K Ö N Y V I S M E R T E T É S .
A R S M E D I C A .
XVI. századi magyar orvosi könyv. Bevezetéssel ellátva köz
zéteszi V a r j a s Béla. Erdélyi Tudományos Intézet. Kolozsvár, 1943.
656 1.
A marosvásárhelyi Teleki-könyvtárban végzett tanulmányaim során megállapítottam, hogy Barakonyi Borbély János nevén, Magyar Orvosságos Könyv néven nyilvántartott könyv, melyet most X V / . sz. Magyar Orvosságos Aonyu-ként V a r j a s Béla adott k i , Lentsés György Ars Metfica-jának csonka eredetije. A z Ars Medica-nak, az eredetiben meglévő négy első szöveglapja híján, teljes és gondos másolata p e d i g ott húzódik meg a Teleki-könyv
tár könyvei között. Bár e könyv valóban homlokán h o r d j a m i voltát s m i n d m o s t a n i g mégis i s m e r e t l e n m a r a d t , a kutatók körül
tekintés nélküli munkájának eredménye.
„ A r s M e d i c a az az o l l y könyv, m e l l y b e n mindé-féle n y a - vallyák e l l e n , (melyek ßoktanak történni az emberi testben) sok haßnos es g y a k o r t a megpróbált Orvosságok találtatnak.
M e l l y e t [elößör] ößve ßedegetett Tudós embereknek Obser- vatiojokból Lentsés György W a r a d o n 1610 Eßtendö: 26 M a i i . "
E z v o l t az eredeti mű címlapja. A másolók hozzáfűzik az új címlapon:
„Most p e d i g l e n u j j a l a g , Bent és Istenes Bándékából, hogy m i n d maga U r i Házában eshető (mellytől Isten örözze) m i n d p e d i g más ügye f o g j o t t a k o n történhető mérges és meg emeßtö nyavallyák e l l e n t u d j o n haßnalni M l s g s és Gróff R h e d e i , R h e d e i S i g m o n d U r , K e d v e s élete Párjával B . W e s e l e n y K a t a Aßßony- n y a l l e írattatott. Erdő S z . Györgyön 1754 J a n u a r o . Z . F . S.
által."
A két kézirati m u n k a összetartozását megállapítottam s hozzáfogtam a z eredeti hiányzó részeinek összeírásához. E k k o r tették l e a s z t a l o m r a a z „Erdélyi Tudományos Intézet" kiadásá
ban, V a r j a s Béla gondozásában megjelent X V / . Századi Magyar Orvosi Könyv-et. E z a könyv a m a g a kétszeres csonkaságában szinte megdöbbentőleg h a t o t t reám.
A z eredetiben a hiányzó l a p o k a t , a z z a l a szándékkal, hogy a z o k r a a könyv m e l l e t t őrzött, erősebben sérült l a p o k a t lemásol-
ják, legkésdbb B a r a k o n y i Borbély János idejében, tehát a X V I I . században, fehér l a p o k k a l pótolták. E z t abból állapíthatjuk meg, hogy az egyik fehér l a p o n Barakonyi Borbély János írásával éppen a hiányzó lap szövegrészlete található meg. E z t a tényt a másolati könyv megfelelő helyén található egyező szöveg i g a z o l j a . A z elválasztott l a p o k a t azonban a könyv m e l l e t t k e l l e t t
őrizni, különben nem másolhatták v o l n a le 1754-ben a teljes könyvet.
Lehetséges v o l n a u g y a n az is, hogy rejtőzik egy közbeeső másolat is, m i n d a m e l l e t t erre a d a t u n k nincs. Legfeljebb az erő
síthetné ezt a feltevést, a m e n n y i b e n egyéb adatok erre mutatná
nak, hogy abban az időben d i v a t o z o t t az a szokás, hogy elő
kelő hölgyek is, közhasznú de r i t k a könyvek leírásával múlat
ták idejüket. Magában a Teleki-könyvtárban i s v a n erre még egy adat. O t t találjuk ugyanis M a t h i o l u s Orvosi Herbarium-ki, melyet V a y Ádám árva özvegye, Z a y A n n a , fordított le cseh- ről, m a j d pedig Wesselényi K a t a írattatott le 1766-ban. Z a y A n n a munkáját nem azért végezte, m i n t maga m o n d j a , h o g y
„tudós és expertus o r v o s d o c t o r o k n a k i n j u r i a t tegyen vélle", h a nem hogy d a n t z k a i száműzetésében „a rea tódult nyomorúságot enyhítse".
Abból a tényből, hogy az o r v o s i könyv egyes l a p j a i t a könyv mellett külön őrizték, még egy következtetést v o n h a t u n k le. A z t t. i „ hogy ezek a l a p o k még m a is rejtőzhetnek v a l a h o l . Első sorban a T e l e k i és Rhedei-levéltár egyes fascículusai áll
hatnak ez alatt a gyanú alatt. D e lehet az is, h o g y a W e s s e - lényiekkel kapcsolatos o k i r a t o k v a l a m e l y i k kötegében lennének feltalálhatók. O t t lehetnének ezek a könyvlapok R h e d e i Z s i g m o n d a z o n hátrahagyott levelei és egyéb i r a t a i között is, m e l y e ket Wesselényi Katának, a z ,,indignata"-nak, — m i n t ezt egy végzésből meg tudjuk állapítani, — férje halála után át k e l l e t t adnia a Rhédeieknek.
A z Ars Medica-n&k, tehát immár két példánya ismeretes.
A z egyik az 1610. évi c s o n k a eredeti, m e l y e t XVI. sz. Magyar Orvosi Könyv-\aént adott k i V a r j a s Béla, a másik az 1754. évi másolat. A másolat, amennyiben a praefatio után hiányzó első négy l a p j a , i l l e t v e n y o l c o l d a l a az eredetiben megvan, teljes
nek mondható. Nevezzük azt „ A M . 1610"-nek, emezt A M . 1754"-nek.
A másolati m u n k a jelentőségét az a d j a meg, hogy meg
őrizte az eredeti címlapját s ezzel együtt a szerző nevét, a mű befejezésének helyét és keltét. D e a praefatio fontossága sem kisebb annál. A praefatio ugyanis egy régi m a g y a r o r v o s - d o k t o r szinte fennköltnek mondható gondolatvilágába vezet e l ben
nünket.
N a g y o b b jelentősége v a n még a hagymázról, a terhesség
ről, annak elhárításáról, a szülésről szóló fejezeteknek. U g y a n -
így a meddőséget, a korság-ütést és korság-törést tárgyaló feje
zeteknek, v a l a m i n t a mérges állatok marásáról és mérgekről szóló résznek i s . Ezek az eredeti hiányzó vagy hiányos fejezeteit vannak hivatva pótolni.
A z a tény, hogy az A M . - á t Lentsés György 1610-ről k e l t e z i n e m feltétlenül áll ellentétben egyeseknek, így Varjas Bélá
nak is a z o n megállapításával, hogy a mü keletkezését a X V I . sz. második felére k e l l tennünk. S e m m i akadálya sincs ugyanis annak a feltevésnek, hogy Lentsés György, netalán ugyanaz a Lentsés György, k i Báthori Kristóf leányát, mint főszakács- mester Lengyelországba kísérte, munkájának forrásait gyűjteni már k o r a ifjúságában megkezdte, kutató munkáját évtizedekig f o l y t a t t a s azt csak késő öreg korában fejezte be. Ifjúkorában g y a k o r l a t b a vett írását pedig mindvégig megtartotta s munkáját 1610-ben a z z a l az írással fejezte be, m e l y e t ifjúkorában a X V I . sz. második felének elején sajátított e l . Ugyanígy, még 1610-ben is d o l g o z h a t o t t azon a papíron, m e l y e t munkájának nagy terjedelmével számolván, már évtizedekkel előbb szerzett be.
Már kevésbbé valószínűek V a r j a s Bélának azon állításai, m e l y e k e t az o r v o s i könyvbe beragasztott papírszeletekről, „levél
csíkokról" m o n d . Véleményem szerint Lentsés György évtize
d e k i g olvasott, t a n u l t s m i n d saját véleményét, m i n d mások megállapításait is, úgy jegyezte fel, hogy a papírszeletekre f e l verteket készülő munkájában is felhasználhassa. Más szóval élvén Lentsés György „cédulázott".
Természetesen a papírszeletek i l y nagy mennyisége mellett a besorozásnál tévedett is s ezt csak a k k o r vette észre, a m i k o r túl v o l t a z o n a részen, m e l y h e z a papírszelet tartozott. A z elő
bukkanó, e l m a r a d t papírszeletet beírás helyett a maga helyére r a g a s z t o t t a . A beragasztás helyéből p o n t o s a n meg tudjuk m o n dani, hogy hová szánta azt s valóban az „ A M . 1754" is ott veszi fel a z o k a t . V a r j a s Béla ezt n e m vette észre s a „levélcsíkot"
többször r o s s z helyen, más l a p o n s o r o z z a be. E r r e vonatkozólag a két könyv egyező „Index"-ei is adnak magyarázatot. E g y e s céduláknak u g y a n i s címei vannak s e címeket maga Lentsés György vette f e l a „Táblá"-ra, i l l e t v e ,Index'-re. V . ö.: „Torok
n a k és a z Lelékzeth v e w é c y e o n e k r e p e d e z e t voltáról" szóló papír
szelet helyét az 1610. évi „Táblá"-ban. Tehát a fejezet helye n e m c s a k a beragasztás helyéből, hanem az „Index"-ből is meg
állapítható lett v o l n a .
A hiányzó l a p o k fejezeteinek címei így a megszakadó szöveg helyén, az indexből kiírhatók lettek v o l n a .
Lentsés György tehát az Ars Medica-ban a saját munkáját adja s mégis másolt, t. i . a papírszeleteken összegyüjtötteket másolja át a folytatólagos munkába. M i n t h o g y pedig egyes tételek átírása netalán csak hosszú évek után következett e l . lehetséges, hogy őszülő fejjel egyet-mást valóban elnézett s
másolási hibát követett e l a saját munkájából. Lehetséges tehát, hogy mázas fazék helyett magas fazekat írt, de az sem v o l n a éppen lehetetlen, hogy magas fazék a l a t t műszót, v a l a m i forraló edényt k e l l értenünk. ( V ö . X V / . sz. Magyar Orvosi Könyv, B e vezetés.)
A két könyv tehát, t. i . az „ A M . 1610" és az „ A M . 1754"
egymást kiegészíti. Utóbbiból tulaj donkép csak az első 4 l a p ,
±11. 8 o l d a l hiányzik a praefatio után. A z i t t hiányzó részt az
„ A M . 1610" első o l d a l a i őrizték meg. / A z „ A M . 1610" címlapját, praefatióját, nemkülönben az
első rész 11—14., 26., 29—30., 44., 130., 133., 192., 199., 268—269., 279., 282., lapját, ugyanígy a második rész 4—10. lapját, összesen 22 lapot a z „ A M . 1754" őrizte meg. D e ugyanígy megőrizte az „ A M . 1754" a könyv hatodik részének, a meglevő 31. l a p j a után még hiányzó l a p j a i t is. E z e k az „ A M . 1754" 676—690. terjedő szö
veg oldalát, v a l a m i n t a 11 számozatlan l a p r a terjedő Indexét teszik.
A „XVI. sz. Magyar Orvosi Könyv" tehát némi körültekin
téssel az „AM. 1754"-ből kiírt címlappal, praefatioval s hiányzó lapjainak, ugyaninnen kiírt szövegével, az 1610. évinek szöveg
nyomásától megkülönböztetett nyomással, mint „Ars Medica" lett volna kiadható.
A n n a k megállapítására, hogy az „ A M . 1754." említett adatai m i l y mértékben pótolhatják az eredeti hiányzó adatait, mindkét műben meglévő részeket k e l l összehasonlítani. E cél
ból egymás mellé állítottam a két könyv ,,Index"-einek meg
felelő helyeit is. Ebből az összehasonlításból meg t u d j u k hatá
r o z n i az eredetiből hiányzó részeket cím szerint is. E z t külön
ben az eredetiből, illetve ennek Indexeiből is meg lehet álla
pítani. Éppen ezért a hiányzó o l d a l a k helyén, ott a h o l a szöveg megszakad, már V a r j a s Bélának is fel k e l l e t t v o l n a s o r o l n i a a hiányzó részek címeit.
M i n t h o g y pedig a hiányzó l a p o k előtti szöveg, csakúgy mint a hiányzó l a p o k utáni szöveg is, m i n d e n k o r feltalálható az , . A M . 1754"-ben s a két szövegrész közötti részek, ül. fejezetek címei egyeznek az Indexek megfelelő h e l y e i n e k címeivel, n y i l vánvaló, hogy ezek a fejezetek, i l l . fejezet részek csakúgy hü másolatai az eredetinek, mintahogy hű másolatai az eredetinek azok a részek, m e l y e k hűsége összehasonlítással valóban meg
állapítható.
E z e k e t az összehasonlításokat m i n d a címekre, m i n d egyes fejezetekre vonatkozólag valóban megtettem s a z o k a t részletesen csak a szűkre szabott hely m i a t t v a g y o k kénytelen jelenleg mellőzni.
Érdekes, hogy míg a könyv elejéről vett részek össze- hasonlíttatván m u t a t n a k bár csak elvétve, némi eltérést, addig a könyv második feléből, i l l . végéről összehasonlított másolt
Irodalomtörténeti Közlemények. L 1 V . 0
részek teljesen hűek. Ugyanúgy a könyv címlapjának, nem
különben praefatiojának másolata, m e l y talán más kéznek írása, hűnek m u t a t k o z i k . M i n d a könyv címének, m i n d praefatiojának n y e l v e Lentsés György g y a k o r l o t t tollára v a l l . A m i t a mű
szavakról, az orvos hivatásáról és feladatáról m o n d , o l y gondos fogalmazás, hogy a z o n avatatlan másoló nem igen változtathatott.
A z Ars Medica szerzője tehát orvos volt. M i n t a címlap m o n d j a , a szerző tudós emberek observatiójókból sok hasznos és g y a k o r t a megpróbált orvosságokat szedegetett össze m i n d e n féle nyavalyák ellen, m e l l y e k s z o k t a n a k történni az e m b e r i testben. Nekünk — t. i . az orvosoknak, olvassuk a praefatióban
— a testnek részeit meg látván abból k e l l gyógyításra való módot és formát vennünk, hogy a betegségek okait és eredetit jól megvizsgáljuk. S o h a gyógyítani n e m t u d az a z orvos, f o l y tatja, k i a betegségek m i n d e n okait, és eredetit nem tudja s nem tudja, hogy az emberi testbenn először m i t s o d a h e l l y szen
v e d és abban m i c s o d a természet kivül való bántás vagyon, honnét származott az, u g y a n a z o n h e l l y e n termett-e? avagy másunnan jött, v a l a m i ok táplálja-e a z t ?
E n e z e k e t — így fejezi be a praefatiót — n e m a bölts E m b e reknek, k i k és nálamná S o k k a l többet tudnak, de a' Szegény t u d a t l a n o k n a k azért ßedegettem f o k munkámmal és fáfatságommal ößve, hogy vehefsenek ők v a l a m i hasznot belőle, E n fe találtafsam hivalkodáfsal elni az ördög párnáján; de a S3. Pálnak iráfa ßerint legyek v a l a m i jo d o l o g b a n foglalatos. V e d d jó nevén azért tőlem Atyámfia kereßtyen.
S z i n t e meglepő m i n d a z , amit a műszavakról m o n d . T u d j a , hogy a görög-latin műszavak nem fedik teljesen a lényeget.
A z t v a l l j a , hogy ennek ellenére is, szokásból meg k e l l őket t a r t a n i . M i n d a m e l l e t t a szövegben idegen műszót sehol sem használ s csak a szakaszok, újrakezdések m e l l e t t veszi fel azo
kat. A m a g y a r szót p e d i g műszóként igen sokszor gondosan körül írja.
Munkája azonban nemcsak m i n t o r v o s i munka érdemel figyelmet, hanem itt-ott a bölcseleti n y e l v sikeres müvelésével is kiválik. M i n d a z , amit a hagymázról i l l . a hagymázzal kap
c s o l a t b a n jelentkező l e l k i tünetekről mond, már a lélektan nyelvét munkálja. E z a részlet az , , A M . 1754"-ben maradt fenn.
Itt, t. i . a hagymáznál, m a g y a r műszavakat i l l e s z t be nyelvébe m i n d e n zökkenő nélkül. A z általa itt használatba vett szavak i g a z i , azaz műszószerű értelmét, m i n d a m e l l e t t teljes gondosság
g a l csak G a l e n u s szövegeivel s az ezekben használt műszavak jelentésével történő összevetés alapján állapíthatjuk meg s csak ez után vehetjük fel a szómutatóba.
E n n e k a n y e l v n e k i g a z i értékét csak a k k o r fogjuk meg
érteni, h a összevetjük a később élt Apátzai Csere János nehéz
kes nyelvével. Figyelnünk k e l l azonban arra, hogy Lentsés
György munkájára, annak nyelvének csiszolására egy életet szentelt, Apátzai pedig néhány év alatt sebtében írta meg m u n káit s ez alatt roppant széles terjedelmű munkásságot fejtett k i , sajnos eredmény nélkül, a magyar n y e l v érdekében.
Érthető így, hogy az Erdélyi Tudományos Intézet k i a d t a Lentsés György munkáját. Hibáztatható a z o n b a n az, hogy nem vette észre ennek kapcsolatát az Ars Medica-\&\ s hibáztatható az is, hogy az összes recepteket felvette f i g y e l e m nélkül arra, hogy azok jó része egy kaptára íratott. Elégséges lett v o l n a a legjellemzőbb recept a l a k o k n a k helyet a d n i . A receptekben foglalt növényi s állati neveket, nemkülönben a v e g y i és o r v o s i műszókat amúgy is fel k e l l s o r a k o z t a t n i a szómutatóban. így a kötet terjedelme talán annak felével is csökkenthető lett v o l n a .
Téved azonban Vámossy Zoltán orvos-professzor m i k o r az Orvosi Hetilap-ban (1943. évi 38. sz.) fölöslegesnek, sőt szükség
telennek mondja a m u n k a kiadását. E r r e a munkára nemcsak a m a g y a r nyelvtudománynak, nemcsak az irodalomtörténetnek, hanem magának az orvostudománynak is szüksége v a n : E z a könyv világosan i g a z o l j a , hogy a m a g y a r n y e l v már a k k o r , a X V I — X V I I . században is a l k a l m a s v o l t a tudományok müve
lésére úgy, hogy a nemzetközi műszót csak kísérő szóként vette fel a magyar mellett. A z a tény különben, hogy a l a t i n n y e l v e k , nemkülönben az angol n y e l v i s , a köznyelvnek latin-görög ere
detű szavait használja műszóként i s , i g a z o l j a , hogy a m a g y a r ban sem lenne szükség arra, hogy a műszavak egész i d e g e n szerűvé tegyék a tudományos műnyelvet s o l y ismeretektől zár
ják e l a magyarság széles rétegeit, m e l y e k említett nemzetek
nél a nemzet egészének közkincsét t e s z i k .
A z „ A M . 1610" a X V I I I . sz. közepén T e l e k i Sándor gróf birtokában v o l t s m i n d e n valószínűség szerint, gernyeszegi könyv
tárában helyezte e l . Itt ismerhették meg a könyvet Rhedei Z s i g m o n d és neje Wesselényi K a t a és elhatározták, hogy az a k k o r még g y a k o r l a t i célokat i s szolgáló könyvet lemásoltatják. N y i l vánvaló ezért, hogy az „ A M . 1754" címlapján olvasható be
jegyzés, hogy a másolást Rhedei Z s i g m o n d és neje Erdő S z . Györgyön Z . F. S. által végeztetik, csak jelképes.
A z o r v o s i könyvet ugyanis, m i n t h o g y az abban az időben még, mint említettem is, g y a k o r l a t i célokat is szolgált, való
színűleg nem adták k i Gernyeszegröl Erdő S z . Györgyre s ennek felvétele csak azért történt, mert ez v o l t a család szék
helye. A másoltatás Gernyeszegen, netalán Marosvásárhelyen történhetett, h o l a két család télvíz idején összejött.
A másoló így, m i n t ezt az Orsz- Levéltár e g y i k leveléből m e g állapítottam, Z . F . L . azaz Z a b o l a i F ( i n n a ) László gernyeszegi pré
dikátor lehetne, k i n e k neve az „ A M . 1754-ben" c s a k azért lenne Z . F . S.-nek olvasható, mert az L befejező vonása elhalványult, v a g y elmaradt. A m e n n y i b e n p e d i g a másoltatás éve 1754, a másolás
68 ALFÖLDI REZSÓ. KERECSÉNYI DEZSŐ
befejezésének idejét is jelezheti, lehetséges, hogy a másolást vagy legalább is annak egy részét, minthogy figyelembe vehető Sámuel nevű tanult tagja a családnak a k k o r nem volt, Z a b o l a i F . László végezte, k i K e l e m e n L a j o s lekötelező értesítése szerint 1753-ban hagyta e l gernyeszegi hivatalát. M i n t h o g y nevezettről további h i v a t a l o s a d a t a i n k nincsenek, lehet, hogy továbbra is ott, v a g y a környéken m a r a d t s a munkát még az 1753. év után is f o l y t a t h a t t a Rhédeiék megbízásából.
A könyvnek mintegy h a r m a d i k harmada azonban már más kéz írásának látszik s n e m lehetetlen, hogy ezeket a l a p o k a t Bodházy M . József Rhedei Zsigmondné szecretariusa írta. Erdő S z . Györgyön fennmaradt írása határozottan ezt látszik b i z o nyítani.
Természetesen a T e l e k i , Rhedei, nemkülönben a Wesselényi levéltárak X V I — X V I I I . s z . - i i r a t a i n a k gondos áttekintése, ne
talán az , , A M . 1610." hiányzó l a p j a i n a k feltalálása új eredmé
nyeket is hozhat, de az „ A M 1754" nagy jelentőségét már nem csökkentheti.
N e m c s a k azért v a n jelentősége e kézirati könyvnek, mert nélkülözhetetlen kiegészítője az Ars Medica eredetijének, hanem azért is, mert ismételten rámutat a székelyföldi marosvölgy fenntnevezett családjainak érdemeire. Éppen ezért e családok levéltárainak feldolgozása sem halasztható tovább.
A L F Ö L D I REZSŐ.
Eckhardt Sándor: Az ismeretlen Balassi Bálint. (Budapest, 1943. A M a g y a r S z e m l e k l a s s z i k u s a i . A M a g y a r Szemle Társaság kiadása. 314 1.)
Első p i l l a n a t r a talán kissé különösnek tetszik, hogy E c k h a r d t Sándor, a k i n e k csak n e m régen jelent meg kitűnő B a l a s s i - monográfiája, aránylag rövid idő múlva ismét előállhat egy újabb Balassi-könyvvel, pláne o l y a n n a l , m e l y n e k címében inkább a jelző, m i n t a költő neve követeli magának a figyelmet. A kiáltóan han
gos könyvcímek m a i korában m i n d e n aggodalom jogosult.
C s a k örülhetünk, hogy itt most kellemes csalódás éri az olvasót. E c k h a r d t könyve hatalmas ismeretlen anyaggal és sok új a d a t t a l l e p i meg a régi magyar műveltség m i n d e n kedvelőjét.
E z a sok újdonság p e d i g mindjárt bizonyítéka tudós lelkesedés
nek, az elődeinél jóval alaposabb kutató kedvnek és a szeren
csésen tapintó érzéknek. E c k h a r d t ugyanis még Balassi-monográ
fiája anyagának gyűjtése közben rájött arra, hogy a költő éle
tének e d d i g i ismertetői nem végezték el az anyagot összehordó munkát o l y rendszeresen és kimerítően, m i n t ahogyan régi i r o d a l m u n k legnagyobb költőjének jelentősége megérdemelte v o l n a .
M i n t irja, felverte tehát a „levéltárak vadonát" a költő körül, átnézett eddig teljesen elhanyagolt családi levéltárakat, de végig
járta a kutató elődök nyomát is. A z eredmény nélkülözhetetlen kiegészítője a Balassi-képnek, önmagában p e d i g színesen érdekes korképek sorozata a X V I . század második feléből.
Mindenekelőtt a Balassi-családra, s így természetesen a köl
tőre is vonatkozó új a d a t o k állnak elénk. Újabb a d a t erősíti meg a költő születésének máshol már helyesbített évszámát (1554), s ezzel néhány korábbi feltevés véglegesen erejét veszíti. A n a l ó giás adatok megsejtetik B a l a s s i Bálint neveltetésének körülmé
nyeit, mások a család külföldi k a p c s o l a t a i r a vetnek fényt s m e g magyarázzák a gyermek és ifjú művelődésének lehetséges irá
nyait. A z idegen lovaggal párbajt vívó, p o l i t i k a i és családi ne
hézségekbe keveredő apa képe már előlegezi a fiú n y u g t a l a n vér
mérsékletét és társadalmi b o n y o d a l m a i t . Általában (a részletek felsorolása szinte lehetetlen) E c k h a r d t a d a t a i különösen az ifjú B a l a s s i köré teremtenek — már a könyv első fejezeteivel — szinte tapintható légkört. E z a légkör a X V I . századi felvidéki m a g y a r úri élet, állandó súrlódó érintkezésben egyfelől a h a t a l o m m a l , másfelől a városi idegen eredetű polgársággal. E c k h a r d t látható szeretettel szemléli és ábrázolja ezt a többnyire „veszélyes élet"-et s nem is t i t k o l j a örömét, h a arról számolhat be, hogy ez a fölé
nyes úriság mikép buktatja víz alá a „kamorás u r a k " képében a hatalmat, a Göppelek és R u b i g a l l u s o k személyében p e d i g a polgárt.
E z t az életet örökli a fiatal B a l a s s i Bálint, s hozzá még az isteni terhelést: a költői tehetséget és a z érzékenységet. B i r t o k a i t elúsztatja alóla a nagybátyai „gondnokolás" ( B a l z a c tollára méltó figura ez a B a l a s s a András — írja E c k h a r d t ) , a n y a g i szük
sége, jogosnak vélt erőszaktevésekbe, politikába, szerelmekbe ké
szül veszni élete. V i s z o n t éppen ezek az alkotás évei i s . Élet és i r o d a l o m még a pörös aktákban is találkozik: a költő a század egyik harcoló műfajában, a dialógusban, próbálja egyszer a m a g a igazát meggyőzövé tenni. A könyv B a l a s s i n a k ebben az életfeje
zetében is számos új anyagot ismertet. Megértünk levélbeli cél
zásokat, megismerjük az A n n a utáni szerelmek és versek asszo
nyait. D e kiváltképpen érdekes A n n a egyénisége. Ügyeiből, kö
zölt leveleiből kiderül, hogy ez a még hanyatlásában i s vonzó, szellemes asszony i g e n józan és p r a k t i k u s őrzője, gyarapítója v o l t az anyagiaknak: a kóbor s magát, vagyonát romlasztó Bálint n e m lehetett az ő férj-típusa.
A zárószóban E c k h a r d t ezt írja: „ H a összevetjük m i n d a z t , amit a magyar élet írásos múltja első nagy költőnkről megőrzött, nem csekély örömmel látjuk, hogy az mennyiségben, sőt mély
ségben is megközelíti mindazt, a m i t ugyanebben a k o r b a n a l e g műveltebb nyugat nagy költőiről megőrzött," A fáradhatatlan gyűjtő méltó és jogos büszkeséggel írhatta ezt le. H o g y idáig
70 KERECSÉNYI DEZSŐ, G A L A M B SÁNDOR
elérhettünk, az ö tudós érdeme. D e az anyag az ö kezében még élővé is vált, az okmánytárból a mozgalmas élet tekint k i , a kutató tudós érdemeit a z íróiak i s öregbítik. A szépirodalmiság hatásfokáig felérő jelenetezés, humor, m a l i c i a és kedély d o l g o z i k írásában s a X V I . századi l e v e l e k ízes és hathatós magyar pró
zája i s érezhető n y o m o k a t hagyott stílusán. Könyve i g e n szeren
csés találkozás eredménye: a megismerő ráció a megismerés tár
gyából áramló szellemtől melegedett. K E R E C S É N Y I DEZSŐ.
Sík Sándor: Esztétika. Három kötet Szent István Társulat.
M i n d i g érdekes és tanulságos, h a az esztétika elméleti kér
déseihez o l y a n v a l a k i szól hozzá, a k i m a g a is alkotó művész.
A z i l y e n n e k n y i l a t k o z a t a i és megállapításai a legtöbbször v a l l o - másszerűek, s n a g y o n értékes okulással gazdagíthatják a lélek
tant és a művészetek elméletét. G y a k r a n azonban kettős hát
ránnyal járnak. E g y i k abból a körülményből fakad, hogy művész
ember ritkán bírja a fogalomalkotás szigorúságának adományát — a másiknak o k a p e d i g az, hogy n e m t u d megszabadulni a maga irányának szubjektív túlértékelésétől, s könnyen igazságtalanná válik másnemű — talán éppen o l y a n jogos — művészi irányok
k a l szemben.
Sík Sándor háromkötetes Esztétiiájában egyik hibával sem találkozunk. A jeles költő birtokában v a n a tárgyilagosság és a filozófiai elmélyedés erényeinek. Logikája világos, meggyőző, s z i gorú tudományossággal megalapozott, azonkívül egyetlen fajta művészi megnyilatkozással szemben sem elfogult. Okfejtése, gon
dolatjárása széles tudományos olvasottságra támaszkodik, és for
rásaival szemben m i n d i g ébren tartja k r i t i k a i szellemét. H o g y stí
lusán, lendületén megérzik a költő, ez nemhogy hibája a műnek, hanem inkább erénye. Néha szinte azt kívánnók, hogy a maga gyakorlatának élményeiből többet is m o n d a n a e l . E z irányú tar
tózkodó szerénységét semmiképen sem érezzük i n d o k o l t n a k . Vizsgálódásának kezdetén Sík Sándor kijelöli gondolkozá
sának módszerét és irányát. A z esztétikát a filozófiai tudományok közé s o r o l j a . Módszere fenomenológiai és reduktív, amelyhez még az intuiciót i s c s a t o l j a . A z intuíció eredményeit azonban fogalmi módon tartja szükségesnek i n d o k o l n i . A z esztétika segédtudomá
nyaiként a lélektant, szociológiát, művészettörténetet és művészet- technikát jelöli meg.
Elvégezve a bevezető megállapításokat áttér az esztétikum magyarázatára. Szerinte az esztétikumban o l y a n jelenséggel állunk szemben, a m e l y egyszerre értelmi, érzelmi és a k a r a t i aktus, s a m e l y t u d a t a l a t t i és tudatfeletti elemeket egyként rejt magában.
E z t a f o l y a m a t o t a szerző n e m összetettnek, hanem egyszerűnek látja. (Vájjon n e m azt k e l l e t t volna-e i t t megállapítani, hogy a
folyamat pusztán egyszerűnek érződik, de valójában n a g y o n is b o n y o l u l t ? )
Ezután a könyv áttér az esztétikum további magyarázatára.
A z esztétikai müvelet n e m puszta utánzás, de n e m is c s a k kife
jezés, sőt nem is egyedül eszmehirdetés, nem i s csupán alakítás, hanem egyszerre m i n d a négy. U g y a n a k k o r azonban több is, m i n t ennek a négynek egyszerű összege. H a látjuk is benne, h a k i tudjuk is bontani belőle az elemeket, még m i n d i g v a l a m i mást is k e l l találnunk benne, mint elemeinek együttességét. E z t a v a lamit, ezt a mást nem tudjuk tovább redukálni. F e l k e l l vennünk, mint esztétikai apriorit. E z e n a n y o m o n Sík Sándor V o l k e l t e t kö
veti, de amíg a német elmélkedő csak az alkotó művészben látja meg ezt az a p r i o r i t , a d d i g Sík a befogadóban, a művész közön
ségében is jelenlevőnek érzi.
E z t az a p r i o r i t úgy k e l l felfognunk, m i n t az esztétikai a l a n y magatartását. A tárgyi adottság az esztétikai tárgy, amely a z o n ban nem azonos v a l a m i külső tárggyal. A z objektív elemek m e l lett erősen szubjektív elemek találhatók benne. A z esztétikai jel
leg egyformán függ a tartalomtól és a formától. S i t t jut e l Sík Sándor a maga magyarázatának legközéppontibb eredményéhez.
N e m választja e l egymástól a t a r t a l m a t és formát. C s a k a for
mált tartalmat és a tartalmas formát minősíti esztétikai jellegű
nek. Szerinte az esztétikum a forma és a tartalom egységében nyilvánul meg.
H o g y a n válik most már egybe az esztétikai a p r i o r i és az esztétikai tárgy? E n n e k a lélektani jelenségnek mikéntjét az intuí
cióban találja meg a szerző. A z intuiciós szemléletnek tárgya:
kép. A képi valóság m i n d i g v a l a m i lényegre és egyedire vonat
k o z i k . További igen fontos jellemzője a f o l y a m a t n a k az erős érzelmi színezettség.
A z esztétikai intuíció természetéből négy rendkívül fontos határozmány következik: a szerves egység, a lényegkifejezőség, a szemléletesség és az érzelmesség.
Ebből a négy határozmányból f o l y n a k az esztétikai törvé
nyek. A szervességből a tartalom-forma-egység, az anyagszerű
ség és a tárgyszerűség. A lényegszerűségből a m i n d e n mástól különbözőség (a „saját a r c " törvénye), a jellemzetesség és a s t i lizálás. A szemléletességből a világosság, a teljesség és az esz
ményítés. (Itt megjegyezzük, hogy az eszményitést kár elválasz
tani a stilizálástól és tőle külön tárgyalni. A két megjelölés ugyanazt a dolgot fejezi ki.) A z érzelmességből következik, hogy az esztétikai élményben az érzelem a legfontosabb elem, bár ter
mészetesen hozzákapcsolódhatik más l e l k i aktus i s .
Sík Sándor jól látja, hogy a felsorolt törvények n e m érvé
nyesülnek m i n d e n műalkotásban egyformán. A h o l azonban v a l a m e l y i k csökkentebb mértékű vagy egészen hiányzik, ott az esz
tétikai kárpótlás ténye lép akcióba.
»
A könyv azután az esztétikai tartalom vizsgálatára tér át.
A t a r t a l o m n a k három látási, illetőleg felfogási és eljárásmódja v a n : ábrázolás, kifejezés és jelentés. A három mód elemzése kö
zül legértékesebbnek a jelentésről szóló fejezetet tartjuk. A mé
l y e n járó szerző e tekintetben főtípusokul a következőket jelöli meg: az objektívet, szubjektívet és a transcendenst, — a roman
tikusát, a naivat és a k l a s s z i k u s t , — a tragikust, k o m i k u s t és a humorost.
A tragikum sokat vitatott kérdésében állásfoglalása a követ
kező: tragikus a z az élethangulat, a h o l az ember és a sors d i n a m i k u s ellentétben állanak. A tragikus vétség az a cselekedet, a m e l y b e n az embernek a sorssal való összecsapása a legerőseb
ben m u t a t k o z i k meg. A bukásról úgy érezzük, hogy meg k e l l tör
ténnie, és „valamiképen" jó is, hogy megtörténik. E n n e k a v a l a - miképen-nek bővebb kifejtését szerettük v o l n a k a p n i . így, amint a könyvben megjelenik, nincs magyarázva és nem érthető. A z is igen előnyére vált v o l n a a műnek, h a a jeles gondolkodó a maga tragikumelméletét a francia k l a s s z i k u s tragédiából merített okulásokkal egészítette v o l n a k i .
Sík Sándor m e g v a l l j a , hogy a komikumot nehezebb megha
tározni, m i n t a t r a g i k u m o t . A kérdést nem is o l d j a meg teljesen ő sem. K i e m e l i , hogy a nevetésben bizonyos felszabadulási érzés tör elő. A humorról n a g y o n elmezodító megfigyeléseket kapunk tőle. N e m elégszik meg a z z a l , hogy ebben a sorsérzésben a tra
gikus és a k o m i k u s keverednek. A felsőbb egységet szerinte egy h a r m a d i k elem h o z z a létre: a tragikusban és a k o m i k u s b a n a d i n a m i k a a jelentős, a h u m o r b a n az egyensúly.
Szép és értékes az a rész, amelyben a szerző a művészet és erkölcs, v a l a m i n t a művészet és az irányzatosság viszonyát tár
g y a l j a . {Az egyéni morál című fejezet.)
A z esztétikai anyag rövid s z a k a s z a után bőven f o g l a l k o z i k a könyv az esztétikai formával. Szellemes az a megállapítása, h o g y forma m i n t o l y a n voltaképen nincs is. Formája csak v a l a minek v a n . A t a r t a l o m v a l a m i , az anyag is v a l a m i , a forma nem v a l a m i , hanem: v a l a h o g y a n . N i n c s , hanem m i n d i g újra lesz. V o l taképen nem is beszélhetünk a formáról, hanem csak formálási mozzanatokról, formaelvekről.
E z a terjedelmes fejezet t a r t a l m a z z a a szerzőnek legfino
mabb megfigyeléseit. N a g y o n mélyenjáró d o l g o k a t olvasunk itt az eszményesítésröl, az allegóriáról, szimbólumról, technikáról, hang
súlyról, ritmusról, népművészetről, hagyományról, stílusutánzás
ról, manirról és a divatról. E b b e n a részben visszatér a tragikum, k o m i k u m és humor kérdése i s .
A művész l e l k i sajátságait külön szakasz tárgyalja. A mű
vész o l y a n ember, a k i a világot tartalom-forma-egység gyanánt fogja fel, s így éli át. Jellemző vonása még az érzékelés ereje és gazdagsága. Képzeletét a többi fantáziaformával szemben az
alkotó tendencia különbözteti meg. Érzelmi életének fővonásai az érzékenység, a közlési vágy és az objektiválásra való irányult
ság. A művész egyszerre a l a n y i a s és tárgyias lény. Nagymérték
ben bírja a formálás adományát.
A művészi alkotásról és az esztétikai újraalkotásról szóló ré
szek lélektani jellegűek. N a g y értéke Sík Sándor könyvének, hogy az alkotó művész vizsgálatával párhuzamosan g o n d d a l f o g l a l k o zik a befogadó, a müvet élvező emberrel i s . Természetesen ezzel a kérdéssel kapcsolatban többször kitér L i p p s és V o l k e l t bele
érzés-elméletére is.
A művészetről a könyvnek igen terjedelmes s z a k a s z a szól.
A szerző a l a p o s a n ismerteti és elmésen szól hozzá a művészet eredetét boncolgató elméletekhez, a hasznossági, az utánzási, a játékról szóló teóriákhoz, v a l a m i n t ahhoz a felfogáshoz, amely a nemi ösztönnek juttatja a döntő szerepet. A z egyes művésze
teken áttekintve csak érinti, de sajnos nem magyarázza meg, hogy ,,az építészeti alapformákban kimutatható az utánzás-eredet". A költészetről szóló részben a felosztásból hiányzik a leíró műfaj:
Sík Sándor megmarad a líra, e p i k a és dráma hármas c s o p o r t jánál. A színészetet a megelevenítő művészetek közé s o r o l j a . Ér
dekesen f o g l a l k o z i k a szavalással és a szavalókórusokkal i s . A könyv utolsó szakaszában, m e l y Az esztétika végső kér
dései címet v i s e l i , a szerző egyfelől csomót köt e d d i g i g o n d o l a t menetén és összefoglalja eredményeit, másfelől p e d i g e d d i g i esz- meterületéröl a legmagasabb filozófiai régiókba lendül. A z esz
tétikai a p r i o r i , az esztétikai alany, a forma, az alkotás jelensége, a müvek és az esztétikai érték — m i n d - m i n d Abszolútumot f e l tételeznek, így a szépről való elmélkedés u g y a n o d a jut e l , ahová végső fokon minden emberi g o n d o l a t n a k e l k e l l érkeznie — : az Istenhez. A z esztétikai abszolútumot • azonban nem m i n d e n istenfogalommal lehet azonosítani. A primitív (a mitológiai) isten
eszme, a csak immanens (a világban maradó) istenfogalom, a csak-transcendens istenfelfogás éppen o l y kevéssé felel meg n e k i , mint ahogy a panteizmus legtöbb formája sem. „ A z esztétikai Abszolútum minden posztulátumát legtökéletesebben a keresztény istenfogalom elégíti k i . "
Sík Sándor könyve m i n d az átgondolás következetessége és fegyelmezettsége, m i n d a benne f e l d o l g o z o t t széleskörű tudás
anyag, m i n d pedig megírásának elevensége, lendülete és világos
sága által, a magyar tudományosságnak jelentős eseménye. N e m éppen gazdag esztétikai i r o d a l m u n k nagy értékkel g y a r a p o d o t t
á I t a l a- G A L A M B S Á N D O R .
74 PUKÁNSZKYNÉ K Á D Á R J O L Á N . S O L T A N D O R
Jászai Mari levelei. Sajtó alá rendezte K o z o c s a Sándor. B u
dapest, 1944. 8 400 1. + 8 t. • Mióta Jászai M a r i emlékiratai megjelentek, felfedeztük, hogy
a nagy színésznőben egy kiváló író is élt. D e az emlékiratok
ban mégsem a magával ragadó szuggesztív erő k a p meg elsősor
ban, hanem a csoda, m e l y e t tükröz: az egyszerű k i s cseléd át
alakulása, feljutása egy o l y a n s z e l l e m i és erkölcsi fokra, amelyre csak a kiválasztott lángelmék számára nyílik út. A m i t ott v i s z - szaemlékezések formájában k a p t u n k Jászai későbbi egyéniségé
nek szűrőjén át, a z a levelekben érzékelhetően elevenedik meg s így közvetlenebbül kísérhetjük végig ennek a l e l k i fejlődésnek i z g a l m a s csodáját.
A z első levelek — K a s s a i V i d o r h o z , m a j d Mihálisi M i m i h e z
— a kezdő színésznőtől valók a hatvanas évek végéről s a het
venes évekből. Külső emelkedés már nem sok v a n az első leve
l e k Jászaija s az élete utolsó évében írottak küldője között; de annál nagyobb a belső fejlődés. A z első levelek még k i s látó
körű fiatal l e l k e t mutatnak, K a s s a i V i d o r menyasszonyát, m a j d f i a t a l feleségét. M i n t a k i m i n d i g a z élet szélén járt s a társada
l o m b a sose v o l t szilárdan beágyazva, még sóvárog a polgári élet
formák után. Itt még megjátssza az érzelmes menyasszonyt, a kispolgári feleséget, míg hatalmas, egyre fejlődő egyénisége szét nem r o b b a n t j a a számára szűk kereteket. E z e k a levelek még t e l i v a n n a k a polgári lét k i c s i n y e s g o n d j a i v a l s tele szerelemmel, míg l a s s a n k i n t „csak fagyos szívvel és kiszáradt lélekkel" t u d írni urának. „ A szenvedély lángja, amely eddig vezetett, már k i a l u d t ; ötévi befolyásod a l a t t hasonló lettem — hozzád" — írja K a s s a i V i d o r n a k .
Valóban a z o n b a n sosem hasonult hozzá, mint ahogy a tűz sosem h a s o n u l h a t a vízhez. A nagy lobogás, mely fűtötte, egyre új tápot keresett. S szenvedélye egyre őszintébben, egyre közvet
lenebbül tör elő, stílusa megszabadul a szenvelgő hangtól, a sab
l o n o k nyűgétől. A műveltség, melyet mohón szív magába,- nem r a k reá idegen réteget; mentől többet lát a világból s mentől többet t a n u l , annál inkább magára talál. Épp így nem távolítja c l idegen országok nagysága a magyar műveltségtől: külföldi út
j a i a m a g y a r értékek becsülésében m i n d j o b b a n megerősítik. „Leg
inkább abban mutatjuk k i gyerek v o l t u n k a t , hogy szégyenlünk m e g h a j o l n i a saját n a g y j a i n k előtt" . . . — írja Parisból 1885-ben P r i e l l e Kornéliának. — „Meg v a g y o k győződve, A s s z o n y o m , h o g y h a te, vagy hogy a nagyokról ne beszéljek, én, vagy a k i s Márkus az ő érdekességével i t t föllépnénk, egész P a r i s érdeklőd
nék irántunk. M e r t nincs ám a F r a n c a i s n a k egy o l y a n érdekes a l a k j a se, m i n t az E m m u k a . N i n c s . "
A k i c s i n y e s n a p i gondok mindinkább háttérbe szorulnak a l e v e l e k b e n s egyre inkább előtérbe lép a lélek s hatalmába kerít
eredetiségével, érzelmeinek Iobogásával, benyomásainak frissesé
gével, stílusának gátlásmentes közvetlenségével. N y o m o n kísérhet
jük látóköre tágulását, műveltsége mélyülését, állásfoglalását az emberi lét nagy kérdéseivel, a magyarság problémáival szemben.
K o z o c s a Sándor nagy g o n d d a l gyűjtötte össze az e d d i g szét
szórva megjelent anyagot és s o k még k i n e m a d o t t levél közlé
sével tetézte meg. E z e k felkutatásával és kiadásával nagy értéket mentett meg az elpusztulástól. A gyűjtemény természetesen n e m teljes. Jászai M a r i nagy levelező v o l t : impulzív természete m i n denre fellobbant s ez a fellobbanás szóban v a g y írásban rögtön elemi erővel kitörést keres. S o k levele még nem ért meg a köz
lésre, hisz véleményét túlságosan leplezetlenül és nyersen, első felindulásában vetette papírra s még élő embereket is érint. Mégis szeretnők remélni, hogy ez a szép gyűjtemény Jászai levelezé
sének csupán első kötete. P U K Á N S Z K Y N É K Á D Á R J O L Á N .
Galamb Sándor: A magyar dráma története 1867-től 1896-ig.
Második kötet. A M a g y a r Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata. Budapest, 1944. 8-r. 372 1.
Irodalomtörténetünk már régebben n a g y o n érezte azt a hiányt, hogy B a y e r nagy drámatörténete a kiegyezés után e l t e l t hosszabb idő óta nem talált folytatóra, a fejlődés f o l y a m a t e k i n tetében drámairodalmunk s színházi kultúránk nagy virágzása előtt zárult le a sorompó. A m a g y a r tudományos Akadémia ezen a hiányon óhajtott segíteni, m i k o r évekkel ezelőtt pályatételül ezt a feladatot tűzte k i : A magyar dráma története 1867-től 1896-ig. A tervezett mű első kötete alapján a pályázat nyertese G a l a m b Sándor lett. E z a z első kötet meg is jelent 1937-ben, a N e m z e t i Színház megnyitásának századik évfordulójára s az i r o d a l o m nagy elismeréssel s a befejezésül remélt I I . kötet iránt kifejezett várakozással fogadta. A remélt I I . kötet azonban csak 7 év múlva, ennek az esztendőnek az elején látott napvilágot.
A tárgyalt k o r s z a k r a a mű befejezéséül visszatekintő össze
foglalásban a szerző nyugodt öntudattal állapítja meg, h o g y ,,a kiegyezéstől a m i l l e n n i u m i g terjedő időszak nem fénykora a magyar drámairodalomnak, de t a r t a l m i és f o r m a i tekintetben egyaránt jelentős folyamat." E z t az aránylag rövid h a r m i n c esztendős folyamatot az 1880-ik év két alsóbb k o r s z a k r a vágja.
E z az év jelentékeny fordulópont két drámai műfaj: a társadalmi színmű és az operett felvirágzásában, de v i s z o n t gyors h e r v a - dásnak i n d u l két drámai forma i s : papirosízüvé k e z d válni a nagymultú történeti dráma s a pár évig csillogó életet élt új
romantikus irány s ebben az időben „merevedik sablonná" a fiatalon elhalt Tóth E d e és C s e p r e g h y F e r e n c munkásságában nekilendült népszínmű. Legnagyobb jelentőségű a l a k j a az egész
félszázadnak kétségtelenül C s i k y G e r g e l y , k i n e k egész i r o d a l m i működése jelentőségét a b b a n k e l l megállapítanunk, hogy „leg
nagyobb érdeme a m a g y a r társadalmi dráma megteremtése. S ebből a szempontból nemcsak a botladozó és csekélyszámú elő
d e i v e l való összehasonlítása tanulságos, hanem a nyomába lépők nagy seregének szemlélete i s . " H e l y e s e n jelöli k i a szerző H e r - czeg F e r e n c helyét i s fényes pályájának mindjárt első sikere után: A dolovai nábob leányának „irodalomtörténeti jelentősé
gét kellőképen meg k e l l becsülnünk... N e m szabad elfelejte
nünk, hogy előnyös hatása v o l t a magyar színpadi n y e l v köny- nyedebbé, szalonibbá fejlődése s hogy ezzel a darabbal i n d u l t el színműírói pályáján az az író, a k i mindjárt első bemutatójával
C s i k y G e r g e l y örökségét vette át." H e l y e s e n emeli k i , hogy C s i k y G e r g e l y működése a társadalmi vígjáték terén is v a n o l y a n jelentős, m i n t a k o m o l y dráma terén. Változást jelent utána, hogy a m a g y a r társadalmi vígjáték lassan, de egyre erősebben eltolódik a bohózat felé. E z a bohózat felé való köze
ledés legerősebben Gabányi Árpádban n y i l a t k o z o t t . E z Gabányí jelentősége vígjáték-irodalmunkban. Megemlékezik szerzőnk a teljesség érdekében arról is, hogy a történeti színművekkel némi rokonságban v a n n a k a drámai költemények, tárgyalja ezeket is, továbbá az egy felvonásos darabokat, sőt még az ezeknél szű
kebb keretű monológokat is.
N e m c s a k a gazdagodást e m e l i k i , hanem megemlékszik arról is, hogy a m u l t század végén n a g y o n meglepő hanyatlást mutat nemcsak a k o m o l y történelmi dráma, hanem a történeti vígjáték, még inkább a sorvadás képét mutatja az előző évek kedvelt mű
faja, az újromantikus vígjáték is, sőt még meglepőbb a nép
színmű népszerűségének hanyatlása. A népszínmű egyáltalában még virágzásának ebben a szakában is kevés fejlődést mutat.
A próbálkozások legtöbbje a Tóth E d e és Csepreghy-féle s t i l i zált ábrázolási módban állapodott meg s parasztvígjátékra vagy paraszttragédiára a l i g - a l i g látunk ez időben kísérletet. E z z e l együtt járt az is, hogy a népszínmű a kilencvenes években r o h a m o s a n kezdett veszíteni népszerűségéből s egyre kevésbbé v o l t versenyképes az operettel szemben. A z operett mezején a döntő f o r d u l a t o t jelentő o s z l o p o k Lukácsy Sándor Székely Katalin\a és Rákosi Jenő Titilla hadnagya v o l t a k .
Végül nem kerüli e l figyelmét az sem, hogy a magyar drá
m a i alsóbb fajok tárgy választásában n e m hiányzott a jelen életé sem. A z effajta müvek, melyeket életképeknek vagy énekes víg
játékoknak neveztek, hasonlítottak az előző k o r o k bohózataihoz.
A z első i l y e n nemű próbálkozás Rákosi Jenőnek A Szélháziak c. énekes és táncos bohósága. Egyáltalán nem feledkezik meg szerzőnk arról, hogy jogos méltánylással k i e m e l j e Rákosi Jenő jelentőségét ennek a negyedszázadnak színházi és i r o d a l m i éle-
tében, rá mutasson nyugtalanító és ösztönző szellemére, irányító és példaadó működésére.
Módszeréről maga a szerző úgy n y i l a t k o z i k , hogy „szigo
rúan tudományos cél" lebegett előtte. „Igyekeztem lehetőleg m i n d e n színpadra került vagy nyomtatásban megjelent magyar színmüvet munkámba felvenni. A m e l y színdarab n e m került sajtó alá, ott a súgó-könyvet i p a r k o d t a m megszerezni. Valóban tiszte
letre méltó buzgósággal o l d o t t a meg ezt a m a g a elé tűzött célt is. Itt-ott nem m i n d e n restellkedés és mentegetődzés nélkül v a l l j a be, hogy „a jelentéktelenebb művek nagy száma csökkenti a lehetőségét annak, hogy az értékesebb müvekkel kimerítő rész
letességgel f o g l a l k o z z a m . N e k e m magamnak is jobban esett volna, hogyha a filológiai pontosság rovására inkább poétikai vagy esztétikai elmélkedésekbe bocsátkozhatom. A m u n k a célja azonban elsősorban a teljesség v o l t s ennek érdekében személyes hajlamomat aszkétíkusan fékezni k e l l e t t . " Ezekről a kisebb je
lentőségű müvekről őszintén hangoztatja, hogy „csak éppen f e l sorolás, de nem tárgyalás anyagai lehetnek," „kisebb jelentőségű müvekről is meg k e l l emlékezni, mert egyben-másban jellemzők a vizsgált évek i r o d a l m i törekvéseire." ,,Még egy sereg színmű
ről k e l l említést tennünk. F o g l a l k o z n i nem érdemes velük, pusz
tán írójuk nevét és címüket s o r o l j u k f e l . " E g y más a l k a l o m m a l is ilyenformán ír: „Végül hátra v a n még, hogy a szándékolt — de soha e l nem érhető — teljesség kedvéért még egy nagy sereg népszínművet legalább a szerzők neve és d a r a b j a i k címe szerint f e l s o r o l j u n k . . . A n y o l c v a n a s - k i l e n c v e n e s évek népszínműveinek se szeri, se száma. A termés számbeli gazdagságával a z o n b a n távolról sem áll arányban a termés értéke. Mégis szólanunk k e l l a közepes, vagy közepesnél gyengébb művekről is, mert egyben- másban kiegészítik a népszínmű fejlődésének k é p é t . . . E g y i k sem járult hozzá a népszínmű fejlesztéséhez, de talán számbeli súlyukkal kiegészítik azt a képet, amit erről a műfajról meg
r a j z o l n i i p a r k o d t u n k . "
Tudatában v o l t szerzőnk annak is, hogy m e n n y i r e elválaszt
h a t a t l a n k a p c s o l a t b a n v a n a dráma története a színházak tör
ténetével. Szép teret talált ebben is e k o r s z a k r a eső gazdago
dásnak rajzára. E b b e n i s , m i n t egész munkájában, megbízható
ságnak, lelkiismeretességnek és tanultságnak a d j a bizonyságát.
Előadásában is igyekezett a l k a l m a z k o d n i igényes közönségének követelményeihez s bizonyságát a d n i , hogy a m a g y a r próza leg
jobb mestereinek iskoláját járta. Megnyugvással látnók, h o g y h a befejező szavaiban nemcsak egy fejlődésnek előre vetített rajzát látnók, hanem a maga személyére vállalt p r o g r a m m o t i s : A tár
gyalt időszak, „nem fénykora a m a g y a r drámairodalomnak, de t a r t a l m i és formai tekintetben egyaránt jelentős f o l y a m a t . A tör
téneti szemlélet számára a legnagyobb értéke, hogy előkészíti és befolyásolja a századfordulón és az új század első évtizedeiben
78 KÉKY L A J O S , S O L T A N D O R
bekövetkező nagyarányú és nagyobb értékű drámai mozgalmat."
E n n e k megvilágítását reméljük és várjuk a szerzőtől.
K É K Y L A J O S .
Dolgozatok a drámatörténet és a dramaturgia köréből. Vitéz D o r o g h y F e r e n c : Somló Sándor színművei. Budapest, 1942. 158. I., 1 melléklet, 8.-r. Jóború M a g d a : Akadémiai drámai pályaművek 1857—88. Mezőtúr, 1942. 61 1. 8.-r. M i s z t i László: A magyar tra
gikum-elméletek története. Kolozsvár, 1942. 65 1. 8.-r.
E z a három értekezés nemcsak tárgyának rokonsága követ
keztében hozható közös nevezőre, hanem a z o n körülmény által is, hogy érték dolgában k i e m e l k e d n e k az átlag-disszertációk sorá
ból. Különösen D o r o g h y és M i s z t i munkáját i l l e t i meg az elis
merés: o l y a n szakszerű elmélyedéssel és o l y a n bőséges adatgyűj
téssel oldották meg feladatukat, hogy d o l g o z a t u k egy kisebb mo
nográfiának i s b e i l l i k , még p e d i g o l y a n n a k , a m e l y a tudományos kutatás p i l l a n a t n y i állása m e l l e t t elsőrendű forrásmunka t e k i n télyét igényelheti a m a g a körében. Jóború d o l g o z a t a egy árnya
l a t t a l mögötte m a r a d a másik kettőnek, szolgáljon azonban ment
ségéül, hogy feladata is jóval nehezebb volt. Somló Sándor i r o dalomtörténeti helyét már p o n t o s a n kijelölte Kéky L a j o s c i k k e
( B u d a p e s t i Szemle, 1916.), az első alapvetést meg Perényi Jó
zsef végezte e l (Irodalomtörténet, 1920.), úgyhogy D o r o g h y n a k már v o l t m i r e építenie; M i s z t i László M i t r o v i c s G y u l a esztéti
katörténetét forgathatta nagy h a s z o n n a l — viszont Jóború M a g dának magának k e l l e t t utat vágnia egy még teljesen megműve- l e t l e n és kiaknázatlan kutatási területen. így a férfiszerzők na
g y o b b mélységeket feltáró alaposságát nőkutatónk a téma érde
kességével és újszerűségével egyenlítette k i .
V i s z o n t abban a tekintetben is közös megbeszélést kívánnak ezek a d o l g o z a t o k , hogy a s z e l l e m i háttér, a történeti távlat r a j zával mindhárman adósok m a r a d n a k . D o r o g h y például a n n y i r a elmélyed a z egyes drámák esztétikai vizsgálatába, hogy Somló Sándorban csak az írót látja meg, a színészről és a színigazga
tóról teljesen megfeledkezik; alkotásait k i e m e l i keltezésük lég
köréből, a századforduló irodalmi-színházi életéből, s így akarat
l a n u l i s torzképet r a j z o l róluk is, szerzőjükről i s . Hasonló jelen
séget t a p a s z t a l h a t u n k Jóború dolgozatában: i t t a kiegyezés korá
n a k s z e l l e m i helyzetképét nélkülözzük, pedig e nélkül éppen a végső lényeg m a r a d homályban, hiszen tudjuk, hogy egy-egy T e l e k i - v a g y Karácsonyi-díjnak odaítélése a k k o r i b a n minő nagy
jelentőségű eseménynek számított, s a vihar, amely i l y e n k o r köz
életünkön végigszántott, i r o d a l m u n k a l k a t i ellentéteiről is felleb
bentette a leplet. Misztinél viszont egyrészt az európai, másrészt a filozófiai-lélektani háttér hiányzik. A t r a g i k u m végzetesen me-
tafizikai probléma, ezért megragadására a nemzetiség kategóriája elégtelen, helyesebben: a sajátlagosan m a g y a r t c s a k i s az általá
nos európai és az örök emberi példákhoz viszonyítva t u d j u k l e mérni. A z ő dolgozatát o l v a s v a is az a z érzésünk támad, hogy légüres térben mozgunk, a jelenségeket a maguk gazdag és sok
irányú szellemtörténeti beágyazottságukból m i n t e g y mesterségesen kipreparálva m i n d i g csak egysíkú előnézetben szemlélhetjük.
Bizonyára nem véletlen, hogy a három, egymástól teljesen függetlenül tevékenykedő szerző d o l g o z a t a u g y a n a z o n a p o n t o n ébreszt hiányérzetet. A jelenség okát abban kereshetjük, hogy a legifjabb kutatónemzedék még n e m tette magáévá a legújabb mód
szertani eredményeket. M a már tudjuk, hogy a dráma kétlaki mű
faj, a színészi és a költői kifejezésmól határterületén fekszik, gyökerei a színház és az i r o d a l o m , a közönséget kiszolgáló üzlet és az öncélú tiszta művészet rétegeiből táplálkoznak. S ennek megfelelően egy o l y a n fogalomnak, m i n t a t r a g i k u m n a k egy sajá
tosan d r a m a t u r g i a i és egy sajátosan eszmetörténeti „élettere"
van, a szerint, hogy a tragikus sorsélmény a színpadi játék for
májában vagy p e d i g az emberi kifejező művészet más területén n y i l a t k o z i k meg. A színház és az i r o d a l o m , a g y a k o r l a t és az elmélet világa azonban állandóan hat egymásra, s egy drámai alkotás vagy akár egy d r a m a t u r g i a i elmélet e g y i k legjellemzőbb sajátsága az az arány, a m e l y szerint ez a kétféle irányú s z e l lemiség benne k e v e r e d i k . H o g y ez a tétel m e n n y i r e igaz, a r r a a legjobb példák éppen az akadémikus drámaírók, élükön Somló Sándorral, meg Beöthy Z s o l t , Rákosi Jenő és Péterfy Jenő, a k i k nek tragikum-szemléletében egy a való sodrában úszó színikri
tikus próbált k i e g y e z n i a m e t a f i z i k a i beállítottságú esztétikussal.
Ennek a m a már nélkülözhetetlen alapvető drámatörténeti f e l fogásnak azonban nyomát sem találjuk szerzőink dolgozatában.
S jellemző, hogy bibliográfiájukból hiányzanak is az idevágó elméleti munkák, p l . Pukánszkyné Kádár Jolán színháztörténeti monográfiája, Németh A n t a l , S t a u d Géza színháztudományi d o l gozatai, a d r a m a t u r g i a i eredményekben igen gazdag német s z a k irodalom, az összehasonlító irodalomtörténet műfajelméleti megál
lapításai, stb. í g y azután szinte természetes, h o g y az elért ered
mény nincs arányban a felhasznált munkamennyiséggel: a m o dern m e t o d i k a i alapvetés hiányában az egyes részleteredmények semmiképen sem tudnak egy tágabbkörü helyzetképpé k i a l a k u l n i .
D o r o g h y , Jóború és M i s z t i d o l g o z a t a alapos adatgyűjtések, a mellett folyamatos, az árnyalatok iránt is fogékony stílusuk következtében kellemes olvasmányok. A probléma megragadása és körülhatárolása is sikerült, a megoldással azonban adósok m a radtak, mert elméleti felkészültségük n e m áll n a p j a i n k színvona
lán. V i s z o n t e z z e l is szolgálatot tesznek a kutatásnak, mert fel
hívják figyelmünket, hogy tudományunk m e l y i k szektorában v a n tervszerű építőmunkára a legnagyobb szükség. S O L T A N D O R .
Pálóczi Horváth Ádám Holmijának negyedik darabja. — Sajtó alá rendezte, bevezetéssel és irodalomtörténeti jegyzetekkel ellátta Écsy Ö. István. (Csurgói Könyvtár, X V I I I . kötet). Csurgó, 1942. 8-r. 96 1.
Horváth Ádám Holmijának I I I . kötete 1791-ben jelent meg A másfélszázados évforduló jó a l k a l o m v o l t rá — s az a l k a l m a t még szebbé teszi a csurgói gimnázium fennállásának is száz
ötvenéves j u b i l e u m a , — hogy az i s k o l a a kéziratban m a r a d t I V . kötetet közrebocsássa. A z anyag n e m kiadásra készen m a r a d t meg:
Écsy Ö. István érdeme, hogy a tervezett előszóra is rábukkanva, a kéziratban a I V . kötet előkészítését fölismerte. A közölt ver
sek nagyobb része e d d i g sem v o l t ismeretlen, egyrészük mégis új. V a n közötte o l y a n is, amely n e m Horváth Ádámé. Kár, hogy Écsy az egyébként bőven adott jegyzetekben minderről nem szól. A z sem egészen érthető, miért nem közli az egész kéziratot:
a m i t egy másik publikációra igért, a z t függelékül jobb lett v o l n a itt megjelentetni. — N e m m o n d j a meg Écsy, hogy a Herkules választására c. költemény (30. 1.) K i s János Lowth-fordítására v o n a t k o z i k , a m e l y e t G r . Széchényi F e r e n c nyomatott k i s ame
lyet, maecénása kérésére K i s János az ifjú Széchényi Lajos gróf
nak ajánlott. Épen azért föl merem vetni a kérdést, hogy a 35. 1. közölt levél n e m Széchenyi L a j o s h o z szól-e inkább, mint Erdödy L a j o s grófhoz? — A I X , költemény Bessenyei kapitánya nyilvánvalóan B e s s e n y e i Sándor és nem, m i n t a jegyzet mondja, György, a k i sohasem v o l t kapitány. — A közölt anyag egyéb
ként leginkább a l k a l m i költemény, néhány ének egészíti k i hang
j e g y e k k e l . A pótlás érdekesebbje közé t a r t o z i k Horváth Ádám verses l e v e l e C s o k o n a i h o z .
K. L.
Sárkány Nyomda R . - T . Budapest. V I . . H o r n Ede-utca 9. T e l . : 1—221—90.
Igazgatók: D r . Wessely A n t a l és Wessely Józsel.