• Nem Talált Eredményt

Az osztrák és morva handgrófság

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Az osztrák és morva handgrófság"

Copied!
3
0
0

Teljes szövegt

(1)

196;

8. Minden marhakereskedö-társaság, tagjainak es feleségeiknek nevét, mind a bécsi handgrófi hivatalban, mind az illő harminczadhivatalnál bemondani tartozik, hogy azok őket mindenkor nyilvántarthassák.

9. A nagyszombati marhakereskedök, marháiknak csak kis részét adják el a városban, hanem — úgyszólván — valamennyit, a Fchér- hegvségen keresztül, Auspitz felé. Morva- és Csehországba hajtják, a mi Nagyszombatnak, s vidékének nagy kárára van, viszont Morva- cs Csehország, lengyel ökrökkel bőven el van látva. Ennélfogva a király ezt eltiltja, s azt rendeli, hogy marháikat Nagyszombat városában érté- kesítsék, „vagy ha nekik alkalmasabb a Trösingben most felállított vásárra" hajtsák, mely a Morva mellett Auspitztól négy mérföldnyire fekszik, s a hol azokat, a morva mészárosok és a Németországban járó

marhakereskedők, szabadon megvehetik.

Végül 10. mivel a magyar-óvári heti vásár kedden van, a szempczi vásár ezentúl szombaton legyen, hogv onnan a marhát keddre Magyar- óvárra hajthassák.

II. Ferdinánd király 1622. október 10-én újra kiadta ezt a pátenst, ugyanezzel a szöveggel, kivévén a 9. pontot, mely elmaradt, s ennek helyébe egy üj pont van betoldva, mely szerint ezentúl az elővásár- lásoknak annál sikeresebb megakadályozására, a marhakereskedöknek, az alföldiektől, marhát, az országos vásárokon kívül, csakis két heti-vásáron

szabad venniök: a szempczin és magvar-óvárin. — а — о — . Az osztrák és morva handgrófság. A megelőző czikkböl is láthat-

juk, hogy e hivatalnak milyen fontos szerepe volt magyar marha:

kereskedésnél, szükségesnek tartjuk tehát véle ezúttal behatóbban is foglalkoznunk, Luschin és különösen Koehne jeles müve alapján.

A Handgróf, tulajdonképen Hansgróf azaz Hansagróf, vagyis a a „hansa"-nak azaz a kereskedők társulatának grófja — főnöke volt.

Minden nagyobb német városnak megvolt a maga „hansa"-ja és ,,hansgraf"'-ja. Megvolt Bécsnek is, de a bécsi hansgróf, már 1279-ben, s az egész középkoron át nemcsak a város, hanem egész Ausztria kereskedelmének állott élén. Előbb mindig bécsi polgárok viselték e hivatalt, de nem a város választolta őket, mint ez más német keres- kedelmi városokban történt, hanem az osztrák fejedelem nevezte ki.

Eleinte Bécs város érdekeit is gondozta, de I. Miksa óta már merőben a fejedelem tisztviselője, kinek kvalifikácziójához többé nem volt szükség,

Dr. A. Luschin von Ebengreuth. Geschichte des altern Gerichtswesens im Osterreich. Weimar 1879. 234—7. 1.

C. Koehne. Das Hansgrafenamt. Ein Beitrag zur Geschichte der Kaufmanns- genossenschaften und Behördenorganisation. Berlin. 1893. 43—103. 1.

(2)

197;

hogy bécsi polgár legyen. Innentől kezdve, álnévé is -eitói'zrtl,"s ezentúl állandóan „handgraf^-nak hívják. Hivatalának személyzete : а ballen-' binderen és írnokon kívül, egy sereg JoléSk'etetkHcözvetitőből^állott, Kiknek cgyrésze az arany- és ezüstmüvek, más:résàê· a ' ^ ó ì j x t ó ' 't e r - mények, a harmadik csoport pedig a ló- és ''rhaíte^vâsárlâèía^felti^elt,' s mivel tolmács-szerepük is volt, sok màgyatòek к № M&tt'¿kőztök lenni. Hatásköréhez, az osztrák ki- és bevitéi'eh'-^'iVö^^tabtözták-'-íiiiég':

a raérlékhitelesités, az elővásárlások meggäiläs^'^'^sid^l^fötetti'felö^e-:

let; a bormérésből befolyó jövedelem é l l e n ' ő r z é ö e - v i z s g á l a t a ; kereskedelmi s vásár-rendőrség és bíráskodás»"''í:r >'«л ír·-·« - '-·''. Ч';1

A handgróf legfontosabb teendője a"40*J¿&>'hiã A&vilfeáfôk·', s'a'z állatid vitel és behozatal felügyelete volt, s· egyëzérsminâ^ a'-ltígjövéd'éb·

mezöbb is. Már a középkorban is ő adja ki a'biaí^átevéléket^b'izóriyös taksa mellett. Bizonyos díj járt neki a vásárokon kötött ügyletek után s 1663 óta a marhalevágásért (Viehaufschlag) is.

Már I. Miksa rendelte el hogy állatvásárokat csak ott szabad tartani, ahol handgrófi hivatal van. A bécsi marhavásárokon, arra az időre, melynek tartama alatt, csakis a bécsi mészárosoknak volt joguk- marhát vásárolni, a handgróf zászlaját vonták fel. Ügynökei folyton a piaczon forgolódtak, mert a handgróf ítélt minden vitás kérdésben, s minden a piaczon kötött ügylet csak ugy volt érvényes, ha azt hivatalában följegyezték bizonyos díj mellett, ν

Ilyen handgrófság volt Alsó- és Felső-Ausztriában. Stájerországban és Morvában. Minket a bécsin kivül főleg a morva handgrófság érde- kel, a melyet I. Ferdinánd 1550-ben, Auspitzban tisztán a magyar marhakereskedés megvámolása s ellenőrzése végett állított föl. A XVI.

és XVII. században itt mindig nagyon látogatott marhavásárok tartattak, a hová nemcsak hazánkból, de Lengyel- és Oláhországból is sok marhát hajtottak fél. A morva handgróf, a beviteli vám beszedésén kivül, külö- nösen e vásárokra tartozott felügyelni. Csakis olvan ökröket volt szabad eladni, a melyekről a kereskedő a vám lefizetéséről nvugtatvány-czédu- lát tudott felmutatni. A magyar kereskedőknek ezenfelül még a magyar határon lévő harminczadhivatal bizonyítványát is be kellett a handgróf- nak mutatniok. Minden negyedévben, a handgróf a szomszéd magyar harminczadhivatallal összeszámolt, hogy megtudja, valljon a magyar kereskedők igazán vallották-e be marháikat. A csempészek ellen pedig a szomszéd magyar harminczadosnak segítséggel tartozott. A vásárokon, arra ügyelt, hogy az ügyletek törvényesen köttesenek, hogy például:

a vevők a magyar kereskedőknek készpénzzel fizessenek, mert a hitelbe való vásárlásokra mindig a handgróf különös engedélyét kellett kikérni.

Nem volt szabad másutt és máskor árulni mint csak a rendes országos

(3)

1 9 8;

és heti vásárokon., s· a kereskedők csakis a'rendes országutakat haszuál- hatták. , - . ; : · , · .

. A morva· =ha>ndgrófáág, olv fontos tényezőjévé vált a magyar marha- kereskedésnek, Jiogy 1.563-ban . az - osztrák kamara alól a pozsonyi magyar kámara 'hatósága alá helyeztetett. Magyar felsőbbség alatt állott egészen 1625.-ig, -a midőn- handgrófságok olyan szervezetet nyertek, hogy valamennyi a-bécsi· handgróf alá helyeztetett, a morva handgrófság pedig· megszűnvén^annak.·, teendőit Auspitzban a vámszedőre bízták.

. bécsi,-.·.ezentúl az .osztrák és morva handgróf czimét viselte, feje pedig az osztrák udv. kamara volt, egészen 1706-ig a mikor a Bécs városibanki felállíttatván, a handgrófság jövedelmét, mely ez időben átlag.'lOO.OOO frtot..tett ki, a banknak adományozták és a főfelügyelet a kamarától a. bécsi/iid.v.-bankbizottságra (Hof-Banco-Deputation) ment át.

; —aо

'ΐ'..Mi, :·!:,.I .«.'·.

í;.'".·'.· r.i, - }.':•'.'.i:. :•:·'..}/!;' -'.!:i·! !i ;1····.;)i.i'jr.-c-· : ut:

ι.ι;.ι··;;.•:- j'<. у !\:/k.' :·!?- ··• :'/·.·

->;:<·.>:; ·- ; ; · :"·,' ¡;;: <'/: • '>.'.

κ"··.·..';τ· ! .·· '..··,! j-¡ ··:

···:·.'·"" :· ••'¡i·:.. ]·•••<•>.,

•У,]···,'· . :i· /! •':\á.· ·· - · .' .!!··.!··:·!;·.-..-;/ /· .1 .·'·..».;·'··: • ···.·

t ¡ 1 1 ' i ' · . · V Ì I ' ..·' ¡м - - · ·

.(!; :;í M i', - ! ' A ι M ·· - .· ·.!

·'.···;.··' ·»».· • ;·'·ι'' : »:· л ..·. · íj. .

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Természetesen minden vers sajátja a hang, amelyen megszólal, ám úgy gondolom, a társalgó versek abban különböznek a monologikus beszédtől, hogy az előbbiek hangja

(Jelen könyvben ezt mindig Horvátország nélkül értjük.) Mindössze nyolcan születtek ezen a területen kívül. Közülük öten bécsi szüle- tésűek, akik többnyire

hát az eltén vagyok magyar szakos és ö ezt elsősorban az irodalmas része miatt választottam a dolognak mert m hát amikor középiskolás voltam akkor még sokkal inkább az irodalom

Egyúttal megjegyezzük, hogy a mai nagy e-könyvtárak, mint a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) 35 és a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) 36 az alapvető

Ennek során avval szembesül, hogy ugyan a valós és fiktív elemek keverednek (a La Conque folyóirat adott számaiban nincs ott az említett szo- nett Ménard-tól, Ruy López de

Feltételezhető az is, hogy a kitöltött szünetek észlelését más jelenségek is befolyásolják, vagyis a hallgató hezitálást jelölt ott, ahol más megakadás fordult

A második felvételen mindkét adatközlői csoportban átlagosan 2 egymást követő magánhangzó glottalizált (az ábrákon jól látszik, hogy mind a diszfóniások, mind a

(Véleményem szerint egy hosszú testű, kosfejű lovat nem ábrázolnak rövid testűnek és homorú orrúnak pusztán egy uralkodói stílusváltás miatt, vagyis valóban