U g y a n a k k o r azonban több is, m i n t ennek a négynek egyszerű összege. H a látjuk is benne, h a k i tudjuk is bontani belőle az elemeket, még m i n d i g v a l a m i mást is k e l l találnunk benne, mint elemeinek együttességét. E z t a v a ­ lamit, ezt a mást nem tudjuk tovább redukálni. F e l k e l l vennünk, mint esztétikai apriorit. E z e n a n y o m o n Sík Sándor V o l k e l t e t kö­

veti, de amíg a német elmélkedő csak az alkotó művészben látja meg ezt az a p r i o r i t , a d d i g Sík a befogadóban, a művész közön­

ségében is jelenlevőnek érzi.

E z t az a p r i o r i t úgy k e l l felfognunk, m i n t az esztétikai a l a n y magatartását. A tárgyi adottság az esztétikai tárgy, amely a z o n ­ ban nem azonos v a l a m i külső tárggyal. A z objektív elemek m e l ­ lett erősen szubjektív elemek találhatók benne. A z esztétikai jel­

leg egyformán függ a tartalomtól és a formától. S i t t jut e l Sík Sándor a maga magyarázatának legközéppontibb eredményéhez.

N e m választja e l egymástól a t a r t a l m a t és formát. C s a k a for­

mált tartalmat és a tartalmas formát minősíti esztétikai jellegű­

nek. Szerinte az esztétikum a forma és a tartalom egységében nyilvánul meg.

H o g y a n válik most már egybe az esztétikai a p r i o r i és az esztétikai tárgy? E n n e k a lélektani jelenségnek mikéntjét az intuí­

cióban találja meg a szerző. A z intuiciós szemléletnek tárgya:

kép. A képi valóság m i n d i g v a l a m i lényegre és egyedire vonat­

k o z i k . További igen fontos jellemzője a f o l y a m a t n a k az erős érzelmi színezettség.

A z esztétikai intuíció természetéből négy rendkívül fontos határozmány következik: a szerves egység, a lényegkifejezőség, a szemléletesség és az érzelmesség.

Ebből a négy határozmányból f o l y n a k az esztétikai törvé­

nyek. A szervességből a tartalom-forma-egység, az anyagszerű­

ség és a tárgyszerűség. A lényegszerűségből a m i n d e n mástól különbözőség (a „saját a r c " törvénye), a jellemzetesség és a s t i ­ lizálás. A szemléletességből a világosság, a teljesség és az esz­

ményítés. (Itt megjegyezzük, hogy az eszményitést kár elválasz­

tani a stilizálástól és tőle külön tárgyalni. A két megjelölés ugyanazt a dolgot fejezi ki.) A z érzelmességből következik, hogy az esztétikai élményben az érzelem a legfontosabb elem, bár ter­

mészetesen hozzákapcsolódhatik más l e l k i aktus i s .

Sík Sándor jól látja, hogy a felsorolt törvények n e m érvé­

nyesülnek m i n d e n műalkotásban egyformán. A h o l azonban v a l a ­ m e l y i k csökkentebb mértékű vagy egészen hiányzik, ott az esz­

tétikai kárpótlás ténye lép akcióba.

»

(11)

A könyv azután az esztétikai tartalom vizsgálatára tér át.

A t a r t a l o m n a k három látási, illetőleg felfogási és eljárásmódja v a n : ábrázolás, kifejezés és jelentés. A három mód elemzése kö­

zül legértékesebbnek a jelentésről szóló fejezetet tartjuk. A mé­

l y e n járó szerző e tekintetben főtípusokul a következőket jelöli meg: az objektívet, szubjektívet és a transcendenst, — a roman­

tikusát, a naivat és a k l a s s z i k u s t , — a tragikust, k o m i k u s t és a humorost.

A tragikum sokat vitatott kérdésében állásfoglalása a követ­

kező: tragikus a z az élethangulat, a h o l az ember és a sors d i n a ­ m i k u s ellentétben állanak. A tragikus vétség az a cselekedet, a m e l y b e n az embernek a sorssal való összecsapása a legerőseb­

ben m u t a t k o z i k meg. A bukásról úgy érezzük, hogy meg k e l l tör­

ténnie, és „valamiképen" jó is, hogy megtörténik. E n n e k a v a l a - miképen-nek bővebb kifejtését szerettük v o l n a k a p n i . így, amint a könyvben megjelenik, nincs magyarázva és nem érthető. A z is igen előnyére vált v o l n a a műnek, h a a jeles gondolkodó a maga tragikumelméletét a francia k l a s s z i k u s tragédiából merített okulásokkal egészítette v o l n a k i .

Sík Sándor m e g v a l l j a , hogy a komikumot nehezebb megha­

tározni, m i n t a t r a g i k u m o t . A kérdést nem is o l d j a meg teljesen ő sem. K i e m e l i , hogy a nevetésben bizonyos felszabadulási érzés tör elő. A humorról n a g y o n elmezodító megfigyeléseket kapunk tőle. N e m elégszik meg a z z a l , hogy ebben a sorsérzésben a tra­

gikus és a k o m i k u s keverednek. A felsőbb egységet szerinte egy h a r m a d i k elem h o z z a létre: a tragikusban és a k o m i k u s b a n a d i n a m i k a a jelentős, a h u m o r b a n az egyensúly.

Szép és értékes az a rész, amelyben a szerző a művészet és erkölcs, v a l a m i n t a művészet és az irányzatosság viszonyát tár­

g y a l j a . {Az egyéni morál című fejezet.)

A z esztétikai anyag rövid s z a k a s z a után bőven f o g l a l k o z i k a könyv az esztétikai formával. Szellemes az a megállapítása, h o g y forma m i n t o l y a n voltaképen nincs is. Formája csak v a l a ­ minek v a n . A t a r t a l o m v a l a m i , az anyag is v a l a m i , a forma nem v a l a m i , hanem: v a l a h o g y a n . N i n c s , hanem m i n d i g újra lesz. V o l ­ taképen nem is beszélhetünk a formáról, hanem csak formálási mozzanatokról, formaelvekről.

E z a terjedelmes fejezet t a r t a l m a z z a a szerzőnek legfino­

mabb megfigyeléseit. N a g y o n mélyenjáró d o l g o k a t olvasunk itt az eszményesítésröl, az allegóriáról, szimbólumról, technikáról, hang­

súlyról, ritmusról, népművészetről, hagyományról, stílusutánzás­

ról, manirról és a divatról. E b b e n a részben visszatér a tragikum, k o m i k u m és humor kérdése i s .

A művész l e l k i sajátságait külön szakasz tárgyalja. A mű­

vész o l y a n ember, a k i a világot tartalom-forma-egység gyanánt fogja fel, s így éli át. Jellemző vonása még az érzékelés ereje és gazdagsága. Képzeletét a többi fantáziaformával szemben az

(12)

alkotó tendencia különbözteti meg. Érzelmi életének fővonásai az érzékenység, a közlési vágy és az objektiválásra való irányult­

ság. A művész egyszerre a l a n y i a s és tárgyias lény. Nagymérték­

ben bírja a formálás adományát.

A művészi alkotásról és az esztétikai újraalkotásról szóló ré­

szek lélektani jellegűek. N a g y értéke Sík Sándor könyvének, hogy az alkotó művész vizsgálatával párhuzamosan g o n d d a l f o g l a l k o ­ zik a befogadó, a müvet élvező emberrel i s . Természetesen ezzel a kérdéssel kapcsolatban többször kitér L i p p s és V o l k e l t bele­

érzés-elméletére is.

A művészetről a könyvnek igen terjedelmes s z a k a s z a szól.

A szerző a l a p o s a n ismerteti és elmésen szól hozzá a művészet eredetét boncolgató elméletekhez, a hasznossági, az utánzási, a játékról szóló teóriákhoz, v a l a m i n t ahhoz a felfogáshoz, amely a nemi ösztönnek juttatja a döntő szerepet. A z egyes művésze­

teken áttekintve csak érinti, de sajnos nem magyarázza meg, hogy ,,az építészeti alapformákban kimutatható az utánzás-eredet". A költészetről szóló részben a felosztásból hiányzik a leíró műfaj:

Sík Sándor megmarad a líra, e p i k a és dráma hármas c s o p o r t ­ jánál. A színészetet a megelevenítő művészetek közé s o r o l j a . Ér­

dekesen f o g l a l k o z i k a szavalással és a szavalókórusokkal i s . A könyv utolsó szakaszában, m e l y Az esztétika végső kér­

dései címet v i s e l i , a szerző egyfelől csomót köt e d d i g i g o n d o l a t ­ menetén és összefoglalja eredményeit, másfelől p e d i g e d d i g i esz- meterületéröl a legmagasabb filozófiai régiókba lendül. A z esz­

tétikai a p r i o r i , az esztétikai alany, a forma, az alkotás jelensége, a müvek és az esztétikai érték — m i n d - m i n d Abszolútumot f e l ­ tételeznek, így a szépről való elmélkedés u g y a n o d a jut e l , ahová végső fokon minden emberi g o n d o l a t n a k e l k e l l érkeznie — : az Istenhez. A z esztétikai abszolútumot • azonban nem m i n d e n istenfogalommal lehet azonosítani. A primitív (a mitológiai) isten­

eszme, a csak immanens (a világban maradó) istenfogalom, a csak-transcendens istenfelfogás éppen o l y kevéssé felel meg n e k i , mint ahogy a panteizmus legtöbb formája sem. „ A z esztétikai Abszolútum minden posztulátumát legtökéletesebben a keresztény istenfogalom elégíti k i . "

Sík Sándor könyve m i n d az átgondolás következetessége és fegyelmezettsége, m i n d a benne f e l d o l g o z o t t széleskörű tudás­

anyag, m i n d pedig megírásának elevensége, lendülete és világos­

sága által, a magyar tudományosságnak jelentős eseménye. N e m éppen gazdag esztétikai i r o d a l m u n k nagy értékkel g y a r a p o d o t t

á I t a l a- G A L A M B S Á N D O R .

(13)

74 PUKÁNSZKYNÉ K Á D Á R J O L Á N . S O L T A N D O R

Jászai Mari levelei. Sajtó alá rendezte K o z o c s a Sándor. B u ­

dapest, 1944. 8 400 1. + 8 t. • Mióta Jászai M a r i emlékiratai megjelentek, felfedeztük, hogy

a nagy színésznőben egy kiváló író is élt. D e az emlékiratok­

ban mégsem a magával ragadó szuggesztív erő k a p meg elsősor­

ban, hanem a csoda, m e l y e t tükröz: az egyszerű k i s cseléd át­

alakulása, feljutása egy o l y a n s z e l l e m i és erkölcsi fokra, amelyre csak a kiválasztott lángelmék számára nyílik út. A m i t ott v i s z - szaemlékezések formájában k a p t u n k Jászai későbbi egyéniségé­

nek szűrőjén át, a z a levelekben érzékelhetően elevenedik meg s így közvetlenebbül kísérhetjük végig ennek a l e l k i fejlődésnek i z g a l m a s csodáját.

A z első levelek — K a s s a i V i d o r h o z , m a j d Mihálisi M i m i h e z

— a kezdő színésznőtől valók a hatvanas évek végéről s a het­

venes évekből. Külső emelkedés már nem sok v a n az első leve­

l e k Jászaija s az élete utolsó évében írottak küldője között; de annál nagyobb a belső fejlődés. A z első levelek még k i s látó­

körű fiatal l e l k e t mutatnak, K a s s a i V i d o r menyasszonyát, m a j d f i a t a l feleségét. M i n t a k i m i n d i g a z élet szélén járt s a társada­

l o m b a sose v o l t szilárdan beágyazva, még sóvárog a polgári élet­

formák után. Itt még megjátssza az érzelmes menyasszonyt, a kispolgári feleséget, míg hatalmas, egyre fejlődő egyénisége szét nem r o b b a n t j a a számára szűk kereteket. E z e k a levelek még t e l i v a n n a k a polgári lét k i c s i n y e s g o n d j a i v a l s tele szerelemmel, míg l a s s a n k i n t „csak fagyos szívvel és kiszáradt lélekkel" t u d írni urának. „ A szenvedély lángja, amely eddig vezetett, már k i a l u d t ; ötévi befolyásod a l a t t hasonló lettem — hozzád" — írja K a s s a i V i d o r n a k .

Valóban a z o n b a n sosem hasonult hozzá, mint ahogy a tűz sosem h a s o n u l h a t a vízhez. A nagy lobogás, mely fűtötte, egyre új tápot keresett. S szenvedélye egyre őszintébben, egyre közvet­

lenebbül tör elő, stílusa megszabadul a szenvelgő hangtól, a sab­

l o n o k nyűgétől. A műveltség, melyet mohón szív magába,- nem r a k reá idegen réteget; mentől többet lát a világból s mentől többet t a n u l , annál inkább magára talál. Épp így nem távolítja c l idegen országok nagysága a magyar műveltségtől: külföldi út­

j a i a m a g y a r értékek becsülésében m i n d j o b b a n megerősítik. „Leg­

inkább abban mutatjuk k i gyerek v o l t u n k a t , hogy szégyenlünk m e g h a j o l n i a saját n a g y j a i n k előtt" . . . — írja Parisból 1885-ben P r i e l l e Kornéliának. — „Meg v a g y o k győződve, A s s z o n y o m , h o g y h a te, vagy hogy a nagyokról ne beszéljek, én, vagy a k i s Márkus az ő érdekességével i t t föllépnénk, egész P a r i s érdeklőd­

nék irántunk. M e r t nincs ám a F r a n c a i s n a k egy o l y a n érdekes a l a k j a se, m i n t az E m m u k a . N i n c s . "

A k i c s i n y e s n a p i gondok mindinkább háttérbe szorulnak a l e v e l e k b e n s egyre inkább előtérbe lép a lélek s hatalmába kerít

(14)

eredetiségével, érzelmeinek Iobogásával, benyomásainak frissesé­

gével, stílusának gátlásmentes közvetlenségével. N y o m o n kísérhet­

jük látóköre tágulását, műveltsége mélyülését, állásfoglalását az emberi lét nagy kérdéseivel, a magyarság problémáival szemben.

K o z o c s a Sándor nagy g o n d d a l gyűjtötte össze az e d d i g szét­

szórva megjelent anyagot és s o k még k i n e m a d o t t levél közlé­

sével tetézte meg. E z e k felkutatásával és kiadásával nagy értéket mentett meg az elpusztulástól. A gyűjtemény természetesen n e m teljes. Jászai M a r i nagy levelező v o l t : impulzív természete m i n ­ denre fellobbant s ez a fellobbanás szóban v a g y írásban rögtön elemi erővel kitörést keres. S o k levele még nem ért meg a köz­

lésre, hisz véleményét túlságosan leplezetlenül és nyersen, első felindulásában vetette papírra s még élő embereket is érint. Mégis szeretnők remélni, hogy ez a szép gyűjtemény Jászai levelezé­

sének csupán első kötete. P U K Á N S Z K Y N É K Á D Á R J O L Á N .

Galamb Sándor: A magyar dráma története 1867-től 1896-ig.

Második kötet. A M a g y a r Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata. Budapest, 1944. 8-r. 372 1.

Irodalomtörténetünk már régebben n a g y o n érezte azt a hiányt, hogy B a y e r nagy drámatörténete a kiegyezés után e l t e l t hosszabb idő óta nem talált folytatóra, a fejlődés f o l y a m a t e k i n ­ tetében drámairodalmunk s színházi kultúránk nagy virágzása előtt zárult le a sorompó. A m a g y a r tudományos Akadémia ezen a hiányon óhajtott segíteni, m i k o r évekkel ezelőtt pályatételül ezt a feladatot tűzte k i : A magyar dráma története 1867-től 1896-ig. A tervezett mű első kötete alapján a pályázat nyertese G a l a m b Sándor lett. E z a z első kötet meg is jelent 1937-ben, a N e m z e t i Színház megnyitásának századik évfordulójára s az i r o d a l o m nagy elismeréssel s a befejezésül remélt I I . kötet iránt kifejezett várakozással fogadta. A remélt I I . kötet azonban csak 7 év múlva, ennek az esztendőnek az elején látott napvilágot.

A tárgyalt k o r s z a k r a a mű befejezéséül visszatekintő össze­

foglalásban a szerző nyugodt öntudattal állapítja meg, h o g y ,,a kiegyezéstől a m i l l e n n i u m i g terjedő időszak nem fénykora a magyar drámairodalomnak, de t a r t a l m i és f o r m a i tekintetben egyaránt jelentős folyamat." E z t az aránylag rövid h a r m i n c esztendős folyamatot az 1880-ik év két alsóbb k o r s z a k r a vágja.

E z az év jelentékeny fordulópont két drámai műfaj: a társadalmi színmű és az operett felvirágzásában, de v i s z o n t gyors h e r v a - dásnak i n d u l két drámai forma i s : papirosízüvé k e z d válni a nagymultú történeti dráma s a pár évig csillogó életet élt új­

romantikus irány s ebben az időben „merevedik sablonná" a fiatalon elhalt Tóth E d e és C s e p r e g h y F e r e n c munkásságában nekilendült népszínmű. Legnagyobb jelentőségű a l a k j a az egész

(15)

félszázadnak kétségtelenül C s i k y G e r g e l y , k i n e k egész i r o d a l m i működése jelentőségét a b b a n k e l l megállapítanunk, hogy „leg­

nagyobb érdeme a m a g y a r társadalmi dráma megteremtése. S ebből a szempontból nemcsak a botladozó és csekélyszámú elő­

d e i v e l való összehasonlítása tanulságos, hanem a nyomába lépők nagy seregének szemlélete i s . " H e l y e s e n jelöli k i a szerző H e r - czeg F e r e n c helyét i s fényes pályájának mindjárt első sikere után: A dolovai nábob leányának „irodalomtörténeti jelentősé­

gét kellőképen meg k e l l becsülnünk... N e m szabad elfelejte­

nünk, hogy előnyös hatása v o l t a magyar színpadi n y e l v köny- nyedebbé, szalonibbá fejlődése s hogy ezzel a darabbal i n d u l t el színműírói pályáján az az író, a k i mindjárt első bemutatójával

C s i k y G e r g e l y örökségét vette át." H e l y e s e n emeli k i , hogy C s i k y G e r g e l y működése a társadalmi vígjáték terén is v a n o l y a n jelentős, m i n t a k o m o l y dráma terén. Változást jelent utána, hogy a m a g y a r társadalmi vígjáték lassan, de egyre erősebben eltolódik a bohózat felé. E z a bohózat felé való köze­

ledés legerősebben Gabányi Árpádban n y i l a t k o z o t t . E z Gabányí jelentősége vígjáték-irodalmunkban. Megemlékezik szerzőnk a teljesség érdekében arról is, hogy a történeti színművekkel némi rokonságban v a n n a k a drámai költemények, tárgyalja ezeket is, továbbá az egy felvonásos darabokat, sőt még az ezeknél szű­

kebb keretű monológokat is.

N e m c s a k a gazdagodást e m e l i k i , hanem megemlékszik arról is, hogy a m u l t század végén n a g y o n meglepő hanyatlást mutat nemcsak a k o m o l y történelmi dráma, hanem a történeti vígjáték, még inkább a sorvadás képét mutatja az előző évek kedvelt mű­

faja, az újromantikus vígjáték is, sőt még meglepőbb a nép­

színmű népszerűségének hanyatlása. A népszínmű egyáltalában még virágzásának ebben a szakában is kevés fejlődést mutat.

A próbálkozások legtöbbje a Tóth E d e és Csepreghy-féle s t i l i ­ zált ábrázolási módban állapodott meg s parasztvígjátékra vagy paraszttragédiára a l i g - a l i g látunk ez időben kísérletet. E z z e l együtt járt az is, hogy a népszínmű a kilencvenes években r o h a ­ m o s a n kezdett veszíteni népszerűségéből s egyre kevésbbé v o l t versenyképes az operettel szemben. A z operett mezején a döntő f o r d u l a t o t jelentő o s z l o p o k Lukácsy Sándor Székely Katalin\a és Rákosi Jenő Titilla hadnagya v o l t a k .

Végül nem kerüli e l figyelmét az sem, hogy a magyar drá­

m a i alsóbb fajok tárgy választásában n e m hiányzott a jelen életé sem. A z effajta müvek, melyeket életképeknek vagy énekes víg­

játékoknak neveztek, hasonlítottak az előző k o r o k bohózataihoz.

A z első i l y e n nemű próbálkozás Rákosi Jenőnek A Szélháziak c. énekes és táncos bohósága. Egyáltalán nem feledkezik meg szerzőnk arról, hogy jogos méltánylással k i e m e l j e Rákosi Jenő jelentőségét ennek a negyedszázadnak színházi és i r o d a l m i éle-

(16)

tében, rá mutasson nyugtalanító és ösztönző szellemére, irányító és példaadó működésére.

Módszeréről maga a szerző úgy n y i l a t k o z i k , hogy „szigo­

rúan tudományos cél" lebegett előtte. „Igyekeztem lehetőleg m i n d e n színpadra került vagy nyomtatásban megjelent magyar színmüvet munkámba felvenni. A m e l y színdarab n e m került sajtó alá, ott a súgó-könyvet i p a r k o d t a m megszerezni. Valóban tiszte­

letre méltó buzgósággal o l d o t t a meg ezt a m a g a elé tűzött célt is. Itt-ott nem m i n d e n restellkedés és mentegetődzés nélkül v a l l j a be, hogy „a jelentéktelenebb művek nagy száma csökkenti a lehetőségét annak, hogy az értékesebb müvekkel kimerítő rész­

letességgel f o g l a l k o z z a m . N e k e m magamnak is jobban esett volna, hogyha a filológiai pontosság rovására inkább poétikai vagy esztétikai elmélkedésekbe bocsátkozhatom. A m u n k a célja azonban elsősorban a teljesség v o l t s ennek érdekében személyes hajlamomat aszkétíkusan fékezni k e l l e t t . " Ezekről a kisebb je­

lentőségű müvekről őszintén hangoztatja, hogy „csak éppen f e l ­ sorolás, de nem tárgyalás anyagai lehetnek," „kisebb jelentőségű müvekről is meg k e l l emlékezni, mert egyben-másban jellemzők a vizsgált évek i r o d a l m i törekvéseire." ,,Még egy sereg színmű­

ről k e l l említést tennünk. F o g l a l k o z n i nem érdemes velük, pusz­

tán írójuk nevét és címüket s o r o l j u k f e l . " E g y más a l k a l o m m a l is ilyenformán ír: „Végül hátra v a n még, hogy a szándékolt — de soha e l nem érhető — teljesség kedvéért még egy nagy sereg népszínművet legalább a szerzők neve és d a r a b j a i k címe szerint f e l s o r o l j u n k . . . A n y o l c v a n a s - k i l e n c v e n e s évek népszínműveinek se szeri, se száma. A termés számbeli gazdagságával a z o n b a n távolról sem áll arányban a termés értéke. Mégis szólanunk k e l l a közepes, vagy közepesnél gyengébb művekről is, mert egyben- másban kiegészítik a népszínmű fejlődésének k é p é t . . . E g y i k sem járult hozzá a népszínmű fejlesztéséhez, de talán számbeli súlyukkal kiegészítik azt a képet, amit erről a műfajról meg­

r a j z o l n i i p a r k o d t u n k . "

Tudatában v o l t szerzőnk annak is, hogy m e n n y i r e elválaszt­

h a t a t l a n k a p c s o l a t b a n v a n a dráma története a színházak tör­

ténetével. Szép teret talált ebben is e k o r s z a k r a eső gazdago­

dásnak rajzára. E b b e n i s , m i n t egész munkájában, megbízható­

ságnak, lelkiismeretességnek és tanultságnak a d j a bizonyságát.

Előadásában is igyekezett a l k a l m a z k o d n i igényes közönségének követelményeihez s bizonyságát a d n i , hogy a m a g y a r próza leg­

jobb mestereinek iskoláját járta. Megnyugvással látnók, h o g y h a befejező szavaiban nemcsak egy fejlődésnek előre vetített rajzát látnók, hanem a maga személyére vállalt p r o g r a m m o t i s : A tár­

gyalt időszak, „nem fénykora a m a g y a r drámairodalomnak, de t a r t a l m i és formai tekintetben egyaránt jelentős f o l y a m a t . A tör­

téneti szemlélet számára a legnagyobb értéke, hogy előkészíti és befolyásolja a századfordulón és az új század első évtizedeiben

(17)

78 KÉKY L A J O S , S O L T A N D O R

bekövetkező nagyarányú és nagyobb értékű drámai mozgalmat."

E n n e k megvilágítását reméljük és várjuk a szerzőtől.

K É K Y L A J O S .

Dolgozatok a drámatörténet és a dramaturgia köréből. Vitéz D o r o g h y F e r e n c : Somló Sándor színművei. Budapest, 1942. 158. I., 1 melléklet, 8.-r. Jóború M a g d a : Akadémiai drámai pályaművek 1857—88. Mezőtúr, 1942. 61 1. 8.-r. M i s z t i László: A magyar tra­

gikum-elméletek története. Kolozsvár, 1942. 65 1. 8.-r.

E z a három értekezés nemcsak tárgyának rokonsága követ­

keztében hozható közös nevezőre, hanem a z o n körülmény által is, hogy érték dolgában k i e m e l k e d n e k az átlag-disszertációk sorá­

ból. Különösen D o r o g h y és M i s z t i munkáját i l l e t i meg az elis­

merés: o l y a n szakszerű elmélyedéssel és o l y a n bőséges adatgyűj­

téssel oldották meg feladatukat, hogy d o l g o z a t u k egy kisebb mo­

nográfiának i s b e i l l i k , még p e d i g o l y a n n a k , a m e l y a tudományos kutatás p i l l a n a t n y i állása m e l l e t t elsőrendű forrásmunka t e k i n ­ télyét igényelheti a m a g a körében. Jóború d o l g o z a t a egy árnya­

l a t t a l mögötte m a r a d a másik kettőnek, szolgáljon azonban ment­

ségéül, hogy feladata is jóval nehezebb volt. Somló Sándor i r o ­ dalomtörténeti helyét már p o n t o s a n kijelölte Kéky L a j o s c i k k e

( B u d a p e s t i Szemle, 1916.), az első alapvetést meg Perényi Jó­

zsef végezte e l (Irodalomtörténet, 1920.), úgyhogy D o r o g h y n a k már v o l t m i r e építenie; M i s z t i László M i t r o v i c s G y u l a esztéti­

katörténetét forgathatta nagy h a s z o n n a l — viszont Jóború M a g ­ dának magának k e l l e t t utat vágnia egy még teljesen megműve- l e t l e n és kiaknázatlan kutatási területen. így a férfiszerzők na­

g y o b b mélységeket feltáró alaposságát nőkutatónk a téma érde­

kességével és újszerűségével egyenlítette k i .

V i s z o n t abban a tekintetben is közös megbeszélést kívánnak ezek a d o l g o z a t o k , hogy a s z e l l e m i háttér, a történeti távlat r a j ­ zával mindhárman adósok m a r a d n a k . D o r o g h y például a n n y i r a elmélyed a z egyes drámák esztétikai vizsgálatába, hogy Somló Sándorban csak az írót látja meg, a színészről és a színigazga­

tóról teljesen megfeledkezik; alkotásait k i e m e l i keltezésük lég­

köréből, a századforduló irodalmi-színházi életéből, s így akarat­

l a n u l i s torzképet r a j z o l róluk is, szerzőjükről i s . Hasonló jelen­

séget t a p a s z t a l h a t u n k Jóború dolgozatában: i t t a kiegyezés korá­

n a k s z e l l e m i helyzetképét nélkülözzük, pedig e nélkül éppen a végső lényeg m a r a d homályban, hiszen tudjuk, hogy egy-egy T e l e k i - v a g y Karácsonyi-díjnak odaítélése a k k o r i b a n minő nagy­

jelentőségű eseménynek számított, s a vihar, amely i l y e n k o r köz­

életünkön végigszántott, i r o d a l m u n k a l k a t i ellentéteiről is felleb­

bentette a leplet. Misztinél viszont egyrészt az európai, másrészt a filozófiai-lélektani háttér hiányzik. A t r a g i k u m végzetesen me-

(18)

tafizikai probléma, ezért megragadására a nemzetiség kategóriája elégtelen, helyesebben: a sajátlagosan m a g y a r t c s a k i s az általá­

nos európai és az örök emberi példákhoz viszonyítva t u d j u k l e ­ mérni. A z ő dolgozatát o l v a s v a is az a z érzésünk támad, hogy légüres térben mozgunk, a jelenségeket a maguk gazdag és sok­

irányú szellemtörténeti beágyazottságukból m i n t e g y mesterségesen kipreparálva m i n d i g csak egysíkú előnézetben szemlélhetjük.

Bizonyára nem véletlen, hogy a három, egymástól teljesen függetlenül tevékenykedő szerző d o l g o z a t a u g y a n a z o n a p o n t o n ébreszt hiányérzetet. A jelenség okát abban kereshetjük, hogy a legifjabb kutatónemzedék még n e m tette magáévá a legújabb mód­

szertani eredményeket. M a már tudjuk, hogy a dráma kétlaki mű­

faj, a színészi és a költői kifejezésmól határterületén fekszik, gyökerei a színház és az i r o d a l o m , a közönséget kiszolgáló üzlet és az öncélú tiszta művészet rétegeiből táplálkoznak. S ennek megfelelően egy o l y a n fogalomnak, m i n t a t r a g i k u m n a k egy sajá­

tosan d r a m a t u r g i a i és egy sajátosan eszmetörténeti „élettere"

van, a szerint, hogy a tragikus sorsélmény a színpadi játék for­

májában vagy p e d i g az emberi kifejező művészet más területén n y i l a t k o z i k meg. A színház és az i r o d a l o m , a g y a k o r l a t és az elmélet világa azonban állandóan hat egymásra, s egy drámai alkotás vagy akár egy d r a m a t u r g i a i elmélet e g y i k legjellemzőbb sajátsága az az arány, a m e l y szerint ez a kétféle irányú s z e l ­ lemiség benne k e v e r e d i k . H o g y ez a tétel m e n n y i r e igaz, a r r a a legjobb példák éppen az akadémikus drámaírók, élükön Somló Sándorral, meg Beöthy Z s o l t , Rákosi Jenő és Péterfy Jenő, a k i k ­ nek tragikum-szemléletében egy a való sodrában úszó színikri­

tikus próbált k i e g y e z n i a m e t a f i z i k a i beállítottságú esztétikussal.

Ennek a m a már nélkülözhetetlen alapvető drámatörténeti f e l ­ fogásnak azonban nyomát sem találjuk szerzőink dolgozatában.

S jellemző, hogy bibliográfiájukból hiányzanak is az idevágó elméleti munkák, p l . Pukánszkyné Kádár Jolán színháztörténeti monográfiája, Németh A n t a l , S t a u d Géza színháztudományi d o l ­ gozatai, a d r a m a t u r g i a i eredményekben igen gazdag német s z a k ­ irodalom, az összehasonlító irodalomtörténet műfajelméleti megál­

lapításai, stb. í g y azután szinte természetes, h o g y az elért ered­

mény nincs arányban a felhasznált munkamennyiséggel: a m o ­ dern m e t o d i k a i alapvetés hiányában az egyes részleteredmények semmiképen sem tudnak egy tágabbkörü helyzetképpé k i a l a k u l n i .

D o r o g h y , Jóború és M i s z t i d o l g o z a t a alapos adatgyűjtések, a mellett folyamatos, az árnyalatok iránt is fogékony stílusuk következtében kellemes olvasmányok. A probléma megragadása és körülhatárolása is sikerült, a megoldással azonban adósok m a ­ radtak, mert elméleti felkészültségük n e m áll n a p j a i n k színvona­

lán. V i s z o n t e z z e l is szolgálatot tesznek a kutatásnak, mert fel­

hívják figyelmünket, hogy tudományunk m e l y i k szektorában v a n tervszerű építőmunkára a legnagyobb szükség. S O L T A N D O R .

(19)

Pálóczi Horváth Ádám Holmijának negyedik darabja. — Sajtó alá rendezte, bevezetéssel és irodalomtörténeti jegyzetekkel ellátta Écsy Ö. István. (Csurgói Könyvtár, X V I I I . kötet). Csurgó, 1942. 8-r. 96 1.

Horváth Ádám Holmijának I I I . kötete 1791-ben jelent meg A másfélszázados évforduló jó a l k a l o m v o l t rá — s az a l k a l m a t még szebbé teszi a csurgói gimnázium fennállásának is száz­

ötvenéves j u b i l e u m a , — hogy az i s k o l a a kéziratban m a r a d t I V . kötetet közrebocsássa. A z anyag n e m kiadásra készen m a r a d t meg:

Écsy Ö. István érdeme, hogy a tervezett előszóra is rábukkanva, a kéziratban a I V . kötet előkészítését fölismerte. A közölt ver­

sek nagyobb része e d d i g sem v o l t ismeretlen, egyrészük mégis új. V a n közötte o l y a n is, amely n e m Horváth Ádámé. Kár, hogy Écsy az egyébként bőven adott jegyzetekben minderről nem szól. A z sem egészen érthető, miért nem közli az egész kéziratot:

a m i t egy másik publikációra igért, a z t függelékül jobb lett v o l n a itt megjelentetni. — N e m m o n d j a meg Écsy, hogy a Herkules választására c. költemény (30. 1.) K i s János Lowth-fordítására v o n a t k o z i k , a m e l y e t G r . Széchényi F e r e n c nyomatott k i s ame­

lyet, maecénása kérésére K i s János az ifjú Széchényi Lajos gróf­

nak ajánlott. Épen azért föl merem vetni a kérdést, hogy a 35. 1. közölt levél n e m Széchenyi L a j o s h o z szól-e inkább, mint Erdödy L a j o s grófhoz? — A I X , költemény Bessenyei kapitánya nyilvánvalóan B e s s e n y e i Sándor és nem, m i n t a jegyzet mondja, György, a k i sohasem v o l t kapitány. — A közölt anyag egyéb­

ként leginkább a l k a l m i költemény, néhány ének egészíti k i hang­

j e g y e k k e l . A pótlás érdekesebbje közé t a r t o z i k Horváth Ádám verses l e v e l e C s o k o n a i h o z .

K. L.

Sárkány Nyomda R . - T . Budapest. V I . . H o r n Ede-utca 9. T e l . : 1—221—90.

Igazgatók: D r . Wessely A n t a l és Wessely Józsel.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Mivel a korábbról részben BÉL Mátyás Magyarország földrajzának megjelent köteteiben rézmetszetként már napvilágot látott, részben pedig az Országos Széchenyi

Sicuti porro dodrina Moralis verfatur circa hominis &clnteüeólum&c Voluntatem, in quantum uterque animse a d u s in naturali hominis conftitutione invetitum nitatur, dum intelleflus

Az irodalmi háttér bemutatása nagyon célirányosan történt, az els ő három fejezet els ő sorban azt szolgálja, hogy felvezesse a jelölt által használt

Harkányi Béla, Illés József, Jancsó Benedek, Kozma Andor, Magyary Géza, Mahler Ede, Melich János, Nagy Ernő, Négyesy László, Pékár Gyula, Preisz Hugó, Rados Gusztáv,

I. Az ismeretelmélet feladatát kellett felkeresni a divatos felfogásokkal szemben s azon előítéletekre rámutatni, melyek az ismeretelméletet rendesen befolyásolni

—- hogy a haza jobban ismertessék, szerettessék a mieinktől. Gondolkodjál s beszélgess más urakkal». Kis János, a kinek ítéletét Kazinczy legtöbbre tartja, s a ki

Gróf Karátsonyi Guidó alapítványa 31500 frt. deczember 7-én kelt végrendelete és 1889. 6-án és 14-én kelt végrendelete alapján 1000 frt hagyományt rendelt az Akadémiának,

A téma kutatói számára Jürgen Habermas nagyon világosan jelöli ki a tudományos kontextust: az európai nyilvánosság értelme, hogy teret biztosítson a politikai,