Mezőgazdasági üzemek, gépállomány és műtrágyafogyasztás az európai tőkés országokban

138

Konkrét adatok felhasználásával bizonyít- ja, hogy az alacsonyabb jövedelmű kate—

góriákban a családok népesebbek. A ,,fő"

fogyasztói viszonylatban azonban egyálta—

lán nem egyértelmű fogalom. Példának

említ két olyan háromtagú családot, me- lyeknek jövedelme egyformán százötven rubel. De, míg az egyik család három fel—

nőttből áll, addig a másik két felnőttből,

és egy hároméves gyermekből. Tekintettel arra, hogy a gyermek sokkal kevesebbet

fogyaszt, helytelen a két családot, azonos

"jövedelmi kategóriába sorolni.

A probléma megoldása érdekében a la- kosság fogyasztását át kell számítani tel-

jes (felnőtt) fogyasztóra. Ezt a módszert

alkalmazta a Szovjetunió Központi Sta—

tisztikai Hivatala az 1922—1923, ésaz 1925

—1926—05 felvételnél, amikor a következő együtthatókat alkalmazták.

Mindkét nemű gyermek

1 éves korig 0.1

1— 6 ., ,, 0.3

7—13 ,, ., 0,55

Férfiak

14—17 ,, ,, ... 03 18—59 ... 13) 60 évnél idősebb ... 0.8 Nők

14—15 éves ... 0.6 16—54 ... 04!

55 évesnél idősebb ... 0,6

Ezeket a mutatókat egységesen alkal—

"mazták valamennyi élelmiszer esetében.

Ez újabb hiba lehetőségét teremtette meg,

mert nemcsak a fogyasztás mennyisége,

hanem szerkezete is változik a korössze—

tétel szerint. Nyilvánvaló, hogy egy gyer—

mek fogyasztásában nagyobb súllyal sze—

repel a tej, és kevésbé fontos a kenyér,

mint például a felnőttnél. Ezért minden egyes cikkre külön kulcsszámot dolgoztak

ki, és ezek segítségével állapították meg

az egységre jutó fogyasztást.

STATISZTIKAI monALm nemo

A szerző megállapítja, hogy ily módon ugyan sikerült a családok különböző ösze szetételéböl fakadó tanításokat kiküsZö—

bölni, de a csoportosítás továbbra is bie zonyos hibát rejt magában. A kiadások egy része ugyanis független a család nagyságától (például a lakbér, fűtés, vilá- _

gítás és a többi), ami bizonyos előnyt je-

lent a népesebb családok számára. ,

így tehát csak az a megoldás képzelhető el, hogy mind nagyságuk, mind vöss—zé— , tételük szerint azonos családokat hason-—

lítanak össze. Egyes országokban például a négytagú, kétgyermekes családok-báz—

tartási költségvetését vizsgálják.— Ebben—az esetben azonban a csoportosításból kias—

nek mindazok a családok, amelyek eltér—

nek az elfogadott standardtól. ,

Elméletileg helyes eredmény várható

akkor is, ha az összes családot fogyasztói egységben fejezzük ki. A Szovjetunióban

előkészületben Van olyan mutatók kidol—

gozása, melyek segítségével biztosítani le—

het a családoknak mind nagysági, mind összetételük szerinti egységesítését.

Nem elhanyagolható kérdés az Sem, hogy a háztartási költségvetést milyen

időtartamra készítsük el. A szerző hang—

súlyozza, hogy a fogyasztás alakulásának vizsgálatánál csakis éves költségvetések

használhatók, mert a mezőgazdasági ter—

mékek ára szezonális ingadozást matat, az ipari termékek iránti kereslet sem egyenletes az év folyamán, végül a'ltal—

hoztagok jövedelmüket egyszerre kapják meg, ami havi vagy negyedévi költségre—-

tésiiket erősen torzítja

A szerző a háztartási költségvetés eso—-

portosításával kapcsolatban foglalkozik a

megfigyelési terület kérdésével is, és le—

szögezi, hogy az adatok összehasonlitható—

sága csak gazdaságilag egynemű vidékek esetében biztosítható.

(Ism: Szelényi "iv—áh)

M EZÖGAZDASÁGI STATISZTIKA

Mezőgazdasági üzemek, génállomány és műtrágyafogyasztás az európai

tőkés országokban

(Landwirtschaftliche Betx'lebe, Bestand an landwirtscha'tlichen Mast—hiven und Verbrauoh an Handelsdünger.) -— Agrarstauatischc Mittel- lunge'n 1960. 10. sz. 109 p.

A kiadványsorozat 4. és 5. számában közölt művelési ágak szerinti megoszlási statisztikát és állatállomány-adatokat kö—

vetően, a jelen kiadványban a tagorszá-

gok közös statisztikai hivatala a terme—

lési alapokra vonatkozó további adatokat

közöl. Az I. részben az üzemnagyságra vonatkozó adatok szerepelnek. Az üzem—

nagyságok gyakoriságára és területére Vo—

natkozó adatok összehasonlításánál _általá-

ban két probléma merül fel: 'az orszagon—

ként különböző az adatgyűjtési-Je bevont

üzemek alsó határa és különböző módon

definiálják a csoportosítás alapj—át tevő te—

rületet. Az üzemek alsó határára vonatkozó

különbségeket a kiadvány viszonylag

könnyűszerrel áthidalja: az összehasonlító

táblákban egységesen csak az 1 hektárnál

nagyobb üzemek szerepelnek, az ország—

(;

zi'

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

139

táblákon viszont az eredeti adatoknál, az egyes országoknál alkalmazott meghatáro—

zás szerepel_ A Német Szövetségi Köztár—

saságban az üzemek alsó határa általában '0,5 hektár, de egyes összeírásoknál megál—

lapították a 0,1 hektárnál nagyobb, illetve

mezőgazdasági terület nélküli üzemek adatait is. Franciaországban és Olaszor—

szágban az egy hektárnál kisebb üzemek általában egyetlen csoportot alkotnak.

Hollandia kimutatja a mezőgazdasági terü- let nélküli üzemeket is, a legkisebb tulaj—

donképpeni mezőgazdasági üzemek pedig a 0,01—1 ha csoportban szerepelnek. Bel- giumban viszont az 1 ha—nál kisebb üze—

meket nem bontják tovább.

A második probléma megoldása nehe- zebb. Az egyes tagországok általában a mezőgazdasági területet, tehát az erdő

nélkül számított összterületet használják a csoportképzéshez, Olaszország azonban

csak az összterületre vonatkozó adatokat

gyűjti, ezért az olasz statisztika üzem-

"nagyság kategóriái nem hasonlíthatók

össze a többi tagország adataival.

Megnehezíti az összehasonlítást az a kö—

rülmény is, hogy nem minden ország vé—

gez rendszeres üzemstatisztikai adatfelvé—

telt, és az egyes adatfelvételeknél alkal—

mazott metodika is jelentős eltéréseket

mutat. így például Olaszország 1930 és

1960 között nem hajtott végre mezőgazda—

sági üzemi adatfelvételt. Minthogy az 1930. évi adatfelvétel már elavult, az 1960.

évi adatfelvétel publikálása pedig még nem történt meg, a kiadvány közli az 1947.

évi adatfelvételt is. Ez azonban nem az üzemekre, hanem a mezőgazdasági tulaj- donra vonatkozik, tehát egy—egy tulajdo- nos több üzemét egyetlen egységként vet—

tek. számba és kategorizálták. Lényeges eltérések vannak a Franciaország által

végrehajtott adatfelvételeknél is, úgyhogy

"fe-zek az adatok sem hasonlíthatók össze,

minthogy a definíciók minden összeírás—

kor mások voltak.

A kiadvány második része a mezőgazda—

sági gépekre vonatkozó adatokat közli. Az

adatokról egyrészt összefoglaló táblákat készítettek, másrészt közlik országonként

az eredeti adatokat is. Megneheziti az ősz—

szehasonlíthatóságot az a körülmény is, hogy a definíciók a legfontosabb mező—

gazdasági gépekre vonatkozóan sem azo-

nosak. így például egyes országok az ősz—

szes traktort számbaveszik, mások csak azokat, amelyek ténylegesen szántóföldi munkát végeznek. Egyes országokban minden évben van gépösszeírás, másokban csak az általános üzemi felvételekkel kapcsolatban. A traktorállományra vonat—

kozó adatok egyes esetekben közvetett

forrásokból származnak, így például a ki—

adott engedélyek számából, az adómentes üzemanyagfogyasztás mennyiségéből kö—

vetkeztetnek, ezért az adatok megbizható—

sága igen eltérő. Lényegesen eltérők az adatok abból a szempontból, hogy milyen mezőgazdasági gépekre vonatkoznak.

Ezért viszonylag kevés olyan gép van, amelyekre vonatkozó adatok az összes or-

szágban rendelkezésre állnak. Ennek ellenére a kiadvány az összefoglaló rész-

ben megkísérli az adatok lehető sokoldalú bemutatását. Közli a területegységre eső

gépek számát, a traktormegoszlást üzem—

nagyságonként, továbbá a mezőgazdasági vonóerő állományt, valamint megoszlását

állati és gépi vonóerőre, évenkénti bon—

tásban.

A kiadvány harmadik része a műtrágya—

fogyasztásra vonatkozó adatokat közöl. A hatóanyagonként csoportosított fogyasz- tási adatokat a! mezőgazdasági összterüle-

ten kívül a szántó, a szőlő és gyümölcsös

egüttes területére vetítve is közli. Az egyes hatóanyagokra vonatkozó összesített adatokon kívül megtalálhatók a legfonto—

sabb műtrágyafajták fogyasztási adatai is.

(Ism.: Ujhelyi Tamás)

Raszkin, G.:

A mezőgazdasági beruházások és hatékonyságuk megállapítása,

(Kapitalnüe vlozsenlja v szel'szkoje hoz- jajsztvo i iszcsiszlenie ih effektivnoszti.) ——-

Voproszü Ekono'miki, 1961. 7. sz. 119—126. p.

A mezőgazdasági beruházásoknak a töb-

bi népgazdasági ág területén eszközölt beruházásokhoz hasonlóan sajátos voná—

saik vannak. Mivel a szocialista tulajdon amindkét formája —— az állami és a szövet—

kezeti -—-— megtalálható, ennek megfelelően a beruházásoknak is két forrásából szá- míthatunk: a központi állami alapból és a kolhozok saját erőforrásaiból. A szerző által közölt adatok azt bizonyítják, hogy az 1957—1959. években az évente átlago—

san beruházott összeg a mezőgazdaságban

1953—hoz képest 3 milliárd rubellel nőtt.

Ez a növekedés nagyban a kolhozok meg—

erősödésének köszönhető. A saját erőből

történt beruházások aránya 1959—ben az összes beruházásoknak 75 százalékát tette.

A hatalmas mezőgazdasági beruházások biztosították az üzemi állóalapok növeke—

dését. Ezek (a mérlegszámítások szerint, az elhasználódás értékének levonása nél- kül) 1940—ben 4,3 milliárd rubelt, 1953—ban 15 milliárd rubelt, 1959-ben 41,9 milliárd rubelt tettek ki. Ez a nagymértékű növeke- dés egyrészt a szűzföldi gazdaságok szer-