Beszámoló a Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztályának vitadélutánjáról

SZEM LE

BESZÁMOLÓ A KözoAszsÁGl TÁRSASÁG

STATISZTIKAI SZAKOSZTÁLYÁNAK VITADÉLUTÁNJÁRÓL

A Magyar Közgazdasági Társaság Sta—

tisztikai Szakosztálya 1963. január 14-én

vitadélutánt rendezett. A vitadélutánon

dr. Kiss Albert kandidátus, egyetemi tanár elnökölt. Tekintettel arra, hogy Árvay János: ,,A mezőgazdasági termelés értékének mutatószámai" címmel elhang—

zott vitaindító előadását a Statisztikat Szemle ugyanezen száma közli,1 összefog- lalását mellőzzük, csupán az elhangzott felszólalásokat ismertetjük.

_ Az előadást követő vitában Juhász László az idegenek részére végzett szol- gáltatások kérdésével foglalkozott. Hely—

telenttette ezeknek a szolgáltatások—

nak .a bruttó termelési értékhez való hozzászámítását. Véleménye szerint 7 ez egyrészt indokolatlan halmozásokat visz e fontos mérőszámba, másrészt ez az el:- járás nem' is következetes. A következet—

lenség abban áll, hogy annak a traktor- nak a teljesítménye, amelyen

amelyiken pedig ,,saját" traktoros, azé nem. Ugyanez a helyzet a gépi és állati fogatteljesítmény vonatkozásában is.

Witthen Béla felszólalásában" hangoz- tatta, (hogy az üzemen belül a főágazatók tevékenységének reálisabb vizsgálata cél—

jából a bruttó termelési értékbe be kel- lene vonni az igásállatok teljesítményét is. Amennyiben ez nem valósítható meg, akkor a növénytermelés értékéből le kel- lene vonni az igásállatokkal feletetett takarmány értékét. Ezenkívül a belső fel—

használási! termékek értékelésével kap- csolatban felvetette, hogy a legjobb meg-

oldást elvben az tönköltségen történő,

számbavétel jelentené.

Drótos János a mutatók megnevezésé—

vel kaposolatban tett részletes észrevé—

telei mellett szintén foglalkozott a belső felhasználású termékek, főleg a mellék- termékek értékelésével. Rámutatott to- vábbá az árutermelés mérésének abból eredő problémájára, hogy az áruértékesí-

,,idegen" ' traktoros, ül, termelési értéknek számít,,

előadásban, a

tésben a vásárolt állatok teljes értékben megjelennek, holott a termelési értékben csak a vásárolt állatokra rárakott súly kerül elszámolásra. Ezenkívül rámutatott annak szükségességére, hogy a mutató-_- szám-rendszer végleges meghatározása előtt tisztázni kell a mutatók felhaszná—

lási területét.

Kiss Albert részletesen foglalkozott az előadásban a "mezőgazdasági bruttó ter-—

melési érték", a ,,mezőgazdasági teljes termelési érték" és a "mezőgazdasági halmozatlan temelési érték" néven em—

lített' mutatók megnevezésével. Véleménye szerint olyan megnevezést kellene ke—

resni, amelyből kiderül, hogy ezekmind—

egyike bruttó jellegű és csak a halmozás mértéke szempontjából különbözők (hal- mazott; részben halmozott, halmozatlan ,bruttó termelési érték).

A továbbiakban az előadásban javasolt mutatókat úgy ítélte meg, hogy azok első- sorban az állami gazdaságokra vonatkoz—

, nak, míg a temelőszövetkezetekre nem minden esetben alkalmazhatók.

Schindler Balbina felszólalásában hang- súlyozta, hogy a termelési érték kü- lönbözőikategóriáinak olyan elhatárolása és kifejtése lenne szükséges, amelyek megértése az oktatásban sem okoz nehéz——

séget '

Végül György Endre arra világított rá, hogy az egyes mutatók tartalmát attól függően kell meghatározni, hogy milyen területen és milyen célra kívánjuk fel—

használni.

A hozzászólásokra adott válasz hang- súlyozta, hogy a Vita elősegítette az is—

, mertetett problémák megoldását, de fel- vetette az előadásban előterjesztett javas- lat bízonyos mértékű módosításának szükségességét is.2

' 826—641. oldal.

' A módosított Javaslatot lásd a szóban forgó Statisztikai szemle ugyanezen

számában (640—841. old.) *

SZEMLE

Ezután dr. Kiss Albert, a vita vezetője vázolta a tárgyalt probléma további tisz- tázásának és megoldásának szervezeti ke—

reteit. Eszerint a Magyar Tudományos

Akadémia Agrárökonomiai és üzemszer—

vezési Szakbizottsága —-— amely már ko—

rábban programba vette az összes fonto- sabb agrárgazdaságtani fogalmak megha,—

tározását —— létre fog hozni egy munka—

6435

bizottságot, amelynek az lesz a feladata;

hogy végleges formába öntse a mezőgaz—

dasági termelés értékének mutatószám- rendszerét, E munkabizottság javaslatai alapján azután az Agrárökonomiai és

üzemszervezési Szakbizottság hoz döntést

a szóbanforgó mutatószám-rendszer meg- határozásáról,

MAGYAR SZAKIRODALOM

BESZÁMOLÓ AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOK OZEMSZERVEZÉSI KUTATÓ !NTÉZETE

És A

MEZÖGAZDASÁGI SZERVEZÉSI INTÉZET 1961. ÉVI MUNKÁJÁRÓL

Mezőgazdasági üzemszervezési Kutató In—

tézet Közleményei, 2. sz. Mezőgazdasági üzemszervezési Kutató Intézet. Budapest, 1962. 403 old.

A Mezőgazdasági üzemszervezési Ku—

tató Intézet 1961—ben még két önálló inté-

zetként működött: az Állami Gazdaságok üzemszervezési Kutató Intézete az állami gazdaságok üzem-szervezési módszereivel foglalkozott, a Mezőgazdasági Szervezési Intézet a termelőszövetkezetek gazdálko—

dásának problémáit vizsgálta. E két irá—

nyú tevékenységről ad összefoglaló képet az ismertetett kötet.

Az Intézet feladata —— a kötet előszavát idézve -— ,,...a termelőeszközök gazda—

ságos felhasználásának, a termelésszerve—

zésnek, a termelésszerkezet változtatásá—

nak, az egyes termelési ágak korszerű technológiák alapján történő szervezésé- nek, a mezőgazdasági üzemek vezetésé- nek, a gazdálkodás eredményességének vizsgálata, illetve e területeken az új utak keresése."

Az eddig mondottak nemcsak a kötet jellegét és tartalmát, hanem szerkezetét is meghatározzák. Az I. rész az Állami Gazdaságok üzemszervezési Kutató Inté-

zetének anyagát tartalmazza három cso—

portban:

A) Témakör: Az állami

melésl szerkezete és színvonala. A terme—

lési eszközök felhasználásának jelenlegi módjai és azok hatékonysága (9 téma);

B) Témakör: A termelés szerkezetének változtatása, a szakositás bevezetésének fel- tételei, iránya és üteme. A termelésszerve—

zés és a vezetés korszerű formái (11 téma);

C) Témakör: A termelési folyamatok kor- szerű) technológiája és gazdaságossága (12

A II. részben a Mezőgazdasági Szerve—

zési Intézet által készített anyag található szintén három témakörre osztva:

gazdaságok ter-

A) Témakör: A vezetés, tervezés és el—

számolás módszerei a termelőszövetkezetek—

ben (3 téma);

B) Témakör: A termelőeszközök felhasz- nálása és hatékonysága (7 téma); i

C) Témakör: A földjáradék és a jövede—

lemrészesedés egyes kérdései (4 téma).

A kötetet bezáró III. rész a két intézet munkatársainak szakirodalmi munkássá- gáról (intézeti és egyéb kiadványok, szak—

cikkek, előadások) és egyéb tudományos tevékenységéről (a kutatási tervben nem szereplő munkák, termelőszövetkezetbe való kihelyezés, külföldi tanulmányutak)

ad rövid áttekintést. '

A felsorolt 6 témakörbe tartozó 46 téma egy része statisztikai módszerekkel vég—

zett elemzéseket tartalmaz. Ezek közül néhánnyal, melyet teljes terjedelemben?

közöl a kötet, érdemes a Statisztikai"

Szemle hasábjain is röviden foglalkozni, előre bocsátva azt, hogy ezek nem feltét- lenül a mezőgazdaság legfontosabb prob- lémáit érinti-k, és szakmai szempontból sem mindig a legfigyelemreméltóbbak;

Az őszi búzák termeléstechn-ikájával foglalkozik Lévai Ernő ('I—16. old.). Az 1961—ben végrehajtott vizsgálat 136 064 kat, hold (1959. évi) őszi búzavetésre ter—

jedt ki, és célja annak megállapítása volt, hogy az egyes búzafajtáknál —— most már nem kísérleti parcellákon, hanem nagy területen termelve —- milyen kapcsolat áll fenn a vetési idő és a termésátlag között, illetve, hogy a termésátlagban hogyan mutatkozik a fajtajelleg és a tápanyag—

ellátottság. A vizsgálat eredményeiből a' szerző az alábbiakat emelte ki, es mutatja be részletesebben:

1. a vetési idő és' a termésátlag összefüg—

gése fajtánként, illetve fajcsoportonként, 2. az egyes fajták részesedése a termés—

átlag—kategóriák vetésterületében, illetve az egyes fajták vetésterületének megoszlása átlagtermés szerint,

3. a termésátlag és termeléstechnika (vetési idő, talajelökészítés, műtrágyázás, tőszám, kalászszám stb.) kapcsolata, különös tekin- tettel az intenzív fajtákra.

4. a tápanyagellátás, valamint a talajelő—

készítés hatása a termésátlagra, figyelembe